A Hon, 1866. június (4. évfolyam, 124-148. szám)
1866-06-02 / 124. szám
124 i. sz. Szombat, június 2. Kiadóhivatal : Pest, Ferencijük terén, 7. sz. földszint Előfizetési díj: Pistám küldve vagy Budapesten házkos hordva Egy hónapra . . . • • 11 frt 75 kr. 8 hónapra ....... 5 frt 25 kr. 8 hónapra ....... 10 frt 50 kr. Az előfizetés se év folytán minden hónapban megkezdhető,ha ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldőim. Szerkentési iroda : Sejreneaiek !e 7-ik ssám 1-aő ember Hicrkessze lakása : Orcsist-ut !8-ik ssám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. «-óvóévi! Negyedik évfolyam 1888. Mgtatási iL j , i hasábos ilyféle petit nora ... f fa, ilélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többessori beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Hyilt-téri 5 hasábos petit-sorért 25 kr. &&' Ab előfizetési díj a lap Kiadó hivatalához küldendő, (ferencziek tere 7. sss fSMu-intO ) lap szellemi részét illető minden kdsv remény a nserkesztőséghen intésem!#. Bérmentetlen levelek essk ismert keséktől fogadtatnak el Juntus 1-től kezdve előfizethetni Junius — augustusi negyedévre ... 5 forint 25 kr. Junius — septemberi 4 hóra 1 1 forinttal. „A HON“ szerk. s kiadó hivatala. PHAT, JUNIUS I. Politikai Szemle. (U )A nemleges hatalmaknak a párisi conferentiára meghívó jegyzéke a mult kedden nyujtatott át Bécsben Moosburg gróf franczia szövetségi első titkár, Bloomfield lord angol követ s Stackelberg gróf orosz követ által. Mensdorff gróf elfogadta a jegyzékeket, s azt felelte fílt idén, hogy közölni fogja azokat császár Ő Felségével. Más tudósítások szerint Mensdorff gróf azonnal kijelentette Ausztria készségét a conferentiában leendő részvételre nézve, mi a semleges hatalmak képviselői által táviratoztatott az illető udvarokhoz. A bécsi kormány hivatalos felelete, mai tudósítások szerint, már tegnapelőtt elindíttatott volna Bécsből a meghívó udvarokhoz. A „Presse“ úgy véli, hogy a conferentiát illető javaslat nem fogadtatott el Ausztria részéről, szorosan meghatározott fentartások nélkül. Az „Ind.beige“ szerint azon kívánságát fejeztette ki Ausztria Páriában, Londonban és Sz.Pétervárott, hogy a diplomaták conferentiája megállapított programai nélkül üljön öszsze, a nélkül, hogy határozatai kötelezők volnának. Más versió szerint, azon javaslatot tette a bécsi kabinet, hogy a conferencia Velenczét illetőleg kizárólag a zürichi kötést s az erdei herczegségeket illetőleg az 1864-ki bécsi kötést vegye alapul. A „Pressernek van egy máj. 30-áról keltezett párisi sürgönye is, mely azt jeenti, hogy Ausztria nem fogadja el a conferentiát fentartások nélkül. E miatt új alkudozások szükségeltetnek, melyek a conferenţia megnyitását késleltethetik. A Német-szövetség bizottmánya elfogadta a conferentiária meghívást, s a május 30-ai ülésben elhatároztatott a szövetségnek Bajorország által leendő képviseltetése Ma a szövetségi gyűlés ülést tartandott, s ebben Pfordten alkalmasint megválasztatott a szövetség képviselőjéül a párisi confereniára. Míg — mint fennebb érintettük ,— némely tudósítások szerint a conferenţia megnyitása még késhetik Ausztria fentartásai miatt . Párisból érkező táviratok szerint már a conferenţia összeülése napjának meghatározásával foglalkoznak. A külügyminiszterek már kötelezték magukat a megjelenésre. Gór csak ér herczeget jun. 5-ére, Bismarck grófot néhány nap múlva várják Párisba ; Mensdorff gróf alkalmasint holnap indul. Párisi hírek szerint a császár személyesen beszéddel szándékozik megnyitni a conferentiát. „La Presse“ azt gyanítja, hogy a császár személyesen is fog elnökölni ; Djouyn de Lhuys másod fölhatalmazottként működik. (A „Corresp. Bureau“ némi gúnynyal jegyzi meg ezen tudósításra: „a császár talán első fölhatalmazottként akar-e működni?!?“) A „France“ azt véli, hogy a conferencia első ülése valószínűleg megtörténik a jövő hét vége előtt. Az „Avenir Nat.“ következőleg vélekedik a párisi conferenţia eredményéről: „Világos, hogy Európának akármi szervezését nem tekinthetni véglegesnek, ha a lengyel nemzetiség el nem ismertetik s megtámadhatlan alapra nem helyeztetik. Oroszország azonban a lengyel kérdés létezését sem engedi meg, s követe bizonynyal rögtön oda hagyná az ülést, ha az szőnyegre kerülne. (A bécsi „Presse“ úgy véli, hogy az osztrák követ sem sokáig marad, ha a velenczei kérdés előkerül.) A conferencia összejövetele tehát pillanati halasztás , a megtagadott jogok és megzavart érdekek pedig gyors megoldást követelnének a jelentős biztonságot a jövőre nézve. „Szabad-e ily eredményre számolni? kérdezi az idézett lap. Az államok mindnyájan őszintén fogadták-e el a conferentiát? a miniszterek hátsó gondolatok nélkül azon őszinte óhajtással jőnek-e, hogy a dolgok állását megváltoztassák becsületes és békés combinációk által? Többen kétségkívül ezt akarják , de szükség, hogy az egyetértés teljes legyen. Fog-e az lenni? Lehetséges-e, hogy az legyen ? Mi senkit sem kárhoztatunk, ha ezt hiszi , de szabadjon nekünk e fölött kételkednünk.“ Raguzai távirati jelentések megerősítik, hogy 1 fregatté, 1 corvette s 1 jelző gőzösből álló török hajóhad érkezett Antivariba, hogy az albániai partokat szemmel tartsa, s azokat az olasz önkénytesek kiszállása ellen védelmezze. A Porta konstantinápolyi tudósítások szerint minden intézkedést megtett, hogy az események meg ne lepjék. Folyvást mennek a hadcsapatok a Duna mellé és Thessaliába. Rumeliában már 100,000 embere áll, 10,000 embert küldött Candiaszigetre. A képviselőháznak a közintézetek tárgyában kiküldött bizottmánya jövő hétfőn, jan. 4-én tartandja ülését, mely alkalommal az ötös választmánynak a mai nap gróf Mikó Imre elnök úr lakásán tartott tanácskozmányban megállapított ügyrend fog közzé tétetni. Ez ügyrend javaslata az 5 ős bizottmánynak kiterjed először a magyar nemzeti színházra, a magyar nemzeti múzeumra, az erdélyi múzeum-egyletre, a magyar tudós társaságra, és a ludoviceumra, azután a vakok intézetére, siketnémák intézetére, végre a dologházra, jegy- és javító intézetekre, és a lelenczházra. Mindezen intézetek ügyében az 53 as bizottmány albizottmányokat fog kiküldeni , ha lehet még a hétfői ülésből. Javallatik, hogy amint egy albizottmány a saját munkálatával készen van, az 53 as bizottmány azt rögtön tárgyalja, s azonnal terjeszsze az országgyűlés elé, nem várva össze az összes albizottmányok munkálatainak együttes befejezését. E tekintetből az első öt tárgyúldó különösen az első négyet megvizsgálandó választmány gyors és haladéktalan munkálkodása szerfelett szükséges lenne. A közintézetek érdekében a képviselőház által kiküldött bizottság alválaszmánya a munkasorozat és felosztás iránti javaslattal elkészülvén, ennek tárgyalása, s ezt követőleg a szükséges számú albizottságok megválasztása érdekéből f. hó 4-ik napján d. u. 4 órakor a múzeum épület nagy teremében bizottsági ülésreend, miről s bizottság t. ez. tagjai az e részbeni határozat nyomán ezennel értesittetnek. Pest 1866. évi junius 1-je napján. Elnöki megbízásból : Várady Gábor előadó. (+M velenczei tartományokra vetett kény-szerkölcsönről. Az „Ost. D. Pest“ írja: „Ezen legújabb intézkedést, két szempontból, pénzügyi és politikai tekintetben, kell vizsgálnunk. Pénzügyi tekintetben kérdéssé tehetjük, váljon a pénzszerzés ezen módja, legczélszerűbb intézkedés volt-e az olasz tartományokat azon áldozatban részesíteni, melyet a többi tartományok az által hoztak, hogy terhükre 150 millióra menő államjegy bocsáttatott ki. Elvileg áll, hogy a velenczei tartományok nem bírhatnak kiváltsággal ezen általános terhek alól mentesíttetni. Más részről kérdésbe jöhet : vájjon nem lett volna czélszerűbb inkább a papír pénzjegy kényszer forgalmát decretálni azon tartományokra. Igaz, egyszer az ily kísérlet már nem sikerült. De azon időben Olaszországban mindenütt ezüst pénz volt forgalomban, míg ma a florenczi kabinet is kényszerült papírhoz folyamodni. „Azonban ne helyezzünk a dolog pénzügyi szempontjára különös súlyt. Fontosabbak a kételyek, melyek e rendszabály politikai oldalára vonatkoznak. E tekintetben a kényszer kölcsön, vagy igen korán, vagy némileg későn rendeltetett el. A 150 milliónyi államjegy kibocsátása már régen történt, s most ezen újabb intézkedés így isolálva, kedvezőtlen hatást idézend elő, ott ahol az osztrák viszonyokat, ott ahol a mai és a korábbi átalános intézkedés összefüggését nem igen ismerik. Különösen pedig elhamarkodott rendszabály ez ma, a conferencia megnyitásának kezdetével. Oly közel jutottunk a perezhez, hogy tanácsos lett volna óvakodni mindentől, ami a helyzeten valamit változtat. Az ellenség a velenczei kényszerkölcsön ügyét úgy adja majd elő, mint elnyomási rendszabályt,és erőszakos kormányzási modort, s Cavour utódai nem mulasztják el e tekintetben panaszt emelni. Hiszen az idegen uralom themáját úgy is mindennap újra variálják, s a kölcsön összege nem oly jelentékeny, hogy ezt a conferencia végére elhalasztani nem lehetett volna.J „Csak egy tekintetben elégíti ki Kuranda úr lapját ezen kényszerkölcsön. Tudniillik hogy Ausztria az által, hogy Velenczét hat hónapra szóló részletes fizetésekre kötelezi, eléggé világosan kijelenti, miszerint épen nincs szándékában Velencééről lemondani. Ez előre bocsátott demonstratio a conferencia azon tagjai ellen, akik lehetőnek hitték a tartomány átengedését. Azonban az „Ost. D. Post“ nem hiszi mégis, hogy a dolog demonstratióból történt volna ; inkább felteszi, hogy az eszme már megérett, mielőtt a conferentiáról szó lett volna. Tehát nem az a hiba, hogy a kormány nem vette tekintetbe a közeledő conferentiát, hanem hogy nem gondolt vele, ha ily viszonyok között a helyzet változást tesz A conferentián ezen intézkedés nehezítendi az osztrák teljhatalmazottnak állását, s azért kellett volna e rendelet kibocsátását későbbre halasztani. A többi lap hasonlókép nyilatkozik. Egyik czikkíró megvallja, hogy a midőn a hivatalos lapban e szót „kényszer kölcsön“ , megpillantotta, per analogiam a saját pugyillarisára gondolt, mely időfolytán hasonló módon igénybe találna vétetni. A másik megjegyzi, hogy e szó ötven év óta nem fordult elő hivatalos okmányban, s jövendöli, hogy az ily kényelmes rendszer, a kölcsön vételeket alpári elhelyeztetni, oly csábítólag hathat, hogy esetleg az adott példa utánzásra is találhat. Különben (egy harmadik czikkíró szerint) a rendszabály az illetőkre nézve nem is terhes. A kölcsönök fejében kiadott papírokat később mint készpénzt elfogadják adó fejében, s az operationem más mint a következő egy pár évi telek és házadónak anticipatiója stb. Ez utóbbi szó azonban már minket kezd emlékeztetni az „Anticipations Schein“-ok híres korára, mikről apáink oly sokat beszéltek. — A „N. fr. Presse“ pesti levelezője. Ezen út nem osztozik a „Wiener Ztung“ vezérczikk-írójának azon reményében, hogy a magyar országgyűlés tárgyalásai a kiegyezkedési mű sikerét ígérik. Levelező az eddigi symptomákból nem tudta tapasztalni, hogy Magyarországban ily szellem uralkodnék. „Fájdalom— írja tovább, — hogy ezen szellemet sem az országgyűlés két feliratában, sem a szándékosan késedelmezett bizottmányi munkálatokból felismerni nem lehet A közös ügyek kérdésében még az albizottmány sem haladt annyira elő, hogy munkálatát a teljes bizottmány elé terjeszthetné.“ Különösen pedig hiába kereste levelező, a „Wiener Zig“ által jellemzett szelemet, sem a napi sajtó, sem más bármely manifestátiókban, s kiemeli, hogy eddig más patriotikus nyilatkozatok sem történtek, holott Ausztriát külügyi veszélyek fenyegetik. Nem tudja tehát eltalálni levelező, hogy miben látta a hivatalos lap azon szellemet nyilvánulni, mely a kiegyezkedési mű sikerét reméltetné.“ A conferencia és a kárpótlás kérdése. A bécsi „Presse“-nek Párisból máj. 2- ról ezt írják : Cowley 1. f. hó 25-én kihallgatásra jelenté magát a császárnál, ki őt déli időben fogadta el Drouin de Lhuys jelenlétében. Az angol követ egy Clarendon lordtól rövid idő előtt érkezett sürgönyt mutatott be a császárnak, melyben Victoria királynő kabinetje — tekintve a válságot, melynek súlyos terhe alatt Angolország pénzviszonyai összeroskadnak — arra kéri a francziák császárát, hogy használja fel befolyásainak egész hatalmát a háború kitörésének feltartóztatására , s a Közép Európában fontorgó villongások békés útoni elintézésére. A sürgöny annak kijelentésével fejeztetik be, hogy Angolország fáradhatlanul folytatandja a porosz udvarnál ez irányban nem épen minden siker nélkül megkezdett lépéseit, s késznek nyilatkozik, mindenben követni Francziaország jelzéseit, amik az oly nagy mértékben óhajtott czél elérése érdekéiben létetnének. A császár — mint a „Presse" tudósítója a leghitelesebb forrásból értesittetett, komoly, sot némileg emelkedett hangon körülbelül ez felelte : „Követ úri Midőn 1859-ben arra határozom magamat el, hogy Olaszországnak segítségére menjek azon szándékkal, miszerint egészen rendbe hozzam északon Olaszország ügyeit, Angolország kijelenté , hogy egy embert s egy pennyt sem áldozhat fel Olaszország szabadságáért, és Angolországnak Poroszországhoz való közeledése miatt valók akkor kénytelen feleúton megállani, és befejezetten hagyni a nagy munkát. Midőn 1864-ben a dán háború kezdetekor az ezen háborúból kifejlődhető véghetetlen bonyodalmakat előre látva congressusjavaslattal léptem elő, megint Angolország volt az, (c’était encore l’Angleterre) aki határozottan elleneszegült javaslatomnak, és minden erejét összeszedte, hogy a viszály békés eligazítását megakadályozza. Most Angolország az, ki a bukások zuhataga alá kerülve (sous une cascade des fallites) békét áhít. Én is óhajtom azt. Biztosítsa ön királynője kabinetjét arról,a hogy én kész vagyok mindent, amit csak lehet, elkövetni a háború elhárítására ; de miután a fönforgó viszálykodások békés elintézésére kedvező alkalmak eljátszottak, vagy meghiúsíttattak, s az ellenkezések egészen élükre lettek immár állítva, az események folyamáért most már én magamra nem vállalhatom a felelőséget.“ Ezt felelte III. Napóleon az angol követnek. A levelező nem bocsátkozik annak feszegetésébe : várjon a császár csak az alkalmat akará felhasználni arra, hogy végée kimondhassa türelmetlenségét Angolországnak a krími háború óta követett magatartása felett ; vagy pedig az iránti legbensőbb meggyőződését fejezé ki, hogy a béke fentartására minden erőfeszítés mellett is kevés a kilátás , hanem az tisztán áll, hogy e felelet meglehetős felderítésül tekinthető az Angol- és Francziaország közötti viszonylatra, s egyszersmind tisztán meglátszik belőle, mennyire óhajtja Angolország a békét és milyen könnyű leend Francziaországnak Angolországot a congressus zöld asztalánál maga után vezetni.“ A „Times“ máj. 26 -i számában olvassuk : Az Europa ügyei felett tartandó congressushoz megkívántatok minden előleges tárgyalással készen vannak immár. A meghívások tegnap küldettek el, s egy hétnél nem igen fog több idő letelni, a hatalmak követei vagy meghatalmazottaik összejöveteléig. Hogy a conferencia föntartsa fontosságát, s az udvarokhoz intézendő jelentésekkel ne kellessen időt vesztegetni ; az illető hatalmak külügyminiszterei — úgy hisszük — személyesen jelen lesznek, úgy hallani, hogy a három viszálkodó hatalom közöl egyik se húzza magát vissza a konferentiától. Poroszország már rég kijelente készségét, Olaszország nem tesz kifogásokat, s Ausztria is kész meghallani, hogy mit fognak mondani. Tehát számot tarthatunk rá, hogy a conferencia haladék nélkül megtartatik, s hogy a conferentiát egybehívó semleges hatalmaknak jó alkalmuk leend béketerveiket előterjeszteni. Czélju őszinteségét egyiknek se lehet kétségbe vonni. Angolországnak elég oka van a békét kívánni, s bizonyára a többi semleges hatalmak is szintúgy óhajtják a vérontás elhárítását úgy, hogy lehessen valami olyféle kibékülési indítványt tenni, mely a viszálkodó hatalmak mindegyikét kielégítse , és egyiknek se szolgáljon becsülete csorbítására. Ha ez megtörtént, akkor Angolországnak semmi dolga ott többé. Ha azokra, kik a békét megzavarni akarják, nyomást kellene gyakorolni, annak más hatalmaktól kellend és nem Angolországtól erednie. A continensi hatalmaknak (Franczia- és Oroszországnak) érdekek és kötelességük is lehet, hogy ne csak tanácsosai, hanem tettei is rajta legyenek a béke fentartásán, mivel az ellenségeskedő államokkal szorosabb összeköttetésben állnak, s a háború az ő ajtajaik előtt leen-l. De ha ezen ország (Angolország) kimondta a maga szavát, s Európa ezt hivatalosan kinyilatkoztató, ami kevésbbé ünnepélyesen már rég ki van jelentve a közvélemény által , akkor nincs egyéb teendője többé, hanem nyugodtan kell magát tartania, s ráhagyni az olaszokra és németekre, hogy elfogadják vagy ne fogadják tanácsát, amint nekik tetszik. A continensnek nem kell azt hinnie, hogy ezen elhatározás valami apathiát foglal magában az ő sorsa iránt, vagy hogy be nem avatkozási közönyösséget jelent. Ezen ország népe rémülettel látja, hogy micsoda szenvedések fogják Európát elárasztani, ha ez a 80 millió ember háborúba dönti magát. A brit kormány, akármint elhatározza magában, hogy minden beavatkozástól visszatartja magát, mégis el van rá készülve, hogy józan, békülékeny és önzéstelen tanácsát komolyan érvényesítse. A felfegyverkezett három hatalomnak jó alkalmul szolgálandó conferencia arra, hogy egymásnak kölcsönösen engedjenek, s Angolország képviselőtében őszinte barátjukat fogják fellelni. De ha mindegyik azzal a szándékkal töend, hogy semmire se fog ráállni, akkor hasztalan volna sikerre számítani Akkor a háború még egy két hétig elhalasztathatik, de kitörésének veszélye nem leend csekélyebb. Hihetőleg még nem késő a kormányoknak tekintetbe venniök a humanitás parancsát és alattvalóik édekeit. Legyenek tehát a diplomaták kifejezéseikben óvatosak , hanem a sajtónak azért nem lehet megtiltani, miszerint kimondja azt, aminek kívánásától a minisztereknek tartózkodniok kell, hogy t. i. Ausztriának a velenczei, Poroszországnak a schleswigholsteini kérdésben engedniök kell. Legtöbb reményünket abban vetjük, hogy Európa legnagyobb része egyátalában a béke mellett van. A németek békülékeny hangulatáról nincs miért szólanunk, s a francziák nem igen kisebb mértékben vannak a háború ellen. Az a nemzet, amely évek előtt Europa rémje volt, most az iparnak és békének hódoló nemzet. Napóleon császár szintúgy aggodalommal nézi mint a continens többi uralkodót, hogy mily kiterjedést és mily irányt vehet a harcz, ha egyszer kitört. Az olasz kormány a nemzet lelkesüléséhez fordult, a porosz átalános szavazási jogról, s a német alkotmány gyökeres megváltoztatásáról beszél. Mint fog majd Ausztria császára a háború kitörése után három hónappal nem német tartományaival állani? Ez a háború ha egyszer megkezdődött, forradalmivá fog változni,s ha ez a millió meg millió ember egymásra rohan, nem fognak a trónok úgy maradni amint vannak. Lehetnek az ilyen mozgalmak a nemzetek haladására nézve elkerülhetlenek, de a császároknak és királyoknak bizonyára nem lesznek kellemesek. Az állás, melye jelenleg a tömegek foglalnak minden országban minden osztálynak nagy érdekeltsége, egyik országnak nagy lelkesültsége, a másiknak nagy boszankodása, és az a feletti példákkal támogatott bizonyosság, miszerint ha egyszer előidézték az uralkodók a vihart, azt lecsillapítani többé nem képesek, mind olyan dolgok, amiknek nyomatékos hatást kell gyakorolniuk minden bölcs uralkodóra, legyen az bármily magas rangú, s bármekkora hatalommal rendelkezik." A „Pays“ máj. 26-ki számában egy a külügyminisztériumból származó czikket közöl, mely annyiban fontos, hogy bármennyire csűrt csavart modorban van tartva, amennyiben Francziaország magatartását ismerteti, melyet a congressuson fogna követni, hahogy a congresans valósággal létrejövend. A „Pays“ czikke legelőbb constatálja, miszerint Ausztriának a congressusban részvevése még mind ez ideig nem bizonyos ; mindazáltal a fönforgó kérdések megoldását azon szempontból kívánja vizsgálni, mintha a conferencia már összejött volna. „Legkényesebb és legszergetősebb kérdés — mond a „Pays“ — a velenczei. Mindaddig veszedelemben forog Európa, míg ezen olasz tartomány vissza nem lesz adva Olaszországnak. Nem az most mát a kérdés, váljon Olaszországnak Velencze irányábani igényei megállhatók-e vagy sem, hanem egyedül azt constatáljuk, hogy Velencze önkéntes kiadása nélkül a békés megoldás lehetetlen. Ebben roppant nehézség rejlik. Különös fogalmuk van azoknak egy kormány méltóságáról, akik úgy vélekednek, hogy Ausztria Velenczét eladhatja pénzért. De hát lehetetlenség-e Ausztriát területi kárpótlással kielégíteni? Lehetetlen-e olyan kárpótlást találni, melyet Ausztria elfogadhatónak talál, amely szomszédságában van, amely bizonyos előnyökkel járna, s amelyet ennélfogva elfogadhat anélkül, hogy becsülete és méltósága rövidséget szenvedjen ? Ausztria Olaszországgal szemben csak így szólhat : „Velencze kell nektek? Jertek, vegyétek el!“ Hanem a conferencia Európát képviselné, s ha Európa Ausztriának azt az ajánlatot tenné, hogy ne adja el Velenczét, ne is adja ki máskép, csak hasonló geográfiai fekvésű, szintoly nagyságú és annyi népességgel bíró területért , akkor Ausztria teljesíthetné Európa óhajtását anélkül, hogy magának ártson. Ez esetben Ausztria nem Olaszországnak hanem Európának engedné át Velenczét, s ez fogná azt Olaszországnak átadni, és megóvná Ausztria méltóságát, mely az egyenes transactio által csökkenne. A nehézség ilyen alkalmas területnek a fölfedezésében rejlik. Poroszországtól nem lehet azt kívánni , mert Siléziára gondolni csak más nemű ábrándozás lenne , de talán az adriai tenger mellett lehetne meglelni. Itt is nagy nehézségek forognak fenn, de azokat talán mégis el lehetne hárítani. Ha a velenczei kérdés el lenne intézve, a conferencia dolga könnyű és egyszerű lenne aztáni. Azon pillanatban, amidőn Németország ezen szóra „szövetség reform“ felindul, és amidőn e szó „haladás“ az egység értelmében magyaráztatik, nem nagyon lehet arra nézve érdekelve, hogy az Elbn bgségek kérdése oly formán hozassák rendbe, hogy a már is oly nagy számú szövetségi államok még egy újabbal szaporodjanak. Egy ily államnak alakítása nem volna se logikai eljárás, se tanácsos olyan időben, midőn a német közvélemény nézete oda irányul, hogy Németország máris nagyon szét van darabolva, és az ország nagyobban egységes alapon kívánja magát reconstituálni. A szellemek mostani törekvése a kis államok számának inkább kevesbítését mint szaporítását tűzte ki czélul , s valószínű , hogy néhány kis állam, Németország újjáalakulásának végrehajtása alatt elenyészésre, s beolvasztásra van kijelölve. Nem látjuk tehát, hogy micsoda hatalmas érdek, s miféle komoly indokok tartóztathatnák vissza a conferentiát attól, miszerint engedékeny legyen Poroszország vágyai irányában, mely tengerparti kikötőkkel biró területekhez kiván jutni, melyeknek birtoklása Poroszországra nézve, tengeri hatalmisága szempontjából, kétségkívül valódi fontossággal bír. Európa az ilyetén combinatióban kétségkívül fellelendi az eszközt egy nagy igazságszolgáltatási cselekmény végrehajtására, visszarendelvén adatni Dániának Schleswig északi részét, mely se lakosságánál se fekvésénél fogva, soha se kebeleztethetnék a német szövetségi államok közé a napjainkban oly hatalmas nemzetiségi elv megsértése nélkül. A német szövetséggyűlés nem fogja ellenezhetni ezen visszaadást, mert nem volt soha szándéka Schleswiget meghódítani ; Ausztriának nagyobban érdekében volna támogatni mint ellenezni a visszaadást ; Poroszország pedig amúgy is eleget nyerne, s óvakodnia kellene olyan követelésekkel előlépni, melyekkel könynyen felingerelhetné maga ellen Európát. A német szövetség reformja kiváltképen a németeket illeti ; az ő dolguk azt új érdekeik s jelenlegi törekvéseik szerint megoldani. Hanem egyenes viszonylatai is vannak ezen alkotmánynak az európai egyensúlyyal. Európának tehát jogában áll de kötelessége is, hogy gondoljon azon alapváltoztatásokkal , amelyeknek falávettethetnék Németország régi szervezete. A conferentián Francziaországnak eszébe juthatna, hogy ezen szervezet egyik legfontosabb czikkelye az 1815-iki szerződéseknek, a bizalmatlanság e mesterművének, melyet a bécsi congressus akkor lenyomott nagyságunk, akkor elhomályosított dicsőségünk elleni gyűlöletből gondolt ki, de a melyek mind aketteje újra feltámadt a krimi és lombardiai csatatereken. Egész Németország Németországé. Azonban nem remélhetné-e Francziaország, anélkül, hogy valamit igényeljen magának, hogy míg a német szövetség teljes szabadjában átszervezi magát, saját kebeléből kitörlendő a kellemetlen emlékeket, a dolgok mostani állását