A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-23 / 116. szám
A „Flensb. Nacht.“ szerint kérdezősködés intéztetett a flensburgi tanácshoz 10,000 ember elhelyezése iránt. Úgy hiszik, hogy Schleswigben honvédség fogja a mostani őrségen levő rendes katonaságot felváltani, ez pedig Poroszországba fog visszavitetni. Szászországban a hadsereg összpontosítása Drezda és Meiszen mellett folyamatban van. Chemnitzből minden katonaság, Lipcséből pedig két zászlóalj már elment oda, s az utolsó itt maradt vadász zászlóalj is minden perczben várja az indulási parancsot. A tábori posta és tábori zsida berendezése s egyéb hasonnemű rendezkedések is a legrövidebb idő alatt várhatók. Legújabb tudósítások szerint a bajor hadsereg két hadtestre fog feloszlatni. Az egyiket Taxis hg. lovassági tbk és Zoller altbk fogják vezényelni, a másikat Luitpold kir. hg., Tann altbkkal. Würtembergben minden készen látszik lenni a csatasikra kiálláshoz, úgy szintén Eessen algségben ir. Kurhessenbe is olyan sommatio küldetett, mint Hannoverbe , de Kurhessen nem ingadozik, hanem hozzálátott a mozgósításhoz. Badennel is nemsokára tisztán fog állni a dolog. Roggenbach bejelentette, hogy interpellálni fogja a kormányt az iránt, hogy mire akarja magát elhatározni az események további fejlődésével szemben ? Baden nagyon szeretne semleges maradni, hanem az nem megy. Hannoverre vonatkozólag ezt írják : Az oztrák-porosz viszályban Hannover által foglalt állást illetőleg úgy hallatszik, miszerint Berlinben határozottan kinyilatkoztatta volna, hogy a szerződésileg kijelölt állomás utakat a szerződés legszorosabb értelmében ezentúl is átengedi, s hogy önszántából a viszálkodó felek egyike mellé se szándékozik állam , de egyszersmind szintoly határozottsággal kijelentette volna, hogy azon esetre, ha netalán a szövetség belépni szándékoznék az actióba szövetségi illetékes után, kiválólag és csakis a szövetség rendeleteit fogja mindenben tetteinek zsinórmértékéül tartani és elismerni. Katonai körökben azt is bizonyosnak tartják, hogy azon esetre, ha ezen elvekhez képest a szövetség rendelkeznék a hannoverai hadjutalékkal, Gablenz albnagy fogná átvenni az egyesült osztrák-hannoverai seregek felett a főparancsnokságot, miután kétségen kívül áll, hogy a háború kitörése esetében Hannoverbe fog átlépni a Kalik-dandárral. _________ A „Triest. org“-nak Florenczből ezeket írják : A király elhatározta, hogy már most a hadsereg élére áll, s főhadiszállását Piacenzába teszi át. Már intézkedések is valanak téve arra nézve, hogy Eugen király Turinból, ahol jelenleg tartózkodik, Florenezbe költözik át, s átveszi a régensséget, sőt már egy háborús manifestum-félét is készítettek, mely a királynak a hadsereghez elmenetelekor bocsátatott volna ki. De úgy látszik, Párisban nem adtak engedelmet a szándéklott lépés megtevéséhez, s valószínüleg elhamarkodottnak bélyegezték azt, mivel egyszerre felhagyott a király szándéka teljesítésével, s a hadsereg helyett Turinba, illetőleg Moncalieribe ment, a pünkösdi ünnepeket tölteni. Sőt mi több, úgy látszik, hogy egyelőre még Lamarmora sem megy el a hadsereghez, akinek ideiglenesen át kell vala a főparancsnokságot vennie. A Velencze átadása feletti alkudozásokra vonatkozó újabban felmerült híreket illetőleg csak annyit mondhatunk, hogy sokkal jobban ismerik Ausztria császárának « részbeni gondolkozását és szilárd elhatározását, hogysem valaki komoly reményeket táplálhatna Velenczére nézve, és sokkal határozottabban s erélyesebben nyilatkozott ő isge az e részben megkisérlett lépésekre, hogysem valakinek kedve támadhatna megújítani s ajánlatokat tenni oly ügyben, mely ajánlatok sikeretlensége előre bizonyos. Az „Oest. Ztg“-nak Bolognából írják : Cialdini tbk a legnagyobb munkásságban van. Morabutto tüzérségi parancsnokkal a vármunkálatokat vizsgálja, kijelöli a szakadatlanul érkező csapatok helyeit, sánczokat s egyéb erődítményeket készíttet, sőt Castel S. Pietro és Medicina között 15,000 embert magába foglalható körülsánczolt tábort is készíttet. E tábor oly közel lesz a vasúthoz, hogy a körülményekhez képest könnyen lehet Bologna vagy a Romagna felé szállítani belőle haderőt. Ferrara felöli irányban, is elővigyázati intézkedéseket tetet Cialdini, a Malaborgoba és Cento-ba vivő országút hosszában ágyutelepek számára redoutokat hányatván. A Modenából és Porettiból Bolognába vivő utat az által igyekezett biztosítani, hogy az ezen út fölött uralkodó magaslatokat, vont csövű ágyukká rakatta meg. Az ideérkező katonák részint a városban a S. Francesco, S. Procolo, S. Stefano s más templomokban helyeztetnek el, részint a szomszéd falukban s mezei lakházakban szállásoltatak el. Az itteni házak tornáczai úgy el vannak töltve lovakkal, hogy csak nagy ügygyel bajjal tudunk az emeletekbe jutni. A „Triest. Ztg.“ által a „Diritto“-ból átvett caprerai hírek szerint Garibaldi teljes egyetértésben van a szabadcsapatokat szervező bizottmánynyal, s csak azt óhajtja, hogy lehetőleg gyorsítsa munkáját a bizottmány, hogy ő annál előbb átvehesse a főparancsnokságot. Garibaldtürelmetlenül várja hogy meghivassék a kormány által a szárazra, s csak azon rendkívüli és váratlan események,melyek minden politikai üledéket alárendelik a polgári kötelességnek, bízhatnák őt rá, hogy szigetéről meghívás nélkül eltávozzék. A szabadcsapatokká alakulandó turini diákok és a munkások bizottságai emlékiratot intéztek Garibaldihoz, s ezekre Garibaldi Caprerán máj. 7-én keltezett és Riboli Jróhoz intézett levélben következőleg válaszol : „Kedves Ribolini! Miután a turini tanulók és munkások háborúhoz készülnek az idegen ellen, bizonyára nagyra fogok becsülni a nép azon harczias kiáltását, mely a nemzeti egységnek kezdetét tévé, s minthogy ezen egység bevégzése a feladat, megtanítandják az olaszokat arra, miszerint nem „ezerrel“, hanem csak milliókkal lehet olyan állandó függetlenségnek az alapjait megvetni, amely aztán képes szembeszállani és ellenszegülni azon erőszakoskodókkal, akiknek az egy ■ég ellenére van.“ Az a levele pedig, melyet Cucchi ezredes Capreraból a hadügyminiszternek hozott, máj. 7-ről van keltezve, és így szól: „Miniszter úr! Valódi köszönettel veszem a minisztériumnak a király által is helyeslett elhatározásait a szabad csapatokra nézve, s nagyon lekötelezve vagyok az én irántam tanúsított bizalomért, melynél fogva a szabad csapatok főparancsnoksága nekem adatik át. Szíveskedjék e iigénis érzelmeim s azon reményem tolmácsa lenni, mely szerint minél hamarább alkalma leend dicső hadseregünknek a nemzeti sors beteljesedése érdekében tettleg működhetnie. Köszönöm Ötíftek azon előzékenységet, melylyel a rendeletet hozzámutatá s maradok tisztelettel Garibaldi. Az olasz hadügyminiszter egy a szabad csapatok szervezésének szabályozását tartalmazó körözményt bocsátott ki. A 20 zászlóalj 42 tisztből és 1446 altisztből s közlegényből álló 10 ezredet fog képezni. A szükséghez képest új zászlóaljak fognak alakíttatni. A szabad csapatok egyenruháját vörös sipka és vörös ing képezendő Nizzából máj. 9-ről írják, hogy a rendőrség eltávolított egy kiáltványt, mely az utczasarkokra kifüggesztetett, s melyben a nizzaiak felhivatnak, hogy legyenek készen Garibaldinak legközelebbi felhívására. Hanem azért az olasz consul fogad el beírásokat az önkénytes csapatokba, a hatóságok jóformán naponta ismétlődő zajos tüntetéseket ujjaik közt elnézik. Michele Garibaldi a szabadcsapatok vezérének testvére, halálos beteg. Nápolyi tudósítások szerint az állítólagos bourbonisták kiutasíttatása s befogatása teljes folyamatban van. — Rómából a „Pingolo“-nak azt írják, hogy Ferencz király tanácsában elhatároztatott, kiszállást kisérleni meg, még pedig Sapri vagy Palmi mellett. Ugyancsak Rómából írják a „N. Pr. Zig“-nak, hogy ott számitnak rá, miszerint Nápolyban royalista felkelés fog kitörni, melynek főnökei Rómából kapják az utasításokat. Ezen mozgalom rugójának Merobe tartatik, ki Párisból Rómába érkezvén, sokat értekezett az ismeretes legitimista Christennel. Varsóból mint bizonyosat írják, hogy Oroszország figyelő hadtestet von össze Lengyelországban, hogy Sándor császár huzamosan fog Varsóban időzni. Tudvalevő dolog, hogy Oroszországnak déli határán a Dunafejedelemségek felöl 200,000 főnyi hadereje áll. Lengyelországban jelenleg mintegy 120,000 katonája áll, mely haderő még 40,000 emberrel fog a jövő hónapban szaporíttatni. A testőrezredek, melyeknek Lengyelországból déli irányban kell vala elvonulniok, ellenparancsot kaptak s Lengyelországban fognak maradni. Váljon táborba fognak-e szállni ezen orosz csapatok, s melyikbe, azt még a titok fátyla takarja , hanem hadutra kész állapotban tartatnak, s épen nem valószínűtlen, — mint a „Wand.“-nek írják, — hogy már a legközelebbi napokban elindittatnak Szilézia és Gácsország felé. Varsóban már elfoglalható állapotba helyeztetett a császár számára a Lazienki palota s a császár elfogadásához s Varsóban hosszabb ideig maradásához is megtétettek már az előleges intézkedések. Naponkint érkeznek tábornokok s más magas rangú egyéniségek oly számmal Varsóba, amelyet nem lehet véletlen mennyiségnek tartani. Máj. 16-án Patkullok,Kosta oda és Bellegarde altlokok, Swiczyn vezérőrnagy császári hadsegédek, és Protasow- Bachmeliew ezredes s a császár szárnysegéde érkezének Varsóba. Lesz-e a „Gén. Corr.“-nek most is elég bátorsága — kérdi a „Wand.“ — hozzá, hogy az orosz csapatok Lengyelországban összpontosítását nem egyébnek, mint ártatlan áthelyezésnek nevezze ? Épen helyén van itt megemliteni a varsói orosz hivatalos lapnak a „Dz. W.“-nak egy kurta czikkét a melyben csúfot űz a Gácsországban önkéntes csapatalakítást célzó szándékból : „egy ily légió alakítása ellentétben áll — mond az orosz lap — az osztrák kormány törekvésével, mely nem engedi meg az egyetemben a pandecák tanát lengyel nyelven előadatni." A lengyel lapok hazafiasságát hamis képmutatásnak mondja a nevezett lap, azt állítván, hogy a „gácsországi és poseni nemzeti sajtó előérzi a lengyel köztársaság megújulását. Ausztria — úgymond — a lengyel nemzetiség vértje, s azért kérik a nemzeti közlönyök az elmenekült felkelőket , hogy ne lépjenek Ausztria ellen szolgálatba.“ Starzewski grófnak „regimentarz“ (ezredparancsnok) czímében is megbotránkozik a „Dz. W.“ — „mivel az a lengyel elnevezés.“ Hova visz mindez ? kérdi az orosz hivatalos lap, —s mi is — írja a „Wanderer“ — joggal kérdhetjük, hogy : hova akar az vezetni, ha az orosz hivatalos lapok elég szemtelenek már most gyanúsítani egy legális szándékot , név szerint olyan önkéntes csapat összeállítását, mely Ausztria hatalmáért fogna harczolni.A biztosítása végett, a gabna-kivitel az ország határán át, a vámegylet és Schweiz felé, ideiglenesen megtiltatik. '■ Ezen tilalom ama napon^’fog hatályba lépni, melyen a vám-hivataloknak^tudtukra adatik. A nevezett határvidéken fát a szabad közlekedés túramegnyitása annak idejében ki fog hirdettetni. Gróf La risch-Mö n i c k s. k. Tornavármegye főispánja Fábián János joggyakornokot megyei tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. A „Hol“ magántávsürgönye, Pária, május 22. A „Constitutionnel“ szerint Franczia- és Angolország egyetértésre jutottak azon közlemények iránt, melyek a jelenlegi vitályokba bonyolult kormányokhoz lesznek intézendők. Az orosz válasz váratik. Alapos azon remény, hogy a három kabinet rövid napok alatt oly helyzetben leend, hogy a kellő lépéseket megtehetendi. Lehetetlen — úgymond a fentebb idézett lap — a Poroszorország, Ausztria és Olaszország közt fenforgó egyenetlenség komolysága iránt magunkat illusióba ringatni ; ha azonban Franczia-, Angol- és Oroszország ily feladatot tűznek maguk elé, gyermekies lenne, azt tenni föl, mintha lépésüket nem komolyan akarnák létesíteni. Hir szerint ez utóbbi három hatalom a területi compensatio iránti egyetértésnek oly feltételeit igyekeznének fellelni, melyek Poroszországot, Ausztriát és Olaszországot egyenlőn kártalanítani fognák. Ezen feltételek feltalálásában fekszik a jövő alkudozások nehézsége. Hannover a, május 22. Solms ausztriai tábornok ide érkezett. Mint mondják katonai ügyekbeni nyilatkozattétellel van megbízva. F 1o re n cz, május. 22. Az olasz lapok azon igényeket, melyek a pápa világi hatalmát Európa garantiája alá kívánnák helyezni, megengedhetleneknek tekintik , és az „Indep. belge“-nek erre vonatkozó állításait helyteleneknek tartják. Hivatalos közlemények. A pénzügyministerium kibocsátványa 1866. május 12-ről, a gabnának az ország határán át, a vám-egylet és Schweicz felé kivitele megtiltása iránt , érvényes minden koronaországra. Az érdeklett cs. k. ministeriumokkal egyetértőleg, a cs. k. hadsereg élelmi szükségletének Külföld, Németország. (A harmadik csoportozat politikája.) A „Norb. Corr.“ így formulázza a harmadik csoportozat politikáját: Nem kell semlegesség, hanem szükséges, hogy a szövetség szilárdan és hatalmasan lépjen fel a békeszegő ellen, akárki legyen az. Ekkor, bárki ellen kelljen a követségnek fordulnia. • Németország beleszólhat minden dologba, s árulást, elárusítást, és mindennemű elnyomást elháríthat. Ha nem így történnék, akkor a mi korunk is be fogja bizonyítani ama régi mondat igazságát, miszerint a pártok halájában az bukik el legelőbb, aki féltében mindenkép a békét áhítja.“ Frankfurt, máj. 17. (A bambergi értekezlet egyetértése.) A „B. u. H. Zig“ írja : A bambergi miniszter-értekezletek természetesen a legjobb egyetértésben folytak le, mint ezt az értekezletben résztvett kis és középállamok valamennyi kormánylapja állítani fogja, vagy már el is mondta. Pfordten adta ki a „fegyveres semlegesség“ jelszót, s egész másod- és harmadrendű Németország elfogadta azt, feltéve hogy Ausztria is bele fog egyezni. Hanem ezen jelszónak nagyobban az volt rendeltetése, hogy a bel szétvonást elpalástolja, mintsem az, hogy elenyésztesse. A „fegyveres semlegesség“ ugyanis épúgy nyílt kérdésnek hagyja fen Ausztria tényleges támogatását, mint egyebek közt Würtemberg és Szászország akarják, s mint Bajorország és Hessen Darmstadt alattomban magukban forralják, anélkül, hogy nyíltan kimondanák , valamint nyílt kérdésnek hagyja a valóságos passiv semlegességet is, mint néhány kormány szeretné, azon hitben lévén, hogy így ki lehet térniök a nyílt szakítás útjából. A heveskedőbbek már a szövetséggyűlésen szakításra szerették volna vinni a dolgot. Egészen azt hiszik, hogy Ausztriának jó szolgálatot tennének a szakítás siettetésével. Poroszország elleni szövetség executiora bizonyára legkevesebbet gondoltak. A szövetséggyűlés mai ülése — hallomás szerint — el fog napoltatni szombatra. Olaszország, Flórencz, május 12. (A parlament intézkedései: néphangulat; Garibaldi, M a z z i n i.) A „10. Hetilap" levelezője írja : „Távol hírlapi levelezőnek, kinek tudósításai egy egész héttel később jelennek meg, mint írattak, nincs nagyobb ellensége, mint a telegraph, mert legmerészebb és legszerencsésebb combinatiói elvesztik meglepőségüket, ha az alatt köztudomású tettekké váltak, s a tények, melyekről szól, sokszor elvesztették érdekességeket, mert a történet kifejlődése elfelejteti az olvasóval első kezdetének nevezetességét. Vannak azonban minden eseménynél oly jellemvonások, melyek új időszak kezdetén azt hosszú időre megjelölik, ilyen például azon általános lelkesedés, mely az olasz nemzetet megszállta. A kamarában megszűnt minden pártviszály, mihelyt a követek meggyőződtek, hogy a háború csakugyan kikerülhetetlen, maga az ellenzék bizalmat szavaz a kormánynak, ámbár annak egyes tagjai iránt semmi bizalommal nem viseltetik. Az alkotmányos garantiák felfüggesztetnek, megengedik a kormánynak, hogy puszta gyanúra csendőri felügyelet alá tegye mindazokat, kik a régi elűzött fejedelmeket vissza akarnák helyezni, sőt, hogy őket internálhassa, s ezen kétélű törvényjavaslat előterjesztője Crispi, az ellenzék egyik vezére. Gualterio nápolyi főispán (prefetto) nem is várja be a törvényjavaslat megszavazását és szentesítését, hanem tettleg Marseillebe szállít öt püspököt, kik gyanúba estek, hogy a volt nápolyi király érdekében izgatnak, egy herczeget pedig börtönbe zár, s mind a különféle színezetű lap tapsol erélyének. Az ezredek naponta változnak itt Flórenezben, jönnek az alsó tartományokból s tüstént a Pas Minció felé szállíttatnak, a szabadságosok berukkolnak s az utczán folyvást halljuk a népdalt : Addio mia bella L’armata se ne va, Se non irei con’ ella, Sarebbe una viltá’. Mi fordításban körülbelül igy hangzik : Isten hozzád kedvesem, Indul a sereg, A ki avval nem megyen Gyáva egy gyerek. S mindez már most történik, hol La Marmora a miniszterelnök, ki oly hideg és száraz, hogy puszta tekintete is megfagyasztja a lelkesedést. Jövő héten valószínüleg rokonszenvűbb férfiak lesznek az ügyek élén, hiszen még a sovány Rivasoli is tud, ha akar a nép nyelvén beszélni, Crispi és Mordini pedig magukkal ragadják az ellenzék tömbét, Depretis Piemontban még mindig nagy befolyással bír, Berti megmaradása megnyugtatja a papos pártot, Pettinengo s Pescetto neve jól hangzik a táborban s hajóhadnál. Azonkívül Minghetti Londonba, Rattazzi Berlinbe, Pepoi pedig Konstantinápolyba küldetnek követekül , Visconti Venosta pedig visszajó átvenni a külügyek tárczáját. Ez jelenleg a valószínű miniszterjegyzék, ámbár még többször változhatik , mert az ügyek gyors kifejtése egy pár nap óta megakadt, s meglehet, hogy a háború nem üt ki oly rögtön, amint mindenki Olaszországban kívánja. Ugyanazért Garibaldi sem jött még meg sziklaszigetéről, sőt meg is kérte őt La Marmora, hogy mindaddig ne mozduljon, míg csak újra meg nem hívják, mert amint egyszer a szárazföldre lépett, előrelátható, hogy a lelkesülés megtízszereztetik, és a támadás elhalaszthatatlan és vissza nem tartathatik többé. Még csak Meno 11, Garibaldi idősb fia sem hagyja el Caprerát; a német lapok levelezői már rég óta Párisban látták őt, Riccio 11 pedig, az ifjabb, ki a bécsi lapok szerint Rovigo megtámadásáról álmodozik, Londonban Mr. Piercey irodájában tanulja a vasútépítést. Megfoghatatlan, mily idétlen tudósításokat írnak Florenczből a német hírlapoknak, s minő különös nézeteik vannak,az olasz lapoknak Ausztriáról s Németországról. (Valóban Cortének igazsága volt, midőn azon törvényjavaslatnál, mely a lapoknak megtiltja a sereg mozgásai felett tudósítást adni, azt találta, hogy a tilalom egészen szükségtelen, minthogy a hírlapírók tudósítása oly zavart és hamis, hogy az ellenséget bizonyosan tévútra vezetné,ha arra figyelni találna. Van egyébiránt az olasz lelkesedésnek egy különösen megható részlete, az tudnillik, hogy a községek, városok s egyes birtokosok nem csak díjakról gondoskodnak azok számára, kik magukat a beálló háborúban ki fogják tüntetni, hanem azoknak családját is ellátják, kik akár mint önkénytesek elhagyják tűzhelyeiket, akár a harczban el fognak esni, mert a háború Velencze megszerzésére nem tekintetik a király harczának, ez a szó legszorosabb értelmében nemzeti háború, olyannyira, hogy még Mazzini s köztársasági barátai is, kik az 1859-ks háborút ellenezték , jelenleg készek Victor Emanuellel kezet fogni. A toskanai republikánusok pedig, kik soha nem voltak a próféta követői, panaszkodnak ugyan, hogy a szabadság az egység eszméjének feláldoztatik, de mégsem tudnak ellentállni a közlelkesedésnek, s már készülnek Garibaldihoz csatlakozni, mihelyt partot ér. A nép lassan-lassan hozzászokik a papirospénzhez, ámbár a kisebb bankók hiánya nagy zavart okoz. Eddig ugyan nem volt kisebb bankó Ötven frankosnál s most ez is eltűnt a forgalomból, sőt még a százas is, úgy hogy a nagyobb bankót fel sem lehet váltani. Úgy halljuk azonban, hogy e héten lesz már húsz frankos, sőt talán tizes is, mert kis bankók kiadása nélkül meg fogna szűnni minden üzlet ; egyébiránt ilyenekben csak az első lépés nehéz, ha majd megkezdődik a háború, lesz bizony egy frankos is, s a sok arany és ezüst pénz ki fog általa szoríttatni a forgalomból. Ezt a magyarok már többször tapasztalták.“ Francziaország, Páris, május 16. (A franczia lapok feleselése, Ausztria és Poroszország pártfogolásában; az 1815-diki szerződések utalása.) A „Köln. Zig“ levelezője az auxerrei beszédnek tulajdonítja, hogy a franczia lapok olyan csípősek lettek. A „Francéból azt írja, hogy Laguerronière e lapban a clericalis pártot képviseli, valamint az udvarnál és a senatusban is ; kiemeli, hogy e párt most bátorságot kapott Poroszország ellen menydörögni, mivel szívében az osztrák reactio fölülkerekedését kívánja Olaszországban, s az egyházi állam régi határainak visszaállítását. Azért sajnálja a „France“, hogy Olaszország úgy fel van ingerelve, s Poroszországhoz lánczolva szövetségénél fogva. „Ha Ausztria biztosította volna magának Olaszország semlegességét, most — úgymond — egész haderejével Poroszország ellen fordulhatna.“ Kétségtelennek tartja a „Fr.“ hogy Berlin és Florence között a szövetség valóságos tény, amely múlt szombaton hajtatott végre. A felől is értesítik e lapot Bécsből, hogy „az osztrák hadsereg ég a vágytól minél előbb megmérkőzhetni a poroszokkal.“ — Az „Opinion Nat.“ is csatározik Ausztria ellen, mivel — szerinte — „Ausztria megtebesült tagadása a modern elveknek.“ Poroszországról pedig fölteszi, hogy még szabadelvű lehet. A „Siècle“ a „párisi osztrákok“ ellen kardoskodik, s a „France“ ezt feleli neki : „szeretnék látni, hogy mennyivel különbek a párisi poroszok!“ A „Liberté“ így okoskodik : „Ha Ausztria kiadta volna Velenczét, Olaszország nem lett volna kénytelen fegyvert ragadni . Bismarck nem mert volna németországi háborúra gondolni, ha Olaszországra nem számíthatott volna , s e szerint ha kitör a háború, a bécsi kabinet lesz az oka, s miután ennyire mentek a dolgok, minél előbb ketté kellene vágni a „csomót.“ A császári kormány, folytatja oraculumszerű modorát, mindazáltal biztos forrás szerint ellenrendeletet kaptak azon csapatok, melyeknek f. hó 18-ban a chatonai táborba és Lyonba kell vala menniök. Szinte jó forrás szerint nem volt benne az auxerrei beszédben ezen kifejezés : „utálom az 1815- diki szerződéseket“ s igaza van Fremy képviselőnek, ki a császár közelében állott, és azt állítja, hogy e szavakat nem hallotta, s következőképen került a végzetes kifejezés a császár feleletébe: Midőn Auxerreből a Tuilleriába viszszaérkezett III. Napóleon esti 8 órakor, egy sürgönyt talált Berlinből, melyben értesíttetik, hogy mint igyekszik Oroszország a német kormányokat az 1815-i szerződések érdekében a béke fentartására inteni. Erre a császár a külügyminisztert félre hizta, s az auxrei beszéd újra szerkesztetett, és éjjel 11 órakor küldetett be a „Moniteur“-be. Ha így áll a dolog, akkor a császár Auxerre-ben csak a törvényhozó testet akarta megleckéztetni azért, hogy oly nagy helyesléssel fogadta Thiers beszédét, s csak utólagosan csúsztattatok be az Oroszországnak, s az 1815-ki szerződéseket fentartani vagyis inkább helyreállítani kívánó hatalmaknak szóló megintés. (Masversio ugyanezen tárgy felett.) Az „A. Zig“ nak Párisból úgy írják, hogy Roucher államminiszter épen a Tuilleriákban volt, midőn a császár Auxerreből megérkezett, s legkisebb nyoma sem látszott arcakifejezésén egy viharos beszédnek. Egyszerre Drouin de Lhuys mellőzésével egy titkos jegyekkel távírt sürgöny érkezett a londoni nagykövetségtől, melyben Latour d’Auvergne jelenti a császárnak, hogy Clarendon és Russell nagyon meg vannak elégedve Rhouer nyilatkozataival s a császár iránti kötelességet vélnek teljesíteni annak kijelentésével,miszerint az angol nemzet ellene fogna szegülni a Tuilleriák combinatióiba foglalt minden bekeblezési utógondolatnak. A császár erre igen felingerültnek látszott, elbocsát az államminisztert, megszerkesztette az auxerrei feleletet, és elkülde a „Moniteur“ nyomdájába. Feltűnő ezen felvilágosításokban az, hogy az egyik szerint Oroszország, a másik szerint meg Angolország rontotta el a császár kedvét, mert az mégis merész föltevés volna, hogy mind a kettő igaz. A „Journé des Débats“ egy porosz miniszteri forrásból eredhetett czikket közöl , melyben egyebek között ez mondatik : „Berlinben úgy vélekednek, hogy Bismarck gr. igen eszélyesen választá az időt a kamara feloszlatására, s új választások eszközlésére , mert ha visszajönne is az előbbi többség, az bizonyára meg lesz változva, mind nézeteire, mind czéljaira nézve. Azt kétlik ugyan, hogy a többség valóban miniszteri fogna lenni, hanem azzal kecsegteti magát a kormány, hogy ez idő szerint figyelembe veendi a kamara többsége az ország súlyos helyzetét, s meghallgatandja a kormány kívánságait, és megszavazandja mindazon engedményeket, amik csak becsületével s tekintélyével összeférhetnek.“ — A „J. d. Débats“ szerkesztősége ezen czikk több tétele ellen kifogásokat tesz maga részéről. Páris, máj. 17. (A diplomatia fáradozása a béke eszközlése körül; Francziaország titkos részvétele; a congressus-programm megállapítása; az első értekezlet.) A velenczei kérdés uralkodik most a helyzeten. Még egyszer megkísért a diplomatia, mindent, hogy Ausztriát rábírja, miszerint Olaszország átengedése által előzze meg a különben elkerülhetlenné lett szabadságharczot és hogy elhárítsa Garibaldi szereplését, mert ha ez munkához fog, oly dolgokat kísért meg, melyek általános gyújtó erővel terjednének mindenfelé. Tegnap este a külügyminisztérium fogadásánál sokat beszéltek a német nagyhatalmak békefáradozásairól, és a „France“ constatálja, hogy a békehangulat majdnem általános, és meg voltak győződve, hogy az utóbbi napok fáradozásai, elfogadható feltételeket találni alapul, komoly kilátással kecsegtetnek eredményre.“ — Ha Ausztria makacsságán megtörnének a congressusra fordított fáradalmak, Olaszország részéről egy minden eszközökkel működő küzdelemre van kilátása. Egyúttal felel a „France“ a „Temps“-nek, mely a külügyi miniszter értekezletét több diplomatával az értekezlet ügyében alaptalannak nyilvánítá. Ezen értekezlet csakugyan tartatott. „Francziaország, Anglia és Oroszországnak nagylelkű kezdeményezése“ folytatja tovább a „France“ nagyjelentőségű horderővel bír. Ha nem sikerül, úgy legalább azon átalános elnmzésnek, melylyel a háború az egész polgári sok világban találkozik, támaszpontot nyújt, és köteléket teremt az európai nagyhatalmak közt, melyek ma oda működnek, a vérontásnak elejét venni, és nemsokára ismét arra fognak egyesülni, hogy ezt megállíták. Az állíttatott eleinte csak suttogva, később azonban harsányon, hogy Francziaország titkon lenne szerződtetve, és hogy elháríthatlanul bajó fog sodortatni a porosz és olasz kettőságú áramlatba, amely Európát háborúval fenyegeti. De ezen felfogás Francziaország minden diplomatiai nyilatkozatai által megcáfoltatik, és ha valaki Drouyn de Lhuys tárcsáját áttekintené , semmi olyast sem találna, mi ilyesmi titkos alkudozásokra engedne következtetni. A „Köln. Zig“-nak írják : Az eleinte meglehetős reménytelennek tartott congressus-indítvány mindig több és több tért foglal. Az orosz által Berlin és Bécsben tett kibékítő lépések befejezése után London, Páris és Sz. Pétervár kabinetjei egyesültek, hogy közös diplomatiai működésükkel a nevezet némett udvarokra befolyjanak. Egy csak tegnap tartott diplomatiai értekezleten (melyet a „France“ után már jelentettünk, midőn az még csak tervben volt), Drouyn de Lhuys, Budberg és Cowley megállapodtak egy congressus alaptervezetében. — A franczia külügyminiszter ezen előkészítő összejövetelen fölkéretett egy erre vonatkozó meghívó sürgöny fogalmazására , mely Poroszország, Olaszország és Ausztria kormányainak átadassák. — Ezen okmány holnap vagy holnapután fog Budberg és Cowleynek aláirása előterjesztetni és azután Bécs, Berlin és Florenezbe küldetni. A nevezett diplomaták, úgy látszik, a congressus összejövetelét az által akarták könnyebbíteni, hogy a megoldás módja iránt eleve semmit sem állapítottak meg, hanem annyiban fogadták el az eredetileg Cowley indítványát, hogy a tanácskozmány tárgyaiul elsősorban a Schleswig holsteinit, azután a velenczeit és csak mint harmadikat vették fel a programmba a szövetség-reform kérdését. Mi ezen közleményeknek nagyobb súlyt kölcsönöz, az, mint Benedetti közléseiből kitűnik, hogy Vilmos poroszkirály a franczia követ előtt személyesen máris a congressus összejövetele mellett emelt szót. Hogy a korábbi háborús hírek ennek dácsára nem hangzottak el, már abból is kiviláglik, hogy a müncheni franczia követ a legutóbbi szombaton táviratilag hivatott Páriába, és itt azon utasítást nyerte, hogy a porosz törekvést a bajor semlegesség elérésére minden erejéből gyámolítsa. A félhivatalos sajtó, különösen a „Pays“ a congressus esetlegességeiről annyi előrelátó józansággal nyilatkozik, hogy mindig ismét azon hit ébred föl bennünk, miszerint Francziaország csak félig meddig van a kibékítés mellett, melytől illem tekintetéből nem maradhatott távol. Ezen vélemény annyival inkább bír az alaposság látszatával, mert e nyilatkozat különleges hivatalos jelleme az egyszer kevésbbé vonható kétségbe, mint valaha. De bármilyen legyen Francziaország magánnézete a congressus felől, elég az hozzá, hogy a diplomatiai közbenjárás a három hatalmasság tegnapelőtti értekezlete által mint hivatalos megnyílt. Drouyn de Lhuys egy Bécsbe, Berlinbe és Florenezbe menesztett jegyzék által fel fogja szólítani az egyenetlenkedő hatalmasságokat, hogy terjesszék egy európai bírói szék elé az égető kérdéseket. Csak a velenczei s schleswig-holsteini kérdés, és a német szövetségreform kerülnének a congressusban szőnyegre", hogy a viszálkodó hatalmasságok hozzájárulása ne halasztassék, elállottak az egyidejű lefegyverkezés föltételétől. A német szövetség vagyis Németország, melyet a congressus buzgó hívei hevükben itt csaknem mint tárgyat és nem mint öntudatos nemzetet vesznek szirmba, a többi hat állam mellett különös képviselővel bírna. Ezek lennének a lényeges pontok, melyek fölött a tegnapelőtti értekezleten megállapodtak. Azonban maradtak fen még nehézségek, miután Cowley lord és Budberg báró mindjárt az összejövetel után írtak kormányaiknak ad referendum, úgy látszik, még a körül forog a kérdés : váljon a congressus határozatai végrehajtó jellemmel birjanake vagy sem. Nem tehető fel, hogy Francziaország eddigi politikájával ellentétesen az előbbit óhajtja, azonban Oroszország tán inkább hajlandó ezen felfogáshoz. Már most az a kérdés, miként fogadják a fegyverkező hatalmak a közvetítést. Az osztrák miniszter, különösen Anglia irányában, csakugyan tett is Velenczére vonatkozólag némi ingatag megjegyzéseket, melyek az utóbbi napokban Metternich herczeg által ismételtettek . Olaszország azonban határozott ígéreteket kíván, mielőtt a congressusba bemenne. Poroszország is előfeltételeket formuláz. Mindezeket összefoglalva, a nehézségek még mindig igen nagyok. Angolország, London, máj. 17. (Az angol lapok véleményei a béke és háború fölött.) Van még egy lap, mely a szárazföld békéje megmentésének lehetősége felett nem esik kétségbe. A „Daily Telegraph“, mely hosszabb idő óta küzd a „Post“ által már felhagyott congressus eszméje mellett, nagy súlyt fektet a Francziaország, Anglia és Oroszország képviselőinek tegnapelőtt kedden Párisban az* tett értekezletére. Ez a köz a* dön-giszkés po*