A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-25 / 244. szám

PSST, OCTOBER 24. Politikai szemle. Fest, oct. 24. (II.) A mai turini, párisi és londoni tu­dósítások (lásd „Esti posta“ rovatunkat) harcziasan hangzanak. Úgy látszik a bécsi börze sincs a legjobb hangulatban. Alaposak-e vagy sem azon aggodalmak, melyek lapunk külföldi rovatában visz­­hangoznak, nem tudjuk megítélni : egy­szerűen registráljuk, mint a helyzet leg­újabb jelenségeit. Míg azonban Nyugatról ily nyugtala­nító hírek érkeznek , Észak felől — ellenkezőleg tegnapi tudósításainkkal — a béke lágy szellője lengedez. A „Journal de St. Pétersbourg“ — az orosz külügy­minisztérium közlönye — teljesen alap­talannak mondja azon hírt, melyet, sze­rinte, a külföldi sajtó terjeszt, a konstanti­­polyi orosz ügyvivő és Ali pasa közt folytatott beszélgetés fenyegető jellemét illetőleg,a lengyel ügyek miatt. Ily hírekre nem jogosutnak föl,— mondja a „Journal de St. Pétersbourg“ — sem a Porta ma­gatartása, sem a kölcsönös viszonylatok. A „Journal de St. Pétersbourg“ sze­rint tehát alaptalanok mindazon hírek, melyeket a külföldi sajtó terjeszt Orosz­ország hadkészületeiről Krímben és Bes­­sarábiában ; alaptalanok a fegyverszál­lítások a Cserkesz-földre ; alaptalanok a lengyelek mozgalmai Törökországban; s­­ talán alaptalan, hogy a viszonylatok meglazultak volna Török-és Oroszország között. Ez a „Journal de St-Pétersbourg“ czikkének értelme. A tények, köztudomás szerint, ellenkezőt mondanak azzal, mit az orosz külügyminisztérium félhivatalos lapja állít, s nem lehetlen, hogy az idé­zett közlöny nem­sokára megczáfolandja önmagát. A diplomatiai alkudozások állásáról érdekes felvilágosítást közöl a bécsi „Presse.“ E lap szerint a bécsi kabinet csak­ugyan készített jegyzéktervet, s az jelen­leg a párisi és londoni kabinetek előtt áll. Londonban,úgy látszik,ellenvetések tá­madtak a tervezett osztrák sommatió iránt, s e­miatt késik a megállapodás az azonos jegyzékre nézve.Az alkudozás csak Bécs és London közt van függőben, miután Páriá­ban kijelentették, hogy mindenkor hozzá­­ál­nak ahoz, mit a két kabinet megállapít. Most várják Russell 1. feleletét a szelidebb formájú, s ugyanazonos Bommatióra néz­ve, s a jegyzék azonnal elindittatik Sz.­­Pétervárra. A határozat megtörténhetik 24 óra alatt. Azalatt, mig a hatalmak így alkudoznak, Oroszország kinyilat­­ko­zatta Bécsben, hogy utóbbi jegyzé­kének az alkudozások megszakítására vonatkozó passusát roszul értelmezték. Oroszország csak a vitát nem akarja in­gerültté tenni. Ezen nyilatkozat Párisban és Londonban is hatást tett, ennek kö­vetkeztében a válaszjegyzék igen szelí­den fog kiütni. Eredményről — véli a „Presse“ — szó sincs. Csak a lengyelek fogják azt ürügyül használni, a csata folytatására. A mai tudósítások közt megjegyzendő­nek tartjuk a „Gén. Corresp“-mk egy közleményét, mely ha alapos, nagy figyel­met fog gerjeszteni a politicai világban. Az olasz külügyminiszter egy oly ok­mányt volna intézendő a párisi kabinethez, — írja a „Gen. Corresp.“ — mely alak­jára és tartalmára nézve hallatlan. Azt vélik, hogy még azon esetben is, ha ezen okmányt átnyujtatni merik Dr­­uyn de Lhuysn<ik, az nem fogja elfogadni. Úgy hallatszik ugyanis, hogy egy oly okmány forog szóban, a­melyben kimon­­datik a római és velenczei kérdés megol­dásának föltétlen szükségessége Olaszor­szágra nézve, s Visconti-Venosta a fran­­czia kabinet határozott nyilatkozatára ép oly határozottan fogna felelni. Nem kell sokat mutogatni, hogy a „General Correspondent“ által jelzett ok­mány elküldése oly sakkhuz­ás volna, mely úgy van intézve Ausztria mint Francziaország ellen. Ezen sakk húzást, két oldalról is sugalhatták a tudni kabi­netnek: vagy franczia részről, hogy nyo­mást gyakoroljanak Ausztriára; vagy orosz részről, hogy gondolkodóvá tegyék mind Francziaországot mind Ausztriát. A bécsi lapok szemléje A 30 milliónyi segélyezésről s a kan­­czellár megjelenéséről a Reichsrathban az „Oe8terr. Ztg“ a többi közt írja : „A pénzügyminister 30 milliót indít­ványoz a magyarországi szű­kölködők ja­vára. Skene a bizottmány előadója érint­kezésbe tette magát a canczelláriával, s azon ígéretet vette, hogy az e tárgyra vo­natkozó kimutatások ki fognak adatni. „A bizottmány előadója három nap alatt bevégzé munkáját és sajtó alá bo­­csátá. Ezen munkálatban inditványozta­­tife, hogy csak az 50 (catastralis) holdnál kevesebbel biró tulajdonosok részesittes­­senek a segélyben, mig a kanczellár ezen feltételt a 100 hold birtokosaira is kiter­jeszti. A bizottmány második indítványa,hogy a pénzügyminiszteri javaslatból azon 11 millió, melynek hovafordítási czélja szoro­sabban úgy sem határoztatott el, egysze­rűen kitöröltessék. A bizottmány azt hitte, hogy ezen összeg, melyet az állam úgyis sokkal terhesebb feltételek mellett vehet fel kölcsön, igen nagy, s a politikai conjec­­turák következtében megeshetik, hogy még oly czélokra is kellene új kölcsönt kötni, mit a Reichsrath meg nem tagad­hat (Például, ha háború ütne ki). Teh­t az erőket kímélni kell. Nem szenved két­séget, hogy ezen kölcsönt birodalmi úton kell beszerezni. Magyarország, mint „egy része a birodalomnak“ köteles erejét az egésznek áldozni , az egésznek pedig kötelessége a rész baján segíteni. Kü­lön magyarországi kölcsön ellenmondást foglal magában. „A különbség a két nézet között azon gondolatra vezetett, hogy az udv. kan­­czellária képviselője, vagy épen maga a kanczellár jelenjék meg a bizottmányban, és a Reichsrath követházában, s védje a kormány előterjesztését. Ezen kérdés a ma­gyar lapokban erélyes felszólalásokra adott alkalmat, azonban e követelés tel­jesen igazolt. A mostani főkanczellár, mint követ a cseh tartományi gyűlésben, letette az esküt a febr. alkotmányra, sőt az 1861-ki jul. 21. királyi leiratban az or­­szággyülést reichsrath-választásokra fel is szólitotta. „A Reichsrath eddig azt praktizálta, hogy a Lajthán-tuli tartományok bud­­getjét vita nélkül elfogadta. Most azon­ban rendkívüli dotatiók igényeltetnek, s a „ parlament“-nek joga, kötelessége ezen pénzek hova fordításáról felvilágositást kérni. (Az October 21. hires votum után a követház számára a nagyon hangzatos parlament szó helyett valami szeré­nyebbet kellene feltalálni.) „A felvilágosítást pedig azon miniszter adhatja, a­ki a segélyezés hovafordítá­sáért felelős. A pénzügyi előterjesztésben némely pénz­alap a kanczellár, más pe­dig a pénzügyminisztérium részére kí­vántatik. A kanczellária számára 1 és fél millió, a pénzügyminisztérium számára 28 és fél millió igényeltetik, vetőmagra, előlegezésekre, munkálatok megkezdésé­re stb. A bizottmány feladata nehéz, mert itt a pénzügyi tárgyak államjogi kérdé­sekkel találkoznak. Galicziában a paraszt­rendőrség is­mét alkalmaztat­k. A „Presse­ lembergi levelezője a többi közt írja: „Az utóbbi időkben, Lemberghez közelebb eső több kerületben, a föld népe ismét alkalmaz­tatni kezd a nyilvános utak őrizésére, s az ezzel egybekötött rendőrségi szolgála­tokra. Mi okozá, hogy ezen rendkívüli intézkedés, mely néhány hónap előtt megkezdetett s aztán ismét abbanhagya­­tott, most újra foganatba vétetik­­ a leve­lező, minden körülmény egybevetésével sem tudja felfogni. „A korábbi alkalommal a levelező több esetet hozott fel, mely a paraszt-rendőr­ség alkalmazásának káros voltát bebizo­nyította, most tehát tüzetesebben nem írja le, minő helyzete van az oly országnak, a­hol minden kocsma előtt paraszt­cso­portok patroná­líroznak, minden utazót feltartóztatnak, a kocsikat megkutatják, az útleveleket megnézegetik, s miután ol­vasni nem tudnak, a jövőmenőket, majd jobbra majd balra elvezetgetik, a legtöb­bet ezek közöl pedig elfogják s a legkö­zelebbi járási hivatalhoz vagy csendőri parancsnoksághoz viszik. Még azon kö­rülményt is csak futólag említi a leve­lező, hogy a parasztok több helyen, a nélkül, hogy illető helyről utasítással bír­nának, a falun lakó „urak“ házát kimo­tozzák, s az ott talált egyéneket, kiknek azezvonásai előttük gyanúsaknak m­utat­koznak, a legközelebbi hivatal székhelyé­hez kísérik. „Megtörténhetik, hogy az ily módon elf­­ottak között egy-egy fiatal ember is találkozik, a­ki már részt vett a lengyel felkelésben vagy épen szándéka van a legközele­bb­­ kedvező alkalommal a ha­tárt túllépni, de tíz eset közöl talán egy­szer történik ilyesmi. A levelező biztosan állítja, ho­gy számos oly ház van, honnan a paraszt őrjárók a gazdasági tiszteket, a kézműveseket és inasokat fogdosták el.“ Angol lapnyilatkozatok a lengyel kér­désben. Azon egy párisi hetilap által hozott hír, hogy Russell egy a sz. pétervári kor­mányhoz intézett sürgönyében elenyé­szetteknek nyilvánította Oroszország jo­gait Lengyelországra, következő helyre­igazításra ad alkalmat a „Daily News“­­nak : „Mióta az orosz kormány meggyőződött, hogy a nyugati hatalmak nem lépnek köséje és áldo­zatai közé, oly bánásmódban részesülnek a len­gyelek, minőt előre gyanítani sem lehetett. Meg­lássuk, e fölfödözés mit fog eredményezni. Igaz, hogy Angol Francziaország és Ausztria be nem avatkozási politikáját emez országok értelmes közönsége indokoltnak látja, de az emberi türe­lemnek még vannak határai, s a czár lehetlenné teheti a béke föntartását. A megtorlás tán késő lesz, hogy a lengyeleken segítsen. Aboszu, mely a meghalt czárt Magyarország elnyomásáért öt évvel a tett után elérte, a magyarokon nem se­gített, mindamellett rettenetes büntetés volt. Ea ujjukat sem mozdítják is a hatalmak, azt, mi Lengyelországon történik, egykedvűen nem néz­hetik. Míg a szerződésekhez ragaszkodnak, til­takozhatnak Oroszország eljárása ellen s kellő rendszabályokhoz nyúlhatnak azok megszünteté­sére. Tiltakoztak; a válasz gúny volt. Nem határozták el, hogy háborúval szereznek igaz­ságot Lengyelországnak s csaknem bizonyos, hogy háborút nem fognak viselni. — Csak egy tittok marad , hogy a következetessé­get és becsületüket megóvják. Meg kell von­­niok Oroszországtól birtokjogi­ak szentesí­tését s kijelenteniük , hogy a szerződések megszegésével jogait eljátszotta. Akár segít e nyilatkozat a lengyeleknek, akár nem, tartoznak vele maguknak és az emberiségnek. Most a szer­ződések szentesítése oly tettek és hiányok palás­tolására szolgál, melyet még a hódítás sem ment­het. Ami egy franczia heti­lap azon hírét illeti, hogy hasonló értelmű nyilatkozat ment volna Russell lordtól Sz.-Pétervár­ra od­. 10 én kételked­nénk rajta, ha a legközelebbi franczia félhiv. lap meg nem czál­lta volna is. Nagyon örvende­nénk, ha az angol kormány függetlenül nyilat­koznék szándékáról, de tudjuk, hogy nagy súlyt fektet a­­ hatalom egyetértésére, melyek eddig együtt jártak, s nem akarna elválni török, azok pedig eddig nem csatlakoztak a nyilatkozathoz. Azt is meg kell mondani, hogy e nyilatkozat­nak nem lenne azon értelme, melyet a franczia sajtó 14 nap óta tulajdonít neki. Annak kijelen­tése, hogy Oroszország megszegte szerződéseit, még nem szünteti meg e szerződéseket. A nem­zetközi szerződések olyanok, mint a magánkö­­tösek.A mi, kik a bécsi szerződéseket híven meg­tartottuk, nem vesztjük el a belőlük ránk há­ramló jogokat. A bécsi szerződések nem adnak kü­ön jogokat nemzetünknek , de közös érde­künk, hogy egy és más nemzet közt a hűség és becsület fönmaradjon.“ A „Times“ is határozottan kárhoztató ítéletet mond Oroszország eljárásáról Lengyelországban. A legmelegebb rokonszenv mellett is a len­gyelek iránt — írja — Nyugateurópa az oroszok apró csatározásait a fölkelőkkel a csatasíkon különös érdekkel nem kísérheti. Ez összeütközé­sek inkább verekedéshez, mint csatákhoz hason­lók s hasztalan merítik ki a nemzet erejét. Most a harcz színhelye Va­lóba tétetett át s alakja olyan, hogy a legegykedvübb érdekét is föl­­ébreszti. Ha rendes torlasz harcz alakjában mu­tatkoznék, az oroszok nem lennének oly nagy zavarban, de nem gyűl tömegekbe s nem áll fegyver alá. A gyűlölet néma, kérlelhetlen és ál­talános. A kivégzéseket orgyilkolások torolják meg. Zanoyski palotájának elvételére a lengye­lek a városház felgyujtásával felelnek. Kész harcz ez és gyújtogatás, s a fölkelés ismeretlen f­ jei épen úgy találnak elszánt embereket, mint hajdan a keresztjét átok nyugtalanítói. Mielőtt az oroszok a harczot befejezhetnék, minden len­gyel vagyont el kell kobozniok, minden lengyel életet kioltaniok. Akár mint letéteményt, akár ajándékul nyerte Oroszország a lengyel király­ságot 1815 ben, végzetes birtok volt rá néz­ve. Három cser uralkodott azóta s mindhárom­ra nézve baj támadt Lengyelországból. Oroszor­szág nevét azonosította a legelvetettebb despo­­tismussal s Nyugoteurópa rémévé tette. Fran­czia- Angol, és Németország Lengyelország múlt szenvedés­i után it­élik meg Oroszországot s nem az orosz belkormányzat után.S vaj­on mi anyagi hasznot hajtott a csórnak Lengyelország birtoka Európa utálatáért ? Ha valamely kormány csak alattvalói kiirtásával krpss föntartani tekinté­lyét, úgy még nagyobbat sért meg, mint szerző­dési kötelezettségét. Az oroszok ma olyanok Lengyelországban, minők hajdan a magyar föl­dön a törökök voltak. Kiszámíthatlan nyere­mény lenne Oroszországra nézve, ha magára hagyná a lengyel királyságot. az összes nép el­lenséges indulata ellenére fegyverrel kormá­nyozni fölötte, teljes lehetetlen. A „Journal des Dóbats“ Ausztriáról. (f) Az orleánisták lapja írja : „Az osztrák lapok beszéde napról napra nyug­talanabb. A lengyelek ingerültsége a bécsi kabinet valódi vagy állítólagos czélja; az orOSZ csapatok összevonása a galicziai határszéleken,oly sajátsze­­rü diplomatiai he­yzet,mely az idővel sulyosodik, s a melyben a semmit­tevés épen oly veszélyes, mint a cselekvés. Ez elég arra, hogy a bécsi sajtó és az államférfiak elkomorodjanak, miután ezek oly emberek, kiket szép szóval nem lehet kifizetni, a kik ismerik,mit tehet a körü­mények hatalma ? a kik tudják, hogy bármi történjék Európában, Ausztria az első, mely a vihart meg­érzi. Mert Ausztria határai Európa három fel­lángolható tűzhelyét érintik : Lengyelország, O­aszország és a dunai nép k. E­gy év óta mindig égő házuk szomszédság­ában élve, a ve­szélyekből csak temporieaue által menekült meg,­­ s íme a politika ma már maga­s veszély­ i­s lett ! „Tehát ne csodálkozzunk, ha Ausztria, miután Rmsell lord indítványa ellen megtevő ellenveté­­­felt, a „Courrier du Dimanche“ szerint, elhatá­rozta, hogy egy lépést előre tesz, azon feltétel alatt, ha Anglia és Francziaország a birodalom területét garan­tirázzák. Azonban míg Ausztria hajlandóbbnak mutatkozik az actiora, Anglia korábbi ellenszen­vet a háború irányában, annál nagyobb mértékben tünteti elé. A nevezett lap erősíti, hogy ha Ruas<­llloid Oroszország bir­ok­­czímét Lengyelországra nézve elvesztettnek is hiv sja nyilatkoztatni, Rechberg grófot mégis értesiti a felől, hogy Anglia semmi esetben sem fogadja el a háború esetét. Érthetjük tehát, hogy Ausztriának megütődve kell lennie, látván, hogy ha a két rész közöl a háborút választaná, nem lenne azon helyzetben, hogy épen azon hatalmat ösztönözhetné a baiczbani részvétre, melynek segítsége rá nézve legszükségesebb volna. „Azon ember előtt, a­ki könnyen fellobbanó anyagokkal van körülvéve, minden tárgy félel­met okoz, s minden csak eszélyességre inti. Ezen helyzetben van Ausstrií>. Nem csak oka van fel­indulásra a lengyel események miatt; gondol­nia kell Olaszországra, a National Vereinra, a szerbekre, b­osnyákokra, törökökre és hellénekre. „Ezen utóbbiak most igyekeznek pénzügyeiket rendezni, helyreállítani a katonaság fegyelmét, új dynastiát alapítani, s megmenteni a polgári és politikai szabadságok azon összegét, melyet a 12 havi zavar és bizonytalanság még épen hagyott. Ez rájuk nézve oly munka lesz, mint szabályoz­ni a jóniai szigetekkel kötendő egyesség feltéte­leit. A hellenek, kik eddig nem adtak komoly okot az aggodalmakra, Európában, a­hol a for­radalmak, ha szigorúan korlátok közé is vannak vetve, később mély­r­n elzavarhatják a csendet, és fenyegethetik a jövőt. „De maguk a hellenek is gondot adnak a bé­csi kabinetnek. Most már Corfut kirandják, mi­ként Ancona az olasz király kezébe esett. Mi lesz Triesztből, ha egyszer Corfu Anconának kezet nyújt ? A bécsi kabinet visszariad ily eshetőség­től, pedig el kell fogadnia a róniai szigetek egye­sítését Görögországgal. Azonban követelni fogja, hogy Corfu erődjei­k romboltassanak. Kész kí­vánni, biztossága tekintetéből, hogy ha az erő­­dök le nem romboltatnak, akkor legalább Anglia, mely nem szárazföldi hatalom, melyet a duna­­völgyi népek küzdelmei nem érdekelnek, őrize­tet hagyjon Corfu váraiban, s még ekkor sem mentheti fel Angliát azon kényes természetű functióktól, miket az 1815-ki szerződések e ha­talomra bíztak. E körülmény a többihez járulva nem arra szolgál, hogy Ausztria helyzetét egy­szerűsítse Európa irányában. Lengyel mozgalmak. (K.) Az angol parliament utóbbi ülésében len­gyel kékkönyvet is terjesztettel­ elő , sok jegy­zéke közzététetett, maradt mégis néhány hátra, m­elyek különösen Ausztria magatartására vo­natkoznak a lengyel fölkeléssel szemben, s meg­mutatják, az osztrák külügyi hivatalban az év elején a lengyel mozgalmat hogyan fogták föl. Mind e sürgönyöket Bloomfield lord intézi Bécs­­ből Russell lordhoz Londonba. A visszapillantásképen­­ érdekes sürgönyök a következők : Bécs, jan. 29. 1863. A lengyel fölkelés nem tévesztette hatását az osztrák kormányra ; ez azonban a közönséges elővigyázati rendszabályokra szorítkozott, me­lyet az okosság parancsol, s Rechberg gr. tudat­­­­ta velem, hogy az osztrák birodalom lengyel­i alattvalói közt semmi nyugtalanság nem fordult elő, s föl nem tehető, hogy a lakosság a király­sági felkelőkkel összeköttetésbe álljon. Megkér­deztem Rechberg grófot, mint gondolkodik a felkelésről ; válasza az volt, hogy részben az orosz kormány okozta. Összeesküvéssel szem­ben, felfedezte a részvevő egyének névsorét, s hogy a mozgalomnak elejét vegye, el akarta fo­gatni s besoroztatni őket — de fegyveres ellen­állásra találta készen. Bécs, jan. 29. 1863. Mylord! Van szerencsém értesíteni kegyel­­mességedet, hogy Rechberg gr. ma táviratot ka­pott Thun gróftól Sz. Pétervárról; eszerint Gor­­caakow­ig panaszkodott, hogy Galícián át fegy­­verszállitmányok érkeznek a királyságba, értésé­re esett az is, hogy ez nem egészen a hatóság tud­tán kivül történt. Ez nagyon ingerelte Rechberg grófot; azonnal távirt Thun grófnak, hogy az osztrák kormány minden ilynemű felfedezésért köszönetet fog mondani. Bécs, febr. 6. 1863. Rechberg gróffal beszélgetve, kérdeztem, mi­nő hírei vannak Lengyelországból. Ő kegyel­messége azt mondta, a fölkelés jobban terjed a királyságban, mint föltenni lehetett, s hogy a kormány tart tőle, nehogy a határon is áthasson. Eddig a tettleges rokonszenvnek nem mutatko­zott jele ; külföldiek az nban többen jöttek oszt­rák terü­etre. Felügyelet alatt vannak s a rend helyre állásával visszakü­ldetnek. A cs. kormány nem igen tud megnyugodni a fölkelés terjedését illetőleg. Mondta a gróf, hogy a galiciai ezredek parancsot kaptak, hogy csapataikhoz beálljanak s a lovasságot szaporítják. A kormány gazdál­­kodási szempontból ellene van minden nem ok­vetlenül szükséges csapat ez a poritásnak. Mellékelem a lembergi rendőrség intését, mely a lakosságot a fölkelő csapatokhoz állástól, me­lyeknek bizottmányai most Galíciában tevéke­nyek, visszatartóztatja. Bécs, febr. 12. 1863. Rechberg grófot még mindig azon gondolat nyugtalanítja, hogy a királysági mozgalom Ga­líciára is terjedhet. Azt mondta, meggátoltattak ugyan a lengyel toborzások, s azok nagy része, kik a felkeléshez csatlakoztak, elbátortalanodva tértek vissza, mégis nagy a galíciai forró vérű ifjúság száma, mely kész a nemzeti mozgalom­hoz csatlakozni. Ez értelemben , hogy a lem­­bergi tartományi gyűlés által netán elmondandó izgató szónoklatoknak eleje vétessék, a kor­mány az ülések befejezését s a tartományi ülés­nek már 1. 2-ig elnapolását határozta el. Az elna­­po­ás czélja kettős volt, egy a?., hogy a tarto­mányülésen forradalmi szónoklatok ne tartassa­­nak, más, nehogy ifjú és tapasztalatlan tagok magukat, politikai barátaikat és jövőjüket kompromittálják. Az Oronz-Lengyelországból ér­kező híreket ellenmondóknak állítja Rechberg­er. A felkelés minden irányban terjed, a noha végleges leveretésében nincsen kétség, még­sem valószínű, hogy ez egyhamar megtörténjék. Bécs, febr. 12. 1863 Miután tudomásomra jutott, hogy az osztrák kormánynak ajánlatot tettek, miszerint­­ Orosz- és Poroszországgal egyezményre l­pjen a végre, hogy közös érdekeiket közösen védjék Lengyel­­országban, megkérdezi­m Rechberg grófot, van­­e alapja e hirnek. Ő kegyelmessége tudatta ve­­­lem, hogy semmi ilyen ajánlat nem ta­rtott, csak azt kívánja Oroszország, hogy az átlépett fölke­­lők fe­­gy­vesztessenek és felügyelet alá kerülje­­nek, mi fölösleges volt, mert minden ily­en etven szokott módon bántak a galic­iai határon az át­kelőkkel. Megkérdeztem a gróftól, minő termé­szetű azon katona­i egyezmény, melyet h r sze­rint Orosz- és Poroszország kötöttek egymással. Azt felelte, részleteit nem ismeri, da azt hiszi, fint­ja a porosz területen való átvonulás az oro­szok részére a lengyel földre s közös rendsza­bályok megalapítása a fölkelés ellen. Tudatta velem, hogy ezen conventio első hírére távirt Sz. Pétervárra Thun gró­fhoz, akadályozzon meg minden hasonló lépést, mely az osztrák kor­mánynál szándékoltatnék, hogy Galiczia teljesen nyugodt, s hogy Ausztria azon czélokra melyek jelenben előtte állanak, a két császári udvar jó egyetértését elégségesnek találja. Nem titok többé, hogy Oroszország belsejé­ben lig van katona többé, s az orosz haderő a királyságba és Litvániába küldetett; úgy van­nak ezek fölosztva, hogy 80000 a királyságban s 120000 a régi lengyel tartományokban csatázik, ha ugyan egyáltalán igaz az oroszok azon állítá­sa, hogy egészben 200000 katonájuk van len­gyel földön s e számok nem csupán a papíron állanak. Varsóban 20 án értesültek, hogy a Syce-Bara­­­nowi határvonalt 10000 orosz már megszállta. Belgrád, oct. 21. Ma másod­ízben fog megtartatni a czél­­lövési gyakorlat ágyukkal, melyek a nem­zeti honvédsereghez tartoznak. Belgrád­­ városa négy telep ágyú mellé való em­bert állított ki; s e nemzeti tüzérek an­­­nyira begyakorlottak már, hogy a mina­pi alkalomkor legtöbb golyó a czélt elta­lálta ; a herczeg s katonai celebritásaink tökéletesen megelégedve voltak. Ma dél­­­­után a hivatalnokok ágyútelepe fog fő­ i­leg működni, nagyon kiváncsiak vagyunk­­ tudni , minő sikerrel? Azon hír, a­melyet a skupstina megtar­tásáról közlök, elhamarkodott volt, mert­­ csak előkészületekről volt szó a szkup­­­­stina leendő összehivatásáról. Jövő év­ben ugyanis törvényszerűleg lesz a szkup­­­­tina összehívandó, ha csak annak meg­­­­tartását valami körülmény nem fogná si­ettetni. September óta Bécsben egy „Volks­blatt“ czimű lap jelenik meg. Ennek első számai egyes lakosokhoz ideérkeztek a­nélkül, hogy valaki a lapot megren­delte volna. — A nevezett lap első,­­ és nyolczadik számaiban megjelent egy-­­ egy levél Belgrádból , a hol oracu­­lumszerüleg az mondatik, hogy Szer­biában nagy dolgok fognak történni, t. i. kormány változtatás várható; Mihály herczeg elveszitendi trónját, mert ös­­­szeesküvés létezik ellene, a­melynek­­ részesei a miniszterek, tanácsnokok, ke­­­­rületi főnökök, s egyéb nagyobb hivatal­­nokok. Én biztosan írhatom, hogy ez a hít egészen a légből kapott. Ha forrada­lomtól kellene tartani, a kormány alkal­masint óvakodnék a népsereget felfegy­verezni, a mi ép most történik. Szerbiá­ban jelenleg tökéletes béke uralkodik, s nincs ok, a mi legtávolabbról alkalmat szolgáltatna arra, hogy az ügyek mosta­ni állása felforgattassék. Adakozások a magyarországi szükölkö­­dők fölsegélésére. (VI-ik közlés.) Batiz, oct. 7. A Batisi és Batiz-Vasvári közbirtokosság az alföldi szükölködök részére közbir­­tokossági pénztárából 150 osztr. uj forintokat rendelt a lisztért s­zerkesztőséghez eljuttatás vé­gett felkü­ldenem, mit is a nevezett közbirtokos­ság részéről azon kérelemmel küldök meg, hogy az illetőknek eljuttatni szíveskedjék. Gödény Imre, Batizi és Batiz-Vasvári közbirtokos­ság­i ügyvéd. Bárd, oct. 8. Az alföldi S2 Ökosködök számára 50 ftot küld M­i­r «­y Gyula. A VI­Ik közlés összege : 200 ft. Az előbbi összegükkel együ­tt : 1022 ft 55 kr és 37 db arany. (A „Hon“ szerkesztősége mindezen ös­­­szegeket a M. Gazd. Egyesületnek szol­gáltatta át.) Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége gróf Wicken­burg Mátyás Konstantin kereskedelmi s nép­­gazdászati miniszterhez következő legmagasb sajátkezű iratát méltóztatott kibocsátói: Kedves gróf Wickenburg! Arra indít­tatva érzem magamat, hogy önt, saját kérelmé­re, a kereskedelmi s népgazdászati miniszteri ál­lomástól kegyelmesen fölmentsem, s önt — sok­évi hü b kitűnő szolgálatainak elismerése mellett — állandó nyugalomba helyezzem. Schönbrunn, oct. 20-án 1863. Ferencz József a. k. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 20-ról kelt legmagasb sajátkezű iratával, gróf Wi­­ckenburg Mátyás Konstantint, saját titkos­ ta­nácsosát, a birodalmi tanács urabházának élet­hossziglani tagjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 9-ről kelt legfelsőbb határozatával Z­i­p­p­e­r­e­r János, fő­­pénzügyi tanácsost a soproni országos pénzügy­­igazgatósági osztálynál, saját kérelmére történt nyugalomba lépése alkalmával sokévi hü­s ki­tűnő szolgálatainak elismeréséül, a harmad osz­tályú vas­korona renddel, d­ j elengedés mellett legkegy­elmesebben földiszinni méltóztatott. Ausztria, Bécs, cet. 23. (A miniszterek confe­­r­ent­iája Nürnberg­ben,) mely egy bizo­nyos, szorosan meghatározott czélból gyűlt ösz­­sze, a „Gen. Corr.“ szerint gyorsan fog folyni és befejeztetni, s Rechberg gróf visszaérkezésére már a jövő hét első napjaiban lehet számítani. A l­gkisebb államok nincsenek a conferencián képviselve. Oldenburg megjelenésére számít­­n­­k, daczára annak, hogy Poroszország ennek ellene dolgozik. Hannovert nem Platen gr., ha­nem Zimmermann fogja képviselni. A conferen­­tiák ma (pénteken) kezdődnek, s három-négy napnál tovább nem tartanak. A tanácskozás tár­gyai ezek: a reformácia keresztülvitele; a po­rosz király iratára küldt.ndü collectiv válasz szerkesztése; és egy emlékirat föltevése viszon­zásul Bismark kísérő sürgönyére. A reformac­ó aláírói egy véleményen vannak azon elv iránt, hogy a Poroszország által felállított feltételek (az elnökségbeni paritás és a veto) el nem fo­gadhatók, és hogy ezen el vaan fogadhatást ugyan azonos jegyzékben kell a berlini kabinet­nek tudtára adni. — Rechberg gr. egyébiránt f. hó 21 én, kis idővel elutazása előtt tudtára adta a porosz követnek, a nürnbergi conferentia rendezését, s Poroszország bizonyára felelni fog a szövetségi reform kifejlesztésére tett ezen újabb lépésre. A „Frankl. Post Zig“ már­is tud­ni véli, hogy miből fog ezen viszonnyilatkozat állni, abból t. i. hogy Poroszország kilép a szövetségből. E lapnak Berlinből ezt ír­ják : „Ha minden jel nem csal, úgy Poroszor­szágnak a szövetségből kilépése elhatározott dolog.“ & ö 1 f­5 I­d. Aegyptom. (Az aegyptomi sajtó.) A „Wien. Ztg“ írja: Az aegyptomi kormány­sajtó_

Next