A Hon, 1864. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-08 / 80. szám

a költségek — 60 forint, levonatván tiszta jöve­delem 190 forint maradt­ Ebből 124 főt Tisza Kálmán urnák küldetett el a biharmegyei szű­­­kölködők közti kiosztás végett, 50 ft pedig a szalontai legnagyobb szükséget szenvedő la­kosok közt osztatott szét. Ezen jfelül még mint jövedelem említendő meg, hogy a műked­­vellő társaságnak ez előadások bevételéből egy színpadi emelvény szereztetett. S­z­é­l Á­k­o­s. Ia.-Fehérvár april 5. Ismét egy szép, nemes, lélekemelő s követés­re méltó jelenet- és tettnek vala szemtanúja vá­rosunk a tegnapi napon. Alig pendité meg ugyanis Vogel Irma váro­sunk nemes keletű­ hölgye amaz eszmét, hogy fe­hérmegye ínséggel küzdő lakosai számára gyűj­tendő segélyzés tekintetéből, a megye nagy ter­mében hangverseny rendeztessék, annak kivite­lére s megtartására számosan jelentkezének, kik közül mint a hangver­senyzők koszorúja gyöngyei kiemelendök, s drágakőként tündö­kölnek e szép nevek : gr. Zichy Edmundné Sz.­­Mihályról, gr. Eszterházy Lászlóné Sárosdról, gr. Zichy Nándorné Nagylángról, és gr. Schmi­­degg János ur Kálózról; — továbbá kiemelen­dök Kenessey Kálmánná, Heinrich Etelka és Radichevich Eleonora úrhölgyek és a hangver­­senyzőnő, kit azért említek utolsó helyen, mert ismert szerénysége, az első helyem­ említés ellen bizonyosan tiltakoznék. Mély sajnálatára kell azonban az egész jelen volt hallgatóságnak itt azt megemlí­tenem , hogy gróf Zichy Nándorné , közbe­jött rögtöni megbetegedése miatt, a nemes tettben részt nem vehetett , s nem hallat­hatta szépen csengő ajkairól Petőfinek általa elszavalni szándékolt „Honfidalát“ , melynek hallására a nagy közönség kíváncsisággal telve, vala elkészülve, — megdöbbent azonban, mi­dőn jelenteték, hogy a nemeskeblű grófné nem fog szavalni; s megbetegedésém­ részvétét je­­lezvén ki, kívánta, hogy betegségéből bárhamar felgyógyuljon! A nagy terem vidor kedvű nézőkkel megtel­ve, legelsőben a hangversenyzőnő a helyben állomásozó cs. kir. lovas ezred zenekara kísé­rete mellett, előadá Mendelsohn B. művét zon­gorán, igazán elmondhatni, remekül és művészi­leg, mit bizonyított a nagy taps és éljenzés. Ezt követte gróf Zichy Edmundné által éne­kelve, „A megfagyott gyermek“ b. Eötvöstől, a gyönyörű hangot, a modort, melyen a nemes grófné énekelt, leírni nem tudván, elég legyen annak ecsetelésére annyi, hogy szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzések között lépett vis­­­sza a nemes grófné, s többszörösen kihivatott. — Ugyan ő éneklé el az „Erdélyi emléket“ Kovács Endrétől, a­ki ezt hallá, csak bámulni vala képes az ének menetét, és a nemes grófné magatartását. — Ennek végével minden száj­ból viharosan tört ki az „éljen,“ csattogtak a ke­zek, s szűnni nem akart az ismételt kihívás. Előadatott továbbá, — kettős „Kunokból“ énekelve gr. Eszterházy Lászlóné, és Heinrich Etelka urhölgy által, oly fényesen s mesterileg, hogy valóban bámulást gerjesztenek a nézőség­­ben, —• e dalt, valamint az „Erdélyi emléket, az előadóknak, — a nézőség folytonos kihívá­sára, ismételnie kellett. Radichevich Eleonora urhölgy előadó a „Be­teg szív“ és „Búcsú barátnőmtől“ citerán, mely­re ezeket szerzé, szintén tapsokat aratott. Va­lamint Kenessey Kálmánné urhölgy és gróf Schmidegg János ur „Chopin zongora hangver­senyét“ játszák el, — mondhatni mesterileg, mit ismét a sok taps és éljenzés követett. Az érdem mindnyájukéj egyaránt, mert mind­nyájan egy szent czélra, a szenvedő emberiség segítségére egyesülőnek. Köszönet tehát és hála a szenvedő emberiség az éhséggel küzdő felebarátaink, sőt az egész haza nevében az ily nemes keblű­ honleányok­nak s honfiaknak. — Szép és dicső tett ez ugyan, de mégis adja az ég, hogy ily czélra hangversenyeket tartani soha többé ne legyen szükség széles e hazában, s ne legyenek soha hasonló nyomorral, se édes testvéreink, se mi sújtva. A bejött tiszta jövedelem, mely a megyei ha­tóság utján fog a szükölködök közt kiosztatni, — körül-belül — hallomás szerint, 1000 o. é­­rt. Nem hagyhatom itt megemlitienül GradvoM Ede megyei biztos ő nagyságának abbeli szívessé­gét, hogy a hangversenyzőknek tulajdon laká­sát engedé át, s őket személyesen látta el min­dennel, s nekik szolgálatokat tett. Időnk hideg s folytonosan szeles, — magunk pedig egyébként tespedünk a tespedések tespe­­désében. D. L. Hivatalos közlemények. Legfelsőbb rendeletből a megboldogult H­i­l­­d­e­g­a­r­d Főherczegnő Ő császári Fensége, szü­letett bajor királyi herczegnőérti udvari gyász ápril 5-től kezdve vétetik föl s négy héten át változtatással, t. i. az első két héten át, azaz april 5— 18-ig bezárólag mély — továbbá a két utóbbi héten át, — t. i. april 19-től máj. 2-ig bezárólag félgyász fog viseltetni. ő cs. k. Apostoli Felsége f­ évi mart. 30-ról kelt sajátkezű iratával Rainer Főherczeg ő császári Fenségét a művészeti s ipar-muzeum protectorává legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott­ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 17-ről kelt legfelsőbb határozatával gyoroki Edels­­pa­ch­er Vilma kisasszonyt a brünni Maria- Schul szabadvilági nemesi hölgyalapitvány disz­­hölgyévé legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 24-ről kelt legfelsőbb határozatával Ranolder János veszprémi püspököt, az egyház­­i állam­nak tett kitűnő szolgálatai elismeréséül, dij-el­­engedés mellett, az első-osztályú vaskorona­­renddel legkegyelmesebben földiszitni méltóz­­tatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával schallerstei­­ni nemes T­r­e­ft­i­n­a Jánost, állami könyvve­zetőt s a magyar állami könyvvitel főnökét ér­demlett állandó nyugalomba lépése alkalmával — sok évi hit és sikerdus állami szolgálatai tekintetéből — dijelengedés mellett magyar kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával bizanoveci Pisacsícs Frigyes megyei főispáni helyet­test, ugyanekkor nyugalomba helyezése mellett — Varasd megye kormányzatától legkegyelme­sebben fölmenteni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. martius 1-én 3596. sz. a. kelt kegyelmes királyi udvari rendelettel K­r­e­n­n Győző orvosszigorló veze­téknevének „Faludi“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária a kereskedel­mi ministeriummal egyetértőleg H­i­ll­e­b­r­a­n­d Vinczének a soproni kereskedelmi s ipar­kam­ra elnökévé, s Töppler Károlynak ugyan­annak al­elnökévé megválasztatását megerősí­tette. A magyar kir. udvari kanczellária Thew­­r­e­w­k Emil s Gyurmán Endre helyettes ta­nárokat a budai kir. főgymnasiumnál, ugyan­ezen tanintézetnél valóságos tanárokká nevez­te ki.A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Reusz József egykori pénztári tisztet I. osztályú irodai segéddé kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgató­­sági osztály Jüptner Gusztáv III. osztályú ideiglenes irodatisztet minőségében véglegesen megerősítette. A nagyvárad budai cs. k. pénzügyigazgató­­sági osztály Sveticska Gusztáv, Fiedler Bonifác, Bach Lajos, Hamermayer Ágos­ton, Grecziczki Antal és Pilhofer Ist­ván adóhivatali segédeket, továbbá Langer Gyula volt cs. k. századost, s végül Sterner (alias Sterrer) András rendelkezés alatti kerü­leti hivatali tollnokot harmadosztályú adóhiva­tali tisztekké kinevezte. A m. pénzügyministerium Beck Józsefet, a pestbudai adóbizottmány számvizsgálóját minő­ségében­ véglegesen megerősítette; Schwarcz József II osztályú számvizsgálót Aradon I. oszt. végleges és Koncz József számtisztet Budán II. osztályú ideiglenes számvizsgálóvá a nagy­várad-budai területen kinevezte. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgató­sági osztály által a másod osztályú adóhiva­tali járul­ok S­e­m­s­e­y Ignácz, harmad osztá­lyú adóhivatali tisztté neveztetett ki­ Ausztria. Tri­est, april. 5. (A miramarei ud­var) felől az „Őst. Ztg“ ezeket irja : A cs. ud­var s a leendő mexicói császár közötti alkudo­zások befejeztettek és szerencsés eredményre vezettek. A mexikói korona elfogadásának nem áll többé gát útjában. A mexikói küldöttség el­fogadása csupán Hildegard főherczegnő elhunyta folytán a császár iderándulásaig elhalasztatott. Császár ö felségét várják Miramareba és meg­érkezése napján fogadja el Miksa föherczeg a mexikói koronát.­­ A fiumei, velenczei és pa­­renzói helyhatóságok kérdést tettek, az uj me­­­xikói császárpárt üdvözlendő küldöttségek mi­kor indulhatnak, s azt kapták válaszul, hogy ha újabb halasztás nem történik, pénteken vagy szombaton fogadtatnak. A mexikói császári pár­nak 10-re határozott elutazása 14-re halasztatott, legalább ily utasítást kapott a­„Novarát“ kíséren­dő „Themis“ franczia fregatt parancsnoka. Ide­várják a legközelebbi napokban Lajos­ Victor, József, Ernő és Henrik főherczegeket, nem kü­lönben Rechberget s talán az államminisztert is több magasrangu főurral együtt. — Milánóból Litta, Scotti és Melzi­ngek, Crivelli és Brambu­la grófok érkeztek volna ide, de az olasz kormány értésekre adta, hogy fölötte rész néven venné e lépéseket ; e miatt fölhagytak tervekkel, csak írásban üdvözölték a mexikói császári párt. Teg­nap nagy udvari ebé­d volt Miramareban, melyre Lipótfhy- s egyéb nevezetességeken kívü­l Bur­ger tengerészeti miniszter, Lichtenfels államta­nácsi elnök, Meysenburg b­ alállamtitkár, Fros­­sard tick Napoleon hadsegéde, s a „Themis“ parancsnoka. Hope londoni bankár, s a mexi­kói küldöttség több tagja volt hivatalos.­­ A közönség tömegesen tódult Miramare felé, hogy a fölidet elutazása előtt még egyszer lássa. B­é­c­s, ápr. 6. (S­t­a­n­s­fi­e­l­d v­i­s­s­z­a­l­é­pé­­s­e). Levelezőink Párisból —mond az „Őst. Zig“ — határozottan megmondtuk, hogy Stans­­field lord visszalépését várják a francziák az angol minisztériumból. Palmerston nem volt hajlandó ez engedményre, de a dán ügy miben­léte már annyira megrendítette állását, hogy oly vihart, mint Napóleon ellenséges indulata, nem koczkáztathatott. A Dánia pártolásával egyik hibából a másikba botló londoni kormány nem merte Mazzini pártfogóját kebelében meg­tartani. Párisban komolyan elhatározták volt, hogy a Greco perében hozott bírói ítéletet,­ s a Garibaldi melletti tüntetéseket komoly ellen­zésre használandják föl az egész angol minisz­térium ellen, s a conferencia kezdete a franc­ia kormánynak legkedvezőbb, az angolnak legked­vezőtlenebb időpont lett volna ehez. Palmerston és Russel azonban ezt megelőzték, arra birván Stansfield lordot, hogy lemondását benyújtsa. Külföld, Lengyelország, Varsó, april 3. (F­ö­l­fedezett nyomtatványok: a nemze­ti k­o­r­m­á­n­y.) A „Bresl. Zig“-nak írják: Már ismét az a hir van elterjedve, hogy a katonai hatóság újból rendkívüli fontosságú fölfedezést tett, s Trepow­tick azt mondta volna, hogy ezen fölfedezés következtében 1000 ember elfogatá­­sát lehet várni. A gyógy-ásványviz-intézet kert­jében , az orangeriában három elásott lá­dát találtak irományokkal telve, melyek jófor­mán mind forradalmi , már előbb megjelent nyomtatványok, s igy titkokat nem igen fedez­hettek föl. Hanem egy hölgynél a Chmelden­­utczában már fontosabb iratokat találtak, me­lyek gondviselés végett bízattak volt reá; de legfontosabb fölfedezésekre vezettek — állító­lag — a Wodzicka grófnőnél Krakóban lefog­lalt irományok. Jól értesült egyének állítása szerint olyan irományok azok, melyek a forra­dalmi kormány pénzügyeire vonatkoznak, s azért tartogatták, hogy idővel nyilvános száma­dáskép közzététethessenek a forradalom vezetői­nek igazolásául. Hány név fordul elő ezen iromá­nyokban, s mennyiben lehetnek a megnevezett egyének kompromittálva az még titok, de hogy nagy lehet számuk , Trepov­tbknak föllebbi nyilatkozata gyanittatja. Azonban nagy hiba lenne, ha a forradalmi adót fizetők s annak be­szedői büntetés alá vetetnének, a mi újból na­gyon felingerelné a csilapodásnak indult kedé­lyeket. — Másfelől figyelemre méltó adat, hogy a nemzeti kormány mat. 31-én közzétett kiált­ványában meghazudtola a feloszlásáról terjesz­tett hirt, ismételve kjelentvén egyszersmind, hogy ezen kormány feloszlása csak akkor tör­ténhetik meg, ha feldata meg lesz oldva, vagyis : midőn az utolsó orosz is ki lesz űzve a lengyel földről. Tehát létezik még a nemzeti kormány , de oly gyenge , mondhatni gyer­mek kezekben lehet íz most , miszerint in­kább játéknak mint az orosz kormányra nézve bármi tekintetben veszélyes forradalmi hatóság­nak mondható az. Dánország, Kopenhága, april 3. (A poroszok ostron-hadmiveletei; az 1720-i és 1727-dik szerződések.) A „Bér­. Tidende“ Sonde­burgból mart. 31-ről a következő tudósítást kapta:­ „A poroszok ma némi bizonyítékát adtál annak, hogy a düppeli sánczokat tervszerüleg szándékoznak ostromol­ni. Baloldal felől készitik m­árkáikat, melyek első vonala Frydeldal-Irugtól Wenningbundig terjed, mig a második Düppel felé van irányoz­va. Fölébb (nagyobban északnak) hasonló mű­höz fogtak, mely azonban még nem haladt úgy előre. A múlt éjjel lefelé a jobb szárny felé ne­héz ostromütegeket «állítottak.“ A hivatalos lap tegnapi számában egyebek közt közzé teszi a Schleswig hgségre vonatkozó 1720-iki biztosító okmányt, úgyszintén az 1727. ápril 16-án An­gol-, Franczia- és Dánország királyait közt közi szövetségi szerződést. Svéd- és Norvégország, Stockholm, ápr. 1. (A király országgyűlési bezá­ró beszéde) melyet Chrstianiában olvasott fel tegnap a storthing bezárásakor, a hiv. „Post Tidning“ szerint így szól: „Jó uraim ! s Norvé­gia férfiai! Munkátok be van fejezve, s ha an­nak kezdetekor üdvözöltelek benneteket, most bevégeztekor fogadjátok köszönetemet. Elfo­gadtátok a javaslatokat, melyeket a komoly vi­szonyok közeledte miatt elétek terjeszteték, melyek miatt egybehiválak titeket. S ez által kimutattátok, hogy osztjátok azon nézetet, me­lyeket a viszonyok tovább fejlődtével irányunk­ban felmerülhető s vissza nem utasítható igé­nyekre vonatkozólag táplálok. Folyton folyvást azon gondolat által lelkesitletve, hogy az egye­sült országok számára, — melyeknek jóléte s boldogsága törekvéseim állandó czélja — meg­tartsam a béke áldásait, ezentúl is arra fogok tö­rekedni, hogy a hozzánk barátságos hajlamú ha­talmakkal közösen békés megoldását eszközöl­jük azon viszálynak, mely a szomszéd országban folyó háborúban tört ki. Azonban a király és nép közt uralkodó egyetértés kellő figyelemben tartása mellett arra is fel leszünk készülve — ha a körülmények úgy kívánnák, — hogy meg­hozzuk azon áldozatokat, melyek szükségesek­nek találtatnak arra, hogy a dán nemzet hatha­tós segélyben részesíttethessék a túlnyomó erő elleni harczában. A hatodik rendkívüli storthing tárgyalásait ezennel bezárván, kikérem stb.“. A legújabb christianiai táviratból kivehető, hogy a német-dán viszály kimenetelétől ott sem várnak átalában valami különös eredményeket. A „Christiania Dagblad“ azt javasolja, hogy Schleswiget ketté kell osztani a nemzetiségek szerint. „A nyelv határai szerint kell — úgy­mond — Schleswiget felosztani, vagy pedig idegen befolyás nélküli s szabad szavazatára kell a népnek hagyni, hogy önállólag határoz­zon jövendőbeli sorsa felett.“ Franciáiftország. P­áris , ápr. 5. (Me­xikó császárának elismertetése; Drouyn de Lhuys sürgönyei.) A „Fran­ce“ irja: Az uj mexikói császár elismertetését a hatalmak dipl. tárgyalták, úgy fognak eljárni, mint az uj görög királylyal szemben tevék. A londoni, bécsi, római, berlini, sz.-pétervári, mad­ridi és párisi udvarok abban egyeztek meg,hogy a mexikói császárt és császárnőt elismerik, mi­helyt trónraléptekről biv. értesülnek. — Drouyn két sürgönyt küldött a londoni franczia követ­hez ; egyet márt. 20-án, egyet 29-én. Mindkettő a népszavazást ajánlja a hűségekben anélkül, hogy az 1852-i szerződéstől eltérnének. Londoni hiv. tudósítások szerint Russell tudatta La Tour d Auvergne hggel,hogy Angolország a conferen­cia megnyíltával rögtön fegyvernyugvást java­­soland. Poroszország személyuniót akar indít­ványozni. Esti posta, Bécs, ápr. 6. (Az aldunai fegyver­­szállítmány, nemes testőrség ala­kulása Belgiumban.) A „Gen. Corr.“ írja : A fegyverrel rakott hajókkal történt ese­mény, a midőn a török hatóságok a szállítmányt megakadályozák, különösen azért tűnik fel, mert a „Románul“ szerint a Feketetengeren állomá­sozó franczia hadihajó erőszakkal fenyegető­zött. Ezen elbeszélés légből van kapva. Galacz­­ból és Bra­lábó érkezett levelek bizonyítják, hogy a franczia hajók beavatkozásáról szó sem volt. A „Lloyd“ társaság hajója legelébb ért a helyszínére, s kikutattatván, a fegyver lefoglal­tatott. A franczia hajó elkésett, vagy inkább értesülvén az osztrák hajó sorsáról, a tenger felé vitorlázott. — Brüsselből ugyan a lapot tudósít­ják — hogy ott 2000 nemes családbeli egyénből álló garda alakul, mely illető helyeken azon kérelmet nyujtand be, hogy a mexikói császárné ő felségének nemes testőrségi seregét képez­hesse. Berlin, ápr. 4. (A két német hatalom magatartása a conferentiában.)A „Botschafter“-nek írják : Kevés a kilátás arra, hogy a két német hatalom közelebbről megala­­­pított programmal léphessen a conferentiába. Bécsben és Berlinben megelégszenek, ha a fő­vonalakban megegyeztek, a többit a conferen­­tiára bízzák. A két hatalm ott önálló s épen nem korlátolt magatartást veend fel, s ha támo­­gatandják is egymást, mindenik saját utján ha­ladhat. Szt.­Pétervár, ápr.2. (A díszszemle; a kormánysajtó megtámadja Ruza kormányát. Az „Invalid“ Mazzini mellett szól) A „Nat. Ztg“ írja: A tegnap­előtti nagy szemle meglehetősen rosz­időben s térdig érő sárban vízben ment végbe, s nem fordult elő valami különös megjegyzésre méltó. Az mégis megemlítendő, hogy azon tisztek és katonák,kik a Párisba bevonulásban részt vettek 50 év előtt, a szemlét megelőző este a császár­nál megvendégeltettek, s a nagy színházban jó­tékony czélokra tartatott előadás, melynek fő­próbája többet jövedelmezett mint maga az elő­adás. Végre talán azt is némi manifestatiónak lehetne tekinteni, hogy Nedem tbk a tüzériskolák főfelügyelőjéül neveztetvén ki, a kinevezési okmányban arra figyelmeztetik a császár ál­tal, hogy 50 év előtt az­nap neveztetett ki tisztté midőn a szövetségesek Párisba bevonultak. Mindamellett szeretnék az egészet jelentéktelen dolognak tekintetni, s főkép idegenek előtt nem örömest beszé­lek róla. Szinte azt gyaníthatni, hogy ezen tüntetés — mert csakugyan az volt az még­is — a kormánykörökben nem minde­nütt egyenlően helyeseltetett. Érdekesebb ennél a kormánysajtónak Ruza mostani kormánya el­len megindított hadjárata. Az „Invalide“ s a hi­vatalossá vált „Deutsche Zig“ forma szerinti vá­dat emelnek Kogolnicseanu minisztériuma ellen,s azon következtetésre jogosulnak, hogy nem so­káig fogják elnézni, a­mit a lengyel emigratio a moldva-oláh területen végbe visz. Mazzinit el­lenben védelmezi az „Invalide“, azt mondván, azon zajra, melyet Stansfeldre vonatkozólag ütött a franczia s részben az angol sajtó is, hogy Francziaországnak erre nincs joga, mert hisz ő is pártfogol s eltűr olyan menekülteket, kik idegen uralkodók s államférfiak ellen kö­szörülik tőreiket, s olyan emberekkel vannak összeköttetésben, akik még sokkal fontosabb kormányi állást foglalnak el, mit Stansfeld An­golországban. Nevezetesen a Ponyatowsky el­nöklete alatt létező lengyel kormány elismerte, hogy ő rendelte a Berg életére törő merényletet múlt ős­szel . A franczia határról, april. 4. (A pa­­pi párt befolyása az udvarnál; a czászár és császárné levelei Pie­­tri hagyatéka között.) A papi párt be­folyása Francziaországban igen erős lábon áll s azt mondják, hogy Bonnechose bíbornok szó­­­­szólója az udvarnál, kinek közelebb sikerült a császárt rábírni, hogy indítványozza a minisz­tertanácsban Renan elmozdíttatását. Drouin ezt kikerülendő rá akarta bírni a tanárt, hogy tisz­tességes évdíj kikötése mellett köszönjön le, de Renan azt nem akarta tenni, s a közoktatási miniszter határozottan kijelenté, miszerint in­kább beadja lemondását, mintsem Renan elbo­­csátatását aláírja. — Pietri hagyatékai közt több levelet találtak­ a császártól (melyek közöl sok Hámból volt keltezve) s egyet a császárné­tól. A császár visszaadatá azokat a családnak. Pári­s , ápr. 4. (A conferentia, az orosz és fr­anczia befolyás tusája huza udvaránál.) A conferentia, ha f. hó 12-én nem is, mint átalánosan hiszik, — de legfölebb május 1-én meg fog nyittatni, és pe­dig kiváltképen azon két sürgöny következté­ben, melyeket Drouyn de Lhuys a londoni fran­czia követhez intézett. — Kuza udvaránál ész­reveheti, mint küzd az orosz és franczia befo­lyás egymás ellenében. Egyébiránt Oroszor­szágról azt mondják, hogy nem igen van kedve tréfálni, hanem könnyen megeshetik, hogy te­temes haderőt von össze a bessarabiai határnál. London, ápr. 3. (Hírek a miniszter­változásról és a conferentiáról.) A „Botschafter“-nek írják: Newcastle herczeg visszalépéséből egyelőre nem lehet további vál­tozásokra, a cabinetben következtetni; a her­czeg egészségi szempontból vált meg hivatalá­tól. A conferentia összejövetele előtt miniszter­változásról szó sincs, s ha, mint vélik, a confe­rentia igen sokáig tartai d, a minisztérium is sokáig fönmarad. A conferentia ügyében nagy a mozgás. Russe­l mellett, a­ki az elnöki széket foglalandja el, lord Wodehouse is jelen lesz. Bru­­now báró szinte vár collegát Szt.­Pétervárról. Az ellenségeskedések felfüggesztését, a conferen­tia idejére, Anglia azonnal inditványozandja, mondjuk e tekintetben a szerepek ki vannak osztva. A conferentia helyisége a parlamentház azon részében lesz, a­hol most az építkezések miatt a kocsizás bajjal járand. London, ápr. 4. (Garibaldi megérke­­zés­éről Southamptonba.) Mielőtt Gari­baldi a hajót elhagyta volna, már Sutherland herczegtől, Seely parliamenti tagtól s a város küldöttségétől üdvözöltetett. A „Times“ levele­zője írja: Garibaldi az olasz le­io egyszerű egyenruháját viseli. Közép magas termetű,­­ kifejlett alkata és széles válla termetének erőt és kifejezést kölcsönöz, melyet sántasága sem gyengít meg. Vonásai, ha nem beszél barátai­­val, belső fájdalmat árulnak el; de ha beszél, különösen olaszul, élénkségéhez semmi sem ha­­sonlit; megnyerő s nyájas arcza van, melynek vonásaiból nehéz olvasni, de a ki egyszer látta, soha sem feledi el. Arczképei, melyeket isme­rünk, helyesek, de ő maga kisebbnek és kevesb­­bé öregnek tűnik elő. Mielőtt Garibaldi a „Ri­­pon“ t elhagyó, barátjának Negrettinek követ­kező tartalmú papírlapot adott át: „Barátim! óhajtom, hogy ne történjenek politikai demon­­stratiók , különösen ne okozzunk zavargáso­kat.“ A tbk, Brinton lordmayor vendége. Ma a város küldöttségétől üdvözlő iratot fogad el, délután barátjához, Seely úrhoz megy Brooke­ House­be, Wight szig­etén. Pénteken tiszteletére nagy lakoma van Southamptonban. Szombaton Londonba megy , a­hol Strafford­ Houseban, Sutherland hg palotájában veend szállást. — Southamptonból ápril 4-től távirják az „Ind. belge“-nek, hogy a városházánál tartott nép­­gyülésben Garibaldi,rokonszenvét nyilatkoztatá ki az angol nemzet iránt, mely az olasz nép örök háláját megérdemelte.­­ A „Daily News“ írja : „Ha a francziák császára csak felét bírja azon bölcseségnek, melyet neki tulajdonítanak, könnyű lesz neki a conferentiát az általa novemberben indítványo­zott congressussá változtatni, s ekkor azon elég­tétele lesz, hogy ugyanazon államférfiak fogad­ják el ezen eszmét, a­kik azt korábban vissza­­utasíták. Táviratok, Turin, april 6. A senatus f. hó 12-ére hivatott össze. Amsterdam, april 6. Az oraniai hg és a franczia követ megérkeztek ide Napoleon hget elfogadandók. — A ki­rály is rövid idő­ múlva megérkezik a fő­városba. Napoleon hg f. hó 8-án utazik el. Hamburg, april. 5. (Este.) A „Ber­­lingske Zrg“ 4-én a dán hadügyminiszté­riumnak 3-ki estéről kelt következő jelen­tését teszi közzé : Ma délután a düppeli állás bombázása folyvást tartott. A tű­z Sonderburgban eléggé jelentékeny volt, sebesültek ma kevesebben valának. Fride­­ricia előtt délig semmi sem történt. A me­nekülő sonderburgiaknak meg nem enged­tetik, hogy Ülkebüllbe vonuljanak. A koronaörökös Thistedben volt s on­nan Mors szigetbe rándult. Altona, ápr. 5. (Este.) A schleswig­­holsteini újság Kiéiből jelenti : A holstei­­ni rendi­ követek ma óvást írtak alá a ha­talmasságoknak a herczegségek­ jogait csorbitó minden határzataik ellen, s ez óvás kézbesítésével, ugy a szövetségnél, valamint a hatalmaknál Behn tanár, Remeke és Holstein gróf bízattak meg. Altona, ápr. 5. A schleswig-holsteini újság irja: A kieli tanács és a képviselő collegium a tartomány összes községi képviseletét gyűlésre hívták Neumün­­sterbe, hogy a tartományi ügyekben közös határozatot hozzanak. Kiel, april 5. A holsteini rendek összejövetele ma történt meg; 49 követ közül 40 volt jelen; a többi közt hiá­nyoztak : Scheel-Plessen, Blome és Re­­ventlow-Jersbeck. Elnök: Reineke. Egy­hangúlag óvás fogadtatott el a nagyha­talmak minden egyoldalú intézkedése ellen az örökösödési kérdésben s VIII. Frigyes herczeg ismételt elismerése. Ezen nyilatkozatnak az illető helyen leendő átnyujtása végett bizottmány választa­tott. (Wien. Ll.) Hamburg, april 6. (Reggel.) A schles­wig-holsteini rendek, kik tegnap Kidben üléseztek, monstre feliratot készítettek a londoni conferentiához. E felirat merev augustenburgi színezetű. Sundewittben a rész­időjárás folytán szünet állott be a hadműködésekben. (Pr.) Hamburg, april. 6. Cuxhavenből jelentés tétetett ide, hogy a csatornában osztrák hadihajók láthatók s egy nagy fregatté is van köztük. Valószínűleg az északi tengerre szánt osztrák hajóhadosz­tálynak azon része, mely hosszabb ideig a lissaboni kikötőben állomásozott. London, ápr. 6. Az alsóházban Dill­­wink bejelenti, hogy a holnapi ülésben a következő interpellációt fogja tenni: Kapott-e a kormány tudósítást Sonder­­burgnak jeladás nélkül történt bombáz­­tatásáról, s figyelmeztette-e a porosz kormányt arra, hogy a polgárisult nemze­tek által elfogadott hadviselési szokáso­kat meg kell tartani ? Újdonságok. Peat, april 7. — (Hildegard Főherczegasszony temetése.) Hildegard Főherczegassony holt­teste f. hó 4-én egész késő estig a főherczegi palotában őrizteték. A szakadó eső daczára egy­forma volt a közönség odatódulása. Esti 10 óra­kor vitetett át a holtterem az udvari kápolnába. A boldogult szolga személyzete vivé a koporsót, az arciére-testőrség képezett sorfalat; a koporsó előtt, imákat mondva, az udvari kápolna pap­sága haladt. F. hó 5-kén reggeli 8 órától kezd­ve Hildegard Főher­czegasszony hullája az ud­vari kápolnában a külön e végett állított rava­talon volt kiállítva. Testőrök és udvari csend­őrök áltak kerülte őrt. A közönség tódulása a kápolnába folyvást tömeges volt. Az ugyane napon délutáni 4 órakor végbement temetési ünnepélyhez a helyőrség részéről kivonultak volt a braunschweigi herczeg nevű vasas-ezred egy osztálya s egy szakasza, a Frank lovag gyalog ezred egy százada, továbbá a korona­örökös Rudolf föherczeg, észtéi Ferencz Ferdi­­nánd föherczeg és Ernő föherczeg gyalogezre­dek harmadik zászlóaljai, végre a gróf Je­­lachich ezred egy zászlóalja. Az összes csa­patok díszben, tábori jelvényekkel jelentek meg. A magas halott szive 3 órakor egy­­ testőrök, udvari futárok s szolgák által kisért 6 fogatú díszkocsin, mely előtt valamennyi plébánia küldöttségei lépdeltek, a fényesen kivilágított Sz.­István templomba vitetett s a főoltár alatt eltemettetett.­­ Felségeik a Császár és Csá­szárné, a Főherczegek és Főherczegnők 3­2 óra­kor gyászhintókon a Mihály téren át a kapuczi­­nus templomba mentek, a zárda utczában, hol egy kapuzat volt felállítva, ott leszálltak és a feketén feldiszitett folyóson keresztül a virágok­kal ékesített étterembe léptek, a­hol is a gyász­menet megérkezését bevárták. 4 órakor az ös­­­szes templomok harangjai a temetés kezdetét jelzék. A gyászmenet következő renddel haladt: Elől ment egy szakasz lovasság, melyet 2 lovas udvari herold követett díszruhában; ezek után az udvari szertartás-mester lépdelt, továbbá 1 század vértel a zászlóval, három hatfogata­s pejek által vont diszhintó, mindenik mellett hat szolgával, aztán két herold lóháton.­­ Most következett a nyolcz szürke által vont disz­­gyászkocsi. A koporsót fehér, kamélia koszorú díszk­é, mellette a testőrség 12 tisztje, 12 apród fáklyákkal, 12 udvari drobbant, 12 udvari szol­ga fáklyákkal és 12 katona haladt a Rudolf ko­­ronaherczeg nevét viselő ezredből. Közvetlenül a kocsi után Lipót bajor herczeg következett, körülvéve a tábornokok, törzs és főtisztek által. Ezután a főherczegi ház és a legfelsőbb császári család szolgaszemélyzete ment díszruhában, — végre egy század gyalogság és vértes, zászló­val. A menetet nagy tömeg kiséré. — A vonat a József-téren át, az augustinusok utczáján, a Lobkowitz-téren, s a zárda­ utczán át a tiszt vá­­sártérre ment, s a capucinus-templom nagy ka­puja előtt állapodott meg, hol a koporsó 24 ca­­pucinus szerzetes által a templom belsejébe vi­tetett, s ott a készen álló ezüst csipkékkel dí­szített fekete bársony ravatalra helyeztetett. A ravatal körül nagy ezüst gyertyatartókban 250 viaszfáklya égett. A főoltár előtt jobbra volt egy fekete bársony imazsámoly, s két fekete trón­szék ő Felségeik, valamint székek az udvar tagjai számára. Már a gyászmenet megérkezte előtt megjelentek a templomban : az egész udvar­képes nemesség, a miniszter, államtaná­­csos, pohárnok urak,valamint az idegen udvarok. A koporsó megérkezésekor 0 Felségeik az ud­var tagjai kíséretében a refektóriumból a tem­plomba mentek, és ott elfoglalták a számukra fentartott helyeket. A holttestet dr. Kutsch­­k­e­r püspök ünnepélyesen beszentelvén, a ko­porsót a kapucinus barátok újra fölemelték és ő Felségeik, valamint az udvar többi tagjai kí­séretében a sírboltba vitték le. Ott a koporsó ismét egy széles ravatalra állíttatott fel és

Next