A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-01 / 149. szám
14!)-iksz. Vasárnap, július 1. ■(•jiHima ................ .................mum" mii i ■ ii ai ii mn-i n< ......... Előfizetési dij: Pistán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapia ...... 1 frt 76 kr. 3 hónapi?'.............................. 5 frt 26 kr. 0 hónapi.1............................. 10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek terezik szám 1-ik emelek Szerkesztő lakása .Országút 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyt Beigtatási dij hasábos ilyféle petit sora . . . TMki Bélyegdij minden beigtatért ... 301 Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás lett kedvezőbb föltételek mint fej Nyilt-téri 5 hasábos betű sorért . . 25 kr! Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalálhoz küldendő. ('Ferencziek tere 2. sz. földszint. köz E lap szellemi részét illető minden remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezeket fogadtatnak el. Előfizetési felhívás 1800-iki második félév folyamára. 3EJI oJL_i.fi : julius—decemberi ^ évre 10 ft 50 la*, julius—septemberi *14 évre 5 ft 25 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala PEST, JUNIUS 30. Politikai Szemle. (A) Bécs — mint a „Presse“ írja — az egész tegnapi ünnep alatt lázas ingerültségben volt. Feszült várakozással néztek elébe a Csehország északi részéből érkező tudósításoknak. De alig lehetett egyebet, mint Prágából s Brünnből jelentett híreket hallani. Ezen hírek pedig ellenkező természetűek. Egyfelől az osztrákok győzelmes harczairól, a bajoroknak Csehországba nyomulásáról szóltak , másfelől a poroszoknak kelet felé Jungbunzlau és a Prága közelében levő Melnikig, nyugat felé pedig Wildenschwert sőt Böhmisch Trübauig nyomulásáról akartak tudni. Ez óráig bizonyos csak annyi, hogy az ellenség nagy pusztításokat tesz Csehországban, s hogy mindkét oldalon roppant veszteségekkel harczolnak. Ez iránt nem lehet magunkat önámításban ringatni : az északi hadsereg sebesültjei, kiket Josephstadtba, Prágába, Brünnbe hoznak, ezerekre mennek. Önként érthető, hogy a halottak száma megfelelő, mint a „Presse“ hja. Ily várakozásban s a véres háború eddigi eredményei után aggodalommal lévén eltelve Bécs, a hivatalos „W. Zig“ kötelességének tekintő, egy megnyugtató közleményt bocsátoi ki a dolgok állásáról az északi csatatéren, mely közlemény alább ,,csatatér“ rovatunk alatt közöltetik. A Benedek tásznagy vezénylete alatt álló hadtestek ezen közlemény szerint azon állásokban vannak, melyek számukra az eredetileg megállapított és semmi esemény által meg nem másított terv szerint kijelöltettek. Egyes hadtestek megtámadtatak ugyan a rendeltetésük helyére való előnyomulásban,anélkül hogy az által akadályozva lettek volna a kijelölt czél elérésében. A közlemény jelzi tovább az ellenség ellen szándékolt nagy csapást, mi százezerek sorsa fölött fog dönteni, amiért minden oly közlemény nyilvánosság elé hozatala kerülendő, mi támpontot szolgáltatna az ellenségnek a tervet megzavaró dispositiokra. A „W. Zig“ arra is előkészít, miként megtörténhetik, hogy egy ideig minden hir nélkül leszünk a csatatérről, sőt kedvezőtlen epizódok is fodulhatnak elő, melyek azonban nem lehetnek jelentékenyek a nagy eredményt tekintve. A „W. Zig“ is megerősíti, hogy a poroszok Wildenschwertnél demonstráltak, de onnan visszavonultak, mihelyt megtudták, hogy e helyen osztrákok vannak. Senftenberg megszállásáról irányadó helyen semmit sem tudnak. Alább olvasható távirati jelentések szerint e hó 28- és 29-dikén egész vonalon folyt a csatázás. Legjelentékenyebb volt -- mint jelentik - a trautenaui ütközet, melyet Gablenz altábornagy már 27-én megszállott, Benedek táborszernagy alább olvasható hivatalos jelentése szerint. Ezen jelentésben azonban csak a jun. 27-ki trautenaui ütközet körülményei vannak előadva; a 28-ki ütközet részletei még nem közöltetnek hivatalosan. A pardubitzi sürgöny azonban, mely lapunk közelebbi számában közöltetett, Gablenz altábornagy újabb győzelmét s a poroszok megveretését jelenti. A harcz 28 án Nachod és Skalitznál is folyt. 27-én éjszaka — tehát a 27-ei véres csata után — a poroszok megtámadták Nachodot, melyeket a Khevenhüller ezrednek csak egy százada tartott megszállva, onnan visszavonult, midőn az ellenség ágyúval lövette a várost és kastélyt. Az ellenség 28-án reggel elő akart nyomulni, de a 6-ik hadtest előcsapatai által akadályoztatott, az előhada visszanyúlhatott. A poroszok azonban előnyomulási szándékukkal föl nem hagyva,folyvást friss csapatokat vittek a harczba, mint 28. délután 4 órakor a harcz tartamából és folyamából következtetni lehetett. A harcz már most is — írja a „Vtland“ tudósítója — ütközetnek s tán csatának is nevezhető. Három helység ég. A Deutschmeister-ezred a Ramming altábornagy által vezénylett 6 dik hadtestből, a tűzben van. Turnau környékén a poroszok erős állásban látszanak lenni. Erre mutat, hogy a podoli hidat elfoglalták, sőt helyreállították, s e mellett még a Liebenau, Reichenberg és Zittau közti vasúti összeköttetést is rendbe hozták. A poroszok 28-kán este Gicsinben mutatkoztak , de visszanyomattak. Azonban ismét visszatértek s Gicsint megszállották, de, mint távirják, Edelsheim lovassági hadosztálya által 29-kén reggel ismét kiszoríttattak. Pardubitzi sürgöny szerint a poroszok elhagyták volna Melniket, Daubaut, Alt- Leipát s Niemes felé húzódnának. A poroszok csatázásáról még csak egy hivatalos sürgöny jött kezünk közé. A hivat. „Staatsanz.“ jelenti 27-köről, hogy 26 kén éjjel 12 óráig Horn 8-dik hadosztálya élénk harczot folytatott egy osztrák dandár és egy vadászzászlóaljat a podoli hídnál. 500 osztrák és 7 tiszt fogságba esett. Poroszok részéről elesett 1 alezredes és 1 százados. A többi veszteséget nem jelenti a „Staatsanzeiger.“ A törökök — állítólag — júl. 1-jén mennének át a Danán Moldva-Oláhországba. (+) A „közös ügyek” tárgyában kiküldött bizottság félhivatalos birálata. Az „Oest. Ztg“ vezérczikket hoz a 26-os bizottmány munkábitáról, mely előbb a 67-es bizottmány elé, később az alsó és felsőház elé, s aztán csak az ég tudja még minő appellatorium fórumok elé lett volna terjesztve, ha az országgyűlés rögtönzött elnapolása ezen legfontosabb ügyet, határozatlan időre az archívum poros polctaira nem száműzi. A nevezett félhivatalos lap, mely rendesen a német miniszterek nézetét szokta képviselni, így ír: „Előttünk fekszik a 15 ös bizottmány munkálata, mely a 67-es bizottmány és aztán a teljes ház elé lett volna terjesztve. Ezen munkálat annyiból bir fontossággal, hogy az abban kifejtett eszmék a többséget biró párt nézeteit foglalják magukban, s úgy kell e munkálatot tekinteni, mint Deák Ferencz művét, s azért kétkedni sem lehet, hogy azt úgy a 67-es bizottmány, mint a képviselőház elfogadta volna, kivévén, ha a részletekre nézve, maga Deák Ferencz nem indítványoz egy pár módosítványt. „Részünkről, minden elfogultság nélkül kimondhatjuk, hogy az albizottmány munkálatában igen szerencsés jeleit találtak a kiegyezkedés lehetőségének. A magyarok elhagyták a personal-unio meddő eszméjét, mely az 1848 -i törvényekben, mint vörös fonal húzódott végig, s most elfogadták a foederativ állameszmét, melyet az ősök bölcsessége a pragmatica sanctioban megállapított. Ezen nyeremény már magában is nagy horderővel bir, s így az 1848-ki törvények lidércz-nyomása kezd elenyészni. „Most már biztos alapra találtunk, melyen tisztességesen alkudozhatunk Magyarországgal. Tehát legyen a foederativ állam eszméje ezentúl kiindulási pontunk az alkudozásokban s a gyakorlati élet rávezetend azon közös megállapodási czélra, melyre törekszünk. „Azonban a munkálatban sok egymással ellenkező eszmére találunk. Először a közös ügyek sorozata igen szűkre van szabva. Másodszor a közös ügyek közös tárgyalásának módja inkább dualistikus, mint tisztán közös alapokra van fektetve. A dualistikus alap azonban nem csak hogy megfoszt minket azon előnyöktől, melyek a közös tárgyalási rendszerből következnének, hanem ezenkívül magában foglalja mindazon káros következéseket, melyek az állam egy részének separatiojából származnak, s amelyek az átalános államügyekben a provincializmusnak nyújtanak támpontokat.Mondhatjuk, az ily bírálat csak arra szolgálhat, hogy azok, akik ezen munkálatra szavaztak, saját művöktől elriasztassanak. A félhivatalos lap örvend, hogy a magyar elhagyta az 1848-ki biztos várat, s oly sikos pályára lépett, melyen erős positiót többé nem foglalhat, hanem vagy kénytelen lesz visszavonulni az 1861. és 1866-ki feliratok terére, vagy addig halmozni egymásra a concessiókat, mig Magyarország autonómiájának csak árnyéka marad meg.) „Az elszámláltak igen feltűnő hiányok a munkálatban. (Tehát még több közös ügy, s a közös ügyek tisztán közös tárgyalása egy Reichsparlamentben. Nem mintha a mai „Oesterr. Zig“ szíve nagyon óhajtaná a valódi parlamentarizmust. Az efféle nem háborgatja álmát. Sőt rá nézve mentül illustriusabb lesz a parlamenti rendszer, annál jobb.Fő dolog,hogy a „közös ügyek“ sora a végtelenségig nyúljon, s hogy a tisztán közös tárgyalás által Magyarország, a legfontosabb törvényhozási ügyekben mint provincia beolvadjon a birodalomba.) „A javaslatot, hogy két külön delegatio alakíttassék, s ezen delegatiok csak bizonyos esetekben, tisztán csak szavazásra gyűljenek össze, komoly ajánlatnak épen nem vehetjük. Azonban megengedjük, hogy ezen javaslat szerzői, akik a jelenkor követelményeinek szempontjából a reichseinheit felfogáshoz ennyire közeledtek: nagyon különböznek a történelmi dualizmus elvének vitatóitól. „Nagyra becsüljük a munkálat szerzőinek bátorságát, és őszinte elismeréssel viseltetünk azon jeles hazafiaknak önmagukon vett oly győzelme iránt, hogy a dualismus positióját ennyire is el tudták hagyni, s engednek azon „Staatsraisen“nak, mely az eloszthatlan monarchiának eszméjében gyökerezik. „Ily módon reményeink láthatára mindinkább szélesbedik, és jó akarat és férfias kitartás mellett sikerülni fog feltalálni oly államszervezetet, mely a további kifejlődés minden elemeit magában foglalja, s aztán előidéz majd egy szabályszerű einheitlich alkotmányos eljárást, mely eleget teend úgy a birodalom követelményeinek, valamint Magyarország autonómiájának, s akkor aztán a közjogi kérdésekben minden további collisiokat kikerülhetünk.“ -------így fogja fel az „Oesterr. Ztg“ munkálatát a 15-ös albizottmány többségének, mely műve befejezésekor valószínüleg azt hitte hogy a megadható concessiók legszélső határáig bocsátkozott. Az officiosus vezérczikkező szerint azonban még mindez csak reményt nyújtó lépés arra nézve, hogy végre is a közös ügyek közös tárgyalása reichseinheitlich modorban történjék. E tekintetben a Belcredi kormány teljes egyetértésben van Schmerling úrral; szerintük a régi Reichsratb és a jövendőbeli Reichsdelegatio között csak azon különbség létezhetik, hogy: először, a réginek tagjait reichsratb uraknak, az újakat pedig reichsdelegirteknek fogják nevezni; másodszor hogy az új képviselőtest szervezése új alapokra lesz fektetve. Más szavakkal, nem az forog kérdésben : Centralparlament, vagy külön parlament Pesten és Bécsben, hanem hogy ezen birodalmi testület szervezése tekintetéből, most már új választási törvényektolassanak.Eddig azt hittük, magáról a fődologról disputálunk, ma megtanulhattuk az „Oesterr. Zrg“-ból, hogy a Reichsparlament kérdésén immár, tudtunkon kívül, rég átestünk, s most már csak azon vitatkozhatunk : várjon a delegárt urakat a bécsi szűkebb Reichsratb, és a pesti országgyűlés válaszsza , vagy pedig fogadjuk el Schmerling úr eddigi praxisát,t. i. hogy a választásokat egyszerűen az osztrák birodalom provinciáinak egyes Landtagjai vegyék foganatba.) Instiuly-Társaság: A Kisfaludy-Társaságnak i. é. jun. 27-dikén tartott havi Ülésében bemutattatok azon „Emlékirat“ eredeti párja, mely Vörösmarty szobrának alapkövébe van letéve s a leleplezési ünnepély napjára megjelent Vörösmarty - album egy díszpéldánya, mely két becses adománynyal a székesfehérvári Vörösmarty - szobor bizottság, továbbá Sárosy Gyula hat eredeti levele, melylyel Szakáll Lajos úr, Békés városa országgyűlési képviselője, az elhunyt költőnek költőtársa s rokona kedveskedett a Társaságnak. A könyvtárt Sréter Kálmán úr „Dolgozatai“ egy példányával ajándékozta meg. Zichy Antal tag a Társaság alapítói közé állott. Örömmel értesült a Társaság Nádasdy Lipót grönmga azon szép szándékáról, hogy Vörösmarty születési házát Nyéken emléktáblával jelölteti meg. A Társaság elhatározta, hogy a magyar Shakespeare-kiadás VH-dik kötete (a második ez évben), a „Makranczos hölgy“-gyel Lévay József s a „Tévedések játékáéval Arany László fordítása szerint, haladéktalanul sajtó alá menjen. A „Vízkereszt“ Spóner Andor ur, s az „Elveszett szerelmi fáradság“ Rákossy Jenő úr fordításában bírálat alá bocsáttatott. Molnár György ur azon eljárása ellen, hogy shaksperei szerepekre a Társaság kiadásában megjelent fordítások alapján a fordítók engedélye nélkül kínálkozik, óvás történt. Előadásokat tartottak : Zichy Antal , Fáy Gusztáv halálára írt elégiát, Egressy Gábor, újabb mutatványokat a „Színészet könyvéből,“ Tolnay Lajos, „Az atyafifogó“ czimlt életképet, és Vadnai Károly „Pest photographiája“ czimü gúny verset Kunságitól olvasván föl. Kelt Pesten, jun. 25-én 1866. Greguss Ágost, titkár. A hivatalos „Win. Zeitung“ közleményei. Bécs, jun. 30. A cs. k. éjszaki hadsereg főhadiszállásáról a tegnapi nap folytán ide érkezett tudósítások teljesen megnyugtatók és a következő képet nyújtják. Az összes Benedek tász nagy parancsnoksága alatt álló hadtestek azon állásokon vannak, melyekre az eredetileg megállapított és semmiféle esemény által meg nem változtatott terv szerint utaltattak. Egyes hadtestek, midőn rendeltetésük helyére indultak, az ellenség által megtámadtattak, anélkül azonban, hogy ez által akadályoztattak volna a kitűzött czél elérésében. A kisebb csaták mind csekélyebb jelentőségűek, s a működési tervre sem egészben véve, sem részletenként nem gyakorolták a legcsekélyebb zavaró befolyást sem. A közönséget meg kell kérnünk, hogy ezen minden irányban megnyugtató s alig kell megjegyeznünk, teljesen igazsághű előadással elégedjék meg, s mindenesetre megfogható és jogosult türelmetlenségét még rövid ideig fékezze. Épen e fontos pillanatban az indulások, az intézkedések és katonai rendszabályok részleteit illetőleg inkább kötelességünk a legtökéletesebb tartózkodás, mint valaha. A közvetlenül bekövetkezendő actio, mely százezrek sorsa felett fog határozni, parancsolólag követeli minden oly közlemény elkerülését, mely az ellenségnek csak legcsekélyebb támpontul is szolgálhatna részéről zavaró intézkedéseket tenni. A közönség tehát e tartózkodásban ép oly kevéssé lásson nyugtalanító jelt, mint azon mindig lehetséges esetben, hogy rövid időre minden tudósítás nélkül lehetünk hadseregünkről. Az actio jelentősége épen az egy főcsata eredményében van öszszefoglalva, látszólag kedvezőtlen epizódok az eredménynyel szemben egyáltalán nem bírnak fontossággal. Azonban ismételjük, hogy a tudósítások a hadseregről minden tekintetben megnyugtatólag hangzanak. Nem akarjuk még különben említetlenül hagyni, hogy a bécsi helyőrség egy részének elmenetele nem talán a főhadiszállásról ez iránt tett kérelmezés folytán történt, hanem rég elhatározott rendszabály, előidézve azon körülmény által, hogy a vasutak védelmére felállítva volt csapatok lassankint a főhadsereghez csatlakoztak, s azért a vasúti pontokat elővigyázatból újabb csapatokkal kell megszálva tartani. Az ellenség tegnap Wildenschwert felé demnstrált, azonban csakhamar visszavonult, midőn a helyet osztrák csapatok által találta megszállva. Senftenberg megszállásáról a porosz csapatok által, irányadó helyen itt semmit sem tudnak. Az éjszaki hadsereg parancsnoka Császár Ő Felsége és a hadsereg első főhadsegédéhez, Crenneville gróf alaanagyhoz. Josephstadt, főhadiszállás, jun. 28-án 1866. Kapcsolatban távirati jelentésemmel 27-dikének estéjéről a Podol és Skalitz melletti ütközetekről van szerencsém excellentiádat azon eseményekről is értesíteni, melyek 27-kén Trautenaunál folytak le. A 10-dik hadtest e fölötti jelentése ma reggel fél kettőkor érkezett ide. A felnevezett napon rég. 6 órakor a Schurtz felé előnyomuló hadtest előcsapata, Mendel ezredes dandára, Trautenaui megszállva találta és támadáshoz fogott. A harcz élénk volt és lassankint táplálékot nyert a hadtest minden csapata által. Az elfogottak állításai szerint az 1-ső hadtest három dandára volt, melyeket az ellenség állása fentartására lassankint csatába küldött. Heves és véres harcz után 1 9-kor Trautenau a mi hatalmunkban volt, azonban a tüzelés, habár gyengén, még a csatajelentés elküldése idejekor — 9 órakor — is tartott. Miután a 10-ik hadtest egy Trautenau melletti állásában megállapodott, Gabim abb nagy bizalmas utón értesült, hogy az ellenség délután 4 órakor egy erős dandárt küldött Espel fel hogy öt oldalt és hátul is fenyegesse, s elv hogy az ellenséggel ott is szembe szálljon, cs pán egy dandár hátrahagyásával magána Trautenaunak megszállására, a hadtest több részeivel állást foglalt a magaslatokon közvelenül délre Trautenautól, mely állás ellenében az ellenség nem merészelt további támadást. Benedek tisznagy jelenti június 29 éről : Lipót főherczeg vesebajban komolyan megbetegedett ; megkértem őt, hogy utazzék el Par,dubitzba, s egy időre ápolja és kimélje magát. A 8 ik hadtest parancsnokságát Weber vezérőrnagy veszi át. Lipót félig tegnap Skalitznál a parancsnokságot épen oly óvatossággal, mint bátorsággal vezette. A „Wien. Ztg“ írja: Épen most értesülünk, hogy Császár Ő Felsége a nyugat-gallcziai csapatparancsnok Rzikowsky baribnagynak és az Oswiecim melletti csatákban alkalmazva volt derék csapatoknak a legmagasabb dicsérő elismerés kifejezését méltóztatott tudtul adatni. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A „Presse“ levelezője írja jun. 27-dikéről: A komoly harcz a poroszokkal a tegnapi nappal megkezdődött, miután azok előtte való nap hátráló mozgást tettek, s nem lehet épen meghatározni, váljon azért-e, hogy bennünket elcsaljanak követni őket a hegyek közé, egy nagyobb összeütközés előtt, hol, amint most kitűnt, különféle pontokon az utakat uraló ágyútelepeket állítottak fel, vagy azért, hogy a nyílt csatát kikerüljék, vagy végül, hogy azt inkább keleti területre játszák át a siléziai hadsereg közelébe. A kezdetet képezte a támadás Hühnerwasser városkában, egy kis, mély erdők közepében hely német lakossággal a rumburgi uton, mely ezen túl két ágra oszlik : egy nyugotira Weiszwasser felé, mely itt a bodenbach-leipa bunzlaui útra nyílik, s egy keletire, mely Münchengrätznél az Iseren át Turnau felé vezet. Mindkét út az Iseren át vezet a nyugati tér magasságról az Iser-völgybe le, és pedig, mint már megjegyezettük, az egyik Kloster és Münchengrätz között, itt megjegyzendő, hogy a jobb nart,melynek hosszában egy órányira Münchengrätz-en alt egy órányira Bunzlau-on alul a turnaui vasút vonul, a túlsó partot uralja. A porc szándéka, kik ez oldalon nagy erővel nyomnak előre Böhmisch-Leipa és Ramburgból, zongosan az Iseren átmenni, a turnau krán vasút és Jungbunzlau birtokába jutni, honnét nyelmes utak vezetnek, úgy egyenesen Prága mint szintén egyfelől Melnikbe, másfelől per Rumburg és Pardubitzba, tehát ismét két, Prágába vezető fővasútvonal felé. Az erőfeszítés, melyeket tesznek, hogy e vonalak birtokába jssanak, valóban rendkívüliek. A támadás Hühnerwasserben mintegy reggel 8 óra felé kezdődött. Huszárjaink, körülbelül 16 ember, porosz dsidásokra akadtak, kik, négy ágyú és egy gyalog zászlóalj által támogatva, az erdőn át jöttek lefelé Plauschnitz felől. A huszárok, a határozott kissebbség daczára, támadtak, s küzdve vonultak vissza a helységen át, melyen kivül egy kis osztály rögtön megfordult, a porosz dsidások közé rontott, s tisztjeik egyikét elfogva, magával vitte, s annak bizonyítékául, hogy kötelességüket híven teljesítették, a főhadiszálláson Münchengrätzben átadták. Erre nem sokára Liebenau és Böhmisch Aica felől érkező poroszok a magaslaton a pompás sichrovi kastély és Paterschitz falu között meg- kezdették a támadást, mire a poroszok, anélkül hogy különös ellentállásra találtak volna, Turnaut megszállották. Erre még ugyanaz nap délután megkezdődött az első nagyobb csata a jelen éjszaki háborúban , ugyanis a poroszok harcza a Podol falu mellett az Iseren átvezető Ilidért. E pont úgy a poroszok, mint reánk nézve is, rendkívül fontos ; bírnunk kell azt, hogy az ellenséget megfoszszuk a kényelmes visszavonulási vonaltól a határon át, s kényszerítsük az Iser-hegység járhatlan torkolatai közé ; az ellenségre nézve is fontos, hogy egy részről a Münchengrätz és Jungbunzlau, más részről a Sobotka-Gitschin-Kollin felé vezető utak birtokába jusson. Ennek folytán a harcz igen heves volt. Késő estig harczoltak, anélkül, hogy döntő eredményt értek volna el. Ma a harczot kora reggel ismét folytatták, és pedig több ponton, s meglehetősen kiterjedt vonalon, habár csak különváltan csatázva. Amennyire hallani lehetett, a legnyugatibb pont, amelyen harczoltak és talán még ez óráig is harczolnak, a Hirschberg és Weiszwasser közötti út, tovább keletre pedig Niedergruppen vidéke Hühnerwasser és Münchengrätz között, továbbá Mukarschow vidéke, s Podol és Bukovina Tuijnau mellett. Részletek ez óráig még nincsenek tudva. A podoli hid le van rontva, s Bukovinánál az ellenség visszavezetett.“ Az első összeütközésről Podol és Turnau között a „Prager Zig“ 28-ról még a következő tudósítást hozza : „Tegnap éjjel Podolnál (Turnau közelében) nagyobb csatára került a dolog. Még nem ismerjük minden részleteit, hanem különböző magánközlemények alapján értesülünk, hogy derék csapataink valódi oroszlánbátorsággal küzdöttek a túlnyomó számú ellenség ellen , s azt a további előnyomulásban meggátolták. A poroszok támadása esti 9 órakor következett be, s amint a jelek tanúsítják, a Brezina melletti osztrák positiót akarták meglepni, de e kísérletük tökéletesen meghiúsult. A harezot előőrsi csatával kezdették az Izer mellett. Legelébb 3 század Martini-gyalogság jött tűzbe, később a harez, miután 8000-