A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-30 / 125. szám

125-ik sz. Szombat, május 30. Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. Mdszint. Hatodik évfolyam 1868. Előfizetési díj: Posfián te Idve, vagy Bmlapaslen hAzho», hordv® 1 hónapra............................................. frí 75 kr. 3 hónapra ..... 6 frt 26 kr. 6 hónapra..........................................la frt 50 kr. Ab Estilaj­pal együtt, egy hónapra 2 frt — kr Az Estilap­pal együ­tt negyedévre 6 frt — kr. Ab Estilaj­pal együtt félévre . 12 frt — kr. Ab eltínt ’!és az év folytén mimion hónapban megkeedle­te, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számíttatni. Himlőn ánzsárulást hármon­isitva kéretik beföldalni. Szöv­­eeszlési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-sö emelet. Szerkesztő I­rása : Magyaritcza 8 dik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beigtatftsi díj: 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért 26 kr. MTI Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) A lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés A „HON"­ szerkesztő és kiadó hivatala.­­ A M. U. május 29-ki száma úgy véli, hogy no most ugyancsak ráolvasott Jókaira, a mert az „az osztrák hadsereget, a magyar alkot­mány fenyegető rémét“ még szaporán akarja. úgy látszik, hogy M. U. nem annyira Jókait, mint a közönséget tartja „együgyűnek,“ mert fölteszi róla, hogy nem értette meg, a­mi Jókai czikkében eléggé érthetőleg ki volt fejezve, hogy itt nem osztrák hadseregről, hanem tisztán és v­ilágosan „magyar tisztek alatt álló magyar se­regről“ van szó. Ezen a téren épen a Magyar Újság választotta magának a roszabb positiot, mert ő kívánja az osztrák cs. kir. hadsereg, leszállítását tehát megtartását, m­íg Jókai igen vilá­gosan a magyar hadseregnek a ma­gyar kormány és országgyűlés ren­delkezése alá bocsáttatását sür­geti. — Ennyire menni a világos hamisitásban csakugyan nem volna szabad egy tisztességes hír­lapnak ! PEST, MÁJUS 29 A vámszerződés lehető áldása. A vámszerződés elfogadtatott mind­két ház által ssimius első napjától kezdve törvényesen kötelező erővel fog bírni „a magyar korona országaira“ nézve is. Jótékony és káros oldalait kimutatja majd az idő és tapasztalás. Jelenleg leginkább azért vagyunk vele megelégedve, mert általa a háborúelle­­nes elemeket látjuk gyarapodni. Kétségtelen ugyanis , hogy a béke annyival biztosabb két vagy több állam közt, minél számosabbak azon érdek­szálak, melyeknek megzavarása és elsza­­kítása viszonyos károsodással jár. Anglia és Francziaország közt soha sem volt oly békés és bizalmas a hangu­lat, mint azóta, a mióta megköték együtt a kereskedelmi szerződést, mely által a franczia és angol érdekek anyagi szálai annyira összeszövődtek, hogy a barátság­ban élés mindkettőre nézve szükséggé vált s a hagyományos ellenszenv kitörését naponként lehetetlenebbé teszi. Ha a vámszerződés, mely egső részről Poroszország s más részre,­­ Ausztria és Magyarország közt épen most lép érvény­re, a szerződő felek egymás iránti érzel­meire hasonló befolyást gyakorland, ak­kor be lesz bizonyítva üdvös volta az ér­dekelt államok népeinek mindenikére néz­ve, s ezen bizonyíték által szilárdulást nyer­end egyszersmind a kölcsönös óhaj­tás is, hogy Németország és a magyar ki­rályság közt meg ne zavartassák azon bé­ke, melytől a szerződés jótéteményeinek minden irányban elágazó élvezhetése függ. Üdvözöljük tehát e kötést, mint szövet­ségest a háborúba vitethetés ellen, s el­várjuk kormányunktól, hogy a (fájdalom közö­s) külügyi politika idomítására e kötés hasznot igérő természetének értel­mében gyakoroljon erélyes befolyást, s ne adja soha szavát azok támogatására, kik Ausztriát és Magyarországot III. Na­póleon hadi terveinek részére törekednek csábítni vagy ijeszteni, a cesarismus érdekében, egy vagy más szin alatt, Né­metország ellen. S ha komolyan kötik e vámszerződést s valóban reményük annak áldásait látni, akkor a hadsereg létszámának nem­­ sza­porítása, hanem leszállítása mellett buz­­gólkodjanak. Csernátony: Azon igazságokat, melyeket ezen lap hasábjai hoztak, a közös ügyekből ránk háruló veszedelmek megvilágítására, ne­künk is jó, sőt szükséges, ismételni, még­pedig annyi formában, hogy abból jusson minden fajtája közös ügyesnek. Én csak is két pártra,illetőleg két fajtá­ra, oszthatom fel a közös ügyeseket. Az egyiket azok képezik, kik egy jobb fala­iért eladják magukat; a másik fajtája pedig azon jóhiszeműekből áll, kik el­hagyták magukat ámitatni, mert nem volt előttük oly fontos fen­tartani egész épsé­gében az ország független önkormányza­tának jogát, mint az anyagi értek, mit felvirágoztatni gondolnak a közös ügyek bőséges üvegházában. Valóban csak gondolnak, mert e gondolat nélkül nem is lenne semmi ment­­ségük az alkuért, melyet megkötöttek a nemzet jogainak megszorítására. De, hogy mennyire csalódnak azok, kik azt hiszik, miszerint önállóságunk feladásáért más előnyökben részesültünk, azt bebizonyíthatni példával,melyből meg,­láthatják a közös ügyekből hasznot váró hazánkfiai, hogy nem csak hogy nem nyert anyagi érdekünk, de még arról is lemondtunk, hogy jövőben azt javíthas­suk, s magunk lehessünk kovácsa bol­dogságunknak. Tegyük fel, hogy a minisztérium, külö­nösen pedig a miniszterelnök és a pénz­ügyér olyan két erélyes férfi, kik a nép sorsát igazán szívükön hordják , s többre becsülik a nép áldásait, mint a nagy czí­­meket és érmeket ; és inkább a hon bol­dogságáért, mint a „nagyhatalmi állá­sért“ küzdenek : mit tehetnek a közösügyi alapon? A deficit megszüntetésére nem az a fő feladat, hogy az állam jövedelmét új nemeivel az adóknak, vagy pedig sza­bályozásával a már meglevőknek, növel­jük, de hogy a kiadásokat szoros föl vigyá­zat által csökkentsük. Az igaz,hogy az utób­bi mód dologgal jár, s nehéz, míg ellen­ben semmi sem könnyebb, mint formálni az adónemek theóriáját és oratiót tartani­ások fejtegetésére.—De hát hogy vár­hatunk mi ennél egyebet a mi pénzügyé­­rünktől vagy a miniszterelnöktől? Hi­szen ők nincsenek abban a helyzetben, hogy jó szándék­ukat érvényesíthessék, legkevésbé ott, hol a gazdálkodásnak tör­ténni kellene, s hol a nemzet vagyona a leglelketlenebb módon pocsékoltatik,olya­nok által, kik az alkotmányból csak gúnyt űznek , a hadi költségvetésben. — A kö­zösügyi minisztérium nem bir takarékos­­sági képességgel, tehát nem bir egy parla­menti kormány egyik legfontosabb kellé­kével. Igen szépen hangzik az mit a pénz­ügyminiszter úr mondott, hogy: „a­ki az állam jövedelmét szándékosan csonkít­ja és megrövidíti, az éppen oly csaló mint­ha felebarátját csalná meg.“ Szeren­csétlenségre azonban a kormány saját maga bele­esik egy hasonló hibába s a nélkül hogy tehetne róla , a nyomasztó adó által, mely az állam okszerűtlen ki­adásainak fedezésére kívántatik, megrö­vidíti a népet. És még hagyján, ha saját érdekünknek megfelelőleg költetnék a pénz.­­ A pénzügyminiszter úr igen szé­pen megmagyarázta, hogy milyennek kell lenni az államháztartásnak , de az a baj, hogy ő csak is ott gazdálkodhatik, hol egy pár millióról van szó, és a­mely hasznos dolgokra fordíttatik, míg a kö­zösügyi 55 millió csak annyiban tartozik rá, a­mennyiben neki kell előteremteni. A nemzet vagyona legkirívóbb módon a hadi osztályoknál pocsékolódik. Az élel­mezési biztos egy követ fú a riteránssal, a fegyvertárnok a gyárossal sa­t.—s mind­ezen urak csakhamar meggazdagodnak, így a nép fizeti a nagy adót, hogy abból sok speculáns úrrá legyen. — Mig a mi­nisztérium nem lesz képes ellenőrizni, hogy hová, miért, és hogy mennek a százak ezrek , addig a deficitek milliókra nőnek. Aztán tudhatjuk tapasztalásból, hogy a közösséget csak akkor használják, mi­kor fizetni kell, vagy midőn elkövetett hibákért nyakunkba akarják sózni a fele­lősséget ; mikor pedig érdekünknek kelle­ne eleget tenni, megfelelni, olyan kicsiny­nek tekintenek, hogy egészen el tud­nak felejteni, s kihagyják a magyar királyságot a nemzetközi szerződé­sekből, a­mi által aztán kereskedelmi mi­niszterünk azon nem irigylendő helyzetbe hozatik, hogy az országgyűlés előtt „elfe­­ledés, kihagyás“ mentségekkel, kell az Ügyet és miniszteri állását kompromittál­­ni. De hogy ha meg is említnek, elég-e az nekünk ? Nem. — Ha mi önálló és előre­haladó nemzet akarunk lenni, úgy a nem­zetközi szerződéseknél saját magunk­nak kell a lépést valamint a kötést megten­ni. — Még eddig semmi jelét nem látni külföldön, hogy Magyarország önálló volna, — ha ugyan annak nem tekintjük azon tényt, hogy a leveleken a ,,recom­mandat“ szót „ajánlott“ váltotta fel. Fiume magyar tengerparti város vol­na , s így magyar hajóknak is létezni kellene már, de én azért még soha sem tudtam felfedezni, az idegen országok ki­kötőibe megérkezett hajók lajstromaiban, hogy ott egy magyar hajó is emlittetnék , s higyyék meg hazámfiai, hogy a közös­ügyi lobogó alatt, legyen bár az a hajó „Deák Ferencz“ s a legénység tőzs­gyö­keres magyar, mindenütt mint osztrák hajó fog tekintetni. No már pedig nem hiszem, hogy volna valamire való ma­gyar, ki képes lenne megtagadni mivol­tát s feledni múltját. A közös ügyek kőfalként vesznek kö­rül, mely belől be van ugyan pingálva nemzeti színre, de kivülről sárga-fekete s a kapuknál mások állják az őrt. Lápossy Ferencz: A közös ügyek és pénzügyünk jövője. London, máj. 23. John Bright, egyik legjelesebb és leg­józanabb államférfia Angliának, múlt február hó 5-ikén vála­sztóihoz tartott be­szédében, miután érveit kifejtő az izlandi egyházra vonatkozó politikáját illetőleg, ezt mondá : „Tudom, hogy némely lapok holnap azt fogják mondani, miszerint én most ismétlem azt, mit ezelőtt 15 hóval D­ublinben, egy nagy banquet alkalmá­val, mondtam. De, én úgy találom, hogy az igazságot szükséges ismételni többször, ebben az országban.“ 2000 ftnyi fizetést kapnak, nem számít­va ide a 210 ftnyi tized­éves járulékot. Hátra van még a nagyszebeni gymnasiumról szólalom. Czikkeimben sehol sem mondom,hogy e gymnasium meg van szüntetve, mint M. F. ur állítja, hanem hogy megszüntetése czélba van véve ; sajnálom különben, hogy ezen hírt kószá­nak nevezi M. F. ur, miután azt nem rég épen a „Budapesti Közlönyből“ olvastam. Végül említés nélkül nem hagyhatom, hogy M. F. ur fellépésemet „ellenkezés által fel­tűnni vágyó viszketegnek“ tulajdonítja, mint­hogy „állításaim valóságáról biztos tudomást nem szereztem“ volna. — Hogy kinek állí­tásai valók, azt köztünk sem Veress, sem M. F. ur, hanem egy harmadik fogja eldönteni. De hogy engem czikkeim közlésére ellenkezési viszketeg ösztönzött volna, merő ráfogás, melyet ezennel visszautasítok. Ha az alkotmányosság nem puszta szó, akkor a tanügyi kérdések el­döntése sem történhetik egyedül a bureauban, hanem a közönségnek is szabad hozzá­szólania. Annál kevésbé lehet megtagadni az „ügy szere­tetét“ akkor, ha ilyen kérdéseket hivatott szak­értők vitatnak. Veress. Még egyszer „gymnasium­ ügyünk. “ Midőn ily czimű czikksorozatomnak tért nyi­tott a szerkesztőség, a magyar sajtóhoz méltó tárgyat vélt megpendíteni. Nem is csalódott. Azon czikkekben érintett egyes elvi kérdéseket, többek közt a hivatalos „Budapesti Közlöny“ 121. számában M. T. ur tüzetesen megrostál, ha­bár sem irodai stílusával, sem hivatalnoki hang­jával meg nem tudtunk barátkozni. Mindenek­előtt alaptalan állításnak tekinti M. T. úr azt, hogy a miniszter úr inkább kedve­zett volna a papi gymnasiumoknak mint a vi­lágiaknak, és ezt azért tekinti annak , mert nem csak papi , hanem világi gymnasiu­­mok igazgatóival is közölte a miniszter úr re­formjavaslatát a mult évi tanácskozmányon. Ugyan bizony ne tudná M. F. ur Mészáros Fe­rencz miniszteri tanácsosnak ily czimü hiteles munkájából: „A magy. kath. gymnasiumok tör­ténete, 1865,­ hogy 61 magyarországi gymna­­siumon csak 7 civil igazgató van ? — Mind­azonáltal korántsem következik ez állításból, hogy a papi igazgatók fel ne érnének­­ a világi igazgatókkal, ha ezek úgy mint amazok „kellő készültséggel“ bírnak. Sőt épen egy szerzetes igazgató Cs. Benedek volt az, a­ki említett gyűlésen hathatós szavakkal figyelmeztette a gyülekezetét e reformok káros következmé­nyeire, tiltakozott azoknak életbeléptetése el­len. A kath. pap ép oly jeles, és talán jelesebb tanár lehet mint a világi. Egyéb az, a mi min­ket fentebbi állításunkra vezetett, a mi ta­lán M. T. urnák figyelmét czikkeim olvasta­­kor kikér­elte. Az említett reformokban oly intézkedések vannak megparancsolva és rész­ben már életbe léptetve , a minek a 48 előtti tisztán papi vagy inkább jezsuita rend­szerre emlékeztetnek. Ha ezeket egy nagyobb­­ára papi gyűlés, az a mult szeptemberi helye­seknek találja , sőt szerti éljenek közt el­fogadja, akkor meg­bocsájt M. T. ur, ha min­den tartózkodás nélkül kimondtuk, hogy nem világi tanárok nézete szerint ho­zattak ama javaslatok. Különben igen örvendek, hogy a tanároknak anyagi úgymint szellemi állapota fölött ejtett panaszom méltányló visszhangra talált , és le­gyen M. F. ur meggyőződve, hogy jól esett min­den világi tanárnak olvasni a hivatalos lap hasáb­jain azon biztatásokat, melyek fizetésének a tör­vényhozás útján eszközlendő tetemes javítására nézve kilátásba helyeztetnek. Csak egy kis toll­­hibát legyen szabad itt helyre ütnöm. A mi tanárainknak 840—945 frtnyi fize­tése egybe van vetve a párisiakéval , és azt állítja M. F. úr, hogy Párisban a középtano­­dai tanárok legnagyobb fizetése 3000 frank. Csak volt 3000 frank és legalább 600 franknyi pótlékfizetés a tandíjosztalékból , melyet még egy 1853 dik ápril 16-diki császári rendelet sza­bályozott. De egy 1858-dik junius 26-diki csá­szári rendelet 4500 frankra emelte a tanárok fizetését, melyhez 800—1000 franknyi pótlék járul, és igy pl. 5500 franknyi fizetés, a mi nyel­vünkre fordítva, annyit tesz mint 2530 ft o. é. — Nehogy azt higyje M. F. ur,hogy az a 945 fő­­nyi fizetés pl. itt Pesten vajmi kedvező helyzetbe hozza a világi tanáraidé iktatori összehasonlítás kedvéért még a lajtántuli birodalom első gymna­­siumának fizetési viszonyát. Tudva levő dolog, hogy a bécsi akadémiai gymnasiumra a bécsi kormány kiváló gondot fordít. 1866-ban egy pa­lotaszert épületbe helyezte a kormány az inté­zetet, melynek tanárai 1260 ftnyi fizetést, 157 ftnyi lakbért és ezenkívül az 1863-bi­k február 21-diki rendelet folytán tandíj osztalékot kap­nak, mely csak 800 tanuló után is mintegy 5000 forintot tesz ; és miután ebből mintegy ti­zen részesülnek, az öregebb tanárok majdnem Országgyűlési tudósítás. A főrendek ülése május 29-én d. e. 11 órakor. Elnök : Majláth György ; jegyző ifj. Ráday Gedeon gr. A kormány részéről jelen voltak : Wenckheim B. br. Gorové I. Andrássy Gy. gr Festetics Gy. gr. A mai­ ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után L­é­v­a­y Sándor püspök, mint a tegnap kiküldött bizottság elnöke a Poroszországgal kötött vám­szerződés tárgyában készített jelentést nyújtja át, mely a szerződést, mind alaki, mind anyagi terkintetben ajánlja a főrendeknek elfogadásra. Majláth Antal gr. egész terjedelmében pár­tolja a szerződést. Üdvözli a kormányt a sza­badkereskedelem terén, melyre nekünk oly­a­ny­­nyira szükségünk van, üdvözli, hogy a tariftát mérsékelte, üdvözli, és e tekintetben hálára is érzi magát kötelezve, hogy a kormány odamű­­ködött, miszerint a gépeket Angliából már most egyenesen, szabadon behozhatni, mi ugyan ed­dig sem volt eltiltva, de nagy nehézségekkel járt. Egyszóval a szerződést nagy nyereménynek tartja. Alaki részét illetőleg hálásan emlékezik meg ő felségének azon kegyelmes tettéről, hogy az előhaladott idő daczára helybenhagyta azon czimzéseket és területi elnevezéseket, melyek a dualismusnak a 67 es törvények értelmében meg­felelnek. Gorové István földmivelés ipar és ke­reskedelmi miniszter : Nmlt. Elnök úr ! Mics főrendek ! A t. előttem szóló nmlt. gr. Majláth Antal úr a szerződés mindkét részére nyilatkoz­ni szíves volt, s nyilatkozatában a kormány po­litikáját a leghelyesebb oldalról elemezte, s azért részünkről, valamint különösen a bizott­ságnak, mely ezen kereskedelmi szerződés meg­kötésénél követett politikánkat szintén helyesen méltóztatott felfogni és méltányolni, csak köszö­netét kell nyilvánítanom. Azokra nézve, a­melyek a kérdés alaki ré­szét illetik, értve ő felségének czimezését s az ország területének megnevezését s az ezek­kel összefüggő tárgyakra vonatkozó jelzését Magyarország államjogi helyzetének, ezekre néz­ve előadásomban, miután a bizottság jelentése attól felment, kiterjeszkedni nincs szándékom. Hanem ha megengedik mit atok azon részére a szerződésnek, a­melyet az előttem szóló igen t. tagja a mi­. főrendeknek épen most részletezett, erre, t. i. az anyagi részre, néhány megjegyzést bátor leszek tenni. (Halljuk !) A korm­ány ezen keresk.­szerződés megköté­sénél valamint egyáltalában minden oly lépé­seknél, melyek az országot internationális érint­kezésekbe anyagi oldalról hozzák, nem tekint­het egyebet, mint az ország jelenlegi, anyagi ál­lapotát a maga összeségében ; kötelessége köz­­gazdasági, anyagi állapotának fejlesztését, erősí­tését, szóval előbbre vitelét eszközölni. Ezen szempontnak kellett tehát lenni uralkodónak akkor , midőn a feltételek megállapítását az 1867-ki törvények értelmében a két szakminisz­ter megindít­otta. E szempontból a kormánynak feladata volt, tö­rekvését három irányban érvényre emelni.Az el­ső volt,hogy Magyarország nyers terményeinek és így földmivelési érdekeinek közvetlenül megsze­rezze azon kedvezményt, melynélfogva ezen ter­mények, ha lehetséges, vámmentesen , minden­esetre pedig oly vámtételek mellett vizessenek a világpiaczra, miként azt az ország ebbeli érdeke kívánja. E tekintetben felemlíthetem, hogy a kormány törekvése nem maradt siker nélkül. Eléretett az eddig nem vámmentes nyers termé­nyek némelyikére nézve a tökéletes vámmentes­ség, másokra a vámtétel leszállítása. A tökéletes vámmentesség előretett külö­nösen a lovak bevitelére nézve, a vámleszál­­lítás eléretett, a szarvasmarháknak minden osz­tályára, így az ökrük 3 ft 75 krról 2 ftra, a te­henek 2 ft 25 krról 1 ft 50 krra, a fiatal marhák 1 ft 50 krról 75 krra, az Ur­üknél 75 krról 25 krra szállíttatott le. A vámtétel leszállítása eléretett különösen a borra nézve, ennek eddigi vámtétele 6 ftról 4 forintra szállíttatott le.­­• Nem kételkedhe­­tik a kormány a fölött, hogy e vámtétel leszállítása a szőllő művelésnek és borászatnak nevezetes lendületet fog adni. De arról sem sza­bad kételkednie, sőt a kormánynak reményeim joga van, hogy e lendület nemcsak magától ezen vámtétel leszállításától, hanem azon törekvésről is feltételeztetik, miként oly minőségű borokkal jelenjen meg Magyarország ezen leszállított vámtétel folytán előkészített piaczon, hogy mi­nőség tekintetében a külföldi borokkal a ver­senyt kiállhassa. A második irányadó nézet volt, hogy a­meny­nyire lehetséges, vámleszállítások eszközöltesse­nek azon czikkekre nézve, melyeket iparvállala­taink már­is készítenek, vagy a­melyeknek elő­állításához iparunk jelen fejlődése mellett leg­nagyobb reményünk lehet. Ennek következ­tében előretett az, hogy leszállítottak, hogy többet ne említsek, a következő czikkek vám­tételei : a keményítő és lisztláng 3 forin­­ról 75 krra, a közönséges papír 1 ft 50 krról 1 ftra, finomabb papír 2 ftról 1 ft 50 krra, a kö­zönséges fehér porczellán , a­mely bizonyos szí­nes csíkozással van ellátva 6 ftról 2 ft 50 krra, a fehérített kötélverő áruk 6 ftról 75 krra, a leu-­i ép fonadék 3 ftról 75 krra, ugyanezt rúgozott és fehérített állapotban 4 ft 50 krról 2 ft 50 kra, timsó 1 ftról 75 krra, be nem vont bundák 9 frtról 4 ft 50 krra, a mesterséges élesztő 16 ft 50 krról 10 ft 50 krra, ezenfelől meg kell emlí­tenem, némely ipar­czikkeket, a­melyekre töké­letes vámmentesség éretett el, a milyen a borí­ték és itató papír a közönséges színes üveg edény, zöld, sárga vagy más színekkel és a tész­­taneműek, melyekről azt állítom, hogy ezek ne­vezetes iparágát képezhetik honi kereskedésünk­nek, melyekre nézve minden kilátás megvan, és nem is szabad abban kételkednünk, hogy eze­ket a hazai ipar szintén fel fogja karolni. A harmadik nézet,mely a kormányt ezen vám­­szerződés megkötésénél vezette,volt az, hogy mi­után az ország jelenlegi állapotában nem bírunk a gyáraknak azon nemeivel, melyek oly gyárt­mányokat állitnának elő, melyekhez több tőke és nagyobb szakkészültség kívántatik,de melyek­­nek fogyasztása igen nevezetes; e czikkekre nézve történjék bizonyos könnyítés, azaz a vámtételek leszállítása, minek következése lenne az, hogy a nagy fogyasztó közönség nevezetes megtakarí­tásokat fog elérni a kiadásokban és az így meg­takarított összegek azután ismét gyümölcsöző czélokra és vállalatokra lesznek fordíthatók. E tekintetben szomszédaink vannak főleg érintve. De örömest nyújtott a kormány kezet a másik rész szakminiszterének akkor, midőn haj­landóságot mutatott szintén a monarchia másik része érdekével nem ellenkezőleg ezen leszállí­tásokra, és álláspontját e tekintetben védelmezte azzal, hogy ezen czikkek kereskedelmi kivitele csökkenni nem fog, hogy az iparnak ezen ágai a külföld irányában a versenyt a legközelebbi ta­pasztalatok után­ itélve kiállhatják.A két szakmi­niszter e tekintetben újabb biztosítékot nyert a felől, hogy anyagi és kereskedelmi érdekeink nem állanak annyira egymással ellentétben, mennyire azt sokan állítják. E leszállítások vonatkoznak a pamut­­len , és gyapjúszövetekre, azoknak számos durvább és finomabb osztályzataival. Egyik igen nevezetes ága ezen vám és keres­kedelmi szerződésnek a vasczikkek vámrend­szere. A mértó főrendek meg fognak nyugodni azon nyilatkozatban, hogy a kormány igenis legmelegebb barátja a vasipar fejlődésének, de másfelől bölcsen méltóztatnak belátni azt, hogy Magyarországnak, mint földmivelő országnak ezen felöl érdeke még az, hogy a földmivelés a le­hető legjutányosabb árakon juthasson birtokába a vas­áruczikkeknek. Ennélfogva nem tehette magát ellentétbe azon kívánalmakkal, hogy e czikkek­re nézve bizonyos leszállítások történjenek. Más­részt tudva van mindnyájunk előtt, hogy vasgyá­raink nem képesek megfelelni azon megrende­léseknek, melyek a vasczikkekre nézve úgy a különböző iparvállalatoknál mint a vasutaknál és földművelés részéről hozzájuk intéztetnek. En­nélfogva készséggel kellett hozzájárulnunk külö­nösen a nyers vas behozatali vámtételének le­szállításához. A vasipar, mit, főrendek, az utolsó időben igen kedvező lendületet nyert az országban, és hogy ezen vámtételek, melyeket a szerződés fel­állít, rájuk nézve hátrányosak, vagy károsak ne legyenek, egy részben a vasiparosoktól, más részben pedig a nemzettől várhatjuk. Az ország­nak feladata birtokába juttatni a vasiparosokat azon eszközöknek, főleg a vasutaknak, melyek megkívántatnak arra nézve, hogy ők olcsóbban állíthassák elő a vasczikkeket ; a vasiparosok fel­adata ismét az, hogy különösen felhasználva a jelenlegi kedvező viszonyokat, igyekez­zenek magukra nézve oly állapotot előidéz­­ni , mely mellett jövendőben talán kevésbé szerencsés viszonyok közt is megállhassanak. — Ez volt nézete a kormánynak a vasiparra nézve. Általában, hogy visszatérjek a vasczikkek vám­tételeinek eszközölt leszállítására, megemlítem, hogy a nyersvas leszállítatott 40 krról 25 krra, nyersvas öntvény 75 krról 60 krra, rudvas 1 ft 50 krról 1 ft 25 krra, a vas sínek 1 ft 50 krról 1 ft 25 krra, kovácsolt csövek 4 ftról 1 ft 25 kr­ra, nyersgép részek 2 forint 50 krról 2 ft 25 kr­ra, nyers aczél 1 forint 50 krról 75 krra hen­gerelt vas 2 ft 50 krról 1 ft 75 krra, vas és aczél, pléh 2 ft 50 krról 2 ftra, drót (pallérozat­­lan) 4 ftról 2 ftra stb. Én igen nagy köszönettel tartozom előttem felszólalt e­umliga Majláth Antal gróf úrnak azért, hogy kiemelte a leszállítást a gépeknél. A kormány igen nagy súlyt fektetett arra, hogy az elérhető legyen. Törekednie kellett pedig e ezútra azért, mert istennek hála, hazánkban az ipar és gyár vállalatok szaporodnak, ezek pedig a gépek behozatalát teszik folyvást szükségessé. Másrészről azért, mert mindnyájan tudjuk, és talán senki sincs köztünk, ki saját tapaszta­lásból ne tudná, hogy mily nagy szüksége van a földmívelésnek a gépekre. Ennélfogva nem ellenezhette a kormány ezen leszállítást, sőt örömmel fogadta azt. Egyáltalán, mi is, főrendek, mi úgy tekint­jük az országnak anyagi, jelesül pedig ipar érdekeit, hogy a kormánynak igenis feladata itthon saját törvényhozása és végrehajtása terén mindent elkövetni, hogy részint azon akadályok, melyek, mint a múlt korunk hagyományai vétet­tek át, e téren elhárítassanak, részint pedig enyhítessenek azon kedvezőtlen körülmények hatásai, melyek egykor és máskor az ipar és kereskedelem terén felmerülnek ; feladata az or­szág anyagi érdekeire nézve az összeköttetési eszközöket szaporítani; feladata különösen a hi­telintézetek hatásának minden iránybani kitér.

Next