A Hon, 1864. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-14 / 36. szám

a­lom korábban Törökországgal kötött. Minden hatalom kötelező magát, hogy a Bosphorus és a Dardanellák semlegességét respektálni fogja, s hajóit nem bocsátja át Törökország engedel­­me nélkü­l ezen tengerszorosokon. Ezen szerző­dés megerősítése Törökországgal kölcsönösen kicseréltetett, de nem történt hasonló az aláiró hatalmakkal; épen úgy, mint az 1852-ki szer­ződés ratification is minden hatalom átnyújtá Dániának. A midőn az angol hajóhad a crimi háború kezdetével bement a Dardanellákba, Ausztria protestált, s úgy tekinté ezt, mint a kölcsönös kötelezettségek megsértését. Tehát Ausztria elismeri azon elvet, hogy az ára­mban mindenkivel közlött szerződések, mindenkit kö­teleznek. D’I­s­r­a­e­l­l kérdi, ha váljon a múlt ülésben felolvasott kétértelmű jegyzék, egyedüli vilá­gos bizonyíték arra, hogy Ausztria és Porosz­­ország az 1852-ki szerződéseket megtartandják? Lord Palmerston: Az érintett sürgöny a legutolsó hivatalos értesítés, melyet a kormány ez ügyben kapott, azonban úgy kell azt tekin­teni, mint t­e­l­j­e­s bizonyítékot arra­ nézve, hogy a londoni jegyzőkönyv ereje föntartandó. Ezen jegyzék ugyan nem nyújt biztosítékot, hogy Ausztria és Poroszország kivonul Schleswigből, ha a nov. 18 -i alkotmány Dánia által vissza­­vonatik; azonban Ausztria és Poroszország jellemének kell némi értékkel bírni. S miután Schleswig megtámadása egyedül azon czélból történt, hogy követeléseik teljesítésére anyagi zálogot nyerjenek, a nov. 18-ki alkotmány visszavonására becsületük kötelezi őket azonnal elhagyni a herczegségek területét,mihelyt köve­teléseik teljesítettek. H A Schleswigi csatatérről. (K.) A porosz „Staatsanzeiger“ két jelentést közöl a királyhoz, egyiket Frigyes Károly hg irta a Sleion való átkelésről, a másikat Wran­­gel a Dannewirknek a dánok általi kiü­ritéséről Mindkettő az eseményeket recapitulálja febr. 6-ig terjedőleg. Frigyes Károly hg febr. 6-tól sterupi hadi­szállásáról jelenti a királynak, hogy előcsapata Sterupban áll, s másnap reggel Flensburgba vonuland. Az előnyomulás 6-án csata nélkül történt, miután a dán sereg, a poroszok­nak az alsó Sleinák­ öszpontositásáról értesült, 5­ és 6 közt éjjel minden sánczot elhagyva, Flensburgba visszavonult. Itt előadja a hg csapatának mozgalmait. Feb. 1-én átkelve az Eideren, egyes összecsa­pásokkal Holm-Kochendorfig nyomta vissza a dánokat,két ellenséges hadigőzöst a tüzérség ál­tal az eckernfördei öbölből elüzetett, megszállta e várost, s az Eckernförde-Wittenseei vonalon foglalt állást. A dánok elhamarkodott eltakarodása a terü­letről szükségessé tette megkísérlését a missun­­dti erősség bevehetőségének, vagy biztosságot szerezni a felől, vajjon a dánok a sánczokon be­lül megverekszenek-e. Ez okból a­lig febr. 2-án, miután a dánok Kochen­domfból és Heimból csata nélkül vissza­vonultak, Missundeig nyomult előre, ütegeket állított föl s az erőcsapat zászlóaljait előre küldé. A dán ágyuk biztos lövése azon meggyőző­désre vezetett, hogy Missunde megtámadása csak a legnagyobb áldozatok árán lenne sikeres s igy a főparancsnok megengedte, hogy az át­kelés az alsó Sleinál kiséreltessék meg. Febr. 3. és 4-én nyugodtak a csapatok s Ar­nis hidverésre jelöltetett ki. A csapatok 5-én este öszpontosittattak s sza­badban táborozván kettős ellátást kaptak. Kieiből és Eckernfördéből szárazon csolna­­kok hozattak, hogy az előcsapat gyalogsága és a 12-ik gyalogdandár két helyen átkelhessen velök. Ezek Monstein tánok vezénylete alatt azon utasítást kapták, hogy a három átelleni sánczot bevegyék s az ellent Cappelnből és Arnisból kiűzzék s aztán 3/4 mértföldnyi kerü­letben a tért elfoglalják, hogy igy mintegy ele­ven hídfőt képezzenek, mely távol tartja az üt­közetet a hidtól s az átkelést biztosítja. Amistől északra, az alsó Sleinál azalatt 3 üteg jön elhelyezve, melyek nem csak a Slei egész hosszát hatalmuk alatt tartották, s a gőzösök és ágyunaszádok közeledését lehetlenné tették, hanem a túlparton is uralkodtak. E czélra Amis­től délre is állíttatott föl egy vetágyuüteg. A csolnakokon való átkelésnek 4 órakor kel­le kezdődnie, de éjjel a jég a partokon épen ott, hol az előcsapat átkelendő volt, annyira megtorlódott, hogy túl a partrakelés veszélyes lön. A 12 ik gyalogdandár baj nélkül ment át, mert az ellenség elhagyta minden állását s a 12-ik gyalogdandár elég volt a czél elérésére, az előcsapat csolnakra kelése eszerint elmaradt. A hidat 7­­/-kor megkezdték. Ez nagy erél­­­lyel és ügyességgel vitetett véghez minden há­­boritás nélkül úgy, hogy már 10V4-kor járható volt. Ezután a porosz és Würtemberg hg előme­netele mellett az átkelés megtörtént. Az előcsapat s a tartaléklovasság azon utasí­tást kapta, hogy lehető gyorsasággal Flensburg­ba induljon s az ellenséget utóérje. A hadtest többi része a missundei után volt előremenendő, midőn 10­/4 órakor a főparancsnoktól tudósítás érkezett, hogy az ellen Scheswiget s többi sán­­czolatokat is elhagyta, mire Münszter trrnoknak meghagyatott, hogy lehető gyorsasággal halad­jon előre. A 6 ik gyalogosztály Wirkiel, a 13-ik Hohenkirchen felé ment Flensburgnak. A csapatok áldozatkészségét, rendszeretetét és kitartását az utolsó két nap fáradalmai kö­zepette nem lehet eléggé dicsérni. Az egészségi állapot jó; a fogadtatás szívélyes ; politikai tüntetések nem fordultak elő.A W­r­a­n­g­e­r jelentése következő : Az egyesült csapatok fővezére Sierenstedtből febr. 6-án este 12 órától jelenti, hogy a Danne­­virk recognosoirozása azt eredményezte, mi­szerint az arcztámadás nem csak idővesztege­tés lenne, hanem roppant áldozatokat igényle­­ne. A Missunde felöli kerület szintén nem va­­n tanácsos, mert az ottani sánczok is fölötte erősek. A Frigyes Károly­ig eszközölte kém­szemle azon bizonyosságra vezetett, hogy Ar­nis és Coppel mellett át lehet kelni. A főpa­rancsnok e szerint elrendelte, hogy alig 5- és 6- dika közt éjjel a nevezett ponton átkeljen a po­rosz combinált hadsereggel. Az osztrák 6-dik hadtest egy dandára a Missunde előtt maradt poroszok erősítésére elküldetett. A hadművelet­től, ha sikerül, a Dannewirk kiürítését várta a főparancsnok. Az osztrák hadtest és a porosz testőrgyalog osztály parancsot kaptak, hogy a Dattnewirk előtt öszpontosuljanak s a sánczokat az éjjel felállított ütegekből lőjék, hogy részben az ellent itt foglalkodtassák, másrészt, mihelyt visszavonul, követhessék. E rendelkezés folytán Frigyes Károly hg 5-én d. u. 2 órakor megindult a kijelölt pontra, hol a túlsó partot csak gyengén találta megszállva. E mozdulatot hihetőleg azonnal jelentették a dánok Missundebe és Schleswigbe, mert már e nap estéjén megkezdték visszavonulásukat Schleswigből s éjfélig folytatták. Reggel 4-kor vették észre az osztrák előőrsök a dánok elvo­nulását s az üldözést azonnal megkezdték, úgy hogy az osztrák erőcsapat már reggel 5 órakor Schleswigben volt s az erről értesített porosz testőrgyalogság szintén megkezdte az utánnyo­­mulást. A vezérparancsnoknak reggel 8 órakor jelen­tették a szerencsés eseményt Danendorfban s a koronahggel azonnal Slesvigbe indult; a hadse­gédek előre küldettek mind a három csapathoz, hogy az üldözést Flensburg felé lehetőleg siet­tessék. Az előcsapat mindazáltal nem érhette utól a megfutamodott ellent, mely lövegeit is hátrahagyva, lőszeres szekereivel, mi a soraiban lábrakapott demoralisatio mellett bizonyít. Csa­pataink már 3 nap óta az ég alatt táboroztak, reggeli 4 óra óta mentek oly sikos után, hogy a lovak alig járhattak és erős havazás mellett; az üldözés azonban folytattatok s Nostiz dandára Owerseetől északra találkozott a 8 zászlóaljnyi dán utócsapattal, melynek néhány század lovas­sága s egy pár ágyúja volt. Makacs harcz után a dánok visszavezettek Flensburgra. Az osztrákok előcsapatai egy fél mértföldre állnak Flensburgtól délre; a porosz osztálynak ugyanezen irányban kelle megállapodnia a bal magaslatokon. Frigyes Károly hgtól még nem érkezett meg a jelentés a Sleion való átkelésről. Ezen stratégiai győzelem eredménye fényes az által, hogy az egyesült hadsereg a Danne­wirk birtokába jutott. Az ellen gyorsan vonul vissza. Vagy 100 ágyú és lőszer a sánczokon maradt; a missundei hidat is állva hagyták. A dán postát sok levéllel s 1200 tallérral elfogták. Sok tárgyat az országúton hagytak ; több száz foglyunk van. Veszteségeink fájdalom nem csekélyek. Wür­temberg Vilmos hg ezredes nehéz sebet kapott több más törzstiszttel. A dandár összes veszte­sége több 100 ember halottakban és sebesül­tekben, köztök számos tiszt. Ahremberg hg alól a tbkarnál a lovat kilőtték. Az üldözés a legnagyobb erőfeszítéssel foly­tattatok 7-én reggel.^ A „Berlingske Tidende“ a dán hadsereg visszavonulásáról ezeket írja: Febr. 6 án d. u. 5 órakor jelentés jött a hadügyminisztériumhoz, hogy a hadsereg Flensburgban áll, valamint nyugatra és északra e várostól. Az ellenség gyorsan követte, de jelentékeny összeütközés nem történt. A főhadiszállás Flensburg. Sok pod­­gyász érkezett Flensburgba, sok van után oda­felé. Febr. 7. Az alseni főparancsnok jelentése szerint a főhadiszállás Grauensteinban van, három hadosztály van Alsenbe rendelve. — Ugyané napról esti 8 óra 12 perczkor je­lenté a fővezér, hogy a hadseregnek alsen­­be rendelt része a düppeli sánczokba és Al­senbe megérkezett hosszú , fáradalmas , de jól kivitt visszavonulás után. A hadsereg többi része északnak indult. Tegnap előőrsi csata volt, melyben az első gyalogezred tevékeny részt vett, az Sonderburgból febr. 7 től ezt írják : Mihelyt ellenség visszavonulásunkat észrevette, Koppelnél hidat vetett a Steion s sok lovas­sággal és 16 üteggel üldözött bennünket: még­­is csak tegnap d. u. történt összeütközés Over­see mellett, melyben az 1. és 11. ezred sokat vesztettek. Steinmann tök könnyű lövést kapott oldalába. Grauenstein irányában egy egész órán át ágyúzás hallatszott. A csatatérről következő táviratok érkeztek: Kopenhága, febr. 10. A király ma Sonderburgból ide utazott. Az ellenséges porosz-osztrák szemlejáratok Nübelig ter­jeszkednek, a Sundewittben, hol 1849-ben a főhadiszállás volt s hol a német csapa­tok a düppeli sánczok birtokában az Alsenre nyomulást hasztalan várták. Berlin, febr. 11. (Este.) A „Nordd. Alig. Zig“ a „Dresd. Journal“-t helyre­igazítva ezt mondja: Mindenesetre létezik egy jan. 31-dikről kelt dán sürgöny, mely itt febr. 7-én adatott át, de az csak történelmi értékkel bir. Boroszló, febr. 12. A „Sch. Zig“ irja: Ide érkezett távirati tudósítás szerint nehány nap múlva osztrák seregszállit­­mányok váratnak ide. Ezek külön vona­tokon szállíttatnak s itt éjjeli szállást veendnek. Ma a vaspálya-igazgatóság Caselben értekezletet tart. A szállítandó csapatok száma 3—4000 emberre megy. Hamburg, febr. 12. A „Hamburger Nachrichten“ egy levele közli : Egy po­rosz testőrségi osztálynak tizedikén reg­gel Düppel felé tett hadszemléjéből kitű­nik, hogy a dánok Clippeltől egy órajá­­rásnyira álltak. Két porosz század har­­czolt itt három dán század ellen és egy tiszt és nehány ember megsebesittetett. A dánok számos foglyot vesztettek. Hamburg, febr. 13. A mai „Hamburger Nachrichten“ irja: Atzbül mellett véres csata. Holnap 400 dán fogoly szá­lliztatik dél felé. Tegnap 650 dán fogoly érkezett Rendsburgba. Flensburg, febr. 12. (Reggel 7­0 órakor.) Coudenhove gr. cs. tbnoksegéd és Neipperg gr. tbnok tegnap érkeztek ide. Az osztrákok Bauba vonultak. Tegnap, az éjjel és ma sok csapat megyen itt ke­resztül észak felé. Eddig nem bizonyos, megkezdték- e a támadást. Tegnap egyes sebesülteket hoztak. A porosz koronalig­ma Flensburgból Schleswigbe utazott, élénk örömmel töltenek el. Ön által bátran s mély belátással vezéreltetve a hadtest csapat­­jai, várakozásaimat igazolva, az ellenséggeli halált megvető diadalmas harcz,s a fáradalmak legyőzésébeni kitartás által Austria dicsteljes zászlóit újabb fénynyel vevék körül, s a világ­nak a történelmen alapuló becsülését, vitéz hadseregem irányában újólag emelék. Mondja meg ön a tábornokok, tiszteknek s az összes csapatok legénységének, hogy meg va­gyok velük elégedve s köszönetemet fejezem ki nekik. A honnal együtt gyászolom a kötelességük teljesítése közben dicsően elesett áldozatokat. Az ellenség legyőzése után a katonai Mária- Therézia rend káptalanjának összeülését fogom elrendelni s annak javaslatait a legkiválóbb tettek kitüntetése iránt átveendem. Bécs, febr. 11. 1864. Ferencz József, s. k. Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége a Schleswigben mű­ködő 6-ik hadtest parancsnokához, báró G­ab­le­n­t­z altábornagyhoz következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltózt­atott kibocsátni : Kedves altábornagy báró G­a­b 1­e­n­t­z! Az ön parancsnokságára bízott 6-ik hadtes­temnek a jelen hadjáratbani sikerei Engem Ó cs. k. Apostoli Felsége fi évi jan. 23-án 1005. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendelettel Bachrach Miklós pesti lakos vezetéknevé­nek „B­a­k­o­n­y­i“-ra kért átváltoztatását leg­kegyelmesebben megengedni méltóztatott. A magas cs. kir. pénzügyministerium a III. oszt. ideiglenes pénzügyi kerületi biztosokat, és pedig: Schneider Nándort Pozsonyban, Hegedűs Ferenczet Budán és P­f­r­i­m Lászlót Debreczenben, minőségükben véglege­sen megerősítette. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi január 22-di­­kén 724. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendelettel Osztheimer Aladár Maklár mezővárosi jegyző vezetéknevének „Kele­ti“-re kért át­változtatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 25-én 1115. sz. a. kelt kegyelmes királyi udvari ren­delettel Fischer Károly, Ágoston, Rozália, Szerafin és Laura testvérek vezetéknevüknek „H­a­l­á­s­z­i“ra kért átváltoztatását legkegyel­mesebben megengedte. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 29 től kelt legfelsőbb határozatával, Geray Mihály n.szebeni posta­igazgatót nagyváradi postaigaz­gatóvá, Vanczasz Antal postai biztost zágrá­bi postaigazgatóvá legkegyelmesebben kinevez­ni, s S­o­w­a Henrik lembergi postai­gazgatót a n.szebeni postaigazgatói állomásra áthelyezni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. országos pénzügy­igazgatóság a rendelkezés alatt lévő I osztályú iroda-járulnokot Görzben M­a­i 11­y C­l­au­la­u­d­h Alajost, ideiglenes fogyasztás-adó-vo­­nalhivatali pénztárnokká Ó-Budán nevezte ki. A pénzügyministerium Konopasek Ágos­tonnak, a soproni pénzügyi országos­ igazgatósá­gi osztály kebélzeti pénzügyi tanácsosának, sa­ját kérelmére, hasonló minőségben a pozsonyi pénzügyi országos­ igazgatósági osztályhozi át­­helyeztetését megengedte. Dörfler József és Goldberger Zsig­­mond a budai országos főpénztár járulnokai, a budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osz­tály által ugyanazon főpénztár III. osztályú tiszt­jeivé neveztettek ki. Hr­a­d­i­s­c­h Nándor budai cs. k. adóhivatali gyakornok, a budai cs. kir. országos pénzügy­igazgatósági osztály által a pesti cs. k. gyűjtő­­pénztár utolsó osztálybeli járulnokává nevezte­tett ki. Külföld, Dánország,Kopenhága, febr.8. (Mon­­rad nyilatkozata: az utczai zavar­gás­) Monrad tegnap az országgyűlés mindkét osztálya előtt azon nyilatkozatot tette, hogy a Dannevirke feladása a király és az ő (a minisz­terelnök) beleegyezése nélkül határoztatott el s hajtatott végre. Az idevonatkozó határozatot a haditanács 10 szavazattal állapítá meg 1 ellené­ben. A gyorsírói jelentés szerint következőleg fejezi be e beszéd­ét a miniszterelnök : „Mun­kálkodjunk egyesült erővel s összetartással a haza megmentésén. Ne engedjétek a bizalmat­lanság magvát a dán­ szivekben elhinteni s ott kisarjadzani. Jól tudom, hogy nagy felelősség terhe nyomja vállaimat, de én attól soha sem rettentem vissza. Ha részem volna a felelősség­ben azért, a­mi most történt, előállanék bátran és megfelelnék magamért. Kérem önöket, ve­­gyék jól fontolóra, hogy vitéz, kipróbált harczo­­sok valának, a­kik ama határozatot hozták , be kell nyilatkozatukat várni. Itt a nép választot­tai ülnek ; nekik megfontolás, taglalás és ha­tározás a feladatuk. Az utczai zavargás előtt nem hátrálhatok, de visszalépek, mihelyt a nép képviselői kívánják.“ A királynak a hadsereghez intézett (már teg­napi lapunkban közölt.[Szerk.)proclamatiója na­gyon roszul fogadtatott itt, s a legtöbb lap tüs­­tént ki is kelt ellene.A Dannewirke feladása kö­vetkeztében keletkezett utczai kihágások meg­lehetősen jelentékenyek valának. A „Dag­bla­­det“ így ír róla: „Esti szürkületkor meglehetős nagy számú csoportok, sok gyerköcz által kör­nyezve, s mindenfélét kiabálva és cujongva ba­­rangolák be az utczákat. A szenvedélyek nagy mértékbe fel valának ingerfike.Különféle fenye­getőzéseket s szidalmakat lehete hallani, több népszerű ismeretes férfiú megkisérlé a csopor­tokat lecsillapitni s szétoszlásra bírni, de a tö­megek nem hallgattak rájok, mig egyes izgató beszédeket zajos tetszéssel fogadtak. Az Amalia utczában (ebben van a királyi család lakása, az Amalienburg) oly rakonczátlan kicsapongá­sok mentek végbe, hogy utóbb erős rendőri csa­patok által kelle az utcza két végét elzárni, s a rendőr katonák kénytelenek valának fegyve­­reket használni, mely alkalommal — hallomás szerint — többen megsebesültek. A zajongás sokáig tartott, de végre mégis elnyomatott. Belgium, Brüssel, febr. 8. (A belga király felfogása a dán-német vi­szályban s netaláni közbenjárása.) A „B. u. H. Zig“ úgy hallja, hogy a belga ki­rály elhatározta magát kiengesztelő lépéseket tenni a német-dán ügyben, és pedig Palmerston 1. által ösztönöztetve. A király kezdettől fogva azon nézetben volna, hogy Németország eljárá­sa Dánia irányában nagyon veszélyes az euró­pai békére nézve. Az tudva levő dolog, hogy az osztrák-porosz politikát, midőn a német szövet­séggel ellenkezésbe tette magát, nagyon he­lyeslé a király, mint olyat, mely e háborút meg­v­ívja attól, hogy nemzetközi jellemet öltsön. Nyilatkozott volna is ezen értelemben a porosz királyhoz, az osztrák császárhoz és Coburg­hy­­hez intézett magánlevelek utján. Az augusten­­burgi hgtől hozzá intézett levélre pedig kitérő­­leg válaszolt volna, egyszersmind gyanittatva, hogy nem óhajtja a levelezés folytatását. Olaszország, Turin, febr. 9. (Csapat­mozgalmak; miniszteri tanács; so­kat jelentő szavak.) A „Triest. Zrg“ irja hogy a nápolyi királyságban fekvő hadsereg­ből 20 zászlóalj az északi tartományokba vis­­­szarendeltetett. — A legutóbbi minisztertanács­ban, melyben a király személyesen elnökölt,Mi­lanóba utazása előtt, hallomás szerint igen fon­tos egyéniség által e szavak mondattak volna: „Az első angol katona a­ki Schleswigbe belép, azt fogja eszközölni, hogy csapataink rögtön átkelnek a Minción.“ Messina, febr. 8. (Felfedezött tit­kos bizottmány.) Athénéi levelek szerint ott egy bizottmánynak jöttek nyomába, mely­nek az olasz cselekvési párt közöl is többen tagjai valának, s melynek czélja lett volna, a Görögor­szággal határos török tartományokban mozgalmat idézni elő. Francziaország, Páris, febr. 6. (A duna fejedelemségekben for­­r­alt m­ozgalmak véle­tlen föl­leplezése) A „Botschafter“-nek írják . Biztos forrásból eredeti londoni tudósítások szerint kétségen kívül áll, hogy Angolor­szág háborúhoz készül, hanem az is bizo­nyos, hogy ezen készülődések a hajóhadnak nem a Balti — vagy Adriai tengerre — való ki­rándulása miatt történnek. Angolország a ke­leti kérdés újból felmerülésétől tart s ami­att fegyverkezik.­­Az bizonyos, hogy a Duna­­fejedelemségek forradalmi előkészületek s fegy­verkezések tűzhelyéül szolgálnak, ahová nagy mennyiségben szállíttatnak fegyverek s hadi­­készletek — mind Francziaországból. Az itteni diplomatiai körökben egy csípős adoma jár száj­­ról­ szájra arról,hogy mint avatta be Kuza akaratán kívül a dunafejedelemségi orosz ügynököt ama titkos forralások rejtélyébe. Azt mondja ugyanis az adoma, hogy Kuza hg, — ki a bornak épen nem ellensége, — poharazás közben egész nyílt­sággal elbeszélte volna az orosz ügynöknek, miképen kerülnek a fegyverszállitmányok Fran­cziaországból a Duna fejedelemségbe, s mintegy kiigazitáskép hozzá adván, hogy: de nem ma­radnak ám az országban, hanem tovább kül­detnek,... Lengyelországba és Szerbiába; s az orosz ügynöknek abbeli kérdezősködésére, hogy mikép történhetnek azok a szállítások, azt felelte volna egész nyíltsággal, hogy a bi­zony a császár tudtával történik. — Elképzel­hetni —• írja levelező — mint sietett az orosz ügynök kormányát értesíteni véletlen fölfedezé­séről, s nem sokára meg is érkezett Gorcsakov abbeli meghagyása a párisi orosz követhez, hogy kérjen e tárgy iránt felvilágosítást a kül­­ügyértől, hanem Drouin huza ismert beszédes­ségére hivatkozva, s tagadva, hogy a franczia kormány bármi összeköttetésben volna a Duna­fejedelemségekben netalán folyamatban lévő forrongásokkal, tréfával iparkodott elütni a dol­got, azt mondván, hogy most az egyszer az „in vino veritas“ példabeszéd nem valósult igaznak , s az orosz követ kénytelen volt ezzel beérni, hanem azonnal közölte az esetet az an­gol követtel. Az angol kormány figyelemmel kísér a keleti kérdésre vonatkozó minden moz­zanatot. Jól tudja, hogy az orosz kormány tetemes h­aj­óhadászati megrendeléseséseket tett, melyek Odessába szállítandók. S valóban roppant összegeket fordít Oroszor­szág jelenleg arra, hogy a párisi szerződés mel­lőzésével a Fekete tengeren ismét jelentékeny hajóhaddal léphessen fel szükség esetében, olyan kereskedelmi hajókat készíttet, melyek azonnal felhasználhatók hadihajókká, s átalá­­ban mindent előkészít a háború eshetőségére. Angolo­szág pedig nem nézi mindezeket közö­nyösen, s ha készülődik, bizonyára nem Dánia, hanem a keleten fenyegető bonyodalmak miatt teszi előkészületeit, a­melyek kitörés esetében európai összeütközést fognak bizonyára elői­dézni. Páris, febr. 8. (Lapvélemények a dán-schle­svi­g-holsteini ügyben.) A „Journe des Debate“ meg a „Presse“ a béke ér­dekében kedvező eseménynek tekintik a dánok hátrálását, úgy okoskodván, hogy ezáltal a há­ború ezélja el van érve, s a diplomatia órája el­érkezett.­­ A „Temps“ egyenesen kimondja, hogy a dánok váratlan visszavonulásáért mind­addig a diplomatiát sújtja a felelősség terhe­­mig ennek ellenkezője be nem bizonyíttatik. E lap úgy vélekedik, hogy a dánok kivonulása Schleswigből összefüggésben van azon nyilat­kozatokkal, melyeket Ausztria s Poroszország Londonban tettek. A dán kormány azt hiszi, hogy a fegyver becsületének eleget te­tt az első ellenállással, s most már hagyja a német nagy­hatalmaknak Schleswiget megszállni, hogy azon helyzetbe jöjjenek, miszerint Európával szem­ben elfogadott kötelezettségeiket teljesíthes­sék, s az ügyet tisztába hozhassák az euró­pai diplomatiával.­­ Azonban legfontosabb mégis az, váljon a dán nép elfogadja- e az ilyetén elintézést , mert Schleswig bekeblezte­­tése a dánokra nézve nemzeti szükséggé vált, amely azonban csak úgy kielégíthető, ha egy­szersmind Schleswig német lakosságának nem­zeti jogai is teljes biztosítékot nyerendnek. A „Pays“ nem akar a Schleswigben oly sebesség­gel előfordult események által előidézett külön­féle conjuncturákba bocsátkozni, csupán azon általa már régebben kimondott nézetet hozza friss emlékezetbe, hogy Dániára nézve nincs más menekülés, mint a scandináv unió; IX. Keresztély királysága bele fog veszni ezen viharba, hanem ezen eseményt előre gyanítva, meg van neki ígérve kárpótlásul az örökösödés Svédországban, hahogy a most uralkodó dynas­­tia ki találna magtalanul halni. Angolország, London, febr. 8. (A schleswigi meglepő események ha­tása; lapnyilatkozatok.) Nehéz volna néhány szóval kifejezni azon benyomást, melyet az angol közönségre a schleswigi események gyakorolnak; valamennyi mai lap ezen tárg­gyal foglalkozik. A „Times“ így nyilatkozik: „Re­méljük, hogy jól értjük a schlesvigi tudósításo­kat, midőn az ellenségeskedések megszűnését magyarázzuk ki belőlük. Mivel rokonszenvünk­­kel egészen a dánok részén vagyunk, örülünk a kegyetlen és haszonnélkü­li vérfürdő megszűnése felett. A becsületnek elég van téve, sőt talán több is történt mint kellett volna, s Dánia legyö­­zetve, de nem levertem s nem megaláztatva vo­nul vissz­a harczból. ... A német nagy­hatal­mak, habár fegyveres kézzel hatalmukban tart­­j­ák is jelenleg Schleswiget, még sincsenek an­­­­­­­nyira biztosítva a novemberi alkotmány vissza­ vezetése iránt, mint ezt két hét előtt egy csöp vér kiontása nélkül eszközölni lehetett volna. Ausztriának és Poroszországnak most módjuk­ban áll addig tartani lezálogolva Schleswiget, a­míg feladatuk teljesítve,elérve nem lesz. De miből áll hát ezen feladat ? Ha a német nagyhatalmak nyilatkozatainak hitelt adhatunk, akkor nekik nincs egyéb szándékuk, mint ezen tartomány ideiglenes lefoglalása által kicsikarni Dániától a novemb. alkotmány eltörlését. De váljon va­lónak fog- e ez bebizonyulni? Nem lappang- e valami, ama gyanús sietség mögött, a­mel­lyel a hatalmak Schleswiget megrohanták, miután teljes biztosítással megajánltatott nekik kitűzött feladatuk teljesülése? . . . Azután ismét a Né­metországban kisértetként bujkáló forradalmi szellemet idézi a „Times,“ mely a schleswig­­holsteini mozgalom alatt rejtőzik; elmondja a német nagyhatalmaknak, hogy milyen meddő mostani eljárásuk, ha az által a német nép ke­gyébe akarnak jutni; szemükre szór nekik min­denfélét, a mi roszat csak átalában fel lehet valakinek hántorgatni, s végül azzal fenyegeti, hogy mai eljárásukért előbb utóbb keservesen meg fognak lakolni. A „Post“ azt mondja: vajjon mihez fognak most a német nagyhatalmak zálogbirtokukkal ? Ha Ausztria s Poroszország nem akarták bevárni a dán birodalmi gyűlés összejövetelét, mielőtt Schleswigbe benyomulának, fogják-e azt most tenni, midőn már hatalmukban van a hűség ? Megjegyzésre méltó tény, hogy a merre a né­met hadak, akár szövetségiek akár osztrákok vagy poroszok, elvonultak, mindenütt Augusz­­tenburg hg kiáltatott ki Schleswig-Holstein her­­czegének úgy Holsteinban mint Schleswigben... És ha az osztrák-porosz fegyverek győzelmei, s Schleswig tettleges megszállása által még na­gyobban feltüzeltetik a németek őrült birvágya; vájjon kész leend­ő Ausztria s Poroszország fokozódott ellenséges vágyaikkal daczolni, • kivonulandnak-e a herczegségekből?Úgy látszik, nagyon vérmes föltevés volna egyebet várni an­nál, hogy csak a többi hatalmak részérőli leg­­hathatósabb nyomás lehetene képes, a némete­ket a már rég áhított hűségek birtokából ki­mozdítani. A „Herald“ attól tart, hogy Flensburg való­ságos zsákutcza fog lenni a dán hadseregre nézve. Ha — úgymond — komoly balság ta­lálná érni, akkor aggódunk a Glücksburgiak trónja miatt, s a scandináv unió megalakulá­sa teljességgel nem lepne meg, bármennyire saj­­nálnók ezen eseményt a szabad kereskedés ér­dekében (?) ... Az angol trónbeszédben meg az angol miniszteri nyilatkozatban volt ugyan valami említés a Dannewirkból való vissza­vonulásról s a németek könnyű győzelmé­ről ; a dán kormány elég erősnek tartá ugyan magát néhány heti ellenállásra, amig más hatalmaktól segély érkeznék számára, s a harczot kevésbbé egyenlőtlenné tehetné; s a mely segítségnek csütörtökig megérkezésében bízott, de meggyőződvén hiú reménykedéséről, arra határozta magát, hogy felhagy a hasztalan ellenállással.... A dánok most nem tehetnek jobbat annál, hogy egyezkedjenek ki amint le­het Ausztriával s Poroszországgal, s valahogy az Isten szerelméért ne bizakodjanak újból az angol kormányban... Ezen tanácsot a legmé­lyebb őszinteség és szégyenérzetével adjuk nekik. A „Daily News“ úgy hiszi, hogy ezen hírek több sajnálkozással mint álmélkodással fognak találkozni . . . Valószínűnek tartja, hogy a dá­nok Flensburgon túl fogják magukat elsán­­czolni. úgy értesül, hogy Kopenhágában nagy az elégedetlenség a visszavonulás miatt, mit a „D. N.“ ép oly természetes mint esztelen do­lognak talál; mert a dán főparancsnoknak leg­főbb kötelessége volt, hogy kisded, de vitéz hadseregét megóvja minden veszélyétől a ko­moly veszteségeknek, mindenek felett pedig attól, hogy meg ne semmisitessék, vagy el ne fogassék. A hadvezér valódi hazafiságáról s a legkitűnőbb vitézségről tett bizonyságot... Az igaz, hogy ha a Schlei torkolatában valami ten­geri haderő lett volna, vagy a folyamon ágyú­­naszádo­k gátolták volna a poroszok átkelését, akkor több napra sőt hetekre terjedhetett volna a dánok ellenállása. Egyedül az „Advertiser“ nem sajnálkozik, de csak egy szóval sem ; azt mondja, hogy a há­ború tettleg befejeztetett s Keresztély király bi­rodalma szét van darabolva. A „Telegraph“ még nem esik kétségbe a dánok felett, csak azt óhajtja, hogy még néhány hétig tartsák ma­gukat, mert reméli, hogy más szövetségesek fogják támogatni. A „Star“ nagy barátja a dá­noknak, de még nagyobban szereti a békét, • óhajtja, hogy a fait accompli ismertessék el, mi­után úgy sincsenek legkevésbbé is érdekelve a nem-német hatalmak a londoni szerződés fentar­­tása által, Schleswig-Holsteint illetőleg. Holstein tagadhatlanul német, a schleswigieknek pedig alkalmat kell nyújtani a nyilatkozhatásra. Leg­­nagyobban gorombáskodik Németország ellen a „Globe“ ; egyebek közt azt mondja, hogy ha a németek ki nem takarodnak a hűségekből, a né­met szótartás példabeszéddé válik, mint hajdan a pumious hűség. Esti posta, Kopenhága, febr. 8. (A lapok kifa­­kadásai a hátrálás miatt; az or­szággyűlési tagok kiáltványa.) A „Fädrelandet“ azt írja, hogy a Dannewirk had­állás feladása gyalázatot hozott úgy a hadse­regre mint a népre s az országra nézve. Évek óta előkészített, sánczokkal, állandó lövegekkel ellátott, közel 50,000 katona által védelmezett hadállás az, amely úgyszólván kardcsapás nél­kül adatott fel.­­A „Dagbladet“ is magáévá te­szi ezen kifakadásokat, s még hozzá teszi a maga részéről, hogy már most bizonyos, miszerint ezen meghátrálás után vége minden külsegélynek, mert mindenütt gyávaságnak s lealacsonyító szégy­ennek tekintik a visszavonulást. A király proclamatiójára vonatkozólag pedig igy i­s ugyan e lap : „A vereség után a legyőzött kiálthat bos­szút, de azokkal szólván, akiknek kardcsapás nélkül kelle hátrálniok, nagyon roszul illik a Mindenható Istent hint fel boszuállásra az el­követett erőszakért s jogtalanságért, amelynek elhárításán ők maguk se törekedtek teljes erejükből.“ — A vasárnapi utczai zavar­gás következtében az országgyűlés tagjai közöl számosan a következő kiáltványt in­tézték a néphez: „Kopenhágai polgártár­sak ! Sajnálatra méltó zavargások mentek végbe utczáitokon tegnap este. Nagyon kérünk benneteket, tartsátok fel utolsó perczig a törvényes rendet, s intsetek mindenkit csend­re. Hazánk­ szent nevére, kérjük ezt. Nagy

Next