A Hon, 1864. november (2. évfolyam, 250-274. szám)
1864-11-01 / 250. szám
letet meg nem támadja,sem meg nem engedi, hogy akár rendes akár rendetlen hadsereg által megtámadtassék; továbbá azon ígéretben, hogy nem fog tiltakozni rendes hadsereg alakítása ellen, azon föltétel alatt azonban, hogy ezt a római kormány kizárólag védelmi czélra szervezze. Hogy végre még világosabban tanúsítsuk, miszerint a római székkel való közvetlen egyetértés előttünk is legjobb eszköze a jelen nehézség megoldásának, kötelezné magát az olasz kormány, hogy a tájban az egyházi államtól Olaszországhoz kapcsolt tartományokra eső államadósság átvállalásában megyegyeznék. Midőn e sommás nézeteket fejtegetném Ön előtt, csaknem szóról szóra ismétlem azon czikkely tartalmát, melynek szövegét mellékelve találja s melyre a császári külügyér urat figyelmeztesse. A javaslatokat, melyek benne foglalvák, már ismert császár ő föls. és kormánya. Miként Ön tudja, már alapját képezék ama bizalmas alkudozásoknak, melyeket Cavour gr. röviden halála előtt megkezdett. Az utóbbi évek eseményei nézetünk szerint az egyezmény ezen alapját még szükségesebbé s korszerűbbé tevék. Róma megszállásának a császár és ministerei ünnepélyes nyilatkozata szerint az volt czélja, hogy Olaszország s a római udvar közt közeledést létesítsen. Miután e czélt eddig elérni nem lehetett, arról van szó, hogy a Francziaország által a szent széknek eddig adott biztosítékokat egyéb anyagi és erkölcsi föltételek váltsák föl, melyek az olaszok nemzeti érzelmét nem bántják, sem nem valóságos megsértései azon elveknek, melyek Olasz -és Francziaországban a közjog alapját képezik. Szerencséseknek érzendjük magunkat, ha tudomásunkra jut, hogy császár ö föls. elfogadja a javaslatot, melyet komoly megfontolás végett eléje terjesztünk. Ha e terv nem arra czéloz, hogy a szent szék és Olaszország közötti viszonyok megoldását közvetlen eredményezze, nézetünk szerint mégis gyakorlati czélra vezet. Egyedüli eszközt szolgáltat arra, hogy lassan lassan a római kérdés megoldásához jussunk azon erkölcsi erő lassú és elmaradhatlan diadala által, melyre az olasz parlament szavazásainál hivatkozott, ugyanis a jog és vallásos szabadság folytonos alkalmazásával. Fogadja stb. Visconti Venosta. Nigra lovag, Olaszország párisi követe, Visconti Venosta külügyminiszterhez. Páris, sept. 15. 1864. Miniszter ur ! Van szerencsém extrádnak mellékelve megküldeni azon egyezmény eredetijét, mely a pápai területnek a franczia csapatok általi magszállatása megszűnésére vonatkozik, s mely ma három órakor a cs. külügyminisztériumban Drouyn de Lhuysur, Pepoli marquis, és általam aláíratott. Röviden összefoglalandom az ezen okiratot megelőzött alkudozásokat. Cavour gróf halála előtt néhány nappal szó volt egy Franczia- s Olaszország közti szerződés-tervről, mely lényegesen azt tartalmazá: Hogy Francziaország visszahívja csapatját Olaszországból; hogy Olaszország kötelezi magát, a jelen pápai területet nem támadni meg, s minden, ezen terület elleni külmegtámadást még erőszakkal is meggátolni; hogy az olasz kormány előre lemond minden fölszólalásról, egy bizonyos számú katonákból álló pápai sereg szervezése ellen. Ezen sereg még kath. külföldi önkénytesekből is alakittathatik ; hogy Olaszország késznek nyilatkozik, alkudozásba lépni oly czélból, hogy az előbbi pápai államok államadósságának aránylagos részét átvállalja. Cavour gróf halála félbeszakasztá ezen első alkudozásokat. Az ama kitűnő államférfira következett összes kormányok kísérleteket tettek, az alkudozásoknak ezen szellembeni újrafelvételére, de a császári kormány nem hivé, hogy az alkalmas perez már elérkezett volna. Mivel az alkudozások phasisa az azokra vonatkozó összes okiratok közzététele, s az olasz parlament tárgyalásai következtében eléggé ismeretes, szükségtelen lenne azt itt ismételni. 1863. július 9-én exirád az akkori parlamenti tárgyalást használva föl alkalmul, egy oly sürgönyt intézett hozzám, melyben azt kívánta, hogy az alkudozások ismét ama pontnál vétessenek föl, hol azokat Cavour gróf elhagyá, s hogy azok a be nem avatkozás elvére alapittassanak. Extrád kijelenté, hogy a király kormánya kész, azon kötelezettséget elvállalni, miszerint semmi rendes vagy nem rendes haderő sem támadandja meg a pápai területet. Ezen sürgöny képezi azon alkudozások legutóbbi phasisának kiindulási pontját, melyek épen most vezettek czélra. Én ugyanazon hó 16-ikán közlöm ama sürgönyt Drouyn de Lhuys úrral. A politikai helyzet javult azonban az a franczia kormány véleménye szerint - még nem volt elég kedvező arra, hogy az alkudozásokat újra föl lehessen venni. E szerint újólag várni kelle, s azért a jobb siker végett előkészíteni. Csak a múlt júniusban válaszolt Drouyn de Lhuysur hivatalosan ismételt előterjesztéseimre. a Malaret báróhoz egy sürgönyt intézett, mely extiád előtt felolvastatott. Egy ugyanazon hó 17 föl kelt sürgöny által extiád, miután tudatá velem Malaret báró közlésének tartalmát, tudomásul véve a franczia kormány kedvezőbb érzületét, s erre megküldé nekem egy oly czikk tervét, mely lényegileg megfelelt Cavour gróf régi tervének. Extrád ugyanakkor jelenté nekem, hogy Pepoli marquis Párisban létét fölhasználva, ez utóbbit arra kérte, miszerint erőfeszítéseit az enyémekkel egyesítse, s szóval egészítse ki ama javaslatokat, miket a király kormánya a franczia kormányhoz eljuttatni óhajt. Pepoli marquis - én a franczia kormány elé terjesztők a szerződési tervet; mi több ízben kifejtök azon érveket, melyekkel a király kormánya saját javaslatait támogatá. A császári miniszter azon biztosítással válaszolt, miszerint a cs. kormány mindig óhajta csapatjait Rómából visszavonhatni; azonban azokat valóban nem vonhatja vissza előbb, mig csak a király kormánya oly biztosítékokat nem nyujtana, melyek a szent széket minden megtámadási kísérőiét ellenében tökéletesen biztosíthatnák. A franczia kormány véleménye szerint az olasz kormány azon ígéretének, miszerint a pápai területet sem meg nem támadja, sem megtámadtatni nem hagyandja, egy oly’ tényleges biztosíték által kellene kiegészittetnie, mely a kath. világnál bizalmat gerjeszthetne az iránt, hogy a javaslott egyezmény hatályos is leend. Az ilynemű biztosítékok megbirálásánál az olasz alkudozók azon határozott utasitást kapták, miszerint minden oly föltételt elvessenek, mely a nemzet jogaival ellenkeznék. E szerint sem a nemzeti törekvésekről s lemondásról, sem a kath. hatalmak össz-kezességéről, sem a római államterület valamely pontjának a franczia csapatok által megszállva tartásáról nem lehetett szó, ígéreteink végrehajtásának zálogául. Ránk nézve a római kérdés erkölcsi kérdés, melyet erkölcsi erők által igyekeztünk biztosítni. Tehát komolyan s becsületesen kötelezők le magunkat az a, hogy semmi erőszakos eszközt sem használandunk, melyek egy ilynemű kérdést nem fognának megoldani. Azonban lehetetlen nem számítanunk a polgárisodás s haladás erejére, arra nézve, hogy a pápaságnak Olaszországgal kibékülésére juthassunk el,mely kibékülést a franczia beavatkozás csak nehezít s messzebbre tol. A franczia kormány — noha elismeri ezen érvek értékét — újólag kijelenti, hogy lehetetlen a tervet elfogadnia, ha az valamely tényleges biztosíték által nem lenne kisérve. Ekkor történt, hogy Popoli marquis Olaszország belhelyzetét a római kérdésre vonatkozólag előadván, a császárnak kijelenté, mikép a jelenleg fennforgó kérdéstől eltekintve, — politikai, stratégiai s közigazgatási okokból a kormány azon lehetőségi kérdéssel foglalkozik, miszerint a kormány székhelye Turinból a királyságnak valamely más városába helyeztessék át. Míg a római kérdés bizonytalanság korszakában függ, a megoldáshozi közeledés nélkül, maga ezen bizonytalanság félbeszakasztja egy ily rendszabály lehetőségének stádiumát. De ha az egyezmény létrejönne, ő bizonyosnak tartja, hogy a kormány épen a belpolitikai helyzet tekintetéből, amint az a szerződés által előállíttatott — a királynak ezen elhatározást tanácsolni szándékozik, amennyiben az ország minden részeire hatályos befolyás szükséges, s maga Rómáhozi állásunk is a stratégiai okokhoz csatlakoznak, annak ajánlása végett. A császárnak úgy látszott, hogy ezen elhatározás, általa szem előtt tartott czél el fogna éretni. Ő felsége a kormányzati székhely áthelyezése iránti kísérletről szólván, azt mondá, hogy ha ez a király kormányának eszméje, s ha ez az olasz nemzet óhajtása, számos oly nehézségek fognának elhárittatni, melyek ezen fontos római kérdésben különválasztottak bennünket. Én megjegyzem, hogy a kormányzati székhely áttétele komoly hátrányokkal (graves inconvéniences) jár, s hogy nem lehet veszély nélkül rögtön kimozdítani a kormányzat súlypontját, s azt oly elem közepéből kiragadni, mely lényegileg kormánypárti, biztos és szilárd, hogy még ezen terv végrehajtásának anyagi nehézségei is számosak s nagyok, hogy mindenesetre ezen rendszabály tetemes időt kívánna meg arra nézve, hogy a helyi érdekek megsértése kikerültessék, s kevésbé érezhetővé tétessék. Hozzátevém, hogy mi az egyezkedési tervet csak ad referendum fogadhatjuk el, ha az a kormányzati székhely áttételének föltételétől tétetnék függővé. Mi ezenfölül azt sürgettük, hogy a franczia kormány ezen ténytől függetlenül — mely különösen belrend kérdéséül tekintendő — egyszerűen fogadja el a tervet. De a franczia kormány ragaszkodott Pepoli marquisnak adott válaszához, s kijelenté, hogy ha a király kormánya a kormányzat székhelyének áttételére határozná el magát, semmi akadály sem állana az egyezmény tüsténti aláíratásának útjában. Pepoli marquis Turinba utazott s az ügyet a kormány elé terjeszté. Hogy a király kormánya határozatot hozhasson, szükséges volt kiszabni azon határidőt, mely alatt a franczia megszállásnak meg kellene szűnnie. A cs. kormány kijelenté, hogy ezen határidő két évnél rövidebb nem lehet. Az olasz alkudozók törekvései, ezen határidőnek rövidebbre tétele iránt, eredmény nélkül maradtak. A kormány érett megfontolás után elhatározván az egyezményt a kormányzati székhely áttételének záradékával elfogadni, Pepoli marquis és én ezen okmány megkötésével bízattunk meg, s e végre a szükséges teljhatalommal elláttattunk. Pepoli marquis 13 dikán érkezett Párisba, 14-kén állapíttatott meg a czikk szerkezete, s ma, 15 dikén, az egyezmény aláíratott. Az 1-ső czikk akkop hagyatott meg, a mint az Cavour gróf tervében foglaltatott. A 2-ik czikk Francziaországnak azon kötelezettségét foglalja magában,miszerint csapatjait a pápai államokból lassankint, s azon arányban vonandja vissza, a mint a pápai sereg szervezve leend, de a kivonulás végső határideje két évre szabatott ki. A 3 dik czikk akkép van szerkesztve, a mint az Cavour gróf tervében volt, azon egyetlen kivétellel, miszerint a pápai sereget képezendő haderők meghatározása helyett abban történt megállapodás, miszerint ezen haderők nem képezhetnek megtámadási eszközt az olasz kormány ellen. Ezenkívül ezen szavak is hozzátétettek : „A határ nyugalma“, hogy így a pápai kormánynak azon kötelezettsége jelöltessék ki, miszerint nem szabad megengednie, hogy határa a rablók menhelyévé legyen. A 4 ik czikk szintén hasonló Cavour gróf tervéhez. Ami már az áthelyezés záradékát illeti, a király kormányának nézete szerint, az nem képezhető az egyezmény kiegészítő részét, ezért abban történt megállapodás, hogy az egy külön jegyzőkönyvben tétessék le, melynek eredetijét excád szintén ide mellékelve találandja. Ezen forma alkalmazása által azt akartuk feltüntetni, hogy egy ilynemű rendszabály ránk nézve lényegileg a belpolitikához tartozó tény, mely az egyezménnyel csak annyiban állhat összefüggésben, a mennyiben az olyan helyzetet állított elő, melyben Francziaország oly garantiát látott, mely megengedé neki csapatainak visszahívását, s egyszersmind az iránti zálogot, hogy Olaszország lemond az erőszakos eszközök alkalmazásáról Róma elfoglalása végett. A franczia meghatalmazottal folyt értekezleteinkben világosan megjegyeztetett, hogy az egyezmény sem többet, sem kevesebbet nem jelenthet annál, amit mond, t. i. hogy az egyezmény által Olaszország kötelezi magát, minden erőszakos eszközről lemondani. Továbbá kijelentik, hogy ezen egyezmény a be-nem-avatkozás elvéből következik, oly módon, hogy Olaszország jövőbeli politikája Rómára vonatkozólag abban álljon, miszerint az a be-nem-avatkozás elvét föntartandja s minden erkölcsi eszközt alkalmazand, az Olaszország s a pápaság közti kibékülés elérése végett, a szabad állambani szabad egyháznak Cavour gróf által kimondott elve alapján. Ekkép lettek befejezve ezen hosszas és nehéz alkudozások,melyek folyvást foglalkoztaták ama férfiakat, kik a király tanácsában a királyság megalakítása óta mai napig egymásra következtek. Ha tekintetbe vesszük a jelen politikai helyzetet, a Francziaország s a katholikusj Európában a közvélemény állását, ha szemeink előtt tartjuk a római kérdés által felizgatott szenvedélyek erejét, s ama nehézségeket, miket az Olaszországban akár a belpolitikában, akár annak név szerint Francziaországgal, nemzetközi viszonyaiban idézett elő, világos, hogy a király kormánya a nemzet és a történelem előtt a legsúlyosb felelősséget vonta volna magára, ha nem köt meg egy oly egyezményt, melynek végczélja a franczia megszállás megszüntetése, s mely tőlünk semmi egyebet sem kiván, azon erőszakos eszközökrőli lemondáson kivül, melyek a parlament által már elébb kizárattak. Fogadja stb Erdélyi országgyűlés, Nigra.“ (S. C.) Szeben, oct. 25. Nem csekély feltűnést okozott a mai ülésben az úrbéri váltság tárgyában teendő felterjesztés iránti tanácskozásnál Axente azon javaslata, hogy a midőn a bizottmány javaslata szerint a birodalmi segély igénybe vétetik, az 1848 ki nem szentesített, de legfelsőbb helyt megerősített 5-ik törvényczikk idéztessék. E törvényczikk értelmében a kamrai jövedelmek és a jó ára biztosításul adatnak ugyan az úrbéri váltság számára, ám e törvény többi szabványai egyúttal a következőket tartalmazzák : 1) hogy az erdélyi úrbéri váltságra kölcsön kötendő; 2) hogy a magyar minisztérium erre vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen a pesti országgyűlés elé. Ramicher cáfolni törekedett azon állítást, mintha a roppant adópótlék méregfához lenne hasonlítható, hogy Erdély e baj miatt a pusztulás szélére jutott. A jegyzőkönyv felolvasása után a szükséglet recapitulatiójához fogtak, s azt a határozatok alapján 2,866,712 ftban állapították meg. Fedezésül szolgál : 1) a kormányjavaslat szerinti 71y2% adópótlék ád 2,483,148 ftot ; 2) a magyar uzb. kárpótlási alap megtérítései 331,000 ft, összesen : 2,814,148 ft; e szerint fedezetlen marad 52,564 ft. Ez összeg fedezésének módja a napirenden lévő felterjesztés feletti tanácskozáshoz tartozik, melynek alapját az opt. 19-ki jelentésünkben érintett bizottmányi javaslat A., B., C., D. pontjai képezik. Az A ház, mely arra fektet súlyt, hogy Erdély nem képes 50 kunál több pótlékot fizetni egy fítra, Ranicher következő javaslatot tesz : Határozza el az országgyűlés, hogy az 1863. nov. 1-től 1864. dec. 31-ig terjedő előleges úrbéri költségvetést felterjeszti, a fő kérdésre vonatkozó felterjesztést azonban elteszi akkorra, mikor az 1865—66-ki előleges költségvetés feletti tanácskozásra alkalom nyílik. Szóló onnét indul ki, hogy a jogeljátszás elméletét sehol sem alkalmazták oly széles mérvben, mint az 1514-ki parasztlázadás leverése után, midőn a legyőzött parasztot örök rabszolgaságra ítélték. A javaslat mellett szólnak : Friedenfels, Thieman; ellene Herberth, ki kiemeli, hogy a kimutatott 74 millió elég világosabban szól, sem hogy Guizotféle szép beszéddel lehetne agyon hallgatni; továbbá Budacker, Moga, Salmen,Man, Axente és Binder, mindezek a bizottmányi javaslat mellett nyilatkoztak. Axente pótjavaslata ellen szól Teutsch, s azon reményét fejezi ki, hogy ezen országgyűlés nem fog az 1848-as törvényekre hivatkozni, különben ama törvény többi határozatait is el kellene fogadni. Budacker elfogadja Axente indokát, miután a birodalmi kormány előterjesztése is az úrbéri pátenst illetőleg az 1848-ki törvényekre való hivatkozással történt: sajnos, hogy e törvényekből az úrbéri kárpótlásoknál csak azon határozatok tartattak meg, melyek az országot terhelik, a könnyítők ellenben elejtettek ; csak így történhetett, hogy Erdélynek kell a legmagasb úrbéri váltsági pótlékot fizetni az egész birodalomban. Binder még következő pótjavaslatot teszen: A kormányjavaslat felett tanácskozó bizottmány a felterjesztéssel megbízandó, mely egyúttal a bizottmányilag indokolt birodalmi segély kérését tartalmazza. A bizottmányi javaslat B. pontja feletti vitát holnapra halasztották. A legfelsőbb törvényszék szervezése felett tanácskozó bizottmány beadta munkálatát az elnökségnek. A kormány előtejesztése kevés módosítással elfogadtatott. A 9 §-ban e szavakat „rendeletek utján“ kitörölték; ezzel a bizottmány az utólagos országgyűlési határozat jogát akarta megóvni. — A 15. §, mely a posit.hatóságokat a törvényszékekkel összeköti, szintén kitöröhetett; e helyett a hiv. nyelv érdekében, a nemzetiségi súrlódások elkerülése végett külön pontot alkottak, végre az ülnököket kivétel nélkül a VIII-ik rangosztályba sorozták. Nagyszebenből oct. 29-ről következő távirat érkezett : Az erdélyi országgyűlés az úrbéri váltság előleges költségvetésére vonatkozó föliratot a harmadik olvasás alkalmával elfogadta. Az erdélyi országgyűlés, oct. 14-én kelt legfelsőbb határozat folytán a reichsrath-ülésszak tartamára elnapoltatok. ♦ Ausztria: Bécs, oct. 29. (Rechberg gr. politikája.) A „NI. fr. Presse“ közelebb ezt irta : Midőn a sept. egyezmény megköttetésének hire Rechberg gr. politikáját azon válságos állapotba helyezé, miszerint vagy fegyveres kézzel érvényesítse a zürichi szerződést, vagy ismerje el az olasz királyságot, külügyminisztériumunk Turint rátartósan mellőzve Paris felé fordító szemeit, azon hiedelemben lévén, hogy ha az anyagilag úgy is haszonvehetetlenné vált zürichi szerződésről forma szerinti lemondást ajánl, azzal mindjárt meg is lesz nyerve Francziaország barátsága Olaszország ellenében s ki lesz kerülve annak szüksége, hogy Ausztria Victor Emanuel államát elismerje. A félig való eljárás itt természetesen semmi eredményt nem hozhatott, s Francziaország udvariasan visszautasító magatartása csak gyöngén leplezhető azon minden alapelv nélkül való politika legújabb felsülését, amely ismét kész lett volna Francziaország és a német katonai államok felé kanyarodást tettetni. A „Gen. Corresp.“ erre a következő megjegyzést teszi. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Rechberg gróf miniszter úr magatartása a sept. 15-ki egyezmény irányában tényleg hibásan van előadva. Szintúgy hamis azon állítás is, mintha Rechberg gra gácsországi ostromállapot kérdésével bárminemű összefüggésben volna. Küilföld, Olaszország. (Garibaldi nyilatkozata: a friauli tüntetés.) Garibaldi nyilatkozatáról a „Gaz di Milano“ ezeket írja : „Fájdalommal kényszerül Olaszország Garibaldi tánokot arra emlékeztetni, hogy azon polgárai, kik legnagyobb szolgálatokat tettek neki, vele szemben és minden egyéb fölött álló kötelességekkel bírnak; hogy neki kevésbé volt szabad, mint bárki másnak a pártos heves hangján szólni ; hogy, ha szent az egyéni vélemény tisztelése, annál szentebb a tisztelet oly vélemény iránt, melyről el van ismerve, hogy az ország többségéé, s hogy a haza senkit sem jogosít fel sárral dobálni azt, mit véleménye kifejezésének tart s bántólag pellengérre állítani olyat, mit helyesel s jóvá hagy. Olaszhon nem mondhat egyebet a tbknak, mert van oka, hogy szavai miatt nyugtalankodjék. — A firenzei „Nazione“ ugyanerről így nyilatkozik : „A parlament újból megnyitása küszöbén Garibaldi véleményét nyilvánította az olasz-franczia szerződés fölött. Ha nem lepett is meg mindenkit e nyilatkozat, bizonnyal fájdalmasan hatott mindenkire a forma hevessége , az eszmék túlcsapongása miatt. Garibaldi azt hité, az „Unita Cattolica“val, a municipalistákkal és demagógokkal egy hangon kell nyilatkoznia. A friauli tüntetésről ellenkező híreket közölnek az olasz lapok. Az „Opinione“ szerint nagyon csekély volt a felkelők száma, s a lakosságnál nem talált részvétre. Az osztrák rendőrség nagy szigorral lép fel, sokat elfog, s a határt elzárja a menekülők elöl. Magánlevelek szerint ellenben egy 500 főnyi csapat a hegyekbe vonult, s ott még sokáig szándékozik tartani magát. A turini „Dirittot“ Cairoli egy felhívása miatt a velenczei felkelés érdekében lefoglalták. Francziaország, Páris, oct. 27. (A nizzai találkozás: Francziaország nem szövetkezik.) A „France“ egy hosszabb czikket közöl a nizzai találkozásról, mely szerint ennek csakugyan nem lenne befolyása a két birodalom politikájára. A találkozásban annak bizonyítékát látja e lap, hogy fontos pofzt, érdekek által elválasztott államok is szükségét érzik a közeledésnek, hogy a béke és egyensúly nagy kérdései fölött tanácskozzanak. A találkozás szerencsés esemény, amennyiben kölcsönös bizalmat tanúsít, s nyílt értekezés útján a nemzetközi nehézségek megoldását könnyíti. Ha azonban Francziaországnak azt ajánlják, hogy Angol-, Olasz , Orosz- és Poroszországgal vagy Ausztriával szövetséget kössön, arról a „France“ szerint most nincsen szó. A franczia politika ereje függetlenségében áll. Gyengíti magát, ha egyéb érdekekkel egyetemlegesen szövetkezik. Francziaország szövetségesére mindig jó üzlet vár, de Francziaország elveszti jelen állása előnyeit. Ha Ausztriával szövetkeznék,megosztaná a bécsi kormány felelősségét velenczei, magyarországi és német politikájáért. Az Oroszországgal szövetkezés egyetemlegesség volna az olasz törekvésekkel; az orosz szövetség gátolná Francziaországot, hogy a lengyel ügyet védje s a keleti kérdés viharát idézné elő; a porosz szövetség, ezen ország hegemonialis törekvéseinek czimborájává tenné Francziaországot s az Angolországgal való szövetkezés uj tápot nyújtana az angol kincsvágynak Törökországban, Egyptomban s a legszélsőbb keleten. Mindez államok Francziaországnak a hatalom és befolyás semmi elemeit nem adnák. Francziaország nagy előnyben van minden nemzettel szemben; három nagy forradalomban törlesztette múltját. Támaszkodik belrendjére, mig ebben minden nemzet szülési fájdalmakat szenved. Mind uj világot akar szülni bent s ezek a fájdalmak bénítják cselekvésöket kifelé. Francziaországnak nem előny, ha másoknak ilyetén bajaiba avatkozik. A franczia politika életbevágó érdeke, hogy le ne kösse magát, hogy szövetségre ne lépjen. Maradjon szabad minden kötelezettségtől, lépjen közbe annak idején, hol becsülete és érdeke kívánják s igy minden alkalommal föntartandja nagy befolyását, mely azok szabadalma, kik az európai rend, polgárosodás nevében szólnak; ez eszköz országunk számára,hogy erős,nagy és hatalmas maradjon minden nagy nemzetközi kérdésben.—A „France“ e czikkét a külügyi hivatalból származtatják. Ily hangon nem beszélnének, ha Nizzában bármi eredményt is remélnének. A „France“al egyetértőleg írják Bécsből a „Köln. Zig“-nak . Félelem nélkül néznek itt a nizzai találkozás elé, mert az orosz császár felől teljesen biztosak. Bécsben készen állnak Róma feladására, s ha Rechberg leköszön, Bachot visszahívják a sz. városból. Azért a concordatumféle politika megszüntetését nem kell hinni. Bécsben egyáltalán optimisták s a franczia császár congressus-eszméje fölötti aggodalmak is megszűntek egészen. Angolország, London, oct. 22. (További lapvélemények Stanley 1. közelebbi nyilatkozatairól, s a két császár összejöveteléről.) A „Daily news“ átalában véve egyetért ugyan a külpolitikára nézve Stanley 1. nézeteivel, pótlólag mégis tetemes kivételeket tesz. Különösen inti Németországot, hogy ne hallgasson Stanley tanácsára. A „Saturday review“ ellenben úgy találja, hogy nagy bátorság kellett az igazságnak Török- és Németország fölött olyan kereken kimondására, amint Stanley 1. tette. Ha azonban Ausztria és Poroszország követnék az általa kijelölt nézeteket Németországban, az Poroszországnak fogna előnyére szolgálni, mivel - úgymond - Poroszország emelkedő, Ausztria ellenben alábbszáll nagyság. A „Herald“ a két császár összejövetelének külön czikket szentel, melyben azt iparkodik kimutatni, hogy II. Sándor és III Napoleon összejövetele, mely kétségkívül meg fog történni, nem bírhat azzal a nagy fontossággal, amilyet némely körökben tulajdonilni fognak. A személyes érzelmeknek s viszonyoknak ritkán szokott valami különös befolyása lenni a politikára, ez pedig kevés vagy épen semmi változást se tesz az uralkodók között megtartatni szokott udvariasságokon és barátságos hangon. — Például még ezelőtt kilencz hónappal — mond a „Herald“ — az angol kormány Németország ellen szövetséget iparkodott eszközölni, amelynek czélja — névleg csak Dánia megvédése lett volna, de amelynek hatása alig lehetett volna egyéb, Németország romlásánál. És mindamellett bizonyára legkevésbbé sem vonakodnék akár az osztrák, akár a porosz kormány Angolországgal szövetséget kötni, ha ez a maga részéről ajánlatot tenne aziránt, s akár Ferencz József császár,akár Vilmos király az angol udvar által — az angol népről nem akarunk szólani — a legnagyobb udvariassággal fogadtatnának,ha az orvosok azt ajánlanák nekik,hogy a telet Wight szigeten töltsék. I Sándor és Napoleon Tilsitben összejővén testvérileg megosztoztak Európa felett, s öt esztendő leforgása után élethalál harczot küzdöttek egymás ellen. A barátságos viszony Orosz és Francziaország között nem lehet Európára nézve veszedelmes, azon egyszerű oknál fogva, mivel egész ellentétesek érdekeik (?) és rokonszenveik (?). Bizonyára egy szó sem volt igaz, azon hírekben, melyek háromnégy hónap előtt a szent szövetség megújításáról terjesztettek, de okvetetlen mégis több alapjuk volt azoknak, mint mennyivel az Orosz- és Francziaország közötti szövetségről szárnyaló hírek bírhatnak. Lengyelország jóformán átléphetlen akadály ezen szövetség útjában. Legalább az egy lengyel kérdésre nézve kell a három északi hatalom között bizonyos solidaritásnak létezni, amely által némileg összetartoznak; ezen solidaritás pedig szükségképen gátol minden szövetséget Orosz- és Francziaország között, amely nagy államváltozások terveit feltételezi.Az efféle állami változások közé fogna tartozni Francziaországnak Német- és különösen Poroszország rovására történendő nagyobbodása, de Oroszország nem engedheti Poroszország megaláztatását vagy épen gyengítését, amely legjobb barátja Lengyelország ellenében. Az ellenségeskedés Orosz- és Francziaország között nagy veszedelem lenne Európára nézve, hanem a két nagyhatalom összetartásától nincs miért félni; és ha csakugyan van összejöveteleknek valami politikai jelentősége, az csakis békét jelenthet. A „Star“ a két császár találkozásáról szóló cikkében így beszél : Bármennyire szeszélyes a történelem, mégis fordulnak elő benne néhanéha ismétlések. Korszakunkat megajándékozó uj francziák császárával, uj olasz királylyal, uj győzelmekkel Oroszország és Ausztria felett. Sőt még uj szent szövetségről is hallottunk. Váljon az uj Napoleon és az uj Sándor nem köthetnének egy titkos szerződéseket,és nem tarthatnak-e értekezéseket harczias szövetségekről? Mi azt hisszük, hogy nem. A világnak nem volna oka ilyen szövetkezéstől rettegni. Nem retteg többé a világ az uralkodók összejövetelei miatt; legfölebb annyi ijedelmet okozhatnak azok, mint valami kísérteties történetke. Ha most indíttatnak a nemzetek háborúja, más erők által történik az, nem titkos szerződések, és suttogva adott ígéretek által. Akik Európát néhány hónap előtt az új szent szövetséggel akarták rémületbe ejteni, egészen felsültek szándékukkal. És ha valóban élőállata is az a szent szövetség, ugyan ki hederítene rá? nem lenne az képes megakasztani Európa szabad eszméinek folyamát. A jelen esetben sincs okunk a gyanakodásra és aggodalomra. Nem híjába tanulmányozta a francziák császára a történelmet. Senki se tudja nálánál jobban, hogy a nagy birodalmat nem karddal föntarthatók, és a dynastiáknak nem zsarnokság a megszilárdítójuk. Senki se tudja nálánál jobban,hogy még az ő saját politikai rendszere is, amilyen az most, nem egyéb átmenetnél, s vagy teljes szabadságnak kell abból lassankint kifejlődni, vagy el kell buknia. Nem teszünk fel a császárról érzelgő lelkesedést a nemzeti jogokért és népszabadságért, hanem az bizonyos, hogy nagyon jól ismeri a maga korát, s annak minden viszonyát és feltételét. Esti posta, Bécs, oct. 30. (Bach b. elutazása; az uj külügyminiszter politikája. Bach b. cs. nagykövet — az „Oest. Ztg.“ biztos tudomása szerint — holnap elutazik Rómába, követi állomására. — Az uj külügyminiszter politikájáról egy belga lap bécsi levelezője azt mondja, hogy „kevésbbé izgatott, de sokkal határozottabb és függetlenebb fog az lenni az eddiginél.“ Bécs, oct. 30. (A galicziai ostromállapot ügye, Roganski) A galicziai ostromállapot kérdése nem haladt, s a rendszabály megszüntetése ellen azon aggály merül fel, hogy ha a személyes szabadság és házijog védelméről szóló törvény Galicziában is újra érvénybe jut, az emigránsok újra ellepik az országot, s akkor aztán nem lehetene a gyakorlati szükséghez alkalmazott elfogatási és házkutatási rendszabályokhoz folyamodni.A Reichsradttól sem lehet e két törvény felfüggesztését Galicziára nézve kérni, mert ez a szűkebb Reichsrath elé tartozik. A rendőrség és az igazságügyi minisztérium között tárgyalások folynak, a Galicziában folyó politikai pöröknek a polgári törvényszékekhez áttétele tárgyában. Roganski reichsrath csak a bizonyítékok elégtelensége miatt mentetvén fel a vád alól, elvesztő képviselői mandátumát: a minisztérium ígéri, hogy a nevezett képviselő számára, kész, Ő Felségétől amnestiát kérni.“ Bécs, oct. 30. (A politika súlypontja tovább is a porosz szövetség lesz.) A „P. Lloyd“-nak írják: „A midőn szó volt, hogy igyekeznek közeledni Francziaországhoz, akkor ezen hit a helyzetnek megfelelt, s Rechberg gróf késznek nyilatkozott politikája módosítására. Hatalmas párt nyilatkozott így és Metternich begvédte az eszmét. Ezzel egyszersmind bírálat alá vették a porosz szövetség csekély előnyeit, s úgy tapasztaltatott, hogy Poroszország irányában nem csak a nép között, de az aristocratia és az államtanács tagjai között is bizalmatlanság uralkodik. Azonban legújabban fordulat következett be. A Francziaországgal való kiegyezkedési törekvést most már nem annyira igyekeznek kitüntetni, s mondják, hogy maradna az eddigi tartózkodó politika. A porosz szövetség is fen fog tartatni, miután Ő Felsége is ezen értelemben nyilatkozott. Kissingenben és Schönbrunban az uralkodók szavai nagy hatással voltak . Felségére s Mensdorff gróf nem követend oly politikát, mely ezen szövetség felbomlását eredményezné. Ezt levelező a legjobb forrásból merítve mondhatja. Később fordulat következhetik be, de e pillanatban a politika súlypontja a porosz-szövetség. Páris, oct. 28. (Ausztria törekvései az olasz kérdésben.) A császár tegnap este nyolcz óra után Nizzába érkezett. A város ki volt világítva, mindenütt zászlók lobogtak, s a lakosság igen lojális érzelmet tanúsított. Bis-