A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-25 / 45. szám

45 ik sz. Vasárnap, február 25. Kiadóhivatal :Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Pontán küldve vagy Budapesten házh­z hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 76 kr. 3 hónapra ........ 5 frt 25 kr. 10 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenki a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Petenéziek tere 7­ik szám 1-ső emelet Szerkesztő lakása . Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos il-féle petit sora 7 fog. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyílt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előözetési díj a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferenczlik tere 7. sa földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el uimi mu nu Iii lligMfttrrffi 0 j előtt:Betéti a as o mártius l-tól kezdve. JBl ella.e*Gail. dLi js martius—júniusi 4 havi folyamára . . . \ forint martius—májusi 3 havi folyamára ... 5 forint 25 kr. »A COA“ szerk. s kiadó hivatali» • mi.............................._|L|| I ■■TWMSB-TgTrffl I .11, .J-i------------NI . .1 II »I1 »II , I _L . OJL. r* K ë T, FËBHI ÍR *4 Politikai Szemle. (II.) Külföldi lapok rég idő óta írják — közelebbről csaknem ujjal mutattak reá — hogy „nagy események készülnek a Dunai­ fejedelemségek­ben.“ A lapok értesülései nem voltak alap­talanok. Az események bekövetkeztek. E hó 22-éről 23-ára virradó éjszaka egy csendes forradalom tört ki Bukarest­­ben, melynek eredménye, hogy Kuza herczeg megfosztatott a hospodárságtól . Fülöp flandriai gróf, II. Lipót belgák ki­rályának öcscse, választatott és procla­­máltatott Románia fejedelmévé. De lássuk az esemény részleteiről szóló távirati jelentéseket. A félhiv. „Corresp.­Bureau“ a követ­kező sürgönyt közli : — U u k u r e s t, febr. 23. Kuza hy a mult éjjel le­mondásra k­ényszeri­ttetett. — Ideiglenes kormány alakíttatott, mely áll G o r e s c o tbk, Haralampi ezredes és Katargi Lascarból. A katonaság egyet­értett ; semmi vérontás ; a nép örömria­­dala nagy. A csend és rend sehol sem za­vartatott meg. Kaza­rg fogoly, Bél­áim­a­n , Marghiloman és Lieb­­recht elfogattak. A „Wanderer“ következő táviratokat közöl : Buk­arest, febr. 23. 12 óra 15 p. Ruza herczeg ma korán reggel 5 óra­kor trónvesztettnek nyilvánittatott. A nép palotáját megszállta ; ő maga legközeleb­bi, gyűlölt környezetével együtt fogolynak nyilváníttatott. Átalános örömriadás s e mellett példás rend Már ideiglenes kor­mány alakult. Ugyane lapnak egy másik sürgönye így hangzik : Az ideiglenes kormány mi­nisztériumát Ghika János elnöklete alatt Ghika Demeter, Mavrogeni, Sturdza Demeter és Leca alkotják. Az ideiglenes kormánynak egy kiáltvá­nya egy európai herczegnek Romania souverainjévé válasz­tása mellett nyilatkozik, d e czélból nemzeti gyűlés össze­hívását ígéri. A „Korresp. Bureau­“nak máról, febr. 24-éről keltezett sürgönye igy hangzik : A törvényhozó gyűlés tegnap Fülöp flandriai grófot fejede­lemmé választotta és proci­fi­m­­ál­ta. Este nagy kivilágítás. A város csendes. Ennyi az, mit ez óráig — midőn ezen sorokat írjuk — a távírda jelent, s mit a külföldi lapok méltán jeleztek, ha ezen változást sejtették, mint nagy eseményt. Mindamellett azonban, hogy a külföldi lapok éjjmutatásai , nevezetesen a fran­­czia kormányi közlönyöknek Kaza­ry kor­mányzatára vonatkozó jóakaratú figyel­meztetései ily eshetőség föltevésére jogo­síthattak volna, meg kell vallani, hogy a bukaresti esemény mégis váratlanul lepi meg a politikai világot; ily gyökeres vál­tozásra alig gondoltak akár Sz. Pétervá­­rott és Berlinben, akár Páriában és Bécs­­ben. Azt mindenki tudta, hogy Kuza her­czeg apró államcsínyei, az alkotmány megsértése, a sajtó leigázása, a nép ki­­szivattyúzása, a papság fölingerlése s az állam eladósítása által az egész ország neheztelését vonta magára ; de azt még­sem lehetett föltenni, hogy a franczia kormány ezen kegyencze oly könnyen megbuktatható. Az előt­tünk fekvő bécsi lapok mondják, hogy ez nem történhetett a belföldi pártok egyetértése és erőfeszítése, hanem vala­mely külföldi nagy­hatalom cselszövénye és támogatása mellett. Ezen nagyhatalom alatt nem mást értenek, mint­­ Orosz­országot. Francziaországról föl nem tehető, hogy saját védenemének megbuk­tatására tört volna ; Angolország, mint tudjuk, óvakodik minden alkalom előidé­zésétől, mi a keleti kérdést újra előtérbe hozhatná ; Ausztria, mely belszervezkedé­­sével van elfoglalva, hasonlóképen nem tarthatja kívánatosnak oly esemény elő­idézését, melynek fordulatai őt köze­lebbről érdekelhetik; csak Oroszország lehet, egyetértőleg Poroszországgal, azon nagyhatalom, melynek érdekében áll a dunai fejedelemségi eseménynek, s ezzel a keleti kérdésnek rögtön szőnyegre ho­zatala. Felhozzák bizonyítékul az orosz seregöszpontosítást a Pruth mellett. (Egy lap ténynek mondja, hogy a Pruth mel­lett 60.000 orosz áll). Ezen okoskodás első tekintetre némi alapossággal látszik ugyan bírni, de ré­szint a mozgalomban szereplő személyek nevei, részint az események folyama azt mutatják, hogy Kuza h­erczeget egy nagy belföldi összeesküvés buktatta meg, melyben résztve­hettek egyaránt a sza­badelvű és conservatív párt, a kama­ra és a katonaság vezetői. — Golesco tbeb, a hazafiságáról kitűnő Golesco-család egyik tagja,mint szabadelvű román patriota volt mindig kivált 1848 óta ismeretes. Kuza herczeg őt az utóbbi mozgalom alkalmá­val is elfogatta, s később bocsátatta sza­badon. Haralampi ezredes és Katargi is mint szabadelvűek ismeretesek, kik eddig­­elé legalább nem tartoztak határozottan egyik vagy másik külföldi párthoz. Ezenkívül a flandriai grófnak Románia fejedelmévé választatása is azt látszik mutatni, hogy az összeesküvés főnökei, kik huza here­,eget lemondásra kénysze­­rítették és bezáratták, hazájuk érdekeit vették tekintetbe, s elejét akarták venni minden oly eshetőségnek , mi a párisi szerződést aláírt hatalmak komolyabb beavatkozását vonhatná maga után.­­ Egyébiránt a románok rég táplálták azon óhajtást , hogy az ország trón­jára­ egy külföldi herczeget állítsanak, de ezt mindig megakadályozta az európai nagyhatalmak ellentörekvése , s csakis ezért voltak 1859-ben kénytelenek Kuza herczeget választani. Európa most egy ténynyel áll szem­közt, mely a nemzeti akarat nyilatkozvá­­nya, a szerződések daczára. Kérdés : vál­jon az európai nagy­hatalmak szentesítik­­e e tényt, az eddigi előzetek után, vagy ürügyül használják az 1856-oi párisi szerződés megsemmisítésére, egyúttal a keleti kérdés szőnyegre hozatalára, min­den bonyodalmai és veszélyeivel együtt ? Előre nem jósolhatunk. Az utóbbi eset azonban csak akkor lehetséges , ha a bukaresti eseményben valóban azon nagyhatalom keze játszott, mely a keleti kérdésben annyira érdekelve van, s me­lyet ellenei előre felelőssé akarnak tenni azon eseményért. A „Presse“ úgy hallja, hogy Kuza bu­kásának híre nagyon meglepte a bécsi diplomatiai köröket. Azt hiszik, hogy azon törekvés, melyet Kuza herczeg az utóbbi időben nyilvánított, magát Orosz­ország védelme alá akarván helyezni, je­lentékenyül megcsökkentette Francziaor­­szág hajlamát, a­hogy ez­en körülmény bátorította föl az elégületlen bojárokat azon csiny elkövetésére, melyre nézve most Francziaország támogatását akarnák megnyerni. A „Kein. Zig“ szerint „Napoleon her­czeg Meudon gróf név alatt utazik Olasz­országban, s az, mi bizonyos diplomati­­záló olasz körökben hallatszik, mind titkosabbá és érthetlenebbé válik. Sze­rintük a herczeg nem küldetés nélkül utazik, s valamint házassága egykor Olaszország megszabadításának volt elő­játéka, most Umberto herczegnek egy osztrák herczegnővel leendő házassági frigye Velencze megszabadítását vonná maga után. Ezen vicekirályság — a vas­koronával együtt, mely még Bécsben fek­szik — a magas ara menyasszonyi hozo­mánya lenne.“ akarta alkotmányunk visszaállításának ívéül beigtattatni , hogy csak, ha az megtörténik, leszünk képesek az adó le­­szállitása és az ujonczozás korlátozása ál­tal a népnek ezen két nagy terhén segíteni. Nem látszik feleslegesnek hírlapilag is megmondani, mi volt ezen elvetésnek oka, nehogy legyenek rosz akaróink között a­kik ezt arra igyekezzenek felhasználni, hogy úgy tüntessék föl a képviselőház nagy többségét, mint a­mely a nép bajai­val nem gondol. Nem volt szükséges ezen módosítványt beigtatni, mert midőn általánosságban a törvénytelen intézkedések megszüntetését sürgeti e felirat, már ezáltal az adó és ujon­czozás körüli törvénytelen eljárás megszün­tetését is kívánja ; nem, mert midőn sür­geti , hogy hazánk alkotmányos jogai visszaadassanak, az adó és újonczozás kö­rüli jogok felelevenítését, életbe léptetését is kívánja ; nem volt szükséges végre, mert épen ezen kérdések lévén azok, melyek minden egyes képviselőt saját érdekeinél fogva is illetnek, épen ezekre nézve lehet legkevésbbé tartani attól, hogy annak idejében a lehetőség határai között min­dent meg ne tegyenek. De nem is lett volna czélszerű, mert, ezen bár első fontosságú két tárgynak kiemelése meggyengítette volna a töb­biekre nézve az érveket, azokra nézve ugyanis, melyek külön nem említtettek volna, pedig bármily fontos az adó és újonczozás kérdése, nem az egyedüli, a­melyre nézve intézkednünk, segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy hazánk szabad és annak népe boldog lehessen. Nem lett volna czélszerű továbbá, mert a­mennyiben ezen két kérdés magukat a képviselőket is legközelebbről anyagi ér­dekeiknél, családi viszonyaiknál fogva illeti, úgy nézett volna ki, mintha ezeket saját legközelebbi érdekük által indítva emel­ték volna az általános szabadság és alkot­mányosság kérdései föl­be, mi a képvise­lőház tekintélyének csorbítására is vezet­hetett volna. Nem lett volna czélszerű végre, mert így pusztán oda állítva, azon gyanút éb­resztette volna, hogy az országgyűlés, ha visszanyeri alkotmányos jogait, azokat legelőbb is az állam kormányzata, az ál­lam biztonsága szükségének megtagadá­sára készül használni, a­mely — termé­szetesen tévhit, tz pedig csak nehezíthette volna a jogok visszaszerzését, a­mitől pe­dig maga az is függ, hogy az adó és újonczozás terhén a körülményekhez ké­pest segítenünk lehessen. Mindezek felett még szabad sem volt ez­zel az alsóház. Nem volt szabad a kellő adatok isme­rete nélkül a jövendőnek elébe vágnia ; nem volt szabad oly reményeket ébresz­tenie az országban, melyeknek teljesíthe­­tése felől bizonyos nem lehetett. Már­pedig, mielőtt ismernők a terheket, melyek reánk háromolnak, mielőtt ismer­nék közigazgatásunk és fejlődhetésünk kellékeit, az adó kevesbítéséről szólani, mielőtt tudnék a külviszonyok miben lé­tét , az újonczozás korlátozását ígérni, nem egyéb mint ígérni azt, a­mit teljesí­teni mindenesetre —­ és pedig ígéret nél­kül is igyekez­ni fogunk, — de a­mit teljesí­teni rögtön és nagyobb mérvben fogna te­hetni, előre meg nem határozhatjuk. Hogy igyekezzünk mindkét irányban könnyíteni a terheken, az kötelességünk, de ennek úgy kell történnie, hogy sem a jó kormányzat, sem anyagi és szellemi fejlődésünk ez­által lehetetlenné ne vál­janak, sem az állam biztonsága ne veszé­lyeztessék. Azt már előre meghatározni, hogy a könnyítés az adó lejebb szállítása és keve­sebb úton ezok kiállítása által történjék, képtelenség. Sokkal czélszerűbb könnyítés például az adó terhén, annak egyszerű leszállítá­sánál, ha czélszerű közlekedési eszközök, előnyös kereskedelmi összeköttetések ál­tal az adózónak jövedelmét emeljük , mert igy az állam is megkapja azt, amire szük­sége van s az adó terhe is megkönnyit­­tetik ; hasonlag az ujonczozás terhét nem csak az által lehet könnyíteni, hogy éven­­kint kevesebb, vagy ne minden évben ad­junk ujonczot,de lehet a szolgálati idő czél­szerű megrövidítése által és más utakon is. Ismételjük tehát, hogy nem volt szük­séges, nem lett volna czélszerű, nem volt szabad ama módosítványt elfogadni , hogy mihelyt lehet, ez irányban hatnunk kell, azt érzi, tudja a háznak minden tagja ; azt pedig, hogy a módot, amikor siet,csak ha teljes ismeretével bírunk a viszonyoknak, lehet majd czélszerűen meghatározni, érti bizony­nyal mindenki e hazában. Lehetne ily ígérettel hatást csinálni, de sokkal nagyobb lenne majd a vissza­hatás, melyet szülne annak tapasztalása, hogy az országgyűlés oly ígéretet tett, a­melyet azonnal, és az ígért módon bevál­tani nem tudott. Egy képviselő. (1) Az „Oesterr. Ztg.“ azt hiszi, hogy a „Wien. Adp.“ legutóbbi czikke a válaszfel­iratra adandó kir. leirat anticipatióját ké­pezi. (Olvasóink ismerik ezen félhivatalos lap czikkének tartalmát, mely a válasz­­felirat két leglényegesebb követelésére, a felelős minisztérium és a municipiumok helyreállítására nézve kitérőleg felel, s e két követelés teljesítését a „közös ügyek“ kérdésének elintézésétől teszi függővé. Átalában véve úgy látszik, hogy ajkot­mány terve : a válaszfeliratnak a jogfoly­tonosságra vonatkozó részét nem venni komolyan, s feltenni, hogy az országgyű­lés is csak pusztán jogföntartási szempont­ból tette e követelést.) Ezen előbocsátás után így folytatja az „Oesterr. Ztg.“ „Ha tehát nem csalódtunk, hogy a „Wiener Abendpost“ helyesen anticipálta a leküldendő leirat tartalmát, akkor töb­bé nincs okunk kétkedni, hogy a kiegyez­­kedés nemcsak sikerülni fog, hanem még gyorsan is be fog következni. „Igaz, hogy nem várhatjuk a képvi­­selőháztól, hogy a vita alatt levő felirati javaslatot módosítsa. Mert a nagy több­ség, mint látszik, nem annyira politikai kötelességének, mint csak illem­kérdésnek tekinti, hogy a formaszerinti jogalapot sértetlenül hagyja, s épen ezért utasítja vissza a „jobb oldal“-t­ól benyújtott mó­­dosítványokat A nehézségeket (melyek a jogállapot azonnali helyreállítását aka­dályozzák) minden párt elismeri, s így ezzel ki van fejezve a készség az egyez­kedésre, a­mit Deák Ferencznek beszéde is tanúsít, melyben a barátságos előzékeny­ség annyi jele mutatkozik, úgy hogy most már csak azon formákról lehet szó, mely az országgyűlésnek lehetővé teszi, hogy álláspontjának elvileges föntartása mellett, a kormánynak barátságosan oda nyújtott kezét megragadhassa. „A­mit mi még mondhatnánk, azt az or­szággyűlésen nem egyszer, de tízszer is már jobban elmondták. Azon államférfit nem értenek, a­ki oly törvényeket akar­na helyreállítani, melyekről maga is ki­mondja, hogy többé nem valósít­hatók; úgy­szintén nem értjük, mit akar azon ember, mely oly kormányzási for­mát követel, melynek működési köre még nincs meghatározva, s aztán felelős kormányt is, mely a nem felelős munici­­piumokkal együtt vezetné az ügyeket. „Nézetünk szerint nem nagy az íz, ha egy kis forma miatti szabálytalanságért, a valóságban létezendő oly jogállapotot nyerhetünk cserébe, mely úgy Magyaror­szág, mint a birodalom igazolt követelései­nek egyiránt megfelel. (A­mit az „Oesterr. org“ egy kis for­ma miatti szabálytalanságnak nevez, az ma­ga az alkotmány sarkköve. ) Be akarja csalni az országot azon kelepczébe, hogy egy még nem is ismert kiegyezkedési terv reményében elváljunk a törvényes alap­tól, és magunk sanctionáljuk a hatalom azon jogát, hogy a hányszor fejébe veend, hogy ez vagy azon már meghozott tör­vény, privát nézete szerint gyakorlatilag nem valósítható, mindannyiszor elméleti­leg elismerje ugyan­azoknak érvényét, gyakorlatilag azonban felfüggeszthesse, és azok előleges revisióját, vagy épen el­törlését követelhesse. — Nem féltjük or­szággyűlésünket, hogy az ellenség ezen szirén hangjától tévútra engedje magát vezettetni. Nagyon kétes értékű ajánlat az : alkotmányt ígérni egy létező alkotmány feláldozása árán!­ Végül idézi az „Öest. Z.“ Deák Ferencz beszédéből ezen sorokat : „a kormányfér­fiak, a­kik nem akarják ezen feliratot, vagy nem akarják a kiegyezkedést, vagy pedig csak oly értelemben akarják, mely­ben az országgyűlés el nem fogadhatja. — Fordítsuk meg e szavakat s mondjuk, az országgyűlési férfiak,kik a doctrinaire­ Pest, február 24. 1866. A képviselőház tegnapi ülésében egy módositvány tárgyaltatott és vettetett el, mely a felirati javaslat vége felé azt kedő abstractiokat előtérbe taszítják, vagy nem akarják a kiegyezk­edést, vagy oly értelemben akarják, melyben a korona el nem fogadhatja. A ki igazságos akar lenni, lássa, hogy ne csak igazságos, ha­nem possibilis is legyen, s egy magyar király sem tehet esküt a dolgok oly rend­jére, melyről maga is, az országgyűlés is meg van győződve, hogy főn nem tart­ható.“ — A „N. fr. Fresse“ a miniszter-válsági hírekről újságolja : „Mensdorff és Larisch gróf valamint Frank tábornok és Wüllere­­torff báró visszaérkezése Budáról azt jelen­ti, ho­gy a nagy elhatározások Budán már megtörténtek. A kiegyezkedés Man­áthur és Belcredi gróf között, újabb előnyt biztosít a dualismus javára, s igy a mi­niszterek mind hivatalban maradnak és Goluchowski gróf belépésére nincs szük­ség. „ Felsége válasza a horvát küldött­séghez szintén a magyar nézet győze­lemre jutását sejteti.“ (1). A „Wiener Zeitung“ írja: „A lapokban terjesztett hírek, melyek a minisztériumban bekövetkezendő sze­mélyváltozásokra vonatkoznak, az innen vont combinatiók, valamint a várt nyilat­koz­vány­ok, egészen légből vannak merít­ve, s azon helyzetben vagyunk, hogy azok valódiságát a leghatározottabban megc­áfolhassuk. -a „N. fr. Presse“ hosszú fejtege­tésben emeli ki, mennyire haladt három hónap óta előre a dualizmus érdeke. Ösz­­szehasonlítja a kormány korábbi nyilat­kozatait, Ő Felségének legújabban a hor­vát küldöttséghez intézett szavaival, s úgy látja, hogy Magyarország területi épsé­gének helyreállítása legközelebb ténynyé válik. Azt hiszszük, hogy a „N. fr. Presse“ mit a dua­lismus érdekében elmond, nem származik őszinte meggyőződéséből hanem főleg csak a horvátok és erdélyi szászok és románok féltékenységét akarja felingerelni. — Egészen hasonló tartalmú és irányú czikket hoz az idősb „Presse“ is. Állítja, hogy a horvát küldöttségnek adott vá­­laszszal Belcredi gróf csoportozati­ rend­szere fölött el van törve a palota. Aztán könyekre fakad , hogy a horvátok nem követték a „Presse“ tanácsát s nem siet­tek a veszedelem elől úgy menekülni,hogy biztos i­lyre a Reichsrathba jöttek volna. Most már késő, mert nem lesz erejük önállóságukat Magyarország ellenében föntartani stb. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház febr. 24-iki ülés©. A jegyzőkönyvet vezeti Tóth Vilmos, a szólókat jegyzi gr. Rá­day László. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után az elnök jelenti, hogy L­u­k­a­­s­ich Bódog pozsonymeggyei szomfa­ ke­­rületi képviselő benyújtotta megbízó le­velét. Közben Deák­y Lajos kifogást tett a jegyzőkönyv ellen, miután abban nincs megemlítve, hogy a 48, 49. és 50. pontok ellen módosítványok nyújtattak be. Gr­. Ráday László, mint a tegnapi ülés jegyzője, kellő felvilágosítást nyúj­tott. Ugyanis a jegyzőkönyv nem úgy említi a dolgot, hogy a 48, 49. és 50. pon­tok egyhangúlag elfogadtattak, hanem hogy a ház megmaradt az „eredeti szer­kezet“ mellett. A rendszabályok sem kö­telezik a jegyzőt arra, hogy az el nem fo­gadott módosítványokat megemlítse. Az elnök erre folytatólag jelenti, hogy a mohácsi kerületben végrehajtott vizs­gálat ellen panasz nyújtatott be. Kiada­­tik az állandó igazoló bizottmánynak. Kassa városa eszközöltetni kéri a fele­lős minisztérium kinevezését, s a törvény­­hatóságok helyreállítását. Az elnök megjegyzi, hogy a válaszfel­irat által e kivonatoknak elég van téve, s így a kérelem egyszerűen tudomásul vé­tetik. Maróthi János képviselő 4 heti sza­badságidőt kér, mi neki megadatik. Lator Gábor képviselő a vizsgálato­kat, melyek végrehajtásával a szathmár­­megyei n.-károlyi és szathmárvárosi vá­lasztások ügyében megbízva volt, befe­jezte, s jelentését benyújtotta. Kiadatik az állandó igazoló bizottmánynak: Madarász József, Kállay Ödön, P­a­t­a­y István , Lukynich Mihály,

Next