A Hon, 1864. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1864-05-28 / 120. szám
jogtudósok roppant többsége azon elvet vallja, hogy tekintve az emberi természet tökéletlenségét,a kettőt egybevetve, a jury sokkal czélszerűbb intézmény, mint a tanult és fizetéssel ellátott hivatalnokokból álló bírói collegium. . PEST, MÁJUS *7-Politikai szemle. (II.) A londoni conferencia ülése holnapra van kitűzve, e szerint már pár nap múlva tudni fogunk valamit az előterjesztett programmok fölötti határozatról. Addig csak a hatalmak megállapodásáról keringő, s több vagy kevesebb alapossággal bíró hozzávetésekre fordíthatjuk a figyelmet. Már tegnapelőtt úgy állott a dolog, hogy a hatalmak csaknem mindnyájan elejtették az 1852-iki londoni szerződést, s ezzel együtt a dán monarchia épségének elvét; a helyzet ezen megállapodást illetőleg nem változott, sőt az újabb tudósítások ismét erősítik a nevezetes változást, ami főként Angolország és Ausztria politikájában történt. Tény az, hogy Angolország legalkalmabb megoldásnak tekinti Schleswignek két felé osztását; az is tény, hogy Ausztria nem ellenzi többé Frigyes augustenburgi herczeg trónrajutását. Egyik mint másik ezen újabb programja által véli meg menteni a menthetőt. Angolország reméli, hogy Schleswig északi részét megtarthatja Dánországnak . Ausztria a herczegségek Poroszországba kebleztetésének akarja utait elzárni, az augustenburgi herczeg pártolása által. Ezen számítás a kulcsa Ausztria váratlan változásának, az augustenburgi herczegre néve. Pécsben azonban ezen sakkhuzás iránt is némi aggodalom nyilatkozik. Attól tartanak ugyanis, hogy azalatt, mig a bécsi kabinet az 1852-ki londoni szerződés fentartása mellett küzdött, a berlini kabinetnek sikerült katonai szerződésre lépni Frigyes herczeggel, aminek következtében jövendő öröksége Poroszország véduralma alá kerülne. E miatt Wydenbrugk, a herczeg bécsi képviselője, erélyesen is interpelláltatott Rechberg gróf által. A képviselő tagadta, hogy herczege valami kötelezettséget vállalt volna, vagy hajlandó vállalni Poroszország előnyére. Rechberg gróf kereken kijelentette a képviselőnek, miként Ausztria nem tölrendi hogy Poroszországnak az uj herczegséghezi viszonya más legyen, mint népjogi, mi az európai hatalmak közreműködésével áll pihatik meg. A már megkötött katonai szerződés Ausztria legkomolyabb neheztelését vonná maga után. Bécsben azonban, daczára Wydenbrugk megnyugtató nyilatkozatának, bizalmatlansággal viseltetnek Poroszország iránt. Dánország eközben minden erejét megfeszíti, hogy a hatalmak eddigi megállapodását felforgassa, uj javaslatok által. Állítólag engedélyekre kész mind Németország mind Holstein irányában. Quaade a holnapi ülésben a következő tartalmú indítvánnyal lépne föl: 1. Egész Schleswig Dánországba kebleztetik. 2. Holstein önálló helytartóságot kap. 3. Rendsburg szövetségi várrá leend. Kopenhágában e szerint nem igen látszanak még hajlani — mint különben a „Nation“-nak írják — a franczia programmra , Schleswig felosztására. A hangulat különben is ismét háborús irányt kapott. Azt beszélik, hogy a kormány el volna határozva felhatalmazottainak Londonból való visszahívására, ha a német hatalmak leebb nem szállítják követeléseket. A ,,Dagbladet“ ellenzi a fegyverszünet meghosszabbítását, felszólítja a kormányt: fejtse ki az ország erejét az ellenállásra, kikerülve a dán haderő eddigi vezetésében tapasztalt ballépéseket. Végül megjegyezhetjük, a schleswigholsteini kérdésről szólván, miként a „Nation“ úgy tudja, hogy ha a herczegségek népségeinek megkérdezésére kerülend a sor, Frigyes herczeg a szavazás alatt Hamburgban fog tartózkodni. A „France“ egy hosszabb czikket szentel a duna-fejedelemségi ügyeknek. Örömét fejezi ki a fölött, hogy Ruza herczeg ily nyiltan hódol a népszavazás elvének. Dicséri a Porta magatartását. Előre látja azonban , hogy Keleten bonyodalmak fognak keletkezni, melyeket mind ki lehetett volna kerülni , ha a francziák császárának nov. 5-ki beszédében nyilvánított bölcs tanácsot követik, ha Európa hatalmai reáállottak volna az általa indítványozott congressusra. A bécsi lapok szemléje. As esküdtszékek behozataláról. A „Wanderer“ e tárgyban írja : „Majd minden tartományi gyűlés az esküdtszékek rendszere mellett nyilatkozott, tehát lehet remény, hogy ezen intézmény sok helyütt be fog hozatni. A Reichsrath többnyire a kormány inpulzusának szokott engedni, de mint történjék e tekintetben valamely kezdeményezés, ha azon oldalról még nem történt megállapodás? Az ausztriai jury-rendszer behozatalának legerélyesebb ellenzője Hye-Gluneek osztályfőnök a minisztériumban, aki e kérdés fölött legújabban röpiratot adott ki („Lieber das Schwurgericht“ von Anton Ritter v. Hye-Gluneck. Wien, 1864. Verlag von Fr. Manz.) Az osztályfőnök ur következetes maradt régi ellenszenvében ezen intézmény irányában. Azonban ha sok helyeset is fel lehet hozni, a nem tanult, s fizetéssel el nem látott büntető törvényszéki birák ellen, annyit nem tagadhatni, hogy tekintve az ausztriai viszonyokat, a politikai és polgári szabadság mag nélküli hüvely marad, míg a politikai pörökben nem esküdtszék ítél. „Ez távol sem szemrehányás az ausztriai bírósági személyzet ellen, de tisztán képmutatás volna, a világ valamennyi hivatása emberei közöl épen a bírósági személyzetnek nyújtani azon kiváltságot, hogy ők az emberiség átalános törvényeinek befolyásától tökéletesen felmentve volnának. A szabad államlét első föltétele : a törvény iránti tisztelet; azonban hogy ezen erény mindinkább tovább terjedjen a nép rétegei között, szükség, hogy a bíráskodási functiók egy része a fizetéssel ellátott birák kezéből kivétessék, s az esküdtszékeknek adassék át. A törvényt ott tisztelik legjobban, a hol annak alkalmazása oly kezekre bizatik, melyeknél a melléktekintetek lehetősége előre ki van zárva. Hogy ily lehetőség a mostani bírósági személyzet dicsért integritása mellett ki van zárva, a „Wanderer“ örömest elismeri. Azonban a hit a fizetéssel ellátott bíróságok irányában, még sem oly erős, hogy azzal az evangélium mondata szerint, a hegyeket egyik helyről a másikra tolni lehetne. Hyeur, értendi a „Wanderert“ azaz: elkendi, hogy a „Wanderer“ tökéletes bizalommal viseltetik azon rend irányában, de nem tehet róla, ha némelyek másként vélekednek. Hogy kiben bízzék az ember, kiben nem ? mindig az egyén dolga volt. „Hyeur bizonyítja, hogy sok kormány már a despotismus eszközévé alacsonyítá le az esküdtszéki rendszert. Lehet. E világban mindennel vissza lehet élni. De azt kell mérlegbe vetni, több-e ezen visszaélések összege azon jótéteményeknél, miket e rendszer már eredményezett. Hyeur helyesen utal a franczia jury hiányaira, de az esküdtszék nem tette volna azt, amit Francziaország tanult és fizetéssel ellátott birái a Lally-Tilendol és Colos pörökben elkövettek. „Törvénykezési szempontból, Hyeurnak némely ellenvetéseit a jury ellen el lehet fogadni. Mint emberi intézmény, ennek is megvannak gyarlóságai. Azonban a tanult és fizetéssel ellátott birák ítélete sem csalhatlan ; a bajok és hiányok, melyeknek a birák valamely részkormány kísértéseikor alá vannak vetve, szintén nem hagyandók figyelmen kívül. Ma már a Erdélyi országgyűlés. (Máj. 23-ki ülés.) (S C.) Szeben, máj. 23. Az erdélyi országgyűlés a f. é. ápril 22-diki legmagabb rendelet folytán, a m. évi octoberben a reichsratok Bécsbe küldése által megszakasztott munkálatainak folytatására ma ismét összeült. A megnyitáshoz, mely minden ünnepélyesség mellőzésével történt, számos követ jelent meg ; a múlt ülésben különösen feltűnt tag azonban ezúttal elmaradt. Az újabban választott magyar és székely követek közöl egy sem jelent meg. Az országgyűlésnek Bécsben időző tagjai közöl sem jött egy is ; későbbi megjelenésük azonban várható, mert szabadságidőt nem kértek. Sterca-Sulutz metropolita ellenben, valamint Singuna és Cobra szabadságolási kérvényt küldtek be, mely megadatott. Binder superintended betegséggel menté távollétét, mit az országgyűlés tudomásul vett. Nemes gr. kormányszéki alelnök, az elnökséghez intézett iratban kijelenté, hogy előhaladt kora és gyenge egészsége miatt nyugalmaztatását kérte s megnyerte ő Felségétől, s miután ezennel minden politikai tevékenységtől visszavonul, az országgyűlésen való megjelenéstől is fölmentessék. Csupán Koronka regalistával szaporodott az országgyűlés, ez unitárius pap, ki a mai ülésben letette az esküt-Miután Groisz elnök Crenneville gróf kormánybiztosnak a megnyitásra vonatkozó iratát fölolvasta, rövid beszéddel üdvözli az országgyűlés tagjait, kifejezvén óhaját, hogy az országgyűlés munkálkodása javára váljék a hazának. Felolvastatott azután a három országos nyelvre vonatkozó kir. leirat, mely igy hangzik : „Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Halics és Lodomér országok apostoli királya, úgy Lombardia, Velencze és Illyria Királya, Ausztria Fő- Herczege, Erdély Nagy-Fejedelme és Székelyek Grófja stb. stb. Kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk f. é. Szent-Jakab hó 1-jére Nagy-Szeben városába meghívott képviselőinek adjuk ezennel tudtára : A három országos nyelvnek a közhivatalos közlekedésben használatát szabályzó törvényezikkel, melyet Ti, kedvelt híveink, f. é. Szent- Mihály hava 29-ről kelt legalázatosabb felterjesztésiekkel, teljhatalmú országgyűlési királyi biztosunk utján Élőnkbe terjesztettetek . Mi ezennel egész terjedelmében legkegyelmesebben megerősítjük , egyszersmind felszólítunk Titeket, Kedvelt híveink, hogy ezen törvényezikkel az Általunk kibocsátott ideiglenes országgyűlési alapszabály 23-dik szakaszának megtartásával, a szokott módon, legfelsőbb szente íitésünk végett terjeszszétek fel. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécsben, november hó 21-dik napján, Urunk ezernyolczszázhatvanharmadik,uralkodásunknak pedig tizenötödik évében. Ferencz József, s. k. B. Reichenstein Ferencz s. k. Eő császári királyi apostoli Felségének saját parancsára . B. Friedenfels Jenő s. k.“ A leiratot helyeslőleg fogadták a jelenlevők s tárgyalását az elnök a jövő heti napirendre tűzte ki. Obert plébános tekintettel az erdélyi földművelés és ipar sanyarú állapotára , javaslatot tesz, mely szerint az országgyűlés legsürgősb teendői közé tartozik segítni e bajokon az által, hogy az e czélra külön kinevezett bizottmányok törvényjavaslatokat dolgozzanak ki alsóbb gazdászati és ipartanodák felállítására, a forgalom szükségeinek megfelelő utak kiépítésére, végre a hazai gazdászat és ipar termékeinek időközök szerinti kiállítására vonatkozólag. Az indítvány élénken pártoltatván, az elnök kinyomtatását s a tagok közt kiosztását elrendelő. Puskariu azon indítványát, hogy az országgyűlési jegyzők minden hónapban újra választassanak, senki sem pártolta. Az alig egy óráig tartó ülés, miután az elnök a legközelebbit 25 re határozta, elszéledt. Az országgyűlési tanácskozások első tárgya a 8ik királyi előterjesztés lesz s törvényhatóságok szervezését, különösen az erdélyi legfőbb törvényszéket illetőleg. Az országos választmány ugyanazon elvből szándékozik kiindulni, melyet a kormány előterjesztésében találni véli az igazságszolgáltatást a politikai közigazgatástól egészen függetlenné tenni. A legfelsőbb törvényszék székhelyét illetőleg azonban a választmány jelentése lényegesen eltér a kormányjavaslattól. Mig emez Bécsben, azaz az országban, a kormányszék helyén akarná ezt fölállítani. Indokoltul egyéb fontossabbakon kívül az igazságszolgáltatás érdeke költségkímélés s az ország lakóinak kívánsága van fölhozva. További módosítás alá került a kormányjavaslat 4. és 6 ik pontja azáltal, hogy a legfőbb törvényszék szervezésének alapjául az eddig fönállott két főtörvényszék helyett (M.Vásárhelyt és Szebenben) csak egy főtörvényszék vétessék. Végre a 12-ik pont oda módosult, hogy a legfőbb törvényszék teljes ülései elé terjesztendő tárgyak részleteztessenek, mint következik : a) minden egyéni és fegyelmi ügy ; b) a törvényhozási szempontból teendő javaslatok ; c) a halálitéletet magukban foglaló bűnvádi perek ; d) egyenlő polgári peritéletek revisiója; e) halottá nyilvánítások újabb házasságkötés végett. Van e bizottmányi jelentés mellett egy szász kisebbségi nyilatkozat, melyhez a bizottmányi elnök is csatlakozott. Ez is megegyezik az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elkülönítésébe különösen legfőbb itélőszék előtt, de ennek székhelyét illetőleg eltér a többség véleményétől s a kormányjavaslat 1-fő pontja szerint a székhelyet Bécsben kívánja fölállitatni; mert a nép a végleges bírói végzést az ország fejedelmétől vagy legalább legközelebb környezetéből várja ; mert e mellett szól a történeti jog és a tényleges állapot, végre a legfőbb birák lehető függetlenségét csak az országon kívül helyezésük s a nemzeti szenvedélyek közvetlen befolyásától megóvatásuk biztosíthatja. A kisebbség a szász főtörvényszék eltörlésére vonatkozó többségi vélemény ellen is harczol, mert a legfelsőbb törvényszék fölállításánál csak a jelen tényleges állapotból lehet kiindulni, mert a szász nemzet igazságszolgáltatási joga a szász területen belül soha sem volt vita tárgya, s végre, mert a szász főtörvényszék megszüntetése nem tartozik az országgyűlés illetékességéhez, hanem csak a szász nemzeti universitás által eszközölhető a fejedelem szentesítése mellett. A kisebbségi vélemény némely illetékjavítás mellett a kormányjavaslat változatlan elfogadását ajánlja. A lapok azon hírét, mintha Cremneville gróf kormánybiztos távollétében, ennek teendőivel Popp, kormányszéki alelnök lenne megbízva, oda igazíthatjuk, hogy ily irányú helyettesités nem történt. Crenneville gróf Gasteinból, hová fürdőre ment tovább is vezeti az országgyűlési ügyeket, mit több ma fölolvasott, bécsi keletű irata is bizonyított. Szeben, máj. 25. A jegyzőkönyv felolvasása után Dr Deutcsh követ indítványára az osztrák hadsereg szárazföldi és vizi vitézségét élénk éljenzésekkel elismerik. Napirenden van a három országos nyelv meghatározására vonatkozó kir. leirat. Schmidt Konrád javaslatára az e törvényczikkel kidolgozott bizottmányhoz utasitalik a beczikkelyezési jelentés megtétele végett. Obertnek, a katonai szolgálati idő megrövidítésére vonatkozó interpellátiójára az elnök jelenti, hogy ki van nyomva és a tagok közt szétosztva, legközelebb napirendre kerül. Puskariu javasolja : 1) a követek szállásbérének szabályozása ; 2) 400 ft. szálláspénzt a követeknek; 3) egy forint útiköltséget oda és vissza a követeknek; 4) a teljesítéssel az elnökség bizandó meg. Ha a második pontot megszavazzák, az elsőről lemond. ------s kerületi praefectusokhoz küldött körleveléből, mely — egy bécsi lap levelezője szerint, aki módot talált hozzáférhetni — ígye el: „Praefectul ur! A törvényhozó kamara, mely nem akarta a földbirtoki- és választási törvényt tanácskozás alá venni s határozatilag megszavazni, ezen korlátolt kamara eloszlattatott a bukuresti összes lakosság lelkesült helyeslésével. Ezen rendeletem vétele után a mellékelt kiáltványokat és körözvényeket ki fogja ön ragasztalni a kerületébe tartozó valamennyi községben s minden igyekezetét és rendelkezése alatt levő eszközt felhasználandja arra, hogy tartalmuk a legszigorúbban teljesedésbe menjen. Az államhivatalnokoktól kivétel nélkül határozottan és kereken kívánni fogja ön, hogy a kormány új intézkedéseit írásbeli nyilatkozatukkal helyeseljék, s mindenkit, aki azt avagy segédkezését is megtagadná, haladék nélkül vagy maga felfüggesztendi hivatalától, vagy táviratilag fog tőlem erre felhatalmazást kérni, az ön hatósága körén kívül esőket illetőleg. Azon egyéneket pedig, akik megkísértenének ellenkező irányban működni , minden személy különbség nélkül fogassa el. Teljes mértékben számítok, praefectus az ön hivatalos buzgalmára s engedelmességére, s valamint korlátlanul szabadon hagyom kezeit a rendelkezése alatt levő eszközöknek belátása szerinti használatára, úgy felelőssé teszem ön személyét azon nagy intézkedések felakadás nélküli életbeléptetése iránt, melyeket a kormány elrendelt s melyek támogatásában a katonai és birói hatóságok utasítva vannak ennek felhívása folytán mindenkép segédkezet nyújtani. A kerületében történtekről mindennap küldjön hozzám távirati tudósítást. Kelt Bukurestben, máj. 15 én, 1864. Cogolnicsano. Dunafejedelemségi ügyek. « A „Románul“ megkapta az első megintést. A „Románul“ köztudomás szerint a nemzeti club sajátja és közlönye, s szerkesztője Rozetti, Bukarest város képviselője volt a feloszlatott kamarában. Ezen első megintésre a „Románul“ máj. 17-ki számában megjelent két czikk vétetett okul. Az egyiknek ez volt a czime: „Olvasóinkhoz“ s a szerkesztőség ezen czikkben Desmoulin Camill eme ismeretes mondatát idézve: „Azok ellen nem ir az ember, a kik által prodibáltathatik“ kijelenti, hogy ezután nem fog politikai czikkeket közölni. A másik czikk czime ez volt: „Utolsó politikai czikkünk.“ Ezen czikkben a szerkesztőség úgy okoskodván, hogy a kormány azon cselekvényeit, melyeket maga bocsát az egész ország lakosságának bírálata alá, a népszavazat utján — hírlap által is megvitathatók lehetnek, — kíméletes hangon vizsgálat alá veti ezen cselekményeket, s kimutatni törekszik, hogy azok nem szabadelvű tények , hogy a tudatlan paraszttöbbség hozzájárulásával eszközlendő dictatorság felé gravitálnak. A megintésben azt mondja Cogolnicsano, hogy a „Románul“ a Desmoulin Camilltól kölcsönzött idézet által a romániai jelen helyzetet Francziaország rémkorszakával hozza hasonlatba, a másik czikkében pedig gyűlöletet és utálatot idéz elő a póttörvényre, s a jövendőbeli kamara hitelét törekszik lerontani. A „Románul“ kérdéses száma megjelenése napján lelön tartóztatva a központi postán, s betiltatott szétküldetése. Hogy mikép fogja fel Cogolnicsano a „nationale suffrage“-t, mint ő nevezi az átalános szavazást, az eléggé megítélhető . Egy bécsi lap írja, hogy a Duna fejedelemségekben végbe vitt államcsíny felett már több ízben értekeztek Bécsben: Rechberg gr. Kallimacki hg., Grammont kg., Bloomfield 1., Knorring és Werther b., de még eddig semmz eredményük sem volt beszélgetéseiknek. Ami Francziaország nézetét illeti, a franczia kabinet teljes mértékben helyesli Kuza eljárását. Oroszország mindamellett, hogy nem igen számíthatna hazát kegyelt emberei közé, arra mégis elhatározottnak látszik, miszerint ellenezni fogna a Porta részéről történendő minden beavatkozást, amire a Pruth átlépésével fogna felelni. Ily körülmények közt tehát kötve vannak a Porta kezei, s nagyon szeretné, ha Ausztria által, melyet legközelebbről érintnek a történt dolgok,felszólitatnék a rendnek s csendnek Romániában helyreállítására, azon fenyegetéssel , miszerint különben ő maga (Ausztria) mint az illető 1856 és 1858 iki szerződések egyik aláírója, fog kellő eszközökhöz nyúlni a szerződéssel ellenkező állapot zabolázására. Hanem a bécsi kabinet óvakodik ily modorban fellépni. Minélfogva feltehetni, hogy Ruzát hagyják háborútlanul a maga utján haladni, amíg talán még több túlcsapongást nem enged magának, mint már eddig is engedett. Ezen közben magától érthetőleg elmarad hazának a zárdajavak kérdése feletti conferentiába való meghivatása, a mit Francziaország ajánlott volt. A félhiv. „Gén. Corr.“-nek, mely szokott célzatos modorában az átalános szavazást gúnytárgyává akarja tenni, Bukarestből máj. 19-ről ezt írják : A siker legkisebb kétséget se szenved , mert, azt tekintetbe se véve, hogy a népség tömege nem fog elvetni olyan törvényt, amely olyan jogokkal ruházza fel, s oly előnyökben részesül, aminőkről tiszta felfogással nem is bírhat , tökéletesen kezében tartja a kormány, — melynek emberei vezetik a szavazást — annak irányzását, hogy melyik rovatba írassa be nevét a sem írni sem olvasni nem tudó paraszt szavazó. Az egész suffrage universel tehát tiszta komédia (?) mely csakis a legalsó s egészen tudatlan osztályokat képes elámítani. Azonban nem csak az átalános szavazás által törekednek a máj. */u ki államcsínyt igazolni, hanem más alkalmas eszközökről is gondoskodnak. Ilyen például az, hogy minden államhivatalnokhoz, vagy államszolgálatban levő egyénekhez, szóval mindenkihez, aki bármikép az államtól függő helyzetben van, aláírási ivek küldettek, hogy nevek aláírásával bizonyítsák, miszerint helyeslik a Kuza fejedelem által máj. 2/1- én elkövetett lépést. A kormány — a„Buk. Ztg.“ szerint egy Ausztria irányábani demonstratiónak tekinthető lépést követett el, a mennyiben, — mint az idézett lap írja — megvonta az exequatur-t Preusz Hugo osztrák cs. k. starost-tól Pitest és Kimpulung városokban, — állítólag — a miatt, hogy azon helybeli hatóságok méltóságot, melyekkel érintkezése volt,megsértette magaviseletével. A Bukarestben fölfedezett összeesküvésről az „Ind. berge“-nek távirják. Lamberti, kinél compromittáló irományok találtattak, orvos, s csak f. hó 21-én érkezett Bukarestbe Konstantinápolyból. Souzo miniszter volt Bibesco idejében, s már mindent bevallott. Az összeesküvés czélja az volt, hogy ő emeltessék a feje- TÁRCZA. Elbeszálé«. Irta Jókai Mór. (Folytatás.) A nagyhercegnek kedvese volt, tehát most már mindent megtudott, amit felesége vét ellene ; azt is nagyon hamar megtudta, hogy Po’ miatovszky Szentpétervárott nem csak a lengyel királyt képviseli, hanem az orosz nagyherczeget is. Péter leskelődtetett a nagyheczegnő után. Semmi kétsége nem volt a felől, hogy az ifjú lengyel a nagyherczegnő kegyencze, csak hogy nem voltak rá bizonyítékai. Katalin ritkán ment ki a palotából, ha kiment, minden lépése ellenőrizve volt; hozzá pedig nem járt Poniatovszky. A lengyel követ feltűnő egyéniség volt; büszke, elegáns tünemény, száz lépésről meg lehetett rajta ismerni a nemes embert; délczeg járását, kevély fejhordozását minden udvari cseléd ismeré már ; ilyen alaknak nem lehete észrevétlenül keresztül siklani a fejedelmi palota csarnokain. Nem is járt Katalinhoz semmiféle férfi, — csak épen az egy udvari szabó, a kinek természetesen mindennap el kelle mennie a nagyherczegnőhöz, ki ha a fényűzést még nem is, de a jó ízlést szerette, s bár nem pompás, de új ruhát viselt magán mindennap, s aztán azt ismét tudjuk, hogy a szabóknak a szép hölgyeknél, még ha fejedelemnek is, oly kiváltságos szabadalmaik vannak, milyenekre más halandó ember nem tarthat számot. Ők megbízott benső barátok, kikkel titokban susogni lehet, kiknek joguk van a delnők öltözőteremébe hatolhatni, öltözetük kezdeményeit szemlélhetni más emberekre nézve magasan tiltott részletekbe bocsátkozhatni, s ebben bizonyára senki sem botránkozhatik meg: legalább még ekkorig olyan bohó férjnek nem hallotta a világ hírét, aki féltés dühbe jött volna azon, hogy egy idegen férfi ifjú nejének leleplezett vállára teszi egyik kezét, a másikat meg a csípőjére s — úgy vesz mértéket egy vállfüzős derékhoz. Hanem hát hogy ez se hiányozzék, Péter nagyherczeg volt az első férfi, a kinek az a nyugtalan ötlete támadt, hogy meg kellene vizsgálni, mi joguk van a szabóknak e benső viszonyhoz a más feleségével ? Egy napon kiválasztott testőrtisztei közül egy hat láb magas ukránnai példányt s azt mondd neki: — Tsitserkoff, eredj, állj őrt a palotakert ajtajában, s mikor be fog rajta lépni a nagyherczegnő udvari szabója, állítsd meg. Ráismerhetsz , francziásan van öltözve; tarka gyapotbársony kabátban és kard nélkül; rózsaszín harisnyát visel, mire a szabók kevélyek. Szólítsd fel, hogy jöjjön hozzám rögtön, én is akarok neki valami megbízást adni — a grófné számára. Ha vonakodik hívásodra eljönni, fogd nyakon és hozd el. Tsitserkoff helyt állt a megbízásnak: bevárta a leírt alakot, ki mélyen szemébe nyomott háromszögletű suta kalappal fején, alázatosan hegybe járással, s félig mrias, félig ügyetlen könyökhordozással, mint ki útjáról nagyon bizonyos, közeledett a palotakerten keresztül a nagyherczegnő lakosztályába vezető bejárat felé. — Megállj! Kiába, útját állva Tsitserkoff- Hová mégy ? — A nagyherczegnő, ő fenségéhez felelt szolgálatkész hangon a megszólított; én vagyok ő fenségének az udvari szabója. — Tudom. Hát csak most ne menj oda, hanem gyere velem. — Nem lehet kérem alássan, szabadék a megtámadott, ő fensége parancsolt expresse velem, s az mindennél elébb való. — Bangó ! A nagyherczegnőnél még van valaki elébbvaló is a kastélyban, — a nagyherczeg Ő fensége hivat magához; dolgot akar adni. — Merci Monsieur; én csak szoknyákat varrok, s azt talán a főherczeg nem visel. — Visel — nem visel, arra neked semmi gondod, ha én mondom, hogy gyere, hát gyere. — Azt határozottan mondhatom, hogy én egyenruhákat nem tudok várni. — Azt is kell tudnod, ha parancsolják; egyébiránt szoknyát fogsz várni, ne félj, pompásat, Woronzoff herczegnő számára. A monsieur tailleure szónál sarkára állt. — Micsoda ? Én Woronzoff herczegnő számára dolgoztam? Én Katalin fejedelemnő udvari szabója ? — Jamais 1 Azzal megfordult sarkán s kezdte ott hagyni Tsitserkoffot. — Hallod-e, szabó, ne tréfálj, szólt a testőróriás, jöjj velem, míg szép szerével jöhetsz. — Most nem érek rá. . — Tehát nem jösz ? Kérdé Tsitserkoff s el kezdé zsebkendőjét összecsavargatni. — Adieu! Arra Tsitserkoff utána ugrott, egy lépéssel utolérte, a zsebkendőjéből csinált hurkot nyakába vetette s brutális erővel megragadva, minden ellenkezés daczára odahurczolta a nagyherczeg elé. — Itt van az átkozott szabó. A szabó azonban már ekkor nem volt szabó, hanem dühös oroszlány; ki elégtételt követelt a népjog nevében, mely Lengyelország képviselőjének személyében ily durván megsértetett. Az a szabó volt Poniatovszky. A nagyherczeg meglepetést színlelt. Meg nem foghatta, hogy történhetett e balfogás, testőrtisztje részéről, kit ott satyrikus komolysággal lepirongatott, hogy nem tud egy szabót megkülönböztetni egy gavallértól; a követ urnak pedig tanácsosá, hogy máskor ne járjon ily tulságos egyszerüen öltözve, mert igy a cselédek könnyen összetéveszthetik a nagyherczegnő udvari szobájával. Poniatovszky nem is kért, nem is adott több magyarázatot. Mikor Katalinnal találkozott, még látható volt szép fehér nyakán a durva erőszak nyoma, mit a hurok hagyott maga után. És talán ez volt az, a mit Katalin a nagyherczeg adósságai közé a visszafizetendők rovatába felirt. Ez a véres hurok-szoritás. * * * A mely napon Péter udvaronczai nyomán elterjedt az udvari szabó tréfás qui pro quo-jának adomája az udvarnál, Bestucheff burnót dőlsre is megtette a magáét. Az államügyér látta, hogy a harcz már megkezdődött, mely csak egyik fél bukásával fog végződhetni. Péter nyomában volt neje uj cselszövényének ; a czárnó könnyen ingerelhető volt az ilyen hírekkel. Bestucheff burnótszelenczéje a következő napokra ez utasítást adta ki : „A nagyherczeg iszákossá lett; kábító italokkal vesztegeti egészségét; nem tekint sem helyet, sem időt, hogy e kárhozatos szenvedélyének kielégítést szerezzen. — Add tovább.“ Két nap múlva el volt terjedve a hír, mindenki beszélte, illustrálta, adatokkal bizonyította, hogy Péter mennyire beleszeretett az orosz égetett italokba, soha sem lehet teljesen számítani rá amiatt, hogy az ember nem tudhatja, milyen lelki állapotban fogja találni ? (Folytatása következik )