A Hon, 1864. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1864-03-26 / 71. szám
PEST, MÁRTICS 15. Politikai szemle, Pest, mart. 25. (II.) A bécsi „Presse“ egy tegnapról keltezett frankfurti sürgönnyel lep meg, mely ha alapos, új fordulat jele volna a dán-német viszályban, főként pedig a sokat vitatott conferentia kérdésében. Az érintett frankfurti sürgöny így hangzik: „Mailet S. brit követ ma (24) notifikálta a német szövetségi elnök követnek a conferentia azonnal összejövetelét Londonban. A conferentiában eddig részt vesznek: Ausztria, Poroszország, Angolország és Dánország.“ A „Presse“ sürgönye, mint látjuk, nem értesít a négy hatalom által állítólag már elfogadott conferentia alapja iránt, pedig ez lényeges dolog. Várjon Dán és Poroszország azon „minden alap nélküli“ conferentiát fogadták-e el, melyet Angolország tegnapi tudósítások szerint a bécsi kabinettel elfogadtatott ? nem tudjuk megmondani. Annyi mindenesetre tény, hogy Angolország— miután a fegyvernyugvás melletti és fegyvernyugvás nélküli conferencia javaslatai meghiúsultak— valami újabb javaslaton törte fejét, de valóban meglepő, ha az már elfogadtatott volna Poroszország s különösen Dánország részéről. Poroszország elfogadását azért tartjuk meglepőnek, mert a berlini kormány félhivatalos lapjai még pár nap előtt nem akartak a conferentiáról tudni, a düppeli sánczok megostromlása nélkül; Dánországét pedig azért, mivel a dán király trónbeszéde, mellyel e hó 21-kén az országgyülést bezárta, ily eshetőség közel bekövetkezésére nem jogosított, amennyiben büszkén kijelenté, miként „az ellenségnek tudnia kell, hogy még távol van az idő, a midőn Dánországot lealázó békére kényszerithetni. “ A mi a többi hatalmaknak, nevezetesen Franczia-, Orosz- és Svédországnak a Londonban összeülendő conferencia iránti magoktartását illeti, még semmi sem szivárgott ki a kabinetek függönyei mögül a nyilvánosság elé, minek különben kíváncsisággal nézhetünk elibe, főként Francziaország veendő állását illetőleg. A franczia kormány ugyanis aligha részt vesz oly conferenciában, amelyben a Német-szövetség képviselve nem lesz, mit pedig eddig lehetlennek tartottak az 1851—52-ki egyezmények alapján. De még a Német-szövetség megjelenése esetében sem lesz hajlandó részt venni oly conferentiában, melyet az előzmények után halvaszületettnek lehet mondani. Francziaország csak akkor nyújtná kezét a német-dán viszály kérdésének békés megoldására, ha biztos az iránt, hogy egy conferentia nem csupán a dánnémet viszály, hanem a többi függőben levő kérdés fölött is határoz, amelyek végett III. Napóleon császár a múlt nov. 5-én a congressust indítványozta. Francziaország játszván a főszerepet bármely conferenciában, még némely érdekes körülményre kell olvasóinkat figyelmeztetnünk, épen e hatalom jelenlegi magatartását illetőleg. Ma épen arról van szó, — mint egy párisi levélben olvassuk — hogy a franczia kormány maga veszi kezébe a dán-német ügyet, s egy kibékítési tervvel akar föllépni. E terv már tudomására jutott azon toryknak, kik az angol alsóház tagjai. Azon esetben, ha a tervet jónak, gyakorlatinak, kivihetőnek találják, megkezdik a támadást Palmerston-Russell minisztériuma ellen, a tervet a parliament elébe terjesztik, Oroszországot az egyetértésbe vonják, s egyesülten a párisi és szentpétervári kabinetekkel, megkísérlik a béke létrehozatalát. Egy másik párisi levél még határozottabban szól azon coalitióról , mely épen a dán-német viszály folytán jött létre III. Napoleon és a toryk között. A toryk mindjárt húsvét után egy interpellatióval kezdik meg a támadást Palmerston-Russell ministeriuma ellen. Az interpellatio tárgya : az Angol- és Francziaország közti viszonyok meghidegülése. A toryk e tárgyat fölhasználják a whig minisztérium megbuktatására. A toryk a helyzet urai lévén, végrehajtatnak azon stipulatiok , melyek jelenleg alkudozás tárgyai a Tuileriák és Derby között. III. Napóleon visszautasította az egyezkedést Palmerston lorddal. Most tehát az angol parliament határozatától függ1 — írja a párisi levél — váljon azon férfiú, ki 15 év óta vezeti Francziaország sorsát, Európa sorsának végleges vezetésére is hivatva van-e ? A schleswig-jütlandi csatatérről kevés a jelenteni való. A „ Times “-nak azt távírják 22-re estéről, Kopenhágából, hogy a poroszok hasztalan lövöldözik a düppeli sánczokat, Fridericia bombáztatása pedig megszakadt vasárnap óta. A hivatalos „Wiener Abendpost“ a többi közt így nyilatkozik e tárgyban: „Jóllehet nem érkeztek egyenes tudósítások sem Düppel sem Fridericia elől, kérdésbe sem jöhet a hadműveletek legesélyesb folytatása. Úgy látszik, mintha a katonai helyzet nem engedne közléseket Jinzifi-si^ilvánosiság MA a hadmiveletek folyamáról, sőt föltehető, hogy csak a valódi eredményekről fogunk hírt venni. E hír késése még megtörténhetik. A düppeli sánczok megrohanása kétségkívül csak akkor fog megtörténni, ha a porosz tüzérség megtette az előmunkálatokat, a kétségtelen végeredményre. Az egyesített hadcsapatok nagyon rendszeresen és óvatosan haladnak elő minden hadműveletekben, s nem várható, hogy oly vállalatba bocsátkoznának, amelynek aggasztó kimenetele lehetne csak pillanatra is. Annál inkább várhatnak, mivel ágyúik roppant túlerejében bízhatnak, s a hadcsapatok hangulata azon mértékben élénkül, amely mértékben bággyad a dán seregé, a hosszas, reménytelen harczban.“ A bécsi lapok szemléje. A l&jtkántuli protestánsok állapota. A „Presse“ mart. 24-ki számában egy protestáns következő interpellatioval lép fel: „Közepette az európai nagy kérdéseknek, a német-szláv tartománybeli protestánsok megemlékeznek azon tényre, hogy az 1855-ki concordatum II. József szabadelvű reformjait eltörölve, a rom. kath. egyháznak az államfogalmakkal alig megegyeztethető kiváltságos helyzetet adott a többi egyházi községek irányában , az akkori absolut kormány, Bach és Thun vezetése mellett, az evangelicusoknak a vallási egyenjogúságot kérő kiáltására nem hallgatott, hanem egyházszervezések oktioválására szorítkozott. Az alkotmányos Ausztria számára volt föntartva, hogy az 1815-ki Bundesacta 16. §-át valósítsa, s a német-szláv tartománybeli protestánsokat az eltűntek helyzetéből kiemelve, részesítse azon szabadságban, melyet a birodalom keleti részében élő hitsorsosok régóta élveznek. „A protestánsok szabadon kezdtek az osztrák tartományokban lélegzeni, a midőn a febr. alkotmányt az apr. 8-ki (1861) császári határozatok követték, amidőn nem csak a protestánsok egyházi ügyei, a presbyterial és synodal elvek szerint ideiglenesen rendeztettek, hanem Schmerling államminiszter ur ismert első „körleveleivel egy értelemben, a polgári és politikai egyenjogúság, számszerint 25. §-ban ünnepélyesen szentesittetett. „Ez történt 1861-ben. A mélyebben látók tudják, hogy az apr. 8-ki pátens sok lényeges hiányban szenved, s több határozatlan záradékkal bir , mintsem azt a gyakorlatban pontosan valósítani lehetne. Azonban szemet hunytunk a hiányokra, azon reményben, hogy az ideiglenes intézkedéseket végleges rendelkezés váltandja fel s az ígéret nem sokáig marad teljesítlenül. Három év múlt el azóta, és mi történt eddig ? „Az ideiglenes egyházszervezés azon czélból hozatott be, hogy az átmenetül szolgáljon a presbyterialis intézményekre, s a képviselők választása által az általános synodus megtartása is lehetővé váljék. Ez idő óta a nyolcz superintendentia megküzdve az ideiglenes szervezés ellenmondásaival , régóta constituálta magát; seniorok, superintendensek, s részben világi gondnokok is hivatalukba helyeztettek. Hir szerint superintendentiális közgyűlések is tartottak az egyházi főtanács felhívására , követválasztások végett , előkészületül ez általános synodusra. Hirlették, hogy az általános synodus még 1863-ban meg fog tartatni , de megint minden elcsendesült. Miért ? nem tudjuk. De tudva van, hogy minden superintendentialis gyűlés a synodus megtartása mellett nyilatkozott,s azért várjuk, hogy az államminiszterium megteendi azt,amit az egyházi szervezés 99. §-a rendel, s ami a császári szó által, három év előtt kilátásba helyeztetett. „És mint hajtatott végre ezen apr. 8 ki császári patens is, mely a protestánsok viszonyát az állam irányában rendezi? Ezen patens ereje által a protestánsoknak a „nyilvános vallásgyakorlati és egyházképezési jog megadatott, s mégis Tyrolban, mely német szövetségi tartomány, a protestánsok Meranban és vidékén hiába törekednek eklézsiát alakítani. Az insbrucki tartományi gyűlés vétója és báró Riccabona és dr. Haszmwanter agitatiója eddig több győzelmet arat, mint egy világos birodalmi törvény. — Ezen patens biztosítja a protestánsoknak a Biblia s más vallási könyvek szabad vételét, s mégis a szegényebb sorsú protestánsok, kiknek a könyvárusoktól kiadott Bibliák igen drágák, hiába várják, hogy kaphassanak példányokat az angol biblia-társaság kiadásából, mely az egész világon el van terjedve. „Továbbá ezen patens által a protestánsok nem köteleztetnek más felekezetbeli egyházakra és iskolák föntartásához járulni. A gyakorlatban azonban, több helyütt oly „kivételek“ állíttatnak fel, melyek ama rendelkezést illusoriussá teszik, sőt a protestánsok jogát „saját iskolákat állítani, fenyegetni látszanak. „Hogy vagyunk végre az ápr. 8-ki patens 16. §-ával, melyben mondatik, hogy az evangelicusok cultus és közoktatási ügyeire nézve, a minisztériumban, protestáns egyénekből álló külön hivatalosztály lesz felállítandó ? melyre a protestáns egyházak és iskolák fölötti felügyelés bizatik? Annyi áll, hogy a protestáns iskolák máig is a más vallási iskolatanácsosok felügyelete alatt állanak. „Az ápr. 8-ki patens, Ausztria törvényhozásának legsérültebb részét illeti. Ez a külön felekezetű egyházak viszonya egymás irányában. Magyarországban és Erdélyben e tekintetben a teljes egyenjogúság és viszonyosság elve uralkodik, de nálunk sok helyütt a kath. egyház kanonjai határoznak. A protestánsok ezen canonok alattvalói a concordatum és házassági törvény által, úgy a vegyes házasságok, mint az azokból származó gyermekekre nézve. Bátorítólag hatottak Schmerling ur „körlevelének“ (1861) szavai, a midőn irá, hogy ő felségének kijelentett akarata, miszerint a külön vallási felekezetek viszonyai a méltányosság és felebaráti szeretet alapján rendeztessenek. De annál leverőbben hangzottak az államminiszter úr szavai három év után, amidőn a Reichsrath lövetek házában mondá, hogy az itt érintett törvényjavaslat fölött már több idő óta alkudozások folytattatnak a római curiával. Már a Reichsrath második ülésszaka is bevégződött s a külön vallásbeliek viszonyait rendező törvény mégsem kerül napfényre. Magas egyházi személyek szavaiból pedig azt lehet kivenni, hogy a római curia ma sem hajlandó a concordatum módosításába egyezni. így vagyunk az apr. 8-ki pátenssel s az 1861. államminiszteri „körlevél“ ígéretével. Sok van azokban megírva papiron : dgyli lett valósitva ? Meddig fog az igy maradni?“ holott mint gyengébb fél ezt inkább óhajtania kellett volna. De nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy a dánok, ha túlnyomó erő ellen is harczolnak, a Danewirk elhagyása óta előnyös állásban vannak. Öt hét óta, az egyesült hatalmak semmi anyagi kárt sem okozhattak. Erős kémszemléket tartanak Düppel ellen, de ezek csak azt eredményezik, hogy az ostromlók a feladat nehézségéről győződtek meg. Jütland megszállása más gyümölcsöt nem hozott, minthogy néhány hadtani tekintetben jelentéktelen vidék elfoglaltatott. Még csak most fogják a háború súlyát érezni, stb. A „Constitutionnel“ és a „Morning Post“ a dán válaszról. (f) A „Constitutionnel“ mart. 23-diki számában Limayrac írja : „A Németországból érkező sürgönyök és levelezések folyvást zavarttak, s tele vannak ellentmondó állításokkal. „Kisértsük meg azonban kiválogatni az igazat a hamistól s aztán a lehetőségig elmondjuk, minő a jelen helyzet ? „Egy: bizonyosnak látszik , hogy Dánia elfogadta a conferentiát, az 1851- és 1852-diki szerződések alapján, elmellőzve a fegyverszüneti kérdést. „Első tekintetre csodálni lehet,hogy a hadviselők közöt a gyengébb lép ez álláspontra, a fegyverszünet kérdésében , de ha meggondoljuk, hogy a fegyverszünet indítványa az ellenségeskedések felfüggesztését a tengeren úgy, mint a szárazon magában foglalja, valamint a kikötők ostromzárának felfüggesztését és az elfogott hajók visszaadását is hozzáérti , nem lesz nehéz Dánia visszautasítását indokolni. „Kérdeni lehet tehát: mit jelenthet Dániának a conferenciát elfogadó nyilatkozata, az elszámlált feltételek mellett! Tudjuk, hogy az 1852-ki szerződések csak Dánia épségének s az örökösödési jognak Keresztély király számára való biztosítására szorítkoznak. Azonban ezen szerződésen kívül más kötelezettségek is közbejöttek, melyek királyi nyílt levelekben és diplomáciai jegyzékekben alapulnak. Ezen okiratok szorgalmas tanulmányozása után sem könnyű kijelölni ezen kötelezettségek következményeit, de egy pár pont mégis minden kétségen felül van : hogy Schleswig soha sem fog Dániába köhleztetni, amint Holstein sem, s hogy a Schleswig német népnek hatályos biztosítékok adatnak. A nehézségek kezdetével, a kopenhágai cabinet főleg a londoni 1852-ki szerződésekre hivatkozott, s nem látszott a német szövetség irányában vállalt kötelezettségeire figyelni. És valóban a Német szövetség nyíltan követelte ezen kötelezettségek teljesítését, és erélyesen tiltakozott minden oly lépés ellen, mely a herczegségek assimilatióját, vagy teljes egybeolvasztását czélozná. Ma már a dolgok nem ezen állapotban vannak. A német szövetség tovább látszik menni, mint Dánia kötelezettségei és az 1851 , 1852-ki szerződések meghatározzák. A németek vágyai világosak, egyesíteni akarják a két herczegséget, aztán mint államot felvenni a szövetségbe, oly feltétellel, hogy e területek csak a személyes unió alapján legyenek Dániához csatolva. „Más részről Dánia, mely a megoldásnak épen ezen módjától irtózik leginkább, visszatér a német követelések kiinduló pontjához, azaz: a londoni szerződésekhez, melyek amint kizárják Schleswig egybeolvasztását, úgy nem engedik meg a két herczegségnek egy területé alakítását , kaoatban, a személyes unió alapján, Dániához. „A Német szövetség elfogadná-e ma, az alkudozások ezen alapját, melyet néhány hónap előtt maga terjesztett elő ? Ez a kérdés ; még mindig kétségben vagyunk eziránt, de nemsokára kiszabadulunk e bizonytalanságból. A „Morning Post,“ ha az angol miniszterelnök kedvencz közlönye is, mégsem igyekszik a közönséget a conferencia összejövetele tárgyában biztatni. Sőt ellenkezőleg, írja: „Az egyedüli alkudozási alap, melyet Dánia elfogadhat, az, hogy Schleswig-Holsteintól elválasztassék, s aztán az előbb nevezett herczegség a tulajdonképi dán királyságba olvasztassék. Nem titok, hogy a dán kormány ily alapon mindig kész e hosszú viszálynak véget vetni. Ausztria és Poroszország készséggel vesznek részt a conferentiában . Dánia szintén , föltéve, hogy a német hatalmak azon állásba tegyék magukat, melyben az 1851 és 1852-ki szerződések előtt voltak. Minő értéke van ezen föltevésnek, s mennyire elégítené ki ez, a közelebb felmerült vérmes reményeket, azt bizonyítani fölösleges. Csodálták, hogy Dánia nem fogadta el a fegyverszüneti ajánlatot. A „Times“ az angol parliament tevékenységéről a dán-német viszályban. Martius 21-iki számában a „Times“ azon tevékenységről, melyet az angol parliament a dán német viszályban kifejthet, a következőleg nyilatkozik: „Midőn ezelőtt körülbelől hat héttel egybegyűlt a parliament, csak egy tárgyról beszélt minden ember: t. i. az osztrák és porosz seregek lerontásáról a dán monarchiába. Érezhető volt, hogy az alsóház nagyon válságos pillanatban gyülekezett egybe , s hogy tanácsa és támogatása a minisztériumra és az országra nézve igen nagy fontossággal bírna. A nemzet biztosságban érezte magát nagy tanácskozó gyülekezetének árnyékában s nem voná kétségbe , hogy minden jól fog menni, minthogy képes leend a parliament komolyan kézre fogni az ügyet. Egy hét a másik után folyt le és senmit sem tettek, egyszerűen azon okból, mert az első ülésben megígért irományok valami kimagyarázhatlan oknál fogva nem terjesztethettek elő. Az alsóház emiatt türelmetlenséget kezde mutatni, ami a külügyi államtitkár által száraz felelettel utasítatván el, összeszedte türelmét és ismét várt egy kevéssé. Ezen közben egyik esemény a másikat érte; a dánok a Dannewirket oda hagyva a mostani hadállásaikba húzódtak vissza. És a ház mégsem szólhatott, mert nem kapta meg azon adatokat, melyeknek alapján lehetett volna képes felszólamlani. És ez így tarthatott volna még mostanig is, ha némely jelek nem mutatkoztak volna, melyekből azt lehete kivenni, hogy nagyon nehéz lesz az ülés dolgaiban előhaladni, ha az ország külügyi viszonyaira vonatkozó némi adatok nem közöltetnek vele. Ekkor komolyan neki fogott a külügyi hivatal s nagy hamarsággal közrebocsátott 500 nyomtatott lapot, hogy legyen elfoglaltsága a parliamentnek, amely ezen idő óta szorgalmasan végig tanulmányozá azt a köpcös levelezési tömeget. Végre ez a munka is be lett fejezve oldaljegyzetek segítségével, gondos kiválogatása mellett mindannak, ami Svédországra, Hannoverre, Würtembergre és Bajorországra vonatkozik; Így a figyelemnek csakis Russell 1. sürgönyeire s a franczia, osztrák és porosz külügyérségek nyilatkozatairól szóló jelentésekre szorításával; a ház tehát végre kész volt kimondani nézeteit oly dolgok felett, melyek oly sokáig visszatartottak megítélése elöl. Ámde ismét új nehézség állott elő. Míg a kiválogatott okmányok sajtó alatt valának, azalatt sok új esemény merült fel. Megesett a Jütlandba betörés, a kisebb német államok Würzburgban gyűléseztek, a parliament elé terjesztett okmányok csak január végéig terjedvén, még mindig hat héttel estek távol az eseményektől. De ezen nehézségek daczára is akadtak oly merész parliamenti tagok, akik készek valának a meglevő kék könyvre s a hasábaikban közlöttekre támaszkodva belebocsátkozni a kérdés vitatásába. Hanem a kormány itt is akadályozóig lépett közbe, még egy kis elhalasztást kérvén, amíg a parlament egybegyülése óta történtekről szóló okmányok is előterjesztethetnének, s némi látszólagos ellenzés után a ház húsvét utánig elnapolta magát, kétségkívül azt remélve, hogy egybegyülésekor már csakugyan képes leend többé semmi halasztás által nem gátolt éivá, hozzálátni munkájához. S íme, az eredmény az, hogy a ház hat hétig ült együtt anélkül, hogy képesnek érezhette volna magát legfőbb kötelességének teljesítésére, amely miatt tulajdonképen egybehivatott, és, hogy hét hét múlva — mint a dologba látunk — talán szintúgy nem lesz ismét képes a munkálkodásra mint most. Nagy alkudozásokat nem lest terjedelmes levelezések nélkül folytatni, s ezen okmányok kinyomatása és javítása is jó részidőt kíván ; aztán még átolvasásukhoz is sok idő kell, s mikorra át lettek olvasva, már akkor megint egész új sürgönysorozat válik szükségessé így fog ez újból menni. És ha a háború hamarjában befejeztetnék — ami épen nem lehetetlen — akkor ezen háború anélkül kezdődött, folytattatott és fejeztetett be , hogy a képviselők házának csak egyetlen egyszer is lett volna alkalma véleményét kimondani azon tárgy felett, amely oly nagy érdekű az országra nézve , s oly felettébb nagy fontosságú becsületét, jövendőbeli jólétét illetőleg , minélfogva tehát nagyon is azon nagygyűlés körébe tartozik, melynek egy oly politika által okozott költségeket kellene szentesítenie, amely felett akadályozva van véleményét kijelenteni. A kül nemzetek hosszas tapasztalásból igen jól tudják, hogy a minisztérium és a trón mögött még egy nagy legfelsőbb fellebbezési testület áll. És amíg ezen testület véleményét nem ismerik, nem ismerik valósággal azt a nézetet sem, amely politikánk vezérfonala. Mindezen okoknál fogva pedig nagyon sajnáljuk, hogy a húsvéti ünnepeket anélkül kelle megérnünk, hogy a schleswig-holsteini kérdés jogi minősége fontossága, s jövendőbeli lefolyása megvitattatott, avagy csak megkíséreltetett volna annak megvitatása.“ Végül mély sajnálatát fejezi ki a „Times“ a felett, hogy nincs törvény, amely alkalmazható volna arra, hogy a parlamenti vitáknak a külügyek felett nagyobb súly és hatály kölcsönöztessék. akarja tán ezzel mondani, hogy a Poroszországgal és Ausztriával a szövetség eszméjét visszautasítja, mert e hatalmak fondorkodnak s ellenei a népek szabadságának és jólétének, vagy hogy e szövetség egyenes és nyiltszivü diplomatiára vezetend a nemzetek oly gyöngéden szeretett szabadsága és jóléte előmozdítására ? Ami minket illet , hajlandók volnánk, valamely a Gorcsakovok, Rechbergek és Bismarckok által együtt kigondolt sürgönyt nagyobb bizalmatlansággal fogadni, mint ha ez államférfiak egyikétől származnék külön, és épen háromszor úgy reszketünk a szabadságért és jólétért, most, mint mielőtt tudtuk, hogy e három nagyon erkölcsös hatalom pártolja azokat. Ausztria kötötte-e meg az alkut, s Gorcsakovra és Rechbergre bizta-e a táncz utolsó szemei kovácsolását, mely Rechberg grófot testestől lelkestől minden eshetőségre hozzájok csatolja, nem bizonyos egészen. Lehet, hogy Ausztria még aggodalmaskodik a nyugati hatalmaktól való elválást illetőleg. Másrészt vonzza a porosz segítség ígérete a várnégyszögért vívandó harczban s az 1848-i orosz segítség értékének emléke. Hogy a három hatalom közt érdekegyetemlegesség létezik, egy vagy más okból, ma világosabb Ausztria előtt, mint volt 7 hónap előtt, mikor még vonakodott Bismarck ösztönzésére megváltoztatni lengyel politikáját. Megvalljuk, nem aggodalom nélkül tekintünk e három nem fondorkodó nagyhatalom londoni jelenléte elé, ha itt ülne össze a conferencia, hogy a schleswigholsteini kérdés Dánia lehető előnyére szabályoztassék. Oroszország nagy zajjal nyilatkozott késznek dán politikánk támogatására. Midőn Wodehouse lord Kopenhágában volt, azt hivők, jó szövetségesre akadt Eversurban , de most nagyon ellenkező irányú híreket veszünk, és svéd forrásokból úgy értesülünk, hogy az ottani kormány tétlenségét orosz fenyegetések okozzák. Nem akarunk épen jót állani a föltevés igazságáról, de azon magatartás után, melyet Oroszországnál legújabban tapasztalunk, épen nem hisszük, hogy az orosz követ jelenléte a londoni conferencián Dánia érdekeit mozdítsa elő- Nagyon sajnálnék, ha a közeledők szivében a gyanú árnyékát támasztanánk ; de intenünk kell Gorcsakow bget és Rechberg grófot, nehogy Bismarck urnák föltétlenül higyjenek. Fényes tanúságát adta ügyességének azzal, hogy egyáltalán összehozta őket. De vájjon egészen biztosok e benne hogy nem hamis játékot űz velők; hogy, mig tőkéje egy részét a szent szövetség hajójába fektette, a másikat nem forditja-e a Frankfurtban horgonyzó jelenleg nem vízmentes másik járműre ? Nincsenek határozott okaink, hogy higyjük, miszerint Poroszország a kis német államokkal fondorkodik, csak a lehetőséget akarjuk jelezni. Ez nem árt. A szent szövetség. (K.) Palmerston 1. lapja, mely először emlegette a szent szövetséget, a „Journ. de St Petersbourg“ nyilatkozata folytán újból visszatér e tárgyra. „Azon kétértelműség — úgymond — mel • lyel a „Journ. de St Petersbourg“ az általunk először jelzett sz. szövetséget tagadni törekszik, újabb bizonyítványt szolgáltat, ha szükség van ilyenre, állításunk igazsága mellett. Oroszország kijelenti, hogy szívesen szövetkeznék a nem fondorkodó hatalmakkal, melyeknek szivén fekszik a népek jóléte és szabadsága. Azt Ausztria, Bécs, mart. 24. (Miksa főleg fiág szerinti örökösödési joga, az új kölcsön.) Azon hir, mintha a tegnapi minisztertanácsban Miksa főleg fiági örökösödési jogai szabályoztattak volna, a „Vtlnd“ szerint alaptalan. A kérdés még szőnyegre sem került. Azon hir is valótlan, hogy a főleg e jogokról formaszerint lemondott volna. — Az uj kölcsükről, mely az 1864 ki lottókölcsön mellett az államjövedelem fogyatkozásának födezésére fölveendő lesz, azt mondja a „Wdr,“ hogy névszerinti értéke 70 millió leend 5% ezüst kamattal s a szelvényadótól föl lesz mentve ; 15 év alatt teljesen visszafizetik. A szerződési árfolyamról még semmit sem lehet tudni. ti Üif Öri. Lengyelország, Varsó, mart. 19. (A varsói nemzeti kormány legújabb kiáltványa.) A hiv. „Wien. Abendp.“ irja. A varsói nemzeti kormány hosszas hallgatás után ismét életjelt adott f. h. 18 án kelt kiáltványával, mely „a nemzeti kormánytól Európához“ intézve főkép az osztrák kormány, s a Gácsországban kihirdetett ostromállapot ellen van irányozva. Nem tagadja, hogy a lengyel felkelés végczélja Lengyelországnak 1772-iki határai közti visszaállítása, de azt nem akarja elismerni, hogy ezen czélját Lengyelországnak osztrák birtokban levő részén is fegyvererővel akarta volna elérni. Sőt reméli, hogy az európai események magukkal hozták volna ezen eredményt. Az osztrák kormány — mond-e kiáltvány — mindamellett, hogy kezdetben a nyugati hatalmakkal együtt tartott a lengyel kérdésben, mégis mindenféle akadályokat gördített a felkelés útjába, összefogdcsá és megbünteté a felkelés segítségére siető önkénteseket. Most már letette álcráját kihirdetvén az ostromállapotot Gácsországban, mely ott már régóta meg volt tettleg. Az osztrák kormány ezen mentegetőzésére, hogy a galicziai állapotok a törvényszerű kormányra nézve saját területén elviselhetlenekké váltak, azt veti ellene , hogy Ausztria nem nevezheti joggal a magáénak Gácsországot. A szent szövetség minden kétségen kívül ismét helyre állott, amit csak az nem lát, aki nem akarja. Ily modorban foly az egész végtől végig. Oroszországot illetőleg sem hiányzanak belőle a barbárság s a hatalommali visszaélés ellen emelt panaszok. A parasztokra vonatkozó újabb rendeleteket illetőleg arra utal a kiáltvány, hogy az orosz kormány jelszava tisztán socialisticus. E tekintetben a Bergek, Annenhoffok és Muravievek meghalt urak és mesterek I. Miklós czár zászlóját lobogtatják. Poroszország is hevesen megtámadtatik. A Gácsországban elrendelt szomorú intézkedések szükségességét—jegyzi meg a „Wien. Ab.post“ — csak igazolja ezen kiáltvány, a hozzá hasonló manifestatiók, amikről a kormányának már régóta biztos tudomása volt. Németország, Frankfurt, marc. 22. (A frankfurti követgyülés; izgatás, szünetelés.) A német követgyülés igazgató bizottmánya 21-én gyűlést tartott Frankfurtban. Azzal foglalkozik, hogy német bankárok 35 millió tallérnyi svéd vasutkölcsönt létesítsenek., A jelen politikai viszonyok közt — mondja a „N. Fr. Zig“ nagyon valószínű, hogy a svéd kormány e kölcsönt inkább Dánia segélyezésére foordítandja, mint a vasútépítés békés művére.. Oly német eszerint, ki a svéd kölcsönt pártolja, hazaáruló vállalatba bocsátkozik. Ezen szempontból elhatározta a bizottmány, hogy a valóságot kitudva, az illető bankárok neveit köz- hírré teszi. — Húsvét hétfőn a Saalbauban nagy népgyűlés lesz, mely Schleswig-Holstein hűségek állapota s a német nemzet rendes képviselete fölött fog vitázni és határozni. Ugyanekkor a központi bizottmány ösztönzésére Né.