A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-19 / 265. szám
PISST, NOVEMBER 18. Politikai Sí* mle. Fest, nov. 18. (II.) A mai tudósítások kedvezőtlenebbül hangzanak, mint az eddigiek, a congressus ügyére nézve. Megvalósulni látszik ugyanis, hogy e pillanatban alkudozások folynak Ausztria, Angol- és Poroszország (sőt némelyek szerint Oroszország között is), az első hatalom kezdeményezése folytán, a meghívó levélre adandó azonos felelet iránt. Az alkudozások czélja : megállapodni abban, hogy programmot kérjenek Francziaországtól, mielőtt az érintett hatalmak ígéretet tennének, a congressusban leendő megjelenésre nézve. Az alkudozásokban — úgy látszik — Leopold, a belgák királya, viszi a főszerepet. A ,,L’ Europe“-nak egy tegnapról keltezett jelentése legalább ezen föltevésre jogosít. Az idézett lap ugyanis ezt jelenti tegnapi számában: 16-ban a belga külügyminisztériumnak egy osztályfőnöke érkezett mint futár Bécsbe, miután Berlinben is sürgönyöket adott át. Úgy látszik, —• mondja a ,,L’ Europe,“ — hogy Leopold király viszi a közbenjárói szerepet Porosz- Angolország, Ausztria és Oroszország között, a congressustervet illetőleg. A további jelentések, melyek ma egyes hatalmak maguk tartására vonatkoznak a congressus kérdésében, azon nézetre vezetnek, hogy a congressus összeülése az említett hatalmak közti alkudozások után kétségessé kezd válni. Ausztriára vonatkozólag ezt írja a bécsi „Presse“ : Ausztriának, a francziák császárának meghívó levelére adott előleges válaszáról jelentések érkeznek, melyek azt mutatják, hogy a válasz igen óvatosan , de egyszersmind igen bizalmasan van szerkesztve. Miután osztrák részről kijelentik, miszerint egyetértenek általánosan a Napoleon császár által kimondott azon nézettel, hogy a dolgok állapota szabályzandó és megszilárdítandó Európában , különös súly van fekvetetve a Francziaországgal való egyetértésre és együttartásra, — de épen azért, hogy ezen drága egyetértés veszélyeztetve és koczkáztatva ne legyen, s elejét lehessen venni azon veszélynek, hogy az alkudozások folyama alatt netalán felmerülő nézeteltérések azt megháborítsák, előbb szükséges tudni a czélzott congressus programmját, sí, szőnyegre kerülendő kérdések horderejének ismerese végett. Ezen kifogás által az előleges programm szükséges volta az Ausztria és Francziaország közti nagybecsű egyetértés érdekében mondatik ki, anélkül, hogy ezen kivonata legtávolabbról is képes volna árnyékot vetni Ausztria hajlamaira. Ezt írja a „Presse,“ mely mint látszik némi súlyt helyez a bécsi kabinet felhozott kifogására. De ezen kifogásra Párisban is súlyt helyeznek, mégpedig kedvezőtlen értelemben: úgy tekintik azt, mint kibnni akarást. Angolország hasonlóképen felelt volna , mégpedig az ausztriai értelemben a franczia meghívásra. Az angol kabinet a javaslati congressus határozott programmját akarja ismerni — írják az „Ind. belge“-nek, — mielőtt a meghívást végleg elfogadná vagy végleg elvetné. A Párisból várt felelet megérkezése esetére a múlt hétfőre volt miniszteri tanács kitűzve. Londoni hivatalos és diplomatiai körökben azon meggyőződés uralkodik, hogy a congressus-javaslat semmire sem fog vezetni. Poroszország is a„Patrie“ szerint programmot kíván, s e tekintetben nézetei egyezni látszanak Ausztriáéval, ellenkezőleg azon átalánosan elterjedt hírrel, miszerint a berlini kabinet a sz.-pétervárit fogná követni. Ami Oroszországot illeti, itt is a helyzet nem oly egyszerű, mint tán sokan gondolják. III. Napóleon császár levele, melyet általánosan annyira engesztelékenynek tekintettek, utóbbi tudósítások szerint — mint az „Ind. beige“ írja, — fe izgatta az oroszok hazafiságát, a Lengyelország iránti rokonszenves kifejezések miatt. Ezen izgatottság annyira megy , hogy a moszkvai kereskedők egész vagyonukat a czár rendelkezésére ajánlották, három esetében. A kedélyek ezen hangulatát tolmácsolja a „Ruszki Invalid“ közelebbi czikke. Ezen átalános és növekedő ingerültség nagyon nehézzé teszi Gorcsakov herczeg feladatát. Ezen zavarnak tulajdonítható, hogy Gorcsakov herczeg még nem nyilatkozott czéljai iránt. Egyébiránt a diplomatiai világ nem kétli, hogy az orosz diplomatia eszélyessége és ügyessége ismét ki fog tűnni, miről még ellenei is elismeréssel nyilatkoznak. A „Gen. Corr.“ ugyan azt írja, hogy Oroszország azonos lépést fog tartani a congressus kérdésében a többi hatalmakkal , de ezen föltevésnek nem lehet teljes hitelt adni, annyival inkább nem, mivel az „Osst. Zig“-nak „Esti posta“ rovatunk alatt olvasható sz. pétervári tudósítása ellenkező hajlamokat jelez. Széttekintések. (F.) Az alkotmányos kormányformák —• bár a lehető legszelídebb modorban kezelvék is azok — hasznai, előnyei s fényoldalai mind inkább előtérbe lépnek, hisz már Kuranda úr is kék, sárga vagy rózsaszín könyvről álmodozik ; — a rózsaszín talán „verfrüht“ volna, kivált oly pillanatban, mikor rózsaszín kedve igen kevés embernek van, még azoknak sem, a kik a „Reichsverfassung“ mindinkább terjedő hódítmányai következtébeni jókedvekben az adó megszavazható» jogát pure et simple megtagadni akaró haj! címűt lUU-tolitu»is.« Az uralkodók vagy ügyéreik, (qui bene distinguit bene docet,) alkalmat nyernek az egymásután megnyíló alkotmányos testületek ülésezéseik által, nyilatkozhatni az egyes függő vagy befejezett kérdések felett, s igy mig egyrészről mintegy számot adnak a múltról,egyszersmind megnyerni kivánnak a jövőre nézve. Az utóbbi időben két ily megnyitó beszédet volt szerencsénk hallhatni, — az egyiket a von Gottes Gnaden, a másikat a nép választottja mondotta el; talán elég volna ennyit elmondani a kettő jellemzésére, miután a két ellenkező irányú fogalom mindkettőben hű lenyomatát találja. Az egyikben vizenyős phrasisok, a nép akaratával való huzavona, határozatlan alap nélküli riadozás; — a másikban a népek érzelméi való hivatkozás, oly határozott s egizersmind ügyes modorban, mint azt 'égóta hallani nem volt szerencsénk. A jelenlegi percz egészen arra való, hogy az uralkodók népeikkel czivakodjanak oly kérések felett, melyek előbb utóbb, csak aegcsekélyebb kitartást tételezve fel,leheen, hogy a nép igazságos javára ne dőlnek el. Ezt látszik gondolni poroszba uralkodója s ügyére, megfeledkezve úgy látszik arról, hogy nincs s nem létzhetik most már hatalom, mely a többség óhajtása s meggyőződése ellenére tudjon égbe vinni oly erőmegfeszítést, melynk hatása kifelé a külpolitika terén mozg. Napóleon trnbeszéde, ha a kormányok részéről követére találna, egy darabját legalább az „ölkön békének“ talán valósítani lehetne- de oly eszmék is, melyek megett hi csatakész sereg, s lelkesültség nincsen, semmit sem nyomnak, mert üres disziénynél egyébnek akkor alig mondhatók Úgy hiszem,az újabb kor egyik legügyesebb politkáa gondoskodott előre arról, kinek bajai közé vetendi majd magát, ha csakugyan ölelésre találna kerülni a sor, s ez elmondott szavai a „gentleman“ azon intését képezik, kint akarja ellenfelét orosta megtámadni, hanem inti, hogy azon ecetre ha kezet nem akar fogni, készüljön a harczra. Ha a mostani tor azon különös gyengeségben nem sünődnék, melynél fogva a legnagyobb szeri következményekkel kecsegtető események siettek, mint habbuborékok úgy erednek szélnek, — minden bizonynyal a legnevezetesebb s Europa minden lenyűgözött eszméit mintegy villanyütés által fölébresztő eseményeknek nézhetnénk débe a közeljövőben.— Azonban mióta Risseil blairgowriei beszéde, a Dánia iránti Reichsexecutió — s a frankfurti nagy reményekre feljogosító fejedelmi congressus oly nyomtalanul elvesztek, mint a patak az ingoványban, azt hiszem nem veheti senki rész néven, ha kissé kételkedve nézünk még most is a jövő elé, melynek legrövidebb idő alatt mikénti kifejlésé.ől talán a jövendő félszázad politikai s polgárosodási iránya van feltételezve. Vaknak alamizsna, süketnek szép nóta, ezt lehetne mondani, ahányszor végig tekintünk a múlt hónapok alatt szinre került s keresetül vitt „nóta politiká-Eafe“ pormást érő üres phrasisain a testetlen pnasisain, — a gót polgárosodását feltételező nép elvérzésével, s azon Colossus feltámadásával fog alighanem végződni, kinek súlya alatt a jövő komorrá s vészteljessé fog változni. S ez az európai diplomatia művének lesz mondható, — lán Napoleon cászár trónbeszédében letéteményezett eszmék el nem hárítják világrészünktől az eliszapolás gyászos erőjét neki. Leginkább a múltra vonatkozik, ma már csak azon másodrendű érdekkel bír, hogy Ausztria már márciusban kapott volna közleményeket Páriából, mely ma akkor megértethette vele az 1815 diki szerződések megszüntetésére vonatkozó mondat horderejét A „M. D.“ szerint mindjárt a lengyel mozgalom kitörésekor elhatározta volt Napóleon, hogy elhagyva a diplomatia régi útját, más egyenes módon lépjen fel Lengyelország mellett azzá, hogy a szövetségek szakadatlan lánczolatát akarta eszteszölni, mely a Visztulától Herkules oszlopáig terjedve, Francziaországgal és Ausztriával a középponton az európai egyensúly uj rendszerének előHművelt képezendette. — Angolország — folytatja e lap— azonnal utasitotta bécsi követét, hogy ezen udvart a háborút előidéző kalandos politikáról lebeszélje. Ez azt eredményezte, hogy a lengyel kérdés a törvényes állapot visszaállítására szorítkozott s az alkudozásokból minden területi kérdést kizártak. — Ez értelemben fogalmazták az ápril 10-diki sürgönyök sormondatát. Francziaország nyilvánításai ez alatt nyílt magyaráztokra adtak alkalmat igen kényes tárgyak fölött a bécsi és párisi udvarok között, melyek arra vezették őket, hogy a végső lehetőségeket is figyelembe vegyék. Rechberg gr. a „M. D.“ szerint mégis vonakodott háborúba keveredni, mely a birodalomnak egyik legszebb tartományába, Galicziába kerülhetett volna. Erre azt rahelte Francziaország, hogy esze ágában sincs gyengíteni Asztriát sikeres támogatásáért hála fejében, sőt gazdag kárpótlásokkal gyarapitandja. Sok okból, p. hogy Poroszországnak előnyt ne adjon, azon pénzügyei miatt tartózkodott Ausztria a franczia udvar bizalmas közleményeit közvetlen alkudozások kiindulási pontjává tenni, kijelentette azonban, hogy Ausztria, ha elő nem látott események okvetlenül szükségessé tennek a Napoleon választotta ösvény követését s ezt Európa elsmerné, sietni fogna Francziaországot hiten s kitartással támogatni. „Azon lessünk , hogy a lengyel kérdés velünk oldassék meg, nehogy ellenünk forduljon.“ Mindebből, mely a múltra vonatkozik s ma már semmi jelentőséggel nem bir, azon hitet akarja meríteni a „Mem. Dipl.“, hogy mégis lehetséges, mi zerint Angol, Francziaország és Ausztria képezendik a» Összeülendő világcongressus igazgató választmányát s eszerint a congreseust ténynyé emeleedik. Gyermekes hiti A „Memorial diplomatique“ leleplezései. A „Memorial Dipl.“ azon czikke, melyből távirati kivonatot mi is közöltünk, most egész terjedelmében teszik előttünk. Átalában meglátszik e csikket a pártszellem, mely Ausztria szövetségét Fraeziaországgal minden áron föntartani törekszik nincsen tehát a czikknek oly jelentősége, mint a távirati forma tulajdonított A „National Zeitung“ a dán király haláláról (f) A porosz demokrata ellenzék közlönye írja: „A dán király rögtöni halála által a schleswig-holsteini kérdés, egész uj fordulatot vett. Minden a mi fölött eddig alkudozás folyt, hogy megtörténjék- e a szövetségi execution e pillanatban háttérbe vonul. A jelen pillanat 1460 óta a legnagyobb fordulópont a dán-német herczegségek történetében. Most kell eldőlni, vájjon az Elbe folyam északi partjai örökre Dániához kapcsolva maradnak, s igy Németország határai ezen folyó mentében végződnek ? „A tény állása ismeretes. Schhleswig-Holstein Dániához oly viszonyban állott mint IV. Vilmos angol király idejében, Anglia uralma alatt Han-- -u A k-A» Ara««'»« on ft mOHSF-da személye által egyesülve volt; azonban az örökösödési rend különbözött. Dániát III. Friges mellékrokonai öröklötték, míg Scheswig- Holsteinnak I. Keresztély utódaira kellett volna szállni, s a két tartomány kapcsának III. Frigyes utódainak kihaltával, meg kellett volna szűnnie. A most meghalt VII. Frigyes utolsó férfimaradéka volt III. Frigyesnek. Ha most a törvényes örökösödési rend megtartatik, Schleswig- Holstin az Augustenburg házra száll, Dánia pedig a meghalt király atyja nővérére Charlottera, hesseni tartományi grófnőre. Ezzel aztán a hercegségek Dániától elvállva , szerencsétlen sorsuktól megmenekednének, s jobb jövőnek nézhetnének elébe. „Így állna az ügy, ha az 1852-ki máj. 8-ról szól londoni tractatusok nem léteznének. Ezen szerződésekben az európai diplomatia azon előítéletet, hogy a dán monarchia integritása szükséges, újra szentesítette, s ezen eszme kedvéért a törvényes örökösödési rendet felforgatta. Sajnos, hogy Ausztria és Poroszország a legitimitás ezen elvét, mely egyszersmind Németország érdekeivel is megegyezett, így feláldozták. A londoni jegyzőkönyv a dán háború szerencsétlen kimenetele után jött létre, így Keresztély herczeg, az úgynevezett „Protokoll-Prinz“ jelöltetett ki a dán monarchia és a herczegségek örökösévé, III. Frigyes férfi utódainak kihalása után. „Ezen szerződés”, Anglia , Francziaország, Oroszország, Poroszország, Ausztria, Dánia és Svédország írták alá. A szerződő felek kötelezék magukat, hogy Keresztély herességet annak idejében dán királynak elismerik, azonban ezen öröködési rendszer életbe léptetésére nézve biztosíték nyújtására nem vállalkoztak. „Ezek a jegyzőkönyv határozatai, azonban ezzel az öröködési rendszer törvényeserű megváltozása még nincs létesítve. Hiányzik még ahhoz a törvényes örökösök, s a schleswig-holsteini rendek beleegyezése, úgyszintén a német szövetségi gyűlés megerősítése is. Ausztria és Poroszország csak mint európai hatalmak írák alá a jegyzőkönyvet. Németország semmire sincs kötelezve, míg a szövetséggs ülés a megváltoztatott öröködési rendszre meg nem erősítette. „Most tehát el kell dőlni, vajjon a herczegségek ügye még megmenthető-e ? Félre kell vetni a hosszadalmas alkudozásokat, s az egészek újra kezdeni. (Értsd, ahol 1460-ban a dolog kezdetét vette.) Minden attól függ, hogy a dynastiai kapocs a két tartomány között megszűnjék. Németországnak semmi gondja arra, kire száll a dán korona, minket csak az érdekel , hogy Schleswig-Holstein herezige ne legyen ugyanezen személy a dán királynal, fia ezt kivívni nem sikerül, többet ne is foglalkozzunk ezen hercegségek ügyével; akkor Németország északi részében egy második Elsaszt vesztettünk el. „Hogy a veszély elkerültessék, az „illetők“ adlárban teljesítsék kötelességüket. Részükről a „Protokoll Prinz“ csak jótalan trónkövetelő. Ne ismerjék el őt Schleswig-Holstein herzegének. Hagyják a dolgot odajutni, hogy ellenünk erőszak alkalmaztassák ; ez nem baj, mert csak az van elveszve, aki magát elveszettnek tartja. Elvárjuk a német szövetséggyüléstől, hogy az uj dán királyt nem ismeri el Schleswig-Holstein herczegemek ; hogy ezen király képviselőjét nem engedik többé a szövetségi gyűlésbe lépni, hanem a törvényes holsteini herczeget szólitandják fel, a szövetséggyülési követ kinevezésére. — Ezen törvényes örökös, Augusteeburg herczeg. Ha a herczeg meg tud felelni hivatásának, nem elég, hogy csak protestáljon a „Protokoll Prinz" trónöröködése ellen, hanem tegyen lépéseket joga érvényesítésére.“ w Birodalmi tanács. Lengyel ügy a birodalmi tanács alsó A nov. 17-diki ülésben a lengyel emlékirat fölött folyt a vita. Diet 1 tr. a lengyel töredék nevében előadja, hogy az e hó elején emlékiratot nyújtott át az álamminiszternek a Galicziában előforduló törvénytelenségeket illetőleg. Opportunitási szempontból választották ez utat a galiziai hatóságok által e követett törvénytelenségek bebizonyítására, melyeket sem a csöndes lakosság magaviselete, sem nemzetközi tekintetek nem igazolnak. Szóló előadja a „Lengyel mozgalmak“ rovatunkban ez emlékiratn ét már közlöttabe, s hozzáteszi, hogy a törvényesség és humanitás a legnagyobb szigorral is megegyeztethető. A lapok - úgymond - ostromállapottal fenyegetnek , eltekintve attól, hogy ehhez nagyon is hasoló helyzetben vagyunk, kérdés, egyesek vétségéért szabad-e büntetni az egész lakosságot. A szenvedések iskolájában növekedve, az ostromállapotot is el kellene tűrnünk. Schmerling: Alaposan tanulmányoztam az emlékiratot s meggyőződtem belőle, hogy a galicziai hatóságok a galicziai állapotokkal szemben fölette mérsékelten jártak el. Elég okmány van kezeim között, melyek bebizonyítanák, minő a galicziai lakosságnak úgynevezett loyalis magatartása. Azt mondom, az általánosan magasztalt loyalitás, mert szívesen fölteszem , hogy a lakosság nagy többsége idegen azon párt törekvésétől, melynek végczélja az, hogy Galiczia elszakasztassék Ausztriától. Nincs azonban szűk házában. TARCZA. Javaslat a n. m. m. k. Helytartótanácsnak 1863-ki július 10-én 41,110. sz. a. az országos műmaradványok megismertetése és fentartásí ügyében kelt, és a M. T. Akadémiához intézett leiratára. Conservatorok. Az archaeologiai bizottmány 1861-diki jun. 10-kén kelt és a cm. m. k. Helytartó Tanácshoz intézett feliratának VI. pontjában, úgyszinte az 1862 ki dec. 22-én előadott javaslat 2-ik pontjában nem csak Conservatoroknak , hanem egyszersmind levelezőknek kineveztetését is ajánlotta oly csélból, hogy a Conservatorok, tekintélyüknél és a tekintélyük által fölserkentett munkatársak nagy számánál fogva, a levelezők pedig szakbeli tudományos és művészeti képességük által, a nagy feladat teljesítésében egymást támogassák és mintegy kiegészítsék. A bizottmány ezen nézetből indulván ki, s egyszersmind jól tudván, hogy a legbecsesb régi építmények nagyobb száma már jelenleg is a papság felügylete alatt áll, a különféle hitvallások fő papjait, u. m. érsekeit, püspökeit és superintendensei legtermészetesebb, és első sorban álló Conservatoroknak hiszi és vallja; második sorban jönnének, mint a maradványok conservatorai, a megyék és bz. k. városok elöljárói, a mindankori főispánok és polgármesterek ; harmadik sorban pedig az országos építészeti igazgatóság élén álló egyének, kik ma egyrészt csekélyebb hatalommal és befolyással bírnak is, ezen hiányt nagyobb szakavatottságuk által pótolni képesek. A felsorolt főnökök mindegyike működhetik a neki alárendelt s az ügyben többé kevésbé jártas hivatalnokai által, nevezetesen: a püspökök és superintendensek plébánosaik és lelkészeikhez intézett körleveleik, a megyék, városok és az omz. építészeti igazgatóság főnökei, építészeik és mérnökeikhez intézett felszólításaik által. A nm. m. k. H. Tanácsnak a főnökökhöz intézendő felszólítása és illetőleg utasítása a következőben öszpontosítható: 1) A főnök meghagyja külön nevezett alárendeltjeinek, hogy az e czélra készítendő és nekik megküldendő archaeologiai kézikönyv és káté útmutatása szerint községekben vagy hivatalos járásukban létező, vagy egyebütt találtatott minden régi építményt, melyről tudomásuk van, az idemellékelt, nekik szintén megküldendő rovatos mintába beírják, annak egyes rovatát minél teljesebben betöltsék, és azt minél előbb elöljáróiknak beküldjék. 2) Az alárendelt hivatnokoknak meghagyjuk, hogy ha valamely javítandó vagy fentartandó régi építmény hatáskörükben van, a czélzott javítás részletes tervezetét főnökeikkel közöljék, és az építkezést csak akkor kezdjék meg, ha a tervezet kivitele illető helyen jóváhagyatott; ha pedig a javítás hatáskörükön túlesik, jelntsék fel főnökeiknek a javítási szándékot, igyekezzenek oda hatni, hogy a magánbirtokos is az épitkezés megkezdését hasonló jóváhagyás vételéig felfüggessze. 3) A f nők mind az első ponbban érintett jelentés e két, mind a második pontban említett tervezeteket a nm m. k. Hiőgcria Tanácsosai közleni kötelességének fogja tartani; az elsőt azért, hogy az archaeologiai építmények holétét és minőségét megtudni, azokat rendezni, a fenntartásra méltókat kijelölni, és Magyarország régészeti gogra;hiáját készíteni lehessen ; a másodikat , hogy czélellenes újítások által a fentartásra méltó építmények kárt ne valljanak. 4) A főnök csak a nm. m. k. Helytartó Tanács utján illető helyen kieszközlött jóváhagyás következtében adjendja a javítási engedelmest. 5) Kívánatos, hogy a régi építmények különféle anyagából a nm. m. k. Helytartó Tanácshoz minták küldessenek, hogy ekkop oly gyűjtemény jöhessen létre, miből a hazánkban hajdan használt különböző épitészi anyagokat megismerni, s ha ázok közt olyanok is találtatnának, melyek czélszerüségök daczára ismeretlenek , azokat fölkeresni és használatba venni, nemkülönben, hogy a régi, nem ritkán igen alkalmas építészeti anyagnak készítési módjával újra megbarátkozni, végre, hogy a régi szerkezeti (constructive) alapelveket tanulmányozni, s azokat, ha czélszerüek, újra alkalmazni lehessen. 6) Kivánatos hogy egyúttal az úgynevezett régi tektoniai, vagyis ingó müvek, u. rr. kelyhek, nteruhák, templomszékek, harangok, s más lyházi szerek ; továbbá fegyverek, pénzek, ki készletek s bútorok, ha ilyenek léteznek, émüvészeti vagy történeti becsesei bírnak, se jegyeztessenek, és a második , szintén szétküldendő rovatos hintába fölvétessek. 7) A hatóság főnökei felszólittatnak megyéik és városaik teleseinek, még pedig minél számosabb példáiban való beküldésére, mert külön példányok lesz szükség az építmények bejegyzésénél. Jön térképekbe kell iktatni a bejelentett épitleteket különböző styljók szerint u. m. különbön az úgynevezett czelta vagy őskoriakat, a mai, am . keresztyénieket, s byzancziakat, a pánokat, a csúcsíveseket, a török és az. ugynevett renaissance épitményeket és külön példány szükségeltetnek azon levelezők és archaeolog bizottmányi tagok számára, kik bővebb vizslat végett az ország különböző részeibe küldtek. 8) Ajánlt a főnököknek, hogy a munkálkodás kiinn b foganatosítása végett régészeti bizságokat alakítsanak : a püspökök a kapinbelikből és esperesekből, a suprimendensa seniorokból; a világi főnökök pedig a szakz legközelebb állókból, úgymint építészek- mérnökökből. 9) Az orsipitészeti igazgatóságnak meghagyatik, hogy agát az archaeologiai ügy érdekében tegy súfttt kenésbe a vasutak, csatornák, és egyéb kianáálatok igazgatóival, hogy magának ezt az előforduló földmunkálatoknál netalán tört régészeti fölfedezésekről tudomást szerezhesse 10) Mind főnök hivatalos pecséttel láttatik el, hidas levelezéseinek bérmentesítésée. Levelezők. A levesekre nézve megjegyzi az archaeologiakorrmány, miszerint daczára annak, hogyyarországon archaeologiai tudománya áltaak kevés egyén tünteti ki magát, így csak és ember szerzett érdemet és jogot ily czmisülésére , mégis a levelezőkre kell a muskodás igen fontos részét bízni, minthogy öok, kiket az előleges tudósítások és jelentések nyomán ki kellene a helyszinére küldeni, hogy ama jelentéseket jóváhagyván, kiegészítvén, kiigazítván, vagy épen elvetvén, a tárgyak korát, styljét, anyagát és szerkezetét tudományosan meghatároznák, s azokat leírják, lerajzolják és kiadatásukra a szükséges munkálatot megtegyék. Ez természetesen kellő honorárium mellett történik, mely minden egyes esetben az archaeologiai bizottmány hozzájárultával lesz meghatározandó, és az alább következő utazásokra, felvételekre és rajzolásokra javait költségi öszvegből fizetendő. Egyúttal felkéri az archaelogiai bizottmány a nm. m. k. H. Tanácsot, hogy minden meghatározandó egyes esetben az utazásokra ingyen jegyeket az illető vasúti és gőzhajózási társaságoktól , valamint az előfogati parancsokat a községek részéről eszközölni méltóztassék. Midőn az archaeologiai bizottmány levelezőknek a fentebb előadott nézetnél fogva csak szakmájukban tudón lányosan kimivelt férfiakat ajánlhat, kiknek számbeli csekélységét saját tagjai alkalmazásával is pótolandja, nem hiszi szükségesnek azok számára általános utasiást késziteni, egyszersmind készségét nyiatkoztatja részint a már meglevő és tudomására jutott, részint az előleges jelentések nyomán még felfedezendő emlékek megismertetése végett, oly programmot és illetőleg részletes utasítást készíteni, mely után az évi utazások, kutatások, meghatározások, ásatások, leírások, felmérések, lerajzolások, és azok kiadási költsége a nm. m. tr. h. tanácsosai jó előre közöltetoék. Ezeken kívül szabadságában áll mindenkinek, ki ily munkálatra erővel, hivatással és tudománynyal bir, közremunkálódását felajánlani, és fáradsága eredményeit birálat és illetőleg elfogadás s jutalmazás végett beküldeni. Az országban ismert szakértő egyének közt az Archaeologiai bizottmány bátorkodik saját tagjain kívül a következő két levelezői czimre ajánlani. 1. Storno Ferenczet Sopronban. Ismeretes mint Sopron városa egyik régi templomának szakértő restaurátora, továbbá számos az „Oest. Gewerbsblatt“ czimű folyóiratban megjelent archaeologiai compositiókkal, legújabban a turnicsei és veleméri templomok falképeinek lemásolásával bizatott meg az archaeologiai bizottmány részéről. A győri építészeket, kik Zala megyének régiségeit igen értelmesen felmérték és lemásolták. 4. Garster Károly pesti építészt, ki Kassán, mint a székesegyház építésze, addig működött, mig a főnökök, a stylszerű restauratióhoz ragaszkodtak. Legújabban neki köszönhetni a pécsi szentegyházban történt felfedezéseket. 5. Weber Antal pesti építészt, ki az ország vidékein épített több rendbeli stylszerü paloták tervezéséről ismeretes. 6. Mercklas Vencsel, lőcsei rajztanitóf, ki több szepesi régi építményeket szakavatottsággal közlött a bécsi „Mittheilungen der Central Commission“ czimű folyóiratban. 7. Ifjabb Kubinyi Ferenczet, Kőváron, ki az „Arch. Közleményekben“ közölte a Margit szigeti régiségeket, és előkészíti Zólyom megye rétigiségeinek közlését. 8. Lippert József magyar születésű bécsi építészt. A „Mittheilungokban“ megjelent többrendbeli czikkeivel, Sz. István kesereliquiariumának tervezésével és a győri kápolna stylszerü restauratiójával tanusitá képességét. 9. Varsányi János mérnököt Pilk-Szántón. 1848-ban rajzolta a fehérvári régiségeket; más számos rajzai megjelentek a „Magyarország és Erdély képekben“ czimü folyóiratban. 10. Reiter Ferencz főmérnököt Budán. Legújabban igen jól vette fel az óbudai szigeten felfedezett calvariumot. 11. Szumrák Pált, Pest városa főmérnökét. Felvette a sz.-benedeki templomot, és annak rajzát az arch. bizottmánynak átengedte. 12. Gróf Eszterházy Jánost Kolozsvárt. Közlötte a Közleményekben a kolozsvári székesegyházat és minoriták templomát. 13. Lehoczky Tivadart, Bereg megyei főszol gabirót Munkácson. Ismeretes a „Vasárnapi Újságában közzé tett többféle arch. czikkeiről. 14. Torma Károly földbirtokost, Csicsó-Keresaturban. Ismeretes a római feliratokról és a római vallumról irt értekezéseiről. p 15. Bankó Károly pesti építészt, ki az apátfalvi templomot és legközelebb a pécsi templomnak kriptáját fölmérte és lerajzolta. (Vége következik.) W