A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-09 / 232. szám

ellen, mintha ő fogalmazta volna Izabella tilta­kozását, e jelentékeny szavakat csatolja hozzá: „ő hajlandó hazáját az új kormány alatt is szolgálni, ha ez szolgálatát fel tudja hasz­nálni.“ De az nem igaz, hogy Olozagát Moustier már fogadta volna. Ő csak sü­rgönyözni akart a madridi juntának, de sürgönyeit elfogták. Ezért a belügyminisztériumhoz fordult, innen utasíták a külügyminisztériumhoz, hol kérésének eleget is tettek. Serrano erélyesen fogott a kormány­hoz és egy segédet küldött Biaritzba, hogy a királynő ott tartózkodása ellen szóljon és ezt az „Etendard“ „Pays“ , más félhivatalos lapok folytonosan súgják a spanyol vendégek fülébe. Madridból jelentik, hogy a nép a porosz követség czimerét összetörte, de ez tévedésből történt, mert a porosz követség czimere hasonló a spanyolhoz. Mikor a nép észrevette a téve­dést, elment a palotába és engedelmet kért. Erre a porosz követségben nagy nevetés és szi­varosztogatás következett. Valladolidban a jezsuiták, mint sok esti lap jelenti, részint elbújtak, részint elfutottak. Vals­­ban, hol egy idő óta e rendnek pompás palotája van, a catholicusok kergették el őket. Patroci­­nia apácza már három nappal az udvarnak San Sebastianból való elutazása előtt nem volt lát­ható álruhában, és idején átszökött volt a ha­táron és jelenleg Pauban mulat. A „Gazette de Madrid“ kiadta az Izabella tiltakozását, a következő szavakat bocsátván előre : „Izabella e manifestumot a spanyolokhoz intézi. A junta nem qualificalja azt. A nemzet fensé­­gi jogai szerint ítélt a királynő tettei fe­lett, ítélni fog szavai felett is.“ Az Iberia, miután leírta a csapatok és nép teljes egyetértését, a számüzöttek meleg fogad­tatását, ezt írja: „Huszonhét havi keserűség, száműzetés és büntetés után, tegnap végre vala­­hára az egész családot együtt láttuk.“ A „France“ a spanyol dolgokról beszélvén kérdi, hogy miért játszottak már el annyi koro­nát ? „A forradalom legbiztosabb czinkosa a reactió. Azon kormányok, melyeket az utóbbi 15 év eltiprott, nyakasan ra­gaszkodtak azon múlthoz, mely legyőzetett, a haladás ellen működtek, a­helyett, hogy azt ve­zették vagy elősegítették volna, addig halogat­ták az engedményeket, míg késők valának azok. Ha Izabella a „liberális unió“-val egyetértett volna; a­mikor az még csak egy kis radicális reformot akart, ha a szükséges áldozatot meg­hozta volna, akkor 1868-ban a trónon maradt volna, mint 1854-ben, vagy legalább dynastiája nem jöne kérdésbe. De a „Debatte“ hozzá­teszi, hogy a „France“ úgy látszik elfelejti, hogy az 1854-iki esküszegést csak egyszer lehet elkö­vetni. A „France“ folytatja: „A hátralépő vagy a veszteglő kormányok az első forradalmi lö­késre össze­omolnak; hol haladás és szabadság vezeti a kormányrudat és a nép szellemével ben­­sőleg egyesülnek, ott a kormánynak belellensé­­gektől nincs mit tartania. Mert a népek éle­te folytonos mozgás, a szabadságban előhaladás és azon folyamot kell követni, mely népeket és királyokat visz ; a ki megáll, azt túl­szárnyalják, a ki ellenáll, a hullámok elborítják és csak ki bátor hajós uralkodhatik az árada­­on és érheti el a kikötőt.“ Pótfelhívás. A kisdedóvó intézeteket Ma­gyarországban terjesztő egyesül­t képezdéjében a beálló új képzési tanfolyamra még eddig oly ke­vesen íratták be magukat, hogy félni lehet, misze­rint ha oly arányban fognak nyílni az óvodák, mint a folyó évben nyíltak, a közelebb nyitandók­­ba, melyek pedig jól alapítvák, nem fogunk ad­hatni alkalmas nevelőket. Fölhívom tehát ezennel ismételve mindazokat, a­kik magukban az Isten és emberiség ezen leg­szentebb gyök-ügye iránt lelkesedni tudnak, iránta magukban hajlamot éreznek, hálás vállalat által életüket biztosítani és a társadalomban a legfonto­sabb helyet elfoglalni akarják, ne késsenek alul­írottnál személyesen jelentkezni. Feltételek: testi és lelki érettség vagyis 21 éves kor, ép és egészséges, könnyű test, jó írás, és beszélés legalább magyarul, a hasznos ismeretek­ben­ jártasság és jellemszilárdság; — minden ma­gasabb tanodai előkészültség az ügynek hatályos emeltyűjéül tekintetik. — Mindez bizonyitványnyal tanúsítandó. Férfiak és nők egyaránt fölvétetnek ; bennlakás­ra azonban még most csak férfiak vétetnek föl, a bennlakók ágyruhát hozzanak magukkal; élelmet sem adhat még ezen évben az intézet. A képzési tanév még folyvást csak 12 hónap vagyis egy év. Biztos és tisztes állásért egy évig nélkülözni és tanulni nem nagy áldozat. Föl, ti jobb sorsra méltó fiai és leányai e szép hazának, a kik hajlamotoknak megfelelő pályát még mindig nem találtatok; siessetek a helyet el­foglalni, mely reátok vár, hogy a ti képességteket felhasznositsa és megjutalmazza, — siessetek az alapnevelés képezdéjébe, melyet feltaláltok a Va­lero utczában 1-ső szám alatt. Kelt Pesten, 1868. oct. 5. — R­a­p­o­s József, képezde igazgató. Gyertyó Szárhegyen oct. hó 1 -én esti 9 órakor tűz ütvén ki, több mint 50 gazdá­nak minden épülete a benne összerakott min­denféle takarmánynyal a lángok áldozata lett. — Mekkora csapás a szegény népre, hogy egy egész évi munkás fáradozása semmivé lett! Nincs helység, melyben ehez hasonló szomorú esemény csaknem minden évben magát ne ad­ná elő, mégis a szegény ember, fájdalom önko­rán sem tud okulni. — E községben is ez év­ben már háromszor volt tűz s több szegény em­bernek és napi fáradozásaival gyűjtött kevés ja­vait emésztette meg, mégis e nagy községben nincs tán 50 gazda, ki a mostani évszakban, mi­dőn egy egész évre való mindenféle takarmányt begyűjtött, azt biztosította volna. Gyertyó egész népsége r­om. kath. vallásu, e szerint csaknem minden hóban egyik vagy má­sik községben búcsú esik, a nép e búcsúkat nagy számmal látogatja, de nem azért, hogy ma­gának üdvösséget szerezzen, hanem azért, hogy ott dorbézoljon; itt közmondás: a búcsút pénzzel járják, igaz is mert itt a búcsú­vásár s vendégség, m­inden­ki búcsút megy látogatni a legszegényebb is 3 — 4 o. é. ftot gyűjt, itt nem sajnál egy köz­gazda évenként többször 3—4 ftot kihányni, de arra, hogy éjnapi fáradozásaival egy évre be­szerzett és egy halomra rakott takarmányát az elemi csapások ellen legfeljebb 5 ftra terjed­hető kiadással biztosítsa, azt nem teszi; termé­szetesen, mivel a nép nem képes ennek jótékony­ságát felfogni, az illetőktől pedig erre nézt nem nyer semmi oktatást, felvilágosítást. Sz.r. A Jáflfi kun kerület sept. 28-án tartá köz­gyűlését. Mócsy Ferencz első alkapitány évnegye­­des jelentéséből a kerület belügyeire nézve ki­emeljük a következő adatokat: Az egészségügy ápril óta kielégítő volt, de az állatok közt némely helyeken sertésvész fordult elő. A termés némely helyeken — főleg a Kun­ságban — gazdag volt, míg a Jászságban csak kö­zépszerű; e k­ülönféleség miatt nem folyt be az adó is egyenlően mindenünnen. A közcsend csak a Kiskunságban háborittatott meg némi rablások által májusban, de hamar eleje vétetett. Kerek­egyházán fordult elő egy gyilkosság folytán lázon­gás, de a tettesek azonnal letartóztattak ; Lajos- Mizse pusztán pedig a községi adó beszedése el­len történt lazítás, de csakhamar elnyomatott. A múlt közgyűlés óta 3228 ügydarab érkezett be, melyek nagyobb része elintéztetett. Polgári-törvény­­széki ügy jött be 632, elintéztetett 476, a közgyű­lés után tartandó törvényszéken fog 156 elintéztetni. Fenyitőügy jött be 545, melyből 540 elintéztetett. A rabok száma 123. (s.) Az egyetemi előadások megkezdőd­tek, vagyis inkább kezdődnek. Alkalomszerű­nek tartjuk most egy a múlt évben felmerült je­lenségre emlékezni, és emlékeztetni, mi hisszük sokak figyelmét kikerülte, még azok közzül is kik szem, és fültanúi valónak, de a­mi nagyon is megérdemli a figyelmet. Hogy félreértést és neheztelést kikerüljünk, határozottan nyilvánítjuk, hogy az illetőt, kivel megtörtént ad „emolumentum omnium“, sem nem ismerjük, sem vele semminemű viszonyban nem vagyunk, sőt a mi fó,­ talán ő maga sem helyez a dologra oly fontosságot, mint mi. Történt ugyanis, hogy egy jóra való fiatal ember a bírói vizsgát kitűnővel letette, mi arra mutat, hogy a tudományokkal foglalkozott és örömét szegény azzal akarta tetőzni, hogy egy ajánló levél által (mi egy tanárhoz leg­biztosabb kell hogy legyen), be akart jut­ni az egyetemi tanár személyes ismeret­ségébe, mi egy oly fiatal embernél, ki oskoláit végezte, egyéb indokból nem származhatott, mint hogy oly férfiút ismerjen meg, ki tudomá­nyos pályáján tanácsadó, bátorító legyen. És mit tett a tanár ? Hidegen ott hagyta és elment ta­nártársaihoz s anekdotakép beszélte el nekik e fiatal ember vakmerőségét, „mintha érdekelné őt e fiatal ember vizsgája s tudománya“ mondá magas hangon. — A dolognak itt nincs vége. Egy másik tanártársa felment a kathedrába és számos hallgatói előtt elbeszélte, szörnyű nevet­­gélés közepette tevén hozzá, hogy bánja is ö: ta­nul vagy nem tanul,halad vagy nem halad. És jön általános nevetés. No, mert az illem ezt kívánta! Nem úgy uraim. Önöket a nemzet fizeti, önök a nemzet hivatalnokai és önöknek, ha már Ör­kényt, meggyőződésből nem, kötelesség­ből érdeklődniük kell a tanuló ifjúság tanulása, előhaladása iránt. Sokat korholják a fiatalságot szorgalmatlan­­sága miatt. Nem védjük őket. De figyelmeztet­jük a tanár urakat, hogy ők nemcsak a kathe­­drában, hanem másutt és máskor is tanárok, és ha a kiszabott és megfizetett időn kívül már azok lenni nem akarnak, legalább ne lankas­­­szák,bátortalanítsák el azt a kis szorgalmat a­mi még ily bánásmód mellett is megvan az ifjú­ságban. Hogy pedig az ily eljárás azt eredmé­nyezi, nem szükség fejtegetnem. Nem szó, nem betű kell az ifjúságnak, hanem a tudomány iránti szeretet és lelkesedés felgyújtása, arra pedig nem elég a betanult monológokat a kathe­­drából elszavalni, hanem bátorítás, lelkesítés és főleg szeretet szükséges. Kérdem : engednek-e az ifjúság szabad és ön­­kénytes kifejlődésének a legkisebb tért is? Hány kísérlet volt önképző egyletek alakítására s hol akadt ez ügy mindig meg ? Az egyetemi tanács­ban. Hogy miért ? nem tudom. De hogy így van, kétségtelen. Uraim, mindenféle előitélet és rang és igy a tudományé is megszűnt, vagy meg kell, hogy szűnjön. A tudomány szép czim, de a­ki e czi­­met nem az alsóbbak emelése, hanem elnyomása és megvetésére használja fel, az azzal visszaél. Mit és kinek árt az, ha egynéhány fiatal ember önképzés által akar segitni tudomány hiányain? Derogál-e egy egyetemi tanárnak, ha egy fiatal ember meg akar vele ismerkedni? — Ha igen, akkor legyen ur és ne tanár. Péteri, oct. 7. Ma nagy szerencsétlenségre virradtunk, mert reggeli 7 óra után tűzlárma tá­madt, minekutánna a község kovácsháza lángba borult, s az erős szél mellett a csekély segély nem gátolhatván meg a tűz elharapódzását, annyira el­hatalmaskodott, hogy rövid idő alatt 21 ház meg több istálló hamuvá lett.­­ Az épületek nagyobb részt leégtek, s a­mi a padlásokon volt, az na­­gyobbára menthetlenül oda veszett, pedig falu­helyen az élelmiszereket többnyire a padlásokra szokták halmozni. A tűz keletkezése még eddig titok; elég az ahoz, hogy több ezerre menő kár van. — Legsajnosabb azonban az, hogy biztosít­va egyetlen egy épületnél több nem volt. U. i. Sept. 26. 1868. Egy péteri jómódú lakos kimenvén farkasdi szőlejébe leányával együtt, borát tetemesen meglopva találta, de ott lelvén egy gyömrői ember házikójának kulcsát, a gyanú egyenesen hozzá vezette mondván : im itt a kul­csod, te vitted el a botomat, mire ez fegyvert fo­gott s Bárányi Mihályt irgalmatlanul mellbe, leányát meg főbe lőtte. Ezután a csőszt annyira összeverte puskájával, — csak azért, mert vona­kodott a fentebbi áldozatnak lovait számára be­fogni, hogy haza vitethesse magát, — miszerint másnap az is meghalt. — A gonosz maga magát jelentette föl a főszolgabírónál. — Ez a szeren­csétlen család háza is a fentebbi tűz martalé­ka lett. — P. M. H. M. Az orsz. magy. izr. tanitóegylet közgyűlése Szegeden. Bizonyos nemével a büszke megelégedettségnek irom e sorokat, mert a szegedi izr. hitközség fényesen­ bebizonyitotta, hogy nemcsak zsidó hitközség, hanem magyar zsidó hitközség is egyszersmind, mert az ott ta­pasztalt vendégszeretet, mely irányunkban min-

Next