A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-26 / 47. szám

47-ik SZ. Szerda, febr. 26. * Kiadóhivatal : Pest, Ferecaiek terén 7. sz. fMdszint. Pesten küldve, vag­y Budapesten h­ázhoz hordva 1 hónapra............................................1 frt 76 kr. 3 hónapra............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra..........................................10 frt 60 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. A* Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. kr. Estilappal együtt félévre . 1.2 frt — kr. A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Windex pénzjárulék bérmnntesitve kéretik bekü­ltetni. Szerkeszt­ési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-be emelet. Szerkesztő lakása : Magyarutcza 8-dik szám 2-dik emelet. sofSMaasmeBBI POLITIKAI IS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Hatodik évfolyam 18­7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt­ téri 6 hasábos petit sorért . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalából küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E kös-lap szellemi részét illető minden remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés nyittatik . a következő folyamára martius—májusi­­/4 évre ....................................... „ Estilappal .... március—júniusi 4 hóra ....................................... Estilappal .... » » A „HONI szerkesztő és kiadó hivatala. 5 „ 25 « »­­» « - 8 „ ~ PEST, FEBRUÁR 25. Válasz a Pesti Naplór (M.) czikkre. II. Hogy mennyire nyelte el a Hont akárki is a világon, azt (M.) úr, azon ösz­­szeköttetésénél fogva, melylyel a pénz­ügyminiszteri hatóságokkal valószínűleg bír, megtudhatja: kiszámíthatván, hogy mennyi hírlap- bélyeg adót fizet havon­­kint a Hon a kormánynak , és akkor biz­tos tudomására fog jönni annak, hogy la­punk a honi magyar lapok között ha nem a legelső, de bizonyosan a két, legelső kö­zül az egyik, a közönség általi pártoltatás­­ra nézve. Ez nem a szerkesztők érde­me , mert a többi lapokat is elég jól szer­kesztik , saját hiányainkat pedig mi is jól ismerjük. A mi lapunkba nem írnak sem miniszterek, sem azok, a­kik miniszterek akarnak lenni; nekünk nincsenek nagy em­bereink ; — de van nagy igazságunk, s a nemzetnek az a nagy tömege, mely ez igazságot velünk együtt vallja, áll mö­göttünk. A mit soraink mondanak, azt nem Csernátony, nem Jókai mondja ; azt a Hon közönsége mondja ; az a közön­ség, melyet nem tart össze itten sem di­adalmas párt, sem nagy emberek tekin­télye; hanem az, hogy nézeteinek hű ki­fejezését igyekezünk mindig visszaadni. Nem az én szavam, nem munkatársa­imé az, mely a látókörön felmerülő fel­­höklé­li borainsálytól keltve, ismét is is­mét sürgetően kiált a kormány felé : ké­szülj a hon védelmére! Az egész nemzet kiáltja azt, s a­kik ezt eltitkolják, vétenek a kormány, de vétenek a trón és a haza ellen. És ha vannak szélső néze­tek e hazában, azok bizonyosan nem a mi jelszavunkat mondják, hanem igen­is azt, hogy „csak ti maradjatok a régi nép­szerűtlen rendszer mellett, csak ti biza­kodjatok erőtökben, csak ti hagyjátok meglepni magatokat a vihar által ! hiszen csak így múlhattok el.“ M­inden párt sürgeti a honvédelmi rendszer behozatalát,. Hiszen Perczel, Ivánka, Klapka csak nem szélső­balol­dali izgatók! De sürgetik még a kleriká­lis körök is. És mindezek ellenében min­ket azzal a vigasztalással akar megnyug­tatni (M­J ar, hogy a honvédelmi rend­szert néhány osztrák tábornok tanulmá­nyozza a magyar honvédelmi miniszter hozzájárulása nélkül, de még akkor sem az országgyűlés elé terjesztés végett, ha­nem csak ő felsége tájékozása végett. Ha van szélsőbaloldali politika, akkor ez az. Azt gondolja (M) ar, hogy ennek a nem­zetnek ifja, véne, a husz évestől a 45 éve­sig arra az eszmére fog lelkesülni, hogy az osztrák hadrendszernek csak cadre­­ekbe gyúrni való anyagul adja oda magát ? Hisz, ha vannak szélső nézetek ez or­szágban, ezzel hűthetnek le nálunk minden lelkesedést, minden készséget az önvédelemre. Hogy mit kellene e tárgyban tenni, mit k­e­zd­e­n­i a magyar honvédelmi miniszter­nek ? azt tudja minden ember, a minisz­ter legjobban. Ez a főtárgy, a miért lapunk nem szű­nik meg minduntalan szót emelni, s a mi felett megnyugtatást (M.) ur válaszában nem találunk. Másik tárgy a hadsereg esküjének kér­dése. (M.) ur szerint esküt az alkotmányra csak a király tehet le, a ki parancsol , nem a katona, a ki engedelmeskedik. Az első tant sem tartom sajátomnak : az én alkotmányossági cathechismusom szer­int a király a „legelső hazafi,“­­a­ki a törvényt megtartja, nem azért, mert megesküdött rá, hanem azért,, mert ez neki is törvénye. A király személye sérthetetlen, ő tehát a maga személyére nézve semmi törvényre nem esküszik,de es­küszik arra, hogy mint bíró, csak ezen tör­vények szerint fog ítélni és az alkotmányt másokkal tiszteletben tartatja.Ebből követ­kezik egyenesen, hogy az alkotmányt a fegyveres polgár is tartozik tisztelni. Hogy a katona nem esküdhetik fel az alkotmány­­­­a? Hát zászlója alá nem esküszik-e? Mi az a zászló ? A katonai fegyelem törvé­nyeinek összesége. De e fegyelmi rend­szabályokon túl még polgári és közjogi törvények is vannak. A fegyelmi rendsza­bályok azokat mind absorbeálják-e? Ve­gyük csak azt az esetet, hogy egy sza­badságolt katonának a polgári törvény azt parancsolja, hogy menjen képviselőt választani : szabad-e őt ettől a fegyelmi rendszabálynál fogva letiltani ? Ha zász­ló­esküjében nincs benn az alkotmány iránti hűség fogadalma, akkor szabad. De vájjon gondolt-e (M.) úr arra, mi­dőn az esküt fölöslegesnek mondá az en­gedelmeskedni tartozókra nézve, hogy az országnak minden polgári hivatal­noka tartozik megesküdni az alkotmányra, midőn helyét elfoglalja? Vagy ezek is egy sorban állnak a királylyal ? Egészen mellőzte azonban (M.) úr azt a kérdést, hogy a magyar honvédelmi miniszter miért nem javasolta a magyar­honi honvédek részeltetését is a közösen fizetett katonai nyugdíj 10 milliónyi ösz­­szegében ? Hisz ehez Magyarország a há­nyad szerint 3 egész milliót fizet. Az ösz­­szeg pedig, a­mit kiván, részint nyugdí­jaikat vesztett tagjaira nézve a volt ma­gyar hadseregnek, kik kir­ályi kinevezés mezeit lépték át osztrák ármádiából, r­észint munkaképtelen rokkantjai számá­ra, alig menne az általunk fizetett quota tizedikészére ? Nem tanácsolja-e ezt az igaz­ság? — a méltányosság? vagy legalább a tapintat? — Vagy ha egyéb nem , egy kis előrelátás? Hallottam rá feleletet mondani. Azt mondták, ha a magyar honvédsereghez átlépett tisztek nyugdíjait ki akarjuk adat­ni, ha a magyar rokkant honvédeket ellá­tásban akarjuk részesíteni , majd akkor mind előállnak a nemzetiségek is, melyek 48­9-ben ellenünk harczoltak, s ők is hasonlót fognak kivánni a maguk feles részére. Alig hiszem, hogy volna valaki, a­kit azért, hogy az osztrák hadseregből az el­lenünk küzdött nemzetiségekébe átlépett, az osztrák kormány „e miatt“ nyugdijá­tól megfosztott volna ; ha pedig vannak azon hazai nemzetiségek között e szomorú polgárharcznak rokkantjai és sebesültjei , azoktól is az emberbaráti segélyt megta­gadni semmi tekintetből nem tudnám. Ők szintúgy nem voltak okai e harcznak , s a­hol sebeket kell gyógyítanunk, ott nem keresem azt, hogy melyikünk fegyvere ütötte azt a másikon? elég azt tudnom, hogy fájnak, s hogy a­kiknek fájnak, azok e haza polgárai. Ezek a főbb tárgyai legközelebbi fel­szólalásainknak, miknek némely része vi­ta tárgyát képezve, arra észrevételeimet el nem hallgathattam , mert ezek komoly dolgok. Az a tanácskozmányi nyelv fölötti per­lekedésünk már a comicumok sorába tarto­zik, arra elmondtam a nézetemet harmad­napja, arról komolyan nem lehet beszél­ni , s egyátaljában nincs miért beszélni; ügyesen rászedtek bennünket, köszönjük. Jókai Mór­ helyet, a havi sajtónak ideje volt a búzát a konkolytól elválasztani, a napi sajtó közléseit rostálni, a nézeteket a kritika szövésekével világítani s tisztázni. Nem mernék állítani, hogy Forcade politikai szemléiben valaha ily mérvű s irányú kritikát észleltünk volna. De ha szemléiben azt nélkülözzük, miért ismer­tetem meg velük az olvasót? Miszerint lássa, miként hagyja magát egy jó nevű revue olvasó közönsége egy sajátságos phraseologiával mulattatni s miszerint lássa honnan fuj a szél. — Már a minapi szem­lében p. o. egész komolysággal mondá, hogy a magyar vasúti kölcsön a párisi piaczon vendégszeretetre talált s a szerkesz­tő megjegyzése „hogy szépen talált!",meg­nevettethette v­olna az olvasót, ha ily siker­humbugnak nem lennének sötét hitelpont­jai. Most pedig, mint alább láthatni, még harsányabban hangoztatja e kölcsöndia­­dalt, mi már annálfogva jelzetes, hogy For­­cadenek egy financzlapja van,s ha fel is ten­­nék, hogy a politikus a tőzsde cseleiben be­avatva nincs,a financzlapszerkesztő azt nem ignorálhatja, mi nem csak a párisi, de vala­mennyi tőzsde pénzvilága előtt tudva van. Azt hiszem, hogy a Hon a kölcsön alá­írására kitűzött határidő előtt irt figyel­meztető czikkemet, miképen biztosítsa a finanszminiszter a vasút­i csatornaépíté­seket, s miként óvja meg a belföldi tőkét az assignáták fenyegető katasztrófája el­len, leginkább azért nem adta, nehogy a jobboldal még a legőszintébb figyelmez­tetést is a vasúti kölcsön megbuktatására irányzott ellenzéki izgatásnak kiabálja. (Úgy van ! Szei­k.) Maga a tény a közön­séggel el akarni hitetni, hogy a kölcsön sikerült, a börzespiculatio egy oly jelére mutat, melyről hinni akarjuk, hogy a ma­gyar finanszminiszter neve távol marad. De most nem is a kölcsönről, hanem csak Forcade czikkéről szólunk. íme phrasaeo­­logiájának lefordított tartalma : „Ausztria a maga vereskönyvével jelen külpolitikájának szegénységét, s visszatar­­tózkodását kelle­níté­ bien megis­mer­tette Eur­ópa előtt. Ausztria kint és bent sza­kadásainak pházisával a meghajthatlan s elnyomó egységgel, a tulságig űzött és fentartott katonai vetélkedésekkel telje­sen végzett.. Elválva Németországtól , Ausztria egy keleti államnak ábráját vet­te fel, és ragaszkodik a békéhez, miszerint értékesítse erkölcsi sajátságait azon kü­lönböző népfajoknak, melyekből megala­kult, valamint területeinek bőséges forrá­sait. Nemcsak harczias elfogadásaitól el­fordul, de még a belső s cselekvő szövet­ségek időszakát is elnapolja. E p­ázisban Ausztria magatartása távol van attól, hogy inge ellen legyen Francziaországnak, ki­nek nagy financziai s iparügyi érdekei vannak e bir­odalomban. Ez valóban az egyedüli ország, melyben a franczia tőkék nem szűntek törvényszerű nye­reményben részesülni. A magyar kölcsön legújabb sikere természetes eredménye volt e ro­­konszenvnek, mely annál érezhetőbb, ha a magyarok királyi országát illeti, és gyü­mölcse azon komissarius értelmes gondos­ságának, kit a magyar kormány érdekei­nek képviseletével Párisban megbízott. „A bécsi udvar azon mértékben,melyben keleti tartományainak az életet visszaadni törekedik, keleti határai és az ottomán biro­dalomhoz névleges kötelékkel kapcsolt keresztény lakosok felől a tevékeny szláv propagandával, Oroszország látszó vagy titkos munkálkodásaival találkozik. Ott Ausztriának útjában egy akadékkő van , melybe keleti határáról ütközik. Legújabban a panszlavismus Prágában magát a cseh nép rendetlenkedő tünteté­seiben jelezte. A dunai fejedelemségek fe­lől mondatott, hogy oda Bolgárországba való betörés végett csapatok gyülekez­tek. Jeleztek egy igen ismer­etes orosz ügynököt, ki eltűnt a nélkül, hogy tud­nák hová lett. Állítják, hogy Károly her­­czeg, ki a Hohenzollern ház katholikus ágához tartozik, ellene van az orosz pro­paganda törekedéseinek. Egyébiránt az okosság tanácsai győztek Pétervárott. A cselekvő párt főnöke Ignatief tábornok félre nem tolhatta Gortschal­of herczeget , sőt állítják, hogy Konstantínápolyba sem térend vissza, mivel most e perez­ben neki harcz­s győzelem térül nem szolgálhat. Remélni kell hogy azon zavarok, melyek Törökországot fenyegetni látszanak, a nagyhatalmak előre látása által tőle el fog­nak háríttatni.“ Ha Forcade reclame-ot ír, azt oly ho­mály-világos színben ecseteli az olvasó eleibe, mintha nem is tudná, mire akarja a figyelmet vonni, s az ily reclame min­den esetre ügyesebb mint a vásári gyógy­­árusok harsonái. Lám Forcade a veres­könyvből is egészen más valamit olvas ki, mit Európa összes diplomatája s politi­kusa kiolvasni tudott. Igaz, mi a világért sem akarnánk arról kezeskedni, hogy a híres krónikaíró a vereskönyvet valóban olvasta. Mi sem az osztrák külpolitika szerénysége, sem fegyveres békeformulái felett nem akarunk vitatkozni, de egy val­lomás mégis csúszott az író tollába : a ke­resztény lakosok idegenkedése Ausztriá­tól s ezen idegenkedésnél fogva a keresz­tény lakosoknak ellenséges érzelmeit ész­leli, sőt az osztráktóli függés félelmét olyannak tartja, mely őket az orosz titkos munkálkodások részeseivé teszi. Pedig ki volt, a ki a dunai confooderatióról osztrák suzerainitási értelemben többször felszó­lalt volna mint épen azon író, ki most az orosz propaganda beszélyét említi ? Vagy ez is arra van számítva, hogy ben­nünket s Európát a muszka mumussal ijesztgessen ? A szomszéd keresztény la­kosok az érdekközösség s az önfentartás ösztöne által arra vannak utalva, hogy Ma­­gyar­országban jó barátot keressenek, de nem oly szomszédot, ki az osztrák terjesz­kedésnek jobb karját képezze. S ezen du­nai confoederatió név alatti osztrák főúri felsőség az orosz mumusnak ha nem szü­lője, tehát társa vagy képmása. Ludv­igh, Brüssel, feb­r. 22. A „Hon“ olvasói érdekében figyelem­mel követem a havi szemlék politikai tar­talmát. Jó hírben álló szemlék s írókról mindig fel lehet tenni, hogy az események és a közvélemény áramlatának jellemét élőnkbe tükrözik s élesebb tekintettel be­hatnak a kabinetek diplomatiai függönyei megötti készfizetéseibe. A continensen a legjobb nevű szemle a „revue des deux mondes“ s azért belőle rendesen azt idé­zem, mit krónikairója hazánk állapotaira vonatkozólag mond, nem mintha az olva­só belőle valamit tanulhatna, hanem hogy lássa, merre tapogatódzik az iró s mit tart méltónak megjelezni. Ha a napi sajtó ter­mészetes mohósággal minden hirnek ad Ibii fái 117 von «»Hatolva Hangok a bánáti határörvidéktőöl. in. Utolsó felszólalásunk óta az úgynevezett „Ge­­neral Grenzkommission“Bécsben már rég bevégzé munkálatait, s a lapokba igéretteljes czikkek jelentek meg a várható áldásokról, me­lyeket a kidolgozott 52. §. számunkra, szegény határőrvidékiekre nézve tartalmaz. Annál inkább csodáljuk tehát, hogy ezen hír­hedt 52. §. még mai napig, tehát a megállapítás után két hónapra sem láthatott nyilvánosságot. Nagyon fontos okának kell lenni mindenesetre, hogy 300.000 lélek feszült várakozását függő­ben tartják. Hogy tudnak végre mi, magyaror­szági (vagy osztrák ?) határőrvidékiek, ha váj­jon tovább is jog nélküli páriák mara­­dunk-e, vagy sem ? hogy k­e­ll-e még a Közép- Duna alkotmányos államában egy h­e 1 o t­a­ t­a­r­­tománynak fenmaradni ? És miért ? Micsoda fontos politikai vagy stra­tégiai szempontból ? Egyelőre csak annyit tudunk, hogy ámbár a tanácskozó bizottmány kebelében is el lön végre ismerve, miszerint a határőrvidéki intézmény többé nem időszerű, a többség mindazáltal an­nak fentartása mellett nyilatkozott, csupán refor­mokat indítványozván, melyek természetesen a szabadság szempontjából semmiknek tekinthetők. Valóságos Bach-féle boldogítási theóriák , apró vagyoni előnyök, melyekért mi örök és elidege­­níthetlen jogainkat pocsékoljuk el! Mindaddig míg illetékes helyen — mi okból, nem tudjuk — még delegátiónkat is újra meg újra azzal csitítják, hogy a határőrvidék felosz­latása inopportun, mindaddig mi a szabadu­­dulás iránti reményeinket minimumra va­gyunk kénytelenek redukálni. Miként lehetséges, hogy férfiak, kik örökké jogegyenlőségről és korunk humanitási irányá­ról beszélnek, bejegyezhetnek abba, hogy test­­véreik egy része a nyomorban meg­maradjon?! Miért akarnak oly reformokat behozni, ame­lyekről előre tudható, hogy nem érnek sem­mit?! Miért iparkodnak palástolni az igazi okokat egy idejét rég túl­élt intézmény fentartása vé­gett? Szabadság ! Egyenlőség és Unió ! Mily szép szavak. Meddig kell még ezeknek számunkra csak szavaknak maradniok? Ily szomorú helyzetben oly kis változást is örömmel kell látnunk, hogy a cs. k. közös had­ügyminisztérium 10 dik osztályának főnökéül a lelépő Zastavnikovics tábornok helyébe a szabadelvűnek ismert König Gixsztáv ezre­des neveztetett ki. Ezen 10 dik osztály az t. i., mely a határőrvidék ügyeivel foglalkozik. Meglátjuk, hogy oly kicsisnek szüleménye-e ezen uj kinevezés, melynek mi tartósan örülhet­nénk ? — m.— A magyar rzelegatió IX. ülése. Bécs, feb. 24. Elnök : S­o­m­s­s­i­c­h Pál. Jegyző : R­a­j­n­e­r Pál. Az ülés kezdődik d. e. 103/4 órakor. A közös kormány részéről : Becke­r. és Miksa Sándor közös pénzügyi fogalmazó, a magyar kormány részéről L­ó­n­y­a­y Menyhért jelentek meg. Baj­n­er Pál jegyző olvassa a mult ülés jegy­zőkönyvét, mely megjegyzés nélkül helybenh­a­­gyatik. Elnök bemutatja a birodalmi tanács delegá­­tiója elnökének levelét és csatolmányát, német eredetiben, hiteles magyar fordítással. A magyar szöveget felolvassa R­a­j­n­e­r Pál jegyző. Az elnök levele a következő : A birodalmi tanács által­­kiküldött bizottság elnökétől. A birodalmi tanács bizottsága az 1868-dik évi február 17-dikén tartott IV. ülésében a kö­zös minisztérium által az 1868-dik évre szóló közös kiadások előirányzata, és pedig az első fejezet alatti ő felsége kabinetirodája és a má­sodik fejezet alatti közös külügyi minisztérium költségvetése, mint a kormány részéről tett elő­terjesztés tárgyában a mellékelt ülés jegyzőköny­ve kivonatában foglalt határozatokat hozott. Az 1867-dik évi december 21-dikén kelt, az osztrák monarchia valamennyi országait illető közös ügyek és elbánásaikat tárgyazó törvény 30-dik szakaszánál fogva és az elnökségnek a fenebbi ülésben adott meghatalmazás alapján van szerencsénke az imént említett birodalmi ta­nács bizottsága határozatait a magyar ország­gyűlés által kiküldött bizottság tisztelt elnöksé­gével közölni. Kelt Bécsben, 1868. február 19-dikén. Gróf Auersperg Antal elnök. C­h­o­t­e­k Ottó tollvivő. Jelen fordítás hiteléül : Proszke Frigyes. A közös külügyi minisztérium irodatisztje, mint fordító.A magyar országgyűlés által kikül­dött bizottság tisztelt elnökségének. A közlemények kinyomatni és szétoszlatni, a r­e­f­o­r­m indítványára pedig tárgyalás és vé­leményadás végett a 30-as albizottsághoz uta­sítatni határoztatik. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminiszté­rium ítészéről Miksa Sándor, ott alkalmazott fogalmazó lett ideiglenesen e bizottsághoz azon közegnek kinevezve, mely a szükséges felvilá­gosításokat meg fogja adni.­­ Továbbá jelenti, hogy Tisza Kálmán egészsége helyreállván, a delegátióban megjelent, (éljenzés) és igy az őt helyettesítő P­a­p­p Lajos póttag f. hó 15-én ki­lépett. Végül a delegátió házi költségvető választ­mánya megbizatik az eddigi számadások meg­vizsgálásával. Elnök az ülést d. e. 11 órakor azon kéréssel oszlatja el, hogy a 30-as albizottság közvetle­nül ülést tartana. A birodalmi tanács bizottságának határozatai az 1868-ik évre szóló közös kiadások elő­irányzata, és pedig az I-ső fejezet a) ő felsége kabineti irodája ; a Il ik fejezet a) a közös külügyminisztérium költségvetése tárgyában. A birodalmi tanács bizottsága 1868-ik évi február 17-én tartott IV. ülésének jegyzőkönyvi kivonata. A birodalmi tanács bizottsága által határoz­tatot : 1 I-sö fejezet. Ö felsége kabineti irodája. Az egész ö felsége kabineti irodája részére előirányzott üszveg 72,854 ftban, mint ez min­den előbbi években történt, úgy ez idén is, da­czára aránylag tetemesen történt nagyobbításá­­nak, engedélyezendő. 11-ik fejezet. Közös külügyi minisztérium, 1-fő czim. Központi vezetés. A közös külügyi minisztérium elnöki osztá­lyának 67,621 ftot tevő fizetései és lakpénzeiből 2%-os közbeeső megtakarítás (intercalare) 1352 ftban kiteríth­etik, és az elnöki osztály szükség­lete fejében 84,000 ftnyi rendes kiadások enge­­délyezendők. Az elnöki osztály részére kért 4557 ftnyi rendkívüli kiadások ellenben nem engedélye­­zendők. A külügyi minisztérium részére titkos kiadá­sai fejében kért 550,000 ftnyi összeg engedélye­zendő. A központi vezetés (folytatás) részére 1—17 tétel szám alatt rendes kiadások fejében kért 325,920 ftból következendő összegek s. p. : 1— 11 tétel sz. alatt betöltetlen ál­lomásokra ................................ 8,400 ft 2%­03 közbeeső megtakarítási összeg..............................................5,100 „ 12 tétel sz. a. épületek föntartására 3,000 „ 17 „ „ „ irodai költségekre . 870 „ öszvesen , 17,370 ftban kitöröltetnek, s csak 308,550 ft engedélyezendő. A 18 és 19 tétel szám alatti rendkívüli kia­dásokra nézve pedig — miután az udvarnagy­iak 8,400 ftnyi fizetése a 2-ik sz. alatti „rend­kívüli kiadások“ közé soroltatott — csak 3,680 ft engedélyezendő. 2- dik czim. Diplomatiai költségek. A 43. tétel­szám alatt, az Anhalt, Schwarz­burg és reuszi házaknál Ausztria részére leendő képviselésére szánt 1470 ft kiterülendő. A 46. tétel­szám alatt a Rómában székelő nagykövet számára kért képviseleti pótlék, az ez idei 1-ső negyed­évre 13,500 ftban, ez év hátralékára pedig 23,700 ftban, tehát az elő­irányzott 54,600 ft helyett, összesen csak 37,200 ftnyi összegben engedélyezendő ; — végre az 1-ső és 2-ik tétel számok alatt kért 724,200 ftból, 3%-os 21,750 ftnyi közbeeső megtakarí­tásnak kitörölése után, csak 702,450 ft engedé­lyeztetik, ho­­gy az előirányzott 1,032,220 ftnyi összegből a fennebbi kitörölések levonatnak­­diplomatiai kiadások fejében mint rendes ki­­adás 991,600 ft engedélyezendő. A rendkívüli kiadások czime alatt a nem al­kalmazottak fizetéseiknél 100/6-os közbeeső megtakarítási összeg 6000 ftban kitörölendő, minélfogva 84,300 ft engedélyeztetik ; továbbá a) a Rómában lévő ausztriai nagy­követségi palotának kijavítása tekintetéből igénybe vett összeg iránt a közös külügyi minisztérium fel­szólítandó , „miszerint egy részletes költségvetést készítes­sen el, és annak, alapján építkezési szerződést kössön a végből, hogy a kért 60,000 ftnyi épít­kezési összeg, mely három 20,000 ftnyi évi rész­letben fizetendő, túl ne haladtassék.“ b) A nem alkalmazottak fizetései iránt a kö­zös külügyi minisztérium felszólítandó, hogy :

Next