A Hon, 1864. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-13 / 9. szám
PEST , JANUÁR 12 Politikai szemle, Pest, jan. 12. (U.: A német szövetségi gyűlés tegnapi rendkívüli ülésében ismét szóba jött a schleswig-holsteini kérdés. Ausztria és Poroszország újólag sürgetőleg indítványozták : szólíttassék föl Dánország a novemberi alaptörvény visszavételére, különben azonnal végrehajtatik Schleswig occupatiója. Ezen indítvány fölött csütörtökön fog a szavazás megtörténni. Mielőtt ez megtörténnék, nem fölösleges megjegyezni, miszerint a német szövetségi hatalmak egy része némi gyanúval tekint Ausztria és Poroszországnak Schleswig megszállására vonatkozó indítványára. A két német nagyhatalom, véleményük szerint, nem Németország és az augustenbugi herczeg, hanem épen Dánország és IX. Keresztély király érdekében szállja meg Schleswiget, a londoni szerződés értelmében. Ezen megszállás által eleve gátat akarnak vetni a harcznak, amely a német szövetségnek az augustenburgi herczeg örökösödése melletti eshetőleges határozata után egyfelől Dánország, másfelől az augustenburgi herczeg jogait védő német hatalmak közt kifejlődhetnek. Hogy a bécsi és berlini kabinet politicáját ily irány vezeti, ez iránt alig lehet már kétség. Azon miniszteri tanács, mely a schleswig-holsteini kérdésben tegnapelőtt tartatott a bécsi kabinetben kimodozta azt, hogy az örökösödési kérdést nem szabad Schleswig occupatiojába vegyizni, s minden oly inditványnak, mely az occupatiot az örökösödési igények érdekébn helyezné kilátásba, ellene kell dolgozni. Tegyük föl most , hogy a német szövetség, az osztrák-porosz indítvány elvetésével, a hessen-darmstadti indítványt fogadná el, mely egyenesen az augustenburgi herczeg jogának érdekében kivánja Schleswig occupatióját : mit fog ez esetben tenni Ausztria és Poroszország? Fontos kérdés. Ezen eshetőségre czélzott tegnap Mühlfeld, Rechberg grófhoz intézett interpellatiója által. Engedelmeskedik-e Ausztria és Poroszország a szövetség többsége határozatának ? vagy megtagadván azt, a következményekért magukra vállalják-e a felelősséget? Tekintetbe vévén e szerint azon következményeket, melyeket a Schleswig occupatioját illető indítvány eldöntése maga után vonhat, méltán tartjuk azt döntő fordulatnak nem csak azért, mert a Dán- és Németország közti háború fölött határoz, hanem azért is, mert a német szövetség létét is kérdésbe hozza. A német szövetségnél még egy más, a schleswig-holsteini ügyre vonatkozó indítvány vár eldöntésre, s ez: az Angolország által indítványozott conferentia. Kübeck báró, Ausztria követe a szövetségnél, az indítvány elfogadását javasolja, de annak elvettetése mégis kétségtelen. Legalább ezt távírják Frankfurtból. Ezen conferentia ügye a Tuileriákban sem részesül kedvező fogadtatásban, mint ezt újabban határozottan írják. Francziaország visszaadja Angolországnak a tromfot, a congres.ms kérdésében követett önző és perfid eljárásáért. Francziaország elfogadja ugyan az ad hoc conferentiát in principio, de tekintve a közelebbi előzményekéig még inkább pedig a dán német kérdéssel járó különböző nehézségeket, azt kívánja, hogy előre programmal kottassák, az alkudozásoknak gyakorlati eredményre vezetése végett. Francziaország eszerint ép oly programmot kíván ,mint némely hatalmak kívántak a congressust illetőleg. Drouyn de Lhuys ez értelemben nyilatkozott részint szóval Cowley lord előtt, részint azon sürgönyökben, melyeket legközelebbről Grammont és Latourd Auvergne herczegekhez intézett Bécsbe és Londonba. Sz. Pétervárról fontos hir érkezett,melynek megvalósulása csak kívánatos lehet. Holnap, jan. 13-án, mely a görög naptár szerint uj év napja, Oroszország tartományi uj szervezettel ajándékoztatnék meg. Ezen tartományi szervezet képviseleti rendszerre alapittatnék , s folytatását képezné azon nagy reformoknak, melyeket a jobbágyság eltörlése s az igazságszolgáltatás újra szervezése által léptettek életbe. Miután azonban a képviseleti reform 70 millió embert fog illetni, a végrehajtás nehéz s tán késedelmes is lehet; de örvendetes tudomásul kell megjegyezni,hogy Oroszország, — daczára a bel és küllzavaroknak, — ne hagyott föl a polgárosító haladás utjával, a mely a birodalom politicai és társadalmi újjászületésére vezet. Berryer föllépése a franézia törvényhozó gyűlésben. (K.) A karzatok már 12 órakor egészen megteltek jan. 8-án; a közönség Berryertől várt beszédet és nem csalatkozott. A hírneves szónok előbb a nyilvános hitelre vonatkozó törvényjavaslatról beszélt tovább másfél óránál. Minden szónoki phrasis nélkül szorosan a tényekhez ragaszkodott, élénken megvilágítva azokat. Beszéde, melyet sokszor megtapsoltak, nagyhatású remekmű volt. Azon nyilatkozattal kezdé, hogy komolyan, szenvedély nélkül megvizsgálta a pénzállapotokat, kevésbé azon óhajjal, hogy a tanulmányban az utóbbi 12 év pénzigazgatásának korholására alkalmat találjon, mint inkább azon kívánattal , hogy hasznos intelmeket merítsen belőle a magas az egész világ számára. Áttérve Fould ismert jelentésére, mely úgymond előre látja, hogy rendszerváltoztatás nélkül zavarok támadhatnak, s úgy találja, hogy e miniszternek mélyen kell sajnálnia, hogy az általa szükségeseknek talált változtatásokat meg nem tehette. Berryer úgy hiszi, hogy tekintve az ügyek állását 1852 óta, nem lehet meg nem ijedni a függő és consolidált adósság iszonyú szaporodásától. Áttér ezután a különféle deficitek történetére. 1814-ben volt 87 millió ; 1815-től 1830-ig lett 143 m. Berryer figyelmeztet, hogy az akkori deficitek dicsőségen alapultak : Görögország fölszabadítása, Algír meghódítása. 1830- tól 1852-ig egy milliárdra és 313 millióra szaporodott az adósság. Okok a nagy nyilvános építkezések, a vasutak, Algír pacificatiója, a párisi erődítvények építése s volt kárpótlás, mely az adósságot 651 millióra csökkentette. 1852 óta a mesterségesen re lncalt deficit 971 milliót tesz. Berryer visszaretten ettől, mert a 12 év óta fölvett kölcsönök 3 milliárdra és 144 millióra rúgnak. Igazságtalanság volt a bank szabadalmának 30 évvel meghosszabbítása ; a kamategyenlősitést szerencsétlenségnek tartja s a karé atátváltoztatást boldogtalan műtétnek. Keményen megrója, hogy minden segélyforrást igénybe vettek ; a banktól kölcsön vétetett, s hogy azon 80 milliót, melylyel Spanyolország adós, azonnal megkapják, 25 milliót föláldoztak. Az utóbbi rész, a franczia kincstárhoz méltatlan segélyforrás volt. A kamatátváltoztatás, igaz 157 millió tartott meg a közönségnek , de ha a birtokosok ma eladást szándékolnak, azt a 157 milliót egyszerűen elvesztik. (Zaj.) Ezután áttér Berryer a mexikói kérdésre,melynek pol. oldalát ezúttal nem akarja tárgyalni. Vádolja a minisztereket, hogy megsértették a törvényt azzal, hogy ezen és más hasonló költségeket a pótkiadások közé sorolták, holott tudniok kelle azok bekövetkezését. Ez különösen én Mexikóra nézve, miután a költségvetés előterjesztésekor a pueblai szerencsétlenség nem vola titok többé. Kárhoztatván a többi távol expeditiókat is, erélyesen a béke föntartását követeli a szónok. „Nem lehet — mondja beszéde végén — meg nem ijednem, ha arra gondolok, minő válságba, minő romlásba rohannánk, ha nagy háború törne ki a szárazföldön. Uraim, minden személyes tekintet nélkül szólok; az én koromban nincsenek többé önös tekintetek. A jövő már nem az enyém , de mindig hű vagyok hazám boldogsága és szép sorsához!“ Zajos taps követte e zárszavakat. Gouin védte a kamategyenlősitést s a többi Berryer megtámadta kormány rendszabályokat. Utána a baloldali 011 megszólt s szép beszédben pártolta Berryer béke politikáját. Komoly gazdálkodást kíván s oly lefegyverzést, mely a gazdálkodást lehetővé tegye. Beszédét rendkívül megéljenezték. Vuitry kormánybiztos felelni fog holnap Berry élnek. Changarnier tbnok a karzaton volt. lfjabb angol jegyzék a schleswUholsteini ügyben. Az angol kormány egy második sürgönyt is bocsátott ki a schleswigholsteini ügyben. Ezen sürgöny, melyet Russell lord Malet német szövetségi angol követhez intéz, s melynek eszmemenetét már tegnap közöltük, egész terjedelmében így hangzik : Külügyi hivatal, 1863. dec. 31. Uram ! Azok az események, melyek Dánia előbbi királyának halála után beállottak, komoly aggodalommal töltik el ő felsége kormányát. A dolgok elejente kedvezőknek látszanak. VII. Fridrik utódját elismerték átalánosan, valamint Holsteinban, Lauenburgban és Schleswigben, úgy a dán királyságban is. Igaz, hogy Holsteinban néhány bíró és professor megtagadá a hűségi esküt, de á talán a rend és nyugalom túluralkodó maradt. Eme belső helybenhagyást Francziaország, Nagy-Britannia, Oroszország és Svédország elismerése követte. De Németországban igen különböző szellem uralkodott. Az államok és uralkodók néhánya, melyek a londoni szerződést aláírták, elsőknek mutatkoztak azok közt, kik az augustenburgi herczegnek a kolsteini és schleswigi herczegségekhez való örökösödési jogát támogatták. A két német nagyhatalom, Ausztria és Poroszország, mérsékelten járt el. Nem utasiták el egyenesen IX. Keresztélynek VII .. Fridrik országában való uralkodási örökösödését, magokat a londoni szerződés előleges meghatározásaihoz tartván; de jogczímének elismerését azon feltételhez köték, hogy a király teljesítse azon kötelezettségeket, melyeket előde az 1851 és 1852- ks években elvállalt. Ő felsége kormánya nem csatlakozhatott az említett nézetek egyikéhez is. Nem engedheté meg az augustenburgi herczeg követeléseinek egyikét sem, melyek ellenmondásban állának az ő felsége által az 1852-ki londoni szerződésben elvállalt kötelezettségekkel. Azon nézetben van, hogy Dánia királya köteles teljesítni az 1851-kikötéseket, de nem tartja azt, hogy a koronához való jog bármi tekintetben eme kötelezettségek teljesítésétől függjön. Midőn tehát ő felsége kormánya legnagyobb készséggel elismerte IX. ik Keresztély trónörökösödését, Franczia- és Oroszországgal kezet fogva sürgeté koronája Németország iránt elvállalt kötelezettségeinek teljesítését. A királynak hajlandóságát ezen kötelezettségeknek eleget tenni,nem vonhatta kétségbe. Születésére nézve német herczeg, s azon természetes hajlamát, hogy német alattvalóival ép oly kegyteljesen bánjék, mint a dán alattvalókkal, nem lehet kérdés alá helyezni. Bármennyi okot szolgáltatott légyen panaszokra az elhalt király hivatalnokainak eljárása, mégis hinni lehet, hogy ezen okokat az uj király részrehajlatlan eljárása s egyforma bánásmódja elhárította volna. Szerencsétlenségre két akadály emelkedett a kiegyezkedés ellen, úgy a mint azt a béke barátai kívánták volna. Az egyik a dán-schleswigi alkotmány volt, melyet a koppenhágai birodalmi tanács a múlt év november havában elfogadott, a másik Németország magatartása. Ő felsége kormánya azt véli, hogy az uj dán két adván okul : hosszasabban időzni Pesten, mint szándékában volt. Andor a színház csarnokában jön bemutatva egyik ismerőse által Dárday grófnénak s leányának, miután már az előadás kezdetével felköltötte volna kiváncsát Ágnes feltűnő külseje. Azt biztosan nem állíthatjuk, vájjon Ágnes észrevette-e a csinos fiatal iránta nyilvánvaló figyelmét s azon éberségét, melylyel Dárdayné páholyát kiséré, — de annyi bizonyos, hogy bemutatás közben olynemű volt Andor iránti viselete, milyen lenni szokott egy már általunk látott s némileg ismert irányában. Másnap délelőtt Andor kötelességének tartván Dárdaynénál látogatást tenni, s ez alkalommal elmondván , hogy tervei változván, még egy ideig a fővárosban mulatand, — lehetetlen volt észre nem vennie a benső megelégedés azon szikráját, mely egy perezre áthatotta Ágnest e hir hallatára. E pillanattól kezdve Károly minden okoskodása futó homok gyanánt szélnek eredt, Andor érzelmei pedig gyökeret verve gazdag hajtásnak indultak. A gyakorlat vajmi gyakran megczáfolja a legfényesebb elméletet. Miss Eliza tehát csakugyan beváltotta szavát, s az általa gyakorlott eljárás ismét egyszer czélszerűnek bizonyult be, — befejezvén Ágnes pallérozását alig egy év leforgása alatt. Igaz, hogy egy év rendkívül rövid időköz — daczára annak, hogy gyakran, egy hosszú év leteltéről beszélünk , mely nem ritkán elsikamlik rajtunk a nélkül, hogy annak öntudatával bírnánk; de igaz az is, hogy miss Eliza Dárdayné házánál való mulatása alatt oly események merültek fel, melyek következtében távozása épen nem akadályoztatott, sőt mennyire a körülmények engedék, siettetett. Ez év tehát, ha hosszunak nem is, de következményeiben gazdagnak mondható. Elbeszéltük már, mi boszantólag érintette Seraphine grófnét azon csalódás, mely miss alkotmány Schleswig bekebleztetését czélozza, s igy mint ilyen a várt korona kötelezettségeivel ellenkezésben áll. Valóban a dán miniszterek védelme e tekintetben ki nem elégítő. Hanem a Haller által a másik pont tekintetében előhozott indokok,tudniillik Németország magatartása, igen fontos. Indokait, mint következik, idézni lehet. Dánia a múlt évi martiusi pátenst visszavonta. Alávetette magát békésen a szövetségi végrehajtásnak, habár azt a szövetségi jog által nem is látta indokolva. Csakhamar kívánják tőle a novemberben hozott dán-schleswig alkotmány visszahúzását. S minő biztosságot nyújtanak neki az iránt, hogy ez leend az utolsó követelés ? Máris okokat állíttatnak fel egy Schleswig számára adandó alkotmány s egy dán alkotmány, melyekből jövőre nézve uj igények s követelések származtathatnak. Mikor számolhat már egyszer Dánia nyugalomra ez örökös kívánatokkal szemben? Ha függetlenségének fenn kell maradni, jobb lenne most ellentállania, mint felesleges engedmények által önmagát gyengíteni. Habár ő felsége kormányának véleménye szerint Hall ferde álláspontot is foglal el, ezen álláspont mégis indokolva van. Dániának joga van Németország igényeinek határait megtudni s azon állásba helyeztetni, hogy ezen hosszas és fárasztó vitának egyszer véget szakaszszon. Ha Dánia 11 év alatt kivonhatá magát kötelezettségei teljesítése alól, s ha Németország ezen idő folytán Dániát alaptalan és kivihetetlen követelésekkel kinzá, itt az ideje, hogy e viszálynak vége szakadjon. A londoni szerződést aláirt hatalmasságok s velők a német szövetség hivatvák legelőször arra, hogy végleges kiegyezkedés feltételeit megszabják. Ö Flge kormánya kívánja (verlangt) tehát a béke érdekében : 1. Hogy a londoni szerződést aláirt hatalmasságok conferentiája a német szövetség követével egyetemben Párisban vagy Londonban összeüljön a Németország és Dánia közt fenforgó viszály kiegyenlitésére. 2. Hogy mig a conferentia munkálatait bevégzi, a status quo fenmaradjon. 0 Flge kormánya feljogosítva érzi magát arra, hogy Európa békéjének érdekében ezt kívánja. Dániát illetőleg nincs más érdeke, mint az, mely Európa egyik régi és független királyságát megilleti. De az érdekében áll, hogy Európa békéje épen maradjon. Igen sürgetve kéri tehát ő Flge kormánya az uralkodókat és kabineteiket, vegyék fontolóra, minő terhes lenne e viszály kiegyenlítése, ha egyszer a háború véres itélőszéke elébe kerülne. Ki határozhatja meg előre, minő kiterjedést venne ily háború, minő vágyakat keltene, s minő vidékeket látogatna meg pusztítása? Magában aránylag csekély jelentőségű Glücksburg vagy Augustenburg hg il-e Holstein és Schleswig kormányán. A két hg mindenike alatt biztosítva lehetnek az alattvalók szabadságai és kiváltságai. Azonban nagy jelentőségű az, hogy a szerződések híven megtartassanak, hogy a jog és birtok tiszteletben tartassák, s hogy a háború lángja Európára ne terjedjen ki, oly kérdések miatt, melyeket higgadt és érett igazságos és bölcs eljárás békés megoldásra vezethetnek. Felhatalmaztatik ön, hogy e sürgönyről a szövetséggyűlés elnökénél másolatot hagyjon. Vagyok stb. Aláirva: Russel.“ Vidéki levelezések. Sümeg és vidéke jan. 5. testesitését eszközölni. A mennyire örvendünk e jólétünk biztosításának eszméje körüli csoportosuláson, s a mennyire szeretjük és tiszteljük a zöld asztaloknál nyilvánított alkotmányos nézetek és vélemények összeegyeztetését: épen annyira nem látjuk idős czélszerűnek, hogy a szükségelt kiépítési költségek — illetőleg a kölcsönösszeg — kiteremtése fölötti vitatkozások s egyéni nézetek nyilvánításai oly hosszadalmasak legyenek, hogy miattuk, vidékünk e lényeges életkérdését éveken át — saját kárunkra — nyújtsuk, vagy épen kezünkből kiejtsük. E dunántúli vidékünket hosszában átmetsző vonalnak czélszerűsége, szükséges volta, kiépítésének olcsósága s dús jövedelmű előnyei már az előleges költségek aláírásakor, továbbá a tervkészítési vonalfelmérésnek bevégzése után oly alaposan valának kimutatva, s csalhatlan számokkal bebizonyítva, hogy a további bizonyítgatások, csak unalmas ismétlés s káros idővesztegetés lenne. — Nincs egyéb hátra, minthogy áldozatkész szívvel s lélekkel csoportosuljunk e szép terv kivitele körül, mely tur dunai vidékünknek nemcsak fában, gabonában és borban, de számtalan egyéb nyers terményekben is gazdag — és kiaknázhatatlan — kies tájain átvonulva, mindenfelé az anyagi jólét áldásait hordja, s a népeket a szellemi emelkedés czélja felé repitendi. Vajjon lesz-e, és mily hatása leend igénytelen szavainknak ? nem tudjuk egyelőre; de azt igenis, hogy vidéki levelezőknek, képviselt vidékük életmozzanatait, sőt még fásultságát is biven és részrehajlatlanul kötelességük tolmácsolni. E részben, — noha igénytelenségünknek nem szoktunk előnyt tulajdonítani — minket egy pár legközelebbi esemény is vigasztal, melyeknek kivitelében, habár tettleg részt nem vehetünk is, de a megtestesült eszme nyilvános megpendítése tárgyában igénytelen szavunk nem hangzott el a pusztában. Nyilvánítottuk ugyanis múlt évi egyik tudósításunkban azon közóhajtást: „vajha kegyes földes urunk által a két pár köré felállitatott gőzmalom , csak előhírnöke lenne a körvidék szükségletét kielégítő nagyobb gőzmalomnak!“ — s ime , ma már örömmel tudatjuk, hogy városunk délnyugati részén, a sümeg-keszthelyi postaút jobb oldalán nem csak kiemelkedik, hanem a lankadatlan buzgalom, nemes áldozatkészség s a gyors építkezés körül kifejtett erély folytán, az óhajtásunk szerint, hat pár köre újon épített gőzmalom, maholnap a közforgalom s közhasználatnak át is adatik. — Csakugyan bámulnunk kellene e nagyszerű s tetemes költségbe került épület gyors befejezésén; ha nem ismernék kegyes földes urunk nemes áldozatkészségét s Schampék J. uradalmi főmérnök ur lankadatlan szorgalmát s kitartó erélyét minden nagy, szép és nemes tervnek kivitelében. Egy éve múlt már, hogy nagyviasga Ranolder János veszprémi püspök földesurunkkal a tagosítási egyezséget megkötöttük, s íme, egy év után is, — fájdalom! — magunk között még mindig a kezdeményezés küszöbén, illetőleg az egyenetlenkedés tövises utján botorkálunk. Naponként újabb egyezkedési kísérlet történik s naponként meghiúsítják azt az önérdek sötét daemonai! A birtokosabb osztály jelesebb férfiai egyenkint visszavonulnak s átengedik a küzdtért azoknak, kiket a testvéri szeretet érzete soha sem hevített, hanem az önérdek s egyenetlenkedés veszekedő ösztöne bujtogat. Ez oly visszás és kétes helyzet, melyből ezen az uton, közjóra ugyan soha — hanem egyesek kapzsisága mellett a közérdek rovására s a szegényebb néposztály romlására fogunk kibontakozhatni. Még most van idő e naponként veszedelmesebb árt medrébe visszaszorítani, s magunk közt méltányos elhelyezést megállapítani ; de ha egyenkint visszavonulunk s az egyezkedési tért az önző tömegnek átengedjük, ez oly végletekig hajtja az önhaszonkeresést, melytől utóvégre, egy-egy körtvélyesi esemény ismétlése által bír csak megválni. Még egyet : az úgynevezett „zalamegyei ifjúság“ ez évben is megtartja zártkörű tünczvigalmát“, mégpedig ezúttal — úgy hírlik — jótékony czélra adatnék a tiszta jövedelem. Talán okultak a rendező urak a tavasi eseményből, a midőn a jövedelem nem fedezte a tetemes kiadást ! Szeretnék hinni, hogy ezúttal, — már ha jótékony czél a cég, nem a pazarra, hanem inkább a takarékosságra leend főfigyelem irányozva. Erről majd részletesebben. D. TÁRCZA A kék szemüveges nő. Regény. Irta Báró Formaniczky Frigyes. VIII. Elmélet és gyakorlat. Gerőfalvi Andor lehangoltan hagyta el az orvos lakát, annál inkább, mert már oda érkezte alkalmával is fel volt idézve kedélye mélyében az elégedetlenség azon foka , mely csalódásaink uszályát képezi. A lelkén borongó csalódást újabb tetézte. Az ifjút meglepte Ágnes szépsége, teája, az életben ritkán s csak az ifjúság viruló szakában előforduló benyomások egyikét gyakorolván , mely rögtön s átmenet nélkül vesz erőt rajtunk s nem engedi kisikamlani többé az egyszer megragadott prédát. Andor, Ágnes arczának s egész megjelenésének bájaitól meghatottan s átmelegülten indult Károlyhoz; — s ez érzelmének öntudata által némileg elfogultan, koczkáztatta a Dárday grófnét illető kérdést, melyre kimeritő s igy tehát kielégítő válaszban részesült. De épen e kimentő válasz volt az, mely lehangolttá varázslá a magát már is édes álmokba ringató ifjút, s a mely az általa kivánt felvilágosításokért viszonzásul, családja régi s meghitt barátja iránt inkább neheztelést mint köszönetet keltett. Az igazság fegyvere jóakaró vagy ellenség kezében, egyiránt kegyetlen tényező, melylyel megbarátkozni vajmi nehéz feladat. Károly, részletezvén Seraphine grófné élete folyamát, világos képét akarta nyújtani azon család benső éseményeinek,melynek e perczben mindenesetre leghatalmasabb tényezője Andorra feltűnő benyomást idézett elő ; — legalább ezt, helyesen ez esetben, következtette az orvos, tapasztalván az ifjú egy ártatlan s közönyös kérdés alkalmával nyilatkozó zavarát. Jót cselekszem — igy gondolá — ha Andor elé a valót híven tárom, hadd okuljon s hadd hüljön azon reája nézve mindenesetre veszélyes, most keletkezőfélben lévő szenvedély, mely , szive mélyében netalán gyökeret verhetne Ágnes feltűnő szépsége által felizgatva; utóbb pedig tapasztalván az ifjú lehangoltságát, mintegy benső megelégedéssel szemlélte: a kijózanodás ez első mozzanatait. A következtetés magában véve talán helyes, — de egy huszonhat éves, lelkesedésre fogékony, külbenyomásoknak alávetett, az életet még árnyoldalairól nem tanulmányozott fiatal ember irányában mindeddig hibás s valósulásra kilátással alig biró : mig a hideg ész okoskodásai helyébe, egy szép nő szemeinek bűvös hatása, a sziv érzelmeit varázsolja a kedély felszínére. Andor sokkal inkább becsülte Károlyt,semhogy szavai s benyomásai igaz s helyes volta felől kétely támadhatott volna lelkében, — de sokkal szebbnek s igézőbbnek tartotta Ágnest, semhogy e pereztől kezdve imádottját az őt veszélyeztető körülmények közül kiszabadítani ne vált volna egyedüli igyekezetévé s feladatává, — kivált miután az Ágnessel való első találkozása alkalmával fölmerült, bár futólagos jelenségeket, önmagára nézve előnyöseknek magyarázható. Károly okoskodása szerint Andornak, felhasználva a kínálkozó alkalmat, rögtön távoznia kellene Pestről, nehogy az ott való időzés még inkább azon örvény felé sodorja, mely az igazán érezni s lelkesülni tudót, — a hideg ész okoskodásaival szemben bizonyos veszélylyel fenyegeti. Ellenkezőleg Andor, elragadtatva a tapasztaltak által, hosszú levelet , mintegy jelentést intézett atyjához, s elhatárzá, némi végzendőHa mindazon eseményeket, melyek szünetelésünk ideje alatt nem minden nyom s érdek nélkül legördülének, részletesen közölnék: tán hosszabbra nyúlnának soraink, mint e lapoknak a „vidéki tudósítások“ részére kiszabott szűk tere megengedhetné;—azért levelezői tisztünkhez biven s kötelességünk szerint „csak az érdekesb vidéki események s korszerűbb mozzanatok tolmácsolására szorítkozunk. Első helyre állítjuk a győr-pápa-keszthelyi vasút kérdésének ujabbi fölelevenítését s mielőbbi kiépítésének szükséges voltát. A mily buzgalommal karoltatott fel egyidőn e tervezett vonalnak eszméje, époly kitartással s áldozatkészséggel siet e vidék annak mielőbbi meg Eliza külsejét illetőleg érte őt; elmondottuk azt is, mi ügyesen tudta az anglofrank nő ez általa azonnal észlelt hatást elpalástolni s kiegyengetni ; most már csak az van hátra, hogy röviden előadjuk, ez ügyes eljárás daczára: mi kellemetlen s visszás következményei lőnek miss Eliza szépségének. Volt alkalmunk tapasztalhatni, a család különben minden ügyeit szivén hordozó Dely Arthur, mi keveset gondol Ágnes tulajdonképeni körülményeivel; mennyire szeretné ha férjhez menetele segélyével végképen megtisztulna azon tér, melyet egészen saját tevékenysége számára szemelt ki s a melynek birtoklása után remény tette csak végterveit valósíthatni. De bármennyire jártuk is az élet iskoláját , bármennyire háttérbe szorult legyen is a természetes érzelmek árja önérdekünk elől, szivünk mégis időről időre feldobog s követelőleg lép fel még az önérdek s önösség rovására is. Dely Arthur — tekintve azelőtti ellenkező eljárását s nézeteit — feltűnő érdekkel viseltetett Ágnes nevelése iránt, mióta az miss Eliza gondjára volt bizva, sőt*tudományos s mivelődési vágya annyira fokozódott, hogy némileg tökéletesíteni óhajtván a franczia nyelvről való kezdetleges ismereteit, miss Eliza tanítványává esküdött fel, s rendkívül nagy szorgalommal járta leczkéit. Bármennyire terhére látszott is lenni e leczkeadás miss Elizának, a szorgosan észlelődő — pedig Seraphine grófné ezek sorába tartozott — figyelmét el nem kerülhette azon körülmény, mely szerint panaszai daczára, mintha egyedül a grófné iránti tisztelet bírná őt ez áldozatra, még sem viseltetett oly ellenszenvvel a tanítvány irányában, mint amilyennel szoktunk viseltetni azok iránt, kik mint ilyenek untató hatást gyakorolnak reánk. A gyanú, ez irányban nyilvánvaló egyetlen szikrája is elég leendett Dárdainé indulatosságát lángra lobbantani, mert hisz most ismételve s inkább mint első találkozásuk alkalmával, tűnt fel előtte azon nagy különbség, mely az ő hervadófélben levő miss Elizának, az éle delét mutató külseje között létezik. (Folytatása következik.) Hétköznapi fecsegések. Mártontól. Tele van a levegő politikával! A tojás ára felmegy,mert a politikai légkör nehezül, a búza drágul, mert Schleswig-Holsteinban bábomra van kilátás; az alföldi ínség egy kis változó időt kíván jobb termés reményében, fiatal mágnások Esztergomba mennek lakadalmazni s a nemzeti szinház vigjátékaiban politikai elvek küzdenek meg egymással. Két hét alatt két vigjáték jelent meg színpadunkon, melyek, úgy tetszik, mintha a komoly brochure-irodalom vigabb illustratiói akarnának lenni, szavazatot keresve a közönség kaczájában. Az egyik: „Az égben“; nevetségessé teszi a hazafias frázisokat; a másik „Egy jó madár“ kigúnyolja a nemzetellenes bevándorlottakat. Mindkettő túloz, élessé válik, a mi politikai satyráknál megszokott dolog. Mi is nagyon tiszteljük a kor érzelmeit, uralkodó napi eszméit s jogot adunk a művészetnek, hogy belőlük táplálkozzék, hanem az ilyen koreszméknél az a baj szokott lenni, hogy ha azok csak egy nappal is később jönnek, mint mikor helyükön voltak, eltévesztik hatásukat, és kárba vesznek. Így van az eset mind a „két említett művel; az egyik „A jó madár“ későbben jött egy pár évvel kelleténél, a másik pedig: „Az égben , korábban — nem tudom hány évvel a szükségesnél ? A „jó madár“ tárgya egy Magyarországba bevándorlott szláv jövevény története, ki itt fél éhenholtan egy háznál megnyugvást lel, s azután