A Hon, 1865. szeptember (3. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-01 / 200. szám
Előfizetési díj : Pesten küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra . . .... 1 frt 75 kr. 3 hónapra.................................5 frt 25 kr. 6 hónapra..................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mind a pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása: Ország ut 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési dij a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés politikai és közgazdászai napilapra. Minthogy a tisztelt olvasó közönség közt vannak sokan, kiket „Erdélyország Emlékirata“, — melyet lapunk augustus 23-ikán kezde meg közleni — érdekelni fog, annálfogva a mondott naptól kezdve a „Hon“-ra árfelemelés nélkül, előfizetés nyittatik ekképen : augustus 23-tól—november végéig .... 5 frt 25 kr. Augustus 23-tól—december végéig . . . . 7 frt. — — „A HON“ szerz, s kiadó hivatala. PEST, AUGUSTUS 31. Politikai Szemle, (U). A franczia lapok élénkebben foglalkoznak, mint föltettük, a gasteini egyezménnyel. A „Patrie“ egy figyelmet ébresztett czikkében azt mondja, — a „France“ tegnap feltüntetett eszmemenetével egyezőleg — miként a gasteini egyezmény által elért eredmény határozott ellentétben áll azon elvekkel, melyeket Francziaország becsületének és kötelességének tartott felállítni, a jogosság és semlegesség értelmében, mind a londoni conferenciákban, mind a Berlinbe és Bécsbe küldött közleményeiben. Ennélfogva a politikai következetesség parancsolja a francziák császárának : megtagadni helyeslését a gasteini egyezménytől. Ugyan a lapnak egy berlini levelezője azt véli, miként Ausztria nyert az egyezmény által, mivel a provisorium megakadályozta a herczegségi kérdésnek porosz értelembeni megoldását. Az augustenburgi herczeg maga oka bukásának. A „Moniteur“ esti lapja is hozzászól heti szemléjében a gasteini egyezményhez, mint egy alább olvasható távirat jelenti. A „Moniteur“ úgy látja, hogy ezen egyezmény nem talált kedvező fogadtatásra Németországban. A herczegségek uniója egyike volt azon elveknek, melyeket a bécsi és berlini kabinetek eddigelé a legállandóbban prodlamáltak. A gasteini stipulatiók az eszmék ellenkező rende szerint vannak szerkesztve. Azok nem foglalják magukban a herczegségek részvétét saját sorsuk intézésében, nem veszik tekintetbe északi Schleswig nemzetiségét. Annyi igaz, hogy e két udvar mint ideiglenest állítja föl ezen combinatiót: souverainitási jogaik gyakorlását csak ideiglen osztották meg egymás között: minélfogva tanácsos várni, hogy végleges ítéletet lehessen mondani a herczegségek ügyében követett politikások felől. A „Moniteur“ ezen közleményéből nyilván kitűnik, hogy a franczia kormány mind e mai napig nem hagyott föl azon elvekkel, melyeket a sokat emlegetett kérdés megoldására nézve kitűzött: hogy tudniillik a herczegségek lakóinak joguk van rendelkezni sorsuk felett, s hogy a herczegségekben a nemzetiségi elv tekintetbe veendő. Ezen szempontokból tekintve a gasteini egyezményt, a „Moniteur“ természetesen nem szólhat nagy elismeréssel felőle. Azonban mindezen rászóló nyilatkozat dacára nem valószínű, hogy a franczia kormány kilépni szándékoznék eddig követelt tartózkodó állásából. Az angol „Morning Post“ tudni akarja: váljon az osztrák-porosz egyezmény közölte tette azon nem német hatalmakkal, melyek az 1816-ki szerződéseket aláírták. (A notificatió megtörtént.) Az európai súlyegyen egészen új phasisba látszik lépni; ezt a többi hatalmak nem nézhetik közönyösen. A porosz nép soha sem fogja valósítni „német eszméjét.“ Egy kormány politikai erkölcstelensége gyakran a nemzet bűnrészes erkölcstelenségén alapszik, és egy karddal irányzott politika kard által fog ismét elveszni. Bécsi lapok azt írják, hogy a gasteini egyezmény végrehajtása, amennyiben a kormányzásra vonatkozik, nehézségekbe ütközött. Poroszország Schleswiget poroszosítni, a két herczegséget eddig összekötött vékony szálat is széttépni, a kieli közös felebbviteli törvényszéket megszüntetni akarja. A „Debatte“ úgy tudja, hogy még a herczegségi főhivatalnok czíme iránt sem egyeztek meg Ausztria és Poroszország : Ausztria csak , biztosinak, Poroszország kormányzónak akarja nevezni hatalma képviselőjét és kezelőjét. Baj volna az is — mint Schleswigből tárl írják, — hogy az egykori schleswig-holsteini hivatalfőnökök és hivatalnokok nem hajlandók Holsteinban részt venni a kormányzásban, mivel Ausztria csak ideiglenesen veszi birtokába azon herczegséget. Ezen körülmény volna oka annak is , hogy Gablenz altábornagynak oda utazása bizonytalan időre elmaradt. Igaz-e , nem igaz-e mindez? nem kezeskedünk érette , annyival inkább nem, mivel a bécsi lapok mostanság minden erejüket megfeszítik, hogy a gasteini egyezményt lerántsák, s egyúttal Jensdorff gróf külügyminisztert népszerütlenítsék. Hogy ezt miért teszik a pseudoliberálisok ? fölösleges magyarázni. A „Moniteur“, helyesli D’Azeglio eszméit az olaszországi választásokat illetőleg. A „Moniteur“ esti lapja, mint a távírda jelenti, a bukuresti nyugtalanságokról is szól. Kimondja, hogy aKuza herczeg elleni panaszok nem alaptalanok. Ellenez mindennemű intervention s azt ajánlja Kuzának, hogy feddhetlen politika követése és a kormányzatbani rend helyreállítása által igazolja magát a támadások ellenében. A cancellar a provisoriumról. Az udvari cancellári excellentiája fentartatni kívánja az országgyűlésig a megyék provisorius állását. Ami azonban a jelen hivatalnoki kart illeti, azt szinte megtartatni óhajtja, kivéve azokat, akik nem bírnak kellő részrehajlatlansággal; akik nem bírnak kellő tapintattal; akik nem bírnak kellő képességgel, s akik nem érdemelnek bizalmat. Ha az illető hivatalnok urak még erre sem jutnak azon tudathoz, hogy mit kell tenniök,ha még erre sem értik meg, hogy előttük van az út, melyen mint alkotmányos érzelmű honfiaknak lehet belépniük polgártársaik közvéleményébe, s egy határozott ténnyel rehabilitálni azt, ami rájuk nézve kell, hogy legdrágább legyen, hanem be akarják várni, míg a közönség panaszai, mint a felhőszakadás, omlanak reájuk, ujjal mutogatva azokra, kik a négy kategória közül az egyikben, de talán mind a négyben is elmarasztaltathatók ? akkor csakugyan dleum et operum perdidimus, a kik eddigelé javukra szót emeltünk. — Az önhibájáért elmozditott hivatalnoknak nem jár többé egyenlő osztalék bizonyos polgári jogokból. A főispánok, azoknak eltávolításával, akik a fentebbi kategóriák rostáján fennem maradhatnak, kénytelenek egyenesen a retablicáz'shoz folyamodni, mert olyan gazdagok kapacitásokban mégsem vagyunk, hogy három külön tisztviselői kart ki tudjunk állítani, különösen a jogi praxis 17 évi szünetelése után: egy alkotmányost, egy provisoriust, meg egy harmadikat a kettő között. Tehát a főispánok okvetlenül kénytelenek a 61-i tisztikarok egyéniségeit felkeresni, s azokat hívni fel helyeik elfoglalására. Nem tudjuk, sikerülni fog-e ez? Ha ez sikerül, akkor ez a provisorium, retablirozott tisztikarokkal. Az igaz, hogy ez is csak provisorium, mert az újraválasztás határidején túl minden tisztikar csak provisorius, a cancellári kisérő levél is annak nevezi. De hát ha ennyi akadályon túlhaladhatunk, nem lehetne-e elvégre magát a jogelvet is megmenteni ? a mire mind fenn, mind alant olyan nagy szükségünk van. Ha a főispánok a megyék személyi szervezésén átvergődhettek, nagy szökésnek kell-e a rendszerben történni, hogy e szervezésnek a közönség helybenhagyása megnyeressék, s így alap legyen nyerve a törvényessé válandó megyékben egy törvényesen alakítható országgyűlés számára ? ... . Nem dbritáljuk a kormányt zajos tevékenységre sürgető indítványokkal, de a helyzeteket ismerve kénytelenek vagyunk abban a hitünkben megmaradni, hogy lépésről lépésre mindig jobban kényszerülend a kormány azokhoz a jogi álláspontokhoz közelíteni, amelyekig mi eléje jöttünk. Már abban is, amit a kanczellári kisérő levél kiemel: „a tisztviselők tudják meg, hogy a megyei tisztség nem lehet ez él, hanem csak eszköz a nép érdekeinek előmozditására, “ oly elvet látunk megalapítva, mely alkotmányos fogalmakból szülemlett, s melynek egészen ellenkezőjét iparkodtak ellenünkben eddig elé föntartani a magukat kormányorgánumoknak lenni állító satelles-tollak. Véleményünk szerint azon kanczellári rendelet, mely a provisorium további fentartását ily záradékok mellett rendelte el, ennek a provisoriumnak befejezését írta alá. De bármi esetben is nem tarthat az tovább, mint az országgyűlési felső tábla legelső üléséig. A főispánokhoz intézett utasítási pontozatok e hivatalt oly fontosságra emelik, annyi felelősséggel terhelik meg, hogy azoknak betöltése „egész“ embert kíván meg. Ez utasítás szerint a főispán maga az, ami volt az egész autonóm megye : politikai kormányzó, közigazgatási és törvénykezési elnök, a közcsend és biztonság vezére, annak a megyének belügyminisztere, kereskedelmi és cultusminisztere, rendőrminisztere, sőt néha-néha hadügyminisztere is, és amennyiben a telekkönyv és adóügy is vállaira tétetik, — egyúttal pénzügyminisztere is; a mellett supremum forum szabályellenességek tárgyában; a tisztviselői kar dictatora, ki ítéletet tart oly subtilis ügyekben, minek a hivatalnok pártatlansága, tapintata, képessége s bizalomra érdemes volta. Egy szóval, az utasítás szerinti főispán oly nagy ember egy vármegyében, mint a kormány akármelyik minisztere, s repraesentálja otthon az egész megyei autonómiát. Ily nagy hatású személyiség soha egy hétre sem hagyhatja el elnöki székét, hogy azt a másikat a felső táblánál elfoglalja. És így az országgyűlés összeülésekor a között kell választani, hogy vagy ezek a tényezők elmaradnak a felső tábláról, vagy a megyék maradnak a nélkül az orgánum nélkül, mely náluk minden ágazatában a közéletnek a hozderőt képezi. Ez nem a mi akadékoskodásunk, ez a természet rende. Fél főispán nem töltheti be e nagy hatáskörű hivatalt, s fél főispán nem ülhet a felső tábla asztalánál. J. M. (t) Erdélyi országgyűlés. A „Wanderer“ mint legujabbat írja : „Aug. 28 án kelt legfelsőbb határozatnál fogva az erdélyi országgyűlés feloszlattatik, s egy más országgyűlés hivatik össze, az 1848-ki jun. 3 ki választási rend szerint. — A „Deb a 11 e“ az erdélyi uj országgyűlésrőlirja: „Ha valósul, amit az itteni jól értesült körökben beszélnek, a kormány végkép megállapodásra jutott az erdélyi kérdésben, az eljárási adót illetőleg. „A modalitásokról oly közleményeket veszünk, melyek az authenticitást nem igénylik ugyan, de legalább is nagy valószínűséggel bírnak. „A lényeges részletek következők : Legközelebb új országgyűlés hivatik össze, Erdélyben. Az összejövetel napja még nincs meghatározva. „Ezen országgyűlés kizárólag az erdélyi Unió törvényeziki revisiójával foglalkozik. Tehát ad hoc országgyűlés lesz. „Mint fölteszik, ismét visszatérnek azon eszmére, melyet korábban a magyar és erdélyi országgyűlés támogatott, mely szerint egy országos bizottmány küldetnék ki, mely a netán bekövetkezhető törvényhozási unió modalitásait és határait szabatosan kifejezné és megállapítaná. E szerint Erdély autonómiájának követelményei, úgy a közigazgatás, mint a külön tartományi ügyeket illető törvényhozás tekintetében, ezzel tág tért nyernének, s másrészről a kormánynak is szabad keze marad a két ország közötti egyezséget illetőleg. (Nézetünk szerint ez a modus precedendi csak akkor juthat a gyakorlatban is érvényre, ha a magyar országgyűlés új vátummal elejti az unió czikket, s az egész kérdést visszaveti az 18474 térre. „A közjogi kérdések nagy fontosságához méltólag , a kormány visszautasít minden mesterkélt eszközt, mely csak a nyert eredmény , igaz voltának árthatna. Ezen czélból a kormány j ugyan Erdély régi alkotmányos jogának szempontjából indul ki, hogy az országgyűlés törvényes jellemét minden kétségen fölül helyezze, de másrészről a közbejött viszonyok iránt is lelkiismeretes tekintettel lesz. „Ezen értelemben a kormány az országgyűlés alapjának az 1791-ki törvényt, s a leopoldi diplomát tartja, mely egyesülten a sanctio pragmaticával az erdélyi törvényes jogot képezi. Úgyszintén alapul szolgáland a nemzeti egyenjogúságnak megtörtént proclamatiója. „Ezen értelemben fognak kibocsáttatni a további rendeletek is, a választásokra nézve. A választási census, a törvény értelmében 8 frt lesz, de ebbe a fejadó és pótlékadó nem számíttatik be. A kormány ezen censust annál inkább igazoltnak látja, miután az agy is az egész monarchiában, sőt tán egész Európában a legalacsonyabb. „Az igazságszolgáltatás és közigazgatás marad Erdélyen, amint van, azonban a mostani administratorok helyét az 1861-diki főispánok foglalják el.A gubernium szintén megtartja mostani szervezetét és jelenlegi tagjait; azonban, hogy a számos reform-munkálatok gyorsitassanak, a guberniumnak 1861-ki tagjai is újra meghivatnak helyük elfoglalására. Tehát az erdélyi kath. püspök Fogarassy reichsrath ur szintén régi jogába (mint ülnök) visszahelyeztetik. „Az országgyűlés helye Kolozsvár, a hova ő exja gróf Crenneville a guberniumot már áthelyezé. „Mint továbbá hallatszik, az unió kérdés szintén egyike leend azon legelső ügyeknek, melyekkel a magyar országgyűlés is foglalkozni fog.“ — így adja elő a „Debatte“ a kormány eljárási tervét az erdélyi ügyben. M. kir. udv. kanczellár ő nagymagának elnöki levele az újonnan kinevezett főispánokhoz. ő cs. s Apostoli kir. Felsége folyó évi junius 8-dikán kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar kir. helytartó-tanácsnak ideiglenes felfüggesztett hatáskörét legkegyelmesebben visszaállítani méltóztatván, azon szabályoknak is változást kelle szenvedniük, melyek az eddigi megyei kormányzók működését szűkebb korlátok közé szorították. E módosított s az újabb viszonyokhoz alkalmazott szabályok az 1. alatt idezárt pontozatokban foglaltatnak, melyek azonban egyedül ügykezelési s közigazgatási intézkedésekre vonatkozó tartalmuknál fogva nem szolgálhatnak tájékozásul azon magasbkörü irányzatra nézve, melyet a megyei főispánoknak a kormány elveivel találkozólag követniök kell, hogy igy a trón s a haza érdekében egyesült erőkkel, s önzéstelen buzgó törekvéssel előkészíttessék ama tér, melyen Magyarország jövőjének kérdése törvényhozásilag lészen megoldandó. Ezért kell az érintett pontozatokat nehány tájékozó megjegyzéssel kisérnem, melyek...........legközelebbi teendői tekintetében némi irányzatul szolgálhatnak. Midőn ő cs. s Apostoli kir. Felsége legfelsőbb parancsa folytán a magyar ügyek vezényletét elvállalom, számot vetek korlátolt erőmmel, s feladatom sokoldalú nehézségeivel. De a haza iránti kötelesség e nehézségektől visszariadnom nem engedvén, Uram királyom parancsának azon reményben hódoltam, hogy honunk javára czélzó törekvéseimben a nemzet higgadt értelmisége, s azon férfiak által támogattatni fogok, kiket Ő Felsége bizalma az országos s megyei kormányzat főpolczaira emel. És hogy e támogatásra nem tévesen számítottam, a hazai sajtónak a pillanat komolyságához méltó mérsékelt nyilvánulásain túl egyéb jelenségek is tanúsítják, melyek reményre nem engedik, hogy a nemzet választottjai hazafias készséggel fognak sorakozni a kormány zászlaja körül, mely a törvényes állapotok országgyűlés útjáni valósítását tűzte ki törekvése czéljául. Irányzatomnak e vezérelvénél fogva első feladatomul tekintem a függő közjogi kérdések akkénti megoldásának előkészítését, hogy hazánk alkotmányos és történelmi jogai a birodalom léte s hatalmi állásával összhangzásba hozassanak , s annak az örökös tartományokkal a Pragmatica Sanctioban gyökerező kapcsolata a jogok, kötelmek s érdekek kölcsönös méltánylása, a fennálló viszonyok komoly mérlegelése s a testvéri szeretet kötelékei által mindinkább megszilárdíttassék. Az e czélra vezető rendszabályok kezdeményezésénél azonban nem lehető föl nem ismernem ama nehézségeket, melyek az ország jelen állapotának a jogfolytonossági követelményekkel találkozásából származnak; s melyeknek majdnem csüggesztő hatását csak abbeli hitem enyhítheti, hogy az annyira óhajtott alaki s anyagi törvényesség teljes visszaállítása különben is csak törvényhozási úton lévén eszközölhető, a magyar nemzet, méltányolva közös feladatunk végzetes jelentőségét s számot vetve a veszélyes rázkódtatások nélkül rögtön meg nem változtatható kivételes körülményekkel, — a kormányhozi bizalmas csatlakozása által az országgyűlési tárgyalások mielőbbi nyugalmas megkezdését lehetővé teendi. Ez lévén a főczél, mely felé minden igaz hazafinak törekednie kell, s az ideiglenes állapotok gyakori ismétlése nem csak a közbizalom megingattatását, de a hivatalos tekintély sülyedését is eredményezvén, — a kormánynak alig maradt más választása, mint a megyék jelenlegi kivételes szerkezetét a törvényhozás további intézkedéséig épségben tartani, s egyelőre csak oly változásokra szorítkozni, mik a közjó s a szolgálat érdekében mellőzhetleneknek mutatkoznak. Ezen elvből kifolyólag, jóllehet a rendszerirányzat változása a becsületes s kötelességeinek pontosan megfelelő tisztviselők elbocsátására indokul nem szolgálhat, másrészt mégis különös súlyt kell fektetnem arra, hogy oly tisztviselők, kik kellő képesség, szorgalom, vagy tapintat hiányában bizalmat nem érdemelnek, vagy kik hivatalaikat részrehajlatlan pártatlansággal nem kezelik, a közönség bizalmát biró alkalmas egyének által helyettesittessenek, — kiknek minden egyéb tekinteten felülemelkedett hazafiságuktól bizton elvárhatni vélem, hogy a jelen válságos időben a közérdeket az alkalmazás alakszerűségének alárendelni, s e miatt szolgálataikat a kormánytól, s a rend áldásai után sóvárgó közönségtől megtagadni nem fogják. A magyar nemzet hazafias érzülete, s a múltak borús emlékeivel keserítőleg foglalkozni nem szokott engesztelékeny szelleménél fogva erősen hiszem, hogy fennebbi bizalmas várakozásomban csalatkozni nem fogok; valamint nem fog hiányzani azon becses közreműködés sem, melyre a megyei kormányzók részéről az ingerlékenyebb kedélyek kíméletes csillapítása, a gyakran kisebbszerű események által is fölizgatható közvélemény megnyugtatása, s egyedül a trón és haza egyesült érdekeinek szentelt kormányirányzat tapintatos ismertetése tekintetében teljes megnyugvással számítok. A megyei kormányzók a helyhatósági működés rögtöni teljes érvényesítésére törekvő honfiak aggodalmait különösen azon biztosítással oszlathatják el, hogy a kormány a helyhatósági intézményt a magyar alkotmány egyik legértékesb gyöngyeként tekinti ugyan, de hogy épen azért óvakodnia kelle, azt törvényhozási uton kívül, s a mellőzhetlen előzményezés nélkül a viszonyok téves felfogásánál fogva könnyen felmerülhetendett szenvedélyes rázkódtatások küzdteréve tenni, — melyeknek kihatásai a tágabb köröket sem hagynák érintetlenül, s a helyzet komolyságánál fogva mindenek fölött szükséges honfiúi higgadt mérsékletet a körülményekkel megalkudni nem akaró követelmények nyomása alatt megtörni kényszeríthetnék. Másrészről a főispánok a tisztikar működésének szigorú ellenőrzése, s minden visszaélés kérlelhetlen megtorlása által annak kellő tekintélyt is szerezhetnek, s ha különösen az illetőkben meggyőződéssé érleltetik azon hitet, hogy a megyei hivatal nem czél, hanem a közigazgatás, s közönség érdekeinek szolgáló eszköz, — hogy a tisztviselők önzéstelen, tapintatos, s minden nélkülözhető alaki nehézkességtől ment eljárása a kormánynak a közönség bizalmát leginkább megszerezheti, — hogy rendkívüli idők rendkívüli erőfeszítést igényelvén, mindenkinek kettőzött szorgalommal, s egész odaadással kell kötelmei teljesítésére törekednie, — hogy végre, jóllehet a kormány a tisztiviselők sorsát komoly gondoskodásai és gyául tekinti, mindazáltal alárendeli saját irányzatával, s a, közérdekb^közö eljárást tűrni nem foggatást. jelen kivetélés