A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-14 / 35. szám

35-ik sz. Szerda, február 14. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ________Negyedik évfolyam 1866.­ Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás fe­ mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PEST, FEBRUÁR 13. Politikai Szemle. (U). Már többször megjegyeztük, hogy a magyarországi ügyeket ép oly nagy hanem nagyobb figyelemmel kisérik Ber­linben, mint Bécsben. A Zeidler-féle kő­nyomat a lap legközelebbi számában ezt írja: „Pestről Berlinbe érkezett tudósítá­sok szerint alig szenved még kétséget, miként Ausztria császára késztve érzendi magát, a magyar birodalomnak alkotmányos minisztériumot engedményezni.“ A Zeidlerféle feudalista kőnyomatú lap, mely ezt írja, ép oly félhivatalos porosz közlöny, mint akármelyik osztrák colle­­gája. Figyelmet érdemel, ha m­ég ez ol­dalról is várják, hogy a magyar biroda­lomnak magyar minisztériuma legyen. A „Köln. Zig“ következő észrevételek­kel kiséri a jan. 27-ki porosz szóbeli jegy­zéknek általunk tegnap közölt tartalmát: „Ezen okmányból még nem tűnik ki, hogy most mit javasol Poroszország, a schleswig-holsteini kérdés megoldására. Ez azonban nem titok többé a porosz miniszterelnök utóbbi beszéde után. Po­roszország a februári feltételeket állította föl követelései minimumául a múlt évben, azok azonban mint meg nem engedhetők, Ausztria által visszautasíttattak. Most a porosz kabinet nem hagyja többé az osz­trákot kétségben az iránt, hogy a szemé­lyi (personal) unióra törekszik. Mi fen­­tartjuk magunknak mindazt összeállítani, mi a személyi unió ellen szól. Megtörtén­hetik, miként a porosz kormány azt fogja felelni, hogy a személyi unió épen nem czélja az ő kívánatainak, de egyelőre nem lehet többet elérni a schleswig-hol­­steiniak nyakassága miatt, s hogy csak azért törekszik maga is a személyi unióra Lauenburgban,hogy a szükségesség ezen politikáját inaugurálja. Reméli azonban, hogy előbb vagy később a herczegségek tökéletes egyesítésére jut, a népség bele­egyezése mellett. Itt csak érinteni akar­juk a porosz minisztérium ezen politiká­ját, anélkül, hogy azt tüzetesebben tár­gyalnék. Csak azon észrevételre szorít­kozunk, miként mondhatlanul hatályo­sabb lenne, mint a porosz politikának minden más fordulata, ha egy őszintén szabadelvű minisztérium lépne a dolgok élére Poroszországban. Eközben a Po­roszország és Ausztria közti viszonylat ismét oly aggasztó, sőt fenyegető, mint Gl­astein előtt. Ausztria kétértelmű (?) szerepet játszik Holsteinban. Itten oly elemeket enged háború­san működni csu­pán Poroszországgali ellenkedésből, me­lyek iránt tulajdonképen nagyobb el­lenszenvvel viseltetik, mint Poroszország. Nyiltan még nem meri az Ausztria nélkül elveszett trónkövetelő ügyét felkarolni. Ily nyílt szövetségül magyarázná Porosz­­ország, ha most az országnak rendszere­sen felizgatott hangulata mellett a rende­ket össze akarná hívni. Poroszország ezt h­áborúsze­ne­tül tekintené, s a porosz hadcsapatoknak Hol­­steinba leendő rögtöni benyo­mulásával felelne.“ A „Hamb. Nachrichten“ többet tud Poroszországnak Schleswig-Holsteinra vo­natkozó szándékáról, mint a „Köln. Z.“ Az előbbi lap szórt betűkkel közöl egy hamburgi félhivatalos tudósítást a porosz kormány szándéklatairól, a személyi uniót illetőleg, s az lényegileg így hangzik: Mihelyt a herczegségek nem porosz szu­­verainitás alá jönének, Poroszországnak föltétlenül kell ragaszkodnia d­i­p­l­o­m­a­­t­­­a­i­l­a­g vagy katonailag a februári követelésekhez azon eshetőség megaka­dályozása végett, hogy azok a porosz-el­lenes törekvések támpontjává tétessenek. Poroszországnak eshetőleg erőszakkal is keresztül kell vinnie a februári követelé­seket, s a herczegségeknek soha sem en­gedhetné meg azon jogot, hogy azokat megtagadják. A „N. fr. Presse“ szerint e hó 9-dikén indíttatott Berlinbe Mensdorff gr. felelete a porosz szóbeli jegyzékre, s annak tar­talma következő : Azon nyilatkozattal kez­dődik az, hogy Ausztria beleunt a folytonos czivakodásba ; hogy a gasteini szerződés ép azért köttetett, hogy azon viszályok, melyek miatt a közös birtoklás egyoldalú igények érdekében Poroszország által ki­­zsákmányoltatott, erkölcsi határvonal ál­tal korlátoltassanak ; hogy a gasteini szerződés a bécsi szerződés alapján jött létre, s hogy azon egyezmény által, me­lyet mindkét hatalom igazságosnak talált, a herczegségek ideiglen külön közigaz­gatás és kormányzat alá helyeztettek. Most azonban Poroszország, ezen alig megállapított ideiglenes állapot közepett ismét oly követelésekkel lép föl, melyek nyílt ellentétben állanak nemcsak a szer­ződés szabványaival, hanem a herczegsé­­geknek a két hatalom által megóvandó érdekeivel. Minthogy a gasteini szerző­désnek nem volt semmi más egyéb czélja, mint a condominium előbbi alkalmatlan­ságának megszüntetése , Ausztriának any­­nyival inkább kell követelnie, hogy ép oly kevéssé zavartassák Holsteinban, mint ő Poroszország irányában Holsteint illetőleg teszi. Ausztriának ennélfogva ép oly hatá­rozottan kell tiltakoznia Poroszország min­den beavatkozása ellen Holstein belkor­­mányzatába,valamint Poroszország irányá­­ban meg nem engedheti magának a Schles­wig belkormány­zásába avatkozást. (Ez Po­roszországnak a népgyűléseket illető sérel­mére vonatkozik.) A­mi egyébiránt a souve­­rainitási kérdést illeti, annak oly esetek, mint az altonai népgy­űlések, nem ártanak s nem árthatnak, mivel annak megoldása nem csak egyik, hanem mindkét nagyha­talomnak van fentartva. Károlyi gróf ezenkivel utasittatott, figyelmeztetné bizalmasan Bismarck gró­fot , hogy mennyire hasztalan és ve­szélyes Poroszország kihívása; haszta­lan , mivel az nem változtat a csá­szári kabinet eddigi magatartásán, s ve­szélyes, mivel Poroszországnak meg kel­lene gondolnia, hogy Schleswig occupa­­tiója oly országot illet, mely nem tartozik a Német­ szövetséghez, mint Holstein, s eshetőleg (ha tudniillik Poroszország nyílt erőszakot akarna használni) más hatal­mak beavatkozását idézheti elő, a­mely beavatkozás azon mozzanatnál fogva, hogy vegyes népséggel bir s ennélfogva a nemzetiségi kérdés van játékban, min­dig némi tekintetet érdemelhet, mig Ausz­tria állása hasonló viszonyok között sok­kal kedvezőbb lenne, miután Holstein szövetségi tartomány s idegen beleszólás­tól s beavatkozástól nem tarthat stb. A­mi a holsteini rendek összehívását illeti, mit Poroszország casus belli-nek látszik tekinteni, a „Neue freue Presse“ úgy hallja, miként azt még most nem tartják Bécsben czélsze­­r­ű­­n­e­k ; de a kieli helytartóság értesit­­tetett Bécsből, hogy Holstein rendei 1866. folytán minden esetre (?) össze fognak hi­vatni. (Ausztria által ?) Ma este érkezett tudósítások szerint, berlini félhivatalos nyilatkozatok azt gya­­ní­­tatják, hogy Ausztriának positív Au­­gustenburg baráti magaviselete haladék nélkül Poroszország tettleges föllépését idézi elő. A hamburgi „Börsen-Halle“ bé­csi levelezője azt írja, hogy Ausztria nem fog engedni. A válaszfelirati javaslati. ív. A „Wiener Abendpost“, látva az izgal­mat, melyet ismert czikkével gerjesztett Magyarországon, most azzal iparkodik csillapítani a hatást, hogy ő csak a parla­menti kormány­forma „és“ a municipális rendszer egyidejű helyreállítását tartá le­hetetlennek. Mi ugyan a visszavonulásnak útját állhatnók azzal a kérdéssel, hogy nem emlékezik-e a W. A., melyik számá­ban jelent meg a „Wien. Zrg“-nak az a kör­rendelet Belcredi miniszter úrtól, melyben az osztrák örökös tartományok bizonyos municipális önkormányzat meghonosításá­ra hivatalosan buzdítatnak ? S váljon ha ez elvet még most is helyeslik a kormány­körökben, és a miniszteriális rendszerrel összeférhetőnek találják az osztrák tartomá­nyokra nézve . — épen Magyarországon látszik-e az előttük elérhetetlennek ? — Azonban ám hagyjuk fenn a visszavonuló ellenfél számára az aranyhidat s enged­jük a W. Abendpostot ama bizonyos „és“ pontonján nyugalmas pivotjába behúzód­ni, jövőre figyelmébe ajánlván, hogy egy kormánylapnak mindig legjobb, ha a tar­talékot képezi az ütközetben, s nem ugrat be az elején a csatába. És most szóljunk tovább a javaslat lé­nyegéről. Kérjük a fölirati terv elemezőit, hogy annak 16-ik és 17-ik pontját több, mint egyszer elolvassák, mert azokba következ­­ménysúlyos alapeszmék vannak letéve. E pontok igy szólnak : Figyelembe veendjük, hogy Fölséged a magyar koro­nához nem tartozó országait is alkotmá­nyos jogokkal ruházta fel, s valamint 1861-ik évi alázatos föliratunkban kimon­dottak „érintkezni akarunk velők, mint alkotmányos népekkel, s mint önálló szabad nemzet és más önálló szabad nemzettel , a mi függetlenségünknek s az ő függetlenségüknek megóvása mel­lett. — Minek legyenek azon országok alkotmányos formái? minő alapon ren­­deztessenek az ő egymás közötti viszo­nyaik? — ahoz nekünk hozzá­szólanunk nem lehet; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avatkozhatunk. Mi csak azon óhajtásun­kat fejezhetjük ki , hogy a valóságos al­kotmányosság hazánkban is, ő náluk is, minél előbb tettleg életbe lépjen, s ez esetben készek vagyunk, a mint már 1861. évi alázatos feliratunkban kijelen­tettük: „azt, a mit tennünk szabad, s a mit önállásunk s alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is, mél­tányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása össze­halmozott, az ő jóllétök, s azzal együtt a miénk is, össze ne roskadjon s a lefolyt idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak. De csak mint önálló füg­getlen szabad ország akarunk velük, mint önálló szabad országokkal érintkezni“ a mi függetlenségünknek s az ő független­ségüknek megtartása mellett. Ez a pont a tulajdonképeni „esse rel.“ Mert hisz az egész birodalom hatalmi állásának egyetlen kétségtámasztó kér­dése : a pénzkérdés. Az absolut rendszer annyi terhet halmozott a birodalomra, hogy az alatt mind a mi jóllétünk, mind az osztrák örökös tartományoké össze­­roskad, hitelünk a legszomorubb helyzet­ben van, s haderőnk dimensióit paraly­­sálja az a körülmény, hogy mindig na­gyobb nehézségekkel jár azon három tárgynak megszerzése, mely Montecuculi véleménye szerint leginkább szükséges a hadviseléshez, t. i. először : pénz, másod­szor pénz, és harmadszor megint pénz. A feliratnak e két pontja nyíltan és őszintén ajánlkozik munkás és áldozatké­pes részt venni a pénzviszonyok rende­zésében. Ez a kérdés a legkényesebb pont , mert minden egyes embernek az erszénye, gyára, földe, üzlete érdekelve van általa ; érdekli azt, aki adós, érdekli azt, aki hi­telező ,­­ azt a­ki milliomos, és azt a­ki napszám után él, és azután érdekli na­gyobb mérvben az egyes országokat kü­lön, valamennyit ismét együtt, és azután a birodalom összes népeit és az uralkodót együtt, és végre az egész európai állam­­combinatiót. Azért igen helyesen van összekötve a kérdés azzal a másikkal, hogy Ausztria örökös tartományaiban is alkotmányos kormányforma hozassák létre, épen úgy, mint Magyarországon, még­pedig oly kor­mányforma, a­minőt azon országok ma­guk óhajtani fognak, s ez esetben nyilatko­zik késznek Magyarország a súlyos ter­hek elvállalásában a törvényszabta szi­gorú kötelesség határain túl is részt venni. Ez adja a figyelmes szemlélő kezébe a további szempontok kulcsát is. Magyarország nagyon jól tudja, mivel tartozik dynastiájának ? kész is a várako­zásoknak megfelelni. Nagyon jól ismeri a helyzetet,hogy az általa elfogadott önkén­tes áldozatok árán nyerheti vissza a bi­rodalom az absolut kormány által meg­rongált hitelét és így európai hatalmi ál­lásának súlyát, de biztosítékot akar látni az iránt, hogy az általa hozandó áldoza­tok valóban az uralkodó és az ország ja­vára történjenek, nem pedig egy kormány netalánt hibás politikájának váltságára s egyes alattvalók önző czéljaira. Hogy csak egy példát hozzunk fel erre: a keleti háborúban az ország tettleges részt nem vett, azért mégis az akkori kor­mány hibás politikája rákövetkezett 611 milliónyi nemzeti kölcsönnel terhelte meg az országot, a­nélkül, hogy még csak morális nyereséget is hozott volna haza belőle, holott annyi áldozattal vagy meg kellett volna szereznie a keleti kérdés kapuit az ország számára, vagy ha nem akart szerezni semmit, megkímélni az or­szágot annyi ok nélküli tehertől. Igen természetes, ha kivált ily tapasz­talatok után azt mondja a nemzet : „az uralkodó nagyságáért, az ország jólétéért minden áldozatot, de nem ellenőrizetlen.“ A­míg tehát egyrészt félremagyaráz­­hatlan készségét nyilvánítja, a bár bele­egyezése nélkül felhalmozott terheknek a közjóllét javára történendő együtt emelé­sére, azon világos föltételt köti hozzá, hogy azon országok,amelyek e terhek fö­lött intézkedni hivatvák, mind innen, mind túl a Lajthán valóságos és életbe­léptetett alkotmányossággal bírjanak. Hiányoznék mind a Patriotismus mind a lojalitás azoknál, kik e két pontot az uralkodó előtt, és az örökös tartományok népei előtt nem aként magyaráznák, hogy ezekben az uralkodó hatalmának emelése, a népek jóllétének és szabadságának biz­tosítása, s az egész európai tekintélyének újra megszilárdítása van czélozva. A nemzetek alkotmányos szabadsága a leghívebb, a legéberebb őre az uralkodó­nak az országos kincstár ajtajánál. Jókai Mór: Országgyűlési tudósítás. A felsőház febr. 13-iki ülése. A felsőház mai ülése, az elsőt kivéve, a valamennyi eddiginél hasonlíthatlanul élénkebb volt. A terem is sokkal népesebb volt, mint az előbbi ülésekben, a karzat is, melynek egy részét alsóházi képviselők foglalák el. Az ülés 7*12 óra felé nyittatván meg, szokott módon felolvastatott és helyben­­hagyatott a jegyzőkönyv. Majd Elnök jelentést tett a két ház kül­döttségeinek Ő Felségeiknél újj együttesen tett tisztelgéséről s elfogadtatásáról, azzal fejezvén be beszédét, hogy a Mindenható hallgassa meg a felséges asszonynak el­fogadó beszéde végén mondott kivánságát. Az elnöki jelentés után felolvastattak a hgprimás által a küldöttségek­­ nevében ő isgeikhez tartott beszédei s a felségek vá­laszai, mely utóbbiakat a főrendek állva hallgaták végig és megéljenezek. Ezután Elnök tudatja, hogy a mai ülés több tag kivonatára hivatott egybe, oly czél­­ból való tanácskozásra, hogy a felsőház külön válaszfeliratot szerkeszszen és küld­jön fel Ő felsége trónbeszédére. S megne­vezvén a jegyzőket a gyűlés folyamának és a szónokoknak feljegyzésére, a szóno­kok sorát Festetics György gr. Zalamegye főispánja nyitotta meg következő beszé­dével : Nagyméltóságu elnök ! Méltóságos főrendek ! Miután a házszabályok 58-ik czikke azt tartal­mazza, hogy mindenik ház külön készít válasz­feliratot, bátor vagyok indítványozni, miszerint a méltó főrendek egy 30 tagból álló bizottmányt válasszanak, hogy a válaszfelirati javaslatot el le­hessen készíteni. Erre tüstént mintegy ellenindítvány­­ként a következő beszédet tartotta Gr. P­á­l­f­f­y J­ó­z­s­e­f : Nagyméltóságú el­nök ! Méltóságos főrendek ! Előttem szóló múlt. Festetics György gróf úr, Zalamegye főispánjá­nak mostanába tett indítványa szerint, a trónbe­szédre adandó válarfelirat kidolgozására indít­­ványozott 30 tagból álló bizottmány kiküldetése, azt az eszmét foglalja magában, hogy a felső ház külön válaszfeliratot akar a Felsége színe elébe terjeszteni, és a trónbeszédre nézeteit kifejezni. Erre fel van jogosítva a ház, ez senki által nem tagadtatik, mert, mint előttem szóló is a ház szabályainak czikkét előadni méltóztatott, melyben világosan az van, hogy mindkét ház a trónbeszédre külön választ küld, e jogot senki tagadásba nem veheti. De ily módon nem hasz­nálta e jogot a ház. Annak tanúságát adá a 61-i országgyűlés, melyben a felsőház semmi jogát koc­káztatni nem akarván, sőt inkáb jogával élt, az által, hogy nézeteit és érzelmeit ugyanazon fel­iratban Ő Felsége színe elé terjesztette. Itt jogkoczkáztatásról nincs szó, ez nem jog­kérdés, hanem véleményem szerint opportunitási kérdés. Már kérdem mélts, főrendek ! ha oppor­­tunitás tekintetéből indulnak ki, hogy mostanába czélszerű-e külön feliratot Ő Felsége szine elébe terjeszteni, és nézeteinket külön feliratba ki­mondani. Én minden bizonynyal azok közé tar­tozom , kik óhajtották volna azon Felséges Urunk trónbeszédében országgyűlésünkhöz inté­zett kegyelmes szavaira mennél előbb felelni. De mi is, főrendek, azon időszak, azon időpont el van mulasztva, mert, ha azt mindjárt megtet­tük volna, midőn a trónbeszédet Ő Felsége sze­mélyesen előadá — 8 v. 10 nap múlva — azt magam is őszintén óhajtottam volna. Sajnálom, hogy az után ki kell jelentenem, hogy ezt meg nem tettük , vagy elmulasztottuk, s vélemé­nyem szerint, a­mit utóbb bebizonyítani fogok, úgy ez csak fontos okból történhetett, ez az ok pedig az lehetett, hogy azon vál­ságos pillanatban a méltóságos főrendek a képviselőháztól elválni nem akartak. Én meg vagy­ok győződve, hogy az, külön feliratban is eszközölhető. De méltóságos főrendek­­ akár­miképen akarunk eljárni, s bár ugyanazt akar­juk mondani, két feliratban nagyon nehéz azt akkér kifejezni, hogy valódi egyetértés eszkö­zölhető legyen , legalább ebben a pillanatban nem. (Helyeslés.) Erre nézve én azt hiszem, hogy most, midőn legrövidebb idő alatt a képvi­selőház feliratát elkészíti, és velünk közölheti, nem hiszem, hogy feladatunk volna elzárni azt a módot, hogy midőn a képviselőházzal nem járván együtt, egy feliratban fejezzük ki né­zeteinket. Azért alázatos indítványom oda járul, hogy megvárnánk az időt, míg a képviselőház föliratát elkészíti, s velünk közli, hogy e tekin­tetben határozhassunk. Egyébiránt mert, főren­dek, igaz, hogy hivatalosan tudva még nincs, a­mit a képviselő­ház e nemben határozni fog, de még­sem ignorálhatjuk azt, a­mi az egész világ előtt és ő­felsége előtt is tudva van. Én azokat olyanoknak tartom, mint a melyekben érzelme­ink ki vannak fejezve, (Helyeslés) mert egész kiterjedésében dinastikus­nak tartom, mert abban nem tétetik akadály az egyezkedésnek, sőt in­kább segédkezet nyújtanak, mert nyilván kije­lentik, hogy segédkezet nyújtani készek a törvé­nyes állapot helyreállítására. Midőn tehát tudva van előttünk az, a­mit ignorálni nem lehet, én ismételve kérem a méltó főrendeket, méltóztassanak elhalasztani a trón­beszéd tárgyalását, arra az időre, melyben a képviselőház közli föliratát, melyet Ő Felsége színe elé terjeszteni kíván, annyival inkább, miután ezen elkövetett hibánkat nem igazolhat­juk, mert igenis lehetséges, hogy a képviselőház felirata még előbb föl fog terjesztetni mint a mienk. (Éljenzés.) Ilyképen megkezdődvén mindkét ré­szen a vélemények különféle nyilvánítá­sa, a feljegyzett szónokok közöl szónokol­tak huszonketten, név szerint : V­a­y Mik­lós b.az indítvány mellett, Vay László gr. ellene, Ranolder veszprémi püs­pök mellette, kiemelve, hogy ha még egy­szer elmulasztja a felsőház ezen jogának gyakorlását, majd jogvesztés lesz belőle; Orczy Andor b. a külön felirat ellen szavaz, a jelen esetben, a ház­szabályai által adott jog föntartása mellett ; Eöt­vös Dénes báró bevárandónak véli a képviselőház feliratának hivatalos közöl­tetését a felsőházzal, s a külön felirat el­len szavaz. W e n­k h e­i­m Béla b. Békésmegye fő­ispánja élénk beszédét, mely szikrázott a leyális és hazafias érzelmek sugallataitól, azzal fejezé be, hogy pártolja a zalame­­gyei főispán indítványát. Külön feliratra szavaz. Zichy Henrik gr. hasonlóképen pár­tolja a külön felírást . F­i­á­t­h Ferencz b. sem akarja bevárni a képviselőház fel­iratát , külön feliratra szavaz. S­c­h­m­i­­d e­g­g gr. pártolja, elfogadja, magáévá teszi a külön feliratot. Haller Sándor gr. Ha eddig türe­lemmel tudtak lenni a méltóságos főren­dek, várják már be a képviselőház fel­iratát. Festetics György indítványa ellen szavaz. S­p­­­é­n­y­i Henrik b. Kedélyes han­gulata beszédében egyebek közt úgy ta­lálja, mintha a zalai főispán indítványá­val contrát akarnának mondani (derült­ség). Az alsóház feliratát bevárandónak tartja , az indítvány ellen szavaz. Gr. Szécsen Antal a külön felirat mellett szónokolt. S­z­á­p­á­r­y István gr. a külön felirat pártolása mellett olvasott fel beszédet. Zichy János gr. szintén pártolja a kü­lön feliratot. Festetics György gr. (az indítvány­tevő) kimerítve látván a tárgyat, a kér­dést szavazás által vélné eldöntendőnek, ha a feljegyzett szónokok elállanának szó­­lási joguktól. Bartakovic­s Béla egri érsek feláll (halljuk ! élénk mozgás.) De nem tartott szónoklatot, csak néhány szóval azt jelen­­tette ki, hogy ő is a zalai főispán indít­ványát pártolja. Ezután mindenfelől : „szavazzunk, sza­vazzunk, elállunk a szólástól“ kifejezések hallatszanak, azonban Wenkheim László b. hangosan kije­lentvén, hogy csak akkor áll el a szónok­lástól, ha a másik fél is eláll, rövid beszéd előrebocsátásával a külön felirat mellett szavazott. Tomcsányi csongrádmegyei főis­pán a külön felirat ellen tartott szépen átgondolt beszédet, Rudit­s József b. bácsi főispán a kü­lön fölirat mellett tartott rövid beszédet. Mikes János gr. Pálffy József gr. szellemében nyilatkozott. Gerliczy b. bevárni kivánja a kép.

Next