A Hon, 1865. szeptember (3. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-16 / 212. szám

„Bizony két­értelmű politikát visznek azok, a­kik nálunk dicsérik a megye­rendszert, melyet otthon azonban tartóz­kodnak helyreállítani, s pedig nem is ok nélkül.“ — A „Presse“ félelme az oc­­rog­ál­á­s­o­któ­l. Nevezett lap a többi közt írja: „Úgy vesszük észre, hogy több oldalról od­rogálási szándékok mutatkoz­nak. A uj választási census Erdélyben oc­troy­álva van (Megjegyzendő, hogy a „Presse“ mindig bőkezüleg megamnes­­ziált minden oly octroyalást, mely a ma­gyarok ellen volt intézve.) Hasonló­kép octroyalva lesz tán az uj kölcsön íb. Eljött ideje, hogy ezen irányoknak ellen­szegüljünk, mert nekünk nem elég azon ismételt biztatás, hogy a minisztérium nem szándékozik az alkotmányos elvektől eltérni. Annyival inkább nem elégedhe­tünk meg az ily biztatásokkal, mert a kor­mány a mondott od­rogalásokat még nem is a febr. alkotmány 13-ik §-ára alapí­totta. (1863-ban sem olvastuk a szebeni gyűlést szervező Landtagsordnungban, hogy ily rendelkezés a febr. patens 13-ik §-ának erejénél fogva lép érvénybe, s még sem jajdultak fel a centralisták.) „Azonban dec. 31-kén letelik azon ha­táridő, melynek lefolytáig a Reichsrath az adókat és adópótlékokat megszavazta. Ha akkor látandjuk, hogy az adóknak to­vábbi beszedése elrendeltetik, a Reichsrath beleegyezése nélkül, s azután újra azon biztosítást halljuk, hogy a kormány nem szándékozik az alkotmányos elvekkel sza­kítani : kinek és miben fog ez valamit használni ? — Az elvek csak akkor bírnak ért­ékkel , ha az életben való­sítva vannak. — Valósitás nélkül csak lénytelen fictiókat képeznek. —­­Épen mint a fictio alapján teljesnek neve­zett Reichsrath, mely mindnyájunk ne­vében megszavazta az adókat, s a legter­­hesebb kölcsönöket.) Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. lőröl kelt legfelsőbb határozatával, lovag Krieg­sau Adolfot, a felső austriai helytartóság ud­vari tanácsosát, az államministeriumnál osztály­főnökké leg kegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 10-röl kelt legfelsőbb határozatával, b. Mednyánsz­­k­y Dénes cs. kir. kamarást Trencsénmegye főispánjává legkegy­elmesebben kinevezni mél­­tóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 7-ről­­ kelt legfelsőbb határozatával, v­á­s­o­n­k­e­ö­i gr. Z Zichy Józsefet, a kir. tábla tiszteletbeli jogai j utazóját a nevezett kir. tábla titkárává legke­­gyelm­esebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Héjja En­dre segédtanárt a szabadkai gymnasiumnál, ugyanott valóságos gymnasiumi tanárrá ne­vezte ki. A kormányzatom alatti Abaujmegye csereháti járásában az alorvosi állomás üresedésbe jővén, arra dr. Frankl Gyula tiszteletbeli alorvost ne­veztem ki. ( Kassán, sept. 11. 1865. Gr. Péchy Manó, főispán. Az 1865. oct. 15 k én lejáró talonoknak uj­­ szelvény-ivekérti beváltása, az 1849. oct. 15 ki­s kölcsönnek 4 V« pctes 100 ftos, 500 ftos, 1000­­ ftos, 5000 ftos, és 10,000 ftos kötelezvényeihez,­­ a cs. k. egyetemes államadóssági pénztárnál 1865. sept. 15-én kezdetik meg.­­ Az államadósság cs. k igazgatóságától.­­ A „Hob“ magántávsürgönye. Bécs, sept. 15. A „Gen. Corr.‘‘ azon több lap által czélzatosan terjesztett hírek ellenében, mintha a kormány a Gau gróf­­ságokat akarná behozni, kötelességének ismeri kinyilatkoztatni a közvélemény megnyugtatására , hogy bármilyen szi­lárdan el van a kormány határozva az autonómia elvét keresztül vinni, e rész­ben­ semmi egyéb nem szándékoltatott s nem törekszik másra a kormány, — mint a birodalmi törvényben a községek szabályozására vonatkozólag megállapí­tott elvnek mindazon tartományokban, hol a körülmények maguk is a mellett szólnak, az országgyűlés beleegyezésé­vel leendő érvényesítésére, amint az már Csehországban, közmegelégedésre tény­leg megesett. A helytartói s más magas hivatalok betöltéséről, azon hozzáadással terjesztett híreket pedig, mintha a felszó­lított egyének, a mostani kormány ma­­radandóságához nem bízván, az ajánlott hivatalokat visszautasították volna. — a „Gen. Corr.“ alaptalan koholmányoknak nyilvánitja. Külföld, Németország, Berlin, sept. 13. (A né­et szövetség hajóhadára vonat­k­o­z­ó t­e­r­v­e­z­e­t.) A „B. u. H. Zig“ nak Bécs­ 1 rendesen jól értesülő levelezője írja, hogy­­y hallja, miszerint ott már azon anyag egy­­gyüjtésével foglalkoznak, mely szükségesnek italozik ahoz, hogy lehetőleg Poroszország­­t együtt tétessenek meg azon indítványok a sietséggyű­lésen, melyeknek helybenhagyása s a gasteini szerződés áttörése szerint előfelté­telként megkivántatik Kielnék szövetségi ki­kötővé emeltetéséhez, azaz: gyűjtik az anya­got a szövetségi hajóhad forma szerinti in­­ditványoztatásához.­­ Ezen ügy természe­tesen még csak a hozzákészülés első stá­diumán áll, azonban mégis feltehető, misze­rint annyiban már történt megállapodás, hogy a szövetségi hajóhad megalakulásának úgy s körülményeknél mint természeti okoknál fog­va három részre leendő felosztása szolgálna alapul, u. m. Balti, Ész­aktengeri és Adriai ha­jóhadakra, s hogy a balti hajóhad feletti pa­rancsnokság Poroszországot, az adriai hajóhadé Ausztriát illetné, az északié pedig minden külön esetben a szövetség határozatától függne, s há­ború esetében a mindnyája feletti főparancs­nokság azon személyiség kezébe tétetnék, me­lyet a szövetség az összes szövetségi hadsereg fővezérségével bízna meg. Bécsi tudósítások alapján itt valószínűnek tartják diplomatiai kö­rökben, hogy Mensdorff gróf kilépése a minisz­tériumból közelebb meg fog történni. Olaszország, Róma, sept. 11. (II. Fe­rencz király és családjának elha­gyatottsága; udvari ebéd a pápá­n­á­l.) A „K. Z.“-nak írják Rómából : Ha a nem­zeti sajtó még néha kivételkép megemlékezik II. Ferencz király­ s családjáról, úgy ez csak kitün­teti a politikai csekély jelentőséget, melyre őket az időviszonyok ítélték. Sőt Mária Zsófia király­né különféle alkalommal még liberális udvarias­ságban is részesült, hogy előbbi kimélytelen nyi­latkozatokat ismét jóvá tegyenek; a többek közt még azt is mondták róla, hogy jó lett volna Vic­tor Emanuel nejének. Sokan csodálkoznak az elkülönözöttség fölött, melybe a királyi csa­lád, nevezetesen az özvegy királyné, a pá­pával szemben került. Múlt évben a pápa Castel-Gandolfoban tartózkodása alatt még meg­látogatta egész udvarával , az idén azok­ban, midőn múlt hó 12-dikén Monte Com­patri felé ment, elhajtatott a Frascati palota előtt. Az özvegy királyné pedig mindent elké­szített elfogadására,mivel lehetetlennek tartotta, hogy hozzá be ne férjen a pápa. Az egyes csa­lád­tagok között az egyetértés kötelékét az idő szintén meglazította; okai ennek itt nem isme­retlenek, s elég lesz, hogy olyanok, melyek jö­vőjüket még reménytelenebbé teszik. Múlt pén­teken az özv. királyné első­szülött fia, Traui gr. (Lajos) születési ünnepére egyedül jött át, a többi gyermek visszamaradt, a király és király­né pedig Albanoban volt Midőn Roberti bibor­­nok a castel­gondolfoi várban az udvari asztal­nál utolszor elnökölt, negyven vendég volt, ezek között kevesebb idegen , mint inkább magasabb hivatalnokok, katonák, a tudomány és művészet kitűnőségei a városból. A pá­pa, köztudomás szerint, mindig egyedül eszik egy külön asztalnál, azonban ismét társalog vendégeivel. Mint egy meghívott vendég beszéli, igen vidám és beszédes volt, mely alkalommal különösen érdekelték a fiorenczi napi ujdonsá­gok. Mint közönségesen, ebédje a legegysze­rűbb volt: leves, marhahús, sült és gyümölcs, s ehhez nehány pohár Orvieto bor. A vendégek gazdagon voltak ellátva- Nyolcz tál étel volt, s négyféle bor (Graves, Lunel, Bordeaux és Cham­pagne). A múlt nyáron a pápa és udvari sze­mélyzete asztalára naponkint 500 scudit köl­töttek , most azonban a pápa egyenes kívánatá­ra csak 300-at fordítanak e czélra. Floren­cz. (A tartományi választá­sok eredménye Florenczre nézve­; a franczia megszálló hadsereg fe­lének visszahivatása Rómából.) A tartományi választások Florenczre nézve azon meglepő eredményt szolgáltatták, hogy a cleri­­cális párt szigorú disciplinája és erős részvétele folytán jelöltjeinek nagy részét keresztül vitte. Ez intés a liberális pártnak, hogy a közelebbi követi választások alkalmával erejét ne forgá­csolja. A „Diritto“ már fejtegeti a következő té­nyeket, melyeket a clericális többség létrejötte Olaszországra nézve előidézhetne: reactio vagy dictatura, vagy forradalom. Az országnak loyá­­lis, szabadelvű és Olaszország egységére törek­vő kamarára van szüksége. A „Gazz. di Firenze“ határozottsággal akar­ja tudni, hogy felét a Rómában fekvő franczia megszálló hadseregnek e hónap vége felé vis­­sza fogják onnét hívni. Antonelli bíbornok a franczia követségi titkár által értesíttetett er­ről, s csupán arra szorítkozott, hogy tudomásul vette e közlést azon észrevétellel, miszerint a sorozások lassú menetele folytán nem lesz ké­pes az említett határidőleg a római állam meg­védésére szükséges elegendő erővel rendelkezni. Francziaország, Páris, sept. 11. (A spanyol felségek viszontlátogatá­­sa;Amadeus hg.)Ma adta Izabella király­nő vissza a san sebastiani látogatást Biarritz­ban, a Villa Eugéniában. A spanyol felségek kíséretében volt az asturiai bg. Izabella infans nö, s a San Sebastianban udvarokat képező egész főrangú személyzet. Megérkezésük 3*/a órára vala jelentve. A császár 3 órakor a pálya­udvarba ment, a királynőt üdvözölni, kit meg­érkezése után a császárné a Villa Eugenia lép­csőjén fogadott. Néhány perczel pihenésre használván a magas vendégek, a császárral és császárnéval, s egész kíséretükkel Bayonneba kocsiztak, az ottani székesegyházat megtekin­teni. Megérkezésükkor a csapatok fegyver alatt állottak, s a lakosság élénk üdvözlésével nyil­vánító rokonszenvét. Esti 7 óra tájban visszaér­kezvén Izabella királynő, elfogadá a bemutatott személyek hódolatát. Beesteledvén, a város la­kossága saját ösztönéből kivilágitá a háza­kat, s a tengerparton pompás tűzijáték volt. 10ra órakor a császár és császárné elkísé­ré a királyi családot a vasúthoz, s a királyné még az­nap elérkezhetett a spanyol földre. — Amadeus savoyai hg, kit a császár és csá­szárné vasárnap fogadott el Biaritzban, holnap érkezik Páriába s a „Hotel grand“-ba száll. Az incognitó utazó fejedelmi egyének szokása elle­nére egy hadsegéd és két szolgálattevő tiszt van kíséretében. Rövid idei u­tmulatás után Skó­­cziába utazik s csak octoberben jő vissza, s ak­kor hosszabb ideig marad itt.­­ A „Liberté“ egy szállongó hírről tesz említést, mely szerint az ál­lamminiszterség megszüntettetnék, s lényeges változások történnének a minisztérium személy­zetében. Roucer pénzügy, Hauszmann közmunka­ügy, Ollivier belügyminiszter lenne. Ezentúl min­den miniszter maga fogná a kamara és senatus előtt képviselni illető osztályát. Úgy hallani, hogy a császárné hathatósan pártolja ezen tervet. Más terv szerint meg minden minisztérium főtitkárá­nak tiszte lenne ezentúl a senatus és törvény­hozó testület előtt az illető felvilágosításokat adni. Azonban sok fontosságot az efféle hírek­nek nem lehet tulajdonítani. Angolország. (Izlandi hírek a „fe­ni­ek működéséről.) Izlandból mindinkább csodálatos hírek érkeznek a „feniek“ működé­séről, kik, köztudomás szerint, Izlandot fel akar­ják szabadítani az angol iga alól. Ha az ír lapok mindnyájan nem őrültek meg, jegyzi meg egy német lap londoni levelezője, vagy pedig játé­kot nem űznek velük, úgy a nevezett szövetség komolyan gondol egy közeli kísérletre. Hogy száz meg ezerszámra gyakorolják magukat éj­­jente, sok felől ismétlik. Érdekes a következő közlemény Corkból : „Fiatal emberek érkeznek ide folytonosan Amerikából, jól ellátva török­kel, rövid kardokkal és revolverekkel, nyíltan kimondván, hogy mint „feniek“ jöttek közremű­ködni szigetük felszabadításánál.­­ Állításaik szerint Amerikában hajók állanak készen, hogy 50.000 barezost hozzanak át, s minden készen van. A limericki „Chronicle“ írja: „Az utóbbi 14 nap alatt Tipperaryban lakó emberek levele­ket kaptak az Egyesült­ Álamokban tartózkodó rokonaiktól a leghatározottabb biztosításokkal, hogy az expeditio legközelebb meg fog indulni.“ Egy jó fiú anyjának útiköltséget küld azon sür­gős kérelemmel, hogy rögtön induljon meg, mert mielőtt 4 hét elmúlna, megkezdődik a vé­res munka Izlandban. Ismét egy másik írja : az 50.000 izlandihoz már több mint 20.000 ame­rikai csatlakozott, pénz és hajókban kannibáli bőség uralkodik.“ Természetesen itt sok lehet a túlzás, de úgy látszik maga az angol kormány sem veszi oly könnyen a dolgot. Dublinből je­lentik ugyanis: „A „Cork Reporter“ szerint a kormány két nagyobb hadihajót rendelt több ágyúnaszáddal Bautry Bay és az ország nyu­­gati parja felé.“ Fölösleges megjegyezni, hogy a „fentek“ netáni kísérletét a legcsekélyebb eredmény sem követné. London, sept. 11. (A „M. Post“ a ga­steini szerződésre vonatkozó til­takozásféle körlevelekre) ezt mondja: Ausztria és Poroszország i hgségekkel azt fog­ják tenni, amit czélszerűnek találnak, s jófor­mán egészen mindegy lesz az reájuk nézve, akár tetszik eljárásuk Európának akár nem. Annyira tisztán áll az, hogy a nyugati hatalmak semmi­kor se valának vakok Poroszország igazi czél­­jait illetőleg, miszerint hajlandó az ember azt kérdeni : vajjon minek mutatná Angol- vagy Francziaország ezen pillanatban Poroszország terveinek valószínű teljesedése feletti nem­tet­szését? 1863-ik év tavaszán az a kérdés tá­masztatott: elnéznék-e a nyugati hatalmak a dán­ birodalom szétdaraboltatását, vagy pedig ellene szegüljenek minden tehetségükben álló erővel ? s hosszas alkudozások után tagadó vá­lasz mellett történt megállapodás: hagyták a dolgokat folyni, s Ausztria és Poroszország a legmegdönthetetlenebb jognál, a meghódítás jo­gánál fogva lettek a hűségek uraivá. Angol- és Francziaország nem állottak elő azzal, hogy az ebből szükségkép származott következménye­ket félreértették, noha Francziaország, mint a nemzetiségi elv védnöke, azt segélyezé, mintha azon gondolatban lelné vigasztalását, hogy a hűségek lakossága elégedetlen a dán uralom­mal, s a német hatalmak beavatkozása segélyé­vel, úgy látja, hogy kívánalmaival jobban meg­egyező uralkodóra fog szert tehetni. Most azon­ban legelső ízben egészen mellőzi Ausztria és Poroszország a nemzetiségi elvet, s ott vannak, hogy a hűségek hagyományos oszthatatlansá­gok daczára mostani uralkodóik megosztoznak, a­nélkül, hogy a lakosságnak legalább azt az üres bókot megadták volna, hogy ezen ered­ményt „plebi8citum“ által eszközöljék. Ha te­hát Francziaország kedvetlenkednék , való­színűleg nem az eredmény, hanem inkább a for­maság, melyet mellőztek a német nagyhatalmak, okozza kedvetlenkedését. • De hát mi fog tör­ténni akkor, ha a gasteini szerződés állandónak bizonyulna ? Meg kell vallanunk, hogy egyaránt kielégítetlen maradna a nyugati hatalmak egyi­kének sajnálkozása, mint a másiknak nyugta­lansága. Ha Angol és Francziaország nem tud­ták megakadályozni, hogy a hűségek Ausztria s Poroszország kezeibe ne jussanak , azt tart­juk, még kevésbbé lesznek képesek azokat ki­ragadni kezükből, miután szerződésileg és a hó­dítás jogánál fogva a német nagyhatalmak tu­lajdonává lettek. A­kik annak idejében nyugodt nézők valának, azokat nem illeti most meg a tiltakozás. Szeretnék most a holsteini rendek a nyugati hatalmakat segítségül vini Poroszország ellen, és úgy mint Dánia ellen Poroszország se­gítségét kaptak. Angol- s Francziaország nem tehetnek vagy legalább nem fognak semmit tenni, s Ausztria és Poroszország nem sokat tö­rődnek azzal, hogy miként fogadtatik az Elbe herczegségekre vonatkozólag a napokban köz­tudomású juttatott tervük.“ Ismét élénken nyilatkozik számos lapban azon óhajtás, hogy vesse le valahára a királynő özvegyi gyászát s vegyen részt a nyilvános ud­vari életben. A „Saturday review“ kereken ki­mondja, hogy a milyen kötelessége a papnak a templomba menni, époly kötelessége a király­nőnek az udvari elfogadásokon megjelenni, ez alkalommal dicsőítette meg. Zuávjai élén teste le, a mint Constantine kapuinak egyikét ostromolja, és pedig azon pillanatban, midőn egy aknát gyújtanak meg, hogy a fiatal alezre­dest katonáinak nagy számával a jégbe röpít­sék. 1839 ben Lamorid­ére sebesülve Párisba ment, azonban 1840-ben már Afrikába tért vis­­­sza, hol Muzai­anál tűnt ki, és osztály­tábornok­nak neveztetett ki (1840-ben , tehát 36 dik évében) . 1841-ben, azaz 37 éves korában altábornagy lett és a becsületrend nagykeresz­tese, és 1845-ben Algír ideiglenes főkormány­­zója. 1847-ben Aumale herczeggel intézte azon operációkat, melyek Abd el-Kader el­fogatásival végződtek. 1845-ben a tábornok Saint Calais követévé választatott. Ő a dynasti­­kus ellenzékhez csatlakozott. Itt érték az 1848 -i események. Midőn Guizot megbukott, s elébb 1 biers minisztérium és azután Odillon Barrot minisztérium neveztetett ki, legelébb hadügymi­­nisternek szánták és azután a nemzetőrség pa­rancsnokának. „Chateau d’eau“ előtt, (a Palais Royalnál), hol köztudomás szerint 1848. febr. 24-én a legmakacsabb harcz ment végbe, ezt az által igyekezett lecsillapítani, hogy a harczo­­lóknak kihirdette Lajos Fü­löp lemondását.Azon­­ban ez nem sikerült, a harczot folytatták és maga a tábornok is könnyű sebet kapott. Mig az ideiglenes kormány gyakorolta a ha­talmat, Lamorid­ére nem fogadott el semmi ál­lást , de a­mint a júniusi forradalom kitört, (1848-ban), Cavaignac rendelkezése alá bocsá­totta kardját. Később hadügyminiszterré kine­veztetvén, miután Cavaignac az általa gyakorlott hatalmakat a köztársaság elnökének átadta, beadta leköszönését 1848. dec. 20-án. Lamori­diére mint hadügyminiszter jelentékeny képes­ségeket tanúsított, szónoki jelességével meglep­te a kamarát. Az elnökség alatt, mint mérsé­kelt szabadelvű lépett fel, s rászalta a római expeditiót. — 1849 ben, midőn Oroszország beavatkozni készült Magyarországban, külde­tést vállalt el Sz.-Pétervárra, mely azonban si­­keretlen maradt. 1851-ben az alkotmány revi­­siója ellen szavazott, mely szándékba vétetett volt, hogy Bonaparte Lajos Napoleon hatalmát államcsíny nélkül meghoszabbíthassák. Ugyan­azon év dec. 2-án saját lakában elfogatott ren -­őri ügynökök által. Minden lehető elővigyázati lépés megtétetett elfogatásának eszközlésére. Annyira szerette Lamoridieret a katonaság, hogy megjelenése a csapatok előtt egészen más fordulatot adhatott volna az események­nek. A száműző rendeletben ö is ben lévén foglalva, rendőri ügynökök (kik között bi­­zonyoa Weidenbach is volt) nemcsak a határig kisérték, hanem egészen Kölnig, s e szerint messzire vitetett franczia rendőri felügyelet alatt, Poroszország belsejébe. Egyik gyermeké­nek halála következtében megengedtetvén neki a visszajöhetés Francziaországba, csak 1860-ban távozott ismét, midőn a pápai hadsereg főpa­rancsnokságát átveve. Az Imperialismus elleni­­ gyűlölete által lelkesittetve, gyermekének ha­lála által megtörve, s valószínűleg ez által val­lásos buzgóságba esvén , előbbi szabadel­­vűségével nem épen összehangzólag, fölaján­­lá kardját a pápának, annak a pápának, a kinek visszajövetele ellen szavazott 1849- ben. Ezen lépést a franczia kormány felha­talmazásával tette , mely annál örömes­ebb oda adta beleegyezését, mert meg vala arról győződve, hogy a még egyre félelmes tábornok ezen tette által, csodálóinak és tisztelőinek nagy része előtt okvetetten megsemmisíti magát A castelfidardói catastropha után visszatért Fran­cziaországba, ahol teljes visszavonultságban tölté napjait s csupán egy jelentést tett köz­zé eljárásáról, mint a pápai hadsereg főpa­rancsnoka. Bár mint ítéltessék is meg Lamo­rid­ére, azon szerep, melyet ő a franczia hadse­reg történetében játszott, kétségkivül a legfé­nyesebbek közül való, s noha vereséget szenve­dett Olaszországban, azért 9 mégis a lejelesebb , legvitézebb franczia tábornokok közé tarto­zik, kiket a franczia harcziskola Afrikában képezett. Ellenségei is elismerik róla, hogy loyális nemes indulatu, egyenes jellem volt, aki tántorodhatott ugyan tévutakra, hanem az é­len soha se cselekedett, amit kötelességének ismert. Esti posta, P­á­r­i­s , sept. 12. (L­amoriciéretbk ha­lála.) Ma érkezett ide Lamoriciére­tbk halálá­nak hire. Vasárnapról hétfőre éjjel halt meg kastélyában Preuzelben (Amiens mellett) kösz­­vényrohamban. A tábornok az utóbbi időben sokat szenvedett rheumatismusban, de semmi sem gyanította, hogy a baleset oly közeli le­gyen. Reggel 1 óra felé a fuladáshoz közel érezte magát. Csengetett inasának és alig hall­­hatólag parancsot adott ennek, hogy hívja el a prouzeli plébánost. Az utóbbinak megérkezése alkalmával a tábornok már csak nagy fárad­sággal lélegzett, de mégis volt annyi erélye, hogy magát fentartsa; buzgalommal csókolta meg a keresztet s a lelkész karjai közt adta ki lelkét. A hir gyorsan terjedt el Amiensben, s Lamori­diére neje, ki­chilloni jószágán tartózkodott, táviratilag tudósittatott. A benyomás, melyet Lamoriciére halálának híre Páriában keltett, mély volt. Az elhunyt, bármikép ítéljék meg későbbi magatartását, a franczia hadsereg leg­fényesebb jelenségei közé tartozott. Sokszor ne­vezték franczia Achillesnek, miután, habár bá­tor volt a vakmerőségig, soha sem sebesült meg életveszélyesen, noha Algírban majd minden csatában részt vett. Cristoph Louis Léon Juchault de Lamoridiére — ez teljes neve — még nem volt 60 éves. Nantesben született 1806. február 5-dikén. Miután a polytechnicát bevégezte, a metzi iskolába lépett és azután a mérnöki osztályba. Az algiri expeditióban (1830) mint hadnagy vett részt. Az afrikai háború foly­tán gyorsan emelkedett. Előbb zuáv-kapitány, azután parancsnok és alezredes, Constantine bevétele után pedig ezredes lett. Horace Vemet Táviratok, Prága, sept. 14. Családi viszálkodásoknak tulajdonittatik, hogy a még alig 30 éves Kessel, géptantanár, megmérgez­te magát. Christen helytartósági titkárnak a veje volt. Berlin, sept. 14. A porosz minisztérium el­­­­határozta, hogy legszigorúbb eljárást követend az oct. 1-jére Frankfurtba egybehívott német követgyűlés tagjai ellen, ha ott a gasteini egyez­mény ellenséges birálat alá vétetnék. A német nagyhatalmak továbbá Poroszország indítvá­nyára megegyeztek, hogy a letett herczegségi hivatalnokok számára semmiféle gyűjtéseket meg nem engednek.­­ A „Bank und Handels­zeitung“ igen valószínűnek tartja Mensdorff gróf visszalépését. Berlin, sept. 14. Delbrück mint porosz meghatalmazott közelebb Florenczbe menend porosz olasz kereskedelmi szerződés iránt teen­dő lépéseket. Neumünster, sept. 13. (Este.) A schles­­wig-holsteini rendi gyűlésen a városok s helysé­gek két harmada volt képviselve. A gyűlés a rendek beadványához hasonló határozatokat fo­gadott el. Hamburg, sept. 14. Gablenz altábornagy holnap a holsteini területre érkezik, s hivatalba lépését haladék nélkül egy erre vonatkozó ki­áltvány által teendi közzé. A holsteini főhatóság , „országos kormány“ czimet visel. — Frigyes herczeg ismét visszatért Kielbe. A „Hamb. Nachrichten“ kieli távirata jelenti : „Erz. Friedrich“ osztrák corvette már befutott­­ a kikötőbe. A hatóságok értesittették, hogy­­ Gablenz altá őrnagy pénteken érkezik Kielbe.­­ Hamburg, sept. 14. Hire terjedt, hogy a­­ német nagyhatalmak összebeszéltek azon tünte­­­­tés meggátlására, melyhez a Schleswig holstei­­­ niak a megrendszabályozott hazafiak­­ érdekében készülnek. A Schleswig holsteini la­pok reményük, hogy a Gablenz és Manteuffel által holnap kibocsátandott kiáltványok békü­­lékeny szelleműek lesznek. Kiel, sept. 14. Az osztrák hadi corvette a kieli Fjördben marad. Úgy hallani, hogy Ho­henlohe bg kikapta elbocsáttatását. Hamburg, sept. 14. A „Kieler Zig“ szerint j Hohenlohe­rg véglegesen visszahivatott Porosz­­­­országba, miután átlátta a porosz kormány, hogy­­ a bg befolyása Poroszországra nézve felettébb kártékony. Az altonai „Mercur“ jelenti : Halb­­huber b. ma utazott el, a lakosság nagyszerű részvéte által kísérve. Nem igaz, hogy a bgsé­­gekben a papságtól követeltetett volna, misze­rint a porosz királyt foglalják be templomi imáikba. Páris, sept. 14. A „Moniteur“ jelenti a Mecklenburgi ahg Biarritzba érkezését. Lissa­­boni levelek szerint a portugal­ királyi pár oct. 2-án indul Francziaországba a császári fel­ségeknél teendő látogatásra. Az oportói tárlat okt. 18-án nyittatik meg. A „Patrie“ annál marad, hogy a gasteini szerződésre vonatkozólag kibocsátott franczia körlevélnek müncheni részletezése helyes. Sarti­­ges két három hét múlva visszamegy Rómába. Pá­ris, sept. 14. A „Moniteur“ szemléjében néhány más lapnak a gasteini szerződésre vonat­kozó nyilatkozatait idézi,minden megjegyzés nél­kül a maga részéről. Az osztrák magyar kérdést jóakarólag taglalja a „Moniteur“. A déli államok volt minisztere Benjamin jelenleg isnárisban van. Az északi megyékben kiütött a marhavész ; a borjú-behozatal Belgiumból egészen megtilta­­tott. Marseilleben a cholera terjed. Páris, sept. 14. Hidalgo Biarritzban tartóz­kodik. Miksa császár Mexico és Vera Cruz kö­zötti vasút építését rendelte el. London, sept. 14. A királynő Windsorból eltávozott, s két hónapot Skócziában fog tölteni. Russell gróf kiséri el. Palmerston újra megbete­gedett s hallomás szerint Granville lord fogja pótolni. Madrid, sept. 13. A Bermudez de Carost államminiszter el­bocsáttat­á­sáról szóló hir meg­­czáfoltatik. Triest, sept. 14. A legújabb tengerentúli posta következő híreket hoz : Calcutta, aug. 8. Bhutan békeajánlatai, mint ki nem elégitek visszautasittattak; az uj hadjáratra erélyesen folynak az előkészületek. Batavia, jul. 25. A Soloban kitört felkelési kísérlet gyorsan elnyomatott. Hongkong, jul. 29. Sankolinsin fia a fel­kelőket megverte. Két gőzös, melyeknek egyike a „Peninsular Company“ tulajdona volt, a dü­höngő szél folytán odavesztek. Triest, sept. 14. Alexandriából f. hó 5-ről jelentik . Tegnapelőtt éjjel a vasúti raktárak­ban tűz támadt, és sok árut s fontos irományo­kat rontott meg. A Kairóból Suezbe vivő vas­úton szerencsétlenség történt, mely alkalom­mal több utazó angol meghalt és számosan meg­sebesültek. „Morris“ messageriegőzös m. hó 29 én az itteni kikötőben összeütődött a „Jar­din“ egyptomi gőzössel, ez utóbbik elsülyedt, s egy egyptomi tiszt életét veszté. A cholera Mese mellett és Kairóban már megszűnt. I j (1 o n s á g o k. Pest, sept 15. Mai számunkhoz mellékelve veszik tisztelt olvasóink a „HON“ előfizetési felhivását. — Mint biztosan értesülünk, báró R­u­d­i­c­s József bácsmegyei főispán, főispáni hivatalát tettleg is át fogja venni. A jelenlegi administra­tor más alkalmazást fog nyerni.­­ (Az erdélyi országgyűlés ös­­­szehivatását) kedden hirdették ki Kolozs­várott a főkormányszék ülésében. Mint a „Ko­runk“ írja, ez ülésben a 61-diki tanácsosok már elfoglalták helyeiket. Az országgyűlés helyisé­ge a kolozsvári redoute terem lesz, s a szebeni gyűlés bútorzatát fogják átszállítani. — (Az uj képviselőház környéke). A Sándor utczában építendő képviselőház külső díszének szépítészeti szempontból eszközölhető fentartása tekintetéből Pest város hatósága a főtárnokmester által felhivatott, miszerint a vá­rosi szépítő bizottmányt oda utasítsa, hogy a képviselőház szomszédságában idővel netán épí­tendő új házak iránt benyújtandó terveket ez irányban eleve Ybl építés­szel közölvén annak erre vonatkozó javaslatait és észrevételeit a ter­vek helybenhagyása tárgyalásánál különös te­kintetbe vegye. — (Reitter Ferencz csatornázási tervezete.) A pestvárosi tanács tegnapelőtti ülésében kinyilatkoztatta, hogy Reitter Ferencz mérnök dunaszabályozási és csatornázási tervét országos ügynek tekinti. Helyesen. E terv oly nagyszerű és fontos, s kivitelében oly annyi­ra érdekli összes anyagi érdekeinket, hogy or­szágos jelentősége kétségbevonhatlan. Ennek folytán a pestvárosi tanács csak annyiban érzi magát e terv tárgyalására hivatva, amennyiben elfogadására hatósági indokolás és szakbizott­mány kiküldése szükséges. Az összes tervek s a költségvetés a redeuce termében még mindig ki vannak állítva. — (A szab. kir. városok királyi biz­tosai.) A hivatalos „Sürgöny“ mai számában olvassuk : „Közügyeinkben­ újabb mozzanat­ként jelenthetjük, miként a szab. kir. városok­ban kinevezendő királyi biztosok hatásköre és teendőire nézve is bocsáttatott ki egy utasítás, melyben kimondatott, hogy a városi közigazga­tás és törvénykezésre nézve ugyanazon elvek révén alkalmazandók, mint a megyéknél, a kor­mánynak a városokra nézve is egye­őre csak a közjó és a szolgálat érdekei által sürgetőleg igényelt változásokra kell szorítkoznia. Ez uta­sítás tartalma szerint a királyi biztos első fel­adata leend, a városi tisztviselők irányában ugyanazon szabályok szerint eljárni, melyek a megyékre nézve megállapíttattak, és az anyagi és gazdasági ügyek közérdekű kezelése szem­pontjából, szükség esetén a jelenleg működő ta­nácsi testületek akkénti átalakítását eszközölni, hogy azok jelentékeny hivatásuknak tényleg meg is feleljenek. Ha nevezetesen a kültaná­­csoknak, hatáskörük és személyes szervezés szempontjábóli lényeges átalakítása mutatkoz­nék szükségesnek, a kir. biztos eziránti javas­latát felsőbb jóváhagyás alá bocsátandja. Egyéb közigazgatási és törvénykezési teendők tekin­tetében, a megyei főispánokhoz kibocsátott pon­­tozatok a városi királyi biztosoknak is irány­adóul szolgálandnak.“ — (A„Fővárosi Lapok“ sajtópöre) Országh Sándor buda városi főjegyző tiltako­zása daczára, a „Fővárosi Lapok“ mai száma kinyilatkoztatja, hogy csakugyan sajtópört ka­pott Budaváros elöljáróságától, és pedig a nép­színház ügyében tett jóakarata figyelmeztetés miatt. — Következő alispáni körözvény küldetett be hozzánk. Felhívás Nógrád megye közönségé­­hez. 0 cs. kir. apost. Felsége legkegyelmesebb Urunk folyó évi aug. 20 án kelt legmagasabb elhatározásával megyénk főispánjává nagymél­­tóságu gyimesi és gácsi gr. Forgách Antal va­lóságos belső titkos tanácsos ur ő excját kine­vezni méltóztatván, — tisztelt főispán ur ő

Next