A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-21 / 267. szám

azon hírt, mely szerint Budberg báró kijelentette volna Drouyn de Lhuysnek, hogy Oroszország részt vesz ugyan a congressusban, de nem Lengyelország ki­­békítése előtt. Az „Ind. berge“ párisi levelezője sze­rint a viszonyok kedvezők Franczia- és Poroszország között.­­ Az Oroszország felé közeledés híre ha­tározottabban merül föl. Nevezetes, hogy­­ Turinban is ily hírek keringenek. Rómában aggódnak azon politika mi­att, melyet Francziaország a jövő tavas­­­­sz­el a szentszék irányában követhet. PEST, NOVEMBER 20. Politikai szemle. Pest, nov. 20. (II.) A schleswig-holsteini örökösödési kérdés, mit a dán király halála előidé­zett, háttérbe szorítja jelenleg a többi függő kérdéseket, s látszat szerint fenye­gető jellemet ölt. A német nemzet ugyan­is magáévá akarja tenni az augustenbur­­gi herczeg ügyét : azt már több kisebb fejedelem felkarolta, s a herczeg a két nagynémet hatalmat is felszólította pártfo­gásra. Poroszország valóban felkarolni szán­dékozik, a schleswig-sxolstemi herczegnek Németországban nagyon népszerűvé vált ügyét, s ezen lépése által visszaszerezni reméli tekintélyét is, mely a frankfurti fe­jedelmi congressus következtében kissé megcsökkent. Ma azt távírják, hogy a porosz kormány elrendelte két hadosz­tálynak hadi lábra állítását, mi annyit jelent, hogy Poroszország kész kardot is rántani Frigyes herczeg jogainak védel­­mezésére. Hogy a porosz kormány miként fogja föl ez ügyet, kitűnik a „Nordd. Allg. Ztg-nak, Bismarck gróf lapjának, követ­kező nyilatkozatából : „A schleswig-holsteini kérdés — mond a „Nordd. Allg. Ztg“ — nemzetközi jel­lemet öltött IX. Keresztély király trónra­­lépte által. Az nem forog többé csupán a államszövetségi ügy rende, t. i. a her­­czegségek viszonyának szabályozása kö­rül, hanem egyszersmind a londoni jegy­zőkönyv jogérvényessége körül, melynél fogva Keresztély glücksburgi herczeg VII. Frigyes király utódává jelölte­tett. Kétes, hogy az uj király trónörökö­södése ellenvetés nélkül maradna. Sőt inkább várható, hogy az augustenburgi herczeg fia, érvényesítendi öröködési igé­nyeit a londoni jegyzőkönyv ellen be­nyújtott tiltakozása folytán. Az, hogy a „protokollprinz“ (igy gúnyolják az újdán királyt a németek) királ­lyá kiáltatott Kopenhágában, a dánok ügye. De kér­dés: váljon elismerendi- eftt a német szö­vetség schleswig-holsteini herczegül, s ezen minőségénél fogva német fejede­lemül. A szövetség népjogilag legalább épen nincs arra kötelezve, minthogy a jegyzőkönyvet nem fogadta el. A her­­czegségek nincsenek kötelezve a londoni szerződés által, minthogy a rendek, me­lyeknek a megváltozott örökösödési ren­det szentesítniök kellett volna alkotmá­nyosan, erre nem voltak fölszólítva. A mi a két nagy német hatalmat illeti, melyek a jegyzőkönyvet aláírták, ezek is föl van­nak mentve vállalt kötelezettségük alól, mivel azokat csak azon föltétel alatt vál­lalták, ha Dánország teljesiti a német szövetség irányában azon kötelezettsé­geket, melyeket a­­ herczegségeket illető­leg az 1851—52-dik években vállalt. A jegyzőkönyv III. czikkelye határozottan kifejezi, hogy azon szerződés által nem szenvednek semmi változást a kölcsönös kötelezettségek, Dánország és a szövet­ség jogai. Ismeretes dolog pedig, miként tiszteltettek Dánország által az 1851— 1852-ki egyezmények, s miként szüntet­ték meg azokat a f. év mart. 30-ki nyílt parancs és az alaptörvény fölötti sza­vazás­ 1 így ir a „Nordd. Alig. Ztg.“ Ha fi „Nordd. Alig. Ztg“ ezen nyilat­kozata után a porosz kormány szándé­kaira következtethetünk , Poroszország hajlandónak mutatkozik a londoni szer­ződés érvényes voltának megtagadására, miután Dánország sem teljesítette kötele­zettségeit. Mit mond ezen szándékra a bécsi ka­binet ? Helyesli- e azt, s kész- e, ha szük­séges, Poroszországgal kezet fogva az au­gustenburgi herczeg jogainak védelmezé­­sére, a londoni szerződés daczára ? bizo­nyost még nem mondhatunk, de remélhető, hogy Rechberg gróf nem sokára nyilat­kozni fog, miután — mint a távirda jelenti — a Reichsrath alsóházának mai ülésében interpelláltatok Rechbauer által az iránt : „mit szándékozik a kormány, m­int a német szövetség tagja tenni a né­m­et szövetséggyülésnél, a törvényes örö­kösödési jogok érvényesítésére Schles­­wig-Holsteinban ?“ Mielőtt Rechberg gróf felelne, az ügy a német szövetséggyülés holna­i ülésé­ben már szőnyegre hozatik, s valami bi­zonyost tudhatunk a német szövetség szándéklatairól, mind a czélzott executió, mind az augustenburgi herczeg örökösö­désének kérdésében. Addig is megjegyzendő, hogy az új dán király aláírta Dánország és Schles­wig közös alkotmányát a titkos tanács ülésében. Az alaptörvénynek a király ál­tal történt aláírása az országgyűlés rend­kívüli ülésében közöltetett, a miniszterel­nök által, a követek és hallgatóság lelkes éljenzése között. Ezen demonstratio azt jelenti, hogy Dánország IX. Keresztély alatt ép oly szilárd állást foglal Németországgal szem­ben, mint VII. Frigyes alatt foglalt. A congressus kérdésében uj fordulatot nem jelezhetünk. Páriából megczáfolják. A schleswig-holsteini kérdés komoly for­dulata. A schleswig-holsteini kérdés komoly fordulatot vesz. Frigyes Schleswig-Hol­­stein-Sonderburg-Augustenburg herczeg, a most dán trónra lépett I­X. Keresztély király egyik rokona, protestál a londoni máj­­o­ki jegyzőkönyv határozata ellen, s jogait mint Schleswig-Holstein herczege követeli. Eddig rendesen Dolczig kastély­ban lakott, mely Poroszországban az Oder melletti Frankfurthoz közel fek­szik, most elhagyja lakását; mint ural­kodó fejedelem proclamatiót intéz a scleswig-holsteiniakhoz, Berlinbe utazik, s ott alkudozik a kormán­nyal, végre egyelőre Hamburgba teszi át lakását. Ugyanekkor a holsteini rendek némely tagjai egymást Kielbe hívják tanácskoz­ni, a dán kormány azonban a gyűlést el­tiltja. Mi fog most történni ? egyelőre nem lehet kiszámítani, azonban Németország­ban a hangulat olyan, hogy talán fel fog ezen alkalom használtatni arra, hogy a herczegségek a dán uralom alól felszaba­­díttassanak. A porosz kormány, mely ezen kérdésben Ausztriával karöltve járt, in­tézkedni kezd, hogy Németország jogait föntarthassa. Harczi készületeket tesz, s Bismarck gróf közlönye oly hangon ír, mely sejtetni engedi, miszerint Németor­szág a londoni jegyzőkönyv bilincsei kö­zöl ki akarna menekülni. A „Protokoll-Prinz“ (a mostani dán király) jogát, a ki­rályi ház mellék­ágai, valamint a német szövetség soha sem ismerte el, s miután Dánia ezen jegyzőkönyvbe tett ígéreteit a herczegségek irányában folyvást meg­sértette, a német hatalmak a jegyzőkönyv erejét megsemmisítettnek tekinthetik. A szövetséggyülés szombaton ülést tartana, s hitetőleg határozat fog hozatni, s miután IX. Keresztély a dánok sürgetésére hall­gatva, aláírta azon közös alkotmányt, mely a herczegségbeli németeket a dán Reichsrathba kényszeríti, a béke remény utolsó sugára is elenyészett. A bécsi „Presse“, igen óhajtja, hogy ezen kérdésben Ausztria és Poroszország egy uton járjanak, mert így semmi hat­a­lom nem akadályozhatja meg győzelmü­ket. E tekintetben az „Alig. Zig“ épen úgy nyilatkozik, mint a nemzeti egylet A külföldi sajtó, különösen az angol és franczia VII. Frigyes halálát, a Schleswig holsteini kérdés megoldásának kezdetét tekintik, természetesen egészen ellenkező értelemben , mint Németországban re­­méllik. — Ugyanily tárgyban a berlini „Na­tional Ztg“ a következő tanácsot adja : „Hogy minő­l erőszakoskodások jöhet­nek létre a legközelebbi napokban ? előre látni nem lehet. El kell készülnünk azon­ban a legroszabbra, és sürgetőleg szük­séges, hogy a német csapatok azonnal bevonuljanak Holstein­­b­a. Szükség a tartományt, Németország nevében megszállani, s a közigazgatást Németország nevében átvenni. IX. Ke­resztély Schleswig-Holstein uralkodójá­nak nevezi magát, de Németország sem­mit sem tud ezen jogáról. Németország nem ismerte el azon örökösödési rende­zést, melynél fogva ezen király igényt tart a herczegségekre. A Német szövetség nem bocsátkozhatik vele alkudozásokba, mint VII. Frigyessel téve, a­ki törvé­nyes uralkodó volt a beczegségekben is. Legalább az eddigi mód szerint nem foly­tathatja tárgyalásait. Előbb el kell foglal­ni az országot, melyet egy jogtalan vesz igénybe s aztán jöhet a sor, beszélni a dán királylyal. Angol és franczia lapok a dán király haláláról. A nov. 16-ki angol lapok szemlélődéseiben a congressin-kérdést ma a dán király váratlan halála váltja fel. Valamennyi hírlap illedelmi kötelességének tartja a dán király halálát, mint az angol királyi családot közel érdeklő, s mély bánattal elárasztó csapást részvétteljesen fogad­ni. Hogy az elhunyt király életét s működését dán hazafias szempontból tárgyalják, s a dicsé­reteket bökezűleg szórják reá, az magától ért­hető. — A „Post“ azzal a sajátságos kifejezés­sel él, hogy VII. Frigyes halála a németeknek mintegy lelkiismeretére súlyosodik. „Nevezetes — úgymond —■ hogy édes atyj­át 1848-n ugyan­azon betegségben (fejorbáncz­ erisy pelasj szólitálo Dánia trónjáról a halál. Hanem attól a gondolattól lehetetlen szabadulni, hogy a német hatalmakkal függőben levő viszály hozzájárult a betegség ily gyászos kimeneteléhez. Azon baj, melyben a ki­­rál­y meghalt, mint gyakori esetben szokott elő­fordulni, delirium­mal járt, és nem valószínűtlen, viharok előestéjén vette kezdetét, s egy még nagyobb vihar kezdetével végződött. A „Siecle“a meghalt dán király fölött nagy elismeréssel nyilatkozik: „Néhány nap előtt azon király az országgyűlést nyíltságot és önmegtaga­dást tanúsító trónbeszéddel nyitá meg, s bebizo­nyító miszerint igaz barátja a szabadságnak és haladásnak. A dánok méltán sirathatják királyu­kat, a­ki 1848-ban lépett a trónra, hasznára tud­ta fordítani azon tanokat, miket a forradalmak­ban oly gazdag év eléje vetett. E rögtöni halála Schleswig holsteni kérdés megoldását sürgetőbbé teendi; a német szövetségi gyülés hihetőleg gyors lépéseket teend, de a dán kormány valószínűleg akadályokat gördítend eléje,“ miszerint az a szünetlen boszankodás, melyet az utóbbi időkben okozott neki Németország politi­kája, a szokottnál hajlandóbbá tette agyvelejét ama betegség befogadására. Ha megölték a né­metek morális eszközök által Dánia királyát, — a „Post“ reméli, miszerint Európa illő elisme­résben fogja érte részesíteni őket. A szomorú esemény eredménye — mond tovább a Post — remélhetőleg az leend, hogy a hosszú viszály a dán korona és a német hatalmak között békésen fog elintéztetni. Krisztián király kivel az elhunyt csak távol rokonságban volt, a Schleswig hols­ei­­ni házból való és német származású. Ezek után a következő sorokkal fejezi be czikkét a „Post.“ Az igen természetes okoknál fogva föl nem tehe­tő , hogy az uj király kevésbbé törekednék mint VII. Frigyes a dán királyság integritását sértet­lenül föntartani, hanem az alig szenvedhet némi kétséget, hogy most könnyebben sikerülhet az ügy békés elintézése a német hatalmakkal. A viszály már rég ki van vetkőztetve azon jelle­méből, melylyel ezelőtt birt, s most már jófor­mán csakis egymással szemben álló előitéletek harczából áll az. Az elhunyt király telivér dán volt s Csak igen kevés rokonszenvet érze­t né­met alattvalóinak valódi vagy képzelt panaszai iránt. — Az uj király ellenben egészen más kö­rülmények közt van. 0 nem tagadhatja meg a herczegségek iránti rokonérzelmeit; és valóban nagy esztelenség volna róla föltenni, hogy alatt­valói közöl a dánokat jobb állapotban részesítendi, azoknál, kik alaposabban tartha­ták őt földijük­nek. Ellenben a dán nép mélyen meg fogja érezni elhunyt kir­ályának halálából reá háramló veszteséget , mert közös volt a politikájuk, s a dán nép kijelenté, hogy királya jogainak védel­mére kész kardot rántani. A legőszintébb ra­gaszkodással viseltettek iránta, s talán fájdal­muk ehc­vajgásában azt fogják érezni, misze­rint a dán korona érdekei nem nyertek az ál­tal, hogy né­­et fejedelemre szállott át a korona, sőt talán rövidséget szenvedhettek miatta. In­nen magyarázható nagy bánatuk és levertségük. Mi részünkről meg vagyunk győződve, hogy a dán monarchia érdekei Keresztély király kezei­ben jó helyen vannak. Nem fog ő arról megfe­ledkezni, hogy most dán király.“ A „Daily News“ a dán király halálát hatal­mas kibékítőnek tek­iti, csak hogy egészen más és?jírással, mint a „Post.“ — Úgy okoskodik, hogy szörnyü, borzasztó és undok dolog lenne a gyászoló háznál executiót tartani! Ha — úgy­mond — a német hatalmak a király halála előtt fogtak volna az executióhoz, annak következmé­nyeit lehetetlen lett volna előre látni. De a jelen pillanatban bekövetkezett haláleset, mint bizto­san eltehető , elhárítandja ezen veszedelmet. A­mely hatalom önző czéljainak elérésére akar­ná az ilyen gyászesetet felhasználni, az maga ellen zúdítaná nem csak alapos felháborodását a nagyhatalmaknak, hanem beavatkozásra is ki­is hinti őket. Azon hatalmak, melyek a londoni szerz­ődést aláírták, e pillanatban gyámjai a dán monarchiának, s ezzel a monarchia és a trón­­öröklés is biztosítva van. A „Herald“ hosszú emlékbeszédet szentel a meghalt dán királynak, melyben ezeket mondja: Aligha korán nem halt­­ meg mind saját hír­neve, mind a dán nép érdekeit tekintve. Kevés koronás fő van Európában , melynek halála őszintébb bánatot idézne elő alattvalói között. Hisz ö m­n enek felett dán volt. Lehet, hogy egyes felekezeteket, osztályokat megsértett, le­het, hogy az ud­vari szertartásosságot f­láldo­á egy hiú szenvedélynek; de jóvá tette minden botlását férfiasan hazafias politikájával. Megérte­m azt, hogy hazaszeretete és indokai méltány­lásra s elismerésre találtak ; megérte azt, hogy ügye csaknem Európa minden udvaránál diadalt aratott, és azon öntudatban halt meg , hogy Dánia jogai , függetlensége és tiszteltetésa még soha sem nyugodtak oly szilárd ala­pon mint most. — Voltak idők, midőn az ö trórja is ép oly nagyon ingadozni látszék, mint bármelyik más a continensen, melyekhez az 1848 iki forradalom odacsapó­dott. Nyilvános és magán­életében alattvalóinak jóformán min­den osztályát megsértette és felboszanta maga ellen. A királyságróli­sszerű nézeteket nemessé­gének csekély becsülésével foglalá egybe; ez utóbbit távol tartotta magától, a nép kívánsá­gairól pedig nem akart semmit hallani. Azonban birt elég bölcs belátással, midőn azt gyanithatá az észrevehető jelekből, hogy a feszültség kissé túl van hajtva, és eléggé emberséges volt arra, hogy miután más útra tért, hűségesen meg is ma­radjon elhatározása mellett, miszerint alattvalói akarata előtt meghajol szájeteiket minden fönn­tartás vagy hátsó gondolat nélkü­l magáévá teszi. A „Times“ azt mondja: Dánia királyának hál­­,­a Európát érdeklő politikailag fontos ese­mény. Mert épen azon pillanatban, midőn az európai hatalmak egy félszázad óta készített dynastiai és nemzeti megállapodásuk felett ta­nácskozandó konferenciába hivatnak meg, a dán király halála következtében, egy új, még csak 1853-ban kelt szerződés lép életbe. Ha a congressus egybegyül, nem legkönnyeb­b fel­adata lesz a német-dán kérdés megoldása, Dánia mégis nyert némi előnyöket az idő folytával. Lengyelország keserves szenvedéseihez képest Dánia német alattvalóinak panaszai gyermeksé­geknek s alaptalanoknak látszanak. A szeren­cse is jelentékenyen előmozdítá Dánia befolyá­sát. Az angol trónörökös dán herczagnővel lé­pett házasságra, s rövid idővel aiz elett, hogy édes­atyja Dánia trónjára lépett, testvér öcspie az európai összes hatalmak pártolása alatt érkezett meg Athanóbe mint Görögország kirá­lya. Az elhunyt király jelleméről úgy ítél a „Ti­mes“ is mint a Herald, s midőn a dán német háborúról szólna, a dánok vitézségét úgy feldi­cséri, hogy a közönséges angol olvasó azt gon­dolhatná, hogy a poroszok hadserege tetemes ré­szét leka­­szabolták a dánok, s a poroszok vissza­vonultak a harczból. A franczia lapok közöl legelőször említendő­nek véljük a „Moniteur“-t, mely természetesen még igen tartózkodóig nyilatkozik, mondván: „Dánia, VI. Frigyes alatt, a­ki a mostani VIII. Keresztély előde volt, mindig Francziaország hű szövetségese maradt. A meghalt k­iály igen nép­szerű ember volt, e halála átalános sajnálkozást idézett elő. A „Francs“ közelebbről is vizsgálat alá veszi azon bonyodalmakat, melyek Frigyes király ha­lála által bekövetkezhetnek. A félhivatalos lap, a herczegségek ügyében az angol nézethez lát­szik közeledni, sajnálja a király kimúltát, a többi között azért is, mert Frigyes király buzgó barátja volt a congressus eszméjének. A „Journal des Debats“ mondja: VII. Fri­gyes most már egy felsőbb és csalhatlanabb biró itélőszéke előtt áll, mint a német Bundestag volt. Számot adand kormányzásáról, mely az 1848 ki talán van ez nálunk és nem máskép. Esténként eddig csak el-eljártunk a színházba, de biz ezután aligha el nem feledjük, hogy színházunk is van, mert Reszler István színtársulatával eltávozik körünkből még e hó folytán, és mi még inkább ásítozhatunk honn. Társas életünk egyhangúsá­gát aligha zavarja valami érdekes, egyébiránt nem tudhatjuk, mit rejt a jövő ! Sok volna itt a tenni való, de a sok közül azt sem tud­­­ik, me­lyikhez fogjanak, melyik lenne eredménydúsabb. Van Győrnek egy taval keletkezett „ének és zeneegylete“ nemes hivatását gyakorolni úgy látszik, mintha csüggedne ; oka nem a lel­­kesültség szunyadoeá.ában, hanem a kezdetle­ges anyagi számítás túlcsigázásában keresendő. A kiadást oly bőkezűleg tették, hogy a sovány bevétel nem képes azt egyensúlyozni sem. Anya­gi világot élünk, és én féltem ez életrevaló egy­letet, ha míg a három első év el nem telik, buz­gó ügybarátok nem apostoloskodnak mellette. Egyéb­biránt e tárgyról közelebb önálló csikk­ben leszek bátor szólam­. F. hó 17-én lesz gróf Eszterházy Pál elnökle­te alatt tartandó Győr-Pápa-Keszthely közt épí­tendő vasút­társaság részvényes közgyűlése. Az előmunkálatok befejezvék, a sajátképi létesítés a vigyázatosabb lett és tartózkodóbb. Az további intézkedések lesznek tárgyalandók. Ha angol kormány egyszerű nyilatkozatokat frottabb tollú e becses lap­j a nem fogja meg­akart előterjesztetni Bécsben, melyek a , Ujra megkerest­ek helyi Apunkban a Györ és három kormány által Sz.-Pétervárra kül- Révidu közt építendő hid feletti viták. Kovács Márton pataházi birtokos f­s Buziássy Károly mérnök ur léptek ismét sorompóba, — még megérj­ük,, hogy önálló füzetek adatnak ki és ér­demben. Én különben igen igen helyeslem e szel­lemi vitát, csak sértegetésekbe ne menjen át, spert akkor nemcsak, hogy a­czél tévesztetik el, de érdekét vesztve a közönség bosszantására történik. A kereskedelmi gyülde titkára körünkből tá­vozván uj választatott, a tevékeny Slaffner Ernő úr. Elvárjuk, hogy míg az előbbi titkár úr az át­alakulás nehézségeivel küzdött,a j­elenlegi kiváló figyelmét a magyar irodalom pártol­­tatására fordítja, mert ez vajmi gyenge lá­bon áll itt. B. L: A franczia sárga könyv. (Folytatás.) (K.) Az V-ik sürgöny különös ércük­kel bir, mert előadja, a későbben oly fon­tosakká vált alkudozások keletkeztét Aus­­triával. Alig merült föl az osztrák-fran­­czia egyetértés eszméje, Angolország elő­dessenek E sürgöny igy szól: Pár is, mart. 24. 1863. Báró ur! Tagnap Lmét értekeztem Cowley lorddal a lengyel ügyek fölött. Midőn az angol kö­vet előadta nekem a lon­doni kormány ama kívá­natot, hogy meg akarna velünk egyezni az iránt, mi lenne a hatalmakat megillető kötelességek teljesítésére szükséges, ahol tartottam magam, hogy újból súlyt fektettem azon érdekre, me­lyet Ausztria közreműködésének megnyerésére helyezünk, hogy eljárásunk eredményes legyen, s lényegben közöltem önnel ebbeli eszméimet. Cowley lord elismerte velem együtt az osztrák kormány nyilatkozatának teljes jelentőségét. Az angol kormány azon véleményhez hajlik, hogy jó lenne egyszerű nyilatkozatokat terjeszteni elő Bécsben, melyek a három hatalom által Szt.-Pé­­tervárt teendők. Ez eszmét legkevésbé sem uta­sítottam vissza. Ezek az alapnézetek, melyeken álljanak azon lépések, melyeket Francziaország, Nagybritan­­nia és Ausztria közösen tenni hivatvák. Közöl­tem ezeket Cowley lorddal. Észreveheti ön,hogy tartózkodtam az 1815 ki szerző­désekre hivatkozástól s nem indítványoztam, hogy az Orosz­országhoz intézendő jegyzék­­k nnk.k­ongressusi ragaszko­d okmány j­u­n­k. béna bécsi kivitelébe Brit 8 föls. kormánya mart. 2-ki sürgönyével szó­ba hozta ezt Sz. Pétervárott. Azon fogad­atás, melyben közlése részesült, nem hagy­jon kétsé­get azon ellenvetéseket illetőleg,melyeket nekünk tenni fognak. Az orosz kormány bizonyosan visszatérend azon magyarázatra, melyet Gorísa­­kov már Napier lordnak adott. Másrészt ismer­jük a bécsi udvar hajlandóságát ez irányban; tudjuk, hogy az angol kormány által az 1815 ki szerződések aláíróinak tett javaslatot visszauta­ld.clia­s állása valóban nehézségeket gördít elé­je, hogy oly lépéshez csatlakozzék, melyet új Btipulatiók indokolnának.“ Most jelentékeny fordulópont áll be a nagyobb dráma kezdetéül szolgáló diplo­matai alkudozásokban. Metternich meg­tette sokat emlegetett bécsi útját. Vissza­tért Párisba és Drougn­e közbejött ese­ményről következő köriratot intézett Francziaország diplomatiai ügynökeihez: Pár­is, mart. 24. „Sokat beszéltek Metternich hg útjáról. Az osztrák követ fejedelme meghívására ment Bécs­­be. A lengyel események, melyek Ausztriát köz­vetlenül érdeklik, átalános részvétet gerjesztet­tek Európában, s megfogható, hogy a bécsi ud­var párisi követét, közvetlen értékeidben akara megismertetni a politikáját vezérlő eszmével,min­den egyúttal követétől magától akarta megtudni a császári kormány nézeteit. Metternich­ig visszatért s első sza­vai megfe­lelnek annak, mit a bécsi udvar bölcseségétől és barátságos hangulatától várhatunk. Az osztrák kormány ragaszkodik választott állásához, mely­hez helyeslésünkkel járultunk. E lévén határoz­va, hogy az Orosz- és Poroszországétól elkülön­­zöett állásából ki nem fér, Lengyelországhoz, külön viszonya mégis oly elővigyázatra inti, melytől az el nem térés bizonynyal kötelességei s anélkül, hogy az eseményeket megelőzné, erre támaszkodik, későbbi fiatalzatait merítendő be­lőle.“ A VII. szám már az osztrák jegyzék­tervről szól. Drouyn april 8-án igy ir , Grammont legnek Bécsbe : 1 „Herczeg fír! Metternich hg átadta nekem­­ azon jegyzék­tervét, melyet az osztrák udvar sz. pétervári képviselőjéhez intézni szándékozik. Ön igen helyesen ítélte meg azon véleményt, melyre ez okmány minket vezérlene. Noha visszaadja az eszméket, melyeket általán keltet­tünk, még­sem felelt meg egészen a várakozás­nak. Azt a kifogást tes­szük ellene, hogy szóbeli megjegyzéseknek szolgáljon alapul; miután azon­­­­ban Rechberg grófnak nincs ellene kifogása,­­ hogy hivatalos közlemény tárgyául szolgáljon, fő ellenvetésünk megszűnik. Küldöm önnek a cs. kormány sürgönyét. Kö­­­­zölje R­echberg gróffal. Szándékunk egy 10 év 1 megindulandó futár által küldeni Sz. Pétervárra. " A VIII. sz. azon april 10 ki sürgönyt hozza, mely az Oroszország elleni egye­­­­nes dipl. interventio kiindulási pontjául ] tekinthető. A IX. sz. az ugyanily keletű­­ angol, a X. a 12-én kelt osztrák sürgönyt­­ tartalmazza. Mindhárom nyilvánosságra jutott már : közös törekvésük iránya a csaknem azonos zármondatban fekszik,­­ mely szerint: „Igyekezzék Oroszország az állandó békét megadni Lengyelország­(Folyt, következik.) Vidéki levelezések. Győr, nov. 12. Közeleg a tél, tömegesednek nálunk a zöld asztal mellett — a kávéházban. — Rövidebbek a napok, annál hosszabbak az ásitozások , így Beszterczebánya, nov. 19. Polgári kaszinónk es évi közgyűlését oly csen­dességben tartá meg e hó l­éc, hogy alig akadna valami elemliteni való, hogy ha a „Pest Bu­­dinszke Vedomosti“ személyeskedését ez alka­lommal ia fel nem használta vo­na. Ugyan­ia a nevezett lap utóbbi számainak egyikében, hely­beli levelezője azt irja, hogy mig a kaszinó olva­sóterme asztalait a magyar lapok egész halmaza boritja, — az egylet tagjai a „halljuk“ és „éljen“, magyar szó kiejtésénél alig tudnak egyeb­t, s daczára annak, a tót lapoknak az egylet részére va­ó meghozatala ellen még­is kardoskod­nak. A beszterczebányai kaszinó szépszámú tagjai egyenkint és összessen polgári bűnnek tartanák hazai édes zengzetü nyelvünk nem tudását, vala»­mint polgári kötelességüknek ismernék egy j­ó­ra való, a egy müvelt testület asztalán mel­ó helyet foga­lható tót lapnak megrendelését ha olyan léteznék, de viszont, mint bármely más müveit egylet, úgy a helybeli t­aszinói társulat is, az önérdek és személyeskedésen felül nem emelkedő tót lapokat pártfogása alá, miként ed­dig, ezen túl sem fogja venni. L­gyen józan, nem minden jót és szépet becsmérlő tót lap, és bizonyára testvéries szeretettel, a magyar lapok­kal egyetemben, boritandja az olvasóterem asz­talait. Az ínségre jutott alföldi testvéreink fölsegíté­­sére adományokat gyűjtendő s hatóságilag meg­alakult bizottmányok tevékenységéről mit sem hallani, igaz, hogy ez irányban reményeink sem igen vérmesek, mert tény, miszerint az eziránt tartott megyei tanácsko­zmányban, az úgyneve­zett „tót hazafiak“ oda nyilatkoztak, hogy az alföldiek bőtermés alkalmával jövőre gondolni nem szokván, tőlük minden segély elvonassék. S .ép bizonysága ez a háladatosságnak szán ne­mes testvérek iránt, kik szegény tót népünket annyiszor az éhen halál tork­ából kiragadták ; ha nem is a haza szeretettben tántorithath a népünk nyilatkozata volt ez, csak ama „bizonyos“ uraké, kik ily kereszténytelen részvétlenség által hi­szik kiéheztetni a magyart. —K— Hivatalos közlemények. Legfelsőbb rendeletből az elhunnyt III. Fri­gyes dán király ő felségéért az udvari gyász péntektől, nov. 20-tól kezdve 12 napon át, azaz dev. - ig bezárólag változtatás nélkül fog vi­seltetni. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi nov. 1-től kelt legfelsőbb határozatával a következő váczi kanonokoknak, még pedig H­a­u 1­i­k József­nek az éneklőkanonoki, Hermann József­nek az ör-kanonoki, Müller Mihálynak a székes-föesperesi s egyszersmind poenitentia­­riu­s kanonoki állomásra, Ellenbach­er Ist­vánnak a pesti föesperesi állomásra és S­o­ó­s Józsefnek a csongrádi föesperesi állomásra elő­léptetését helybenhagyni s egyszersmind Nesz­ve­d­a István alesperest s püspök-hatvani lel­készt, P­o­r­o­s­z­k­a­y Péter czimzetes kanono­kot, alesperest s romhányi lelkészt, valamint Virter Bertalan püspöki titkárt, a vác­i szé­kes-káptalan kanonokaivá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 3-ról S­zpl­­n­er Károly, tolna megyei főispáni titkár veze­téknevének „S­z­e­n­d­r­ő­d­y“-re kért átváltoz­tatását legkegyelmesebben megengedte. A Győr városban uralgó keleti marhavész mi­att a szarvasmarha- és juhvásárok megtartása, a vész tartama idejére, további intézkedésig be­tiltatott. Ausztria, B­é­c­s, nov. 9. (Angolország és Ausztria egy­etértése a válasz iránt; Lipót király közbenjárásaj Po­­roszország az angol nézet felé hajlik.) A „Virnd“ irja : Angolország és Ausztria közt egyetértés eszközöltetett a franczia congres­­tusba hívásra adandó válasz iránt s a válaszok már a közelebbi napokban el is küldetnek Pá­riába. Mindkét kabinet kérdezősködni fog a Tuil­­leriák kabinetjénél, hogy mely hatalmak fogná­­nak tartós részt venni a congressusban ; vajon a congressus határozatai szavazások alapján ho­zatnának, s kötelezők vagy csak facuitativek lennének, s végre, hogy mely tárgyak fognának eléje terjesztetni. Angolország ezenkívül még azt is kívánja, hogy az 1815-diki szerződések a

Next