A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-13 / 9. szám

t. házat, hogy az előzmények után ezen iratokat felolvastatni méltóztassék. (Helyes.) Besze János, Böszörményi László és Bezerédy László az osztály véleményét, azaz a vizsgálatot, pártolták. Végül Tisza Kálmán indítványára a ház elhatározta, hogy ez ügyben holnap az összes iratok fel fognak olvastatni. Az ülés 3 - 3-kor szétoszlott. Holnap, jan. 13-án, d. e. 10 órakor nyilt ülés. Rövid szünet után a jegyzőkönyv elkészülvén felolvastatott, mire elnök lexja egy velős beszéd­ben­, — a mit lesz’szerencsénk teljes szövegében, közölni — a rendektől elbúcsúzik, s őket családi tűzhelyökhöz visszabocsátja, kifejezvén egy­szersmind, hogy a rendek kivonatához képest hódoló tiszteletüket a kir. biztos ő excjának meg fogja vinni. Ezzel a gyűlés eloszlott, s a képviselők bucsu­­tisztelgésöket tettek meg ő excjánál. („Kol. Közlöny.“) Tudósítások Erdélyből. XII. Országos ülés január 9-én. A jegyzőkönyvek felolvasása után, elnök ő exclja jelenti, hogy a királyi biztos ö excja egy átirat mellett a legfelsőbb leiratot megküldötte, melyeket azonnal fel fog olvastatni. Az átiratban a kir. biztos ö excja azon meg­hagyással küldi a karoknak és rendeknek a kir. válasz leiratot, hogy felolvastatása után az elnök a gyűlést azonnal napolja el. Ezután a szokásos három nyelven felolvasta­tott a kegyelmes királyi leirat, a mint követ­kezik : 5580. sz. Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Ilalics-, és Lodomérországok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausz­tria főherczege, Erdély Nagy Fejedelme és Székelyek grófja stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865-dik évi Szt.­Andráshó 19 éve Kolozsvár szabad királyi városunkban összegyűlt Kedvelt Erdély Nagy Fejedelemségünk országgyűlése tagjainak üdvöt és kegyelmünket. Folyó évi Szt. Mihály havának első napján kelt Királyi leiratnál fogva Kegyelmesen indíttatva érezvén Magunkat, Titeket Kedvelt Híveink, folyó évi Szt. András hó 19-kén Kolozsvár sza­bad királyi városunkban megújítandó országgyű­lésre meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozá­sának kizárólagos tárgyául az általunk mindig érin­­tetlen hagyott, kedvelt Erdély Nagy Fejedelemsé­günknek Magyar királyságunkkali egyesüléséről szóló 1848 dik évi l-ső törvényczikknek revisio­­ját tűztük ki. Folyvást fenáll jelen év Mindszenthá­z­án kelt, királyi Leiratunkban is nyilvánított, mind­két ország boldogságát magában foglaló, azon szándékunk, hogy magyar kir. koronánkkal szo­ros benső kapcsolatban levő kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk államjogi viszonyainak nagyfontosságu kérdése kielégitőleg oldassék meg. Ifjabb komoly tanácskozástok folytán, folyó évi Karácsonda 18-ról kelt legalázatosabb felter­jesztésiekben kiemeltétek Erdélynek Magyaror­­szágunkhozi szoros­ csatlakozásának politikai és népgazdászati fontosságát, egyúttal Erdély kü­lönböző nemzetiségei és vallásai érdekeinek he­lyes méltánylása által vezérelve B­ö­m­c­h­e­s Frigyes brassói követnek a szász nemzet érde­kében és Hosszú József kolozsmegyei követnek a román nemzet érdekében tett szabályzott javas­latait a közös országgyűlés eleibe leendő terjesz­tésre ajánl­atátok, és ezekhez képest görög keleti érsek báró Saguna András és a szebeni követ Rannicher Jakab és társainak külön véleményeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva, és nehogy az ösz­­szes monarchiát érdeklő állam­jogi kérdések meg­oldása halasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyűlését, mely azon kérdések szabályozásával foglalko­­zand, kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk, ér­dekei megőrzése végett az 1848-ik évi válasz­tási rend és mód szerint képviselői által meg­­küldhesse. (Az eredeti szövegben szóról szóra igy áll , — de látszik, hogy csak tollhibából. Szer­k.) Midőn azonban Erdélynek ezen országgyűlé­sem képviseltetését megengedjük, ez azon hatá­rozott nyilatkozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsátott törvények jogi érvénye vál­tozást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egy­más közti, valamint ezeknek a birodalomhozi ál­lamjogi viszonyainak szabályozása alapján való­sítható, ezeken kívül még kedvelt Erdély Nagy­fejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbe vételétől, a különböző nemzetiségek és vallások által azok is méltányolt jogigényeinek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerű szabályozásától teszszü­k függővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, a jelen or­­szággyűlést további intézkedésig elnapolandónak találjuk. Egyúttal rendelkezünk az iránt, hogy a ma­gyar királyságunkban most folyamatban levő koronázási országgyűlésre küldendő erdélyi képviselők megválasztása haladék nélkül foga­natba vétessék, valamint kellően intézkedünk az iránt is, hogy a k. hivatalosoknak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi VII. t. czikk első pontja által a főrendi táblán üléssel és sza­vazattal felruháztatott, minél gyorsabban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagy­­fejedelmi kegyelmünk, és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi szék­ fővárosunkban , Bécs­­ben, december hó 25-ik napján, Urunk 1865. uralkodásunknak pedig 18-ik évében. Ferencz József. Gr. Haller Ferencz. Eö császári kir. apost. Felségének saját parancsára gr. Teleki Miklós Elnök ő excja kijelenti, hogy úgy a királyi biztosi izenet, mint a legf. kir. leirat tartalma és meghagyásához képest ezennel a jelen ország­gyűlést elnapolja. Z­e­y­k kéri elnök ö excját, hogy a legfe­leira­tot méltóztassék dictaturára kiadni, hogy a kép­viselők hozzászólhassanak, mely kérést többen felállás által pártolnak. Elnök: Sajnálja, hogy a KK. és RR. ebbeli óhajtását nem teljesítheti. A legfelsőbb rendelet és a királyi biztos­i exja utasítása után, e kér­désben kezei meg vannak kötve. Zeyk: Kéri, hogy előbbi kivánata jegyző­könyvre vétessék legalább. Elnök: Miután a kérdéses nyilatkozat a naplókönyvben benne lesz, szóló kívánságának elég lesz téve. Elnök felszólítja az itélőmestert, hogy a mai gyűlésről szóló jegyzőkönyvet azonnal szerkesz­­sze össze, hogy hitelesíttessék. A követi programmok és az országy­űlési teendők. VI. Brüssel, jan. 5. Egy külföldi lapnak zsidó levelezője egy pesti követnek oc­rogálta a zsidó emancipatió zászlótartó dicsőségét. Én nem hiszem, hogy valamelyik követ az emancipatiót oly értelemben vette volna mint a levelező, mert az emancipatió nem vallásegyenlőség, és Magyarországnak a zsidó emancipatioféle kifejezésnek nincs is értelme. Az izlandi emancipált farmer — miután az emancipatió szó az izlandi ka­­tholikusok ügyében vált divatossá — úgy köztörvényi mint társadalmi tekintetben örömest cserélne sorsot a magyar állító­lag nem emancipált zsidóval. Politikailag igaz , az izlandi farmer szavazatképes, mondhatni szavazatköteles, a magyar zsi­dó pedig nem az, de legalább le nem ala­­csonyíttatik szenvedőleges hitvány gépe­zetté, nem kényszeríttetik az izlandi far­merként lelkiismerete és meggyőződése ellen oly követre szavazni, kiről előre tudja, hogy tőle semmit sem várhat, sőt hogy ellensége. Ha az izlandi farmer lel­kiismeretét emancipálni akarja, felveheti batyuját gyermekeitől és koldulhat meg könyörület vagy emberüzlet el nem szál­lítja valamely óceán-túli partra. Mikor Szemere belügyminiszter Heil­­prim Mihályt és több zsidó hazánkfiait, a zsidó emancipatiót illetőleg véleménynyi­latkozatra felszólította, többen igen helye­sen azt felelték , hogy nem kell zsidó­­emancipatio. Valóban mi az, mitől őket emancipálni szükséges ? A nyilvános és magán vallásgyakorlat közti leleményes különböztetés, az élet, ha nem is törvény által, meg van szüntetve. Senki sem tesz és nem is tehet a zsidó cultusnak és tem­­plomépitésnek vallástermészetü akadályt, sőt Magyarország clerusa a keresztényi szeretet és türelmesség oly magasztos pél­dáját tudja felmutatni, minőt Európa egy nyugoti országának clerusa sem mutathat fel, hogy t. i. római kath. püspök zsidó templomnak alapkövét tette le. A zsidó­ kérdés a múltban vallásbeli volt, most pedig inkább politikai mint val­lásbeli és társadalmi. Vallásilag és az egyház körében az egyenjogúság magát gyakorlatilag kivivta. Ha az 1848-dik évi törvények közjogi és következőleg val­­lásviszonyi elvei holmi revisio által meg­­ingattatnak, azon törvény is, mely a zsi­dóhitet a bevett vallások sorába igtatná, a zsidóknak politikailag még sem adna semmit sem. Addig, míg a törvényesen be­vett sőt békekötések által világi és pol­gári viszonylatukban biztosított vallások a kivételes törvények és paktumok hatá­rai közt léteznek, a zsidók érdekében van, hogy a hozandó törvényben ne vallásuk­ról, hanem róluk legyen szó, azaz­ általá­nosan és mindenkorra kimondassék, hogy ezentúl semminemű vallás politikai joguk élvezésének gátul nem szolgálhat, és hogy a zsidótól azért, mivel vallása törvényesen bevettnek nem nyilváníttatott, a választó­képesség meg nem tagadtathatik. Tudjuk hogy a zsidók vallása sem egy, hogy az or­thodox és talmudista hitfelekezet épen oly türelmetlen a reformált felekezet irányá­ban, mint azt a keresztény hitfelekezetek közt tapasztaltuk. A törvényhozásnak pe­dig nem az a feladata, dogmatikai vitat­kozásoknak tért nyitni, a haladást gátolni, és kinyomozni, melyik az igazi zsidó vallás, hanem az ország minden lakosai­nak, a magyar politikai nemzettest min­den tagjának egyéni jogát és szabadságát biztosítani. Ha quakkerek, morva testvérek, me­­thodisták, puseysták vagy a „libre pen­sée“ követői találtatnának polgártársaink közt, ki kellene-e őket a választóképes­ségből vagy egyéb politikai jogok gya­korlatából zárni, mivel a törvény róluk hallgat? Miután hazánkban az état-civil behozva nincs, a vallás beczikkelyezésé­­nek vagy bevételének annyiban lenne ér­telme, a­mennyiben azáltal kimondatnék, hogy az état-civil hatóságával felruházta­­tik, de miután a zsidók azt a törvény fel­hatalmazása nélkül is gyakorolják, vallá­suk tettleg be van véve és egyházi ható­ságuk elismerve. Az államnak egyáltalá­ban csak ott van beszólási joga, hol a val­lás törvényei az állam törvényeibe üt­köznek, következőleg joga sincs a státus­hatalomnak akármelyik polgárát a ha­zának vallási ürügy alatt honpolgári jogok­­ gyakorlatától megfosztani. A vallási, valamint a nemzetiségi kérdés czíme a magyar törvény­alkotás utóbbi korszakaiban mindig politikai gyúanyag gyártására felhasználtatott. Mikor az őr­sön valami hitfelekezeti vagy nemzetiségi kérdés felmerült. Valamennyi úgynevezett törvényalkotó, kibékülő, sérelem - orvosló vagy reformhozó országgyűlést megelő­zőleg két ellenkező légáramlatot lehetett észlelni, langyot és viharost, a szerint a mint Bécsből Aeolus uramat Zágrábra,Te­mesvárra vagy Nagy-Szebenbe kirendel­ték vagy Zephirrel enyelegtek. A spa­nyol jellegű korszakot nem említve, elég tanulságot gyűjthettünk Real fondor sze­szélyeiről az 1791-ki, 1796-ki, 1807-, 48- és a 61-iki országgyűlések idejebeli vagy előzményes szereposztogatásokból. Vala­mennyi alkuban, még az 1791-kit, sőt az 1848-dikit sem véve ki, egy pár jó szem kihullott az alkurostából. Nem is hiszem, hogy politikusaink közt oly jámbor hites találkozzék, ki feltegye, hogy a Kurandák, Friedländerek, a kö­zös parlament imádók, vagy a szakálos és más mamelukok, önpolitikai hitüket viszik vásárra. Ha a közös erszény destel­­lált theoriájának oly kenetteljesen hódol­nak, jele, hogy kiürítésében részesülhetni remélnek, másokkal pedig a kiüritettet megtöltetni. Bécsben a közös föld nem bir azon csodaerővel, minővel az a rómaiak idejében a középtenger körül birt, és a melynek emléke magát ígéretben legalább mai napig bizonyos hegyek közt fentar­­totta ; de annál nagyobb igéző hatalma van az erszény közösségének. Azért arra el kell készülve lenni , hogy bizonyos vallási, nemzetiségi, opportunitási, sőt még holmi lehetlen frankhoni és nem tu­dom miféle tárgynélküli szövetségka­csák nyomását nem lehetene sem fity­málni, sem kikerülni; de miután a Duna nem változtatja folyását és azt sem a Ver- Litza, sem a Sajna kedvéért nem fogja senki sem odahagyni, sem Ausztria hatal­mát az Olt vizénél keresni, és miután végre a Duna hatalmasabb Budapestnél , mint Bécsnél, hol 24 óráig sem vetett i­ se Na­póleonnak a birodalmi főváros elfoglalá­sában gátat, a legügyesebb diplomatiai gépész sem fogja azt Bécs felé ad nox-mann Bach vagy Schmerling visszahajtani. L­­­gh. A „Wfoifir Aboidpost^nak. (f) A „Wiener Abendpost“ terjedelmesen is­merteti meg olvasóival Jókai Mórnak a „Hon“­­ban megjelent azon czikkét, melyben a többi közt azon három alapelv van kimondva : 1. Ma­gyarország állami önállósága. 2. Oly kormány­­forma, mely a többség véleményének érvényesí­tését biztosítja. 3. Hogy az ország alkotmánya ne tegye lehetlenné az örökös tartományok al­kotmányos kifejlődését. Idézi továbbá a félhivatalos lap az érintett czikk következő sorait : „Valóban sajátságos logica : egy megelégedett országot félteni a kitö­réstől, s a megnyugvást a malecontentusság elő­idézésében akarni feltalálni. Ha Magyarország törvényes uralkodója alatt boldog, alkotmányo­san kormányzott, ugyan minő hiúsága, minő ki­látása vezethetne e kötelmeiből való erőszakos kibontakozás megkísérlésére ?“ A Wiener Abendpost erre megjegyzi : „Ezen okoskodások helyessége ellen, elméle­tileg nem sok ellenvetést tehetni , de azért mégis erősen kérdés marad, hogy lehet-e azokat egyen­ként alkalmazni ? Vannak esetek, a midőn nem könnyű egy nemzetet kielégíteni, különösen ak­kor, a midőn a nemzet maga sem engedi magát kielégíteni. Az 1848-ks alkotmány megadása nem gátolta ,meg a kötelékek szétszakításának esz­méjét. És e dolog igen practice illustrálja a „Hon“ állításait, habár e pillanatban távolról sincs szán­dékunkban azokat gyakorlatiaknak tartani. Az átalánosságban tartott erősítésekre csak átalá­­nosságban tartott válaszok következnek.“ ------A „Wiener Abendpost“ szemleírójáról nagyon meglátszik, hogy az 1848-as törvényeket kizárólag az akkori „Wiener Zig“ közleményei­ből ismeri. Itt, nálunk, a­kik a dolgokat lefolyni látták, egészen más fogalommal birnak az em­berek az 1848 ki törvények kibocsátását követő eseményekről. Átalában véve, egy két külföldön megjelent történelmi munkán kívül, még senki sem írta meg : hogy kellett az 1848-bó­l az 1849- nek következni? Még az 1861-ki válasz­felirati viták alkalmával is a szónokok, jobbára csak az azon év után felmerült panaszokat so­rolták elő. Az 1848 és 49-re igyekvőnek ráborí­tani a feledés fátyolét. Nem tanácsos tehát a „Wiener Abendpost“­­nak, a kormány ezen elismerten félhivatalos közlönyének, könnyelmű­leg odavetni azon állí­tást, hogy az 1848-iki alkotmány megadása nem gátolta meg a különszakadás eszméjét. Mert e tekintetben a nemzet igen ingerlékeny, s a bekövetkező válaszfelirat alkalmával, akad­hat az országgyűlésen egy szónok, a­ki köteles­ségének véli, az 1848-ról 1849-re szóló átmenet állapotát újra emlékezetbe hozni, s kimutatni, hol kell keresni azon forrást, mely a szörnyű katas­­trófákat előidézte, mely egy részről a nemzetet majd eltemette, de más részről az orosz sege­delmet igénybe vett kormányt oly útra terelte, hogy egyik rendszerből a másikba bukdácsol. Bach absolutism­usát „definitiv organisation“ czím alatt mint örök időre szólót adta ki ; ily hangon szólt az oct. diploma, s végre a febr. 26-i patens is, mely három rendszer egymásután kivihetlen­­nek találtatván, mai nap a kérdés megoldása legalább helyes kerékvágásba van hozva. Áll ugyanis az ígéret, hogy az alkotmány kérdésé­nek megoldása egyenesen a népek közötti sza­bad egyezkedés útjára van bocsátva. Az 1848-iki alkotmány létre­jötte „nem gátolá a különszakadás eszméjét.“ De a szakadás gondolatát nem a nagy öröm szülé, hogy immár ezen törvények szentesittettek, hanem azon rettegés, hogy felölről, nem csak ezen törvények visszavételét, hanem még az 1847-iki alkotmány megsemmisítését is czélul tűzték ki. Vájjon az 1849-ki év, nem az „Unbedingte Unterwerfung“ követelésével kezdődött? Vájjon ugyanazon év ápril havának közepét nem már­­czius hónap 4-re előzte meg, a midőn Magyaror­szág kérlelhetlenül beolvasztatott a birodalomba, oly közös alkotmány által, mely a febr. 26-diki pátensnél is sokkal centralizálóbb volt , s a mely még a belügyi autonómiának azon látszatát sem adá meg, melyet Schmerling úr műve legalább egyelőre még megkímélni látszott ? 1848-ban, az év kinyílt tavaszán a nemzet a legőszintébb öröm tengerében úszott. Min­denki erősen meg volt győződve, hogy most már annyi küzdelem után szép, csendes, nyugal­mas napok következnek be, s a nemzet meg­érte arany korszakának hajnalát. Az 1848-ki pozsonyi országgyűlés optima fide sok alig halasztható kérdés megoldását őszinte bizalom­mal, a legközelebb tartandó országgyűlés böl­­cseségére bízta. Magát az oly roppant fontosság­gal biró választási törvényt is ideiglenesnek ne­vezte ; a megyék sistematicus rendezését és a fe­lelős miniszteri kormányzás formájához alkalma­zását is, a következő évi országgyűlésre hagyta. Ez történt a nemesi birtokos osztályt annyira elsőrendben érdeklő úrbéri kárpótlás dolgával is. Nem bizonyítják a tények, hogy 1848-ban a honatyák, ezen törvényeket őszinte lélekkel, és legális értelem közt indítványozták , és épen úgy fogadták azok szentesítését is ? A­midőn a minisztérium Pestre érkezett, itt legelőször is,a legkedélyesebb lassúsággal kezdett szervezkedni, és mint a­ki meggyőződve van, hogy mindenre elég ideje van. Hetek múltak el, míg egy-egy kinevezést tett. Még hivatalos lapját a „Közlöny“-t is csak jun. 8-án inditá meg Nyár derekán már a reactio felépitő várait az ország határszélein, s az ausztriai tábornokok Zágrábban, Szebenben, Temesvárott stb. stb. megtették készületeiket. És a magyar minisztéri­um ? egyik hivatalos rendeletet a másik után nyerte ki, Bécsből, a horvát bán ellen, maga pe­dig itthon komolyan indítványozá, hogy az or­szág fegyveres segítséget adjon­ az épen folya­­matban levő olaszországi háborúra. Azután ese­mények következtek be, melyek a nemzetet fo­konként vezérlék a kétségbeesés örvényébe. A „Zerreiszung des Bandes“ eszméjét nem az 1848-ks törvények keltették fel, s csak akkor merültek fel ily gondolatok, a midőn tények ál­lottak elé, melyek bebizonyiták, hogy nem csak az 1848-ai, de még az azelőtti törvények vissza­vonása, s az ország beolvasztásának műve minden áron megkísértve, és egyszersmind az arra al­kalmasnak látszó eszközök kiszámított terv sze­rint nála is lettek téve. — Hoc. fonte derivata sced­ades. Néhány szó a fővárosban megalakítandó ifjúsági­­körről. Az ifjúsági kör alapszabályait az előleges köz­gyűlés megbízása folytán, a megbízottak szemé­lyesen nyújtották át dec. 31-én főtárnokmester úr ő excellentiájának, s általa kegyesen fogad­tatván , miután az egylet czélját szóval is előad­ták volna : azon megnyugtató nyilatkozattal bo­­csátottak el, hogy kifejtett nézeteik helyesek, s hogy ő excellentiája alapszabályaikat különös figyelmére fogja méltatni. Í És igy lehet reménylenünk, hogy az ifjúság kör rövid időn megalakul. Addig is álljon itt néhány szó a megalakítás indokáról, az egylet czéljáról és működése irányáról ismertetés vé­gett s igazolására az ifjúságnak , a­kiket eddig, maguk tartásánál fogva méltán vádolt a k­özvéle­mény részvétlenséggel és tétlenséggel. Az egylet megalakítására az ifjúság azon nagyrabecsülendő önbeismerése szolgált indokul hogy az elmúlt évek alatt keveset foglalkozván a komoly munkálkodással, annyira elmaradt, hogy nem volna képes megfelelni azon nagy feladatnak, a­mi reá várakozik, s hogy épen azért komolyabb irányt kell vennie , hogy sokszoro­zott szorgalommal rövid idő alatt pótolja ki az évek hosszú sorának mulasztásait. Ezen ezev elérésének elősegítésére állítatnék fel az ifjúsági kör,alkalmat nyújtana arra, hogy az ifjúság magát komoly irányban képezhesse, hogy egymást fel­ismerje, tisztázza nézeteit, hogy a komoly mun­kálkodást megkedvelje, becsülni tanulja, és hogy összeszokván, t­enyésztessék el lassanként azon hézag, mely nálunk a társadalom különbö­ző osztályaihoz tartozó egyének között, fájda­lom, hogy oly nagy mértékben feltalálható. Az egyletnek tagja lehet minden önálló gon­dolkozású, reális irányú valódi műveit ember, lakásra és foglalkozásra való tekintet nélkül, • tehát úgy az ügyvéd, mint a mérnök, orvos, gazda, stb.,habár pályáját még be nem végezte volna is, lakjék vidéken vagy a fővárosban. Az egyletnek külön helyisége a tagok és az általuk bevezetett vendégek számára, naponkint reggeltől késő es­tig nyitva lesz , a­hol hírlapolvasás s a nyilvános és magánélet gyakorlati és elméleti kérdéseinek megvitatása fognak üdvös, tanuságos időtöltésül szolgálni. Ezenkívül az ismeret - és írás- vagy beszédbeni gyakorlatszerzés érdekében lesznek úgynevezett küzülések, hol a tagok tetszés sze­rint kiválasztott tudományos vagy gyakorlati kérdések felett felolvasást vagy előadást tartanak. Vendégek ezen közülésen is lehetnének jelen. Az egylet helyiségében az itt felemlítetteken kívül semmi egyéb időtöltés, mint tekézés vagy kártyázásra, a­mit tagjai a kávéházakban felta­lálhatnak — hely nem adatik , azonban a ká­véházi italok kiszolgáltathatók. Elég lesz talán az ifjúsági körről ennyit mon­danunk, hogy fölismerve az egyletnek üdvös czélját, az ifjúságnak nemes törekvését : velünk együtt mindenki óhajtsa, hogy az minél előbb megalakuljon, s mindenkinek örömmel teljék el kebele a felett, — hogy a fiatalságban a min­den szép és minden jó iránt való lelkesedés most is épen úgy lobog, mint bármikor, — hogy a fiatalság felfogta rendeltetését,elmaradását elfogu­latlanul elismerte, és most sokszorozott erővel kíván egyesülni a komoly munkálkodásra, magán­tudósítások által jöttek tudomásra. Ezen titkolni óhajtott tények egyike az, hogy egyik legfontosabb madridi laktanyában katonai erő­szak használtatott a legénység lefegyverzé­sére ; a másik meg az, hogy a felkelők üldözésé­re kiküldött katonaság egy része átpártolt Prím­hez. Egy ízben már meglehetős közel állottak szemben az üldözők és üldözöttek, de az össze­ütközés kikerültetett, mert Prím, miután minden­nemű megkívántató fegyvernemmel áll szemben, ő pedig még csak lovassággal rendelkezhetett, elhamarkodásnak tekintette volna az összeütkö­zést, annyival inkább, minthogy lovassága tizen­három óráig tartott sebes hadmenet által egészen ki volt fárasztva, s ily esetben a felkelés kezde­tén, az első csatavesztés könnyen kétségessé te­hetné az egész felkelés sikerülését. Jó fogás volt tehát tőle, hogy az argandai hidat elrontotta, s üldözőit kényszerűl egész Aranjuezig visszavo­nulni, a­kik ott lettek kénytelenek a Tájón átkel­ni, melyen nagyon kevés híd van, s ámbár nem széles, de mélységét, s azt tekintve, hogy vé­kony jég lepi, alig lehetséges ez idő szerint hid nélkül átkelni.­­ A miniszteri lapok bevall­ják, hogy parasztok is csatlakoztak a felkelés­hez, és pedig jelentékeny számmal, s így a fel­kelés nem tekinthető puszta katonai lázadásnak. Megeshetik, hogy mielőtt a felkelők Saragossá­­ba elérhetnének, mely idő alatt elég erős számra felszaporodnának, döntő ütközet is leend. Egyéb­iránt azt is rebesgetik, hogy már ez a város is megtette a maga „pronunciamento“-ját, az pedig bizonyosnak tartatik, hogy okvetlen részt veend a felkelésben. Burgosi zavargásokról hallani kü­lönféle híreket, de bizonyosat semmit se tudhat­ni. Madrid, úgy látszik, hogy rendes szokása sze­rint utasítás folytán viseli magát csendesen. Ezekből kivehető, hogy a felkelésnek nem szándéka magát helyhez kötni. Madrid körül minden irányban terjed az. Zamora a portugalli határ mellett fekszik észak-nyugati irányban , a burgosi és saragosiai valószínű felkelés északi és észak-keleti irányban terjeszkedésére mu­tat a lázadásnak ; a Barcellonát illetőleg pedig a főkormányzó Hurtado tábornok eré­lyes kiáltványa elég világosan bizonyítja az a miatti aggod­amat, hogy Catalonia két­száz­ezer lakossággal bíró fővárosát is féltik a Prímhez csatlakozástól. Ezenkívül —­ úgy lát­szik — még másfelől is nyomást érez a spanyol kormány. Ugyanis a barcelonai hatóságok szük­ségesnek tartották a Londonból érkező hajók­nak megtiltani a kikötőbe befutást, s a környé­ken 20 mfldnyire kikötést, azon ürügy alatt, hogy Londonban kiütött a cholera , pedig tulajdonké­pen nem a cholerától hanem attól félnek, hogy Angolországból fegyverek csempésztetnek be a felkelők számára, s ezt akarták megakadályozni. A brit követ Madridban azonnal erélyes lépése­ket tett ezen tilalom ellen, de még nem tudhatni, váljon rászánta-e magát a kormány ezen tilalom visszatételére. Az „Indep­­beige“ legújabb madridi tudósítá­sai szerint Prim már 6—7000 főnyi katona­ság élén áll, mely két hadtestre van osztva, az egyiket maga vezényli, a másikat M­i­­­a­x de Bosch dandárparancsnok. Z­a­b­a­­­a nem bíz­­hatik egész megnyugvással csapataiban , s ha­sonló nyilatkozatot küldtek a burgosi valladolidi főkormányzó parancsnokok is. (Hallomás szerint Burgosben és Tarragonában zavargások sütöttek ki. Avila zászlóalja, akiről azt hiszik, hogy már Portugalliában van, csak azért vette volna útját Estremadura felé, hogy ott erősítse magát. Megjegyzésre méltó, miszerint ezen hírek Mad­ridban magában is csak szállongó hírként me­rülnek fel. A kormány csak azt közli a „Ga­­ceta de Madrid“-ban, amit akar. A közvélemény úgy van meggyőződve, hogy a felkelők csak erő­­szaporodást várnak, s Madrid ellen intézendik támadásukat, a­hová a kormány még 5000 csend­őrt rendelt, mivel a helyőrségben nem bízik elég­gé.­­ Az „Opinion Nat.“ mulatságosnak tarja a spanyol kormány abbeli zavartságát, hogy Prim tábornok hadútját úgy összevissza zavarja, mi­szerint majd északi, majd déli, végre nyugati irányban járatja. Xenophon csak egy gamin az ibériai felkelő főnökhöz képest, — mond csípő­sen az „Opin. Nat.“ — a spanyol hivatalos je­lentésekre vonatkozással. A madridi hivatalos lap jan. 6-ki számában a belügyminiszternek a tartományi kormányzók­hoz intézett rendeletét közli, melyhez képest : 1) a tartományaikban minden czím alatt előfor­duló társulatok megszüntettetnek ; 2) ha a szük­ség úgy kívánná, a felebbi társulatok irományai s oklevelei szigorú vizsgálat alá vettethetnek ; 3) vonakodás vagy ellenszegülés esetében, vala­mint akkor is, ha a kormányzó rendeletei alól alattomos kihúzódás forogna fenn, az illetők elfo­­gatandók s a törvényszéknek átadatandók. 4) meghagyatik a kormányzónak, ugyanezen rend­szabályok használása azon esetben, ha oka vol­na hinni, hogy kerületében a lázadók segítői léteznek. — Mind­ez nagy aggodalom mellett bizonyít. A „Moniteur“ igen kedvezőleg szól a spanyol dolgokról, egyebek közt azt mondja, hogy a fel­kelés csak alkalmat nyújtott a lakosságnak be­bizonyítani ragaszkodását a királynéhez és a béke szeretetéhez,­­ ami ha nem gúnyolódás akkor annak jeléül tekinthető, miszerint Print democraticus pronunciamentoját kezdik kényel­metlennek tekinteni a Tuilleriákban. A spanyolországi mozgalmak. Egy párisi levelező szerint különbséget kell tenni a spanyolországi sürgönyök között, mert azoknak egyenesen Madridból jövő része O’Don­­nel gondoskodása folytán annyira meg van nyir­bálva, a­mint épen jónak tartják a nagy közön­ség elé bocsátani , míg a másik rész Barceloná­ból indíttatik el, szintén hivatalos kezeken ke­resztül, s tulajdonképen ezek se nyújtanak kellő felvilágosítást. A legújabb tudósítások szerint az Almanza ez-e'­red azon zászlóalja, mely Avilában volt helyőr­ségen, az azon kerületbeli valamennyi vasútvo­­nalt elrontotta, s azután külön vonattal elvonul­tak Medina del Compoból Zamorába. Azt még nem tudhatni, vájjon a spanyol-északi vasútra is kiterjesztetett-e a rombolás, a­mely Medina el Componál ágazik el. A spanyol lapoknak meg­­tiltatott két tényről nem tenni említést, melyek Vidéki levelezések. Kapuvár, dec. 31-én 1865. Széplakon i. é. november 29-ikén kelt, az I­dők­ Tanujában megjelent, s nekünk csak most tudomásunkra jutott czikk által kénszeritve érez­zük magunkat a tényeknek ez eltorzított kiadá­sát a hazai olvasó közönséggel a maguk valódi­ságában megismertetni. Fájdalommal kell érzelmeinket leirni, midőn az említett czikre s annak valószínű írójára vissza­gondolunk, mert hogy egy jószivü katholikus ember, különösen olyan, kit mi a morál példány képének hinni taníttattunk, saját párthivein ki­vül még az olvasó közönséget is tévútra akarja vezetni — ezt feltenni képesek nem valánk. Nem követeljük mi tőle azt, hogy elveit a barátság, sógorság és atyafiság kedvéért feláldozza, azt azonban megkívánhatjuk, hogy alaptalan rága­­ommal ne illesse azokat, kik hozzá ily közel állanak. Különben igen hisszük, miszerint a közlő szemtanúnak mind látó mind halló orgánu­ma ez alkalommal beteg lehetett, különben­­. Lukynich Mihály ur pártját leitatott népsöpre­déknek nem nevezhetné, s reá saját párthívei kknél a megvesztegetettséget nem fogná. Fel tudjuk most már fogni az általa felhozott gyűlö­letnek okát is, melylyel állítása szerint a nép az egyháziak irányában viseltetik, mert ha nem irtózott ily czikket az ország olvasó közönsége

Next