A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-25 / 45. szám
45 ik sz. Vasárnap, február 25. Kiadóhivatal :Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Pontán küldve vagy Budapesten házhz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 76 kr. 3 hónapra ........ 5 frt 25 kr. 10 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenki a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Petenéziek tere 7ik szám 1-ső emelet Szerkesztő lakása . Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos il-féle petit sora 7 fog. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyílt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előözetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferenczlik tere 7. sa földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el uimi mu nu Iii lligMfttrrffi 0 j előtt:Betéti a as o mártius l-tól kezdve. JBl ella.e*Gail. dLi js martius—júniusi 4 havi folyamára . . . \ forint martius—májusi 3 havi folyamára ... 5 forint 25 kr. »A COA“ szerk. s kiadó hivatali» • mi.............................._|L|| I ■■TWMSB-TgTrffl I .11, .J-i------------NI . .1 II »I1 »II , I _L . OJL. r* K ë T, FËBHI ÍR *4 Politikai Szemle. (II.) Külföldi lapok rég idő óta írják — közelebbről csaknem ujjal mutattak reá — hogy „nagy események készülnek a Dunai fejedelemségekben.“ A lapok értesülései nem voltak alaptalanok. Az események bekövetkeztek. E hó 22-éről 23-ára virradó éjszaka egy csendes forradalom tört ki Bukarestben, melynek eredménye, hogy Kuza herczeg megfosztatott a hospodárságtól . Fülöp flandriai gróf, II. Lipót belgák királyának öcscse, választatott és proclamáltatott Románia fejedelmévé. De lássuk az esemény részleteiről szóló távirati jelentéseket. A félhiv. „Corresp.Bureau“ a következő sürgönyt közli : — U u k u r e s t, febr. 23. Kuza hy a mult éjjel lemondásra kényszerittetett. — Ideiglenes kormány alakíttatott, mely áll G o r e s c o tbk, Haralampi ezredes és Katargi Lascarból. A katonaság egyetértett ; semmi vérontás ; a nép örömriadala nagy. A csend és rend sehol sem zavartatott meg. Kazarg fogoly, Béláiman , Marghiloman és Liebrecht elfogattak. A „Wanderer“ következő táviratokat közöl : Bukarest, febr. 23. 12 óra 15 p. Ruza herczeg ma korán reggel 5 órakor trónvesztettnek nyilvánittatott. A nép palotáját megszállta ; ő maga legközelebbi, gyűlölt környezetével együtt fogolynak nyilváníttatott. Átalános örömriadás s e mellett példás rend Már ideiglenes kormány alakult. Ugyane lapnak egy másik sürgönye így hangzik : Az ideiglenes kormány minisztériumát Ghika János elnöklete alatt Ghika Demeter, Mavrogeni, Sturdza Demeter és Leca alkotják. Az ideiglenes kormánynak egy kiáltványa egy európai herczegnek Romania souverainjévé választása mellett nyilatkozik, d e czélból nemzeti gyűlés összehívását ígéri. A „Korresp. Bureau“nak máról, febr. 24-éről keltezett sürgönye igy hangzik : A törvényhozó gyűlés tegnap Fülöp flandriai grófot fejedelemmé választotta és procifimálta. Este nagy kivilágítás. A város csendes. Ennyi az, mit ez óráig — midőn ezen sorokat írjuk — a távírda jelent, s mit a külföldi lapok méltán jeleztek, ha ezen változást sejtették, mint nagy eseményt. Mindamellett azonban, hogy a külföldi lapok éjjmutatásai , nevezetesen a franczia kormányi közlönyöknek Kazary kormányzatára vonatkozó jóakaratú figyelmeztetései ily eshetőség föltevésére jogosíthattak volna, meg kell vallani, hogy a bukaresti esemény mégis váratlanul lepi meg a politikai világot; ily gyökeres változásra alig gondoltak akár Sz. Pétervárott és Berlinben, akár Páriában és Bécsben. Azt mindenki tudta, hogy Kuza herczeg apró államcsínyei, az alkotmány megsértése, a sajtó leigázása, a nép kiszivattyúzása, a papság fölingerlése s az állam eladósítása által az egész ország neheztelését vonta magára ; de azt mégsem lehetett föltenni, hogy a franczia kormány ezen kegyencze oly könnyen megbuktatható. Az előttünk fekvő bécsi lapok mondják, hogy ez nem történhetett a belföldi pártok egyetértése és erőfeszítése, hanem valamely külföldi nagyhatalom cselszövénye és támogatása mellett. Ezen nagyhatalom alatt nem mást értenek, mint Oroszországot. Francziaországról föl nem tehető, hogy saját védenemének megbuktatására tört volna ; Angolország, mint tudjuk, óvakodik minden alkalom előidézésétől, mi a keleti kérdést újra előtérbe hozhatná ; Ausztria, mely belszervezkedésével van elfoglalva, hasonlóképen nem tarthatja kívánatosnak oly esemény előidézését, melynek fordulatai őt közelebbről érdekelhetik; csak Oroszország lehet, egyetértőleg Poroszországgal, azon nagyhatalom, melynek érdekében áll a dunai fejedelemségi eseménynek, s ezzel a keleti kérdésnek rögtön szőnyegre hozatala. Felhozzák bizonyítékul az orosz seregöszpontosítást a Pruth mellett. (Egy lap ténynek mondja, hogy a Pruth mellett 60.000 orosz áll). Ezen okoskodás első tekintetre némi alapossággal látszik ugyan bírni, de részint a mozgalomban szereplő személyek nevei, részint az események folyama azt mutatják, hogy Kuza herczeget egy nagy belföldi összeesküvés buktatta meg, melyben résztvehettek egyaránt a szabadelvű és conservatív párt, a kamara és a katonaság vezetői. — Golesco tbeb, a hazafiságáról kitűnő Golesco-család egyik tagja,mint szabadelvű román patriota volt mindig kivált 1848 óta ismeretes. Kuza herczeg őt az utóbbi mozgalom alkalmával is elfogatta, s később bocsátatta szabadon. Haralampi ezredes és Katargi is mint szabadelvűek ismeretesek, kik eddigelé legalább nem tartoztak határozottan egyik vagy másik külföldi párthoz. Ezenkívül a flandriai grófnak Románia fejedelmévé választatása is azt látszik mutatni, hogy az összeesküvés főnökei, kik huza here,eget lemondásra kényszerítették és bezáratták, hazájuk érdekeit vették tekintetbe, s elejét akarták venni minden oly eshetőségnek , mi a párisi szerződést aláírt hatalmak komolyabb beavatkozását vonhatná maga után. Egyébiránt a románok rég táplálták azon óhajtást , hogy az ország trónjára egy külföldi herczeget állítsanak, de ezt mindig megakadályozta az európai nagyhatalmak ellentörekvése , s csakis ezért voltak 1859-ben kénytelenek Kuza herczeget választani. Európa most egy ténynyel áll szemközt, mely a nemzeti akarat nyilatkozványa, a szerződések daczára. Kérdés : váljon az európai nagyhatalmak szentesítike e tényt, az eddigi előzetek után, vagy ürügyül használják az 1856-oi párisi szerződés megsemmisítésére, egyúttal a keleti kérdés szőnyegre hozatalára, minden bonyodalmai és veszélyeivel együtt ? Előre nem jósolhatunk. Az utóbbi eset azonban csak akkor lehetséges , ha a bukaresti eseményben valóban azon nagyhatalom keze játszott, mely a keleti kérdésben annyira érdekelve van, s melyet ellenei előre felelőssé akarnak tenni azon eseményért. A „Presse“ úgy hallja, hogy Kuza bukásának híre nagyon meglepte a bécsi diplomatiai köröket. Azt hiszik, hogy azon törekvés, melyet Kuza herczeg az utóbbi időben nyilvánított, magát Oroszország védelme alá akarván helyezni, jelentékenyül megcsökkentette Francziaország hajlamát, ahogy ezen körülmény bátorította föl az elégületlen bojárokat azon csiny elkövetésére, melyre nézve most Francziaország támogatását akarnák megnyerni. A „Kein. Zig“ szerint „Napoleon herczeg Meudon gróf név alatt utazik Olaszországban, s az, mi bizonyos diplomatizáló olasz körökben hallatszik, mind titkosabbá és érthetlenebbé válik. Szerintük a herczeg nem küldetés nélkül utazik, s valamint házassága egykor Olaszország megszabadításának volt előjátéka, most Umberto herczegnek egy osztrák herczegnővel leendő házassági frigye Velencze megszabadítását vonná maga után. Ezen vicekirályság — a vaskoronával együtt, mely még Bécsben fekszik — a magas ara menyasszonyi hozománya lenne.“ akarta alkotmányunk visszaállításának ívéül beigtattatni , hogy csak, ha az megtörténik, leszünk képesek az adó leszállitása és az ujonczozás korlátozása által a népnek ezen két nagy terhén segíteni. Nem látszik feleslegesnek hírlapilag is megmondani, mi volt ezen elvetésnek oka, nehogy legyenek rosz akaróink között akik ezt arra igyekezzenek felhasználni, hogy úgy tüntessék föl a képviselőház nagy többségét, mint amely a nép bajaival nem gondol. Nem volt szükséges ezen módosítványt beigtatni, mert midőn általánosságban a törvénytelen intézkedések megszüntetését sürgeti e felirat, már ezáltal az adó és ujonczozás körüli törvénytelen eljárás megszüntetését is kívánja ; nem, mert midőn sürgeti , hogy hazánk alkotmányos jogai visszaadassanak, az adó és újonczozás körüli jogok felelevenítését, életbe léptetését is kívánja ; nem volt szükséges végre, mert épen ezen kérdések lévén azok, melyek minden egyes képviselőt saját érdekeinél fogva is illetnek, épen ezekre nézve lehet legkevésbbé tartani attól, hogy annak idejében a lehetőség határai között mindent meg ne tegyenek. De nem is lett volna czélszerű, mert, ezen bár első fontosságú két tárgynak kiemelése meggyengítette volna a többiekre nézve az érveket, azokra nézve ugyanis, melyek külön nem említtettek volna, pedig bármily fontos az adó és újonczozás kérdése, nem az egyedüli, amelyre nézve intézkednünk, segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy hazánk szabad és annak népe boldog lehessen. Nem lett volna czélszerű továbbá, mert amennyiben ezen két kérdés magukat a képviselőket is legközelebbről anyagi érdekeiknél, családi viszonyaiknál fogva illeti, úgy nézett volna ki, mintha ezeket saját legközelebbi érdekük által indítva emelték volna az általános szabadság és alkotmányosság kérdései fölbe, mi a képviselőház tekintélyének csorbítására is vezethetett volna. Nem lett volna czélszerű végre, mert így pusztán oda állítva, azon gyanút ébresztette volna, hogy az országgyűlés, ha visszanyeri alkotmányos jogait, azokat legelőbb is az állam kormányzata, az állam biztonsága szükségének megtagadására készül használni, amely — természetesen tévhit, tz pedig csak nehezíthette volna a jogok visszaszerzését, amitől pedig maga az is függ, hogy az adó és újonczozás terhén a körülményekhez képest segítenünk lehessen. Mindezek felett még szabad sem volt ezzel az alsóház. Nem volt szabad a kellő adatok ismerete nélkül a jövendőnek elébe vágnia ; nem volt szabad oly reményeket ébresztenie az országban, melyeknek teljesíthetése felől bizonyos nem lehetett. Márpedig, mielőtt ismernők a terheket, melyek reánk háromolnak, mielőtt ismernék közigazgatásunk és fejlődhetésünk kellékeit, az adó kevesbítéséről szólani, mielőtt tudnék a külviszonyok miben létét , az újonczozás korlátozását ígérni, nem egyéb mint ígérni azt, amit teljesíteni mindenesetre — és pedig ígéret nélkül is igyekezni fogunk, — de amit teljesíteni rögtön és nagyobb mérvben fogna tehetni, előre meg nem határozhatjuk. Hogy igyekezzünk mindkét irányban könnyíteni a terheken, az kötelességünk, de ennek úgy kell történnie, hogy sem a jó kormányzat, sem anyagi és szellemi fejlődésünk ezáltal lehetetlenné ne váljanak, sem az állam biztonsága ne veszélyeztessék. Azt már előre meghatározni, hogy a könnyítés az adó lejebb szállítása és kevesebb úton ezok kiállítása által történjék, képtelenség. Sokkal czélszerűbb könnyítés például az adó terhén, annak egyszerű leszállításánál, ha czélszerű közlekedési eszközök, előnyös kereskedelmi összeköttetések által az adózónak jövedelmét emeljük , mert igy az állam is megkapja azt, amire szüksége van s az adó terhe is megkönnyittetik ; hasonlag az ujonczozás terhét nem csak az által lehet könnyíteni, hogy évenkint kevesebb, vagy ne minden évben adjunk ujonczot,de lehet a szolgálati idő czélszerű megrövidítése által és más utakon is. Ismételjük tehát, hogy nem volt szükséges, nem lett volna czélszerű, nem volt szabad ama módosítványt elfogadni , hogy mihelyt lehet, ez irányban hatnunk kell, azt érzi, tudja a háznak minden tagja ; azt pedig, hogy a módot, amikor siet,csak ha teljes ismeretével bírunk a viszonyoknak, lehet majd czélszerűen meghatározni, érti bizonynyal mindenki e hazában. Lehetne ily ígérettel hatást csinálni, de sokkal nagyobb lenne majd a visszahatás, melyet szülne annak tapasztalása, hogy az országgyűlés oly ígéretet tett, amelyet azonnal, és az ígért módon beváltani nem tudott. Egy képviselő. (1) Az „Oesterr. Ztg.“ azt hiszi, hogy a „Wien. Adp.“ legutóbbi czikke a válaszfeliratra adandó kir. leirat anticipatióját képezi. (Olvasóink ismerik ezen félhivatalos lap czikkének tartalmát, mely a válaszfelirat két leglényegesebb követelésére, a felelős minisztérium és a municipiumok helyreállítására nézve kitérőleg felel, s e két követelés teljesítését a „közös ügyek“ kérdésének elintézésétől teszi függővé. Átalában véve úgy látszik, hogy ajkotmány terve : a válaszfeliratnak a jogfolytonosságra vonatkozó részét nem venni komolyan, s feltenni, hogy az országgyűlés is csak pusztán jogföntartási szempontból tette e követelést.) Ezen előbocsátás után így folytatja az „Oesterr. Ztg.“ „Ha tehát nem csalódtunk, hogy a „Wiener Abendpost“ helyesen anticipálta a leküldendő leirat tartalmát, akkor többé nincs okunk kétkedni, hogy a kiegyezkedés nemcsak sikerülni fog, hanem még gyorsan is be fog következni. „Igaz, hogy nem várhatjuk a képviselőháztól, hogy a vita alatt levő felirati javaslatot módosítsa. Mert a nagy többség, mint látszik, nem annyira politikai kötelességének, mint csak illemkérdésnek tekinti, hogy a formaszerinti jogalapot sértetlenül hagyja, s épen ezért utasítja vissza a „jobb oldal“-tól benyújtott módosítványokat A nehézségeket (melyek a jogállapot azonnali helyreállítását akadályozzák) minden párt elismeri, s így ezzel ki van fejezve a készség az egyezkedésre, amit Deák Ferencznek beszéde is tanúsít, melyben a barátságos előzékenység annyi jele mutatkozik, úgy hogy most már csak azon formákról lehet szó, mely az országgyűlésnek lehetővé teszi, hogy álláspontjának elvileges föntartása mellett, a kormánynak barátságosan oda nyújtott kezét megragadhassa. „Amit mi még mondhatnánk, azt az országgyűlésen nem egyszer, de tízszer is már jobban elmondták. Azon államférfit nem értenek, aki oly törvényeket akarna helyreállítani, melyekről maga is kimondja, hogy többé nem valósíthatók; úgyszintén nem értjük, mit akar azon ember, mely oly kormányzási formát követel, melynek működési köre még nincs meghatározva, s aztán felelős kormányt is, mely a nem felelős municipiumokkal együtt vezetné az ügyeket. „Nézetünk szerint nem nagy az íz, ha egy kis forma miatti szabálytalanságért, a valóságban létezendő oly jogállapotot nyerhetünk cserébe, mely úgy Magyarország, mint a birodalom igazolt követeléseinek egyiránt megfelel. (Amit az „Oesterr. org“ egy kis forma miatti szabálytalanságnak nevez, az maga az alkotmány sarkköve. ) Be akarja csalni az országot azon kelepczébe, hogy egy még nem is ismert kiegyezkedési terv reményében elváljunk a törvényes alaptól, és magunk sanctionáljuk a hatalom azon jogát, hogy a hányszor fejébe veend, hogy ez vagy azon már meghozott törvény, privát nézete szerint gyakorlatilag nem valósítható, mindannyiszor elméletileg elismerje ugyanazoknak érvényét, gyakorlatilag azonban felfüggeszthesse, és azok előleges revisióját, vagy épen eltörlését követelhesse. — Nem féltjük országgyűlésünket, hogy az ellenség ezen szirén hangjától tévútra engedje magát vezettetni. Nagyon kétes értékű ajánlat az : alkotmányt ígérni egy létező alkotmány feláldozása árán! Végül idézi az „Öest. Z.“ Deák Ferencz beszédéből ezen sorokat : „a kormányférfiak, akik nem akarják ezen feliratot, vagy nem akarják a kiegyezkedést, vagy pedig csak oly értelemben akarják, melyben az országgyűlés el nem fogadhatja. — Fordítsuk meg e szavakat s mondjuk, az országgyűlési férfiak,kik a doctrinaire Pest, február 24. 1866. A képviselőház tegnapi ülésében egy módositvány tárgyaltatott és vettetett el, mely a felirati javaslat vége felé azt kedő abstractiokat előtérbe taszítják, vagy nem akarják a kiegyezkedést, vagy oly értelemben akarják, melyben a korona el nem fogadhatja. A ki igazságos akar lenni, lássa, hogy ne csak igazságos, hanem possibilis is legyen, s egy magyar király sem tehet esküt a dolgok oly rendjére, melyről maga is, az országgyűlés is meg van győződve, hogy főn nem tartható.“ — A „N. fr. Fresse“ a miniszter-válsági hírekről újságolja : „Mensdorff és Larisch gróf valamint Frank tábornok és Wülleretorff báró visszaérkezése Budáról azt jelenti, hogy a nagy elhatározások Budán már megtörténtek. A kiegyezkedés Manáthur és Belcredi gróf között, újabb előnyt biztosít a dualismus javára, s igy a miniszterek mind hivatalban maradnak és Goluchowski gróf belépésére nincs szükség. „ Felsége válasza a horvát küldöttséghez szintén a magyar nézet győzelemre jutását sejteti.“ (1). A „Wiener Zeitung“ írja: „A lapokban terjesztett hírek, melyek a minisztériumban bekövetkezendő személyváltozásokra vonatkoznak, az innen vont combinatiók, valamint a várt nyilatkozványok, egészen légből vannak merítve, s azon helyzetben vagyunk, hogy azok valódiságát a leghatározottabban megcáfolhassuk. -a „N. fr. Presse“ hosszú fejtegetésben emeli ki, mennyire haladt három hónap óta előre a dualizmus érdeke. Öszszehasonlítja a kormány korábbi nyilatkozatait, Ő Felségének legújabban a horvát küldöttséghez intézett szavaival, s úgy látja, hogy Magyarország területi épségének helyreállítása legközelebb ténynyé válik. Azt hiszszük, hogy a „N. fr. Presse“ mit a dualismus érdekében elmond, nem származik őszinte meggyőződéséből hanem főleg csak a horvátok és erdélyi szászok és románok féltékenységét akarja felingerelni. — Egészen hasonló tartalmú és irányú czikket hoz az idősb „Presse“ is. Állítja, hogy a horvát küldöttségnek adott válaszszal Belcredi gróf csoportozati rendszere fölött el van törve a palota. Aztán könyekre fakad , hogy a horvátok nem követték a „Presse“ tanácsát s nem siettek a veszedelem elől úgy menekülni,hogy biztos ilyre a Reichsrathba jöttek volna. Most már késő, mert nem lesz erejük önállóságukat Magyarország ellenében föntartani stb. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház febr. 24-iki ülés©. A jegyzőkönyvet vezeti Tóth Vilmos, a szólókat jegyzi gr. Ráday László. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Lukasich Bódog pozsonymeggyei szomfa kerületi képviselő benyújtotta megbízó levelét. Közben Deáky Lajos kifogást tett a jegyzőkönyv ellen, miután abban nincs megemlítve, hogy a 48, 49. és 50. pontok ellen módosítványok nyújtattak be. Gr. Ráday László, mint a tegnapi ülés jegyzője, kellő felvilágosítást nyújtott. Ugyanis a jegyzőkönyv nem úgy említi a dolgot, hogy a 48, 49. és 50. pontok egyhangúlag elfogadtattak, hanem hogy a ház megmaradt az „eredeti szerkezet“ mellett. A rendszabályok sem kötelezik a jegyzőt arra, hogy az el nem fogadott módosítványokat megemlítse. Az elnök erre folytatólag jelenti, hogy a mohácsi kerületben végrehajtott vizsgálat ellen panasz nyújtatott be. Kiadatik az állandó igazoló bizottmánynak. Kassa városa eszközöltetni kéri a felelős minisztérium kinevezését, s a törvényhatóságok helyreállítását. Az elnök megjegyzi, hogy a válaszfelirat által e kivonatoknak elég van téve, s így a kérelem egyszerűen tudomásul vétetik. Maróthi János képviselő 4 heti szabadságidőt kér, mi neki megadatik. Lator Gábor képviselő a vizsgálatokat, melyek végrehajtásával a szathmármegyei n.-károlyi és szathmárvárosi választások ügyében megbízva volt, befejezte, s jelentését benyújtotta. Kiadatik az állandó igazoló bizottmánynak: Madarász József, Kállay Ödön, Patay István , Lukynich Mihály,