A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1866-09-16 / 213. szám

ségnek, mely már a candiai események által bo­nyolítva, még inkább bonyolulhat a szerb és mon­tenegrói izgatások által. Európa igényli a meg­oldást és ha a megoldás igen késleltetnék, úgy semmi sem igazolná többé a nagyhatal­mak vonakodását, elöljárni és Károly herczeget elismerni azon elv nevében, mely Bukarestben oly becsülettel győzött és a fiatal fejedelmet egy valóban népszerű trónra emelte. Mint a „P. L.“ nak Párisból 12 kéről írják, a keleti kérdés határozott közeledésre vezetett Porosz és Francziaország között s a „Patrie“­­nak porosz auspiciumok alatt megjelent czikke ennek jeléül tekinthető. Az európai nagyhatalmak magatartásáról a keleten kitört viharral szemben a „Zeidl. Corr­” érdekes czikket közölt, melyet politikai szem­lénkben tegnap már érintettünk. Közöljük most a czikkből a következőket : „A kérdés, mely minket foglalkoztat, az, vál­jon a hellén és ozmán közti viszályba fog-e a hatalmak valamelyike belévegyülni. A viszályt egy hatalom sem bírná feltartóztatni, még ha akaratjában állana is. A franc­­ia császárság, mely a nemzetiségek elvét vette alapjául kül­földi politikájának, nem teheti ; Anglia nem te­heti, mióta a hellén nemzet vágyakodását a jóni sziget átengedése által elismerte. Ausztria nem teheti, mert egyáltalán minden külföl­di bonyodalmat kerül. Tehát fog-e talál­kozni kormány, miután akadályozóig egy hatalom sem avatkozhatik be, mely segítve lép fel ? Azt sem hiszszük, Anglia semleges marad; Francziaország Amerikára tekint. Napóleon csá­szár ugyan Viktor Emanuelt tolhatná előre, mint előőrsét. De alig hiszszük, hogy a császár előnyösnek tartaná, Olaszország tekintélyét a földközi tengeren megerősíteni s igy a lissai ten­geri csata következményeit eltörölni. Még Orosz­ország szerepe volna megfontolandó . A Kaukázust legyőzni, Közép Ázsiai legfontosabb részeinek meghódítása — az ozmán birodalom ezen mosz­­kovai körü­lkeritése keletről mutatja azon utat, melyen Oroszország a keleti kérdést meg fogja közeliteni. Oroszország seregei, mihelyt az al­kalmas időpont bekövetkezik, Örményországból fognak előtörni. A karsi diadalból fognak kiin­­dulni, melylyel az utolsó keleti háború végződött. Keletről a Bosporus felé fogja Oroszország a hellen mozgalom következményeit fölhasz­nálni.“ A „Presse“ erre a következő megjegyzése­ket teszi : „A merész argumentátiót, melyet Zeidler Orosz és Poroszország kivételével, mely utób­bi egyelőre semleges akar maradni, — a nagyhatalmakat a keleti kérdésben tétlen­ségre ítéli, nem szükség közelebbi világí­tás alá helyeznünk Zeidler önmagát czáfol­­ja meg. Midőn Oroszországot cselekvőleg lép­teti fel megoldja a bilincseket, melyekkel a tbbi nagyhatalmakat megkötötte. Franczia- és Angolország ekkor is passiv maradjanak e, ha az oroszok állítólag a görögökért tulaj­donkép azonban magukért Candiában , Epi­­rusban stb. interveniáltak ? Visszatartatnának-e ez esetben a nemzetiségi elv és a hellenizmus által ? Nem vetnének-e szükség esetére minden elvet félre, ha arról lenne szó, hogy összes nyu­gat Európa keletről kizárása megakadályoz­­tassék ? Ha az oroszoknak nincs jobb tanács­adójuk, mint Zeidler, akkor ismét keserű csa­lódásokat élhetnek meg. A­mi Ausztriát illeti, megjegyezzük, hogy nem Zeidler arra bízták annak megítélését, mit tegyen és mit ne tegyen Ausztria. Kényszerítő szükségesség esetei még Zeidler úr számára is idézhetnek elő meglepe­téseket. A lengyel királyságban, mint az „Alig. Zig“ nak a lengyel határról írják, tartós nagy csapat­mozgósítás van folyamatban. Az országban levő 80.000 főnyi katonaságból csak mintegy 40.000 fog ott maradni , a többi már a powonski tábor­ban vagy Varsó felé van útban. A Varsóban le­vő Miklós főleg­ Powonsknál nagy szemlét fog tartani, mire ezen csapattömeg vasúton déli Oroszországba lesz szállítandó, mert az orosz nézet szerint a keleti kérdés megoldása rövid időn bekövetkezik. Hivatalos közlemények. Hirdetmény Ausztria és Olaszország közt megnyitand közvetlen posta­közlekedést illetőleg. A Lloyd-gőzösök a görög keleti utakon foly­­ó 12-től kezdve ismét az anconai és brindii kikötőket megérintendik és oda leveleket szállí­tandnak. Azon levelezések tehát, melyek Triesten , Olaszországba a Lloyd-gőzösök által szállitan­dók valónak, ismét ezen utón, és az e részbe fennállott feltételek mellett fognak szállittani Kelt Pesten, sept. 10. 1866. A cs. kir. postaigazgatóságtól. Biharmegye főispánja V­á­g­á­s­s­y Imre me­gyei esküdtet megyei aljegyzővé, N­y­i­s­­nyánszky János tiszteletbeli esküdtet pedig rendszeres esküdtté nevezte ki. a „Hon“ Málgán társürgettjei. Szt-Péter­vár, sept. 15. Karakasoff ma nagy néptömeg összetódulása mellett kivégeztetett. .. Kon­stantinápol­y, sept. 15 Tefik basa ex-pénzügyminiszter, Macedonia fő­­kormány­zójává neveztetett ki. Béc­s, sept. 15. Báró Werther ma de érkezett, hogy Poroszország képvise­­lését újra átvegye. — Erre megjegyzi a ,W. Abp.“. Báró Werthernek a legszigo­­rubb viszonyok közt tanúsított becsületes jelleme és békülékeny szelleme isméti ide­­érkeztét megnyugtató tény gyanánt tünte­tik fel. Külföld. Olaszország. Verona, sept. 5. (Inge­rültség az újra szavaztatás miatt.) A „Köln. Zig“ levelezője Írja: Tehát itt volnék a rettegett várnégyszögben, a Habsburgháznak olaszországi főtámaszában, szóval Veronában. A felsőolaszországi vasút igazgató tanácsának Milano utczaszegletein kifüggesztett falragaszai­ban bizakodva hagytam el Lombardia főváro­sát. Azonban sajnálkozva tapasztaláta , hogy az ezen hirdetésben foglalt biztosítás, miszerint a vaasúti közlekedés Velenczével már felakadás nélkül foly, merő hazugság s rászedés, s a pesehierai pályafőnél tudtam meg, hogy Velen­­cze még el van vágva minden vasúttól és csak különféle mellék­utakon lehet oda bejutni. Tehát Romeo és Julia városát megállapodási pontul kellett választanom. A postai és vámvizsgála­tot az osztrák területen egyátalában mindenütt kivetkőztetve leltem hagyományos rémalakjá­ból , sőt úgy találtam, hogy kissé hanyagul kezeltetik, mintha már nem is volna érdemes fáradságot fordítani a még hátra levő kis ideig egy magát túlélt intézmény fentartására. A la­kosság, kiválólag a m­iveltebb rész, keserűen ki­ábrándult az aug. 24 iki szerződés által, mely­nek erejénél fogva Ausztria fenségi jogai elsőleg Francziaországra hibáztatnak át. Vannak ugyan itt is optimisták, kik hajlandók mindent rózsa­színben látni, s kik ennélfogva ezen egyezséget „diplomatiai komédiának“ tekintik, „egyszerű formaságnak“ tartják, melyet el kelle játszani, hogy végre szabad szavazás útján le lehessen rázni a gyűlölt jármot; hanem az is igaz, hogy az ilyen emberek igen nagy kisebbségben van­nak ; mások meg, — és ezeknek sokkal nagyobb a száma — sehogy se tudják átlátni az újbóli franczia beavatkozás szükséges voltát, minthogy a prágai békekötés szövegében egy betűvel sem említtetik a népszavazás Velencze átengedésének feltételeként. Ezen emberek azt mondják, hogy III. Napóleon maga kinyilatkoztatta Ferencz Jó­zsef császárnak, miszerint,, Velencze Olaszország­hoz tartozik“s Ausztria császára a békekötés 6-ik czikkelyében világosan kinyilatkoztatta bele­­egyezését abba, hogy „Velencze az olasz király­ságba foglaltassák ennélfogva tehát teljes­séggel logikátlan dolognak tartják a franczia közbelépést és a nép megszavaztatását. Kivá­lólag szálka az olaszok szemében a „signor Le beuf szárnyai alatti“ újra szavaztatás. Egy te­kintélyes velenczeitől ezeket hallom : „a nép­szavazás követelése merőben ellenkezik a mi jogosultságunkról való meggyőződésünkkel,mert hiszen már 1848-ban egészen jogszerű módon kinyilatkoztattuk mi azt, hogy Olaszországhoz kívánunk tartozni. A villafrancai összejövetel­kor 1859-ben még elégségesnek tartották ezen első szavazást, miért ne legyen az most is elégsé­ges ? Ezen fölül mindenkor, noha siker nélkül — egyre úgy reclamáltatott Velencze, mint a lom­­bad-velenczei királyság kiegészítő része. Épen azért találtatik sértőnek a velenczei terület újra megszavaztatása mind magában Velenczében, mind egész Olaszországban,mivel nincs reá semmi ok,hogy a velenczei lakosság kinyilatkoztatott kí­vánsága kétségbe vonassék, mely miatt annyi áldozatot hoztak, fiai, annyian szenvedtek szám­­kivetést, börtönöztetést s mindenféle sanyargat­­tatásokat, és veszélyeket. A nemzet méltósága nem engedheti meg a suffrage univers elismétlését kiváltképen oly perezben, midőn már a nem­zeti hatóságok be vannak iktatva, az állam alap­törvényei kihirdettettek, a midőn már a király személyesen Velenczében tartózkodik hadserege élén. Midőn közép és déli Olaszország államai szavazásra felhivattak, még egészen különböző létezésük volt azon államétól, a­melyhez csatol­­tatand­óik valának. Midőn Napóleon megkérdezte a francziákat, kívánják-e őt császáruknak, még akkor nem volt császár. Talán azt kí­vánják Victor Emmanueltől, ki jelenleg már tettleg gyakorolja a felségi tényeket, hogy azo­kat mintegy semmiseknek nyilvánítsa a néphez fölebbezése által ? Talán csak nem gondol olyat senki, hogy az olasz katonák kitakarodjanak az általuk megszállott országból ? Vagy talán csak őrségként tegyenek szolgálatot a helyi és franczia hatóságok körül, melyek a dolgok új rendjét lennének elintézendők ? Vagy menjen még egyszer vissza a Po túlsó részére Olaszor­szág királya, s lehajtott fővel várja ott a lakos­ság kegyes határozatait, mely fölött már külön­féle felségi jogokat gyakorol?“ így ’okoskodik Velencze tekintélyes része, s aránylag­ csekély azoknak száma, akik azzal igyekeznek magukat kecsegtetni, hogy a népszavazás csupán azon területekre terjesztetnék ki, melyeket Ausztria a fegyverszünet alatt még kezében tartott. Hogy mennyi alapossággal bír ezen nézet; nem kuta­tom, szorítkozván egyedül a velenczei lakosság mivelt részének nézetei s hangulata ismerte­tésére. Francziaország, Pár­is, sept. 11. (Bis­marck gróf és Themistoclesi) Ez a párhuzam, melyet a „France“ ma von, hogy azután fájdalmasan felkiálthasson, miszerint a keresztyénség 1800 éves behatása után a politi­kai morál alapelveinek becsülésében kevésbé állunk oly magasan, mint a görögök műveltsé­gük szép napjaiban.“ Elbeszéli ugyanis azt a történetet, hogy midőn Themistocles a népgyü­­­lekezetben állította, hogy talált fel eszközt mely Athén túlsúlyát örök időkre biztosítani képes, azonban nyilvánosan nem tehető közzé, — az ezen eszköz megvizsgálására kiküldött Aristides kijelentette, hogy a terv ugyan biztos, azonban ellenkezik az igazságossággal, mire a nép, mely inkább semmit sem akart nyerni,s minthogy igaz­ságtalanságot kövessen el, a dolgot abban hagyta. És e történet tanúsága, hogy Poroszor­szág Bismarck grófban, ki ugyan terveit nem tartotta titokban, Themistoclest talált, de nincs Aristidese , hanem ellenkezőleg oly népképvi­selete, mely „kevésbé lévén lelkiismeretes az I athénei népnél, az igazságot feláldozta haza­­fiságának.“ Angolszország, L­o­n­d­o n, septemb. 10. (A „Times“ Mazziniról és legközeleb­bi nyilatkozványáról) egyebek között ezeket írja : Azt mondják, hogy Cato még akkor is hű maradt az ügyhöz, midőn az istenek is a győztes részére nyilatkoztak , de él most egy ember, aki még rendületlenebb lelkű, mint a hajdani római volt. Mazzini még magukkal az istenekkel sem akar békét kötni, noha az ő ügyét támogatják. A pártja közlönyeiben dor­gálja az olaszokat, a népet, a hadserereget, az önkényteseket, hogy elfogadtak olyan békét, mely nem válik becsületökre ; szidja őket azon alcsonyságért, hogy Velenczét második kézből, Francziaországtól alamizsnaként elfogadják, s hogy Trientről, Felső-Friaulról, Triestről és Istriáról lemondtak, ahelyett, hogy határaikhoz, ragaszkodnának, azon határokhoz, melyek a ré­gi római és középkori időkben örezték Itáliát. Egy oly nemzetnek, mint az olasz, el kell fogad­nia a háborút Ausztriával és Francziaország­­gal, és inkább meghallni, mint magát meg­adni. Mivel pedig gyanítja, hogy nem eléggé örültek az ő nézetei szerint eljárni, tehát cita szítja őket magától, mint olyan népet, melyben a halhatatlanságra való lelkesedés legkisebb szik­rája se létezik, és nem akar velük többé semmi közösséget. — Azt hallom — mondja egyebek közt Mazzini, — hogy engem megamnesziáz­­tak. Nem fogja senki aki az én lelkem ismeri, tőlem azt várni, hogy éltem utolsó napjait meg­gyalázzam azzal, hogy elfogadjam annak meg­bocsátását s elfeledését, hogy hazámat minde­nek felett szerettem, s egységéért harczoltam, még akkor is, mikor már mindenki kétségbe esett felette ; de ha hajlandó lennék is azt tenni, soha se szánhatnám magamat arra el, hogy Olaszországot a mostani viszonyok közt meglá­togassam, midőn oly jámbor szelídséggel aláveti magát a szégyennek, s bűnösnek ismeri el ma­gát. úgy van úgy. Olaszország tehet amit­­ akar , soha sem fogja eltalálni a módját, hogy Mazzini úr megelégedjék vele. Évek óta nem volt vége hossza a sok panasznak, hogy milyen kegyetlen az olasz kormány ezen nagy hazafi irányában. Minden évben indítványozta­­tott a parlamentben, azon ítélet visszavonása, mely Mazzinit örök számkivetésre kárhoztatta. Még közelebb annyi rokonszenvvel dolgoztak rajta, hogy a rongált egésségü, honvágytól kiű­zött hazafi visszatérhessen hazájába s ne legyen kénytelen a londoni ködben meghalni. És ime midőn Messina város harmadizben is megvá­lasztja képviselőjének, midőn a király amnestiát ad neki, nem kell neki semmi amnestia sem Olaszország üde levegője; úgy akar meghalni, a­mint élt, mint vértanú. Mind nem az volt az ő czélja, ami kivivatott, még köztársasági Olasz­ország sem volt az, a­mire ő törekedett, hanem Mazzini-féle Olaszország kellett volna neki, az az Olaszország pedig a melynek küszöbén je­lenleg Luganoban sóvárog Baldo, Cavour, d’ Azeglio, Manin, Farini, és Garibaldi Olaszorszá­ga, és nem Mazzinié ! Esti posta- Bécs,sept. 14.(Szászország sorsa.) A „N. Fr. Pr.“ Írja: A békejavaslatok, melyek porosz részről Szászországnak létettek, az éj­szaknémet szövetség által felrótt feltételek kö­rén belől mozognak ugyan, azonban a szász királynak még sem fogna megengedtetni, hogy részt vegyen az alkudozásokban az éjszak­német államszövetség alakítására. — Szászország, Meiningen, és Reusz idős­ ága képviselve lesznek a parlamentben ,­­ ha­nem az illető kormányok kötelezik magukat, hogy az alakító birodalmi gyűlés határozatainak alávetik magukat. Bécs, sept. 14. (Men­ab­reu tábornok és Wimpffen gróf mint kijelölt kö­vete­k.) A „Presse“ írja : Mint jól értesült kö­rökben hallani, ki lennének jelölve : Menabrea tbk olasz követte a bécsi udvarnál, és Wimpffen gr. osztrták követté Florenczben. Menabrea tbk itt tartózkodásának rövid ideje alatt tudta ma­gát minden irányadó körben „persona gratá “vá tenni. Bécs, sept. 15. (Mozgalom Keleten) A „Debatte“ Írja : A ma Athén és Konstantiná­polyból érkezett sürgönyök azon aggodalmat keltik, hogy a keleti válság előbb fog kitörni, mielőtt még a diplomaták megnyugtató kísérle­teik sikerülni fognának. Epirusban a mozgalom napról napra nagyobb terjedelmet vesz és Sy­ria régi sebe úgy látszik ismét megnyílóban van. Megfogható érdekeltséggel várjuk a kelet­ről érkező tudósításokat. Táviratok: Brünn, sept. 14. Ma délután 5 óra­kor vonultak be ide az első császári csa­patok, a 18-ik vadász-zászlóalj. A pálya­udvarban a helytartó, a polgár­tisztek és a hazafias segélyegylet megjelentek a csa­patok fogadására, a zenekar a tömeg és­­jelen kiáltásai között a néphymnust ját­szotta. Dr. Giskra beszédet tartott a parancs­nokhoz, üdvözölte a csapatokat, mint egy­­részét azon vitéz hadseregnek, melyet mindig Akisért a lakosság rokonszenve. Végül háromszoros „hoch“-ot mondott Császár ő Felségére. A parancsnok ba­rátságosan megköszönte a meglepő fogad­tatást. A csapatok közt bort és szivart osztottak­ ki. Prága, sept. 11. A várostanács ma a nagy költségek és felelősség miatt egy­hangúlag elhatározta a községi rendőrség feloszlatását, és a kérelmezést a katonai rendőrség isméti behozatala iránt. München, sept. 13. Azon társulat,­­ mely a bajor kölcsönt átvette, az Erlan­­gerházból, továbbá a berlini tengeri ke­reskedelmi házból, a berlini disconto-tár­­sulatból, a bajor állam és zálogbankból áll. Sz.­Péter­vár, sept. 13. Fox ameri­kai al­államtitkár ma egyenesen Was­hingtonba tér vissza. Az amerikai hajóraj a középtengerre megy. Karakasoff tegnap kötél általi halálra ítéltetett. Konstantinápoly, sept. 13. A syriai Hauranból e hó 3-áról érkezett tu­dósítások szerint egy beduin törzs, mely kiutasíttatott a druzokkal egyesülve, csa­tába ereszkedett a kormány csapataival, mely alkalommal ez utóbbiak megveret­tek és 30 halottat vesztettek. A druzok főnöke, Ismail Afradi, megtámadta a Li­banont, és ez összeütközésben 15 maro­­nita esett el. Karam József sebet kapott. Athén, sept. 6. (Marseillen át.) Felső- Epirusban több helység fellázadt a ható­ságok kihágásai ellen. A mozgalom kezd egész Epirusban elterjedni. A fölkelők­­höz újabban 1500 önkénytes csatlakozott. Mondják, hogy Franczia- és Angolország követei nagy vigyázatra intették a Por­tát, miszerint az átalános fogadalo­mnak elejét vegye. Újdonságok. Pest, sept. 15. — (Császár ő Felsége) elnöklete alatt csütörtökön minisztertanács tartatott. Ő Felsége tegnap Albrecht főherczeget, a ministereket és több tábornokot fogadott. Ő Felségét e napok­ban, a „Grazer Zig“ szerint, Neubergbe várják vadászatra. — (Gr. Andrássy Gyula) zemplén me­­gyei jószágaira utazott, s ott fogja tölteni az ősz hátralevő részét. — (A cholera) szünőfélben van. Bár kö­vetne el mindent a hatóság és lakosság egyaránt, tökéletes megszűnésének előmozdítására. Ösz­­hangzó a vélemény, hogy dühöngését az utóbbi öt nap alatt a sept. 8 diki napnak lehet köszönni. A budapestiek e napon régi szokás szerint ez­­renkint mennek ki a Budától harmadfél óra já­rásnyira fekvő Mária remetére (Mária-Einsiedl). Szép hely ez, az erdős hegyek közt egy völgy­ben kápolna áll, melyben egy csodatevő Mária­­képet tisztelnek. De nem az áhitat napja ez a kirándulók legtöbbjére nézve, hanem az evés ivás napja. A­ki sept. 8-dikán este a Jánczhidté­­ren sétált, hallhatta a kurjongatást, s láthatta a tántorogva hazatérőket. Sept. 9 dikén már telve volt a kórház a­ bucsujárókkal. Pedig néhány nappal azelőtt írtuk, hogy Bécs város hatósága e napra minden bucsujáratot betiltott, s ajánlot­tuk, bár követnék e példát Pesten is. De az ille­ték nem hallgattak e jó tanácsra. Még tegnap is több bucsujárattal találkoztunk a városban. — Még egy helyes intézkedést említünk fel, s ajánl­juk követését. Csehországban ugyanis a chole­­­rajárvány uralkodása alatt betiltották a haran­gozást, s a papok is nem ornatusban, hanem egyszerű polgári ruhában végzik a gyászszertar­tást. Mindenki becsülni fogja ez intézkedést, te­kintetbe véve azt, hogy a cholera-járvány alatt őrizkedni kell minden kedély-izgatottságtól és a félelemtől. (Azt halljuk , hogy a harangozás megszüntetése iránt itt is történtek lépések, ha nem illető helyen nem akartak beleegyezni. Csehország pedig a legkatholikusabb országok egyike, s mégis lemondott a papság e jó jöve­delmi forrásról. Tagadhatlan, hogy a harango­zás hat a kedélyre, így hálára lett volna a kö­zönség kötelezve, ha a harangozást megszün­tetik.­­ (Halálozás.) Sárvári felsővidéki gr. Széchenyi Pálné, szül. Zichy Ferraris Emi­lia grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy f. hó 13 kán reggeli 5 órakor élete 63-ik évében hosz­­szas fájdalmas betegség után Sopronban elhunyt. Hűlt tetemei f. hó 15 én tétettek le örök nyuga­lomra Nagy Czenken a családi sírboltba. Béke poraira ! — Hasznos szolgálatot remény­ünk tenni ezen cholera-járványos időben a közönségnek, különö­sen azoknak, kik vidéken lakva nem részesülhet­nek a veszedelem perczeiben rögtöni orvosi se­gélyben, ha őket figyelmeztetjük azon néhány cholera elleni szerre, melyek dr. Argenti Döme­k. tanácsos úr utasításai szerint készülve Jár­­may Gusztáv hasonszenvi gyógytárában, Pesten pontos használati utasítással együtt megrendel­hetők. Erről bővebben tudósit mai számunk hir­detése. — Mint hitelesen értesülünk , Somhegyi Ferencz és K­er­ékgyártó Árpád a történe­lem tanáraivá neveztettek ki a magyar kir. egyetemnél. — (A pest-l­osonczi vaspálya­társulat) csődje megszüntetésének, a „P. C “ szerint, semmi sem áll többé útjában. A pest-salgótarjáni vonalat már f. évi deczember végével megnyitnák. A részvények értéke a bé­csi börzén emelkedett — 55—56 forint. — (A budai hatóság) rendelete szerint a szüret f. hó 17-kén fog megkezdetni a budai he­gyeken. — A „Presse“ néhány nap előtt felem­lítette azt a hírt, hogy „bizonyos eshetőségekre“ az osztrák területen álló szász hadsereggel egy második szász telepítést fognának véghez vinni a birodalom keleti határán. A hirt azóta meg­­c­áfolták, hanem hogy fölmerülhetett, mégis érdekes. — A „P. N.“ hitelesen értesül, miszerint a bécsi cs. kir. törvényszéknek, mint fenyitő biró-i­­ágnak, az Eszterházy herczeg féle vagyon ellen elkövetett több rendbeli csalás miatt Schulhof József, és társai ellen elrendelt szoros vizsgálat és vizsgálati fogság, a vádoltak felfolyamodása folytán, a bécsi cs. kir. főtörvényszék által egész terjedelmében helybenhagyatott.­­ (Az udvar gazdálkodása.) Salz­burgból írják, hogy ott is terjedelmes intézkedé­sek történnek az udv.­költségek leszállítására, így a klesheimi csász. kastély a kerttel együtt Lajos Victor főherczeg magántulajdonába ment át s a fentartásról ezután ő fog gondoskodni. A hellbrunni állatkert feloszlattatok, s az itt levő vadkecskék a Traunsteinra, vagyis a szabadba bocsáttatnak ki. A mirabelli székes kastély ka­marális kincstárnak adatott át,s ott, hir szerint, több hivatal­i hatóság fog el­helyeztetni, miáltal egyébb kincstári épületek jönnek rendelkezés alá, a szép mirabelli katélykert pedig a városi községnek adatik át azon köteleztetés mellett, hogy azt nyilvános kertként tartsa fen, mi a köz­ségre nézve most" annál jelentékenyebb, miután a kert mellett épen most nagy fürdő- és gyógy­intézetet építenek, melyet a kerttel összekötte­tésbe hoznak, mi által az igen sokat nyer. — A „M. V.“ ban olvassuk hogy a sebesül­tek részére pénzt gyűjtött polgári bizottmány a városház nagy teremében gyűlést tartott, mely­ben szóba jött: lehet-e a felebbi czélra befolt. 18.000 ftból a megmaradt fölösleget a khd­ei­ terjedésének meggátolására fordítani? Sok pro et contra után abban állapodtak meg hog­­nen­, a városi pénztár megszorult állapotára való te­kintetből azonban a felebbi összegből 6000 ft­ kölcsönöznek 5°/0 kamat mellett bizonyos időt a városnak, melyre nézve a kkolera elleni intéz­kedések a legsürgetőbb életkérdéssé váltak.­­ (B e k U 1 d e t e 11.) A jövő iskolai évre egy magyar háznál (az iskolákhoz közel) két három növendék felfogadtatik egész ellátásra A növendékek magán tanításban is részesülhet­nek, különösen a magyar, német, latin nyelvek­ből és más tantárgyakból. Értekezhetni nagy stu tio utra 6. sz. I. evn. 9. sz. — (Tanodai értesítés.) A pestváron' főreáltanodában a jövő tanév octobi . 1-én kezdődik. A beiratások sept. 27. 28. 2­­30-ik napjain történnek d. e. 8—12-ig. Fölvétel vizsgálatok sept. 28. és 29 én d. u. 3—5-ig fog­nak tartatni. Az ismétlési és elmaradt magán vizsgálatok oct. 1-én a „Veni Sancte“ után fog­nak véghez menni. Midőn ezekről a t. ez. közön­séget tisztelettel értesítem, egyúttal figyelmezte­tem, hogy a beiratási díj minden tanulóra nézv­e ft 15 kr. u. é. Kelt Pesten, sept. 15-én 1860. Ney Ferencz tőreált, igazgató. — A mult napok egyikén Enying mellett a kustyáni pusztán, mint a „Z. S. K." írja, egy hatalmas farkast lőttek — 140 fontos volt. — (A németek Hongkongban.) A né­metek Hongkongban is annyira elszaporodtak, hogy lapot tudnak fentartani. E lap czíme „Om­nibus,“ iránya humoristicus és minden két hét­ben egyszer jelen meg. — Kolozsvárról írják, hogy a„Victoria“ bizto­sító intézet annyira gyarapodott már, miszerint igazgatósága, annak működését a tűzbiztositá­sokon kivül egyébre is kiterjeszti. — Gutzkowról írják, hogy egészsége már tökéletesen helyreállt, és hogy nagy buzga­lommal dolgozik egy uj regényen, melynek tár­gya a reformatio idejéből van véve... — (Művészeti h­i­r­e­k.) Schäffer Béla ha­zai festészünk, ki ezelőtt néhány évvel ecsetjét a fényképészettel cserélte fel, ismét visszatért a művészet tűzhelyéhez ; legközelebb ugyanis az orsz. m. k. műv. társ. műcsarnokában (akadé­mia palota) két mű leend tőle kiállítva. Egy­szersmind figyelmeztetjük a közönséget, Ligeti Antal által festett „Fertőtava“ czimü nagyszerű tájképre, mely e f. hó 22-én fog kiállíttatni. A mű megrendelője Széchenyi Béla gróf. —• Ugyanekkor veszi kezdetét az orosz régészeti al­bum III. sorozatának kiállítása. — Krata­man­n, az Eszterházy-képtár derék igazgatója, művészetén s különösen régibb ízlésű oltárképek készítésén kivül képnyitással, restaurálással is foglalkozik, még pedig szép sikerrel. Ajánljuk e tekintetben azok figyelmébe, kiknek romlado­­zott képeik vannak. — (A debreczen­városi jegyház­­t­ó­­) igen szomorú rajzot közöl R. E. S. a „ Ma­gyar Jogt. Hetilapéban. Ajánljuk a debreczen­­városi hatóságnak, hogy olvassa el figyelem­mel. A börtönök nem tiszták, s Debreczenben még a földalatti börtönök is divatoznak, pedig ezeket a javító rendszer már eltörölni rendelte. A rabok panaszkodtak, hogy az orvos ritkán látogat el a fogházba. R. E. S. súlyos beteget is talált bent a többiek között. A rabokkal nem dolgoztatnak, pedig valamennyi óhajtja a mun­kát. Az étkezés tarhonyalevesből áll, 50 ember­re egy szere zsír, a tarhonya maszatos tészta volt. Húst háromszor kapnak a rabok, de nem betenkint vagy havonkint, hanem csak éven­ként, karácson, húsvét és pünkösd első ünne­pein. Iskola és lelkioktatásról alig és keveset tud a fegyencz. „Itt nincsen fül, mely hallgas­son bennünket, —• mondá egy öreg fegyencz, a ki mellett egy ifjú állott, azon reményt táplálva, hogy beismert gyilkosságáért nagyobbszerü büntetést nyerve, elhagyatják vele ezen verme­ket, és országos fegyházba vitetik ! Itt nincsen könyör monda a másik, ki azt sürgette, hogy családi dolgaiban nejével szólhasson — de állí­tólag hasztalan !“ (A „M. J. H.“ nagy figyelem­mel kiséri a börtönügyet, a börtön­rendszer ja­vítása mellett több ízben szólalt fel, s már sok fogház titkait leplezte le.) — Fiuméban részvényaláírások folynak egy újonnan alapítandó napilapra. A lap czime lenne „Adria“. Egy részvény ára 500 frt. — Horvátországban eddig csak egy német lap volt, a félhivatalos ,,Agr. Ztg.“ Most egy másik lap alakul „Neue Zeit“ czim alatt. s Nemzeti Háruház. Ma sept. 16-ára, vasár­napra van kitűzve: „Az idegesek.“ Víg­játék 3 felv. Sardou után fordította Feleki Mik­lós- Rendező : Szigligeti. Az állatkert naponta reggel 8 órától esti 8 óráig nyitva van. Belépti dij 20 kv. Hetenkint többször zene. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT, így javaslat az osztrák pénzügyi kör megszüntetésére. Átaljában jogos és igazolt azon panasz, hogy kormány (t. i. a bureaucratikus kormányok) a közvéleményt tolmácsoló sajtó , a hivatalt nem viselő közönség nézeteit és az elfogulat­lanság előnyével biró tanácsadásait nem szokta figyelembe venni. Vannak azonban, habár para­doxnak látszhatik ez állítás, vannak perczek mi­kor megnyugtatást és örömet okozhat azon tu­dat, hogy az országok sorsát madzagon veze­tőknek fülei zárva vannak azon hangok előtt, me­lyek lapokból vagy röpiratokból szólalnak fel. Ha ez nem lenne, úgy most rettegnünk kellene, hogy a javaslat, melyről szólani akarunk, visz­­hangra fog találni irányadó körökben, mely ret­tegést az illető tanácsnak már csak absurditása is indokolná. A „N. Fr. Pr.“-nek sok dicső esz­mét látott hasábjait választja tervkészítéseinek színhelyéül egy „szaktudós“ (fájdalom sokan még mindig azonosnak veszik e két fogalmat : szaktudós és pedáns theoretikus,a­ki Bentham és Mill John Stuart tanaira támaszkodva azon igény­telen nézetet nyilvánítja, hogy az állam adóssá­gainak törleszthetése végett legjobb lenne a collaterális örökösödési jogot megszüntetni, azaz a mag nélkül elha­lóknak vagyonát elfoglalni és irgalmatlanul az államadósságok feneketlen örvényébe vetni, azon örvénybe, mely minél többet töltenek bele, annál szélesebben tátong, azon szörnyeteg tor­kába, mely ha nem­ engedik, egész országokat fog elnyelni, mert úgy hisszük, nálunk senki sem fogja tagadni, hogy az államadósságok ké­pesek egy népet, előbb utóbb a szerencsésebb külföld tőkepénzeseinek haszonbérlőivé és nap­számosaivá tenni. A tisztelt „szaktudós“ úr ta­nácsa valószínűleg ép oly kevéssé fog tudomá­sul vétetni, mint az életrevaló javaslatok, az igazolt tiltakozások és véleménynyilvánítások, melyek a közönségből keltek a finanszminisz­­térium adresszére; ez oknál fogva felesleges lenne tulajdonkép azzal foglalkozni, ha rendkí­vüli abszurditásánál fogva nem érdemelné meg azt a figyelmet, amelyet megérdemel minden ami rendkívüli. Tiszteljük Benthamot és Millt. Azon gondolat­ban, hogy a magányvagyon egyes részei ab­­szorbeáltassanak az állam által, és így lassan­ként képeztessék egy közvagyon, melynek ren­deltetése lenne előbb a közös terhek könnyítése .

Next