A Hon, 1864. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1864-05-28 / 120. szám

jogtudósok roppant többsége azon elvet vallja, hogy tekintve az emberi természet tökéletlenségét,a kettőt egybevetve, a jury sokkal czélszerűbb intézmény, mint a ta­nult és fizetéssel ellátott hivatalnokokból álló bírói collegium. . PEST, MÁJUS *7-Politikai szemle. (II.) A londoni conferencia ülése hol­napra van kitűzve, e szerint már pár nap múlva tudni fogunk valamit az előter­jesztett programmok fölötti határozatról. Addig csak a hatalmak megállapodásáról keringő, s több vagy kevesebb alaposság­gal bíró hozzávetésekre fordíthatjuk a figyelmet. Már tegnapelőtt úgy állott a dolog, hogy a hatalmak csak­nem mindnyájan elejtették az 1852-iki londoni szerződést, s ezzel együtt a dán monarchia épségé­nek elvét; a helyzet ezen megállapodást illetőleg nem változott, sőt az újabb tu­dósítások ismét erősítik a nevezetes vál­­tozást, a­mi főként Angolország és Ausz­tria politikájában történt. Tény az, hogy Angolország legalkal­­m­abb megoldásnak tekinti Schleswignek két felé osztását; az is tény, hogy Ausz­tria nem ellenzi többé Frigyes augusten­­burgi herczeg trónrajutását. Egyik mint másik ezen újabb programja által véli meg menteni a menthetőt. Angolország reméli, hogy Schleswig északi részét meg­tarthatja Dánországnak . Ausztria a her­­czegségek Poroszországba kebleztetésé­­nek akarja utait elzárni, az augustenburgi herczeg pártolása által. Ezen számítás a kulcsa Ausztria váratlan változásának, az augustenburgi herczegre néve. Pécsben azonban ezen sakkhuzás iránt is némi aggodalom nyilatkozik. Attól tar­tanak ugyanis, hogy azalatt, mig a bécsi kabinet az 1852-ki londoni szerződés fen­­tartása mellett küzdött, a berlini kabinet­nek sikerült katonai szerződésre lépni Frigyes herczeggel, a­minek következté­ben jövendő öröksége Poroszország véd­­uralma alá kerülne. E miatt Wydenbrugk, a herczeg bécsi képviselője, erélyesen is interpelláltatott Rechberg gróf által. A képviselő tagadta, hogy herczege valami kötelezettséget vállalt volna, vagy haj­landó vállalni Poroszország előnyére. Rechberg gróf kereken kijelentette a kép­viselőnek, miként Ausztria nem tölrendi hogy Poroszországnak az uj herczegség­­hezi viszonya más legyen, mint népjogi, mi az európai hatalmak közreműködésé­vel áll pih­atik meg. A már megkötött katonai szerződés Ausztria legkomolyabb neheztelését vonná maga után. Bécsben azonban, daczára Wydenbrugk megnyug­tató nyilatkozatának, bizalmatlansággal viseltetnek Poroszország iránt. Dánország e­közben minden erejét megfeszíti, hogy a hatalmak eddigi meg­állapodását felforgassa, uj javaslatok által. Állítóla­g engedélyekre kész mind Német­ország mind Holstein irányában. Quaade a holnapi ülésben a következő tartalmú indítvánnyal lépne föl: 1. Egész Schles­wig Dánországba kebleztetik. 2. Holstein önálló helytartóságot kap. 3. Rendsburg szövetségi várrá leend. Kopenhágában e szerint nem igen lát­szanak még hajlani — mint különben a „Nation“-nak írják — a franczia pro­­grammra , Schleswig felosztására. A han­gulat különben is ismét háborús irányt kapott. Azt beszélik, hogy a kormány el volna határozva felhatalmazottainak Londonból való visszahívására, ha a német hatalmak leebb nem szállítják kö­­veteléseket. A ,,Dagbladet“ ellenzi a fegyverszünet meghosszabbítását, felszólítja a kormányt: fejtse ki az ország erejét az ellenállásra, kikerülve a dán haderő eddigi vezetésé­ben tapasztalt ballépéseket. Végül megjegyezhetjük, a schleswig­­holsteini kérdésről szólván, miként a „Na­tion“ úgy tudja, hogy ha a herczegségek népségeinek megkérdezésére kerülend a sor, Frigyes herczeg a szavazás alatt Hamburgban fog tartózkodni. A „France“ egy hosszabb czikket szentel a duna-fejedelemségi ügyeknek. Örömét fejezi ki a fölött, hogy Ruza her­czeg ily nyiltan hódol a népszavazás el­vének. Dicséri a Porta magatartását. Előre látja azonban , hogy Keleten bo­nyodalmak fognak keletkezni, melyeket mind ki lehetett volna kerülni , ha a francziák császárának nov. 5-ki beszédé­ben nyilvánított bölcs tanácsot követik, ha Európa hatalmai reáállottak volna az általa indítványozott congressusra. A bécsi lapok szemléje. As esküdtszékek behozataláról. A „Wanderer“ e tárgyban írja : „Majd min­den tartományi gyűlés az esküdtszékek r­endszere mellett nyilatkozott, tehát lehet remény, hogy ezen intézmény sok he­lyütt be fog hozatni. A Reichsrath több­nyire a kormány inpulzusának szokott engedni, de mint történjék e tekintetben valamely kezdeményezés, ha azon oldal­ról még nem történt megállapodás? Az ausztriai jury-rendszer behozatalá­nak legerélyesebb ellenzője Hye-Gluneek osztály­főnök a minisztériumban, a­ki e kérdés fölött legújabban röpiratot adott ki („Lieber das Schwurgericht“ von Anton Ritter v. Hye-Gluneck. Wien, 1864. Ver­lag von Fr. Manz.) Az osztályfőnök ur következetes ma­radt régi ellenszenvében ezen intézmény irányában. Azonban ha sok helyeset is fel lehet hozni, a nem tanult, s fizetéssel el nem látott büntető törvényszéki birák ellen, annyit nem tagadhatni, hogy te­kintve az ausztriai viszonyokat, a politi­kai és polgári szabadság mag nélküli hü­vely marad, míg a politikai pörökben nem esküdtszék ítél. „Ez távol sem szemrehányás az ausz­triai bírósági személyzet ellen, de tisztán képmutatás volna, a világ valamennyi hi­­vatása emberei közöl épen a bírósági sze­mélyzetnek nyújtani azon kiváltságot, hogy ők az emberiség átalános törvényei­nek befolyásától tökéletesen felmentve volnának. A szabad államlét első föltéte­le : a törvény iránti tisztelet; azonban hogy ezen erény mindinkább tovább ter­jedjen a nép rétegei között, szükség, hogy a bíráskodási functiók egy része a fize­téssel ellátott birák kezéből kivétessék, s az esküdtszékeknek adassék át. A tör­vényt ott tisztelik legjobban, a hol annak alkalmazása oly kezekre bizatik, melyek­nél a melléktekintetek lehetősége előre ki van zárva. Hogy ily lehetőség a mostani bírósági személyzet dicsért integritása mel­lett ki van zárva, a „Wanderer“ örömest elismeri. Azonban a hit a fizetéssel ellátott bíróságok irányában, még sem oly erős, hogy azzal az evangélium mondata sze­rint, a hegyeket egyik helyről a másikra tolni lehetne. Hye­ur, értendi a „Wan­­derert“ azaz: elk­endi, hogy a „Wande­rer“ tökéletes bizalommal viseltetik azon rend irányában, de nem tehet róla, ha némelyek másként vélekednek. Hogy kiben bízzék az ember, kiben nem ? mindig az egyén dolga volt. „Hye­ur bizonyítja, hogy sok kormány már a despotismus eszközévé alacsonyítá le a­z esküdtszéki rendszert. Lehet. E vi­lágban mindennel vissza lehet élni. De azt kell mérlegbe vetni, több-e ezen vis­­­szaélések összege azon jótéteményeknél, miket e rendszer már eredményezett. Hye­ur helyesen utal a franczia jury hi­ányaira, de az esküdtszék nem tette volna azt, a­mit Francziaország tanult és fizetéssel ellátott birái a Lally-Ti­lendol és Colos pörökben elkövettek. „Törvénykezési szempontból, Hye­ur­nak némely ellenvetéseit a jury ellen el lehet fogadni. Mint emberi intézmény, en­nek is megvannak gyarlóságai. Azonban a tanult és fizetéssel ellátott birák ítélete sem csalhatlan ; a bajok és hiányok, me­lyeknek a birák valamely rész­kormány kísértéseikor alá vannak vetve, szintén nem hagyandók figyelmen kívül. Ma már a Erdélyi országgyűlés. (Máj. 23-ki ülés.) (S­ C.) S­z­e­b­e­n, máj. 23. Az erdélyi or­szággyűlés a f. é. ápril 22-diki legmagabb ren­delet folytán, a m. évi octoberben a reichsra­­tok Bécsbe küldése által megszakasztott mun­kálatainak folytatására ma ismét összeült. A megnyitáshoz, mely minden ünnepélyesség mel­lőzésével történt, számos követ jelent meg ; a múlt ülésben különösen feltűnt tag azonban ez­úttal elmaradt. Az újabban választott magyar és székely követek közöl egy sem jelent meg. Az országgyűlésnek Bécsben időző tagjai közöl sem jött egy is ; későbbi megjelenésük azonban várható, mert szabadságidőt nem kértek. Ster­­ca-Sulutz metropolita ellenben, valamint Singu­­na és Cobra szabadságolási kérvényt küldtek be, mely megadatott. Binder superintended be­tegséggel menté távollétét, mit az országgyűlés tudomásul vett. Nemes gr. kormányszéki alel­­nök, az elnökséghez intézett iratban kijelenté, hogy előhaladt kora és gyenge egészsége miatt nyugalmaztatását kérte s megnyerte ő Felségé­től, s miután ezennel minden politikai tevékeny­ségtől visszavonul, az országgyűlésen való meg­jelenéstől is fölmentessék. Csupán Koronka re­­galistával szaporodott az országgyűlés, ez uni­tárius pap, ki a mai ülésben letette az esküt-Miután Groisz elnök Crenneville gróf kor­mánybiztosnak a megnyitásra vonatkozó iratát fölolvasta, rövid beszéddel üdvözli az ország­gyűlés tagjait, kifejezvén óhaját, hogy az or­szággyűlés munkálkodása javára váljék a ha­zának. Felolvastatott azután a három országos nyelv­re vonatkozó kir. leirat, mely igy hangzik : „Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Halics és Lo­­domér országok apostoli királya, úgy Lombar­dia, Velencze és Illyria Királya, Ausztria Fő- Herczege, Erdély Nagy-Fejedelme és Székelyek Grófja stb. stb. Kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk f. é. Szent-Jakab hó 1-jére Nagy-Szeben városába meghívott képviselőinek adjuk ezennel tudtára : A három országos nyelvnek a közhivatalos közlekedésben­ használatát szabályzó törvény­­ezikkel, melyet Ti, kedvelt híveink, f. é. Szent- Mihály hava 29-ről kelt legalázatosabb felter­jesztésiekkel, teljhatalmú országgyűlési királyi biztosunk utján Élőnkbe terjesztettetek . Mi ezennel egész terjedelmében legkegyelmeseb­ben megerősítjük , egyszersmind felszólítunk Titeket, Kedvelt híveink, hogy ezen törvényezik­­kel az Általunk kibocsátott ideiglenes ország­­gyűlési ala­pszabály 23-dik szakaszának meg­tartásával, a szokott módon, legfelsőbb szente íi­­tésü­nk végett terjeszszétek fel. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfe­jedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel ál­landóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécs­­ben, november hó 21-dik napján, Urunk ezer­nyolczszázhatvanharmadik,uralkodásunknak pe­dig tizenötödik évében. Ferencz Józ­sef, s. k. B. Reichenstein Ferencz s. k. Eő császári királyi apostoli Felségének saját parancsára . B. Friedenfels Jenő s. k.“ A leiratot helyeslőleg fogadták a jelenlevők s tárgyalását az elnök a jövő heti napirendre tűzte ki. Obert plébános tekintettel az erdélyi földmű­velés és ipar sanyarú állapotára , javaslatot tesz, mely szerint az országgyűlés legsürgősb teendői közé tartozik segítni e bajokon az által, hogy az e czélra külön kinevezett bizottmányok törvényjavaslatokat dolgozzanak ki alsóbb gaz­­dászati és ipartanodák felállítására, a forgalom szükségeinek megfelelő utak kiépítésére, végre a hazai gazdászat és ipar termékeinek időközök szerinti kiállítására vonatkozólag. Az indítvány élénken pártoltatván, az elnök kinyomtatását s a tagok közt kiosztását elrendelő. Puskariu azon indítványát, hogy az ország­gyűlési jegyzők minden hónapban újra válasz­tassanak, senki sem pártolta. Az alig egy óráig tartó ülés, miután az elnök a legközelebbit 25 re határozta, elszéledt. Az országgyűlési tanácskozások első tárgya a 8­ik királyi előterjesztés lesz s törvényható­ságok szervezését, különösen az erdélyi legfőbb törvényszéket illetőleg. Az országos választ­mány ugyanazon elvből szándékozik kiindulni, melyet a kormány előterjesztésében találni vél­i az igazságszolgáltatást a politikai közigazga­tástól egészen függetlenné tenni. A legfelsőbb törvényszék székhelyét illetőleg azonban a vá­lasztmány jelentése lényegesen eltér a kor­mányjavaslattól. Mig emez Bécsben, azaz az országban, a kormányszék helyén akarná ezt fölállítani. Indokoltul egyéb fontossabbakon kívül az igazságszolgáltatás érdeke költségkí­mélés s az ország lakóinak kívánsága van föl­hozva. További módosítás alá került a kormány­javaslat 4. és 6 ik pontja azáltal, hogy a leg­főbb törvényszék szervezésének alapjául az ed­dig fönállott két főtörvényszék helyett (M.­Vá­­sárhelyt és Szebenben) csak egy főtörvényszék vétessék. Végre a 12-ik pont oda módosult, hogy a legfőbb törvényszék teljes ülései elé ter­jesztendő tárgyak részleteztessenek, mint követ­kezik : a) minden egyéni és fegyelmi ügy ; b) a törvényhozási szempontból teendő javaslatok ; c) a halálitéletet magukban foglaló bűnvádi pe­rek ; d) egyenlő polgári peritéletek revisiója; e) halottá nyilvánítások újabb házasságkötés végett. Van e bizottmányi jelentés mellett egy szász kisebbségi nyilatkozat, melyhez a bizott­mányi elnök is csatlakozott. Ez is megegyezik az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elkülö­nítésébe különösen legfőbb itélőszék előtt, de en­nek székhelyét illetőleg eltér a tö­bbség vélemé­nyétől s a kormányjavaslat 1-fő pontja szerint a székhelyet Bécsben kívánja fölállitatni; mert a nép a végleges bírói végzést az ország fejedel­métől vagy legalább legközelebb környezetéből várja ; mert e mellett szól a történeti jog és a tényleges állapot, végre a legfőbb birák lehető függetlenségét csak az országon kívül helye­zésük s a nemzeti szenvedélyek közvetlen befo­lyásától­ megóvatásuk biztosíthatja. A kisebb­ség a szász főtörvényszék eltörlésére vonatkozó többségi vélemény ellen is harczol, mert a legfel­sőbb törvényszék fölállításánál csak a jelen tényleges állap­otból lehet kiindulni, mert a szász nemzet igazságszolgáltatási joga a szász területen belül soha sem volt vita tárgya, s vég­re, mert a szász főtörvényszék megszüntetése nem tartozik az országgyűlés illetékességéhez, ha­nem csak a szász nemzeti universitás által esz­közölhető a fejedelem szentesítése mellett. A ki­sebbségi vélemény némely illetékjavítás mel­lett a kormányjavaslat változatlan elfogadását ajánlja. A lapok azon hírét, mintha Cremneville gróf kormánybiztos távollétében, ennek teendőivel Popp, kormányszéki alelnök lenne megbízva, oda igazíthatjuk, hogy ily irányú helyettesités nem történt. Crenneville gróf Gasteinból, hová fürdőre ment tovább is vezeti az országgyűlési ügyeket, mit több ma fölolvasott, bécsi keletű irata is bizonyított. S­z­e­b­e­n, máj. 25. A jegyzőkönyv felolva­sása után Dr Deutcsh követ indítványára az osztrák hadsereg szárazföldi és vizi vitézségét élénk éljenzésekkel elismerik. Napirenden van a három országos nyelv meghatározására vo­natkozó kir. leirat. Schmidt Konrád javaslatára az e törvényczikkel kidolgozott bizottmányhoz utasi­talik a beczikkelyezési jelentés megtétele végett. Obertnek, a katonai szolgálati idő meg­rövidítésére vonatkozó interpellátiójára az el­nök jelenti, hogy ki van nyomva és a tagok közt szétosztva, legközelebb napirendre kerül. Puskariu javasolja : 1) a követek szállásbéré­nek szabályozása ; 2) 400 ft. szálláspénzt a kö­­v­­eteknek; 3) egy forint útiköltséget oda és vissza a követeknek; 4) a teljesítéssel az elnök­ség bizandó meg. Ha a második pontot meg­szavazzák, az elsőről lemond. ------s kerületi praefectusokhoz küldött körleveléből, mely — egy bécsi lap levelezője szerint, a­ki módot talált hozzá­férhetni — így­e el: „Praefectul ur! A törvényhozó kamara, mely nem akarta a földbirtoki- és választási törvényt tanácskozás alá venni s határozatilag megsza­vazni, ezen korlátolt kamara eloszlattatott a bu­­kuresti összes lakosság lelkesült helyeslésével. Ezen rendeletem vétele után a mellékelt kiált­ványokat és körözvényeket ki fogja ön ragasz­­talni a kerületébe tartozó valamennyi község­ben s minden igyekezetét és rendelkezése alatt levő eszközt felhasználandja arra, hogy tartal­muk a legszigorúbban teljesedésbe menjen. Az államhivatalnokoktól kivétel nélkül határozot­tan és kereken kívánni fogja ön, hogy a kor­mány új intézkedéseit írásbeli nyilatkozatukkal helyeseljék, s mindenkit, a­ki azt avagy segéd­­kezését is megtagadná, haladék nélkül vagy maga felfüggesztendi hivatalától, vagy távirati­lag fog tőlem erre felhatalmazást­­ kérni, az ön hatósága körén kívül esőket illetőleg. Azon egyéneket pedig, a­kik megkísértenének ellen­kező irányban működni , minden személy kü­­lönbség nélkül fogassa el. Teljes mértékben számítok, praefectus az­ ön hivatalos buzgalmára s engedelmességére, s valamint korlátlanul szabadon hagyom kezeit a rendelkezése alatt levő eszközöknek belátása szerinti használatára, úgy felelőssé teszem ön személyét azon nagy intézkedések felakadás nélküli életbeléptetése iránt, melyeket a kor­mány elrendelt s melyek támogatásában a kato­nai és birói hatóságok utasítva vannak ennek felhívása folytán mindenkép segédkezet nyújta­ni. A kerületében történtekről mindennap küld­jön hozzám távirati tudósítást. Kelt Bukurestben, máj. 15 én, 1864. Cogolnicsano. Dunafejedelem­ségi ügyek. « A „Románul“ megkapta az első megin­tést. A „Románul“ köztudomás szerint a nem­zeti club sajátja és közlönye, s szerkesztője Rozetti, Bukarest város képviselője volt a fel­oszlatott kam­­arában. Ezen első megintésre a „Románul“ máj. 17-ki számában megjelent két czikk vétetett okul. Az egyiknek ez volt a czime: „Olvasóinkhoz“ s a szerkesztőség ezen czikkben Desmoulin Camill eme ismeretes mondatát idézve: „Azok ellen nem ir az ember, a kik által pro­di­báltathatik“ kijelenti, hogy ezután nem fog politikai czikke­­ket közölni. A másik czikk czime ez volt: „Utolsó politikai czikkü­nk.“ Ezen czikkben a szerkesztőség úgy okoskodván, hogy a kormány azon cselekvényeit, melyeket maga bocsát az egész ország lakosságának bírálata alá, a nép­szavazat utján — hírlap által is megvitathatók lehetnek, — kíméletes hangon vizsgálat alá veti ezen cselekményeket, s kimutatni törek­szik, hogy azok nem szabadelvű tények , hogy a tudatlan paraszttöbbség hozzájárulásával esz­­közlendő dictatorság felé gravitálnak. A megintésben azt mondja Cogolnicsano, hogy a „Románul“ a Desmoulin Camilltól köl­csönzött idézet által a romániai jelen helyzetet Francziaország rémkorszakával hozza hason­latba,­­ a másik czikkében pedig gyűlöletet és utálatot idéz elő a póttörvényre, s a jövendő­beli kamara hitelét törekszik lerontani. A „Ro­mánul“ kérdéses száma megjelenése napján le­lön tartóztatva a központi postán, s betiltatott szétküldetése.­­ Hogy mikép fogja fel Cogol­nicsano a „nationale suffrage“-t, mint ő nevezi az átalános szavazást, az eléggé megítélhető . Egy bécsi lap írja, hogy a Duna fejedelemsé­­gekben végbe vitt államcsíny felett már több íz­ben értekeztek Bécsben: Rechberg gr. Kalli­­macki hg., Grammont kg., Bloomfield 1., Knor­­ring és Werther b., de még eddig sem­mz eredmé­nyük sem volt beszélgetéseiknek. A­mi Franczia­ország nézetét illeti, a franczia kabinet tel­jes mértékben helyesli Kuza eljárását. Orosz­ország mindamellett, hogy nem igen számít­hatna hazát kegyelt emberei közé, arra még­is elhatározottnak látszik, miszerint ellenezni fogna a Porta részéről történendő minden be­avatkozást, a­mire a Pruth átlépésével fogna felelni. Ily körülmények közt tehát kötve van­nak a Porta kezei, s nagyon szeretné, ha Ausz­tria által, melyet legközelebbről érintnek a tör­tént dolgok,felszólitatnék a rendnek s csendnek Romániában helyreállítására, azon fenyegetés­sel , miszerint különben ő maga (Ausztria) mint az illető 1856­ és 1858 iki szerződések egyik aláírója, fog kellő eszközökhöz nyúlni a szerző­déssel ellenkező állap­ot zabolázására. Hanem a bécsi kabinet óvakodik ily modorban fellépni. Minélfogva feltehetni, hogy Ruzát hagyják há­­borútlanul a maga utján haladni, a­míg talán még több túlcsapongást nem enged magának, mint már eddig is engedett. Ezen közben ma­gától érthetőleg elmarad hazának a zárdajavak kérdése feletti conferentiába való meghivatása, a mit Francziaország ajánlott volt. A félhiv. „Gén. Corr.“-nek, mely szokott c­­él­­zatos modorában az átalános szavazást gúny­­tárgyává aka­rja tenni, Bukarestből máj. 19-ről ezt írják : A siker legkisebb kétséget se szen­ved , mert, azt tekintetbe se véve, hogy a nép­ség tömege nem fog elvetni olyan törvényt, a­mely olyan jogokkal ruházza fel, s oly előnyök­ben részesü­l, aminőkről tiszta felfogással nem is bírhat , tökéletesen kezében tartja a kor­mány, — melynek emberei vezetik a szavazást — annak irányzását, hogy melyik rovatba írassa be nevét a sem írni sem olvasni nem tudó paraszt szavazó. Az egész suffrage universel tehát tiszta komédia (?) mely csakis a legalsó s egészen tudatlan osztályokat képes elámítani. Azonban nem csak az átalános szavazás által törekednek a máj. */u ki államcsínyt igazolni, hanem más alkalmas eszközökről is gondoskod­nak. Ilyen például az, hogy minden államhiva­­talnokhoz, vagy államszolgálatban levő egyé­­nekhez, szóval mindenkihez, aki bármikép az államtól függő helyzetben van, aláírási ivek küldettek, hogy nevek aláírásával bizonyítsák, miszerint helyeslik a Kuza fejedelem által máj. 2/1- én elkövetett lépést. A kormány — a„Buk. Ztg.“ szerint egy Ausz­tria irányábani demonstratiónak tekinthető lé­pést követett el, a mennyiben, — mint az idé­zett lap írja — megvonta az exequatur-t Preusz Hugo osztrák cs. k. starost-tól Pitest és Kimpu­­lung városokban, — állítólag — a miatt, hogy azon helybeli hatóságok méltóságot, melyek­kel érintkezése volt,megsértette magaviseletével. A Bukarestben fölfedezett összeesküvésről az „Ind. berge“-nek távirják. Lamberti, kinél compromittáló irományok találtattak, orvos, s csak f. hó 21-én érkezett Bukarestbe Konstan­tinápolyból. Souzo miniszter volt Bibesco idejében, s már mindent bevallott. Az összees­küvés czélja az volt, hogy ő emeltessék a feje- TÁRCZA. Elbeszálé«. Irta Jókai Mór. (Folytatás.) A nagyhercegnek kedvese volt, tehát most már mindent megtudott, a­mit felesége vét el­lene ; azt is nagyon hamar megtudta, hogy Po­’ miatovszky Szentpétervárott nem csak a len­gyel királyt képviseli, hanem az orosz nagy­­herczeget is. Péter leskelődtetett a nagyh­eczegnő után. Semmi kétsége nem volt a felől, hogy az ifjú lengyel a nagyherczegnő kegyencze, csak hogy nem voltak rá bizonyítékai. Katalin ritkán ment ki a palotából, ha ki­ment, minden lépése ellenőrizve volt; hozzá pe­dig nem járt Poniatovszky. A lengyel követ feltűnő egyéniség volt; büsz­ke, elegáns tünemény, száz lépésről meg lehe­tett rajta ismerni a nemes embert; délczeg járá­sát, kevély fejhordozását minden udvari cseléd ismeré már ; ilyen alaknak nem lehete észre­vétlenül keresztül siklani a fejedelmi palota csarnokain. Nem is járt Katalinhoz semmiféle férfi, — csak épen az egy udvari szabó, a kinek termé­szetesen mindennap el kelle mennie a nagyher­czegnőhöz, ki ha a fényűzést még nem is, de a jó ízlést szerette, s bár nem pompás, de új ruhát viselt magán mindennap, s aztán azt ismét tud­juk, hogy a szabóknak a szép hölgyeknél, még ha fejedelemnek is, oly kiváltságos szabadal­maik vannak, milyenekre más halandó ember nem tarthat számot. Ők megbízott benső bará­tok, kikkel titokban susogni lehet, kiknek joguk van a delnők öltöző­teremébe hatolhatni, öltö­zetük kezdeményeit szemlélhetni más emberek­re nézve magasan tiltott részletekbe bocsátkoz­hatni, s ebben bizonyára senki sem botránkoz­­hatik meg: legalább még ekkorig olyan bohó férjnek nem hallotta a világ hírét, a­ki féltés dühbe jött volna azon, hogy egy idegen férfi ifjú nejének leleplezett vállára teszi egyik kezét, a másikat meg a csípőjére s — úgy vesz mértéket egy vállfüzős derékhoz. Hanem hát hogy ez se hiányozzék, Péter nagyherczeg volt az első férfi, a kinek az a nyugtalan ötlete támadt, hogy meg kellene vizs­gálni, mi joguk van a szabóknak e benső vi­szonyhoz a más feleségével ? Egy napon kiválasztott testőrtisztei közül egy hat láb magas ukránnai példányt s azt mondd neki: — Tsitserkoff, eredj, állj őrt a palotakert ajtajában, s mikor be fog rajta lépni a nagyher­­czegnő udvari szabója, állítsd meg. Rá­ismer­hetsz , francziásan van öltözve; tarka gyapot­bársony kabátban és kard nélkül; rózsaszín harisnyát visel, mire a szabók kevélyek. Szó­lítsd fel, hogy jöjjön hozzám rögtön, én is aka­rok neki valami megbízást adni — a grófné számára. Ha vonakodik hívásodra eljönni, fogd nyakon és hozd el. Tsitserkoff helyt állt a megbízásnak: be­várta a leírt alakot, ki mélyen szemébe nyo­mott háromszögletű­ suta kalappal fején, aláza­tosan hegybe járással, s félig mrias, félig ügyet­len könyökhordozással, mint ki útjáról nagyon bizonyos, közeledett a palotakerten keresztül a nagyherczegnő lakosztályába vezető bejárat felé. — Megállj! Kiáb­a, útját állva Tsitserkoff- Hová mégy ? — A nagyherczegnő, ő fenségéhez­ felelt szolgálatkész hangon a megszólított; én vagyok ő fenségének az udvari szabója. — Tudom. Hát csak most ne menj oda, ha­nem gyere velem. — Nem lehet kérem alássan, szabadék a megtámadott, ő fensége parancsolt expresse ve­lem, s az mindennél elébb való. — Bangó ! A nagyherczegnőnél még van va­laki elébbvaló is a kastélyban, — a nagyher­czeg Ő fensége hivat magához; dolgot akar adni. — Merci Monsieur; én csak szoknyákat var­rok, s azt talán a főherczeg nem visel. — Visel — nem visel, arra neked semmi gondod, ha én mondom, hogy gyere, hát gyere. — Azt határozottan mondhatom, hogy én egyenruhákat nem tudok várni. — Azt is kell tudnod, ha parancsolják; egyéb­iránt szoknyát fogsz várni, ne félj, pompásat, Woronzoff herczegnő számára. A monsieur tailleur­e szónál sarkára állt. — Micsoda ? Én Woronzoff herczegnő számá­ra dolgoztam? Én­­ Katalin fejedelemnő udvari szabója ? — Jamais 1 Azzal megfordult sarkán s kezdte ott hagyni Tsitserkoffot. — Hallod-e, szabó, ne tréfálj, szólt a testőr­óriás, jöjj velem, míg szép szerével jöhetsz. — Most nem érek rá. . — Tehát nem jösz ? Kérdé Tsitserkoff s el­­ kezdé zsebkendőjét összecsavargatni. — Adieu! Arra Tsitserkoff utána ugrott, egy lépéssel utolérte, a zsebkendőjéből csinált hurkot nya­kába vetette s brutális erővel megragadva, minden ellenkezés daczára odahurczolta a nagy­herczeg elé. — Itt van az átkozott szabó. A szabó azonban már ekkor nem volt szabó, hanem dühös oroszlány; ki elégtételt követelt a népjog nevében, mely Lengyelország képviselő­jének személyében ily durván megsértetett. Az a szabó volt Poniatovszky. A nagyherczeg meglepetést színlelt. Meg nem foghatta, hogy történhetett e balfogás, testőr­tisztje részéről, kit ott satyrikus­­ komolysággal lepirongatott, hogy nem tud egy szabót megkü­lönböztetni egy gavallértól; a követ urnak pe­dig tanácsosá, hogy máskor ne járjon ily tulsá­­gos­ egyszerüen öltözve, mert igy a cselédek könnyen összetéveszthetik a nagyherczegnő ud­vari szobájával. Poniatovszky nem is kért, nem is adott több magyarázatot. Mikor Katalinnal találkozott, még látható­­ volt szép fehér nyakán a durva erőszak nyoma, mit a hurok hagyott maga után. És talán ez volt az, a mit Katalin a nagyher­czeg adósságai közé a visszafizetendők rovatá­ba felirt. Ez a véres hurok-szoritás. * * * A mely napon Péter udvaronczai nyomán el­terjedt az udvari szabó tréfás qui pro quo-jának adomája az udvarnál, Bestucheff burnót dől­sre is megtette a magáét. Az államügyér látta, hogy a harcz már meg­kezdődött, mely csak egyik fél bukásával fog végződhetni. Péter nyomában volt neje uj cselszövényének ; a czárnó könnyen ingerelhető volt az ilyen hírekkel. Bestucheff burnótszelenczéje a következő na­pokra ez utasítást adta ki : „A nagyherczeg iszákossá lett; kábító ita­lokkal vesztegeti egészségét; nem tekint sem helyet, sem időt, hogy e kárhozatos szenvedé­lyének kielégítést szerezzen. — Add tovább.“ Két nap múlva el volt terjedve a hír, minden­ki beszélte, illustrálta, adatokkal bizonyította, hogy Péter mennyire beleszeretett az orosz ége­tett italokba, soha sem lehet teljesen számítani rá a­miatt, hogy az ember nem tudhatja, milyen lelki állapotban fogja találni ? (Folytatása következik )

Next