A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)
2005-07-07 / 27. szám
2005. július 7. vil mozgalmak megpróbálnak nemzetközileg tevékenykedni. Ami igazán újjá teszi mindezt, ami ténylegesen lehetővé teszi egy globális civil társadalom létrejöttét az az internet. Napi kapcsolatban állunk egymással, ez a felfokozott nemzetközi kommunikáció nyilvánvalóan megkönnyíti a dolgunkat. Tehát a lokális dülőjegyekre adót kellene kivetni, mely aztán egy olyan alapba folyna be, melyből nemzetközi fejlesztésekre lehetne költeni. Elsősorban Nyugat-Európáról beszélek, mert itt keleten ilyesmivel nem nagyon találkozhatunk. Másrészt a globalizáció-kritika egyes elemeinek elfogadottsága hozzájárulhat egyes mozgalmakhaz, de egy másik része politikai vagy gazdasági jellegű, úgy, mint gazdasági liberalizáció, piacok megnyitása, privatizáció. Miközben segíteni akarnak, közben durván beavatkoznak, és úgy avatkoznak bele az adott ország gazdaságpolitikájába, hogy mindez a fejlett országok érdekeit szolgálja, és sokszor drámai szociális III/27 *• dA világ leggazdagabb hét országának (plusz Oroszország) edinburghj-i találkozójára óriási tüntetésekkel készülnek az antiglobalista mozgalmak. Láthatóan az elmúlt években ezek a mozgalmak igen jelentős támogatottságra tettek szert, komoly erőt vonultatnak fel De miképpen definiálható az antiglobalizátás, van-e értelme ennek a kifejezésnek? Szerintem nincs konkrétan meghatározható jelentése. Ezek a tüntetők, vagy ezek a mozgalmatok sem ezt a kifejezést használják. Itt, Magyarországon is igyekszünk ezt a sajtó felé jelezni, hogy mi nem „antiglobalisták” vagyunk, hanem a „globalizáció kritikusai". A francia nyelvben létezik az „alter-mondialistes” kifejezés, amely szintén arra utal, hogy egy másfajta globalizációba gondolkodunk — első személy többes számot használok, hiszen kutatóként, de a Védegylet tagjaként is globalizáció-kritikus lennék. Ha a globalizációt kell meghatározni, akkor igencsak hosszú eszmefuttatásba kellene belekezdenem, de röviden talán két aspektust szükséges kiemelni. Az egyik a dolog gazdasági vetülete: a globális gazdaság kialakulása, a globális kereskedelem jelentőségének megnövekedése, a multinacionális vállalatok tevékenysége, az elmúlt húsz év gazdasági tendenciái. A globalizáció kritikusai elsősorban ezt kritizálják, mondván a gazdaság mai szerkezete nem igazságos, rombolja a környezetet, a..elvi kultúrákat, a szegényeknek igazából nem segít stb. A globalizáció persze együtt jár - s ez a pozitív oldala - az együvé tartozás érzésével: egy közösség vagyunk. Olyan globális problémák vannak, mint például klímaváltozás, terrorizmus, szegénység, melyek globális megoldásokat kívánnak. Ebből következik, hogy törődnünk kell egymással és a felelősség is globális. Törődnünk kell azokkal az elvekkel, amelyek alapján ez a világ, és a nemzetközi intézmények - beleértve a gazdasági intézményeket is - működnek. □ Miért vált használhatatlanná az,antiglobalizmus" kifejezés? A ,globalizáció” kifejezésnek kezdetben volt egy nagyon erős gazdasági jelentése, és ha valaki azt mondta, hogy globalizációellenes, akkor ezzel azt akarta jelezni, hogy ezt a gazdasági globalizációt ,benne mondjuk a Világbank, a Valutaalap szerepét, amely rákényszeríttette a szegényebb országokra - köztük Romániára - a saját társadalom- és gazdaságfelfogását, s ezek nem biztos, hogy az adott ország érdekeit szolgálták) kritikusan szemléli. Még a nyolcvanas években e két gazdasági szervezettel szemben fogalmazódtak meg az első komolyabb kritikák, ellenvetések, majd Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ellen való fokozódó kritikák megjelenése, a multinacionális vállalatok tevékenységének figyelemmel követése jelentette az antiglobalizációs mozgalmak kibontakozásának kezdetét. Ha a globalizációt ezzel a gazdaság aspektussal azonosítjuk, akkor azt lehet mondani, hogy ma is vannak globalizációellenesek, akik azt hangsúlyozzák, hogy csökkenteni kell a kereskedelmet, vissza kell húzódni a nemzetállamok határai mögé stb. Többnyire azért beszélünk mégis globalizáció-kritikáról, ugyanis még a globalizáció ellenzői is úgy gondolják, hogy valamiféle kereskedelemre például szükség van, de ennek fair trade-nek, azaz méltányos kereskedelemnek kellene lennie, melyből a szegények is megfelelően részesednek, és amely nem a környezet túlterhelésével jár. A globalizációkritikusok is úgy gondolják, hogy szükség van a nemzetközi intézményekre, csakhogy ezek ne csak a fejlett országok érdekeit jelenítsék meg. Úgy látják, hogy igenis szükség van adott esetekben a nemzetközi fellépésre, de inkább az adósságelengedésre kellene koncentrálni, nem pedig arra, hogy ezek a fellépések a nagyhatalmak érdekeit jutassák érvényre. Ezért mondom, hogy ha a globalizáció kifejezést általánosabb értelemben használjuk — ha általában a világ egészére kiható problémákra, az együttműködés szükségességére utalunk vele -, akkor nincs értelme globalizációellenességről beszélni, hiszen egy glóbuszon élünk, összeköt minket a sokféle társadalmi és környezeti felelősség, ezért inkább arról kell beszélnünk, hogy a létező intézmények megfelelően kezelik-e ezeket a problémákat. Mert ezek az intézmények valójában nem elégségesek, és nem alkalmasak arra, hogy megoldják a gondokat. □// média a különféle mozgalmakat öszszemossa, így nehezen látni a különbségeket. Melyek azok a szerveződések, mozgalmak, amelyek ténylegesen hatóképesek, eredményes és követhető a tevékenységük ? Az az érdekes, hogy a „globalizációkritikusok” kifejezés alá besorolható több olyan mozgalom, amelyek között lényeges nézetkülönbségek vannak. Nem mindenben értenek egyet, sokszor az alapelveik is jelentős mértékben különböznek. Ott érnek össze, hogy kritizálják a nemzetközi szervezeteket, az Egyesült Államok politikáját, az elégtelen környezetvédelmi egyezmények, de ennek ellenére igen sokszínű mozgalomról beszélhetünk. Hagyományosan van egy olyan része a mozgalomnak, melyek a fejlődés-problémával — a szociális- és szegénység-problémákkal - foglalkoznak. Az utóbbi időben jelentős mértékben megerősödött a civil társadalom a fejlődő országokban is - olyan államokról van szó, mint India, Indonézia -, számos szervezet, mozgalom született, melyek igen határozottan felvállalnak bizonyos nézeteket, érdekeket, értékeket. Egy másik irányvonal az emberjogi mozgalmak, melyek olyan területen mozognak, mint az emberi jogok védelme, demokrácia. A harmadik nagyon erős része a globalizáció-kritikus mozgalmaknak a környezetvédő szervezetek, amelyek maguk is globális civil mozgalmakká váltak, lásd a Greenpeace esetét, mely igen sok országban tevékenykedik. Elképesztő tudásbázist halmoztak fel, nemzetközi tárgyalásokon vesznek részt, nemzetközi egyezményeket dolgoznak ki. Nemcsak utcai demonstrációkat szerveznek - bár ez a leglátványosabb -, hanem jelentős politikai lobbizást folytatnak, komoly eredményeket érnek el. A cégek kitelepülésével a nyugat-európai országokban a globalizáció egyfajta fenyegetettség-érzésként jelent meg - pl. állásbizonytalanság -, ezért, ennek következtében bekapcsolódtak a mozgalmakba a nagy múltú szakszervezetek és a baloldali - esetenként ultrabalos - szervezetek is. Igazából a WTO 1999-es, Seattlebe tervezett miniszteriális ülésének a megaka■dályozása volt az első nagyobb szabású fellépés, és azóta minden nagyobb gazdasági jellegű összejövetelen ott vannak a mozgathátok, hallatják a hangokat. Az elmúlt hat évben a protestálásnak valóságos hagyományai alakultak ki. □ Ön gyakorta használja írásaiban a ,globális civil társadalom "kifejezést. A civil társadalom országonként talán megragadható, de miképpen beszélhetünk ilyesmiről globális szinten? Hogyan lehet ezt a fogalmat konkrétan meghatározni? Beszéltünk arról, hogy az emberjogi mozgalmaknak több évszázados hagyománya van - gondoljunk csak a rabszolgaság elleni mozgalmakra, melyek szintén globális mozgalmak voltak, univerzális elveket próbáltak kiterjeszteni -, tehát az nem új fejlemény, ha bizonyos cicélokért küzdő civilek megpróbálnak nemzetközi civil szövetségeseket találni. Például egy maláj emberjogi mozgalom - mivel helyben tudja elérni céljait - megkeresi az Amnesty Internationalt, vagy egy másik - mondjuk Angliában vagy Amerikában tevékenykedő - civil szervezetet, mely segítségképpen megpróbálja mozgósítani a saját, hazai közvéleményét, hogy így hatást gyakoroljon a saját kormányára, mely aztán fellép diplomáciai úton a maláj kormánynál, vagy bizonyos nemzetközi szervezeteknél Ezt a kapcsolattartást hihetetlen mértékben megkönnyíti az internet. Ugyanakkor azért is érdemes „globális civil társadalomról” beszélni, mert ezek a mozgalmak bizonyos globális problémák miatt a globális hatókörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel szemben lépnek fel. Elég csak azokra a civil lobbiszervezetekre gondolni, melyek például Brüsszelben próbálnak bizonyos környezetvédelmi érdekeket becsatornázni az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusába. Például a Világbank jelentős össztűz alá került, amiért olyan feltételeket kényszerített rá a fejlődő országokra, amilyeneket. Ennek hatására kimutathatóan változott a Világbank politikája, sokkal érzékenyebb lett például a környezeti szempontokra. Vagy említhetnénk a kilencvenes évek közepén a Shell - mely multinacionális cég igen komoly környezeti károkat okozott - ellen indított kampányt, mely szintén meghozta a maga gyümölcsét, hiszen az olajvállalat a következő években változtatott üzletpolitikáján. De ott vannak a Nike gyermekmunka botrányai, melyeket szintén a különféle civil szervezetek hoztak nyilvánosságra, tiltakoztak a multi tevékenysége ellen, mire a cég megváltozott. □ Mennyire vált hangnemet ez a globalizáció-kritika, radikalizálódik, vagy ellenkezőleg, mennyire lesz mérsékeltebb hangütésés a következő években? Egyrészt a globalizáció kritika egyre elfogadottabb, mint szemléletmód, és ez a deradikalizálódás irányába mutat. Ma a nyugati országokba ilyen érveket hangoztatni már korántsem olyan radikális tett. Bizonyos ötleteket már a politikai mainstream is felkarol: nemrégiben Chirac jött elő egy olyan felvetéssel, hogy a reradikalizálódásához, hiszen sokan elégedetlenek, vagy gyanúsnak tartják a mérsékeltek kompromisszumkészségét. □ Mivel magyarázható, hogy Kelet-Európa ennyire inaktív? Talán a nyugat-európai országok köztudatában jobban ott van - gondoljon csak arra, hogy mégiscsak egykori gyarmattartó országokról van szó — a fejlődő országok problémája. Ugyanakkor, sajnos a kelet-európai politikusaink olyannyira provinciálisak, hogy az már szinte fáj. Soha egy magyar politikust nem hallottam globális ügyben megszólalni. Ez magyarázható azzal is, hogy nem tartozik a hagyományaink közé egy ilyen jellegű kitekintés, el vagyunk foglalva magunkkal Megvannak a gazdasági, szexuális problémáink, melyek jobban lekötik a figyelmünket. Olyan mély válságban voltunk a kommunizmus alatt, illeetve a rendszerváltás után, hogy az emberek nem érzékelték ezeket a globális természetű problémákat. □ Milyen konkrét lépéseket kellene tenni például a globális gazdasági problémák orvoslása érdekében ? Talán a legfontosabb, melyről már esett szó: a különféle nemzetközi szervezetek hatalmának korlátozása, illetve demokratizálása. A másik lehetőség: visszahúzódni a lokalitásba. Persze ennek lehetőségei korlátozottak, hiszen bizonyos kérdésekre csakis globális válaszokat lehet adni: környezeti problémák, klímaváltozás, sőt, biztos vagyok abban, hogy egyfajta gazdasági együttműködésre is szükség van, hogy mindenki átérezze a közös felelősség súlyát. Semmiképp sem érvelnék a nemzetközi kereskedelem teljes kiküszöbölése, vagy a nemzetállami bezárkózás mellett, de vannak olyan - főleg ökológiai - argumentumok, melyek a relokalizáció mellett szólnak, a gazdaság globalizációjának lelassítása mellett. Például picit korlátozni kéne a nemzetközi kereskedelmet, a pénzügyi forgalmat, a tőke száguldását. Most júniusban a G8 eltörölte a legszegényebb afrikai országok adósságát, de ezt is különféle feltételekhez kötötték, melyeknek egy része vállalható - például a korrupció visszaszorítókövetkezményekkel jár. A mostani G8 körüli tüntetések, részben azzal a hagyománnyal magyarázhatók, melyek Seattle óta kialakultak - ahol a nagyok összegyűlnek, ott megjelennek azok a tüntetők, akik a fennálló gondokra kívánják felhívni a figyelmet, másrészt azzal, hogy a hirtelen jött engedékenység ügyében a mozgalmak tartanak attól, hogy ez csak a fejlett nyugati országok és gazdaságaik érdekeit szolgálják majd. Mégis honnan jött ez a hirtelen szociális érzékenység a G8-aknál, hiszen Afrika több évtizede éhezik, küszködik az AIDS- szel, polgárháborúk pusztítanak, mégsem történt korábban semmi? Azt mondják, hogy Amerika és Anglia próbál más színben feltűnni, azok után, hogy nagyon sok mindent blokkoltak a nemzetközi együttműködés terén, és eléggé egyoldalú politikát folytattak Irak esetében. Bush és Blair azt próbálják mutatni, hogy van bennük globális felelősségérzet. Afrika eljutott már egy olyan pontra, amikor már muszáj tenni valamit. Rémes polgárháborúk gyerekharcosokkal - az ENSZ békemisszióinak fele Afrikában van -, iszonyú arányokban pusztít az AIDS, éhínség és még hosszasan lehetne sorolni. Franciaország érdeklődése hagyományosnak tekinthető Afrika felé, középhatalmi ábrándjaiknak fontos része, hogy Nyugat-Afrika jelentős francia befolyás alatt áll, és ebben a térségben még fontos, hogy Párizs mit mond. Ugyanakkor a terrorizmus fenyegetésével megint előjön, hogy Afrikában a különféle diktatórikus államok, polgárháborús területek kiváló búvó- és kiképzőhelyek mindenféle terrorista csoportoknak - tudjuk, az Al-Kaidának is vannak itt hadállásai (lásd Kenya, Tanzánia). Azt se felejtsük el, hogy mennyire fontosak az afrikai nyersanyaglelőhelyek, azt mondják, hogy az USA olajimportjának 15 százaléka Afrikából származik, és ez csak növekedni fog az elkövetkező évtizedekben. Illetve szeretnék elejét venni, hogy Kína terjessze ki befolyását a Fekete Kontinensre. Globális versenyfutás ez a piacokért, melynek negatív következményeit mindenképpen meg kellene akadályozni. ■ Globális felelősség Boda Zsolt, közgazdász, politológus Kérdezett: Parászka Boróka