A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1863-01-01 / 1. szám
mi a községrendezési törvényt illeti,nagy különbség van abban, ha a német-szlávok kénytelenek föntartani a mostani bureaukratikus rendszert, vagy pedig a szabadságot egyedül biztosító öszkormányzatot megnyerhetik. Vidéki levelezések, Halas, deczember 28. 1862. Városunkban, szégyenünkre eddig nélkülözött Casinó alakult; — s bátrak vagyunk reményleni, sőt hinni; — hogy zsibbadt, bágyadt társadalmi életünk felelevenítésére tényező leend. Folyó hó 15-dike óta az adó, még pedig az 1862/3. évi adónak első negyede is, lovas katonaság közbenjöttével hajtatik be. Lelkészünk n. t. Szilády László ur elhalása által, megüresedett lelkészi hivatal január hava 18-án lészen betöltendő. — A választás vezetésére n. t. Fördős Lajos e. m. főjegyző urat valánk szerencsések megnyerni. — Úgy látszik, a nép választottja t. Sz. A. ur leszen.*) sem volt megelégedve. Ma ugyanezen államférfit, mint igazságügyministert szép szavakkal üdvözli az uj pályán. Végül oda veti: „Az igazságügyministerium tevékenységét az alkotmány kérdés sem nehezíti, miután működési köre alá kizárólag csak a német-szláv tartományok ügyei tartoznak.“ — Ezen elismerés, hogy Magyarország legalább a bécsi justizminister hatósága alól ki van véve, majdnem úgy hangzik a „Presse“ szájából, mint valami újabb concessio, elfeledvén, hogy a lap hányszor sarkalta a középponti kormányt arra, hogy Magyarország törvénykezési ügyeibe erélyesen beavatkozzék. _ A „Scharfs Corr.“ ira, hogy az erdélyi udvari kanczelláriában Belső-Szolnok megye feliratára adandó válaszszal foglalkoznak. Ezen közlöny nem kételkedik abban, hogy ezen leirat vezérfonalul fog szolgálni a több ideiglenesen szervezett helyhatóságok további működésére nézve. Az előkészület az erdélyi országgyűlésre erősen folynak, s mint látszik, két elv már meg volna állapítva. Először, hogy a követek, nem mint eddig (értsd 1848 előtt, mert az ezen évi választást a „Scharfs Corr.“ ignorálja) a municipiumok, hanem a választókerületek fogják választani; másodszor hogy a választó kerületek a követeknek utasítást adni nem fognak.“ (Ezen „elvek“ az 1848-ki törvényekben a legkövetkezetesebb rendszer alapján, már megvannak.) — A centralista lapokat a cseh és galicziai országgyűlésen mutatkozandó oppositio a februári alkotmány alapelve ellen, folyvást nyugtalanítja. A „Wanderer“ ezen denunciatiókra így felel: „A kül- és belföldi sajtó előre is bírálás alá veszi a cseh és galicziai országgyűléseken feltűnhető ellenzéket. Hogy az ily félhivatalos bírálat, vádnak is megjárja, magától érthető. És amidőn az ily vád nem a tényeken, hanem a feltevéseken alapszik, a bíráló képzelő tehetségének a legszélesebb kör van engedve. Beszélnek protestatiókról a Reichsrath működési köre ellen, okoskodnak bizonyos cselszövényekről az alkotmány fönállása ellen ; úgyszintén machinatiokról, a minisztérium megbuktatására; valamint a német elem ellen intézendő fenyegetésekről is, s hogy ezen országgyűlésekben minden el fog követtetni, hogy a foederalistikus és centrifugai törekvések megerősíttessenek, s ez által a monarchia összeromboltassék. Aki mindezt nem hiszi, az nincs felvilágosítva a tények állásáról, s maga is ily bűnök súlya alatt lélegzik. A „Wanderer“ megvallja, hogy ő sem tartozik ezen felvilágosítottak közé, sőt ,azt hiszi, hogy a centralisták aggodalma épen a fönnebb elszámlált pontokban fog üresnek és hiábavalónak bebizonyulni. Azonban ami a centralista urakkal alkalmasint meg fog történni, épen azon tény lehet, hogy ezen országgyűlések erélyesen foglalkozandnak az ország anyagi érdekeivel, s azon eszmével, hogy a királyságok szabadelvű törvényhozással bírjanak. E két kérdés múlhatlan feltétel, arra nézve, hogy a tartományok felvirágozhassanak. Ilyen tárgyak továbbá a jury behozatala a sajtó perekben, melyre nézve a centralista urak, ha valóban oly szabadelvűek volnának mint hirdetik , jó volna, ha csatlakoznának a foederalistákkal. A Itü Im d. Franciaország. Páris, decz. 27. (Az angol diplomatia s a helyzet. Kedvező hangulat Róma iránt. Koronázásról. B i 11 au 11. M 0r 101.) Az angol politika úgymond az „O. D. P.“ párisi levelezője ez évben oly kemény diókat akasztott az európai karácsonfára, hogy több diplomatának fog beletörni a foga. Hogy a Tuilerieskben nincs hiány alattomosságban, arról meg van győződve Európa, hanem azt nem igen tudják sem Bécsben, sem Sz.-Pétervárott, Palmerston lord merre felé vitorláz. A félelem, hogy Anglia kétkulacsos játékot űz, azt eredményezte, hogy a Russel által tervezett konferenciát nem fogják megtartani. (Egy tegnapi sürgős ellenkezőt állít. Szerk.) Drouyn de Lhuys kijelentette Cowley lordnak, hogy a janiai szigetek átengedése annyira egyszerű dolog, miszerint európai conferenciára nincsen hozzá szükség, mi nehézségeket idézne elő, mert az öt nagyhatalmon kívül Spanyolország, Portugállia és Svédország is igénybe vennék a megjelenést mint a bécsi szerződés aláírói, sőt dynastikus igényei alapján Bajorország is. Legegyszerűbb tehát diplomatiai jegyzékek utján végezni el a dolgot s a végelhatározást egy követi összejövetelre bízni. Az angol kormány e nézetet elfogadta. Azon hir, hogy két nagyhatalom ellene mondott az átengedésnek, nem való. Tény, hogy valamennyi nagyhatalom elég eszélyes volt, gyűlöletes szerepet nem vállalni s bármennyire nem tetszik is egyik másiknak az angol politika fordulata, jó képet vág a a részesélyhez. Még Gortschakoff herceg is megbékült. Párisban is, sz. Pétervárt is kijelentették, hogy semmi kifogás a jóniai szigetek átengedése ellen, kettőt azonban kikötöttek : 1) hogy Görögország határai megmaradjanak ; 2) hogy a 7 szigettel bővített Görögország kormánya monarchiás legyen. Az angol kormány mindkét feltételt elfogadta. Azt kellene hinni, rendjén van minden s a béke és rend nincs veszélyeztetve. Ellenkezőleg. Azt mondják, Palmerston lord kétkulacsos. Nyílt politikája más mint titkos politikája. A Tuillerieskben másrészről jól tudják, hogyan kelljen az ily kétkulacsosságot mások fölültetésére kizsákmányolni. Ami a görög határok megmaradását illeti, erre nézve Anglia Elliot lord által arra akarja venni a portát, hogy saját jóindulatából, saját érdekében engedményezzen határtágítást Görögországnak. Bourré, athéni franczia követ karácsonkor azt táviratozta Párisba, hogy Elliot írásban nyilatkozott e tárgyban az athéni kormány előtt. Másrészről itt azt hiszik, mihelyt Alfred hg megválasztatott, Anglia Victor Emanuel egyik fiát fogja ajánlani a trónra, mi nem más, mint Görögország megnyitása Garibaldi számára. Az itteni kormány rendkívülien ingerült. Drouyn de Lhuys csaknem naponkint elfogadta az orosz követet. Ellenesen forralnak. — Latour d’ Auvergne herczeg Chateaubriand követségi titkár által fontos sürgönyöket küldött Rómából Páriába, melyek az alkudozások mibenlétéről szólnak s a koronázási ügyre vonatkozók. Egy bécsi lapnak azt írják Párisból, hogy a pápának nem igen van kedve Párisba zarándokolni, a francia császári koronát Napóleon fejére teendő , más részről tény, hogy a császár és császárné eb*) Becses ajánlatát szívesen vesszük. (Szerk.) Törökország, Konstantinápoly, dec. 17. (A görögök választása. — Rendjel.) A stambuli görögöket sem Russel lord sürgönye, sem az orosz és francia kormány jegyzéke nem zavarja meg. Azt állítják, nem bolondjában járnak el, midőn Alfred herceget választják, hanem évek előtt megállapított terv szerént működnek. Egy angol diplomatának 18)9-ben irt levelét mutogatják, melyben ki van mondva, hogy Ottót el kell űzni, s egy angol hercegnek helyet készíteni a görög trónon. A görögök meg vannak győződve, hogy utóvégre is Aliid herceg lesz királyuk; a 6000 konstantinápolyi görög csaknem kivétel nélkül rá szavazott. Azultán a gyémántos osmanie rendjelet küldte Napoleon császárnak; a kapott becsületrend szalagját ezzel visszavonvabeli kívánaténak nem mondtak ellent a Vaticanban. Rómában egyébiránt értenek a halogatáshoz a nélkül hogy valamit épen visszautasítanának. Párisban nem mondtak le a reményről, hogy a franczia katholikusokat ez épületes ünnepélyben részesítsék. A franczia udvarnál biztosan hiszik, hogy a császár a trónbeszédben a római kormányt a reformokért meg fogja dicsérni. Egy Billaulttal tartott értekezleten a császár ministerei közöl a legjobb szónokot arra bírta, hogy hivatalában megmaradjon. Billault azon ellenvetésére, hogy nevetségessé teszi magát, ha beszédeit Drouyn de Lluyséivel öszhangzásba hozza, a császár élénken felelte: „Drouyn de Llouys még nem senator s így a kamrában nem beszélhet.“ Ebből azt következtetik, hogy a külügyérnek senatorrá neveztetése még nincs elhatározva. — A legközelebb elhunyt Morlot párisi bibornok érsek 1795 évi dec. 28 -n született, s 67 éves korában halt meg. Kimúlását egész Páris sajnálja. Mint bibornok és senator élénk részt vett a politikában s úgy tudta vinni dolgát, hogy Rómával és a Tuillerieskkel is jó lábon állott. Különben udvari és világ emberre volt a Sió finomabb értelmében. Tüdőlobban halt meg, mely nehány nap alatt elragadta. A templomokat, hol felgyógyulásáért imádkoztak, erősen látogatták. Morlot a dijoni nagy papnöveldében végeze theologiai tanulmányait. Előbb dijoni fő vicaris, aztán orleansi püspök, későbben tousti érsek, ;853-ban bibornok s végre 1857-ben párisi érsekett. Azonkívül senator volt, a császár alamizsnási, a régensség és titkos tanács tagja s a becsülerend parancsnoki keresztjének tulajdonosa. Moldva-Oláhország, Bukarest, dec. 19. — (A szerb fegyverszállítmányra) vonatkozólag nagyfontosságu hirt hoz a „P. Lloyd.“ E szerint a moldva-oláh kamraülésben magánúton Drouys de Lhuys franczia külügyérnek egy a szerb kormányhoz intézett sürgönyét látták. Ezt Gaassanin küldte Románia kormányához s a fegyverszállitmányról szól. Franciaország kimondja bnne, hogy Szerbiának joga van fegyverkezni és annyi fegyvert szerezni, amennyire szüksége van, miután békelábon áll mind a szomszédokká, mind a portával. E mondatot csaknem szóról-szóra magában foglalja a franczia jegyzék. Garasanin annál jobban sietett a jegyzék közlésével, mert az oláh-moldva kormány nagy zavarban volt a szállítmány miatt. A követeket nagyon meglepte e jegyzék. — E közben szépen lassan szálllják a fegyvereket kis Oláhországból rendelt elsök helyére. — Ugyan kell vigyázni , nehogy a határon ólálkodó törökök a szerb vagy oláh területre betörjenek, legalább egy részt a fegyvereknek el ne vegyék. Mind Bukaretből, mind Szerbiából csapatok mentek s az utbbiak tekintélyes módon várják fegyvereiket. Burestben hire járt, hogy a törökök román területre léptek, a fegyverszállítmányt elfoglalandók. M, a lapok e hírt megczáfolják.Mindenki nagy remények előestéét érzi előre. Átalános meggyőödés, hogy Oroszország a tavaszon bizonyos esebben előkészületeket teszi tevőleges föllépéséhez leleten. Orosz- és Lengyelország. Sz. Pétervár, dec. 22. (A vagyonelkobzás megszüntetésére.) A czárnak a lengyelországi vagyonelkobzás megszüntetésén vonatkozó ukáza következőleg hangzik : „Az 1859-ki sept. 20-án kelt ukázzal megparancsoltatott, hogy a lengyel királyságban az 1831 -ki fölkelésben részt vettek ellen további vagyonkobzások foganatba ne vétessenek s csak a nevezett ukáz kihirdetése előtt kezdeményezett tárgyalások fejeztessenek be. Hogy minden vagyon és tőkeelkobzásnak vége vettessék, mely oly egyének tulajdona is, kik 1831 óta elítéltettek, ha ezen vagyon és tőke az állam tulajdonába még kebelezve nincsen, s hogy császári kegyelmünknek uj bizonyítványát adjuk, megparancsoljuk ezennel, hogy: 1.) Mindazon birtok, bárhol feküdjék, s mindazon tőkék, melyek oly egyénekéi, kik 1831 óta politikai vétségek miatt elítéltettek, valamint az azóta örökösödés utján rájok származott vagyon ha mindjárt a fiskusnak odaitéltettek volna is, fölszabadíttatnak az elkobzás alól, a mennyiben ezen ukat megjelenése előtt az államvagyonba , kebeleztettek, hasonlón azon tőke és vagyon, melynek elkobzása függőben van. 2) Azon egyének, kiknek javai politikai vétségek miatt elkoboztattak, teljes jogélvezetébe lépnek a vagyonnak és jövedelemnek, mennyiben ezek a fiskusra még nem származtak, ha még életben vannak s a hazába visszatértek; haláluk vagy külföldön tartózkodásuk esetében törvényes örököseik lépnek a birtokba, ha külföldön születtek is, elég, ha az orosz birodalomba visszatérésre jogot nyertek s azt használták. 3) A birtokjogba lépéssel kötelesek a tulajdonosok mindazon fizetések megtételére, melyekre előbbi tulajdonosaik ítéltettek, vagy törvényes úton még ítélhetők s minden eme birtokokon fekvő terhek elvállalására; hasonlón kötelességük, hogy a fiskus által elismert s nekik járó tőkék megszerzését s a javadalmaik érdekében megkezdett pereket maguk folytassák és eszközöljék. 4) Ezek folytán a fiskusnak minden részvevője az elkobzás alatt állott vagyon tárgyában folyó perekben megszűnik s az államkincstár az ez után várt jövedelmet költségvetéséből kitörlendi. Esti posta. Páris, dec. 28. (Konstantinápolyi diplomatia. — Római franczia politika.— Washingtoni kiegyenlítgetés. — A párisi érsek utóda. — Lamartine sa reactio.) Konstantinápolyban furcsa dolgokat beszélnek a világ állapotáról. Azt mondják, azultán kétségbe esve birodalma jövőjén, elkeseredettségében dühösködik , mi az állam ügyeire befolyást gyakorol. A szultán a legjobbat akarta volna minden tekintetben és irányban, s azon meggyőződése,hogy reformterveit keresztül nem viheti, minden pillanatban izgatottá teszi. Az orosz diplomatia föl akarja használni e zavart, mivégett Bulwer azon váratlan parancsot kapta, hogy Alexandriát elhagyva, azonnal konstantinápolyi állomására visszatérjen. A washingtoni francia követ s nem hivatalos ügynökök utasittattak, hogy a az utóbbi csata kimenetelét arra használják föl, miszerint fegyverszünetet eszközöljenek. A „France“ irodájában azt rebesgetik, hogy Lamartine Lagueroniére urnok a munkatársságot megígérte. E szóbeszédnek aligha van alapja, Lamartine nem lesz a senatori lap uszályhordozója. Az udvarnál már a párisi érseki szék betöltésével foglalkoznak. A császár Latour d’ Auvergne bourgesi érsekre gondol; Roulandur listáján míg Dobois nanayi érsek, Landroit rochellei püspök és Chalandon, aixi érsek állnak. Táviratok: Trieszt dec. 30. Az első választókerület tegnapi választásánál Girondelli Rolli, Vivante, Duma és Opuidi kereske-rendszeresen a kölcsönös harag és vetélkedés méregtején neveltetik nyomorékká. Ennek a bajnak előbb-utóbb végét kell szakitani. Pestnek opera kell, az tagadhatlan ; igen de a nemzetnek meg olyan intézet kell, mely vezére legyen a müizlésnek. Tehát el kell őket választani egymástól. Pestnek jelenleg és szüntelen két operatársasága van. Az egyikre a nemzet fizet, a másikra a város. Tehát két kezdő gazda, a nemzet és annak fővárosa versenyeznek egymással abban, hogy melyik adjon ki több pénzt egy fényűzési czikkre ? Akárhol másutt rég rájöttek volna, hogy mennyivel czélszerűbb lenne, ha Pest város és az ország összetennék, amit két rész operára kiadnak s csinálnának belőle egy jót, de nem: nálunk ez is politikai kérdés: az okvetlenül szükséges, „zur Einigung Oesterreichs“ hogy Pesten német opera legyen, s akkor aztán „hazánk önállósága tekintetéből“ az is igen természetes, hogy magyar operának is kell lenni. A harmadévi (már harmadévi!) országgyűlés alatt egy terv merült fel a képviselőházi bizottmány előtt, mely ez állandó bajnak következő megoldását ajánlotta. „Adassék át Pest városa részéről, cserében a dunaparton nyert, de már Conrád (Nem az a Conrád, akit Lehel megkürtözött, hanem az akit most meg akarnak perelni) által eladott telekért, melynek értéke 180 ezer forint, a redout épület volt színházi része, ez azután építessék ki operaháznak. A város a maga részéről mondjon le azon jógáról, hogy külön operát tartson, s legyen azontúl Pestnek csak egy operája, de jó, ahol aztán énekeljenek magyarul, olaszul, meg ki hogy hozzáfér. Maradjong az uj téren egy tisztességes émet drámai színház, s a kerepes úti színház égre jusson a maga rendeltéséhez ; hogy legyen kizárólag a magyar drámának szentelve, s ne egyen a közönség ízlésének szolgája, hanem neelője, czélszerü conservatoriummal, művezetései dramaturgokkal és szinköltőkkel ellátva. Az rszágos subventiót osszák kétfelé ; egyikkel oldoguljon az opera, másikat fordítsa czéljaira a fáma.“ Ez az indítvány akkor a nagy államjogi viák közt elhangzott, bár a terv leglényegesebb és egproblematikusabb része akkor „überwundener tandpunkt“ volt; a városi tanács részéről fel leél ajánlva a yedout szinház elcserélése a dunaparti telekkel. Milyen jó lett volna akkor ezen átesni ! No de talán megérjük még ezt is valaha. Magyar tudományos Akadémia. (K.) Az évfordulat pontján illik, hogy megemlékezzünk az egyesekről úgy, mint intézetekről, kik és melyek akár családi és baráti kötelék utján hálánkat igénylik, akár a jó és nemes czél felé törekvésben méltánylatunkat és elismerésünket kiérdemelték. Hazai intézeteink egész összegéből,— ma már hála jó sorsunknak, többesével számíthatjuk az intézeteket, egyik sem lép kevesebb igénnyel, zajtalanabb szerénységgel, hogy úgy fejezzük ki magunkat, jellemzőbb szeméremmel a nagy közönség elé, és mégis egyik sem hat jobban az emberi társadalom magasztosabb czéljának, a művelődés utáni tökélyesedés megközelítésére, majdan elérésére, egyik sem rendelkezik az elmebeli tehetség észere és lángelme hasonló tőkéjével, egyik sem bír a bár lassú, de elmaradhatlan siker hasonló biztosságával, mint a magyar tudományos Akadémia. Ha múlt évi tevékenységére visszatekintünk, a nemesebb lelki örömnek azon érzelme éled bennünk, melynek őszinte megelégedés, a szívnek teljes megnyugvása jár kíséretében. Szűk a tér arra, hogy e nemes törekvést, e sokoldalú tevékenységet, e fáradhatlan és mégis ritkán hálás munkásságot részletezzük; legyen elég kifejeznünk abbeli meggyőződésünket, hogy Akadémiánk tett annyit, mennyit tennie a viszonyok, körülmények és pénzereje engedték; nem mulasztott semmit, mire alkalma volt és mit ereje engedett. Midőn ezt nyíltan kimondjuk, nem akarunk uszályhordozóiul tekintetni azon tudományos egyesületnek, melyet joggal a magyar haza homlokának nevezhetünk; nem akarunk feltétlen magasztalásul tartatni a hazai tudomány ama világító tornyának, melyről ismeret és műveltség, okulás és tanulmány terjed a társadalom minden osztályára, minden társadalmi osztály minden rétegébe. Midőn azt mondjuk, hogy a magyar tudományos Akadémia mindent megtett, mit tennie lehetett, nem akarunk többet mondani a kellőnél, nem kevesebbet az igazságnál. Oly tudományos egylet, melynek Arany, Balassa, Csengery, Czuczor, Deák, Dessewffy, Eötvös, Fáy, Horváth Czyrill, Hunfalvy, Ipolyi, Kemény, Pauler, Purgstaller, Salamon, Szalay, Sztoczek, Wenzel és Xantusz Bunsen, Dumas, Ettingshausen, Flourens, Guizot, Herschel, Labulaye, Liebig, Montalembert, Mur hison, Rau, Rawlinson, Regnault, Thierry, Waigerow és Watts tagjai, véghetetlenül sokat tehet. Hogy az Akadémiának alapökéje közel egy millió ; hogy nemsokára a bérelt lakból saját házába költözik, a tudományfejlesztés terén kívül eső, de azért elvitázhatlanul nagy érdeme az Akadémiának. Hogy a magyar nyelvnek szótára lesz, mi eddig nem volt; az árpádkori uj okmánytár, a magyar történelmi okmánytár, a magyar történelmi emlékek, a Hunyadiak kora, Magyarország története, a magyar mythologia, Magyarország családai, továbbá a székesfehérvári ásatások, melyek dicső királyaink hamvaihoz vezetnek valószínűleg, egy egy levelét képezik azon babérnak, melyet az összes Akadémia, mint ilyen nem csak e haza népétől, de az összes művelt világtól megérdemel. Ha minden következő évben annyi sikert látunk s oly sok eredményt, büszkén fogjuk édes miénknek vallani ez intézetet, mely őrtüzét képezi ismereteinknek, tudományunknak. A mély rombolón ritkította tudományunk fölkentjeit a múlt évtized, oly kíméletes volt iránta a legközelebb lefolyt év. Nem dőlt ki egy is az alaposzlopok közül; a vihartépte ágak újakkal könnyen pótolhatók. A jövő év elején a nagygyűlésen számot adani, nem törekvéséséről, ezt mint a legnemesebbet ismerjük, hanem annak eredményéről az Akadémia. A nagy közönség meg fog győződni e számadásból, hogy a közhazának adta százezreit akkor, midőn áldozott az Akadémiának. A nagy közönség méltányolni és áldani fogja a törekvést, melynek a művelődés minden rendű phasisán keresztül a valódi emberiség , az emelkedettebb lelkű földlakóknak emez eszményképe, végcélja. Ez áldás uj sikert uj eredményt adand a jövő év törekvéseinek, melyek hogy czélt érjenek, a lángeszű és lángoló szivü nagy alapitónak, a legnagyobb magyarnak ; a rég elköltözött, de emlékünkből soha ki nem haló világtalan dalnoknak; nyelvünk hajdan kigunyolt, most dicsőített ujjáteremtőjének; a szózat halhatatlan költőjének, Kliáfy meleg-keblű dallosának szent árnyai lebegnek a mai munkások fölött. Ezek méltók lesznek amazokhoz, miként amazok méltók voltak önmagukhoz! dőki Torello, és Strodhofff hajóépítők, Piterin ügyvéd, Biasoletto gyógyszerész, továbbá Mauroner és Caroli magánzók választattak meg. Hatot a comitato elettorale, négyet a másik comitato, kettőt mindkettő együtt jelöli ki : Páris dec. 30. Legújabb mexikói hírek a váltóláz újabb feltünését jelentik , minek folytán újabb 8000 főnyi csapatot küldenek oda Algírból és Rómából. Turin, dec. 29. A belügyérnek egy körjegyzéke a déli tartományok megyefőnökeit felszólítja, jelölnék meg azon helyhatóságokat, melyek a fölkelés elnyerésáhez nem nyújtanak elégséges támogatást, hogy feloszlattathassanak. A minisztérium bízik a nem őrség közreműködésében, s fölszólítja a megyefőnököket, hogy szervezésük befelé gondoskodjanak. A minisztérium el van határozva, minden erejét megfeszülje a déli felkelés elnyomására. Az aversai Terra di Lavormányban lévő választó collegiumPr ■ •tarto tábornokot, az aspromontei csatairályiak parancsnokát választotta éjiviselőjévé. Madrid, dec. 30. A király határozott rendelete ministeri válsága bőyrt kilátásba. Madrid, decz. 29. A sen mű ülésében a miniszterelnök, D’ Deiu sál kijelentette : A londoni szerz nem foglalt magában sem interven Juarez megbuktatását. A szöveti el kellett volna foglalniok Veracmztén Ullont, s aztán az elégtételt bevárniok. Spanyolország soha sem beszélt interventióról; a meghatalmazottziaország követeléseit túlzottal ták; ő ragaszkodik azon nézet hogy Prim nem volt oka a szakadási ló ;• szállása utasításainak megfelel hetlen volt. A törés valódi ok• .uite volt, ki Franciaországot ámitott 1 Juarez kormányát. Végül a pu>rsülésére apellált Donnel. A ta1 he benhagyatott. Veracruz, dec. 2.Az egészség• ,Jó lapot igen jó. A közlekedési tilalom szorósan megtartatik. Az angol követs égtől nem érkezett futár Veracruzba. Tampicoban teljes rém uralkodik. Egy vizrebocsátott ágymnaszó Fampicoig ment előre. Alvaradoban váüasán uralkodik. • . 3 - A „Ilon“ magán társörgenoff New-York, decz. 20. A déli szövkezettek vesztesége a fredericksburgi csatában 3000, az éjszaki egyült-államok 17,000 ember. A senatus tlren csata tényálladékának meg\ * északiak támadása Kingston Viem, * Karolinában, visszaveretették az unionistákat Plymot: A déliek eb < hogy Seward ki fogna lépni a kabinet. — Burnside beadta lemondását, de nem fogadtatott el. A déliek Haters Furry ellen intézett támadása vissza,*.-" Wrea* Athene, dec. 30. Ismét nagyszerű manifestatiók voltak, mely aj habiakkor Alfred liget királyul kiálták".:írott ismételvén a korona elutasitás.#;- —Angolország jóakaró rokonszen ■- t fejeztt, ki a görögök irányában. Újdonságok. — Az irói segélyegylet javára rendezett sorsjátékot illetőleg biztos forrásból azon tudósítást vesszük, hogy a tiszta jövedelem eddig 27,000 ftot teszen; azonkívül a kinn levő pénzek még körülbelül 7000 ftra mennek s ha ezek is, a mint reméljük, pontosan beküldetnek, ezen sorsjáték összes jövedelme 34,000 ftra fog menni. Az el nem kelt sorsok száma 15,000. Mintegy két hét előtt az a leverő hir terjedt el a fővárosban, hoogy a kegyesrendiek házában egy kis tanuló leesett a második emeletről, s amily mértékben nagyítva volt a tény, azon arányban nagyított változatai szállongtak a kétségkívül nem minden veszélytől ment esetnek, mely annál megdöbbentőbben hatott, minthogy a szerencsétlenség egyik hazaszerte tisztelt és szeretett művésznőnk egyetlen fiacskáját érte, ki hazánk határain túl arat újabb diadalokat mind maga, mind a magyar művészet részére. — Nehogy a távollevő anya szivét hirtelen érje a szerencsétlenség híre, a pesti szerkesztőségek összebeszéltek, miszerint ezen balesetet nem említik lapjainkban, mig jobbra vagy balra nem fordul határozottan a kisfiú sorsa, ki a legjelesebb orvosi és leggondosabb atyai ápolás alatt, pár nap múlva már mosolyával vigasztalá meg a körülé levőket, s jelenleg veszélyen kivül van, s nem csak vidáman beszél, jóizüen eszik, hanem jó kedvvel játszik is, persze még az ágyban, melybe minden törés vagy tagficamodás nélkül került, s melyet Isten kegyelméből teljes épségben foghat elhagyni pár hét múlva. Ezen egészen biztos forrásból vett adatokkal is hallgattunk volna még részünkről, ha egy helybeli lap nem törte volna meg az e tárgy felöli gyöngéd hallgatást, melynek közleményére vonatkozólag szükségesnek tartjuk azon helyreigazítást, hogy az esés nem a második emeletről, hanem a második és első emelet közti lépcsőn egy ablakból, — nem ki, de befelé — történt. A mily tiszta szivből veszünk részt az érdeklett szülök aggodalmában, oly tiszta lélekkel állítjuk, hogy e sorok tartalma nem puszta vigasztalás, hanem valóságos tény, s kívánjuk, vajha hatnának a mélyen tisztelt távoli* 1 legnyugtatólag édes myára. — Boldog Lajos idevaló könyvkötő mester a londoni British Múzeumig: gat : : tavali országgyűlés követek háza tárgyalásai s okmányainak pompás kötésben Átküldéséért elismerő iratot nyert. Boldog úr már most, a magyar felsőház utólagosan nyomtatásban megjelent tárgyalásait is átküldőiül: a nevezett múzeumnak. — Mihelyest beáll a lágyabb év#ik foganatba vételnek a budai várbart’ tó behozatalára való munkálatok, mel. á-várnak ... lamennyi utcza s terére ki fog térn .u — F. hó 28-án daczára a nagy jégzajlás s alacsony vízállásnak megérkezett itt B. jor"< s agból Gruber J. számára Schlaueker Jósef tutajmesternek egy Kehlheimi kalapc il megrakott dereglyéje. — Kaposvárról írják, hogy: 1 . helytartóság által újólag hirdetett szigorú niírUsok a nyilvános biztosságot illetőleg Batanya- s Veszprém vármegyékben bízodalommal fogadtattak, s hogy reméli 1 miszerint a jövő nyugodtabbra változand, áig most is minden hétben fordulnak elő rabi támadások, melyek részei Patkó által réssalatt követtetnek el, ezzel összeköttetésben említjük, hogy a „Sürgönyhöz“ intézet közi*:.*, jwr •• Vint M. László nevű rabló a somogyi rögtön itéűi bíróság által halálra ítéltetett s ,• d*U utáni 1 órakor Marczaliban felakasztatott Bogár hires rablóbandájának egyik tagját Harmati);./ • Lászlót — tehát a fenemlitettnek duo /.a;umogyi József csendbiztos fogta el az urbói pusztán. *** Ez év lapirodalma. Hazánkban jelenleg 119 napi, hetilap és folyóirat jelent meg, azok között nyolcz nagypolitikai napilap, ez utóbbi épenannyi, mint Párisban. Még egy szépirodalmi napilap van készülőben, melynek, szerkesztője 1 ti Kálmán leeend. — Megjelent művek jegyzék Helyzetünkről Pesten Oszterlamnál. Ára 40 kr Lesz rá észrevételünk. — Adakozások. Katona Géza 1’Amur Táncsics Mihály számára 2 ft küldöte be hozzánk; a részvét s megemlékezésért fogadja elismerésünket. Az összeget illető helyér; átszoi-