A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-21 / 267. szám
azon hírt, mely szerint Budberg báró kijelentette volna Drouyn de Lhuysnek, hogy Oroszország részt vesz ugyan a congressusban, de nem Lengyelország kibékítése előtt. Az „Ind. berge“ párisi levelezője szerint a viszonyok kedvezők Franczia- és Poroszország között. Az Oroszország felé közeledés híre határozottabban merül föl. Nevezetes, hogy Turinban is ily hírek keringenek. Rómában aggódnak azon politika miatt, melyet Francziaország a jövő tavasszel a szentszék irányában követhet. PEST, NOVEMBER 20. Politikai szemle. Pest, nov. 20. (II.) A schleswig-holsteini örökösödési kérdés, mit a dán király halála előidézett, háttérbe szorítja jelenleg a többi függő kérdéseket, s látszat szerint fenyegető jellemet ölt. A német nemzet ugyanis magáévá akarja tenni az augustenburgi herczeg ügyét : azt már több kisebb fejedelem felkarolta, s a herczeg a két nagynémet hatalmat is felszólította pártfogásra. Poroszország valóban felkarolni szándékozik, a schleswig-sxolstemi herczegnek Németországban nagyon népszerűvé vált ügyét, s ezen lépése által visszaszerezni reméli tekintélyét is, mely a frankfurti fejedelmi congressus következtében kissé megcsökkent. Ma azt távírják, hogy a porosz kormány elrendelte két hadosztálynak hadi lábra állítását, mi annyit jelent, hogy Poroszország kész kardot is rántani Frigyes herczeg jogainak védelmezésére. Hogy a porosz kormány miként fogja föl ez ügyet, kitűnik a „Nordd. Allg. Ztg-nak, Bismarck gróf lapjának, következő nyilatkozatából : „A schleswig-holsteini kérdés — mond a „Nordd. Allg. Ztg“ — nemzetközi jellemet öltött IX. Keresztély király trónralépte által. Az nem forog többé csupán a államszövetségi ügy rende, t. i. a herczegségek viszonyának szabályozása körül, hanem egyszersmind a londoni jegyzőkönyv jogérvényessége körül, melynél fogva Keresztély glücksburgi herczeg VII. Frigyes király utódává jelöltetett. Kétes, hogy az uj király trónörökösödése ellenvetés nélkül maradna. Sőt inkább várható, hogy az augustenburgi herczeg fia, érvényesítendi öröködési igényeit a londoni jegyzőkönyv ellen benyújtott tiltakozása folytán. Az, hogy a „protokollprinz“ (igy gúnyolják az újdán királyt a németek) királlyá kiáltatott Kopenhágában, a dánok ügye. De kérdés: váljon elismerendi- eftt a német szövetség schleswig-holsteini herczegül, s ezen minőségénél fogva német fejedelemül. A szövetség népjogilag legalább épen nincs arra kötelezve, minthogy a jegyzőkönyvet nem fogadta el. A herczegségek nincsenek kötelezve a londoni szerződés által, minthogy a rendek, melyeknek a megváltozott örökösödési rendet szentesítniök kellett volna alkotmányosan, erre nem voltak fölszólítva. A mi a két nagy német hatalmat illeti, melyek a jegyzőkönyvet aláírták, ezek is föl vannak mentve vállalt kötelezettségük alól, mivel azokat csak azon föltétel alatt vállalták, ha Dánország teljesiti a német szövetség irányában azon kötelezettségeket, melyeket a herczegségeket illetőleg az 1851—52-dik években vállalt. A jegyzőkönyv III. czikkelye határozottan kifejezi, hogy azon szerződés által nem szenvednek semmi változást a kölcsönös kötelezettségek, Dánország és a szövetség jogai. Ismeretes dolog pedig, miként tiszteltettek Dánország által az 1851— 1852-ki egyezmények, s miként szüntették meg azokat a f. év mart. 30-ki nyílt parancs és az alaptörvény fölötti szavazás 1 így ir a „Nordd. Alig. Ztg.“ Ha fi „Nordd. Alig. Ztg“ ezen nyilatkozata után a porosz kormány szándékaira következtethetünk , Poroszország hajlandónak mutatkozik a londoni szerződés érvényes voltának megtagadására, miután Dánország sem teljesítette kötelezettségeit. Mit mond ezen szándékra a bécsi kabinet ? Helyesli- e azt, s kész- e, ha szükséges, Poroszországgal kezet fogva az augustenburgi herczeg jogainak védelmezésére, a londoni szerződés daczára ? bizonyost még nem mondhatunk, de remélhető, hogy Rechberg gróf nem sokára nyilatkozni fog, miután — mint a távirda jelenti — a Reichsrath alsóházának mai ülésében interpelláltatok Rechbauer által az iránt : „mit szándékozik a kormány, mint a német szövetség tagja tenni a német szövetséggyülésnél, a törvényes örökösödési jogok érvényesítésére Schleswig-Holsteinban ?“ Mielőtt Rechberg gróf felelne, az ügy a német szövetséggyülés holnai ülésében már szőnyegre hozatik, s valami bizonyost tudhatunk a német szövetség szándéklatairól, mind a czélzott executió, mind az augustenburgi herczeg örökösödésének kérdésében. Addig is megjegyzendő, hogy az új dán király aláírta Dánország és Schleswig közös alkotmányát a titkos tanács ülésében. Az alaptörvénynek a király által történt aláírása az országgyűlés rendkívüli ülésében közöltetett, a miniszterelnök által, a követek és hallgatóság lelkes éljenzése között. Ezen demonstratio azt jelenti, hogy Dánország IX. Keresztély alatt ép oly szilárd állást foglal Németországgal szemben, mint VII. Frigyes alatt foglalt. A congressus kérdésében uj fordulatot nem jelezhetünk. Páriából megczáfolják. A schleswig-holsteini kérdés komoly fordulata. A schleswig-holsteini kérdés komoly fordulatot vesz. Frigyes Schleswig-Holstein-Sonderburg-Augustenburg herczeg, a most dán trónra lépett IX. Keresztély király egyik rokona, protestál a londoni májoki jegyzőkönyv határozata ellen, s jogait mint Schleswig-Holstein herczege követeli. Eddig rendesen Dolczig kastélyban lakott, mely Poroszországban az Oder melletti Frankfurthoz közel fekszik, most elhagyja lakását; mint uralkodó fejedelem proclamatiót intéz a scleswig-holsteiniakhoz, Berlinbe utazik, s ott alkudozik a kormánnyal, végre egyelőre Hamburgba teszi át lakását. Ugyanekkor a holsteini rendek némely tagjai egymást Kielbe hívják tanácskozni, a dán kormány azonban a gyűlést eltiltja. Mi fog most történni ? egyelőre nem lehet kiszámítani, azonban Németországban a hangulat olyan, hogy talán fel fog ezen alkalom használtatni arra, hogy a herczegségek a dán uralom alól felszabadíttassanak. A porosz kormány, mely ezen kérdésben Ausztriával karöltve járt, intézkedni kezd, hogy Németország jogait föntarthassa. Harczi készületeket tesz, s Bismarck gróf közlönye oly hangon ír, mely sejtetni engedi, miszerint Németország a londoni jegyzőkönyv bilincsei közöl ki akarna menekülni. A „Protokoll-Prinz“ (a mostani dán király) jogát, a királyi ház mellékágai, valamint a német szövetség soha sem ismerte el, s miután Dánia ezen jegyzőkönyvbe tett ígéreteit a herczegségek irányában folyvást megsértette, a német hatalmak a jegyzőkönyv erejét megsemmisítettnek tekinthetik. A szövetséggyülés szombaton ülést tartana, s hitetőleg határozat fog hozatni, s miután IX. Keresztély a dánok sürgetésére hallgatva, aláírta azon közös alkotmányt, mely a herczegségbeli németeket a dán Reichsrathba kényszeríti, a béke remény utolsó sugára is elenyészett. A bécsi „Presse“, igen óhajtja, hogy ezen kérdésben Ausztria és Poroszország egy uton járjanak, mert így semmi hatalom nem akadályozhatja meg győzelmüket. E tekintetben az „Alig. Zig“ épen úgy nyilatkozik, mint a nemzeti egylet A külföldi sajtó, különösen az angol és franczia VII. Frigyes halálát, a Schleswig holsteini kérdés megoldásának kezdetét tekintik, természetesen egészen ellenkező értelemben , mint Németországban reméllik. — Ugyanily tárgyban a berlini „National Ztg“ a következő tanácsot adja : „Hogy minől erőszakoskodások jöhetnek létre a legközelebbi napokban ? előre látni nem lehet. El kell készülnünk azonban a legroszabbra, és sürgetőleg szükséges, hogy a német csapatok azonnal bevonuljanak Holsteinba. Szükség a tartományt, Németország nevében megszállani, s a közigazgatást Németország nevében átvenni. IX. Keresztély Schleswig-Holstein uralkodójának nevezi magát, de Németország semmit sem tud ezen jogáról. Németország nem ismerte el azon örökösödési rendezést, melynél fogva ezen király igényt tart a herczegségekre. A Német szövetség nem bocsátkozhatik vele alkudozásokba, mint VII. Frigyessel téve, aki törvényes uralkodó volt a beczegségekben is. Legalább az eddigi mód szerint nem folytathatja tárgyalásait. Előbb el kell foglalni az országot, melyet egy jogtalan vesz igénybe s aztán jöhet a sor, beszélni a dán királylyal. Angol és franczia lapok a dán király haláláról. A nov. 16-ki angol lapok szemlélődéseiben a congressin-kérdést ma a dán király váratlan halála váltja fel. Valamennyi hírlap illedelmi kötelességének tartja a dán király halálát, mint az angol királyi családot közel érdeklő, s mély bánattal elárasztó csapást részvétteljesen fogadni. Hogy az elhunyt király életét s működését dán hazafias szempontból tárgyalják, s a dicséreteket bökezűleg szórják reá, az magától érthető. — A „Post“ azzal a sajátságos kifejezéssel él, hogy VII. Frigyes halála a németeknek mintegy lelkiismeretére súlyosodik. „Nevezetes — úgymond —■ hogy édes atyját 1848-n ugyanazon betegségben (fejorbáncz erisy pelasj szólitálo Dánia trónjáról a halál. Hanem attól a gondolattól lehetetlen szabadulni, hogy a német hatalmakkal függőben levő viszály hozzájárult a betegség ily gyászos kimeneteléhez. Azon baj, melyben a király meghalt, mint gyakori esetben szokott előfordulni, deliriummal járt, és nem valószínűtlen, viharok előestéjén vette kezdetét, s egy még nagyobb vihar kezdetével végződött. A „Siecle“a meghalt dán király fölött nagy elismeréssel nyilatkozik: „Néhány nap előtt azon király az országgyűlést nyíltságot és önmegtagadást tanúsító trónbeszéddel nyitá meg, s bebizonyító miszerint igaz barátja a szabadságnak és haladásnak. A dánok méltán sirathatják királyukat, aki 1848-ban lépett a trónra, hasznára tudta fordítani azon tanokat, miket a forradalmakban oly gazdag év eléje vetett. E rögtöni halála Schleswig holsteni kérdés megoldását sürgetőbbé teendi; a német szövetségi gyülés hihetőleg gyors lépéseket teend, de a dán kormány valószínűleg akadályokat gördítend eléje,“ miszerint az a szünetlen boszankodás, melyet az utóbbi időkben okozott neki Németország politikája, a szokottnál hajlandóbbá tette agyvelejét ama betegség befogadására. Ha megölték a németek morális eszközök által Dánia királyát, — a „Post“ reméli, miszerint Európa illő elismerésben fogja érte részesíteni őket. A szomorú esemény eredménye — mond tovább a Post — remélhetőleg az leend, hogy a hosszú viszály a dán korona és a német hatalmak között békésen fog elintéztetni. Krisztián király kivel az elhunyt csak távol rokonságban volt, a Schleswig holseini házból való és német származású. Ezek után a következő sorokkal fejezi be czikkét a „Post.“ Az igen természetes okoknál fogva föl nem tehető , hogy az uj király kevésbbé törekednék mint VII. Frigyes a dán királyság integritását sértetlenül föntartani, hanem az alig szenvedhet némi kétséget, hogy most könnyebben sikerülhet az ügy békés elintézése a német hatalmakkal. A viszály már rég ki van vetkőztetve azon jelleméből, melylyel ezelőtt birt, s most már jóformán csakis egymással szemben álló előitéletek harczából áll az. Az elhunyt király telivér dán volt s Csak igen kevés rokonszenvet érzet német alattvalóinak valódi vagy képzelt panaszai iránt. — Az uj király ellenben egészen más körülmények közt van. 0 nem tagadhatja meg a herczegségek iránti rokonérzelmeit; és valóban nagy esztelenség volna róla föltenni, hogy alattvalói közöl a dánokat jobb állapotban részesítendi, azoknál, kik alaposabban tarthaták őt földijüknek. Ellenben a dán nép mélyen meg fogja érezni elhunyt királyának halálából reá háramló veszteséget , mert közös volt a politikájuk, s a dán nép kijelenté, hogy királya jogainak védelmére kész kardot rántani. A legőszintébb ragaszkodással viseltettek iránta, s talán fájdalmuk ehcvajgásában azt fogják érezni, miszerint a dán korona érdekei nem nyertek az által, hogy néet fejedelemre szállott át a korona, sőt talán rövidséget szenvedhettek miatta. Innen magyarázható nagy bánatuk és levertségük. Mi részünkről meg vagyunk győződve, hogy a dán monarchia érdekei Keresztély király kezeiben jó helyen vannak. Nem fog ő arról megfeledkezni, hogy most dán király.“ A „Daily News“ a dán király halálát hatalmas kibékítőnek tekiti, csak hogy egészen más és?jírással, mint a „Post.“ — Úgy okoskodik, hogy szörnyü, borzasztó és undok dolog lenne a gyászoló háznál executiót tartani! Ha — úgymond — a német hatalmak a király halála előtt fogtak volna az executióhoz, annak következményeit lehetetlen lett volna előre látni. De a jelen pillanatban bekövetkezett haláleset, mint biztosan eltehető , elhárítandja ezen veszedelmet. Amely hatalom önző czéljainak elérésére akarná az ilyen gyászesetet felhasználni, az maga ellen zúdítaná nem csak alapos felháborodását a nagyhatalmaknak, hanem beavatkozásra is kiis hinti őket. Azon hatalmak, melyek a londoni szerződést aláírták, e pillanatban gyámjai a dán monarchiának, s ezzel a monarchia és a trónöröklés is biztosítva van. A „Herald“ hosszú emlékbeszédet szentel a meghalt dán királynak, melyben ezeket mondja: Aligha korán nem halt meg mind saját hírneve, mind a dán nép érdekeit tekintve. Kevés koronás fő van Európában , melynek halála őszintébb bánatot idézne elő alattvalói között. Hisz ö mn enek felett dán volt. Lehet, hogy egyes felekezeteket, osztályokat megsértett, lehet, hogy az udvari szertartásosságot fláldoá egy hiú szenvedélynek; de jóvá tette minden botlását férfiasan hazafias politikájával. Megértem azt, hogy hazaszeretete és indokai méltánylásra s elismerésre találtak ; megérte azt, hogy ügye csaknem Európa minden udvaránál diadalt aratott, és azon öntudatban halt meg , hogy Dánia jogai , függetlensége és tiszteltetésa még soha sem nyugodtak oly szilárd alapon mint most. — Voltak idők, midőn az ö trórja is ép oly nagyon ingadozni látszék, mint bármelyik más a continensen, melyekhez az 1848 iki forradalom odacsapódott. Nyilvános és magánéletében alattvalóinak jóformán minden osztályát megsértette és felboszanta maga ellen. A királyságrólisszerű nézeteket nemességének csekély becsülésével foglalá egybe; ez utóbbit távol tartotta magától, a nép kívánságairól pedig nem akart semmit hallani. Azonban birt elég bölcs belátással, midőn azt gyanithatá az észrevehető jelekből, hogy a feszültség kissé túl van hajtva, és eléggé emberséges volt arra, hogy miután más útra tért, hűségesen meg is maradjon elhatározása mellett, miszerint alattvalói akarata előtt meghajol szájeteiket minden fönntartás vagy hátsó gondolat nélkül magáévá teszi. A „Times“ azt mondja: Dánia királyának hál,a Európát érdeklő politikailag fontos esemény. Mert épen azon pillanatban, midőn az európai hatalmak egy félszázad óta készített dynastiai és nemzeti megállapodásuk felett tanácskozandó konferenciába hivatnak meg, a dán király halála következtében, egy új, még csak 1853-ban kelt szerződés lép életbe. Ha a congressus egybegyül, nem legkönnyebb feladata lesz a német-dán kérdés megoldása, Dánia mégis nyert némi előnyöket az idő folytával. Lengyelország keserves szenvedéseihez képest Dánia német alattvalóinak panaszai gyermekségeknek s alaptalanoknak látszanak. A szerencse is jelentékenyen előmozdítá Dánia befolyását. Az angol trónörökös dán herczagnővel lépett házasságra, s rövid idővel aiz elett, hogy édesatyja Dánia trónjára lépett, testvér öcspie az európai összes hatalmak pártolása alatt érkezett meg Athanóbe mint Görögország királya. Az elhunyt király jelleméről úgy ítél a „Times“ is mint a Herald, s midőn a dán német háborúról szólna, a dánok vitézségét úgy feldicséri, hogy a közönséges angol olvasó azt gondolhatná, hogy a poroszok hadserege tetemes részét lekaszabolták a dánok, s a poroszok visszavonultak a harczból. A franczia lapok közöl legelőször említendőnek véljük a „Moniteur“-t, mely természetesen még igen tartózkodóig nyilatkozik, mondván: „Dánia, VI. Frigyes alatt, aki a mostani VIII. Keresztély előde volt, mindig Francziaország hű szövetségese maradt. A meghalt kiály igen népszerű ember volt, e halála átalános sajnálkozást idézett elő. A „Francs“ közelebbről is vizsgálat alá veszi azon bonyodalmakat, melyek Frigyes király halála által bekövetkezhetnek. A félhivatalos lap, a herczegségek ügyében az angol nézethez látszik közeledni, sajnálja a király kimúltát, a többi között azért is, mert Frigyes király buzgó barátja volt a congressus eszméjének. A „Journal des Debats“ mondja: VII. Frigyes most már egy felsőbb és csalhatlanabb biró itélőszéke előtt áll, mint a német Bundestag volt. Számot adand kormányzásáról, mely az 1848 ki talán van ez nálunk és nem máskép. Esténként eddig csak el-eljártunk a színházba, de biz ezután aligha el nem feledjük, hogy színházunk is van, mert Reszler István színtársulatával eltávozik körünkből még e hó folytán, és mi még inkább ásítozhatunk honn. Társas életünk egyhangúságát aligha zavarja valami érdekes, egyébiránt nem tudhatjuk, mit rejt a jövő ! Sok volna itt a tenni való, de a sok közül azt sem tudik, melyikhez fogjanak, melyik lenne eredménydúsabb. Van Győrnek egy taval keletkezett „ének és zeneegylete“ nemes hivatását gyakorolni úgy látszik, mintha csüggedne ; oka nem a lelkesültség szunyadoeá.ában, hanem a kezdetleges anyagi számítás túlcsigázásában keresendő. A kiadást oly bőkezűleg tették, hogy a sovány bevétel nem képes azt egyensúlyozni sem. Anyagi világot élünk, és én féltem ez életrevaló egyletet, ha míg a három első év el nem telik, buzgó ügybarátok nem apostoloskodnak mellette. Egyébbiránt e tárgyról közelebb önálló csikkben leszek bátor szólam. F. hó 17-én lesz gróf Eszterházy Pál elnöklete alatt tartandó Győr-Pápa-Keszthely közt építendő vasúttársaság részvényes közgyűlése. Az előmunkálatok befejezvék, a sajátképi létesítés a vigyázatosabb lett és tartózkodóbb. Az további intézkedések lesznek tárgyalandók. Ha angol kormány egyszerű nyilatkozatokat frottabb tollú e becses lapj a nem fogja megakart előterjesztetni Bécsben, melyek a , Ujra megkerestek helyi Apunkban a Györ és három kormány által Sz.-Pétervárra kül- Révidu közt építendő hid feletti viták. Kovács Márton pataházi birtokos fs Buziássy Károly mérnök ur léptek ismét sorompóba, — még megérjük,, hogy önálló füzetek adatnak ki és érdemben. Én különben igen igen helyeslem e szellemi vitát, csak sértegetésekbe ne menjen át, spert akkor nemcsak, hogy aczél tévesztetik el, de érdekét vesztve a közönség bosszantására történik. A kereskedelmi gyülde titkára körünkből távozván uj választatott, a tevékeny Slaffner Ernő úr. Elvárjuk, hogy míg az előbbi titkár úr az átalakulás nehézségeivel küzdött,a jelenlegi kiváló figyelmét a magyar irodalom pártoltatására fordítja, mert ez vajmi gyenge lábon áll itt. B. L: A franczia sárga könyv. (Folytatás.) (K.) Az V-ik sürgöny különös ércükkel bir, mert előadja, a későbben oly fontosakká vált alkudozások keletkeztét Austriával. Alig merült föl az osztrák-franczia egyetértés eszméje, Angolország elődessenek E sürgöny igy szól: Pár is, mart. 24. 1863. Báró ur! Tagnap Lmét értekeztem Cowley lorddal a lengyel ügyek fölött. Midőn az angol követ előadta nekem a londoni kormány ama kívánatot, hogy meg akarna velünk egyezni az iránt, mi lenne a hatalmakat megillető kötelességek teljesítésére szükséges, ahol tartottam magam, hogy újból súlyt fektettem azon érdekre, melyet Ausztria közreműködésének megnyerésére helyezünk, hogy eljárásunk eredményes legyen, s lényegben közöltem önnel ebbeli eszméimet. Cowley lord elismerte velem együtt az osztrák kormány nyilatkozatának teljes jelentőségét. Az angol kormány azon véleményhez hajlik, hogy jó lenne egyszerű nyilatkozatokat terjeszteni elő Bécsben, melyek a három hatalom által Szt.-Pétervárt teendők. Ez eszmét legkevésbé sem utasítottam vissza. Ezek az alapnézetek, melyeken álljanak azon lépések, melyeket Francziaország, Nagybritannia és Ausztria közösen tenni hivatvák. Közöltem ezeket Cowley lorddal. Észreveheti ön,hogy tartózkodtam az 1815 ki szerződésekre hivatkozástól s nem indítványoztam, hogy az Oroszországhoz intézendő jegyzékk nnk.kongressusi ragaszkod okmány junk. béna bécsi kivitelébe Brit 8 föls. kormánya mart. 2-ki sürgönyével szóba hozta ezt Sz. Pétervárott. Azon fogadatás, melyben közlése részesült, nem hagyjon kétséget azon ellenvetéseket illetőleg,melyeket nekünk tenni fognak. Az orosz kormány bizonyosan visszatérend azon magyarázatra, melyet Gorísakov már Napier lordnak adott. Másrészt ismerjük a bécsi udvar hajlandóságát ez irányban; tudjuk, hogy az angol kormány által az 1815 ki szerződések aláíróinak tett javaslatot visszautald.clias állása valóban nehézségeket gördít eléje, hogy oly lépéshez csatlakozzék, melyet új Btipulatiók indokolnának.“ Most jelentékeny fordulópont áll be a nagyobb dráma kezdetéül szolgáló diplomatai alkudozásokban. Metternich megtette sokat emlegetett bécsi útját. Visszatért Párisba és Drougne közbejött eseményről következő köriratot intézett Francziaország diplomatiai ügynökeihez: Páris, mart. 24. „Sokat beszéltek Metternich hg útjáról. Az osztrák követ fejedelme meghívására ment Bécsbe. A lengyel események, melyek Ausztriát közvetlenül érdeklik, átalános részvétet gerjesztettek Európában, s megfogható, hogy a bécsi udvar párisi követét, közvetlen értékeidben akara megismertetni a politikáját vezérlő eszmével,minden egyúttal követétől magától akarta megtudni a császári kormány nézeteit. Metternichig visszatért s első szavai megfelelnek annak, mit a bécsi udvar bölcseségétől és barátságos hangulatától várhatunk. Az osztrák kormány ragaszkodik választott állásához, melyhez helyeslésünkkel járultunk. E lévén határozva, hogy az Orosz- és Poroszországétól elkülönzöett állásából ki nem fér, Lengyelországhoz, külön viszonya mégis oly elővigyázatra inti, melytől az el nem térés bizonynyal kötelességei s anélkül, hogy az eseményeket megelőzné, erre támaszkodik, későbbi fiatalzatait merítendő belőle.“ A VII. szám már az osztrák jegyzéktervről szól. Drouyn april 8-án igy ir , Grammont legnek Bécsbe : 1 „Herczeg fír! Metternich hg átadta nekem azon jegyzéktervét, melyet az osztrák udvar sz. pétervári képviselőjéhez intézni szándékozik. Ön igen helyesen ítélte meg azon véleményt, melyre ez okmány minket vezérlene. Noha visszaadja az eszméket, melyeket általán keltettünk, mégsem felelt meg egészen a várakozásnak. Azt a kifogást tesszük ellene, hogy szóbeli megjegyzéseknek szolgáljon alapul; miután azonban Rechberg grófnak nincs ellene kifogása, hogy hivatalos közlemény tárgyául szolgáljon, fő ellenvetésünk megszűnik. Küldöm önnek a cs. kormány sürgönyét. Közölje Rechberg gróffal. Szándékunk egy 10 év 1 megindulandó futár által küldeni Sz. Pétervárra. " A VIII. sz. azon april 10 ki sürgönyt hozza, mely az Oroszország elleni egyenes dipl. interventio kiindulási pontjául ] tekinthető. A IX. sz. az ugyanily keletű angol, a X. a 12-én kelt osztrák sürgönyt tartalmazza. Mindhárom nyilvánosságra jutott már : közös törekvésük iránya a csaknem azonos zármondatban fekszik, mely szerint: „Igyekezzék Oroszország az állandó békét megadni Lengyelország(Folyt, következik.) Vidéki levelezések. Győr, nov. 12. Közeleg a tél, tömegesednek nálunk a zöld asztal mellett — a kávéházban. — Rövidebbek a napok, annál hosszabbak az ásitozások , így Beszterczebánya, nov. 19. Polgári kaszinónk es évi közgyűlését oly csendességben tartá meg e hó léc, hogy alig akadna valami elemliteni való, hogy ha a „Pest Budinszke Vedomosti“ személyeskedését ez alkalommal ia fel nem használta vona. Ugyania a nevezett lap utóbbi számainak egyikében, helybeli levelezője azt irja, hogy mig a kaszinó olvasóterme asztalait a magyar lapok egész halmaza boritja, — az egylet tagjai a „halljuk“ és „éljen“, magyar szó kiejtésénél alig tudnak egyebt, s daczára annak, a tót lapoknak az egylet részére vaó meghozatala ellen mégis kardoskodnak. A beszterczebányai kaszinó szépszámú tagjai egyenkint és összessen polgári bűnnek tartanák hazai édes zengzetü nyelvünk nem tudását, vala»mint polgári kötelességüknek ismernék egy jóra való, a egy müvelt testület asztalán meló helyet fogalható tót lapnak megrendelését ha olyan léteznék, de viszont, mint bármely más müveit egylet, úgy a helybeli taszinói társulat is, az önérdek és személyeskedésen felül nem emelkedő tót lapokat pártfogása alá, miként eddig, ezen túl sem fogja venni. Lgyen józan, nem minden jót és szépet becsmérlő tót lap, és bizonyára testvéries szeretettel, a magyar lapokkal egyetemben, boritandja az olvasóterem asztalait. Az ínségre jutott alföldi testvéreink fölsegítésére adományokat gyűjtendő s hatóságilag megalakult bizottmányok tevékenységéről mit sem hallani, igaz, hogy ez irányban reményeink sem igen vérmesek, mert tény, miszerint az eziránt tartott megyei tanácskozmányban, az úgynevezett „tót hazafiak“ oda nyilatkoztak, hogy az alföldiek bőtermés alkalmával jövőre gondolni nem szokván, tőlük minden segély elvonassék. S .ép bizonysága ez a háladatosságnak szán nemes testvérek iránt, kik szegény tót népünket annyiszor az éhen halál torkából kiragadták ; ha nem is a haza szeretettben tántorithath a népünk nyilatkozata volt ez, csak ama „bizonyos“ uraké, kik ily kereszténytelen részvétlenség által hiszik kiéheztetni a magyart. —K— Hivatalos közlemények. Legfelsőbb rendeletből az elhunnyt III. Frigyes dán király ő felségéért az udvari gyász péntektől, nov. 20-tól kezdve 12 napon át, azaz dev. - ig bezárólag változtatás nélkül fog viseltetni. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi nov. 1-től kelt legfelsőbb határozatával a következő váczi kanonokoknak, még pedig Hau 1ik Józsefnek az éneklőkanonoki, Hermann Józsefnek az ör-kanonoki, Müller Mihálynak a székes-föesperesi s egyszersmind poenitentiarius kanonoki állomásra, Ellenbacher Istvánnak a pesti föesperesi állomásra és Soós Józsefnek a csongrádi föesperesi állomásra előléptetését helybenhagyni s egyszersmind Neszveda István alesperest s püspök-hatvani lelkészt, Poroszkay Péter czimzetes kanonokot, alesperest s romhányi lelkészt, valamint Virter Bertalan püspöki titkárt, a váci székes-káptalan kanonokaivá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 3-ról Szplner Károly, tolna megyei főispáni titkár vezetéknevének „Szendrődy“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A Győr városban uralgó keleti marhavész miatt a szarvasmarha- és juhvásárok megtartása, a vész tartama idejére, további intézkedésig betiltatott. Ausztria, Bécs, nov. 9. (Angolország és Ausztria egyetértése a válasz iránt; Lipót király közbenjárásaj Poroszország az angol nézet felé hajlik.) A „Virnd“ irja : Angolország és Ausztria közt egyetértés eszközöltetett a franczia congrestusba hívásra adandó válasz iránt s a válaszok már a közelebbi napokban el is küldetnek Páriába. Mindkét kabinet kérdezősködni fog a Tuilleriák kabinetjénél, hogy mely hatalmak fognának tartós részt venni a congressusban ; vajon a congressus határozatai szavazások alapján hozatnának, s kötelezők vagy csak facuitativek lennének, s végre, hogy mely tárgyak fognának eléje terjesztetni. Angolország ezenkívül még azt is kívánja, hogy az 1815-diki szerződések a