A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-25 / 244. szám
PSST, OCTOBER 24. Politikai szemle. Fest, oct. 24. (II.) A mai turini, párisi és londoni tudósítások (lásd „Esti posta“ rovatunkat) harcziasan hangzanak. Úgy látszik a bécsi börze sincs a legjobb hangulatban. Alaposak-e vagy sem azon aggodalmak, melyek lapunk külföldi rovatában viszhangoznak, nem tudjuk megítélni : egyszerűen registráljuk, mint a helyzet legújabb jelenségeit. Míg azonban Nyugatról ily nyugtalanító hírek érkeznek , Észak felől — ellenkezőleg tegnapi tudósításainkkal — a béke lágy szellője lengedez. A „Journal de St. Pétersbourg“ — az orosz külügyminisztérium közlönye — teljesen alaptalannak mondja azon hírt, melyet, szerinte, a külföldi sajtó terjeszt, a konstantipolyi orosz ügyvivő és Ali pasa közt folytatott beszélgetés fenyegető jellemét illetőleg,a lengyel ügyek miatt. Ily hírekre nem jogosutnak föl,— mondja a „Journal de St. Pétersbourg“ — sem a Porta magatartása, sem a kölcsönös viszonylatok. A „Journal de St. Pétersbourg“ szerint tehát alaptalanok mindazon hírek, melyeket a külföldi sajtó terjeszt Oroszország hadkészületeiről Krímben és Bessarábiában ; alaptalanok a fegyverszállítások a Cserkesz-földre ; alaptalanok a lengyelek mozgalmai Törökországban; s talán alaptalan, hogy a viszonylatok meglazultak volna Török-és Oroszország között. Ez a „Journal de St-Pétersbourg“ czikkének értelme. A tények, köztudomás szerint, ellenkezőt mondanak azzal, mit az orosz külügyminisztérium félhivatalos lapja állít, s nem lehetlen, hogy az idézett közlöny nemsokára megczáfolandja önmagát. A diplomatiai alkudozások állásáról érdekes felvilágosítást közöl a bécsi „Presse.“ E lap szerint a bécsi kabinet csakugyan készített jegyzéktervet, s az jelenleg a párisi és londoni kabinetek előtt áll. Londonban,úgy látszik,ellenvetések támadtak a tervezett osztrák sommatió iránt, s emiatt késik a megállapodás az azonos jegyzékre nézve.Az alkudozás csak Bécs és London közt van függőben, miután Páriában kijelentették, hogy mindenkor hozzáálnak ahoz, mit a két kabinet megállapít. Most várják Russell 1. feleletét a szelidebb formájú, s ugyanazonos Bommatióra nézve, s a jegyzék azonnal elindittatik Sz.Pétervárra. A határozat megtörténhetik 24 óra alatt. Azalatt, mig a hatalmak így alkudoznak, Oroszország kinyilatkozatta Bécsben, hogy utóbbi jegyzékének az alkudozások megszakítására vonatkozó passusát roszul értelmezték. Oroszország csak a vitát nem akarja ingerültté tenni. Ezen nyilatkozat Párisban és Londonban is hatást tett, ennek következtében a válaszjegyzék igen szelíden fog kiütni. Eredményről — véli a „Presse“ — szó sincs. Csak a lengyelek fogják azt ürügyül használni, a csata folytatására. A mai tudósítások közt megjegyzendőnek tartjuk a „Gén. Corresp“-mk egy közleményét, mely ha alapos, nagy figyelmet fog gerjeszteni a politicai világban. Az olasz külügyminiszter egy oly okmányt volna intézendő a párisi kabinethez, — írja a „Gen. Corresp.“ — mely alakjára és tartalmára nézve hallatlan. Azt vélik, hogy még azon esetben is, ha ezen okmányt átnyujtatni merik Druyn de Lhuysn<ik, az nem fogja elfogadni. Úgy hallatszik ugyanis, hogy egy oly okmány forog szóban, amelyben kimondatik a római és velenczei kérdés megoldásának föltétlen szükségessége Olaszországra nézve, s Visconti-Venosta a franczia kabinet határozott nyilatkozatára ép oly határozottan fogna felelni. Nem kell sokat mutogatni, hogy a „General Correspondent“ által jelzett okmány elküldése oly sakkhuzás volna, mely úgy van intézve Ausztria mint Francziaország ellen. Ezen sakk húzást, két oldalról is sugalhatták a tudni kabinetnek: vagy franczia részről, hogy nyomást gyakoroljanak Ausztriára; vagy orosz részről, hogy gondolkodóvá tegyék mind Francziaországot mind Ausztriát. A bécsi lapok szemléje A 30 milliónyi segélyezésről s a kanczellár megjelenéséről a Reichsrathban az „Oe8terr. Ztg“ a többi közt írja : „A pénzügyminister 30 milliót indítványoz a magyarországi szűkölködők javára. Skene a bizottmány előadója érintkezésbe tette magát a canczelláriával, s azon ígéretet vette, hogy az e tárgyra vonatkozó kimutatások ki fognak adatni. „A bizottmány előadója három nap alatt bevégzé munkáját és sajtó alá bocsátá. Ezen munkálatban inditványoztatife, hogy csak az 50 (catastralis) holdnál kevesebbel biró tulajdonosok részesittessenek a segélyben, mig a kanczellár ezen feltételt a 100 hold birtokosaira is kiterjeszti. A bizottmány második indítványa,hogy a pénzügyminiszteri javaslatból azon 11 millió, melynek hovafordítási czélja szorosabban úgy sem határoztatott el, egyszerűen kitöröltessék. A bizottmány azt hitte, hogy ezen összeg, melyet az állam úgyis sokkal terhesebb feltételek mellett vehet fel kölcsön, igen nagy, s a politikai conjecturák következtében megeshetik, hogy még oly czélokra is kellene új kölcsönt kötni, mit a Reichsrath meg nem tagadhat (Például, ha háború ütne ki). Teht az erőket kímélni kell. Nem szenved kétséget, hogy ezen kölcsönt birodalmi úton kell beszerezni. Magyarország, mint „egy része a birodalomnak“ köteles erejét az egésznek áldozni , az egésznek pedig kötelessége a rész baján segíteni. Külön magyarországi kölcsön ellenmondást foglal magában. „A különbség a két nézet között azon gondolatra vezetett, hogy az udv. kanczellária képviselője, vagy épen maga a kanczellár jelenjék meg a bizottmányban, és a Reichsrath követházában, s védje a kormány előterjesztését. Ezen kérdés a magyar lapokban erélyes felszólalásokra adott alkalmat, azonban e követelés teljesen igazolt. A mostani főkanczellár, mint követ a cseh tartományi gyűlésben, letette az esküt a febr. alkotmányra, sőt az 1861-ki jul. 21. királyi leiratban az országgyülést reichsrath-választásokra fel is szólitotta. „A Reichsrath eddig azt praktizálta, hogy a Lajthán-tuli tartományok budgetjét vita nélkül elfogadta. Most azonban rendkívüli dotatiók igényeltetnek, s a „ parlament“-nek joga, kötelessége ezen pénzek hova fordításáról felvilágositást kérni. (Az October 21. hires votum után a követház számára a nagyon hangzatos parlament szó helyett valami szerényebbet kellene feltalálni.) „A felvilágosítást pedig azon miniszter adhatja, aki a segélyezés hovafordításáért felelős. A pénzügyi előterjesztésben némely pénzalap a kanczellár, más pedig a pénzügyminisztérium részére kívántatik. A kanczellária számára 1 és fél millió, a pénzügyminisztérium számára 28 és fél millió igényeltetik, vetőmagra, előlegezésekre, munkálatok megkezdésére stb. A bizottmány feladata nehéz, mert itt a pénzügyi tárgyak államjogi kérdésekkel találkoznak. Galicziában a parasztrendőrség ismét alkalmaztatk. A „Presse lembergi levelezője a többi közt írja: „Az utóbbi időkben, Lemberghez közelebb eső több kerületben, a föld népe ismét alkalmaztatni kezd a nyilvános utak őrizésére, s az ezzel egybekötött rendőrségi szolgálatokra. Mi okozá, hogy ezen rendkívüli intézkedés, mely néhány hónap előtt megkezdetett s aztán ismét abbanhagyatott, most újra foganatba vétetik a levelező, minden körülmény egybevetésével sem tudja felfogni. „A korábbi alkalommal a levelező több esetet hozott fel, mely a paraszt-rendőrség alkalmazásának káros voltát bebizonyította, most tehát tüzetesebben nem írja le, minő helyzete van az oly országnak, ahol minden kocsma előtt parasztcsoportok patronálíroznak, minden utazót feltartóztatnak, a kocsikat megkutatják, az útleveleket megnézegetik, s miután olvasni nem tudnak, a jövőmenőket, majd jobbra majd balra elvezetgetik, a legtöbbet ezek közöl pedig elfogják s a legközelebbi járási hivatalhoz vagy csendőri parancsnoksághoz viszik. Még azon körülményt is csak futólag említi a levelező, hogy a parasztok több helyen, a nélkül, hogy illető helyről utasítással bírnának, a falun lakó „urak“ házát kimotozzák, s az ott talált egyéneket, kiknek azezvonásai előttük gyanúsaknak mutatkoznak, a legközelebbi hivatal székhelyéhez kísérik. „Megtörténhetik, hogy az ily módon elfottak között egy-egy fiatal ember is találkozik, aki már részt vett a lengyel felkelésben vagy épen szándéka van a legközelebb kedvező alkalommal a határt túllépni, de tíz eset közöl talán egyszer történik ilyesmi. A levelező biztosan állítja, hogy számos oly ház van, honnan a paraszt őrjárók a gazdasági tiszteket, a kézműveseket és inasokat fogdosták el.“ Angol lapnyilatkozatok a lengyel kérdésben. Azon egy párisi hetilap által hozott hír, hogy Russell egy a sz. pétervári kormányhoz intézett sürgönyében elenyészetteknek nyilvánította Oroszország jogait Lengyelországra, következő helyreigazításra ad alkalmat a „Daily News“nak : „Mióta az orosz kormány meggyőződött, hogy a nyugati hatalmak nem lépnek köséje és áldozatai közé, oly bánásmódban részesülnek a lengyelek, minőt előre gyanítani sem lehetett. Meglássuk, e fölfödözés mit fog eredményezni. Igaz, hogy Angol Francziaország és Ausztria be nem avatkozási politikáját emez országok értelmes közönsége indokoltnak látja, de az emberi türelemnek még vannak határai, s a czár lehetlenné teheti a béke föntartását. A megtorlás tán késő lesz, hogy a lengyeleken segítsen. Aboszu, mely a meghalt czárt Magyarország elnyomásáért öt évvel a tett után elérte, a magyarokon nem segített, mindamellett rettenetes büntetés volt. Ea ujjukat sem mozdítják is a hatalmak, azt, mi Lengyelországon történik, egykedvűen nem nézhetik. Míg a szerződésekhez ragaszkodnak, tiltakozhatnak Oroszország eljárása ellen s kellő rendszabályokhoz nyúlhatnak azok megszüntetésére. Tiltakoztak; a válasz gúny volt. Nem határozták el, hogy háborúval szereznek igazságot Lengyelországnak s csaknem bizonyos, hogy háborút nem fognak viselni. — Csak egy tittok marad , hogy a következetességet és becsületüket megóvják. Meg kell vonniok Oroszországtól birtokjogiak szentesítését s kijelenteniük , hogy a szerződések megszegésével jogait eljátszotta. Akár segít e nyilatkozat a lengyeleknek, akár nem, tartoznak vele maguknak és az emberiségnek. Most a szerződések szentesítése oly tettek és hiányok palástolására szolgál, melyet még a hódítás sem menthet. Ami egy franczia hetilap azon hírét illeti, hogy hasonló értelmű nyilatkozat ment volna Russell lordtól Sz.-Pétervárra od. 10 én kételkednénk rajta, ha a legközelebbi franczia félhiv. lap meg nem czállta volna is. Nagyon örvendenénk, ha az angol kormány függetlenül nyilatkoznék szándékáról, de tudjuk, hogy nagy súlyt fektet a hatalom egyetértésére, melyek eddig együtt jártak, s nem akarna elválni török, azok pedig eddig nem csatlakoztak a nyilatkozathoz. Azt is meg kell mondani, hogy e nyilatkozatnak nem lenne azon értelme, melyet a franczia sajtó 14 nap óta tulajdonít neki. Annak kijelentése, hogy Oroszország megszegte szerződéseit, még nem szünteti meg e szerződéseket. A nemzetközi szerződések olyanok, mint a magánkötösek.A mi, kik a bécsi szerződéseket híven megtartottuk, nem vesztjük el a belőlük ránk háramló jogokat. A bécsi szerződések nem adnak küön jogokat nemzetünknek , de közös érdekünk, hogy egy és más nemzet közt a hűség és becsület fönmaradjon.“ A „Times“ is határozottan kárhoztató ítéletet mond Oroszország eljárásáról Lengyelországban. A legmelegebb rokonszenv mellett is a lengyelek iránt — írja — Nyugateurópa az oroszok apró csatározásait a fölkelőkkel a csatasíkon különös érdekkel nem kísérheti. Ez összeütközések inkább verekedéshez, mint csatákhoz hasonlók s hasztalan merítik ki a nemzet erejét. Most a harcz színhelye Valóba tétetett át s alakja olyan, hogy a legegykedvübb érdekét is fölébreszti. Ha rendes torlasz harcz alakjában mutatkoznék, az oroszok nem lennének oly nagy zavarban, de nem gyűl tömegekbe s nem áll fegyver alá. A gyűlölet néma, kérlelhetlen és általános. A kivégzéseket orgyilkolások torolják meg. Zanoyski palotájának elvételére a lengyelek a városház felgyujtásával felelnek. Kész harcz ez és gyújtogatás, s a fölkelés ismeretlen f jei épen úgy találnak elszánt embereket, mint hajdan a keresztjét átok nyugtalanítói. Mielőtt az oroszok a harczot befejezhetnék, minden lengyel vagyont el kell kobozniok, minden lengyel életet kioltaniok. Akár mint letéteményt, akár ajándékul nyerte Oroszország a lengyel királyságot 1815 ben, végzetes birtok volt rá nézve. Három cser uralkodott azóta s mindháromra nézve baj támadt Lengyelországból. Oroszország nevét azonosította a legelvetettebb despotismussal s Nyugoteurópa rémévé tette. Franczia- Angol, és Németország Lengyelország múlt szenvedési után itélik meg Oroszországot s nem az orosz belkormányzat után.S vajon mi anyagi hasznot hajtott a csórnak Lengyelország birtoka Európa utálatáért ? Ha valamely kormány csak alattvalói kiirtásával krpss föntartani tekintélyét, úgy még nagyobbat sért meg, mint szerződési kötelezettségét. Az oroszok ma olyanok Lengyelországban, minők hajdan a magyar földön a törökök voltak. Kiszámíthatlan nyeremény lenne Oroszországra nézve, ha magára hagyná a lengyel királyságot. az összes nép ellenséges indulata ellenére fegyverrel kormányozni fölötte, teljes lehetetlen. A „Journal des Dóbats“ Ausztriáról. (f) Az orleánisták lapja írja : „Az osztrák lapok beszéde napról napra nyugtalanabb. A lengyelek ingerültsége a bécsi kabinet valódi vagy állítólagos czélja; az orOSZ csapatok összevonása a galicziai határszéleken,oly sajátszerü diplomatiai heyzet,mely az idővel sulyosodik, s a melyben a semmittevés épen oly veszélyes, mint a cselekvés. Ez elég arra, hogy a bécsi sajtó és az államférfiak elkomorodjanak, miután ezek oly emberek, kiket szép szóval nem lehet kifizetni, a kik ismerik,mit tehet a körümények hatalma ? a kik tudják, hogy bármi történjék Európában, Ausztria az első, mely a vihart megérzi. Mert Ausztria határai Európa három fellángolható tűzhelyét érintik : Lengyelország, Oaszország és a dunai nép k. Egy év óta mindig égő házuk szomszédságában élve, a veszélyekből csak temporieaue által menekült meg, s íme a politika ma már magas veszély is lett ! „Tehát ne csodálkozzunk, ha Ausztria, miután Rmsell lord indítványa ellen megtevő ellenvetéfelt, a „Courrier du Dimanche“ szerint, elhatározta, hogy egy lépést előre tesz, azon feltétel alatt, ha Anglia és Francziaország a birodalom területét garantirázzák. Azonban míg Ausztria hajlandóbbnak mutatkozik az actiora, Anglia korábbi ellenszenvet a háború irányában, annál nagyobb mértékben tünteti elé. A nevezett lap erősíti, hogy ha Ruas<llloid Oroszország birokczímét Lengyelországra nézve elvesztettnek is hiv sja nyilatkoztatni, Rechberg grófot mégis értesiti a felől, hogy Anglia semmi esetben sem fogadja el a háború esetét. Érthetjük tehát, hogy Ausztriának megütődve kell lennie, látván, hogy ha a két rész közöl a háborút választaná, nem lenne azon helyzetben, hogy épen azon hatalmat ösztönözhetné a baiczbani részvétre, melynek segítsége rá nézve legszükségesebb volna. „Azon ember előtt, aki könnyen fellobbanó anyagokkal van körülvéve, minden tárgy félelmet okoz, s minden csak eszélyességre inti. Ezen helyzetben van Ausstrií>. Nem csak oka van felindulásra a lengyel események miatt; gondolnia kell Olaszországra, a National Vereinra, a szerbekre, bosnyákokra, törökökre és hellénekre. „Ezen utóbbiak most igyekeznek pénzügyeiket rendezni, helyreállítani a katonaság fegyelmét, új dynastiát alapítani, s megmenteni a polgári és politikai szabadságok azon összegét, melyet a 12 havi zavar és bizonytalanság még épen hagyott. Ez rájuk nézve oly munka lesz, mint szabályozni a jóniai szigetekkel kötendő egyesség feltételeit. A hellenek, kik eddig nem adtak komoly okot az aggodalmakra, Európában, ahol a forradalmak, ha szigorúan korlátok közé is vannak vetve, később mélyrn elzavarhatják a csendet, és fenyegethetik a jövőt. „De maguk a hellenek is gondot adnak a bécsi kabinetnek. Most már Corfut kirandják, miként Ancona az olasz király kezébe esett. Mi lesz Triesztből, ha egyszer Corfu Anconának kezet nyújt ? A bécsi kabinet visszariad ily eshetőségtől, pedig el kell fogadnia a róniai szigetek egyesítését Görögországgal. Azonban követelni fogja, hogy Corfu erődjeik romboltassanak. Kész kívánni, biztossága tekintetéből, hogy ha az erődök le nem romboltatnak, akkor legalább Anglia, mely nem szárazföldi hatalom, melyet a dunavölgyi népek küzdelmei nem érdekelnek, őrizetet hagyjon Corfu váraiban, s még ekkor sem mentheti fel Angliát azon kényes természetű functióktól, miket az 1815-ki szerződések e hatalomra bíztak. E körülmény a többihez járulva nem arra szolgál, hogy Ausztria helyzetét egyszerűsítse Európa irányában. Lengyel mozgalmak. (K.) Az angol parliament utóbbi ülésében lengyel kékkönyvet is terjesztettel elő , sok jegyzéke közzététetett, maradt mégis néhány hátra, melyek különösen Ausztria magatartására vonatkoznak a lengyel fölkeléssel szemben, s megmutatják, az osztrák külügyi hivatalban az év elején a lengyel mozgalmat hogyan fogták föl. Mind e sürgönyöket Bloomfield lord intézi Bécsből Russell lordhoz Londonba. A visszapillantásképen érdekes sürgönyök a következők : Bécs, jan. 29. 1863. A lengyel fölkelés nem tévesztette hatását az osztrák kormányra ; ez azonban a közönséges elővigyázati rendszabályokra szorítkozott, melyet az okosság parancsol, s Rechberg gr. tudatta velem, hogy az osztrák birodalom lengyeli alattvalói közt semmi nyugtalanság nem fordult elő, s föl nem tehető, hogy a lakosság a királysági felkelőkkel összeköttetésbe álljon. Megkérdeztem Rechberg grófot, mint gondolkodik a felkelésről ; válasza az volt, hogy részben az orosz kormány okozta. Összeesküvéssel szemben, felfedezte a részvevő egyének névsorét, s hogy a mozgalomnak elejét vegye, el akarta fogatni s besoroztatni őket — de fegyveres ellenállásra találta készen. Bécs, jan. 29. 1863. Mylord! Van szerencsém értesíteni kegyelmességedet, hogy Rechberg gr. ma táviratot kapott Thun gróftól Sz. Pétervárról; eszerint Gorcaakowig panaszkodott, hogy Galícián át fegyverszállitmányok érkeznek a királyságba, értésére esett az is, hogy ez nem egészen a hatóság tudtán kivül történt. Ez nagyon ingerelte Rechberg grófot; azonnal távirt Thun grófnak, hogy az osztrák kormány minden ilynemű felfedezésért köszönetet fog mondani. Bécs, febr. 6. 1863. Rechberg gróffal beszélgetve, kérdeztem, minő hírei vannak Lengyelországból. Ő kegyelmessége azt mondta, a fölkelés jobban terjed a királyságban, mint föltenni lehetett, s hogy a kormány tart tőle, nehogy a határon is áthasson. Eddig a tettleges rokonszenvnek nem mutatkozott jele ; külföldiek az nban többen jöttek osztrák terüetre. Felügyelet alatt vannak s a rend helyre állásával visszaküldetnek. A cs. kormány nem igen tud megnyugodni a fölkelés terjedését illetőleg. Mondta a gróf, hogy a galiciai ezredek parancsot kaptak, hogy csapataikhoz beálljanak s a lovasságot szaporítják. A kormány gazdálkodási szempontból ellene van minden nem okvetlenül szükséges csapat ez a poritásnak. Mellékelem a lembergi rendőrség intését, mely a lakosságot a fölkelő csapatokhoz állástól, melyeknek bizottmányai most Galíciában tevékenyek, visszatartóztatja. Bécs, febr. 12. 1863. Rechberg grófot még mindig azon gondolat nyugtalanítja, hogy a királysági mozgalom Galíciára is terjedhet. Azt mondta, meggátoltattak ugyan a lengyel toborzások, s azok nagy része, kik a felkeléshez csatlakoztak, elbátortalanodva tértek vissza, mégis nagy a galíciai forró vérű ifjúság száma, mely kész a nemzeti mozgalomhoz csatlakozni. Ez értelemben , hogy a lembergi tartományi gyűlés által netán elmondandó izgató szónoklatoknak eleje vétessék, a kormány az ülések befejezését s a tartományi ülésnek már 1. 2-ig elnapolását határozta el. Az elnapoás czélja kettős volt, egy a?., hogy a tartományülésen forradalmi szónoklatok ne tartassanak, más, nehogy ifjú és tapasztalatlan tagok magukat, politikai barátaikat és jövőjüket kompromittálják. Az Oronz-Lengyelországból érkező híreket ellenmondóknak állítja Rechberger. A felkelés minden irányban terjed, a noha végleges leveretésében nincsen kétség, mégsem valószínű, hogy ez egyhamar megtörténjék. Bécs, febr. 12. 1863 Miután tudomásomra jutott, hogy az osztrák kormánynak ajánlatot tettek, miszerint Orosz- és Poroszországgal egyezményre lpjen a végre, hogy közös érdekeiket közösen védjék Lengyelországban, megkérdezim Rechberg grófot, vane alapja e hirnek. Ő kegyelmessége tudatta velem, hogy semmi ilyen ajánlat nem tartott, csak azt kívánja Oroszország, hogy az átlépett fölkelők fegyvesztessenek és felügyelet alá kerüljenek, mi fölösleges volt, mert minden ilyen etven szokott módon bántak a galiciai határon az átkelőkkel. Megkérdeztem a gróftól, minő természetű azon katonai egyezmény, melyet h r szerint Orosz- és Poroszország kötöttek egymással. Azt felelte, részleteit nem ismeri, da azt hiszi, fintja a porosz területen való átvonulás az oroszok részére a lengyel földre s közös rendszabályok megalapítása a fölkelés ellen. Tudatta velem, hogy ezen conventio első hírére távirt Sz. Pétervárra Thun grófhoz, akadályozzon meg minden hasonló lépést, mely az osztrák kormánynál szándékoltatnék, hogy Galiczia teljesen nyugodt, s hogy Ausztria azon czélokra melyek jelenben előtte állanak, a két császári udvar jó egyetértését elégségesnek találja. Nem titok többé, hogy Oroszország belsejében lig van katona többé, s az orosz haderő a királyságba és Litvániába küldetett; úgy vannak ezek fölosztva, hogy 80000 a királyságban s 120000 a régi lengyel tartományokban csatázik, ha ugyan egyáltalán igaz az oroszok azon állítása, hogy egészben 200000 katonájuk van lengyel földön s e számok nem csupán a papíron állanak. Varsóban 20 án értesültek, hogy a Syce-Baranowi határvonalt 10000 orosz már megszállta. Belgrád, oct. 21. Ma másodízben fog megtartatni a czéllövési gyakorlat ágyukkal, melyek a nemzeti honvédsereghez tartoznak. Belgrád városa négy telep ágyú mellé való embert állított ki; s e nemzeti tüzérek annyira begyakorlottak már, hogy a minapi alkalomkor legtöbb golyó a czélt eltalálta ; a herczeg s katonai celebritásaink tökéletesen megelégedve voltak. Ma délután a hivatalnokok ágyútelepe fog fő ileg működni, nagyon kiváncsiak vagyunk tudni , minő sikerrel? Azon hír, amelyet a skupstina megtartásáról közlök, elhamarkodott volt, mert csak előkészületekről volt szó a szkupstina leendő összehivatásáról. Jövő évben ugyanis törvényszerűleg lesz a szkuptina összehívandó, ha csak annak megtartását valami körülmény nem fogná siettetni. September óta Bécsben egy „Volksblatt“ czimű lap jelenik meg. Ennek első számai egyes lakosokhoz ideérkeztek anélkül, hogy valaki a lapot megrendelte volna. — A nevezett lap első, és nyolczadik számaiban megjelent egy- egy levél Belgrádból , a hol oraculumszerüleg az mondatik, hogy Szerbiában nagy dolgok fognak történni, t. i. kormány változtatás várható; Mihály herczeg elveszitendi trónját, mert összeesküvés létezik ellene, amelynek részesei a miniszterek, tanácsnokok, kerületi főnökök, s egyéb nagyobb hivatalnokok. Én biztosan írhatom, hogy ez a hít egészen a légből kapott. Ha forradalomtól kellene tartani, a kormány alkalmasint óvakodnék a népsereget felfegyverezni, a mi ép most történik. Szerbiában jelenleg tökéletes béke uralkodik, s nincs ok, a mi legtávolabbról alkalmat szolgáltatna arra, hogy az ügyek mostani állása felforgattassék. Adakozások a magyarországi szükölködők fölsegélésére. (VI-ik közlés.) Batiz, oct. 7. A Batisi és Batiz-Vasvári közbirtokosság az alföldi szükölködök részére közbirtokossági pénztárából 150 osztr. uj forintokat rendelt a lisztért szerkesztőséghez eljuttatás végett felküldenem, mit is a nevezett közbirtokosság részéről azon kérelemmel küldök meg, hogy az illetőknek eljuttatni szíveskedjék. Gödény Imre, Batizi és Batiz-Vasvári közbirtokossági ügyvéd. Bárd, oct. 8. Az alföldi S2 Ökosködök számára 50 ftot küld Mir «y Gyula. A VIIk közlés összege : 200 ft. Az előbbi összegükkel együtt : 1022 ft 55 kr és 37 db arany. (A „Hon“ szerkesztősége mindezen összegeket a M. Gazd. Egyesületnek szolgáltatta át.) Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége gróf Wickenburg Mátyás Konstantin kereskedelmi s népgazdászati miniszterhez következő legmagasb sajátkezű iratát méltóztatott kibocsátói: Kedves gróf Wickenburg! Arra indíttatva érzem magamat, hogy önt, saját kérelmére, a kereskedelmi s népgazdászati miniszteri állomástól kegyelmesen fölmentsem, s önt — sokévi hü b kitűnő szolgálatainak elismerése mellett — állandó nyugalomba helyezzem. Schönbrunn, oct. 20-án 1863. Ferencz József a. k. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 20-ról kelt legmagasb sajátkezű iratával, gróf Wickenburg Mátyás Konstantint, saját titkos tanácsosát, a birodalmi tanács urabházának élethossziglani tagjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 9-ről kelt legfelsőbb határozatával Zipperer János, főpénzügyi tanácsost a soproni országos pénzügyigazgatósági osztálynál, saját kérelmére történt nyugalomba lépése alkalmával sokévi hüs kitűnő szolgálatainak elismeréséül, a harmad osztályú vaskorona renddel, d j elengedés mellett legkegyelmesebben földiszinni méltóztatott. Ausztria, Bécs, cet. 23. (A miniszterek conferentiája Nürnbergben,) mely egy bizonyos, szorosan meghatározott czélból gyűlt öszsze, a „Gen. Corr.“ szerint gyorsan fog folyni és befejeztetni, s Rechberg gróf visszaérkezésére már a jövő hét első napjaiban lehet számítani. A lgkisebb államok nincsenek a conferencián képviselve. Oldenburg megjelenésére számítnk, daczára annak, hogy Poroszország ennek ellene dolgozik. Hannovert nem Platen gr., hanem Zimmermann fogja képviselni. A conferentiák ma (pénteken) kezdődnek, s három-négy napnál tovább nem tartanak. A tanácskozás tárgyai ezek: a reformácia keresztülvitele; a porosz király iratára küldt.ndü collectiv válasz szerkesztése; és egy emlékirat föltevése viszonzásul Bismark kísérő sürgönyére. A reformacó aláírói egy véleményen vannak azon elv iránt, hogy a Poroszország által felállított feltételek (az elnökségbeni paritás és a veto) el nem fogadhatók, és hogy ezen el vaan fogadhatást ugyan azonos jegyzékben kell a berlini kabinetnek tudtára adni. — Rechberg gr. egyébiránt f. hó 21 én, kis idővel elutazása előtt tudtára adta a porosz követnek, a nürnbergi conferentia rendezését, s Poroszország bizonyára felelni fog a szövetségi reform kifejlesztésére tett ezen újabb lépésre. A „Frankl. Post Zig“ máris tudni véli, hogy miből fog ezen viszonnyilatkozat állni, abból t. i. hogy Poroszország kilép a szövetségből. E lapnak Berlinből ezt írják : „Ha minden jel nem csal, úgy Poroszországnak a szövetségből kilépése elhatározott dolog.“ & ö 1 f5 Id. Aegyptom. (Az aegyptomi sajtó.) A „Wien. Ztg“ írja: Az aegyptomi kormánysajtó_