A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-16 / 211. szám
PEST, SEPTEMBER 16. Politikai szemle. (II.) A párisi és turini kabinet közt az olasz kérdésben folytatott alkudozások állására nem volt alkalmunk néhány nap óta visszatérni. Ma elősoroljuk mindazt, mi e tárgyra vonatkozólag külföldről hozzánk érkezik. Egy bécsi lap párisi levelezője írja, miként már most némi bizonyossággal derül ki, hogy az olasz kérdés két hónap óta — körülbelül Napóleon császárnak Vichyben tartózkodása óta — ismét hivatalosan tárgyaltatik Páris és Turin között. A császár tanácskozásai külügyi miniszterével Vichyben, az olaszok nevezetesen Pepoli marquese és Menabrea tábornoknak látogatása, összeköttetésben álltak e tárgygyal, — minden félhivatalos czáfolat daczára, — s azon pillanatban, midőn Umberto herczegnek Franczia- és Angolországba utazása elhatároztatott Turinban, azt hitték Olaszországnak szoros phalanxba tömegesült barátai, hogy már megnyerték a csatát. Úgy látszik azonban — folytatja a levelező — hogy e döntő pillanatban azon udvaronczok és államférfiak csoportja, kiket a „császárnő pártjáénak neveznek, minden erejét megfeszítette, az olasz törekvések kijátszására, s hogy ezen törekvéseket süker koronázta, egy rájuk nézve kedvező, nem politicai közbejött eset következtében. A spanyol király látogatása, mikülönben politikailag egészen eredménytelen maradt, ezen negatív irányban használtatott föl; a Keletről (Kissingen, Karlsbad és Bécs) érkező aggasztó hirek is lassanként elnémultak és a midőn az olasz trónörökös a Palais Poyalban leszállt,herczeg sógora (Napoleon herczeg) nem titkolható előtte, hogy két héttel előbb kellett volna érkeznie. Levelező azzal végzi, hogy legfölebb is csak valami látszatos eredménye lesz Umberto herczeg Párisban tett látogatásának s még azt sem eszközölte volna ki a császártól, hogy komoly nyomást gyakoroljon a nápolyi királyra, a kinek esze ágában sincs albanoi szállását elhagyni. A dolgok ezen állásán nem változtattak az udvarnál történt legújabb események sem, amelyek következtében a császárnő a schwalbachi fürdőbe utazott; az egész válság csupán Drouyn de Lhuys állását erősítette meg, annyira, hogy Roucher bukását bekövetkezendőnek tekintették, mire nézve azonban a bizonyos támpont ma is hiányzik. A turini minisztérium látva a dolgok ezen állását, elhatározta a kamarát a jövő hóban egy rövid ülésszakra összehini, azután feloszlatni, hogy a feloszlatás által legalább darab időre szabad keze legyen. Ezt írja a bécsi lap levelezője. Az „Ind. beige“ párisi levelezője pedig igy ir ugyancsak az olasz kérdésre vonatkozólag: Azt beszélik, hogy a császár és az államminiszter (Roucer) között conversatio volt, amelynek eredménye az, miként a tartózkodás és figyelés a császári kormány politicája marad darab ideig, kivéve ha véletlen körülmények adják elő magukat. Ez nem azt teszi, mintha Olaszországban nem készülhetnének elő események, s mintha a Páris és Turin közti viszonylatok bensősége való ne volna ; de levelező azt hiszi, hogy az olasz egység barátai áltatnák magukat, ha igen gyors eredményt várnának a császár kormánya által irányukban tanúsított kedvező hajlamoktól. Egy másik levelező pedig ezt írja: Menabrea tábornok, ki elhagyta volt Párist, meglátogatandó édesanyját Savoyában, a múlt szombat óta ismét itt van. Nigra olasz követ, ki három heti szabadsággal 12-kén volt elutazandó, csak 14-bén szerdán, vagy 15-én csütörtökön fogna elutazni. Olaszország meghatalmazott minisztere, állítólag, a szerdán tartandott minisztertanács miatt halasztotta el elutazását. Ebből azt lehet következtetni, hogy a Páris és Turin közt folytatott alkudozások pár nap alatt ha nem is döntő, de legalább igen fontos lépést fognak tenni. Ennyi az, mit a Franczia- és Olaszország közt folytatott alkudozásokról s a két állam közti viszonylatokról felhozhatunk. Az egészhez még azt adhatjuk, miként valóban úgy látszik, hogy a viszonylatok ép oly szívélyesekké kezdenek válni Olaszország irányában Oroszország részéről, mint a minek valósággal Francziaország részéről. Azt írják ugyanis a „Botschafter“-nek Turinból, hogy az olasz kormánynak sikerült bensőbb viszonylatba jőni az orosz kormánynyal. Ezt abból is következtetik, hogy az orosz cárnő a telet Olaszországban fogja tölteni, s Demidov herczeg már készületeket tesz, hogy a fejedelemet sandonatoi villájában fogadhassa. A bécsi lapok szemléje, A magyar kérdés. A magyar kérdés még ma is foglalkoztatja a bécsi lapokat. Olvasóink tájékozására ez alkalommal egy pár telivér centralista ömlengéssel szolgálandunk. A „Botschafter“ írja: „Az udvari kanczellária nem késett a történeti-conservativ programm fölött nyilatkozni. A „Sürgöny“ mai nyilatkozata egészen különbözik Forgách gróf korszakában használt modortól. Zichy gróf keveset beszéltet magáról „szükebb hazája“ közlönyeiben, mig Forgách gróf becses ,,én“-jét folyvást szerepelteté. Forgách gróf mindig homályos volt irataiban, s azért hivataloskodása végén sem tudta senki, minő végczéljai voltak. Ellenben Zichy gróf szabatosan fejezi ki, mit akar. A bécsi polgármesteri lakomán tartott felköszöntése mindent kellő világosságba helyez. A „Sürgöny“ nyiltan kimondja, hogy a kanczelláriának semmi köze a kérdéses programaihoz. Meg is mondja mért nem ? mivel a programm a valódi alkotmányos formákat őszintén nem óhajtja. „Fel kell tenni, hogy a kormány jól van értesülve e párt törekvéseiről. A conservativok „bizonyos kiváltságok“ (megint ezen elkoptatott vád) s a municipiumok helyreállítását kívánják, összekötve az absolutismussal, a „közös ügyek“ vezetésében. A „Botschafter“ szívéből örvend, hogy a programm ellenében épen ezen szempont van oly erélyesen kiemelve. „Továbbá a czikk csípős jellemet vesz fel ott, ahol az országbíró jelöltetik ki e párt vezetőjének. Tette oly ellenzéki lépésnek nyilváníttatik, mely az ország egyik legmagabb hivatalnokának hivatásával össze nem fér. Ezzel ki van mondva, hogy a kormány csak homogén elemeket, melyek czéljaira közreműködnek, tűrhet körében. Elmúltak az idők, amidőn a kormány gépezete centrifugai erőkkel is működhetett. Ez okból a „Botschafter“ e czikkből Andrássy gróf visszalépésének bekövetkezését olvassa ki, főleg miután a gróf ur az uj törvénykezési szervezés irányában is eltérő nézetekre hajlandó. A lemondási szándék, még nem vett fel ugyan concret alakot, de a személyváltozás az országbiróságban valószínűleg el nem marad. Török Bálint hétszemélynük, a ki ezen méltóságra van kiszemelve, e perezben Bécsben időz. A „Sürgöny“ czikke az ó-conservativeket nem bátoritandja uj reményekre, s ha Scitovszky bibornok Ő Felségét, Esztergom meglátogatására kérte, nem hallatszik, hogy a kérelem kedvező válasszal fogadtatott volna. Ő Felségének utazása Magyarországba nélkülöz minden politikai jellemet. “ — „Oesterr. Zeitung“: „Az alkotmányviszály csomóját Magyarország képezi. Ezért minden igaz osztrák patrióta oda törekszik, hogy Magyarországban (a febr.) alkotmányos élet valósággá váljék. „Azonban óvatosnak kell lennünk, s nem szabad experimentálni addig, míg az eredmény valószínűnek nem mutatkozik. Mert minden elhamarkodott lépés az alkotmánynak behozatalára nem csak a kormány csatavesztését foglalná magában, hanem megingatná azon alapot is, melyen az alkotmány nyugszik. Pedig nem hiányoznak, akik ily esetekre számítnak, ha mai nap az alkotmányosság báránybőrébe is takaródznak. „Minden terv, mely a kibékülést, kiegyenlítést és közvetítést mozdítja elő, figyelmet ébreszt, de meg kell vizsgálni, mi rejlik a szép szavak alatt. Miben akarnak kiegyenlítést eszközölni ? az „igen“ és „nem“ között, öszhangzást eszközölni nem lehet. Szép szavakkal el lehet leplezni a valót, de ezzel a közvetítés még nincs elérve. „Azok között, akik egységes Ausztriát kívánnak, s azok között, kik Ausztriát darabokra szándékoznak szakgatni, nincs közvetítés. Akik a próbált alkotmányos elvek kifejlődésére számíthatnak, nem alkudhatnak meg azokkal, akik a közös ügyeket absolut hatalommal akarják kezeltetni, s a képviselőtestet, csak tanácsadó vízummal akarják felruházni. „Kérdjük : oly dolgokat akar e programm kiegyenlíteni, melyek egymást kizárják ? Ezen programm az ellentéteket nem fejti meg, csak elhallgatja. Ezért az osztrák sajtó nem is vette pártolás alá. Hibáztatni lehet a programmot, a kellő világosság hiánya miatt , a személyek ellen intézett udvariatlan beszédek azonban roszalandók. A terv aláíróival nem értünk egyet, de a személyeket bántalmazni nincs jogunk. Oly férfiak ezek, kiknek az osztrák történetekben jó nevük van; próbált jellemek, kik elfogultak lehetnek, de illegális irány nem fér hozzájuk. Abban hibáznak, hogy oly tárgyakban akarnak kiegyenüítést eszközölni, melyekben ez fekétlen! „Hibáztathatjuk e férfiakat, azonban meg kell vallani, hogy ők soha sem nyújtottak segédkezet a tisztán absolut rendszer megállapítására. És azok, akik egy időben e tételt védék, hogy Ausztria nem bírhat alkotmánnyal, legkevésbé lehetnek jogosítva arra, hogy az ó-conservativeket sárral dobálják. (Különös volna, ha ezen ítéletet az „Oesterr. Zig“ nem saját magára mondaná. Avagy nem épen e lap volt Bach báró rendszerének legharsányabb kürtöse ?) A sept. 10- és 12-diki minisztertanács. (f.) A prágai „Politik“ oly körülményesen írja le a nevezett napok alatt Bécsben tartott miniszteri tanácskozásokat, mintha bécsi levelezője maga is jelen lett volna azokban. A következő czikk némileg utánzása lehet az angol „Morning Post“ ismert közleményeinek, melyekben a való a hamissal sajátszerüleg volt összevegyítve. Közöljük e czikk némi kivonatát, mint curiosumot, a felelősséget az elősoroltak valódiságáról egyedül a nevezett lapra háritván: „Bécs, sept. 12. A pillanatban, melyben iok, sürgésforgás van a Schenkenstrassen (az udv. kanczelláriában) két órától ötig tartott a miniszter-tanács a magyar kérdésről, s ha nem is végérvényes, de legalább elhatározó lépés történhetett. És ha Zichy gróf nyiltan sürgette is az országgyűlés összehivatását, s ellenkező esetben lemondási szándékáról szólott, végérvényes határozat nem hozatott, mert Schmerling úr jelenleg nincs Bécsben. Mondják, hogy Schmerling úr nagyon várta, hogy a mai minisztertanácsra a főherczeg miniszterelnök által meghivatik: ez azonban nem történt, s a magyar kérdés, Schmerling ur nélkül tárgyaltatott, a föherczeg elnöklete alatt, a ki ma reggel kihallgatáson volt ő felségénél. „Levelező nem akarja a helyzetet erősebben rajzolni, mint a hogy van. A föherczeg ur, a midőn három hónap előtt elutazott, kívánta, hogy a fontos kérdések tárgyalása visszaérkeztéig elhalasztassék. Ily kérdések, a kereskedelmi miniszter kinevezése, a galiziai ostromállapot, s a magyar és horvát országgyűlés összehívása. Zichy gróf erélye által, (a Főherczeg visszaérkezésével) a magyar kérdés szőnyegre hozatott, s a kanczellár tudja, hogy határozott lépésre van szüksége, hogy álláspontját megóvhassa. Már csütörtökön, midőn még Zichy gróf Stájerország üdítő levegőjét élvező, nagy vita keletkezett az államtanács és minisztertanács között, s a kanczellária referenseinek ülésében az országgyűlés összehívásának kérdése s az ó-conservativek programmja fölött tanácskoztak. „A szombati minisztertanácsban, mely már a főherczeg elnöklete alatt tartatott, Zichy gróf így nyilatkozott: „A magyar országgyűlést össze kell hívni, vagy nem kívánok többé kanczellár lenni? E nyilatkozatra nyugtalanság fogá körül Ausztria tanácsadóit, s még a különben igen hidegvérű horvát kanczellár is felmelegedett kollegája ezen határozott nyilatkozatára. A miniszterek ellenkeztek. Az állam ősz tanácsadói nem akartak hinni a bátor magyar grófnak abban, hogy Magyarország már annyira megpuhitva volna, hogy az 1861-ki jelenetek ismétlésétől félni nem kell. „A kanczellár ur megmarad követelése mellett. A miniszterek fejet csóválva oszlottak szét, s Mazuranics alig merte hivatalbeli társának az elmenetkor karját ajánlani. A mai minisztertanácsban mérséklettelb hangulatnak kell uralkodni, mert a lovagias magyar kanczellár szavát tartandja, a lemondásra nézve, s ekkor a kormány csak zavarba jöhet. Bel- és külföldön sajátszerűnek találnák a minisztérium ily tagadó válaszát, mely azt jelentené, hogy várni akarják, míg a magyarok hívás nélkül jönnek a Reichsrathba, s így a belföldi kérdések megoldása határozatlan időkre halasztatnék. „A magyar országgyűlést a horvátországi követné, mert Mazuranics úr nem nyugodhatna, ha látná, hogy hivatalbeli kollegájának sikerült az országgyűlést egybehozni. A minisztériumnak érdekében van, tekintve a conservativ párt szervezkedését, s miután legmagasabb helyen a magyar kérdés megoldása oly érdekeltséget gerjesztett. „Levelező azt hiszi, nem téved, ha e kérdéssel a legközelebb bekövetkezendő császári utazást kapcsolatba hozza. A Reichsrath összehívásáról tapasztalt elhallgatás is azt jelenti, hogy előbb Magyarországgal és Horvátországgal akarnak tisztába jöni. Ezt jelenti az esztergomi érsek megjelenése Bécsben. „A m. kanczellária körében várják, hogy az országgyűlés kérdésének kedvező fordulatára, hivatalos nyilatkozatok következnek, stb. közöltük s.A hivatalos „ Sürgöny “-nek a „Pesti Hírnök“ által képviselt történeti conservativok programmjára tett nyilatkozatát. A „Pesti Hirnök“ tegnapi száma a következőleg felel a hivatalos „Sürgöny“ nyilatkozatára : „A félhivatalos„Sürgöny“tegnapi (13-diki) száma élén, egy Bécsben f. hó 11-dikén kelt levelet hozott, mely a fm. m. k. udv. canczellária álláspontját kívánta jelzeni szemközt azon programmal, melynek alapján lapunk a függő kérdések minden részről óhajtott békés megoldása czéljából a közvetítés hálátlan szerepét elvállalá. Alább, lapszemléink között, adjuk a „Sürgöny“ e czikkét is egész terjedelmében, részint azon tiszteletből, mellyel átalában a kormány iránt mindig viseltetünk, részint azért, nehogy a hallgatás folytán azzal gyanusíttathassunk, mintha azt igényelnők, hogy programmunk a kormány inspirációjának tartathatnék kifolyásául. De e feltevést tisztelt olvasóink bizonyára különben sem oszthatnák még csak pillanatig sem, amennyiben épp abban tűztük ki feladatunkat, hogy fel- és lefelé egyiránt közbenjárni óhajtanánk a fenn és alant létező differentiák kiegyenlíthetésének művénél. Ami ettől elvonottan, a félhivatalos magyar lap e czikkében, programmunk alapelveire vonatkozólag különösebben kiemelve felhozatik, e részben kényszerűvé látjuk magunkat a czikk ama téves feltevése ellen tiltakozni, melynél fogva programmunk felöl az állittatik, mintha az „ a valóban alkotmányos, a törvény előtti egyenlőséget biztosító kormányforma keresztülvitelét sem őszintén óhajtaná!“ Nyiltan kimondjuk, miként mi a czikk ezen passusát nem értjük, főleg azért is, mert horderejét felfogni képesek nem vagyunk. Hiszen ami az elsőt, vagyis az alkotmányosságot illeti, e részben olyannyira correct irányban haladunk, hogy már az első lépés s így már a kiindulási pont gyanánt is egyes egyedül az országgyűlési utat tartván kizárólag eredményre vezethetőnek,már magában ezen elvünk és kivánatunk kifejezése kizár minden gyanút, mely bárkit is feljogosíthatna azon sejtelemre, hogy mi programmunk alapelveit más, mint alkotmányos úton érvényesíteni, vagy csak meg is kísérteni óhajtanák. Mi pedig a másodikat, vagyis a törvényelőtti egyenlőséget illeti, ezt mi oly annyira respectáljuk, hogy ép e tekintetből minden tartózkodás nélkül még a 48-diki sociális reformokat is programmunkba felvenni és annálfogva akartuk, hogy ezáltal önkényt s magából értettnek vétessék azon szándékunk, mely e részben is bennünket a közvetités ösvényén vezérel. Ami továbbá a czikk azon részét illeti, mely programmunk horderejét bírálja s e közben kísérletet teszen a nagy közönség figyelmét oda irányozni, mintha e programm az ország lakosságánál amúgy is csak gyér viszhangra találna, — mi ezen észleletnek, ha helyes volna, — az érdemes levelezővel egyetértve, örvendeni teljességgel nem tudnánk, mert hiszen közkezeken forgó programmunk kivonatja nem egyéb, minthogy a korona és nemzet közt fenálló s e czikkben is elismert alkotmány-viszály törvényesen akként egyenlittethessék ki,mely szerint a monarchia egysége, a korona ősi törvényes hatalmas jogköre, a birodalom nagyhatalmi állása, s Magyarországnak ezekkel nem ellenkező törvényes autonómiája sértetlenül fentartassanak s állandóul biztosittassanak. S ha hát ezen törekvésünk Magyarország lakosságánál csak gyér viszhangra találna, ezt mi úgy az összes monarchia, mint speciális hazánk érdekében valóban mélyen tudnak fájlalni. Végre nem hagyhatjuk még érintetlenül a czikk azon részét, mely szerint e programm csak egynéhány, különben társadalmi viszonyaiknál fogva tekintélyes férfiak egyéni magánnézetének mondatik. Ezen állítása az érdemes levelezőnek tán ép abban találja fontosságát szerintünk, miáltal azt kisebbíteni szándékozik, mert nézetünk szerint bizonyára minden kormány örömestebb támaszkodhatik a többi közt az ily független, társadalmi viszonyaiknál fogva tekintélyes férfiak alkotmányos pártolásának vagy közbenjárásának súlyára, mintha e támogatást nélkülözni,s azt egyebünnen keresni vagy meríteni kényteleníttetnék. S legyen a czikk írója meggyőződve, hogy e férfiak, minden személyes ambició nélkül tőrés történeti conservative. Lapunk múlt szerdai 209-ik számában TÁRCZA. A Dunántúli történet-kedvelők negyedik összejövetele Győrött. (aug. 31—sept. 4.1864.) Aug. 31. Mig a testvérhaza természet-búvárai a kedves Erdély közepén fekvő Maros-Vásárhely városában gyűltek össze, azon időben országunk egyik nyugoti Városában Győrben a Dunántúli történetkedvelők közül néhányan Ráth Károly magyar akadémiai tag és a „győri történelmi és régészeti füzetek“ egyik szerkesztőjénél találkozának, ki vendégei számára már előbb engedélyt eszközölvén ki a főtisztelendő győri káptalan és a megyei hatóságnál, az eznap érkezteket a fent említett káptalan levéltáraiba Czakó István jegyző és levéltárnok jelenlétében bevezette. Itt a történetkedvelők a kevésbé kiaknázott Robert Károly és fia Nagy Lajos királyaink nevezetes eredeti okmányai lemásolásával kezdették meg működéseiket. De szóljunk előbb a nevezett levéltárak helyiségei és elrendezéséről. A káptalannak három levéltára van, 1. az országos. Ez a székesegyház tornyának balfelén, emeletben van elhelyezve és pedig dicséretére az illető testületnek és levéltárnokának, a legszebb rendben. A felvallások és egyéb nagybecsű királyi okmányok ötvenenkint füzetelve minden ládácskában hármonkint fekszenek, fölöttük a barmiczra menő eredeti jegyzőkönyvek 1533 tól korunkig rendesen bekötve állanak registrálva. Ezenkívül a pápóczi prépostság gazdag levéltára egy almáriumban van elrendezve. 2. A házi levéltár a belső sekrestyében, hol a ítjkáptalan szokta üléseit tartani, ódon magas szekrényekben áll, szépen rendezve s a tartalomkönyvben minden itt levő okmány rövid kivonatban feljegyezve. 3. Az urodalmi levéltár s az ősi könyvtár, melyben a káptalan gazdasági úrbéri iratai s több XVI-dik századbeli győri püspököké (mint például Napragy Demeteré) vannak felállítva s Rómer Flóris által rendezve. A megyei régi és uj levéltár, mely a provisorium alatt rendeztetett, a megye volt kis termében van felállítva és pedig meglepő csinossággal; a megye régi banderialis zászlói is ékesítik helyiségeit. A levéltárnok Huber József legnagyobb otthonosságot és előzékenységet tanúsított. II. Ferdinánd korától fogva a megyéhez érkezett levelek nagyrészt megvannak; az eredeti jegyzőkönyv pedig 1580-tól folyvást. A városi levéltár csak a töröktől lett visszafoglalás utáni időből bir iratokat felmutatni; jegyzőkönyvei 1600-tól fogva vannak meg. A levelek "osztályozzák. Ki kell itt jelentenem hogy a történet kedvelőket mindenik levéltárban a legnagyobb szívességgel fogadták és kivánatuk szerint halmozták el munkáikhoz megkivántató számos okmányokkal. E nap (aug. 31.) estvéje az egymás munkájához hozott adatok, okmányok kicserélésével, s a munkálkodási terv elkészítésével, meg az utolsó összejövetel óta tett kutatások eredményeinek előadásával tölt el. Sept. 1. Az összejött történetkedvelők e napon az előtte való estve megállapított terv szerint három részre felosztván magukat,a győri káptalan országos, a megye és a város levéltáraiba indultak s ezekben nappal, a magányosok által velük közlött okmányokat pedig, a mennyire lehetett, az est óráiban másolták. Különösen meglepte őket tek. Zombath Antal ügyvéd ur, ki családi levéltárából számos eredeti oklevelet adott át, részint véglegesen, részint használat végett, melyek valóban szép adatokul szolgálnak a történetkedvelők által megírni szándéklott monographiákhoz. — Délután 5 órakor a városból is meghívott történetkedvelők jelenlétében megkezdődött az értekezések felolvasása. 1. Alsó-Szopori Nagy Imre a kőszegi kerületi tábla jegyzője „Somogy megye régiségeiről“ értekezett,különösen a római és régi keresztény korszakból egyszersmind bemutatván a hozott régiségeket,melyeket szakértőleg megmagyarázott. 2. Véghelyi Dezső „a Marczaltői kihalt Ősi család történeté“-ből olvasott fel több helyeket,különösen Marczaltői Miklós Veszprém megye alispánjáról, kinek legkisebb életkörülményeit is felsorolta, hogy miként élt ő családi, hivatalos és gazdasági körében. 3. Rozsos Miklós „Róbert Károly királyunk egy eddig ismeretlen ezüst pénzéről“ értekezett, felmutatván annak rézmetszetét is. 4. Thaly Kálmán magyar akadémiai tag „Bottyán János, II. Rákóczy Ferencz vezénylő tábornoka“ czimü művéből a Karloviczi békétől a Nagyszombati ütközetig (1699—1704) terjedő részletet olvasott fel, melyet a Győri Közlöny jelen volt szerkesztőjének Nagy Endre urnak közlés végett át is engedett. Sept. 2. E napon egész esti 5 óráig a fent emlegetett levéltárakban kutattak és másoltak a történetkedvelők. Ezután az értekezések felolvasására ismét öszvegyültek Ráth Károlynál, hol már ekkor egy kis régészeti kiállítás volt rendezve, melyhez hozzájárnának: 1. Fábri Nándor: I Károly király egy eddig ismeretlen fillére (LI nemű); egy Római lámpa „SEXTI“ felirattal, melyet Ó-Szőnyben találtak; egy római rézgyűrű; magyar régi köpenycsat, lelhelye Hecsei határ Győr mellett; egy kétélű nyilvaslelhelye Ó-Szőny. 2. Kálóczy Lajos alk. alispántól Mindszentről : egy díszes vas-csat, melyhez mesterségesen alkalmazott bütykös lánczszemek vannak csatolva, e lánczszemekhez másik felöl szijerősitő vas van illesztve, ez 4 darab római hamvvederrel, és mintegy 200 darab római pénzzel együtt folyó évi augustus hóban Ászáron Komárom megyében találtatott. 3. Nagy Imre: Somogyban Szőke Dénesen egy sirban talált római nagy üvegedényt; 1 üveg római könytartót; 1 római kulcsot; II.Endrének igen ritka ezüst pénze itj végre Triest(Tergestum) városi XIII-dik századbeli ezüst pénzdarabokat. 4. Ráth Károly: az eddigelé legrégibbnek ismert magyar feliratú téglát az 1608-dik évből ; egy 1 láb magas 300 éves magyar cserépkorsót, melyet a győri Bécsi-kapu lerontásakor találtak ; 1 Csikvánd határában (Győrm.) lelt s gazdagon aranyozott szégyellő rózsát, melyen két perzsa süveges vitéz van ábrázolva, dombor vésetben, harczoló állásban, hihetőleg a török időből származott ma,Pok határában (most Téth helységébe keblezve), továbbá Pádár nevű földön (Uj-Malomsok, Győrmegye) talált régi magyar czifra cserép bögréket stb. 5. Risós Miklós : egy római rézkulcsot, 1 római könytartó üveget, két kis házi istenszobrocskát, 1 övre való réz rózsát, lelhelyük Ó-Szőny ; — egy hosszú római réz melltől, egy lószerszámra (vagy fegyver szij ékesitésére ?) használt, dúsan aranyozott réz rózsát, közepén 1" átmérőjű körben kirakott mozaik madárral, 2 darab három élű nyilvasat, több régi vas csatokat. 6. Thaly Kálmán bemutatott egy igen díszes készületü régi forgót, mely rubin, smaragd s gyémánt kövekkel, valamint keleti gyöngyökkel van kirakva s egykor Bottyán tábornok tulajdona volt; továbbá egy rubint köves antik gyűrűt, hajdanában Kisfaludy László kurucz lovas brigadérosét; végre 7 Zombat Antal győri ügyvéd egy turquis-kővel díszített s 1603 évszámmal ellátott aranygyűrűt stb. stb. Ezen tárgyak megtekintése és megvizsgálása után ismét megkezdettek a felolvasások, és pedig 5-ször. Ebenhöck Ferencz koronezói(Győr megye) plébános Koronezó történetének két első szakaszát olvasta. Az elsőben a Koronezó területén talált kő és bronz korszakbeli tárgyakról, a másodikban pedig a rómaiak korabeli régiségekről szép szakavatottsággal értekezvén. G dr. Gyárfás István Kis-Kun-Halasról küldött „Kunság története a törökök alatt“ czirnű, sok szorgalmat tanúsító vázlata olvastatott, — mely a Győri történelmi és régészeti füzetekben látand világot. 7. Ráth Károly „Győr városa újjáalakulásai történetét“ adta elő, — részletesen leírván az 1566-diki nagy tüzet, mely a belvárost az újvárossal együtt elhamvasztá, s melynek következtében Miksa király az erősséget és várost újra felépittetni parancsolta. 1567-től vannak tehát Győr városának egyenes utczái, mi ily régi városnál valóban nagy ritkaság. 8. Szaszinek Győző kapuczinus áldor Pozsonyból egy XVII-ik századbeli, általa Pozsonyinak nevezett jegyzőkönyvet küldött, ebből bizonyos, a történetkedvelők munkáira érdekes adatok olvastattak fel, Vitnyédi István levelei pedig kijegyeztetvén, Fabó András m. akad. tagnak, ki jelenleg Vitnyédi életirásán dolgozik, meg fognak küldetni. Sept. 3. Ezen napon a történetkedvelők a székesegyházban levő azon régi kaput tekintették meg, melyet 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf ezredesek belövetvén petárdával, azon nagy rést csináltak a betörő magyar seregnek. A történetkedvelők azután a török börtönöket tekintették meg, melyek a püspöki vár alatt vannak, de itt a véghetetlen büzdödtség miatt csak igen kevés ideig maradhattak. A vártorony tetejéről a pompás kilátást is élvezték, és pedig két ízben, honnét az ausztriai hóhegyet, Zobor hegyét Nyitra megyében, Komáromot s a tatai hegyeket, a bakonyi Hajszabarnát, és a kőszegi havasokat meg lehet látni s szerencséjükre az idő is kedvezett mind erre, mind pedig a régi s homályos okiratok lemásolására. Délest, mig nagy részök Rosos Miklós gazdag pénzgyüjteményét szemlélte, addig Thaly Kálmán Ráth Károllyal Győr-szigetben