A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-23 / 119. szám

Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. az* földszint Hatodik évfolyam 1868. U0-ik sz. Szombat, május 23. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten h­ázb­os hordva 1 hónapra...............................................1 frí 76 kr. 3 hónapra...............................................6 frt 26 kr. 6 hónapra.............................................10 frt 50 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Serkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1 no emelet S­zerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beigt­atási díj: 7 hasábos ily file petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések tr­ibuzori beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek, alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . 26 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, MÁJUS 22. Az uj hadszervezet kérdéséhez. Országgyűlésünk a honvédrendszeri törvényjavaslatot fogja közelebbről asz­talán látni. Katonának neveltetve, s ka­tonáskodásban töltve el életem legszebb részét és igyekezve mindég kötelessége­met teljesítni, én is hozzá­szólhatok e fon­tos tárgyhoz. Ismerem a múltat é­s látom a jelent, s e kettőből tudok következtetést vonni a jövendő körülményekre Ösmerem az osztrák hadsereg sz­llemét; ösmerem vi­téz, lovagias tiszti karát, kiknek szak­­képzettségét csak kivételekben tagadhat­ni; ösmerem tüzérségét, melynek párja alig találtatik ; ösmerem lovasságát, me­lyet elsőnek itélt a világ; ösmerem gyalogságát, mely harczias népfajokból te­lik ki , és mégis minő kevés a g­­őzelem s mennyi vereség és romlás, mit e hadse­reg annyi becsületes bajnok elérzésének 18 évi eredménye gyanánt felmutathat! Honnan e különös csalódás ? Hol a baj ? A vezérletben nem lehet, mert ha a múlt­nak hős vezérei mind feltámadtak volna sem nyerték volna meg a sadovai csatát. Mi hát az ok. Tán az egyenetlen felfegy­­verkezés. Ez ok ugyan — de én láttam m­­ár egyenetlenül fegyverkezett sereget verekedni, s ámbár nehéz volt megállani kováspuskáinkkal a Grüntz Jäger Stutzok sorainkat ritkító tüzelése ellenében, de azért mégis győztünk. Miért győztünk mi és nem ők, midőn mi sem voltunk jobb katonák, de roszabbul voltunk fegy­verkezve mint ők? Azért, mert minket lelkesített a tu­dat, hogy szentesített törvényeinkért, ha­zánkért ontjuk vérünket, bennünk volt a szellem, mely biztosítja a győzel­met, melyet nem biztosíthat sem a Dinstre­­gulamentum, sem z Abrichtung. A katona már megszűnt gép lenni , csak úgy viv lelkéből ha a közvélemény mellette van , — az utolsó kunyhótól — a legpompá­sabb palotáig hangozni kell a szózatnak : Hazáért! királyért! szabadságért! külön­ben nem győzünk többé, mert kelletlenül, csak muszájból verekednénk, s veszve vagyon azon monarchia, mely a fegy­verzett nemzetben ellenséget — nem a haza és szabadság védőjét tekinti. Meg kell teremteni a szellemet, mely nem volt az osztrák hadseregben Sa­­dovánál , de e szellem nem fog létre jö­hetni soha a közös hadseregben. E szel­lem — Magyarországot illetőleg — csak úgy állhat elő hazánk és királyunk szol­gáltjára, ha honvédseregünk nem ol­­vasztatik közös hadseregbe. A katonát az országban csak önállásunk érzete kedvel­­tetheti meg. Nem gyűlölöm én a közös hadserget sem tiszteit, sőt tisztelem,­­ de egy oly rideg köz­fal építtetett 18 év óta köztünk a rendszer által, hogy azt ledön­teni erő nem képes. Csak az idő szedheti szét, pedig nekünk veszélyes várni, mi­dőn az európai háború perczenként kitör­het. Mostani szellemmel felállított hadse­reg a legjobb akarata mellett sem lesz elegendő megfelelni feladatának , de ha seregünket magunk szervezzük és állítjuk a király vezérlete alá, akkor e sereg oly lelkesülten fog vivni az osztrák hadsereg oldala mellett, mikép nem lesz okunk félni a muszka terjeszkedéstől. Az országgyűlés alatt egy törvényja­vaslat sem érdekelt tán annyira mint a honvédelmi , még a pénzügyminiszteri sem, noha ez egy kissé muszkás — és törökö, mert bezárással fenyeget,­­lát­szik, hogy nem mulatott a miniszter úr a szebeni apáczák kolostorában, mint fo­goly, mert akkor bizony kihagyta volna a börtönt, na de legalább vasra nem tétet , azért köszönetet szavazok.) Kérdezheti valaki, mért nem akarja éppen az, a­ki so­káig osztrák tiszt volt, a nagy közös ár­mádiát? Erre nagyon könnyű a felelet , éppen azért, hogy oly sokáig osztrák , de magyar, még inkább székely katona voltam, ismerem az ármádiát. Egy 300 éves ármádiának rendszerét megvál­toztatni kell más 300 év, mert a deák mondás szerint : quo semes imbuta est recens servabit odorem testa diu. Egy alakulandó hadsereget ellenben a kor igényei szerint rendezhetni. — A mi a rendezés czélszerü részleteit illeti — ahoz is hozzá szólok annak idejében. Mert csak nem honvéd ezered volt, melynél 14 éven át szerencsém volt szolgálni — s annak minden minutiáját betanulni kötelességem­nek tartom. S adja Isten, ne kerüljön többe, ne legyen különb a mostani se­­reg, mint azon három székely gyalog — és egy lovas ezered, mely utóbbiban, mi­dőn 1837-ben áttétettem bele mint tiszt, még a porosz,és későbbi franczia háborúból 1 Terézia keresztes 10 arany — 27 ezüst medáliás vitézek éltek. Miniszterelnö­künkről felteszem, hogy a honvéd sereg felállítását éppen azon az alapon óhajtja mélyen én, é s a felállítandó hadsereget csak a magyar király, és a honvédelmi miniszter alá kívánja helyezni ; de előbb a szervezés elve iránt kell tisztába jön­nünk. S ez szoros kapcsolatban van a máso­dik fő tekintettel a költségvetés­sel is. A terv kivitelére ugyanis sok pénz kell s ezt kiteremteni aligha képes lesz a pénz­­ügyminiszter úr, a törvényesen elvállalt óriási terhek mellett. De ha a szervezés elve jó s alkotmányunk kívonata sze­rint rendeztetik honvédelmünk, akkor se­gítve lesz a költségen is, mert a kö­z­ö­s se­reg leszállítása (s illetőleg megszüntetése) ált­­ az új védelmi rendszer költségeit nálunk is, Ausztriában is fedezi a rendes budget. Feltéve azonban, hogy az átalakítás csak fokozatos lehet, kezdessék meg felé­ben s a 12 huszár ezred közül, mely most a közös hadseregben van, 6 ezred adassék át a honvéd seregbe s vele a költségvetés illető összege is, mely — hogy a dolgon rövidítsünk — egyenesen a quota öszvegből vonathatnék ki. Ha­­sonlólag tehetni a gyalogság és tüzérség s más osztályok kérdésében is. Tudom én, hogy van akadály, s hogy azon leszállí­tás és áttétel által a közös hadseregben sok főtiszt számfelettivé válnék, s igy nagy megelégedetlenség támadna sokak­ban, de a kérdés az, váljon ezen főtisz­tek elégedetlensége veszélyesebb-e a kor­mányra,dynastiára és monarchiára nézve a népek elégedetlenségénél. A főtiszt urak, ha a körülménynek követeléseit megérteni kép­esek, alkalmazkodhatnak a változott helyzethez s ekkor nem is vesz­tenek semmit, mert akár az osztrák csá­szárnak, akár a magyar királynak teszik le esküjüket, egy uralkodónak kötik le hűségüket­, s ha Magya­országot védik, védik a Lajtántúli tartományokat is. S mig egyrészről nem derogálna egy volt osztrák katonatiszt urnak sem, ha többé nem osztrák, hanem honvéd tiszt — úgy, más részről, az alakulandó seregnél szol­gáló kitanult tiszt bizonyosan jobban tud­ná érvényesíteni hadi tudományát s élő­ménytele biztosabb lenne s csak egyéni magatartásától s jóviseletétől függne. Háború esetében pedig a vezér — kö­zös uralkodónk alatt az lesz,akiben a király bízik s aki arra való. Számtalan arra már a példa. Bem tábornok lengyel volt, vezetett bennünket, s adná Isten, hogy sok oly nagyszerű vezére legyen mind a honvédseregnek, mind az osztrák­nak. De a ve­zér nem minden. Bem egye­dül ezereket pótolt, de ő sem pótolt s nem pótolhatna mindent. A katona nem csu­pán gép többé, hanem honpolgár és em­ber is. Nem értem én az által, hogy a ka­tonai subordinatio megcsonkittassék — sőt a legmagasabb poletra akarom azt állí­tani, — akarom, ho­g­y subordinatio lel­kesülhessen is. Mindezek kivitelére kölcsönös bizalom kívántatik kétségtelenül ; — bizalom urunk,királyunkban nemzetem iránt; biza­lom nemzetünkben fejedelméhez — biza­lom az osztrák hadsereg részéről irá­nyunkban s létesítendő honvédseregünk irányában, és viszont — bizalom Pest és Bécs közt. A 18 évi iskola eléggé meg­mutatta, hogy hova visz egy erőszakos kormány. Ideje okulni azoknak, kik ben­ne hitték rejteni az erőt, biztosságot és diadalt. Mi csak szenvedtünk alatta. De ha a bizalom nem létezik é­s csak fél rendszer volna szóban, akkor maradjon inkább a régi, a­­ míg lejárja magát végkép menthetetlenül. Mi várhatunk , el­lenben fél rendszerrel, csekély concessiók­­kal összetörjük a régi tanult hadserget — a leendő pedig halva fog születni. Köte­lességemnek tartottam a­z önvédelem elő­terjesztése előtt a tárgy körüli nézetemről ezen soraimat koczkáztatni , é­s örven­denék ha szerencsés lehettem volna meg­gy­ő­zi, főleg a közös hadseregben szol­gáló tiszt barátaimat, hogy a magyar hadsereg szervezete által nem vesztené­nek semmit sőt nyernének sokat : bizal­mat, szívélyességet maguk iránt, lelkesü­lt vezetésük s a zászló iránt, hitet a győ­­z­elemben, ha kitör a háború, s tekintélyt a trónnak a világ előtt béke idejében. Szentkereszti Zsigmond: Néhány szó az erdészet érdekében. Időszakonként czélszerű leend egy kis rövid szemlét tartanunk azon mozzanatok felett, melyek szakmánk az erdészet sphae­­rájában felmerülvén. Általában mindenkit, de főleg bennünket erdészeket közvetle­nül és tüzetesen érdekelnek ; nem külön­ben legalább is fővonásokban érintenünk azon szükségleteket, melyek e vonatko­­zatban naponként jobban és jobban elő­térbe nyomulnak. A kulturális viszonyok rendszeres fej­lődése, és tudományos művelődésében ha szakmánk az erdészetnek jelen álláspont­ját tekintjük , öröm­teljesen jelezhetjük azon fokozatos haladást, melyet néhány év óta tett, és nagy mérvben tesz folyto­nosan ! Tagadhatlan, hogy Divald és Wagner uraknak, kik a kezdeményezés nehéz út­ját megtörték, a legtöbbet köszönhetünk, ők voltak a magyar erdés­zeti lapok meg­alapítói, melyek hogy nem kis hézagot pótoltak a magyar irodalomban, minden szakember hízelgés nélkül bevallja. Ők adtak lendületet azon korszerű eszmének, mely az országos erdészeti egyletben nyert kifejezést, czélul tűzvén ki magának az erdei culturát a tökély azon színvonalára emelni, mely hazánknak egy oly jelen-­­­tékeny jövedelmi forrást nyitand, melyet a mult időkben, habár mindig megvolt az alap, — a sokféle hiányok miatt, mégis kénytelen volt nélkülözni ! — Ennek kö­szönhetjük azon többféle újabb irodalmi termékeket, melyek a magyar erdészet­nek is valahára egy jobb jövőt látszanak biztosítani, mely szerint talán többé már nem fog azon félszeg ely uralkodni, mely csupa elfogultságból, a német, különösen a cseh erdészeke­t felettünk előnyökben részesité. Az erdészeti lapokban, Divald és Wagner urak kezdették tüzetesebben tárgyalni, s a birtokos osztálylyal felis­mertetni azon gazdag érdekeket, melyek­kel nagy kiterjedésű rengetegeinkben a természet hazánkat oly dúsan megál­dotta. És erdőségeinkre, melyek 1,660,000 lánczolatban terjeszkednek hazánk hegyes és sík vidékein egyaránt, — csakugyan méltóbb sors várakozik azon közel jövő­ben, melyben közlekedési közegeink a vasutak, a szükséges arányban kiépítve, az erdők productumait is nagyobb meny­­nyiségben fogják igényelni. Ha visszatekintünk a múlt id­őkre, lát­ni fogjuk, hogy hajdan erdei terményeink­nek alig volt értéke, azért is sok ember ekkorig, különösen a gazdaság és föld­műves osztály, azt vélte, hogy az erdők nincsenek másra teremtve, és rendeltet­ve, mint pusztításra. Sok helyütt, de kü­lönösen egy nagy kiterjedésű papi birto­kon láttam, hogy a három éves sarjerdő­­ben a juhász nyájserege után furulyázva andalgott, épen oly időszakban, midőn a fejlődési képesség beállott. Ma egy rész­ben az erdőpusztítások a tagosztályok következményei. — A nép, ha csak szi­gorúan nem korlátozzák, addig míg ura­dalmi erdőt lát, a magáéból mindenesetre szántóföldet fog csinálni. De fájdalommal kell registrálnom,hogy e mellett némely uradalmak, és birtoko­sok részéről is csak ily eljárások történ­­­­nek, mintha azon boldogtalan vélemény-­­­ben élődnének, hogy Ő velük az emberi-­­­ség is kihal, mely szerint nincs szükség­­ többé semmiféle utódnak successiv örö­­ködésre. A mult évben Vesz­prém és Zalame-­­­gyén utaztam keresztül; valóban elbo­­­rult lelkem, midőn felületesen szemügyre­­ vettem azon pusztításokat, melylyel mind i­den, de minden számítás vagy beosztás nélkül a fiatal, s a középkorú erdők épen­­ úgy, mint már a korukat elértek egyaránt devastáltattak ; ezen kezelés már Somogy­ban is kezd élni. De minthogy erdőt könnyen, vagy rövid idő alatt előteremteni nem lehet, azért az ily devastátiók ellenében lezárulást sürge­tünk­­ és Irákoi törvényeket óhajtunk, melyek teljes szigorral gátolják, és aka­dályozhassák meg ezentúl okszerűtlen pusztítását rengetegeinknek. Nem külön­ben szigorú törvények állíttassanak egyes magán kártevők ellenében is , mely nél­kül alig lehetséges az annyira elterjedt erdei lopásoknak gátat vetni. Itt eszmecsere utján megemlítjük a va­dászati jogot is. — Hazánk ennek előtte hires volt a mindennemű vadak sokasá­gáról. — De mainap egészen másként áll a dolog ! —É­s e vonatkozatban még roszabbul fogunk állani, ha a regálék rendezésével az eddigi tilosok is egy újabb devalvátion menendnek keresztül Ha méltányos, de egyszersmind bölcs törvények nem állíttatnak fel, úgy min­denesetre, tekintve a lábra kapott fékte­len szenvedélyt, pár évtized után csak is a vadas­kertekben, s a szigorú nagy tilo­sokban fogunk vadat találhatni. Átalában tudjuk azt, hogy az úgyneve­zett vasárnapi és piaczi vadászok,­­semmi­féle időszakra nem tekintenek. E mellett a tagosztályok következté­ben jogot tartván, folytonosan csusszák a mezőket, s barangolják az erdőket, s még csirájában, vagy fészkében semmisítik meg a vad tenyészhetését. Szerény véleményünk és meggyőző­désünk szerint e bajt főleg a következő alapon háríthatjuk el : a) ott hol a­ tagosztályok már megtör­téntek, a községnek jutott rész adassék ki vadászati haszonbérbe; b) ha­bár a 48-diki törvények demokra­­tikus alapra fektették, fegyvertarthatási joga minden jellem nélküli embernek még­se legyen, már közbiztonsági szem­pontból sem. Azonfelül ha fegyvert min­den ember tarthat, úgy minél előbb állí­­tassék fel az újabb vadászati törvény, mert most már minden éjjel minden egyes vadra lesbe állanak ki, mig­oroz­va azt el nem ejtik; c) a vadászati idő­tartam szabassék meg szigorúan. d) Szigorú hatósági felvigyázat legyen a piaczokon, nem különben a fogadók­ban. Valamint kiszabott büntetés azokra, kik tilos időszakban ejtik vagy fogják el és bocsátják áruba a nemes vadakat. Azért az újabb vadászati törvényt óhajtva várjuk ! Neuszidler, a somogymegyei érd. egy. jegyz. Akármely oldalról nézzük Magyarország jelenlegi állapotát , mindenünnen azt látjuk, hogy ez nagyon nyomorúságos állapot. Mert az, hogy­­hazánk már roszabb sorsban is volt, mint a­milyenben van ma, csak nem vi­gasztalhat bennünket, annál inkább nem, mert már most is fájdalmasan érezzük, de egész nagy­ságában ma­jd csak a jövőben fogjuk ismerni , mily roppant áldozatok árán jutottunk e kissé rjobb­ sorshoz is. Szép szóval, szép frázisokkal dicsérgethetik a hivatalos és fizetett lapok derűre borúra a közös ügyes kormányt, de hogy méltó a dicséretre, arra egyetlen tényt sem hozhatnak fel, hanem igenis felhozhatunk százat, az ellenkező bebizonyí­tására. Beust külügyminiszter nem különben két tár­sa a közös had és pénzügyminiszter, midőn a delegátusok a hadi költség óriási nagysága ellen felszólaltak, azzal hitegettek bennünket, hogy ez csak átmeneti természetű, ideiglenes, és jövőre a honvédelem czélszerű rendezése folytán a nép válláról levétetik e nagy teher, s azon összeg, mely eddig túlságosan a hadseregre pazarolta­tok, más, az ország javát, anyagi vagy szellemi jólétét előmozdító czélokra fog fordíttatni. Hanem ez csakis hitegetés volt. A kormány­férfiak ott Bécsben értik annak mesterségét,mint lehet a népet orránál fogva vezetni. A napokban Kuhn közös hadügyminiszter egy kimutatást terjesztetett a reichsráth elé a rendes hadsereg jelenlegi állásáról. Ez a kimutatás meg­magyarázza, mint értet­ék a bécsi miniszterek az életbeléptetendő reformot a hadsereg kérdé­sében. Jól mondták a miniszter urak a delegációk tárgyalásai közben, hogy a mostani rendszer ideiglenes, hogy újra fog szerveztetni a hadse­reg , de aztán az oly szervezéstől, mint a­hogy most szervezi Kuhn hadügy­miniszter,óvjon meg a végzet min­den népeket. Mert ha az eddigi osz­trák katonai rendszer csak a bukás szélére vitte a monarchiát, úgy a mostani a bukás mélységes fenekére viendi kétségtelenül. Az osztrák hadsereg mai napság a tartalék­kal együtt 701.623 emberből áll. Ehez a közös hadügyminiszter 97,340 újonczot kér, 56,548 embert reichs­uthtól, 40,792 embert a magyar korona országaitól. Állni fog tehát az osztrák hadsereg 798,963 emberből. Ez még nem elég a hadügyminiszternek ; ő azt akarja, hogy az osztrák hadsereg 985,825 emberből álljon, de minthogy ennyi embert egy évben össze nem ujonczoztathat, számítása sze­rint három év fog épen szükségeltetni, hogy a fentebbi számot teljesen betölthesse. Vájjon ily tervekkel akarnak-e a népek ter­hén könnyíteni ? Gyönyörű jövőnek nézünk eléje. Majdnem egy millió katonát tartani ! Egy millió embert elvonni a munkától s egy millió ember eltartá­sát róni az adózó népre. És ránk nézve kétszeresen szomorú állapot. Mert a rendes hadsereg egységes és osztrák ma­radván, Magyarország fiatalsága idegen hadse­regbe, idegen földre czipeltetik. Háromszáz­ezer magyar fiatalnál tö­bb lesz szüntelen az osztrák iskolába, hol nincs más tan : a jogtiprás és sza­badság elnyomás tanánál. Tíz évig lesz kénytelen a magyar fiatal­ember ez iskolába járni és még azt kívánják tőlünk, hogy lelkesüljünk az ily állapot felett. A közös ügyes politika megindultával azzal kecsegtettek bennünket, hogy a Magyarország­ban és az osztrák tartományokban behozandó honvédelmi rendszer által részben szükségtelen­né lesz a roppant költséggel járó hadsereg tar­tása. Hanem most már azt mondják erre az úgy­nevezett „katonai tekintélyek", hogy nem megy az oly hamar, ők gyorsan és szaporán sohasem tudnak elvégezni semmit; nekik mindenhez idő, hosszú idő, nekik mindenhez egy örökkévalóság kell. Nem annyira idő, mint erély és akarat kell oda uraim ; hol ez megvan, ott van idő is. Csak lassan és minden meglesz ! halljuk a túlsó oldalról zengeni, de az ily jelszó nekünk sem vigaszt sem megnyugvást nem ad. A tehe­tetlen húzza magát párnái közé, de ne akarjon oly országban szerepet j­tszani, melynek élet­föltétele az előrehaladás. Emlékirat. A fe­ls­ő-m­a­gyar­or­szági — Gömöri — iparvasút ügyében. (Folytatás.) Ezen tételek szerint a nyersvastermelési árak a következők leendőnek : Murány s Rozsnyó vidéken faszénnel s koksz­­szál olvasztott egy mázsa nyersvas termelési ára : Faszénnel: összesen egy mázsa nyers­­vas költsége..........................1 ft 94­4 kr. Kokszszál: 271 mázsa vaskő Rozsnyón- Dobsinán 13 krjával, 32­12 kr. 140 font koksz helyben Osztrauban 35 kr javal, 49 kr, 120 font koksz szállítási ára a vasúton 56 krral, 67 kr. Munkabér 10 kr. Anyagok és régie 30 kr. Össze­sen 1 mázsa nyersvas költsége 1 frt 88 V2 kr. Nyersvasunk átlagos termelési ára Gö­mör­­ben és Szepesben az osztr­aui koksz használata mellett, tehát a 2 frtot felül nem fogja haradni. Nem maradt most egyéb hátra, mint bemutat­ni, hogy a nyersvas ezen ára mellett finomított vasunk a külföldi vas versenyét kiállani képes leend. A szepesi és az összes gömörmegyei nyersvas részint a diósgyőri, részint a síjó­völgyi ózd­­nádasdi, részint pedig a Salgó Tarjánban lévő barna kőszéntelepek mellett fennálló és építendő hengergyárakban fog finomíttatni. A szepesi nyersvas csoportozat Kassán és Miskolczon át Salgó Tarjántól mintegy 27, a rozsnyó dobsinai átlagosan mintegy 12 és a mu­rányi hasonlókép 12 mföld távolságra esik. Ha tehát a termelendő 6000000 mázsa nyersvasból a Szepességre 2000000 és a gömöri csoportoza­­tokra 4000000 mázsa termelése biztos kilátásba helyeztetik, a diametrális szállítási távolság a sajó-völgyi és a salgó­tarjáni kőszéntelepekhez 17 mérföld, s 1 mázsa nyersvas szállítási bére 23 kr leend. E szerint egy mázsa finomított vas termelési ára a fennebb említett kőszéntelepek melletti hengergyáraknál a következő leend : 133 font nyersvas az olviszdánál 2 f­­ával 2 ft 66 kr, 133 font nyersvas szállítási dija 23 kr.­­f­ival 31 kr, 5 mázsa barnakőszén átlagosan 12 krjával 60 kr, munkabérek 90 kr, anyag és regió 30 kr, összesen 4 ft 77 kr, vagyis kerekszámban egy bécsi m. finomított vas termelési költsége leend 4 ft 80 kr, oly ár, mely Poroszország fino­mitott vasainál 80 krral olcsóbb és e szerint ki­viteli kép­eséggel is birand. És itt ki kell emelnünk, hogy ezen bebizonyí­tott kiviteli képessége mellett a termelési 6 000.000 mázsa mennyiséget csekélyre tettük, mert ez esetben finomított vastermelési képessé­günk a belfogyasztás által szabott korlátokon túl is jelenleg ki nem számítható magasságra is emelkedhetik, a­mint ezt Angolhonban és Bel­giumban is tapasztaljuk. Ezen emelkedés annál biztosabb, minthogy vaskőtelepeink dúsgazdagságában egy roppant terjedelmű vasipar alapját bírjuk. Kísértsük meg vasiparunk localisatióját a­mint ez a rendelkezhető fatüzelő anyag e­­ vasérc­ek helyiségei által kijelöltetik, megállapítani,hogy egyrészt feltüntessük a vasipar által értékesí­tendő erdőterületek mennyiségét, és m­ásrészt a forgalom kiszámítására is biztos alapot nyer­hessünk. A tervezett iparpálya hálózatába bevont s vasiparunk által felhasználható erdőterületek a következők: — Gömörben 338,000 ; Borsodban 150,000; Tornában 68,000; Nógrád megye, Fü­lek— Losoncz járásában 86,000; Zólyomban mintegy 300,000 catastralis hold. A szepesség erdőterülete nem számíttatik azért, minthogy ennek a kassaoderbergi vasút közvetítése mellett felvett 2.000.000 mázsa nyersvas termelése mint biztosnak tekintetik. A fennebb előso­dlt erdőterületek összege 942.000 catastralis holdra ér egy évi fa lövedé­ke a catastralis és magán érdekekben törtét több becslések szerint 0. 7. bécsi élet egy holdra számítva 679,000 b. ölre rúg. Az elősorolt területek népesség száma 486,000 lélek, s minthogy Gri­ner erdészeti tanácsos ki­­számítása szerint Gömör megyében a vas partól külön házi használa­ta minden lélek után egy fél b. ölfa esik, a fennebb kimutatott egy évi fanövedékből mintegy 243.000 b. öl levona­dó, maradna industriális használatra mint­egy 436.000 b. öl. Hogy ezen vasipar által igénybe veendő fa­mennyiség emelkedni fog, azért is bizonyos, mert e vidékek a vasút segítségével házi és egyéb gyári szükségleteiket az olcsóbb ásványszénnel fogván fedezhetni, a drágább fatüzelő anyagot iparunknak szolgáltatják át. 436,000 b. öl fából vagyis mintegy 1.741,000 m­. faszénnel 1.900,000 mázsán felül, vagyis 2.000,000 nyersvasat lehet kiolvasztani, 9­ font faszenet 1 mázsa nyersvasra számitva. Habár a fatüzelő melletti nyersvas termelési 2­ mázsa vaskő a vasútnál 16 kraj­­czárjával.................................... 40 kr. 2,1 „ „ vasúti szállítása 17 krjával ..........................................4254 kr. 90 font faszén 100 font 80 krjával 72 kr. Munkabérek........................... . 10 kr. Anyagok s regie...............................30 kr.

Next