A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-15 / 162. szám
ág által kiállított igazolvánnyal látandók el, és azon fuvarkocsiknak, melyek Zwischenbruckból az élelmezést közvetítik, s melyeknek e végből igazolványnyal kell magukat ellátniok, melyek kiállítását a járási főnök eszközli. Poroszország és a békeelőzmény föltételei. A „Köln. Ztg“ jl. 10-iki számában a következő figyelemre méltó czikket olvassuk : A király elfogadta „elvileg“ Francziaország közbenjárását, de a fegyverszünet elfogadását, amint az magában is érthető, bizonyos előlegesen megállapított feltételekhez köti , melyek egyrészt a megkívántató katonai biztonságra másfelől a béke előzeteire vonatkoznak. Poroszországnak lehetetlen attól elállania, hogy az osztrák északi hadseregnek megingatott állapotát haladék nélkül felhasználja, amelynek elérése neki roppant áldozataiba került, ha nem biztosíttatnék az iránt elegendőképen, hogy az alkudozások vagy a már kivívott előnyöknek s hozott áldozatoknak megfelelő békére vezetnek, vagy arról, hogy ellenkező esetre az ellenségeskedések folytatásakor a kölcsönös katonai helyzetet nem fogja egyoldalúig magára nézve kedvezőtlennek találni. Az utóbbik tekintetből talán Csehországban kivántathatnak megerősített hadállások, melyek egyensúlyoznák Ausztria azon előnyét, hogy a rendet helyreállíthatja s a katonai megrendített erkölcsi erélyt jobb lábra helyezheti zilált sorai között, talán a déli hadseregnek az északi harczmezőre átszállítása is megállíttathatnék a fegyverszünet idejére. Azonban a jelen pillanatban a katonai status quo teljes megállítása talán nagyobb nehézségekkel járhatna, mint maga a béke alapjainak megállapítása. Berlinben nem tartják lehetetlennek,hogy az előzetek mindjárt a harczmezőn s még a harcz megszüntetése előtt fognak meghatároztatni, és tulajdonképen ez is lenne a legbiztosabb útt és legbecsületesebb játék minden esetre. Hogy az előzeteknek oly politikai előnyöket kell magukban foglalni Poroszországot illetőleg, melyek az általa kivívott sikernek s az általa hozott áldozatoknak megfelelnek, azt kétségbe vonni sem a nemzetközi jog, sem a nemzetközi szokás értelmében épen nem lehet ; ez ellen senkinek se lehet kifogása, ha csak az egész világ előtt sértő fölülemelkedettséggel nem akar vádoltatni. Tehát csakis ezen előnyök mértéke és iránya fölött lehet még szót váltani. Mi a mértéket illeti, a béke őszinte barátai minden olynemű mérsékletet kívánhatnak,mely nem foglal magában maradandósággal nem bírható félrendszabályszerűséget. A meg nem tartható félrendszabályszerűséggel pedig azért nem lehet a béke őszinte barátja megelégedve, mivel az esetben a béke csak újabb fegyverszünet lenne határozatlan tartammal, s meghamisított ctiquettel. Az igaz, hogy amint minden földi dolog tökéletlen, úgy az „örök“ időre kötött minden eddigi béke is csak korlátolt határidejűnek bizonyult utólag. Hanem nagy különbség van abban, váljon a béke időtartamának korlátoltságát a világ forgásával kifejlődött körülmények utólag hozták-e magukkal , vagy pedig már a békekötéskor előrelátható volt, s épen a béke pontjainál fogva előre föltehető vala, sőt ami még több, talán mind akettőnek előleges rejtett szándéka lappang azokban. Az utóbbik nem is békekötéseknek, milyen az újabb időbeliek közöl a zürichi, mindig szokott lenni valami erkölcstelen, aggasztó oldala. E tekintetben a nemzet azt kívánja, hogy a most kötendő béke ne olyan legyen, mint a zürichi, hanem lehetőleg olynemű, mint a Párisban kötött 1815 diki, amely, habár már régebben itt ott át- lyukasztatott is, mindamellett nagyban és egészben mai napig megállóit a maga helyén. Poroszország kivánalmai mindezek daczára igen mérsékeltek fognak maradni, mint a háború kitörése előtt is azok valának; — tehát kiválólag majd az irányuk leend a fődolog. — Első tekintetre kétféle irány látszik lehetségesnek ; az egyik Poroszország erősítését, a másik Németország erősbülését tűzheti ki czélül, ez utóbbikat a német szövetség reformja által. Igazán véve azonban a dolgot, e két czél el nem választható egymástól ; akár egyikre, akár a másikra való törekvés, szükségképen elhibázza a czélt. Ha ugyanis Poroszországnak Északnémetországi területek bekeblezése általi erősítése tűzetnék ki czélul , s talán épen a közép és déli Németországgali összeköttetés meglazitásával, — ez Napoleon császárnak ínyére lehetne azon esetben, ha nem képes irigy előítéletektől egészen menekülni ; sőt tetszésére lehetne némely külön válni vágyó közép állami kormányoknak is a melyeknél szintén nem hiányzik a nagyobbodási vágy, s azon óhajtás, hogy újból Francziaország protectorátusa alá álljanak. De Poroszországra nézve az nem lenne igazi erősbödése, hanem elszakadása fogna az lenni német hivattatásától, sőt árulás lenne a német nemzet, maga Európa ellen, mely békéjének jobb biztosítékát csak a közepében keletkezendő hatalmas Németországtól remélheti. E tekintetben ugyanugy fognak az angol államférfiak ítélni mint a német hazafiak. Másfelől azonban szintén ezélvesztett törekvés lenne oly szövetségi reformra törekvés, mely szövetség egész Németországot magába foglalandná , melynél a megkivántató hatalmi föltételek nem mérlegeltetnének kellőleg, s melynél fogva talán egészen új kötelességek háríttatnának Poroszországra, anélkül, hogy az azok teljesítéséhez megkívántató hatalmi eszközök is megadassanak neki. Poroszország vagy Poroszország királya, saját, és Németország érdekeinek kockáztatása nélkül csak annyira kiterjedtebb kötelezettségeket vállalhat el, amennyiben a megfelelő jogok reális alapot nyernek. Ezen tekintetet a Poroszországon kívüli reformbarátoknak soha sem szabad szem elől téveszteniük. De a nem poroszországi reformbarátokhoz meg azon kérdésünk is van, hogy váljon számutkat-e már és mennyiben az ő államaik segédforrásaira Poroszország , mert úgy hisszük , hogy Poroszország állása a békealkudozásoknál lényegesen fog ezen kérdés által érintve lenni. A „D. Alig. Ztg“ az osztrák császár lépése által előidézett új helyzetre vonatkozólag, nézetünk szerint — mond a „Köln. Zig“ — egészen találóig így fejezi ki magát : „Elérkezett a pillanat—úgymond—amidőn nézetünk szerint minden igaz német hazafinak kötelességévé vált, hogy se nézetével se rokonszenveivel ne legyen félrehúzó , kétkedő sem azok kimondásában tartózkodó. Egy idegen hatalomnak német ügyeinkbe való avatkozását Ausztria idézte elő, és pedig épen azon hatalomét, amelynek beavatkozása a német ügyekbe mindenkor vészteljes volt eddigelé Németországra nézve azért, mivel épen ezen hatalom hiszi magát leginkább utalva hagyományos politikája által arra, hogy erejét Németország gyengeségében keresse, s a mi erősbülésünket magára nézve veszedelmesnek tartsa. Németország szétszaggatottságának megörökítése az, az eddigi állapotnak roszabbítása az, ahelyett, hogy jobbíttatnék , mert amire Napóleon ismeretes levelében céloz, az egy harmadik csoportozatnak a közép - és kis német államokból való alakítása fogna lenni Ausztria és Poroszország mellett, tehát egy rajnai szövetség, Francziaország természetes protectorátusa alatt. A franczia nép, mely Olaszországnak egyesülését a legmerevebb alakban, az egységes állam minőségében rokon érzelmeivel s kívánalmaival üdvözlés még elő is segitettve, nem sajnálhatja a német nemzettől sokkal szerényeb mértékbeni nemzeti erösbülését a szövetséges államok alakjában, és nem tekintheti azt magára nézve veszélyesnek. Amazt a méltányosság és következetesség, ezt pedig saját önérzete tilthatnák neki. Ha mindamellett e részről igazságtalan és jogtalan beleszólás kísértetnék meg Németország legfőbb nemzeti érdekeinek kielégítésébe , akkor aztán elékezettnek kellene tekinteni a pillanatot, a német nemzet hazafiasságának és nemzeti érzésének felhívására, akkor elérkeznék a pillanat, midőn Németországban minden pártellenességnek el kellene némulni, a nézeteknek egymáshoz közeledniük, csak egy gondolatnak, egy szózatnak kellene létezni . A német nemzet szabad önintézkedési jogának, s attól elválaszthatlan méltóságának és becsületének megóvása!“ így beszél a „D. Alig. Zrg“ Lipcsében; egészen ehez hasonló a hangulat Oldenburgban, Kurhessenben, Braunschweigben, Thüringenben, s bizonyára Hannoverben is. — Hát a délnémetországiak nem gondolják magukat rá végre valahára ?“ Kérdi a „Köln. Zig“ czikke. A fegyverszünet és béke kérdése. Pár is, jul. 11. Napoleon hg nem fogadta el azon megbízást, hogy Viktor Emmanuelt beszélje rá a porosz szövetségtől való elpártolásra s ezért a várnégyszög átengedését ajánlja föl neki. Oroszország s Anglia a franczia császár közbenjáró lépéseihez felajánlották jó szolgálataikat, de nem kötelezték magukat semmi actióra. Hírlik, hogy Reusz leg új utasításokat vár egy elfogadható békeprogrammra vonatkozólag. Páris, jul. 12. A béke megkötését várják. Francziaország fentartja semlegességét. Beust szász miniszter itt mit sem tudott kivinni. A franczia császár a porosz programm alapjait elfogadta s azok iránt Ausztriával alkudozik. Hírlik, hogy a velenczei területen általános népszavazás fog elrendeltetni, il .A császár nem megy Nancyba. Benedettit Párisba várják. Tudóbitáltak a csatatérről. Éjszaki csatatér. A poroszok jul. 12-én d. e. 11 órakor bevonultak Brünnbe. Az a hir, mintha Edelsheim b. a poroszokkal Rossitznál csatázott volna, — a „N. Fr. Pr.“ szerint — alaptalan . Edelsheim 12-én Benedeknél volt Olmützben. Jul. 12-én Hartung albnagy egész hadteste Bécsbe érkezett délről. A gráczi „Tagespost“-nak távirják Bécsből jul. 12-éről . A Gablenz-féle hadtest öszpontosításáról Bécsben, lemondottak. E hadtestet tegnap Komáromba indították. A porosz lapok közleményeket hoznak állítólagos capitulatio iránti alkudozásokról a königgrätzi várparancsnok és a porosz figyelő hadtest között. Sőt a „Köln. Ztg.“ határozottan akarja tudni, hogy a vár már capitulált. Mind a jelentések — írja a „Presse" — alaptalanoknak látszanak, miután egy részről még semmit sem tudnak itt (Bécsben) erről, más részről pedig a „Köln. Zig“ levelezője maga bevallja, hogy a porosz parancsnok alkudozásba lépett a hadifoglyok kicserélése iránt. Königgrätz várát különben a poroszok erősen ágyúzzák A „Köln. Zig“-nak jelentik Horzitzból jul. 6-dikáról : „Az ágyudörgés ma reggel Königgrätz előtt ismét megkezdődött, miután tegnap félbeszakíttatott arra a hírre, hogy a vár capitulálni akar. Az osztrák feltételek azonban bizonyára olyanok voltak, hogy nem lehetett azokat elfogadni ; ez kitűnik a ma reggel újból megkezdetett ágyúzásból is, melyre 120 különféle ágyút használnak. A parancsnok egy ajánlata azonban mégis elfogadtatott volna. Ugyanis 200 a várban levő porosz foglyot ajánlkozott szabadon bocsátani, ha megengedik neki, hogy 45, részben súlyosan megsebesült osztrák tisztet egész az osztrák hadseregig szállíttasson az esetre, ha a várat ismét lövetni fogják.“ A „Wien Abendpost“-nak írják Olmüitzből jul. 12-ről: „Troppauban és körül Knobelsdorff vezérőrnagy parancsnok alatt mintegy 4000 ember gyalogság, lovasság és egy ágyúüteg áll ; ezen részben honvédekből álló csapat őrjáratait dél felé küldi. Mährisch-Trübau és Zwittau közt áll az első porosz hadtest, melyhez állítólag nagyobb csapattömegek fognak csatlakozni ; e hadtest őrjáratait Müglitz és Hohenstadt felé lehet látni. Schildberg, Geyersberg vidéke Königstein felé szabad az ellenségtől ; 8-ik és 9 ik óta nagyobb ellenséges csapatmozgalmakat láni Csehországból a morva határ felé. Ingrovitz - Saarban mintegy 30,000 porosz lehet.“ Königstein szász vár sorsáról egy levelező a „N. fr. Pr.“-nek ezt írja : „Bebizonyul, hogy Königstein vár, melynek parancsnoka Nostitz tábornok minden capitulatiót, valamint semlegességi nyilatkozatot elutasított magától, sőt következetesen megtagadta, hogy a vár alatt betegekkel terhelt hajók és vonatok elhaladhassanak, még e héten ostrom alá fog vétetni. Az országos bizottmány ez ügyben nem járhatott közbe, mivel a parancsnok a király közvetlen parancsa alatt áll. Eddig tudvalevőleg bevetetlennek tartották ezen erősséget. A napóleoni hadjáratok alatt akkori csekély stratégiai fontossága miatt nem nagy figyelemben részesült. De most legalább annyi jelentősége van, hogy az Elbén a hajózást akadályozza, és a Prága és Drezda közti összeköttetést zavarja. Öregebb szász tisztek, valamint az itt levő porosz genie-tisztek azon véleményben vannak, hogy a tüzérség legújabb előhaladása mellett, noha az átellenben fekvő Quirl és Lilienstein sziklák a várőrség által részben ledöntöttek, az ellenállás mégsem lehet tartós, s az erősséget gyors capitulatióra lehet kényszeríteni.“ A porosz főparancsnokság az itt következő kiáltványt intézte Csehország lakosaihoz : „Lakosai a dicső cseh királyságnak! Azon háború következtében, melyet Ausztria császára óhajtásunkkal ellenkezőleg idézett elő, nem mint ellenségek és hódítók lépünk hazátok földére, bancui történelmi és nemzeti jogaitok tiszteletének teljes érzetével. Nem háborút és pusztítást, hanem barátságot és kíméletet ajánlunk az ország minden lakosainak, rang, vallás és nemzetiségbeli különböztetés nélkül. Ne hallgassatok elleneink és rágalmazóink afféle sugallmazásaira, hogy ezen háborút mi hódítási vágyból idéztük elő ! Ausztria kényszerített minket a barezra az által, hogy a német kormányokkal reánk akart rohanni , de semmi se lehet szándékainktól távolabb, mint a ti önállóságra s szabad nemzeti kifejlődésre törekvő jogos vágyaitoknak útját állani. Méltó figyelembe véve azon sok csaknem legyőzhetlen áldozatot, melyeket a jelen háború előkészítéséhez már megvett rajtatok a császári kormány, távol legyen tőlünk újabb terhet róni reátok ; azt sem kívánjuk mi senkitől, hogy meggyőződése ellen cselekedjék, nevezetesen tisztelni, becsülni fogjuk mi a ti szent vallástokat, hanem a nyílt ellenszegülést el nem tűrhetjük ; és kiváltképen az alattomos árulást büntetjük szigorúan. Ha barátságosak lesztek irántunk, csak barátaitokat s nem ellenségeiteket fogjátok bennünk megismerni. Kiváltképen esztelen dolgot cselekesztek azzal, ha lakásaiktokból elszaladtok s a felforgatásnak hagyjátok azokat martalékul. Sokkal jobban teszitek, ha bevárjátok a katonákat s barátságosan egyezkedtek velök az élelmiszerek iránt melyek elkerülhetlenül szükségesek. A katonai parancsnokok ez esetben nem fognak tőletek többet kívánni mint ami elkerülhetlenül szükséges , s vagyontokat védelmezni fogják, amit elfátástok által rablásnak és prédának tesztek ki. A többit teljes biztossággal a seregek urára bizzuk ! Ha hogy a mi igaz ügyünk győzni fogna, akkor talán a csehek és morvák számára is elérkeznék azon pillanat, amelyben nemzeti kívánságaikat, mint a magyarok, megvalósulva láthatják. Akkor pedig kedvező csillagzat vesse meg örökre szerencséjüknek alapját! A porosz főparancsnokság. Távirati jelentések : Páris, júl. 12. A porosz király főhadiszállása Zwittauba tétetett át. A meklenburg-schwerining parancsnoksága alatt Lipcsében két tartalékhadtest alakíttatik. Gr. Schweinitz, a porosz király szárnysegéde Pardubitzból Pétervárra küldetett. A porosz hadsereg Brünn felé tart. Déli Silézia határain nincs katonaság. Krems, jul. 13. A znaimi polgármester egy távirata szerint, jul. 12-én a poroszok még nem vonultak be Znaimba, hanem3000 ember áll Schelletanban Iglau és Budwitz között, hol csata lett vola. Csehországban tegnap a poroszok dél felé még nem mentek túl a Táboron. L undenbu rg, jul. 13. Hiteles tudósítások szerint kila reggel óta a porosz előőrsök Raigernben állanak, egy vasúti állomásnyira Brünn és Luinlenburg között. •— Csak oly csapatok vonulnak még itt át, melyek Krems és Stockerau felé fognának indíttatni. Nyugati csatatér A müncheni „Volksbote“-nek Írják Münnerstadtból jul. 6-ról : Bettenhusen fauái Gersteld és Schmalnau között bajor lovasságunk, fájdalom, nagy vereséget szenvedett. Egy mocsáros völgyben, erdő magaslatok által környezve, 4 élet 5 éve éjjel három ezred vértest, két dsidás ezredet, s az ötödik könnyű lovas ezredet állították fel egy üteggel, és pedig minden gyalogság nélkül ! Éjjeli 11 órakor a poroszok kartácsokkal lőttek a magaslatokról a bajorokra ! Szétugrott minden ! Az egész szekerészet, s a hadi pénztár 00.000 írttal zsákmányul esett! 4 órakor azonban Fulda vidékéről elesiettek az osztrákok, hogy vérontást vitt véghez ellenségeink között, megmentettek még mindent, s elfoglalták a porosz szekerészetet (?). A vérteseket a poroszok egész Oberwiesenbrunnig üldözték. Tegnap, jul. 5-én, esti3 órakor a szétugrasztottak ide érkeztek. Pechmann ezredes keservesen panaszkodik, hogy Hüttenhausen lakosai egy szót sem mondottak a poroszok közenlétéről, pedig bizonyosan tudták. Hanem a lovasságot ily nagy tömegben egy szűk völgyben gyalogsági fedezet nélkül. Mit mondjunk ehhez ! Amit itt gondolnak és mondanak, azt nem akarom megírni. — Würtzburgból, jul. 7-dikévül jelenti az „Anzeiger“: „A szétugratott Taxisféle lovassági dandár között volt Pechmann ezredes is az 5 ik könnyű lovassági ezredtől. Kissingenbe érkezése után a „csillagához czímzett szálloda egyik szobájában az a baleset érte, hogy vigyázatlanul töltvén meg revolverét, agyonlőtte magát. (Hogy a személyes „baleset“ összefüggésben van a lovassági ezredek sorsával, alig vonható kétségbe. Pechmann ezredes azonban nem volt az egész hadtest parancsnoka, s így a szenvedett vereséget nem lehet egyedül neki hibául betudni. A „Volksb.“ megjegyzése.) Továbbá jelentik : München, jul. 9. Általános a panasz, mely egyszersmind igazolt is. A custozzai nagy csata után már néhány nappal közölték a bécsi l. pokban az elesettek névsorát ; a mi bajor csapataink kisebb csatáiról azonban még ez óráig nem tartották szükségesnek a halottak sorozatát közölni, habár számuk aránylag igen jelentéktelen. Természetes, hogy a családok, melyeknek fiaik vagy rokonaik a hadseregnél vannak, aggódnak. Továbbá Bambergből írják : Itt az értelmes polgárok és katonák már rég tudták, hogy mit kell tartani Bajorország készülődéséről és hadviseléséről. Csak a fejetlenséget kellett volna látni, melylyel egyes ezredekkel háromszor mentek ide s tova, hidat építettek, lerontották, ismét építettek, tábort ütöttek, elhagyták, s 4000 embert elküldöttek egy szalmaszál nélkül. Hofnál 45.000 ember állott s a poroszok 150—200 emberrel városokat szállottak meg Szászországban, bajor gőzmozdonyokat és kocsikat raboltak, s minden nyugodtan maradt !“ A legutóbbi csatákról Bajorországban a hivatalos jelentés Schweinfurtból jul. 11-ikéről így hangzik : „Miután tegnapelőtt tudósítás érkezett Neustadtba a főhadiszállásra a poroszok előnyomulásáról Brückenautól Hammelburg és Kissingen felé, Károly hadnagy rögtön öszpontosította a négy gyalogsági hadosztályt s tegnap reggel Münnerstadtba ment. A poroszok ugyanaznap reggel, ugyanis tegnap, megtámadták a Kissingen felé előretolt 3-ik hadosztályt (Zoller) jelentékeny erővel, s habár e hadosztály a második (Feder-hadoszt.) által erősbittetett, Kissingent mégsem lehetett megtartani, s csapataink több órai harez után Nüdlingenig nyomattak vissza. Ez alkalommal Zoller b. vezérőrnagy csak néhány lépésnyire a tábornagytól, ki a porosz golyózápornak kitette magát, egy gránát által megöletett. A csatatéren délután megjelent első hadosztálynak (Stefan) sikerült ugyan az ellenséget ismét visszanyomni a nüdlingeni magaslatokra. Ez azonban a poroszok megtiltott támadása folytán kénytelen volt ismét Nüdlingenbe viszszanyomulni, hol a nevezett három hadosztály a tüzértartalékkal az esti 8 órakor végződött barcz után csatarendben táborozott. A csapatok igen jól harczoltak. A halottak és sebesültek száma mindkét részen jelentékeny. A halottak között van Ysenburg Fülöp gróf is, s a szerencsére könnyen sebesültek között vannak Tann báró és Pappenheim gróf vezérőrnagyok. A tábornagy ma reggel Lauringen várost elhagyta és a főhadiszállással, a negyedik hadosztályra támaszkodva, a többi három gyalogsági hadosztályyal Poppenhausenen át Schweinfurtba megy, hol megérkezését minden órán várják. További hivatalos tudósítások még nem érkeztek. Más közleményekből azonban kitűnik, hogy a tegnapelőtti heves harcrok után tegnap nagyobb csaták nem voltak, sőt inkább a hadsereg a tábornagy által szándékolt pontosítást kivitte és most már öszpontosult, csatakészen áll Schweinfurtnál.“ Távirati jelentések : München, jul. 12. Délután. Egy rendőri közlemény szerint a tegnapi nap eldöntés nélkül maradt. (Hivatalos kifejezése a vereségnek.) Berlin, jul. 12. (Párison át.) Hivatalosan jelentik, hogy Manteuffel tek előhadának sikerült a Saalen átkelést kiküzdeni. A bajorok veszteségei nagyok. A poroszok veszteségei nem jelentékenyek. Mecklenburg és Oldenburg hadjutalékei ma indultak el a csatatérre- Déli csatatér. Alaptalan a hir, mintha Cialdini a Pón viszszament volna. Az „Italic“ írja jul. 9-ről: „Olasz Tirol, melynek fővárosa Trient , jél úgy részét képezi Olaszországnak, mint Toscana és Piemont. Tirol Olaszország kapuja, onnét rontottak be mindig a németek a félszigetre. Amíg Tirol nincs kezeink között, Olaszország nem lesz biztosságban. Megengedjük, hogy Triest és Istria kérdése, fel nem adat van, csak fen artassék. A mi Tirolt illeti, a békeelőzetek közé átengedése mint feltétel „sine qua non“ veendő fel, s minden fegyverszünet előtt elfogadandó.“ Távirati jelentések : Florencz, jul. 12. Tegnap csata volt a mozgó nemzetőrség két hadoszlopa és az osztrákok között Leprese-nél a Stelvión. Pár is, jul. 13. Florenczből jelentik 12-dikéről, hogy Cialdini új támadási terve, mely ellen La marmora küzdött, és melyet Ricasoli támogatott, elfogadtatott. E szerint lemondanak arról, hogy a négyszög várait egyszerűen ostromzárolják. Külföld, Németország. Berlin, jul. 9. (III. Napoleon nem szándékozik a porosz győzelem gyümölcseit megkeseríteni.) Mint halljuk — írja a „Köln. Zig“ — kormányunknak szilárd elhatározása, hogy a porosz fegyveren legkisebb rövidséget sem enged idegen részről ejteni , hanem hiszi is, hogy ilynemű aggodalomra nincsen ok, mivel Francziaország elég meggondolással bír, annak átlátására, hogy Ausztria és Délnémetország nagyon roskatag támaszok valának akkor, midőn Oroszországban s Németország egész északi részén oly élénken kezd ébredni a nemzeti szellem. A Fegyverszünet még nem létezik, a poroszok előre nyomulnak, és az olaszok már átkeltek a Pón. Ha Olaszország szilárd marad, nem engedi magát lecsillapítani, akkor Velenczét birtokába fogja keríteni kérés és megaláztatás nélkül. Az alkudozásokról itt még semmit se tudhatni, mivel a főhadiszálláson folynak. — Párisból a „N. Pr. Zig“ nak ezt írja egyik tudósítója: „Bátran kimondhatni vélem azon véleményemet, hogy a császárnak esze ágában sincs, Poroszországnak megkeseríteni győzelmi gyümölcseit , hanem kétségkívül ő is előállana a maga föntartásaival ha Poroszország — bármily alakban — egész Németország fölötti suprematiára törekednék. Azt úgy látszik helyesnek tartja, hogy Poroszország birtokába vegye az Elberigségeket , egész Északi Németország élére álljon az illető országoknak akár bekebelezésével akár a nélkül , hanem azt nem tartaná megállható dolognak, hogy a német szövetség Austria kizáratásával szerveztessék újra, így beszélnek az irányadó körökben. Amik már eddig mondattak szóval és betűvel, azok mind csak hozzávetések és puszta koholmányok.“ Legfontosabbnak tartatik ma azon új hír, hogy Cialdini tbnok átkelt a Pón. Ezen lépés az olasz kormány részéről tényleges óvástétel Velenczének Francziaország részére átengedtetése ellen. Az olasz kormány Poroszország irányábani kötelezettségeihez híven az osztrák déli hadsereget, amelynek több osztálya már f. hó 6-án kiköltözött Veronából, s észak felé indult, — mostani hadállásában igyekszik visszatartani. Esti postca. Bécs, jul. 13. (A velenczei területről való osztrák katonák Ügye.) A „P. Lt.“ levelezője irja: Velenczének Francziaország részére történt átengedtetése folytán az a kérdés merül fel, hogy mi történjék már most az ausztriai hadseregben levő olasz ezredekkel. A császári hadseregben 7 ilyen ezred van. A 13. (Bamberg), a 16. (Wernhard), a 26. (Mihály nhg.), a 38. (Haugwitz), a 45 (Zsigmond fhg.), a 79. (Frank) és a 80. (Holstein.) Ezen hét ezred katonái, — kik között sok német, magyar és szláv tiszt van, — most már franczia alattvalókká lettek. A Wernhard ezred, mely ezelőtt Mainz helyőrségének egy részét képezi, jelenleg a 8 dik szövetségi hadtestben van, a többi hat ezred pedig az északi hadseregnél, hol a csehországi csatákban kiváló részt vettek, főkép a Mihályshg és Frank ezred. A Frank ezred, Skalitz mellett ezredesét, majd minden tisztjét elvesztette s velök közel 1000 embert. Midőn 1859 ben Lombardia Francziaországnak adatott át, ez meg Olaszországnak engedte, az akkori lombardiai ezredeknek esküjük alóli fölmentetése s illetőleg hazájukba bocsáttatása majd félév múlva történt meg. Másik felmerülő kérdés az, hogy kit illet már most ezen ezredek tartása addig, amíg a folyamatban levő alkudozások befejeztetnek. Mert az nem igen látszik méltányosnak, hogy Ausztria tartsa, mivel Ausztria se kívánhatná, hogy ezen csapatok neki tovább is tegyenek szolgálatot , sőt nem is volna tanácsos azzal kísérletet tenni ! Táviratok. B u k a r e s t, jul. 13. Ghika egy Konstantinápolyból érkezett távirata szerint a hohenzollerni log a porta által, mint fejedelem elismertetett. Az illető okmányok a legközelebbi postával meg fognak érkezni. A beszédben, melyet a herczeg tegnap az alkotmányra letettt eskü alkalmával mondott, kijelentette, hogy a fejedelemségeknek az európai bábomban határozottan semlegeseknek kell maradni. ^ Triest, jul. 13. Konstantinápolyból f. hó 7-éről jelentik : Montenegro kivonja Törökországtól a montenegrói terület kiürítését Novoseljoval szemben, továbbá Visotitza erődjeinek és a legutóbbi hadjárat után épített törzsváraknak lerontását. A cettinjei szerződésben a montenegroiak törökországi birtokát illető czikkének kivitele, s Hafiz Bey helyettesítése más biztos által. Berlin, jul. 12. (Párison át.) A „Staatsanzeiger“ fja : Az „Indépendance“, idézvén a „Journal de St. Petersbourg“ fenyegetéseit Poroszország ellenében, mondja, hogy e lap Gortschakoff herczeg közlönye. Fel vagyunk hatalmazva annak kinyilatkoztatására, hogy Gortschakoff bg a porosz követtel szemben visszautasított minden viszonyt a nevezett laphoz, melynek nincs hivatalos jellege. Újdonságok. Pest Jul. 14. — (Császárné Ő Felsége) ma már meglátogatta a sebesülteket az Orczy-kertben. — (Albrecht főhg tábornagy) tegnap reggel két szárnysegéd kíséretében a déli vasúton Bécsbe érkezett, s a pályaudvarban az összes Bécsben időző füherczegek, Crenneville és Gritnne grófok, s több tábornok és törzstiszt által fogadtatott. — A „Pesti Hírnökének távirják . A kir. főtárnokmesterhez már leküldetett a kegyelmes kir. leirat, mely helybenhagyja, hogy Magyarország községei az illető ujoncz illetéket önkénytesekben állíthassák ki közköltségen, mint 48 előtt. A toborzások azonnali megkezdése el van rendelve s ezek keresztülvitele a municipalis hatóságokra bizva. A magyar udv. kanczellária egy része Budára készül elutazni. Az udv. kanczellár s gr. Eszterházy Móricz Ő Felsége mellett maradnak. — (Udvari hintók és lovak.) Roppant számmal szállítottak Budapestre udv. hintókat és lovakat. A szász király lovai is Pestre szálltattak már, s a Károly kaszárnyában helyeztettek el. — (Költözködés) Tegnapelőtt éjjel a bécsi burgban szokatlan jelenetet láthattak, azok, kik ott véletlenül megfordultak. A vár udvarát számtalan kocsi áltá el, melyek nagy ládákkal megrakodva, időnkint tovább haladtak Ijedelmes élénkség uralgott az egész várban. Katonák, irtózatos nagy ládákat sarczoltak le az udvarra, melyek udvari cselédek jelenlétében kocsikra rakattak. Hogy mit tatalmaztak e ládák, senki se látható, de mindenki gyanita, hogy azok kincseket rejtenek, melyeknek rendeltetési helye : Buda. A sebenbrunni kastély most már egészen üres. A szép helyet az udvar és környezete egészen odahagyta, s néma csönd környezi a falakat, és kertet. (A mele levők Bécsbe érkezése.) Bécs környékét rémület fogta el. A Bécstől éjszakra fekvő falvak lakói Bécsbe vagy még tovább menekülnek.A lakosok ilyenkor megzavarodva mindenfélét összepodgyászolnak, minden lim-lomot szekérre raknak. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a legértékesebb tárgyak elmaradnak, míg a leghaszontalanabb jószágot szekérre rakják, így a menekvők szekerein, melyek Bécs külvárosait ez idő szerint egészen elárasztják, mindenféle gazdasági eszközök, úgymint : ekék, kaszák, kapák, vasvillák is voltak láthatók. A szekerek nagy összecsoportulása a közlekedést is megakadályozá. — Budapesten ma és holnap az összes tanintézetek, az egyetem, gymnasiumok és elemi iskolák befejezik a tanévet. Nagy-Szombatból írják az „I. T.“-nak, hogy a tanintézetek ott is bezárattak. — A városkapitányság közzéteszi, hogy a sebesülteket a Ludovicacumban mától fogva csak déli 12 órától délutáni 3 óráig lehet látogatni. — Zágrábból távirják, hogy az ottani papnöveldét katonai kórházzá alakítják át. A reáliskola-épületben a legfelsőbb kationi törvényszék irodái helyeztetnek el. — (Magyar Tudományos Akadémia.) A m. t. akadémia tisztelt tagjait újólag figyelmeztetni kívánom, hogy kibocsátott körlevelem értelmében 1866/os munkáik jegyzékét S egyéb almanachi igazításokat — a mennyiben még nem tették volna — folyó hó végéig beküldeni méltóztassanak. Pest,julius 15. 1866. Arany János titoknok. —A magyar orvosok és természet-