A Hon, 1863. július (1. évfolyam, 147-173. szám)
1863-07-01 / 147. szám
lassító kerület: Reichenstein báró alkatacellár. Resinár falu : Popovics kormányszéki titkár. Tolmácsi fiókszék: Dunka Pál kormányszéki tanácsos. Szelistyei szék: Saguna báró püspök. Szebenváros:Schmidt Konrád, Ranicher Jakab. Segesvárváros :Gu 11 József, Schulter Mihály városi lelkész. Szerd.helyszék: Macellaria, királybíró, Hania esperes. Kőh&lomszé'i : Nagelschmidt polgármester, dr. Trauschenfels Eugen. Ittedgy esszék: Fabini József helyett, superintendens: Obst Ferenc?, lelkész. Meggyesvár OS: Brechti senator; a második követ újra választatik. Szászsebesszék: Herbst fötörvényszéki alelnök, Baromik királybíró. Szászsebes város: Binder Mihály és Lássál Ágoston, szebeni fötörvényszéki tanácsosok. Nagysinkszék : Eitel fökirálybiró, Herbst fötörvényszéki alelnök. Ujegyházszék : Friedenfels báró, Boroga kormányszéki tanácsos. Besztercze vidék: Thiemann kerületi főnök, és Budakor lelkész. Besztercze város: Wi 1tstock, gymnasiumi igazgató, Lingorator. Szász-Régen város : Bartten polgármester, Schuler tanár. Szászvárosszék: Angyaludvari titkár, Baromfri tanácsos. Szászváros : Kirchner Frigyes, Tu 1bach János. (A magyarság tiltakozott s nem vett részt a választásban.) Naszódi vidék: Bohoczei főkapitány, Marosán János törvényszéki ülnök. talmat adjon oly parlamentnek, melyről tudja, hogy azt ellene használandja ? Nem kívánjuk a lengyel hadsereg visszaállítását, s van-e egyéb ennél, mi biztosíthatná Lengyelországnak az adott alkotmányt, ha mindjárt elfogadná is. Nem szabad felednünk, hogy a lengyel királyság csak kis része az 1772-ben fölosztott Lengyelországnak s Oroszország, ha a kivonatokban megegyeznék, a volt lengyel tartományokban hasonló agitatiót idézne elő, minőt Olaszországban láttunk a szárd királyságnak Olaszországgá alakulása után. E körülmények valószínűtlenné teszik, hogy a czár az angol és Francziaország által tett s Ausztria által részben támogatott javaslatokban megegyezzék, bármi bizonytalan és veszélyes helyzete. Olyat kívánunk, minek megadását alig várhatjuk, s ha megadatnék is nem remélhetjük, hogy véget vetne a lengyel kérdésnek, legfölebb a vérontást szüntetné meg egy időre, hogy rövid szünet után még borzasztóbbá váljék. Ám minő helyzetben vagyunk, ha visszautasíthatnak javaslataink ? Együttműködünk Francziaországgal, de különböző szándékban és érdekkel. Mindketten meg akarjuk menteni Lengyelországot , de itt utaink elválnak. Nem akarjuk újra elfoglalni a rajna-határt, sem nem kívánjuk látni, hogy Francziaország újra elfoglalja. Poroszország jelen állapotát sem akarjuk arra fölhasználni, hogy Oroszország megalázásával és gyengítésével Európa egyensúlyát megzavarjuk. A háborúval semmit sem nyerünk s van okunk kívánni a békét. Saját kormányunk eljárása felől értesültünk ; Francziaország és Ausztria állását nem ismerjük jól. A dolgok ilyetén állapota veszélyesnek tetszik ; van tán mégis egy mód, mely a háborútól megszabadít gyalázat nélkül, ezt azonban ügyismeret híjában még nem tudtuk fölfedezni.“ A „Times“ Lengyelországról. Angolország viszonyáról a lengyel ügyhöz a „Times“ e következőket írja: „Az Orosz- és Lengyelország közötti kiegyenlítésre vonatkozó hat pont, melyekben Angolország részt vett, hirtelen s meglepőleg következett ránk. Palmerston közölte az alsóházzal anélkül, hogy szorították volna, azon szándékkal, hogy hallgatói természetes kíváncsiságát kielégítse. Annyira nem szoktuk meg, hogy a kormány idegen hatalmakkali alkudozásaiban megajándékozzon bizalmával, hogy zavarban vagyunk, midőn egyet mást bírálat alá kell vennünk. Egyrészt nem akarnék mondandóinkkal a további alkudozásokat koczkáztatni, másrészt a nyilvános tények horderejével kívánjuk megismertetni olvasóinkat. Szeretnénk, ha elküldetésök előtt ismertük volna ama pontokat vagy addig, míg sorsuk eldöntve nincsen, ne is tudtunk volna semmit felölök. Az angol nemzet fölszólíttatott, hogy mintegy közvetlen részt vegyen az ügyben. Szólanunk kell tehát a dologhoz. Meg kell vallanunk, hogy jelen európai állásunkra nem tekinthetünk aggály nélkül. Igaz, hogy még tényleges beavatkozásra nem köteleztük magunkat, sem Francziaországgal véd- és daszszövetséget nem kötöttünk , mégis úgy látszik, mintha némileg eltértünk volna bölcs politikánktól, mely a be nem avatkozás elvét tűzte maga elé. Oly ösvényre léptünk, milyen megállapodhatunk ugyan, sőt le is térhetünk róla; mely azonban nem veszélytelen amelyet némi gyalázat nélkül el nem hagyhatunk. Azon aggasztó érzet fog el, mely krimi hadjáratot megelőző évben minden emberben megvolt. — A horgony fel vaj szedve s oly árban uszunk, mely zvil egyik felé vezet; ha elör : >ra . ! -vizszafordulunk, s ilveBziásére. A baj, mely a reressi veszedelmes. Hirtelen élessé vált chronikus baj. Nem a közbenjárs terén állunk a két fél között, hanem javaslatokat teszünk Lengyelország javára, melyekről hisszük, hogy Oroszország jól tenné, ha elfogadni s légkevésbbé sem áll hatalmunkban, hogy a fegyverben álló lengyelek által a javukra tett indítványokat elfogadtassuk. Azt ajánljuk a «sárnak, hagyjon fel az ellenségeskedéssel anélkül, hogy biztosítva lennénk, miszerint az elkeseredett nép, melynek félév óta patakszámra fohy vére, azon békés teendőkhöz térend viasza, melyek az ellenségeskedésnek újból kitörésével védtelenné teszik. Amnestiát kérünk mindazok számára, kik a jelen háborúban fegyvert viseltek. Meg fogjuk-e adni s ha igen, feltehetjük ?v hogy a csupán Oroszország becsületével R3$fositott amnestiát elfogadjon oly nemzet, melyet legszentebb jogai megsértése által, csaknem őrületre ragadtak s hasonlón ajánlott kegyelmet legközelebb megvetéssel visszautasított ? kívánjuk a nemzeti képviseletet az I. Sándor czár által 1815-ben engedményezett alkotmány alapján ! Azon okmány kijelenti, hogy Lengyelország egyesitessék Oroszországgal alkotmánya a souverain hatalom csak ez alkotmány szerint gyakoroltassék ; Lengyelország királya koronáztassák meg Varsóban s esküdjék meg az alkotmányra. Lengyelországnak legyen nemzeti képviselete, mely a királyból, a fölső és alsó házból álljon, törvényt hozzon s az adót szabja meg. Ez alkotmányt 16 évvel későbben elvette Miklós czát s most vissza kellene állítani. Legyen külön lengyel kormányzat s az ország kizárólagosan lengyel tisztviselőkkel bírjon. Lélekismeret-szabadságot kívánunk a a lengyel nyelv használatát; kívánunk méltányos ujonczozást a mostani önkény helyett,mely a mozgalmat előidézte. Ezek javaslataim s tagadhatlan, hogy a szerződéseken s a természetes igazságon alapszanak. Csak az a kérdés, van-e rá kilátás, hogy Oroszország elfogadja; észszerüleg cselekedtünk-e, midőn e javaslatokat tettük s ha elfogadtatnak, valósainű-e, hogy a jelennél kielégítőbb ügyállást eredményeznek. Ha e kérdésekre igenréteg nem felelhetünk, játszunk a nagy kérdéssel, s Angolországot oly politikára vezetjük, mely csalódást, tán részt is hord méhében. A czár részint saját kormánya, részint elei és családja hibái által a lengyel nemzet elkeseredett és engesztelhetlen gyűlöletét vonta magára. Azt követeljük tőle, adjon a nemzetnek önkormányzatot azon biztos meggyőződésben, hogy az Lengyelországnak Oroszországgal tervben lévő uniója ellen, s az uralkodóháznak az alkotandó trónról leszorítására fog használtatni. Örvendenénk , ha minden lengyel hivatalban lengyelek ülnének, de várhatjuk-e, hogy azon család feje, mely ellen eme hivatalnokok mindegyike törekedni fog, ossza örömünket ? Lengyel parlamentet követelünk orosz király alatt. Meggondoltuk-e mi kilátás nyílik az orosz király és lengyel parlament együttműködésére vagy arra, mennyiben valószínű, hogy a király teljh a Lengyel mozgalmak. (K.) A nemzeti kormány, biztosan számítva a külföld legközelebbi interventiójára, kettőzött eréllyel fegyverkezik, egyenruhával látja el ujonczait; szóval mindent elkövet, hogy azon pillanatban, midőn Európa egyik lábát a balti tenger partjára teszi, erőteljes kéz szorítsa meg segélyt hozó jobbját. Az adót rendesen fizetik a nemzeti kormány pénztáraiba; az orosz kincstár az adómegtagadás által már több milliót vesztett; a legszigorúbb határzárás sem akadályozhatja a fegyverek tömeges bevitelét az osztrák és porosz határon. A nemzeti kormány egyéb szúró Ó3 vágó fegyvereken kívül csak puskát 45,000-et vásárolt s vitetett a múlt hónapban a királyságba. Felinskit egyelőre Gattinába szállították az ottani czári nyáriakba Sz.-Pétervártól 40 versznyire. Megtiltották neki, hogy látogatásokat elfogadjon. Platanoff gróf hív. látogatást tett nála s tudatta vele, hogy Gattinában kell maradnia, míg majd a czár magához hivatja. Elfogatási ján oka azon martiusban a czárhoz intézett s átküldéségett Konstantin nagyhercegnek átadott levél, melyet a „Moniteur“ legközelebb közlött. Oroszország uralkodója csak a franczia inv. lapból értesült ez okmány létezése felöl. Felinski tiltakozása Konarski fölakasztása ellen Varsóban kelt jun. 12 én. Előhozza benne,egy az ítéletben ez áll: „1863-ban elhagyta a királyságot idegen útlevéllel s csak a nemzeti kormány meghívására tért vissza, hogy a fölkelők táborában egyházi szolgálatot tegyen, különösen a haldoklókat meggyóntatta.“ A lelkész ellen fölhozott vádban — mondja Felinski — semmit nem találok, mi az ellene kimondott önkényes ítéletet igazolja; a lelkésznek kötelessége a hívást követni politikai pártérzelem nélkül; hivatalánál fogva tartozik a haldoklók szentségével ellátni . len embert. Ez elvet még az északamerikai polgárháború viaskodó felei is elismerték. Maga a kormány a mozgalom kezdett •l mondta, hogy a lelkészek és orvosok nem érak a sebesülteknek tett szolgálatokért. Hi V tmi sík azon zsinati határzatokra, melyek szeroiszentelt pap ki nem végezhető, mig a fölabbvaló egyházi hatóság a szentségeket le nem vette róla. Panaszt emel, hogy sem a vád, sem t. ítélet nem közöltetett vele. E körülmény annál lázasztóbb, mert oly halált kellett szenvednie, mely a legmeggyalázóbbnak tartatik, a lelkész tetemeinek kiadatását követelvén, idézi azon zsinati rendeleteket, melyek a készek ellen hozott ítéletek következéseiről szólnak. Ezek kiközösítéssel fenyegetnek minden császárt, királyt vagy más embert, ki eléggé istentelen és elvetemült, hogy lelkészt kivégeztessen vagy elítéltessen; elsorolja továbbá az egyházi gyásznak mindazon nemét, melynek az elitélt rangja szerint ily esetekben helye van. Ezen írásbeli tiltakozást szóbeli előzte meg. A nagyherczeg ingemben mondá Felinskinek: „Nem engedek, ha mindjárt egész Lengyelországot rommá döntöm is.“ „Akkor — felelt Felinski — aligha marad sírásója fönségednek!“ Az orosz szatrapák folyvást kegyetlenkednek. Dünaburgban tömérdek nőt fogtak el. Az oroszok ismert kegyetlenkedéseivel szemben jól esik egy kivételt följegyeznünk. Két lengyel nemes ifjú Posenből a királyságba ment; az oroszok megtámadták a csapatot, szétverték s üldözték. A két ifjú egy zsidó korcamároshoz menekült, 1000 tallért ígérve rejtekben tartatásukért, 8000 frtnyi készpénzüket eltétel végett átadták a korcsmárosnak. Ez elrejtette őket, de egyúttal összebeszélt nejével, hogy az ifjúkat elárulják s az összeget megtartják. A kutató oroszok a korcsmáros utasítása nyomán meg is lelték a menekülteket, kik ekkor németül pénzüket kérték a korcsmárnétól. A vezénylő orosz tiszt értvén a német szót, a vonakodó zsidót és feleségét addig kancsukáztatta, míg a 8000 tallért ki nem adták; ezenfelül még 200 rubel büntetést fizettetett velők a megígérte nekik, hogy a legközelebbi hasonló rablásért lógni fognak. A két ifjú lengyelt, visszaadva pénzüket, biztos emberével a határig kisértette. Meglehet, ha Murawiew megtudja, ez az orosz tiszt Platen és Kolisko sorsát fogja osztani. Rodomsk mellett a vasúti vonatot, melyen 80 orosz őrségül ment, apró fölkelőcsapat megtámadta, a sinek ki lévén mozdítva helyükből, a mozdony összetört, egy kocsi, melyben csak katonák ültek, összezuzatott. Krakóban Kroszok nevű polgári rendőrügynök halt meg. A háza elé tett koporsófedelet a nép beszennyezte, délután fütyöltek a ház körül. Gúnyos gyászjelentéseket ragasztottak az utcza sarkokra, melyekben az elhunyt özvegye és árvái minden osztrák kárait meghívnak a temetéshez a peczér telkére. A lengyel érzelmű „Czan“ boszankodással kel ki a durvaság ellen, mely a síron túl megy gyűlöletével. A halottat katonai őnkisérettel tábori lelkész temette el; a sírásók vonakodtak földdel betakarni a koporsót. 25 egyént elfogtak. Ki ellen készül és minő költséggel fog harczolni Oroszország ? E kérdésre legközelebb azt felelte a czár Napier lordnak, a z.pétervári angol követnek : Oroszország Európa ellen fegyverkezik; ami pedig a költséget illeti, van a császári családnak 150 millió rubelje az angol bankban; ezeket, ha a háború kitör, fölmondja s fedezi velük a hadiköltséget.“ Jan. 20-kán ismét 1200 orosz gyalog és két üteg ment Lengyelországba. Azt állítják, az idei disztáborban száznyolczvanezernyi sereg fogna öszpontositatni. Idegen vendégek is érkeznek e táborba, minő udvaroktól, eddig nem tudható. Ausztria. Bécs ügy, oross arról értesül, s, ]un. 24. (Lengyel törekvések.) A „Nat. Zig“ hogy az oroszok legközelebb nagy készületeket tesznek a lengyel felkelés elnyomására, s a három hatalom javaslatára adandó válasszal késlekednek, mert az orosz diplomatia abban mesterkedik, hogy fait accomplivel felelhessen, egyszersmid azzal kecsegtetvén magát, amit ez általa sugalmazott „Journal des Debats“ annyira kiemel, hogy t. i. Ausztria a „conferentia“ szót, habár körülírva érinti, de ki nem mondja javaslatában stb. Külföld. Schweicz.A franczia határról, jun. 25. (Vegyes adatok.) III. Napóleonnak nagy hasznára leend, hogy oly előzékenyen figyelembe veszi az ország akaratát. A miniszterváltozás horderejére nézve most még csak annyit mondhatni, hogy a törvényhozó test erélyétől függ a császárt az alkotmányos politika ezen ösvényén megtartani. Annak is, nagy befolyása lesz, hogy milyen fordulást veend Francziaország császára a külpolitikában. Minden barátság daczára nagy a bizalmatlanság Angol- Francziaország között. Jól tudják Londonban, hogy Drouin Ausztria felé hajlik, ahogy a császár oly terveket forral Mexikóra a legszélső keletre,Amerikára, sőt Lengyelországra vonatkozólag is, melyek a brit udvarrali szövetségen csorbát ejthetnének. A franczia kormány szeretné Oroszországot megnyerni Európán kivül eső politikájának s Drouin, aki nagyobban szivén hordja a béke ügyét, mint ura szereti, oly bizalmas nyilatkozásokat küldött volna Gorcsakoff hghez, melyeknek valószínűleg több hatásuk lesz, mint a három hatalom javaslatainak. Franciaország, Pária, jun. 24. (Az uj minisztérium) A „Moniteur“ megerősíti a miniszterváltozásróli hírt , fő fontosságot Persigny kilépésének tulajdonítván. Utóda Boudet a császár figyelmét munkássága s ügykezelési talentuma által vonta magára. A pénzvilág nagyon meg van elégedve a változással, minthogy a pénzügy Fould,a külügy Droufn kezében hagyatott, a nagy közönség pedig azért nézi jó szemmel a változást, mert Persigny kilépését a párisi szabadelvű választóknak tett engedélyül tekinti. Billault és Roucher az uj kormány oszlopai s ép ők tekintetnek közvetítőknek. Sajátszerű a Billault emelkedése. Már eddig is volt tulajdonképen a minisztertanács elnöke, s ezen állomás most annyival fontosabbá lesz minthogy aki azt betölti, már ezután a kormány nevében is szóvivő leend , mely tekintetben csupán Rouher leend vele egy színvonalon, ki, mint az államtanács elnöke a szakkérdésekben lesz a kormány szószólója. Rouland cultusministert illetőleg az a hit szállong, hogy elmozditatását a római kúria sürgette, de valóságáért nem lehet jótállni; az azonban megjegyzésre méltó, hogy az uj belügyminiszter Boudet protestáns, s igy ezen pontban helyre van ütve az egyensúly. Pária, jun. 25. (Harczra sürgetés.) A „France“ csillapításaival szemben a „Siede“ gyors eljárást sürget a lengyel kérdésben. „Oroszország — úgymond — csak időnyerésben mesterkedik. Lengyelország még három nyári hónapra számíthat, melyek után hirtelen beköszönt a tél, s a kopasz erdőség nem nyújtand többé rejtekhelyet a lengyel katonáknak, a mocsárak, tavak befagynak s az oroszok bizton vehetik azokon keresztül ujjokat; az eleség magfogyatkozik, s a parasztok a helyett hogy a felkelők csapataihoz csatlakoznának, meghúzzák magukat viskóikban, amelyeket az oroszok könnyűszerrel felgyújthatnak fejük felett, ha a felkelőknek menhelyet adnának bennök. Erre vár Oroszország, várjon a „France“ is erre számít? Bizonyára nem, és mégis úgy fog történni, ha újabb halogattok jönek közbe. Azért ismételve azt mondjuk, hogy, ha Lengyelországon segíteni akarnak, ennek lehetősébes gyorsasággal kell megtörténni. Nem holnap, már ma ott kellene lenni a keleti tenger vizein egy francsia hajóhadnak. Mert a diplomáciai alkudozások csak akkor érnek valamit, ha nagy elhatározások előzményéül szolgálnak. Páris, jun. 26. (Háborúra vonatkozó nyugtalanító adatok.) A „Constit.“ sajátszerü elejtett szavai, a „Morning Post“ czikke, a titkos fegyverkezésekről szállongó hírek, meg az, hogy a császár épen most ment Cherbourgba szemlét tartani nem egynéhány, hanem valamennyi pánczélos hajó felett, ismét háború miatti aggodalmakat idéztek elő. Hogy a császár cherbourgi szemléje politikai horderővel bír, az kétségtelen. Azonban jól értesült körökben úgy tartják, hogy még nincs komolyan veszélyeztetve a béke. Oroszország szándékairól úgyszólván semmi bizonyost nem tudhatni, s ezen bizonytalanság és vele járó nyugtalanság a börzét vósz hangulatba ejtette ; az értékek többnyire alábbszállottak, s csakis azért volt a börze zárlata szilárd, mert az a hír terjedt el, hogy Mexico bevézetett, s Oroszországtól is kedvező választ remélhetni. Holnap minisztertanács lesz; a császár bejö Párisba. Angolország, London, jun. 25. (Lapvélemények, a franczia cabinetről,Delangle; intő szózat.) Az itteni lapvélemények nem sok jót várnak az uj franczia minisztériumtól, s a történt változásokat szemfényvesztésnek tartják, míg Párisban jobbra fordulásnak tartják a legközelebb történteket. Delangle még pár nappal ezelőtt semmit se gyanított elbocsátatásáról. Egy szép reggel a császártól levelet kapott, melyben megírta neki, hogy oly sokszorosan kipróbált hűségére hivatkozva tudatja vele, miszerint kénytelen volt öt, jelenleg szükségessé vált új minisztériuma combinálásából kihagyni, de nagyon kedves dolognak fogná tekinteni, ha alkalmat nyújtana neki rá, hogy hű ragaszkodása iránt elismerését tanúsíthassa. Delangle azonnal beküldi leköszönését, s szabadságot volt mor.<«ok „ „ o emlékeztetni, miszerint hű ragaszkodása zálogául oly hivatalról mond le, amely háboríthatlan, hogy ő még soha sem kért a maga számára semmit. Az orosz választ itt még e hóban várják. A „Morning Post“ ismételve inti Oroszországot, nehogy elhízza magát a parliament és a sajtó békés nyilatkozatai miatt, mintha Angolország semmi áron se fogná magát háborúra elhatározni. 1853-ban is így volt, midőn Aberdeen lehetetlennek tartotta az Oroszországgá komoly meghasonlást,annyival inkább a háborúba elegyedést, a legbefolyásosabb lapokkal együtt. Ugyanez ismétlődhetnék, ha Oroszország folytatván embertelen boszúálló háborúját Lengyelországban, az angol nép jobb érzését túlságosan felháborítja. Vajha fontolóra vennék Sz. Pétervárott ezen körülményt, mielőtt elküldik a választ a hatalmak javaslataira, s vajha ne számítanának túlságosan Európa jóvoltára, ha csakugyan ép oly őszintén óhajtja a lengyel kérdés békés megoldását, mint Angolország.Fájdalom,lehetetlen szemet hunyni embertelen intézkedése felett, s bármennyire tagadja az orosz kormány, hogy ő nem részese ama kegyetlenkedéseknek, de a tények ellene bizonyitnak. Nagyon itt már az ideje véget vetni ama vérlázító embertelenségeknek, melyeknek igen élénk a benyomásuk és igen komoly következményeik lehetnek, sőt kiszámíthatlanok, ha a diplomatia még sokáig űzi iónja halogatásait. A „Times“ úgy hallja, hogy a francziák császára indítványozta volna, miszerint az angol és franczia kormány ismerjék el közösen Amerikában a déli szövetséget. Rouebuck és Lindsay sürgették volna ez ügyet s értekezésük is lett volna a tárgy felett Lajos Napóleonnal. Esti posta, Turin, jun. 25. (Az uj franczia miniszterium ; a francziák egyelőre Rómában maradnak; a turini ezipés sek.) Turini kormánykörökben kedvezőn ítélnek az uj franczia miniszterekről. Boudet protestáns és szabadelvű; Duruy az uj közoktatási miniszter barátja Olaszország egységének; röpiratot irt a pápa világi hatalma ellen „Les popes princes italiens“ clim alatt. — Nigra lovag levélben megírta volna Visconti miniszternek, hogy II. Ferencznek Rómából eltávolítását illetőleg előterjesztéseknél egyebet nem lehet várni Francziaországtól; a császár nem akar szakasztani a pápával és egyelőre csapatait sem szándékozik visszavonni Rómából. A turini czipészek megtették Victor Emanueli ezéhmestereknek, mivel a nemzeti csizmát jól megfejelte. A király zászlót ajándékozott nekik következő fölirattal: „Dono di S. M. il re d‘ Italia alia societa dei montri caladioi di Torino.“ Bern, jun. 26. (Külön egyezkedés Napoleon császár és az orosz czár között) Ha a franciák császára egyenes kiegyezkedést kíván az orosz czárral létre hozni, írják a „Jour de Genéve“-nek, akkor csak ezen utóbb nevezett uralkodó óhajtásával találkozik. Ugyanez Gorcsakoff herczeg nem kedvencz eszméje is. A herczeg csak a lengyel kérdés megoldását keresi ez után, hanem egyszersmind oly eszközt is, melylyel Angliát megalázhassa,és Ausztria iránti régi gyülölségét tanúsíthassa. Ami az alkudozásokat illeti, ezek még sokáig elhúzódhatnak, ha igaz, hogy Oroszország elvileg mindent elfogad, azonban részletekben a magyarázat jogát föntartja , azonban itt is fődolog a gyakorlati alkalmazás: a puszta elv annyi mint semmi. Montebello herczeg a franczia jegyzékkel együtt tudosíttatott, hogy számára utasítások küldettek, mikben kimondatik, mily különbség van a czár jóakarata érzelmei, s tábornokainak kegyetlen eljárása között" A franczia határszélről jun. 27. (Az orosz válasz jelleme: hadkészületek.) Hogy Oroszország sem barátságtalan sem visszautasitó választ nem adand, mindenki hiszi. Sokan vélik, hogy Gorcsakoff, előlegesen is külön egyetértés eszközlését indítványozza a franczia cabinettel, hogy így congressusról vagy conferentiáról szó se lehessen. Ez azonban nehezen hihető, mert míg ily dolog megtörténhetnék, az egész diplomatának meg kell bukni, mint megengedni, hogy Napóleon legyen Európa legfelsőbb bírája. Páriából írják, hogy a hadkészületek nagy mérvben folynak, bár vannak politikusok, akik a franczia hadügyminisztérium erőfeszítéseit a mexikói és az északamerikai viszályokkal hozzák összeköttetésbe. Táviratok. Berlin, jun. 28. A lengyel határszélről mai kelettel jelentik: A lengyel nemzeti kormány válasza a három hatalmasság javaslataira, ma az illető helyekre elküldetett, az diplomáciai uton fog megérkezni. A hírlapok fejtegetései hasztalanok. Murachen visszahívatásának hire alaptalan. Ő csak uralkodójának akaratát hajtja végre s ennek teljes bizalmát birja. Kopenhága, jun. 29. Ferdinand koronahg, a király nagybátyja ma reggel hirtelen halállal kimúlt. Páris, jun. 28. A „Moniteur“ a császárnak az államtanács elnökéhez intézett iratát közli, hol a közigazgatási rendszabályok áthágásainak korlátozása végett javaslat előterjesztése rendeltetik el, melyek a központosítási rendszer által, annak előnyei daczára, előidéztettek. Turin, jun. 27. A senatusban a költségvetés hiánya felett vitatkoztak. A pénzügyminiszter constatirozza, hogy a megtakarítások az év ezen részében 20 milliót tesznek s az év végéig 25 millióra fognak emelkedni. Megjegyzi, hogy az új adótörvények négy év alatt a pénzügyi jelentésében előrelátott eredményeket idézik elő. A költségvetés elfogadtatott. London, jun. 29. A jegyzékek átvételét bizonyító irat Pétervárról ide megérkezett. Francziaország Angliának semmi új javaslatokat nem ten az Amerikába leendő beavatkozást illetőleg. A „Herald“ közlése szerint Persigny pétervári, Walewski grófpe ___^ .......................... uvrr vvvv uv v VBI VIVtU XVI« Palmerston köszvénylista, tetemesen javult. Pétervár, junius 27. A franczia, angol és osztrák jegyzékek, Lengyelországot illetőleg, ma Gortsakoff herczegnek átadattak. ujdonségofe: Pest, jun. 30. Császár őrse szombaton kirándulást tett Reichenauba, honnan visszaérkezvén vasárnap d. e. kihallgatásokat adott; az elfogadottak közt valának : Pro ke Echb. c. kir. in* tornuntium, és Pálffy Mór gr. Magyarország helytartója. Kibékitési törekvések. A „B. u. H. Zig“-nak nagyon biztos bécsi forrásból írják, hogy a kormány a Reichsrath ez idei ülésszakának folytán módokat akar feltalálni, miszerint a februári alkotmánnyal összeegyeztethetőleg képesek legyenek a magyarok a bécsi kormány irányában kiegyezkedésre vezető lépéseket tenni. Valószínű, hogy a magyar országgyűlés elé elfogadható törvényjavaslatok fognak terjesztetni, s ez okból előbb revisio alá fog vétetni a Reichsrathban a februári pátens. Jól értesült körökben azt tartják, hogy még a jövő őszön össze fog hivatni a magyar országgyűlés. *# Sajtóügyi elitéltetés. Greguss Ákos, Pompéri János és Ferencz József felett ma délelőtt hirdettetett ki a katonai törvényszék ítélete, egy az „Országiban megjelent közlemény miatt. Greguss mint szerkesztő eredetileg 6 heti fogságra, Pompéri mint kiadó 4 heti fogságra 250 ft biztosíték elvesztésére ítéltettek, mely ítélet fele időre szállitatott la Neuwirth tbk ur által s a 250 ft. pénzbírságra. Ferencz József, a közlemény írója felmentetett. Pompéri, — hallomás szerint — jövő pénteken megkezdi fogságát. ** A munka nélküli szegények sorsán az által vél a minisztérium legczélszerübben segíthetni, ha a tiszaszabályozás és utcriuálások erélyes foganatba vezetnek, s e tekintetbeni felterjesztése a magy. udv. kancelláriának hathatósan támogattatik. — Az országos szükség és nyomor enyhítésére tett kormányi intézkedésekről a kiv. „Sürgöny“ bécsi levelezője juc. 26-káról irja : E hét folyama alatt 13 leérkezett már a legfelsőbb elhatározás, miszerint az idén a tiszaszabályozási munkálatokra a rendes évi költségen felül 300,000 frt fordulás« sék az állampénztár részéről. Egy másik legkegyelmesebb elhatározás minden órában váratik, mely szerint ugyancsak az állampénztár 500,000 frtot fog folyóvá tenni más közmunkák (utak stb.) keresztülvitelére. Ezen felül az országos alap is fog nevezetes összeget közmunkákra szánni, úgy hogy, mint a minap mondok, körülbelül egymillió forint fog arra fordíttatni, hogy a sújtott vidékek alsóbbrendű népének munkát lehessen adni. Megemlítem továbbá, hogy czélba vétetett, a kisebb gazdáknak olcsó kölcsönnel segítségükre lenni. Egy több millióra rugó kölcsön végett csakugyan meg is tétettek a szükséges kísérletek az osztrák nemzeti banknál, de fájdalom nem a kívánt sikerrel. A bank válasza oda szól, hogy alapszabályai az ily üzletet nem engedik meg neki. Az alkudozások most más irányban folynak, s főkanczellárunk erélye mellett azon nemes s eléggé meg nem köszönhető részvét, melylyel Plener úr az ügyet felkaroló, azon biztos reménnyel kecsegtet, hogy a segélyzési tervnek ezen nagyfontosságu pontja is nem sokára kielégitőleg el lesz intézve. A hírlapok már felemelték, hogy azon vidékekről, melyek takarmány szűkében szenvednek, a lovas katonaság elvitetett. Amint továbbá értesülök, az adóexecutiok az egész sújtott területen megszüntettek. Az átalános adó-elengedés azonban nem gyakorlati javaslat. A csapás, mely 1300 □ mértföldnyi területen a legfőbb jövedelmi forrásokat elfojtotta, a nélkül is oly érzékenyen fog visszahatni az államjövedelmekre s ezek mindamellett oly nevezetesen vétetnek a segélyzés által igénybe, miszerint az abbríi óhajtásnak arra kell szorítkoznia, hogy csak azok irányában gyakoroltassék kímélet, kik a csapás alatt valóban szenvedtek. Ezen óhaj pedig — nem kételkedhetünk benne — teljes mértékben ki fog elégittetni. " A lapok többször tesznek említést oly lovaglásokról, melyeket ha olvassunk, nem tudjuk, a lovas vagy a ló erejét és kitartását csodáljuk*"* Il y esetről tudósitnak most bennünket. Zichy Jenő gróf, országgyűlési volt képviselő, 2*/a nap alatt körülbelül 36 m. utat tett lóháton kevés megállapodással N. Szolcsánytól N..M.hályig , (Fejérmegye) Nyitrán s Komáromon át. A ló, mely ezen nagy utat kibírta, orosz származású, Woronecből (Moszkvától 150 versznyire); 6 éves, 16 markos, fekete csődör; neve Sami 1. — A pesti takarékpénztár jelenti, miszerint a f. év 1-je júliustól kezdve, minden ezen pénztárba tett pénznek, habár csupán hét hétig maradna is az a pénztárban; kamatozása a betétei előtti naptól fogva kezdődik, s a kivétel előtti napig számítolva adatik ki. A könnyebb számitolás végett minden hónapra 30 nap számittatik. Váratlan szerencsétlenség. Tegnapelőtt Leitersdorffi kereskedő két fiával a budai uszodába ment fürdeni, s a vizben hirtelen a guta ütötte meg, és rögtön meghalt A fiuk rémület és jajgatás között emelték ki atyjukat a vízből. A jelen voltak a leggondosabb ápolással akarták életre hozni, de nem sikerült A két fiú kétségbeejtő jajgatása most vitték a hullát lakására. Tegnapelőtt délelőtt a Margitsziget közelében egy tisztességesen öltözött férfi a Dunába ugrott, s belehalt. Hulláját még nem fogták ki. A pest-losoncz-beszterczebányai magán-vasut építésének, megkezdhetéséhez a minisztérium engedélyét — bécsi tudósítások szerint —■ alaposan, remélhetni. = Uj savanyuvijg. A debreczeni csereerdőben, a „Hortobágy“ szerint, savanyuvizforrást fedeztek föl. ® Saxenland. A „K—nk“-ban olvas Bnk : „Említettük, hogy a románok a szász nemzeti universitás és székek üléseiben a szászfűld elnevezés el’