A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-16 / 212. szám
— (A lipótvárosi templom) tovább építésére0 Ybl leterjesztő tervét. A kúp eszméje megmaradt, de a munkoktól eltérő kivitellel. Az új kúp 4 roppant oszlopon nyugodnék,csaknem egész terhével, s az oszlopok még külön kápolnácskák által lennének erősítve. Az oszlopok anyaga vízhatlan mésszel készített sajtot tégla lenne, mely erősebb s mégis olcsóbb, mint a terméskő. Az illető városi bizottmány elfogadta a tervet, de a tanácsot felhívja, hogy azon felül még szakértők által vizsgáltassa meg és közszemlére tegye ki. (SEu lembergi országgyűlés egyik közelebbi ülése átalános érdekkel bírván, ide írjuk mi is azt, amit ez ülésről a bécsi „Wanderer“ mond : „Azon sürgős indítvány hozatott be, hogy a császár fogadtatására 25 000 ft szavaztassák meg. Az ily indítványok az eddigi rész szokás szerint vitatkozások nélkül fogadtattak el. Egyrészről túlságos lojalitás, másrészről az aggodalom : elkerülhetlenül megrovást vonni maga után, soha sem hagyták az igazságot ily ügyekben napfényre hozni. Smolkának elég bátorsága volt most az egyszer megtámadni ez elavult szokássá vált eljárást és bebizonyító, hogy azt lehet tenni a nélkül, hogy a lojalitást és a fejedelmet illető tiszteletet megsértenék. Smolka kivánja, hogy a császár a legszívélyesebb fogadtatásban részesüljön, s azt hiszi, ha ez, mint magától értetik, minden oldalról történik, nem szükséges az országos budgetet 25,000 fttal terhelni. Borkowski gróf támogatta Smolka indítványát, de mindamellett, sajnos, kisebbségben maradtak. Nem gondolták meg, hogy sokkal szebb színben tűnik elő a lojalitás, ha nélkülöz minden hivatalos támogatást,ha mindenkinek saját tetszésére hagyatik ön óhajtása szerint adni kifejezést érzelmeinek. Azért említettük meg e tárgyat, mert dicséretesnek találtuk ily esetben is nyíltan és őszintén kimondani az egyéni véleményt.“ — Az igazságügyminiszter egyik rendelete folytán a városi hivatalnokok egyész fizetése lefoglalható. Ez intézkedés ellen sok panasz emelkedett, de úgy látszik, a rendelet mindamellett módosítás nélkül maradt. Most, mikép az U. S.-ból olvassuk, ismét azon kérdés merült fel, hát a posta- és távirati hivatalnokok fizetései lefoglalhatók-e ? Az igazságügyminiszter erre a kép nyilatkozott, hogy fizetésük egyharmadának lefoglalása iránt semmi törvényes ellenvetés nem forog fenn. Tehát egyik hivatalnok fizetése egészen, a másiké csak részben foglalható le. Milyen zűrzavaros intézkedés. — Következő sorokat kaptunk egy pesti polgártól: Pénzügyi tisztek vezetése alatt bizottmányok járnak Budapesten az adóösszeírás végett. A bizottmányok elnöke magyar kir. pénzügyi tiszt, ki minden felelet után, melyet az illető féltől kap, azt kérdi: „was sagter?“ Ez nagyon kellemetlen a felekre nézve, s azért nagyon kívánatos volna, ha e magyar kir. pénzügyi tisztek megtanulnának magyarul. — Szerény kérdés a pénzügyminiszter úrhoz. A biztosító intézetek kötvényein (Volizze) az olvasható, hogy: „a bélyegilleték az 1862. deczember 13 án kelt törvény szerint a közjövedelmi pénztárnál lefizettetik.“ Ha eltekintünk is attól, hogy az intézetek magyarországi képviselői hivatalos okmányaikban osztrák törvényre hivatkoznak, azt mégsem foghatjuk meg, miért fizettetik a bélyegilleték bécsi vagy triesti társulatoknál Magyarországban kiállított okmányokért a bécsi „Sammlungs-Casséban ?“ Már pedig hogy ez ott fizettetik, azt csak tudni fogják az illető urak Budán? Külföld, Olaszország. A „Times“ vezérczikket szentel az olasz viszonyoknak, s a többek közt mondja : Menabrea felöl egy hír kering, milyet nem lehet egykönnyen hallgatással mellőzni, de amelynek mi hitelességét csak akkor fogjuk elismerni, mikor az az olasz miniszterelnök által is meg lesz erősítve. Azt mondják, hogy Nigra olasz követnek a Tuilleriákban az utóbbi hétfőn összejövetele volt Moustiermarquis külügyminiszterrel és neki kormánya egy sürgönyét adta át, melyben a pápai államok kiürítését kéri a franczia csapatoktól , mintegy szoros következményét az Olaszország által teljesített mindazon kötelezményeknek , melyekre kötelezte volt magát a septemberi conventio értelmében. A felelet természetesen az volt, hogy Francziaországnak esze ágában sincs elhagyni a római államokat. Az angol lap Menabron e lépését nagy botlásnak tekinti, megengedve, hogy annak valóban helye volt a septemberi conventió értelmében, „mely egyike azon conventióknak, amelyeket jelleme határozatlansága és helyzete nehézségénél fogva Napóleon császár egyedül volt képes kigondolni a múlt és jelen emberei közül.“ Azután hozzáteszi : „A mi nézetünk az, hogy nemcsak hogy az olaszok nem kell hogy tanúsítsanak ezen idegenek eltávozása tárgyában egy csepp szorongó aggodalmat se, sőt ellenkezőleg óhajtaniok kell annak meghosszabbítását és a megszálló erő számának kiterjesztését. A francziák eltávozása (annyiban, amennyiben Párisban nem mondanak le a visszatérési szándékról) nem oldaná meg magától a római kérdést. Távol attól csak könnyebbítené e végzetes „soha“ terhét, mely oly elviselketlenül sulyosodik a császár lelkére, mindaddig, míg neki embert és pénzt kell költenie, hogy azt fenntarthassa. Sem sürgetések, sem követelések, sem okoskodás, sem fenyegetés által el nem lehet távolítani a francziákat Rómából; mint ahogy mi már mondottuk volt a septemberi conventio után és előtt, ezt csak a kifáradás és azon szerep megutálása eszközölheti, amelyet játszanak. Minél nagyobb lesz zavaruk és megaláztatásuk azon tisztességért, hogy a Vaticanban őrt állanak , annál valószínűbb lesz, hogy a játék előttök is kezdi meg nem érni a „gyertyát.“ Napoleon császár soha sem mondotta , hogy az olaszoknak bírniok kell Rómát, ő ellenkezőleg tisztán megmondotta, hogy azt soha sem fogják bírni. Hacsak ők nem elég erősek, hogy vele visszavonassák e nyilatkozatát, jobb, ha visszatartják magukat minden oly lépéstől, mely vágyaikat juttathatja neki ismét eszébe.“ A „Journal des Debats“ egy olaszországi levelet kapott, melyben azt állítják, hogy a baloldalnak Nápolyban összeülendő parlamenti anúja azt akarja, hogy határozottan kérjék a fővárosnak Nápolyba való áttételét. A levelező azt állítja, hogy ez eszme Ratazzitól származott, kiben az Mentana után fogamzott meg és a ki ez által népszerűségre akar vergődni,s így aztán hatalomra ütni. De hogy miként lehessen így megszerezni az olasz népszerűséget, azt sem a „Journal des Debats levelezője nem mondja, sem mi nem tudjuk. September 9 én volt még a „Liguriai munkásegylet“ congressussa Genuában. Zárülésében két politikai kérdés volt napirenden : Róma visszaszerzése és a Mazzini-alap. Olaszország jogát erre néző feleslegesnek tarták fejtegetni, hanem azt elhatározák, hogy a munkások ezentúl is adják össze az 5 centimet, hogy a Mazzini-alap növekedjék, mely egyike azon eszközöknek, melyet által Rómát el lehet érni. A „Dovere“t a congressus hivatalos lapjának nyilvániták és a „nagy hazafiak“ Garibaldi és Mazzininak „éljent“ szavaztak és távirtilag tudtul adták. A „Corr. Italienne“ egy hosszas czikket szentel annak, hogy a nép bizalma mennyire növekedik a kormány iránt, minek bizonyságául felhozza, hogy földmivelési czélokból nagy befektetéseket tesznek, már pedig hol hosszas időre történnek a befektetések az jele annak, hogy bizalom van. De hát az ellenzék ? Crispiék: „Instauratio ab imis“ t akarnak Baco szerint. Municipalis jogokat a kormány minden ellenőrzése nélkül és választási jogokat nem census, hanem olvasni és írni-tudás szerint. Amerika. A new-yorki lapok m. hó 27 ről Grant tábornoknak következő rendeletét hozzák a katonai erő alkalmazásáról a polgári hatóságok támogatására. — „A katonaság s a polgárok kötelessége: engedelmeskedni a marshal avagy sheriff felszólításának. A csapatvezénylő tiszteknek, a marshal vagy sheriff által segélyre szólíttatván fel, saját felelőességükre meg kell vizsgálni, váljon a tőlük kívánt szolgálat törvényes, szükséges-e, s megegyezik-e az ő katonai kötelmeikkel, s eljárásukat egészen a marshal vagy sheriff által adott utasításokhoz kell szabniok. Ha az ügy nem sürgős, a polgári hatóságok szorgalmazása akár törvényes ügyek végrehajtásánál, akár lázongások elnyomásánál az elnökhöz adandó be az ügyre vonatkozó adatokkal együtt, ez esetben ez fogja magára venni a felelősséget Hol a körülmények halasztást nem tűrnek, s gyors katonai közbevetésre van szükség, az összeütközés lehetőleg kerülendő. Csapatvezetők, 8 szükség esetén alárendeltjeiktől ily körülményeknél megkivántatik, hogy saját felelősségükre a legnagyobb tapintattal járnak el úgy, hogy a békés hangulat minden körülmény közt fenntartassék. A tábornok ezen rendelkezése a congressus reconstructójának szellemében történvén, remélhető, hogy az eddigi provisoriumok megszüntetése hova hamarabb teljesen sikeresen fog beállani. A tenger alatti huzalon New Yorból szept. 12 -én jött sürgöny jelenti: Peruban s Equadorban aug. 13. és 16-án roppant földrengés volt. Számos város, úgymint Arica, Arequipa, Islay, Iquique, Pasco, Juan, Cavelica s több mások egészen elpusztittattak. Peruban 2000, Equadorban 20 ezer ember lett e pusztítás áldozata. A lakosság nagyobb száma csak Aricas Arequipaban bírt elmenekülni. A kárt 300 mllió dollárra becsülik. A kikötőben s a Chinca szigeten ugyanekkor számos hajó összeromboltatott. Egy új kérdés. Egy a Krisztus követői, vagyis a nazarénusok felekezetéhez tartozó pesti csizmadiamester azon kérdést intézte volt a várostanácshoz, vajjon a Krisztus követői maguk kezelhetik-e anyakönyveiket, vagy pedig valamely hatóság kezli azokat? Intézte pedig e kérdést azon incidensből, hogy fia született, kit lelkiismerete nem enged egyházi szertartás alá ereszteni. A tanács , tekintve, hogy ez elvi kérdés, a kultuszminisztériumot kereste meg, hogy e tárgyban szabályul szolgálandó határozatot hozzon. A kultuszminisztérium ennek folytán a következő rendeletet küldte a tanácshoz : Sollarsch József pesti csizmadiamesternek a városhoz intézett azon kérdésére: vajjon a „Krisztus követői“ magok kezelhetik e anyakönyveiket, vagy pedig azok kezelése valamely hatóságra bizatik ? válaszoltatik: Az u. n. „Krisztus követői“ vagy nazarénusok felekezete nem tartozik a törvényesen bevett vallásfelekezetek közzé; törvényeink azonban csak törvényesen bevett vallásfelekezeteknek adnak jogokat , s a kormány csak ezekkel közlekedhetik hivatalosan , csak ezeknek hivatalos cselekedeteit tekintheti hiteleseknek, ennélfogva nem is érzi magát feljogosítva az anyakönyvek vezetését a nazarénusokra bízni, vagy az általuk kiállított ilynemű okmányokat hiteleseknek tekinteni. E szerint a nazarénusokra már most sem bizathatik az anyakönyvek vezetése. Másrészről azonban nem állhat a kormánynak feladatában a haza polgárainak bármelyikét is valamely hitvallásnak követésére erőszakolni, ennélfogva nem is kívánja a nazarénusokat arra kötelezni, hogy halottaikat vagy szülötteiket valamely törvényesen bevett hitfelekezet lelkészeinél maguk jelentsék be, de a kormány joggal követelheti, hogy a bejelentés valamely törvényhatóságnál történjék meg. A város közönsége tehát intézkedend, hogy e rendelet a város területén lakó nazarénusoknak tudomására jusson, s ezeket szigorúan kötelezendő, hogy a kebelükben előfordulandó halálozások vagy születések esetről esetre a város közönsége által kijelölendő hivatalos közegnél bejelentessenek. A város közönsége által kijelölt közeg e bejelentésekről rendes jegyzőkönyvet vezetend, mivel azonban ez idő szerint hiteles anyakönyvek vezetésére egyedül a bevett vallások lelkészei vannak feljogosítva: a bejelentések feljegyzésével megbízandó egyénnek kötelességében állandó bejelentett esetet az anyakönyvbe leendő beigtatás tekintetéből azon bevett vallásfelekezet lelkészével tudatni, mely felekezethez az illető „Krisztus követője“ az előtt tartozott, és saját jegyzőkönyvében megjegyezni, melyik lelkésszel lett tudatva az eset ? Nehezebb a „Krisztus követői“ közötti házasság, s az ily házasságból született gyermekek törvényességének kérdése. Míg e tárgyban a törvényhozás nem intézkedend, a kormány és ép így a törvényhatóság is köteles az ilyen házasságból származó gyermekeket törvényteleneknek tekinteni, s az örökösödési kérdést e szempontból ítélni meg. Buda 1368 aug. 13. — B. Eötvös József: Pest város tanácsa tegnapi ülésében tárgyalás alá vette e rendeletét, s következő elvi nézetek-