A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-28 / 123. szám

jezve , ennélfogva a szerződés és mellékleteiben használt czim­zések és területi elnevezések elfo­gadását nem ajánlhatja. Ugyanazért megnyug­vással vette a minisztérium azon nyilatkozatát, hogy ő felsége időközben legmagasabb beleegye­zését adta ahoz, hogy a szerződésben neheztelt czimek és területi elnevezések az alább elősoro­­landók­kal váltassanak fel, mely módosítások a szerződés és mellékletei szövegén a következők : A főszerződés bevezetésében ő felsége czimére nézve, a következő elnevezés „ő csász. királyi apostoli felsége“ helyett tétessék : „ő felsége az ausztriai császár és Magyaror­szág apostoli királya.“ A második bekezdés első sorában „ö császári királyi apostoli“ helyett teendő: második be­kezdésének 3-dik sorában foglalt azon szavak helyett „az osztrák monarchia államaiban“ te­endő : „ö csász. és kir. apostoli felsége mindkét állama területén. A 4 dik czikk 7 ik bekezdésének első sorában a „császári királyi“ szavak közé, az „és“ szó beszúrandó. A 21 dik czikk harmadik bekezdésének máso­dik sorában előforduló „kölcsönös értesítés“ szavak helyett teendő: „közös egyetértés.“ Az A) alatti mellékletben a czimirat második sorában azon szó „Ausztriába“ helyett teendő : „Ő cs. és kir. apost, felsége mindkét állan a te­rületére. A B) alatti mellékletben a czim­irat m­sodik sorában azon szó „Ausztriából“ helyett teendő : „Ő csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam­területéről. A C) alatti mellékletben a 2-ik §. kilenczedik sorában azon szó „Ausztr­ábian“ helyébe teendő: „ő csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam­­területén.“ A zárjegyzőkönyvben az első pont első sorá­ban ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék : „ő csász. és kir. apostoli felsége“, a második pont első sorában a „császári királyi“ szavak közé „és“ teendő. A harmadik pont első sorának azon szavai helyett : „az osztrák meghatalmazottak“ tétes­sék : „ő csász. és királyi apostoli felsége meg­hatalmazottak“ Ugyan a 3 ik pont második sorában foglalt „Ausztria“ szó helyett tétessék : „ő cs. és kir. apostoli felsége.“ A 8-ik pont második bekezdése első, és má­sodik sorában előforduló „Ausztria és az érdek­lett vámegyleti államok“ helyett teendő : „a szer­ződő felek“ ; ugyszinte a 8-ik pont utolsó bekezdésének 3-dik sorában foglalt : „az Ausztria“ szavak he­lyett tétessék : „Ő csász. és királyi apostoli felsége“ ; a 9-ik pont 5-ik alpontjának második sorában előforduló : „Ausztria és a vele“ szavak he­lyett teendő : „Ő csász. és királyi apostoli fel­sége és a.‘‘ A 10-dik pont utolsó bekezdésének első sorá­ban foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő : „Ő csász. és királyi apostoli felsége mindkét állam területén“ ; a 12-dik pont második sorá­ban ezen szó „Ausztriával helyett teendő : „Ö csász. és királyi apostoli felsége mindkét, állam­­területével továbbá a 12-ik pont 7-ik és 8 ik sorában ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék: „a csász. és kir. apostoli felsége“ ; a 13-ik pont hatodik bekezdése második so­rában előforduló „vámegyleti állam,és Ausztria“ szavak helyett teendő : a szerződő felek“ ; a 16-ik pont után mellékelt A­ minta második sorában foglalt ezen szó „Ausztriában“ helyett tétessék : „O cs. és kir. apostoli felsége mindkét állam területén.“ Végül a b) minta harmadik pontjának har­madik sorában foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő : „Ő csász. és kir. apostoli felsége mind­két államterül­ével.“ A központi bizottság ezen alaki módosítások­kal, a kereskedelmi és vámszerződést és mellék­leteit átalában, és részleteiben a képviselőház­­nak elfogadás végeit ajánlja. A központi bizottság abbeli óhajtását, hogy a czímkérdés Magyarország közjogi állását és államiságát kifejező, s minden félremagyará­­zást kizáró módon m­ielőbb szabály­oztass­ék, kijelentvén, erre nézve a kereskedelmi minisz­ter úr azon nyilatkozata által, miszerin e tárgy­ban a lehető legrövidebb idő alatt a kellő in­tézkedések meg fognak tétezni, megnyugtat­va jön. A jövőre nézve kijelenti a központi bizottság még azon óhajtását is, hogy a megkötendő ke­reskedelmi és vámszerződések, a támadható kétségek eloszlatása végett azon eredeti nyelven is, melyen köttetnek, a képviselőháznak bem­u­­tattassanak. Végül azon kérdésre nézve, minő formában nyilatkoztassa ki a képviselőház azon kereske­delmi és vámszerződés elfogadását, a központi bizottság e szerződésnek jóvágyását, s ő felsége szentesítése hozzájárult­ával utólag törvénybe igtatását ajánlja. Kelt Pesten, 1868. évi május 27-én. E jelentés már ki lévén nyomtatva, azonnal szétosztatott és a bői napi ülésre tűzetett ki tár­gyalásra. Továbbá a holnapi napirendre kitű­­zettek: még főrendek két jegyzőkönyvi kivonata, a szab. kir. városok törvénykezési költségeinek fedezése tárgyában beadott indítvány. Székely Gergely a következő interpellate intézi a házhoz : interpellatió a vagym­éltóságú magyar ki­rályi közoktatási miniszter úrhoz. Miután köztudomás szerint az erdélyi volt ha­­tárvédezredek czéljaira alapított katonai elemi iskolák még 1858-ban a különböző vidékek pol­gárainak többsége arányában, vallásfelekezetek­nek osztatván ki, a sepsi szt. györgyi „ Gränz Normal Schule“ név alatt ismeretes katonai né­met elemi iskola, a helvét hitüek illetékébe jut­tatni határoztatok, s annak tettleges átadása 10 év óta csakis az In czim alatt halogattatok, mert a római cath. püspökség az alaptőkének egy ré­széhez jogigényt formált, de a helvéthitüeknek a helyiség iránti teljes jogát nyilvánosan soha senki kétségbe nem hozta, s miután­­ ezen helyiség megkaphatása — a sepsi­szent­­györgyi — 1859-ben életbe lépett e­.reform, al­­gymnáziumra nézve fontos kérdés : szándékozik-e a nm. közoktatási miniszter úr akadály és haladék nélkül igazságot szolgáltatni oly formán, hogy valamint más ehez hasonló os­kolák még 1858 ban az illetékesnek ítélt feleke­zeteknek átadattak,úgy ezen szepsi­szt-györgyi, Gränz Normal Schule- nak helyisége (az alapze­­nére nézve talántán még függőben levő kérdé­sek méltányos megoldása előtt is) a helvét hitű­­­ek tanodái czéljaira átadattassék , hogy már a folyó év September 1-je napján kezelendő tan­évre az ev. ref. igazgatás alatti nevelő intézetek­­hoz képest alkalmaztathassanak. Pest május 27. 1868. beadja Székely Gergely Ilyefalva város orsz. gyűl. képviselője. Eötvös dr. közoktatási miniszter a jövő hét valamelyik ülésében ígéri megadni a választ. Horváth Boldizsá igazságügyi mi­niszter: Tisztelt képviselő­ház! Gáll József képviselő úr a május 4 én tartott országos ü­lés­­ben az erdélyi sajtóviszonyok tárgyában inter­pelláre intézett a minisztériumhoz. Ezen interpelláló két kérdésre oszlik. Először kérdi a tisztelt képviselő úr, van-e tu­domása a kormánynak arról, hogy Erdélyben, különösen pedig, Nagy-Szebenben a sajtó irá­nyában az előző vizsgálat, a megintés gyakorol­tatok ; és másodszor, váljon hajlandó e kormány az erdélyi sajtóviszonyokat a mai kor követel­ményeihez és az alkotmányosság igényeihez ké­pest átidomítani ? Mi az első kérdést illeti köztudomású dolog, hogy Erdélyben még az 1852-ik évi sajtó rend­szabályok vannak hatályban. E sajtó-rendsza­bályokat nem a magyar minisztérium léptette életbe, hanem átvette azokat, mint a korábbi kormányrendszer hagyományait. E rendszabályok értelmében a kormány köze­geit megilleti azon jog, hogy a sajtó irányában a megintést gyakorolják. A kormány egyes esetekre vonatkozólag soha sem adott utaslást közegé­nek az iránt, hogy a megintés eme jogával éljenek , azonban nem ve­heti rész néven a kormány sem a törvényható­ságoktól, sem pedig saját közegeitől, hogy ezen jogot mindazon esetekben gyakorolják, melyek­ben az alkotmány és a közrend érdekei azt kö­vetelik. E joghoz kénytelen a kormány egyelőre még ragaszkodni azon elvénél fogva, mely szerint nem akar fönállót lerombolni addig, míg helyé­be jobbat nem képes állítani. Meglehet, hogy ezen elv mellett még egy ideig itt ott intézményekkel kell megküzdenünk, me­lyek a kor követelményeit nem elégítik ki, de sokkal nagyobb rész volna „tabula rasa“t csi­nálni, még mielőtt újabb alkotásainkat képesek volnánk létrehozni. Hogy az erdélyi hatóságok e megintés jogával visszaélést követtek volna el, vagy hogy ezen jogot nagyobb szigorral gyakorolták volna Nagy Szek­­ben, mint Erdély egyébb részeiben, arról a kormánynak semmi tudomása nincs. Meglehet, hogy nagyobb számmal fordulnak elő e megintések Nagy-Szebenben, mint Erdély­ben másutt, mit nem tudok, de nem is akarok tagadni. Biztosíthatom azonban a tisztelt képvi­selő urat, hogy ezen esetben a megintésnek oka bizonyosan nem a kormány közegeiben és nem a törvényhatóságokban, hanem az ottani hírlap­­irodalom kezelőiben fekszik. Egyébiránt kü­lönös örömmel constatálja a kormány, hogy nemes szász testvéreink az 1852-ik évi sajtó rendszabályokat, a­melyeket eddig nyugalommal és resignatioval tűrtek, meg­unták, és hogy az alkotmányos szabadságnak egyik fő követelményét és biztosítását, a s­­i­­tószabadságot elvégre Erdélyben is meghonosí­­tatoi óhajtják. És legyen meggyőződve a tisz­telt képviselő úr, hogy szász testvéreinknek eme nézetei és vágyai a kormány nézeteivel és vágyaival teljesen találkoznak. Ennélfogva második kérdésére vonatkozólag ma szerencsém kijelenteni a tisztelt háznak, hogy a kormány már ezelőtt néhány hónappal megtette a kellő előintézkedéseket aziránt, hogy mihelyt a polgári perrendtartásban tervezett bí­rósági sz­ervezet törvény erejére emelkedik,és mihelyt a kormány tudni fogja, hogy Erdély­ben hol és hány főtörvényszék lesz felállitand), a sajtó bíróságokat azonnal életbe léptethesse és pedig úgy, hogy az 1848 ik évi 18. t. ez az es­küdtszéki intézménynyel együtt Erdélyre is ki­­terjesztessék (Élénk tetszés.) Bonis Sámuel a perrendtartás tárgyában be­adott jelentésnek kinyomatását sürgeti. Berzenczey László Horváth miniszter vála­szában nem lel megnyugvást mert nem lát aka­dályt, mely gátolná a magyar esküdtszéki intéz­­ményt egyszer­űen kiterjeszteni Erdélyre. Horváth B. igazságügyi m­­iniszter : A­­. képviselő úr engem félre­értett, ha úgy méltóztatik szavaimat magyarázni, mintha az unió törvényétől akarnám függővé tenni a sajtó bíróságok felállítását. Nem ezt mondottam, hanem azt, hogy mihely a polgári perrendtartásban tervezett bírósági szervezet Erdélyben életbe léptethető lesz, a sajtó bíróság azonnal föl fog állítatni. Egy kissé messzebb távolban van azon kor, melyben az esküdtszékek minden törvényhatóság kebelében fölállíthatók lesznek. Ez csak akkor lesz lehető, ha az esküdtszékek és a velük kapcsolatos közvádlói intézmény hatásköre nemcsak a sajtó­vétségekre , ha­nem a bűnvádi eljárásra is ki fog terjedni. Addig azonban, a­míg a büntető perrendtartás el nem készül, s míg az esküdtszék csak a saj­tóvétségek eseteire terjed ki , ily bíróságok fel­állításában kénytelen vagyok csak a főtörvény­­székek székhelyeire szorítkozni. Miuen pedig nem tudom, hogy a főtörvényszékek, az úgyne­vezett királyi táblák Érd­ömben mennyi számmal és hol fognak felállíttatni, ha most intézkedném, azon eshetőségnek tenném ki magamat, hogy ily fel­állítandó sajtóbíróságot későbben ismét fel kellene oszlatnom, a­mit örömest kikerülnék. A minisztérium a maga tervezetében a mostani főtörvényszékeket Erdélyben megha­gyatni kívánta ; azonban az országos bizott­ság nézete e kérdésre nézve a minisztérium nézetétől eltért és e bizottság azt indítványozta, hogy Erdélyben csak egy királyi tábla állíttas­sák fel. Mielőtt tehát ezen kérdés megoldatnék, most, miután ez eltérés meg van a minisztérium és az országos bizottság nézete közt, nem tarta­nám tanácsosnak a sajtóbíróságok szervezésé­hez hozzá­fogni. De ez­által a sajtószabadság­nak Erdélyben nem praejudikálunk semmit. Úgy hiszem , miután a ház minden egyes tagja pártkü­lönbség nélkül a polgári perrendtar­tás mielőbbi életbeléptetését a legsürgetőbb kö­vetelmény­nek tekinti, nincs okunk kételkedni a fölött, hogy leg­f­ölebb két három hónap alatt az új bírósági szervezet, s azzal együtt a sajtóbíró­ságok Erdélyben életbe fognak léptettetni. (Tet­szés.) Horváth miniszter : Ez­előtt néhány hónap­pal Stoll Károly képviselő úr bizonyos Lázár Sándor sikkasztása iránt szintén interpellátiót intézett az igazságügyminiszterhez. Én ezen tárgyban a fejlemények egy részéről­­ már magán után értesítettem Sz­él képviselő urat.­­ A másik részről most magán­úton szintén szerenc­­­csém lesz őt értesíteni, elvül azt tartván, hogy­­ mindazon interpellációkra,melyek nem vonatkoz­nak országos érdekű tárgyakra, hanem inkább magán természetűek, ezentúl magánúton fogom megadni a felvilágosítást, és a t. háznak csak akkor fogok felelettel alkalmatlankodni, hogy ha az illető interpelláló képviselő úr a magán után adott felvilágosítással nem volna m­egelé­gedve. (Helyeslés.) Elnök : Bónis sürgetésére megjegyzi, hogy a perrendtartás tárgyában beadott jelentés és mellékletei már ki vannak nyomatva, és a pün­kösdi ünnepek alatt ki fognak oszlatni. Tisza Kálmán. T. képv. ház ! Az igen tisztelt igazságügyi miniszterür­ azt méltóztatott mondani, hogy az inkább magán természetű kverpellániokra magán után fog választ adni, és csak ha az illető nincs megelégedve, fog a házban is válaszoló . Bocsánatot kérek, de megvallom, hogy­­ ezen eljárást renden levőnek nem tartom , mert én ugyan helyeslem és magam részéről kész is va­gyok elkövetni azt, hogy minden magánérdekű interpellációval a ház ideje el ne raboltassék , de azt hiszem, hogy ha valamely interpelláló a házban tétetett, felelni is a házban kell reá. (He­lyeslés a baloldalon.) Horváth B. miniszter erre kijelenti,hogy dics­­éretie indította őt e kijelentésre,mert nem akarta a háznak idejét magán természetű ügyekkel el­foglalni. Ghyczy Kálmán : Én se oszthatom részem­ről azon véleményt, melyet igen­­, igazságügy miniszter úr kijelentett. Mert magántárgyban is foroghat fel közjogi sérelem, és ennek meg­­bírálása nem az egyes képviselőt, hanem az egész házat illeti. (Helye­zés) Ha a t. ház megengedi azt, hogy magánügyben itt nyilvánosan interpel­­láció tetessék, a következetesség azt hozza ma­gával, hogy arra a válasz szintén itt nyilvános­ságban történjék; ennélfogva én ha most nem is teszek észrevételt arra nézve, a­mi ez esetben történt, még­is jövőre nézve igen kérem a­z­ igaz- ságügyminiszter urat, hogy minden hasonló elő­fordulandó esete­kben méltóztassék válaszát itt a házban nyilvánosan előterjeszteni. Horváth újból kijelenti, hogy ő kész minden interpellatióra válaszolni, ő az interpellatiót in­dítvány természetűnek tekinti, melyet, ha vala­ki elejt, más vehet fel és ő kész arra válaszolni. Stoll Károly miután itt nagyszerű sikkasztás­ról van szó, az az 50—60.000 ft megtérítésbről az állam részére, interpellác­ióját a ház elé tarto­­zandónak mondja, de miután az interpellátióra adandó válaszban oly körülmén­yeket kellene fel­említeni, melyek a még folyamatban levő vizs­gálatra káros befolyással lehetnének, a nyilvá­nos választ nem sürgeti. Egyébránt e kérdés végeldöntése mindenesetre a ház előtt fog meg­történni. Több tárgy nem lévén az ülés ma 12 órakor eloszlik. A felsőháznak mára (szerda déli 12 órára) hirdetett ülése nem tartatott meg. A kitűzött idő­re megjelent tagok zárt ülést tartottak. Helyreigazítás. Azon nézetből kiindulván, hogy úgy a gyorsírók mint a laptudósítók köz­léseinél, az a czélja, hogy ha mását adják annak a mi az országgyűlésén el­mondatott, nem pedig elferdítve és kihagyások által fűszerezve, jusson a közönség szemei el­é az, a­mit a képviselők elmondanak ; kénytelen vagyok felszólalni, a folyó hó 20-kán tartott képviselőház gyűlésén előadott, s a hírlapok által ferdén közlött, beszé­dem és módosítványom érdekében. Hogy írásba nem foglalt beszédeket, vagy azok kivonatait, hiányosan közleni, s erre ment­séget találni lehet,azt még megengedem, noha el nem ismerhetem, hogy erre részemről alkalmat adtam volna ; hogy azonban, írásba beadott, a jegyző által helyesen felolvasott módosítványt, lehessen úgy közleni, hogy abból, éppen oly mondat hagyassék ki, mely annak értelmét tel­jesen megzavarja, érthetetlenné teszi, alig fel­fogható mulasztás, a­mely ellen részemről ezen­nel tiltakozom. Keglevich Béla­ ,-------------------­ Tegnapi esti számunkban hoztuk a horvátor­­szági regnicolaris deputatió mérsékelt majoritásának munkálatát. Azon kikezdés végén, melyben Horvát-, Slavon Dalmátország területe körülhratik (harmadik kikezdés hátulról) kima­radt ez : „és végül Dalmátia.“ Ereded külföldi levelezés. Turist, máj. 24. (M.) A római kérdésre nézve különböznek a vélemények. Némelyek azt hiszik, hogy a csá­szár engedve Napoleon hg sürgetéseinek, az olasz nemzetnek kedvező engedményezéseket tett, s a többi közt megígérte a franczia csapa­tok minél előbbi kivonulását. A „Gazetta Pie­­montese“ szerint Dumont­e Kanzler jelenléte Ci­­vitavecchiában nem­ másra mutat, mint az abbéli előkészületekre. A „Gaz­ di Torino“ ellenben harczias előkészületeknek tulajdonítja a két tá­bornok jelenlétét, harczias hangulatúnak tartja a folyó hó 5 én tartott pápa beszédét, s nagy ese­ményeknek néz elébe, melyekből Olaszhon üdve merülend fel. Minden esetre tagadhatlan hogy az Egyház­ állam jelen helyzete az érdeklett kormányok egyikét sem elégítheti ki, várhatjuk tehát, hogy abból minden áron men­külni szán­­dékozandnak, de hogy s mikor­r­a­t csak a té­nyek fogják megmagyarázhatni. Southerland­ig a Fell vasúti társaság elnöke megvizsgálta a moncenisi pályát.Úgy hiszik,hogy kormánya által megbizatott volna egyszersmind tanulmányozni, hogy lehetne jelenleg a kérdéses vasutat az indiai posta szállítására használni ? A képviselőház megszavazta az őrletadó bé­lyeg s engedményezési törvényeket. A „Gaz. Piemontese" úgy hiszi, hogy az őrlet­adónak különösen örülhetnek az ellenőrködő gépek ké­szítői, mely gépek malmokban lesznek felállí­­tandók, s minthogy ezek, mint feltenni le­het, kül­földiek, úgy az érintett adó első eredménye egy­néhány millió kivándorlása lehet. A Velencze-Brindisi — Egyptom s Triest köz­ti gőzhajókázási társaság megkezdette utazásait, s remélhető, hogy a velenczei városok áldozat­­készsége bő kárpótlást találand a közlekedések által előidézendő kereskedelmi helyzetben a ked­vező változásban. A dohány-egyedáruság, mint a „Gaz. Prem.“ Florenczből értesül, csakugyan egy társaságnak fog átengedtetni, mely a kormánynak 200 milli­ót fogna előlegezni, s ezen összeg fedezendi az idei költségvetési hiányt. ” KÜLFÖLD, Francziaország. A „Moniteur de l‘Armee,“ Niel marsainak közlönye, Németországnak most megjelent katonai földabroszát következő sza­vakkal ajánlja közfigyelembe: A Berger és Love­ranlt könyvárusi czég rendkívül nevezetes térké­pet adott ki, mely a porosz hadseregnek elhelye­zését Németországban képletileg­ tünteti föl. Eb­ből as látszik, hogy a Francziaországhoz legkö­zelebb álló három hadtest legszámosabb és leg­gondosabban van szervezve. A német vasúti há­lózat három fő ere szög alakban találkozik, mely által a­ porosz­ tartományok határainkat fenyeget­ni látszanak. E térképből nyilván látható, hogy az éjszaki szövetség ezen három hadteste nem véletlenül a legerősebb, és legjobb szervezetű. De bár mint legyen is,ezen históriai okmány ma komoly érdekű Francziaországra nézve.“ A „Liberte“ osztja ezen nézetet, de felhasz­nálja egyszersmid ez alkalmat, hogy a kormány­ra üssön, mely oly bárgyún járt el, hogy Német­ország most s­em Francziaország mellett, hanem ellene egyesül, és hogy Poroszország Olaszor­szággal szövetkezik . Francziaország Rómában 1868-ban úgy tesz, mint Ausztria akkor, midőn makacsul Velenczében akart maradni. Angolország. Az alsóház f. hó 23-ai ülésé­ben mr. Rearden,­athlonei képviselő következő interpellate terjeszté a miniszterelnök elé : „A kincstári hivat­al első lordja megkérdezen­dő, vájjon igaz e, hogy ő felsége a királyné gyengült egészségi állapota következtében kény­telen az idény hátralevő részét Anglián kívül tölteni , s ha ez való, vájjon ő felsége kormánya szándékoznk­-e, tekintetbe véve a király­n ő egész­ségét, nyugalmát és kényelmét, valamint a kirá­lyi család, a birodalombeli alattvalók, különö­sen pedig a főváros érdekében, ő felségének azt tanácsolni, hogy a walesi lig­ő kir. fensége ja­vára mondjon le, vagy egy bilit terjeszszen elő azon czélból, hogy a walesi legő királyi fensége s a walesi lig­ő személyében régensnég állíttassék fel,, miként az uralkodónő kötelmei ennek a fő­várostól leendő távolléte alatt teljesittessenek, s hogy igy az ország, s különösen ő felsége alattvalóinak nagy kérelmetlenségei, vesztesé­gei és hátrányai, melyeket azok az uralkodónő iránti rokon­szen­vből az utóbbi hét év alatt türe­lemmel viseltek, végüket érjék.“ Bármily elégületlenség nyilatkozott is a köz­véleményben a fölött, hogy a királynő a minisz­teri világ előestéjén Skócziában ment, mind­azonáltal Rcarden Interpellátiója határozott visz­­szahatást szült, mely viharos zajban nyilvánult a házban. Elcsendesülvén a zaj, a miniszter a ház rászólásából kiindulva ezeket mondá : A ház e kérdésre adandó válaszomban megelőzött érzüle­teinek kifejezése által (zajos tetszés.) Kétségen kívül a háznak minden tagja intézhet kérdést a korona bizalmi férfiaihoz a felség állami köte­lességeinek teljesitése iránt, de ezen kérdése­ket parlamentáris kifejezések alakjában kell előadni. (Tetszés.) — Ismételt zaj és rend­­reutasitló felkiáltások közt mentegette magát a kérdést tevő, hogy neki esze ágában sem volt a királynő iránti lojalítás ellen véteni. Görögország. A görög kormány Konstante­nápolyba új követet nevezett ki Dellyanni szemé­lyében, ki a görög külügyi miniszternek testvére. Miután legközelebb három kandióta választatott meg a görög kamarába, kik mégis jelentek Athén­ben, a török követ a görög kormányhoz intézett jegyzékben állítólag tiltakozott az ellen, hogy ezek a képviselőházban igazoltassanak, minthogy Kandia török sziget és mint ilyan nem lehet kép­viselve a hellén parlamentben. Amerika. Az Egyesült­ Államokban egy hajó­hír szerint azt rebegetik, hogy a képviselőház vádló bizottsága bizonyos senatora ellen kiszán­dékozik mutatni, hogy ezen megvesztegetés foly­tán szavaztak az elnökei nem ítéltetésére.Egymás­ 8-kán kelt tudósítás szerint egy newyorki lap elég arc­átlan nyíltan indítványozni, hogy néhány re­publikánus senátor „vásároltassék meg.“ És nyíl­tan beszélik ott, hogy azon öt egész hat millió, melybe ezen négy vagy öt szavazat kerül, jól fogna jövedelmezni. A tudósítás szerint ezen in­dítványt azon adósikkasztók teszik, kik Johnson vesztegetési gazdálkodása alatt fölgazdagodtak, és kilátással bírnak,hogy azon 10 hó alatt, mely alatt az elnök még hivatalban maradna, a kia­dott tőkét uzsorakamatokkal visszatéríthetik. A „Newyork Tribune“ azon hírnek, hogy néhány senator csakugyan meg van vesztegetve, nem akar hitelt adni, huszárezrednél szolgált, s rangban legöregebb százados Jelics József neve azoknál, akik az ak­kori lapokat, és különösen Klapka memoiráját olvasták — úgy gondolom nem lesz egészen is­meretlen. — úgy tudom, hogy ő mind a békés, mind a harczias világban a maja nemében pél­dánya volt a magyar huszárnak. Veleszületett természetéből folyt, valamint az ezrednél minden a személye iránt történt önké­nyes s idegre ható bánásmódnak nem kevés veszedelemmel ellenszegülni, így a honvédel­mi harca alatt is, nemes ambitiója, és külö­nösen hazája szeretete, még kevésbé tűrhető, hogy a reá háza miatt veszedelmeket kikerülje, és a magyar ügyet — bár mely alkalommal élete feláldozásáva­ is elősegíteni ne merészelje. A nevezet tisztelt honvéd barátom a komáro­mi vár feldúlása után haza érkezvén — szüleim házánál itt Szakolyb­a, Szabolcs megyében mint éppen ide való születésű egyén, huzamosabb ide­­­ig lévén, későbben egy elvével és körülményei­vel megegyezőnek látszott állomásra felszólit­­tatott, melyet ő későbbi elhatározásánál fogva el is válalt. Tudjuk, hogy abban az időben, minden oly irományokat, melyek a honvédelmi harctban valami kitüntetést jeleztek, s a melyek a visz­­szatorlást bár­mi m­ódon is elősegítették — ma­gával harcrolni nem csak nem tanácsos, de az ak­kori policziai eljárás következtében veszedelmes is volt. Így történt, hogy Jelics József százados barátom útnak indulandó — a kezeinél levő a magyar honvédelmi harcz alatt kiérdemlett több kitüntetéseiről , előléptetéseiről , érdem­­jeléről szól­ó , az illető tábornok és kor­mánybiztos urak által kiáll­­ott bizonyítványait a szüleim házánál hagyni jónak látta, és azokat valósággal által is adta. M­i a nevezett iratokat lelkiismeretesen el is rejtettük. De annálfogva, hogy a nevezett bará­tom azokat - talán csupa szerénységből -- csak­nem tizenhét év lefolyása alatt soha meg sem említette,­­ nálunk pedig akkori sok viszontag­ságaink, több menekültekkel való érintkezéseink s ezeknek szintúgy több elrejtendő holmijeknek bajlódásai közt az izgatott állapotban által vett, és tüstént elrejtett irományok annyira feledé­­kenységbe jöttek, hogy mármost azokat, min­den emlékezetünkbe hozható helyek felkutatása daczára, nem vagyunk képesek többé feltalálni. Ennélfogva azon minden tekintetben becsesen biró irományok veszteségét, kötelességemnek ismerem a nevezett­­. honvédbarátomnak magam és szüleim nevében legalább azzal pótolni, hogy azoknak bizonyos tételét, ezen soroknak a hír­lapokban való megjelenése által a világ előtt be­bizonyítsam, s azoknak értékét legalább némely részben helyreállítsam. A kitüntetésekből ezek jutnak valamennyire eszembe: Swechátnál egy már csak két lóval és egy kocsissal hátramaradt ágyúnak, melynek egy kereke a kötél rá­teker­­­kedzése miatt nem fur ott — már az ellenség nagyszerű lovas túlszárnyalása alatt is rémü­lést idéző sűrü ágyú golyó közt való megszabadítása. A magyar határon Prellenkirchennél egy hu­szárnak a gyalogság közül való kiszabadítása mely alkalommal maga és lova több lövést és bajonet szúrást kapott,­­ Issaszegnél az ellenség ai b­ergárdájának szo­­rongatása több, fogoly ejtése és podgyász elvé­tele. Rákos Kereszturnak az ellenség torkában va­ló tovább megtartása, ugyanott az ellenségnek több ezredből válogatott — pont 12 órakor dél­ben m­eglepőleg, és az előörökön keresztül hatá­­rozottan rohanó lovassainak viszszaverése, ké­sőbben ugyan ott egy csatározás alkalmával a 60—61 -ik. zászlóaljnak a már őket kaszaboló oszt. lovaságtól való megszabadítása ; a­­ salóközi agyuattak, és ez alkalommal egy fiatal lova­­vesztett nyargancz tisztnek , B. L. A-nak golyó zápor közt való megszabadítása. — Itt egyik lova rögtön halt, a másik nagy sérülést kapott ágyú golyók által s. a. t. Bezárólag csak azt teszem még hozzá , hogy a ki ezeket tette, az másutt is és mindenütt meg­tette a huszár köteleségét. Gulácsy Imre, magam s. szüleim nevében. Távi tulok. Berlin, május 26. A tegnapi Mis. Woch.Bl. egy 14-ki kabinet­-rendeletet közöl, mely szerint a legidősb két honvédelmi korosztály, mint ta­valy is, további szolgálati kötelezettségtől fel­mentetik. Róma, máj. 25. A nápolyi király bemutatta a szent atyának a girgenti grófot és grófnét. Pars, máj. 26. Egy itt terjengő hír szerint a csász­­herc­eg tanutazást fog tenni Svájczban és Németors­zágban. A te napi „France“ tudatja, hogy a császárné augusztus hóban Islandba megy. _ Paris, máj. 25. Roucher államminiszter a múlt héten betegeskedett, de már teljes felüdülésben van, s még e hét végén visszatér Párisba. Brüssel, máj. 25. A tartományi választások eredménye ez : a kormány Lüttichben győzött, Antwerpenben és Brüggeben pedig vereséget szenvedett; az eddigi választások többnyire el­lenzéki szellemben estek ki. Madrid, máj. 25. Az aszturiai herczeg már csakn­em teljesen fellábadt. Kon­stantinápoly, máj. 26. A keresztény község elfogadásakor a szultán azt mondta,hogy azt akarja, hogy mindenki, valláskülön­dség­elii­kül vezírré lehessen. Kons­antinápoly, máj. 25. A „Levant He­rald“ szerint az egyptomi alkirály holnap ide érkezik. Péter( ír, máj. 26. Tientsínből e hó 1-re­ ér­kezett tudósítások szerint 40,000 sund fölkelő) 5 nap óta ostromolja Tientsint. Ez utóbbinak hely­őrsége 20,000 főből áll ; az ott levő európaiakat három ágyunaszád oltalmazza. A fölkelők a kör­nyékbeli falvak lakosságát mindenéből kifosz­tották. Washington, május 26. A senatus a 2 ik és 3 ik vádpont alól Johnson elnököt femení­­tette. — —----­ Nyilatkozat. Az 1848. és 49-ki magyar védharcz alatt, és annak előtte is 30-tól fogva a Würtemberg 6 ik Nyilatkozat. Eger, május 24. A Pesti Napló május 20-áról keltezett számában egy egri levél közöltetik, melyben nagy cinismus­­bal az állitatik, hogy a heves megyei balpártiak 16-án tartott értekezletén mindössze 150 ember volt jelen. — Hogy a kér­déses értekezleten va­lóban szám szerint mennyien lehettek ? ezt meg­határozni nem lehet, mert mint a P. N. tudósítá­sánál látjuk, erre nagy befolyással lehet a rövid látás. De hogy azon értekezleten megállapított s már közlött programmat, eltekintve a későbbi alá­írásoktól, rögtön 520 mond ötszázhúsz jelenlévő írta alá, s ezek között gr. Keglevich György és Gábor a mátra­járás közszeretetben álló fiai, erre nézve felhívok mindenkit,, s igy a Pesti Naplót s még az Esti lapokat is, hogy ezen sajátkezű aláírásokat, biztos meggyőződés szerzés végett, nálam minden pillanatban megnézhetik. — Legyen ez egyszersmind czáfolatul az Esti lapok május 22 én kelt számában Eger czim alatt a nevezett grófokról közlött „nem igaz“ állításokra is. Szederkényi Nándor, mint az értekezlet jegyzője. Nyilatkozat: Pétervásár, május 25. Az „Esti Lapok“ egri levelezője e lap május 22-én kelt 12- ik számú lapjában humorteljes (?) megjegyzések, vagy mint magát sok­kal kifejezi, „érdekességgel“ a hevesmegyei bal párt értekez­letét közli, még pedig olyképen, mely — hogy le­hetőleg udvariasan fejezzem ki magam az „érde­kes" ismerett­­n iránt, — visszás arányban áll az igazsággal. Nem lévén azonban c­élom a közlöttek valót­lanságát egyenként tagolgatni, közleményének azon részére térek, mely közvetlen személyemet illeti. „Ők balközép akartak maradni, hanem midőn aláírás végett körben járattuk az ívet, vették so­kan észre, hogy hisz e politikai elv egy hajszál­lal sem különb, mint a szélsőbalé, s érdekes, hogy a Keglevich grófok azon kijelentéssel utasszák el maguktól az ívet, hogy ily ultra politikai elv meg­erősítésére ne­vöké- soha nem kölcsönözik.“ Az idézett rész első felében a tisztelt levelető egész naivsággal árulja el, miszerint, nem csak hogy az értekezlet tanúja nem volt, hanem a dol­­gok okbeli összefüggése szerint a programún­ak, mely a „Hon“ 1 17 ik számában közölve volt, még színét sem látta ; ha csak azon nagy ignorantist föl nem tesszük — mit magam sem akarok hinni —

Next