A Hon, 1864. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-01 / 1. szám
tekintetben csalódásban élni, mert minden ellenkező értelemben hozott határozat a 40 milliónyi német nemzet előtt csak ideiglenesnek fog tekintetni. Még akkor is, ha ily ellenkező határozatot a legünnepélyesebb alakba akarnak öltöztetni, a nemzet abban csak az újabb harczok kezdetét látná. Valósággal felesleges bővebben rajzolni az ily helyzet veszélyeit, miután azok könnyen egy tekintetre átláthatók. És annak,ki egy sok okból tiszteletreméltó jog és a legfontosabb érdekek nevében, melyeket a gondviselés rábízott, kér igazságot,meg nem engedtetnék c hinnie, hogy fölséged szándékai szerint cselekszik, s hogy a sors alkalmat ad neki, miszerint azon nemes törekvéseket gyámolitsa, melyekért Europa fölségednek hálával tartozik? Azon nemes törekvéseket, melyeknek czélja, hogy a nemzetiségek érdekeinek igazságot szolgáltassanak, elejét véve a veszélyeknek, melyeket panaszaik magokban vetenek, mint ezt közelebbről ékes szavak hirdeték egész Europa előtt. Midőn a jogi kérdést bizalommal Fölséged magas itélete elé terjesztem, azon reménynek bátorkodom átadni magamat, hogy a rám bízott nemes ügy ön magasztos nézeteiben és nagylelkű érzelmeiben legbiztosabb támogatást találand. Visszatekintve életemre, fájdalmas emlékeket találok abban. Nekem is kelle küzdenem ellenséges sorssal, nekem is kellett törnöm és szenvednem, s ha büszke akarnék lenni, hozzátehetném : Én sem vesztettem el soha bátorságomat, én sem lettem hirtelen soha sem a reményhez, sem kötelességemhez. Adja meg a sors nekem is azt a sikert, melyet Európa leghatalmasabb trónján a legfényesebb korona mutat. Ha azon szép napokra gondolok, melyeket a sors Felséged udvaránál töltenem engedett, midőn odamentem, hogy az Ön iránt köteles érzelmeket tanúsítsam, lelkem elé áll emléke azon nagy érdeknek, melyet Fölséged irántam tanúsítani kegyeskedett, s azon barátságos szavaknak, melyeket hozzám intézni szives volt. Aggodalom nélkül várom el a határozatot, mert Felséged jó és igaz ügyemben hozand ; bizalommal remélem, hogy nem vetend el oly jogigényt, melynek legitimitása kétségbe nem vonható, hogy ellenkezőleg nagylelkűen figyelembe veendi reclamatióimat, s azokat Francziaország hatalmas szavával támogatandja. Vagyok stb. Gotha, dec. 2. 1863. Frigyes.“ 111. Napoleon császár válasza Frigyes herczeghez: „Kedves rokon ! Élénk érdekkel olvastam a levelet, melyet nekem küldött és sietek rá válaszolni. Semmi becsülésre méltóbbat nem ismerek, mint képviselője lenni oly ügynek, mely a függetlenség és nemzetiségre támaszkodik ; épen ezért számíthat rokonszenvemre, mert eljárásomban mindig következetes maradandók. Ha az olasz függetlenségért harczoltam,ha a lengyel nemzetiségért szót emeltem, Németországban más elveket nem követhetek. De a nagyhatalmak a londoni conferentia által megkötvék, s csak összeülésük oldhatja meg a kérdést nehézségek nélkül. Ebben s egyéb kérdésekben élénken sajnálom, hogy Angolország visszautasította az általam indítványozott congressust. Sajnálatos, hogy a szövetségülés oly bgség joga iránt, mely tagja a szövetségnek, meg nem kérdeztetett. Dánia is lehetett igaztalan Németország ellen, de egyrészt sajnálom, hogy a szövetség szükségesnek látta a beavatkozást Holsteinban, mielőtt az örökösödési kérdés el volt intézve, mert az interventio, mely fölötte nehéz bonyodalmakat szülhet, nem egyenlíti ki e kérdést, s ha Dániát hatalmas szomszédai elnyomnák, Francziaország közvéleménye ismét hozzáfordulna. Őszintén kívánom tehát, hogy ön jogait a szövetséggyűlés megvizsgálja, annak határzata a londoni jegyzőkönyv aláirói elé terjesztessék s e szerint a Németországban oly lelkesen nyilvánuló nemzeti érzelem, közös megegyezésben találja legitim kielégítését. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, hogy Önt nagyrabecsülésem és állandó jóakaratom felől biztosítsam. Ezek után kedves rokon, kérem Istent, hogy önt szent és méltó kegyelmébe fogadja. Compiegne, dec. 10. 1863. Napoleon.“ A dán válasz az executiót bejelentő jegyzékre. (1) A dán kormány válasza a szász kormányhoz, mely a német szövetség dec. 7-ki határozata folytán Dániát felszólitá, hogy Holstein és Lauenburg herczegségekből hadcsapatait visszavonja, így hangzik: „Alulirt miniszterelnök és a dán király ő felségének külügyminisztere, szerencsésnek tartja magát jelenteni, hogy a dec. 15-ről szóló jegyzéket vette, melyben a szász miniszterelnök értesít minket a német szövetséggyűlés dec. 7-ki határozatáról, s felszólít, hogy hadcsapatainkat Holsteinből és Lauenburgból hét nap alatt kivonjuk. Alulirt ezen jegyzéket átnyújtá ő felségének a dán királynak, s fel van hatalmazva, a következő választételre: „A német szövetség dec. 7 ki határozata már csak azon okból sem bír minket kötelező erővel, mert e határozat azután hozatott, amidőn ő felsége képviselője, a szövetséggyűlésből jogtalanul kizáratott. „Amennyiben pedig az említett határozat az oct. 1-ről szóló korábbi határozatra hivatkozik, a dán kormány annál kevésbbé találhat érvényes okot az úgynevezett executio elrendelésére, miután az ott említett, smart- 30 ról kelt királyi rendelet visszavétele később történt, mintsem a nagybritanniai kir. kormány által ajánlott közbenjárás, a szövetség és Dánia közötti viszály kiegyenlítésére, a dán kormány által oct. 29 én elfogadtatott, s a kormány ugyané napon késznek nyilatkozott „„minden pontban, melyre nézve a herczegségek önállósága és jogegyenlősége még eléggé biztosítva nem volna, a szövetség kivánatához járulni.““ „De a midőn még ő felsége trónöröködési joga s a máj. 8 ki londoni jegyzőkönyv érvénye is kérdésbe tétetik a szövetségi gyűlésben , akkor ezen úgynevezett szövetségi executiónak sajátszerű jelleme annál inkább világosabb kezd lenni , mert épen ő felségének , mint a herczegségek urának elismerése leendett azon első lépés, melynek be kelle következnie, mielőtt a szövetség követelései ezen herczegségekre nézve előterjesztettek volna. „Végül megjegyzendő, hogy a mostani executiot bejelentő felhívás nem felel meg azon szabályoknak, melyek az executio rendjét megalapító,s az 1824. aug.3-ról kelt szövetségi határozat megkíván, s hogy a dán kormánynak nem hagyatott meg azon lehetőség, hogy a követelések teljesítése által az executiót elháríthassa. „Ily körülmények között, uram és felséges királyom, az elhatározott úgynevezett executióban nem találhat oly eljárást, mely a szövetségi közjogra támaszkodhatnék, s azért az ellen felségi és uralkodói jogait nyiltan föntartja. És a mint ő felsége, alulírottnak megparancsolá, hogy a bejelentett kétségkivüli erőszak ellen protestáljon , úgy föntartja, hogy további határozataiban oly elveket kövessen, melyek jogaival és érdekeivel egy hangzásban lesznek. Fondja stb. Kopenhága, dec. 19. 1863. Hall.“ — Miután a felszólítás, melyet Ausztria, Poroszország, Szászország és Hannover, Dániához intézett, ugyan azonos volt, feltehető, hogy az arra küldött válasz, a főllebbihez hasonlólag mind a négy kormányhoz, ugyanazonos leend. A „Bresl. Zig“ szerint fölösleges ezen irat lényegét tárgyalni, mert igen közönyös dolog, mint vélekedik Dánia az executió jogszerű voltáról. Csak annyit kell kiemelni, hogy Dániától nem sok engedményt lehet várni, akkor, ha Dánia szövetséges-társi kötelezettségeit illetőleg, „politikai és európai álláspontjára“ hivatkzik. A minoritás nézete a dec. 7-ki határozat alkalmával nem vétethetik tekintetbe , annál sürgetőbb azonban, hogy az ezen ülésben hozott határozat homálya fölvilágosittassék, s minden kétes értelemnek eleje vétessék. A magas osztrák és porosz kormányok nézete szerint a ki. dán kormány e jogellenes eljárása kényszeríti a német szövetséget, hogy az említett föntartás értelmében a rendelkezésére álló eszközökkel éljen, melyek a dán koronával szemben Schleswigre vonatkozólag, nemzetközi téren megilletik, s számára a kellő elégtételt megszerzik. Ausztria és Poroszország eszerint a következő indítványt teszik : A magas szövetséggyülés szólítsa föl a kir. dán kormányt, hogy az 1863. nov. 18-ki alaptörvényt Schleswigre vonatkozólag ne érvényesítse,hanem véglegesen visszavonja; e kívánattal kapcsolatban jelentse ki, hogy vonakodás esetén a német szövetség joga és méltósága érzetében a szükséges rendszabályokhoz lenne kénytelen nyúlni, hogy jogos követelményei betöltésére Schleswig hűség megszállása által biztosítékot szerezzen magának. A dec. 7-kén az örökösödési kérdésre vonatkozólag kimondott föntartás érvényén azon javaslat elfogadása mit sem változtatna. Ausztria és Poroszország követei végre azt indítványozzák, hogy a magas szövetséggyűlés utasítsa a katonai bizottmányt, miszerint haladéktalanul hozza javaslatba a szükséges intézkedéseket azon czélra, hogy a Schleswig hgség megszállására esetleg szükséges szövetségi haderő a kellő létszámot megnyerje. E czélra a szöv. jutalék 7.—8 ik hadteste és a 9. és 10-ik hadtest maradványa lennének mozgósitandók. Az osztrák porosz indítvány. Azon osztrák-porosz javaslatok,melyet a dec. 28-ki szövetségülés elé terjesztettek, a „Wiener Zig“ következőleg közli : „A magas szövetséggyülés már f. é. jul. 9-ki határzatával constatálta, hogy a dán kir. kormány azon kötelezettségének, miszerint Schleswig hűséget sem be nem keblezi, sem erre vonatkozó lépéseket nem tesz, mart. 30-ki rendeletével ellene cselekedett. Azon esetre, ha Dánia ezen jogsértés mellett megmarad, a szövetségi ülés föntartotta magának, hogy minden Schleswighez való, nemzetközi szerződéseken alapuló jogának föntartására minden szükséges eszközt foganatba veszen. A kopenhágai udvar hatályon kívülinek nyilvánította ugyn az illető rendeletet. De ez csak akkor történt, midőn a kitűzött czélt már elérte s Dániára és Schleswigre nézve az uj alaptörvény már kiadatott, mely a dolog érdemét tekintve, a hűségnek Dániába keblezésével egy jelentőségű. Ez alaptörvény a német hatalmak sürgető ellenzése daczára, nov. 18-án kir. szentesítést nyert; Schleswigben megfelelő választási törvény hirdettetett ki, s 1864. jan. 1-je van kitűzve határnapul az uj alkotmány életbelépésére. Külföld, Törökország, Konstantinápoly, dec. 19. (A dán-német ügy érdekli a törököket.) A „Nat. Zig“ írja, hogy a dán-német viszály nem csak európai, hanem különösen török szempontból is érdekli a török köröket annyira, hogy a belügyek is háttérbe szorulnak miatta. Feltűnt az „Adler“ porosz postahajó elmenetele innét. Egyideűleg az Athene előtt állomásozó „Bazilisk“ és „Blitz“ ágyúnaszádok is indulási parancsot nyertek. Gyülekezési helyek Málta. Jön-e oda más hajó is, nem tudni, de e kis hajóraj is elég arra, hogy háború esetén nagy kárt tegyen a dán kereskedelemnek a középtengeren. A hajócsapat hihetőleg parancsot kapott, hogy átmenjen a gibraltari szoroson. Görögország, Athene, dec. 19. (Utczai verekedések, a nemzetgyülés.) Múlt kedden este a város több részében összecsoportosultak a nemzetőrön, s ezt kiáltozva: Éljen a király! le a miniszterekkel!“ jártak keltek az utczákon. Mire lovasságot kelle kiállítani, s ezzel szétszóratni a csoportokat. Másnap számos befogatás történt ; az elfogottak közt több nemzetőrtiszt is van. Egy betöréssel eszközölt nagy lopás miatt igen zajos ülése volt a nemzetgyűlésnek. A rendőrség ugyanis bizonyos Despotopulust fogott el gyanúból, s minthogy nem akarta megvallani czinkos társait, annyira elbotoztatta vallatás közben, hogy most nagyon aggasztó állapotban van. Ezen eset következtében Daguis hegypárti képviselő, s vele többen hevesen megtámadták a minisztériumot, s az igazságügyér felszólitatott, hogy a fenforgó esetre vonatkozó legszükségesebb adatokat még a jelen ülésben közölje. Az igazságügyér le akarta beszélni a gyűlést ezen határozatról, de fellépése csak jeladás volt hallatlan zajlásra. A szóvitát tettlegességek követték; a szószék több ízben ostromoltatott, s egy képviselő, kit le akartak róla szorítani, revolverrel védte magát, végre a gyűlés határozat nélkül oszlott szét. Azt mondják, hogy a római kérdést a nemzetgyűlést szétrobbantó lőporként tartogatja a kormány. Németország, Berlin, dec. 29. (Frigyes Károly kir. hg. csapatmozgalmak; a király válasza.) A „B. u. H. Zrg“ Írja : Katonai körökben beszélik, hogy Frigyes Károl . k. bg a napokban elutazik Berlinből s szolgálati állomása ez idő szerint Lübeck leend. A IV. hadtest és az 5 hadosztály parancsot kaptak volna, hogy hadutra felkészülve legyenek. Hogy a porosz tartalék hadtestnek a holsteini határon erősítésére a 13.hadosztály fogna, küldetni arról már az ünnepek előtt volt szó. A király felelete a képviselőház válaszfeliratára már leküldetett. Tegnapelőtt esti 11 óra tájban küldé azt át a miniszterelnök a képviselők házába, s tegnap reggel kézbesíté a ház irodája Unruh alelnöknek, ki Grabow néhány napi távolléte alatt elnököl. A király válasza valamennyi miniszter által ellenjegyezve van, Itzenplitzet kivéve, aki nincs jelen. A válasz alakja — hallomás szerint — nem merev. De tartalma nem fogja kielégíteni a többséget, mert eloszlatja abbeli reményét, hogy a király politikája különbözik külügyérektől. Hogy mennyiben veti magát alá Poroszország az örökösödési kérdésben a szövetség olyatén határozatának, amely netalán a londoni szerződéssel ellenkező volna, arra nézve be kell várni a kir. válasz szövegét. (Vannak, kik azt állítják, hogy a király kijelenté, miszerint az örökösödési kérdés a szövetségnek hagyatik fenn, ez fogja azt Poroszország hozzájárultával megoldani, s hogy a londoni szerződéstől való visszalépés nem történhetik meg csak úgy könnyedén.) Azt pedig teljes bizonyossággal állítják, hogy a kir. válasz a kívánt kölcsön gyors megszavazását sürgeti. A válasz csütörtökön déli 12 órakor e czélból külön tartandó teljes ülésben fog közöltetni a képviselők házával. Dán orzág, Altona, dec. 28. (Frigyes herczeg kikiáltatása; az elmshorni nagy népgyülés részletei; összeütközés a nép és a dán katonaság közt.) Városunk példáját követve a mai napig Pinneberg,Untersen,Elmshorn,Glückstadt, Oldesloe, Itzehoe, és Neustadt városok s mezővárosok kiáltották ki ünnepélyesen Frigyes hget, s amint a végrehajtó hadcsapatok előre haladnak, a hátralevő többi város is követni fogja ez eljárást. A tegnapi népgyülésen Elmshornban 20—25,000 ember jelent meg. Csak Altonából szállított oda a vasút 7 —8000-et, s szállító eszközök hiányában több ezeren visszamaradtak. A délelőtti roppant hózivatar alatt örültek akik csak a málhaszállító, egészen zárt szekereken állóhelyet is kaphattak , s több ezeren a nyílt málhás szekereken állva tették meg az utat oda és vissza. A gyűlés valamivel d. utáni 2 óra után nyittatott meg. Rave ügyvéd Itzehoöból üdvözölé a gyülekezetet az országos bizottmány nevében. Az eddig felszabadított városok példája szerint, — úgymond — ma az egész országnak, apáink példáját követve, ki kell nyilatkoztatnia, hogy a legitim Frigyes bget kivánja, vagy az idegen uralkodás igájában tovább is megmaradand. De a határozat mellé még szükséges, hogy mindenki kész legyen vérét és vagyonát koczkáztatni az igaz ügyért, s az ország jogának föntartásáért minden ellenkezőt akaróval szembeszállani ; legyen az bárki s jöjjön az ellenzés bármely részről. A ki erre kész, ám kiáltsa: éljen Vili. Frigyes herczeg!“ Mennydörgő „hoch !“ kiáltással helyeseltetvén szóló szavai, utánna Viggers rendsburgi ügyvéd lépett fel, ki lángoló beszédet intézvén a gyülekezethez és azután a herczeghez intézendő kész feliratot olvasott fel, mely átalános felkiáltással elfogadtatott. Ezt követé a szószéken Metz főtörvényszéki ügyvéd Darmstadtból. A frankfurti középponti bizottmány meghagyásából a nagy német haza nevében üdvözli a holsteiniakat, s biztosítá őket a német nemzet áldozatkész rokonszenvéről. „Schleswig-Holstein Ugye — úgymond — ma már a német nemzet becsületbeli Ügye. Örökre oszthatatlanul fogja Németország a herczegségeket igazsoguk megnyeréséhez juttatni, a milyen igaz, hogy az előbb beborult ég e pillanatban ki van derülve, szabad a felhőktől és szabad ország felett ragyog rajta a nap!“ Ily szavakkal fejezé be szónok beszédét, melyet szűnni nem akaró „hoch“ kiáltozással jutalmazott a sokaság. — Ezután Wiggers az egyesült, hatalmas és szabad Németországot éltette. Rave a liget etetve zárta be a gyűlést. Mire a nagy tömeg zászlókat lobogtatva a „Schleswig-Holstein“ éneket zengedezve s harsogó zeneszó mellett ment vissza szép renddel a pályaíőhöz, kebelébe zárva bizonyára ki ki magasztos benyomását ezen komoly gyűlésnek, melynek méltóságteljes hangulatát semmi tökéletlen hang nem zavaró. A legközelebbi nagy népgyülés Kiéiben fog jan 3án tartatni. Ott már kellemetlen összeütközések fordultak elő két egymásra következő éjjel a lakosság és a dán katonaság között, ami a felzaklatott kedélyállapotokat tekintve könnyen felfogható. Olaszország. Turin, dec. 26. (A miniszterválságról.) A conserv. „Vtrid.“ — melynek közléséért jót nem állhatunk — ezt írja: „Pasolini párisi és londoni küldetéseinek eredménye még megnagyobbította a turini minisztérium kebelébeni szakadást, s jobban megérlelé a miniszterválságot. Köztudomású dolog ugyanis, hogy az itteni minisztériumban két párt küzd a túlnyomó befolyásért, t. i. a franczia és angol. A francziákhoz szóló párt élén Delia Rovere hadügyér áll, s vele tartanak: Visconti Venosta külügyér, Cugia tengerészügyér és Mania. Az úgynevezett angol párt főnöke Peruzzi és alterego-ja Spaventa belügyi főtitkár. E párthoz tartozik Pisanelli és Amari is. Minghetti miniszterelnök mostanig közvetítő szerepet játszik, de úgy látszik már kifogyott a szála. Pasolini küldetését illetőleg írja a „Virid“ turini tudósítója,hogy Párisban előbb a velenczei kérdés, Londonban pedig a római kérdés megoldásának előkészítését óhajtanák, s emiatt történt szakadás a minisztériumban. Peruzzi azt kívánja, hogy Angliához csatlakozva, a római kérdést oldják meg, a franczia párt pedig a megkezdett készülődéseket amaz irányban szeretné felhasználni. A király határozottan a franczia párt mellett van, s Minghetti is ehhez csatlakozott. Ennek alkalmasint az lesz következménye, hogy Peruzzi és Pisanelli kilépnek. A szájon forgó új tervezet szerint, Minghetti az elnökséget megtartja, a pénzügyről lemond, s a belügyőrséget veszi át Quintino Sella a pénzügyet, Tecchio az igazságügyet veszi át. Sella belépése — ki a „Terzo partito“ vezetője — lehetővé teszi, hogy ezzel a kibékülés megtörténjék, min régóta munkálnak Mind e változások új év után megtörténnek, s az olasz kormány azontúl egészen a franczia politika által kitűzött útra fog térni. Róma. (A franczia helyőrség erősítése: a pápa és a francziák.) A „Gen. Corr.“ szerint a franczia helyőrség, főparancsnokának kívánsága folytán, rövid idő múlva jelentékenyen meg fog szaporittatni. Római körökben átalánosan panaszkodnak a franczia helyőrség magaviselete ellen, főkép Montebello titknak Párisból visszaérkezése óta. — Nagyon beszélik, hogy IX. Pius nem fogadta el Montebello titkot. Az igaz, hogy mentségül gyengélkedését említete meg a pápa, de a mentség azzal kezdődött, hogy „nem tartja szükségesnek a titkot elfogadni, a ki Antonelli bíbori okhoz fordulhat.“ Hogy mennyibe vegye Montebello tbk. a pápa „gyengélkedését,“ annak éreztetésére ö szentsége aznap, midőn az elfogadás megtagadtatott, jó hosszú sétát tett. Francziaország. Páris, dec. 28. Békés hangulat; fegyverkészítés; Roucer kívánsága; uj mexicói jelölt.) Si vis bellum, para pacem. így kell értelmezni e régi közmondást. Azon békés beszédek olvasása közben, s azon békés czikkek láttára, melyek a hírlapokat elözönlik s melyekkel a roppant hadkészületek egyenes ellentétben állanak. A békés hangulathoz egyébiránt nem nagyon illik a „Francénak egy mai czikke, mely „1815 és 1864“ fölirattal erősen rostálja az 1815-ki szerződéseket , a lehető legrossztbbat mondja rólok s az 1815-ki dicső legyőzöttet az 1864-ki mérséklőnek kikiáltja; a nov. 5-ki trónbeszédet a császárság tetőpontjának mondja s 1864-et az 1815-ki szerződések kimúlása évének Állítja s Europa uj korszaka első esztendejének. — A „Nat. Zig“ biztos forrásból tudja, hogy a franczia kormány nem csupán Francziaországban készíttet roppant mennyiségű hadszereket,hanem több belga gyárral 12 millió font salétrom szállításra kötött szerződést. E szerződés eredetileg 4 millió fontra szóott, de két ízben fölebb emelték. — A szöv. testület felirati bizottmánya sokat foglalkozott a béke föntartásával. Bouher a béke szó elhagyását kivánta, mert ez úgy hangzik, mint ha béke vagy megrovás akarna lenni; kijelenti azonban, hogy a békés szándékot illetőleg a kormány karöltve jár a bizottmánnyal. Azt is mondta, a turini kormány elég erős, hogy a cselekvési pártot lecsendesítse. Havin és Guéroult megegyeztek, hogy módosítványt tesznek harczi értelemben. — Azon körülmény, hogy a „France“ az ifjú Bonaparte Napóleonnak, Carina hg fiának Mexikóba utazását jelenti szép, ifjú neje hátrahagyásával, azt következtetik, hogy a lig a mexikói koronára vágyik. Esti posta, Bécs, dec. 30. (Czáfolat: ad hoc conferentiai csapatszállítási intézkedések.) A „Wanderer“ írja: „Több reggeli lap ma oly értelmű táviratot hoz Londonból és Frankfurtból, mintha az angol cabinet Bécsbe és Berlinbe fenyegető jegyzéket küldött volna,s Anglia ellenállását jelentené, ha a szövetségi csapatok Schleswigbe is bevonulnának. Amennyire értesülhettünk, ily jegyzékről szó sem lehet. Russell lord ez ideig sem a német nagyhatalmakhoz, sem Frankfurtba, ily fenyegető jegyzéket nem küldött. Halljuk azonban, hogy az angol kormány mindent elkövet egy külön conferencia tartására, a német-dán viszály megoldása tárgyában, még azelőtt, hogy a szövetségi csapatok fegyveres kézzel vonuljanak be Schleswigbe. Mint beszélik, ezen javaslat nem fog kedvezőtlenül fogadtatni, s várható, hogy addig, míg a Schleswig megszállását illető indítvány a szövetségi gyűlésben, a szokott eljárs mellett, elfogadtatik, az ad hoc conferentia,a német dán viszály ügyében megtartatik.Midamellet oly rendelkezések vannak folyamatban, melyek szerint az osztrák executionalis sereg tartalékja, minden órán Észak-Németországba indulhat. Táviratok. Varsó, dec. 80. A helytartó egy rendelete mondja: A rend teljes helyreállításáig a rendőri hatóságok, a rendőrfőnököt is beleértve, a katonai hatóság alá rendeltetnek. München, dec. 30. Stockhausen titkos tanácsos Frigyes augustenburgi hg küldetésében ide érkezett, tartja, — végig jártatván azon ugyan szemeit, de nem bocsátkozva mind a mellett annak bővebb vizsgálatába. Az előszoba csengője megszólalván, a nő azonnal elmélyedni látszott olvasmányába, s mintegy szórakozottan s kellemetlenül meglepetve tekintett a belépő inas felé, ki Károly urat jelenté be, mire a nő mintha elmélyedése daczára örülne azon, hogy valamely közbejött esemény unalmát megszakítja, olytema hanglejtéssel mondá : — Örömmel fogadom a tudor urat, bocsássa be ! Károly ur belépvén, a nő mozdulatlanul helyén maradva kezdé : — Hozta isten édes Károly, szép hogy eljött, foglaljon helyet. S mi alatt az orvostudor szék után látott, folytatólag kiegészité : — Nem is köszöntem még meg fáradozásait; megkaptam a könyveket s már is tanulmányoztam azokat. — Nagyságod parancsa szerint jártam el, noha megvallva az igazat, ez olvasmányt kissé száraznak s túlzottan elvontnak tartom, nők számára. — Mindig ugyanazon ellenvetést kell hallanom orvos úr részéről, mintha minők nem épen úgy, mint a férfiak, ha szaktudománnyal nem is, de legalább a felületesnél valamivel tüzetesebb olvasmánynyal foglalkozhatnánk. Vagy azt véli, a haladás egyedül a nőnemre nézve válik s váljék megállapodássá ? — Mi orvosok szakunk s hivatásunknál fogva követjük a lélek s test viszonyos mozzanatait, s más részről kénytelenek lévén egész életünkön keresztül tudománynyal foglalkozni s fáradtságteljes tevékenységet folytatni,— szerfelett örvendünk, ha nők társaságában inkább kedélyt, sem tudákos kutatási vágyat ismerünk fel, melyen üdülnünk lehessen. — E szerint tehát a nő arra való volna, hogy a férfit mulattassa s szórakoztassa. — Ezt nem akarom állítani, noha mennyiben a kettő együtt véve — mert a társadalomban csak is így képzelhetők— egy magát kiegészítő egységet képez, s az egyik a szív odaadásteljes balzsamát hinti a másik fél gond, elvont észlelődés, s komoly munka nehezitette életutjára, bizonyára némileg igazat mond nagysád. C’est le ton qui fait la musique, mondja elmésen a franczia. . . . — Minden egyes szava az uralkodási vágy, az önösség egy-egy kinyomata, — vága közbe a nő, szórakozottan helyre illesztvén, rendkívül tágas mérvű nehéz selyem köntösét. — Bocsásson meg nagysád, nem hallgatott ki végig s elitét; — de talán üdvösebb is lesz, ha elhagyjuk az elvont fogalmak e mesés országát, a való tagadhatlan tényeivel érintkezendők. Mint találja magát Ágnes,mi eredménnyel folynak jelenleg tanulmányai. — Kár erről szólanunk, leányom jellemét még kevésbbé tudja felfogni mostani tanítója, mint az előtti nevelőnői ; túl jár s túl járt mind azok eszén. A többek között, épen tegnap vettem levelét, melynek tártam,a szerint most már el van határozva, hogy csakugyan végre megnyertem Ágnes számára miss Elizát, kiről minap említést tevék. — Tehát elhatározta magát e barbár országba jönni, hisz eleinte nagyon vonakodott. — Úgy van, de nem is csuda, mert aki oly kellemes körülmények között fejezhette be több magas állású hölgy nevelését, az, engedje meg édes Károly, nem igen szivesen jön közénk. — Kivált oly pénzbeli áldozatok után, mint a milyenekre tudtommal nagysád késznek nyilatkozott — tolda meg az orvos gunyorosan. E szavakat figyelemre nem méltatva a kék szemüveges nő, egy a földabrosz mögül kikeresett levelet nyujta oda az orvosnak, ki a sorok átpillantása után igy folytatá: — Véleményem szerint, alig hiszem, hogy miss Eliza meg fogna felelni körülményeink követelményeinek, mennyiben a mint tapasztalom, csupa vándor, hazátlan családoknál tölté eddigi éveit, akik nem kényszerűségből, hanem egyedül mert vagy otthon nem tudnak állást kivívni, vagy mert a meglévő t örgyarlóságuk következtében elvesztették, barangolják be Európát. — Pedig én épen itt látom az előnyt; leányom nevelésének befejezése minduntalan fennakadt az egymást érő ügyetlen nevelőnők miatt, most végre tettem szert olyanra, ki a világnézet szempontjából fogja befejezni azt, mi általam ugyanazon irány szerint jön eddig, tőlem telhetőleg kezelve. Túl kell tennünk magunkat az elfogult nézeteken s világműveltség felé törekednünk, amely magasabb arányok szerint ítél s elemet. — Nincsen jogom nagyságdal, egy családja beléletét illető kérdés miatt vitatkozásba bocsátkoznom, mind a mellett bátor vagyok kijelenteni e tekintetben való eltérő nézetemet; a nevelés nem lehet mintaszerű, hanem kell hogy a meglévő körülmények s viszonyokból kifejtetten képezze azon egyént, ki ez vagy amaz társadalom tagja készül lenni; — kell hogy megismerkedjék az ifjú ne csak állása fényoldalaival, de kötelességeivel is hogy tudjon vigadni, de sírni is hazájával; hogy, egy szóval: az erkölcsi önérzet s kedély ne tűnjék el ama csalárd fényű máz alá hurkolva. S várjon miss Eliza, meg fog-e tudni felelni e feladatnak? E pillanatban lépett be a mellék ajtók egyikén fiatal, körülbelől tizenöt éves leányka s nem is figyelve az orvos urra, anyja felé haladva mondá: — Anyám itt a szabónő , gyere hálószobámba. — Nos, leczkédet befejezted már ? — Szörnyű unalmas az a nem is tudom, hogy hívják tanár úr, összekaptam vele s mikorára elérkezett a szabónő köntöseimmel, ott hagyom. Gyere már, mondá karon ragadva anyját. — Tüstént jövök, addig is öltsd magadra a reggeli köntöst. A leányka e szavak hallatára az ajtó felé indulván, anyja elvégre észrevette a világmüveltség egyik hiányát, s e szavakat intézé az elsietőhöz: — Ágnes, nem is köszöntél az orvos urnak, hajtsd meg magad. A leányka némi habozás után daczos arczkifejezéssel megállóit, s mondván: hát az öreg kakadu is itt van, meghajtá magát s nyelvét kissé kinyújtván — távozott. Az anyja e műtét láttára, mosolygó arczkifejezéstöl kísérten mondá az orvosnak: — Csupa élet, csupa ész, önállóság s tettvágy nyilatkozik Ágnesem minden egyes cselekvényéből, s ilyen lényt akarnak azután azon szűk határok közé szorítani, melyek egy gyermekszoba s magyar gazdasszony között váltakoznak. — E két fogalom között még sokkal több létezik — felesé az orvos — minek tanulmányozása fűszerezi az életet s képesit nemes módon megfelelni hivatásunknak, semhogy kénytelenek legyünk a hiúság és a gyermekeink iránti vakság nyomán a világmüveltség azon fokát elérni, mely mivel sem gondoló önösséget eredményez s vajmi gyakran szomorú gyümölcsöket terem. Az orvos e szavai alatt felkelt székétől s el akart épen búcsúzni: midőn a nyitva maradt ajtón belép Ágnes, fényes s túlterhelt, inkább férjnél lévő nőhöz illő reggeli öltözékben, — mit meglátva anyja, örömtől sugárzó arczkifejezéssel ezeket mondá: — Egészen olyan ruhád, mint amilyennek kívántam: gyönyörű vagy leányom, fenségesen szép, háttérbe szorul majdan minden társnőd. Az orvos e jelenet alatt eltűnt s mialatt felső öltönyt öltve lehaladt a lépcsőzeten, mintegy önmagához e szavakat intézé : — Hol a világműveltség párisi öltönyökben s felületes hiúságban nyilatkozik : ott kevés kilátás van a kedély és szív épségben való tartására. Ágnes talán még szebb anyjánál, de épen oly szívtelenné s üressé fog válni; az egyik a tudákosságot, a másik majd a mindent lenéző életet fogja palástul felhasználni, — mely alatt mindkettő elsatnyul, nem nyújtván egészséges tápot a léleknek jelölvén a kedély, az élethez szükséges tevékenységét. (Folytatása következik.)