A Hon, 1864. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1864-03-26 / 71. szám

PEST, MÁRTICS 15. Politikai szemle, Pest, mart. 25. (II.) A bécsi „Presse“ egy tegnapról keltezett frankfurti sürgön­nyel lep meg, mely ha alapos, új fordulat jele volna a dán-ném­et viszályban, főként pedig a so­kat vitatott conferentia kérdésében. Az érintett frankfurti sürgöny így hangzik: „Mailet S. brit követ ma (24) notifikálta a német­ szövetségi elnök kö­vetnek a conferentia azonnal összejövete­lét Londonban. A conferentiában eddig részt vesznek: Ausztria, Poroszország, Angolország és Dánország.“ A „Presse“ sürgönye, mint látjuk, nem értesít a négy hatalom által állító­lag már elfogadott conferentia alapja iránt, pedig ez lényeges dolog. Várjon Dán­ és Poroszország azon „minden alap nélküli“ conferentiát fogadták-e el, melyet Angolország tegnapi tudósítások szerint a bécsi kabinettel elfogadtatott ? nem tudjuk megmondani. Annyi mindenesetre tény, hogy Angolország— miután a fegyver­­nyugvás melletti és fegyvernyugvás nél­küli conferencia­ javaslatai meghiúsultak— valami újabb javaslaton törte fejét, de va­lóban meglepő, ha az már elfogadtatott vol­­na Poroszország s különösen Dánország ré­széről. Poroszország elfogadását azért tartjuk meglepőnek, mert a berlini kor­mány félhivatalos lapjai még pár nap előtt nem akartak a conferentiáról tudni, a düp­­peli sánczok megostromlása nélkül; Dán­országét pedig azért, mivel a dán király trónbeszéde, mel­lyel e hó 21-kén az or­­szággyülést bezárta, ily eshetőség közel bekövetkezésére nem jogosított, amennyi­ben büszkén kijelenté, miként „az ellen­ségnek tudnia kell, hogy még távol van az idő, a midőn Dánországot lealázó bé­kére kényszerithetni. “ A mi a többi hatalmaknak, nevezete­sen Franczia-, Orosz- és Svédországnak a Londonban összeülendő conferencia iránti magoktar­tását illeti, még semmi sem szivárgott ki a kabinetek függönyei mögül a nyilvánosság elé, minek külön­ben kíváncsisággal nézhetünk elibe, fő­ként Francziaország veendő állását ille­tőleg. A franczia kormány ugyanis aligha részt vesz oly conferenciában, a­melyben a Német-szövetség képviselve nem lesz, mit pedig eddig lehetlennek tartottak az 1851­—52-ki egyezmények alapján. De még a Német-szövetség megjelenése ese­tében sem lesz hajlandó részt venni oly conferentiában, melyet az előzmé­nyek után halvaszü­letettnek lehet mon­dani. Francziaország csak akkor nyújt­­ná kezét a német-dán viszály kérdésének békés megoldására, ha biztos az iránt, hogy egy conferentia nem csupán a dán­német viszály, hanem a többi függőben le­vő kérdés fölött is határoz, a­melyek vé­gett III. Napóleon császár a múlt nov. 5-én a congressust indítványozta. Francziaország játszván a főszerepet bármely conferenciában, még némely ér­dekes körülményre kell olvasóinkat figyelmeztetnünk, épen e hatalom jelen­legi magatartását illetőleg. Ma épen arról van szó, — mint egy párisi levélben ol­vassuk — hogy a franczia kormány ma­ga veszi kezébe a dán-német ügyet, s egy kibékítési tervvel akar föllépni. E terv már tudomására jutott azon toryknak, kik az angol alsóház tagjai. Azon esetben, ha a tervet jónak, gyakorlatinak, kivihető­nek találják, megkezdik a támadást Pal­­merston-Russell minisztériuma ellen, a tervet a parliament elébe terjesztik, Orosz­országot az egyetértésbe vonják, s egye­sülten a párisi és szentpétervári kabine­tekkel, megkísérlik a béke létrehozatalát. Egy másik párisi levél még határozottab­ban szól azon coalitióról , mely épen a dán-német viszály folytán jött létre III. Napoleon és a toryk között. A toryk mindjárt húsvét után egy inter­­pellatióval kezdik meg a támadást Pal­­merston-Russell ministeriuma ellen. Az interpellatio tárgya : az Angol- és Fran­cziaország közti viszonyok meghidegülé­­se. A toryk e tárgyat fölhasználják a whig minisztérium megbuktatására. A to­ryk a helyzet urai lévén, végrehajtatnak azon stipulatiok , melyek jelenleg al­kudozás tárgyai a Tuileriák és Derby között. III. Napóleon visszautasította az egyezkedést Palmerston lorddal. Most tehát az angol parliament határozatától függ1 — írja a párisi levél — vál­jon azon férfiú, ki 15 év óta vezeti Fran­cziaország sorsát, Európa sorsának vég­leges vezetésére is hivatva van-e ? A schleswig-jütlandi csatatérről kevés a jelenteni való. A „ Times “-nak azt táv­­írják 22-re estéről, Kopenhágából, hogy a poroszok hasztalan lövöldözik a düppeli sánczokat, Fridericia bombáztatása pedig megszakadt vasárnap óta. A hivatalos „Wiener Abendpost“ a többi közt így nyilatkozik e tárgyban: „Jóllehet nem érkeztek egyenes tudósítá­sok sem Düppel sem Fridericia elől, kér­désbe sem jöhet a hadműveletek leges­é­­lyesb folytatása. Úgy látszik, mintha a katonai helyzet nem engedne közléseket­­ Jinzifi-si^ilvánosiság MA a­ hadmiveletek folyamáról, sőt föltehető, hogy csak a valódi eredményekről fogunk hírt venni. E hír késése még megtörténhetik. A düp­peli sánczok megrohanása kétségkívül csak akkor fog megtörténni, ha a po­rosz tüzérség megtette az előmunkálato­kat, a kétségtelen végeredményre. Az egyesített hadcsapatok nagyon rendszere­sen és óvatosan haladnak elő minden had­­műveletekben, s nem várható, hogy oly vállalatba bocsátkoznának, a­melynek ag­gasztó kimenetele lehetne csak pillanatra is. Annál inkább várhatnak, mivel ágyúik roppant túlerejében bízhatnak, s a had­csapatok hangulata azon mértékben élénkül, a­mely mértékben bággyad a dán seregé, a hosszas, reménytelen harcz­­ban.“ A bécsi lapok szemléje. A l&jtkántuli protestánsok állapota. A „Presse“ mart. 24-ki számában egy protestáns következő inter­pellatio­­v­a­l lép fel: „Közepette az európai nagy kérdések­nek, a német-szláv tartománybeli protes­tánsok megemlékeznek azon tényre, hogy az 1855-ki concordatum II. József sza­badelvű reformjait eltörölve, a rom. kath. egyháznak az államfogalmakkal alig megegyeztethető kiváltságos helyzetet adott a többi egyházi községek irányá­ban , az akkori absolut kormány, Bach és Thun vezetése mellett, az evangelicu­­soknak a vallási egyenjogúságot kérő kiáltására nem hallgatott, hanem egyház­szervezések okti­oválására szorítkozott. Az alkotmányos Ausztria számára volt föntartva, hogy az 1815-ki Bundesacta 16. §-át valósítsa, s a német-szláv tarto­mánybeli protestánsokat az eltűntek hely­zetéből kiemelve, részesítse azon szabad­ságban, melyet a birodalom keleti részé­ben élő hitsorsosok régóta élveznek. „A protestánsok szabadon kezdtek az osztrák tartományokban lélegzeni, a mi­dőn a febr. alkotmányt az apr. 8-ki (1861) császári határozatok követték, amidőn nem csak a protestánsok egyházi ügyei, a presbyterial és synodal elvek szerint ideiglenesen rendeztettek, hanem Schmer­ling államminiszter ur ismert első „kör­leveleivel egy értelemben, a polgári és politikai egyenjogúság, számszerint 25. §-ban ünnepélyesen szentesittetett. „Ez történt 1861-ben. A mélyebben látók tudják, hogy az apr. 8-ki pátens sok lényeges hiányban szenved, s több határozatlan záradékkal bir , mintsem azt a gyakorlatban pontosan valósítani lehetne. Azonban szemet hunytunk a hiá­nyokra, azon reményben, hogy az ideig­lenes intézkedéseket végleges rendelke­zés váltandja fel s az ígéret nem sokáig marad teljesítlenül. Három év múlt el az­óta, és mi történt eddig ? „Az ideiglenes egyházszervezés azon czélból hozatott be, hogy az átmenetül szolgáljon a presbyterialis intézményekre, s a képviselők választása által az általá­nos synodus megtartása is lehetővé vál­jék. Ez idő óta a nyolcz superintenden­­tia megküzdve az ideiglenes szervezés ellenmondásaival , régóta constituálta magát; seniorok, superintendensek, s részben világi gondnokok is hivata­lukba helyeztettek. Hir szerint super­­intendentiális közgyűlések is tartottak az egy­házi főtanács felhívására , kö­vetválasztások végett , előkészületül ez általános synodusra. Hirlették, hogy az általános synodus még 1863-ban meg fog tartatni , de megint minden elcsendesült. Miért ? nem tudjuk. De tudva van, hogy minden superintendentialis gyűlés a syno­dus megtartása mellett nyilatkozott,s azért várjuk, hogy az államminiszterium megte­­endi azt,a­mit az egyházi szervezés 99. §-a rendel, s a­mi a császári szó által, három év előtt kilátásba helyeztetett. „És mint hajtatott végre ezen apr. 8 ki császári patens is, mely a protestánsok viszonyát az állam irányában rendezi? Ezen patens ereje által a protestánsok­nak a „nyilvános vallásgyakorlati és egyházképezési jog megadatott, s mégis Tyrolban, mely német szövetségi tarto­mány, a protestánsok Meranban és vidé­kén hiába törekednek eklézsiát alakítani. Az insbrucki tartományi gyűlés vétója és báró Riccabona és dr. Haszmwanter agitatiója eddig több győzelmet arat, mint egy világos birodalmi törvény. — Ezen patens biztosítja a protestánsoknak a Biblia s más vallási könyvek szabad vé­telét, s mégis a szegényebb sorsú protes­tánsok, kiknek a könyvárusoktól kiadott Bibliák igen drágák, hiába várják, hogy kaphassanak példányokat az angol bib­lia-társaság kiadásából, mely az egész vi­lágon el van terjedve. „Továbbá ezen patens által a protes­tánsok nem köteleztetnek más felekezet­­beli egyházakra és iskolák föntartásá­­hoz járulni. A gyakorlatban azonban, több helyütt oly „kivételek“ állíttatnak fel, melyek ama rendelkezést illusoriussá teszik, sőt a protestánsok jogát „saját is­kolákat állítani, fenyegetni látszanak. „Hogy vagyunk végre az ápr. 8-ki patens 16. §-ával, melyben mondatik, hogy az evangelicusok cultus és közokta­tási ügyeire nézve, a minisztériumban, protestáns egy­énekből álló külön hivatal­osztály lesz felállítandó ? melyre a pro­testáns egyházak és iskolák fölötti fel­­ügyelés bizatik? Annyi áll, hogy a pro­testáns iskolák máig is a más vallási isko­latanácsosok felügyelete alatt állanak. „Az ápr. 8-ki patens, Ausztria törvény­­hozásának legsérü­ltebb részét illeti. Ez a külön felekezetű egyházak viszonya egy­más irányában. Magyarországban és Er­délyben e tekintetben a teljes egyenjo­gúság és viszonyosság elve uralkodik, de nálunk sok helyütt a kath. egyház ka­nonjai határoznak. A protestánsok ezen canonok alattvalói a concordatum és há­zassági törvény által, úgy a vegyes há­zasságok, mint az azokból származó gyer­mekekre nézve. Bátorítólag hatot­tak Schmerling ur „körlevelének“ (1861) szavai, a midőn irá, hogy ő felségének kijelentett akarata, miszerint a külön val­lási felekezetek viszonyai a méltányosság és felebaráti szeretet alapján rendeztes­­senek. De annál leverőbben hang­zottak az államminiszter úr szavai három év után, a­midőn a Reichsrath lövetek házában mondá, hogy az itt érintett tör­vényjavaslat fölött már több idő óta alkudozások folytattatnak a római curiával. Már a Reichsrath második ülésszaka is bevégződött s a kü­lön vallásbeliek viszonyait rendező tör­vény még­sem kerül napfényre. Magas egyházi személyek szavaiból pedig azt lehet kivenni, hogy a római curia ma sem hajlandó a concordatum módosításába egyezni. így vagyunk az apr. 8-ki pá­tenssel s az 1861. államminiszteri „kör­levél“ ígéretével. Sok van azokban meg­írva papiron : dg­yli lett valósitva ? Med­dig fog az igy maradni?“ holott mint gyengébb fél ezt inkább óhajtania kellett volna. De nem kell figyelmen kívü­l hagy­ni, hogy a dánok, ha túlnyomó erő ellen is har­­czolnak, a Danewirk elhagyása óta előnyös állásban vannak. Öt hét óta, az egyesült hatal­mak semmi anyagi kárt sem okozhattak. Erős kémszemléket tartanak Düppel ellen, de ezek csak azt eredményezik, hogy az ostromlók a feladat nehézségéről győződtek meg. Jütland megszállása más gyümölcsöt nem hozott, mint­hogy néhány hadtani tekintetben jelentéktelen vidék elfoglaltatott. Még csak most fogják a háború súlyát érezni, stb. A „Constitutionnel“ és a „Morning Post“ a dán válaszról. (f) A „Constitutionnel“ mart. 23-diki számában Limayrac írja : „A Németországból érkező sürgönyök és le­velezések folyvást zavarttak, s tele vannak el­lentmondó állításokkal. „Kisértsük meg azonban kiválogatni az iga­zat a hamistól s aztán a lehetőségig elmondjuk, minő a jelen helyzet ? „Egy: bizonyosnak látszik , hogy Dánia el­fogadta a conferentiát, az 1851- és 1852-diki szerződések alapján, elmellőzve a fegyverszü­neti kérdést. „Első tekintetre csodálni lehet,hogy a hadvise­lők közöt a gyengébb lép ez álláspontra, a fegy­verszünet kérdésében , de ha meggondoljuk, hogy a fegyverszünet indítványa az ellenséges­kedések felfüggesztését a tengeren úgy, mint a szárazon magában foglalja, va­lamint a kikötők ostromzárának felfüggesztését és az elfogott hajók visszaadását is hozzáérti , nem lesz nehéz Dánia visszautasítását indo­kolni. „Kérdeni lehet tehát: mit jelenthet Dániának a conferenciát elfogadó nyilatkozata, az elszám­­lált feltételek mellett! Tudjuk, hogy az 1852-ki szerződések csak Dánia épségének s az örökö­södési jognak Keresztély király számára való biztosítására szorítkoznak. Azonban ezen szer­ződésen kívül más kötelezettségek is közbejöt­tek, melyek királyi nyílt levelekben és diplomá­ciai jegyzékekben alapulnak. Ezen okiratok szorgalmas tanulmányozása után sem könnyű kijelölni ezen kötelezettségek következményeit, de egy pár pont mégis minden kétségen felül van : hogy Schleswig soha sem fog Dániába köhleztetni, amint Holstein sem, s hogy a Schles­wig­ német népnek hatályos biztosítékok adatnak. A nehézségek kezdetével, a kopenhágai ca­binet főleg a londoni 1852-ki szerződésekre hi­vatkozott, s nem látszott a német szövetség irá­nyában vállalt kötelezettségeire figyelni. És va­lóban a Német szövetség nyíltan követelte ezen kötelezettségek teljesítését, és erélyesen tilta­kozott minden oly lépés ellen, mely a herczeg­­ségek assimilatióját, vagy teljes egybeolvasz­tását czélozná. Ma már a dolgok nem ezen állapotban vannak. A német szövetség tovább látszik menni, mint Dánia kötelezettségei és az 1851 , 1852-ki szer­ződések meghatározzák. A németek vágyai vi­lágosak, egyesíteni akarják a két herczegséget, aztán mint álla­mot felvenni a szövetségbe, oly feltétellel, hogy e területek csak a személyes unió alapján legyenek Dániához csatolva. „Más részről Dánia, mely a megoldásnak épen ezen módjától irtózik leginkább, visszatér a német követelések kiinduló pontjához, azaz: a londoni szerződésekhez, melyek a­mint kizárják Schleswig egybeolvasztását, úgy nem engedik meg a két herczegségnek egy területé alakítá­sát , kao­atban, a személyes unió alapján, Dániához. „A Német szövetség elfogadná-e ma, az alku­dozások ezen alapját, melyet néhány hónap előtt maga terjesztett elő ? Ez a kérdés ; még mindig kétségben vagyunk eziránt, de nem­so­kára kiszabadulunk e bizonytalanságból. A „Morning­ Post,“ h­a az angol mi­niszterelnök kedvencz közlönye is, még­sem igyekszik a közönséget a conferencia összejövetele tárgyában biztatni. Sőt el­lenkezőleg, írja: „Az egyedüli alkudozási alap, melyet Dánia elfogadhat, az, hogy Schleswig-Holsteintól elvá­­lasztassék, s aztán az előbb nevezett herczegség a tulajdonképi dán királyságba olvasztassék. Nem titok, hogy a dán kormány ily alapon mindig kész e hosszú viszálynak véget vetni. Ausztria és Poroszország készséggel vesz­nek részt a conferentiában . Dánia szin­tén , föltéve, hogy a német hatalmak azon állásba tegyék magukat, melyben az­­ 1851 és 1852-ki szerződések előtt voltak. Minő érté­ke van ezen föltevésnek, s mennyire elégítené ki ez, a közelebb felmerült vérmes reményeket, azt bizonyítani fölösleges. Csodálták, hogy Dá­nia­ nem fogadta el a fegyverszüneti ajánlatot. A „Times“ az an­gol parliament tevé­kenységéről a dán-német viszályb­an. Martius 21-iki számában a „Times“ azon te­vékenységről, melyet az angol parliament a dán német viszályban kifejthet, a következőleg nyilatkozik: „Midőn ezelőtt körü­lbelől hat héttel egybe­­gyű­lt a parliament, csak egy tárgyról beszélt minden ember: t. i. az osztrák és porosz sere­gek lerontásáról a dán monarchiába. Érez­hető volt, hogy az alsóház nagyon válságos pillanatban gyülekezett egybe , s hogy ta­nácsa és támogatása a minisztériumra és az országra nézve igen nagy fontossággal bír­­na. A nemzet biztosságban érezte magát nagy tanácskozó gyülekezetének árnyékában s nem voná kétségbe , hogy minden jól fog menni, minthogy képes leend a parlia­ment komolyan kézre fogni az ügyet. Egy hét a másik után folyt le és sen­mit sem tettek, egy­szerűen azon okból, mert az első ülésben meg­ígért irományok valami kimagyarázhatlan ok­nál fogva nem terjesztethettek elő. Az alsóház e­miatt türelmetlenséget kezde mutatni, a­mi a külügyi államtitkár által száraz felelettel uta­­sítatván el, összeszedte türelmét és ismét várt egy kevéssé. Ezen közben egyik esemény a másikat érte; a dánok a Dannewirket oda hagyva a mostani hadállásaikba húzódtak vissza. És a ház mégsem szólhatott, mert nem kapta meg azon adatokat, melyeknek alapján lehetett volna képes felszó­­lamlani. És ez így tarthatott volna még m­osta­­nig is, ha némely jelek nem mutatkoztak volna, melyekből azt lehete kivenni, hogy nagyon nehéz lesz az ülés dolgaiban előhaladni, ha az ország külügyi viszonyaira vonatkozó némi ada­tok nem közöltetnek vele. Ekkor komolyan neki fogott a külügyi hivatal s nagy hamarság­­gal közrebocsátott 500 nyomtatott lapot, hogy legyen elfoglaltsága a parliamentnek, a­mely ezen idő óta szorgalmasan végig tanulmányozá azt a köpc­­ös levelezési tömeget. Végre ez a munka is be lett fejezve oldal­jegyzetek segítségével, gondos kiválogatása mellett mind­annak, ami Svédországra, Hannoverre, Wür­­tembergre és Bajorországra vonatkozik;­­ Így a figyelemnek csakis Russell 1. sürgönyeire s a franczia, osztrák és porosz külügyérségek nyilatkozatairól szóló jelentésekre szorításával; a ház tehát végre kész volt kimondani nézeteit oly dolgok felett, melyek oly sokáig visszatar­tottak megítélése elöl. Ámde ismét új nehézség állott elő. Míg a kiválogatott okmányok sajtó alatt valának, azalatt sok új esemény merült fel. Megesett a Jütlandba betörés, a kisebb né­met államok Würzburgban gyű­léseztek, a par­liament elé terjesztett okmányok csak január vé­géig terjedvén, még mindig hat héttel estek távol az eseményektől. De ezen nehézségek daczára is akadtak oly merész parliamenti tagok, a­kik ké­­szek valának a meglevő kék könyvre s a hasábaik­­ban közlöttekre támaszkodva belebocsátkozni a kérdés vitatásába. Hanem a kormány itt is aka­dályozóig lépett közbe, még egy kis elhalasztást kérvén, a­míg a parl­ament egybegyülése óta történtekről szóló okmányok is előterjesztethet­nének, s némi látszólagos ellenzés után a ház hús­vét utánig elnapolta magát, kétségkívül azt remélve, hogy egybegy­ülések­or már csakugyan képes leend többé semmi halasztás által nem gátolt éivá, hozzá­látni munkájához. S íme, az eredmény az, hogy a ház hat hétig ült együtt anélkül, hogy képesnek érezhette volna magát legfőbb kötelességének teljesítésére, a­mely miatt tulajdonképen egybehivatott, és, hogy hét hét múlva — mint a dologba lá­tunk — talán szintúgy nem lesz ismét ké­pes a munkálkodásra mint most. Nagy alkudo­zásokat nem le­st terjedelmes levelezések nél­kül folytatni, s ezen okmányok kinyomatása és javítása is jó rész­időt kíván ; aztán még átol­vasásukhoz is sok idő kell, s mikorra át lettek olvasva, már akkor megint egész új sürgöny­sorozat válik szükségessé így fog ez újból menni. És ha a háború hamarjában befejeztet­nék — ami épen nem lehetetlen — akkor ezen háború anélkül kezdődött, folytattatott és fe­jeztetett be , hogy a képviselők házának csak egyetlen egyszer is lett volna alkal­ma véleményét kimondani azon tárgy fe­lett, a­mely oly nagy érdekű az országra nézve , s oly felettébb nagy fontosságú be­csületét, jövendőbeli jólétét illetőleg , minél­fogva tehát nagyon is azon nagy­gyűlés kö­rébe tartozik, melynek egy oly politika által okozott költségeket kellene szentesítenie, amely felett akadályozva van véleményét kijelenteni. A kü­l nemzetek hosszas tapasztalásból igen jól tudják, hogy a minisztérium és a trón mö­gött még egy nagy legfelsőbb fellebbezési tes­tület áll. És amíg ezen testület véleményét nem ismerik, nem ismerik valósággal azt a nézetet sem, amely politikánk vezérfonala. Mindezen okoknál fogva pedig nagyon sajnáljuk, hogy a húsvéti ünnepeket a­nélkül kelle megérnünk, hogy a schleswig-holsteini kérdés jogi minősé­ge fontossága, s jövendőbeli lefolyása megvi­­tattatott, avagy csak megkíséreltetett volna annak megvitatása.“ Végül mély sajnálatát fe­jezi ki a „Times“ a felett, hogy nincs törvény, amely alkalmazható volna arra, hogy a parla­menti vitáknak a kü­lügyek felett nagyobb súly és hatály kölcsönöztessék. akarja tán ezzel mondani, hogy a Poroszország­gal és Ausztriával a szövetség eszméjét vissza­utasítja, mert e hatalmak fondorkodnak s ellenei a népek szabadságának és jólétének, vagy hogy e szövetség egyenes és nyiltszivü diplomatiára vezetend a nemzetek oly gyöngéden szeretett szabadsága és jóléte előmozdítására ? A­mi minket illet , hajlandók volnánk, vala­mely a Gorcsakovok, Rechbergek és Bismar­ckok által együtt kigondolt sürgönyt nagyobb bizalmatlansággal fogadni, mint ha ez államfér­fiak egyikétől származnék külön, és épen három­szor úgy reszketünk a szabadságért és jólétért, most, mint mielőtt tudtuk, hogy e három nagyon erkölcsös hatalom pártolja azokat. Ausztria kö­tötte-e meg az alkut, s Gorcsakovra és Rech­­bergre bizta-e a táncz utolsó szemei kovácsolását, mely Rechberg grófot testestől lelkestől minden eshetőségre hozzájok csatolja, nem bizonyos egé­szen. Lehet, hogy Ausztria még aggodalmasko­dik a nyugati hatalmaktól való elválást illető­leg. Másrészt vonzza a porosz segítség ígérete a várnégyszögért vívandó harczban s az 1848-i orosz segítség értékének emléke. Hogy a három hatalom közt érdekegyetemle­gesség létezik, egy vagy más okból, ma világo­sabb Ausztria előtt, mint volt 7 hónap előtt, mi­kor még vonakodott Bismarck ösztönzésére meg­változtatni lengyel politikáját. Megvalljuk, nem aggodalom nélkül tekintünk e három nem fon­dorkodó nagyhatalom londoni jelenléte elé, ha itt ülne össze a conferencia, hogy a schleswig­­holsteini kérdés Dánia lehető előnyére szabá­­lyoztassék. Oroszország nagy zajjal nyilatko­zott késznek dán politikánk támogatására. Mi­dőn Wodehouse lord Kopenhágában volt, azt hivők, jó szövetségesre akadt Evers­urban , de most nagyon ellenkező irányú híreket veszünk, és svéd forrásokból úgy értesülünk, hogy az ot­tani kormány tétlenségét orosz fenyegetések okozzák. Nem akarunk épen jót állani a föltevés igaz­ságáról, de azon magatartás után, melyet Orosz­országnál legújabban tapasztalunk, épen nem hisszük, hogy az orosz követ jelenléte a londoni conferencián Dánia érdekeit mozdítsa elő- Na­gyon sajnálnék, ha a közeledők szivében a­ gyanú árnyékát támasztanánk ; de intenünk kell Gorcsakow bget és Rechberg grófot, ne­hogy Bismarck urnák föltétlenül higyjenek. Fé­nyes tanúságát adta ügyességének azzal, hogy egyáltalán összehozta őket. De vájjon egészen biztosok e benne hogy nem hamis játékot űz velők; hogy, mig tőkéje egy részét a szent szövetség hajójába fektette, a másikat nem forditja-e a Frankfurtban horgonyzó jelenleg nem vízmentes másik járműre ? Nincsenek ha­tározott okaink, hogy higyjü­k, miszerint Po­roszország a kis német államokkal fondorkodik, csak a lehetőséget akarjuk jelezni. Ez nem árt. A szent szövetség. (K.) Palmerston 1. lapja, mely először emle­gette a szent szövetséget, a „Journ. de St Pe­­tersbourg“ nyilatkozata folytán újból visszatér e tárgyra. „Azon kétértelműség — úgymond — mel­ • lyel a „Journ. de St Petersbourg“ az általunk először jelzett sz. szövetséget tagadni törekszik, újabb bizonyítványt szolgáltat, ha szükség van ilyenre, állításunk igazsága mellett. Oroszor­szág kijelenti, hogy szívesen szövetkeznék a nem fondorkodó hatalmakkal, melyeknek szi­vén fekszik a népek jóléte és szabadsága. Azt Ausztria, B­écs, mart. 24. (Miksa főleg fiág sze­rinti örökösödési joga, az új köl­csön.) Azon hir, mintha a tegnapi miniszter­­tanácsban Miksa főleg fiági örökösödési jogai szabályoztattak volna, a „Vtlnd“ szerint alap­talan. A kérdés még szőnyegre sem került. Azon hir is valótlan, hogy a főleg e jogokról forma­­szerint lemondott volna. — Az uj kölcsükről, mely az 1864 ki lottókölcsön mellett az állam­­jövedelem fogyatkozásának födezésére fölveen­dő lesz, azt mondja a „Wdr,“ hogy névszerinti értéke 70 millió leend 5% ezüst kamattal s a szelvényadótól föl lesz mentve ; 15 év alatt teljesen visszafizetik. A szerződési árfolyamról még semmit sem lehet tudni. ti Ü­i­f Ö­r­­i. Lengyelország, Varsó, mart. 19. (A varsói nemzeti kormány legújabb kiáltványa.) A hiv. „Wien. Abendp.“ irja. A varsói nemzeti kormány hosszas hallgatás után ismét életjelt adott f. h. 18 án kelt kiált­ványával, mely „a nemzeti kormánytól Európá­hoz“ intézve főkép az osztrák kormány, s a Gácsországban kihirdetett ostromállapot ellen van irányozva. Nem tagadja, hogy a lengyel felkelés végczélja Lengyelországnak 1772-iki határai közti visszaállítása, de azt nem akarja elismerni, hogy ezen czélját Lengyelországnak osztrák birtokban levő részén is fegyvererővel akarta volna elérni. Sőt reméli, hogy az európai események magukkal hozták volna ezen ered­ményt. Az osztrák kormány — mond-e kiált­vány — mindamellett, hogy kezdetben a nyugati hatalmakkal együtt tartott a lengyel kérdésben, mégis mindenféle akadályokat gördített a fel­kelés útjába, összefogdcsá és megbünteté a fel­kelés segítségére siető önkénteseket. Most már letette álcráját kihirdetvén az ostromállapotot Gácsországban, mely ott már régóta meg volt tett­­leg. Az osztrák kormány ezen mentegetőzésére, hogy a galicziai állapotok a törvényszerű kor­mányra nézve saját területén elviselhetlenekké váltak, azt veti ellene , hogy Ausztria nem ne­vezheti joggal a magáénak Gácsországot. A szent szövetség minden kétségen kívül ismét helyre állott, amit csak az nem lát, aki nem akarja. Ily modorban foly az egész végtől vé­gig. Oroszországot illetőleg sem hiányzanak belőle a barbárság s a hatalommali visszaélés ellen emelt panaszok. A parasztokra vonatkozó újabb rendeleteket illetőleg arra utal a kiált­vány, hogy az orosz kormány jelszava tisztán socialisticus. E tekintetben a Bergek, Annen­­hoffok és Muravievek meghalt urak és meste­­rek I. Miklós czár zászlóját lobogtatják. Po­roszország is hevesen megtámadtatik. A Gácsországban elrendelt szomorú intézke­dések szükségességét—jegyzi meg a „Wien. Ab.post“ — csak igazolja ezen kiáltvány,­­ a hoz­­­zá hasonló manifestatiók, a­mikről a kormányá­nak már régóta biztos tudomása volt. Németország, Frankfurt, marc. 22. (A frankfurti követgyülés; izgatás, szünetelés.) A német követgyülés igazgató bizottmánya 21-én gyűlést tartott Frankfurtban. Azzal foglalkozik, hogy német bankárok 35 millió tallérnyi svéd vasutkölcsönt létesítsenek., A jelen politikai viszonyok közt — mondja a „N. Fr. Zig“ nagyon valószínű, hogy a svéd­ kormány e kölcsönt inkább Dánia segélyezésé­re foordítandja, mint a vasútépítés békés művére.. Oly német eszerint, ki a svéd kölcsönt pártolja, hazaáruló vállalatba bocsátkozik. Ezen szem­pontból elhatározta a bizottmány, hogy a való­ságot kitudva, az illető bankárok neveit köz-­ hírré teszi. — Húsvét hétfőn a Saalbauban nagy népgyűlés lesz, mely Schleswig-Holstein hűségek állapota s a német nemzet rendes kép­­­viselete fölött fog vitázni és határozni. Ugyan­ekkor a központi bizottmány ösztönzésére Né.

Next