A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-08 / 256. szám
teli a brigantikat; Montebello, msgr. Nardi.) Antonelli már megmutatta,hogy komolyan akarja a brigantiság megszüntetését A pápai csendőrök 3—4 ike közötti éjjel megtámadtak a terracinai területen egy bandát, Silvestro bandita vezért elfogták. Montebello tbk nov. 3-án este indult el Florenczből Rómába ; jellemző, hogy Montebello és Sartiges, előbb Florenczben értekeznek, mielőtt Rómába mennének... Msgr. Nardi Florenczbe tétele mégis aligha egészen minden czél nélkül való mint az „Italie“ igyekszik elhitetni. Nardi velenczei, s minden évben időzik Velenczében. Most is onnan jött és Rómába ment. Páris, nov. 4. (Nyugtalanító hírek Olaszországból, s angol levelezők véleményei ezek tárgyában.) A „Köln. Ztg.“-nak írják : Azon hírek, melyeket két nap előtt a „Presse“ Turinból hozott, s melyek a király lemondását, kiegyezkedést Rómával, a tettpárt felkelését és Francziaország interventióját helyezték kilátásba, itt nem maradtak minden benyomás nélkül. A „Debats“ ma szintén közöl egy levelet Florenczből, melyben hasonló dolgokat állítanak s melyek rém tüntetik fel a „Presse“ híveit egészen légből kapottaknak. A „Debats“ florenczi levelezője szerint a tett párt az utóbbi választások alkalmával jelentékeny győzelmeket aratott s a parlament megnyitása alkalmával oly erős lesz, hogy ha a florenczi kormány a pápai udvarral egyezkedni akar Róma feladásának alapján, e párt félelmes akadályt képezhetne. Az olasz felkelést illető hírt szintén említi a „Debats“ levelezője, habár csak röviden , azonban bizonyosnak tartja, hogy fontos események vannak készülőben, s reménye, hogy a király nov. 15-diki megnyitó beszédében érinteni fogja ezeket. Azonban a helyzet ily nyugtalanító lefestése daczára föl lehet tenni, hogy a „Presse“ hívei igen túlzottak, különösen Garibaldi győzelemteljes felkelését és Francziaország erre következő intervencióját illetőleg. Habár a tett párt a választásoknál némi eredményeket vívott ki, mégis ha fegyveres felkelésről van szó, igen csekély támogatásra fog találni. Az olaszok az adó súlya alatt meggörnyedve, komolyan óhajtják a békét, s nagy többséggel fogadnának el oly egyezményt, mely zavaraiknak egy időre véget vethetné. Világosan kitűnik ez londoni levelekből, melyek Mazzinit, kinél, szenvedő állapota daczára, sem az erély, sem a vállalkozási szellem nem hiányzik, — oly kép tüntetik fel, mint ki reményét vesztette. Minden, amire utóbbi időben vállalkozott, nem csak a nagy titkos republikánus társaság, hanem még az aláírás is, melyet számára eszközöltek, megbukott eddig honfiai egykedvűsége folytán, kik nem akarnak többé vakmerő vállalkozásokba bocsátkozni. Ehhez még, hogy az olasz tettpárt különböző vezetői közt nincs egység, s ha föl is akarjuk tenni, hogy egy fölkelés kitörése alkalmával rögtön egyetértenének, úgy mégsem tettek semmit az alárendelt elemek szervezésére, ami pedig ily felkelésre nézve okvetlenül szükséges. Egy Garibaldi által rendezett felkelés tehát, így állítják a londoni levelek, a jelen körülmények között kevés viszhangra találna s igen valószinüleg ugyanazon eredménye lenne , mint az aspromontei dolognak. Nagy támogatásra talál különben a tettpárt Nápolyban, azonban a volt királyság népessége nem elég erélyes és bátor, hogy fölkelés esetére dönthetne. Ha nem találna rögtön viszhangra az éjszaki tartományokban, úgy, mint a londoni levelek mondják, legfölebb arra szolgálna, hogy a brigantaggiót új elemekkel szaporítaná. Lehetséges tehát, hogy concordatum jön létre Rómával, Garibaldi felkelést kisért meg, melynek győzelme azonban vagy Francziaország interventiója Olaszországban, tisztán agyrémnek tekinthető, a minap nejével és leányával Drouin és Baroche urakkal jelent meg az operában. Napoleon hg hasztalan kísérlette meg közelebb a császárral a kibékülését. A cholera-conferentiára a „Moniteur“ szerint eddigelé tíz állam ígérkezett képviselőt küldeni. Bern, nov. 6. A szövetség-gyűlés ma megválasztotta Knttselt szövetségi elnökké, Főmerődöt alelnökké. — Az urni verekedő igazságszolgáltatás ellen tartott népgyülés határozataihoz már mintegy tízezer személy csatlakozott minden kantonból. Florencz, nov. 5. Választóihoz intézett beszédében Sella pénzügyminiszter az újabb adók szükségességét hangsúlyozza; történelmi áttekintést ad a megürült püspöki székek iránt Rómával folytatott tárgyalásokról, és mondja „Róma ajánlatainak elfogadása által megrendítettük volna a nemzeti érzületet, és nagy kétkedésekre adtunk volna okot. A septemberi egyezményt lojális módon fogják megtartani; a pápai hatalomnak ki kell állni a próbát, anélkül, hogy részünkről a legcsekélyebb erőszakoskodás történnék.“ A velenczei kérdést Sella pénzkérdésnek tekinti. A hitet Olaszország pénzügyi jövőjében rendületlenül kell fentartani. London, nov. 6. Somerseteg, az admiralitás első lordja leköszönt, a kabinet újjáalakításának megkönnyítésére való tekintetűt 1. Newyorkból jelentik . A washingtoni juarista követ Romero közzéteszi a kormány felhatalmazását 30 millió dollár kölcsön kérésére. Táviratok: Bukarest, nov. 4. Cretzulescu miniszterelnök Bécsbe utazott. A miniszterelnökséget ideiglenesen Floresco tb. vette át, a pénzügy Camaghi által kezeltetik. Több nap óta itt a cholera jelenkezik. Eddig 19 eset constatiroztatott, s ezek közül tizenhárom halálos kimenetelű volt. Prága, nov. 6. Ferdinánd császár össze fél egy órakor jó állapotban megérkezett. Felgyógyulása alkalmából nagy jótékonysági cselekményekre van kilátás. Lazanski gr. alhelytartó táviratilag Bécsbe szólittatott s el is utazott. Berlin, nov. 5. A „Bankzeitung“ szerint az Egyesült-államok kormánya feloszlatta a texasi hadsereget. A „Montags-Zeitung“ szerint a porosz koronaörökös, mielőtt Londonba utazott volna, még egyszer élénken felszólalt az augustenburgi hg mellett. Az „Elberf. Zig“ úgy hallja, hogy az augustenburgi hg a jelen viszonyok közt nem időzik tovább Holsteinban, hanem valószínűleg Hamburgba költözik. Berlin, nov. 6. Poroszország viszonválasza a frankfurti senatus oct. 28 i válaszára constatirozottnak mondja azon körülményt, hogy a senatus pártbefolyások alatt áll. A német nagyhatalmak ennélfogva indíttatva érzik magukat további rendszabályok felett kiegyezkedni. Poroszország bővebb közléseket tart fen magának. Frankfurt, nov. 6. Az oldenburgi ahg Schaumburgba érkezett István fhghez. A közös mértékek ügyében működendő bizottmány holnap ül itt össze. Ha nem lehetne egyetértést eszközölni, azon esetre Ausztria, Bajorország, Würtemberg, Baden és mind a két Hessen mégis életbe léptetnék maguk közt az új mérték- és súlyrendet. Kassel, nov. 6. A „Kasseler Ztg“ végre jelenti, hogy Pfeiffer államtanácsos saját kérelmére felmentetett az igazságügyi főnökségtől. Hamburg, nov. 6. A „Börsenhalle“ bécsi levelezője erősiti, hogy Poroszország részéről netalán keletkezhető újabb panaszok elejét veendő, s félremagyarázások kikerülése tekintetéből , igenis felszólította Gablenz alb nagy Augustenburg liget elnézhető magatartásra. A „Hamb. Zrg“ üres koholmánynak nyilvánítja a „Köln. Ztg“ azon hírét, mintha Ausztria eshetőleg átengedné Poroszországnak pénzbeli kárpótlás mellett Holstein közigazgatását, melyet Ausztria kezel. Páris, nov. 6. Bismarck itt tartózkodása alatt két ízben értekezett Nigrával. Páris, nov. 6. Hallomás szerint Fould 5000 hivatalnok elbocsátatását kívánja 3,700,000 frank meggazdálkodhatása végett, a vámoknál, melyeknél eddig 25,900 hivatalnok alkalmaztatása évenként 30 millióba került. — Bismarck hosszabb látogatást tett Seebach urnál, s Újdonságok. — Pest, nov. 7. — (Császár ő Felsége) ünnepélyes fogadtatása programmjának megállapítására, mint a „P. L.“ írja, a hatósági bizottmányi tárgyalások már folynak, s a mint ezek befejeztetnek, a főpolgármester négy polgári bizottmánnyal fogja az előkészületeket megtenni,az összes lakosságot részvételre felhíván. Skalniczky építész terve a diadalívre nézve átalános tetszésben részesült ; ezenkívül Feszl építész két tervet s Lehmann díszítő egy vázlatot nyújtottak be. — (Pest, Pilis és Soltt. e. vármegyék középponti bizottmányának körlevele.) Az 1848: V. t. sz. 19. §-a szabadságot ad az összeíró küldöttségek által elmozditottaknak, valamint a mások bejegyzése ellen észrevételt tenni kívánóknak, az összeírásoknak e tekintetben leendő megigazításáért a központi választmányhoz folyamodni. Ezennel közhírré tétetik, miszerint az összeírási ívek, mindenki által megtekinthetés végett f. hó 16-tól kezdve 24-ig bezárólag, a megyeház nagyteremében nyilvánosan ki lesznek téve. Mihez képest felhívatnak mindazok, kiknek a megtörtént összeírások tekintetében magukra vonatkozólag észrevételeik, vagy mások behatása ellen kifogásaik lehetnének, hogy folyamodványaikat a kitett idő alatt, s az összeíró küldöttség előtt előmutatott adatokon kívül még lehető igazoló adataik kíséretében, a központi választmányhoz nyújtsák be. Mi is azon emlékeztetéssel tétetik közhírré, miszerint a képviselőválasztások napjául az összeírások s választások iránt kibocsátott s közzétett hirdetményben f. é. dec. hó 2-a tűzetett ki. Pest, Pilis és Solt t. e. megyék központi választmányának 1865 . évi november hó 6-ikán Pesten tartott üléséből. Nyáry Pál m. k. , közp. választmányi elnök. Jegyzette és kiadta Dalmady Győző m. k., közp. választmányi jegyző. — (Rottenbiller Lipót főpolgármestert), hir szerint f.hó 14-én névnapja előestéjén, fáklyásmenettel szándékoznak megtisztelni. — (A magyar akadémiai palota) ünnepélyes megnyitására az akadémia elnöksége dec. 11 dikét tűzte ki. — (Főispáni kinevezés hivatalos helyreigazítása.) A „Wiener Zeitung“ ez idei oct. 4-diki számában idősbb. Wesselényi Ferencz neveztetett ki Közép Szolnokmegye főispánjának. A „W. Z.“ mai száma ezt mint tévedést helyreigazítja, közölvén a hivatalos rovatban, hogy ifjabb báró Wesselényi Ferencz neveztetett ki Közép -Szolnok megye főispánjának. — (Haynald Lajos érsek), mint a „P. L.“ megbizható forrásból értesül, miután Ő Felsége által külön kihallgatáson fogadtatott volna ma reggel a gyorsvonattal Bécsből Triestbe utazott, hogy onnét egyenesen Rómába menjen. — (Grabarits Ernő programja.) 1865-ki magyar országgyűlésen hozandó törvények alólirott szerint következendők volnának : Felelős kormány (ministerium). Szabad szólás, írás és nyomtatás. Független község. Szabad nevelés. Szabad kereskedés. Szabad birtok, minden dézsmának és egyéb anyagi tehernek országos megváltása mellett. Az állandó katonaságnak felére, a 8 évi szolgálat időnek két évre leendő leszállítása. Mindenféle növénynek, jelesen a dohánynak is szabad termelése. Állandó elégséges törvényszékek , szóbeli nyilván eljárással. Önnön megadóztatás és ennek minden fináncz nélküli önkénytes befizetése. Országunk önállósága, de minden igazságos nemzettel, nemzetiséggel és vallással testvéri szeretet. — (A pesti ügyvédi kar)a sürgetősebb törvénykezési eljárási hiányok orvoslása feletti javaslattétel végett 1. hó 4-re a rendes tárgyalási terembe közgyűlésre volt meghiva, melyben körülbelül 200 ügyvéd vett részt. A gyűlés elnökéül Simon Florent ajánlata folytán Nagy Károly, jegyzőjéül Steiger Gyula ügyvédek lettek megválasztva. Nyíri József köszönetét indítványoz szavaztatni az új főbírónak tanúsított jóakaratáért. — Sárkány József az ügyvédek ily szép számú összejövetele alkalmát egy ügyvédi egylet rögtöni alakítására indítványozza felhasználni, fejtegetvén azon előnyt,mit hasonló egyletek külföldön eredményeznek. Somogyi Pál, mint égető szükséget tünteti fel ily egylet rögtöni alakítását, mely istápolója lenne az elaggott ügyvédeknek, úgy özvegyeik és árváiknak ; ő ez egész országra ki akarja terjeszteni ez egyletet, s országos ügyvédi egyletet indítványoz. Az elnök megjegyzi, hogy az e feletti tanácskozmány nem a mai gyűlés tárgya, maradjon a gyűlés azon tárgynál, mely végett összehiva van, s az égetőbb hiányok orvoslása feletti javaslatra egy 7 tagú bizottmány alakítását indítványozza. Simon Florencz sürgősnek tartja az ügyvédi egylet kérdését, ily munkálat kidolgozására 1833-ban a kanczellária már küldött ki egy 40 tagból álló bizottmányt, de eredménytelenül. Dr. Milassin Vilmos kétségbe vonja az elnök, vagy a múltkori enquéte bizottmány jogát a mai gyűlés napirendjét megalakítni, az e gyűlés hatásköréhez tartozik, mely tanácskozik arról, mit szükségesnek lát; két bizottmány választását indítványozza, egyet a kisebb eljárási hiányok, s a másik nagyobb számút az ügyvédi egylet tervrajza felett tanácskozandót. — Szilágyi Virgil ki már előbb kikelt egy 7 tagú bizottmány ellen, ezúttal egy 40 tagból álló bizottmány rögtöni megválasztását indítványozza, mely munkakörét a törvénykezési eljárás összes ágára, egyúttal az ügyvédi egyletre is kiterjesztvén, rendszeres reformjavaslatát a közgyűlésnek mutassa be; egyúttal a sürgősebb eljárási hiányok feletti javaslattétel végett e nagy bizottmány rögtön válasszon kebléből egy kisebb bizottmányt. Többen közbe szólnak, végre Szilágyi V. indítványa közakarattal elfogadtatik; a bizottmány megválasztása szerdára f. hó 8 ra halasztatik. — (A magyar k. müv. társulat) f.hó 4-én tartott rendkívüli választmányi ülésében elhatározta, hogy fölmerült némely fontosabb ügyek elintézése végett, melyek netalán az alapszabályok több pontjainak megváltoztatását is fognák szükségessé tenni — f. hó 19 éve közgyűlést hirdessen, miről [a társulat tagjai még külön meghívó által is lesznek értesítendők. A gyűlés további határozatai közül megemlítendőnek tartjuk, hogy a jövő évi farsang alatt is fog a társulat segélyezési és tisztán művészeti czéljainak elősegítésére művészbált rendezni, melynek előkészületei egy külön bizottság teendőit fogják képezni. A titkár több új tag belépéséről tett jelentést, valamint arról is, hogy Krajcsik Ferencz ur a nyugdíjintézet javára 5. o. o. forintot ajándékozott. Végre egy, az évkönyvbe becsúszott hibának javítását szükségesnek vélte a választmány időközben is köztudomásra juttatni. Az igazgató választmány tagjainak névsorából ugyanis tévedésből kimaradt egy a társulat érdekeit melegen felkarolt választmányi tag .Havas Sándor ur neve, mi ezennel helyreigazittatik. Pest 1865. nov. 5. Keleti Gusztáv, t. szerk. — (Gyors vonatok) fognak közlekedni dec elejétől kezdve Bécs és Pest közt naponkint, s ez által háromszoros postai közlekedésre nyílik alkalom. — (A redoute-falfestményekkel) Wagner és Lotz már elkészültek. — (A Ferencz-ügyben), mint előre jelentettük, vasárnap volt nagygyűlés gr. Nádasdy Lipót elnöklete alatt. Felolvastattak ez alkalommal az alapszabályok, s elvileg meglettek vitatva. A társulat czime jövőre: „Országos lelenczügyi társulat“ lesz. — (Magyar nyelvtörténeti szótár.) Mint a „P. H.“ Írja, az akadémia tegnapi osztályülésében a nyelvtud. bizottság érdekes indítvánnyal lépett fel. Előadván ugyanis a nagy szótárnak mintegy kiegészítését képezendő nyelvtörténeti szótár szükségességét, ennek szerkesztésével a bizottság Mátyás Flóriánt javasolja megbizatni. S hogy ez annál könnyebben eszközöltessék, indítványozza továbbá, hogy a jelenleg vidéken lakó Mátyás Pestre hivassék meg, s miután az akadémiai könyvtárban úgy is szükséges lesz még egy egyén alkalmazása, neveztessék ki Mátyás másod akadémiai alkönyvtárnoknak. Az indítványt az osztály elfogadta s ajánlani fogja az igazgatóság figyelmébe. — (Jó hir.) Fogarasról írják a „Korunknak : Nemes Fogaras vidéke csaknem kizárólag románokból álló középponti bizottmánya a f. hó 24-ik napján tartott ülésében az országgyűlést e folyó év november 19-ére Kolozsvárra egybehívó legfelsőbb leiratot, minden észrevétel, minden hozzászóllás nélkül tudomásul vévén, egyhangúlag megtette annak alapján a követválasztás iránti szükséges lépéseket. — Ez történt Fogaras vidékén — s ennélfogva teljes joggal tekintethetik ez mint csalhatatlan jele annak, miszerint a román értelmiség átlátja, s tökéletesen fölfogja, a jelen állását a politikának, s ha csak az a mi az övé, azaz nyelve s nemzetisége, a jogegyenlőség elve szerint megadatik, (a mint ez Fogaras vidékén tettleg meg van) kész a testvér magyar nemzettel kezetfogva az Ő Felsége által legkegyelmesebben nyújtott alkalmat felhasználván, szeretett közhazánk boldogítására egész erejéből közreműködni, lévén meggyőződve a felől, miszerint ezen két nemzetnek egy az érdeke. (A szerkesztőség csillag alatt megjegyzi, hogy e közvélemény egy román tekintélytől ered.) — Tápió-Szeléről írják lapunknak: Pathó Lajos helybeli becsületes lakosnak, 11 éves fia, e napokban feltévén kalapjára a „fehér tollat“ Máriássyt, abonyi választó kerületünk népszerű követjelöltjét, s 1861-ben valóságos országgyűlési képviselőjét élteté. Minden részrehajlás nélküli jó lelkű ember ebben semmi büntetésre méltót nem fog találni, s az ily gyermekes nyilatkozatok hallatára még ha az ellenpárton van is — legfeljebb elmosolyogná magát. Ámde a ki ezen, szerinte „botrányos (!) kiáltást: „Éljen!—y“ hallotta, t. i. a tápió-szelei rom. kath. káplán, J. S. ur, egészen máskép cselekedék. Ő Tisztelendősége ugyanis jónak látta a nevezett szegény fiút ártatlan tréfájáért lehuzatni, s nem irtózék reá önkezűleg olvasatlan 30—40 botot (!) vágni úgy annyira, hogy egészen kékre volt verve, ágyban fekvő beteg lett. Az apa szegény fiát orvos által megvizsgáltatta, panaszt emelendő s drasticus nevelési rendszere ellen. — Szabad legyen itt még egy más esetet is felhoznom, írja levelezőnk, mely szintén nagy türelmetlenségre mutat. Ugyanis Tápió Györgye különben igen derék bírája, fejébe vévén, hogy falujában csak „báró Orczyt“ szabad éltetni, a másik párton levők kalapjai mellől a fehér tollakat leszedette s ezen jelvény viselését betiltotta. Alig szükség említenem, hogy ily s ezekhez hasonló pártoskodási helytelen eljárás süggetlen korteskedési viszketeg folytán, a Máriássy pártja által is igen tisztelt s nagyrabecsült hazafi, báró Orczy Béla ur népszerűsége szenved. — (Engerth „Zentai csata“ czimü képe) november második felében közszemlére lesz kiállítva a redoute-teremben. November végével a budai várpalotába szállítják, miután ő Felsége e czélra vette meg. —Nemzeti színházi műsorozat nov. 7—12-ig: Kedd 7. Finelio; Szerda 8. Stuart Mária ; csüt. 9. Faust; Pénz. 10. Erdő szépe, 1-ször; Szomb. 11. Bánk bán; Vasárn. 12. Erdő szépe, 2-szor. — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek: hétfő 13. Rang és Szerelem; Kedd 14. Szép Ilon; Szerda 15. Páholy az operában l-ször és az égben; csat. 16. Álarczos bál; Pént. 17. Maróthbán; Szomb. 18 Hugenották. — (A kegyes tanitórendiek pesti nagy gymnásiumának) növendékeit segélyző egylet f. h. elsején tartó alakuló évi közgyűlését.— Választmányi tagokká lettek: b. Amelin Aladár, G. Batthyány Elemér, Bohus János, Cholnoky Sándor, Csávosy Béla, Ház Pál, Hegyessy László, G. Hugonnay Béla, Jankó Miklós, Járay Benő, Justh Gyula, Kovács István, Láncz Miksa, Láng Lajos, Mezey Sándor, Mutschenbacher Béla, Perczel Aurél, Reiszig Ede, Réczey Imre, Scitovszky János, és Tallián Béla. A válaszmányból elnökké megválasztatott: Csávosy Béla; pénztárnokká Réczey Imre; könyvtárnokká Cholnoky Sándor; főjegyzővé : Scitovszky János, ellenőrzé: Justh Gyula; és aljegyzővé Hegyessy László. Kelt Pesten, november hó 4-én 1865. Scitovszky János főjegyző. — (Helyreigazítás.) Gebaur tanár ur írja lapunknak Székesfehérvárról, miszerint valótlan és téves azon hit, mintha az ottani tanuló ifjúság egyik követjelölt mellett tömegesen tüntetett volna, miután a tanuló ifjúság e tüntetésről, mint véghez vittről, mit sem tud. Nyilatkozat.*) Én kegyeletet érzek minden igaz tekintély iránt, különösen pedig oly tekintély iránt, ki előtt az egész közvélemény meghajol. De nem lenne bennem egy szikra szabadelvűség, nem egy szikra becsületérzés, ha nem mernék politikai meggyőződésem védelmére kelni, csupán azért, mert egy tekintély az, kinek ezége alatt I rágalmaztatom. A „Politikai Hetilap“ octóber 30-diki számában, ahelyett,hogy programmomat ismerttetné, oly állításokat, vágyakat és tanokat fog rám, minőket én soha nem vallottam, mi nőket én magam is nevetségeseknek tartok, s minőket programmomból csak mesterséges csonkítások és szántszándékos elferdítések segélyével lehet kiböngészgetni. Hogy egyebekkel ne terheljem a közönséget, csak a következőkre kérem föl becses figyelmét. Én programmomban magamat parlamentaristának vallottam, azaz felelős magyar minisztériumot kívántam, a mint hogy én más mint felelős kormány híve, más mint parliamentarista nem is lehetnék. A parliamentarismus felelős kormánya, eddig divó franczia fölfogás szerint, kizárná a municipalis autonómiát és bureaukratikus központosítást kívánna. Hazánkra nézve azonban e merev központosítást a politikai gondolkodók túlnyomó része nem tartaná üdvösnek, ezért tette föladatává már Kossuth is, annak megoldását, hogy mikép lehetne nálunk a felelős kormány előnyeit élvezhetőkké tenni anélkül, hogy ezért municipális autonómiánknak lényegében csorbát kellene szenvedni? Ez értelemben programmomban én oda nyilatkoztam, miszerint e czélból mindenek előtt az összes végrehajtó hatalom állomásai mind szaklagos felügyelet alá, s a miniszteri tárczáknak megfelelő szaklagos rovatok alá lennének helyezendők, — hogy a közigazgatást kivéve, minden egyéb nagy rovatban kinevezett tisztviselők, magyar hivatalnokok lennének alkalmazandók, — hogy a közigazgatásban szerintem kivételkép egyelőre meghagyandók lennének ugyan a tiszti választások, azonban csakis a behozandó politikai qualificatio föltétele alatt, mire nézve, de egyéb okokból is azt óhajtottam, hogy valamint a közigazgatás a törvénykezéstől, úgy a politikai tanfolyam a magánjogitól már az egyetemen fakultásilag minél előbb elkülönítessék. Hogy mért szeretnék kivételt tenni a közigazgatásra nézve,ezt is körülményesen indokoltam programmomban, és ugyan, nem csupán népéletünk ősi, megszokott kedvtöltési hajlamaival, hanem azon nagyon komoly ténnyel is, miszerint 52, 60 vagy 72 municipium inkább sikeresben szegülhetne ellen a fölülről netán leható önkénynek, mint a merő bureaucratia élére állított néhány miniszter. Ebből áll mindössze is rokonszenvem a municipális autonómia iránt, határozott parliamenti ritmusom mellett, úgy hiszem, programmomból mindenki kiolvashatja, hogy e rokonszenv mindössze is csak a közigazgatásra kivételkép vonatkozik. A „Politikai hetilap“ azonban azt fogja rám, hogy én a franczia központosító rendszert majmolom, s mégis rögtön rá municipallistának vallom magamat anélkül, hogy a közigazgatást csak meg is említené, sőt inkább oly színezetet ad a dolognak, mintha én azt nem is tudnám, hogy a municipális autonómia a franczia központosító rendszernek „némileg ellentéte.“ Hasonlólag tudatlanságSzerk. - gal vádol azért is, hogy én azt mondom, miszerint a „miniszter semmit olyast végre ne hajthasson, mit az országgyűlés, mint törvényjavaslatot el nem fogad.“ Részrehajlatlan Ítész, ismervén bonyolult közjogi nehézségeinket, tán nem elégedett volna meg ezen egy váddal, hanem a „Politikai Hetilap“ kézpontjából tán tudatlanság helyett egyszerűen túlzással vádolt volna ez esetben engemet. Régóta beláttam már azon állítás igazságát, miszerint a magyar társadalom csak akkor leend egész, ha majd a még hiányzó nemzeti, azaz magyar polgári osztály is kellő magyar műveltséggel és közgazdászai horderővel helyreszervezkedendik. E meggyőződésem ösztönzött arra, hogy a korszerűleg szervezett polgári iskolák fölállítását sürgessem. És ezt nem röviden, de tán nagyon is hosszadalmasan indokoltam programmomban. Különösen fölhoztam pedig a legfontosabb vedvet, t. i. hogy német ajkú polgárságunk nagy tömegét az elemi tanfolyam nem bírja még benső érdekekkel a magyar nemzeti közművelődéshez odacsatolni, hanem hogy német ajkú polgárságunk nagy tömege sem gymnasiumba nem küldi gyermekeit a gymnasium humanistiicai, sem a reáltandába a reáltanodának túlterhelten tudományos iránya miatt, hanem legnagyobb részt otthon, német irodalom és közművelődés terén neveli őket, vagy épen Bécsbe, s egyéb német városokba küldi serdülő korukban, miután már a sovány elemi tanfolyamot itt a hazában elvégezték. És mit felel erre a „Politikai hetilap"? Meg sem érinti, sőt közvetve, eltagadja ezen egész indokolásomat, és — hogy triviális szavait használjam, holmi „nagypipájú, kevés dohány” magyar emberek közé sorol engem azon oknál fogva, minthogy én a polgári iskolák fölállítását csak avval indokoltam volna, miszerint a külföldön is vannak „Bürger Schulok.“ Végül én a terézvárosiaknak azt mondtam, hogy a magyar ipar csak akkor fogja majd a kellő lendületet megnyeretni, ha majd Magyarország is részt veene azon világkereskedelmi eszmékben és vállalatokban , melyek a művelt nyugatot máris foglalkoztatják. Ez okból azon óhajomat fejeztem ki, vajha a magyar törvényhozás maga fölkarolhatná minél előbb azon szerepet, mely a bécs-belgrádi, pest fiumei és post-oderbergi vasút kiépítésében nemzetünkre várakozik. Hogy a polgárosodás a belgrádkonstntinápolyi vonal bevégzését épen úgy sietteti mint ahogy a konstantinápoly-hindustáni s a petersburg-chinai vonalakat nyugati nagy magán vállalkozó társulatok sem tartják többé évtizedünk agyrémének, ennek elmondását a„Politikai Hetilap“ úgy látszik bárkinek inkább megbocsátotta volna, csak nekem nem. A „Politikai Hetilap“ ezen eszmét nekem nem bírja megbocsátani, hanem még azt is rám fogja, hogy azt ígértem a terézvárosiaknak , miszerint majd a Tháliaszínház lesz a jeruzsálemi, chinai és hindustani vasútvonalak indóháza. Valóban elszomorító, hogy ily lelkiismeretlenséggel erőlködik szabadelvűségünk egyik legünnepeltebb előharczosának közlönye rányomni a csörgő sapkát egy fiatal emberre, kiről maga is bevallja, hogy „politikai meggyőződése a legtisztább." Sok neme van a korteskedésnek ; némelyik csak azért igaztalan, mert durva erőszakot vagy leitatást használ, másik meg azért, mert rágalmakat terjeszt a követjelölt felől. A „Politikai Hetilap“ ünnepelt alapítója évtizedek előtt kiszállott már a síkra a durva kortesi erőszakoskodás ellen, már évtizedek óta fáradozik irodalmi műveivel a magyar szabadelvüség organizálásán , s most mégis elnézi, hogy igy elferditessék, igy rágalmaztassék tulajdon lapjában, egy követjelölt programmja csupán azért, mert szabadelvüségünk ünnepelt előharczosának a másik követjelölt kedvesebb ? Ha ezt teszi, akkor kár volt hát neki megírni a „Falu jegyző“-jét. — Avagy a szabadelvűség egynémely előharczosai csak a nepotismus kötelékeit tekintik nálunk szabadelvüségre, politikai türelemre ösztönözőknek, kötelezőknek? Avagy, oly pária vagyok-e tulajdon hazámban, hogy annak, ki engem a közönség előtt lehetetlenné tenni akar, nem is szükség kimondott szavaimat megértenie , politikai hitvallásomat átolvasásra méltatnia , hanem elég szavaimat egyszerűig elferdítenie, s úgy tálalni föl a nagyvilágnak, s a bécsi lapoknak, miszerint utóbbiak az elferdített hírek fölötti eszmélkedéseikkel nemzeti egyetértésünket, akár öntudatlanul, akár készakarva csak háborgathassák? Meglehet, a „Politikai Hetilapénak még nálunk nagyon sok szabad, s hogy még efféle lelkiismeretlen eljárása sem jár nálunk szomorú állapotunkban semmi különös veszéllyel, a „Politikai Hetilap“ ezen eljárása engemet mégis azon lovagokra emlékeztet, kik csak a velők hason magas családfáju nemeseknek szokták becsületszavukat megtartani. Ha én csak magam állnék itt az országban minden elvrokon nélkül, bizonyára nem ezen neméhez folyamodtam volna az elégtételnek. De miután elveimet több ezer hazafi osztja, kénytelen voltam választóim és elvrokonaim nevében fölszólalni. Senki annyira nem tiszteli az aristokratiát mint én; senki nem ismeri jobban a magyar aristokratia érdemeit mint én, és csak hazug ember foghatja rám, hogy én valaha a magyar aristokratia ellen, de különösen programmomban kikeltem volna. Úgy hiszem, világosan kimondtam programmomban, hogy a törvény nálunk eléggé democrata, s hogy nem lehet semmi kifogásunk e részben a törvény, az 1848-diki törvény ellen. Sem az 1848-diki törvény, sem az aristokratia ellen nem panaszkodtam én, hanem csak oda kívántam hatni csekély egyéniségemmel, hogy democrata elvbarátaink az én fölléptetésemet ürügyül használva a törvény pajzsa alatt a gyakorlati életben, szóval tette 1 is tehessenek valamit azon régi megrögzött előítéletek ellenében, melyeket csak a fölvilágosultak határozott egyetértése tehet ártalmatlanná, de melyeket a törvény holt betűje magában véve még meg nem semmisíthet. Tévednek a bécsi lapok, midőn azt állítják, hogy a magyar nemesség a polgárságot nem méltányolja ; nem nemességünkben, nem mágnásainkban mint köznemesi vagy főúri osztályban van most a hiba, hanem tulajdon hazai lapjainkban. A bécsi lapokat az vezethette csak félre, hogy a mi lapjaink — kivéve néhányat 1 ! *) Az utóbbi vád a sajtó orgánumai ellen minket is érdekel Schwar ugyan előbb néhány kivételt tesz, az eddigi elveiket megtagadott hírlapok javára, hanem végül ezt is eltörli, kimondván hogy addig is, míg egy olyan orgánumot alapíthatnak meg, mely a szabadelveket képviselendő, ahol lehet, ott nyilatkozik. Mi nem tagadjuk, hogy lehet igen sok árnyalata ; még a szabadelvűségnek, mely a mieinktől eltér, s nem csak joga, de szüksége is van mindez árnyalatoknak magát a lapirodalomban képviseltetni , hanem azt nem engedjük szemünkre vettetni, hogy mi bármely elvünknek, melyet egyszer bevallottunk, megtagadói lettünk volna. Még a választások alatt előforduló személyi kérdéseknél is mindig készek voltunk ott, ahol egy szabadelvű és más nem szabadelvű jelölt álltak egymással szembe, minden tehetségünkkel az elsőbb mellett nyilatkozni és buzdítani; de ott, ahol két szabadelvű és egyformán jó hazafinak ismert jelölt teszi egymással vitatottá az állomást, jó eleve határozott véleményt adtunk, s ebben később Deák Ferencz nyilatkozata által is megerősitettünk, hogy ily helyzetekben a közönség belátására kell egyedül bízni annak elhatározását, hogy a két derék ember közül melyik a derekabb ? s nincs kötelesség, mely a sajtót hasonló esetben másra, mint semlegességre kényszerítse. Ez válaszunk minden egyéb oldalról jövő neheztelésekre is. És ezért, nem értjük, hogy mi oka volt Sch. urnak bennünket hűtlenséggel vádolni szabadelveinkhez ? E vádnak csak akkor volna alapja, ha Sch. ur megválasztatása volna az iránt principiális kérdés, hogy valahára az országgyűlésen ne csak táblabirák legyenek jelen.Ugy de ez már rég legyőzött szempont, miután az 1861-iki országgyűlésen képviselték a nemzetet a nem nemes osztály fiai (Horváth D.,Ballagi, Hajnik, Ács, stb.) lelkészek (szám szerint 9. azok közt j 7 baloldali 2. centrum), lapszerkesztők és kiadók, írók, pénzügyi társulatok főnökei, statisticusok ; ült közöttüűk professionatus tanár, orvos, gépész, bányász, borász (az elősoroltak száma 26) és igy „egy“ i szaktudós leendő megválasztatását nem tekinthetjük a szűk keblű felfogáson törendő résnek, miután e rést rég megtörte a szabadelvűség, s annak fentartása most már csak az utánuk jövők magányérdemeitől függ-ezért a szabadelvütlenség vádját, ebből a kérdést bel támasztva, határozottan elhárítjuk fejünkről.