A Hon, 1868. július (6. évfolyam, 149-175. szám)
1868-07-15 / 161. szám
Akármely orvos egyszerű bizonyítványával könnyen lehet megszabadulni valamely alkalmatlan ellenféltől, gyűlölt rokontól stb. évekig vagy pláne életfogytig tartó fogságra kárhoztatván őt. A fondorlat vagy hivatalos tévedés ily áldozata j aztán mit sem tehet szabadsága visszanyerésére. s A tébolydákba való fölvétel oly könmü rendszabályokhoz van kötve, hogy szükségkép számos visszaélésnek kell előfordulni. Azonfelül az ily szerencsétlen a tébolydába beléptével minden polgári jogait elveszti s végül még külön törvénykezésnek is van alávetve,mely zárt ajtóknál szokott tárgyalni s a szegény féltől még azon, a közönséges bűnöst is megillető jogot is megtagadja, hogy védőt választhasson. E bajokon segíteni kell, mert nagy szerencsétlenség már az is, hogy magánszemélyek könnyű módon juttathatják egymást tébolydába, még nagyobb, hogy ezt hatóságok is korlátlanul tehetik. Minden praefektusnak van az 1838-ai törvények értelmében joga, akit akar, az őrültek házába záratni, anélkül, hogy áldozata valami módon segíthetne magán. — Szónok, utána pedig Guéroult hajmeresztő példákat sorolnak fel, melyek legközelebbi idő folytán adták magukat elő. A miniszter erre adott válaszában bebizonyítja ugyan, hogy a törvények lelkiismeretes kezelése esetében ezen állapot tűrhető lenne, de amit az érintett visszaélések mentségére felhozott, az az elfogulatlanokat nem nyugtathatja meg. Az alázatos majoritást azonban megnyugtatta. Picard a kormány kandidaturákról szól s inti a kamarát, követné a kormány példáját, mely a jövő választások nagy horderejét felismerni látszik. A kormány már most hozza mozgásba egész személyzetét s oly intézkedéseket tesz, melyeket bátran lehetne nevezni háború előkészületeknek. Most az a kérdés , akarja e a kamara tűrni, hogy a választás ügyét a kormány ügynökei a polgárháború egy nemének tekintsék. Szónok a miniszterek e téren elkövetett bűneinek s szemtelen túlkapásainak egész sorát adván elő, felolvassa azon okmányokat, melyekből kiderül, hogy a polgármesterek a miniszterek által rájuk ruházott hatalmat úgy fogják fel, miszerint a nemzeti választásnak szükségképen a kormány választásává kell átváltozni. Végül előadván, mily önkényes eszközökkel akarta a kormány Grammont marquis megválasztatását megakadályozni, szóról szóra ezt mondja: Oly játék ez , mely bámulatra ragad s az ember eszét megállítja, midőn a kormány oly országban, mint a mienk, az erős alapokon álló szilárd igazságszolgáltatás daczára, hivatalos jelöltjét kezénél fogva a praefectum, a rendőrség s a csőszsereg kíséretében a nép elé vezeti s a néptől egyenesen ide a kamarába kiséri. Szabad-e e visszaélésnek továbbra is igy maradni? Nem, ennek nem szabad megtörténni, s az általános választás előestéjén mindnyájunknak azon kell lennünk, hogy ez a rendszer szűnjék meg. A kormányra nézve ez még inkább kívánatos , mint reánk. Ha a jelenlevőket egyenként megkérdjük, azt egyik sem fogja tagadni. Aki itt van, annak kell, hogy meggyőződése legyen a felől, miszerint ő a nemzet és nem másnak a választottak megbízást csak a nemzettől, de mástól el nem fogad. Uraim, ha önök ezt érzik, mi választ el akkor bennünket ? Állítják önök, hogy kevésbé lennének3k a nép választottai, ha a kormány jelöltségek megszűnnének ? Nem. Tépjék tehát le azt a fátyolt, álljanak a nép elé a kormány támogatása és közbenjötte nélkül. Ez az, amit önöktől kívánok, mert ami az ország szabadságát egyedül szerezheti meg, az csak a függetlenül választott kamara.“ A belügyminiszter megnyugtatja a többséget, melynek a kamarai ülésekhez nincs egyéb jogcílre a kormány ajánlatánál s kijelenti, hogy a kormány a jelölés gyakorlatát abbahagyni nem fogja. Hivatkozik az előbbi kormányok példájára, melyek egytől egyik befolyást gyakoroltak a választásokra. Erre Garier Pages erős borsot tör az orra alá, az 1848-ki kormány eljárását jellemezvén. Mennyire megváltoztak azóta a dolgok, onnan is kitűnik, hogy Ledru Rollinról a volt miniszter úgy szólhatott,mint barátjáról, anélkül,hogy ez megbotránkozást szült volna. Pelleton azon kérdésére, hogy a kormány ez idén akarja-e a választásokat megkezdeni, kijelenti az államminiszter, hogy a kormánynak nincs szándékában a jelen kamara törvény szerinti időtartamát megrövidíteni, de ismételnie kell, hogy a kamra feloszlatásának előjoga a császárt megilleti. Más szóval: Ronder államminiszter úr ép oly kevéssé tudja, mint más közönséges halandó, mit forgat III. Napóleon az ő agyában. Jól értesült körökben az a vélemény, hogy az uj választás már I. évi október havában megkezdődik. Külföld- Páris felsőbb köreiben sokat beszélnek egy jelenetről, mely a legutóbbi miniszteri tanácsban adta elő magát. Az uj választásokról volt szó s a kereskedelmi miniszter erősen hangsúlyoza a nyugtalanságot, mely az ország minden részében uralkodik amiatt, hogy a választások határidejét a legnagyobb bizonytalanság fedi. A kamrában ép úgy mint a nép közt resz a hangulat, s ha a kormány nem siet nyilatkozatával véget vetni e bizonytalanságnak, a hangulat csak elkeseredettebbé válhatik. Erre Roucer államminiszter kelt fel, s óvta a császárt, terveinek elhamarkodott fölfedezéseivel roszabbá tenni a helyzetet. Az új választások idejének meghatározása megnehezítené a kormány állását a kamarában, s azért óhajtja, hogy míg a budget teljesen meg nem szavaztatik, a választások iránt semmi nyilatkozat se tétessék. Napóleon császár megfontolva a dolgot államminiszterének „bölcs tanácsát“ fogadta el. A spanyol eseményekre mindig újabb és újabb világ derül. A „Constitutionnel“ következő levelet vett Madridból az ottani elfogatásokat illetőleg : Az összeesküvésnek júl. 9-én kellett volna kitörni s a minisztérium megbuktatására volt czélozva. Kezdői és egyszersmind vezérei az összeesküvésnek az ultra progressista és liberal union párt legtekintélyesebb katonai egyénei voltak. Ez utóbbiak , mint tudva van, mindig a mérsékelt haladók és conservativekhez számítottak. Az eddig említett férfiakon kívül még többen elfogottak, Jervino, Unstaritz, Mesina, Alaminos és más tábornokok pedig eddigi állomásaikról más helyre tétettek át. Az ország több helyén kihirdettetett az ostrom állapot, míg az útlevelek nem csak spanyol, de franczia részről is szigorúan megvizsgáltatnak. A franczia követség titkára Madridból Párisba érkezett és Moustier miniszterrel gyakori értekezletet tartott. A spanyol forradalmi mozgalmak, úgy látszik, republikus jelleggel is birtak. A progressista párt egyik kitűnő tagja Castelar jelenleg Londonban időzik s Mazzinival gyakori érintkezése van. A porosz király 12-én érkezett Emsbe, hol a polgári és katonai hatóság elöljáróitól fogadtatott. Út közben hasonló fogadtatásban részesült minden állomáson. A görög udvarnál, mint a „France“ jelenti, nagy előkészületek tétetnek Napoleon herczeg fogadtatására. Az angol kormány ismét érzékeny vereséget szenvedett és pedig az általa előterjesztett választási bili tárgyában. Állására, a pártok állására s az ülésszak tartamára az eféle vereségek nem csekély befolyással vannak. Egyébiránt most a dolgokat csendesen hagyják folyni s mindent kerülnek, ami a vitákat szükségtelenül meghosszabbítaná s az ülésszakot még augusztusig is elnyújthatná. Ennek tulajdonítható, hogy a tagok nem jelennek meg oly nagy számmal a házban, mint május és június hónapok alatt. Közülök sokan nincsenek is jelen, s a legnagyobb rész inkább jövő jelöltségével foglalkozik, mint azzal, ami a parlamentben még elintézendő lenne. sen is készítsen ? Gondolom, e kérdésre mindnyájan „nem“-mel felelünk. Tudjuk, hogy ezen országgyűlés elébe kitűzött fontos kérdések közt van a megye rendezése is, de ezt oly fontosnak tekintette a magyar törvényhozás, hogy nem is a minisztériumot utasította a javaslat készítésére, hanem egy száz tagú bizottságot választott a maga kebeléből, s ettől várja a törvényjavaslat elkészítését. Én tehát azt gondolom, hogy már azon oknál fogva is, melyet előhoztam, a javaslat fölött, mely tartozik az adóra, az adó behajtására, hanem mellékesen a megyei hatóságnak legérdekesebb részeibe is avatkozik, határozatot hozni, mielőtt a megye tuhozásilag rendezve volna, ez alkalommal nem lehet, miért ezek innen egészen kihagyandók és kihagyhatók te hát annélkül, hogy azon ezel melyet magának a pénzügyi bizottság kitűzött, meghiusíttatnék. Mert mit akart elérni a pézügyi bizottság? Semmi egyebet mint azt, hogy azon tisztviselők kik az adó behajtásával foglalkoznak, felelősek legyenek.Tehát azért meg kell változtatni magát a mostani rendszert ? Épen nem. Meglehet, hogy épen azon t. bizottsági tagok nem emlékeztek arra, hogy hasonló kérdés fordult elő az 1844-ei országgyűlésen, midőn arról volt szó, hogy ha talán a tisztviselő hanyagsága által kár okoztatnék a váltó hitelezőknek — mi történjék ? — A törvényhozás akkor a nélkül, hogy a megye szerkezetébe belevágott volna, egyszerűen elhatározta, hogy az illető tisztviselő a bíró előtt is felelős. És uraim ez ellen panasz nem tétetett soha, mert én magam hivatkozom önmagamra, hogy midőn nem ugyan hanyagságból, hanem tévedésből a törvényben kitűzött idő alatt nem utasítottam mint alispán az illető tisztviselőt, megidéztek és abban a kárban, amit okoztam, el is marasztaltattam. Szükséges e tehát azért megváltoztatni a rendszert ? Nem szükség, mert példánk van, hogy ahol a felelősségről van szó, a felelősség elérezhetik anélkül, hogy az alkotmány megsértessék. Én tehát azt gondolom, tehát, hogy azt a kitűzött czélt, mely előttem is szent , anélkül, hogy az alkotmány megrontatnék , elérhetni az eddigi törvények szerint is, miután kimondjuk a törvényben, hogy minden egyes tisztviselők is felelősek a bíró előtt is. Én tehát Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Helyeslés.) A képviselőház júl. 14-iki üléséből. Nyáry Pál: Azok után, miket Tisza Kálmán t. barátom az általa idézett §§-okra elmondott, kevés mondanivalóm van. Amihez én e tárgyban szólani akarok, az elvi kérdés. (Halljuk !) Bátor vagyok kérdeni, akár a t. pénzügyminiszter úrtól, akár a pénzügyi bizottságtól, mire volt kiküldve ? Arra volt kiküldve, hogy az adó ügyében terjesszen elő törvényt. Vajjon ki volt-e arra is küldve, hogy a megyei rendezés, megyei hatóság iránti javaslatot csak részletes bajai „Magyar Kör“ alapszabályai. A kör czélja: a) Egy magyar társadalmi, vegyes tartalmú Bács Bodrogh anyagi és szellemi érdekét előmozdító lapot alapítani, s ez által Bács- Bodrogh egyesült megyékben különösen a magyar lapirodalmat terjeszteni, b) A magyar nyelvet minden körben tisztán beszélni, minden idegen szó és kifejezés használatát óvatosan kerülni, — azon szavak kivételével azonban, melyeknek megfelelő érteményű eredeti magyar alakjai nem léteznének, c) A társulat működéséhez tartozik még a körülményekhez képest tudományos felolvasásokat, szavalatokat és a művelődésekre befolyással levő minden más értekezéseket rendezni. Különösen megjegyeztetik pedig, hogy erkölcs és illemsértő kifejezések mellőztessenek, mely tag ez ellen vétene — utólagos megrovás mellett a kör tagjainak sorából kitöröltetik. A kör jövedelmi forrásai: a) Minden tag köteles évenkint tagdíj fejében a kör pénztárnokának 6. ért. 1 ftot fizetni, b) A kör jövedelmét növelik még a felolvasások és estélyek csekély dijából befolyó tiszta jövedelem, c) Önkéntes jótékony adományok. A jövedelem mire fordítása, a) A kör összes bevételének tiszta jövedelme nemes és jótékony czélokra fordítandó, b) Összegeket ily czélokra a választmány javaslatának figyelembevétele mellett — a közgyűlés adományozhat. A körnek tagjai, a) A „Magyar Kör“-nek tagja lehet minden feddhetlen jellemű itt helyi vagy vidéki polgár. b) A tagok: rendesek vagy pártolók. Rendesek azok, kik a felnevezett o. ért. 1 ftot a kör pénztárnokának befizették; pártolók azok, kik a kört — czéljainak elérésében — szellemi vagy anyagi téren gyámolitják. A kör tisztviselői. a) A körnek kormányzata egy elnök- és alelnök-, két jegyzőre és egy pénztárnokra, valamint a kör kebeléből választandó I tizenkét tagú választmányra bizatik. b) Az elnök