A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-26 / 47. szám
47-ik SZ. Szerda, febr. 26. * Kiadóhivatal : Pest, Ferecaiek terén 7. sz. fMdszint. Pesten küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra............................................1 frt 76 kr. 3 hónapra............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra..........................................10 frt 60 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. A* Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. kr. Estilappal együtt félévre . 1.2 frt — kr. A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Windex pénzjárulék bérmnntesitve kéretik bekültetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-be emelet. Szerkesztő lakása : Magyarutcza 8-dik szám 2-dik emelet. sofSMaasmeBBI POLITIKAI IS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Hatodik évfolyam 187 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 6 hasábos petit sorért . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalából küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E kös-lap szellemi részét illető minden remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés nyittatik . a következő folyamára martius—májusi/4 évre ....................................... „ Estilappal .... március—júniusi 4 hóra ....................................... Estilappal .... » » A „HONI szerkesztő és kiadó hivatala. 5 „ 25 « »» « - 8 „ ~ PEST, FEBRUÁR 25. Válasz a Pesti Naplór (M.) czikkre. II. Hogy mennyire nyelte el a Hont akárki is a világon, azt (M.) úr, azon öszszeköttetésénél fogva, melylyel a pénzügyminiszteri hatóságokkal valószínűleg bír, megtudhatja: kiszámíthatván, hogy mennyi hírlap- bélyeg adót fizet havonkint a Hon a kormánynak , és akkor biztos tudomására fog jönni annak, hogy lapunk a honi magyar lapok között ha nem a legelső, de bizonyosan a két, legelső közül az egyik, a közönség általi pártoltatásra nézve. Ez nem a szerkesztők érdeme , mert a többi lapokat is elég jól szerkesztik , saját hiányainkat pedig mi is jól ismerjük. A mi lapunkba nem írnak sem miniszterek, sem azok, akik miniszterek akarnak lenni; nekünk nincsenek nagy embereink ; — de van nagy igazságunk, s a nemzetnek az a nagy tömege, mely ez igazságot velünk együtt vallja, áll mögöttünk. A mit soraink mondanak, azt nem Csernátony, nem Jókai mondja ; azt a Hon közönsége mondja ; az a közönség, melyet nem tart össze itten sem diadalmas párt, sem nagy emberek tekintélye; hanem az, hogy nézeteinek hű kifejezését igyekezünk mindig visszaadni. Nem az én szavam, nem munkatársaimé az, mely a látókörön felmerülő felhökléli borainsálytól keltve, ismét is ismét sürgetően kiált a kormány felé : készülj a hon védelmére! Az egész nemzet kiáltja azt, s akik ezt eltitkolják, vétenek a kormány, de vétenek a trón és a haza ellen. És ha vannak szélső nézetek e hazában, azok bizonyosan nem a mi jelszavunkat mondják, hanem igenis azt, hogy „csak ti maradjatok a régi népszerűtlen rendszer mellett, csak ti bizakodjatok erőtökben, csak ti hagyjátok meglepni magatokat a vihar által ! hiszen csak így múlhattok el.“ Minden párt sürgeti a honvédelmi rendszer behozatalát,. Hiszen Perczel, Ivánka, Klapka csak nem szélsőbaloldali izgatók! De sürgetik még a klerikális körök is. És mindezek ellenében minket azzal a vigasztalással akar megnyugtatni (MJ ar, hogy a honvédelmi rendszert néhány osztrák tábornok tanulmányozza a magyar honvédelmi miniszter hozzájárulása nélkül, de még akkor sem az országgyűlés elé terjesztés végett, hanem csak ő felsége tájékozása végett. Ha van szélsőbaloldali politika, akkor ez az. Azt gondolja (M) ar, hogy ennek a nemzetnek ifja, véne, a husz évestől a 45 évesig arra az eszmére fog lelkesülni, hogy az osztrák hadrendszernek csak cadreekbe gyúrni való anyagul adja oda magát ? Hisz, ha vannak szélső nézetek ez országban, ezzel hűthetnek le nálunk minden lelkesedést, minden készséget az önvédelemre. Hogy mit kellene e tárgyban tenni, mit kezdeni a magyar honvédelmi miniszternek ? azt tudja minden ember, a miniszter legjobban. Ez a főtárgy, a miért lapunk nem szűnik meg minduntalan szót emelni, s a mi felett megnyugtatást (M.) ur válaszában nem találunk. Másik tárgy a hadsereg esküjének kérdése. (M.) ur szerint esküt az alkotmányra csak a király tehet le, a ki parancsol , nem a katona, a ki engedelmeskedik. Az első tant sem tartom sajátomnak : az én alkotmányossági cathechismusom szerint a király a „legelső hazafi,“aki a törvényt megtartja, nem azért, mert megesküdött rá, hanem azért,, mert ez neki is törvénye. A király személye sérthetetlen, ő tehát a maga személyére nézve semmi törvényre nem esküszik,de esküszik arra, hogy mint bíró, csak ezen törvények szerint fog ítélni és az alkotmányt másokkal tiszteletben tartatja.Ebből következik egyenesen, hogy az alkotmányt a fegyveres polgár is tartozik tisztelni. Hogy a katona nem esküdhetik fel az alkotmánya? Hát zászlója alá nem esküszik-e? Mi az a zászló ? A katonai fegyelem törvényeinek összesége. De e fegyelmi rendszabályokon túl még polgári és közjogi törvények is vannak. A fegyelmi rendszabályok azokat mind absorbeálják-e? Vegyük csak azt az esetet, hogy egy szabadságolt katonának a polgári törvény azt parancsolja, hogy menjen képviselőt választani : szabad-e őt ettől a fegyelmi rendszabálynál fogva letiltani ? Ha zászlóesküjében nincs benn az alkotmány iránti hűség fogadalma, akkor szabad. De vájjon gondolt-e (M.) úr arra, midőn az esküt fölöslegesnek mondá az engedelmeskedni tartozókra nézve, hogy az országnak minden polgári hivatalnoka tartozik megesküdni az alkotmányra, midőn helyét elfoglalja? Vagy ezek is egy sorban állnak a királylyal ? Egészen mellőzte azonban (M.) úr azt a kérdést, hogy a magyar honvédelmi miniszter miért nem javasolta a magyarhoni honvédek részeltetését is a közösen fizetett katonai nyugdíj 10 milliónyi öszszegében ? Hisz ehez Magyarország a hányad szerint 3 egész milliót fizet. Az öszszeg pedig, amit kiván, részint nyugdíjaikat vesztett tagjaira nézve a volt magyar hadseregnek, kik királyi kinevezés mezeit lépték át osztrák ármádiából, részint munkaképtelen rokkantjai számára, alig menne az általunk fizetett quota tizedikészére ? Nem tanácsolja-e ezt az igazság? — a méltányosság? vagy legalább a tapintat? — Vagy ha egyéb nem , egy kis előrelátás? Hallottam rá feleletet mondani. Azt mondták, ha a magyar honvédsereghez átlépett tisztek nyugdíjait ki akarjuk adatni, ha a magyar rokkant honvédeket ellátásban akarjuk részesíteni , majd akkor mind előállnak a nemzetiségek is, melyek 489-ben ellenünk harczoltak, s ők is hasonlót fognak kivánni a maguk feles részére. Alig hiszem, hogy volna valaki, akit azért, hogy az osztrák hadseregből az ellenünk küzdött nemzetiségekébe átlépett, az osztrák kormány „e miatt“ nyugdijától megfosztott volna ; ha pedig vannak azon hazai nemzetiségek között e szomorú polgárharcznak rokkantjai és sebesültjei , azoktól is az emberbaráti segélyt megtagadni semmi tekintetből nem tudnám. Ők szintúgy nem voltak okai e harcznak , s ahol sebeket kell gyógyítanunk, ott nem keresem azt, hogy melyikünk fegyvere ütötte azt a másikon? elég azt tudnom, hogy fájnak, s hogy akiknek fájnak, azok e haza polgárai. Ezek a főbb tárgyai legközelebbi felszólalásainknak, miknek némely része vita tárgyát képezve, arra észrevételeimet el nem hallgathattam , mert ezek komoly dolgok. Az a tanácskozmányi nyelv fölötti perlekedésünk már a comicumok sorába tartozik, arra elmondtam a nézetemet harmadnapja, arról komolyan nem lehet beszélni , s egyátaljában nincs miért beszélni; ügyesen rászedtek bennünket, köszönjük. Jókai Mór helyet, a havi sajtónak ideje volt a búzát a konkolytól elválasztani, a napi sajtó közléseit rostálni, a nézeteket a kritika szövésekével világítani s tisztázni. Nem mernék állítani, hogy Forcade politikai szemléiben valaha ily mérvű s irányú kritikát észleltünk volna. De ha szemléiben azt nélkülözzük, miért ismertetem meg velük az olvasót? Miszerint lássa, miként hagyja magát egy jó nevű revue olvasó közönsége egy sajátságos phraseologiával mulattatni s miszerint lássa honnan fuj a szél. — Már a minapi szemlében p. o. egész komolysággal mondá, hogy a magyar vasúti kölcsön a párisi piaczon vendégszeretetre talált s a szerkesztő megjegyzése „hogy szépen talált!",megnevettethette volna az olvasót, ha ily sikerhumbugnak nem lennének sötét hitelpontjai. Most pedig, mint alább láthatni, még harsányabban hangoztatja e kölcsöndiadalt, mi már annálfogva jelzetes, hogy Forcadenek egy financzlapja van,s ha fel is tennék, hogy a politikus a tőzsde cseleiben beavatva nincs,a financzlapszerkesztő azt nem ignorálhatja, mi nem csak a párisi, de valamennyi tőzsde pénzvilága előtt tudva van. Azt hiszem, hogy a Hon a kölcsön aláírására kitűzött határidő előtt irt figyelmeztető czikkemet, miképen biztosítsa a finanszminiszter a vasúti csatornaépítéseket, s miként óvja meg a belföldi tőkét az assignáták fenyegető katasztrófája ellen, leginkább azért nem adta, nehogy a jobboldal még a legőszintébb figyelmeztetést is a vasúti kölcsön megbuktatására irányzott ellenzéki izgatásnak kiabálja. (Úgy van ! Szeik.) Maga a tény a közönséggel el akarni hitetni, hogy a kölcsön sikerült, a börzespiculatio egy oly jelére mutat, melyről hinni akarjuk, hogy a magyar finanszminiszter neve távol marad. De most nem is a kölcsönről, hanem csak Forcade czikkéről szólunk. íme phrasaeologiájának lefordított tartalma : „Ausztria a maga vereskönyvével jelen külpolitikájának szegénységét, s visszatartózkodását kelleníté bien megismertette Európa előtt. Ausztria kint és bent szakadásainak pházisával a meghajthatlan s elnyomó egységgel, a tulságig űzött és fentartott katonai vetélkedésekkel teljesen végzett.. Elválva Németországtól , Ausztria egy keleti államnak ábráját vette fel, és ragaszkodik a békéhez, miszerint értékesítse erkölcsi sajátságait azon különböző népfajoknak, melyekből megalakult, valamint területeinek bőséges forrásait. Nemcsak harczias elfogadásaitól elfordul, de még a belső s cselekvő szövetségek időszakát is elnapolja. E pázisban Ausztria magatartása távol van attól, hogy inge ellen legyen Francziaországnak, kinek nagy financziai s iparügyi érdekei vannak e birodalomban. Ez valóban az egyedüli ország, melyben a franczia tőkék nem szűntek törvényszerű nyereményben részesülni. A magyar kölcsön legújabb sikere természetes eredménye volt e rokonszenvnek, mely annál érezhetőbb, ha a magyarok királyi országát illeti, és gyümölcse azon komissarius értelmes gondosságának, kit a magyar kormány érdekeinek képviseletével Párisban megbízott. „A bécsi udvar azon mértékben,melyben keleti tartományainak az életet visszaadni törekedik, keleti határai és az ottomán birodalomhoz névleges kötelékkel kapcsolt keresztény lakosok felől a tevékeny szláv propagandával, Oroszország látszó vagy titkos munkálkodásaival találkozik. Ott Ausztriának útjában egy akadékkő van , melybe keleti határáról ütközik. Legújabban a panszlavismus Prágában magát a cseh nép rendetlenkedő tüntetéseiben jelezte. A dunai fejedelemségek felől mondatott, hogy oda Bolgárországba való betörés végett csapatok gyülekeztek. Jeleztek egy igen ismeretes orosz ügynököt, ki eltűnt a nélkül, hogy tudnák hová lett. Állítják, hogy Károly herczeg, ki a Hohenzollern ház katholikus ágához tartozik, ellene van az orosz propaganda törekedéseinek. Egyébiránt az okosság tanácsai győztek Pétervárott. A cselekvő párt főnöke Ignatief tábornok félre nem tolhatta Gortschalof herczeget , sőt állítják, hogy Konstantínápolyba sem térend vissza, mivel most e perezben neki harczs győzelem térül nem szolgálhat. Remélni kell hogy azon zavarok, melyek Törökországot fenyegetni látszanak, a nagyhatalmak előre látása által tőle el fognak háríttatni.“ Ha Forcade reclame-ot ír, azt oly homály-világos színben ecseteli az olvasó eleibe, mintha nem is tudná, mire akarja a figyelmet vonni, s az ily reclame minden esetre ügyesebb mint a vásári gyógyárusok harsonái. Lám Forcade a vereskönyvből is egészen más valamit olvas ki, mit Európa összes diplomatája s politikusa kiolvasni tudott. Igaz, mi a világért sem akarnánk arról kezeskedni, hogy a híres krónikaíró a vereskönyvet valóban olvasta. Mi sem az osztrák külpolitika szerénysége, sem fegyveres békeformulái felett nem akarunk vitatkozni, de egy vallomás mégis csúszott az író tollába : a keresztény lakosok idegenkedése Ausztriától s ezen idegenkedésnél fogva a keresztény lakosoknak ellenséges érzelmeit észleli, sőt az osztráktóli függés félelmét olyannak tartja, mely őket az orosz titkos munkálkodások részeseivé teszi. Pedig ki volt, a ki a dunai confooderatióról osztrák suzerainitási értelemben többször felszólalt volna mint épen azon író, ki most az orosz propaganda beszélyét említi ? Vagy ez is arra van számítva, hogy bennünket s Európát a muszka mumussal ijesztgessen ? A szomszéd keresztény lakosok az érdekközösség s az önfentartás ösztöne által arra vannak utalva, hogy Magyarországban jó barátot keressenek, de nem oly szomszédot, ki az osztrák terjeszkedésnek jobb karját képezze. S ezen dunai confoederatió név alatti osztrák főúri felsőség az orosz mumusnak ha nem szülője, tehát társa vagy képmása. Ludvigh, Brüssel, febr. 22. A „Hon“ olvasói érdekében figyelemmel követem a havi szemlék politikai tartalmát. Jó hírben álló szemlék s írókról mindig fel lehet tenni, hogy az események és a közvélemény áramlatának jellemét élőnkbe tükrözik s élesebb tekintettel behatnak a kabinetek diplomatiai függönyei megötti készfizetéseibe. A continensen a legjobb nevű szemle a „revue des deux mondes“ s azért belőle rendesen azt idézem, mit krónikairója hazánk állapotaira vonatkozólag mond, nem mintha az olvasó belőle valamit tanulhatna, hanem hogy lássa, merre tapogatódzik az iró s mit tart méltónak megjelezni. Ha a napi sajtó természetes mohósággal minden hirnek ad Ibii fái 117 von «»Hatolva Hangok a bánáti határörvidéktőöl. in. Utolsó felszólalásunk óta az úgynevezett „General Grenzkommission“Bécsben már rég bevégzé munkálatait, s a lapokba igéretteljes czikkek jelentek meg a várható áldásokról, melyeket a kidolgozott 52. §. számunkra, szegény határőrvidékiekre nézve tartalmaz. Annál inkább csodáljuk tehát, hogy ezen hírhedt 52. §. még mai napig, tehát a megállapítás után két hónapra sem láthatott nyilvánosságot. Nagyon fontos okának kell lenni mindenesetre, hogy 300.000 lélek feszült várakozását függőben tartják. Hogy tudnak végre mi, magyarországi (vagy osztrák ?) határőrvidékiek, ha vájjon tovább is jog nélküli páriák maradunk-e, vagy sem ? hogy kell-e még a Közép- Duna alkotmányos államában egy he 1 o ta tartománynak fenmaradni ? És miért ? Micsoda fontos politikai vagy stratégiai szempontból ? Egyelőre csak annyit tudunk, hogy ámbár a tanácskozó bizottmány kebelében is el lön végre ismerve, miszerint a határőrvidéki intézmény többé nem időszerű, a többség mindazáltal annak fentartása mellett nyilatkozott, csupán reformokat indítványozván, melyek természetesen a szabadság szempontjából semmiknek tekinthetők. Valóságos Bach-féle boldogítási theóriák , apró vagyoni előnyök, melyekért mi örök és elidegeníthetlen jogainkat pocsékoljuk el! Mindaddig míg illetékes helyen — mi okból, nem tudjuk — még delegátiónkat is újra meg újra azzal csitítják, hogy a határőrvidék feloszlatása inopportun, mindaddig mi a szabadudulás iránti reményeinket minimumra vagyunk kénytelenek redukálni. Miként lehetséges, hogy férfiak, kik örökké jogegyenlőségről és korunk humanitási irányáról beszélnek, bejegyezhetnek abba, hogy testvéreik egy része a nyomorban megmaradjon?! Miért akarnak oly reformokat behozni, amelyekről előre tudható, hogy nem érnek semmit?! Miért iparkodnak palástolni az igazi okokat egy idejét rég túlélt intézmény fentartása végett? Szabadság ! Egyenlőség és Unió ! Mily szép szavak. Meddig kell még ezeknek számunkra csak szavaknak maradniok? Ily szomorú helyzetben oly kis változást is örömmel kell látnunk, hogy a cs. k. közös hadügyminisztérium 10 dik osztályának főnökéül a lelépő Zastavnikovics tábornok helyébe a szabadelvűnek ismert König Gixsztáv ezredes neveztetett ki. Ezen 10 dik osztály az t. i., mely a határőrvidék ügyeivel foglalkozik. Meglátjuk, hogy oly kicsisnek szüleménye-e ezen uj kinevezés, melynek mi tartósan örülhetnénk ? — m.— A magyar rzelegatió IX. ülése. Bécs, feb. 24. Elnök : Somssich Pál. Jegyző : Rajner Pál. Az ülés kezdődik d. e. 103/4 órakor. A közös kormány részéről : Becker. és Miksa Sándor közös pénzügyi fogalmazó, a magyar kormány részéről Lónyay Menyhért jelentek meg. Bajner Pál jegyző olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, mely megjegyzés nélkül helybenhagyatik. Elnök bemutatja a birodalmi tanács delegátiója elnökének levelét és csatolmányát, német eredetiben, hiteles magyar fordítással. A magyar szöveget felolvassa Rajner Pál jegyző. Az elnök levele a következő : A birodalmi tanács általkiküldött bizottság elnökétől. A birodalmi tanács bizottsága az 1868-dik évi február 17-dikén tartott IV. ülésében a közös minisztérium által az 1868-dik évre szóló közös kiadások előirányzata, és pedig az első fejezet alatti ő felsége kabinetirodája és a második fejezet alatti közös külügyi minisztérium költségvetése, mint a kormány részéről tett előterjesztés tárgyában a mellékelt ülés jegyzőkönyve kivonatában foglalt határozatokat hozott. Az 1867-dik évi december 21-dikén kelt, az osztrák monarchia valamennyi országait illető közös ügyek és elbánásaikat tárgyazó törvény 30-dik szakaszánál fogva és az elnökségnek a fenebbi ülésben adott meghatalmazás alapján van szerencsénke az imént említett birodalmi tanács bizottsága határozatait a magyar országgyűlés által kiküldött bizottság tisztelt elnökségével közölni. Kelt Bécsben, 1868. február 19-dikén. Gróf Auersperg Antal elnök. Chotek Ottó tollvivő. Jelen fordítás hiteléül : Proszke Frigyes. A közös külügyi minisztérium irodatisztje, mint fordító.A magyar országgyűlés által kiküldött bizottság tisztelt elnökségének. A közlemények kinyomatni és szétoszlatni, a reform indítványára pedig tárgyalás és véleményadás végett a 30-as albizottsághoz utasítatni határoztatik. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminisztérium ítészéről Miksa Sándor, ott alkalmazott fogalmazó lett ideiglenesen e bizottsághoz azon közegnek kinevezve, mely a szükséges felvilágosításokat meg fogja adni. Továbbá jelenti, hogy Tisza Kálmán egészsége helyreállván, a delegátióban megjelent, (éljenzés) és igy az őt helyettesítő Papp Lajos póttag f. hó 15-én kilépett. Végül a delegátió házi költségvető választmánya megbizatik az eddigi számadások megvizsgálásával. Elnök az ülést d. e. 11 órakor azon kéréssel oszlatja el, hogy a 30-as albizottság közvetlenül ülést tartana. A birodalmi tanács bizottságának határozatai az 1868-ik évre szóló közös kiadások előirányzata, és pedig az I-ső fejezet a) ő felsége kabineti irodája ; a Il ik fejezet a) a közös külügyminisztérium költségvetése tárgyában. A birodalmi tanács bizottsága 1868-ik évi február 17-én tartott IV. ülésének jegyzőkönyvi kivonata. A birodalmi tanács bizottsága által határoztatot : 1 I-sö fejezet. Ö felsége kabineti irodája. Az egész ö felsége kabineti irodája részére előirányzott üszveg 72,854 ftban, mint ez minden előbbi években történt, úgy ez idén is, daczára aránylag tetemesen történt nagyobbításának, engedélyezendő. 11-ik fejezet. Közös külügyi minisztérium, 1-fő czim. Központi vezetés. A közös külügyi minisztérium elnöki osztályának 67,621 ftot tevő fizetései és lakpénzeiből 2%-os közbeeső megtakarítás (intercalare) 1352 ftban kiteríthetik, és az elnöki osztály szükséglete fejében 84,000 ftnyi rendes kiadások engedélyezendők. Az elnöki osztály részére kért 4557 ftnyi rendkívüli kiadások ellenben nem engedélyezendők. A külügyi minisztérium részére titkos kiadásai fejében kért 550,000 ftnyi összeg engedélyezendő. A központi vezetés (folytatás) részére 1—17 tétel szám alatt rendes kiadások fejében kért 325,920 ftból következendő összegek s. p. : 1— 11 tétel sz. alatt betöltetlen állomásokra ................................ 8,400 ft 2%03 közbeeső megtakarítási összeg..............................................5,100 „ 12 tétel sz. a. épületek föntartására 3,000 „ 17 „ „ „ irodai költségekre . 870 „ öszvesen , 17,370 ftban kitöröltetnek, s csak 308,550 ft engedélyezendő. A 18 és 19 tétel szám alatti rendkívüli kiadásokra nézve pedig — miután az udvarnagyiak 8,400 ftnyi fizetése a 2-ik sz. alatti „rendkívüli kiadások“ közé soroltatott — csak 3,680 ft engedélyezendő. 2- dik czim. Diplomatiai költségek. A 43. tételszám alatt, az Anhalt, Schwarzburg és reuszi házaknál Ausztria részére leendő képviselésére szánt 1470 ft kiterülendő. A 46. tételszám alatt a Rómában székelő nagykövet számára kért képviseleti pótlék, az ez idei 1-ső negyedévre 13,500 ftban, ez év hátralékára pedig 23,700 ftban, tehát az előirányzott 54,600 ft helyett, összesen csak 37,200 ftnyi összegben engedélyezendő ; — végre az 1-ső és 2-ik tétel számok alatt kért 724,200 ftból, 3%-os 21,750 ftnyi közbeeső megtakarításnak kitörölése után, csak 702,450 ft engedélyeztetik, hogy az előirányzott 1,032,220 ftnyi összegből a fennebbi kitörölések levonatnakdiplomatiai kiadások fejében mint rendes kiadás 991,600 ft engedélyezendő. A rendkívüli kiadások czime alatt a nem alkalmazottak fizetéseiknél 100/6-os közbeeső megtakarítási összeg 6000 ftban kitörölendő, minélfogva 84,300 ft engedélyeztetik ; továbbá a) a Rómában lévő ausztriai nagykövetségi palotának kijavítása tekintetéből igénybe vett összeg iránt a közös külügyi minisztérium felszólítandó , „miszerint egy részletes költségvetést készítessen el, és annak, alapján építkezési szerződést kössön a végből, hogy a kért 60,000 ftnyi építkezési összeg, mely három 20,000 ftnyi évi részletben fizetendő, túl ne haladtassék.“ b) A nem alkalmazottak fizetései iránt a közös külügyi minisztérium felszólítandó, hogy :