A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-23 / 45. szám
45-ike 7. Vasárnap,febr. 23. Előfizetési díj: Postán külve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra ... 1 frt 75 kr 1 frt 25 kr. 10 frt 50 kr. 2 frt kr 6 frt — kr 3 hónapra fi hónapra Az Estilappal együtt egy hónapra Az Estilappal együtt negyedévre Az Estilappal együtt félévre A/, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, minőimkor a hó első napjától fog számíttatni tf-nír*» pébzsfirulén borraritmiiv« fcérc-tib beküldőim Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám is 8 emelet. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8*dik szám 2-dik emelet. 12 frt kr. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terán 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1808. HelftaUsi díj: 7 aa.Abo» 'Iyfélpetit »ora . . 7 kr. Balyeginij mind«» fieiftatásért . . 30 kr. I erjedelmti» hiriletések fötibestri beirftatA» mellett. kedvenöbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 ha»Aim» petit sorért 25 kr. É& ’ Az előfizetési díj a lap kiadó hivataléból küldendő (Keretlinek tere 7. m. földszint.) E lap szellemi részét illető minden költemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Előfizetés 4 HÓI i»JL lapjaira. évnegyedre .....................6 ft 26 kr. eatilapjával együtt . . • IS ft — kr. az eatilap kü önküldésével ft ft SO kr. AHOMSTILAPJA“~‘^ . évnegyedre — 7 ft kr. t ft. 2 ft 1 ft ÜSTÖKÖS egész évre fél évre évnegyedre egész évre félévre évnegyedre 6 ft — kr. 3 ft — kr. 1 ft 50 kr. PESV, FEBRUÁR Az ínséget szenvedő honvédek számára újabban következő adományozások küldettek be hozzánk. Illés Ödön ur Tolmácsról 5 forint. Gyula városa polgárai által e czélra adott bál és adakozások, Dobay Tamás ur által beküldve 93 ft. — A felcsuthi democrata kör gyüjteménye Letenyey Lajos ur által 50 ft. — A cservenkai ifjúság tánczvigalmának tiszta jövedelme 17 ft 80 kr. Michelics János ur által . — Szenczy Endre joggyakornok ur sr Nagy-Kállóról 6 ft. — Friedmann Lipót ur, Alsó Körtvélyesről 10 ft. — és Andrássy Nándor ur Oxigról 17 ft ft 46 krt. — összesen 194 ft 26 krral járultak a szükség enyhítéséhez, mely emberbaráti és hazafiúi áldozatokért fogadják hálás köszönetünket. Egyúttal az eddig befolyt összegek kiosztására nézve közzéteszszük, miszerint általunk közvetlenül, valamint a budapesti honvéd egylet szíves közbenjárásával kiosztott eddigi összeg tesz 1822 ftot, mely 498 részletben adatott ki az igénybevevőknek. Az e héten begyűlt 24 ft 26 kr a jövő heti számadásba vitetik át. Az illető kimutatások Ájer Mihály h. ezredes és bizottsági elnök, Csutak Kálmán h. ezr. és b. tag, Komáromy Lajos egyleti pénztárnok és b. tag urak által aláírva nálunk mindenkor megtekinthetők. Ezen tisztelt bizottmánynak is szives fáradozásaiért hazafiui köszönetünket nyilvánítjuk. Pest, 1868. febr. 22. A „Hon“ szerk. Pest, február 22. A Pesti Napló ismerős ismeretlenje (M.) végre valahára megszólal abban a tárgyban , hogy mit mondott a magyar honvédelmi miniszter a hadsereg eskületétele kérdésekor? Úgy hiszszük,ez már authenticum. Szerencse, a magyar honvédelmi miniszter szükségtelennek találta a hadsereg eskületételét az alkotmányra, mert a hadsereg eskü nélkül is tartozik engedelmeskedni az alkotmánynak; az alkotmány megtartására csak az esküdhetik meg, aki parancsol, tehát csak a király. A többit, ami e tárgyban Andrássy Gyula szájába adatott, (M.) koholmánynak nyilvánítja, a Hon ellen fordítva haragját. A harag fölösleges, mert ha nem mondta a magyar honvédelmi miniszter azokat a dolgokat, annak mi épen úgy örülünk, mint a legközelebbi hozzátartozandói ; de hát miért nem sietett ezt (M.) megcáfolni, midőn a bécsi lapok az egész világnak hirdették? midőn a pesti német lapok egész Magyarországnak elhíresztelték ? miért várt vele, amíg a Hon, bécsi és pesti lapok után, kényszerült tudomást venni róla? Hisz a Honnak semmi személyes tudósítója nincs a delegatióból ; soha egy ereded delegationális tudósítás érdemét nem keresi magának; honnan jutunk hát mégis ehhez a megtiszteltetéshez , hogy mikor egy dolgot már minden nyelven elmondtak, akkor annak a tudomásul vétele miatt épen a Hont teszi koholásáért felelőssé a Pesti naplót (M.) ? Egyébiránt ez a büntetése a panasztevők eljárásának. Rájuk fognak minden bolondot , úgy kell nekik , minek tartanak zárt üléseket? Most azokat osztályüléseknek nevezték el,osztályülések, bizottmányi ülések szinte lehetnek nyilvánosak,) s ily esetben, hol pénzkérdésekről van szó, nincs is semmi ok a titkolózásra. Az egész zárt tanácskozási rend csupán azért látszik feltalálva lenni, hogy ne legyen nyilvános a magyar delegátiónak német nyelven folytatott tanácskozása. A „Pesti Napló“ (M.)-je erre azt a tanácsot adja a „Hon“ illető czikkírójának, hogy kérje vissza a tandíjat attól, akitől a közjogot tanulta, mert az osztályoknak mindig joguk van szakértőket maguk elé idézni, s azokkal olyan nyelven beszélni, amilyent azok megértenek. Bizony jó volna, ha azt a tandíjt viszsza lehetne kérni, amibe nekünk ez a mostani közjog megtanulása került , de nem adják ám vissza ; — azonban a conclusumra nézve az az ártatlan észrevételünk van, hogy „szakértő“ és „miniszter“ a közjog szerint nem egészen azonos fogalmak , már akár „így“ akár úgy.“ De nem is az itt a panasz tárgya, ami a tényekben fekszik, hanem az, hogy miért akarnak a tényeknek mindig más szint adni? Miért nem beszélnek már egyszer a magyarral őszintén? Ahelyett, hogy egyre czirógatják kétfelül az ábrázatját Mindenváró Ádámnak, s biztatják, hogy ilyen meg amolyan hatalmat szerez a magyar névnek ha Bécsbe megy, mondanák meg neki őszintén, hogy „atyafi, ha közös ügyet akarsz elintézni Ausztriával, ahoz közös nyelv szükséges, hát csak szokjál hozzá : a magyarságodat nem bántja senki oda haza, s ez is elég szép vívmány rád nézve , de már Bécsben nem lehet magyarul tanácskozni.“ Ha ezt mondanák, ez ellen is megtennék ugyan az észrevételünket, mint nemzetiségünkben esett kár ellen , de legalább nem ingerelne bennünket keserűségre a kárvalláshoz alkalmazott gúny. Hát minek tesznek bennünket világszerte nevetségessé azzal a hét magyar szóval, amit a miniszter a delegatio előtt elmondott ; ha a miniszter csak expertusnak tekinthető? meg azzal a néma parlamenttel, mely csak szavazni jön össze, ha a magyar delegatiónak joga van a német delegatiót is maga elé hívni, mint „szakavatottat.“ Nem fölösleges tréfacsinálás-e ez ? .Emlékezni fog (M.) Scherezádé ama regéjére, ahol egy gazdag úr a hozzá folyamodó szegényeket nem utasította el, hanem megvendégelve üres tányérral ; adott a kezükbe üres poharat, s üreskancsóból töltögetett nekik, mondván : ez Cyprus, ez malváziai ; mig egyszer egy ilyen vendége jól a hajába kapott, azzal mentve magát, hogy a fejébe ment az a sok jó bor, amit a gazda meghatott vele. Mi is kezdünk már ilyen mámort kapni a sok képzelt poharazástól. Mondanák meg e helyett világosan, hogy ezt az eszközt el kel fogadni, mert a czél nem enged válogatást. Nem neheztelnénk jobban érte. Nekünk a delegatiók épen olyan nagyon fognak tetszeni, ha frakkban tanácskoznak, mint ha attikában, s a közösügyi osztrák miniszter uraknak tökéletesen azon mértékben leszünk tisztelőik, ha németül magyaráznak a delegatiók előtt, mintha magyarul németeznek. Az eV, az intézmény az, ami nekünk nem tetszik ; a czafrangjain, a szabásán, a külszínén nem tartjuk érdemesnek czivakodni. Azért mi miattunk tessék ez ügyben a legőszintébbnek lenni, és nem vendégelni meg bennünket a „Fachkenner“-ek és „Fachmänner“-ek theóriájával, mert mi ezt elengedjük. Legfeljebb egy-egy Deákpárti orthodox táblabíró fog érte debnccálni, ha észreveszi, hogy a népszínház helyett a német színházba jutott ; de ne tessék félni, azért az sem kéri vissza az entréet, s a balletten majd az is kibékül. J. M. Apróságok. A „Liberté“ február 20-ai újdonságai közt van a következő : „Híre jár, hogy Párisba érkezett gr. Andrássy, a magyar kormányelnök fivére. Ez utazás fontos pénzügyi tervekkel van összeköttetésben.“ Mi a Manó ? Japán forradalomban van. Császárja — taikun — megugrott; királya — mikádo — fogságba esett sadaimok ügye — azaz, az alkotmányos népszövetség — győzelemnek indult. S egy franczia lap erre azt mondja, hogy „az igazi jog és törvényesség érvényre jutnak Japánban, mint kell hogy érvényre jussanak mindenütt kimaradhatlanul.“ Amen. Az amerikai nagy köztársaság ismét leszállította a hadügyi költségvetést és pedig ötven-két millió forinttal. Könnyű nekik, van elég pénzük s folytonost gazdagodnak és hozzá még szabadok is. Az állandó, óriási, s mindég növekedő hadseregek tartása csak azon európai államoknak való fényűzés, melyek fülig úsznak az adósságban s szegényednek szüntelen; de aztán szolgálnak is ám felségesen — alig tart a dicsőség. Az amerikai congressus eltörölte a titkos költségeket is teljesen, úgy látszik, hogy ott nincs szüksége az alkotmánynak sem kémekre, sem subventionált lapokra, sem más ilyen fajta támogatókra. Lamarmora tábornok is ilyen értelemben nyilatkozott legközelebbről Itáliában, kijelentvén meggyőződését, hogy „a subventionált sajtó csak tévútra vezeti és meggyűlölteti a kormányt, mely által fizettetik Nálunk Osztrákiában, 500.000 forint kívántatik a titkos költségekre, s ez összeget a delegatio nem is tagadható meg a közös ügynek, mert hát a dualismus constitutióinak kezelői nem nélkülözhetnék a bérelt lapok és emberek általi támogattatást és magasztaltatást. Hanem az országgyűlés tán megkívánhatna annyit, hogy a minisztérium adjon legalább rendszeresített alakot a költségnek, melyet titokban akar kezelni. Nem követeljük, hogy megmondja kiket fizet szolgáltatására, de a szolgálat maga tán jeleztethetnék részletesen is a budgetben, következőleg : ft. kr. Már azt is rebesgetik, hogy ez a jelenlegi törvényhozó testület jónak fogja találni egy határozatot hozni, melynél fogva a folyó évben lejárandó mandátuma meghosszabbíttassék, motu proprio egy pár évre. E hit persze teljesen idétlen, de jellemzi minden esetre a helyzetet, melyben ily államcsinek lehetősége is társadalmi beszéd tárgyát képezheti, mint jellemzi a bizalom fokát is, melyről az átalános választások ideje felé tekintget a mostan uralkodó többség. Természetes hogy ez olyan határozat nem maradhatna, egy módosítvány nélkül, mely elrendelné, hogy a kedvezmény csak a kormánypártot illeti, hogy : „az ellenzék tagjai kötelesek megtartani a törvényt, s így új választásra tartoznak bízni sorsukat.“ És lehet, hogy e módosítványt maguk a coup d’état emberei fognák tenni, és bizonyos, hogy azon esetre, ha ők nem tennék, meg fogná azt tenni a baloldal. Na de kacsa lesz az egész hir, csakhogy nem lehete azt hallgatással mellőzni, midőn a kacsák alkotmánya és kormánya alatt telnek napjaink. Tehát csakugyan sajtópert kapnak laptársaink a H a zá nk és P. Lloyd. Hanem siettesse Lónyay Menyhért úr a közvádlót, mert ha soká késik keresetével, előbb megbukik minisztersége mint panasza. Vagy tán Lónyay M. ur nem is gyanítja mily bukófélben levő pénzügyérnek tartják őt saját társai is? Nem volna csoda, ha nem gyanítná. Az ember — mint a frank példaszó mondja — soha sem árultatik el más mint barátjai által — on ni est jamais trahi que par les siens — kivált midőn valakinek oly kevés barátja van saját pártjában is mint Lónyay M. urnak.lyal van dolgunk, de ha csalódtunk, akkor bizony mi sem fogjuk irányában megválogatni a szavakat. Ami azt illeti, hogy a „kis szélsőbalnak sikerült magába olvasztani a Hont“, mi csak annyit felelünk a Naplónak, hogy a Hon okvetlenül készebb volna arra, hogy a szélsőbalba olvadjon, mint arra, hogy felolvadjon, a szélsőjobban, hova a Napló már megérkezett. A szélsőbal felé legalább biztosak vagyunk az iránt, hogy magyarok maradunk, de a jobboldal máris Bécsbe vitte életkérdéseinket. — Egyébiránt a Hon álláspontja nem kétes , hogy azt magyarázgatni kelljen. Elveinket kimondtuk : lobogónk nincs zsebünkben , mindenki tudhatja , hogy saját lábunkon megyünk előre , s így azzal vagyunk a ki velünk tart , s még jöhet idő a midőn a Napló is utánunk fog sántikálni, mert hát ő ugyancsak tudja saját tapasztalataiból, hogy mi az a metamorphosis. Némelyek szerint márczius 4-én, mások szerint lökén s a legutóbbi hirek szerint tökén hivatik össze az országgyűlés. Ha valaki egy későbbi napra fogja azt tenni, igyekezni fogunk ennek hinni. Most nem hiszünk egyik dátumban sem, mert ez országnak órája Bécsben ütt, s azt nem halljuk csak érezzük fájdalmasan. rendőrségi hivatalszolgák fizetése x. y. 100 fülelő kém tartására . 10,000 — 25 kivóka díjazására . . 15,000 — botollak bérlésére . . . 100,000 — S a Napló még tegnap is a vasúti kölcsön sikeréről vezércikkezett ! Sőt képes még holnap is megénekelni diadalát. Meg kell vallani, hogy igényei ugyancsak szerények lehettek, ha beéri a nagy semmivel is. Ma azonban a „Napló“ csakugyan gyizesdelmeskedik a „Non“ felett, mert azon helyek egyikére hátrál okoskodása, ahova — mint régebben me mondtak már egyszer neki — ellenzéki lapunk nem követheti őt. Tessék megítélni. „A tudósítások ezen cathegoriájába tartoznak a „Hon“ fent idézett sorai. Gróf Andrássy, s vele az illető bizottmány többsége, miként mi értesülünk, fölöslegesnek nyilvániták a hadseregnek az alkotmányra való felesketését. — Véleményük szerint, annak kell az alkotmányra megesküdni, a ki parancsol, s nem annak, a kinek kötelessége az engedelmeskedés. Annak esküjében, a ki parancsol, van garancia de nincs semmi biztosíték annak esküjében, kinek engedelmeskednie kell. Az apostoli magyar király oly módón esküszik meg az alkotmányra, mint nem esküszik Európának más alkotmányos fejedelme. Megeskszik Isten szabad ege alatt, az egyház, a nemzet képviselete, a nép színe előtt, megesküszik, mondhatni, Isten és világ előtt. Ha valami a világon, szent az ilyen eskü, s ha valamiben a világon, ilyen esküben lehet és kell biztosítékot találni.“ Engedelmet kérünk a Pesti Naplótól, de mi valóban nem felelhetünk neki ezen okoskodásra. Nagyon el vagyunk foglalva Horváth Mihály magyar történetírásának tanulmányozásával, melyet lelkiismeretesen ajánlhatunk tisztelt szomszédunknak is, mint igen érdekes és épületes egy olvasmányt. Hanem engedje meg, hogy figyelmeztessük egy másik dologra. A Napló ma tele van erős szavakkal, s beszél „koholmányról“ a Honban, s olyan állításról, mely „tudva mond olyat mi nem való“ s a többi. Akarja-e a Napló e hangon folytatni velünk a nézetharczot ? Csak tessék. 14 rendelkezésére állunk s aztán el lehet készülve rá, hogy semmi circumlocutiót nem fogunk használni érzelmeink felöltöztetésére. Mi azt hittük, hogy mivel KirályCsernátony CD1 A „Pesti Napló“ tegnapi számában (M.) az e rovat kezelője ellen kel ki. A rovat kezelőjére vonatkozó durva kifakadásait mellőzzük. Itt nem arról van szó, hogy mit jelezt a scorpio, mely jegy alatt írunk, hanem arról, hogy mit írunk. Legutóbbi számainkban a delegatiók „titkos“ üléseiből jött tanácskozások folytán rászólásunkat fejeztük ki Andrássy Gyula ellen, s minthogy Andrássy nézetét a delegatió jobboldali tagjai is magukévá tették, a delegatio majoritása ellen is. Ezekből három pontot emel ki a „Napló“. Igaz, többet is kiemelhetett volna; mi azt is kérdeztük : van-e abban egy mákszemnyi igazság, hogy a közel 10 millióra menő közös katonai nyugdíjakban csupán az osztrák katonák részesüljenek, kik a 48-ik harczban ellenünk , a jog ellen küzdöttek, míg honvédeink, kik a király által szentesített törvények védelmében lettek bénákká , teljesen ki vannak abból zárva? Andrássy Gyula azt mondta, hogy van. Befolyásának kell tulajdonítanunk, hogy a delegátió majoritása Perczel idevonatkozó indítványát elvetette. Mért közös tehát az a nyugdíj, ha a 48-iki események folyama alatt szolgált osztrák katonák segélyt nyerhetnek abból, de nem az ugyanazon időben szolgált honvédek ? Vagy csak addig közös a nyugdíjak kassája,míg befizetünk, s mihelyt tele raktak, rögtön megszűnik minden közösség, minden paritás ? Ezt azonban érintetlenül hagyta a „Napló“ ; talán maga is szégyenli, hogy a magyar honvédelmi miniszter az idegen városban székelő delegátió előtt ki tagadta honvédtársait. Lássuk a három pontot. E három pontra következő felvilágosítást kellett volna adni a „Naplónak“ : Először: Annak a hét osztrák tábornoknak, kik a birodalmi minisztériumnál tanácskoznak, semmi köze a hadsereg vagyis inkább a honvédelmi szervezéssel. Azok csupán privát passióból tanácskoznak. A felelős független magyar honvédelmi miniszter Andrássy, és Taaffe a lajthántali honvédelmi miniszter készítik az illető törvényjavaslatot. A legrövidebb idő alatt kész lesz, amidőn a törvényhozások elé fog terjesztetni. Másodszor: A magyar katonaság feledkeztetését ellenezte ugyan Andrássy a delegátió előtt, de csak azért, mert ezt teljesíteni e pillanatban, midőn még „egységes osztrák hadsereg“ létezik, lehetlen lett volna A magyar önáló hadsereg azonban nesokára létre jő. S akkor lesz helyén beszélni a fölesketésről. Harmadszor : Igaz ugyan, hogy néha néha (Úgy látszik a „Peti Napló“ enyhítő körülményül akarja felhozni a „néha néha ‘ kifejezést a delegatió részére.) tartattak német discu-fzlók, amiknek tartatni nem lett volna szabad, de most már e tekintetben is teljes épségben fentartatik a 67-ei törvény határozata, meg mai napság helyreállíttatott a paritás a közös minisztériumban. Ha így szól a „Pesti Napló“, ezt még érthettük volna. Azt jelentette volna ez, hogy a kormány teljes erejéből iparkodik jót teremteni a rész alapon, s amennyire a mai világban csodák történnek, még reménységünk is lehetett volna eredményre. De a „Napló“ (M.) je nem így tesz. Gyanúsításokkal vádol, koholmányoknak, elferdítéseknek nevezi tudósításainkat, de tények előállításával semmit sem cáfol. A „Napló“ előáll a hadügyminiszter nyilatkozatával, így a tábornoki bizottmány egyedüli felsége tájékozása végett tanulmányozza a honvédelmi kérdést. Jól van.Vegyük, hogy Kuhn miniszter szava „szent“, noha néhány nap előtt az osztrák delegndó előtt tett nyilatkozatát még ugyanaz ülésen meghazudtolta egyik minisztertársa, Becke. Tehát a törvényhozások elé terjesztendő törvényjavaslatt Andrássy és Taaffo készítik. Ennyit ugyan már nem mert mondani a „Napló“, de tegyük fel, miután a törvény ezt rendeli, hogy a törvény betűi csakugyan megtartattak. Mikép lehetséges, hogy a magyar honvédelmi miniszter, ha csakugyan készíti a javaslatot, a múlt héten még nem ismerte az elveket, melyek alapján e törvényjavaslat felállítatik ? Jóllehet a törvényjavaslat Andrássy szavai szerint rövideden az országgyűlés asztalára fog tétetni. Mikép lehetséges, hogy mindenről hallunk a vitágon, csak arról nem, hogy Andrássy és Taaffe dolgoznak a honvédelmi rendszer megállapításán ? Azt sokszor olvassuk, hogy Andrássy és Taaffe összejöttek ezen vagy amazon a fényes spireen, de azt soha, hogy összejöttek tanácskozni — a honvédelmi rendszer felett Azon pontra, melyben azt jegyeztük meg, hogy a delegátió bizottságaiban németül folynak a discussiók, azt mondja a „Napló“, hogy a bizottságok által egyes esetekben meghitt „szakférfiak“ beszélhetnek oly nyelven, amily nyelven tudunk. S ha ez ellen is van kifogásunk, akkor nem értünk a törvényhez. Úgy tehát a közös minisztérium tagjai : Becke, Benst és Kuhn nem mint közös miniszterek, hanem mint szakférfiak jelennek meg a bizottságok előtt, s mint szakférfiak tartnak ott dictiókat. Engedelmet,ezt csakugyan nem tudtuk. A törvényben az áll,hogy a delegátióknak a közös minisztérium nyújtja be az előterjesztéseket s ez előterjesztésekről köteles a közös minisztérium bármelyik tagja a bizottságok kívánságára felvilágosításokat adni.Hogy a közös minisztérium tagjai csak addig miniszterek, mig átadják az elnöknek előterjesztvényeiket s mihelyt aziránt kérdés intéztetik hozzájuk, rögtön szakférfiakká válnak,ezt természetesen nem tudtuk; a „Pesti Napló“ nagy (M) nek kiváltságai közé tartozik törvényt magyarázni. Hogy a delegatio albizottságai tarthatnak titkos üléseket, az ellen senki sem szólalt fel. De a törvény szavai, melyek szerint a bizottságok ülései rendesen nyilvánosak, nem azt jelentik, hogy minden, hazánk legfőbb ügyében a leglényegesebb részek titokban tárgyaltassanak és titokban végeztessenek el. Nyilvános ülés nem azért van, hogy ott csupán a titokban elvégzettek emeltessenek határozatra. A törvény szelleme, melyre némely esetekben, mint például a birodalmi hadügyminiszter kérdésénél oly nagyon szeretnék hivatkozni, egészen mást kíván, mint az Andrássy befolyása alatt álló delegatio majoritása tesz. Ezen „szakférfiak“ „titkos ülések“-féle komédia, merőben kijátszása a törvénynek. E szerint a törvény betűje csak ezégér lesz, mely alatt törvénytelenségeket kiki kénye kedve szerint űzhet Végül azt említjük meg, amivel a „Napló“ (M.)-je ellenünk intézett czikkét kezdte. „Attól fél a „Hon“ —úgymond — hogy a kis ausztriai főherczegség be fogja magába olvasztani a nagy Magyarországot. “ Ez elménczkedés időtlenségét nem szükség a „Hon“ olvasója előtt komolyan fejtegetni. Ha a „Hon“ félne, úgy egyedül csak attól félhetne, hogy Andrássy kormánya 67 es kiegyezkedési politikájával önmaga fogná beolvasztani a nagy Magyarországot a kis ausztriai főherczegségbe. Ha félne , mondjuk, de nem fél, mert erre Andrássy úrnak nem lesz ideje. A „Hon“ tudja és vallja, hogy Magyarország a közös uralkodó alatt önálló független állami életre képes ; fájdalom, a kormánypárt más nézetben volt, midőn eldobta az országnak legfőbb jogait s félénk gyerkőczként hajlott a kis ausztriai főherczegség lábai elé. — Rreichsrath felekezeti bizottsága f. b. 19 k én a kultusminiszter jelenlétében folytatta tárgyalásait azon módosítvány felett, melyet a kormány a feketezetek közti viszonyt rendező törvényjavaslathoz benyújtott. A más egyházak czéljaira fordítandó járulékokra nézve hoszabb vita után a kormány pótczikkelye fogadtatott el, mely szerint egy vallásfelekezethez tartozik más felekezetnek czéljaihoz járulni csak akkor kötelesek, ha magánjogi, okmányok által kimutatható okokon nyugszik a kötelezettség, vagy ha telekkönyvileg biztosítva van. Igény azonban csak jogi úton támasztható. A lelkész más felekezetbilitől szoladijakat atb. nem követelhet kivéve ha annak kivonatára valóban eljár tisztében, és ekkor csak a törvényileg megállapított díjra van igénye. Ugyan e módosítvány második pontja is elfogadtatott Figuly a pótlásával . A kényszer iskolázás más felekezet iskolájába nem engedtetik meg. Rechbauer indítványára elfogadtak e közbetétet . Az elhunytak sírjáról a község tartozik gondoskodni és a hallottak eltakarítása az állam törvényei által endüszemlő ügy. Minden egyház és valási felekezet egyházi szertartásait temetkezéseinés kittételei értelmében végzi. Az ünnepek iránti határozatok a kormány kíánsága szerint módosíttattak, pótcéikül ez vétetett föl. Oly oskolákban, melyeket különböző felekezetűek látoganak a mennyire lehető az oktatás akként rendezendő, hogy a kisebbség is teljesíthesse vállán kötelmeit. Ezzel e törvényjavaslat utóbbi tárgyalása befejeztetett és azonnal előadó választatott. Bányászati ügyek. (Vége.) Nem akarjuk vádként de inkább szaraorító tünemény gyanánt felhozni, hogy a magyar országos iparegylet, mely kebelében a bányaiparnaky ön osztályt nyitott, tudtunkra — hogy más vidéki két ne emtlpoltuk — az abrudbánya verespataki több mint 300 bányatársulat nagyszámú birtokosai közül egyetlen egyet számit tagjai közt, — s fájdalom, ez arányban vannak más hasonnemü szellemi mozzanatoknál is képviselve A magán bányaiparnak más érdekeit s az államházi viszonyait ez alkalommal bővebben fejtegetni nem kívánván, még néhány észrevételt vagyunk bátrak a kincstári bányászat ügyvitele felett kockáztatni. Azon jelenség, melynek kedvezőtlen voltát a bányaiparnál a lefolyt évben általánosan észlelnünk kellett, nem kevésbé lehangoló az állami bányászat állásánál, s jelesen az eddig mutatkozó ügyvezetésnél. A hazai kormányzat egy ágában sem tapasztalhattunk annyi függést egy látatlan hatalomtól annyi merev mozdulatlanságot mint épen pénzügyi ressortjainkban, s így azok egyikénél az állami bányászat agendáinál is, s valóban erős hit szükségeltetett ahhoz, hogy ezen lidércz nyomása alóli felszabadulásunkat reméljük, hanem végül mégis megjött, megérkezett, de az ismert bureaucratiens rendszer egész apparátusával, elavult, merev és élettelen formáinak egész légiójával; olvastak valahol, hogy az élaterca-