A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)
1868-04-01 / 76. szám
Előfizetési díj: Platin bilivé, Tag, Budapest«« háehü» horda» fifinepra........................................t frt 76 kr. » hónapra ....... 5 frt 25 kr. S hónapra . , 10 frt 60 kr. Ac Esiilappai «g,(Itt agy hónapra 2 frt — kr Aa Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Ac Esillappal együtt félévre . 12 frt — kr. Ar, «ISfiaotAi as év folytán mindez, hónapkor, megkemiíia tó , a ennek bármely napján történik 1$, mind.«akor a hó e!8 napjától fog »sioiií.Utni, 11 - - * ■ * ^í BiJíirílsji lí(ts.»'»..í.• isjvto fcsk&tá«!». 76-1 i m. Szerda, april“L fiiadélű vájtál : Pest, Feresadék terén 7. sz. földszint Hatódik évfolyam 1868* *í«rk«iíléikr‚sd»: r~,r«n»íi«k tara í lk iui l aő «miíIíS. tsarkaaaté lakása : Uagraratcsa S-dik isim J-dik eaalat.O TIX POLITIKAI ÉS KÖZ( * AZDÁSZATI NAPILAP. SelfUttil A 11 t 1 ^»15»»* Hyfíla pátit sora .... 7 kr. Stiy,i< 4ij .niuiioB WgUtáaért ... 30 kr. Tr.-fi AVia,!)* hildlatiaik töbks*8r beiktat 4» 0»«1 )wtt Wv»«ei»ti USltétetek alatt vitetnek fel. — bjtlt-Hti ti ivmiht« p«tit aorírt , 85 kr. * A.r alfinsetAín dij a lap kiadó hivatalik®» ktlvahdtírt'«e«e*ieli tart) 7. ta. földaeint.) if Up MtoUetsa' («aait ilUtgatinaan kB» tenit’f.y s aa«rkiníi«teaAfh*» intésen aló .Síí-aawitatlan levelek ueuk ismért kesektá! fo gadt*V*ak «1. Előfizetési felhivás ..A HON“ april—júniusi negyedévi folyamára april—júniusi negyedévre april—júniusi negyedévre Estilappul april—septemberi félévre april—septemberi félévre Estilappal A 5 „ <í5 „ « » - » i© „ ao „ I* « - « HON1' szerkesztő és kiadó hivatali PEST, MARTIUS 31. A baloldali körnek összes tagjai felkéretnek, hogy szerdán april bő első napján délután 5 órakor tartandó értekézlét végett, a kör helyiségeiben megjelenni szíveskedjenek. Észrevételek a magyar igazságügyi minisztériumnak a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felállítása iránt 1876-ik évi május 17-én kibocsátott rendeletére. A közös ügyek mindent elnyeléssel fenyegető telhetetlen gyomrából megmenekült törvényeink közül kétségkívül a legfontosabbak egyike az 1848: XVIII dik t. sz., mely a sajtóvétségekről rendelkezik. A teendők sokasága, az idő rövidsége nem engedte meg törvényhozóinknak 1848-ban, hogy a sajtó vétségeket illetőleg kimerítő és szabatos anyagi és a 1 a kitételes törvényeket hoztak volna. Így történt, hogy törvényhozásunk az akkori fogalmaknak megfelelő alapelveket az anyagi részben lerakván az alaki részről nem gondoskodott, hanem megelégedett azzal, hogy a 17-ik §-ban kimondotta, miszerint sajtóvétségek fölött nyilvánosan esküdtszék itél, s a minisztérium felhatalmaztatik, hogy szorosan a büntető eljárásról szóló mult (1843 — 4) országgyűlési javaslat elvei szerint, az esküdtbiróságok alakítását rendelet által eszközölje. Mi történt ezután ? mindnyájan tudjuk. 1867-ben ismét ott voltunk, hol 1848- ban, t. i. újonnan megalakult minisztériumunknak kelle ismét az 1848. XVIII. t. czikket foganatositani. Ez az 1867-ik évi május 17-én megjelent igazságügyi miniszteri rendeletben megtörtént. Azóta a sajtótörvény igéi testté váltak, s több sajtóper már le is folyt. Ezek közül egy sem vette annyira igénybe a közfigyelmet, mint a királyi ügyész urnak közvádlói minőségben Böszörményi László úr ellen indított, s f. é. febr. 27-én tárgyalt sajtópere. E sajtóperben hozott contumationális ítélet alkalmat nyújtott nekem is arra, hogy a kibocsátott miniszteri rendeletet figyelemmel elolvassam, s azt más államok törvényeivel összehasonlítsam. Leginkább feltűnt nekem e rendelet azon része, mely a meg nem jelenésről rendelkezik t. i. a 80-ik §-tól a 85-ig. A 80 ik §. így szól: „Ha valamely vádlott a tárgyalásra kitűzött határnapon meg nem jelenik, ellene az esküdtszéki eljárás azért mégis folyamatba teendő, s ily esetben a közvádló előadása, és bizonyítékai nyomán határoz az esküdtszék a vétkesség kérdése felett, és ha a vádlott az esküdtszék által vétkesnek találtatott, a bíróság is azok szerint mondja ki a törvénynek súlyát.“ A miniszteri rendelet egész tartalmán meglátszik, hogy sietve készült, s a törvénykészítőnek nem volt elég ideje mindenik §. horderejét mérlegelni. De a 80- dik §. már annyira ellenkezik a jogtudománynak a perrendtartásra vonatkozó s minden művelt állam törvényhozása által elfogadott alapelveivel, hogy arra minden szakértő honpolgárnak észrevételeit megtenni kötelességül mutatkozik. Mindenféle peres eljárásnak, és így az esküdtszéki eljárásnak is, első alapelvét e jogszabály képezi : Nemo debet inauditus damnari. A 80-ik §. tehát ez alapelvet sérti meg, és nemcsak megengedi, de rendeli, hogy ily esetben a közvádló egyoldalú előadására vádlott az esküdtszék által ingerítő elítéltessék. Hát megegyeztethető az az igazsággal, melyen az egész büntetőrendszer alapul, hogy az esküdtbíró a közvádló egyoldalú állítását elhigyje, csak azért, mert nincs senki, aki ellenmondjon , s kötelezhető arra , hogy vétkest mondjon ? nem vétkes azon okból nem mondhatván, mert a közvádló állításait előtte senki meg nem cáfolta. Nem lehet mondani, hogy a világon soha ez elv ily alakban nem alkalmaztatott. Alkalmaztatott lesz az például a rómaiaknál, ha a bűntett, nem főbenjáró volt, hazánkban is a XVI-ik századig, de ma már egy jól rendezett államban sem alkalmaztatik. Ma már hazánkban sem lehet az 1563. 38; 1625. 13. t. czikkek értelme szerint közbünvádi eljárásunkban a távollevő vádlott ellen makacssági ítéletet hozni. Minden peres eljárásban — annyival inkább az esküdtszékiben — a bíró a felek előadásaiból és bizonyítékaiból merítheti ítéletét. — Ha pedig csak az egyik fél jelenik meg és adja elő vádját és bizonyítékait, hogy mondhatja arra az esküdtbíró jó lélekismerettel, hogy a megjelent vádlófélnek igaza van ? — Épen az esküdtszéki bíráknak van arra legnagyobb szükségük, hogy a felek szóbeli előadásait hallhassák, mivel mint nem törvénytudók s a beszámítás tanával ismeretlenek, egyedül csak a vád és védbeszédek hallásából merítik azon meggyőződést, melyen kimondott ítéletük alapul. Az esküdtszéki intézmény természetével nem egyezik az meg, hogy az esküdtbirák írásbeli vádlevelek, kérvények, s egyéb okmányok felolvasását hallgassák, mert némelyike nem is képes arra, hogy a hosszú periódusokat megértse. — Az esküdtbiró azon hatás után mondja ki ítéletét, melyet rá a vád és védbeszéd élőszavak elmondása tesz. De a 80. §. nemcsak a vádlott szükségképein kihallgattatása elvét sérti meg, de azzal hogy a vád iránt érdemleges ítéletet hozat, felesleges dolgot is cselekszik. A 83. §. szerint ugyanis ha a meg nem jelent vádlott fogságra is ítéltetik,ezen büntetés újabb esiüdtszéki eljárás nélkül nem lesz ugyan rajta végrehajtható, hanem az ítéletnek az leenő következménye, hogy a vádlottunk esküdtszék elé állítása a köztörvényhatóság útján, ha egyébként nem lehet, személyének letartóztatása által is eszközöltetik. Ha már most az egyszer érdemlegesen kimondott ítéletet fogságbüntetés esetében végrehajtani nem lehet , ugyan kérdem : mire való volt az esküdtszéknek vétkest kimondó ítélete? — Nincs-e praeoccupálva ez által mintegy a második esküdtszék bírái meggyőződése, és szabad-e bármikép is az esküdtbírák lelkiismeretére, habár távolról is, mint egy erkölcsi nyomást gyakorolni? Véleményem szerint a miniszteri rendelet e része hiányos már csak azért is, mivel nem intézkedik arról, hogy az újabb esküdtszéki eljárást ki indítja meg. A vádlott-e netalán beadott kérvényével, vagy a bíróság hivatalból, és mennyi idő alatt ? Mivel országgyűlésünk a minisztériumot e rendelet kibocsátására felhatalmazta, és így joggal teheti az országgyűlés intézkedéséig mindazt, mit e tekintetben jónak lát: bátor vagyok indítványozni, hogy a makacssági eljárásra vonatkozó §§-ok változtassanak meg e képen. Ha a vádlott a kitűzött tárgyalási határnapra meg nem jelenik : hozassák ne az esküdtszék (jury) hanem az ítélőszék (Cocer d’assises) által makacssági közbeneső végzés , melyben vádlottnak hagyassák meg, hogy 8 nap alatt az esküdtszék előtt személyesen megjelenjék, mert elenkező esetben a határidő elteltével az elnökség által a köztörvényhatóság útján kényszerítő eszközökkel fog az esküdtszék elé állíttatni ; ha pedig időközben elszöknék, s a magyar állam területén megkapható nem lenne. a) törvény elleni szegülőnek jelentetik ki, b) vagyona zár alá vétetik, s gondnoki kezelés alá helyeztetik, c) az itélőszék által levelesittetvén (proscribáltatván) minden polgári jogaitól jogfoszttnak nyilvánittatik , s ha e nyilvánitás kihirdetése napjától számítandó öt év alatt az esküdtszék előtt meg nem jelenik , törvényes örökösei feljogosittatnak , hogy az illetékes köztörvényszékhez a meg nem jelenő holttá nyilvánítását kérhessék, s javait az öröködési törvények értelmében feloszthassák. Ez eljárás véleményem szerint igazságosabb és czélszerűbb lenne, mert : 1. Az esküdtszéket nem hozná azon helyzetbe, hogy a megjelent vádló egyoldalú vádjára érdemleges ítéletet hozzon. 2. Mivel az esküdtszéki intézmény természetével nem egyezik az meg, hogy közbenső ítéleteket vagy végzéseket hozzon, az ítélőszéket ruházná fel a közbenső végzések hozatala jogával . 3. A törvénynek s azon czélnak, melyet az állam a törvényszegés megtorlásával elérni akar, elégtétetnék. Ha a kitűzött 8 napi határidőre a megidézett vádlott meg nem jelennék , joga lenne az ítélőszék elnökének köztörvényhatóság útján a vádlott személyét letartóztatni s az esküdtszék elé vezettetni ; ha pedig személye megkapható nev lenne , ez esetben az ítélőszék, de nem az esküdtszék lenne jogosítva makacssági ítéletet hozni, melyben már a makacssági végzésben jelzett meg nem jelenési következmények büntetésül mondatnának ki. Midőn egész tárgyilagossággal az idézett igazságügyi miniszterirendeletnek a makacssági eljárásra vonatkozó§-aira észrevételeimet megtettem , sem többet sem kevesebbet nem akartam elérni, mint az igazságügyi minisztérium, úgyszinte szakértő polgártársaim figyelmét e tárgyra felhívni, s érvényt szerezni annak, mit Boncenne franczia jogtudós e tárgyú műve bevezetésében mondott, s mi mindenütt elfogadtatott, t. i. „Une maxime d’éternelle justice veut que nul ne soit condamné a’l n’a pu se défendre; c’est l’idée dominante qui se développe, s’étend et se ramifie dans tous les détailles des régies de la procedure.“ Körösi Sándor, ny. r. jogtanár. C.$: Az iskola-törvényjavaslat néhány napi halogatás után márt 3- án tárgyalás alá került a birodalmi tanács urakházában. Mi volt oka tulajdonképen a halogatásnak, mik történtek a függöny mögött a múlt hét lefolyása alatt, nem tudjuk, de eltaláljuk a valószínűséget, ha állítjuk, hogy itt is a papok romboló keze működött, de szerencsére sikertelenül. Az átalános vita, mely a törvényjavaslat felett tartatott, Rokitanski beszédét kivéve, kevés érdekeset nyújtott. A vitát Bloome gróf e hírneves ultramontán nyitotta meg. Beszédének csak egy jó oldala volt, hogy nagyon rövid volt, de mi e rövid beszédet is sokaljuk, s nem fárasztjuk vele az olvasó figyelmét. A pápának másik hírneves ügyvédje Windischgrätz herczeg volt. Windischgrätz az asztalon fekvő törvényjavaslatban újra egy oly eszközt lát, melylyel az egyházat ki akarják küszöbölni az államból. Fölhozza az egyházi összeütközést Angliában ; csodálkozik, mint lehetett annyira ujongni a házassági törvényjavaslat elfogadása miatt. Előtte szóló Wickenburg gróffal abban egyetért, hogy a népiskolákat javítani, a földmivesz állásához illőseg mivelni kell. De ezt csak szóval mondja, mig tényleg ellene van, mert a minoritás javaslatára szavaz, mely a papok befolyását meghagyva az iskolákra, a fennebb érintett czélt elérhetetlenné teszi. Hogy e gyászlovagokat sorba vegyük, ideálltjuk Arndzs tanárt is, ki nem győzte eléggé dicsérni, mily magas fokra vergődött a tudomány s mennyire felvirágzottak a népiskolák a dicsőséges konkordátum időszaka alatt. Utána Thun Leo, kinek egész beszéde két részre oszlott. Elsőben keservesen panaszkodott, hogy az iskolákból teljesen ki akarják szorítani a vallást, a másikban pedig azon élénk aggodalmának adott kifejezést, váljon az iskola alapítványokkal mi fog történni ? Rokitanski beszéde képezte a vita legfényesebb részét. Kiemelte az egyház befolyásánál káros voltát a tanodákra ; kiemelte, hogy az egyház nem engedi az ismereteket minden oldalról kifejleszteni. A tudományok az egyház befolyása alatt egyoldalúak lesznek,attól tartván , hogy a szabad kutatás és bőismeretek megszerzése által a dogma szenvedne sérülést. A népiskolákra vonatkozólag következőket mond Rokitanski : Leginkább azt hozzák fel a népiskoláknak az egyháztól való elválasztása ellen, hogy az ily iskolákban nem egyedül az oktatásra kell nézni, hanem a gyermekek nevelése veendő egyátalán figyelembe. A gyermekeket istenfélelemre, engedelmességre stb. kell oktatni, ezt mi is akarjuk,úgymond szóló, de amellett akarjuk azt is, hogy a gyermek nevelésénél már mindig az ember legyen szem előtt. Akarjuk, hogy a gyermekben szeretet és érdek keljen a tudományok és ismeretek iránt , hogy elmebeli tehetsége kifejlesztessék minden irányban, hogy önálló gondolkozásra szoktattassék. És minthogy ez a jelenlegi állapotok mellett nem történik, szabaddá kell tennünk a népiskolákat is az egyház befolyása alól. A majoritás javaslatára szavaz, mert azáltal megdöntetni látja a középkori vadságot, az egyházi rabszolgaságot. Hock, Saugusko herczeg és Mittrowsky gróf beszédei igen jelentéktelenek,annál inkább, mert a két utóbbi a papok érdekére támaszta minden okoskodását. A képviselőház mart. 30-diki ülésében előterjesztett törvényjavaslatok. Törvényjavaslat a kereskedelmi és iparkamrákról. 1. §. A kereskedelmi és iparkamrák, a kereskedelem és ipar érdekeinek együttes képviseletére és előmozdítására hivatott törvényes közegek. 2. §. A kereskedelmi és iparkamrák a földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszer alatt állnak, annak rendeleteit egyenesen veszik és teljesítik, és előterjesztéseiket közvetlenül hozzá intézik. Hivatásuk teljesítésében mind az ország törvényhatóságaival, mind végre egymás közt is egyenes levelezés által szabadon érintkeznek. 3. §. A kamarák hivatása és kötelessége : a) A kereskedés és ipar valamint az e téren működő osztályok szükségeit folytonos figyelemmel kisérve czélszerű javaslatokat készíteni, ezeket a miniszer elé terjeszteni, úgy annak s az ország törvényhatóságainak kereskedelmi és ipar ügyekben a kívánt felvilágosítást, vagy véleményt kiszolgáltatni, a szaknevelést elősegíteni s egyáltalában a keresk. és ipar fejlődését, közvetve és közvetlenül előmozdítani. b) A kamarai kerületben a kereskedelmi és ipar statistiához tartozó adatokat gyűjteni, és minden év végével a miniszternek átszolgáltatni. c) A kamarai kerület kereskedelmi, közlekedési és iparviszonyainak állásáról az e részbeni tapasztalások, panaszok és kívánalmakról, a miniszternek minden év végével részletes jelentést adni. d) A kamaránál letett árubélyegek, mustrák és mintákról pontos lajstromot vinni. e) Azon egyéneket, kik alkuszoknak jelenkednek, szakértőleg megvizsgálni, s az alkuszok sorába felvenni. f) A kereskedelmi szokásjogok és előmutatott árupéldányok felett bizonyítványokat kiszolgáltatni. g) A miniszter felhívására időnkint véleményező bizottságokba, vagy egyetemes kamarai gyűlésekbe tagokat küldeni. 4. §. Előre a következő kamarák állíttatnak fel : a) Buda-Pesten. Ehhez tartoznak : Pest Pilis és Solt t. e., Esztergom, Fehér, Nógrád, Heves és Külső-Szolnok t. e. és Csongrádmegyék, az ezekben fekvő sz. kir. városok s a jász-kun kerületek. b) Pozsonyban: Pozsony, Nyitra, Trencsén , Árva , Turócz , Zólyom , Hont, Bars és Komárommegyék, s az ezekben fekvő sz. kir. városok számára. c) Sopronban. Ehhez tartoznak : Sopron, Vas, Zala, Somogy, Veszprém, Baranya, Tolna, Győr, Mosonymegyék és az ezekben fekvő bz. kir. városok. d) Kassán, Abauj, Borsod, Torna, Gömör, Szepes, Liptó, Sáros, Zemplén, Ung megyék, a határaik közt lévő az. kir. városok s a 16 szepesi városok kerülete számára. e) Debreczenben: Bereg, Ugocsa,Máraujaros, Békés, Bihar, Csanád, Szabolcs, Szathmár, Kraszna és Középszolnok v. megyék, s az ezekben fekvő ez. k. városok, s a hajduvárosok kerülete számára f) Temesvárit, Temes, Arad, Krassó, Zaránd, Torontál és Bács megyékre, valamint a határaik között lévő sz. kir. városokra. g) Kolozsvárit, Kolozs,sorda, Doboka, Belső Szolnok, Küküllő, Alsó-Fejér és Hunyadmegyék, Maros és Aranyosszékelyszékek, Kővár és Naszód vidékek, s az előszámláltakban lévő sz. k. városokra. h) Brassóban: Besztercze, Brassó és Fogaras vidékek, Szeben, Segesvár, Medgyesjegyház, Szászsebes, Nagy-Sink, Szerdahely, Szászváros, Kőhalom szászszékek , Csikszék, Háromszék, Udvarhelyszék székely székek, Felső Fehérvármegye, s a mindezekben fekvő sz. k. városok részére. 5. § • A kereskedelmi és iparkamara tagjai : 1-61. Beltagok , kik egyenlő számban képezik a kamara két osztályát. i. a) A kereskedelmi és b) az iparosztályt. A budapesti kamara részére 48, a többi kamarák részére pedig 32 kamarai beltag határoztatik. 2. Kamarai kültagok a minisztérium által meghatározandó számban és alkerületekben. A kültagok száma azonban a beltagokét semmi esetben felül nem múlhatja. E két rendbeli tagok jogai egyenlők. 3. Levelező tagok, kiket a kamara a szükséghez arányos számban és helyeken saját belátása szerint, s nem tekintve a kereskedői vagy iparos minőségre, választ. A levelező tagok szavazati joggal a kamrák határozatai hozatalánál nem bírnak. Mindhárom rendbeli tagok hivatásukat fizetés nélkül teljesítik. 6. §: A kamarai bel- és kültagok választása öt egymásután következő évre történik,azok elteltével új választások eszközlendők. — A régi tagok újra megválaszthatók. Az időközben megürült helyek azok által töltetnek be, kik az illető választó kerületben az utolsó választásnál legtöbb szavazatot nyertek. 7. §: A megválasztott, erről történt értesítése után 14 nap alatt nyilatkozni köteles : váljon a reá esett választást elfogadja-e ? El nem fogadás esetében az utána legtöbb szavazatott nyert egyén tekintetik megválasztottnak. 8. §. Választó mindazon iparos és kereskedő, a ki polgári jogai teljes élvezetében van ; b) a kamara területén lakik ; c) legalább egy év óta kereskedést, vagy ipart önállóan és jogosítottan az, ki olyannal, mint nyilvános társ, vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik, ki végre egy kereskedelmi vagy iparos részvény vállalat igazgatója, vagy e részbeni megbízottja. 9. §. Kamarai beltagul választható minden iparos és kereskedő , aki polgári jogai teljes élvezetében van ; b) a kamara székhelyén lakik, és c) legalább három év óta kereskedés, vagy ipart önállóan és jogosítottan űz, ki olyannal, mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik ; ki végre egy kereskedelmi vagy iparos részvényvállalat igazgatója. Kültaggá választható, ki a) és c) pontok alatt a beltagoknál említett kellékekkel bir, és azon alkerület területén lakik, mely által választandó részen. 10. §. A kamara beltagjait, a kamara székhelyén lévő iparosok és kereskedők, és peddig a kamara iparosztályának tagjait csak az iparosok, a kereskedelmi osztályét csak a kereskedők választják. 11. §. A kamara kültagjait az illető alkerület iparosai és kereskedői és pedig egyik felében csak az iparosok, másik felében csak a kereskedők választják. 12. §. A választásra vonatkozó egyéb rendszabályokat a földművelés, ipar és kereskedelmi miniszter állapítja meg. 13. §. A kamra élén állanak: egy elnök és két alelnök, mely utóbbiak egyike a kereskedelmi, másika pedig az iparosztálynál elnökösködik, és szükség esetében az elnököt havonként változó sorrend szerint helyettesíti. A kamara összes bel és kültagjai saját kebelükből választják 5 évre az elnököt. A két alelnököt az illető osztály külön külön választja szinte öt évre saját kebeléből. Ez idő letelte után mind az elnök, mind az alelnök újra választhatók. 14. §. Az elnököt és két alelnököt a miniszer erősíti meg. Ha kilépés vagy halálozás által egyik vagy másik hely üresedésbe jőne, a kamara azonnal pótválasztást tart. 15. §. Az elnök a kamra törvényes képviselője, ő vesz át minden beadványt, valamint ő írja alá a titkárral együtt a kiadványokat, közléseket sat. kijelöli a tanácskozási tárgyakat és azok sorozatát, gondoskodik a kamra határozatainak és a miniszter rendeleteinek végrehajtásáról, valamint a kamara hatáskörének fentartásáról. " 16. §. A kamara mindkét osztálya saját alelnökének előülése alatt külön tárgyalja az elnök által hozzá utasított ügyeket és véleményét az elnökséghez juttatja. Határozat csak mind a két osztály tagjaiból álló közgyűlésben hozathatik. A kamara ülései nyilvánosak. 17. §. Rendes (közön) ülést a kamara minden hóban legalább egyszer tart rendkívüli ülést valamint osztályüléseket és szaktárgyalásokat, az előforduló szükség szerint az elnök, osztályüléseket az alelnök is hívhat össze. Közös ülés hat kamrai tagnak, osztálygyűlés három osztály tagnak az elnökhöz írásban benyújtott kívánatéra is tartandó. 18. §. Érvényes határozat hozatalára legalább 12 szavazatképes tag jelenléte szükséges A határozatok a jelenlevő szavazók viszonylagos szótöbbségével hozatnak. Egyenlő szavazatok esetében az elnök szavazata dönt. Egyes tag kívánatára a különvélemény is jegyzőkönyvbe iktatandó. 19. §. Ha a többség felterjesztést határozott a miniszterhez, a jelenlevő szavazók legalább egynegyedének kivonatára a különvélemény is a felterjesztéshez csatolandó. 20. §. A határozatok foganatosítására és egyéb munkák teljesítésére a kamara, egy a kereskedelmi és iparügyekben jártas, rendes fizetéssel ellátott titkárt nevez ki, a szükséges segédszemélyzettel együtt. 21. §. A közös valamint az osztályillések minden tárgyalásairól rendes jegyzőkönyvek vezettetnek, melyek az elnök, illetőleg egy alelnök s titkár által aláírandók és a mennyiben közérdekű tárgyat tartalmaznának közzéteendők. 22. §. Azon kamarai beltag, ki a kamara üléseiben 6 hónapi időköz alatt részt nem vett, és kimaradását nem igazolta, a kamarai tagok sorából kitöröltetik, s helye a 6. § ban kijelölt módon töltetik be. 23. §.A kamara maga állapítja meg ügyrendét, mely a miniszternek jóváhagyás végett bemutatandó. 24. §. A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter jogában áll a rendes és oszt. gyűlésekre képviselőt küldeni, ki mindenkor szót kérhet, de szavazattal nem bír. A miniszter továbbá, ha szükségesnek ítéli, a kamarát fel is oszlathatja, mely esetben a rendes működési évekből még hátralevő időre legfeljebb 3 hó alatt a kamarát újra kell megválasztani. 25. §: A kamarák hivatalos levelezései mind a hatóságokkal, mind egymás között postabérmentesek. A bélyeg kötelezettségre nézve a kamarák állása a közhatóságokéval egyenlő. 26. §. Évi költségvetését maga a kamara készíti el és terjeszti fel helybenhagyás végett a földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszterhez. 27. §. Az egyes kamarának tulajdonbevételei által nem fedezhető költsége a miniszter által a kerületbeli kereskedők és iparosok részéről fizetett jövedelmi, személykereseti, országos adó arányában megállapítandó kulcs szerint az illető kamarai kerület mindazon kereskedőire és iparosaira vettetik ki, kik e kerületben választási joggal bírnak. A behajtás az országos adóval egy időben, s ugyanazon állandó közegek által fog történni. Ezek a behajtott összegeket az illető kamarának közvetlenül szolgáltatják be. 28. §: A kamarák bevételeik és kiadásaikról rendes számadást vezetni s azt évenkint a miniszter elé terjeszteni és közzé tenni tartoznak. 29. §. Az új kereskedelmi és iparkamarák megalakulásáról az ugyanazon helyeken eddig fennállott kamarák feloszlatottaknak tekintendők, összes vagyonuk az uj kamarákra száll. 30. §. Ezen törvény végrehajtásával a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter bizatik meg. Törvényjavaslat a Nagyváradról Eszékig s a Baranyavárról Villányra vezetendő vasutak építése tárgyában. 1. §. A magyar királyi közmunka és közis-