A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-22 / 93. szám

jure, hogy a magyar önálló hadsereg felállítását követeli a nép minden osztálya egyaránt, s míg ezen követelésünk teljesítve nincs i, nem szűnünk meg hirdetni, hogy a haza jövője veszélyben van Viszonzás. A „Pesti Napló“ 88-dik számában, húsvéti czikkem miatt, bizonyos XX anonym munkatársa a „Peti Napló“-nak, engem, a „Hon“-t sőt az egész balpártot Megtámadja azért, mert azt ál­­lítom, „hogy a Kerkápoly beszédje folytán vehe­tett Griwhsics tábornok magának annyi bátorsá­got, mikép a hadsereg ketté választását lehetet­lennek nyilvánította.“ Én nem követem XX. urnak modorát, sem banda bandának, sem ferdeségeknek nem mon­dom felszólalását, hanem kötelességszerűen pár sorral egyszer mindenkorra a következőkben felelek. Nem mondtam azt, — és igy XX. ur szavai­mat, félremagyarázta — hogy a honvédelmi kér­déseket a sl­rigáttokban a jobb párt hozta fel, és az ment bele, de azt sem mondtam, hogy ezt a balpárt, tette, én csak annyit mondtam, hogy ez a kérdés felmerült, s ezzel meggyőződésemet fe­­jezett ki ezen nyilatkozatommal, bár kitől jött legyen is annak fölem­lítése, hogy én azt n­em helyeselem.­­ így azt a párt nevében a több­ségre nem fogtam. Másként áll azonban a fentebb említett s a „Pesti Napló”ban is idézett második kérdés. A „Hon“ f.é. febr. 22-én kelt számában a bécsi levelekés azt írja, valamint az „Ung. Lloyd“ is erősíti, mikép a magyar hadsereg felesketése ellen Kerkápoly úr szóltak fel. Ezen közlés után hoztam be húsvéti czikkem­­be azon egyéni nézetemet, hogy különösen Ker­kápolyi urnak eme hadsereg felesketéséről mon­dó­­ beszéde ut­án vett a kormány annyi bátor­ságot stb. A „Pesti Napló“ 88-dik számának elolvasása után, melyben nevemnek vezérczikk szentelte­tett, újra előszedvén a febr. számokat, a 46-dik számban csakugyan találtam az ujdonsági ro­vatban közölve egy nyilatkozatot, melyben Ker­­kapolyi úr Bécsből febr. 20-áról ketten kinyilat­koztatja, mikép a bécsi levelező által írott s a „N­on“-­­an is közlött azon bir, hogy a hadsereg alkotmányra leendő felesketetése ellen ő szólalt volna fel, kósza bir, s az nem tőle eredt. Ennek hitelt kell adni s igen természetes, hogy igy­ már a tábornok úr beszédje nem ő miatta, hanem m­ájból származhatott, de bármi legyen is annak indító oka, a kormány nyilatkozata meg­ört­ént, és nekünk felvilágosítást adott, hogy mit várhatunk. Az újdonsági rovatot nem mindig olvassa az embe­r, mert abban ily fontos dolgot nem is ke­res, pedig ha e nyilatkozat a lap első oldalán van, úgy én sem hivatkoztam volna arra mint tényre, és a „Pesti Napló“ nak sem kellett volna a vészharangot ,,ad arma quiri­es“-sel meghúzni. Egyébiránt a húsvéti czikk az én egyéni néze­­temal, tolmácsolta, s miután az ok rá megszűnt, az okozat is elenyészőt s ennélfogva igen örö­mest adoké részben elégtételt Kerkápolyi urnak XX. ur elhiheti, hogy ezen elégtételt egyszerű helyre­igazításra is megadtam volna,s azért,hogy egy ismeretlen a kíméletlenségek zuhanyán ke­resztül mutattatik be a politikai irodalom nagy teremébe, sem ön a „Pesti Napló“-val nem lett nagyobb, sem én a „Hon“-nal nem lettem kisebb. M­a­t­ó­k Béla. A nemzeti tornaegylet emlékirata gróf Andrássy Gyula­­ excellentiájához, a ma­gyar kir. minisztérium elnökéhez. A mély tisztelettel alulirt egylet a magyar ál­lam ké­pviselőházához folyamodványnyal járult az iránt, hogy egy Pesten emelendő állandó torná­ca avnek építésének czéljára országos segély­ben részesíttessék. A képviselőház 1. évi ápril­i­sán tal­lőtt ülésében ezen kérvényünket az ez idei költségvetés megállapításánál leendő tekin­tetűévé,el­végett nagyméltóságodhoz áttenni ha­tározta el. Engedje meg kegyesen Nagyméltóságod,hogy ez alkalomból a tornázás ügyét megvilágítan­dó!?, óhajtásainkat, kérelmünket s indokainkat előterjeszthessük. A mai korban, midőn évről évre növekedik a szellemi munkával foglalkozók s ülő életet élő, mindenféle osztályhoz tartozó honpolgárok szá­ma, mely honpolgárok pedig az állam productív erejét leginkább szaporítják : a rendszeres tor­názás, mint a test fejlesztése, épségben tartása, erősítése s edzésének nemcsak l­galkalmasabb, de a nagy közönségre nézve egyedüli eszköze — életszükség. De kiváló fontosságú a tornázás mint neve­lési eszköz, és ugyanazért jelen alázatos elő­terjesztésünkben különösen ezen szempont által vezéreltetve szólandunk,­­ annyival inkább, mert ámbár az állampolgárok jólétének bármely eszközét az állam méltán gyámolítja , a tor­ná­­zás kiválóan a paedagogia szempontjából, mint a köznevelés egyik ága igényli, hogy az állam­­kormányzat gondoskodásának követlenül tár­gyává tétessék, h az ország minden tanintézeté­nél mint kötelezőit tantárgy behozassák. A rendszeres tornázás leggyorsabban, leghe­­­lyesebben s legolcsóbban terjesztethetik torna­­egyletek által, melyek gyermekek tornázási ta­nításáva­l, s erejükhöz mérten tornatanítók kép­zésével is foglalkoznak. Ezt tapasztaljuk Német­országban, a tornázás bölcsőjében is. És ezen tapasztalásból kiindulva, a tornázás meghonosí­tásának s terjesztésének czéljából alakíttatott a pe­sti, honunkban első tornaegylet, melynek mű­ködése az, 1863. évben vette kezdetét. Ilonunknak ez­ első tornaegylete azonban még mindig korlátolt és a helyi igényeknek is alig megfelel viszonyok közt él, s oly mérvben nem működhetik a mai napig sem,mint az az ország­­szárői terjesztés czéljából muldatlanul szüksé­ges volna. Egyletünk ugyan már második éve, minden díj nélkül felvesz tanitóképezdei tanulókat, s azokat igyekezik tornatanítókká képezni. A bé­relt egyleti helyiségek azonban eré­rzen­etlenek, szűke­k. És miként vegyünk fel ingyen tanítvá­nyokat, midőn egyleti tagjainknak s fizető gyer­mek növendékeinknek (ez idő szerint közel 300) alig adhatunk helyet. Beállt tehát annak szük­sége, hogy tágas és a czélnak megfelelő állandó tornacsarnokot építsünk, az ehhez megkívántató összegeket azonban saját erőnkből me­szerezni nem vagyunk képesek. Legelsőbben is tehát a közoktatási miniszter úr e­­xcelentiájához folyamodtunk seg­­elemért; e excellentiája azonban sajnálattal jelentette ki kegyes leiratában, hogy a segedelmet azon ok­ból nem adhatja meg, mert a köznevelés egyéb kívánalmainak megfelelő pénzerő sincsen ren­delkezése alatt. Minthogy pedig nem remélhettük, hogy akár a folytonosan hiánylatokkal küzdő főváros, akár a múltnal, annyi sebéből lassan kint gyó­­gyuló haza önkéntes segedelme juttasson czé­­lunkhoz : folyamodtunk a hongyüléshez. Midőn pedig ügyünk érdekében egyenesen ex­­cellentiádhoz bátorkodunk alázatos előterjeszté­sünket tenni , nem látjuk helyén a tornatanítás általános behozatala szükségének fejtegetésével excellentiád kegyes figyelmét fárasztani. E szük­séget a magas kormány már elismerte, miutá­n a közoktatási miniszter úr ő excellentiája elren­delte, hogy a tornázás minden tanintézetben be­hozassák, bár arról nincs tudomásunk, hogy a kivitelt lehetségesítő rendszabályok is foganatba vetettek volna. Csupán azon indokoknak kérünk kegyes meg­hallgattatást, melyeknél fogva országos segély­ért, és pedig még ez évben adandó országos se­gélyért bátorkodunk esedezni. A tornázás csak úgy terjedhet­ el országszer­te, ha lesznek magyar tornatanítóink. Mert ha a magyar nyelvet s magyar műszavakat nem ultó külföldi tanítók kellő számban behívathatnának is; ezek mint idegenek soha sem taníthatnának hazánkban kellő sikerrel. Azonkívül pedig , minthogy a comi nyelvet nem biró egyének más tárgy tanítására épen nem alkalmaztathatná­nak, megélhetésük biztosiása nélkül pedig nem vállalkozhatnának : világos hogy a külföldről behívandó tanítókat fizetni az­ ország pénzereje meg nem engedné. A hazában kel tehát tornatanítókat képezni, még­pedig minden tanintézet számára értelmes és elméletileg is képzett tornatanítókat. Mert a rendszeres tornázás tanítására nem képesek oly egyének, kik csak testi ügyességgel, csak gyakorlati képzettséggel bírnak. Az ilyen, elmé­leti ismeretekkel nem biró tanítók könnyen töb­bet ártanak, mintsem használnak. És múlhatatlanul szükség­­, hogy a tanítóké­­pezés haladék nélkül megkezdessék,­­ mert ez a legnagyobb erőfeszítés mellett is sok é­v­e­t fog igénybe venni, míg az egész haza tanintézetei tanítókkal elaltathatnak. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy mert pél­dául Némethonban egy évi illetőleg félévi tanfo­lyam alatt képeztetnek tornatanítók , ez ná­lunk is ily rövid idő alatt minden különös előgondoskodás nélkül meg fogna történhetni. Németben e tekintetben más viszonyok közt van, mert ott a tanintézetekben a tornázás köte­lezett tantárgy ; az ifjú tehát, midőn tanítóképez­­débe lép, már 8 —10 éve tornázott , a tornázás gyakorlati oldalát már ismeri, tudja, s majdnem kizárólag már csak az elméleti ismeretek meg­szerzésére van szüksége. Nem úgy nálunk, hol például egyletünkben azon íjakból, kiket torna­­tanítókká képezés végett felvettünk, múlt évben is, ez idén is alig vált ki 10—12 százalék, kik a kiképezésre alkalmasak. Némethonban, hol közel négy­ezer tornaegylet létezik, minden ifjúnak elég alkalma van magát e szakban is képezni, könnyű tehát a tanerőket megszerezni. Az életerős erdő önmagát tartja fenn, s csak kevés gondot igényel. De hol a pusztában aka­runk erdőt nevelni, ott első­sorban faiskolát kell készítenünk. Ily faiskolát óhajt egyletünk képezni, erre kéri az államsegélyt. És ámbár a torna tanulók képzése legczélszerűb­­ben az egyletekre bizathazik, a­mint a birodalom Lajthápunli felében is bizatott, az ügy érdekében teljesen megnyugtatva volnánk, ha a magas kormány maga állítana fel — a porosz és szász kormányok példájára — tornatanító-képző inté­zetet. Ezt azonban a közoktatási miniszter ő excra tenni nem szándékozik. Kiderül ez egyletünk­nek adott kegyes válaszából, mert a válasz egy szó al sem mondja, hogy egyletünknek nem lenne szükséges tornatanítók képzésével foglal­koznia , és mert a válasz pén­z szűke miatt ta­gadta meg a kért segélyt, — már­pedig az ál­lamnak okvetetlenül — négyszer ötször annyiba kerülne ily intézetet létesíteni, mint a mily ösz­szeg egyletünket a megfelelő állapotba helyezen­­dőné. Mert tornatanítókat nem lehet pusztán el­méleti úton valamely meglevő tanteremben ta­níttatni ; ehhez a tornázó ifjak nagyobb száma, s ezek felvételére kellően felszerelt tágas csar­nok szükségeltetik, s az államkormánynak te­hát önköltségén kellene építenie, s tanárokat is fizetnie,azonnali tetemes beruházást és nevezetes évi kiadást igényelne. A tornázás általános behozatalának czéljából ezeknélfogva legczélszerűbbe­k tartjuk, ha a ta­nítóképzés az egyletekre bizatik, egyszersmind pedig a kért segély megadása által az egyletnek lehetővé tétetik, hogy helyiségeit m­ég e nyár folytán felépíthesse, mert a­mint előadni bá­torkodtunk, a tornatanítók csak lassan kint ké­­peztethetnek, s a rendszeres tornázás elterjesz­tése csak évek szorgos fáradozásnak lehet gyü­mölcse. Megjegyezni bátorkodunk végre, hogy szerény véleményünk szerint a képviselőház egyoldalú felfogásból indult ki, midőn kérvényünket Ex­­cellentiádhoz mint hon­védelmi minisz­terhez tette át. A tornázás ugyanis alkalma­sakká teszi több tekintetben az ifjakat a katonai szolgálatra, mert nemcsak testi erőt s edzettsé­get szerez, de az ifjakat fegyelemre, a katona egyik legfőbb tulajdonságára szoktatja , azonban a katona kiképzése, s a katonai tornázás va­lamint czéljára úgy modorára nézve is saját­ságos, eltér részleteiben, és csak ágát, illetőleg egyoldalú folytatását, képezi az általános torná­szatnak. A tornázás a neveléshez tartozik , mely­nek egyébiránt feladata a növ­endékeket minden életpályára, mindennemű polgári kötelességek teljesítésére, s így a hadi szolgálatra is előké­szíteni. Azonban teljesen meg vagyunk nyugodva kér­vényünk sorsa iránt, miután az Excellentiádnak, a magas minisztérium elnökének kezében van. Alázatosan kérjük Excellentiádot , legyen meggyőződve, hogy ez előterjesztést a jó ügy­nek szolgálni kiváltván teszszük, a­melyet újra is kegyes pártolásába egész tisztelettel s őszinte bizalommal ajánlunk. Pesten, 1868. ápril 4-én. Mély tisztelettel A nemzeti tornaegylet. Szent­­királyi Mór ss k. elnök. Dr. M­á­­l­y­u­s Aris­­tid jegyző, szombaton. Dr. Toldy Ferencz ny. r. tanár. A lyrai költészet elmélete s a magyar lyra története. d. e. 11—12-ig kedden. Ugyanazon tanár. A német irodalom őskora d. e. 11—12-ig hét­főn Dr. Riedl Szende ny. rk. tanár. Schiller és Göthe d. e. 11—12-ig kedden és pénteken. Ugyanazon tanár. Az ind-germán nyelvek összehasonlító alakta­na d. e. 11—12-ig szerdán és szombaton. Ugyanazon tanár. A szerb horvát irodalom történetének lényege d. u. 3—4 ig hétfőn és szerdán. Ferencz József ny. rk. tanár. Tót cseh nyelvtan hasonlító szempontból d. u. 3—4-ig; kedden és csütörtökön. Ugyanazon tanár. Román nyelvtan (szókötés) d. u. 4—5-ig ; hét­főn és szerdán. Romann Sándor ny. rk. tanár. Az összehasonlitó nyelvtan elemei, (gramma­tica cosparata) folytatólag d. u. 4—5 ig; ked­den. Ugyanazon tanár. A nyelvtudomány (scientiei limbei) d. u. 4— 5-ig ; pénteken. Ugyanazon tanár. A magyar nyelv rokonsági viszonyainak ki­mutatása d. u. 5—6 ig ; szerdán és szombaton. Dr. Budenz József m. tanár. Persa irodalom, névszerint Szaadi Gülisztán olvasása d. u. 4—5 ig ; kedden és szerdán. Vám­­béry Ármin ny. rk. tanár. Török olvasmányok d. u. 4—5-ig ; csütörtö­kön. Ugyanazon tanár. A török nyelv elemei d. u. 4—5-ig ; pénteken és szombaton. Ugyanazon tanár. Az olasz nyelv elméletileg s gyakorlatilag előadva d. u- ■’>—4 ig ; szerdán, pénteken és szombaton. Messi Antal ny. tanító. Az olasz irodalom története d. u. 3 —4 ig; kedden és csütörtökön. Ugyanazon tanító Franczia nyelvtan d. u. 3—4-ig; hétfőn és pénteken Colland Károly m. tanító. Télémaque olvasása és magyarázása, d. u. 3—4. kedden és szombaton. Ugyanazon tanár. A franczia nyelvtanból az eltérő formák ismer­tetése, a szókötés és a változatlan beszédrészek helyes használása d. u. 2—3-ig, csütörtökön és szombaton. Mutschenbacher Alajos m. tanító. A franczia irodalom történetének folytatása a XIX. századig. Boileau Despréaux munkáinak ismertetése és fejtegetése d. u. 3—4ig; csütör­tökön és szombaton. Ugyanazon tanitó. Franczia nyelvgyakorlati előadások d. u. 2— 3-ig. Ugyanazon tanitó. Angol kiejtés, nyelvtan, olvasmányok és irály d. u. 2—3 ig; kedden és csütörtökön. Dr. Lewis Lajos m. tanitó. Shakespeare élete és működése birálatilag és nyelvészetileg magyarázva d. u. 3—4-ig; ked­den és csütörtökön. Ugyanazon tanitó. Gyorsirászat d. e. 7 — 8 ig ; kedden és szom­baton, és d. e. 8—9 ig, csütörtökön. Jancsó Sán­dor m. tanitó. Az egyetem tanrende. (Vége.) VI. Irodalmi, nyelvészeti és nyelv­tani előadások. Magyarország irodalmi története az ó- és kö­zépkorban; d. e. 11—12-ig szerdán, pénteken és kelt a gyöngyösi honvédegyletnek 1868. évi április 19-én tartott közgyűléséből. — Freyburg Lajos m. k. őrnagy elnök. — Támár Alajos m.k. főjegyző. ____«. .. ........ . I honvédügy. Részes kiirása a gyöngyösi honvéd­­egylet 1868. évi ápril 19-én tartott közgyű­lési jegyzőkönyvének. Olvastatott az országos honvédegyletek köz­ponti választmányának 1868. ápril 4-én tartott ülési jegyzőkönyve, melyben a többi között a vi­déki honvédegyletek a f. évi május 4-kén meg­tartani határozott rendkívüli közgyűlésre képvi­selői beküldésére hivatnak fel. Olvastatott a kéti bizottmánynak ugyanazon napról felvett naplója, továbbá f. évi ápril 8-án kelt az összes honvédegyletekhez intézett nyilat­­kozványa. Perczel Mór tábornoknak a budapesti honvédegylet gyűlésén f. évi mártius 29 én tar­tott beszéde ismeretes lévén az felolvasottnak jelentetett ki, végre felolvastatott Perczel Mór tábornoknak f. évi 2-án kelt az összes honvéd egyletekhez czimzett­ nyilatkozata. Mely okmá­nyok érett és beható tárgyalás alá vetetvén Ra­dy Endre honvéd bajtárs indítványa folytán ha­­tároztatott. A gyöngyösi honvédegylet a legnagyobb kész­séggel járul azon határozathoz, mikép a vidéki egyes honvédegyletek az ország fővárosában egy központi bizottmányban választott tagok által képviseltessenek, s hogy ez által az összes honvédegyletek közötti viszony szorosabbra fű­ződvén a kitűzött czél egyöntetű eljárással köny­­nyebben mérettethessék. Ezen honvédegylet kellemetlenül lepetett meg Perczel Mór tábornok mint a központi bizott­mánynak az országos közgyűlés s igy az összes honvédek által megválasztott elnöke ama 1868. évi mártius 25 én a központi választmányi ülés­ben tett kijelen­ése által, mely szerint a központi választmányt felfüggesztette s a további ülés tartását betiltotta, annyival is inkább fájdalma­san vette ezen egylet eme kijelentést, mert soha el nem ismerheti, hogy az elnök ily absolutisti­­cus önkényes cselekedetre feljogosittatott volna, avagy hogy az elnök ily jogot gyakorolhatna, és ép azért habár fájdalommal de még­is kénytelen ezen egylet közgyűlésileg Perczel Mór tábornok úrnak a kéti választmány irányában elkövetett eljárását nemcsak helyteleníten­­i, hanem egyút­tal komoly roszalását az iránt kijelenteni. Roszalja továbbá ezen honvéd egylet Perczel Mór tábornok urnak a pesti honvédegylet gyűlé­sén 1868­ márt. 29-én mondott beszédjét, külö­nösen azon okból , hogy épen a tábornok ur, ki a központi bizottmány választott elnöke és ki magát jogtalanu a honvédek vezérének nevezi, s igy leginkább volna hivatva, sőt legjobban van kötelezve az alapszabályok szigorú megtar­tására, ezek ellenére és daczára, az öndicsőitésé­­re tartott beszédében a kéti bizottmány és elnöke közti magán és kellemetlen ügyet, múltúnk nagyszerű emlékeivel kapcsolatos s a nemzet által majdnem azonosított történelmi egyéniség Kossuth Lajos iránti kegyeletes érzelmeink mély megsértésével, a politikai térre vitte át, s nem átallotta a központi bizottmányt mellékes czélok és háttérben lappangó tervekkel gyanúsítani, s így közvetve a központi bizottmány megvá­lasztóit, a vidéki honvédegyletek képviselőit, s általáb­a az összes honvédegyleteket, a kor­mány előtt oly színben tüntetni fel, mint a­me­lyek nem az alapszabályokban kifejtett, hanem más mellékes czélokat tűztek ki, s a háttérben lappangó tervekkel foglalkoznak. Kijelenti végre ezen honvédegylet, hogy a kpti bizottmánynak azon határozatát, mely sze­­rint működését továbbra is folytatja, s mely sze­rint a közgyűlést f. évi május 4-re összehívta helyesli és macáévá teszi. Mely határozat azonnal kinyomatni, a kpti bizottmány s az összes honvédegyletekkel kö­­zöltetni, s hirlapilag is közzé tétetni rendeltetik.­­ KÜLFÖLD Török­ország. A porta Bulgáriában, Bosniá­­ban és Szerbia határán, mint értesülünk, rend­kívül fegyverkezik. Nis vára új erődítéseket nyert, noha már eddig is hatalmas védelmet nyújtott. Ágyuk folytonosan érkeznek e várba, mely körül is sánczoltatott. A város és környé­ke hemzseg a katonaságtól, melyet már nem fo­gadhatnak be a vár és a laktanyák, egy részét már vendéglőkben, magánházakban és sátor­ok­ban szállásolták el.Az összeírt redifek már behí­vattak és nagy sietséggel begyakoroltatnak. Te­kintve azt, hogy Nis igen közel fekszik Szerbia határához, természetes, hogy Szerbia sem né­zi e készülődéseket összetett kezekkel. Amerika. Az adóház képviselői előadták a vádat, Johnson képviselői a védelmet, most a bizonyításon van a sor.A bizonyítás már­is három ülést vett igénybe, márt.31-én, ápril 1-én sz án. Az eljárás csak lassan halad, mert Johnson kép­viselői minden alkalmat megragadnak kifogá­saik és óvásaik előadására és ismétlésére. Ez lévén különben is az első vádeljárás az állam első hivatalnoka ellen, az eljárás szabályai a felmerülő kérdésekhez képest állapíttatnak meg. Johnson képviselői a törvényszék elnökétől, Chase főbírótól a szavazati jogot megtagadtatni sürgették, mert nem tagja a senatusnak. Az el­nöklő főbíró szavazati jogának megállapítása hosszabb időt v­et igénybe. Az eljárás annak bizonyításával vette kezde­tét, hogy Johnson a tenure of office bilit törvé­nyesnek elismerte, kinevezéseiben maga is hi­vatkozván arra. A vád második részét Lorenzo Thomas tábor­noknak magatartása képezi, a­ki Johnson kine­vezése folytán erőhatalommal foglalta el a had­­üügy-minisz­eriumot. Stanton febr. 22-én megtud­ván Johnson tervét, számos képviselőt, katonát gyűjtött maga mellé, mint tanukat a hivatalban össze , így várta be Thomast. Ezen tanuk most mind egyértelműleg nyilatkoznak, azért elég lesz az egyiknek, Ferry michigani képviselő előadását közölni. Thomas tábornok febr. 22-én déli 1 órakor belép­e­tt a hadügyminisztérium hivatalába,­­ a jelenlevőkre mutatva így szólott : „Nem akarom az urakat háborgatni, várni fogok.“ Stanton vi­­szonza: „Nincs titkom előttük, mivel szolgálha­tok ?“ Thomas most a hadügyminisztérium át­adását követeli, Stanton pedig ráparancsolt, hogy azonnal vonuljon vissza főhadsegédi irodá­jába. (Thomas tábornok ugyanis mint főhadse­géd volt alkalmazva Stanton minisztériumában.) — Thomas nem hagyta el a termet és így szó­lott: A hadügyi tárczát az elnök parancsára kö­vetelem. Stanton : Én ped­g tagadom, hogy ön­nek jogában áll az elnök parancsára cselekedni, és parancsolom , hogy hivatalába menjen. Tho­­mas : Itt fogok maradni és nem fogom tu­rni, hogy udvariatlanul bánjanak velem. — Stanton: Mint a hadügyminiszter és mint elöljárója pa­rancso­lom önnek, hagyja el e termet, és menjen hivatalába. Thomas: Ezt nem fogom tenni, itt maradok. Stanton : Talán erőszakot akar alkalmazni ? Thomas : Attól sem félek, tisztában vagyok ma­gammal, mi a teendőm, itt maradok, és mint hadügyminiszter fogok hivataloskodni. Stanton: Azt nem fogja ön tenni, a hadügyminiszter én vagyok, és még egyszer parancsolom, menjen hivatalába. — Thomas a szomszéd hivatal szo­bába ment és az ott dolgozó tisztek között pa­rancsokat osztott ki. Stanton követte őt és igy szólott : Tiltakozom tekintélye ellen, és megtil­tom önöknek, hogy parancsainak engedelmes­kedjenek. Thomas : Én a hadügyminiszter jo­gait gyakorlom. Stanton: Az ön nem teheti. Thomas : A hivatalnokoktól elkérem a beadvá­nyokat. Stanton : Nem fogják önnek kiadni, azonnal üzenjen hivatalába. Egy másik tanú azt kérdezte Thomas tábor­noktól, mit tevő lesz, ha Santon ellenszegül. „Erőszakot használ“ — volt a felelet. „És ha Stanton elzáratja a kapukat?“ „Akkor betöre­tem.“ Ismét egy másik tanú előtt azzal kérkedett Thomas, hogy „két-három nap múlva kidobatja Stantont a hivatalból.“ Ezután azon tanúk hallgattat­ak ki, kik Johnsonra azt bizonyítják, hogy fegyveres tá­maszt akart magának szerezni, melyet adandó esetben a congressus ellen is használandott. Er­re vonatkozólag Emery tanúsága volt határozó. Ezen tbb., mint a washingtoni departement pa­rancsnoka, 1867. szeptember hava óta Mary­land, Delaware és Columbia kerületének csapa­tai felett parancsnokolt, és kinek mindjárt hiva­talba lépésekor viszályos ügye volt Johnsonnal. Ő maga az elnökkel folyt beszélgetéséből eze­ket mondja ki mint tanú . Én az elnököt 1867 sept. havában egyszerűen figyelmeztettem, hogy én — tekintve a Was­­hinghtonban és környékén elhelyezett katonai erőt — nem látom czélját, hogy mért szereztet­nék Marylandban külön katonai hatalom, és hogy nekem a szervezés módja, melyben az foganatba vétetik, nem tetszik. A nép el van keseredve, hogy a katonaság szürke (délállami) egyenruhát nyer, és hogy a confoederatio volt tisztjei által parancsn­lkoltatik. Febr. 22 én az elnök magához hivatott és azt fürkészte mit mondok én és a hadsereg az 1867. márt. 12-ki törvényhez, mely minden tisztet 2 évtől 20 évig terjedő börtönbüntetéssel fenyeget, ha a Grant hadsereg­főnök közbejöttével kibocsátott parszu­­sot nem hajtja végre vagy végre nem bújtat. Johnson többször azt monda: „Ez nem egye­zik össze az alkotmánynyal, mely engem tesz a hadsereg főparancsnkává !“ Én azt válaszo­­lom neki : Véleményem az., hogy a congres­­susi határozat minket kö , és azt hiszem, hogy a hadsereg is így gondolkozik. Én ma­gam és több társaim híres jogtudósoknál tuda­kozódtunk és azon egyenes választ nyertük,hogy a congressusi határozat ránk nézve kötelező, le­gyen az bár alkotmányos vagy nem. Wallace alezredes, ki augustus óta parancsno­ka a washingtoni helyőrségnek, tanúvallomásá­nak minden szavát vontaiva tudták kicsikarni a képviselőház vádlói. Ez csak ezeket mondá: Én febr. 22 én d. e. 10 órára rendeltettem az el­nökhöz. De csak azt tudakolta, váljon az utóbbi időben a washingtoni helyőrség kebelében tör­téntek-e változtatások vagy áthelyeztetések. Az­előtt soha sem kérdezősködött ilyesmik után , arról sem mondott nekem semmit, hogy Emery főparancsnokomtól már tudakozódott ezek után. Végül még egy távirdai hivatalnok által hite­lesíttetik azon távsürgöny, mely­ által Johnson az alabamai legislaturát Montgomeryban felbiz­tatja, hogy a congressus által megszavazott al­­kotmán­ymódosítványt vesse el. E sürgöny fel­tétele így szól : Nem tudom megfogni, mi jó származnék abból, ha ti az alkotmány­módosít­­ványt elfogadjátok, és nem hiszem, hogy a nép valami töredék pártot, mely kormányunk egész jellemét kivérni megváltoztatni, támogatni fogja. Valamennyi becsületes ember ragaszkodjék tán­­torít­atlanul azon határozathoz, hogy a külön­böző kormányközegek eredeti egymás mellé rendelésük fentartassék. Erre ismét az elnök szavazata döntötte el, hogy a tárgyalás apr. - ra halasztassék el,­­ mert 22 szavazat 22 szavazattal állt szemben. Táviratok: Liptó-Sz. Miklós, apr. 21. A liptói honvéd­egylet következő felhívást bocsátott közre : Társ­egyletek ! Tegnapi határozatunk szerint felkér­tük Vetter tábornokot, hogy a Perczel-féle központi ügy eldöntésére országos honvédgyűlés összehívását sürgősen eszközölje. Felhívunk ti­teket, hogy kérelmünkben támogassatok és párt­fogoltatok. Ili­cs, ápr­ 21. Több bécsi lap jelentése sze­rint a Pruth bessarábiai partján 40,000 főnyi lovasság részére szállásolás készíttetik elő. Ilenb­rnd, ápril 19. A hivatalos „Serbske No­­vine“ írja : Zukits miniszter Bécsben az osztrák kabinet­tel három kérdés fölött alkudozott; tudnillik , hogy Szerbia Bécsben rézpénzt verethessen , hogy a belgrádi osztrák posta szüntettessék meg s hogy a Szerbiával kötött úgynevezett capitu­­latiók töröltessenek el, azok helyébe pedig kor­szerű egyezmény lépjen. A miniszter küldetése sikeres volt, a részletek május hóban fognak megállapittatni. Az idézett lap továbbá ezeket mondja : A több évszázaddal ezelőtt kötött capitulatiók ránk nézve lealázók s erkölcsi károk forrásai voltak; azok akadályozták állami fejlődésünket és súrlódásokat idéztek elő a bel- és idegen hatóságok között ; azért örvendve nézünk azon óra elé, midőn Szerbia e nyűgtől — mely jövő­jét s önállását veszélyezteti — megszabadulhat. Fari­ć, ápril 20. Roulier (miniszter] a TM bud­­gettárgyalások befejezése után a császárra a bé­ke fentartása érdekében akar hatni s e tekintet­ben el van határozva felhasználni minden befo­lyását, hogy a háború­ pártot háttérbe szoríthassa. Paris, ápr. 20. A törvényhozó test­ülései ismét megkezdettek. Előterje­sztették a megyei utak kiépítéséről szóló törvényjavaslat, a Pária városa és a Credit Foncier közt 398 millió visz­­szafizetése iránti­­javaslat, és végül a távirati díjak leszállításáról szóló­­javaslat. Az ülés rö­vid volt, a legközelebbi ülés szerdán tartatik. A berlini orosz követ Onbr­l ismét visszautazott Berlinbe. Itte­ni tartózkodásának ideje alatt Moustiernél látogatást tett.­­•: Psiris, ápr. 20. A császár tegnap fogadta a tudományos társaságok pályázatainál nyertes írókat s megelégedését fejezte ki a megyei ilye­tén társaságok tevékenysége fölött. A császári herceg holnap érkezik vissza. Paris, ápr. 21. A mai „Moniteur“ több prae­­fectus kineveztetését teszi közzé, kik közt Li­ma rác is előfordul Lot megye részére. A császári kg. már visszaérkezett. A „Constitutionnel“ meghazudtolja a­zn híreket, hogy egy franczia követ Berlinbe utazott a Moustier és a dán had­ügyminiszter közt folyt értekezés tárgyában. I1­lorencz, apr. 21. Napoleon hg Genuába ér­kezett és már el is utazott Turinba. A porosz koronabg Turinba érkezett és a király által fo­gadtatott. London, apr. 20. A fentek elleni per megkez­detett. A walesi bg időzése Dublinban igen ki­elégítő volt. I­twyork, ápril 8. A senatusban egy javas­lat nyujtatott be, melynek értelmében­ ezután senki sem lehet kétszer elnök. Újdonságok. Pest, ápril 21. — (ő Felsége) Lónyay pénzü­gyminiszert tegnap délután 3 óra tájban magához hivatván azzal lepte meg, hogy a Lipót-rend nagy kereszt­jét személyesen nyujtá át neki, s egyidejűleg a minister fáradhatlan tevékenységéért igen leköte­lező szavakban fejezte ki legmagasb elism­­érét. — (A nemzeti casino) vasárnap ülte meg gr. Széchenyi Istvánnak végrendeletszerü évü­nne­­pét. A diszebéd negyven terítékre volt Jelen voltak a magyar ministerek is a Széchenyi nem­zetség néhány tagján s az Üdvözültnek Ödön fián kivü­l. — Az emlék áldomást gr. Károlyi György mondta, kinek Teleki Domokos és Zichy Manó grófok feleltek. — (K­á­lr­a­y Béni) belgrádi osztrák konyni átnyújtotta megb­ró levelét a szerb fejdelemnek. — („M­agy­a­r és­szakkeleti vaspálya­­hálózatún­k“" czim alatt röpirat jelent meg, mely a debreczen szathmár sziget vaspályavonal, továbbá az ebből kimenő beregszánz csap véke­­kassai vonal s ennek mellékvonalai fontosságát tárja elé. — (Adakozások) A „Hon“ kiadóhivatalá­hoz következő adakozások kit­dettek be illető he­lyekre szolgáltatás végett: Az o­sztgos honvéd­alap gyarapítására : a jolsvai takarékpénztár 20 ftot. — Az aradi vértanuk emlékszobrára: Bajusz József, a zemplénmegyei honvédegykt jegyzője, S.-A. Ujhelyről 289 ft 70 krt (melyhez a követke­zők járultak: Zempléni hiradó közölménye 149 ft, biró Sennyey Lajos 20 ft Füzesséry György 5 ft, Boronkay László 5 ft, Strausz Antal gyűjtése 30 ft, Matolay Viktor 12 ft, Viczmándy Viktor 14 ft, Kapossy Menyhért 15 ft, Csányi Gyula 28 ft 70 kt, Szirmay Tamás 11 ft. — Fü­zy Vincze Sopron­­megye szolgabirája Rábaközi Kisfaludról a 831. számú adakozási ivén egybe­gyűlt öszletet 81 ft 40 krt — Dobozy Ferencz Szabolcsról a 433. számú adakozási ivén gyűjtött öszletet 25 ftot. — Bö­szörményi László pénzbírsága fedezésére , Bony­­hádról Kimithy Sándor gyűjtése 20 ft, Gál Imre gyűjtése Szt Gálon 25 ft 60 kr, Kiss Lajos ref. lelkész gyűjtése Nagy Szekeresen 3 ft 35 kr. — (P­estmegye törvénykezési ható­sága) a megye megalakulása óta f. mártius 20-ig összesen 82810 ügy darabot intézett el. A részle­tes kimutatást közelebb hozzuk. — (Báji Patay József) a magyar közélet egyik bajnoka, kinek neve különösen a szabadság küzdelem korában lett ismeretessé, ápr. 20-án 72 éves korában meghalt.

Next