A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-13 / 9. szám
t. házat, hogy az előzmények után ezen iratokat felolvastatni méltóztassék. (Helyes.) Besze János, Böszörményi László és Bezerédy László az osztály véleményét, azaz a vizsgálatot, pártolták. Végül Tisza Kálmán indítványára a ház elhatározta, hogy ez ügyben holnap az összes iratok fel fognak olvastatni. Az ülés 3 - 3-kor szétoszlott. Holnap, jan. 13-án, d. e. 10 órakor nyilt ülés. Rövid szünet után a jegyzőkönyv elkészülvén felolvastatott, mire elnök lexja egy velős beszédben, — a mit lesz’szerencsénk teljes szövegében, közölni — a rendektől elbúcsúzik, s őket családi tűzhelyökhöz visszabocsátja, kifejezvén egyszersmind, hogy a rendek kivonatához képest hódoló tiszteletüket a kir. biztos ő excjának meg fogja vinni. Ezzel a gyűlés eloszlott, s a képviselők bucsutisztelgésöket tettek meg ő excjánál. („Kol. Közlöny.“) Tudósítások Erdélyből. XII. Országos ülés január 9-én. A jegyzőkönyvek felolvasása után, elnök ő exclja jelenti, hogy a királyi biztos ö excja egy átirat mellett a legfelsőbb leiratot megküldötte, melyeket azonnal fel fog olvastatni. Az átiratban a kir. biztos ö excja azon meghagyással küldi a karoknak és rendeknek a kir. válasz leiratot, hogy felolvastatása után az elnök a gyűlést azonnal napolja el. Ezután a szokásos három nyelven felolvastatott a kegyelmes királyi leirat, a mint következik : 5580. sz. Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Ilalics-, és Lodomérországok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély Nagy Fejedelme és Székelyek grófja stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865-dik évi Szt.Andráshó 19 éve Kolozsvár szabad királyi városunkban összegyűlt Kedvelt Erdély Nagy Fejedelemségünk országgyűlése tagjainak üdvöt és kegyelmünket. Folyó évi Szt. Mihály havának első napján kelt Királyi leiratnál fogva Kegyelmesen indíttatva érezvén Magunkat, Titeket Kedvelt Híveink, folyó évi Szt. András hó 19-kén Kolozsvár szabad királyi városunkban megújítandó országgyűlésre meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozásának kizárólagos tárgyául az általunk mindig érintetlen hagyott, kedvelt Erdély Nagy Fejedelemségünknek Magyar királyságunkkali egyesüléséről szóló 1848 dik évi l-ső törvényczikknek revisioját tűztük ki. Folyvást fenáll jelen év Mindszentházán kelt, királyi Leiratunkban is nyilvánított, mindkét ország boldogságát magában foglaló, azon szándékunk, hogy magyar kir. koronánkkal szoros benső kapcsolatban levő kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk államjogi viszonyainak nagyfontosságu kérdése kielégitőleg oldassék meg. Ifjabb komoly tanácskozástok folytán, folyó évi Karácsonda 18-ról kelt legalázatosabb felterjesztésiekben kiemeltétek Erdélynek Magyarországunkhozi szoros csatlakozásának politikai és népgazdászati fontosságát, egyúttal Erdély különböző nemzetiségei és vallásai érdekeinek helyes méltánylása által vezérelve Bömches Frigyes brassói követnek a szász nemzet érdekében és Hosszú József kolozsmegyei követnek a román nemzet érdekében tett szabályzott javaslatait a közös országgyűlés eleibe leendő terjesztésre ajánlatátok, és ezekhez képest görög keleti érsek báró Saguna András és a szebeni követ Rannicher Jakab és társainak külön véleményeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva, és nehogy az öszszes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása halasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyűlését, mely azon kérdések szabályozásával foglalkozand, kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk, érdekei megőrzése végett az 1848-ik évi választási rend és mód szerint képviselői által megküldhesse. (Az eredeti szövegben szóról szóra igy áll , — de látszik, hogy csak tollhibából. Szerk.) Midőn azonban Erdélynek ezen országgyűlésem képviseltetését megengedjük, ez azon határozott nyilatkozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsátott törvények jogi érvénye változást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymás közti, valamint ezeknek a birodalomhozi államjogi viszonyainak szabályozása alapján valósítható, ezeken kívül még kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbe vételétől, a különböző nemzetiségek és vallások által azok is méltányolt jogigényeinek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerű szabályozásától teszszük függővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, a jelen országgyűlést további intézkedésig elnapolandónak találjuk. Egyúttal rendelkezünk az iránt, hogy a magyar királyságunkban most folyamatban levő koronázási országgyűlésre küldendő erdélyi képviselők megválasztása haladék nélkül foganatba vétessék, valamint kellően intézkedünk az iránt is, hogy a k. hivatalosoknak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi VII. t. czikk első pontja által a főrendi táblán üléssel és szavazattal felruháztatott, minél gyorsabban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfejedelmi kegyelmünk, és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi szék fővárosunkban , Bécsben, december hó 25-ik napján, Urunk 1865. uralkodásunknak pedig 18-ik évében. Ferencz József. Gr. Haller Ferencz. Eö császári kir. apost. Felségének saját parancsára gr. Teleki Miklós Elnök ő excja kijelenti, hogy úgy a királyi biztosi izenet, mint a legf. kir. leirat tartalma és meghagyásához képest ezennel a jelen országgyűlést elnapolja. Zeyk kéri elnök ö excját, hogy a legfeleiratot méltóztassék dictaturára kiadni, hogy a képviselők hozzászólhassanak, mely kérést többen felállás által pártolnak. Elnök: Sajnálja, hogy a KK. és RR. ebbeli óhajtását nem teljesítheti. A legfelsőbb rendelet és a királyi biztosi exja utasítása után, e kérdésben kezei meg vannak kötve. Zeyk: Kéri, hogy előbbi kivánata jegyzőkönyvre vétessék legalább. Elnök: Miután a kérdéses nyilatkozat a naplókönyvben benne lesz, szóló kívánságának elég lesz téve. Elnök felszólítja az itélőmestert, hogy a mai gyűlésről szóló jegyzőkönyvet azonnal szerkeszsze össze, hogy hitelesíttessék. A követi programmok és az országyűlési teendők. VI. Brüssel, jan. 5. Egy külföldi lapnak zsidó levelezője egy pesti követnek ocrogálta a zsidó emancipatió zászlótartó dicsőségét. Én nem hiszem, hogy valamelyik követ az emancipatiót oly értelemben vette volna mint a levelező, mert az emancipatió nem vallásegyenlőség, és Magyarországnak a zsidó emancipatioféle kifejezésnek nincs is értelme. Az izlandi emancipált farmer — miután az emancipatió szó az izlandi katholikusok ügyében vált divatossá — úgy köztörvényi mint társadalmi tekintetben örömest cserélne sorsot a magyar állítólag nem emancipált zsidóval. Politikailag igaz , az izlandi farmer szavazatképes, mondhatni szavazatköteles, a magyar zsidó pedig nem az, de legalább le nem alacsonyíttatik szenvedőleges hitvány gépezetté, nem kényszeríttetik az izlandi farmerként lelkiismerete és meggyőződése ellen oly követre szavazni, kiről előre tudja, hogy tőle semmit sem várhat, sőt hogy ellensége. Ha az izlandi farmer lelkiismeretét emancipálni akarja, felveheti batyuját gyermekeitől és koldulhat meg könyörület vagy emberüzlet el nem szállítja valamely óceán-túli partra. Mikor Szemere belügyminiszter Heilprim Mihályt és több zsidó hazánkfiait, a zsidó emancipatiót illetőleg véleménynyilatkozatra felszólította, többen igen helyesen azt felelték , hogy nem kell zsidóemancipatio. Valóban mi az, mitől őket emancipálni szükséges ? A nyilvános és magán vallásgyakorlat közti leleményes különböztetés, az élet, ha nem is törvény által, meg van szüntetve. Senki sem tesz és nem is tehet a zsidó cultusnak és templomépitésnek vallástermészetü akadályt, sőt Magyarország clerusa a keresztényi szeretet és türelmesség oly magasztos példáját tudja felmutatni, minőt Európa egy nyugoti országának clerusa sem mutathat fel, hogy t. i. római kath. püspök zsidó templomnak alapkövét tette le. A zsidó kérdés a múltban vallásbeli volt, most pedig inkább politikai mint vallásbeli és társadalmi. Vallásilag és az egyház körében az egyenjogúság magát gyakorlatilag kivivta. Ha az 1848-dik évi törvények közjogi és következőleg vallásviszonyi elvei holmi revisio által megingattatnak, azon törvény is, mely a zsidóhitet a bevett vallások sorába igtatná, a zsidóknak politikailag még sem adna semmit sem. Addig, míg a törvényesen bevett sőt békekötések által világi és polgári viszonylatukban biztosított vallások a kivételes törvények és paktumok határai közt léteznek, a zsidók érdekében van, hogy a hozandó törvényben ne vallásukról, hanem róluk legyen szó, azaz általánosan és mindenkorra kimondassék, hogy ezentúl semminemű vallás politikai joguk élvezésének gátul nem szolgálhat, és hogy a zsidótól azért, mivel vallása törvényesen bevettnek nem nyilváníttatott, a választóképesség meg nem tagadtathatik. Tudjuk hogy a zsidók vallása sem egy, hogy az orthodox és talmudista hitfelekezet épen oly türelmetlen a reformált felekezet irányában, mint azt a keresztény hitfelekezetek közt tapasztaltuk. A törvényhozásnak pedig nem az a feladata, dogmatikai vitatkozásoknak tért nyitni, a haladást gátolni, és kinyomozni, melyik az igazi zsidó vallás, hanem az ország minden lakosainak, a magyar politikai nemzettest minden tagjának egyéni jogát és szabadságát biztosítani. Ha quakkerek, morva testvérek, methodisták, puseysták vagy a „libre pensée“ követői találtatnának polgártársaink közt, ki kellene-e őket a választóképességből vagy egyéb politikai jogok gyakorlatából zárni, mivel a törvény róluk hallgat? Miután hazánkban az état-civil behozva nincs, a vallás beczikkelyezésének vagy bevételének annyiban lenne értelme, amennyiben azáltal kimondatnék, hogy az état-civil hatóságával felruháztatik, de miután a zsidók azt a törvény felhatalmazása nélkül is gyakorolják, vallásuk tettleg be van véve és egyházi hatóságuk elismerve. Az államnak egyáltalában csak ott van beszólási joga, hol a vallás törvényei az állam törvényeibe ütköznek, következőleg joga sincs a státushatalomnak akármelyik polgárát a hazának vallási ürügy alatt honpolgári jogok gyakorlatától megfosztani. A vallási, valamint a nemzetiségi kérdés czíme a magyar törvényalkotás utóbbi korszakaiban mindig politikai gyúanyag gyártására felhasználtatott. Mikor az őrsön valami hitfelekezeti vagy nemzetiségi kérdés felmerült. Valamennyi úgynevezett törvényalkotó, kibékülő, sérelem - orvosló vagy reformhozó országgyűlést megelőzőleg két ellenkező légáramlatot lehetett észlelni, langyot és viharost, a szerint a mint Bécsből Aeolus uramat Zágrábra,Temesvárra vagy Nagy-Szebenbe kirendelték vagy Zephirrel enyelegtek. A spanyol jellegű korszakot nem említve, elég tanulságot gyűjthettünk Real fondor szeszélyeiről az 1791-ki, 1796-ki, 1807-, 48- és a 61-iki országgyűlések idejebeli vagy előzményes szereposztogatásokból. Valamennyi alkuban, még az 1791-kit, sőt az 1848-dikit sem véve ki, egy pár jó szem kihullott az alkurostából. Nem is hiszem, hogy politikusaink közt oly jámbor hites találkozzék, ki feltegye, hogy a Kurandák, Friedländerek, a közös parlament imádók, vagy a szakálos és más mamelukok, önpolitikai hitüket viszik vásárra. Ha a közös erszény destellált theoriájának oly kenetteljesen hódolnak, jele, hogy kiürítésében részesülhetni remélnek, másokkal pedig a kiüritettet megtöltetni. Bécsben a közös föld nem bir azon csodaerővel, minővel az a rómaiak idejében a középtenger körül birt, és a melynek emléke magát ígéretben legalább mai napig bizonyos hegyek közt fentartotta ; de annál nagyobb igéző hatalma van az erszény közösségének. Azért arra el kell készülve lenni , hogy bizonyos vallási, nemzetiségi, opportunitási, sőt még holmi lehetlen frankhoni és nem tudom miféle tárgynélküli szövetségkacsák nyomását nem lehetene sem fitymálni, sem kikerülni; de miután a Duna nem változtatja folyását és azt sem a Ver- Litza, sem a Sajna kedvéért nem fogja senki sem odahagyni, sem Ausztria hatalmát az Olt vizénél keresni, és miután végre a Duna hatalmasabb Budapestnél , mint Bécsnél, hol 24 óráig sem vetett i se Napóleonnak a birodalmi főváros elfoglalásában gátat, a legügyesebb diplomatiai gépész sem fogja azt Bécs felé ad nox-mann Bach vagy Schmerling visszahajtani. Lgh. A „Wfoifir Aboidpost^nak. (f) A „Wiener Abendpost“ terjedelmesen ismerteti meg olvasóival Jókai Mórnak a „Hon“ban megjelent azon czikkét, melyben a többi közt azon három alapelv van kimondva : 1. Magyarország állami önállósága. 2. Oly kormányforma, mely a többség véleményének érvényesítését biztosítja. 3. Hogy az ország alkotmánya ne tegye lehetlenné az örökös tartományok alkotmányos kifejlődését. Idézi továbbá a félhivatalos lap az érintett czikk következő sorait : „Valóban sajátságos logica : egy megelégedett országot félteni a kitöréstől, s a megnyugvást a malecontentusság előidézésében akarni feltalálni. Ha Magyarország törvényes uralkodója alatt boldog, alkotmányosan kormányzott, ugyan minő hiúsága, minő kilátása vezethetne e kötelmeiből való erőszakos kibontakozás megkísérlésére ?“ A Wiener Abendpost erre megjegyzi : „Ezen okoskodások helyessége ellen, elméletileg nem sok ellenvetést tehetni , de azért mégis erősen kérdés marad, hogy lehet-e azokat egyenként alkalmazni ? Vannak esetek, a midőn nem könnyű egy nemzetet kielégíteni, különösen akkor, a midőn a nemzet maga sem engedi magát kielégíteni. Az 1848-ks alkotmány megadása nem gátolta ,meg a kötelékek szétszakításának eszméjét. És e dolog igen practice illustrálja a „Hon“ állításait, habár e pillanatban távolról sincs szándékunkban azokat gyakorlatiaknak tartani. Az átalánosságban tartott erősítésekre csak átalánosságban tartott válaszok következnek.“ ------A „Wiener Abendpost“ szemleírójáról nagyon meglátszik, hogy az 1848-as törvényeket kizárólag az akkori „Wiener Zig“ közleményeiből ismeri. Itt, nálunk, akik a dolgokat lefolyni látták, egészen más fogalommal birnak az emberek az 1848 ki törvények kibocsátását követő eseményekről. Átalában véve, egy két külföldön megjelent történelmi munkán kívül, még senki sem írta meg : hogy kellett az 1848-ból az 1849- nek következni? Még az 1861-ki válaszfelirati viták alkalmával is a szónokok, jobbára csak az azon év után felmerült panaszokat sorolták elő. Az 1848 és 49-re igyekvőnek ráborítani a feledés fátyolét. Nem tanácsos tehát a „Wiener Abendpost“nak, a kormány ezen elismerten félhivatalos közlönyének, könnyelműleg odavetni azon állítást, hogy az 1848-iki alkotmány megadása nem gátolta meg a különszakadás eszméjét. Mert e tekintetben a nemzet igen ingerlékeny, s a bekövetkező válaszfelirat alkalmával, akadhat az országgyűlésen egy szónok, aki kötelességének véli, az 1848-ról 1849-re szóló átmenet állapotát újra emlékezetbe hozni, s kimutatni, hol kell keresni azon forrást, mely a szörnyű katastrófákat előidézte, mely egy részről a nemzetet majd eltemette, de más részről az orosz segedelmet igénybe vett kormányt oly útra terelte, hogy egyik rendszerből a másikba bukdácsol. Bach absolutismusát „definitiv organisation“ czím alatt mint örök időre szólót adta ki ; ily hangon szólt az oct. diploma, s végre a febr. 26-i patens is, mely három rendszer egymásután kivihetlennek találtatván, mai nap a kérdés megoldása legalább helyes kerékvágásba van hozva. Áll ugyanis az ígéret, hogy az alkotmány kérdésének megoldása egyenesen a népek közötti szabad egyezkedés útjára van bocsátva. Az 1848-iki alkotmány létrejötte „nem gátolá a különszakadás eszméjét.“ De a szakadás gondolatát nem a nagy öröm szülé, hogy immár ezen törvények szentesittettek, hanem azon rettegés, hogy felölről, nem csak ezen törvények visszavételét, hanem még az 1847-iki alkotmány megsemmisítését is czélul tűzték ki. Vájjon az 1849-ki év, nem az „Unbedingte Unterwerfung“ követelésével kezdődött? Vájjon ugyanazon év ápril havának közepét nem márczius hónap 4-re előzte meg, a midőn Magyarország kérlelhetlenül beolvasztatott a birodalomba, oly közös alkotmány által, mely a febr. 26-diki pátensnél is sokkal centralizálóbb volt , s a mely még a belügyi autonómiának azon látszatát sem adá meg, melyet Schmerling úr műve legalább egyelőre még megkímélni látszott ? 1848-ban, az év kinyílt tavaszán a nemzet a legőszintébb öröm tengerében úszott. Mindenki erősen meg volt győződve, hogy most már annyi küzdelem után szép, csendes, nyugalmas napok következnek be, s a nemzet megérte arany korszakának hajnalát. Az 1848-ki pozsonyi országgyűlés optima fide sok alig halasztható kérdés megoldását őszinte bizalommal, a legközelebb tartandó országgyűlés bölcseségére bízta. Magát az oly roppant fontossággal biró választási törvényt is ideiglenesnek nevezte ; a megyék sistematicus rendezését és a felelős miniszteri kormányzás formájához alkalmazását is, a következő évi országgyűlésre hagyta. Ez történt a nemesi birtokos osztályt annyira elsőrendben érdeklő úrbéri kárpótlás dolgával is. Nem bizonyítják a tények, hogy 1848-ban a honatyák, ezen törvényeket őszinte lélekkel, és legális értelem közt indítványozták , és épen úgy fogadták azok szentesítését is ? Amidőn a minisztérium Pestre érkezett, itt legelőször is,a legkedélyesebb lassúsággal kezdett szervezkedni, és mint aki meggyőződve van, hogy mindenre elég ideje van. Hetek múltak el, míg egy-egy kinevezést tett. Még hivatalos lapját a „Közlöny“-t is csak jun. 8-án inditá meg Nyár derekán már a reactio felépitő várait az ország határszélein, s az ausztriai tábornokok Zágrábban, Szebenben, Temesvárott stb. stb. megtették készületeiket. És a magyar minisztérium ? egyik hivatalos rendeletet a másik után nyerte ki, Bécsből, a horvát bán ellen, maga pedig itthon komolyan indítványozá, hogy az ország fegyveres segítséget adjon az épen folyamatban levő olaszországi háborúra. Azután események következtek be, melyek a nemzetet fokonként vezérlék a kétségbeesés örvényébe. A „Zerreiszung des Bandes“ eszméjét nem az 1848-ks törvények keltették fel, s csak akkor merültek fel ily gondolatok, a midőn tények állottak elé, melyek bebizonyiták, hogy nem csak az 1848-ai, de még az azelőtti törvények visszavonása, s az ország beolvasztásának műve minden áron megkísértve, és egyszersmind az arra alkalmasnak látszó eszközök kiszámított terv szerint nála is lettek téve. — Hoc. fonte derivata scedades. Néhány szó a fővárosban megalakítandó ifjúságikörről. Az ifjúsági kör alapszabályait az előleges közgyűlés megbízása folytán, a megbízottak személyesen nyújtották át dec. 31-én főtárnokmester úr ő excellentiájának, s általa kegyesen fogadtatván , miután az egylet czélját szóval is előadták volna : azon megnyugtató nyilatkozattal bocsátottak el, hogy kifejtett nézeteik helyesek, s hogy ő excellentiája alapszabályaikat különös figyelmére fogja méltatni. Í És igy lehet reménylenünk, hogy az ifjúság kör rövid időn megalakul. Addig is álljon itt néhány szó a megalakítás indokáról, az egylet czéljáról és működése irányáról ismertetés végett s igazolására az ifjúságnak , akiket eddig, maguk tartásánál fogva méltán vádolt a közvélemény részvétlenséggel és tétlenséggel. Az egylet megalakítására az ifjúság azon nagyrabecsülendő önbeismerése szolgált indokul hogy az elmúlt évek alatt keveset foglalkozván a komoly munkálkodással, annyira elmaradt, hogy nem volna képes megfelelni azon nagy feladatnak, ami reá várakozik, s hogy épen azért komolyabb irányt kell vennie , hogy sokszorozott szorgalommal rövid idő alatt pótolja ki az évek hosszú sorának mulasztásait. Ezen ezev elérésének elősegítésére állítatnék fel az ifjúsági kör,alkalmat nyújtana arra, hogy az ifjúság magát komoly irányban képezhesse, hogy egymást felismerje, tisztázza nézeteit, hogy a komoly munkálkodást megkedvelje, becsülni tanulja, és hogy összeszokván, tenyésztessék el lassanként azon hézag, mely nálunk a társadalom különböző osztályaihoz tartozó egyének között, fájdalom, hogy oly nagy mértékben feltalálható. Az egyletnek tagja lehet minden önálló gondolkozású, reális irányú valódi műveit ember, lakásra és foglalkozásra való tekintet nélkül, • tehát úgy az ügyvéd, mint a mérnök, orvos, gazda, stb.,habár pályáját még be nem végezte volna is, lakjék vidéken vagy a fővárosban. Az egyletnek külön helyisége a tagok és az általuk bevezetett vendégek számára, naponkint reggeltől késő estig nyitva lesz , ahol hírlapolvasás s a nyilvános és magánélet gyakorlati és elméleti kérdéseinek megvitatása fognak üdvös, tanuságos időtöltésül szolgálni. Ezenkívül az ismeret - és írás- vagy beszédbeni gyakorlatszerzés érdekében lesznek úgynevezett küzülések, hol a tagok tetszés szerint kiválasztott tudományos vagy gyakorlati kérdések felett felolvasást vagy előadást tartanak. Vendégek ezen közülésen is lehetnének jelen. Az egylet helyiségében az itt felemlítetteken kívül semmi egyéb időtöltés, mint tekézés vagy kártyázásra, amit tagjai a kávéházakban feltalálhatnak — hely nem adatik , azonban a kávéházi italok kiszolgáltathatók. Elég lesz talán az ifjúsági körről ennyit mondanunk, hogy fölismerve az egyletnek üdvös czélját, az ifjúságnak nemes törekvését : velünk együtt mindenki óhajtsa, hogy az minél előbb megalakuljon, s mindenkinek örömmel teljék el kebele a felett, — hogy a fiatalságban a minden szép és minden jó iránt való lelkesedés most is épen úgy lobog, mint bármikor, — hogy a fiatalság felfogta rendeltetését,elmaradását elfogulatlanul elismerte, és most sokszorozott erővel kíván egyesülni a komoly munkálkodásra, magántudósítások által jöttek tudomásra. Ezen titkolni óhajtott tények egyike az, hogy egyik legfontosabb madridi laktanyában katonai erőszak használtatott a legénység lefegyverzésére ; a másik meg az, hogy a felkelők üldözésére kiküldött katonaság egy része átpártolt Prímhez. Egy ízben már meglehetős közel állottak szemben az üldözők és üldözöttek, de az összeütközés kikerültetett, mert Prím, miután mindennemű megkívántató fegyvernemmel áll szemben, ő pedig még csak lovassággal rendelkezhetett, elhamarkodásnak tekintette volna az összeütközést, annyival inkább, minthogy lovassága tizenhárom óráig tartott sebes hadmenet által egészen ki volt fárasztva, s ily esetben a felkelés kezdetén, az első csatavesztés könnyen kétségessé tehetné az egész felkelés sikerülését. Jó fogás volt tehát tőle, hogy az argandai hidat elrontotta, s üldözőit kényszerűl egész Aranjuezig visszavonulni, akik ott lettek kénytelenek a Tájón átkelni, melyen nagyon kevés híd van, s ámbár nem széles, de mélységét, s azt tekintve, hogy vékony jég lepi, alig lehetséges ez idő szerint hid nélkül átkelni. A miniszteri lapok bevallják, hogy parasztok is csatlakoztak a felkeléshez, és pedig jelentékeny számmal, s így a felkelés nem tekinthető puszta katonai lázadásnak. Megeshetik, hogy mielőtt a felkelők Saragossába elérhetnének, mely idő alatt elég erős számra felszaporodnának, döntő ütközet is leend. Egyébiránt azt is rebesgetik, hogy már ez a város is megtette a maga „pronunciamento“-ját, az pedig bizonyosnak tartatik, hogy okvetlen részt veend a felkelésben. Burgosi zavargásokról hallani különféle híreket, de bizonyosat semmit se tudhatni. Madrid, úgy látszik, hogy rendes szokása szerint utasítás folytán viseli magát csendesen. Ezekből kivehető, hogy a felkelésnek nem szándéka magát helyhez kötni. Madrid körül minden irányban terjed az. Zamora a portugalli határ mellett fekszik észak-nyugati irányban , a burgosi és saragosiai valószínű felkelés északi és észak-keleti irányban terjeszkedésére mutat a lázadásnak ; a Barcellonát illetőleg pedig a főkormányzó Hurtado tábornok erélyes kiáltványa elég világosan bizonyítja az a miatti aggodamat, hogy Catalonia kétszázezer lakossággal bíró fővárosát is féltik a Prímhez csatlakozástól. Ezenkívül — úgy látszik — még másfelől is nyomást érez a spanyol kormány. Ugyanis a barcelonai hatóságok szükségesnek tartották a Londonból érkező hajóknak megtiltani a kikötőbe befutást, s a környéken 20 mfldnyire kikötést, azon ürügy alatt, hogy Londonban kiütött a cholera , pedig tulajdonképen nem a cholerától hanem attól félnek, hogy Angolországból fegyverek csempésztetnek be a felkelők számára, s ezt akarták megakadályozni. A brit követ Madridban azonnal erélyes lépéseket tett ezen tilalom ellen, de még nem tudhatni, váljon rászánta-e magát a kormány ezen tilalom visszatételére. Az „Indepbeige“ legújabb madridi tudósításai szerint Prim már 6—7000 főnyi katonaság élén áll, mely két hadtestre van osztva, az egyiket maga vezényli, a másikat Miax de Bosch dandárparancsnok. Zabaa nem bízhatik egész megnyugvással csapataiban , s hasonló nyilatkozatot küldtek a burgosi valladolidi főkormányzó parancsnokok is. (Hallomás szerint Burgosben és Tarragonában zavargások sütöttek ki. Avila zászlóalja, akiről azt hiszik, hogy már Portugalliában van, csak azért vette volna útját Estremadura felé, hogy ott erősítse magát. Megjegyzésre méltó, miszerint ezen hírek Madridban magában is csak szállongó hírként merülnek fel. A kormány csak azt közli a „Gaceta de Madrid“-ban, amit akar. A közvélemény úgy van meggyőződve, hogy a felkelők csak erőszaporodást várnak, s Madrid ellen intézendik támadásukat, ahová a kormány még 5000 csendőrt rendelt, mivel a helyőrségben nem bízik eléggé. Az „Opinion Nat.“ mulatságosnak tarja a spanyol kormány abbeli zavartságát, hogy Prim tábornok hadútját úgy összevissza zavarja, miszerint majd északi, majd déli, végre nyugati irányban járatja. Xenophon csak egy gamin az ibériai felkelő főnökhöz képest, — mond csípősen az „Opin. Nat.“ — a spanyol hivatalos jelentésekre vonatkozással. A madridi hivatalos lap jan. 6-ki számában a belügyminiszternek a tartományi kormányzókhoz intézett rendeletét közli, melyhez képest : 1) a tartományaikban minden czím alatt előforduló társulatok megszüntettetnek ; 2) ha a szükség úgy kívánná, a felebbi társulatok irományai s oklevelei szigorú vizsgálat alá vettethetnek ; 3) vonakodás vagy ellenszegülés esetében, valamint akkor is, ha a kormányzó rendeletei alól alattomos kihúzódás forogna fenn, az illetők elfogatandók s a törvényszéknek átadatandók. 4) meghagyatik a kormányzónak, ugyanezen rendszabályok használása azon esetben, ha oka volna hinni, hogy kerületében a lázadók segítői léteznek. — Mindez nagy aggodalom mellett bizonyít. A „Moniteur“ igen kedvezőleg szól a spanyol dolgokról, egyebek közt azt mondja, hogy a felkelés csak alkalmat nyújtott a lakosságnak bebizonyítani ragaszkodását a királynéhez és a béke szeretetéhez, ami ha nem gúnyolódás akkor annak jeléül tekinthető, miszerint Print democraticus pronunciamentoját kezdik kényelmetlennek tekinteni a Tuilleriákban. A spanyolországi mozgalmak. Egy párisi levelező szerint különbséget kell tenni a spanyolországi sürgönyök között, mert azoknak egyenesen Madridból jövő része O’Donnel gondoskodása folytán annyira meg van nyirbálva, amint épen jónak tartják a nagy közönség elé bocsátani , míg a másik rész Barcelonából indíttatik el, szintén hivatalos kezeken keresztül, s tulajdonképen ezek se nyújtanak kellő felvilágosítást. A legújabb tudósítások szerint az Almanza ez-e'red azon zászlóalja, mely Avilában volt helyőrségen, az azon kerületbeli valamennyi vasútvonalt elrontotta, s azután külön vonattal elvonultak Medina del Compoból Zamorába. Azt még nem tudhatni, vájjon a spanyol-északi vasútra is kiterjesztetett-e a rombolás, amely Medina el Componál ágazik el. A spanyol lapoknak megtiltatott két tényről nem tenni említést, melyek Vidéki levelezések. Kapuvár, dec. 31-én 1865. Széplakon i. é. november 29-ikén kelt, az Idők Tanujában megjelent, s nekünk csak most tudomásunkra jutott czikk által kénszeritve érezzük magunkat a tényeknek ez eltorzított kiadását a hazai olvasó közönséggel a maguk valódiságában megismertetni. Fájdalommal kell érzelmeinket leirni, midőn az említett czikre s annak valószínű írójára visszagondolunk, mert hogy egy jószivü katholikus ember, különösen olyan, kit mi a morál példány képének hinni taníttattunk, saját párthivein kivül még az olvasó közönséget is tévútra akarja vezetni — ezt feltenni képesek nem valánk. Nem követeljük mi tőle azt, hogy elveit a barátság, sógorság és atyafiság kedvéért feláldozza, azt azonban megkívánhatjuk, hogy alaptalan rágaommal ne illesse azokat, kik hozzá ily közel állanak. Különben igen hisszük, miszerint a közlő szemtanúnak mind látó mind halló orgánuma ez alkalommal beteg lehetett, különben. Lukynich Mihály ur pártját leitatott népsöpredéknek nem nevezhetné, s reá saját párthívei kknél a megvesztegetettséget nem fogná. Fel tudjuk most már fogni az általa felhozott gyűlöletnek okát is, melylyel állítása szerint a nép az egyháziak irányában viseltetik, mert ha nem irtózott ily czikket az ország olvasó közönsége