A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-15 / 162. szám

ág által kiállított igazolvánnyal látandók el, és azon fuvarkocsiknak, melyek Zwischenbru­ck­­ból az élelmezést közvetítik, s melyeknek e vég­ből igazolványnyal kell magukat ellátniok, me­lyek kiállítását a járási főnök eszközli. Poroszország és a békeelőzmény föltételei. A „Köln. Ztg“ j­l. 10-iki számában a következő figyelemre méltó czikket ol­vassuk : A király elfogadta „elvileg“ Francziaország közbenjárását, de a fegyverszünet elfogadá­sát, a­mint az magában is érthető, bizo­nyos előlegesen megállapított feltételekhez kö­ti , melyek egyrészt a megkívántató katonai biztonságra másfelől a béke előzeteire vonat­koznak. Poroszországnak lehetetlen attól elálla­­nia, hogy az osztrák északi hadseregnek meg­ingatott állapotát haladék nélkül felhasználja, amelynek elérése neki roppant áldozataiba került, ha nem biztosíttatnék az iránt ele­­gendőképen, hogy az alkudozások vagy a már kivívott előnyöknek s hozott áldozatoknak meg­felelő békére vezetnek, vagy arról, hogy ellen­kező esetre az ellenségeskedések folytatásakor a kölcsönös katonai helyzetet nem fogja egyoldalú­ig magára nézve kedvezőtlennek találni. Az utóbbik tekintetből talán Csehországban kiván­­tathatnak megerősített hadállások, melyek egyensúlyoznák Ausztria azon előnyét, hogy a rendet helyre­állíthatja s a katonai megrendí­tett erkölcsi erélyt jobb lábra helyezheti zilált sorai között, talán a déli hadseregnek az északi harczmezőre átszállítása is megállíttathatnék a fegyverszünet idejére. Azonban a jelen pillanat­­ban a katonai status quo teljes megállítása talán nagyobb nehézségekkel járhatna, mint maga a béke alapjainak megállapítása. Berlinben nem tartják lehetetlennek,hogy az előzetek mind­járt a harczmezőn s még a harcz megszüntetése előtt fognak meghatároztatni, és tulajdonképen ez is lenne a legbiztosabb útt és legbecsületesebb játék minden esetre. Hogy az előzeteknek oly politikai előnyöket kell magukban foglalni Poroszországot illetőleg, melyek az általa kivívott sikernek s az általa hozott áldozatoknak megfelelnek, azt kétségbe vonni sem a nemzetközi jog, sem a nemzetközi szokás értelmében épen nem lehet ; ez ellen senkinek se lehet kifogása, ha csak az egész vi­lág előtt sértő fölülemelkedettséggel nem akar vádoltatni. Tehát csakis ezen előnyök mértéke és iránya fölött lehet még szót váltani. Mi a mértéket illeti, a béke őszinte barátai minden olynemű mérsékletet kívánhatnak,mely nem foglal m­agában maradandósággal nem bír­ható félrendszabályszerűséget. A meg nem tart­ható félrendszabályszerűséggel pedig azért nem lehet a béke őszinte barátja megelégedve, mi­vel az esetben a béke csak újabb fegyverszünet lenne határozatlan tartammal, s meghamisított ctiquettel. Az igaz, hogy amint minden földi do­log tökéletlen, úgy az „örök“ időre kötött min­den eddigi béke is csak korlátolt határidejűnek bizonyult utólag. Hanem nagy különbség van abban, váljon a béke idő­tartamának korlátolt­ságát a világ forgásával kifejlődött körülmények utólag hozták-e magukkal , vagy pedig már a békekötéskor előrelátható volt, s épen a béke pontjainál fogva előre föltehető vala, sőt ami még több,­­ talán mind akettőnek előleges rej­tett szándéka lappang azokban. Az utóbbik ne­m is békekötéseknek, milyen az újabb időbeliek közöl a zürichi, mindig szokott lenni valami er­kölcstelen, aggasztó oldala. E tekintetben a nemzet azt kívánja, hogy a most kötendő bé­ke ne olyan legyen, mint a zürichi, hanem lehetőleg olynemű, mint a Párisban kötött 1815 diki, amely, habár már régebben itt ott át- lyukasztatott is, mindamellett nagyban és egészben mai napig megállóit a maga helyén. Poroszország kivánalmai mindezek daczára igen mérsékeltek fognak maradni, mint a há­ború kitörése előtt is azok valának; — te­hát kiválólag majd az irányuk leend a fődo­log. — Első tekintetre kétféle irány látszik le­hetségesnek ; az egyik Poroszország erősítését, a másik Németország erősbülését tűzheti ki czé­lül, ez utóbbikat a német szövetség reformja ál­tal. Igazán véve azonban a dolgot, e két czél el nem választható egymástól ; akár egyikre, akár a másikra való törekvés, szükségképen elhi­bázza a czélt. Ha ugyanis Poroszországnak Északnémetországi területek bekeblezése ál­tali erősítése tűzetnék ki czélul , s talán épen a közép és déli Németországgali össze­köttetés meglazitásával, — ez Napoleon csá­szárnak ínyére lehetne azon esetben, ha nem képes irigy előítéletektől egészen menekülni ; sőt tetszésére lehetne némely külön válni vágyó közép állami kormányoknak is a melyeknél szin­tén nem hiányzik a nagyobbodási vágy, s azon óhajtás, hogy újból Francziaország protectorá­­tusa alá álljanak. De Poroszországra nézve az nem lenne igazi erősbödése,­­ hanem elszaka­dása fogna az lenni német hivattatásától, sőt árulás lenne a német nemzet, maga Euró­pa ellen, mely békéjének jobb biztosítékát csak a közepében keletkezendő hatalmas Né­metországtól remélheti. E tekintetben ugyan­­u­gy fognak az angol államférfiak ítélni mint a német hazafiak. Másfelől azonban szintén ezélvesztett törekvés lenne oly szövetségi­ re­­formra törekvés, mely szövetség egész Né­metországot magába foglalandná , melynél a megkivántató hatalmi föltételek nem mérle­­geltetnének kellőleg, s melynél fogva talán egé­szen új kötelességek háríttatnának Poroszor­­szágra, anélkül, hogy az azok teljesítéséhez meg­­kívántató hatalmi eszközök is megadassanak neki. Poroszország vagy Poroszország királya, saját, és Németország érdekeinek koc­káztatása nél­kül csak annyira kiterjedtebb kötelezettségeket vállalhat el, amennyiben a megfelelő jogok reális alapot nyernek. Ezen tekintetet a Poroszorszá­gon kívüli reformbarátoknak soha sem szabad szem elől téveszteniük. De a nem poroszországi reformbarátokhoz meg azon kérdésünk is van, hogy váljon szá­­mutkat-e már és mennyiben az ő államaik segéd­forrásaira Poroszország , mert úgy hisszük , hogy Poroszország állása a békealkudozásoknál lényegesen fog ezen kérdés által érintve lenni. A „D. Alig. Ztg“ az osztrák császár lépése ál­tal előidézett új helyzetre vonatkozólag, néze­tünk szerint — mond a „Köln. Zig“ — egészen találóig így fejezi ki magát : „Elérkezett a pil­lanat—úgymond—amidőn nézetünk szerint min­den igaz német hazafinak kötelességévé vált, hogy se nézetével se rokonszenveivel ne legyen félre­húzó , kétkedő sem azok kimondásában tar­tózkodó. Egy idegen hatalomnak német ügye­inkbe való avatkozását Ausztria idézte elő, és pedig épen azon hatalomét, amelynek be­avatkozása a német ügyekbe mindenkor vész­teljes volt eddigelé Németországra nézve azért, mivel épen ezen hatalom hiszi magát leginkább utalva hagyományos politikája által arra, hogy erejét Németország gyengeségében keresse, s a mi erősbülésünket magára nézve veszedel­mesnek tartsa. Németország szétszaggatottsá­­gának megörökítése az, az eddigi állapotnak roszabbítása az, a­helyett, hogy jobbíttatnék , mert amire Napóleon ismeretes levelében c­éloz, az egy harmadik csoportozatnak a közép - és kis német államokból való alakítása fogna lenni Ausztria és Poroszország mellett, tehát egy rajnai szövetség, Francziaország természetes protectorátusa alatt. A franczia nép, mely Olaszországnak egyesülését a legmerevebb alak­ban, az egységes állam minőségében rokon ér­zelmeivel s kívánalmaival üdvözlé­s még elő is segitettve, nem sajnálhatja a német nemzettől sokkal szerényeb mértékbeni nemzeti erösbülését a szövetséges államok alakjában, és nem tekint­heti azt magára nézve veszélyesnek. Amazt a méltányosság és következetesség, ezt pedig saját önérzete tilthatnák neki. Ha mindamellett e rész­ről igazságtalan és jogtalan beleszólás kísértet­nék meg Németország legfőbb nemzeti érdekei­nek kielégítésébe , akkor aztán elékezett­­nek kellene tekinteni a pillanatot, a német nemzet hazafiasságának és nemzeti érzésének felhívására, akkor elérkeznék a pillanat, midőn Németországban minden pártellenességnek el kellene némulni, a nézeteknek egymáshoz kö­zeledniük, csak egy gondolatnak, egy szózatnak kellene létezni . A német nemzet szabad önintéz­kedési jogának, s attól elválaszt­­hatlan méltóságának és becsületé­nek megóvása!“ így beszél a „D. Alig. Zrg“ Lipcsében; egé­szen ehez hasonló a hangulat Oldenburgban, Kurhessenben, Braunschweigben, Thüringenben, s bizonyára Hannoverben is. — Hát a délnémet­­országiak nem gondolják magukat rá végre va­­lahára ?“ Kérdi a „Köln. Zig“ czikke. A fegyverszünet és béke kérdése. Pár is, jul. 11. Napoleon hg nem fogadta el azon megbízást, hogy Viktor Emmanuelt be­szélje rá a porosz szövetségtől való elpártolásra s ezért a várnégyszög átengedését ajánlja föl neki. Oroszország s Anglia a franczia császár köz­benjáró lépéseihez felajánlották jó szolgálatai­kat, de nem kötelezték magukat semmi actióra. Hírlik, hogy Reusz leg új utasításokat vár egy elfogadható békeprogrammra vonatkozólag. Pár­is, jul. 12. A béke megkötését várják. Francziaország fentartja semlegességét. Beust szász miniszter itt mit sem tudott kivinni. A franczia császár a porosz programm alapjait elfogadta s azok iránt Ausztriával alkudozik. Hírlik, hogy a velenczei területen általános népszavazás fog elrendeltetni, il .A császár nem megy Nancyba. Benedettit Párisba várják. Tudóbitáltak a csatatérről. Éjszaki csatatér. A poroszok jul. 12-én d. e. 11 órakor bevo­nultak Brünnbe. Az a hir, mintha Edelsheim b. a poroszokkal Rossitznál csatázott volna, — a „N. Fr. Pr.“ szerint — alaptalan . Edelsheim 12-én Benedeknél volt Olmützben. Jul. 12-én Hartung al­bnagy egész hadteste Bécsbe érkezett délről. A gráczi „Tagespost“-nak távirják Bécsből jul. 12-éről . A Gablenz-féle hadtest öszpontosí­­tásáról Bécsben, lemondottak. E hadtestet teg­nap Komáromba indították. A porosz lapok közleményeket hoznak állí­tólagos capitulatio iránti alkudozásokról a kö­­niggrätzi várparancsnok és a porosz figyelő had­test között. Sőt a „Köln. Ztg.“ határozottan akarja tudni, hogy a vár már capitulált. Mind a jelentések — írja a „Presse" — alaptalanoknak látszanak, miután egy részről még semmit sem tudnak itt (Bécsben) erről, más részről pedig a „Köln. Zig“ levelezője maga bevallja, hogy a porosz parancsnok alkudozásba lépett a hadi­foglyok kicserélése iránt. Königgrätz várát kü­lönben a poroszok erősen ágyúzzák­ A „Köln. Zig“-nak jelentik Horzitzból jul. 6-dikáról : „Az ágyudörgés ma reggel Königgrätz előtt ismét megkezdődött, miután tegnap félbeszakít­tatott arra a hírre, hogy a vár capitulálni akar. Az osztrák feltételek azonban bizonyára olya­nok voltak, hogy nem lehetett azokat elfogadni ; ez kitűnik a ma reggel újból megkezdetett ágyú­zásból is, melyre 120 különféle ágyút használ­nak. A parancsnok egy ajánlata azonban mégis elfogadtatott volna. Ugyanis 200 a várban levő porosz foglyot ajánlkozott szabadon bocsátani, ha megengedik neki, hogy 45, részben súlyosan megsebesült osztrák tisztet egész az osztrák hadseregig szállíttasson az esetre, ha a várat ismét lövetni fogják.“ A „Wien­ Abendpost“-nak írják Olmüitzből jul. 12-ről: „Troppauban és körül Knobelsdorff vezérőr­nagy parancsnok alatt mintegy 4000 ember gya­logság, lovasság és egy ágyúüteg áll ; ezen rész­ben honvédekből álló csapat őrjáratait dél felé küldi. Mährisch-Trübau és Zwittau közt áll az első porosz hadtest, melyhez állítólag na­gyobb csapattömegek fognak csatlakozni ; e had­test őrjáratait Müglitz és Hohenstadt felé lehet látni. Schildberg, Geyersberg vidéke Königstein fe­lé szabad az ellenségtől ; 8-ik és 9 ik óta na­gyobb ellenséges csapatmozgalmakat lá­ni Cseh­országból a morva határ felé. Ingrovitz - Saarban mintegy 30,000 porosz lehet.“ Königstein szász vár sorsáról egy leve­lező a „N. fr. Pr.“-nek ezt írja : „Bebizonyul, hogy Königstein vár, melynek parancsnoka Nostitz tábornok minden capitu­­latiót, valamint semlegességi nyilatkozatot el­utasított magától, sőt következetesen megta­gadta, hogy a vár alatt betegekkel terhelt ha­jók és vonatok elhaladhassanak, még e héten ostrom alá fog vétetni.­­ Az országos bizott­mány ez ügyben nem járhatott közbe, mivel a parancsnok a király közvetlen parancsa alatt áll. Eddig tudvalevőleg bevetetlennek tartották ezen erősséget. A napóleoni hadjáratok alatt ak­kori csekély stratégiai fontossága miatt nem nagy figyelemben részesült. De most legalább annyi jelentősége van, hogy az Elbén a hajó­­zást akadályozza, és a Prága és Drezda közti összeköttetést zavarja. Öregebb szász tisztek, valamint az itt levő porosz genie-tisztek azon véleményben vannak, hogy a tüzérség legújabb előhaladása mellett,­­ noha az átellenben fek­vő Quirl és Lilienstein sziklák a várőrség által részben ledöntöttek, az ellenállás még­sem lehet tartós, s az erősséget gyors capitulatióra lehet kényszeríteni.“ A porosz főparancsnokság az itt követ­kező kiáltványt inté­zte Csehország lako­saihoz : „Lakosai a dicső cseh királyság­nak! Azon háború következtében, melyet Ausztria császára óhajtásunkkal ellenkezőleg idézett elő, nem mint ellenségek és hódítók lépünk hazá­tok földére, bancui történelmi és nemzeti jogai­tok tiszteletének teljes érzetével. Nem háborút és pusztítást, hanem barátságot és kíméletet ajánlunk az ország minden lakosai­nak, rang, vallás és nemzetiségbeli különbözte­­tés nélkül. Ne hallgassatok elleneink és rágal­mazóink afféle sugallmazásaira, hogy ezen hábo­rút mi hódítási vágyból idéztük elő ! Ausztria kényszerített minket a barezra az által, hogy a német kormányokkal reánk akart rohanni , de semmi se lehet szándékainktól távolabb, mint a ti önállóságra s szabad nemzeti kifejlődésre tö­rekvő jogos vágyaitoknak útját állani. Méltó figyelembe véve azon sok csaknem le­­győzhetlen áldozatot, melyeket a jelen háború előkészítéséhez már megvett rajtatok a császári kormány, távol legyen tőlünk újabb terhet róni reátok ; azt sem kívánjuk mi senkitől, hogy meg­győződése ellen cselekedjék,­­ nevezetesen tisztelni, becsülni fogjuk mi a ti szent vallásto­­kat,­­ hanem a nyílt ellenszegülést el nem tűr­hetjü­k ; és kiváltképen az alattomos árulást bün­tetjük szigorúan. Ha barátságosak lesztek irántunk, csak bará­taitokat s nem ellenségeiteket fogjátok bennünk megismerni. Kiváltképen esztelen dolgot cselekesztek azzal, ha lakásaiktokból elszaladtok s a felforgatásnak hagyjátok azokat martalékul. Sokkal jobban teszitek, ha bevárjátok a katonákat s barátságo­san egyezkedtek velök az élelmi­szerek iránt melyek elkerülhetlenül szükségesek. A katonai parancsnokok ez esetben nem fognak tőletek többet kívánni mint ami elkerülhetlenül szük­séges , s vagyontokat védelmezni fogják, amit elfátástok által rablásnak és prédának tesztek ki. A többit teljes biztossággal a seregek urára bizzuk ! Ha hogy a mi ig­az ügyünk győzni fog­na, akkor talán a csehek és mor­vák számára is elérkeznék azon pillanat, amelyben nemzeti kí­vánságaikat, mint a magyarok, megvalósulva láthatják. Akkor pedig kedvező csillagzat vesse meg örökre szerencséjüknek alapját! A porosz főparancsnokság. Távirati jelentések : Pá­r­is, júl. 12. A porosz király főhadiszál­lása Zwittauba tétetett át. A meklenburg-schwe­rini­ng parancsnoksága alatt Lipcsében két tar­­talékhadtest alakíttatik. Gr. Schweinitz, a porosz király szárnysegéde Pardubitzból Pétervárra küldetett. A porosz hadsereg Brünn felé tart. Déli Silé­­zia határain nincs katonaság. Krems, jul. 13. A znaimi polgármester egy távirata szerint, jul. 12-én a poroszok még nem vonultak be Znaimba, hanem­­3000 ember áll Schelletanban Iglau és Budwitz között, hol csa­ta lett vo­la. Csehországban tegnap a poroszok dél felé még nem mentek túl a Táboron. L u­n­d­e­n­b­u r­g, jul. 13. Hiteles tudósí­tások szerint kila reggel óta a porosz elő­őrsök Raigernben állanak, egy vasúti ál­­lom­ásnyira Brünn és Luinlen­burg között. •— Csak oly csapatok vonulnak még itt át, melyek Krems és Stockerau felé fognának indíttatni. Nyugati csatatér A müncheni „Volks­bote“-nek Írják Münner­­stadtból jul. 6-ról : Bettenh­usen fa­u­ái Gers­teld és Schmalnau között bajor lovasságunk, fájdalom, nagy vereséget szenvedett. Egy mo­­csáros völgyben, erdő magaslatok által környez­ve, 4 élet 5 éve éjjel három ezred vértest, két dsidás ezredet, s az ötödik könnyű lovas ezre­det állították fel egy üteggel, és pedig minden gyalogság nélkül ! Éjjeli 11 órakor a poroszok kartácsokkal lőttek a magaslatokról a bajo­rokra ! Szétugrott minden ! Az egész szekeré­szet, s a hadi pénztár 00.000 írttal zsákmányul esett! 4 órak­­or azonban Fulda vidékéről elesi­­ettek az osztrákok, hogy vérontást vitt­­ vég­hez ellenségeink között, megmentettek még min­dent, s elfoglalták a porosz szekerészetet (?). A vérteseket a poroszok egész Oberwiesenbrunnig üldözték. Tegnap, jul. 5-én, esti­­3 órakor a szét­­ugrasztottak ide érkeztek. Pechmann ezredes keservesen panaszkodik, hogy Hü­ttenhausen la­kosai egy szót sem mondottak a poroszok közen­­létéről, pedig bizonyosan tudták. Hanem a lo­vasságot ily nagy tömegben egy szűk völgyben gyalogsági fedezet nélkül. Mit mondjunk eh­hez ! A­mit itt gondolnak és mondanak, azt nem akarom megírni. — Würtzburgból, jul. 7-dikévül jelenti az „Anzeiger“: „A szétugratott Taxis­féle lovassági dandár között volt Pechmann ez­redes is az 5 ik könnyű lovassági ezredtől. Kissingenbe érkezése után a „csillagához czímzett szálloda egyik szobájában az a bal­eset érte, hogy vigyázatlanul töltvén meg revolverét, agyonlőtte magát. (Hogy a szemé­lyes „baleset“ összefüggésben van a lovas­sági ezredek sorsával, alig vonható kétségbe. Pechmann ezredes azonban nem volt az egész hadtest parancsnoka, s így a szenvedett veresé­get nem lehet egyedül neki hibául betudni. A „Volksb.“ megjegyzése.) Továbbá jelentik : Mün­chen, jul. 9. Általános a panasz, mely egy­szersmind igazolt is. A custozzai nagy csata után már néhány nappal közölték a bécsi l. pokban az elesettek névsorát ; a mi bajor csapa­taink kisebb csatáiról azonban még ez órá­ig nem tartották szükségesnek a halottak sorozatát közölni, habár számuk aránylag igen jelentéktelen. Természetes, hogy a családok, melyeknek fiaik vagy rokonaik a hadseregnél vannak, aggódnak.­­ Továbbá Bambergből ír­ják : Itt az értelmes polgárok és katonák már rég tudták, hogy mit kell tartani Bajorország készülődéséről és hadviseléséről. Csak a fejetlen­séget kellett volna látni, melylyel egyes ezredek­kel háromszor mentek ide s tova, hidat építet­tek, lerontották, ismét építettek, tábort ütöttek, elhagyták, s 4000 embert elküldöttek egy szal­maszál nélkül. Hofnál 45.000 ember állott s a poroszok 150—200 emberrel városokat szállot­tak meg Szászországban, bajor gőzmozdonyokat és kocsikat raboltak, s minden nyugodtan ma­radt !“ A legutóbbi csatákról Bajorországban a hiva­talos jelentés Schweinfurtból jul. 11-ikéről így hangzik : „Miután tegnapelőtt tudósítás érkezett Neu­­stadtba a főhadiszállásra a poroszok előnyomu­lásáról Brückenautól Hammelburg és Kissingen felé, Károly ha­­dnagy rögtön öszpontosította a négy gyalogsági hadosztályt s tegnap reggel Münnerstadtba ment. A poroszok ugyanaz­nap reggel, ugyanis teg­nap, megtámadták a Kissingen felé előretolt 3-ik hadosztályt (Zoller) jelentékeny erővel, s habár e hadosztály a második (Feder-hadoszt.) által erősbittetett, Kissingent még­sem lehetett megtartani, s csapataink több órai harez után Nüdlingenig nyomattak vissz­a. Ez alkalommal Zoller b. vezérőrnagy csak néhány lépésnyire a tábornagytól, ki a porosz golyózápornak ki­tette magát, egy gránát által megöletett. A csatatéren délután megjelent első hadosz­tálynak (Stefan) sikerült ugyan az ellenséget ismét visszanyomni a nüdlingeni magaslatokra. Ez azonban a poroszok megtil­tott támadása folytán kénytelen volt ismét Nüdlingenbe visz­­szanyomulni, hol a nevezett három hadosztály a tüzértartalékkal az esti 8 órakor végződött barcz után csatarendben táborozott. A csapatok igen jól harczoltak. A halottak és sebesültek száma mindkét részen jelentékeny. A halottak között van Ysenburg Fülöp gróf is, s a szerencsére könnyen sebesültek között van­nak Tann báró és Pappenheim gróf vezérőr­nagyok. A tábornagy ma reggel Lauringen várost el­hagyta és a főhadiszállással, a negyedik had­osztályra támaszkodva, a többi három gyalog­sági hadosztály­­yal Poppenhausen­en át Schwein­­furtba megy, hol megérkezését minden órán várják. További hivatalos tudósítások még nem ér­keztek. Más közleményekből azonban kitűnik, hogy a tegnapelőtti heves harcrok után tegnap nagyobb csaták nem voltak, sőt inkább a had­sereg a tábornagy által szándékolt­­ pontosí­tást kivitte és most már öszpontosu­l­t, csataké­szen áll Schweinfurtnál.“ Távirati jelentések : M­ü­n­c­h­e­n, jul. 12. Délután. Egy rendőri közlemény szerint a tegnapi nap eldöntés nélkül maradt. (Hivatalos kifejezése a vereségnek.) Berli­n, jul. 12. (Párison át.) Hivatalosan jelentik, hogy Manteuffel tek előhadának sike­rült a Saalen átkelést kiküzdeni. A bajorok veszteségei nagyok. A poroszok veszteségei nem jelentékenyek. Mecklenburg és Oldenburg hadjutalékei ma indultak el a csatatérre- Déli csatatér. Alaptalan a hir, mintha Cialdini a Pón visz­­szament volna. Az „Italic“ írja jul. 9-ről: „Olasz Tirol, melynek fővárosa Trient , jé­l úgy részét képezi Olaszországnak, mint Toscana és Piemont. Tirol Olaszország kapuja, onnét rontottak be mindig a németek a félszigetre. A­míg Tirol nincs kezeink között, Olaszország nem lesz biztosságban. Megenged­jük, hogy Triest és Istria kérdése, fel nem adat van, csak fen artassék. A mi Tirolt illeti, a békeelőzetek közé átengedése mint feltétel „sine qua non“ veendő fel, s minden fegyverszünet előtt elfogadandó.“ Távirati jelentések : F­loren­cz, jul. 12. Tegnap csata volt a mozgó nemzetőrség két hadoszlopa és az osztrá­kok között Leprese-nél a Stelvión. P­á­r i­s, jul. 13. Florenczből jelentik 12-di­­kéről, hogy Cialdini új támadási terve, mely el­len La marmora küzdött, és melyet Ricasoli tá­mogatott, elfogadtatott. E szerint lemondanak arról, hogy a négyszög várait egyszerűen os­tromzárolják. K­ülföld, Németország. Berlin, jul. 9. (III. N­a­­poleon nem szándékozik a porosz győzelem gyümölcseit megkeserí­teni.) Mint halljuk — írja a „Köln. Zig“ — kormányunknak szilárd elhatározása, hogy a porosz fegyveren legkisebb rövidséget sem en­ged idegen részről ejteni , hanem hiszi is, hogy ilynemű aggodalomra nincsen ok, mivel Fran­cziaország elég meggondolással bír, annak át­látására, hogy Ausztria és Délnémetország na­gyon roskatag támaszok valának akkor, midőn­­ Oroszországban s Németország egész északi részén oly élénken kezd ébredni a nemzeti szellem. A Fegyverszünet még nem létezik, a poroszok előre nyomulnak, és az olaszok már átkeltek a Pón. Ha Olaszország szilárd ma­rad, nem engedi magát lecsillapítani, akkor Velenczét birtokába fogja keríteni kérés és meg­aláztatás nélkül. Az alkudozásokról itt még semmit se tudhatni, mivel a főhadiszálláson folynak. — Párisból a „N. Pr. Zig“ nak ezt írja egyik tudósítója: „Bátran kimondhatni vélem azon véleményemet, hogy a császárnak esze ágában sincs, Poroszországnak megkeseríteni győzelmi gyümölcseit , hanem kétségkívül ő is előállana a maga föntartásaival ha Poroszor­szág — bármily alakban — egész Németor­szág fölötti suprematiára törekednék. Azt úgy látszik helyesnek tartja, hogy Poroszország bir­tokába vegye az Elberigségeket , egész Északi Németország élére álljon az illető országoknak akár bekebelezésével akár a nélkül , hanem azt nem tartaná megállható dolognak, hogy a német szövetség Au­stria kizáratásával szervez­tessék újra, így beszélnek az irányadó körök­ben. A­mik már eddig mondattak szóval és betűvel, azok mind csak hozzávetések és puszta koholmányok.“ Legfontosabbnak tartatik ma azon új hír, hogy Cialdini tbnok átkelt a Pón. Ezen lépés az olasz kormány részéről tényleges óvástétel Ve­­lenczének Francziaország részére átengedtetése ellen. Az olasz kormány Poroszország irányá­­bani kötelezettségeihez híven az osztrák déli hadsereget, a­melynek több osztálya már f. hó 6-án kiköltözött Veronából, s észak felé indult, — mostani hadállásában igyekszik visszatar­tani. Esti postca. B­é­c­s, jul. 13. (A velenczei terü­letről való osztrák katonák Ügye.) A „P. Lt.“ levelezője irja: Velenczének Fran­cziaország részére történt átengedtetése folytán az a kérdés merül fel, hogy mi történjék már most az ausztriai hadseregben levő olasz ezre­­dekkel. A császári hadseregben 7 ilyen ezred van. A 13. (Bamberg), a 16. (Wernhard), a 26. (Mihály nhg.), a 38. (Haugwitz), a 45 (Zsigmond fhg.), a 79. (Frank) és a 80. (Holstein.) Ezen hét ezred katonái, — kik között sok német, magyar és szláv tiszt van, — most már franczia alatt­valókká lettek. A Wernhard ezred, mely ezelőtt Mainz helyőrségének egy részét ké­­pezi, jelenleg a 8 dik szövetségi hadtest­ben van, a többi hat ezred pedig az északi hadseregnél, hol a csehországi csatákban kiváló részt vettek, főkép a Mihály­shg és Frank ez­red. A Frank ezred, Skalitz mellett ezredesét, majd minden ti­sztjét elvesztette s velök közel 1000 embert. Midőn 1859 ben Lombardia Fran­­cziaországnak adatott át, ez meg Olaszország­nak engedte, az akkori lombardiai ezredeknek esküjük alóli fölmentetése s illetőleg hazájukba bocsáttatása majd félév múlva történt meg. Má­sik felmerülő kérdés az, hogy kit illet már most ezen ezredek tartása addig, amíg a folyamatban levő alkudozások befejeztetnek. Mert az nem igen látszik méltányosnak, hogy Ausztria tartsa, mi­vel Ausztria se kívánhatná, hogy ezen csapatok neki tovább is tegyenek szolgálatot , sőt nem is volna tanácsos azzal kísérletet tenni ! Táviratok. B u k a r e s t, jul. 13. Ghika egy Konstantiná­polyból érkezett távirata szerint a hohenzollerni log a porta által, mint fejedelem elismertetett. Az illető okmányok a legközelebbi postával meg fognak érkezni. A beszédben, melyet a her­­czeg tegnap az alkotmányra letettt eskü alkal­mával mondott, kijelentette, hogy a fejedelem­ségeknek az európai bábomban határozottan semlegeseknek kell maradni. ^ Triest, jul. 13. Konstantinápolyból f. hó 7-éről jelentik : Montenegro kivonja Törökor­szágtól a montenegrói terület kiürítését Novo­­seljoval szemben, továbbá Visotitza erődjeinek és a legutóbbi hadjárat után épített törzsvárak­nak lerontását. A cettinjei szerződésben a monte­­negroiak törökországi birtokát illető czikkének kivitele, s Hafiz Bey helyettesítése más biztos által. Berlin, jul. 12. (Párison át.) A „Staatsan­zeiger“ f­­ja : Az „Indépendance“, idézvén a „Journal de St. Petersbourg“ fenyegetéseit Po­roszország ellenében, mondja, hogy e lap Gor­­tschakoff herczeg közlönye. Fel vagyunk hatal­mazva annak kinyilatkoztatására, hogy Gor­­tschakoff bg a porosz követtel szemben vissza­utasított minden viszonyt a nevezett laphoz, melynek nincs hivatalos jellege. Újdonságok. Pest Jul. 14. — (Császárné Ő Felsége) ma már meglátogatta a sebesülteket az Orczy-kertben. — (Albrecht főhg tábornagy) teg­nap reggel két szárny­segéd kíséretében a déli vasúton Bécsbe érkezett, s a pályaudvarban az összes Bécsben időző füherczegek, Crenneville és Gritnne grófok, s több tábornok és törzstiszt által fogadtatott. — A „Pesti Hírnökének távirják . A kir. főtárnokmesterhez már leküldetett a kegyelmes kir. leirat, mely helybenhagyja, hogy Magyarország községei az illető ujoncz illeté­ket önkénytesekben állíthassák ki közköltsé­gen, mint 48 előtt. A toborzások azonnali meg­kezdése el van rendelve s ezek keresztülvitele a municipalis hatóságokra bizva. A magyar udv. kanczellária egy része Budára készül elutazni. Az udv. kanczellár s gr. Esz­ter­házy Móricz Ő Felsége mellett maradnak. — (Udvari hint­ók és lovak.) Roppant számmal szállítottak Budapestre udv. hintókat és lovakat. A szász király lovai is Pestre száll­­tattak már, s a Károly kaszárnyában helyeztet­tek el. — (Költözködés) Tegnapelőtt éjjel a bécsi burgban szokatlan jelenetet láthattak, azok, kik ott véletlenül megfordultak. A vár udvarát számtalan kocsi áltá el, melyek nagy ládákkal megrakodva, időnkint tovább haladtak Ijedelmes élénkség uralgott az egész várban. Katonák, irtózatos nagy ládákat sarczoltak le az udvarra, melyek udvari cselédek jelenlétében kocsikra rakattak. Hogy mit tat­almaztak e ládák, senki se látható, de mindenki gyanita, hogy azok kincseket rejtenek, melyeknek ren­deltetési helye : Buda. A sebenbrunni kastély most már egészen üres. A szép helyet az udvar és környezete egé­szen odahagyta, s néma csönd környezi a fala­kat, és kertet.­­ (A me­le levők Bécsbe érkezése.) Bécs környékét rémület fogta el. A B­é­c­s­t­ő­l éjszakra fekvő falvak lakói Bécsbe vagy még tovább menekü­lnek.A lakosok ilyenkor megzava­rodva mindenfélét összepodgyászolnak, minden lim-lomot szekérre raknak. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a legértékesebb tárgyak elma­radnak, míg a leghaszontalanabb jószágot sze­kérre rakják, így a menekvők szekerein, me­lyek Bécs külvárosait ez idő szerint egészen el­árasztják, mindenféle gazdasági eszközök, úgy­mint : ekék, kaszák, kapák, vasvillák is voltak láthatók. A szekerek­­ nagy összecsoportulása a közlekedést is megakadályozá.­­ — Budapesten ma és holnap az összes tanin­tézetek, az egyetem, gymnasiumok és elemi is­kolák befejezik a tanévet. Nagy-Szombatból írják az „I. T.“-nak, hogy a tanintézetek ott is bezárattak. — A városkapitányság közzéteszi, hogy a sebesülteket a Ludovicacumban mától fogva csak déli 12 órától délutáni 3 óráig lehet láto­gatni. — Zágrábból távirják, hogy az ottani papnö­veldét katonai kórházzá alakítják át. A reális­kola-épületben a legfelsőbb kation­­i törvényszék irodái helyeztetnek el. — (Magyar Tudományos Akadé­mia.) A m. t. akadémia tisztelt tagjait újólag figyelmeztetni kívánom, hogy kibocsátott körle­velem értelmében 1866/os munkáik jegyzékét S egyéb almanachi igazításokat — a mennyiben még nem tették volna — folyó hó végéig bekül­deni méltóztassanak. Pest,julius 15. 1866. Arany János titoknok. —­­A magyar orvosok és természet-

Next