A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-16 / 212. szám

— (A lipótvárosi templom) tovább építésére0 Ybl leterjesztő tervét. A kúp eszméje megmaradt, de a mu­nkok­tól eltérő kivitellel. Az új kúp 4 roppant oszlopon nyugodnék,csaknem egész terhével, s az oszlopok még külön kápolnácskák által lennének erősítve. Az oszlopok anyaga víz­hatlan més­szel készített sajt­ot tégla lenne, mely erősebb s mégis olcsóbb, mint a terméskő. Az illető városi bizottmány elfogadta a tervet, de a tanácsot felhívja, hogy azon fel­ül még szakértők által vizs­gáltassa meg és közszemlére tegye ki. (SEu lembergi országgyűlés egyik kö­zelebbi ülése átalános érdekkel bírván, ide írjuk mi is azt, a­mit ez ülésről a bécsi „Wanderer“ mond : „Azon sürgős indítvány hozatott be, hogy a csá­szár fogadtatására 25 000 ft szavaztassák meg. Az ily indítványok az eddigi rész szokás szerint vitat­kozások nélkül fogadtattak el. Egy­részről túlsá­gos lojalitás, másrészről az aggodalom : elkerül­­hetlenül megrovást vonni maga után, soha sem hagyták az igazságot ily ügyekben napfényre hoz­ni. Smolkának elég bátorsága volt most az egyszer megtámadni ez elavult szokássá vált eljárást és be­bizonyító, hogy az­t lehet tenni a nélkül, hogy a lo­­jalitást és a fejedelmet illető tiszteletet megsértenék. Smolka kivánja, hogy a császár a legszívélyesebb fogadtatásban részesüljön, s azt hiszi, ha ez, mint magától értetik, minden oldalról történik, nem szükséges az országos budgetet 25,000 fttal terhel­ni. Borkowski gróf támogatta Smolka indítványát, de mindamellett, sajnos, kisebbségben maradtak. Nem gondolták meg, hogy sokkal szebb színben tűnik elő a lojalitás, ha nélkülöz minden hivatalos támogatást,ha mindenkinek saját tetszésére h­agya­­tik ön óhajtása szerint adni kifejezést érzelmeinek. Azért említettük meg e tárgyat, mert dicséretes­nek találtuk ily esetben is nyíltan és őszintén ki­mondani az egyéni véleményt.“ — Az igazságügyminiszter egyik rendelete folytán a városi hivatalnokok egyész fize­tése lefoglalható. Ez intézkedés ellen sok panasz emelkedett, de úgy látszik, a rendelet mindamellett módosítás nélkül maradt. Most, mikép az U. S.-ból olvassuk, ismét azon kérdés merült fel, hát a posta- és távirati hivatalnokok fizetései lefoglalhatók-e ? Az igazságügyminiszter erre a kép nyilatkozott, hogy fizetésük egy­harmadának lefoglalása iránt semmi törvényes ellenvetés nem forog fenn. Tehát egyik hivatalnok fizetése egészen, a másiké csak részben foglalható le. Milyen zűrzavaros intézkedés. — Következő sorokat kaptunk egy pesti polgártól: Pénzügyi tisztek vezetése alatt bizott­mányok járnak Budapesten az adóösszeírás végett. A bizottmányok elnöke magyar kir. pénzügyi tiszt, ki minden felelet után, melyet az illető féltől kap, azt kérdi: „was sagt­er?“ Ez nagyon kelle­metlen a felekre nézve, s azért nagyon kívánatos volna, ha e magyar kir. pénzügyi tisztek megtanul­nának magyarul. — Szerény kérdés a pénzügymi­niszter úrhoz. A biztosító intézetek kötvényein (Volizze) az olvasható, hogy: „a bélyegilleték az 1862. de­­czember 13 án kelt törvé­ny szerint a közjövedelmi pénztárnál lefizettetik.“ Ha eltekintünk is attól, hogy az intézetek ma­gyarországi képviselői hivatalos okmányaikban osztrák törvényre hivatkoznak, azt még­sem fog­hatjuk meg, miért fizettetik a bélyegilleték bécsi vagy triesti társulatoknál Magyarországban kiállí­tott okmányokért a bécsi „Sammlungs-Cassé­­ban ?“ Már pedig hogy ez ott fizettetik, azt csak tudni fogják az illető urak Budán? Külföld, Olaszország. A „Times“ ve­­zérczikket szentel az olasz viszonyoknak, s a többek közt mondja : Menabrea felöl egy hír ke­ring, milyet nem lehet egykönnyen hallgatás­sal mellőzni, de a­melynek mi hitelességét csak akkor fogjuk elismerni, mikor az az olasz mi­niszterelnök által is meg lesz erősítve. Azt mond­ják, hogy Nigra olasz követnek a Tuilleriákban az utóbbi hétfőn összejövetele volt Moustier­mar­quis külügyminiszterrel és neki kormánya egy sürgönyét adta át, melyben a pápai államok ki­ürítését kéri a franczia csapatoktól , mintegy szoros következményét az Olaszország által tel­jesített mindazon kötelezményeknek , melyekre kötelezte volt ma­gát a septemberi conventio ér­telmében. A felelet természetesen az volt, hogy Francziaországnak esze ágában sincs elhagyni a római államokat. Az angol lap Menabron e lé­pését nagy botlásnak tekinti, megengedve, hogy annak valóban helye volt a septemberi conven­­tió értelmében, „mely egyike azon conventióknak, a­melyeket jelleme határozatlansága és helyzete nehézségénél fogva Napóleon császár egyedül volt képes kigondolni a múlt és jelen emberei közül.“ Azután hozzá­teszi : „A mi néze­tünk az, hogy nemcsak hogy az olaszok nem kell hogy tanúsítsanak ezen idegenek eltávozása tárgyában egy csepp szorongó aggodalmat se, sőt ellenkezőleg óhajtaniok kell annak meghos­­­szabbítását és a megszálló erő számának kiter­jesztését. A francziák eltávozása (annyiban, a­mennyiben Párisban nem mondanak le a vissza­térési szándékról) nem oldaná meg magától a római kérdést. Távol attól csak könnyebbítené e végzetes „s­o­h­a“ terhét, mely oly elviselketle­­nül sulyosodik a császár lelkére, mindaddig, míg neki embert és pénzt kell költenie, hogy azt fenntarthassa. Sem sürgetések, sem követe­lések, sem okoskodás, sem fenyegetés által el nem lehet távolítani a francziákat Rómából; mint a­hogy mi már mondottuk volt a septem­beri conventio után és előtt, ezt csak a kifára­dás és azon szerep megutálása eszközölheti, a­melyet játszanak. Minél nagyobb lesz zavaruk és megaláztatásuk azon tisztességért, hogy a Vaticanban őrt állanak , annál valószínűbb lesz, hogy a játék előttök is kezdi meg nem érni a „gyertyát.“ Napoleon császár soha sem mondotta , hogy az olaszoknak bírniok kell Rómát, ő ellenkezőleg tisztán megmondotta, hogy azt soha sem fogják bírni. Hacsak ők nem elég erősek, hogy vele visszavonassák e nyilat­kozatát, jobb, ha visszatartják magukat minden oly lépéstől, mely vágyaikat juttathatja neki ismét eszébe.“ A „Journal des Debats“ egy olaszországi le­velet kapott, melyben azt állítják, hogy a balol­dalnak Nápolyban összeülendő parlamenti anúja azt akarja, hogy határozottan kérjék a főváros­nak Nápolyba való áttételét. A levelező azt állítja, hogy ez eszme Ratazzitól származott, kiben az Mentana után fogamzott meg és a ki ez által népszerűségre akar vergődni,s így aztán hatalomra­­­ ütni. De hogy miként lehessen így megszerezni az olasz népszerűséget, azt sem a „Journal des Debats levelezője nem mondja, sem mi nem tudjuk. September 9 én volt még a „Liguriai munkás­­egylet“ congressussa Genuában. Zárülésében két politikai kérdés volt napi­renden : Róma vissza­szerzése és a Mazzini-alap. Olaszország jogát erre néző feleslegesnek tarták fejtegetni, hanem azt elhatározák, hogy a munkások ezentúl is adják össze az 5 centimet, hogy a Mazzini-alap növe­­kedjék, mely egyike azon eszközöknek, melyet által Rómát el lehet érni. A „Dovere“t a con­­gressus hivatalos lapjának nyilvániták és a „nagy hazafiak“ Garibaldi és Mazzininak „él­jent“ szavaztak és távir­tilag tudtul adták. A „Corr. Italienne“ egy hosszas czikket szen­tel annak, hogy a nép bizalma mennyire növe­kedik a kormány iránt, minek bizonyságául fel­hozza, hogy földmivelési czélokból nagy befek­tetéseket tesznek, már pedig hol hosszas időre történnek a befektetések az jele annak, hogy bizalom van. De hát az ellenzék ? Crispiék: „Instauratio ab imis“ t akarnak Baco szerint. Municipalis jogokat a kormány minden ellenőr­zése nélkül és választási jogokat nem census, hanem olvasni és írni-tudás szerint. Amerika. A new-yorki lapok m. hó 27 ről Grant tábornoknak következő rendeletét hozzák a katonai erő alkalmazásáról a polgári hatósá­gok támogatására. — „A katonaság s a polgá­rok kötelessége: engedelmeskedni a marshal avagy sheriff felszólításának. A csapatvezénylő tiszteknek, a marshal vagy sheriff által segélyre szólíttatván fel, saját felelőességü­kre meg kell vizsgálni, váljon a tőlük kívánt szolgálat törvé­nyes, szükséges-e, s megegyezik-e az ő katonai kötelmeikkel, s eljárásukat egészen a marshal vagy sheriff által adott utasításokhoz kell szab­­niok. Ha az ügy nem sürgős, a polgári hatósá­gok szorgalmazása akár törvényes ügyek végre­hajtásánál, akár lázongások elnyomásánál az­­ elnökhöz adandó be az ügyre vonatkozó adatok­­­­kal együtt, ez esetben ez fogja magára venni a felelősséget Hol a körülmények halasztást nem tűrnek, s gyors katonai közbevetésre van szük­ség, az összeütközés lehetőleg kerülendő. Csa­patvezetők, 8 szükség esetén alárendeltjeiktől ily körülményeknél megkivántatik, hogy saját felelősségükre a legnagyobb tapintattal járnak el úgy, hogy a békés hangulat minden körül­mény közt fenntartassék. A tábornok ezen rendelkezése a congressus reconstruct­ójának szellemében történvén, re­mélhető, hogy az eddigi provisoriumok megszün­tetése hova hamarabb teljesen sikeresen fog be­­állani. A tenger alatti huzalon New­ Yorból szept. 12 -én jött sürgöny jelenti: Peruban s Equador­­ban aug. 13. és 16-án roppant földrengés volt. Számos város, úgymint Arica, Arequipa, Islay, Iquique, Pasco, Juan, Cavelica s több mások egészen elpusztittattak. Peruban 2000, Equador­­b­an 20 ezer ember lett e pusztítás áldozata. A lakosság nagyobb száma csak Arica­s Arequipa­­ban bírt elmenekülni. A kárt 300 m­llió dollárra becsülik. A kikötőben s a Chinca szigeten ugyan­ekkor számos hajó összeromboltatott. Egy új kérdés. Egy a Krisztus követői, vagyis a nazarénusok felekezetéhez tartozó pes­ti csizmadiamester azon kérdést intézte volt a várostanácshoz, vajjon a Krisztus követői ma­guk kezelhetik-e anyakönyveiket, vagy pedig valamely hatóság ke­zli azokat? Intézte pedig e kérdést azon incidensből, hogy fia született, kit lelkiismerete nem enged egyházi szertartás alá ereszteni. A tanács , tekintve, hogy ez elvi kérdés, a kultuszminisztériumot kereste meg, hogy e tárgyban szabályul szolgálandó határo­zatot hozzon. A kultuszminisztérium ennek foly­tán a következő rendeletet küldte a tanácshoz : Sollarsch József pesti csizmadiamesternek a városhoz intézett azon kérdésére: vajjon a „Krisztus követői“ magok kezelhetik e anya­­könyveiket, vagy pedig azok kezelése valamely hatóságra bizatik ? válaszoltatik: Az u. n. „Krisztus követői“ vagy nazarénusok felekezete nem tartozik a törvényesen bevett vallásfe­­­lekezetek közzé; törvényeink azonban csak törvényesen bevett vallásfelekezeteknek adnak jogokat , s a kormány csak ezekkel közlekedhetik hivatalosan , csak ezeknek hivatalos cselekedeteit tekintheti hiteleseknek, ennélfogva nem is érzi magát feljogosítva az anyakönyvek vezetését a nazarénusokra bízni, vagy az általuk kiállított ilynemű okmányokat hiteleseknek tekinteni. E szerint a nazarénusok­­ra már most sem bizathatik az anyakönyvek ve­zetése. Másrészről azonban nem állhat a kor­­mánynak feladatában a haza polgárainak bár­melyikét is valamely hitvallásnak követésére erőszakolni, ennélfogva nem is kívánja a naza­­rénusokat arra kötelezni, hogy halottaikat vagy szülötteiket valamely törvényesen bevett hitfele­­kezet lelkészeinél maguk jelentsék be, de a kormány joggal követelheti, hogy a bejelentés va­­lamely törvényhatóságnál történjék meg. A vá­ros közönsége tehát intézkedend, hogy e ren­delet a város területén lakó nazarénusok­­nak tudomására jusson, s ezeket szigorúan kötelezendő, hogy a kebelükben előfordulandó halálozások vagy születések esetről esetre a vá­ros közönsége által kijelölendő hivatalos közeg­nél bejelentessenek. A város közönsége által kijelölt közeg e bejelentésekről rendes jegyző­könyvet vezetend, mivel azonban ez idő szerint hiteles anyakönyvek vezetésére egyedül a bevett vallások lelkészei vannak feljogosítva: a beje­lentések feljegyzésével megbízandó egyénnek kötelességében álland­ó bejelentett esetet az anyakönyvbe leendő beigtatás tekintetéből azon bevett vallásfelekezet lelkészével tudatni, mely felekezethez az illető „Krisztus követője“ az előtt tartozott, és saját jegyzőkönyvében megjegyezni, melyik lelkés­szel lett tudatva az eset ? Nehe­zebb a „Krisztus követői“ közötti házasság, s az ily házasságból született gyermekek törvé­nyességének kérdése. Míg e tárgyban a tör­vényhozás nem intézkedend, a kormány és ép így a törvényhatóság is köteles az ilyen házas­ságból származó gyermekeket törvényteleneknek tekinteni, s az örökösödési kérdést e szempont­ból ítélni meg. Buda 1368 aug. 13. — B. Eöt­vös József: Pest város tanácsa tegnapi ülésében tárgyalás alá vette e rendeletét, s következő elvi nézetek-

Next