A Hon, 1863. május (1. évfolyam, 99-123. szám)
1863-05-01 / 99. szám
talszobába, hanem a legközelebbi ruthen paphoz, aki aztán határoz is felette. E körülmény nincs mélyebb jelentőség nélkül, s nem volna tanácsos csekélybe venni. „A hatóságok közbejárása nélkül jobbra fordulást nem várhatni. A múlt héten ismét sok házkutatás történt, s a befogatások sem hiányzottak. Iparosok, kik egyetértésben látszottak lenni a már előbb elfogottakkal, törvényszékileg elzárattak. Több külföldi utazót, kiknek útlevelei hiányosnak találtattak, a vasúti állomásnál a rendőrség letartóztatott. — Ápr. 22-ig mintegy 40 ifjú, kik Lengyelország felé útban voltak, hozatott be a parasztság által. 18-an közölök már Lembergben büntető eljárás alá fogattak , a többi még a különböző járási börtönökben ül.“ Román lapok szemléje. Midőn mind a német mind a magyar journalistikában—mond a „Concordia“ —,a románok, és a román congressus képezik a fő tárgyat, melyet különféle szempontokból ventillálnak ; s midőn azok között a „Presse“ mintegy aggodalommal nézvén ebbe a románok által már eddig is tanúsított kétes eljárások kimenetelének, támadólag lép fel a kormány ellen, annak tulajdonítván, hogy a román congressustól nem lehet várni biztos eredményeket, miután — úgymond — azoknak nem adott kedvezményeket, és tétovázott jobbra balra, ahelyett, hogy a választási törvénybe egy kisebb censust állapított volna meg annál, mely a 48-ks törvényekben foglaltatik, mire a „Független“ felszólalván, miként liberálisabbnak lenni, mint a 48-ki törvények, annyit jelentene, mint árverezés alá bocsátani a politikai jogokat némi mulékony eredményekért, s hogy a „Presse“ feledni látszik, miszerint Ausztria még nem respublica, és igy a sufragium universalét sem fogadhatja el veszélyeztetés nélkül, s hogy vannak bizonyos határvonalak, melyeket áthágnia nem szabad,mert azokat áthágva, a magyar érdekek azonossága a birodalom érdekeivel, és azon történelmi igazság szolidaritás, mely szerint Ausztria önsúlypontját a magyarságban leírja, hazudtoltatnék meg, sat. — a „Concordia“ ezekre következő megjegyzésekben adja elő nézeteit. Ezek a „Független“ szavai — úgymond — melyeket mi minden commentár nélkül ismertetünk meg, meg lévén győződve, miszerint minden román képes leend magának megmagyarázhatni ezen uithesiseket, melyeket a „Független“ a politikai tanokba szeretne becsúsztatni ; részünkről azt hisszük, hogy a kiváltságok korszaka nemcsak az országokat, hanem a nemzetiségeket is illetőleg már lejárt, s már ma Ausztria mint nagyhatalmasság nem egyedül a magyarságban — valamint az előtt sem soha — hanem a birodalom összes népeiben találja súlypontját; s ha a birodalom legnagyobb hatalmát saját keletén bírja, akkor e kelet alkotó részeit a közterhek egyenlő viselete által, több különajku nemzetiségek teszik E lap — mond a „Concordia“ — továbbá azt is mondja, hogy a kormánynak soha sem volt kedvezőbb alkalma, mint amilyen most lenne nékie arra nézve, miként Erdélyországot saját czéljainak kivitelére fölhasználhassa, miután a magyar hivatalnokok visszavonulásával a kormányzat gyeplőit a románok ragadták meg. — Mi ellenben — megjegyzi a „Concordia“ — úgy tudjuk, hogy a magyar hivatalnokok most is tartják állomásaikat ; a visszavonultak helyeit pedig többnyire magyarok foglalták el; de hozzunk fel némely példákat is; alsó Fehér megyében közelebbről tartott megyebizottmányi ülés alkalmával, a románok tisztujitás mellett szólalván fel, a magyarok azt elmellőztetni kivánták, habár nagyobb számban voltak képviselve a megyebizottmányban , több ilyes eseteket is fölhozhatnánk — mond végül nevezett lap — de időnkbe kerül. Ezek a „Concordia“ commentár nélküli észrevételei. (y) Lengyel mozgalmak. (K.) A mai tudósítások részleteket hoznak a csatatérről a már táviratilag jelentett összeütközések felöl. Az osztrák határ szomszédságában 24 én Josefowonál 2000 orosz vette körül Lelewelt, ki két részre osztotta csapatát s keresztülvágta magát. Czachowski a sandomiri kerületben fővezérré neveztetett ki; 20-án Bzinnél megverte az oroszokat, 22-én ugyanezt téve Nicklanie mellett. Az oroszok 15-én kivonultak Radomból, Kielcéből és Opatowból, Lubinnál egyesülvén 2000 főnyi erővel s három ágyúval Grelinski 500 főnyi csapatát két oldalról megtámadták; a harcz 3 órán át tartott; a lengyel lövészeket Bogdán vol tüzértiszt vezényelte s daczára megsebesülésének a csata végéig helyt állott. A lengyelek vesztesége csekély, az oroszok 7 szekérrel vittek holtakat és sebesülteket magukkal. Grelinski több társzekereket is elfogta. Kielcéből visszatértekben 20-án Czachowski támadta és verte meg az oroszokat; ugyan a napon bizonyos Kononowitz egy másik orosz csapatot vert meg Wonchock közelében s 180 fegyvertől fosztotta meg. Mossakowski a pazureki csata után egy nap és két éjen át tartott menet után 24-én Jaworniknál állott; alig pihentek egy órát, midőn Alenitz orosz ezredes váratlanul megrohanta őket; alig volt idejük a sorakozásra. Mossakowski két részre osztotta csapatát; az oroszok egyiket elbocsátva, egész erővel a másikra rohantak, mely háromszor vitézül megállt helyén; a 16 főnyi lengyel lovasok közül egy sem menekült, hanem a csapat jó rendben vonult Myszkowba. Mindkét részen nagy a veszteség. Az oroszok részegen mentek a harczba s a sebesülteket legyilkolák. Az oroszok 70, a felkelők 40 embert vesztettek. Az oroszok délkeleten is öszpontositják erejöket s Lubiniában Sandomirban tábort ütöttek ; ez Czachowskit akarja megtámadni, miután már meg is történt. Krakóba érkező utasok véres összeütközésről beszélnek ama vidéken, de részletről nincsen tudomásuk. Krakóban 27-én temettek egy 24 éves kapuczinus szerzetest, kit a selaryi összeütközésnél az oroszok mellbe lőttek; a szász vendéglőben feküdt betegen, hol a krakói delnők a lehető leggyöngédebb ápolásban részesítették. Beláthatlan néptömeg kisérte koporsóját a nyugalom helyére. Mindennél komolyabban állnak az ügyek északnyugaton. A fölkelésnek egyátalán nem kedvező poseni német lap írja, hogy Kalistól 3—4 mértföldnyi kerületben 5—6000 fölkelő áll. Egy nagyobb csapatjuk Grabowskánál, egy másik Brzezinynél áll 2 mértföldnyire Kálistól. E két csapat mintegy sakkban tartja az orosz haderőt, mi nem csuda, mert ha számban többen vannak is még az oroszok, az erkölcsi hatalom egészen a lengyelek részén áll, mely ha talán volt egy kevés belőle az oroszoknál, most épen nem létezik; a személyes bátorság és fegyelem végképen megszűnt az orosz hadseregben, még phisicailag is el vannak puhulva, miből utóbbi vereségeik magyarázhatók. Tény, hogy egyes csapataik három héten át nem változtatták öltözetüket, nem vethették le csizmájukat, mert ezen egész idő alatt árkokban kellett bujkálniok s a szabad ég alatt tanyázniok. A forradalmi kormány megtiltotta a gabnavitelt az országból; a Poroszországból evégett érkezett szekereknek üresen kellett visszatérniök. Berg sem vesztegel; mindenelőtt a hadsereg szaporítására és a hivatalnokok purificatiójára fordította figyelmét. A kölni lapnak írják Posenből: „Jog szerint állhat még az orosz kormány Lengyelországon ; tényleg a nemzeti kormány biz oly tekintéllyel, minőnek kevés jogos kormány örvendhet. Egy hivatalnok valamelyik birtok zár alá vételét akarta elrendelni . Írnoka figyelmeztető, hogy ez nehezen fog menni; figyelmeztetését akasztási kézmozdulattal kisérte. „úgy hagyjuk el — mondá a hivatalnok, ki jobban félt a nemzeti kormány bosszújától, mint előjárói feddésétől. A nemzeti kormány és a varsói kapitány rendeletei varázshatalmat gyakorolnak a tömegre; eszébe sem jut senkinek, hogy ne engedelmeskedjék. A varsói kapitány legközelebb napiparancsot adott ki, mely szigorúan megtiltja, hogy a polgárok bárminő kormányüzletben részt vegyenek, adót fizessenek s a katonák által rabolt tárgyakat megvásárolják. Nem szabad semmiféle árverésen megjelenniök, nehogy a kormány által eladott tárgyak árával az ellenséget gazdagítsák ; aki katonák által rabolt tárgyakat megvesz, közvetve részese a hazafiak meggyilkolásának; az ilyen üzlettel foglalkozók megbüntetés végett a nemzeti kormánynak följelentendők. Hamis hírek terjesztői ugyan e czélból szintén e czélra a forradalmi kormány tudomására hozandók. Az orosz kormány is bocsát ki rendeleteket , de csak a forradalmi bizottmány parancsainak engedelmeskedik a lakosság. Varsóból ápril 26-ról jelentik, hogy 16 lelkészt az istentisztelet végével rögtön elfogtak ; a főtanoda növendékei közöl szintén börtönbe vittek 25-öt; az elfogatások folyvást tartanak; eddig kétezer lengyel szenved az orosz börtönökben; a börtönök túlteltsége miatt egyre hurczolják a rabokat Sz-Pétervár felé a jégsivatagokba s az ólombányákba. A varsói rendőrfőnök vakon elfogat minden embert. Berg tábornoknak azt mondá, minél többet fognak el, annál jobb, mert megóvják őket a felkelésben való részvéttől s előnyösebb rájuk nézve, ha a börtönben élnek, mint a csatatéren megölik őket. Az orosz rendőrfőnök e szerint azt hiszi, hogy a bebörtönzések csupa atyai gondoskodás a kormány részéről. Utóbb tíz kapucinust fogtak el. iSemienski költő, ki több csatában részt vett, sebeiből felüdülve, újból a csatatérre akart menni két társával; egy birtokos tanyáján megállapodtak , hol a kozákok mindhármat lekaszabolták. Langiewitz szökési kísérletéről írja, az osztr. félhiv. „Gén. Corr.“, hogy a dictator fölszólította. 26-kan a szolgálatára rendelt rendőrt, ne akadályozza jövő éjjelre tervezett szökését s 300 forintot adott neki, ellenkező esetben halállal fenyegette. A rendőr átadta főnökének kötelességszerü jelentése mellett a 300 frtot. A hatáig egyéb szökési kísérleteket is fedezett föl; nem csak Tischnowitzban voltak elősegítői e tervnek, de a távolabb vidékeken is gondoskodtak Langiewitz barátai, hogy akadálytalanul utazhassák. Ugyan a lap írja, hogy egy rendőrbiztos katonai kiséret mellett Tischnowitzból a csehországi Josefstadtba szállította a diktátort. Zürichből írják, hogy az ottani lengyel bizottmány „Fehér sas“ czim alatt független lengyel közlönyt akar alapítani. Tartalmát heti krónika, csatatéri jelentések, az oroszok által terjesztett hírek czáfolatai s hasonlók képezendik. Londonból írják az „Independance“-nak, hogy az angol kormány értesülése szerint Tulcsában a Duna mellett minden országbeli menekültekből 2000 főnyi expeditio készül Lengyelországba, mely Genuából várja a fegyvereket. A csatatérről következő táviratok érkeztek : Krakó, april 29. Wolonczewszki samogitiai püspök, börtönre vettetett. 24- kén Lüttig az oroszokat Popowo mellett megverte, 120 halottat* számítanak. Hasonlag Oxinski Wonszawa mellett Czenstochautól nem messze, győzött az oroszokon Jezioranski, Waligorski és Smiechowski Tomaszownál állanak, a lublini kormányzóságban. Lemberg, april 29. B. Joachimowicz g. e. érsek ma reggel 87 órakor gutaütés következtében hirtelen meghalt. Lemberg, april 28. A lublini kerületben uj erős felkelőcsapat lépett fel, mely 1000 gyalog s 200 lovasságból áll, s fegyverekkel s hadszerekkel bőven el van látva. A főparancsnok Jezioranski tábornok, alvezérek Waligorski és Szechowski. — Lelewel hadteste kétségbeejtő harczot állott ki s két részre szakittatott, de mindkét rész megszabadult s még fennáll. Mierzyslaw Romanowski költő, s a Lumbergből legközelebb menekült emissarius Wasiiewski állítólag elestek. Lelewel egyes felkelői Jezioranski körül gyülekeznek. Berlin, april 29. A „Börsen Zig“ Inowraclawból értesül, hogy hétfőn 600 orosz Jerzyce mellett megveretvén, a megmaradtak porosz területre menekültek. A magyar írók segélyegylete. Az e folyó hó 20-kán tartott igazgató választmányi ülésen a segélyzési ügyeken kívül még a következők kerültek szőnyegre : 1) Elnöki méltósága jelenti, hogy hozzá egy ismeretlen a segélyegylet részére eladandó 74 dr „Ősz elején költemény Petőfitől , zenéjét szerzé Merkl Károly,“ czimű zeneművet küldött be. Rózsavölgyi műárusnál tétetik le eladás végett. 2) Jókai Mór jelenti, hogy a „Kakas Márton csárdása“ czimü zeneműből ő is 75 darabot tett le Rózsavölgyinél eladás végett az egylet javára. Köszönettel fogadtatik. 3) Olvastatik a temesvári kereskedelmi és iparkamara levele, melyben ez intézet, kiemelvén a tudomány és ipar közti szoros kapcsolatot, az irói segélyegyletnek 200 forintnyi alapítványt küld. 4) Olvastatik az első pesti takarékpénztár levele, mely szintén 200 forintnyi újabban tett alapítványáról tudósítja az egyletet. Mindkét intézetnek köszönet fejeztetik ki jegyzőkönyvileg. 5) Olvastatik a pénztárnoki évnegyedes jelentés, mely egész terjedelmében itt következik : I. Kimutatása a magyar irók segélyegylete pénztár forgalmának az 1863-dik év első negyedében. Bevétel. Kimutatása a magyar irók segélyegyletéhez 1863. év első negyedében csatlakozott alapitó és évdijas tagoknak. a) Alapitó tagok : Ernust Kelemen 200 ft, a trencsini hévizi fürdői sorsjátékkal összekötött tánczestély jövedelméből tett alapítvány 600 ft, Adamovich Kap. János 200 ft, Zichy Antal 210 ft, Fröhlich Gusztáv 22 ft, Murányi Ignácz 200 ft. Összesen 1610 ft o. é. b) Évdíjas tagok 12 forintjával : Lukács Ferencz, somogymegyei plébános, Steiner Ármin nagykereskedő Pesten, Szeniczey Ferencz Paksról, Szeniczey Ödön, Kurz György, Garay Soma, Novák Sándor, Kornis Róza, Tóth János mind Paksról, Somosy Ignácz, Balkány(Szabolcsmegye), Kálay Ákos, Nagy Krolló, Elek Pál, Demecser. Dunaföldvári kaszinó, Poor Imre orvostudor Pesten. Pest, 1863. martius 31. Szathmáry Lajos, pénztárnok. A jelentés harmadik okmánya szintén közöltetni fog. Pest, 1863. ápril 24. Gyulai Pál, ideiglenes titkár. 1. Közpénztári maradvány 1862-ről ....... 4702 ft 11 kr. 2. Alapítványi pénztármaradvány ..................... . . 45,328 „ 27 „ 3. Alapítványi tökéből. . 810 „ — „ 4. Alapítványi töke kamataiból.................................... 720 „ 52 „ 5. Évdíjakból................... 138 „ — „ 6. Segélyzések és vegyesekből . .. . . . . . 1915 „ 61 „ 7. Segélyzési kölcsön visszafizetéséből................... 215 „ — „ Összesen 53,829 ft 51 kr. Kiadás. 1. Letéteményben fekszik 50,943 ft 27 kr. 2. Segélyezésre . . . 1728 „ 32 „ 3. Tiszti fizetés és kezelési költség...... 373 „ 19 „ Összesen 53,044 ft 78 kr. Levonva a kiadást, marad a pénztárban.................... 784 ft 73 kr. II. Hivatalos közlemények. Hivatalos értesítések szerint Bosnyákország lakosai között a hagymáz mutatkozik, melynek lefolyása a teschanyi kerület kivételével, hol halálozást okoz, csaknem mindenütt kedvező; kiütött továbbá Sarajevo vidék lakosai között a valóságos himlő és pedig gyakran roszindulatú jelleggel; végre a vérhasnak egyes esetei is merültek föl. A Bosnyákországban uralgó marhavészről is igen kedvezőtlen tudósítások érkeztek, amennyiben ez még eddig vészmentes helyeket is meglepett és a bihaci, krupai, kozaraci, dubicai és terjehanji kerületben , továbbá Banjaluka, Priedor, Buzim, Nagykladus, Dervent, Sarajevo és Travnik vidékén oly nagy hevennyel pusztít, hogy egyes helyek csaknem egész marhalétszámuktól megfosztattak. A horvát határőrvidék területén a keleti marhavész ismét terjedőben van és jelenleg a szluini határezredhez tartozó 12 helységben és Zengg katonai községben uralkodik. A lépfene a 2-ik bán határezredhez tartozó hét helységben, továbbá a likkai határezred területében fekvő 2, végre az ogulini határezred egy helységében még folyvást tart. Az összes marhaveszteség eddig marhavész következtében 206, lépfene után pedig 160, s így összesen 366 darabra rúg. Ezen járványoknak újólagos terjedése alkalmából az illető hadi főparancsnokság által a határátlépti engedélyek kiszolgáltatása körül ismételve a legszigorúbb intézkedések tétettek A többi horvát területen a keleti marhat vész már megszűntnek nyilváníttatott, de legújabb közlés szerint, zágrábmegyei Lazina helységben ismét kiütvén, 549 darab marha közül 17 megbetegedett, melyből 2 meggyógyult, 7 elhullott, 3 agyonveretett, és 5 további gyógykezelés alatt maradt. Ausztria, Bécs, ápr. 26. (A porosz hadkészület.) Bécsből írják a „B. B. H. Ztg.“-nak, hogy amit Berlinben régen tudnak, azt t. i. hogy ott nem gondolnak a hadak mozgósítására, arról Bécsben csak akkor értesültek, midőn két hadtest hadilábra állításának híre czáfoltatott meg. Nem lehetetlen, hogy Bismark azon nagy bonyodalmakkal szemben, melyek különösen Poroszországot veszik körül, a katonai erők öszpontositását szükségesnek tartja. A porosz határtartományok lakóinak erősebb mozgalma, a galicziai izgalmak, másrészt a dán viszály megfoghatóvá tennék ha Berlinben „Qui vive“-t kiáltanának. Mindamellett s az európai kózállapot daczára nem tehető fel, hogy Poroszország katonai demonstratióra vessze fejét, hacsak a körülmények rá nem kényszerítik. Külföld, Svédország. — (A minisztérium töprenkedései; az elenkező nézetű párt.) Legújabb hírek szerint Stockholmban némileg aggodalomba esett a minisztérium a felett, hogy kissé nagyon is merészen lépett ki Oroszország ellenében. A „Borsch“ levelezője szerint érzi a kormány, hogy Bakuninnak és az orosz menekülteknek ott tartózkodásából idővel majd panaszt formálhat ellene az orosz kabinet. A miniszterek, főkép a külügyér rá iparkodnak beszélni a királyt, hogy ne menjen még messzebb azon irányban, mely Czartoriszky ottlétekor kiszemeltetett. Azt hitegetik a királlyal, hogy nem lehet többe és mélyebben bocsátkozni , s különösen arra szeretnék rábírni, hogy ne engedje meg Hertzen fiának a megtelepedést Stockholmban , aki ott Bakuninnal az európai forradalom fiók fészkét akarja meghonosítani. Hanem az is tagadhatatlan, hogy ezen törekvésekkel merőben ellenkező más irány is létezik, melyet követve számosan élénk részvétet tanúsítnak Lengyelország mellett és gyűlöletet Oroszország ellen. Finland azon állandó pont marad, melyre nagyon sokaknak, főkép a heves vérű fiatalságnak, vannak szemei függesztve; ezen párthoz sokan szítnak a katonaság között, még pedig a tábornokok karából is. Sőt erősen mondják, hogy ezen párt feje a stockholmi főparancsnok Bi 1dttlik volna. S a király sem idegenkedik ezen párttól, már személyes jelleménél fogva is ; de jól tudva, hogy milyen veszéllyel járna ha elhamarkodva hagyná magát álmodozásaitól elragadtatni, még nem határozta el magát véglegesen. Az országgyűlés — mint a „Köln. Ztg.“ írja — a tengerészeti minisztériumnak 13 millió tallért szavazott meg a tengerészet rendbehozására, amit már régebben szándékoztak tenni. A tengerpartok erősítésére indítványozott külön intézkedések a polgári és porosz rendek által elfogadtattak, de a nemesi és papi rend csekély többséggel elvetette. Ezen ügy most egy 120 tagú bizottmányhoz fog áttétetni, mely az ülésszak végével mint rendi bizottmány ülend össze, s teljes tekintéllyel fog határozni az országgyűlés által hozzá utasított ügyekben. Legújabb stockholmi tudósítások után ítélve meglehetős valószínűséggel feltehetni, hogy az idevágó indítványok, névszerint a nagy hajóhadnak a kicsiny töli elválasztatását sürgető, melyeket már a pénzügyi bizottmány is helybenhagyott volt, a rendi bizottmányban elfogadtatnak. Francziaország. (A háború kérdése). A „Presse“ következőleg szedte össze egyik legközelebbi számában a helyzetet jellemző jeleket. Néhány nap előtt meghagyatott Drouyn de Lhuys külügyminiszternek, hogy iparkodjék a felizgatott közhangulatot csillapítani, s ő magához is kérette a párisi lapszerkesztőket, és sokat beszélt nekik a békéről. Ugyanakkor történt, hogy a miniszter tudtán kívül magához hívata a császár Laguerrenniere senatort, a „France“ irányadóját, s másnap egy czikkecske jelent meg a „France“-ban, La guerronniere tollából, mely azonban nagyon olyforma, mintha a tálába lett volna mondatolva. Ezen czikkecske arra figyelmeztet, hogy a diplomatiai alkudozások jóformán elhúzódnak augusztusig s e szerint az idén már nem lehet háború, minthogy szeptembertől áprilisig teljes lehetetlen minden hadiművelet a keleti tengeren, nevezetesen a finn-öbölben. A „France“ a legbékésebb álarcz alatt rámutat, hogy végső esetben hol szándékozik III. Napóleon megtámadni Oroszrszágot, s minthogy a párisiak jól be vannak gyakorolva a stiláristalányok megfejtésébe, csakhamar meg is értették a „France“ czikkecskéjének tulajdonképeni jelentését. Drouyn de Lhuys-t kérdezősködésekkel ostromolták mindenfelől, aki jól érezvén, hogy milyen ellentétben áll a közbejött váratlan eset az ő békehirdetésével, végre ilyen felelettel utasította el ostromlóit: „Mit akarnak én tőlem megtudni ? én nem állhatok jót a jövendő dolgokért, s végre arról sem vagyok bizonyos,hogy meddig’ülök még ezen íróasztal mellett. ” Ezzel egészen összeillik, amit Londonból Russel és Palmerston nyilatkozatairól írnak. Russel egy (hihetőleg franczia) diplomatával beszélgetvén a lengyel kérdésről, úgy nyilatkozott hogy : „ha ezen felkelés nem lesz a nyugati hatalmak kívánsága szerint s az európai polgárisultság szellemében gyökeresen orvosolva, nemsokára más felkelés tör ki, s erre aztán kénytelenek lennének a hatalmak azonnal rátenni a kezeket.“ Palmerston lordról pedig azt beszélik, hogy néhány nap előtt látogatást kapott Napóleon császárnak egy megbízott emberétől, s azóta olyan dolgokat beszél, amelyekből tisztán kivehetni, hogy „ő nem tartja lehetetlennek, miszerint II. Napóleon még az idén helyhez kötött háborút indít Oroszország ellen és felteszi a császárral, hogy kedve is van ilyen háborúhoz s meg is fog neki felelni, s hogy ő a maga részéről az ilyen helyhez kötött háború ellen nem fogna kifogást tenni.“ Ezen dolgokkal szemben nem nagy súlyt tulajdoníthatni azon körülménynek, hogy Eugenia császárné, aki köztudomás szerint buzgó barátja a lengyel ügynek, s az erélyes fellépés mellett nyilatkozott, közelebb a mérsékelt politikát pártolja, s Walewszkynak hosszas értekezés közben kijelentette volna abbeli aggodalmát, miszerint a háborúból nagy veszélyek háramolhatnának a császárra. Az angol-amerikai viszályról szóló tudósítások megnyugtatók. Múlt szombaton — mint a „Pays“ írja — minisztertanács tartatott Londonban. A hosszadalmas és heves viták arról folytak, hogy milyen állást foglaljon Angolország az Egyesült államokkal szemben. Hallomás szerint a kormány jegyzéket fog küldeni Washingtonba, melyben ki lesz fejezve azon óhajtás, hogy Adams követ eljárására mondja ki rosszalását az éjszakamerikai kormány. Egyszersmind az is kijelentetett, hogy az Egyesült államokkali jó viszonyt folytatni kívánja az angol kormány. Az angol kormány kész minden, nemzeti becsületével összeférő engedményre, s ugyanazt várja Washingtonból is A „Köln. Zig“-nak is hasonló értelemben írnak az angol jegyzékről. Szerinte ama jegyzékben ki volna fejezve, hogy a brit kormány teljes bizalommal viseltetik az amerikai zsákmánybíróság ítélete iránt, valamint az iránt is, hogy a kormány készséggel fogja magát ahol tartani, nyomatékosan figyelmeztetvén azon veszélyekre, melyeket okvetetlen elő fogna idézni az amerikai tiszteknek a semleges vizeken követett kíméletlen eljárása. Egyúttal keserű panaszt emel Russell 1. a londoni udvarnál levő amerikai követ ellen, ki annyira vetemedett, hogy egy angol hajónak védlevelet adott, s leplezetlenül kimondja, hogy ezen páratlan lépésre okvetetlen dorgálásnak t nagy megkövetésnek kell következni. Hallomás szerint Francziaország is küldött ezen tárgyra vonatkozó jegyzéket Washingtonba, mely még sokkal határozottabb modorban volna fogalmazva, mint a Russellé. Most már nagyon sok függ attól, hogy milyen lesz Seward válasza. Az itt tartózkodó amerikaiak erősen hiszik, hogy az amerikai válasz békülékeny leend. Páris, ápril 26. (Az orosz válászsürgönyök.) A kormány lehetőleg meg akarja nyugtatni a közönséget a háborút illetőleg. A „B. B. u. H. Ztg.-nak írják, hogy a politikai világ nem fél a háborútól, de a tömeg, mely a helyzetet fölfogni képtelen, határozatlan benyomások alatt áll. A börzék, melyeket egyszer a félelem ösztöne ragad meg, másszor világosabb sugallathoz jutnak, nádszálként ingadoznak. Gortsakoff hg válaszának hangját illetőleg, bizonyos, hogy a legudvariasabb alakban lesz kiállítva; köszönetét nyilvánítja a három hatalomnak azon figyelemért, melylyel Oroszország ügyeiben részt vesznek s Sándor czár atyai jó akaratának bizonyítékait, melyeket a megkezdett s csak a fölkelés által megszakasztott reformokban lengyel alattvalói iránt tanúsított, fölhozzák mint tanúságát annak, hogy a czár a lengyeleknek belfejlődését szükségükhöz képest és az európai közjog értelmében megadja. A franczia kormányhoz külön köszönet nyilvánítás is intéztetnék, hogy Oroszország föladatát semmi oly tettel nem nehezítette, mely a fölkelésnek újabb lendületet adott volna. Esti posta, Bécs, ápr. 29. (A franczia és osztrák császár nem találkoznak; a sz.-pétervári osztrák követség, Stratimirovich.) A félhiv. „Gen. Korr.“ megbízható informatio alapján ipegczáfolja azon hirt, mint ha Metternich hgnek Bécsben létekor a franczia és osztrák császár ő felségeik találkozása szóba jött volna, vagy újabban Konstanzban terveztetnék. — Az osztrák diplomatiai képviselet — irja ugyan a lap — azon pillanatban rendes alakját öltendi magára, midőn azt a betöltséggel járó különös nehézségek megengedik. Ez ügy a politikai helyzettel nincsen összefüggésben. — Stratimirovich volt osztrák tbnok és konsul, ki hosszabb ideig tartózkodott Belgrádban s ott a hadügyőrséget volt átveendő, hirtelen Oroszországba utazott. Szerb küldetésben ment-e oda, vagy orosz meghívás folytán, ezután fog kiderülni. Bécs, ápr. 29. (Tevékenység a touloui fegyvergyárakban; svéd hajók; svéd kölcsön; olasz tisztek a lengyeleknél.) Az „Univ. Corresp.“-nek írják Páriából, hogy a touloni fegyvergyárakban éjjel nappal dolgoznak, több sekély menetű vaságyunaszádot készítenek. Ezek hir szerint Svédországnak készülnek. Tény, hogy a franczia tengerészeti igazgatóság két pánczélhajót engedett át Svédországnak. Azon svédtiszt, ki kormánya megbízásából a franczia udvarnál időt, kölcsönt is hozott szóba s a franczia császártól a legkielégitőbb választ nyerte. — Több olasz tiszt Victor Emanuel királytól Firenzében tartózkodása alatt engedelmet kértek, hogy a lengyel fölkelésben részt vehessenek ; a király szabadságot adott nekik azon kikötéssel, hogy első szóra zászlóik alatt teremjenek, miután az olasz fegyverekre odahaza is nehéz harczok várnak. Bern, april 25. (Az olasz kormány válasza: Wielopolski és Branicki Genfben.) Ha az „Opinione“ — írják a kölni lapnak — valóban közlönye az olasz kormánynak, úgy előre lehet tudni, mit fog ez a szövetségi tanács azon jegyzékére felelni, mely fölvilágositást kívánt a határon előforduló csapatöszpontositásokra nézve. Nevezett lap szemére veti a szövetségi tanácsnak s a tessini kormánynak, hogy a mazzinista törekvéseket eltitkolják. A Hir szerint Wielopolski és Branicki Genfba érkeztek ; ha az való, úgy a párbaj eddig már véghez ment közöttük. Velencze, ápr. 23. (Dél -tiroli állapotok.) Mazzini ügynökei erélyesen működnek Tirol déli részében ; a polgári hatóságok a legszigorúbb őrködésre utasitottak. Az olasz kormány három zászlóalj vadászt küldött Weitlinbe s a lombard — tiroli határra. Ausztria is körülnézett védeszközeiben. A megerősített szorosokban folyvást annyi katonája van, hogy húsz annyival megküzdhet mint mennyit Mazzini kiállítani képes. A két hónap előtt elfogott 39 egyén ellen indított vizsgálat semmi eredményre nem vezetett s vádlottak szabad lábra állíttattak. Turin, ápr. 25. (A cselekvési párt titokteljes működése.) A „Don. Zig“ irja: Jelenleg Közép- és Alsó-Olaszországból mindennap érkeznek a cselekvési párt soraiban történt elfogatásokról újabb meg újabb hírek, s ez a párt mégis a legnagyobb bizakodással beszél széleiben oly események közeledtéről, melyek Olaszországban gyökeres változást idézendnek elő, s melyek folytán a cselekvési párt tagjai kezébe fog a kormány jutni. Nehéz volna meghatározni, hogy csupa legénykedésnek veendők-e ezen dicsekvő szavak, vagy talán mégis mélyebben ható terveket palástolnak. E felett még sok mindenféle egyéb hír is szállong a király leköszönéséről, összeesküvésekről, titokszerű vállalatokról, melyeket a be nem avatottak sehogy se tudnak megfejteni; úgy látszik mindazáltal, hogy bizonyos jelentőséggel mégis bírnak, legalább azon tetemes készülődéseknek, melyeket ezen párt egy idő óta végbe visz, kell valami bizonyos czéljoknak lenni. Páris, ápril 27. („Fance“ az orosz öröködésekröl; több európai kormány és Ottó király; az orosz válasz: vegyes.) „France“ kissé mérsékli, mit a minap az orosz öröködésekröl irt Lengyelország ellenében. Igaz ugyan — irja—, hogy több hadtestet hadi lábra tett, s minden eshetőségre fegyverkezik, de mindez a legszükségesebbre szorítkozik. A hadügyminiszer kívánta kölcsön elején 18 millió rubelre volt ugyan téve, de utóbb 10 millióra szállították le. Ugyan a lap mondja, hogy több európai hatalom, de nem a védhatalmak, kijelenté, miszerint nem ismerik el az uj görög királyt, mig bajor Ottóval teljesen ki nem egyenlíti az ügyet. — Ma azon hir terjedt a börzén, hogy az orosz válasz Ausztria jegyzékére ellenséges kitételeket tartalmaz ; az Angolországhoz intézett válasz feszes hangon van írva, mig Francziaország egészen udvarias feleletet kap. — A „Presse“ szerint a három nagyhatalom elhatározta volna, hogy visszahívják követeiket Sz. Pétervárról, ha az orosz válasz nem lesz ki-