A Hon, 1864. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1864-02-14 / 36. szám
alom korábban Törökországgal kötött. Minden hatalom kötelező magát, hogy a Bosphorus és a Dardanellák semlegességét respektálni fogja, s hajóit nem bocsátja át Törökország engedelme nélkül ezen tengerszorosokon. Ezen szerződés megerősítése Törökországgal kölcsönösen kicseréltetett, de nem történt hasonló az aláiró hatalmakkal; épen úgy, mint az 1852-ki szerződés ratification is minden hatalom átnyújtá Dániának. A midőn az angol hajóhad a crimi háború kezdetével bement a Dardanellákba, Ausztria protestált, s úgy tekinté ezt, mint a kölcsönös kötelezettségek megsértését. Tehát Ausztria elismeri azon elvet, hogy az áramban mindenkivel közlött szerződések, mindenkit köteleznek. D’Israell kérdi, ha váljon a múlt ülésben felolvasott kétértelmű jegyzék, egyedüli világos bizonyíték arra, hogy Ausztria és Poroszország az 1852-ki szerződéseket megtartandják? Lord Palmerston: Az érintett sürgöny a legutolsó hivatalos értesítés, melyet a kormány ez ügyben kapott, azonban úgy kell azt tekinteni, mint teljes bizonyítékot arra nézve, hogy a londoni jegyzőkönyv ereje föntartandó. Ezen jegyzék ugyan nem nyújt biztosítékot, hogy Ausztria és Poroszország kivonul Schleswigből, ha a nov. 18 -i alkotmány Dánia által visszavonatik; azonban Ausztria és Poroszország jellemének kell némi értékkel bírni. S miután Schleswig megtámadása egyedül azon czélból történt, hogy követeléseik teljesítésére anyagi zálogot nyerjenek, a nov. 18-ki alkotmány visszavonására becsületük kötelezi őket azonnal elhagyni a herczegségek területét,mihelyt követeléseik teljesítettek. H A Schleswigi csatatérről. (K.) A porosz „Staatsanzeiger“ két jelentést közöl a királyhoz, egyiket Frigyes Károly hg irta a Sleion való átkelésről, a másikat Wrangel a Dannewirknek a dánok általi kiüritéséről Mindkettő az eseményeket recapitulálja febr. 6-ig terjedőleg. Frigyes Károly hg febr. 6-tól sterupi hadiszállásáról jelenti a királynak, hogy előcsapata Sterupban áll, s másnap reggel Flensburgba vonuland. Az előnyomulás 6-án csata nélkül történt, miután a dán sereg, a poroszoknak az alsó Sleinák öszpontositásáról értesült, 5 és 6 közt éjjel minden sánczot elhagyva, Flensburgba visszavonult. Itt előadja a hg csapatának mozgalmait. Feb. 1-én átkelve az Eideren, egyes összecsapásokkal Holm-Kochendorfig nyomta vissza a dánokat,két ellenséges hadigőzöst a tüzérség által az eckernfördei öbölből elüzetett, megszállta e várost, s az Eckernförde-Wittenseei vonalon foglalt állást. A dánok elhamarkodott eltakarodása a területről szükségessé tette megkísérlését a missundti erősség bevehetőségének, vagy biztosságot szerezni a felől, vajjon a dánok a sánczokon belül megverekszenek-e. Ez okból alig febr. 2-án, miután a dánok Kochendomfból és Heimból csata nélkül visszavonultak, Missundeig nyomult előre, ütegeket állított föl s az erőcsapat zászlóaljait előre küldé. A dán ágyuk biztos lövése azon meggyőződésre vezetett, hogy Missunde megtámadása csak a legnagyobb áldozatok árán lenne sikeres s igy a főparancsnok megengedte, hogy az átkelés az alsó Sleinál kiséreltessék meg. Febr. 3. és 4-én nyugodtak a csapatok s Arnis hidverésre jelöltetett ki. A csapatok 5-én este öszpontosittattak s szabadban táborozván kettős ellátást kaptak. Kieiből és Eckernfördéből szárazon csolnakok hozattak, hogy az előcsapat gyalogsága és a 12-ik gyalogdandár két helyen átkelhessen velök. Ezek Monstein tánok vezénylete alatt azon utasítást kapták, hogy a három átelleni sánczot bevegyék s az ellent Cappelnből és Arnisból kiűzzék s aztán 3/4 mértföldnyi kerületben a tért elfoglalják, hogy igy mintegy eleven hídfőt képezzenek, mely távol tartja az ütközetet a hidtól s az átkelést biztosítja. Amistől északra, az alsó Sleinál azalatt 3 üteg jön elhelyezve, melyek nem csak a Slei egész hosszát hatalmuk alatt tartották, s a gőzösök és ágyunaszádok közeledését lehetlenné tették, hanem a túlparton is uralkodtak. E czélra Amistől délre is állíttatott föl egy vetágyuüteg. A csolnakokon való átkelésnek 4 órakor kelle kezdődnie, de éjjel a jég a partokon épen ott, hol az előcsapat átkelendő volt, annyira megtorlódott, hogy túl a partrakelés veszélyes lön. A 12 ik gyalogdandár baj nélkül ment át, mert az ellenség elhagyta minden állását s a 12-ik gyalogdandár elég volt a czél elérésére, az előcsapat csolnakra kelése eszerint elmaradt. A hidat 7/-kor megkezdték. Ez nagy eréllyel és ügyességgel vitetett véghez minden háboritás nélkül úgy, hogy már 10V4-kor járható volt. Ezután a porosz és Würtemberg hg előmenetele mellett az átkelés megtörtént. Az előcsapat s a tartaléklovasság azon utasítást kapta, hogy lehető gyorsasággal Flensburgba induljon s az ellenséget utóérje. A hadtest többi része a missundei után volt előremenendő, midőn 10/4 órakor a főparancsnoktól tudósítás érkezett, hogy az ellen Scheswiget s többi sánczolatokat is elhagyta, mire Münszter trrnoknak meghagyatott, hogy lehető gyorsasággal haladjon előre. A 6 ik gyalogosztály Wirkiel, a 13-ik Hohenkirchen felé ment Flensburgnak. A csapatok áldozatkészségét, rendszeretetét és kitartását az utolsó két nap fáradalmai közepette nem lehet eléggé dicsérni. Az egészségi állapot jó; a fogadtatás szívélyes ; politikai tüntetések nem fordultak elő.A Wranger jelentése következő : Az egyesült csapatok fővezére Sierenstedtből febr. 6-án este 12 órától jelenti, hogy a Dannevirk recognosoirozása azt eredményezte, miszerint az arcztámadás nem csak idővesztegetés lenne, hanem roppant áldozatokat igénylene. A Missunde felöli kerület szintén nem van tanácsos, mert az ottani sánczok is fölötte erősek. A Frigyes Károlyig eszközölte kémszemle azon bizonyosságra vezetett, hogy Arnis és Coppel mellett át lehet kelni. A főparancsnok e szerint elrendelte, hogy alig 5- és 6- dika közt éjjel a nevezett ponton átkeljen a porosz combinált hadsereggel. Az osztrák 6-dik hadtest egy dandára a Missunde előtt maradt poroszok erősítésére elküldetett. A hadművelettől, ha sikerül, a Dannewirk kiürítését várta a főparancsnok. Az osztrák hadtest és a porosz testőrgyalog osztály parancsot kaptak, hogy a Dattnewirk előtt öszpontosuljanak s a sánczokat az éjjel felállított ütegekből lőjék, hogy részben az ellent itt foglalkodtassák, másrészt, mihelyt visszavonul, követhessék. E rendelkezés folytán Frigyes Károly hg 5-én d. u. 2 órakor megindult a kijelölt pontra, hol a túlsó partot csak gyengén találta megszállva. E mozdulatot hihetőleg azonnal jelentették a dánok Missundebe és Schleswigbe, mert már e nap estéjén megkezdték visszavonulásukat Schleswigből s éjfélig folytatták. Reggel 4-kor vették észre az osztrák előőrsök a dánok elvonulását s az üldözést azonnal megkezdték, úgy hogy az osztrák erőcsapat már reggel 5 órakor Schleswigben volt s az erről értesített porosz testőrgyalogság szintén megkezdte az utánnyomulást. A vezérparancsnoknak reggel 8 órakor jelentették a szerencsés eseményt Danendorfban s a koronahggel azonnal Slesvigbe indult; a hadsegédek előre küldettek mind a három csapathoz, hogy az üldözést Flensburg felé lehetőleg siettessék. Az előcsapat mindazáltal nem érhette utól a megfutamodott ellent, mely lövegeit is hátrahagyva, lőszeres szekereivel, mi a soraiban lábrakapott demoralisatio mellett bizonyít. Csapataink már 3 nap óta az ég alatt táboroztak, reggeli 4 óra óta mentek oly sikos után, hogy a lovak alig járhattak és erős havazás mellett; az üldözés azonban folytattatok s Nostiz dandára Owerseetől északra találkozott a 8 zászlóaljnyi dán utócsapattal, melynek néhány század lovassága s egy pár ágyúja volt. Makacs harcz után a dánok visszavezettek Flensburgra. Az osztrákok előcsapatai egy fél mértföldre állnak Flensburgtól délre; a porosz osztálynak ugyanezen irányban kelle megállapodnia a bal magaslatokon. Frigyes Károly hgtól még nem érkezett meg a jelentés a Sleion való átkelésről. Ezen stratégiai győzelem eredménye fényes az által, hogy az egyesült hadsereg a Dannewirk birtokába jutott. Az ellen gyorsan vonul vissza. Vagy 100 ágyú és lőszer a sánczokon maradt; a missundei hidat is állva hagyták. A dán postát sok levéllel s 1200 tallérral elfogták. Sok tárgyat az országúton hagytak ; több száz foglyunk van. Veszteségeink fájdalom nem csekélyek. Würtemberg Vilmos hg ezredes nehéz sebet kapott több más törzstiszttel. A dandár összes vesztesége több 100 ember halottakban és sebesültekben, köztök számos tiszt. Ahremberg hg alól a tbkarnál a lovat kilőtték. Az üldözés a legnagyobb erőfeszítéssel folytattatok 7-én reggel.^ A „Berlingske Tidende“ a dán hadsereg visszavonulásáról ezeket írja: Febr. 6 án d. u. 5 órakor jelentés jött a hadügyminisztériumhoz, hogy a hadsereg Flensburgban áll, valamint nyugatra és északra e várostól. Az ellenség gyorsan követte, de jelentékeny összeütközés nem történt. A főhadiszállás Flensburg. Sok podgyász érkezett Flensburgba, sok van után odafelé. Febr. 7. Az alseni főparancsnok jelentése szerint a főhadiszállás Grauensteinban van, három hadosztály van Alsenbe rendelve. — Ugyané napról esti 8 óra 12 perczkor jelenté a fővezér, hogy a hadseregnek alsenbe rendelt része a düppeli sánczokba és Alsenbe megérkezett hosszú , fáradalmas , de jól kivitt visszavonulás után. A hadsereg többi része északnak indult. Tegnap előőrsi csata volt, melyben az első gyalogezred tevékeny részt vett, az Sonderburgból febr. 7 től ezt írják : Mihelyt ellenség visszavonulásunkat észrevette, Koppelnél hidat vetett a Steion s sok lovassággal és 16 üteggel üldözött bennünket: mégis csak tegnap d. u. történt összeütközés Oversee mellett, melyben az 1. és 11. ezred sokat vesztettek. Steinmann tök könnyű lövést kapott oldalába. Grauenstein irányában egy egész órán át ágyúzás hallatszott. A csatatérről következő táviratok érkeztek: Kopenhága, febr. 10. A király ma Sonderburgból ide utazott. Az ellenséges porosz-osztrák szemlejáratok Nübelig terjeszkednek, a Sundewittben, hol 1849-ben a főhadiszállás volt s hol a német csapatok a düppeli sánczok birtokában az Alsenre nyomulást hasztalan várták. Berlin, febr. 11. (Este.) A „Nordd. Alig. Zig“ a „Dresd. Journal“-t helyreigazítva ezt mondja: Mindenesetre létezik egy jan. 31-dikről kelt dán sürgöny, mely itt febr. 7-én adatott át, de az csak történelmi értékkel bir. Boroszló, febr. 12. A „Sch. Zig“ irja: Ide érkezett távirati tudósítás szerint nehány nap múlva osztrák seregszállitmányok váratnak ide. Ezek külön vonatokon szállíttatnak s itt éjjeli szállást veendnek. Ma a vaspálya-igazgatóság Caselben értekezletet tart. A szállítandó csapatok száma 3—4000 emberre megy. Hamburg, febr. 12. A „Hamburger Nachrichten“ egy levele közli : Egy porosz testőrségi osztálynak tizedikén reggel Düppel felé tett hadszemléjéből kitűnik, hogy a dánok Clippeltől egy órajárásnyira álltak. Két porosz század harczolt itt három dán század ellen és egy tiszt és nehány ember megsebesittetett. A dánok számos foglyot vesztettek. Hamburg, febr. 13. A mai „Hamburger Nachrichten“ irja: Atzbül mellett véres csata. Holnap 400 dán fogoly szálliztatik dél felé. Tegnap 650 dán fogoly érkezett Rendsburgba. Flensburg, febr. 12. (Reggel 70 órakor.) Coudenhove gr. cs. tbnoksegéd és Neipperg gr. tbnok tegnap érkeztek ide. Az osztrákok Bauba vonultak. Tegnap, az éjjel és ma sok csapat megyen itt keresztül észak felé. Eddig nem bizonyos, megkezdték- e a támadást. Tegnap egyes sebesülteket hoztak. A porosz koronaligma Flensburgból Schleswigbe utazott, élénk örömmel töltenek el. Ön által bátran s mély belátással vezéreltetve a hadtest csapatjai, várakozásaimat igazolva, az ellenséggeli halált megvető diadalmas harcz,s a fáradalmak legyőzésébeni kitartás által Austria dicsteljes zászlóit újabb fénynyel vevék körül, s a világnak a történelmen alapuló becsülését, vitéz hadseregem irányában újólag emelék. Mondja meg ön a tábornokok, tiszteknek s az összes csapatok legénységének, hogy meg vagyok velük elégedve s köszönetemet fejezem ki nekik. A honnal együtt gyászolom a kötelességük teljesítése közben dicsően elesett áldozatokat. Az ellenség legyőzése után a katonai Mária- Therézia rend káptalanjának összeülését fogom elrendelni s annak javaslatait a legkiválóbb tettek kitüntetése iránt átveendem. Bécs, febr. 11. 1864. Ferencz József, s. k. Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége a Schleswigben működő 6-ik hadtest parancsnokához, báró Gablentz altábornagyhoz következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátni : Kedves altábornagy báró Gab 1entz! Az ön parancsnokságára bízott 6-ik hadtestemnek a jelen hadjáratbani sikerei Engem Ó cs. k. Apostoli Felsége fi évi jan. 23-án 1005. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendelettel Bachrach Miklós pesti lakos vezetéknevének „Bakonyi“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A magas cs. kir. pénzügyministerium a III. oszt. ideiglenes pénzügyi kerületi biztosokat, és pedig: Schneider Nándort Pozsonyban, Hegedűs Ferenczet Budán és Pfrim Lászlót Debreczenben, minőségükben véglegesen megerősítette. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi január 22-dikén 724. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendelettel Osztheimer Aladár Maklár mezővárosi jegyző vezetéknevének „Keleti“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 25-én 1115. sz. a. kelt kegyelmes királyi udvari rendelettel Fischer Károly, Ágoston, Rozália, Szerafin és Laura testvérek vezetéknevüknek „Halászi“ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 29 től kelt legfelsőbb határozatával, Geray Mihály n.szebeni postaigazgatót nagyváradi postaigazgatóvá, Vanczasz Antal postai biztost zágrábi postaigazgatóvá legkegyelmesebben kinevezni, s Sowa Henrik lembergi postaigazgatót a n.szebeni postaigazgatói állomásra áthelyezni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. országos pénzügyigazgatóság a rendelkezés alatt lévő I osztályú iroda-járulnokot Görzben Mai 11y Claulaudh Alajost, ideiglenes fogyasztás-adó-vonalhivatali pénztárnokká Ó-Budán nevezte ki. A pénzügyministerium Konopasek Ágostonnak, a soproni pénzügyi országos igazgatósági osztály kebélzeti pénzügyi tanácsosának, saját kérelmére, hasonló minőségben a pozsonyi pénzügyi országos igazgatósági osztályhozi áthelyeztetését megengedte. Dörfler József és Goldberger Zsigmond a budai országos főpénztár járulnokai, a budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály által ugyanazon főpénztár III. osztályú tisztjeivé neveztettek ki. Hradisch Nándor budai cs. k. adóhivatali gyakornok, a budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály által a pesti cs. k. gyűjtőpénztár utolsó osztálybeli járulnokává neveztetett ki. Külföld, Dánország,Kopenhága, febr.8. (Monrad nyilatkozata: az utczai zavargás) Monrad tegnap az országgyűlés mindkét osztálya előtt azon nyilatkozatot tette, hogy a Dannevirke feladása a király és az ő (a miniszterelnök) beleegyezése nélkül határoztatott el s hajtatott végre. Az idevonatkozó határozatot a haditanács 10 szavazattal állapítá meg 1 ellenében. A gyorsírói jelentés szerint következőleg fejezi be e beszédét a miniszterelnök : „Munkálkodjunk egyesült erővel s összetartással a haza megmentésén. Ne engedjétek a bizalmatlanság magvát a dán szivekben elhinteni s ott kisarjadzani. Jól tudom, hogy nagy felelősség terhe nyomja vállaimat, de én attól soha sem rettentem vissza. Ha részem volna a felelősségben azért, ami most történt, előállanék bátran és megfelelnék magamért. Kérem önöket, vegyék jól fontolóra, hogy vitéz, kipróbált harczosok valának, akik ama határozatot hozták , be kell nyilatkozatukat várni. Itt a nép választottai ülnek ; nekik megfontolás, taglalás és határozás a feladatuk. Az utczai zavargás előtt nem hátrálhatok, de visszalépek, mihelyt a nép képviselői kívánják.“ A királynak a hadsereghez intézett (már tegnapi lapunkban közölt.[Szerk.)proclamatiója nagyon roszul fogadtatott itt, s a legtöbb lap tüstént ki is kelt ellene.A Dannewirke feladása következtében keletkezett utczai kihágások meglehetősen jelentékenyek valának. A „Dagbladet“ így ír róla: „Esti szürkületkor meglehetős nagy számú csoportok, sok gyerköcz által környezve, s mindenfélét kiabálva és cujongva barangolák be az utczákat. A szenvedélyek nagy mértékbe fel valának ingerfike.Különféle fenyegetőzéseket s szidalmakat lehete hallani, több népszerű ismeretes férfiú megkisérlé a csoportokat lecsillapitni s szétoszlásra bírni, de a tömegek nem hallgattak rájok, mig egyes izgató beszédeket zajos tetszéssel fogadtak. Az Amalia utczában (ebben van a királyi család lakása, az Amalienburg) oly rakonczátlan kicsapongások mentek végbe, hogy utóbb erős rendőri csapatok által kelle az utcza két végét elzárni, s a rendőr katonák kénytelenek valának fegyvereket használni, mely alkalommal — hallomás szerint — többen megsebesültek. A zajongás sokáig tartott, de végre mégis elnyomatott. Belgium, Brüssel, febr. 8. (A belga király felfogása a dán-német viszályban s netaláni közbenjárása.) A „B. u. H. Zig“ úgy hallja, hogy a belga király elhatározta magát kiengesztelő lépéseket tenni a német-dán ügyben, és pedig Palmerston 1. által ösztönöztetve. A király kezdettől fogva azon nézetben volna, hogy Németország eljárása Dánia irányában nagyon veszélyes az európai békére nézve. Az tudva levő dolog, hogy az osztrák-porosz politikát, midőn a német szövetséggel ellenkezésbe tette magát, nagyon helyeslé a király, mint olyat, mely e háborút megvívja attól, hogy nemzetközi jellemet öltsön. Nyilatkozott volna is ezen értelemben a porosz királyhoz, az osztrák császárhoz és Coburghyhez intézett magánlevelek utján. Az augustenburgi hgtől hozzá intézett levélre pedig kitérőleg válaszolt volna, egyszersmind gyanittatva, hogy nem óhajtja a levelezés folytatását. Olaszország, Turin, febr. 9. (Csapatmozgalmak; miniszteri tanács; sokat jelentő szavak.) A „Triest. Zrg“ irja hogy a nápolyi királyságban fekvő hadseregből 20 zászlóalj az északi tartományokba visszarendeltetett. — A legutóbbi minisztertanácsban, melyben a király személyesen elnökölt,Milanóba utazása előtt, hallomás szerint igen fontos egyéniség által e szavak mondattak volna: „Az első angol katona aki Schleswigbe belép, azt fogja eszközölni, hogy csapataink rögtön átkelnek a Minción.“ Messina, febr. 8. (Felfedezött titkos bizottmány.) Athénéi levelek szerint ott egy bizottmánynak jöttek nyomába, melynek az olasz cselekvési párt közöl is többen tagjai valának, s melynek czélja lett volna, a Görögországgal határos török tartományokban mozgalmat idézni elő. Francziaország, Páris, febr. 6. (A duna fejedelemségekben forralt mozgalmak véletlen fölleplezése) A „Botschafter“-nek írják . Biztos forrásból eredeti londoni tudósítások szerint kétségen kívül áll, hogy Angolország háborúhoz készül, hanem az is bizonyos, hogy ezen készülődések a hajóhadnak nem a Balti — vagy Adriai tengerre — való kirándulása miatt történnek. Angolország a keleti kérdés újból felmerülésétől tart s amiatt fegyverkezik.Az bizonyos, hogy a Dunafejedelemségek forradalmi előkészületek s fegyverkezések tűzhelyéül szolgálnak, ahová nagy mennyiségben szállíttatnak fegyverek s hadikészletek — mind Francziaországból. Az itteni diplomatiai körökben egy csípős adoma jár szájról szájra arról,hogy mint avatta be Kuza akaratán kívül a dunafejedelemségi orosz ügynököt ama titkos forralások rejtélyébe. Azt mondja ugyanis az adoma, hogy Kuza hg, — ki a bornak épen nem ellensége, — poharazás közben egész nyíltsággal elbeszélte volna az orosz ügynöknek, miképen kerülnek a fegyverszállitmányok Francziaországból a Duna fejedelemségbe, s mintegy kiigazitáskép hozzá adván, hogy: de nem maradnak ám az országban, hanem tovább küldetnek,... Lengyelországba és Szerbiába; s az orosz ügynöknek abbeli kérdezősködésére, hogy mikép történhetnek azok a szállítások, azt felelte volna egész nyíltsággal, hogy a bizony a császár tudtával történik. — Elképzelhetni —• írja levelező — mint sietett az orosz ügynök kormányát értesíteni véletlen fölfedezéséről, s nem sokára meg is érkezett Gorcsakov abbeli meghagyása a párisi orosz követhez, hogy kérjen e tárgy iránt felvilágosítást a külügyértől, hanem Drouin huza ismert beszédességére hivatkozva, s tagadva, hogy a franczia kormány bármi összeköttetésben volna a Dunafejedelemségekben netalán folyamatban lévő forrongásokkal, tréfával iparkodott elütni a dolgot, azt mondván, hogy most az egyszer az „in vino veritas“ példabeszéd nem valósult igaznak , s az orosz követ kénytelen volt ezzel beérni, hanem azonnal közölte az esetet az angol követtel. Az angol kormány figyelemmel kísér a keleti kérdésre vonatkozó minden mozzanatot. Jól tudja, hogy az orosz kormány tetemes hajóhadászati megrendeléseséseket tett, melyek Odessába szállítandók. S valóban roppant összegeket fordít Oroszország jelenleg arra, hogy a párisi szerződés mellőzésével a Fekete tengeren ismét jelentékeny hajóhaddal léphessen fel szükség esetében, olyan kereskedelmi hajókat készíttet, melyek azonnal felhasználhatók hadihajókká, s átalában mindent előkészít a háború eshetőségére. Angoloszág pedig nem nézi mindezeket közönyösen, s ha készülődik, bizonyára nem Dánia, hanem a keleten fenyegető bonyodalmak miatt teszi előkészületeit, amelyek kitörés esetében európai összeütközést fognak bizonyára előidézni. Páris, febr. 8. (Lapvélemények a dán-schlesvig-holsteini ügyben.) A „Journe des Debate“ meg a „Presse“ a béke érdekében kedvező eseménynek tekintik a dánok hátrálását, úgy okoskodván, hogy ezáltal a háború ezélja el van érve, s a diplomatia órája elérkezett. A „Temps“ egyenesen kimondja, hogy a dánok váratlan visszavonulásáért mindaddig a diplomatiát sújtja a felelősség terhemig ennek ellenkezője be nem bizonyíttatik. E lap úgy vélekedik, hogy a dánok kivonulása Schleswigből összefüggésben van azon nyilatkozatokkal, melyeket Ausztria s Poroszország Londonban tettek. A dán kormány azt hiszi, hogy a fegyver becsületének eleget tett az első ellenállással, s most már hagyja a német nagyhatalmaknak Schleswiget megszállni, hogy azon helyzetbe jöjjenek, miszerint Európával szemben elfogadott kötelezettségeiket teljesíthessék, s az ügyet tisztába hozhassák az európai diplomatiával. Azonban legfontosabb mégis az, váljon a dán nép elfogadja- e az ilyetén elintézést , mert Schleswig bekebleztetése a dánokra nézve nemzeti szükséggé vált, amely azonban csak úgy kielégíthető, ha egyszersmind Schleswig német lakosságának nemzeti jogai is teljes biztosítékot nyerendnek. A „Pays“ nem akar a Schleswigben oly sebességgel előfordult események által előidézett különféle conjuncturákba bocsátkozni, csupán azon általa már régebben kimondott nézetet hozza friss emlékezetbe, hogy Dániára nézve nincs más menekülés, mint a scandináv unió; IX. Keresztély királysága bele fog veszni ezen viharba, hanem ezen eseményt előre gyanítva, meg van neki ígérve kárpótlásul az örökösödés Svédországban, hahogy a most uralkodó dynastia ki találna magtalanul halni. Angolország, London, febr. 8. (A schleswigi meglepő események hatása; lapnyilatkozatok.) Nehéz volna néhány szóval kifejezni azon benyomást, melyet az angol közönségre a schleswigi események gyakorolnak; valamennyi mai lap ezen tárggyal foglalkozik. A „Times“ így nyilatkozik: „Reméljük, hogy jól értjük a schlesvigi tudósításokat, midőn az ellenségeskedések megszűnését magyarázzuk ki belőlük. Mivel rokonszenvünkkel egészen a dánok részén vagyunk, örülünk a kegyetlen és haszonnélküli vérfürdő megszűnése felett. A becsületnek elég van téve, sőt talán több is történt mint kellett volna, s Dánia legyözetve, de nem levertem s nem megaláztatva vonul vissza harczból. ... A német nagyhatalmak, habár fegyveres kézzel hatalmukban tartják is jelenleg Schleswiget, még sincsenek annyira biztosítva a novemberi alkotmány vissza vezetése iránt, mint ezt két hét előtt egy csöp vér kiontása nélkül eszközölni lehetett volna. Ausztriának és Poroszországnak most módjukban áll addig tartani lezálogolva Schleswiget, amíg feladatuk teljesítve,elérve nem lesz. De miből áll hát ezen feladat ? Ha a német nagyhatalmak nyilatkozatainak hitelt adhatunk, akkor nekik nincs egyéb szándékuk, mint ezen tartomány ideiglenes lefoglalása által kicsikarni Dániától a novemb. alkotmány eltörlését. De váljon valónak fog- e ez bebizonyulni? Nem lappang- e valami, ama gyanús sietség mögött, amellyel a hatalmak Schleswiget megrohanták, miután teljes biztosítással megajánltatott nekik kitűzött feladatuk teljesülése? . . . Azután ismét a Németországban kisértetként bujkáló forradalmi szellemet idézi a „Times,“ mely a schleswigholsteini mozgalom alatt rejtőzik; elmondja a német nagyhatalmaknak, hogy milyen meddő mostani eljárásuk, ha az által a német nép kegyébe akarnak jutni; szemükre szór nekik mindenfélét, a mi roszat csak átalában fel lehet valakinek hántorgatni, s végül azzal fenyegeti, hogy mai eljárásukért előbb utóbb keservesen meg fognak lakolni. A „Post“ azt mondja: vajjon mihez fognak most a német nagyhatalmak zálogbirtokukkal ? Ha Ausztria s Poroszország nem akarták bevárni a dán birodalmi gyűlés összejövetelét, mielőtt Schleswigbe benyomulának, fogják-e azt most tenni, midőn már hatalmukban van a hűség ? Megjegyzésre méltó tény, hogy a merre a német hadak, akár szövetségiek akár osztrákok vagy poroszok, elvonultak, mindenütt Augusztenburg hg kiáltatott ki Schleswig-Holstein herczegének úgy Holsteinban mint Schleswigben... És ha az osztrák-porosz fegyverek győzelmei, s Schleswig tettleges megszállása által még nagyobban feltüzeltetik a németek őrült birvágya; vájjon kész leendő Ausztria s Poroszország fokozódott ellenséges vágyaikkal daczolni, • kivonulandnak-e a herczegségekből?Úgy látszik, nagyon vérmes föltevés volna egyebet várni annál, hogy csak a többi hatalmak részérőli leghathatósabb nyomás lehetene képes, a németeket a már rég áhított hűségek birtokából kimozdítani. A „Herald“ attól tart, hogy Flensburg valóságos zsákutcza fog lenni a dán hadseregre nézve. Ha — úgymond — komoly balság találná érni, akkor aggódunk a Glücksburgiak trónja miatt, s a scandináv unió megalakulása teljességgel nem lepne meg, bármennyire sajnálnók ezen eseményt a szabad kereskedés érdekében (?) ... Az angol trónbeszédben meg az angol miniszteri nyilatkozatban volt ugyan valami említés a Dannewirkból való visszavonulásról s a németek könnyű győzelméről ; a dán kormány elég erősnek tartá ugyan magát néhány heti ellenállásra, amig más hatalmaktól segély érkeznék számára, s a harczot kevésbbé egyenlőtlenné tehetné; s a mely segítségnek csütörtökig megérkezésében bízott, de meggyőződvén hiú reménykedéséről, arra határozta magát, hogy felhagy a hasztalan ellenállással.... A dánok most nem tehetnek jobbat annál, hogy egyezkedjenek ki amint lehet Ausztriával s Poroszországgal, s valahogy az Isten szerelméért ne bizakodjanak újból az angol kormányban... Ezen tanácsot a legmélyebb őszinteség és szégyenérzetével adjuk nekik. A „Daily News“ úgy hiszi, hogy ezen hírek több sajnálkozással mint álmélkodással fognak találkozni . . . Valószínűnek tartja, hogy a dánok Flensburgon túl fogják magukat elsánczolni. úgy értesül, hogy Kopenhágában nagy az elégedetlenség a visszavonulás miatt, mit a „D. N.“ ép oly természetes mint esztelen dolognak talál; mert a dán főparancsnoknak legfőbb kötelessége volt, hogy kisded, de vitéz hadseregét megóvja minden veszélyétől a komoly veszteségeknek, mindenek felett pedig attól, hogy meg ne semmisitessék, vagy el ne fogassék. A hadvezér valódi hazafiságáról s a legkitűnőbb vitézségről tett bizonyságot... Az igaz, hogy ha a Schlei torkolatában valami tengeri haderő lett volna, vagy a folyamon ágyúnaszádok gátolták volna a poroszok átkelését, akkor több napra sőt hetekre terjedhetett volna a dánok ellenállása. Egyedül az „Advertiser“ nem sajnálkozik, de csak egy szóval sem ; azt mondja, hogy a háború tettleg befejeztetett s Keresztély király birodalma szét van darabolva. A „Telegraph“ még nem esik kétségbe a dánok felett, csak azt óhajtja, hogy még néhány hétig tartsák magukat, mert reméli, hogy más szövetségesek fogják támogatni. A „Star“ nagy barátja a dánoknak, de még nagyobban szereti a békét, • óhajtja, hogy a fait accompli ismertessék el, miután úgy sincsenek legkevésbbé is érdekelve a nem-német hatalmak a londoni szerződés fentartása által, Schleswig-Holsteint illetőleg. Holstein tagadhatlanul német, a schleswigieknek pedig alkalmat kell nyújtani a nyilatkozhatásra. Legnagyobban gorombáskodik Németország ellen a „Globe“ ; egyebek közt azt mondja, hogy ha a németek ki nem takarodnak a hűségekből, a német szótartás példabeszéddé válik, mint hajdan a pumious hűség. Esti posta, Kopenhága, febr. 8. (A lapok kifakadásai a hátrálás miatt; az országgyűlési tagok kiáltványa.) A „Fädrelandet“ azt írja, hogy a Dannewirk hadállás feladása gyalázatot hozott úgy a hadseregre mint a népre s az országra nézve. Évek óta előkészített, sánczokkal, állandó lövegekkel ellátott, közel 50,000 katona által védelmezett hadállás az, amely úgyszólván kardcsapás nélkül adatott fel.A „Dagbladet“ is magáévá teszi ezen kifakadásokat, s még hozzá teszi a maga részéről, hogy már most bizonyos, miszerint ezen meghátrálás után vége minden külsegélynek, mert mindenütt gyávaságnak s lealacsonyító szégyennek tekintik a visszavonulást. A király proclamatiójára vonatkozólag pedig igy is ugyan e lap : „A vereség után a legyőzött kiálthat bosszút, de azokkal szólván, akiknek kardcsapás nélkül kelle hátrálniok, nagyon roszul illik a Mindenható Istent hint fel boszuállásra az elkövetett erőszakért s jogtalanságért, amelynek elhárításán ők maguk se törekedtek teljes erejükből.“ — A vasárnapi utczai zavargás következtében az országgyűlés tagjai közöl számosan a következő kiáltványt intézték a néphez: „Kopenhágai polgártársak ! Sajnálatra méltó zavargások mentek végbe utczáitokon tegnap este. Nagyon kérünk benneteket, tartsátok fel utolsó perczig a törvényes rendet, s intsetek mindenkit csendre. Hazánk szent nevére, kérjük ezt. Nagy