A Hon, 1865. szeptember (3. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-16 / 212. szám
„Bizony kétértelmű politikát visznek azok, akik nálunk dicsérik a megyerendszert, melyet otthon azonban tartózkodnak helyreállítani, s pedig nem is ok nélkül.“ — A „Presse“ félelme az ocrogálásoktól. Nevezett lap a többi közt írja: „Úgy vesszük észre, hogy több oldalról odrogálási szándékok mutatkoznak. A uj választási census Erdélyben octroyálva van (Megjegyzendő, hogy a „Presse“ mindig bőkezüleg megamnesziált minden oly octroyalást, mely a magyarok ellen volt intézve.) Hasonlókép octroyalva lesz tán az uj kölcsön íb. Eljött ideje, hogy ezen irányoknak ellenszegüljünk, mert nekünk nem elég azon ismételt biztatás, hogy a minisztérium nem szándékozik az alkotmányos elvektől eltérni. Annyival inkább nem elégedhetünk meg az ily biztatásokkal, mert a kormány a mondott odrogalásokat még nem is a febr. alkotmány 13-ik §-ára alapította. (1863-ban sem olvastuk a szebeni gyűlést szervező Landtagsordnungban, hogy ily rendelkezés a febr. patens 13-ik §-ának erejénél fogva lép érvénybe, s még sem jajdultak fel a centralisták.) „Azonban dec. 31-kén letelik azon határidő, melynek lefolytáig a Reichsrath az adókat és adópótlékokat megszavazta. Ha akkor látandjuk, hogy az adóknak további beszedése elrendeltetik, a Reichsrath beleegyezése nélkül, s azután újra azon biztosítást halljuk, hogy a kormány nem szándékozik az alkotmányos elvekkel szakítani : kinek és miben fog ez valamit használni ? — Az elvek csak akkor bírnak értékkel , ha az életben valósítva vannak. — Valósitás nélkül csak lénytelen fictiókat képeznek. —Épen mint a fictio alapján teljesnek nevezett Reichsrath, mely mindnyájunk nevében megszavazta az adókat, s a legterhesebb kölcsönöket.) Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. lőröl kelt legfelsőbb határozatával, lovag Kriegsau Adolfot, a felső austriai helytartóság udvari tanácsosát, az államministeriumnál osztályfőnökké leg kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 10-röl kelt legfelsőbb határozatával, b. Mednyánszky Dénes cs. kir. kamarást Trencsénmegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 7-ről kelt legfelsőbb határozatával, vásonkeöi gr. Z Zichy Józsefet, a kir. tábla tiszteletbeli jogai j utazóját a nevezett kir. tábla titkárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Héjja Endre segédtanárt a szabadkai gymnasiumnál, ugyanott valóságos gymnasiumi tanárrá nevezte ki. A kormányzatom alatti Abaujmegye csereháti járásában az alorvosi állomás üresedésbe jővén, arra dr. Frankl Gyula tiszteletbeli alorvost neveztem ki. ( Kassán, sept. 11. 1865. Gr. Péchy Manó, főispán. Az 1865. oct. 15 k én lejáró talonoknak uj szelvény-ivekérti beváltása, az 1849. oct. 15 kis kölcsönnek 4 V« pctes 100 ftos, 500 ftos, 1000 ftos, 5000 ftos, és 10,000 ftos kötelezvényeihez, a cs. k. egyetemes államadóssági pénztárnál 1865. sept. 15-én kezdetik meg. Az államadósság cs. k igazgatóságától. A „Hob“ magántávsürgönye. Bécs, sept. 15. A „Gen. Corr.‘‘ azon több lap által czélzatosan terjesztett hírek ellenében, mintha a kormány a Gau grófságokat akarná behozni, kötelességének ismeri kinyilatkoztatni a közvélemény megnyugtatására , hogy bármilyen szilárdan el van a kormány határozva az autonómia elvét keresztül vinni, e részben semmi egyéb nem szándékoltatott s nem törekszik másra a kormány, — mint a birodalmi törvényben a községek szabályozására vonatkozólag megállapított elvnek mindazon tartományokban, hol a körülmények maguk is a mellett szólnak, az országgyűlés beleegyezésével leendő érvényesítésére, amint az már Csehországban, közmegelégedésre tényleg megesett. A helytartói s más magas hivatalok betöltéséről, azon hozzáadással terjesztett híreket pedig, mintha a felszólított egyének, a mostani kormány maradandóságához nem bízván, az ajánlott hivatalokat visszautasították volna. — a „Gen. Corr.“ alaptalan koholmányoknak nyilvánitja. Külföld, Németország, Berlin, sept. 13. (A néet szövetség hajóhadára vonatkozó tervezet.) A „B. u. H. Zig“ nak Bécs 1 rendesen jól értesülő levelezője írja, hogyy hallja, miszerint ott már azon anyag egygyüjtésével foglalkoznak, mely szükségesnek italozik ahoz, hogy lehetőleg Poroszországt együtt tétessenek meg azon indítványok a sietséggyűlésen, melyeknek helybenhagyása s a gasteini szerződés áttörése szerint előfeltételként megkivántatik Kielnék szövetségi kikötővé emeltetéséhez, azaz: gyűjtik az anyagot a szövetségi hajóhad forma szerinti inditványoztatásához. Ezen ügy természetesen még csak a hozzákészülés első stádiumán áll, azonban mégis feltehető, miszerint annyiban már történt megállapodás, hogy a szövetségi hajóhad megalakulásának úgy s körülményeknél mint természeti okoknál fogva három részre leendő felosztása szolgálna alapul, u. m. Balti, Északtengeri és Adriai hajóhadakra, s hogy a balti hajóhad feletti parancsnokság Poroszországot, az adriai hajóhadé Ausztriát illetné, az északié pedig minden külön esetben a szövetség határozatától függne, s háború esetében a mindnyája feletti főparancsnokság azon személyiség kezébe tétetnék, melyet a szövetség az összes szövetségi hadsereg fővezérségével bízna meg. Bécsi tudósítások alapján itt valószínűnek tartják diplomatiai körökben, hogy Mensdorff gróf kilépése a minisztériumból közelebb meg fog történni. Olaszország, Róma, sept. 11. (II. Ferencz király és családjának elhagyatottsága; udvari ebéd a pápánál.) A „K. Z.“-nak írják Rómából : Ha a nemzeti sajtó még néha kivételkép megemlékezik II. Ferencz király s családjáról, úgy ez csak kitünteti a politikai csekély jelentőséget, melyre őket az időviszonyok ítélték. Sőt Mária Zsófia királyné különféle alkalommal még liberális udvariasságban is részesült, hogy előbbi kimélytelen nyilatkozatokat ismét jóvá tegyenek; a többek közt még azt is mondták róla, hogy jó lett volna Victor Emanuel nejének. Sokan csodálkoznak az elkülönözöttség fölött, melybe a királyi család, nevezetesen az özvegy királyné, a pápával szemben került. Múlt évben a pápa Castel-Gandolfoban tartózkodása alatt még meglátogatta egész udvarával , az idén azokban, midőn múlt hó 12-dikén Monte Compatri felé ment, elhajtatott a Frascati palota előtt. Az özvegy királyné pedig mindent elkészített elfogadására,mivel lehetetlennek tartotta, hogy hozzá be ne férjen a pápa. Az egyes családtagok között az egyetértés kötelékét az idő szintén meglazította; okai ennek itt nem ismeretlenek, s elég lesz, hogy olyanok, melyek jövőjüket még reménytelenebbé teszik. Múlt pénteken az özv. királyné elsőszülött fia, Traui gr. (Lajos) születési ünnepére egyedül jött át, a többi gyermek visszamaradt, a király és királyné pedig Albanoban volt Midőn Roberti bibornok a castelgondolfoi várban az udvari asztalnál utolszor elnökölt, negyven vendég volt, ezek között kevesebb idegen , mint inkább magasabb hivatalnokok, katonák, a tudomány és művészet kitűnőségei a városból. A pápa, köztudomás szerint, mindig egyedül eszik egy külön asztalnál, azonban ismét társalog vendégeivel. Mint egy meghívott vendég beszéli, igen vidám és beszédes volt, mely alkalommal különösen érdekelték a fiorenczi napi ujdonságok. Mint közönségesen, ebédje a legegyszerűbb volt: leves, marhahús, sült és gyümölcs, s ehhez nehány pohár Orvieto bor. A vendégek gazdagon voltak ellátva- Nyolcz tál étel volt, s négyféle bor (Graves, Lunel, Bordeaux és Champagne). A múlt nyáron a pápa és udvari személyzete asztalára naponkint 500 scudit költöttek , most azonban a pápa egyenes kívánatára csak 300-at fordítanak e czélra. Florencz. (A tartományi választások eredménye Florenczre nézve; a franczia megszálló hadsereg felének visszahivatása Rómából.) A tartományi választások Florenczre nézve azon meglepő eredményt szolgáltatták, hogy a clericális párt szigorú disciplinája és erős részvétele folytán jelöltjeinek nagy részét keresztül vitte. Ez intés a liberális pártnak, hogy a közelebbi követi választások alkalmával erejét ne forgácsolja. A „Diritto“ már fejtegeti a következő tényeket, melyeket a clericális többség létrejötte Olaszországra nézve előidézhetne: reactio vagy dictatura, vagy forradalom. Az országnak loyális, szabadelvű és Olaszország egységére törekvő kamarára van szüksége. A „Gazz. di Firenze“ határozottsággal akarja tudni, hogy felét a Rómában fekvő franczia megszálló hadseregnek e hónap vége felé vissza fogják onnét hívni. Antonelli bíbornok a franczia követségi titkár által értesíttetett erről, s csupán arra szorítkozott, hogy tudomásul vette e közlést azon észrevétellel, miszerint a sorozások lassú menetele folytán nem lesz képes az említett határidőleg a római állam megvédésére szükséges elegendő erővel rendelkezni. Francziaország, Páris, sept. 11. (A spanyol felségek viszontlátogatása;Amadeus hg.)Ma adta Izabella királynő vissza a san sebastiani látogatást Biarritzban, a Villa Eugéniában. A spanyol felségek kíséretében volt az asturiai bg. Izabella infans nö, s a San Sebastianban udvarokat képező egész főrangú személyzet. Megérkezésük 3*/a órára vala jelentve. A császár 3 órakor a pályaudvarba ment, a királynőt üdvözölni, kit megérkezése után a császárné a Villa Eugenia lépcsőjén fogadott. Néhány perczel pihenésre használván a magas vendégek, a császárral és császárnéval, s egész kíséretükkel Bayonneba kocsiztak, az ottani székesegyházat megtekinteni. Megérkezésükkor a csapatok fegyver alatt állottak, s a lakosság élénk üdvözlésével nyilvánító rokonszenvét. Esti 7 óra tájban visszaérkezvén Izabella királynő, elfogadá a bemutatott személyek hódolatát. Beesteledvén, a város lakossága saját ösztönéből kivilágitá a házakat, s a tengerparton pompás tűzijáték volt. 10ra órakor a császár és császárné elkíséré a királyi családot a vasúthoz, s a királyné még aznap elérkezhetett a spanyol földre. — Amadeus savoyai hg, kit a császár és császárné vasárnap fogadott el Biaritzban, holnap érkezik Páriába s a „Hotel grand“-ba száll. Az incognitó utazó fejedelmi egyének szokása ellenére egy hadsegéd és két szolgálattevő tiszt van kíséretében. Rövid idei utmulatás után Skócziába utazik s csak octoberben jő vissza, s akkor hosszabb ideig marad itt. A „Liberté“ egy szállongó hírről tesz említést, mely szerint az államminiszterség megszüntettetnék, s lényeges változások történnének a minisztérium személyzetében. Roucer pénzügy, Hauszmann közmunkaügy, Ollivier belügyminiszter lenne. Ezentúl minden miniszter maga fogná a kamara és senatus előtt képviselni illető osztályát. Úgy hallani, hogy a császárné hathatósan pártolja ezen tervet. Más terv szerint meg minden minisztérium főtitkárának tiszte lenne ezentúl a senatus és törvényhozó testület előtt az illető felvilágosításokat adni. Azonban sok fontosságot az efféle híreknek nem lehet tulajdonítani. Angolország. (Izlandi hírek a „feniek működéséről.) Izlandból mindinkább csodálatos hírek érkeznek a „feniek“ működéséről, kik, köztudomás szerint, Izlandot fel akarják szabadítani az angol iga alól. Ha az ír lapok mindnyájan nem őrültek meg, jegyzi meg egy német lap londoni levelezője, vagy pedig játékot nem űznek velük, úgy a nevezett szövetség komolyan gondol egy közeli kísérletre. Hogy száz meg ezerszámra gyakorolják magukat éjjente, sok felől ismétlik. Érdekes a következő közlemény Corkból : „Fiatal emberek érkeznek ide folytonosan Amerikából, jól ellátva törökkel, rövid kardokkal és revolverekkel, nyíltan kimondván, hogy mint „feniek“ jöttek közreműködni szigetük felszabadításánál. Állításaik szerint Amerikában hajók állanak készen, hogy 50.000 barezost hozzanak át, s minden készen van. A limericki „Chronicle“ írja: „Az utóbbi 14 nap alatt Tipperaryban lakó emberek leveleket kaptak az Egyesült Álamokban tartózkodó rokonaiktól a leghatározottabb biztosításokkal, hogy az expeditio legközelebb meg fog indulni.“ Egy jó fiú anyjának útiköltséget küld azon sürgős kérelemmel, hogy rögtön induljon meg, mert mielőtt 4 hét elmúlna, megkezdődik a véres munka Izlandban. Ismét egy másik írja : az 50.000 izlandihoz már több mint 20.000 amerikai csatlakozott, pénz és hajókban kannibáli bőség uralkodik.“ Természetesen itt sok lehet a túlzás, de úgy látszik maga az angol kormány sem veszi oly könnyen a dolgot. Dublinből jelentik ugyanis: „A „Cork Reporter“ szerint a kormány két nagyobb hadihajót rendelt több ágyúnaszáddal Bautry Bay és az ország nyugati parja felé.“ Fölösleges megjegyezni, hogy a „fentek“ netáni kísérletét a legcsekélyebb eredmény sem követné. London, sept. 11. (A „M. Post“ a gasteini szerződésre vonatkozó tiltakozásféle körlevelekre) ezt mondja: Ausztria és Poroszország i hgségekkel azt fogják tenni, amit czélszerűnek találnak, s jóformán egészen mindegy lesz az reájuk nézve, akár tetszik eljárásuk Európának akár nem. Annyira tisztán áll az, hogy a nyugati hatalmak semmikor se valának vakok Poroszország igazi czéljait illetőleg, miszerint hajlandó az ember azt kérdeni : vajjon minek mutatná Angol- vagy Francziaország ezen pillanatban Poroszország terveinek valószínű teljesedése feletti nemtetszését? 1863-ik év tavaszán az a kérdés támasztatott: elnéznék-e a nyugati hatalmak a dán birodalom szétdaraboltatását, vagy pedig ellene szegüljenek minden tehetségükben álló erővel ? s hosszas alkudozások után tagadó válasz mellett történt megállapodás: hagyták a dolgokat folyni, s Ausztria és Poroszország a legmegdönthetetlenebb jognál, a meghódítás jogánál fogva lettek a hűségek uraivá. Angol- és Francziaország nem állottak elő azzal, hogy az ebből szükségkép származott következményeket félreértették, noha Francziaország, mint a nemzetiségi elv védnöke, azt segélyezé, mintha azon gondolatban lelné vigasztalását, hogy a hűségek lakossága elégedetlen a dán uralommal, s a német hatalmak beavatkozása segélyével, úgy látja, hogy kívánalmaival jobban megegyező uralkodóra fog szert tehetni. Most azonban legelső ízben egészen mellőzi Ausztria és Poroszország a nemzetiségi elvet, s ott vannak, hogy a hűségek hagyományos oszthatatlanságok daczára mostani uralkodóik megosztoznak, anélkül, hogy a lakosságnak legalább azt az üres bókot megadták volna, hogy ezen eredményt „plebi8citum“ által eszközöljék. Ha tehát Francziaország kedvetlenkednék , valószínűleg nem az eredmény, hanem inkább a formaság, melyet mellőztek a német nagyhatalmak, okozza kedvetlenkedését. • De hát mi fog történni akkor, ha a gasteini szerződés állandónak bizonyulna ? Meg kell vallanunk, hogy egyaránt kielégítetlen maradna a nyugati hatalmak egyikének sajnálkozása, mint a másiknak nyugtalansága. Ha Angol és Francziaország nem tudták megakadályozni, hogy a hűségek Ausztria s Poroszország kezeibe ne jussanak , azt tartjuk, még kevésbbé lesznek képesek azokat kiragadni kezükből, miután szerződésileg és a hódítás jogánál fogva a német nagyhatalmak tulajdonává lettek. Akik annak idejében nyugodt nézők valának, azokat nem illeti most meg a tiltakozás. Szeretnék most a holsteini rendek a nyugati hatalmakat segítségül vini Poroszország ellen, és úgy mint Dánia ellen Poroszország segítségét kaptak. Angol- s Francziaország nem tehetnek vagy legalább nem fognak semmit tenni, s Ausztria és Poroszország nem sokat törődnek azzal, hogy miként fogadtatik az Elbe herczegségekre vonatkozólag a napokban köztudomású juttatott tervük.“ Ismét élénken nyilatkozik számos lapban azon óhajtás, hogy vesse le valahára a királynő özvegyi gyászát s vegyen részt a nyilvános udvari életben. A „Saturday review“ kereken kimondja, hogy a milyen kötelessége a papnak a templomba menni, époly kötelessége a királynőnek az udvari elfogadásokon megjelenni, ez alkalommal dicsőítette meg. Zuávjai élén teste le, a mint Constantine kapuinak egyikét ostromolja, és pedig azon pillanatban, midőn egy aknát gyújtanak meg, hogy a fiatal alezredest katonáinak nagy számával a jégbe röpítsék. 1839 ben Lamoridére sebesülve Párisba ment, azonban 1840-ben már Afrikába tért vissza, hol Muzaianál tűnt ki, és osztálytábornoknak neveztetett ki (1840-ben , tehát 36 dik évében) . 1841-ben, azaz 37 éves korában altábornagy lett és a becsületrend nagykeresztese, és 1845-ben Algír ideiglenes főkormányzója. 1847-ben Aumale herczeggel intézte azon operációkat, melyek Abd el-Kader elfogatásival végződtek. 1845-ben a tábornok Saint Calais követévé választatott. Ő a dynastikus ellenzékhez csatlakozott. Itt érték az 1848 -i események. Midőn Guizot megbukott, s elébb 1 biers minisztérium és azután Odillon Barrot minisztérium neveztetett ki, legelébb hadügyministernek szánták és azután a nemzetőrség parancsnokának. „Chateau d’eau“ előtt, (a Palais Royalnál), hol köztudomás szerint 1848. febr. 24-én a legmakacsabb harcz ment végbe, ezt az által igyekezett lecsillapítani, hogy a harczolóknak kihirdette Lajos Fülöp lemondását.Azonban ez nem sikerült, a harczot folytatták és maga a tábornok is könnyű sebet kapott. Mig az ideiglenes kormány gyakorolta a hatalmat, Lamoridére nem fogadott el semmi állást , de amint a júniusi forradalom kitört, (1848-ban), Cavaignac rendelkezése alá bocsátotta kardját. Később hadügyminiszterré kineveztetvén, miután Cavaignac az általa gyakorlott hatalmakat a köztársaság elnökének átadta, beadta leköszönését 1848. dec. 20-án. Lamoridiére mint hadügyminiszter jelentékeny képességeket tanúsított, szónoki jelességével meglepte a kamarát. Az elnökség alatt, mint mérsékelt szabadelvű lépett fel, s rászalta a római expeditiót. — 1849 ben, midőn Oroszország beavatkozni készült Magyarországban, küldetést vállalt el Sz.-Pétervárra, mely azonban sikeretlen maradt. 1851-ben az alkotmány revisiója ellen szavazott, mely szándékba vétetett volt, hogy Bonaparte Lajos Napoleon hatalmát államcsíny nélkül meghoszabbíthassák. Ugyanazon év dec. 2-án saját lakában elfogatott ren -őri ügynökök által. Minden lehető elővigyázati lépés megtétetett elfogatásának eszközlésére. Annyira szerette Lamoridieret a katonaság, hogy megjelenése a csapatok előtt egészen más fordulatot adhatott volna az eseményeknek. A száműző rendeletben ö is ben lévén foglalva, rendőri ügynökök (kik között bizonyoa Weidenbach is volt) nemcsak a határig kisérték, hanem egészen Kölnig, s e szerint messzire vitetett franczia rendőri felügyelet alatt, Poroszország belsejébe. Egyik gyermekének halála következtében megengedtetvén neki a visszajöhetés Francziaországba, csak 1860-ban távozott ismét, midőn a pápai hadsereg főparancsnokságát átveve. Az Imperialismus elleni gyűlölete által lelkesittetve, gyermekének halála által megtörve, s valószínűleg ez által vallásos buzgóságba esvén , előbbi szabadelvűségével nem épen összehangzólag, fölajánlá kardját a pápának, annak a pápának, a kinek visszajövetele ellen szavazott 1849- ben. Ezen lépést a franczia kormány felhatalmazásával tette , mely annál örömesebb oda adta beleegyezését, mert meg vala arról győződve, hogy a még egyre félelmes tábornok ezen tette által, csodálóinak és tisztelőinek nagy része előtt okvetetten megsemmisíti magát A castelfidardói catastropha után visszatért Francziaországba, ahol teljes visszavonultságban tölté napjait s csupán egy jelentést tett közzé eljárásáról, mint a pápai hadsereg főparancsnoka. Bár mint ítéltessék is meg Lamoridére, azon szerep, melyet ő a franczia hadsereg történetében játszott, kétségkivül a legfényesebbek közül való, s noha vereséget szenvedett Olaszországban, azért 9 mégis a lejelesebb , legvitézebb franczia tábornokok közé tartozik, kiket a franczia harcziskola Afrikában képezett. Ellenségei is elismerik róla, hogy loyális nemes indulatu, egyenes jellem volt, aki tántorodhatott ugyan tévutakra, hanem az élen soha se cselekedett, amit kötelességének ismert. Esti posta, Páris , sept. 12. (Lamoriciéretbk halála.) Ma érkezett ide Lamoriciéretbk halálának hire. Vasárnapról hétfőre éjjel halt meg kastélyában Preuzelben (Amiens mellett) köszvényrohamban. A tábornok az utóbbi időben sokat szenvedett rheumatismusban, de semmi sem gyanította, hogy a baleset oly közeli legyen. Reggel 1 óra felé a fuladáshoz közel érezte magát. Csengetett inasának és alig hallhatólag parancsot adott ennek, hogy hívja el a prouzeli plébánost. Az utóbbinak megérkezése alkalmával a tábornok már csak nagy fáradsággal lélegzett, de mégis volt annyi erélye, hogy magát fentartsa; buzgalommal csókolta meg a keresztet s a lelkész karjai közt adta ki lelkét. A hir gyorsan terjedt el Amiensben, s Lamoridiére neje, kichilloni jószágán tartózkodott, táviratilag tudósittatott. A benyomás, melyet Lamoriciére halálának híre Páriában keltett, mély volt. Az elhunyt, bármikép ítéljék meg későbbi magatartását, a franczia hadsereg legfényesebb jelenségei közé tartozott. Sokszor nevezték franczia Achillesnek, miután, habár bátor volt a vakmerőségig, soha sem sebesült meg életveszélyesen, noha Algírban majd minden csatában részt vett. Cristoph Louis Léon Juchault de Lamoridiére — ez teljes neve — még nem volt 60 éves. Nantesben született 1806. február 5-dikén. Miután a polytechnicát bevégezte, a metzi iskolába lépett és azután a mérnöki osztályba. Az algiri expeditióban (1830) mint hadnagy vett részt. Az afrikai háború folytán gyorsan emelkedett. Előbb zuáv-kapitány, azután parancsnok és alezredes, Constantine bevétele után pedig ezredes lett. Horace Vemet Táviratok, Prága, sept. 14. Családi viszálkodásoknak tulajdonittatik, hogy a még alig 30 éves Kessel, géptantanár, megmérgezte magát. Christen helytartósági titkárnak a veje volt. Berlin, sept. 14. A porosz minisztérium elhatározta, hogy legszigorúbb eljárást követend az oct. 1-jére Frankfurtba egybehívott német követgyűlés tagjai ellen, ha ott a gasteini egyezmény ellenséges birálat alá vétetnék. A német nagyhatalmak továbbá Poroszország indítványára megegyeztek, hogy a letett herczegségi hivatalnokok számára semmiféle gyűjtéseket meg nem engednek. A „Bank und Handelszeitung“ igen valószínűnek tartja Mensdorff gróf visszalépését. Berlin, sept. 14. Delbrück mint porosz meghatalmazott közelebb Florenczbe menend porosz olasz kereskedelmi szerződés iránt teendő lépéseket. Neumünster, sept. 13. (Este.) A schleswig-holsteini rendi gyűlésen a városok s helységek két harmada volt képviselve. A gyűlés a rendek beadványához hasonló határozatokat fogadott el. Hamburg, sept. 14. Gablenz altábornagy holnap a holsteini területre érkezik, s hivatalba lépését haladék nélkül egy erre vonatkozó kiáltvány által teendi közzé. A holsteini főhatóság , „országos kormány“ czimet visel. — Frigyes herczeg ismét visszatért Kielbe. A „Hamb. Nachrichten“ kieli távirata jelenti : „Erz. Friedrich“ osztrák corvette már befutott a kikötőbe. A hatóságok értesittették, hogy Gablenz altá őrnagy pénteken érkezik Kielbe. Hamburg, sept. 14. Hire terjedt, hogy a német nagyhatalmak összebeszéltek azon tüntetés meggátlására, melyhez a Schleswig holstei niak a megrendszabályozott hazafiak érdekében készülnek. A Schleswig holsteini lapok reményük, hogy a Gablenz és Manteuffel által holnap kibocsátandott kiáltványok békülékeny szelleműek lesznek. Kiel, sept. 14. Az osztrák hadi corvette a kieli Fjördben marad. Úgy hallani, hogy Hohenlohe bg kikapta elbocsáttatását. Hamburg, sept. 14. A „Kieler Zig“ szerint j Hohenloherg véglegesen visszahivatott Poroszországba, miután átlátta a porosz kormány, hogy a bg befolyása Poroszországra nézve felettébb kártékony. Az altonai „Mercur“ jelenti : Halbhuber b. ma utazott el, a lakosság nagyszerű részvéte által kísérve. Nem igaz, hogy a bgségekben a papságtól követeltetett volna, miszerint a porosz királyt foglalják be templomi imáikba. Páris, sept. 14. A „Moniteur“ jelenti a Mecklenburgi ahg Biarritzba érkezését. Lissaboni levelek szerint a portugal királyi pár oct. 2-án indul Francziaországba a császári felségeknél teendő látogatásra. Az oportói tárlat okt. 18-án nyittatik meg. A „Patrie“ annál marad, hogy a gasteini szerződésre vonatkozólag kibocsátott franczia körlevélnek müncheni részletezése helyes. Sartiges két három hét múlva visszamegy Rómába. Páris, sept. 14. A „Moniteur“ szemléjében néhány más lapnak a gasteini szerződésre vonatkozó nyilatkozatait idézi,minden megjegyzés nélkül a maga részéről. Az osztrák magyar kérdést jóakarólag taglalja a „Moniteur“. A déli államok volt minisztere Benjamin jelenleg isnárisban van. Az északi megyékben kiütött a marhavész ; a borjú-behozatal Belgiumból egészen megtiltatott. Marseilleben a cholera terjed. Páris, sept. 14. Hidalgo Biarritzban tartózkodik. Miksa császár Mexico és Vera Cruz közötti vasút építését rendelte el. London, sept. 14. A királynő Windsorból eltávozott, s két hónapot Skócziában fog tölteni. Russell gróf kiséri el. Palmerston újra megbetegedett s hallomás szerint Granville lord fogja pótolni. Madrid, sept. 13. A Bermudez de Carost államminiszter elbocsáttatásáról szóló hir megczáfoltatik. Triest, sept. 14. A legújabb tengerentúli posta következő híreket hoz : Calcutta, aug. 8. Bhutan békeajánlatai, mint ki nem elégitek visszautasittattak; az uj hadjáratra erélyesen folynak az előkészületek. Batavia, jul. 25. A Soloban kitört felkelési kísérlet gyorsan elnyomatott. Hongkong, jul. 29. Sankolinsin fia a felkelőket megverte. Két gőzös, melyeknek egyike a „Peninsular Company“ tulajdona volt, a dühöngő szél folytán odavesztek. Triest, sept. 14. Alexandriából f. hó 5-ről jelentik . Tegnapelőtt éjjel a vasúti raktárakban tűz támadt, és sok árut s fontos irományokat rontott meg. A Kairóból Suezbe vivő vasúton szerencsétlenség történt, mely alkalommal több utazó angol meghalt és számosan megsebesültek. „Morris“ messageriegőzös m. hó 29 én az itteni kikötőben összeütődött a „Jardin“ egyptomi gőzössel, ez utóbbik elsülyedt, s egy egyptomi tiszt életét veszté. A cholera Mese mellett és Kairóban már megszűnt. I j (1 o n s á g o k. Pest, sept 15. Mai számunkhoz mellékelve veszik tisztelt olvasóink a „HON“ előfizetési felhivását. — Mint biztosan értesülünk, báró Rudics József bácsmegyei főispán, főispáni hivatalát tettleg is át fogja venni. A jelenlegi administrator más alkalmazást fog nyerni. (Az erdélyi országgyűlés összehivatását) kedden hirdették ki Kolozsvárott a főkormányszék ülésében. Mint a „Korunk“ írja, ez ülésben a 61-diki tanácsosok már elfoglalták helyeiket. Az országgyűlés helyisége a kolozsvári redoute terem lesz, s a szebeni gyűlés bútorzatát fogják átszállítani. — (Az uj képviselőház környéke). A Sándor utczában építendő képviselőház külső díszének szépítészeti szempontból eszközölhető fentartása tekintetéből Pest város hatósága a főtárnokmester által felhivatott, miszerint a városi szépítő bizottmányt oda utasítsa, hogy a képviselőház szomszédságában idővel netán építendő új házak iránt benyújtandó terveket ez irányban eleve Ybl építésszel közölvén annak erre vonatkozó javaslatait és észrevételeit a tervek helybenhagyása tárgyalásánál különös tekintetbe vegye. — (Reitter Ferencz csatornázási tervezete.) A pestvárosi tanács tegnapelőtti ülésében kinyilatkoztatta, hogy Reitter Ferencz mérnök dunaszabályozási és csatornázási tervét országos ügynek tekinti. Helyesen. E terv oly nagyszerű és fontos, s kivitelében oly annyira érdekli összes anyagi érdekeinket, hogy országos jelentősége kétségbevonhatlan. Ennek folytán a pestvárosi tanács csak annyiban érzi magát e terv tárgyalására hivatva, amennyiben elfogadására hatósági indokolás és szakbizottmány kiküldése szükséges. Az összes tervek s a költségvetés a redeuce termében még mindig ki vannak állítva. — (A szab. kir. városok királyi biztosai.) A hivatalos „Sürgöny“ mai számában olvassuk : „Közügyeinkben újabb mozzanatként jelenthetjük, miként a szab. kir. városokban kinevezendő királyi biztosok hatásköre és teendőire nézve is bocsáttatott ki egy utasítás, melyben kimondatott, hogy a városi közigazgatás és törvénykezésre nézve ugyanazon elvek révén alkalmazandók, mint a megyéknél, a kormánynak a városokra nézve is egyeőre csak a közjó és a szolgálat érdekei által sürgetőleg igényelt változásokra kell szorítkoznia. Ez utasítás tartalma szerint a királyi biztos első feladata leend, a városi tisztviselők irányában ugyanazon szabályok szerint eljárni, melyek a megyékre nézve megállapíttattak, és az anyagi és gazdasági ügyek közérdekű kezelése szempontjából, szükség esetén a jelenleg működő tanácsi testületek akkénti átalakítását eszközölni, hogy azok jelentékeny hivatásuknak tényleg meg is feleljenek. Ha nevezetesen a kültanácsoknak, hatáskörük és személyes szervezés szempontjábóli lényeges átalakítása mutatkoznék szükségesnek, a kir. biztos eziránti javaslatát felsőbb jóváhagyás alá bocsátandja. Egyéb közigazgatási és törvénykezési teendők tekintetében, a megyei főispánokhoz kibocsátott pontozatok a városi királyi biztosoknak is irányadóul szolgálandnak.“ — (A„Fővárosi Lapok“ sajtópöre) Országh Sándor buda városi főjegyző tiltakozása daczára, a „Fővárosi Lapok“ mai száma kinyilatkoztatja, hogy csakugyan sajtópört kapott Budaváros elöljáróságától, és pedig a népszínház ügyében tett jóakarata figyelmeztetés miatt. — Következő alispáni körözvény küldetett be hozzánk. Felhívás Nógrád megye közönségéhez. 0 cs. kir. apost. Felsége legkegyelmesebb Urunk folyó évi aug. 20 án kelt legmagasabb elhatározásával megyénk főispánjává nagyméltóságu gyimesi és gácsi gr. Forgách Antal valóságos belső titkos tanácsos ur ő excját kinevezni méltóztatván, — tisztelt főispán ur ő