A Hon, 1866. március (4. évfolyam, 48-74. szám)
1866-03-01 / 48. szám
48-ik sz. Csütörtök, március 1. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................. 5 frt 25 kr. 6 hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . . 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. HQT Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. •7 j «JöffiaK ^âÈÊÈÊÊkm MC IKlklVra, mártius 1-től kezdve. JE lőkBetémi■ £ j • martius—juniusi 4 havi folyamára ... T[ forint martius—májusi 3 havi folyamára ... 5 forint 25 kr. ^ »A UOAi“ Bzerk. g kiadó hivatala. ” EST, FEBRUÁR 28. Politikai Szemle. (II.) A dunafejedelemségi események mozgásba hozták az egész európai diplomatiát. A Porta azonnal négy jegyzéket intézett a párisi szerződést aláírt nagyhatalmakhoz, s azokban, támaszkodva az 1859. sept. 6-diki szerződésre, kijelenti, hogy ő biztost akar Bukarestbe küldeni. Egyszersmind felszólítja a követségeket a szerződés értelmében, hogy biztosa mellé rendelnének küldötteket. Határozottan hangnyomatolja azon akaratát is, hogy az 1861. dec. 6-ki fermant, mely Moldovának Oláhországhoz tartozását megállapítja, fen akarja tartani. A követek mindjárt azonos kérdést intéztek illető kormányaikhoz, s utasítást kértek, hogy küldött ki legyen a Porta biztosa mellett? Ausztria, s valószínűleg a többi államok is, bukaresti consulaikat nevezendik ki küldöttül. Nem lehetlen e szerint, hogy először vizsgáló biztosok küldetnek a Dunafejedelemségekbe; mint ez már egyszer 1857. márt. közepén a párisi békekötés 28-ik czikkelyének értelmében történt. A conferenţia vagy congressus a biztosok jelentése után fog összeülni. Francziaország el van határozva a conferenţia öszszehivásának indítványozására. Orosz részről is hozzászólnak a dunafejedelemségi eseményekhez. A „Journ. de St.-Petersbourg“ (az orosz külügyi minisztérium közlönye) ezt írja: A bukaresti felkedés nemcsak az ország beltörvényeinek, hanem egyszersmind, egy idegen fejedelem proclamálása által , az 1858-ik évi szerződés megsértése. Az idézett lap emlékezteti a flandriai grófot, atyjának példájára, ki csak egy conferencia jóváhagyása után fogadta el Belgium trónját. A „Politik“ bécsi levelezője azt írja, miként a bécsi külügyi hivatal sajtóhivatala azon jelszót adta ki, hogy úgy terjeszszék elő a bukaresti eseményeket, mint orosz machinatiók eredményét, egyszersmind mint Francziaország ellen irányzott csínyt. Levelező nem tudja, hogy minő állambölcseség fekhetik ezen manőverben, de úgy látszik, miként a bécsi kormány czélszerűnek tartja Francziaország részére állani a Duna-fejedelemségek kérdésében. Ezért azonban teljességgel nem igaz, hogy haza orosz machinatiók következtében vesztette el trónját. Az megeshetik, hogy Oroszország előbb tudott valamit a dologról, miután keleti ügynökei elég ügyesek, míg Ausztriában folyvást csak röpiratokat és emlékiratokat szerkesztenek a consuli hivatal reformjáról. A „Bank u. Hand. Zig”-nak egy bécsi levelezője is úgy értesül, miként ottan Oroszországot gyanúsítják a dunafejedelemségi események miatt. „Egy igen kitűnő forrásból eredő bukaresti sürgöny határozottan állítja — írja az idézett lap — hogy Oroszország előre jóváhagyta a flandriai gróf megválasztatását. Ha e jelentés alapos, akkor fontossággal bírna, amennyiben kétségtelen bizonyítéka volna annak , hogy Oroszország nem csak meg nem volt lepve a bukaresti események által, sőt képes volt ezen eseményeket hosszas fáradozás után politikai számításai közé venni. Még jelentékenyebb lenne — írja tovább a porosz lap — ha igaz volna az, mit Pécsben még mondanak, miként Oroszország csak annak teljes tudomásával adta jóváhagyását , hogy a belga herczeg nem fogadja el a neki felajánlott állást , következőleg ezen combinatio pártolása és előrebocsátása mellett azon czélt követhette, hogy a Dunafejedelemségek alakulását oly útra vigye, mely kilátásokat nyújthat egy Oroszországhoz közelebb álló személyiségnek.“ A belgrádi „Svetovic“ a következő távirati sürgönyt közli e hó 20-dikáról: „Dugából egy török pasa érkezett Lutbrinába 300 emberrel, hogy megszállja az ottani kikötőt, mely igen fontos stratégiai pont, egyszersmind megállási helye a fegyverszállítmányoknak Törökországba. (Ezen intézkedés alkalmasint összeköttetésben áll azon hírrel, hogy Mihály szerb herczeg egy üteg ágyút ajándékozott Montenegrónak, s azon ágyukat rendeltetésük helyére kellene szállítani). Porosz félhivatalos lapok megcáfolják azon hírt, hogy a berlini kabinet felelete már elindíttatott volna a febr. 7-diki osztrák jegyzékre. A „Patrie“ egy berlini levelet közöl, melyben az van elmondva, hogy Poroszország semmi körülmény között sem enged a schleswig-holsteini kérdésben. A porosz kormány rég el van határozva vissza nem rettenni a fegyveres összeütközéstől s a legújabb események nem oly természetűek, melyek miatt szándékát meg kellene változtatnia. A „Köln. Ztg.“ párisi levelezője írja : Bizonyos, hogy némely eshetőségekre nézve eszmecsere és megállapodás történt Porosz és Olaszország között, mi nagy horderővel bíró eseményeket idézhet elő. Már rég idő óta törekedtek e két ország bizonyos államférfiai ily egymást közelebb hozó egyetértést hozni létre, s ennél bonyolultabbá lesz a herczegségek ügye, annál nyomatékosabbakká válnak az illető diplomaták törekvései is. (1 ) Az „Ost. D. Post“ fájdalmas szívvel tudósítja olvasóit, hogy a febr. 26-iki patens születésnapja csendesen s a máskor megszokott ünneplések nélkül folyt le. „Ha a családatya beteg — írja — a házi körben nem tartják meg a születési, vagy névnapi ünnepet. Ma az osztrák alkotmány fekszik betegen, és senki sem tudja, meggyógyul-e még a beteg, vagy kénytelen lesz egész életében (a dualismus) két mankóján biczegni. A septemb. pátens óta Ausztriában a feloszlási processus foly előre ; oly körjelek mutatkoznak, miket az (1859-iki) háborúkor sem tapasztaltunk , hanem csak 17 évvel ezelőtt, habár más alakban. Hogy lesz a jövőben Ausztria szervezve? Ki felelhet meg e kérdésre már a mai napon ! „A birodalom kétfelé oszlása, vagyis a dualismus, mely felé evezünk, mily mérvben választandja két felé az államot ? — mily erősek, vagy mily gyengék lesznek azon kötelékek, melyek az egészet organice együtt tarthatják? „És mégis ezen dualismus nem a legnagyobb veszedelem, mely minket fenyeget. Még ennél is hasonlíthatlanul veszélyesebb azon feloszlás, mely a nyugati tartományokban észlelhető, holott e tartományok háromszáz év óta összeforrtak. Azon öt hónap óta, hogy az alkotmány siszírozva van, a monarchia tartományaiban a centrifugai elemek annyira felberzenkedtek, s oly vehementiával léptek a küzdtérre, hogy hiába keressük az eszközöket a megfékezésre. „Máskor a dictatura, melyet valamely kormány megragad, merevebb egységet szokott előidézni a dolgok vezetésében. Ellenben a sept, pátensben megállapított dictatura egészen az ellenkező eredményt hozta létre. A nyugati tartományokban ezen dictatura megoszlatta a létező organismust, s a nemzetiségi viszálkodásokat a legnagyobb paroxismusra emelte. A kormány azon hitben, hogy amikor akarja úgyis elég hatalma lesz közbeszólani, felszabadította kötelékei alól ezen elemeket, melyek most sokkal erősebbek, mint azok gondolták, kik azzal csak játszani akartak. És már nincs messze a pillanat, amidőn a foederalismus veszélyei legyőzhetlenekké válnak. „Hol van a mester, aki legyőzze a veszélyt? Tán megint egy új Windischgrätz támadjon fel. Ezen megpróbáltatástól őrizze meg az ég még ellenségeinket is. (Szép imádság , de kár, hogy nem a szívből származik, mert az „Ost. D. Post“ mostani és régi magatartásából eléggé kitűnik, hogy a centralisatio és germanisatio megmentésére, nemhogy épen egy új Windischgrätzre, de még egy második Haynaura, sőt a muszkára sem mondaná el az apaget.) „Ezen kivonatunk — hazudja tovább az „Ost. D. Post — becsületes és Őszinte. Nem ! Nem ostromállapot és nyilt torkú ágyuk fogják az államot a feloszlástól megmenteni , hanem az alkotmány azon részének helyreállítása, mely ellen Magyarországnak sincs semmi kifogása, s ez a szűkebb Reichsrath. (Annál több kifogása van ezen majorizáló csapda ellen a cseheknek, lengyeleknek és esetleg az olaszoknak. Ami minket illet, egyszer már tapasztaltuk, hogy nem csak a „szűkebb“, hanem pláne a „legszűkebb“ Reichsrathot is, sikerült Schmerling urnak, a tág, tágabb, legtágabb Reichsrath minden atributumaival felruházni.Ily értelemben,megengedjük,hogy nem akar Kuranda úr az ostromállapothoz jutni , bölcsen tudván, hogy ezen hírhedt eszköznél sokkal szebben virágzik a centralisatio búzája, ha Bécsben foly az alkotmányosdi ; azontúl kelet felé mindjárt nyolcz mértföldnyi távolságban már a „provisorium“ területei kezdődnek.) „És csakis ezen szűkebb Reichsrathban kereshetnek védelmet az üldözött nemzetiségi minoritások (a csehországi és krajnai németeket érti); csak ezen gyülekezetben lehető, legalább a nyugati tartományokban, a Reichseinheitot föntartani; csak ezen parlament képezheti az összekötő hidat a birodalom két fele közt, a közös ügyek tárgyában. „S hogy csak ez az egyedüli út, melyen a kiegyezkedés létrejöhet , azt már a magyarok is elismerik. Nem tudjuk, mennyire van biztos kilátása a magyar országgyűlésnek arrra, hogy külön minisztériumot nyer , de azt tudjuk, hogy a mostani minisztériumnak akár jogi, akár opportunitási szempontból ítéljük meg a dolgot, nincs sürgetőbb kötelessége, mint az „osztrák országgyűlés “-t, melyet eddig szűkebb Reichsrathnak neveztek, haladék nélkül összehívni, és az alkotmány siszkozásának véget vetni.“ (Azaz : ismételni az 1861-ki eljárást, összehivni a Reichsrathot, mint szűkebbet, s aztán a siszkozó-patens visszavételével megengedni, hogy a szűkebb újra tágabbá arrondirozza magát.) (f). A tősgyökeres centralista lapok nagy megelégedéssel fogadják azon beszédet, melyet ő Felsége a válaszfeliratokat benyújtott küldöttségekhez intézett. Az „Ost. D. Post“ írja : „A képviselőház ugyan megdicsértetik e beszédben azért, hogy bizalommal viseltetik, s hogy a kiindulási pontra és végczélra nézve egyetért a legfelsőbb akarattal. Azonban kimondatik a sajnálat is, ami majdnem egyértelmű a rászólással, hogy a viták alkalmával aggodalmak merültek fel, melyek a kivitelnek kijelölt módozatára vonatkoznak. „Ezen szólási fordulat élesen kiemeli azon mély szakadást, mely a kormány részéről a jogfolytonosság elvileges elismerése, s a képviselőház között mutatkozik, amidőn ezen utóbbi a törvények tényleges helyreállítását követeli. „És ezen nézetkülönbséget a kormány egyelőre nem is szándékozik eloszlatni, sőt Ő Felsége kimondja, hogy e tekintetben is ragaszkodnia kell a trónbeszéd alapelveihez. A beszéd kezdetén használt szó, a „tartalék nélküli nyíltság“ azt jelenti, hogy Ő Felsége az országgyűlési urakkal valami olyasmit fog közölni, ami nem igen kellemesen fog fölökben csengeni. A beszéd egészben véve oly benyomást tesz, melyből megérthetjük, hogy a kiegyezkedési tárgyalások csak most lesznek megkezdve, s épen nem rohantunk a dolgok érdemébe.“ A többi centralista lap is egyhangúlag úgy vélekedik, hogy ezen legfelsőbb válasz megcáfolja azon híreket, melyek szerint Magyarország közel állna ahhoz, hogy óhajtásai teljesülnének. A jegyzőkönyvet vezeti Joannovich György, a szólókat jegyzi Dimitrie- Vich Milos. Az elnök több rendbeli folyamodást jelent be. Kauzer Lipót 1861-ben egy országháztervet készített, s fáradságát 600 írttal kéri jutalmaztatni. Egy vasmegyei község panaszkodik, hogy katonai szállásolással túl van terhelve. Biharmegye székelyhídi kerülete, valamint Debreczen városának 3624 polgára, folyamodnak a debreczen-mármaros- szigeti vasút kiépítése iránt. Mindezen folyamodások a kérvénybizottmányhoz utasíttatnak. Az elnök ezután jelentést tesz a válaszfelirat átnyújtásával megbízott küldöttség eljárásáról, s egyszersmind felolvastatja a rövid elnöki beszédet, melynek kíséretében a válaszfelirat Ő Felségének átnyujtatott, valamint ő Felsége kegyelmes válaszát is. A ház egész csendben hallgató végigjelentést. Erre Deák Ferencz a következő, szóval is elmondott, s írásban a ház asztalára letett indítványt terjeszti elő : „Kimondottuk a válaszfeliratban, hogy a közös viszonyok iránti javaslat kidolgozáséhoz haladék nélkül hozzá fogunk. Indítványozom tehát, méltóztassék a t. ház e czélra egy nagyobb számú bizottmányt választani. Véleményem szerint e bizottmányba most 50 tagot, s midőn az erdélyi képviselők itt lesznek, azok közül is 15-öt, öszszesen 65 tagot lehetne választani. E nagyobb számot azért hiszem czélszerűnek, mert a tárgy is rendkívüli fontos, de valószínű az is, hogy a bizottmány utóbb a tárgyak különfélesége szerint több szakaszra lesz kénytelen oszlani. Magában értetődik, hogy ha majd Horvát-, Dalmát- és Tótország is részt akar venni alkotmányos módon e bizottmányban, annak ez országgyűlésre küldött tagjaiból is választatni fognak tagok e bizottmányba. “ Tisza Kálmán : T. ház ! Igen egyszerűen és röviden, csak azt akarom indítványozni, hogy méltóztassanak ezen beadott indítványt holnap napirendre kitűzni. Böszörményi László: T. ház! Én sem akarok az indítvány lényege ellen szólani, csakis a napirend kérdésére nézve kívánok fölszólalni és fölkérni a t. házat egy igen fontos körülményre. Miután az indítvány meg van téve, ez által a képviselőház már teljesítette egy részben a feliratban kifejezett ajánlatot, miszerint haladék nélkül hozzálát a működés megkezdéséhez , hanem én magát az indítvány tárgyalását kérném a t. ház által akkorra halasztatni, mikor erdélyi testvéreink küldöttei is megérkeznek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Kérném a t. házat azért, mert — hitem szerint —, ha mi tényleg még többet nem akarunk tenni erdélyi testvéreink iránt, mint contumacirozást, akkor az a küldöttség nem működhetnék addig, míg az erdélyiek meg nem érkeznek, mert akkor csak névleg lennének tagjai a küldöttségnek, de a munkának egy részébe le nem folyhatnának, mégpedig saját hibájuk nélkül. Nem működhetnék tehát a küldöttség magánosan az erdélyiek sérelme nélkül, de föltéve azt a legjobb esetet, hogy ők az indítványba így amint van, a küldöttségnek ily módon a működésében és kinevezésében megnyugosznak, nézetem szerint meg kell nekik hagynunk azon tért, hogy az alkotmányosság első elvét gyakorlatilag érvényesíthessék ők is, miszerint róluk nélkülük határozat ne történjék. Tisztelt ház ! oly nagy fontosságú a működés, melylyel most e küldöttség megbizatik, hogy az magántörvénynél, nagyon sok codexnél fontosabb, sokkal több mint egyes törvényhozása. Épen azért óhajtanám, hogy ily fontos törvényhozási működésnek első kezdetén,agának a küldöttségnek megalakítási munkálatához is hozzájárulhassanak erdélyi testvéreink, hogy ők tettleg is abba beleegyezzenek, s de így mi ne csak fenhagyjuk nekik a 15-ös competentiát, habár ők meg is nyugodnának abban. Én tehát ez okból az indítvány tárgyalását akkorra kívánom elhalasztatni, mikor erdélyi testvéreink ide megérkeztek. (Helyeslés). Deák Ferencz : T. ház ! Figyelembe vettem én is azon körülményt, hogy az erdélyi képviselők még nincsenek itt, de nem voltegyéb választásom, mint vagy ezt a tárgyat egészen hosszú időre elhalasztani, vagy pedig a bizottmányt most indítványozni, és annak megválasztatását kérni. Az állott előttem, hogy igaz ugyan, miszerint ők a bizottmányban csak későbben fognak részt venni, de a bizottmány csak előmunkálatot készít, az még nem határozat s nem csak az a 15, hanem minden erdélyi követ, szintúgy, mint e ház egyéb tagjai akkor, midőn a bizottmány munkálata véglegesen fog tárgyaltati, mikor határozat fog hozatni, jogaikkal ép ugy élnek, mint mi (helyeslés). Vegyük fel például, ha valaki nem ezt az indítványt tette, hanem azon javaslatot maga készítette volna el és tette volna a ház asztalára, akkor senki sem folyt volna be , annak elkészítésébe, de igenis befolyna annak tárgyalásába és az általi elfogadásába a ház minden tagja. De továbbá én meg vagyok győződve arról, ha magukat az erdélyi követeket, kik velünk együtt, a kiegyezés minél előbbi létrejöttét alkotmányos alapon óhajtják, kérdenék : mit akartok inkább ? azt-e, hogy csak egy hónap múlva kezdjünk hozzá, és hogy a bizottmány addig ne alkottassék össze, míg el nem jöttek ; aligha ők azt nem válaszolnák , hogy kezdjünk hozzá, majd részt vesznek ők a bizottmányban, ha itt lesznek és beleszólanak a tárgyalásokba. Méltóztassanak felvenni, ha még tovább folytatjuk a dolgot, mi nem mondunk le azon reményről, hogy Horvát-, Tót- és Dalmátország, velünk a mi viszonyainkra nézve kiegyeznek, s így épen azon rationabilitásuk fogva őket is be kellene várni. (Úgy van.) Ez pedig előre láthatólag sok hónap munkája lesz, nem egy két heté, míg velük tisztába jövünk. Ha addig halasztanók a főkérdést, aligha kedvére tennénk az országnak és aligha megnyugodhatnánk magunk is. A válaszfeliratot kénytelenek voltunk elkészíteni az erdélyiek ittléte nélkül, az pedig valóságos határozat, s így azt hiszem, hogy előmunkálatokat is készíthetünk, ha ők nincsenek is itt, mert nem szándékosan maradtak el , hanem, mert idő még nem volt arra, hogy itt lehettek volna. Nem volna tehát nézetem szerint szükséges a dolgot elhalasztani, ha nem válasszuk meg a küldöttséget, ha majd az erdélyiek eljönnek, válasszunk közülök is. (Élénk helyeslés.) Ghycay Kálmán : T. ház ! Már néhány alkalommal volt szerencsém a t. ház előtt sokkal kisebb fontosságú dolgokban is fölszólalni az iránt, hogy a nai rendre nézve a ház szabályai tartassanak meg. Ennél fontosabb tárgy nem fog az országgyűlés tanácskozásai folyamán szőnyegre kerülni, mint amely iránt most indítvány létetik. Távol van tőlem, hogy én az indítvány tárgyalásának valamely hosszú időre való elhalasztását kívánnám. Én csak azon kéréssel járulok a t. házhoz, méltóztassék a szabályok rendeletét ezúttal is annyiban megtartani, hogy az indítvány például holnap tűzessék ki napirendre és azután annak rendje szerint az érdemleges tárgyalás megkezdethessék. (Helyezés.) Énök : Ha méltóztatnak elfogadni, az indítvány kinyomatván, holnap újabban fog tárgyaltatni. Ezzel az ülés 11 órakor eloszlott. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház febr. 28-iki ülése. Deák Ferenczet a terembe lépése alkalmával a ház ismét zajos éljenzéssel üdvözölte. A képviselőház február 21-iki üléséből. Várady Gábor. (A Bartal Gy. által tett módosítványok alkalmából.) Igyekeztem t. hát a módosítványtevő képviselő úr mai előadásából, és általános vita alkalmával, beszédjéből kikeresni azon érveket, melyek megszereznék nekem azon meggyőződést, hogy a 31-ik szakaszra tett módosítvány nem homlokegyenest ellenkezik azon alkotmányos elvekkel, melyek a feliratban fejtegettetnek. Én ezen érveket tehát feltalálni nem tudtam, sőt ezzel ellenkezőleg tisztán áll előttem, miszerint a 31-dik szakaszra tett módosítvány az 1848-diki törvények revisióját, és pedig a törvényeknek helyreállítása előtti revisióját ígérné meg, és mi több , a törvények vagy törvényjavaslatok tárgyalását, felterjesztését a minisztérium közbejötte nélkül hozandná kilátásba, holott a 31 szakaszra magára nézve benyújtott ezen módosítvány nemcsak kizárja ennek lehetőségét akkor, midőn az 1861. felírásra tett hivatkozással a javaslatnak a minisztérium általi elfogadása következtében tanácskozások vannak ígérve, sőt még inkább ki van zárva annak lehetősége a 47. és 48. szakaszokban, melyekre a t. képviselő úr hivatkozik, és melyekben a kiegyezkedésnek és alkotmi utani kiegyenlítésnek legfőbb tényezőjéül a felelős minisztérium jelöltetik ki. Én tehát a benyújtott módosítványban a jogfolytonosság elve megsértését látom, és ezt nem is tudnám más oldalról indokolni, mint épen az opportunitással, melyet t. képviselő úr a mai napon is oly nagyon hangsúlyozott, és ezen opportunitási tannak megcáfolására nem találok tehát erősebb és szebb érveket, mint a minek a képviselő azon beszédében találtatnak,melyet a t. t. képviselő 1861-ben e házban előadott. (Halljuk!) Egy helyen azt mondja t. i. „Magyarország pacificatiójára és a birodalom consolidatiójára csak egy ut vezet, a szigorú törvényeség ; továbbá e szavaiban : „Hagyja el a dynastia határozottan és legvégső részleteiben a foglalásnak 1849-ben általa fölkarolt gyászos és önmagát már is megboszult kiindulási pontját, és lobogtassa valahára Magyarországban is a legitimitásnak azon zászlóját, melyhez külföldi viszonyaiban állhatatosan ragaszkodik, és mentve leend.“ Továbbá azt mondotta, hogy : „A népek hozzájárulásával hozandó minden törvénynek csak egy garantiája van, és ez az előbbi törvények kötelező erejének elismerése, szentül tartása. (Helyeslés). Az alulról vagy felülről jövő forradalomnak csakis e bástya állhat ellent, és ha az erőszakkal leromboltatott, népnek és fejedelemnek egyaránt kötelessége azt helyreállítani és újból meggyökereztetni a hitet, hogy e bástyán kívül felállított bármely intézmények csak ephemerek lehetnek.“ Az opportunitásra pedig specialiter azt mondja : „A czélszerűség tekintete a közélet mezején szintoly kevéssé adhat csak tisztességes ürügyet is (Derültség.) fejedelmi eskük által szentesített államtörvények megsemmisítésére, mint a privát életben a magánosok közötti szerződéseknek, avagy az egyszerű becsületszónak megszegésére.“ Valamint akkor tehát midőn a t. képviselő ezen szép szavakat elmondotta, meg voltam győződve a képviselő politikai bátorságáról, melyre ma hivatkozott, úgy még in-