A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-25 / 245. szám

245 iksz*Szerda, October 25. Előfizetési díj : Pesten K tldva vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.................................1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................6 frt 25 kr. 3 hónapra......................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-só emelet. Szerkesztő lakása : Ország-nt 1S-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferencnek terén, 7. sz. földszint. Harmadik évfolyam 1865. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. dF" Az előfizetési dij a laptulajdonos szerk setőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház, a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Az országgyűlés közeli megnyitására vonatkozó több oldalról beérkezett kívánságoknak hogy elégtétessék , ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk M O % «■ Hsat ■-1 *«» I yw* na Előfizetési ár e 2 hóra 3 forint 50 krajczár. Egyébiránt teljes számi példányokkal, October 1-től kezdve, folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. «A 82«t k. s kiadó hivatala. PEST, OCTOBER 24. Politikai Szemle. (II.) Az »Ind. berge“ párisi levelezője azon véleményben van, hogy a jövő tél elég dolgot fog adni a diplomatiának. Előszámlálja azon kérdéseket, melyek foglalkoztatják Keleten ■ [UNK] az aldunai ügyet. Rómában: a September 1ö-ki szerződés kérdése, amely új fordulatot vehet — ámbár sokan kevéssé remélik — Merode elmozdítatása következtében; Londonban: az angol-franczia szövetség kérdése, melynek bensősége koczkáztatva van az eshetőleges miniszteri változások miatt; Bécs- és Berlinben: főként a kényes és befejezhetlen herczegségi kérdés. Ezen kérdések, nem is véve számba a közbejöhető eseteket, nagyon igénybe veendik a franczia diplomatiát, melynek utasítása lesz — a külügyi cancelláriában uralkodó meggyőződés szerint — teljes erővel sürgetni azon ügyek megoldását, melyek különböző szempontokból Európára nehezkednek. A franczia diplomaták, kik szabadságidejüket Francziaországban töltötték, már visszatértek állomásaikra; csak Benedetti, a berlini franczia követ van még Párisban, s e hó 30-án tér vissza állomására. Ezen diplomatának huzamos, Párisban maradását annak tulajdonítják, hogy mielőtt utasításait megkapná, Drouyn de Lhuys egy keveset beszélni szeretne a jövő héten Párisba érkező Bismarck gróffal. Az átalános politikai helyzetre vonatkozólag érdekes tájékozást közölt pár nap előtt a »Köln. Zig“ egyik levelezője a biarritzi fürdőből, az ottan megfordult diplomaták nyilatkozatai után. A diplomatáktalán következőleg vélekednek a jövő eshetőségekről : Napóleon császárnak oka van Ausztriára neheztelni, amely mindenkor legitimitási programmjában mélyen gyökerező idegenkedést tanúsított iránta, aminek pedig mindig nagy kárát vallotta, így Napoleon császár a keleti háború alatt a következő négy pontot ajánlotta föl egy titkos ügynöke által, ki a napokban Biarritzban volt, a nyugati szövetséghez csatlakozás dijában : a Povonal biztosítása Olaszországban, a Duna Oláhországgal a moldvai határokig, Párisban fölveendő 500 millió kölcsön — egyéb subsidiumok mellett ha meg akarná a háborút szenni Oroszországnak. Ausztria ezt visszautasította, hogy később minden előny nélkül csatlakozzék a nyugati szövetséghez. Ismeretes: az osztrák kormány magaviselete III. Napóleon császár házassága alkalmával. Napoleon császár meglátta Wasa herczegnőt Baden- Badenben s ketten egyetértettek. A midőn a francziák császára azon kivánatát jelentette ki a bécsi udvarnál, hogy a herczegnőt kérnék meg Wasa herczegtől részére, azt felelték , hogy Wasa herczeg csak ezredes az osztrák hadseregben. Napoleon császár ezen visszautasitásra ezt viszonozta: Les souverains de l’Europe se souviendront de moi. Ha azonban, — mind ennek daczára, — Francziaország gyöngédséggel viseltetik Ausztria iránt, ennek többféle oka van, s ezen okok Poroszországra való tekintetből a következők: Legelőször is Párisban azt hiszik, hogy Poroszország oly benső szövetségben áll Oroszországgal, hogy Francziaországnak bele kellene sodortatnia ezen szövetségbe, ha Poroszországgal mélyebb viszonyba bocsátkozik, mit pedig Párisban nem akarnak. Aztán a Poroszországgal való szövetség még a népnél sem kedvelt eszme Francziaországban, minek tulajdonképeni oka személyesen Goltz gróf párisi porosz követ. A nemes gróf nőtlen, s olykor szeret katonásan lépni föl Drouyne Lhuys termeiben. Azon "fényes "fogadtatásra, melyben a marck grófot részesítette császár BisBiarritzban, azt mondják, hogy annak nem lesz semmi üzleti következménye, s a látogatás politikailag eredménytelen. A midőn Cavour gróf megjelent Plombieresben, hidegen fogadták, szinte ignorálták, alig tudták, hogy ott van ; mindennek daczára ott szerződés jött létre. Épen mivel üzleti dolog forgott kérdésben, kerülték a feltűnő formaságokat. A porosz miniszter fényes fogadtatása és annak bizonyítványa, hogy nem szándékoztak vele valami komoly dolgot végezni, s nem is végeztek. Bizonyos az, miszerint Bismarck gróf mindig úgy beszél Ausztriáról, mintha nem léteznék, mint egykor beszélt Miklós czár Seymour lorddal, s Drouyn de Lhuys mindig Ausztriával s ennek jelentőségével áll elő. A dolog úgy áll helyesebben, hogy Poroszország semmit sem ajánlhat vagy engedhet át Francziaországnak, mert Belgium elvételének engedélyezése nem bír értékkel, miután Francziaországnak mégis fáradságába kerülne annak megszerzése. Egyébiránt Leopold király Párisba szándékozik , hogy azon terveket kijátsza. Mindamellett, hogy Francziaország idegenkedéssel viseltetik a Poroszországgal való szövetség iránt . Aunutii AleluiuvD »emun Baszna, franczia kabinet közelebbről is azon javaslatot tette: ha a franczia hadcsapatok kivonulnak Rómából , a kath. hatalmak kötnének szövetséget a pápa védelmezésére, mit azonban Bécsben visszautasítottak, miután a Curia felszólítására kijelentették, hogy a pápa védelmére semmit sem tehetnek . Az utóbbi napokban némi közeledés történhetett Paris és Sz. Pétervár között. Az orosz sajtó véget vetett támadásainak; a franczia sajtó is felhagyott Sándor czár kormánya közigazgatásának és pénzügyeinek bírálgatásával. (1) A sept. 20. patens értelmében az uralkodó a törvényhozási jogot ismét saját kezébe vevén, a „Wien. Zig“ két közvetett adóról szóló törvényt közöl, melynek bevezetése így szól: „Vonatkozva sept. 20 ki pátensemre, jónak látom rendelni, mint következik stb. A közzé tett két törvény a szesz és czukor megadóztatása tárgyában rendeli, hogy febr. 1 től 1866 kezdve, ezen adók a termelőkkel kötendő egyezkedés utján, átlagos összegben fognak fizettetni. Az 1862. jul. 9. törvény, melyet s Reichsrath szavazott meg, eltöröltetik. — Az „Ost. D. Post“ úgy hallja, hogy Zidarics úr a horvát helytartótanács alelnöke, a ki a magyar (inkább a magyarral egyesült nemzeti) párthoz tartozik, horvát udvari kanczellárrá neveztetett ki. Ugyan a lap szerint gr. Pejacsevics László Verőcze, gr. Pejacsevics Péter Szeréna, és Bedekovics Kálmán Kőrösmegye főispánjainak volnának kinevezve. A bécsi lapok szemléje. (t) Kiegyenlítési terv. A „Wanderer“ kiegyenlítési tervet készített. Tulajdonkép csak az eljárási módot akarta szabályozni az alkotmányviszály megoldásának kérdésében. Ezen készített tervnek az adja meg az érdekességet, hogy a „Wiener Abendpost“ is átveszi, s közli kivonatban. Azt hisszük, egy kővel kettőt dobunk, ha a „Wanderer“ javaslatát azon alakban adjuk, amint azt a „Wiener Abendpost“ szokott félhivatalos óvatoskodásai mellett, olvasóival megismertet. A nevezett félhivatalos lap írja : „A »Wanderer“ kiegyenlítési javaslatot hoz, minő eljárást kellene követni a birodalom mindkét felének a közös ügyek közös tárgyalására nézve. „A kezdeményezés, a sept. legfelsőbb manifestumok után elvitázhatlanul a keleti országgyűlésekre van bízva. De miután a koronának szabadságában áll, hogy kiknek tanácsával éljen, mielőtt határos <na, a magyar országgyűlés bizonyára nem venné jogsérelemnek, ha a kormány előbb a német-szláv tartományi gyűlések „votum“-át meghallgatná. Ha a korona a magyar országgyűlés javaslatait tárgyalhatóknak találná, akkor ezen munkálatot, nem ugyan mint a magyar országgyűlés határozatait pusztán, mint a kormány előterjesztményeit a nyugati tartományi gyűlések elé bocsátja, mert a „Wanderer“ szerint a magyar országgyűlés határozatait, mint ilyeneket, másutt parlamenti vita tárggyá tenni nem lehet. „Itt aztán az előbbi eset ismétlődik. Ha a korona a nyugati tartományi gyűlések javaslatait, amennyiben ezek a keleti országgyűlések határozataitól eltérnének, akkor ezek ismét mint királyi propositiók, (mert a „Wanderer“ szerint a magyar országgyűlésnek semmi köze a többi tartományi gyűlések határozatával), rescriptum alakjában a magyar országgyűlés elé terjesztetnének. „Ez lényege azon javaslatnak — folytatja a „Wiener Abendpost“ — melyet a „Wanderer“ készített. De mi történik akkor, ha a dolog egy egy replicával és duplicával nincs elütve? ha jelentékeny nézetkülönbségek merülnének fel? ha az egyetértés lassan és igen nehézkesen haladna élővé ? A „Wanderer“ ezen esetre is szolgálhat tanáccsal. Ugyanis a „Wanderer“ hiszi, hogy a magyar országgyűlés nem fogja ellenezni, hogy ha ő Felsége a birodalom két felének küldötteiből álló értekezletet fogna összehívni, s így megkísérlené az egyetértést rövid uton helyreállítani. Ezen conferencia ugyan, véli a „Wanderer“,nem volna parlament, s nem is szabad annak lennie , mert a végérvényes határozat a Lajthán innen és túl utoljára is csak a törvényes képviselőtesteket illetné. De miután feltehető, hogy a két fél részéről különben is a legjelentékenyebb kapacitások küldettek a* .vaiticu conferentia ja, alig hihető, hogy az itt hozott javaslatok a keleti országgyűlésen s a nyugati tartományi g üléseken is meg ne szavaztatnának.“ Képviselő választási mozgalmak. Gyöngyös oct. 22 Az országgyűlési kir leirattal egybekapcsolt teendők elintézése végett városunk jelenlegi polgármestere az 1861-ki képviselő testületet s akkor volt tiszviselőinket f. évi October hé 5 re hívta egybe. A gyűlést megelőzött napon tartott értekezleti megállapodáshoz képest a közgyűlésen mindenek előtt az országgyűlést egybehívó kir. rendelet lelkes éljenek közt felolvastatván, legelső teendőnk a központi választmány megalakítása volt, s ezt az 1861-ki tagokból közfelkiáltás utján megalakítván annak elnökévé 1861-ki polgármesterünk Főkövy Antal lön megválasztva. E napon délután a központi bizottmány működését megkezdvén , a követválasztásra 1. évi november hava 11-ét tűzte ki. A város értelmisége s összes polgársága 1861 ki képviselőjét, gróf Almásy Györgyöt — újólag s bizalmunk jeléül kívánom megjegyezni, miszerint még eddig elé s hisszük megválasztatásáig is egyedül őt kiáltotta ki képviselőjelöltjéül, mert a casino-épület, városház, — s több köz- és magánépületen lengő nemzeti zászló kizárólag csak ez egy tisztelt nevet hirdeti városunk jelöltjének. A heves megyei bizottmányi gyűlés bevégezte után követjelöltünk f. hó 10-én délután érkezett hozzánk, kinek megjelenése irántai legyőzhetlen vozalmunk — s feltétlen bizalmunknak abban adta legőszintébb kifejezését, hogy estve 7 órakor a város négy részéből mintegy 7—8 ezer ember — köztük 5—600 fáklyás — zeneszóval a casinó helyisége előtt egybegyülvén, onnan a nagyszámu nemzeti lobogót lengető öröm-üdvözlők élén a casinó tagjai is követjelöltünk szállásához, — a gróf Szapáry házhoz — megindult, hogy érzelmeinket régi jó magyar szokás szerint egy őszinte „fogadj Isten“nel tolmácsolja. A gróf Szapáry ház előtt megállva, követjelöltünket egyik 1861 iki őszbevegyült tisztviselőnk a fáklyák s görög tűz fényénél s örömlövések közt főbb pontjaiban következő beszéddel üdvözlé: „Méltóságod egy országszerte elismert nagy férfiú iránt a legsúlyosabb hazai viszonyok között táplált rendületlen bizalmunknak választott örököse. „De méltóságodat bizalmunkra nemcsak az örökösi nimbus, hanem egyszersmind saját érdemei is méltóvá tették. „Mellőzöm azt, hogy méltóságod városunkat tűzvész alkalmával, a kórodai ágy alapítása által, az 1863-iki ínséges időben sat. oly sok anyagi áldozattal gyámolttá; itt, üdvözlési tárgyammal egybefüggőleg — azon egy tettét kívánom csak kiemelni, hogy tanácstermünket hazánk legnagyobb fia a díszpolgárunk Deák Fereneznek arczképével diszitó azon kétségkivüli buzdítással, hogy Gyöngyös városa polgárai a azok utódjainak a „hazafius erényekben vezércsillagai szolgáljon! „De méltóságodat leginkább méltóvá teszi s bizalmunkra azon körülmény, hogy az 1861 iki országgyűlésen, hazafiui kitartással a legalitás ! terén képviselte Gyöngyös városát, és biztosan is tudjuk, hogy méltóságodat követi pályáján I egyedül és kizárólag imádott hazánk alkotmányom függetlenségének megőrzése s tartós boldogságának érdekei vezérlendők. „Azért Gyöngyös városa polgárai nevében osztatlan és egyhangú bizalmunkat nyilvánítva, midőn annak elfogadásáért felkérjük , egyszersmind az egek urához emeljük sziveinket azon fohászszal, hogy méltóságomat mint Gyöngyös városa képviselőjelöltjét a magyarok Istene sokáig éltesse 11" Mire követjelöltünk gróf Almásy György s az őszinte s osztatlan bizalmat megköszönvén, s kijelenté , „miként az 1861 iki országgyűlés utolsó feliratában elfoglalt állásponthoz, — különösen hazánk önálló függetlensége, integritása , és az 1848-ik évi törvények által behozott felelős magyar minisztérium visszaállításával alkotmányunk egész összegéhez szilárdan ragaszkodik, s ezentúl is azon zászló alatt, melynek vezére hazánk nagy fia Deák Ferencz, tántorithatlanul fog küzdeni.“ Ezen bizalomteljes ovátió után követjelöltünk szállásáról lejövén, az üdvözlő közönség közé vegyült s avval együtt — közszeretetben álló Berecz Ferenczünk karján a casinóba jött, hol szónokunk az egybegyült sokaságot követjelöltünk nevében — kit az ut fáradalmai ez alól felmentettek, pár szívélyes szóval ismét üdvözölt s e szavakkal „Éljen a haza“ búcsút vett. A honszeretet, alkotmányos érettségi egyetértés ily szép bizonyítéka után a zavarban halászóknak egyet nem értésünkre alapított reményeit számos ily események által mily szépen fogjuk meghiúsítani. 1. 1. Beregmegye. A beregmegyei követválasztási mozgalmakat illetőleg, a képviselőjelöltek kerületenkint igy állanak: A tiszahátiban : Lónyay Menyhért egyhangúlag leend megválasztva. A kászonyiban: E kerületnek 1861-iki képviselője a múlt évben elhalván, helyére ketten léptek fel: Buday Lőrincz, ki 1861-ben a felvidéket közmegelégedésünkre képviselte, de innen — jelesleg a nemzetiségi súrlódásokra nem akarván alkalmat szolgáltatni — vissza lépett; és Bay Ferencz. A Munkácsiban • KKt-n Kc. T.na., . L..ui.t_»L. 1861 ki képviselője; ellenfele alkalmasint valamelyik ruthén tisztelendő ur leend. A felvidékiben: Pásztellyi János ügyvéd, a beregi ruthén intelligentiának legkitűnőbb példánya ; legnagyobb hibája az, hogy megválasztatását leginkább azon indokból követeli, mert ő rutbén, pedig most az volna óhajtandó, hogy mindnyájan magyarok legyünk. Losoncz, oct. 17. Folyó évi augusztus hóban, városunk mintegy nyolczvanra menő polgára, a Liptó megyéből Pestre hazautazó, országosan tisztelt megyénk fiát, e választó kerület 48 s 61-ki képviselőjét Kubinyi Ferenczet kérte föl, a jövő országgyűlésen a kerület képviseletére. E fölhívás találkozott a kerület — mondhatni — átalánosnál is nagyobb rokonszenvével. Tehát csendesen voltunk. Három, négy héttel ezelőtt hírek szárnyaltak bizonytalan kútfőkből, hogy: gróf Czebrian László föllép; ki azonban itt Losonczon baráti környezet tanácsára folyó hó 11-én ujjólag kijelentette föl nem lépését. Tehát a hir való volt. Annál meglepőbb lett az, hogy épen az érintett visszalépés napján délután, határozott fellépésének jelét adta. — Egy óra alatt hírmondója sem maradt a boltokban a zászlókelméknek. Most azt vesszük észre, hogy nem roszul fogták fel a dolgot; csendesen mozogtak a vidéken, mig végre most erélylyel léptek fel. De mi sem alszunk, noha mi nem örvendünk oly hatalmas eszközöknek, mivelhogy nekünk elég, tiszteletre méltó Kubinyi Ferenczünk mindenütt bizalmat keltő neve. A gróf Czebrian párt élén áll: az őt felléptető s a Haynau korszakból ismeretes gr. Forgách Sándor, továbbá a Schmerling provisorium hivatalnokai e járásban: Vitális István főszbiró, Szudy Henrik ez.: főszbiró, s Hartvich Ferencz czimzetes esküdt s a vidéken erélyes végrehajtó, kik mind rendre faluztak már. Valamint szintén a különben közszeretett 1861-ki alk. alispán Török Sándor is, noha a szécsényi kerület — mondhatni — majdnem bizonyos követjelöltje, cortes vezéri szerepet vállalt Pettyko Imre ügyvéd társaságában, a fellépett gr. Czebrián László mellett. A Kubinyi párt élén áll Losoncz s Tugár város öszves polgársága mintegy negyvenet kivéve, s igy 500 választó 40 ellen. A vidéken képviselve vagyunk főleg a protestans községekben, minők itt általános többségben vannak. Két patentalis lelkész az ellenpárton van. A dolgok igy állván, el lehet képzelni, hogy: a választó nép sok szónokot hajl betenkint, mert bizony mi is elmondjuk követjelöltünk érdemeit, országszerte 8 negyedszázad óta ismeretes politikai hitvallását; hisszük is, hogy ily biztosítékot siker fog koronázni. Választókerületünkben még eddig csak szóval kapacitáltunk. — Elvárjuk s föl is teszszük az ellenpárt zászlóvivőitől, hogy mivel hatás dolgában előnyben vannak a népnél, mennyiben a hivatalos tekintély sok helyi eredményre vezette őket — nem fogják megkezdeni a szeszes kapacitációt. — Ezt hiszszük, s ha mégis történnék, — mi nem követjük. Kubinyi F. választói. Veszprém megye, okt. 19. A követválasztási mozgalmak napról napra élénkülnek. Követjelöltek. . . 1., Veszprémi kerületben: Kupricz Imre, Bogos István, s állítólag: még Csecsinovics. 2., nagyvázsonyi választó kerületben: Gaal Péter, Noszlopi Tamás, Pap Gábor. 3., Zirczi vál. kerületben: Hunkár Sándor, Ányos István. •V.4., Ugodi vál. kerületben : Nagy Ignácz, Szabadhegyi, Sárkány apát. 5., Vásárhelyi vál. kerületben: Békéssy Lajos, Pap Nép János. 6., Enyéngi vál. kerületben : Kerkapoly Károl, Gróf Festetich, Cserki István. 7., Pápa városában: Xántus János, Szabó Imre. j □ S.-A.-Ujhely, oct. 22. A megyaszói v. kerületben Szepesy Péter 1861 ki követ ellen ,Vay Sándor b. lép az ikra. A mádi kerületben Sóhalmi Soma 1861-iki ellen Zalay István, és Vecsei Oláh József küzdenek. A patakiban Lónyay Gábor, ellenjelölt nélkül. Az újhelyiben Andrásy Gyula gróf ugyanígy. A bodrogközön mivel, mint halljuk, de beleegyezni nem akarunk , Sennyei Lajos báró 1861-ki követünkel választatni nem akar, Kossuth Pál lépett fel, kit ez esetben inkább óhajtanak, mint a szintén erre törekvő Liszy Edét. A terebesiben Molnár József, 1861-iki. A nagy - mihályiban pedig Szirmay Géza mindketten ellenjelöltek nélkül. A homonnaiban Bujanovics Rudolf 1861-iki és Szirmay Pál mérközendnek ; halljuk még, miszerint Obira Elek budai ügyvéd is szándékozik fellépni, de még nem láttuk. Megyei és városi állapotok. Nyitra, oct. 21. Feltűnő jelenség, hogy mig országszéltében a megyei tisztikarokat csinálják, (ott a bol, Szerk.) Nyitramegye, mely három tisztikart is képes kiállítani, mindeddig e pontban a provisorium teljes status quoját tartotta fen. Ellenkezésben látszik ez lenni az utolsó bizottmányi ülésben hallatszott ugyancsak egyéni kifejezéssel, hogy a mostani provisorius helyzetben a megyében a személy és vagyonbátorság van veszélyeztetve, de ellenkezésben van ezen »„.tu.ii.u alaput a megye díszes múltjával IS, azért szükségesnek láttam ez ügyben nyíltan felszólalni, és a nézeteket őszintén előadni az okokról, melyek a nagy közönségre kívánatos e változást mindeddig lehetlenné tették. Ott áll mindenekelőtt a Felség magas akarata, mely az ország kormányát a 48-ki törvények értelmében vissza nem állította. Ott áll második helyen a mostani kormány eltökéllett szándéka, a megyéket nem rehabilitálni. Ott áll harmadszor a főispánoknak adott utasítás, mely őket a megye közönségén felülemeli, a megyei tisztviselőt mint a főispán teremtvényét egészen kegyelmének alárendeli. Ezen főokokból folyik a többi, mely Nyitramegye értelmiségét tartóztatja, hogy a provisorius tisztikar személyzetén maga belépésével változtasson. Felelős minisztérium által neveztetni, vagy a nép kifolyása, a megyei bizottmány által választatni akar. Ha a mostani provisorius hivatalnokokat törvényeseknek el nem ismerheti, nem adhat a hivatalnak törvényességet az által, ha azt maga betölti. Nyomasztón hat e megyében azon helyzet is, hogy a főispán még a múlt kormányrendszer alatt nevezve, minden tán legtisztább hazafisága mellett sem kelthet bizalmat, bár,meddig a főispán nem méltóság, hanem hivatal lesz, annak roppant teendőit és felelősségét számba vetve a megyebeli főispáni jelöltekkel, mind független anyagi állását, a helybeli viszonyok bő ismeretét, mind szép tehetségét és fáradhatlan tevékenységét tekintetbe véve, ez állásnak nálánál jobban más aligha megfelelhet. De el nem hallgathatom a 61-i közelmúlt keserű tapasztalásán edzett okulást sem, hogy míg az országban az adórendszer nem változik, míg a pénzügyi cs. k. hatóságok fenállanak, mig azok az ország hivatalaiba bele nem olvasztatnak, mig önálló cs. kir. hivatalnokok a megyebeli tisztviselők mellett működnek, a megyei tisztviselő hazájának igazi szolgálatot nem is tehet. A kinek politikus múltja van, a ki jövőt reményűiét, annak tovább is következetesen várni kell, mig, mi óhajtható volna, a fejedelemnek a jogfolytonosságot országgyűlés előtt is elismerő magas szavával, vagy ha a kormány élén álló férfiak meggyőződése azt ezentúl is veszélyesnek tartaná, az országgyűlés és fejedelem közös intézkedése által a mostani provisoriumból ki nem bontakozunk. Nem személy, hanem elvkérdés az egész. Amint hallani, a megyebeli főispán csakugyan meg akarja a tiszti kart változtatni, és folyó hó 30-kára e kérdésben értekezletet hív össze; adja Isten, hogy e megye értelmisége hű maradjon törvénytiszteletéhez, alkotmányos érzületéhez, személyes tekintetekkel, anyagi biztatásokkal ne hagyja magát letántoríttatni azon ösvényről, melyre, ha egyszer letért, nincs visszalépés, de szomorú praecedens. Hasson erkölcsileg a kormányra egyetértő magatartásával, hiszen ennek csak egy tollvonásába kerül, és egyetlen fegyverünk a törvényesség nincs kicsavarva kezeinkből, Nyitra megye értelmisége tettleges támogatására számíthat azonnal, míg most ez palaivitásban kénytelen maradni. Széntál György.