A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)

1863-01-01 / 1. szám

mi a községrendezési törvényt illeti,­­nagy különbség van abban, ha a német-szlávok kénytelenek föntartani a mostani bureau­­kratikus rendszert, vagy pedig a szabad­ságot egyedül biztosító öszkor­mán­y­­zatot megnyerhetik. Vidéki levelezések, Halas, deczember 28. 1862. Városunkban, szégyenünkre eddig nélkülözött Casinó alakult; — s bátrak vagyunk reményleni, sőt hinni; — hogy zsibbadt, bágyadt társadalmi életünk fel­elevenítésére tényező leend. Folyó hó 15-dike óta az adó, még pedig az 1862/3. évi adónak első negyede is, lovas katona­ság közbenjöttével hajtatik be. Lelkészünk n. t. Szilády László ur elhalása által, megüresedett lelkészi hivatal január hava 18-án lészen betöltendő. — A választás vezeté­sére n. t. Fördős Lajos e. m. főjegyző urat valánk szerencsések megnyerni. — Úgy látszik, a nép választottja t. Sz. A. ur leszen.*) sem volt megelégedve. Ma ugyanezen ál­lamférfit, mint igazságügyministert szép szavakkal üdvözli az uj pályán. Végül oda veti: „Az igazságügyministerium tevékeny­ségét az alkotmány kérdés sem nehezíti, miután működési köre alá kizárólag csak a német-szláv tartományok ügyei tartoz­nak.“ — Ezen elismerés, hogy Magyar­­ország legalább a bécsi justizminister ha­tósága alól ki van véve, majdnem úgy hangzik a „Presse“ szájából, mint valami újabb c­o­n­c­e­s­s­i­o, elfeledvén,­ hogy a lap hányszor sarkalta a középponti kormányt arra, hogy Magyarország törvénykezési ügyeibe erélyesen beavatkozzék. _ A „Scharfs Corr.“ ir­a, hogy az erdélyi udvari kanczelláriában Belső­-Szol­­nok megye feliratára adandó válaszszal fog­lalkoznak. Ezen közlöny nem kételkedik abban, hogy ezen leirat vezérfonalul fog szolgálni a több i­­deiglenesen szervezett helyhatóságok további működésére nézve. Az előkészület az erdélyi országgyűlésre erősen folynak, s mint látszik, két elv már meg volna állapítva. Először, hogy a követek, nem mint eddig (értsd 1848 előtt, mert az ezen évi választást a „Scharfs Corr.“ ignorálja) a municipiumok, hanem a választókerületek fogják választani; má­sodszor hogy a választó kerületek a köve­teknek utasítást adni nem fognak.“ (Ezen „elvek“ az 1848-ki törvényekben a legkö­vetkezetesebb rendszer alapján, már meg­vannak.) — A centralista lapokat a cseh és ga­­licziai országgyűlésen mutatkozandó oppo­­sitio a februári alkotmány alapelve ellen,­­ folyvást nyugtalanítja. A „Wanderer“ ezen denunciatiókra­­ így felel: „A kül- és belföldi sajtó előre is bírálás alá veszi a cseh és galicziai ország­gyűléseken feltűnhető ellenzéket. Hogy az ily félhivatalos bírálat, vádnak is meg­járja, magától érthető. És a­midőn az ily vád nem a tényeken, hanem a feltevése­ken alapszik, a bíráló képzelő tehetségé­nek a legszélesebb kör van engedve. Be­szélnek protestatiókról a Reichsrath mű­ködési köre ellen, okoskodnak bizonyos cselszövények­ről az alkotmány fönállása ellen ; úgyszintén machinatiokról, a minisz­térium megbuktatására; valamint a német elem ellen intézendő fenyegetésekről is, s hogy ezen országgyűlésekben minden el fog követtetni, hogy a foederalistikus és centrifugai törekvések megerősíttessenek, s ez által a monarchia összeromboltassék. A­ki mindezt nem hiszi, az nincs felvilágo­sítva a tények állásáról, s maga is ily bű­nök súlya alatt lélegzik. A „Wanderer“ megvallja, hogy ő sem tartozik ezen felvilágosítottak közé, sőt ,azt hiszi, hogy a centralisták aggodalma épen a fönnebb elszámlált pontokban fog üresnek és hiábavalónak bebizonyulni. Azonban a­mi a centralista urakkal alkal­masint meg fog történni, épen azon tény lehet, hogy ezen országgyűlések erélye­sen foglalkozandnak az ország anyagi ér­dekeivel, s azon eszmével, hogy a király­ságok szabadelvű törvényhozással bírja­nak. E két kérdés múlhatlan feltétel, arra nézve, hogy a tartományok felvirágozhas­sanak. Ilyen tárgyak továbbá a jury be­hozatala a sajtó perekben, melyre nézve a centralista urak, ha valóban oly szabad­elvűek volnának mint hirdetik , jó volna, ha csatlakoznának a foederalistákkal. A Itü I­m d. Franciaország. Páris, decz. 27. (Az an­gol diplomatia s a helyzet. Kedvező hangulat Róma iránt. Koronázásról. B i 11 a­u 11. M 0­r 101.) Az angol politika úgymond az „O. D. P.“ párisi levelezője ez évben oly ke­mény diókat akasztott az európai karácsonfára, hogy több diplomatának fog beletörni a foga. Hogy a Tuilerieskben nincs hiány alattomosságban, arról meg van győződve Európa, hanem azt nem igen tudják sem Bécsben, sem Sz.-Pétervárott, Palmer­ston lord merre felé vitorláz. A félelem, hogy Anglia kétkulacsos játékot űz, azt eredményezte, hogy a Russel által tervezett konferenciát nem fogják megtartani. (Egy tegnapi sürgős­­ ellenkezőt állít. Szerk.) Drouyn de Lhuys kijelentette Cowley lordnak, hogy a janiai szige­tek átengedése annyira egyszerű dolog, miszerint európai conferenciára nincsen hozzá szükség, mi nehézségeket idézne elő, mert az öt nagyhatalmon kívül Spanyolország, Portugállia és Svédország is igénybe vennék a megjelenést mint a bécsi szer­ződés aláírói, sőt dynastikus igényei alapján Ba­jorország is. Legegyszerűbb tehát diplomatiai jegyzékek utján végezni el a dolgot s a végelha­tározást egy követi összejövetelre bízni. Az angol kormány e nézetet elfogadta. Azon hir, hogy két nagyhatalom ellene mondott az átengedésnek, nem való. Tény, hogy valamennyi nagyhatalom elég eszélyes volt, gyűlöletes szerepet nem vállalni s bár­men­nyire nem tetszik is egyik másiknak az angol politika fordulata, jó képet vág a a rész­esélyhez. Még Gortschakoff herceg is megbékült. Párisban is, sz. Pétervárt is kijelen­tették, hogy semmi kifogás a jóniai szigetek áten­gedése ellen, kettőt azonban kikötöttek : 1) hogy Görögország határai megmaradjanak ; 2) hogy a 7 szigettel bővített Görögország kormánya monar­chiás legyen. Az angol kormány mindkét feltételt elfogadta. Azt kellene hinni, rendjén van minden s a béke és rend nincs veszélyeztetve. Ellenkező­leg. Azt mondják, Palmerston lord kétkulacsos. Nyílt politikája más mint titkos politikája. A Tuil­­lerieskben másrészről jól tudják, hogyan kelljen az ily kétkulacsosságot mások fölültetésére kizsák­mányolni. Ami a görög határok megmaradását illeti, erre nézve Anglia Elliot lord által arra akarja venni a portát, hogy saját jóindulatából, saját érdekében engedményezzen h­atártágítást Görögországnak. Bourré, athéni franczia követ karácsonkor azt táviratozta Párisba, hogy Elliot írásban nyilatkozott e tárgyban az athéni kormány előtt. Másrészről itt azt hiszik, mihelyt Alfred hg megválasztatott, Anglia Victor Emanuel egyik fiát fogja ajánlani a trónra, mi nem más, mint Görög­ország megnyitása Garibaldi számára. Az itteni kormány rendkívülien ingerült. Drouyn de Lhuys csaknem naponkint elfogadta az orosz követet. Ellenesen­ forralnak. — Latour d’ Auvergne herczeg Chateaubri­and követségi titkár által fontos sürgönyöket küldött Rómából Páriába, melyek az alkudozások mibenlé­téről szólnak s a koronázási ügyre vonatkozók. Egy bécsi lapnak azt írják Párisból, hogy a pápá­nak nem igen van kedve Párisba zarándokolni, a francia császári koronát Napóleon fejére teendő , más részről tény, hogy a császár és császárné eb­*) Becses ajánlatát szívesen vesszük. (Szerk.) Törökország, K­o­n­s­t­an­t­i­n­á­p­ol­y, dec. 17. (A görögök v­ál­a­s­z­t­ás­a. — Rendjel.) A stambuli görögöket sem Russel lord sürgönye, sem az orosz és francia kormány jegyzéke nem zavarja meg. Azt állítják, nem bolondjában jár­nak el, midőn Alfred herceget választják, hanem évek előtt megállapított terv szerént működnek. Egy angol diplomatának 18)9-ben irt levelét mutogatják, melyben ki van mondva, hogy Ottót el kell űzni, s egy angol hercegnek helyet készí­teni a görög trónon. A görögök meg vannak győ­ződve, hogy utóvégre is Aliid herceg lesz ki­rályuk; a 6000 konstantinápolyi görög csak­nem ki­vétel nélkül rá szavazott.­­ A­zultán a gyémántos osmanie rendjelet küldte Napoleon császárnak; a kapott­ becsület­rend szalagját ezzel visszavonva­­­beli kívánaténak nem mondtak ellent a Vatican­­ban. Rómában egyébiránt értenek a halogatáshoz a nélkül hogy valamit épen visszautasítanának. Párisban nem mondtak le a reményről, hogy a franczia kath­olikusokat ez épületes ünnepélyben részesítsék. A franczia udvarnál biztosan hiszik, hogy a császár a trónbeszédben a római kormányt a reformokért meg fogja dicsérni. Egy Billaulttal tartott értekezleten a csá­szár ministerei közöl a legjobb szónokot arra bír­ta, hogy hivatalában megmaradjon. Billault azon ellenvetésére, hogy nevetségessé teszi magát, ha beszédeit Drouyn de Lluyséivel öszhangzásba hozza, a császár élénken felelte: „Drouyn de Llouys még nem senator s így a kamrában nem beszélhet.“ Ebből azt következtetik, hogy a kül­­ügyérnek senatorrá neveztetése még nincs elha­tározva. — A legközelebb elhunyt Morlot párisi bi­­bornok érsek 1795 évi dec. 28 -n született, s 67 éves korában halt meg. Kimúlását egész Páris saj­nálja. Mint bibornok és senator élénk részt vett a politikában s úgy tudta vinni dolgát, hogy Rómá­val és a Tuillerieskkel is jó lábon állott. Különben udvari és világ emberre volt a Sió finomabb értel­mében. Tüdőlobban halt meg, mely nehány nap alatt elragadta. A templomokat, hol felgyógyulá­sáért imádkoztak, erősen látogatták. Morlot a di­­joni nagy papnöveldében végeze theologiai tanul­mányait. Előbb dijoni fő vicar­i­s, aztán orleansi püspök, későbben tousti érsek, ;853-ban bibornok s végre 1857-ben párisi érsek­ett. Azonkívül se­nator volt, a császár alamizsnási, a régensség és titkos tanács tagja s a becsülerend parancsnoki keresztjének tulajdonosa. Moldva-Oláhország, Bukarest, dec. 19. — (A szerb fegyver­szállít­m­á­n­y­r­a) vonatkozólag nagyfontosságu hirt hoz a „P. Lloyd.“ E szerint a moldva-oláh kam­raülésben magánúton Drouys de Lhuys fran­czia külügyérn­ek egy a szerb kormányhoz inté­zett sürgönyét látták. Ezt Gaassanin küldte Ro­mánia kormányához s a fegyverszállitmányról szól. Franciaország kimondja bnne, hogy Szerbiá­nak joga van fegyverkezni és annyi fegyvert sze­rezni, a­mennyire szüksége van, miután békelá­bon áll mind a szomszédokká, mind a portával. E mondatot csaknem szóról-szóra magában fog­lalja a franczia jegyzék. Garasanin annál jobban sietett a jegyzék közlésével, mert az oláh-moldva kormány nagy zavarban volt a­ szállítmány miatt. A követeket nagyon meglepte e jegyzék. — E közben szépen lassan szálllják a fegyvereket kis Oláhországból rendelt elsök helyére. — Ugyan kell vigyázni , nehogy a határon ólál­kodó törökök a szerb vagy oláh területre be­törjenek, legalább egy részt a fegyvereknek el ne vegyék. Mind Bukaretből, mind Szer­biából csapatok mentek s az utbbiak tekintélyes módon várják fegyvereiket. Bu­­restben hire járt, hogy a törökök román területre léptek, a fegyver­­szállítmányt elfoglalandók. M, a lapok e hírt megczáfolják.­­Mindenki nagy remények előesté­ét érzi előre. Átalános meggyőödés, hogy Orosz­ország a tavaszon bizonyos esebben előkészülete­ket teszi tevőleges föllépéséhez leleten. Orosz- és Lengyelország. Sz. Péter­­vár, dec. 22. (A vagyonelkobzás meg­szüntetésére.) A czárnak a lengyelországi vagyonelkobzás megszüntetésén vonatkozó ukáza következőleg hangzik : „Az 1859-ki sept. 20-án kelt ukázzal megpa­­rancsoltatott, hogy a lengyel királyságban az 1831 -ki fölkelésben részt vettek ellen további va­­gyonkobzások foganatba ne vétessenek s csak a nevezett ukáz kihirdetése előtt kezdeményezett tárgyalások fejeztessenek be. Hogy minden va­gyon és tőkeelkobzásnak vége vettessék, mely oly egyének tulajdona is, kik 1831 óta elítéltettek, ha ezen vagyon és tőke az állam tulajdonába még kebelezve nincsen, s hogy császári kegyelmünk­nek uj bizonyítványát adjuk, megparancsoljuk ezennel, hogy: 1.) Mindazon birtok, bárhol fe­küdjék, s mindazon tőkék, melyek oly egyé­nekéi, kik 1831 óta politikai vétségek miatt el­ítéltettek, valamint az azóta örökösödés utján rájok származott vagyon ha mindjárt a fiskusnak odaitéltettek volna is, fölszabadíttatnak az elkob­zás alól, a mennyiben ezen ukat megjelenése előtt az államvagyonba , kebeleztettek, hasonlón azon tőke és vagyon, melynek elkobzása függőben van. 2) Azon egyének, kiknek javai politikai vét­ségek miatt elkoboztattak, teljes jogélvezetébe lépnek a vagyonnak és jövedelemnek, mennyiben ezek a fiskusra még nem származtak, ha még élet­ben vannak s a hazába visszatértek; haláluk vagy külföldön tartózkodásuk esetében törvényes örököseik lépnek a birtokba, ha külföldön szület­tek is, elég, ha az orosz birodalomba visszatérésre jogot nyertek s azt használták. 3) A birtokjogba lépéssel kötelesek a tulajdonosok mindazon fize­tések megtételére, melyekre előbbi tulajdonosaik ítéltettek, vagy törvényes úton még ítélhetők s minden eme birtokokon fekvő terhek elvállalására; hasonlón kötelességük, hogy a fiskus által elis­mert s nekik járó tőkék megszerzését s a java­dalmaik érdekében megkezdett pereket maguk folytassák és eszközöljék. 4) Ezek folytán a fis­kusnak minden részvevője az elkobzás alatt állott vagyon tárgyában folyó perekben megszűnik s az államkincstár az ez után várt jövedelmet költségvetéséből kitörlendi. Esti posta. Páris, dec. 28. (Konstantiná­polyi diplomatia. — Római fran­czia politika.— Washingtoni ki­­egyenlítgetés. — A párisi érsek utóda. — Lamartine s­a reactio.) Konstantinápolyban furcsa dolgokat be­szélnek a világ állapotáról. Azt mondják, a­zultán kétségbe esve birodalma jövőjén, elkeseredettségében dühösködik , mi az állam ügyeire befolyást gyakorol. A szultán a legjobbat akarta volna minden tekintet­ben és irányban, s azon meggyőződése,hogy reform­terveit keresztül nem viheti, minden pillanatban izgatottá teszi. Az orosz diplo­matia föl akarja használni e zavart, mivé­­gett Bulwer azon váratlan parancsot kapta, hogy Alexandriát elhagyva, azonnal kon­stantinápolyi állomására visszatérjen. A washingtoni francia követ s nem hivatalos ügy­nökök utasittattak, hogy a az utóbbi csata kimenetelét arra használ­ják föl, miszerint fegyverszünetet eszkö­zöljenek. A „France“ irodájában azt rebes­getik, hogy Lamartine Lagueroniére urnok a munkatársságot megígérte. E szóbeszéd­nek aligha van alapja, Lamartine nem lesz a senatori lap uszályhordozója.­ Az udvarnál már a párisi érseki szék betöltésével foglalkoznak. A császár Latour d’ Auvergne bourgesi érsekre gon­dol; Roulandur listáján míg Dobois nanayi érsek, Landroit rochellei püspök és Cha­­landon, aixi érsek állnak. Táviratok: Trieszt dec. 30. Az első választó­kerület tegnapi választásánál Girondelli Rolli, Vivante, Duma és Opuidi kereske-rendszeresen a kölcsönös harag és vetélkedés mé­regtején neveltetik­­ nyomorékká. Ennek a bajnak előbb-utóbb végét kell szakitani. Pestnek opera kell, az tagadhatlan ; igen de a nemzetnek meg olyan intézet kell, mely vezére legyen a müizlésnek. Tehát el kell őket válasz­tani egymástól. Pestnek jelenleg és szüntelen két operatár­sasága van. Az egyikre a nemzet fizet, a másikra a város. Tehát két kezdő gazda, a nemzet és an­nak fővárosa versenyeznek egymással abban, hogy melyik adjon ki több pénzt egy fényűzési czikkre ? Akárhol másutt rég rájöttek volna, hogy mennyivel czélszerűbb lenne, ha Pest város és az ország összetennék, a­mit két rész operára kiad­nak s csinálnának belőle egy jót, de nem: ná­lunk ez is politikai kérdés: az okvetlenül szüksé­ges, „zur Einigung Oesterreichs“ hogy Pesten né­met opera legyen, s akkor aztán „hazánk önálló­sága tekintetéből“ az is igen természetes, hogy magyar operának is kell lenni. A harmadévi (már harmadévi!) országgyűlés alatt egy terv merült fel a képviselő­házi bizott­mány előtt, mely ez állandó bajnak következő megoldását ajánlotta. „Adassék át Pest városa részéről, cserében a dunaparton nyert, de már Conrád (Nem az a Con­­rád, a­kit Lehel megkürtözött, hanem az a­kit most meg akarnak perelni) által eladott telekért, melynek értéke 180 ezer forint, a redout épület volt színházi része, ez azután építessék ki operaház­nak. A város a maga részéről mondjon le azon jógáról, hogy külön operát tartson, s legyen azon­túl Pestnek csak egy operája, de jó, a­hol aztán énekeljenek magyarul, olaszul, meg ki hogy hoz­záfér. Maradjo­ng az uj téren egy tisztességes émet drámai színház, s a kerepes úti színház égre jusson a maga rendeltéséhez ; hogy legyen­­ kizárólag a magyar drámának szentelve, s ne egyen a közönség ízlésének szolgája, hanem ne­­elője, czélszerü conservatoriummal, művezetés­ei dramaturgokkal és szinköltőkkel ellátva. Az rszágos subventiót osszák kétfelé ; egyikkel oldoguljon az opera, másikat fordítsa czéljaira a fáma.“ Ez az indítvány akkor a nagy államjogi vi­­ák közt elhangzott, bár a terv leglényegesebb és egproblematikusabb része akkor „überwundener tandpunkt“ volt; a városi tanács részéről fel le­­él ajánlva a yedout szinház elcserélése a duna­parti telekkel. Milyen jó lett volna akkor ezen át­esni ! No de talán megérjük még ezt is valaha. Magyar tudományos Akadémia. (K.) Az évfordulat pontján illik, hogy meg­emlékezzünk az egyesekről úgy, mint intézetek­ről, kik és melyek akár családi és baráti kötelék utján hálánkat igénylik, akár a jó és nemes czél felé törekvésben méltánylatunkat és elisme­résünket kiérdemelték. Hazai intézeteink egész összegéből,— ma már hála jó sorsunknak, többesével számíthatjuk az intézeteket,­­ egyik sem lép kevesebb igén­nyel, zajtalanabb szerénységgel, hogy úgy fejezzük ki magunkat, jellemzőbb szeméremmel a nagy kö­zönség elé, és mégis egyik sem hat jobban az emberi társadalom magasztosabb czéljának, a mű­velődés ut­áni tökélyesedés megközelítésére, maj­dan elérésére, egyik sem rendelkezik az elmebeli tehetség észere és lángelme hasonló tőkéjével, egyik sem bír a bár lassú, de elmaradhatlan siker hasonló biztosságával, mint a magyar tudományos Akadémia. Ha múlt évi tevékenységére vissza­tekintünk, a nemesebb lelki örömnek azon érzelme éled ben­nünk, melynek őszinte megelégedés, a szívnek teljes megnyugvása jár kíséretében. Szűk a tér arra, hogy e nemes törekvést, e sok­oldalú tevékenységet, e fáradhatlan és mégis ritkán hálás munkásságot részletezzük; legyen elég kifejeznünk abbeli meggyőződésünket, hogy Akadémiánk tett annyit, mennyit tennie a viszo­nyok, körülmények és pénzereje engedték; nem mulasztott semmit, mire alkalma volt és mit ereje engedett. Midőn ezt nyíltan kimondjuk, nem akarunk uszályhordozóiul tekintetni azon tudományos egye­sületnek, melyet joggal a magyar haza homloká­nak nevezhetünk; nem akarunk feltétlen magasz­talásul tartatni a hazai tudomány ama világító tor­nyának, melyről ismeret és műveltség, okulás és tanulmány terjed a társadalom minden osztályára, minden társadalmi osztály minden rétegébe. Midőn azt mondjuk, hogy a magyar tudomá­nyos Akadémia mindent megtett, mit tennie lehe­tett, nem akarunk többet mondani a kellőnél, nem kevesebbet az igazságnál. Oly tudományos egylet, melynek Arany, Balassa, Csengery, Czuczor, Deák, Dessewffy, Eötvös, Fáy, Horváth Czyrill, Hunfalvy, Ipolyi, Kemény, Pauler, Purgstaller, Salamon, Szalay, Sztoczek, Wenzel és Xantusz Bunsen, Dumas, Ettingshausen, Flourens, Guizot, Herschel, Labu­­laye, Liebig, Montalembert, Mur­ hison, Rau, Raw­­linson, Regnault, Thierry, Waigerow és Watts tagjai, véghetetlenül sokat tehet. Hogy az Akadémiának alapökéje közel egy millió ; hogy nemsokára a bérelt lakból saját há­zába költözik, a tudományfejlesztés terén kívül eső, de azért elvitázhatlanul nagy érdeme az Akadémiának. Hogy a magyar nyelvnek szótára lesz, mi eddig nem volt; az árpádkori uj okmánytár, a magyar történelmi okmánytár, a magyar történelmi emlékek, a Hunyadiak kora, Magyarország törté­nete, a magyar mythologia, Magyarország csalá­­dai, továbbá a székesfehérvári ásatások, melyek dicső királyaink hamvaihoz vezetnek valószínűleg, egy egy levelét képezik azon babérnak, melyet az összes Akadémia, mint ilyen nem csak e haza népétől, de az összes művelt világtól megérdemel. Ha minden következő évben annyi sikert lá­tunk s oly sok eredményt, büszkén fogjuk édes miénknek vallani ez intézetet, mely őrtüzét képezi ismereteinknek, tudományunknak. A mély rombolón ritkította tudományunk föl­kentjeit a múlt évtized, oly kíméletes volt iránta a legközelebb lefolyt év. Nem dőlt ki egy is az alaposzlopok közül; a vihartépte ágak újakkal könnyen pótolhatók. A jövő év elején a nagygyűlésen számot adani, nem törek­vésés­éről, ezt mint a legneme­sebbet ismerjük, hanem annak eredményéről az Akadémia. A nagy közönség meg fog győződni e száma­dásból, hogy a közhazának adta százezreit akkor, midőn áldozott az Akadémiának. A nagy közönség méltányolni és áldani fogja a törekvést, melynek a művelődés minden rendű phasisán keresztül a valódi emberiség , az emel­­kedettebb lelkű földlakóknak emez eszményképe, végcélja. Ez áldás uj sikert uj eredményt adand a jövő év törekvéseinek, melyek hogy czélt érjenek, a lángeszű és lángoló szivü nagy alapitónak, a leg­nagyobb magyarnak ; a rég elköltözött, de emlé­künkből soha ki nem haló világtalan dalnoknak; nyelvünk hajdan kigunyolt, most dicsőített ujjáte­­remtőjének; a szózat halhatatlan költőjének, Kliáfy meleg-keblű dallosának szent árnyai lebeg­nek a mai munkások fölött. Ezek méltók lesznek amazokhoz, miként amazok méltók voltak önmagukhoz! dőki Torello, és Strodhofff hajóépítők, Pi­­terin ügyvéd, Biasoletto gyógyszerész, to­vábbá Mauroner és Caroli magánzók vá­lasztattak meg. Hatot a comitato eletto­­rale, négyet a másik comitato, kettőt mind­kettő együtt jelöli ki : Páris dec. 30. Legújabb mexikói hírek a váltóláz újabb feltünését jelentik , minek folytán újabb 8000 főnyi csapatot küldenek oda Algírból és Rómából. Turin, dec. 29. A belügyérnek egy körjegyzéke a déli tartományok megyefő­nökeit felszólítja, jelölnék meg azon hely­hatóságokat, melyek a fölkelés elnyer­é­sáhez nem nyújtanak elégséges támoga­tást, hogy feloszlattathassanak. A minisztérium bízik a nem­­ őrség közreműködésében, s fölszólítja a megye­­főnököket, hogy szervezésük befelé gondoskodjanak. A minisztérium el van határozva, minden erejét megfeszülje a déli felkelés elnyomására. Az aversai Terra di Lavor­mányban lévő választó collegiumPr ■ •­tarto­­ tábornokot, az aspromontei csatai­rályiak parancsnokát választotta éjivise­lőjévé. Madrid, dec. 30. A király­­ hatá­rozott rendelete ministeri válsága bőyrt kilátásba. Madrid, decz. 29. A sen­ mű ülésében a miniszterelnök, D’ Dei­u sál kijelentette : A londoni szerz nem foglalt magában sem interven Juarez megbuktatását. A szöveti el kellett volna foglalniok Veracmzt­én Ullont, s aztán az elégtételt bevárniok. Spanyolország soha sem bes­­zélt in­terventióról; a meghatalmazot­tziaország követeléseit túlzottal ták; ő ragaszkodik azon nézet hogy Prim nem volt oka a szakadási­ ló ;• szállása utasításainak megfelel hetlen volt. A törés valódi ok­­• .u­ite volt, ki Franciaországot ámitot­t 1 Juarez kormányát. Végül a p­­u>r­sü­lésére apellál­t Donnel. A ta1 he benhagyatott. Veracruz, dec. 2.Az egészség• ,J­ó lapot igen jó. A közlekedési tilalom szoró­san megtartatik. Az angol köve­ts égtől nem érkezett futár Veracruzba. Tampicoban teljes rém uralkodik. Egy vizrebocsátott ágymnaszó Fam­picoig ment előre. Alvaradoban váüasán ural­­kodik. • . 3 - A „Ilon“ magán társörgenoff­ New-York, decz. 20. A déli szöv­­­­kezettek vesztesége a fredericksburgi csa­tában 3000, az éjszaki egy­­ült-államok 17,000 ember. A senatus tlren csata tényálladékának meg\ * északiak támadása Kingston Viem, * Karolinában, visszaveretet­ték az unionistákat Plymo­­t: A déliek eb­ <­ hogy Seward ki fogna lépni a kabinet. — Burnside beadta lemondását, de nem fogadtatott el. A déliek Haters Furry ellen intézett támadása vissza,*.-" W­rea* Athene, dec. 30. Ismét nagyszerű manifestatiók voltak, mely aj habiakkor Alfred liget királyul kiált­á­k".:í­r­o­t­t ismételvén a korona elutasi­tás.#;- —­An­­­­golország jóakaró rokonszen ■- t feje­ztt, ki a görögök irányában. Újdonságok. — Az irói segélyegylet javára rendezett sors­játékot illetőleg biztos forrásból azon tudósítást ves­szük, hogy a tiszta jövedelem eddig 27,000 ftot teszen; azonkívül a kinn levő pénzek még körülbelül 7000 ftra mennek s ha ezek is, a mint reméljük, pontosan beküldetnek, ezen sorsjáték összes jövedelme 34,000 ftra fog menni. Az el nem kelt sorsok száma 15,000.­­ Mintegy két hét előtt az a leverő hir ter­jedt el a fővárosban, hoogy a kegyesrendiek há­zában egy kis tanuló leesett a második emeletről, s a­mily mértékben nagyítva volt a tény, azon arányban nagyított változatai szállongtak a két­ségkívül nem minden veszélytől ment esetnek, mely annál megdöbbentőbben hatott, minthogy a szerencsétlenség egyik hazaszerte tisztelt és sze­retett művésznőnk egyetlen fiacskáját érte, ki ha­zánk határain túl arat újabb diadalokat mind maga, mind a magyar művészet részére. — Nehogy a távollevő anya szivét hirtelen érje a szerencsétlen­ség híre, a pesti szerkesztőségek összebeszéltek, miszerint ezen balesetet nem említik lapjainkban, mig jobbra vagy balra nem fordul határozottan a kis­fiú sorsa, ki a legjelesebb orvosi és leg­gondosabb atyai ápolás alatt, pár nap múlva már mosolyával vigasztalá meg a körülé levő­ket, s­ jelenleg veszélyen kivül van, s nem csak vidáman beszél, jóizüen eszik, hanem jó kedvvel játszik is, persze még az ágyban, melybe minden törés vagy tagfic­amodás nél­kül került, s melyet Isten kegyelméből teljes épségben foghat elhagyni pár hét múlva. Ezen egészen biztos forrásból vett adatokkal is hall­gattunk volna még részünkről, ha egy helybeli lap nem törte volna meg az e tárgy felöli gyön­géd hallgatást, melynek közleményére vonatko­zólag szükségesnek tartjuk azon helyreigazítást, hogy az esés nem a második emeletről, hanem a második és első emelet közti lépcsőn egy ablakból, — nem ki, de befelé — történt. A mily tiszta szivből veszünk részt az érdeklett szülök aggo­dalmában, oly tiszta lélekkel állítjuk, hogy e so­rok tartalma nem puszta vigasztalás, hanem való­ságos tény, s kívánjuk, vajha hatnának a mélyen tisztelt távoli* 1 legnyugtatólag édes myára. — Boldog Lajos idevaló könyvkötő mes­ter a londoni British Múzeumig: gat : : tavali országgyűlés követek háza tárgyalásai­­ s okmányainak pompás kötésben Átküldésé­ért elismerő iratot nyert. Boldog úr már most, a magyar felsőház utólagosan nyomtatásban megjelent tárgyalásait is átküldőiül: a nevezett múzeumnak. — Mihelyest beáll a lágyabb év#­ik fo­ganatba vételnek a budai várba­­rt’ t­ó behozatalára való munkálatok, mel. á-várnak ... lamennyi utcza s terére ki fog térn .u — F. hó 28-án daczára a nagy jégzajlás s alacsony vízállásnak megérkezett itt B. jor"< s­ ag­ból Gruber J. számára Schlaueker Jó­sef tutaj­mesternek egy Kehlheimi kalapc il megrakott dereglyéje. — Kaposvárról írják, hogy: 1 . helytartó­­­ság által újólag hirdetett szigorú ni­írUsok a nyilvános biztosságot illetőleg Bat­­anya- s Veszprém vármegyékben bízoda­lommal fogadtattak, s hogy reméli­ 1 miszerint a jövő nyugodtabbra változand, ái­g most is minden hétben fordulnak elő rabi támadások, melyek részei Patkó által réss­­alatt követtetnek el, ezzel összeköttetés­ben említ­jük, hogy a „Sürgönyhöz“ intéz­et közi*:.*, jwr •• Vint M. László nevű rabló a somogyi rögtön itéűi bíróság által halálra ítéltetett s ,• d*­U utáni 1 órakor Marczaliban felakasztatott­­ Bo­gár hires rablóbandájának egyik tagját Harmati);./ • Lászlót — tehát a fenemlitettnek duo /.a;­u­mogyi József csendbiztos fogta el az urbói pusztán. *** Ez év lapirodalma. Hazánkban jelenleg 119 napi, hetilap és folyóirat jelent meg, azok kö­zött nyolcz nagypolitikai napilap, ez utóbbi épen­­annyi, mint Párisban. Még egy szépirodalmi na­pilap van készülőben, melynek, szerk­esztője 1 ti Kálmán leeend. — Megjelent művek jegyzék Helyze­tünkről Pesten Oszterlamnál. Ára 40 kr Lesz rá észrevételünk. — Adakozások. Katona Géz­­a 1’­Am­ur Táncsics Mihály számára 2 ft küld­öte be hozzánk; a részvét s megemlékezésért fogadja elismerésünket. Az összeget illető helyér; átszoi-

Next