A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-30 / 125. szám
125-ik sz. Szombat, május 30. Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. Mdszint. Hatodik évfolyam 1868. Előfizetési díj: Posfián te Idve, vagy Bmlapaslen hAzho», hordv® 1 hónapra............................................. frí 75 kr. 3 hónapra ..... 6 frt 26 kr. 6 hónapra..........................................la frt 50 kr. Ab Estilajpal együtt, egy hónapra 2 frt — kr Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Ab Estilajpal együtt félévre . 12 frt — kr. Ab eltínt ’!és az év folytén mimion hónapban megkeedlete, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számíttatni. Himlőn ánzsárulást hármonisitva kéretik beföldalni. Szöveeszlési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-sö emelet. Szerkesztő Irása : Magyaritcza 8 dik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beigtatftsi díj: 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért 26 kr. MTI Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés A „HON" szerkesztő és kiadó hivatala. A M. U. május 29-ki száma úgy véli, hogy no most ugyancsak ráolvasott Jókaira, a mert az „az osztrák hadsereget, a magyar alkotmány fenyegető rémét“ még szaporán akarja. úgy látszik, hogy M. U. nem annyira Jókait, mint a közönséget tartja „együgyűnek,“ mert fölteszi róla, hogy nem értette meg, ami Jókai czikkében eléggé érthetőleg ki volt fejezve, hogy itt nem osztrák hadseregről, hanem tisztán és világosan „magyar tisztek alatt álló magyar seregről“ van szó. Ezen a téren épen a Magyar Újság választotta magának a roszabb positiot, mert ő kívánja az osztrák cs. kir. hadsereg, leszállítását tehát megtartását, míg Jókai igen világosan a magyar hadseregnek a magyar kormány és országgyűlés rendelkezése alá bocsáttatását sürgeti. — Ennyire menni a világos hamisitásban csakugyan nem volna szabad egy tisztességes hírlapnak ! PEST, MÁJUS 29 A vámszerződés lehető áldása. A vámszerződés elfogadtatott mindkét ház által ssimius első napjától kezdve törvényesen kötelező erővel fog bírni „a magyar korona országaira“ nézve is. Jótékony és káros oldalait kimutatja majd az idő és tapasztalás. Jelenleg leginkább azért vagyunk vele megelégedve, mert általa a háborúellenes elemeket látjuk gyarapodni. Kétségtelen ugyanis , hogy a béke annyival biztosabb két vagy több állam közt, minél számosabbak azon érdekszálak, melyeknek megzavarása és elszakítása viszonyos károsodással jár. Anglia és Francziaország közt soha sem volt oly békés és bizalmas a hangulat, mint azóta, a mióta megköték együtt a kereskedelmi szerződést, mely által a franczia és angol érdekek anyagi szálai annyira összeszövődtek, hogy a barátságban élés mindkettőre nézve szükséggé vált s a hagyományos ellenszenv kitörését naponként lehetetlenebbé teszi. Ha a vámszerződés, mely egső részről Poroszország s más részre, Ausztria és Magyarország közt épen most lép érvényre, a szerződő felek egymás iránti érzelmeire hasonló befolyást gyakorland, akkor be lesz bizonyítva üdvös volta az érdekelt államok népeinek mindenikére nézve, s ezen bizonyíték által szilárdulást nyerend egyszersmind a kölcsönös óhajtás is, hogy Németország és a magyar királyság közt meg ne zavartassák azon béke, melytől a szerződés jótéteményeinek minden irányban elágazó élvezhetése függ. Üdvözöljük tehát e kötést, mint szövetségest a háborúba vitethetés ellen, s elvárjuk kormányunktól, hogy a (fájdalom közös) külügyi politika idomítására e kötés hasznot igérő természetének értelmében gyakoroljon erélyes befolyást, s ne adja soha szavát azok támogatására, kik Ausztriát és Magyarországot III. Napóleon hadi terveinek részére törekednek csábítni vagy ijeszteni, a cesarismus érdekében, egy vagy más szin alatt, Németország ellen. S ha komolyan kötik e vámszerződést s valóban reményük annak áldásait látni, akkor a hadsereg létszámának nem szaporítása, hanem leszállítása mellett buzgólkodjanak. Csernátony: Azon igazságokat, melyeket ezen lap hasábjai hoztak, a közös ügyekből ránk háruló veszedelmek megvilágítására, nekünk is jó, sőt szükséges, ismételni, mégpedig annyi formában, hogy abból jusson minden fajtája közös ügyesnek. Én csak is két pártra,illetőleg két fajtára, oszthatom fel a közös ügyeseket. Az egyiket azok képezik, kik egy jobb falaiért eladják magukat; a másik fajtája pedig azon jóhiszeműekből áll, kik elhagyták magukat ámitatni, mert nem volt előttük oly fontos fentartani egész épségében az ország független önkormányzatának jogát, mint az anyagi értek, mit felvirágoztatni gondolnak a közös ügyek bőséges üvegházában. Valóban csak gondolnak, mert e gondolat nélkül nem is lenne semmi mentségük az alkuért, melyet megkötöttek a nemzet jogainak megszorítására. De, hogy mennyire csalódnak azok, kik azt hiszik, miszerint önállóságunk feladásáért más előnyökben részesültünk, azt bebizonyíthatni példával,melyből meg,láthatják a közös ügyekből hasznot váró hazánkfiai, hogy nem csak hogy nem nyert anyagi érdekünk, de még arról is lemondtunk, hogy jövőben azt javíthassuk, s magunk lehessünk kovácsa boldogságunknak. Tegyük fel, hogy a minisztérium, különösen pedig a miniszterelnök és a pénzügyér olyan két erélyes férfi, kik a nép sorsát igazán szívükön hordják , s többre becsülik a nép áldásait, mint a nagy czímeket és érmeket ; és inkább a hon boldogságáért, mint a „nagyhatalmi állásért“ küzdenek : mit tehetnek a közösügyi alapon? A deficit megszüntetésére nem az a fő feladat, hogy az állam jövedelmét új nemeivel az adóknak, vagy pedig szabályozásával a már meglevőknek, növeljük, de hogy a kiadásokat szoros föl vigyázat által csökkentsük. Az igaz,hogy az utóbbi mód dologgal jár, s nehéz, míg ellenben semmi sem könnyebb, mint formálni az adónemek theóriáját és oratiót tartaniások fejtegetésére.—De hát hogy várhatunk mi ennél egyebet a mi pénzügyérünktől vagy a miniszterelnöktől? Hiszen ők nincsenek abban a helyzetben, hogy jó szándékukat érvényesíthessék, legkevésbé ott, hol a gazdálkodásnak történni kellene, s hol a nemzet vagyona a leglelketlenebb módon pocsékoltatik,olyanok által, kik az alkotmányból csak gúnyt űznek , a hadi költségvetésben. — A közösügyi minisztérium nem bir takarékossági képességgel, tehát nem bir egy parlamenti kormány egyik legfontosabb kellékével. Igen szépen hangzik az mit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy: „aki az állam jövedelmét szándékosan csonkítja és megrövidíti, az éppen oly csaló mintha felebarátját csalná meg.“ Szerencsétlenségre azonban a kormány saját maga beleesik egy hasonló hibába s a nélkül hogy tehetne róla , a nyomasztó adó által, mely az állam okszerűtlen kiadásainak fedezésére kívántatik, megrövidíti a népet. És még hagyján, ha saját érdekünknek megfelelőleg költetnék a pénz. A pénzügyminiszter úr igen szépen megmagyarázta, hogy milyennek kell lenni az államháztartásnak , de az a baj, hogy ő csak is ott gazdálkodhatik, hol egy pár millióról van szó, és amely hasznos dolgokra fordíttatik, míg a közösügyi 55 millió csak annyiban tartozik rá, amennyiben neki kell előteremteni. A nemzet vagyona legkirívóbb módon a hadi osztályoknál pocsékolódik. Az élelmezési biztos egy követ fú a riteránssal, a fegyvertárnok a gyárossal sat.—s mindezen urak csakhamar meggazdagodnak, így a nép fizeti a nagy adót, hogy abból sok speculáns úrrá legyen. — Mig a minisztérium nem lesz képes ellenőrizni, hogy hová, miért, és hogy mennek a százak ezrek , addig a deficitek milliókra nőnek. Aztán tudhatjuk tapasztalásból, hogy a közösséget csak akkor használják, mikor fizetni kell, vagy midőn elkövetett hibákért nyakunkba akarják sózni a felelősséget ; mikor pedig érdekünknek kellene eleget tenni, megfelelni, olyan kicsinynek tekintenek, hogy egészen el tudnak felejteni, s kihagyják a magyar királyságot a nemzetközi szerződésekből, ami által aztán kereskedelmi miniszterünk azon nem irigylendő helyzetbe hozatik, hogy az országgyűlés előtt „elfeledés, kihagyás“ mentségekkel, kell az Ügyet és miniszteri állását kompromittálni. De hogy ha meg is említnek, elég-e az nekünk ? Nem. — Ha mi önálló és előrehaladó nemzet akarunk lenni, úgy a nemzetközi szerződéseknél saját magunknak kell a lépést valamint a kötést megtenni. — Még eddig semmi jelét nem látni külföldön, hogy Magyarország önálló volna, — ha ugyan annak nem tekintjük azon tényt, hogy a leveleken a ,,recommandat“ szót „ajánlott“ váltotta fel. Fiume magyar tengerparti város volna , s így magyar hajóknak is létezni kellene már, de én azért még soha sem tudtam felfedezni, az idegen országok kikötőibe megérkezett hajók lajstromaiban, hogy ott egy magyar hajó is emlittetnék , s higyyék meg hazámfiai, hogy a közösügyi lobogó alatt, legyen bár az a hajó „Deák Ferencz“ s a legénység tőzsgyökeres magyar, mindenütt mint osztrák hajó fog tekintetni. No már pedig nem hiszem, hogy volna valamire való magyar, ki képes lenne megtagadni mivoltát s feledni múltját. A közös ügyek kőfalként vesznek körül, mely belől be van ugyan pingálva nemzeti színre, de kivülről sárga-fekete s a kapuknál mások állják az őrt. Lápossy Ferencz: A közös ügyek és pénzügyünk jövője. London, máj. 23. John Bright, egyik legjelesebb és legjózanabb államférfia Angliának, múlt február hó 5-ikén választóihoz tartott beszédében, miután érveit kifejtő az izlandi egyházra vonatkozó politikáját illetőleg, ezt mondá : „Tudom, hogy némely lapok holnap azt fogják mondani, miszerint én most ismétlem azt, mit ezelőtt 15 hóval Dublinben, egy nagy banquet alkalmával, mondtam. De, én úgy találom, hogy az igazságot szükséges ismételni többször, ebben az országban.“ 2000 ftnyi fizetést kapnak, nem számítva ide a 210 ftnyi tizedéves járulékot. Hátra van még a nagyszebeni gymnasiumról szólalom. Czikkeimben sehol sem mondom,hogy e gymnasium meg van szüntetve, mint M. F. ur állítja, hanem hogy megszüntetése czélba van véve ; sajnálom különben, hogy ezen hírt kószának nevezi M. F. ur, miután azt nem rég épen a „Budapesti Közlönyből“ olvastam. Végül említés nélkül nem hagyhatom, hogy M. F. ur fellépésemet „ellenkezés által feltűnni vágyó viszketegnek“ tulajdonítja, minthogy „állításaim valóságáról biztos tudomást nem szereztem“ volna. — Hogy kinek állításai valók, azt köztünk sem Veress, sem M. F. ur, hanem egy harmadik fogja eldönteni. De hogy engem czikkeim közlésére ellenkezési viszketeg ösztönzött volna, merő ráfogás, melyet ezennel visszautasítok. Ha az alkotmányosság nem puszta szó, akkor a tanügyi kérdések eldöntése sem történhetik egyedül a bureauban, hanem a közönségnek is szabad hozzászólania. Annál kevésbé lehet megtagadni az „ügy szeretetét“ akkor, ha ilyen kérdéseket hivatott szakértők vitatnak. Veress. Még egyszer „gymnasium ügyünk. “ Midőn ily czimű czikksorozatomnak tért nyitott a szerkesztőség, a magyar sajtóhoz méltó tárgyat vélt megpendíteni. Nem is csalódott. Azon czikkekben érintett egyes elvi kérdéseket, többek közt a hivatalos „Budapesti Közlöny“ 121. számában M. T. ur tüzetesen megrostál, habár sem irodai stílusával, sem hivatalnoki hangjával meg nem tudtunk barátkozni. Mindenekelőtt alaptalan állításnak tekinti M. T. úr azt, hogy a miniszter úr inkább kedvezett volna a papi gymnasiumoknak mint a világiaknak, és ezt azért tekinti annak , mert nem csak papi , hanem világi gymnasiumok igazgatóival is közölte a miniszter úr reformjavaslatát a mult évi tanácskozmányon. Ugyan bizony ne tudná M. F. ur Mészáros Ferencz miniszteri tanácsosnak ily czimü hiteles munkájából: „A magy. kath. gymnasiumok története, 1865, hogy 61 magyarországi gymnasiumon csak 7 civil igazgató van ? — Mindazonáltal korántsem következik ez állításból, hogy a papi igazgatók fel ne érnének a világi igazgatókkal, ha ezek úgy mint amazok „kellő készültséggel“ bírnak. Sőt épen egy szerzetes igazgató Cs. Benedek volt az, aki említett gyűlésen hathatós szavakkal figyelmeztette a gyülekezetét e reformok káros következményeire, tiltakozott azoknak életbeléptetése ellen. A kath. pap ép oly jeles, és talán jelesebb tanár lehet mint a világi. Egyéb az, a mi minket fentebbi állításunkra vezetett, a mi talán M. T. urnák figyelmét czikkeim olvastakor kikérelte. Az említett reformokban oly intézkedések vannak megparancsolva és részben már életbe léptetve , a minek a 48 előtti tisztán papi vagy inkább jezsuita rendszerre emlékeztetnek. Ha ezeket egy nagyobbára papi gyűlés, az a mult szeptemberi helyeseknek találja , sőt szerti éljenek közt elfogadja, akkor megbocsájt M. T. ur, ha minden tartózkodás nélkül kimondtuk, hogy nem világi tanárok nézete szerint hozattak ama javaslatok. Különben igen örvendek, hogy a tanároknak anyagi úgymint szellemi állapota fölött ejtett panaszom méltányló visszhangra talált , és legyen M. F. ur meggyőződve, hogy jól esett minden világi tanárnak olvasni a hivatalos lap hasábjain azon biztatásokat, melyek fizetésének a törvényhozás útján eszközlendő tetemes javítására nézve kilátásba helyeztetnek. Csak egy kis tollhibát legyen szabad itt helyre ütnöm. A mi tanárainknak 840—945 frtnyi fizetése egybe van vetve a párisiakéval , és azt állítja M. F. úr, hogy Párisban a középtanodai tanárok legnagyobb fizetése 3000 frank. Csak volt 3000 frank és legalább 600 franknyi pótlékfizetés a tandíjosztalékból , melyet még egy 1853 dik ápril 16-diki császári rendelet szabályozott. De egy 1858-dik junius 26-diki császári rendelet 4500 frankra emelte a tanárok fizetését, melyhez 800—1000 franknyi pótlék járul, és igy pl. 5500 franknyi fizetés, a mi nyelvünkre fordítva, annyit tesz mint 2530 ft o. é. — Nehogy azt higyje M. F. ur,hogy az a 945 főnyi fizetés pl. itt Pesten vajmi kedvező helyzetbe hozza a világi tanáraidé iktatori összehasonlítás kedvéért még a lajtántuli birodalom első gymnasiumának fizetési viszonyát. Tudva levő dolog, hogy a bécsi akadémiai gymnasiumra a bécsi kormány kiváló gondot fordít. 1866-ban egy palotaszert épületbe helyezte a kormány az intézetet, melynek tanárai 1260 ftnyi fizetést, 157 ftnyi lakbért és ezenkívül az 1863-bik február 21-diki rendelet folytán tandíj osztalékot kapnak, mely csak 800 tanuló után is mintegy 5000 forintot tesz ; és miután ebből mintegy tizen részesülnek, az öregebb tanárok majdnem Országgyűlési tudósítás. A főrendek ülése május 29-én d. e. 11 órakor. Elnök : Majláth György ; jegyző ifj. Ráday Gedeon gr. A kormány részéről jelen voltak : Wenckheim B. br. Gorové I. Andrássy Gy. gr Festetics Gy. gr. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Lévay Sándor püspök, mint a tegnap kiküldött bizottság elnöke a Poroszországgal kötött vámszerződés tárgyában készített jelentést nyújtja át, mely a szerződést, mind alaki, mind anyagi terkintetben ajánlja a főrendeknek elfogadásra. Majláth Antal gr. egész terjedelmében pártolja a szerződést. Üdvözli a kormányt a szabadkereskedelem terén, melyre nekünk olyanynyira szükségünk van, üdvözli, hogy a tariftát mérsékelte, üdvözli, és e tekintetben hálára is érzi magát kötelezve, hogy a kormány odaműködött, miszerint a gépeket Angliából már most egyenesen, szabadon behozhatni, mi ugyan eddig sem volt eltiltva, de nagy nehézségekkel járt. Egyszóval a szerződést nagy nyereménynek tartja. Alaki részét illetőleg hálásan emlékezik meg ő felségének azon kegyelmes tettéről, hogy az előhaladott idő daczára helybenhagyta azon czimzéseket és területi elnevezéseket, melyek a dualismusnak a 67 es törvények értelmében megfelelnek. Gorové István földmivelés ipar és kereskedelmi miniszter : Nmlt. Elnök úr ! Mics főrendek ! A t. előttem szóló nmlt. gr. Majláth Antal úr a szerződés mindkét részére nyilatkozni szíves volt, s nyilatkozatában a kormány politikáját a leghelyesebb oldalról elemezte, s azért részünkről, valamint különösen a bizottságnak, mely ezen kereskedelmi szerződés megkötésénél követett politikánkat szintén helyesen méltóztatott felfogni és méltányolni, csak köszönetét kell nyilvánítanom. Azokra nézve, amelyek a kérdés alaki részét illetik, értve ő felségének czimezését s az ország területének megnevezését s az ezekkel összefüggő tárgyakra vonatkozó jelzését Magyarország államjogi helyzetének, ezekre nézve előadásomban, miután a bizottság jelentése attól felment, kiterjeszkedni nincs szándékom. Hanem ha megengedik mit atok azon részére a szerződésnek, amelyet az előttem szóló igen t. tagja a mi. főrendeknek épen most részletezett, erre, t. i. az anyagi részre, néhány megjegyzést bátor leszek tenni. (Halljuk !) A kormány ezen keresk.szerződés megkötésénél valamint egyáltalában minden oly lépéseknél, melyek az országot internationális érintkezésekbe anyagi oldalról hozzák, nem tekinthet egyebet, mint az ország jelenlegi, anyagi állapotát a maga összeségében ; kötelessége közgazdasági, anyagi állapotának fejlesztését, erősítését, szóval előbbre vitelét eszközölni. Ezen szempontnak kellett tehát lenni uralkodónak akkor , midőn a feltételek megállapítását az 1867-ki törvények értelmében a két szakminiszter megindította. E szempontból a kormánynak feladata volt, törekvését három irányban érvényre emelni.Az első volt,hogy Magyarország nyers terményeinek és így földmivelési érdekeinek közvetlenül megszerezze azon kedvezményt, melynélfogva ezen termények, ha lehetséges, vámmentesen , mindenesetre pedig oly vámtételek mellett vizessenek a világpiaczra, miként azt az ország ebbeli érdeke kívánja. E tekintetben felemlíthetem, hogy a kormány törekvése nem maradt siker nélkül. Eléretett az eddig nem vámmentes nyers termények némelyikére nézve a tökéletes vámmentesség, másokra a vámtétel leszállítása. A tökéletes vámmentesség előretett különösen a lovak bevitelére nézve, a vámleszállítás eléretett, a szarvasmarháknak minden osztályára, így az ökrük 3 ft 75 krról 2 ftra, a tehenek 2 ft 25 krról 1 ft 50 krra, a fiatal marhák 1 ft 50 krról 75 krra, az Urüknél 75 krról 25 krra szállíttatott le. A vámtétel leszállítása eléretett különösen a borra nézve, ennek eddigi vámtétele 6 ftról 4 forintra szállíttatott le.• Nem kételkedhetik a kormány a fölött, hogy e vámtétel leszállítása a szőllő művelésnek és borászatnak nevezetes lendületet fog adni. De arról sem szabad kételkednie, sőt a kormánynak reményeim joga van, hogy e lendület nemcsak magától ezen vámtétel leszállításától, hanem azon törekvésről is feltételeztetik, miként oly minőségű borokkal jelenjen meg Magyarország ezen leszállított vámtétel folytán előkészített piaczon, hogy minőség tekintetében a külföldi borokkal a versenyt kiállhassa. A második irányadó nézet volt, hogy amenynyire lehetséges, vámleszállítások eszközöltessenek azon czikkekre nézve, melyeket iparvállalataink máris készítenek, vagy amelyeknek előállításához iparunk jelen fejlődése mellett legnagyobb reményünk lehet. Ennek következtében előretett az, hogy leszállítottak, hogy többet ne említsek, a következő czikkek vámtételei : a keményítő és lisztláng 3 forinról 75 krra, a közönséges papír 1 ft 50 krról 1 ftra, finomabb papír 2 ftról 1 ft 50 krra, a közönséges fehér porczellán , amely bizonyos színes csíkozással van ellátva 6 ftról 2 ft 50 krra, a fehérített kötélverő áruk 6 ftról 75 krra, a leu-i ép fonadék 3 ftról 75 krra, ugyanezt rúgozott és fehérített állapotban 4 ft 50 krról 2 ft 50 kra, timsó 1 ftról 75 krra, be nem vont bundák 9 frtról 4 ft 50 krra, a mesterséges élesztő 16 ft 50 krról 10 ft 50 krra, ezenfelől meg kell említenem, némely iparczikkeket, amelyekre tökéletes vámmentesség éretett el, a milyen a boríték és itató papír a közönséges színes üveg edény, zöld, sárga vagy más színekkel és a tésztaneműek, melyekről azt állítom, hogy ezek nevezetes iparágát képezhetik honi kereskedésünknek, melyekre nézve minden kilátás megvan, és nem is szabad abban kételkednünk, hogy ezeket a hazai ipar szintén fel fogja karolni. A harmadik nézet,mely a kormányt ezen vámszerződés megkötésénél vezette,volt az, hogy miután az ország jelenlegi állapotában nem bírunk a gyáraknak azon nemeivel, melyek oly gyártmányokat állitnának elő, melyekhez több tőke és nagyobb szakkészültség kívántatik,de melyeknek fogyasztása igen nevezetes; e czikkekre nézve történjék bizonyos könnyítés, azaz a vámtételek leszállítása, minek következése lenne az, hogy a nagy fogyasztó közönség nevezetes megtakarításokat fog elérni a kiadásokban és az így megtakarított összegek azután ismét gyümölcsöző czélokra és vállalatokra lesznek fordíthatók. E tekintetben szomszédaink vannak főleg érintve. De örömest nyújtott a kormány kezet a másik rész szakminiszterének akkor, midőn hajlandóságot mutatott szintén a monarchia másik része érdekével nem ellenkezőleg ezen leszállításokra, és álláspontját e tekintetben védelmezte azzal, hogy ezen czikkek kereskedelmi kivitele csökkenni nem fog, hogy az iparnak ezen ágai a külföld irányában a versenyt a legközelebbi tapasztalatok után itélve kiállhatják.A két szakminiszter e tekintetben újabb biztosítékot nyert a felől, hogy anyagi és kereskedelmi érdekeink nem állanak annyira egymással ellentétben, mennyire azt sokan állítják. E leszállítások vonatkoznak a pamutlen , és gyapjúszövetekre, azoknak számos durvább és finomabb osztályzataival. Egyik igen nevezetes ága ezen vám és kereskedelmi szerződésnek a vasczikkek vámrendszere. A mértó főrendek meg fognak nyugodni azon nyilatkozatban, hogy a kormány igenis legmelegebb barátja a vasipar fejlődésének, de másfelől bölcsen méltóztatnak belátni azt, hogy Magyarországnak, mint földmivelő országnak ezen felöl érdeke még az, hogy a földmivelés a lehető legjutányosabb árakon juthasson birtokába a vasáruczikkeknek. Ennélfogva nem tehette magát ellentétbe azon kívánalmakkal, hogy e czikkekre nézve bizonyos leszállítások történjenek. Másrészt tudva van mindnyájunk előtt, hogy vasgyáraink nem képesek megfelelni azon megrendeléseknek, melyek a vasczikkekre nézve úgy a különböző iparvállalatoknál mint a vasutaknál és földművelés részéről hozzájuk intéztetnek. Ennélfogva készséggel kellett hozzájárulnunk különösen a nyers vas behozatali vámtételének leszállításához. A vasipar, mit, főrendek, az utolsó időben igen kedvező lendületet nyert az országban, és hogy ezen vámtételek, melyeket a szerződés felállít, rájuk nézve hátrányosak, vagy károsak ne legyenek, egy részben a vasiparosoktól, más részben pedig a nemzettől várhatjuk. Az országnak feladata birtokába juttatni a vasiparosokat azon eszközöknek, főleg a vasutaknak, melyek megkívántatnak arra nézve, hogy ők olcsóbban állíthassák elő a vasczikkeket ; a vasiparosok feladata ismét az, hogy különösen felhasználva a jelenlegi kedvező viszonyokat, igyekezzenek magukra nézve oly állapotot előidézni , mely mellett jövendőben talán kevésbé szerencsés viszonyok közt is megállhassanak. — Ez volt nézete a kormánynak a vasiparra nézve. Általában, hogy visszatérjek a vasczikkek vámtételeinek eszközölt leszállítására, megemlítem, hogy a nyersvas leszállítatott 40 krról 25 krra, nyersvas öntvény 75 krról 60 krra, rudvas 1 ft 50 krról 1 ft 25 krra, a vas sínek 1 ft 50 krról 1 ft 25 krra, kovácsolt csövek 4 ftról 1 ft 25 krra, nyersgép részek 2 forint 50 krról 2 ft 25 krra, nyers aczél 1 forint 50 krról 75 krra hengerelt vas 2 ft 50 krról 1 ft 75 krra, vas és aczél, pléh 2 ft 50 krról 2 ftra, drót (pallérozatlan) 4 ftról 2 ftra stb. Én igen nagy köszönettel tartozom előttem felszólalt eumliga Majláth Antal gróf úrnak azért, hogy kiemelte a leszállítást a gépeknél. A kormány igen nagy súlyt fektetett arra, hogy az elérhető legyen. Törekednie kellett pedig e ezútra azért, mert istennek hála, hazánkban az ipar és gyár vállalatok szaporodnak, ezek pedig a gépek behozatalát teszik folyvást szükségessé. Másrészről azért, mert mindnyájan tudjuk, és talán senki sincs köztünk, ki saját tapasztalásból ne tudná, hogy mily nagy szüksége van a földmívelésnek a gépekre. Ennélfogva nem ellenezhette a kormány ezen leszállítást, sőt örömmel fogadta azt. Egyáltalán, mi is, főrendek, mi úgy tekintjük az országnak anyagi, jelesül pedig ipar érdekeit, hogy a kormánynak igenis feladata itthon saját törvényhozása és végrehajtása terén mindent elkövetni, hogy részint azon akadályok, melyek, mint a múlt korunk hagyományai vétettek át, e téren elhárítassanak, részint pedig enyhítessenek azon kedvezőtlen körülmények hatásai, melyek egykor és máskor az ipar és kereskedelem terén felmerülnek ; feladata az ország anyagi érdekeire nézve az összeköttetési eszközöket szaporítani; feladata különösen a hitelintézetek hatásának minden iránybani kitér.