A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-01 / 25. szám
Kiadóhivatal , Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint, 25-ik sz. Csütörtök, február 1. Előfizetési díj : Pistán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tare 7-ik szám 1-as emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr! Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téti 5 hasábos petit sorért . 25 kr ftához küldendő, (Ferencziek tere 7. sz földszint.) ti lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■Jj eleHaseténi .JA WMF áQ február 1-től kezdve, úgymint•* február — mártius 2 február— április 3 február — június 5 kóra 7 forint 50 krajezár, bóra 5 forint 25 krajezár, bóra 8 forint 75 krajezár. „A 11081“ szerk. s kiadó hivatala. Országgyűlési tudósitás. SI MIT, JAVAH 31. Politikai Szemle. (II.) „VáljonPortugálban van e Prim? Mikor Ürítjük ki Mexicót? Minő feltételeket tűzünk Olaszország elé, ha Rómát elhagyjuk? Minő viszonyban áll az Egyesült államok alkotmánya a francziához ? Lesz-e háborúnk az Unióval ? Meddig menend a választási reform Angolországban?“ Ezek azon kérdések, melyeket a „Siècle“ felhoz annak megmutatására, hogy a francziáknak mennyi okuk van az aggodalomra. A „Siècle“ egy második czikkében a „France“-ot veszi elő, amidőn így nyilatkozik : „A „France“ még adós a felelettel kérdésünkre, a mi ismételjük azt, mit mindig mondottunk, hogy a franczia kormány soha sem vállalt kötelezettséget s nem szabad vállalni a pápa világi hatalmának védelmezésére, s a „France“ soha sem győz meg bennünket az iránt, hogy politikánk ennyire sülyedhetne.“ Ami azon kérdést illeti, „lesz-e Francziaországnak háborúja Amerikával ?“ erre a felelet gyorsabban bekövetkezhetik, mint tán gondolható, ha igaz az, mit az „Ind.beige“ párisi levelezője ir. „Megvalósul, hogy a franczia kormány sürgönyt küldött Montholonhoz. A külügyi hivatalnak egy attachéja titkos utasításokkal indult 26-án, s mint mondják, a washingtoni franczia követ két határozott kérdéssel fog előállani : váljon a franczia occupatio tovább tartása Mexicóban casus bellivé válhatik-e szemben az Egyesült államokkal, vagy annak elvonulása minő eshetőségekre bírhatja a szövetségi kormányt, s ez minő magatartást szándékozik venni az új császárság irányában?“ A „Köln. Zrg“ úgy véli, hogy az ily lépés megfelel a helyzetnek, mivel a Tuilleriák kabinetje, ha elvonul a franczia sereg, a casus bellit nem kockáztatandó, legalább szerződésszerű kötelezettséget szeretne eszközölni, hogy az Unió semmit sem akar tenni a védtelen hagyott új császár ellenében. Páriában türelmetlenül várják kormányi körökben Johnson elnök feleletét a császárnak jan. 1 -jéről írt levelére. Mindamellett hogy azt állítják, miként a háború lehetlen Francziaország és az Egyesült Államok között, mégis kormányi körökben nem egészen nyugodtak e miatt. Senki sem tudja jobban, mint a franczia kabinet, hogy az amerikai kormány más helyzetben van, mint a minőben vannnak az európai szárazföld államai. Sehol sem, még Angolországban sem, oly hatalmas a tömegek véleménye, mint Amerikában, s annak sehol sem engedelmeskednek anynyira, mint itten. Az pedig bizonyos, hogy a közvélemény napról napra ingerültebb a francziáknak Mexicóban léte miatt, s annak nyomása oly nagy, hogy a washingtoni államférfiak, a kitörés megakadályozása végett kénytelenek némileg közeledni a nép érzületéhez, s úgy beszélni, mintha már ellenségei volnának Francziaországnak. E tárgyra vonatkozólag a következő olvasható egy okáról kelt csaknem félhivatalos washingtoni levélben: „Csak egy van mi a közvéleményt lecsendesíthetné : a franczia kormány formaszerinti nyilatkozata, mely pontosan meghatározná a mexicói terület kiürítésének határidejét.“ New-Yorkból érdekes távirati tudósítások érkeztek e hó 18-káról. Chandler azon indítványt tette a senatusban, hogy a diplomatiai viszonyok szakíttassanak meg Angolországgal, s a londoni követ hivassék vissza, miután Angolország viszszautasította a kárpótlási igényeket az „ Alabama“hajó ügyében.Sumner azt akarta, hogy ezen indítvány a külügyi osztályhoz utasíttassék, a ház azonban elhatározta 25 szavazattal 12 ellenében, hogy az indítvány a ház asztalára tétessék. A „New-York Times“ tagadja, hogy változások lennének a washingtoni kabinetben. Reed egyesült állami tábornok alatt mintegy 100—400 főnyi szabad csapat ment át állítólag a Rio Granden, elfoglalta Bagdadot, a császári helyőrséget fogságba tette, s kipusztítá a házakat. Jóllehet egy franczia ágyunaszád támadólag lépett föl, a szabadcsapat egy részben megtartotta a várost. Matamorasból 1300 császári indult ellenök. New Yorkból jan. 20-dikáról kelt sürgöny megerősíti Bagdad elfoglaltatását. Egy néger ezred volt az, mely átkelt a Rio-Granden; a hadcsapat parancsnoka nem Reed, hanem Escobedo. Azonban Sheridannak egy New Orleansból kelt sürgönye kétségbe vonja a hir alaposságát. E szerint annak teljes megvalósulása még bevárandó. © Mai nap jan. 31-én a válaszfelirati 30 tagú bizottmány első Illését tartotta a magyar akadémia épületében, Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt. A tanácskozmányok jövő szombaton tovább folytattalak. A „ Pesther Lloydsnak. © Azt a kérdést ventilálni , hogy hátha mégis fogna a baloldali minoritás külön válaszfelirati javaslatot adni be a ház elé? csakugyan ok nélküli attentátum a közönség nyugodt álmainak megháborítására. Több Arad-, Temes- és Torontál megyei elvbarátunknak. Önök, úgy látszik, hogy azon csikkünk előzményeit nem olvasták,különben nem lehetne, hogy amit mi egy képviselőválasztási tényre tett reflexióként mondtunk el, tehát olyan tárgy felől, mely közjogi adtus, abból államjogi következményeket vonjanak. Mi épen azáltal, hogy az egyéni jogot minden részében az országnak, nemzetiségi tekintet nélkül, egyenlően fentartva lenni óhajtjuk, azt hiszszük, hogy legjobban megvédjük hazánk épségét s leginkább útját álljuk vele minden netalánt elkülönzési törekvésnek. Egyébiránt mindenki elmondhatja eziránt ellenvéleményét, mi az eszmecserének helyet adunk, sőt kötelességnek tartjuk, hogy e nagy fontosságú kérdést tisztázni leginkább azok igyekezzenek sajtó útján, kik a helyzetekkel legközelebbről ismerősek. A követi programmons az országgyűlési teendők. Brüssel, jan. 26. A nemzetiségi kártékony bujtogatásnál is izgatóbb s vészterhest, eszme politikai nemzetegységünk zilált állapotában alig keletkezhetett országgyűlési követ agyában, mint a honpolgárok politikai egyenjogainak megszorítása. Szerencsének tartom hogy azon szózat, mely a politikai jogélvezetet a választási census felemelésével, mégpedig tekintet nélkül az eddigi kiváltságos nemesi osztályra, nem csak megszorítani, de azt el is venni indítványozta, figyelem nélkül elhangzott. Nincs alkotmányos nemzet, mely a szavazati jog kiterjesztésében nem keresne képviseleti kormányzatának biztosíték alapját. Sajátságos viszonyainknál fogva jobb nem vitatni a kérdést, ha a voe universel felé irányzott európai mozgalom politikai életfejlődésünkben nem vetett-e közénk kelletinél több kovászt. A városi választók képességét meghatározó census világos ellenkezésben van a követválasztásra nézve megállapított qualificatióval, mert míg a törvény a követválasztásokat illetőleg majdnem általános szavazatjogot behoz, ezen szélesre kiterjesztett választói képességet épen a helybeli választásoknál megszorítja, holott Európa más országaiban, hol a centralisatió az igazgatás valamennyi ágait magához nem ragadta, a választók száma nagyobb a községi és megyei igazgatás mint a képviselőválasztás körében.A követválasztási jogot — Frankhon kivételével- inkább az értelmiség és birtokos osztály kezébe kívánván adni, magasabb censust megalapítottak, mig azt a községi választásokra a lehetőségig devalválták. Magyar nemzetiségi szempontból a választási census felemelése kétségkívül előnyös színben tűnik fel és az ország normális állapotában tán hatalmasabb emeltyű is leendő az ország elhaladásában, de nem lett volna-e egyszersmind a mesterségesen előidézett zavarokban nagyobb bujtogatási eszköz az izgatók kezében ? Láttuk hogy Erdélyben épen a census leszállításában találtak módot tíz forintnyi napdíjas követeket a Reichsrathba becsempészni. Valahányszor olvasom, hogy olyanok is bocsáttatnak voksolásra, kik állítólagszavazati képességgel nem bírnak, azt kérdem magamtól: miért nem szavaznak azok, kik kétségtelen szavazati képességgel fel vannak ruházva, t. i. az özvegyek? Egyik legszebb oldala volt a magyar alkotmánynak, hogy a nők magán és közjogi egyenjogúsága elismertetett, hogy nem tekintetett a nő kiskorúnak, hogy a nő családfőtől a politikai jogélvezet meg nem tagadtatott és a magyar törvény már régen valósította azt, mit korunkban más nemzetek a szabadelvűség és igazság eszményképének mondanak, de valósíthatlannak hisznek. És mégis 1848 óta azon özvegyek, kik addig szavazattal birtak és bírnak kétségtelenül mai napig, mivel az országgyűlés törvényben kimondta, miként nem érezheti hivatásának politikai jogélvezetét azoktól elvenni, kik annak gyakorlatában voltak: szavazati joarihoz nem n.»i‘11 P„J:0 --------zata egy oly nőnek, ki képes háza ügyeit vinni, árvái nevelését irányozni, bizonyosan abban birja az illető követ vagy hivataljelölt értelmi képességét és hazafiai szilárd jellemét s érzelmét megítélni, mint a kevesebb belátással biró, vagy netalán felpálinkázott tömegnek egy s más voksoló tagja. Mi az oka ezen visszahúzásnak? Bizonyosan nem a részvét és érdekeltség hiánya, hanem a kellemetlen érintkezés egy nagyobb és nyers tömeggel, amelyet a régi megyei választásoknál kikerülhettek, mivel a legtöbb megye megengedte, hogy választó képviselőt küldhessenek, és mivel most a törvény különbség nélkül a személyes voksolást rendeli. De miután a jelen országgyűlés jogelvül elfogadta, hogy ott, hol a szavazásra az elnök képes felügyelni, az két felé is történhetik, át nem látom, miért nem részesülhetnének a választóképes özvegyek azon kedvezésben, hogy a férfi tömegtől külön szavazhassanak, mert azt hiszem, miként nem találkozhatik senki, ki az özvegyek ősi választási jogát és képességét kétségbe vonhassa. Valamint nem hiszem, hogy a jelen országgyűlés, daczára a követi programotoknak, melyekben azt alkotónak hirdették, a követválasztási törvény revisiójához fogjon, úgy a megyei szerkezet rendezése ügyében sem várok törvényt. A megyehatósági rendezésnek nincs nagyobb akadálya és nagyobb ellensége, mint a provisorium. Még soha sem érte meg a nemzet, hogy rendszeres országos törvényjavaslati dolgozat — ha csak a váltótörvényt ki nem vesszük — a törvénykönyvbe átment volna. Pedig épen azon oldalról szórták európaszerte a vádat és gúnyos kárörömet a magyar nemzet elmaradása miatt, melytől az akadály jött, és midőn legkonokabbul azon dolgoztak, hogy a nemzet ügyeinek rendezése és vezetése örökös ingadozásnak legyen kitéve, azt a keleti indolentia rovására felírták és még fitogtatták is a sajtó mindenféle napszámosai által. Hányszor fogott az országgyűlés a rendszeres törvényjavaslati munkálatok kidolgozásához ? Szebb, emberszeretőbb, és mind jogilag, mind bölcsészetileg tisztább elvekre a gazdag és felvilágosult nyugati országok törvényei sem alapíttattak, de Bécsben nem akarták, hogy a magyar név becsülete szép és igazságos, az emberi szellem haladásának megfelelő törvények által a mivelt világ előtt elterjesztett rendszeres rágalmakon diadalt ülhessen. Az 1848-ik évi XVI törvényczikk rendeli, hogy a minisztérium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről törvényjavaslatot készítsen. Ha lesz minisztérium a törvénytelen provisorium megszüntetése előtt, az kész törvényjavaslattal épen a provisorium miatt fel nem fog léphetni ; ha pedig az országgyűlés kezdeményi jogával él, munkálatának sorsa nem lesz kedvezőbb korábbi társainál, megint maga a provisorium vagy utófájdalmai miatt. Bármi szépet és jót írjanak jeles hazánkfiai parlamenti felelős kormányról és megyei rendszerről,a bécsi politikának kényelmesebb az országgyűlést a sérelmi útra kényszeríteni. Meddig pénze és katonája van, meddig önmagát és népeit egy a sajtóbureaukban kitalált frankhoni szövetség békeálmaiba ringathatja, mindaddig a gép mozogni fog a mint mozoghat. Azért a történelmivé vált tapasztaláson okulva , alighanem okosabb az országgyűlésnek csak a megyei bizottmány képviseleti szerkezetével és nem rendszeres törvénynyel foglalkoznia, és csak átalánosságban kimondani, hogy a bizottmánygyűlések elébe az eltörlött követi utasítások kivételével mindazon ügyek tartoznak, melyek az előbbi megyei közgyűlések által tárgyaltattak. A tárgyak névszerinti elsorolásával a kormány alkalmat nyerne a megyei szerkezet viszszaállítását a bizottmányi agendák kérdéseivel a szokott bolygó útra vonni — és vagy a provisoriumot megint új alakban hosszabbra nyújtani, vagy a bizottmányok hatósági körét korlátozni. L—gh. X. Tordamegye, jan. 27. A mai napra jön a megyei bizottmány egybehiva a Pesten összehívott magyar országgyűlési Skmemtete?M. Úgy lágot némi halvány élvezete mellett — de egy jobb s jogos követelésünk szerénti reménynyel, — hogy a közös köngyűlésen annak — illetőleg törvénytelenül confiskált jogainknak — birtokába jutandunk, szeretett főispánunk, b. Kemény György felszólítására megjelentünk. A bizottmány körébe küldöttségileg meghívott főispán megérkezvén, üdvözlő éljenek közt elfoglalta elnöki székét Viszont üdvözölvén a bízott lányt, lelke melegéből fakadt hazafiui szavakkal ajánlá az unióra s minden a haza boldogságát biztositó s előmozdító ügyekre nézve a testvéri egyetértést. Ezután tárgyalásra kitűzvén a megye két kerület vagy csak egybeni követválasztása — a bizottmány megmaradt az eddigi gyakorlat mellett — Tordán — egy helyeni választás mellett. A központi választmány megválasztatván, a bizottmány ezzel teendőit bevégezte, feloszlott. A román bizottmányi tagok egynehányan a közelebbi erdélyi gyűlésen elmondott beszédeikkel s irataikkal, mely ellenmondás lett volna — akartak jegyzőkönyvi nyilatkozatot tenni, de raidt nem a tárgyhoz szólók, az ilyesmit tenni az országgyűlésre utasittattak, s ezzel a dologhoz fogtunk, még pedig szivünk szerintihez — a követjelöléshez ; a megye értelmisége bizalmát kiérdemelt Tisza László és b. Huszár Károlyban öszpontosult, kik fölhiva, e bizalomnál fogva, megjelentek előttünk, programmukat előadták, melyből Tisza Lászlóét ideigtattuk, — a Huszár Károlyt hasonértelműt. Tisza László beszéde. „Uraim ! Midőn önök tisztelt választóink vezérei, e megye értelmiségének egy tekintélyes része, szívesek tudatni velem eddigi eljárásommal elégültségöket s ennek kétségtelen bizonyítékául felszólitnak, hogy jelenjek meg a törvényes pesti országgyűlésen is mint e megye egyik képviselője, fogadják önök bizalmuk e megújított nyilatkozatáért a híven teljesített polgári kötelesség ezen alig kiérdemelt legőszintébb, legmegtisztelőbb jutalmazásáért igaz köszönetemet. Ifjú koromban erős elszánással készülve a közélet mindég darabos útjára, a küzdtér éppen akkor záratott el előlem, mikor arra lépendő valók. E tér visszavivása küzdelmeiben segítettem szerény erőmmel én is, ekémhez s kedvelt földmivelői pályámra, azonban csak az eltiportatás fájdalmát vihetem. De nem vesztettem el reményemet ekkor sem az örök igazság végleges diadalához. Ez adott erőt tűrni, erőt meg nem alázni magamat, szóval tenni kötelességemet, az alkotmány teljes szünetelése korában szintúgy mint az előtt s mint azután mikor rajtunk a legtarkább kormányzati kísérletek tétettek meg Ennyi uraim, minden, hogy t. i. honfiúi kötelességemet e mai napig híven teljesítettem, vagy legalább teljesíteni törekedtem, mit önöknek, múltamra nézve mondhatok. Nagy eredményeket sem e kor, sem én nem mutathatván fel, meg kell önöknek elégedniök azon igaz kebelből fakadt nyilatkozatommal, hogy valamint önök, úgy én is hiven megérzöm hazafiu hűségemet, jellememet, s a körülünk ez időben oly gyakran hemzsegett mocsokból reám semmi nem ragadt. Midőn önök el akarnak küldeni mint képviselőjüket ama termekbe, hol már 1861-ben — akkor szülő megyém egy kerületének bizalmából ülni szerencsés valók, a jövőre sem ígérhetek többet önöknek mint azt, hogy emberi, honfiúi, képviselői kötelességemet igyekezni fogok híven teljesíteni, megóv a meggyőződés függetlenségemet. Fő kötelessége a honfinak a következetesség, következetesség a czélban, hogy t. i. soha egyébre ne, csak is hazája jólétére törjön, — ha néha eszközeit a körülmények szerint változtatnia kell is, s tartsa mindég szem előtt amaz arany mondatot: „a hazáért mindent fel kell áldozni, azonban magát a hazát feláldozni semmiért nem szabad. Erős szent meggyőződésem, a nem csak tanulmányaim utáni tudat az, hogy a hazát csak úgy nem áldozzuk fel, ha kormány és nemzet egyenlő szilárdsággal felkeressük a törvényes alapot s megállunk azon, s újabb törvényeket csak a régiek alapján hozunk , azokat módosítva a kor igényeihez. A törvényes alapon kívül hozott legüdvösb intézkedéseknek sincs életereje , mint ezt József császár emberszeretetből eredt intézményei története fényesen igazolja, míg hogy a közelebbi évek szervezési badar kísérleteit országos kaczajunk nem kiséri sírba, oka csak a még soká sajgó seb s a könynyek, melyeket ez áldatlan kísérletek belőlünk kisajtoltak, s ama még szentebbek, melyekkel az előttünk hü küzdelemben kidőlt azon honfiakról meg nem emlékeznünk lehetlen, kik a haza szent pázsitai alá tört hit s reménytelen szívvel szálltak la mind megannyi áldozatai a17 évi szenvedésnek. Első fogadásom tehát s politikai meggyőződésem sarkalatos törvénye , hogy semmi jót imádott hazánkra nézve létesíteni a törvényes alap mellőzésével nem lehet, s mind az, mit ezután mondhatok, csak kifolyása e meggyőződésemnek, a jogfolytonossághoz tett ragaszkodásomnak. Részletes politikai programmot tőlem ne várjanak önök. Átlátom azonban szükségét s jogosultságát annak, hogy a választók tisztán tudják leendő képviselőjük politikai nézeteit, s azért a felállított fennebbi sarkalatos politikai hit-czikkből önkényt folyó alapelveket röviden, teljes őszinteséggel a hallottak után azon reménynyel sorolom elő minden czifra szavak nélkül, hogy azok tisztelt választóim nézeteivel találkozni fognak. A körülmények, melyek közt ezen országgyűlésnek K&ftament íBïj^a "t&nïiïj^QX határzott előttünk, a jogfolytonosság elvének ismételt, de tettel még alig igazolt elméleti elismerésén kívül. Tudom, hogy t. választóim többsége nem fog tőlem oly nyilatkozatot kívánni, mely egyes ember nézeteihez,legyen az bárki, állandó ragaszkodás, vagy az ezúttal még meg sem alakult pártok bármelyikéhez elvárhatlan csatlakozás iránti ígéretet foglalja magában. Határozottan kinyilatkoztatom azonban, hogy ily fogadalmat semmi esetre nem is tennék, nem még ha netalán ez által. választóim megszokott s előttem oly becses bizalmának elvesztését kocsáztatnám is, mert még ezen súlyos veszteségnél is nehezebben nyomna saját önérzetem vesztése. — Elmondom az elveket, ha ezeket t. választóim is osztják, felemelt fővel lépenek az országos terembe, mint egy szerény képviselője hazánk egyik leglelkesebb megyéje közérzületének, ha pedig oly szerencsétlen lennék többé nem birni megyém közbizalmát, s önök csak kételylyel, vagy félbizalommal ajándékozhatnának meg a e fontos útra, jobb nekem onnan elmaradnom. Őszinte leszek. Hallják s határozzanak. 1-ső helyre tevem Szt-István birodalma teljes területi épségét, minden igyekezettel különösen azon leszek, hogy hazánk Királyhágón inneni része a 48-i törvények alapján teljesen s véglegesen uniáltassék az egészszel, hogy helyhatóságaink egyranguak, joguak, kötelezettségisek legyenek, a magyar honiakkal, hogy Erdély mint ország megszűnjék létezni nem lévén külön törvényhozó testülete, s kormányzó s igazságszolgáltató közegei se legyenek koordinálva, de sőt legyenek határozottan subordinálva a Szt István birodalma Pesten székelő kormány s igazságszolgáltatási közegeinek. Erdély neve csakis mint egy szép históriai fogalom azért emlittetvén ezután, hogy példájából az ifjú nemzedék honfi hűségre s nemzetiség s anyanyelv iránti ragaszkodásra buzdíttassék. Mi azonban nem zárja ki az erdélyi speciális viszonyoknak a 48-ki törvényekben is meghagyott tekintetbe vételét, a mennyiben ezek a teljes egyesülést nem gátolják. 2) Hiven ragaszkodom az 1848-ki törvényekhez, nem szavait, de azok lényegét, szellemét tekintve, s a 61-ki pesti hongyülés 2-ik feliratának elveit, mik nemcsak azon országgyűlés egyetemének, de a jelen országgyűlés nagy többségének is nézetei, teljesleg osztom, s ezen Deák által készített felirat szellemét hiven védeni ígérem. 3) Épen az 1848-dik évi törvények alapján s a velünk egy uralkodó alatt élő más országok jólléte iránti tekintetből s a közös érdekek kielégithetésére is elismerem, hogy közös érdekek léteznek s ezek méltányos elintézését az úgynevezett kibékülést még áldozattal is létesitni óhajtom. Soha nem hozhatnám azonban más országok jólétének áldozatul saját jólétünket ; nem a nemzeti függetlenséget, melyet annyi régi törvény s koronás királyi eskü biztosit ; nem a nemzeti becsületet , melyet ha oly nehéz időben meg tudtunk védeni eddig, most sem szabad azt odadobni egy nagylelkű felhevülés perezében minden biztosítás nélküli szép szavakért melyek maradandó nyom nélkül elhangozhatnának, lévén ők pengő érez és pengő czimbalom. De saját magunknak, az élő nemzedéknek jólétéért sem szabad ezeket feláldoznunk. — Alkotmányunkat őseinktől örököltük s azt úté-