A Hon, 1864. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-13 / 9. szám

PEST , JANUÁR 12 Politikai szemle, Pest, jan. 12. (U.: A német szövetségi gyűlés tegna­pi rendkívüli ülésében ismét szóba jött a schleswig-h­olsteini kérdés. Ausztria és Poroszország újólag sürgetőleg indítvá­nyozták : szólíttassék föl Dánor­szág a novemberi alaptörvény visszavételére, különben azon­­nal végrehajtatik Schleswig occupatiója. Ezen indítvány fölött csütörtökön fog a szavazás megtörténni. Mielőtt ez meg­történnék, nem fölösleges megjegyezni, miszerint a német szövetségi hatalmak egy része némi gyanúval tekint Ausztria és Poroszországnak Schleswig megszál­lására vonatkozó indítványára. A két né­met nagyhatalom, véleményük szerint, nem Németország és az augustenbugi herczeg, hanem épen Dánország és IX. Keresztély király érdekében szállja meg Schleswiget, a londoni szerződés értelmé­ben. Ezen megszállás által eleve gátat akarnak vetni a harcznak, amely a né­met szövetségnek az augustenburgi herczeg örökösödése melletti eshetőleges határoza­ta után egyfelől Dánország, másfelől az augustenburgi herczeg jogait védő német hatalmak közt kifejlődhetnek. Hogy a bécsi és berlini kabinet politicáját ily irány vezeti, ez iránt alig lehet már két­ség. Azon miniszteri tanács, mely a schles­­wig-holsteini kérdésben tegnapelőtt tarta­tott a bécsi kabinetben kimodozta azt, hogy az örökösödési kérdést nem szabad Schles­wig occupatiojába vegyizni, s minden oly inditványnak, mely az occupatiot az örö­kösödési igények érdekéb­n helyezné ki­látásba, ellene kell dolgozni. Tegyük föl most , hogy a német szö­vetség, az osztrák-porosz indítvány elve­tésével, a hessen-darmstadti indítványt fo­gadná el, mely egyenesen az augusten­­burgi herczeg jogának érdekében kivánja Schleswig occupatióját : mit fog ez eset­ben tenni Ausztria és Poroszország? Fon­tos kérdés. Ezen eshetőségre czélzott teg­nap Mühlfeld, Rechberg grófhoz intézett interpellatiója által. Engedelmeskedik-e Ausztria és Poroszország a szövetség több­sége határozatának ? vagy megtagadván azt, a k­övetkezményekért magukra vál­lalják-e a felelősséget? Tekintetbe vévén e szerint azon következményeket, melye­ket a Schleswig occupatioját illető ind­ít­­vány eldöntése maga után vonhat, méltán tartjuk azt döntő fordulatnak nem csak azért, mert a Dán- és Németország közti háború fölött határoz, hanem azért is, mert a német szövetség létét is kérdés­be hozza. A német szövetségnél még egy más, a schleswig-h­olsteini ügyre vonatkozó in­dítvány vár eldöntésre, s ez: az Angolor­szág által indítványozott conferentia. Kü­­beck báró, Ausztria követe a szövetség­nél, az indítvány elfogadását javasolja, de annak elvettetése mégis kétségtelen. Legalább ezt távírják Frankfurtból. Ezen conferentia ügye a Tuileriákban sem részesül kedvező fogadtatásban, mint ezt újabban határozottan írják. Franczia­­ország visszaadja Angolországnak a trom­fot, a congres.ms kérdésében követett ön­ző és perfid eljárásáért. Francziaország elfogadja ugyan az ad hoc conferentiát in principio, de tekintve a közelebbi előzményekéig még inkább pedig a­ dán né­met kérdéssel járó különböző nehézsége­ket, azt kívánja, hogy előre programmal kottassák, az alkudozásoknak gyakorlati eredményre vezetése végett. Francziaor­­szág eszerint ép oly pr­ogrammot kí­ván ,mint némely hatalmak kívántak a congressust illetőleg. Drouyn de Lhuys ez értelem­ben nyilatkozott részint szóval Cowley lord előtt, részint azon sürgönyökben, melyeket legközelebbről Grammont és Latour­d Auvergne herczegekhez intézett Bécsbe és Londonba. Sz. Pétervárról fontos hir érkezett,mely­nek megvalósulása csak kívánatos lehet. Holnap, jan. 13-án, mely a görög naptár szerint uj év napja, Oroszország tar­tományi uj szervezettel ajándékoztatnék meg. Ezen tartományi szervezet képvi­seleti rendszerre alapittatnék , s folytatá­sát képezné azon nagy reformoknak, me­lyeket a jobbágyság eltörlése s az igazság­szolgáltatás újra szervezése által léptet­tek életbe. Miután azonban a képvi­seleti reform 70 millió embert fog illet­ni, a végrehajtás nehéz s tán késedel­mes is lehet; de örvendetes tudomásul kell megjegyezni,hogy Oroszország, — da­czára a bel és küllzavaroknak, — n­e ha­gyott föl a polgárosító haladás utjával, a mely a birodalom politicai és társadalmi újjá­születésére vezet. Berryer föllépése a fran­ézia törvényhozó gyűlésben. (K.) A karzatok már 12 órakor egészen megteltek jan. 8-án; a közönség Berry­er­től várt beszédet és nem csalatkozott. A hírneves szónok előbb a nyilvános hitelre vonatkozó törvényjavaslatról be­szélt tovább másfél óránál. Minden szó­noki phrasis nélkül szorosan a tényekhez ragaszkodott, élénken megvilágítva azo­kat. Beszéde, melyet sokszor megtapsol­tak, nagyhatású remekmű volt. Azon nyilatkozattal kezdé, hogy komolyan, szenvedély nélkül megvizsgálta a pénzállapoto­kat, kevésbé azon óhajjal, hogy a tanulmány­ban az utóbbi 12 év pénzigazgatásának korho­­lására alkalmat találjon, mint inkább azon kí­vánattal , hogy hasznos intelmeket merítsen belőle a maga­s az egész világ számára. Áttér­ve Fould ismert jelentésére, mely úgymond elő­re látja, hogy rendszerváltoztatás nélkül zava­rok támadhatnak, s úgy találja, hogy e minisz­ternek mélyen kell sajnálnia, hogy az általa szükségeseknek talált változtatásokat meg nem tehette. Berryer úgy hiszi, hogy tekintve az ügyek állását 1852 óta, nem lehet meg nem ijedni a függő és consolidált adósság iszonyú szaporodásától. Áttér ezután a különféle deficitek történetére. 1814-ben volt 87 millió ; 1815-től 1830-ig lett 143 m. Berryer figyelmeztet, hogy az ak­kori deficitek dicsőségen alapultak : Görögor­szág fölszabadítása, Algír meghódítása. 1830- tól 1852-ig egy milliárdra és 313 millióra sza­porodott az adósság. Okok a nagy nyilvános építkezések, a vasutak, Algír pacificatiója, a párisi erődítvények építése s volt kárpótlás, mely az adósságot 651 millióra csökkentette. 1852 óta a mesterségesen re­ lncalt deficit 971 milliót tesz. Berryer visszaretten ettől, mert a 12 év óta föl­vett kölcsönök 3 milliárdra és 144 millióra rúgnak. Igazságtalanság volt a bank szabadal­mának 30 évvel meghosszabbítása ; a kamat­­egyenlősitést szerencsétlenségnek tartja s a ka­ré atátváltoztatást boldogtalan műtétnek. Kemé­nyen megrója, hogy m­inden segélyforrást igény­be vettek ; a banktól kölcsön vétetett, s hogy azon 80 milliót, melylyel Spany­olország adós, azonnal megkapják, 25 milliót föláldoztak. Az utóbbi rész, a franczia kincstárhoz méltatlan segélyforrás volt. A kamatátváltoztatás, igaz 157 millió tartott meg a közönségnek , de ha a birtokosok ma eladást szándékolnak, azt a 157 milliót egyszerűen elvesztik. (Zaj.) Ezután áttér Berryer a mexikói kérdésre,mely­nek pol. oldalát ezúttal nem akarja tárgyalni. Vádolja a minisztereket, hogy megsértették a törvényt azzal, hogy ezen és más hasonló költ­ségeket a pótkiadások közé sorolták, holott tud­­niok kelle azok bekövetkezését. Ez különösen én Mexikóra nézve, miután a költségvetés elő­terjesztésekor a pueblai szerencsétlenség nem vola titok többé. Kárhoztatván a többi távol ex­­peditiókat is, erélyesen a béke föntartását kö­veteli a szónok. „Nem lehet — mondja beszéde végén — meg nem ijednem, ha arra gondolok, minő válságba, minő romlásba rohannánk, ha nagy háború tör­ne ki a száraz­földön. Uraim, minden szemé­lyes tekintet nélkül szólok; az én koromban nincsenek többé önös tekintetek. A jövő már nem az enyém , de mindig hű vagyok hazám boldogsága és szép sorsához!“ Zajos taps követte e zárszavakat. G­o­u­i­n védte a kamategyenlősitést s a többi Berryer­ megtámadta kormány rendszabályokat. Utána a baloldali 011 m­­­­­e­g­szólt s szép be­szédben pártolta Berryer béke politikáját. Ko­moly gazdálkodást kíván s oly lefegyverzést, mely a gazdálkodást lehetővé tegye. Beszédét rendkívül megéljenezték. Vuitry kormánybiztos felelni fog holnap Ber­ry élnek. Changarnier tbnok a karzaton volt. lfjabb angol jegyzék a schleswUholsteini ügyben. Az angol kormány egy második sür­gönyt is bocsátott ki a schleswigholsteini ügyben. Ezen sürgöny, melyet Russell lord Malet német szövetségi angol követ­hez intéz, s melynek eszmemenetét már tegnap közöltük, egész terjedelmében így hangzik : Külügyi hivatal, 1863. dec. 31. Uram ! Azok az események, melyek Dánia előbbi királyának halála után beállottak, ko­moly aggodalommal töltik el ő felsége kor­mányát. A dolgok elejente kedvezőknek látszanak. VII. Fridrik utódját elismerték átalánosan, va­lamint Holsteinban, Lauenburgban és Schles­­wigben, úgy a dán királyságban is. Igaz, hogy Holsteinban néhány bíró és professor megtaga­dá a hűségi esküt, de á talán a rend és nyuga­lom túluralkodó maradt. Eme belső helybenha­gyást Francziaország, Nagy-Britannia, Oroszor­szág és Svédország elismerése követte. De Németországban igen különböző szellem uralkodott. Az államok és uralkodók néhánya, melyek a londoni szerződést aláírták, elsőknek mutatkoz­tak azok közt, kik az augustenburgi herczeg­­nek a kolsteini és schleswigi herczegségekhez való örökösödési jogát támogatták. A két német nagyhatalom, Ausztria és Porosz­­ország, mérsékelten járt el. Nem utasiták el egye­nesen IX. Keresztélynek VII .. Fridrik országá­ban való uralkodási örökösödését, magokat a londoni szerződés előleges meghatározásaihoz tartván; de jogczímének elismerését azon felté­telhez köték, hogy a király teljesítse azon kö­telezettségeket, melyeket előde az 1851 és 1852- ks években elvállalt. Ő felsége kormánya nem csatlakozhatott az említett nézetek egyikéhez is. Nem engedheté meg az augustenburgi herczeg követeléseinek egyikét sem, melyek ellenmondásban állának az ő felsége által az 1852-ki londoni szerződésben elvállalt kötelezettségekkel. Azon nézetben van, hogy Dánia királya köteles teljesítni az 1851-ki­kötéseket, de nem tartja azt, hogy a koronához való jog bármi tekintetben eme kötelezettségek teljesítésétől függjön. Midőn tehát ő felsége kormánya legnagyobb készséggel elismerte IX. ik Keresztély trónörökösödését, Franczia- és Oroszországgal kezet fogva sürgeté koronája Németország iránt elvállalt kötelezettségeinek teljesítését. A királynak hajlandóságát ezen kötelezettsé­geknek eleget tenni,nem vonhatta kétségbe. Szü­letésére nézve német herczeg, s azon természetes hajlamát, hogy német alattvalóival ép oly kegy­teljesen bánjék, mint a dán alattvalókkal, nem lehet kérdés alá helyezni. Bármennyi okot szol­gáltatott légyen panaszokra az elhalt király hi­vatalnokainak eljárása, mégis hinni lehet, hogy ezen okokat az uj király részrehajlatlan eljárása s egyforma bánásmódja elhárította volna. Szerencsétlenségre két akadály emelkedett a kiegyezkedés ellen, úgy a mint azt a béke ba­rátai kívánták volna. Az egyik a dán-schleswigi alkotmány volt, melyet a koppenhágai birodal­mi tanács a múlt év november havában elfoga­dott, a másik Németország magatartása. Ő felsége kormánya azt véli, hogy az uj dán két adván okul : hosszasabban időzni Pesten, mint szándékában volt. Andor a színház csarnokában jön bemutatva egyik ismerőse által Dárday grófnénak s leá­nyának, miután már az előadás kezdetével fel­­költötte volna kiváncsát Ágnes feltűnő külseje. Azt biztosan nem állíthatjuk, vájjon Ágnes ész­­revette-e a csinos fiatal iránta nyilvánvaló fi­gyelmét s azon éberségét, melylyel Dárdayné páholyát kiséré, — de annyi bizonyos, hogy bemutatás közben olynemű volt Andor iránti viselete, milyen lenni szokott egy már általunk látott s némileg ismert irányában. Más­nap délelőtt Andor kötelességének tart­ván Dárdaynénál látogatást tenni, s ez alka­lommal elmondván , hogy tervei változván, még egy ideig a fővárosban mulatand, — lehetetlen volt észre nem vennie a benső megelégedés azon szikráját, mely egy perezre áthatotta Ág­nest e hir hallatára. E pillanattól kezdve Károly minden okosko­dása futó homok gyanánt szélnek eredt, Andor érzelmei pedig gyökeret verve gazdag hajtás­nak indultak. A gyakorlat vajmi gyakran megczáfolja­­ a legfényesebb elméletet. Miss Eliza tehát csakugyan beváltotta szavát, s az általa gyakorlott eljárás ismét egyszer czélszerűnek bizonyult be, — befejezvén Ágnes pallérozását alig egy év leforgása alatt. Igaz, hogy egy év rendkívül rövid időköz — daczára annak, hogy gyakran, egy hosszú év leteltéről beszélünk , mely nem ritkán elsikamlik raj­tunk a nélkül, hogy annak öntudatával bírnánk; de igaz az is, hogy miss Eliza Dárdayné házá­nál való mulatása alatt oly események merül­tek fel, melyek következtében távozása épen nem akadályoztatott, sőt mennyire a körülmé­nyek engedék, siettetett. Ez év tehát, ha hos­­­szunak nem is, de következményeiben gazdag­nak mondható. Elbeszéltük már, mi boszantólag érintette Seraphine grófnét azon csalódás, mely miss alkotmány Schleswig bekebleztetését czélozza, s igy mint ilyen a várt korona kötelezettségei­vel ellenkezésben áll. Valóban a dán miniszterek védelme e tekin­tetben ki nem elégítő. Hanem a Hall­er által a másik pont tekintetében előhozott indokok,tu­d­­niillik Németország magatartása, igen fontos. Indokait, mint következik, idézni lehet. Dánia a múlt évi martiusi pátenst visszavonta. Aláve­tette magát békésen a szövetségi végrehajtás­nak, habár azt a szövetségi jog által nem is látta indokolva. Csakhamar kívánják tőle a novem­berben hozott dán-schleswig alkotmány vissza­húzását. S minő biztosságot nyújtanak neki az iránt, hogy ez leend az utolsó követelés ? Már­is okokat állíttatnak fel egy Schleswig számára adandó alkotmány s egy dán alkotmány, me­lyekből jövőre nézve uj igények s követelések származtathatnak. Mikor számolhat már egyszer Dá­nia nyugalomra ez örökös kívána­­tokkal szemben? Ha függetlenségének fenn kell maradni, jobb lenne most ellentálla­­nia, mint felesleges engedmények által önma­gát gyengíteni. Habár ő felsége kormányának véleménye szerint Hall ferde álláspontot is foglal el, ezen ál­láspont mégis indokolva van. Dániának joga van Németország igényeinek határait megtudni s azon állásba helyeztetni, hogy ezen hosszas és fárasztó vitának egyszer véget szakaszszon. Ha Dánia 11 év alatt kivonhatá ma­gát kötelezettségei teljesítése alól, s ha Né­metország ezen i­dő folytán Dániát alaptalan és kivihetetlen követe­lésekkel kinzá, itt az ideje, hogy e vi­szálynak vége szakadjon. A londoni szerződést aláirt hatalmasságok s velők a német szövetség hivatvák legelőször arra, hogy végleges kiegyezkedés feltételeit megszabják. Ö Flge kormánya kívánja (verlangt) tehát a béke érdekében : 1. Hogy a londoni szerződést aláirt hatalmas­ságok conferentiája a német szövetség követé­vel egyetemben Párisban vagy London­ban összeüljön a Németország és Dánia közt fenforgó viszály kiegyenlitésére. 2. Hogy mig a conferentia munkálatait be­­végzi, a status quo fenmaradjon. 0 Flge kormánya feljogosítva érzi magát arra, hogy Európa békéjének érdekében ezt kívánja. Dániát illetőleg nincs más érdeke, mint az, mely Európa egyik régi és független király­ságát megilleti. De az érdekében áll, hogy Euró­pa békéje épen maradjon. Igen sürgetve kéri tehát ő Flge kormánya az uralkodókat és kabineteiket, vegyék fontolóra, minő terhes lenne e viszály kiegyenlítése, ha egyszer a háború véres itélőszéke elébe kerülne. Ki határozhatja meg előre, minő kiterjedést venne ily háború, minő vágyakat keltene, s minő vidékeket látogatna meg pusz­títása? Magában aránylag csekély jelen­tőség­ű­ Glücksburg vagy Augusten­­burg hg i­l-e Holstein és Schleswig kormányán. A két hg mindenike alatt bizto­sítva lehetnek az alattvalók szabadságai és ki­váltságai. Azonban nagy jelentőségű az, hogy a szerződések híven megtartassa­nak, hogy a jog és birtok tisztelet­ben tartassák, s hogy a háború lángja Európára ne terjedjen ki, oly kérdések miatt, melyeket higgadt és érett igazságos és bölcs eljárás békés megoldásra vezethetnek. Felhatalmaztatik ön, hogy e sürgönyről a szövetséggyű­lés elnökénél másolatot hagyjon. Vagyok stb. Aláirva: Russel.“ Vidéki levelezések. Sümeg és vidéke jan. 5. testesitését eszközölni. A mennyire örvendünk e jólétünk biztosításának eszméje körüli cso­portosuláson, s a mennyire szeretjük és tisztel­jük a zöld asztaloknál nyilvánított alkotmányos nézetek és vélemények összeegyeztetését: épen annyira nem látjuk idő­­s czélszerűnek, hogy a szükségelt kiépítési költségek — illetőleg a köl­csönösszeg — kiteremtése fölötti vitatkozások s egyéni nézetek nyilvánításai oly hosszadalmasak le­gyenek, hogy miattuk, vidékünk e lényeges életkérdését éveken át — saját kárunkra — nyújtsuk, vagy épen kezünkből kiejtsük. E dunántúli vidékünket hosszában átmetsző vonalnak czélszerűsége, szükséges volta, kiépí­tésének olcsósága s dús jövedelmű előnyei már az előleges költségek aláírásakor, továbbá a tervkészítés­­i vonalfelmérésnek bevégzése után oly alaposan valának kimutatva, s csal­­hatlan számokkal bebizonyítva, hogy a további bizonyítgatások, csak unalmas ismétlés s káros idővesztegetés lenne. — Nincs egyéb hátra, minthogy áldozatkész szívvel s lélekkel csopor­tosuljunk e szép terv kivitele körül, mely t­u­r d­u­n­a­i vidékünknek nemcsak fában, ga­bonában és borban, de számtalan egyéb nyers terményekben is gazdag — és kiaknázhatatlan — kies tájain átvonulva, mindenfelé az anyagi jólét áldásait hordja, s a népeket a szellemi emelkedés czélja felé repitendi. Vajjon lesz-e, és mily hatása leend igényte­len szavainknak ? nem tudjuk egyelőre; de azt igenis, hogy vidéki levelezőknek, képviselt vi­dékük életmozzanatait, sőt még fásultságát is biven és részrehajlatlanul kötelességük tol­mácsolni. E részben, — noha igénytelenségünk­nek nem szoktunk előnyt tulajdonítani — min­ket egy pár legközelebbi esemény is vigasztal, melyeknek kivitelében, habár tettleg részt nem vehetünk is, de a megtestesült eszme nyilvános megpendítése tárgyában igénytelen szavunk nem hangzott el a pusztában. Nyilvánítottuk ugyanis múlt évi egyik tu­dósításunkban azon közóhajtást: „vajha ke­gyes földes urunk által a két pár köré fel­állitatott gőzmalom , csak előhírnöke lenne a körvidék szükségletét kielégítő nagyobb gőzmalomnak!“ — s ime , ma már öröm­mel tudatjuk, hogy városunk délnyugati ré­szén, a sü­m­eg-keszthelyi postaút jobb oldalán nem csak kiemelkedik,­­ hanem a lankadatlan buzgalom, nemes áldozatkészség s a gyors épít­kezés körül kifejtett erély folytán, az óhajtásunk szerint, hat pár köre újon épített gőzmalom, maholnap a közforgalom­ s közhasználatnak át is adatik. — Csakugyan bámulnunk kellene e nagyszerű s tetemes költségbe került épület gyors befejezésén; ha nem ismernék kegyes földes urunk nemes áldozatkészségét s Scham­­pék J. uradalmi főmérnök ur lankadatlan szor­galmát s kitartó erélyét minden nagy, szép és nemes tervnek kivitelében. Egy éve múlt már, hogy nagyviasga Ranol­­der János veszprémi püspök földesurunkkal a tagosítási egyezséget megkötöttük, s íme, egy év után is, — fájdalom! — magunk között még mindig a kezdeményezés küszöbén, illetőleg az egyenetlenkedés tövises utján botorkálunk. Na­ponként újabb egyezkedési kísérlet történik s naponként meghiúsítják azt az önérdek sötét daemonai! A birtokosabb osztály jelesebb fér­­fiai egyenkint visszavonulnak s átengedik a küzdtért azoknak, kiket a testvéri szeretet ér­zete soha sem hevített, hanem az önérdek s egyenetlenkedés veszekedő ösztöne bujtogat. Ez oly visszás és kétes helyzet, melyből ezen az uton, közjóra ugyan soha — hanem egyesek kapzsisága mellett a közérdek rovására s a sze­gényebb néposztály romlására fogunk kibonta­kozhatni. Még most van idő e naponként veszedelmesebb árt medrébe visszaszorítani, s magunk közt mél­tányos elhelyezést megállapítani ; de ha egyen­kint visszavonulunk s az egyezkedési tért az önző tömegnek átengedjük, ez oly végletekig hajtja az önhaszonkeresést, melytől utóvégre, egy-egy körtvélyesi esemény ismétlése által bír csak megválni. Még egyet : az úgynevezett „zalamegyei ifjú­ság“ ez évben is megtartja­­ zártkörű tünczvi­­galmát“, még­pedig ezúttal — úgy hírlik — jó­tékony czélra adatnék a tiszta jövedelem. Ta­lán okultak a rendező urak a tavasi esemény­ből, a midőn a jövedelem nem fedezte a tete­mes kiadást ! Szeretnék hinni, hogy ezúttal, — már ha jótékony czél a c­ég, nem a pazarra, hanem inkább a takarékosságra leend főfigye­lem irányozva. Erről majd részletesebben. D. TÁRCZA A kék szemüveges nő. Regény. Irta Báró Formaniczky Frigyes. VIII. El­m­élet és gyakorlat. Gerőfalvi Andor lehangoltan hagyta el az or­vos lakát, annál inkább, mert már oda érkezte alkalmával is fel volt idézve kedélye mélyében az elégedetlenség azon foka , mely csalódá­saink uszályát képezi. A lelkén borongó csaló­dást újabb tetézte. Az ifjút meglepte Ágnes szépsége, teája, az életben ritkán s csak az if­júság viruló szakában előforduló benyomások egyikét gyakorolván , mely rögtön s átmenet nélkül vesz erőt rajtunk s nem engedi kisikam­­lani többé az egyszer megragadott prédát. Andor, Ágnes arczának s egész megjelenésé­nek bájaitól meghatottan s átmelegülten indult Károlyhoz; — s ez érzelmének öntudata által némileg elfogultan, koczkáztatta a Dárday gróf­­nét illető kérdést, melyre kimeritő s igy tehát kielégítő válaszban részesült. De épen e kimentő válasz volt az, mely le­­hangolttá varázslá a magát már is édes álmok­ba ringató ifjút, s a mely az általa kivánt fel­világosításokért viszonzásul, családja régi s meghitt barátja iránt inkább neheztelést mint köszönetet keltett. Az igazság fegyvere jóakaró vagy ellenség kezében, egyiránt kegyetlen tényező, melylyel megbarátkozni vajmi nehéz feladat. Károly, részletezvén Seraphine grófné élete fo­lyamát, világos képét akarta nyújtani azon család benső éseményeinek,melynek e perczben minden­esetre leghatalmasabb tényezője Andorra feltű­nő benyomást idézett elő ; — legalább ezt, he­lyesen ez esetben, következtette az orvos, ta­pasztalván az ifjú egy ártatlan s közönyös kér­dés alkalmával nyilatkozó zavarát. Jót cselek­szem — igy gondolá — ha Andor elé a valót híven tárom, hadd okuljon s hadd hüljön azon reája nézve mindenesetre veszélyes, most kelet­kezőfélben lévő szenvedély, mely , szive mélyé­ben netalán gyökeret verhetne Ágnes feltűnő szépsége által felizgatva; utóbb pedig tapasz­talván az ifjú lehangoltságát, mintegy benső megelégedéssel szemlélte: a kijózanodás ez első mozzanatait. A következtetés magában véve talán helyes, — de egy huszonhat éves, lelkesedésre fogé­kony, külbenyomásoknak alávetett, az életet még árnyoldalairól nem tanulmányozott fiatal ember irányában mind­eddig hibás s valósulás­­ra kilátással alig biró : m­ig a hideg ész okos­kodásai helyébe, egy szép nő szemeinek bűvös hatása, a sziv érzelmeit varázsolja a kedély fel­­színére. Andor sokkal inkább becsülte Károly­t,semhogy szavai s benyomásai igaz s helyes volta felől kétely támadhatott volna lelkében, — de sokkal szebbnek s igézőbbnek tartotta Ágnest, sem­hogy e pereztől kezdve imádottját az őt veszé­lyeztető körülmények közül kiszabadítani ne vált volna egyedüli i­gyekezetévé s feladatává, — kivált miután az Ágnessel való első találko­zása alkalmával fölmerült, bár futólagos jelen­ségeket, önmagára nézve előnyöseknek magya­­rázható. Károly okoskodása szerint Andornak, felhasz­nálva a kínálkozó alkalmat, rögtön távoznia kel­lene Pestről, nehogy az ott való időzés még in­kább azon örvény felé sodorja, mely az igazán érezni s lelkesülni tudót, — a hideg ész okos­kodásaival szemben bizonyos veszélylyel fe­nyegeti. Ellenkezőleg Andor, elragadtatva a tapasz­taltak által, hosszú levelet , mintegy jelentést intézett atyjához, s elhatárzá, némi végzendő­Ha mindazon eseményeket, melyek szünete­lésünk ideje alatt nem minden nyom s érdek nélkül legördülének, részletesen közölnék: tán hosszabbra nyúlnának soraink, mint e lapoknak a „vidéki tudósítások“ részére kiszabott szűk tere megengedhetné;­­—azért levelezői tisztünk­hez biven s kötelességünk szerint „csak az ér­­dekesb vidéki események s korszerűbb mozza­natok tolmácsolására szorítkozunk. Első helyre állítjuk a győr-pápa-keszthelyi vasút kérdésének ujabbi fölelevenítését s mie­­­­lőbbi kiépítésének szükséges voltát. A mily buzgalommal karoltatott fel egyidőn e tervezett vonalnak eszméje, époly kitartással s áldozat­­készséggel siet e vidék annak mielőbbi meg­­ Eliza külsejét illetőleg érte őt; elmondottuk azt is, mi ügyesen tudta az anglofrank nő ez általa azonnal észlelt hatást elpalástolni s ki­egyengetni ; most már csak az van hátra, hogy röviden előadjuk, ez ügyes eljárás daczára: mi kellemetlen s visszás következményei lőnek miss Eliza szépségének. Volt alkalmunk tapasztalhatni, a család kü­lönben minden ügyeit szivén hordozó Dely Arthur, mi keveset gondol Ágnes tulajdonké­­peni körülményeivel; mennyire szeretné ha férjhez menetele segélyével végképen megtisz­tulna azon tér, melyet egészen saját tevékeny­sége számára szemelt ki s a melynek birtok­lása után remény tette csak végterveit valósít­hatni. De bár­mennyire jártuk is az élet is­koláját , bármennyire háttérbe szorult legyen is a természetes érzelmek árja önérdekünk elől, szivünk mégis időről időre feldobog s kö­­vetelőleg lép fel még az önérdek s önösség ro­vására is. Dely Arthur — tekintve azelőtti ellenkező eljárását s nézeteit — feltűnő érdekkel viselte­tett Ágnes nevelése iránt, mióta az miss Eliza gondjára volt bizva, sőt*tudományos s mivelődé­­si vágya annyira fokozódott, hogy némileg tö­kéletesíteni óhajtván a franczia nyelvről való kezdetleges ismereteit, miss Eliza tanítványává esküdött fel, s rendkívül nagy szorgalommal járta leczkéit. Bár­mennyire terhére látszott is lenni e leczkeadás miss Elizának, a szorgosan észlelődő — pedig Seraphine grófné ezek sorá­ba tartozott — figyelmét el nem kerülhette azon körülmény, mely szerint panaszai daczára, mintha egyedül a grófné iránti tisztelet bírná őt ez áldozatra, még sem viseltetett oly ellen­szenvvel a tanítvány irányában, mint a­milyen­nel szoktunk viseltetni azok iránt, kik mint­­ ilyenek untató hatást gyakorolnak reánk. A gyanú, ez irányban nyilvánvaló egyetlen szikrája is elég leendett Dárdainé indulatossá­gát lángra lobbantani, mert hisz most ismételve s inkább mint első találkozásuk alkalmával, tűnt fel előtte azon nagy különbség, mely az ő hervadófélben levő miss Elizának, az éle delét mutató külseje között létezik. (Folytatása következik.) Hétköznapi fecsegések. Mártontól. Tele van a levegő politikával! A tojás ára felmegy,mert a politikai légkör ne­hezül, a búza drágul, mert Schleswig-Holstein­­ban bábomra van kilátás; az alföldi ínség egy kis változó időt kíván jobb termés reményében, fiatal mágnások Esztergomba mennek lakadal­­mazni s a nemzeti szinház vigjátékaiban politi­kai elvek küzdenek meg egymással. Két hét alatt két vigjáték jelent meg színpa­dunkon, melyek, úgy tetszik, mintha a komoly brochure-irodalom vigabb illustratiói akarná­nak lenni, szavazatot keresve a közönség ka­­czájában. Az egyik: „Az égben“; nevetségessé teszi a hazafias frázisokat; a másik „Egy jó madár“ kigúnyolja a nemzetellenes be­­vándorlottakat. Mindkettő túloz, élessé válik, a mi politikai satyráknál megszokott dolog. Mi is nagyon tiszteljük a kor érzelmeit, ural­kodó napi eszméit s jogot adunk a művészetnek, hogy belőlük táplálkozzék, hanem az ilyen kor­eszméknél az a baj szokott lenni, hogy ha azok csak egy nappal is később jönnek, mint mikor helyükön voltak, eltévesztik hatásukat, és kárba vesznek. Így van az eset mind a „két említett művel; az egyik „A jó madár“ későbben jött egy pár évvel kelleténél, a másik pedig: „Az égben , korábban — nem tudom hány évvel a szük­ségesnél ? A „jó m­a­d­á­r“ tárgya egy Magyarországba bevándorlott szláv jövevény története, ki itt fél éhenholtan egy háznál megnyugvást lel, s azután

Next