A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)

1866-10-09 / 232. szám

áonitéanak csak. Mert bár ez alkalommal számlájuk ítni valósul, hisszük még­is, hogy rém messze az idő, midőn való­sulni fognak a nemzet óhajai, s a népse­­reg gyakorlatilag is tanúsíthatja, hogy mit ér. Mert hiába, gondolkozzanak a diplomaták bár­miként államokról, né­pekről, nem fogják még sem meggátol­hatni a dolgok természetes kifejtését, pe­dig a dolog természetében fekszik, hogy a leigázottak szabadság után törekedje­nek, hogy mindazt megtegyék és megkí­sértsék, a­mi a czél elérésére vezet. A pandiai események nagyban foglal­­koztatják itt az elméket. Nagyon kedvet­lenül érintett bennünket némely bécsi lap magatartása, a­melyek soraiból azt lehe­tett kivenni, hogy örvendenének, ha a krétai mozgalom a félhold győzelmével végződnék. Azon hírek is némi izgatott­ságot idéznek elő, hogy tervben volna Boszniában és Herczegovinában adni kár­pótlást Ausztriának Velenczéért. A szer­bek önmagukat tartják örököseiül e szer­­bek lakta tartományoknak, s ha valamire kerülne a dolog, bizonynyal elkeseredett­séggel fognának harczolni ez öröklési joguk fentartásáért. S mi lett az önök független felelős mi­nisztériumából? Bizony mi szinte megva­kultunk keresve annyi hetek óta a lapok­ban a független magyar minisztérium tagjainak névsorát. De a­mi késik, nem múlik, »­lán utoljára is meglesz az, a­m­it 1860. óta oly nyajtva vártunk. Hisz­en igaz, hogy a monarchia conso­­lidálására szükséges a népek kielégítése,­­ akkor lehetten ki nem nevezni Magyaror­szág számára a független felelős minisz­tériumot, mert az emberek csak ebben vélik feltalálni annak biztosítékát, hogy a Bach korszak még egyszer vissza nem tér. E napokban érkezett meg ide Canta­­cuseno, a Dunafejedelemségek képvise­lője a s­zerb udvarnál. Mozgalmak Keleten, a legutóbbi Triesztbe érkezett levantei posta 1 sept. 29 ig terjedő tudósításokat hozott a krétai fölkelésről. A görög lapok a krétai nemzeti gyűlés egy fölhívását teszik közzé, mely az összes helléne­ket rszvételre szólítja fel, s azt emeli ki, hogy a jelenlegi fölkelés az 1821-ki panholeuium­­ által megkezdett háborúnak csak folytatása. A­­ külföldön élő görögök valóban már nagy össze­get adakoztak. Európa minden hellen községé- ;­ben segély­híz bizottságok alakultak és maguk , az A­broil­a és Galaczban élő görögök 100,000'­­ ftot ajánlottak fel. Az athéni hatóság elhatároz­ta, hogy minden odam­enekült krétai családról i­s gondoskodni­­g. Mi a külhatalmak magatartását illeti, azt r­emélik rá, hogy Francziaország és Anglia kö­vetei, kik a sziget török főkormányzójával rend­i­desen nem éltek jó egyetértésben, és ez év ta­­h­vasaán Isman pasával majdnem egészen szaki­­­­tottak, magatartásukat most egészen megváltoz- . látták és a fölkelésnek ellenségesen lépnek­ elébe. Az oro -a követ ellenben, ki a fökormány- s­zóval mindig a legbarátságosabb viszonyban volt , mihelyt a keresztyének kérvényüket a szultánnak benyújtották, felhasználta befolyás­­­­át, és miután ez nem járt sikerrel, mindig ha­­­tározottabb magatartást követ. „La Grèce“ be­­­­ismeri, hogy a felkelés a nyugati hatalmaktól mit sem várhat, és igen keserűen nyilatkozik a­­ franczia politika fölött. i not. 2-b­an Lelt jelentések Korfuból közelebbi részleteket közölnek azon csatáról, mely mult­­ hó 22 kén Krétán Keramosnál vivatott. A török­­ egyptomi hadsereg, 20,000 főnyi erővel, leszá­mítva a beosztotott török önkényteseket, Musta- a­pia, Rizs, Sahlil/Mehmed és‘Jajá panák pa­rancsnoksága alatt, megtámadta a keresztyén tábort, mely Malaxától Kerámosig, Kaneától két órányira terjedt. A török tüzérség egész nap si­­keretlenü­l működött, hogy a fölkelők sorát át­törje. A fölkelők vitézül védték magukat és, ám­bár számra kevesebben voltak, a török egypto­mi gyalogság minden támadásait hősiesen visz­szaverték. 23-kán a csata újból kezdődött, mi­után a keresztyének 2000 emberrel erősítést nyertek. Végre a törökök mindenütt megveret­tek. A törökök 3000 foglyot veszítettek volna. Kandiára újból 8000 egyptomi és hét zászlóalj török érkezett számos ágyúval. Különben a Keletről érkező tudósítások oly ellentmondók még mindig, mint eddig voltak. Nem tudni, ki győzött, és igen bajos elhatároz­ni, melyik oldal felé hajlik az eredmény. Mint a „France“ közli, a kandiai felkelés múlófél­ben van , a török kormány azonban ennek da­­czára újból küldött csapatokat a fenyegetett pontokra- Az epirusi kormányzónak békés utasí­tások adattak. Az épen nevezett lap úgy véli, hogy a párisi és londoni kabinetek abban álla­podtak volna meg, hogy Görögország részéről minden beavatkozást meg kell akadályozni, és hogy Törökország jogai fentartandók. Kirilli­ Mustapha pasa, a porta biztosa, Kré­tán következő kiáltványt bocsátotta ki : „Krétaiak! Ő Felsége a szultán, fenséges urunk, korlátlan teljhatalommal küldött közétek, hogy nagylelkű szándéklatait bebizonyítsa nek­tek, melyektől irántatok el van telve és hogy jo­gos szükségleteitekkel megismerkedjem. Har­mincz évnél tovább éltem közöttetek. Ezen szi­get második hazám. Sohasem szűntem meg a császárszág iránti engedelmességteket és hódo­latotokat dicsérni. Egy igen természetes érzet­­ óhajtatja tehát velem ezen sziget nyugalmát és a felvirágzását és közbenjárásom által fejedel­­­münk jóakaró szándéklatait teljesen valósítva látni. Én ezen fontos küldetést igen nagy meg­tiszteltetésnek tekintem rám nézve, és előhala­dott korom daczára teljes bizalommal és kedv­vel térek vissza hozzátok. Előadtam ő felségé­nek, hogy ti­tok és ragaszkodók vagytok irán­ta ; hogy a jelen állapot kétségen kívül félre­érté­sekre adott o­kot ; hogy a történtek fölött magam fogok meggyőződést szerezni, hogy vele az igaz­ságot tudassam. Annál inkább is feljogosítva éreztem magamat javatokra ily bizonyítványt szolgáltatni, mert eleve is meg voltam győződve arról,hogy általatok nem fogok meghazudtoltatok Krétaiak ! Legyetek meggyőződve, ő felsége a szultán, teljesen igazságot fog nektek szolgál­tatni. Kész vagyok, jogos kívánalmaitokat elfo­gadni. Uralkodónk legbensőbb óhaja, kereske­delmeteknek a szükséges könnyebbítést szerezni, a mezőgazdaság és közoktatás fejlését biztosíta­ni, azon biztosítékokat kiegészíteni, melyeket a polgári jog és a személyes szabadság gyakorla­ta követel. Legyetek teljesen meggyőződve , hogy ti e tekintetben nálam a szükséges támo­gatásra fogtok találni. Hogy hónapok óta föld­jeink miveletlenül maradtak, és hogy kereske­delmetek le van sújtva, azon bizalmatlanság kö­vetkezménye, mely néhány egyén fondorlata folytán belétek­intetett. A sziget lakóinak nagy száma elhagyván lak­helyét, kötelességemnek tartom, veletek azon mély fájdalmat tudatni, melyet ő felsége a dol­gok ily állapota fölött érzett Jöjjetek, még itt az idő,azon szomorú eseményeknek, mint a köz­­tetek alakult tekintélyek engedetlenségének, néhány becsvágyának könnyenhivőségteknek, melylyel a hazug és hiú ígéreteket fogadtátok, és azon félelemnek, mely néhány esküszegő fe­nyegetései által belétek öntetett, emlékeit eltö­rölni ; jöjjetek és biztosítsátok mindnyájatok sze­rencséjét és nyugalmát. Krétaiak ! Használjátok fel az időt. Ne veszé­lyeztessétek országtokat és testvéreiteket. Azok, kik hazug ígéretek által el akarnak titeket csá­bítani, oly emberek, kik szenvedéseitekből csak­­ hasznot akarn­ak húzni. Nem vesznek részt sze­­­ rencsétlenségiekben. Ők a rend és ny­ugalom fen­­­tartását szerencsétlenségnek tekintik terveikre nézve. Minden érdekök azon fordul meg, hogy nyugtalanságot terjesszenek köztetek, hogy saját szenvedély­eik kielégítésére eszközül használja­nak titeket. Hallgassátok meg egy őszinte barátotok taná­csait ; ezen izgatok ígéretei és oly hiúk, mint megfélemlítéseik erőtlenek ! Fontoljatok meg mindent, és meg fogtok győződni, hogy nincse­nek nagyobb ellenségeitek azoknál, kik a ha­misitás minden nemét felhasználva, a ti jóhi­­szemüségtekkel visszaélnek, a kereskedelem, ipar és gazdaságtól visszatartanak és oda töre­kednek, titeket oly tettek végrehajtására birni, melyek eredménye rátok nézve a legszomorubb következménynyel járhat. Ha ti hazug szavaik­nak hitelt adtok, bizonyossá tehették titeket róla, hogy rövid időn meg fogjátok bánni és óvó in­téseimnek igazságát beismerni. A császári kor­mány nem tűrheti továbbra a dolgok ily helyze­tét, mely népeinek romlása volna ; ő a konoksá­­got meg fogja büntetni és hű alattvalóit az el­nyomástól megóni. Ezek azon tanácsok, melyeket ő felsége a szul­tán megbízása folytán, nektek osztok. Az Őszin­­te hajlandóság, melylyel irántatok viseltetem, reményle nem engedi, hogy sietni fogtok, a császári kegy ily bizonyosságából hasznot húz­ni és ezen állapotnak véget vetni, hogy ne idéz­zetek haszontalan makacsság által hazátokra veszélyeket és szerencsétlenséget. Nem vár­hatok tovább öt napnál, hogy felismerjem azon hatást, melyet atyáskodó szándéklataim lennetek elidéztek ; ha ezen időközben meg­adjátok magatokat, a szükséges rendszabá­lyokhoz fogok nyúlni, hogy a rendet ismét hely­reállítsam és hogy a csácsári birodalom hűt alatt­valóinak életét, vagyonát és becsületét bizto­sítsam. */,­ sept. 1866. Mustapha Naili. Mint a későbbi események mutatták, ezen kiáltvány nem idézett elő semmi benyomást. Kréta szigetének eltárolása sept. 25-én vette kezdetét. Rettino, Kandia, Kanna, Suda és Spi­­nalongo kikötői azonban nyitva tartatnak a ha­jóknak. Azon hajók, melyek más helyeken hor­­gonyzanak, a török czirkálók által elfogatnak, mely utóbbiaknak egyszersmind azon joguk is van minden a tengeren talált hajót átvizsgálni. wrr&Sfi.S'x&r* • Il I » n n,1 WI||T T|ilfjni GimAT nAini,lhin lin(HjfgBÜT||sirin'rVfflőriW ' Hivatalos közlemények. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 2-án kelt legfelsőbb határozatával, a­r­n­s­t­e­i­n­i Auernhammer József sorhajókapitányt a tengerésztest parancsnokává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Vas megye főispáni helytartója D­r­e­s­z­­­e­r Károly telekkönyvi kiadót hivatalos tekintetből a megyei tiszti irodába irnokképen helyezvén át, ennek helyébe telekkönyvi kiadóvá Nagy Sán­dor, eddig telekkönyvi Írnokot, ennek helyébe pedig telekkönyvi Írnokká M­a­r­i­c­h Imre dir­­nokot nevezte ki. Nyitravármegye főispánja Rébay Arnold közigazgatási iktatónak 5-ik aljegyzővé lett ki­­neveztetése folytán üresedésbe jött közigazg. ik­tatói állomásra G­á­b­e­r Ferencz r. Írnok és t. aljegyzőt, — ennek helyébe Írnoknak B­o­r­ó­­c­z­y Károly t. esküdtet, — továbbá a P­e­t­y­k­ó Bódog r. írnok halálával megürült irnoki állo­másra Kollecsek Nándor dirnokot, — dá­noknak K­V­a­s­s­a­y Lajos volt cs. kir. tisztet, és végre megürült két díjas gyakornoki állomásra B­r­e­z­á­n­y­i Pál és Szakovits Fülöp díjtalan gyakornokokat nevezte ki. Kelt Nyitrán, 1866. évi September 3. torások elismerésére. Jelenleg csekély jelen­tőséggel bírnak a hannoveri nyilatkozások ; egyébiránt úgy látszik, hogy a hannoveri ki­­rálynak komoly szándéka folyvást szítani a tü­zet elvesztett országában, s ha Poroszország vég­re megsokallná a dolgot, s Ausztriának szemé­re vetné hosszú időre terjedt vendégszeretetét, ez pedig nem venné azt kellő figyelembe, nem lehetetlen, hogy a dolog felett újabb bonyodal­mak fejlődhetnének ki Ausztria s Poroszország között. Ausztria, Bécs, oct. 2. (A hannoveri nyilatko­zások, s lehető következményeik.) Az itt tartózkodó hannoveri kir. udvar élénk diplomatiai és publicistikai mozgást fejt ki, va­lószínűleg a porosz bekeblezési pátens közzété­tele következtében. A bécsi lapok egymással versenyezve tesznek közzé a hannoveri kabinet­ből eredő okmányokat s Hannoverből, majd a nép rétegeiből, majd a katonai körökből eredő nyilatkozványokat, a Weltházhoz való ragasz­kodás szellemében. Figyelemre méltó a hannove­ri okmányokban tapasztalt hevesség, valamint azon körülmény is, hogy a hivatalos sajtó ezen okmányok közlését nem veszi figyelembe. Ezt egyébiránt arra magyarázható, hogy a prá­gai békekötés által Ausztria kötelezi magát a Németország északi részében történendő vál­­ lausid. Oroszország, S­z.-P­é­t­e­r­v­á­r, oct. 3. (C­­­á­­f­o­l­a­t ) A „Nat. Zig“-nak írják : A „Patrie" utóbbi számainak egyikében ismételve, mint bi­zonyost jelenti, hogy Gorcsakov m hg Biarritzba utazik, ebből egy szó sem igaz ; Gorcsakov kü­lönben is már három napja a szobát őrzi. Ép oly alaptalan az „Indépendance“ tudósítása a nevezett miniszter „figyelemre méltó" köriratá­ról, mely a Lavalette féle köriratnak szolgálna feleletül. Olaszország, Fi o r e n c z, oct. 1. (G­a­r­i­­baldi egyetértése Ri­cas­olival ; La marmora.) Folytonosan állítják, hogy Gari­baldi minden lényeges pontra nézve tökéletesen egyetért Ricasolival. A septemberi conventio franczia értelmezése ellenében, a­mint az újabb megerősítést nyert a Lavalette-féle körsürgöny által, e körülmény gondolkodásra adhat okot. A közvélemény általán véve kevéssé hajlandó en­gedményekre a pápa irányában, különösen mió­ta, alappal a vagy a nélkül, a pelermói felkelést cleri­ális befolyásoknak tulajdonítják. — Re­mélték, hogy Lamarmora egészen vissza akar vonulni a nyilvánosságtól. Hanem az ellenkezőt tanúsítja az, hogy a florenczi katonai osztály pa­rancsnokává neveztetett ki. Talán még minister is akarna lenni. Francziaország Pár­is, oct. 3. (A félhi­vatalos sajtó kezd a kandiai moz­galom érdekében felszólalni­ Mexi­­kóból.) Az esti „Moniteur“ politikai szemléje legkisebb figyelmet sem fordít a kandiai esemé­­nyekre­, miből az a következtetés, hogy azon kérdést illetőleg még nem kapott utasítást Mous­tier úrtól a minisztérium sajtó­osztálya. A félhi­vatalos sajtó,név szerint az „Etendard“ egyszerre a görög keresztyéneknek fogja határozottan párt­ját. A „La Crète devant l‘Europe chrétienne“ legközelebb megjelent röpiratról is átalános hit, hogy magasabb sugallat után látott napvi­lágot. Ez a röpirat Kandiát görög Velenczének mondja, a mellett van, hogy adassék vissza Gö­rögországnak, s legkisebb veszélyt se lát Fran­cziaországra nézve ezen terv kivitelében. Kine­veti azon félénkeket, kik Kandia kikötőit az oro­szok és amerikaiak gyálhelyének tartják, mint ha ezeknek esze ágában volna a „franczia ten­geren“ vala­hol szilárd állást foglalni. Az egyp­tomi alkotmány állítólagos terve, mint előre lát­ható vola, üres koholmánynak bizonyul. Ellen­ben az alkirály pénzügyi bizottmányt nevezett ki egy Ollivier Emil által készített terv átvizsgá­lására, mely szerint tetemesen csökkennének az adó behajtására fordított költségek, melyek eddig 75 %-re is rúgtak, s az alhivatalnokok és pasák tenyereihez tapadtak. A mexikói legújabb tudó­sítások a franczia csapatok eltávozásához tett előkészületekről írnak. Már végkép kiüríttettek: Monterey, Saltillo, Quagmas, Durango. A fran­­cziák távozása után azonnal juariata közigazga­tás áll be mindenütt, császári épen sehol sem. Colimából erős császári fedezet alatt küldött az illető hatóság 10,000 plasternyi összeget Manzanilloba, a­honnan Acapulcoba kellett vol­­na ezen pénzt a „Venus“ corvettenek elszállíta­nia. Hanem a katonák nem messze Colimától megölték a parancsnokló tisztet, a pénzen meg­osztozkodtak s elszéledtek az országban. A ka­liforniai öbölbe két angol hadihajó érkezett, azon megbízatással, hogy a francziák elvonulá­sa után az angol alattvalókat oltalmazzák.­­• Giral­din egy vezérczikkben taglalja azon alkot-­­­mányt, melyet ő Francziaországnak kiván adat-­­ ni, mely szerint a képviseleti rendszer egysze­­­rüen eltöröltetnék, s melynek államgazdászati ré­sze Proudhonra emlékeztet , mely szerint tehát , az ő állama egyre a despotismus és monarchia között inogna. Pátis, oct. 3. (Mit tart a „Monde“ Roma kiürítéséről !s egy a De Mous­­tier-féle körlevél.) Mig Romából határo­zottan azt jelentik, hogy a pápa a septemberi egyezség végrehajtása után is Rómában fog maradni, a „Monde“ határozottan azon nézetét fejezi ki, hogy a pápának számkivettetésbe kell mennie, mert ezáltal nagy keresztvonás ejtetnék a szabad­kőmívesek számításán, kik azon van­nak, hogy a pápa egy piemonti proconsul alatti függésben maradjon. A „Monde“ czikke így végződik : „Reméljük, hogy az anyaszentegyház nem fogja az egyházfőt nagy fájdalmára a for­radalom fogságában, vagy Róma valamely szeg­letébe félreutasíttatva meglátni. Fájdalmas érzet lehet a szent atyának, az apostolok sírját oda­hagynia ; de enyhítendi a számkivettetés kese­rűségét azon biztos remény, hogy nem sokára vissza fog térni. Már harmincznyolcz ízben va-­jának kénytelenek a pápák közökbe venni a za­rándok palotát, de ugyanannyiszor visszavezérli őket Isten azon helyre, amelyet idelenn kijelölt számukra. Azért nagy tévedésben vannak azon vallásellenes lapok, midőn azt híresztelik s hi­szik, hogy a clericális párt elcsüggedett. E szó nincsen beleírva a katholikus szótárba. Meg­rettentünk a készülőben levő eseményektől, de nem az anyaszentegyház végett, a mely diadalmasan és újjászülötten fog ezen harcz­­ból előlépni — portae inferni non praevale­­bunt — hanem azon szerencsétlenség miatt, me­lyet Krisztus helytartója ellen elkövetett ezen gonoszságok a világra hozni fognak. Máris a leg- s szerencsétlenebbek közé számítható az 1866. év, mely a forradalom legforróbb vágyát, Róma ki­üríttetését meg fogja látni. Kolera, rosz termés, növény betegségek, árvizek Francziaországban, sáskák Algírban, és ha még mindezekből sem­mit, azt csakugyan el kell ismerni, hogy csodá­latos összetalálkozás mindez egy évben." De Moustier már elkezdett néhány nap előtt a külügyminisztériumban működni. Párisban be­szélik, hogy közelebb egy újabb körlevél fog megjelenni a marquis tollából, melyben, — mint az „A. A. Zig“ nak írják — a római kérdés le­­end­ő főtárgy. A pápa világi hatalma mostani kiterjedésében tökéletesen biztosíttatni fogna. Ez oknál fogva — írja a nevezett lap levelezője — még egy franczia légió fogna Róma részére alakíttatni s egy ir csapat kiállítása is előse­­gíttetnék. Az olasz kormány kereken el fog tol­­tatni attól, hogy fenyegető rendzavarások eseté­ben csapatokat küldjön Rómába, a pápa oltal­mára. Ez esetre föntartja maga részére Fran­cziaország mindazon rendszabályokat, melyek a fönebbi s a Lavalette féle körlevélben megígért biztosításhoz a pápa érdekében szükségeseknek találtatnak. Ily körülmények közt Roucher, La­valette,­­a Palays Royal stb. szükségesnek tar­tották, hogy a florenczi nagyköveti állomás az ő politikájuk részére legyen biztosítva, s Bene­­dettinek kellene oda mennie, aki szintén ezen urakkal tart , hogy ki megy helyette Konstan­­tinápolyba, még nem tudhatni, ami pedig na­gyon érdekes kérdés. Isti posta. Florencz. (Az osztrák olasz béke­­szerződés.) A „Nazione“ az osztrák olasz bé­keszerződés lényeges határozatait következő pontokba foglalja össze : A hadifoglyok mindkét részről kölcsönösen kicseréltetnek. Ausztria egyetértését nyilatkoztatja ki hogy Velencze Olaszországgal egyesítessék. Velencze határai ugyanazok, melyek az osztrák uralom alatt közigazgatási határokat vétettek. Olaszország elismeri, hogy Ausztriának 135 milló fttal tartozik. Ezen összeg 23 hónapi idő­köz alatt tizenegy részletben törlesztetik. Olaszország átveszi a Monte Lombardo-Vene­­tot jelenlegi activumai és passivumaival. Az ac­­tivum 30/6 milliót tesz ki, a passivum 66 milliót. A velenczei alattvalóknak, kik ausztriai illető­ségűek, megengedtetik osztrák nemzetiségüket megtartani. Minden műtárgy, okmány, és levéltár, mely Velenczéé, minden kivétel nélkül visszaszolgál­tatok. Az Ausztria és Sardinia közt egykor fenállt kereskedelmi szerződés egy évre jogérvénybe lép, hogy ez idő alatt új szerződés kötethessék. IA IM’ZA. K o n­ ) V i s m e r t­e t é s. La liberté des Banques p. J. E­­Horn. i. (K. L.) A pénz képvisel minden értéket, az érezpénznek önmagának is van értéke , világfor­galmi értéke, melyen a reá nyomott számok mit sem változtatnak. — A pénz okszerű forgalma pótolja annak tömegbeli hiányát: mindenki gaz­dagabbnak érzi magát, ha a forgalom rendre megy és minden munka gyorsabb,pontosabb, ke­vesli forgalmi anyaggal is, mint lenne többel, ha ez kellően nem forog­ ... A forgalom felakadása idézi elő a bukásokat és a forgalmat megakaszt­ják a rosz szerkezetű bankok — holott a ban­kok czélja épen a forgalom gyorsítása és czél­­szerűsítése ; c­élja befogadni megőrzés végett a kis tőkéket ; czélja ezekből nagy tőkéket ala­­kítai ; czélja ezeket oly helyekre elhely­ezni, melyeken behozzák kamataikat a banknak és tulajdonosának a nélkül, hogy ez gondoskodott volna tőkéje ily módoni elhely­ezéséről. A pénz egy kereskedelmi czikk, mely után min­denki vágyakozik, melyért minden más kereske­de­lmi czikk­et be és ki lehet cserélni, melyet min­den művelt nemzetek fő kicserélési eszköznek is­mertek el, mely megjutalmazza a fáradságot, fel­költi a munkaerőt, segít kiaknázni a föld ter­melő erejét és értékesbitni ennek terményeit ha t. i. okszerűen, czélszerűen van alkamazva,mely­re nézve segédkezeket nyújtani a bankok fela­data stb. stb. mondja Horn Ede tiszt, hazánk­fia és oly szakértelemmel tárgyalja 1. a pénzt, 2. a hitelt, 3. a bankot, 4. a hitelintézményt, 5. a kiváltságot, 6. a szabadságot----Oly világosan s oly tényekkel mutatja ki a pénzforgalom aka­dályait a kiváltságokban s ezen akadályok elhá­ritását a szabadságban, miszerint felczimzett kö­nyvét méltán ajánlhatjuk minden rendű, kivált mag­as­ rangú és hivatali tiszt, olvasóink figyel­méb e. Az illem és közkényelem úgy hozta magával, hogy a pénzverés, mint később a posta, távirat stb. hivatala a kormány kezeibe adassék — melylyel azonban igen visszaéltek a kormányok a 18 ik század végéig. Csupán a 19-ik század­ban tisztázódtak és szilárdultak meg a nézetek és elvek egy­­bizonyos igazságos súly mérték­ű vegyízék iránt. A pénz értékének más értékek­hez viszonyítása azonban egy óriási munka, mely századok óta tart és ugy látszik mindörök­ké fog tartani, mert a belbecs alapja az áru­­czikkek forgalmi értékének ; de a belbecs kü­lönféle körülmények, nézetek, fogalmak, szük­ségletek, igényekhez képest igen különbözőleg ítéltetik meg; és az áruczikkek forgalmi értéke minduntalan változik, nincs határozott viszony­ban a pénzzel, még az érczpénzzel sem, és mégis mindörökké csak a pénz marad az, mely némi tájékozást, némi rendes mértéket nyújt az áru­czikkek becsének meghatározásához. Ennélfog­va természetes, hogy óhajtjuk : bár a világ min­den államában egynemű egyvegystékl­ pénzek lennének — és ha a pénzverésre vonatkozó mel­lékes tekintetek meg fognak szűnni, ha a pénz­verés m. Horn E. J. hazánkfia állítja : előbb utóbb visszakerül a privát ipar terére, mely csupán a főczélt tartandja szem előtt — óhajtásunk el le­­end érve : a pénz­eszköz leend, az áruczikkek ki­cserélésének, a munkák díjazásának, a szunnya­dó testi s lelki erők felköltésének eszköze s min­denki igyekezni fog lehető legjobb eszközökkel szolgálni a forgalomnak, természetesen­­ a kor­mányhatóságok felügyelete alatt. A forgalom legegyszerűbb tényezőjénél, a legegyszerűbb hitelezésnél, mondja H. már fel­találjuk és mindig feltaláljuk a bank három alap­­elemét : 1. kölcsönadót, ki beleegyezik az e tulaj­don pénzének később leendő megkapásába, 2. kölcsönvevőt, ki haszonnal képes igénybe venni más tőkepénzét, 3. hitelt, vagy hitelintézetet, mely felelősséget vállal a reábízott tőkéért és gondoskodik annak elhelyezéséről, vagyis bizto­sítékot kíván a kölcsönvevőtől, a­nélkül hogy azt a kölcsönadóval megismertetné. Kölcsön ad­ni kamat nélkül, sőt még kamatot fizetni a meg­őrzésért, mint ez szokásban volt egykor a ban­koknál , annyi mint elérni a forgalmat és hitelt, melynél fogva jövedelmét veszítné a tőkepénzes , keresetét a gazda vagy iparos, holott néha kis tőke által nagy eredményeket lehet előidézni, nagy heverő erőket vagy tőkéket lehet műkö­désbe hozni. Például : P. földbirtokosnak van 100,000 ftot érő birto­ka, melyet azonban nem bir felszerelni s terme­lésre alkalmassá tenni. Q. iparos 109,000 frtot fektetett be egy iparvállalatba p. o. mttmalom­­ba, melynek nem birja nyers anyagait bevásá­rolni s igy nem képes hasznát venni. Azonban C- tőkepénzesnek van épen 100,000 ftnyi tőkéje de nincs ismeretsége sem a birtokossal, sem az ipa­rossal, csak a bankkal. — A bank közbe lép , elfogadja C. ur tőkepénzét mérsékelt kamatok­kal , és ad belőle mind a birtokosnak, mind az iparosnak 50, 50 ezer forintot, mennyi t. i. üzle­tükhöz teljesen elég s a föld termelésre, a gyár működésbe, a tőke jövedelmezésre hozatalt : 300.000 forint alapérték nyeretik meg a forga­lomnak a bank közbejövetele által. . . Ily egyszerű a forgalom, a hitel, a bank alap eszméje és mégis századok kellettek hozzá, hogy a pénzforgalmat akadályozó tétételi bankok (Ve­­lenczében, Amsterdamban, Hamburgban, Nürn­­bergben, Rotterdamban stb.) melyek egyedül csak őrzés végett fogadták el klienseik tőkepén­zét sőt ezért ők kívántak százalékokat — végre azon egyszerű gondolatra jöttek, hogy hitelt nyissanak, hogy a tőkéket forgalomba bocsás­sák, sőt a forgalom gyorsaságát szabályozottan előmozdítsák ... De mindezen szép szándékot teljesen kivihetlenné teszi a tőke értékének, ka­matjának meghatározása. Mennyit ér egy tőke: 100, 1000 vagy 10,­..00 frt ? egy gazda, egy iparos, egy kereskedő ke­zében? Mennyit ér egy vagy más vállalatba fektetve ? Mennyit ér ma vagy holnap ? ezek oly kérdések, melyeket megoldani s igy a tőke kamatját előre igazságosan meghatározni — le­hettem Mily óriási gátakat emel tehát a forga­lom elébe egy kormány, ha ezt meghatározván , kizárja a tőkepénzest azon keresettől, melyet vele iparos és földbirtokos szívesen megosztana, a hitelért; sőt kizárja ezeket a közös haszon kiaknázásától, ha a tőkepénzes államkölcsönök útján többet várhat — vagy oly mellékutakra vezérli, melyeken a törvények daczára is meg­kísérli tőkéje bővebb kamatoztatását. Pedig a bank, minél nagyobb, minél jobb lábon áll, an­­nál inkább húzza magához a tőkéket, annál szí­vesebben adja oda millióit a tőkepénzes és fillé­reit az iparos, hogy meríthessen belőlük minden rendű s rangú egyén, ki a pénznek hasznát ve­heti. Csupán a bank azon közös gyülhelye, me­­denczéje a pénznek, melyből a jótékony esők permetezését várhatjuk és midőn a pénz elbu­­vik, ismeretlen, törvénytelen utakat keres , ak­kor már kölcsönadónak és kölcsönvevőnek nincs tiszta szándéka. . . . Ezért óhajtandó, hogy e mellékutak elzárassanak. Ez pedig csupán a szabad kereskedelem útján eszközölhető — ha szabadon s nyilvánosan egyezkedhetik a tőke­pénz felett adó és vevő — ki leginkább tudhatja, mit ér nekie a pénz.­­ . . Azon kamatláb, azon kamatrendszer, mit a pénz szabad forgalma elő fogna idézni, hihetőleg magas­ volna a mostani törvényes kamatnál, darab ideig, de mindig alább szállana — és végre is az volna az igazi egésséges alap, melyen a pénzforgalom erőtelje­sen kihathatna a termelés és feldolgozás minden ágaira, minden munkára és vállalatra s igy a közvagyon gyarapítására. Az érezpénz forgalom azonban igen nehézkes volna pénzjegyek nélkül ; a pénzjegy nem más, mint eszköz a forgalom könnyebbitéséhez.A pénz­jegyek hitelére nézve első kellék, hogy fedezve, biztosítva legyenek s ezen kellék alól fel nem menthetők a bankok semmiféle kiváltságok ál­tal, sőt ha fel vannak mentve, a történet tanúsá­ga szerint, azonnal sietnek túlterjeszkedni saját képességükön-------évekig, évtizedekig támo­gattathatnak újabb kiváltságok által, de végre is megbuknak s irtózatos zavarokat idéznek elő. Ezért szerző semmivel sem enged több jogot, töb­b illetéket a közbankoknak vagy jegyeiknek, mint a mennyivel bírhat vagy birnia kell egy magán tőkének vagy váltótévéinek. A bank minden feltételei meghamisitvák, — mondja — mihelyt annak jegyei a törvényen kivül tételnek ; mihelyt az elfogadó nincs kö­telezve kibocsátványai iránt mindazon feltételek megtartására, melyeket ígért, melyeket a privát egyén megtartani köteles. Ezután által tér a ki­váltságok történetére Európa több államában, melyek világos bizonyítékai annak, hogy csu­pán a szabad bankok felelhetnek meg a kellő forgalom rendszeres, méltányos, gyors eszköz­lésének. Példákat idéz, párvonalakat hoz a ki­váltságolt és szabad bankok közt. Előbb is ki­emeli az északamerikai szab­­államokat, a sza­bad bankok jótékonyságát , azon gyorsaságot s pontosságot a pénzforgalomban, melyet egyes­­ nagy bukások sem zavarnak meg, mert ezek bár­mily nagyok , nem egyetlenek ; a pénzme­­denc­ék nem­ egyetlen gyálpontról szivárognak szét. Példányul mutatja fel a szabad bankok 50 éves működését Skóthonban, arra nézve, hogy legkisebb veszélyt sem idéztek elő. Skóthon 600 fiók bankja (tehát 84­0 kilom. és 5100 létékre egy bank) párvonalba állítva Francziaország bankjaival, hol 10,000 □ kilom. és 700,000 lé­tékre esik egy bank ; s az eredmény meglepő : a skót bankok 3 millió lakossal öt­­szörte annyi pénzt fo­rgatn­ak és használnak fel, mint a franczia ban­­kok 13-szorta több lakossággal. Szóval : semmi okszerűség vagy jogi kérdés nem akadályozza a bankok felszabadítását ; — gyakorlatilag a szabadság és a bankok sokasá­ga sokkal több előnyt biztosít és sokkal kevesb veszélylyel jár, — mint az egyedüzlet és ki­váltság. Ezen könyv 454 1. ára 7 % stk. Párisban Guil­laumin et Comp. nél jelent meg ; Rue Richelieu 14. — és nem első ily nemű munkája szerzőnek. Előbbeni művei különböző helyeken, külön­böző nyelveken jelentek meg, melyek bővebb ismertetése által a „Hon“ tiszt. dlv. közönségé­nek jó szolgálatot vélünk tenni — ide iktatva jegyzéküket — addig is, mig azokról bővebben szólhatnánk : Annuaire Inteinational du Crédit public. 1. Finan­ces publiques. — II Institutions de crédit. — III. Che­mins de fer. — IV. Divers. — Paris, années 1859 á 1862. Guillaumin et comp. 3 vol. gr. in — 18. Prix d s troix volumes 15 fr. Spinoza’s Staatslehre. Théories politiques de Spi­noza . i vol. in — 8° 2e édition. Hanovre, 1862. 3 fr. Statistisches Gemaelde des Königreichs Belgien (Tableau statistique de la Belgique) Dessau, Ka'z. 18 S. Grand in •— 4“. 12 fr. Bevoelkerungs-wissenschattlichc Studien (Études démographiques). Leipzig, Brockhaus, 18 A. Gr. in 8° de 318 pages. 8. fr. Les institutions de crédit en France. Leipzig, llnb­­ner. 1857. 2e édition. 2 fr. 75. Jean Law, étude d’histoire financière. Leipzig, Hüb­ner, 18 8. Grand in — 8° fr. 75. Les finances de l’Autriche. Paris, I860. Dentu, 2e édit, CO c. La crise cotonnière et les textiles indigènes. Paris, E. Dentu, 186L 2e édit. I fr. Du progrès économique en Egyyte. Discours de réception prononcé á 1’ Institut égyptien, Alexandrie, 3861, 50 c.

Next