A Hon, 1868. július (6. évfolyam, 149-175. szám)

1868-07-15 / 161. szám

Akármely orvos egyszerű bizonyítványával könnyen lehet megszabadulni valamely alkal­matlan ellenféltől, gyűlölt rokontól stb. évekig vagy pláne életfogytig tartó fogságra kárhoz­­­­tatván őt. A fondorlat vagy hivatalos tévedés ily áldozata j aztán mit sem tehet szabadsága visszanyerésére. s A tébolydákba való fölvétel oly könmü rend­szabályokhoz van kötve, hogy szükségkép szá­mos visszaélésnek kell előfordulni. Azonfelül az ily szerencsétlen a tébolydába beléptével minden polgári jogait elveszti s végül még külön tör­vénykezésnek is van alávetve,mely zárt­ ajtóknál szokott tárgyalni s a szegény féltől még azon, a közönséges bűnöst is megillető jogot is megta­gadja, hogy védőt választhasson. E bajokon segíteni kell, mert nagy szerencsét­lenség már az is, hogy magánszemélyek könnyű módon juttathatják egymást tébolydába, még nagyobb, hogy ezt hatóságok is korlátlanul te­hetik. Minden praefektusnak van az 1838-ai tör­vények értelmében joga, a­kit akar, az őrültek házába záratni, a­nélkül, hogy áldozata valami módon segíthetne magán. — Szónok, utána pe­dig Guéroult hajmeresztő példákat sorolnak fel, melyek legközelebbi idő folytán adták magukat elő. A miniszter erre adott válaszában bebizonyítja ugyan, hogy a törvények lelkiismeretes kezelése esetében ezen állapot tűrhető lenne, de a­mit az érintett visszaélések mentségére felhozott, az az elfogulatlanokat nem nyugtathatja meg. Az alá­zatos majoritást azonban megnyugtatta. Picard a kormány kandidaturákról szól s inti a kamarát, követné a kormány példáját, mely a jövő választások nagy horderejét felismerni lát­szik. A kormány már most hozza mozgásba egész személyzetét s oly intézkedéseket tesz, me­lyeket bátran lehetne nevezni háború előkészü­leteknek. Most az a kérdés , akarja e a kamara tűrni, hogy a választás ügyét a kormány ügy­nökei a polgárháború egy nemének tekintsék. Szónok a miniszterek e téren elkövetett bűnei­nek s szemtelen túlkapásainak egész sorát adván elő, felolvassa azon okmányokat, melyekből ki­derül, hogy a polgármesterek a miniszterek által rájuk ruházott hatalmat úgy fogják fel, misze­rint a nemzeti választásnak szükségképen a kormány választásává kell átváltozni. Végül előadván, mily önkényes eszközökkel akarta a kormány Grammont marquis megvá­lasztatását megakadályozni, szóról szóra ezt mondja: Oly játék ez , mely bámulatra ragad s az ember eszét megállítja, midőn a kormány oly országban, mint a mienk, az erős alapokon álló szilárd igazságszolgáltatás daczára, hiva­talos jelöltjét kezénél fogva a praefectum, a rend­őrség s a csőszsereg kíséretében a nép elé vezeti s a néptől egyenesen ide a kamarába kiséri. Szabad-e e visszaélésnek továbbra is igy ma­radni? Nem, ennek nem szabad megtörténni, s az általános választás előestéjén mindnyájunk­nak azon kell lennünk, hogy ez a rendszer szűn­jék meg. A kormányra nézve ez még inkább kí­vánatos , mint reánk. Ha a jelenlevőket egyen­­ként megkérdjük, azt egyik sem fogja tagadni. A­ki itt van, annak kell, hogy meggyőződése legyen a felől, miszerint ő a nemzet és nem más­nak a választotta­k megbízást csak a nemzettől, de mástól el nem fogad. Uraim, ha önök ezt ér­zik, mi választ el akkor bennünket ? Állítják önök, hogy kevésbé lennének3k a nép választottai, ha a kormány jelöltségek megszűnnének ? Nem. Tépjék tehát le azt a fátyolt, álljanak a nép elé a kormány támogatása és közbenjötte nélkül. Ez az, a­mit önöktől kívánok, mert a­mi az ország szabadságát egyedül szerezheti meg, az csak a függetlenül választott kamara.“ A belügyminiszter megnyugtatja a többséget, melynek a kamarai ülésekhez nincs egyéb jog­­cílr­e a kormány ajánlatánál s kijelenti, hogy a kormány a jelölés gyakorlatát abba­hagyni nem fogja. Hivatkozik az előbbi kormányok példájára, melyek egytől egyik befolyást gya­koroltak a választásokra. Erre Garier Pages erős borsot tör az orra alá, az 1848-ki kormány eljárását jellemezvén. Mennyire megváltoztak azóta a dolgok, onnan is kitűnik, hogy Ledru Rol­­linról a volt miniszter úgy szólhatott,mint barátjá­ról, a­nélkül,hogy ez megbotránkozást szült volna. Pelleton azon kérdésére, hogy a kormány ez idén akarja-e a választásokat megkezdeni, kijelenti az államminiszter, hogy a kormánynak nincs szándékában a jelen kamara törvény sze­rinti idő­tartamát megrövidíteni, de ismételnie kell, hogy a kamra feloszlatásának előjoga a császárt megilleti. Más szóval: Ronder állam­miniszter úr ép oly kevéssé tudja, mint más kö­zönséges halandó, mit forgat III. Napóleon az ő agyában. Jól értesült körökben az a vélemény, hogy az uj választás már I. évi október havában megkezdődik. Külföld- P­á­r­i­s felsőbb köreiben sokat be­szélnek egy jelenetről, mely a legutóbbi minisz­teri tanácsban adta elő magát. Az uj választá­­s­okról volt szó s a kereskedelmi miniszter erő­sen hangsúlyoza a nyugtalanságot, mely az or­szág minden részében uralkodik amiatt, hogy a választások határidejét a legnagyobb bizonyta­lanság fedi. A kamrában ép úgy mint a nép közt resz a hangulat, s ha a kormány nem siet nyilatkozatával véget vetni e bizonytalanságnak, a hangulat csak elkeseredettebbé válhatik. Erre Roucer államminiszter kelt fel, s óvta a császárt, terveinek elhamarkodott fölfedezéseivel roszabbá tenni a helyzetet. Az új választások idejének meghatározá­sa megnehezítené a kormány állását a ka­marában, s azért óhajtja, hogy míg a budget tel­jesen meg nem szavaztatik, a választások iránt semmi nyilatkozat se tétessék. Napóleon csá­szár megfontolva a dolgot államminiszterének „bölcs tanácsát“ fogadta el. A spanyol eseményekre mindig újabb és újabb világ derül. A „Constitutionnel“ követke­ző levelet vett Madridból az ottani elfogatásokat illetőleg : Az összeesküvésnek júl. 9-én kellett volna k­itörni s a minisztérium megbuktatására volt czélozva. Kezdői és egyszersmind vezérei az összeesküvésnek az ultra progressista és liberal union­ párt legtekintélyesebb katonai egyénei voltak. Ez utóbbiak , mint tudva van, min­dig a mérsékelt haladók és conservativek­­hez számítottak. Az eddig említett férfiakon kívül még többen elfogottak, Jervino, Unstaritz, Mesina, Alaminos és más tábornokok pedig ed­digi állomásaikról más helyre tétettek át. Az or­szág több helyén kihirdettetett az ostrom állapot, míg az útlevelek nem csak spanyol, de franczia részről is szigorúan megvizsgáltatnak. A fran­czia követség titkára Madridból Párisba érkezett és Moustier miniszterrel gyakori értekezletet tartott. A spanyol forradalmi mozgalmak, úgy látszik, republikus jelleggel is birtak. A progressista párt egyik kitűnő tagja Castelar jelenleg London­ban időzik s Mazzinival gyakori érintkezése van. A porosz király 12-én érkezett Emsbe, hol a polgári és katonai hatóság elöljáróitól fo­gadtatott. Út közben hasonló fogadtatásban ré­­szesült minden állomáson. A görög udvarnál, mint a „France“ jelenti, nagy előkészületek tétetnek Napoleon herczeg fogadtatására. Az angol kormány ismét érzékeny vereséget szenvedett és pedig az általa előterjesztett vá­lasztási bili tárgyában. Állására, a pártok állá­sára s az ülésszak tartamára az eféle vereségek nem csekély befolyással vannak. Egyébiránt most a dolgokat csendesen hagyják folyni s min­dent kerülnek, a­mi a vitákat szükségtelenül meghosszabbítaná s az ülés­szakot még augusz­tusig is elnyújthatná. Ennek tulajdonítható, hogy a tagok nem jelennek meg oly nagy szám­mal a házban, mint május és június hónapok alatt. Közülök sokan nincsenek is jelen, s a leg­nagyobb rész inkább jövő jelöltségével foglalko­zik, mint azzal, a­mi a parlamentben még elin­tézendő lenne. sen is készítsen ? Gondolom, e kérdésre mind­nyájan „nem“-mel felelünk. Tudjuk, hogy ezen országgyűlés elébe kitűzött fontos kérdések közt van a megye rendezése is, de ezt oly fon­tosnak tekintette a magyar törvényhozás, hogy nem is a minisztériumot utasította a javaslat készí­tésére, hanem egy száz tagú bizottságot vá­lasztott a maga kebeléből, s ettől várja a tör­vényjavaslat elkészítését. Én tehát azt gondolom, hogy már azon ok­nál fogva is, melyet előhoztam, a­­ javaslat fölött, mely tartozik az adóra, az adó behajtásá­ra, hanem mellékesen a megyei hatóságnak legérdekesebb részeibe is avatkozik, határozatot hozni, mielőtt a megye tuhozásilag rendezve volna, ez alkalommal nem lehet, miért e­z­ek innen egészen kihagyandók és kihagyhatók te hát annélkül, hogy azon ezel melyet magá­nak a pénzügyi bizottság kitűzött, meghiusíttat­nék. Mert mit akart elérni a pézügyi bizottság? Semmi egyebet mint azt, hogy azon tisztviselők kik az adó behajtásával foglalkoznak, felelősek legyenek.Tehát azért meg kell változtatni magát a mostani rendszert ? Épen nem. Meglehet, hogy épen azon t. bizott­sági tagok nem emlékeztek arra, hogy hasonló kérdés fordult elő az 1844-ei országgyűlésen, midőn arról volt szó, hogy ha talán a tisztviselő hanyagsága által kár okoztatnék a váltó hitele­zőknek — mi történjék ? — A törvényhozás akkor a nélkül, hogy a megye szerkezetébe be­levágott volna, egyszerűen elhatározta, hogy az illető tisztviselő a bíró előtt is felelős. És uraim ez ellen panasz nem tétetett soha, mert én ma­gam hivatkozom önmagamra, hogy midőn nem ugyan hanyagságból, hanem tévedésből a tör­vényben kitűzött idő alatt nem utasítottam mint alispán az illető tisztviselőt, megidéztek és abban a kárban, a­mit okoztam, el is marasztaltattam. Szükséges e tehát azért megváltoztatni a rend­szert ? Nem szükség, mert példánk van, hogy a­hol a felelősségről van szó, a felelősség elérez­hetik a­nélkül, hogy az alkotmány megsértessék. Én tehát azt gondolom, te­hát, hogy azt a kitű­zött czélt, mely előttem is szent , a­nélkül, hogy az alkotmány megrontatnék , elérhetni az eddigi törvények szerint is, miután kimond­juk a törvényben, hogy minden egyes tisztvise­lők is felelősek a bíró előtt is. Én tehát Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Helyeslés.) A képviselőház júl. 14-iki üléséből. Nyáry Pál: Azok után, miket Tisza Kálmán t. barátom az általa idézett §§-okra elmondott, kevés mondani­valóm van. A­mihez én e tárgy­ban szólani akarok, az elvi kérdés. (Halljuk !) Bátor vagyok kérdeni, akár a t. pénzügymi­niszter úrtól, akár a pénzügyi bizottságtól, mire volt kiküldve ? Arra volt kiküldve, hogy az adó ügyében terjes­szen elő törvényt. Vajjon ki volt-e arra is küldve, hogy a megyei rendezés, megyei hatóság iránt­i javaslatot csak részlete­s bajai „Magyar Kör“ alapszabályai. A kör czélja: a) Egy magyar társadalmi, vegyes tartalmú Bács Bodrogh anyagi és szellemi ér­dekét előmozdító lapot alapítani, s ez által Bács- Bodrogh egyesült megyékben különösen a ma­gyar lapirodalmat terjeszteni, b) A magyar nyel­vet minden körben tisztán beszélni, minden ide­gen szó és kifejezés használatát óvatosan ke­rülni, — azon szavak kivételével azonban, me­lyeknek megfelelő érteményű eredeti magyar alakjai nem léteznének, c) A társulat működésé­hez tartozik még a körülményekhez képest tu­dományos felolvasásokat, szavalatokat és a mű­velődésekre befolyással levő minden más érteke­zéseket rendezni. Különösen megjegyeztetik pedig, hogy erkölcs és illemsértő kifejezések mellőztessenek, mely tag ez ellen vétene — utó­lagos megrovás mellett a kör tagjainak sorából kitöröltetik. A kör jövedelmi forrásai: a) Minden tag kö­teles évenkint tagdíj fejében a kör pénztárno­kának 6. ért. 1 ftot fizetni, b) A kör jövedelmét növelik még a felolvasások és estélyek csekély dijából befolyó tiszta jövedelem, c) Önkéntes jó­tékony adományok. A jövedelem mire fordítása, a) A kör összes bevételének tiszta jövedelme nemes és jótékony czélokra fordítandó, b) Összegeket ily czélokra a választmány javaslatának figyelembevétele mellett — a közgyűlés adományozhat. A körnek tagjai, a) A „Magyar Kör“-nek tag­ja lehet minden feddhetlen jellemű itt helyi vagy vidéki polgár. b) A tagok: rendesek vagy pár­tolók. Rendesek azok, kik a felnevezett o. ért. 1 ftot a kör pénztárnokának befizették; párto­lók azok, kik a kört — czéljainak elérésében — szellemi vagy anyagi téren gyámolitják. A kör tisztviselői. a) A körnek kormányzata egy elnök- és alelnök-, két jegyzőre és egy pénz­tárnokra, valamint a kör kebeléből választandó I tizenkét tagú választmányra bizatik. b) Az elnök

Next