A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)
1868-10-09 / 232. szám
ellen, mintha ő fogalmazta volna Izabella tiltakozását, e jelentékeny szavakat csatolja hozzá: „ő hajlandó hazáját az új kormány alatt is szolgálni, ha ez szolgálatát fel tudja használni.“ De az nem igaz, hogy Olozagát Moustier már fogadta volna. Ő csak sürgönyözni akart a madridi juntának, de sürgönyeit elfogták. Ezért a belügyminisztériumhoz fordult, innen utasíták a külügyminisztériumhoz, hol kérésének eleget is tettek. Serrano erélyesen fogott a kormányhoz és egy segédet küldött Biaritzba, hogy a királynő ott tartózkodása ellen szóljon és ezt az „Etendard“ „Pays“ , más félhivatalos lapok folytonosan súgják a spanyol vendégek fülébe. Madridból jelentik, hogy a nép a porosz követség czimerét összetörte, de ez tévedésből történt, mert a porosz követség czimere hasonló a spanyolhoz. Mikor a nép észrevette a tévedést, elment a palotába és engedelmet kért. Erre a porosz követségben nagy nevetés és szivarosztogatás következett. Valladolidban a jezsuiták, mint sok esti lap jelenti, részint elbújtak, részint elfutottak. Valsban, hol egy idő óta e rendnek pompás palotája van, a catholicusok kergették el őket. Patrocinia apácza már három nappal az udvarnak San Sebastianból való elutazása előtt nem volt látható álruhában, és idején átszökött volt a határon és jelenleg Pauban mulat. A „Gazette de Madrid“ kiadta az Izabella tiltakozását, a következő szavakat bocsátván előre : „Izabella e manifestumot a spanyolokhoz intézi. A junta nem qualificalja azt. A nemzet fenségi jogai szerint ítélt a királynő tettei felett, ítélni fog szavai felett is.“ Az Iberia, miután leírta a csapatok és nép teljes egyetértését, a számüzöttek meleg fogadtatását, ezt írja: „Huszonhét havi keserűség, száműzetés és büntetés után, tegnap végre valahára az egész családot együtt láttuk.“ A „France“ a spanyol dolgokról beszélvén kérdi, hogy miért játszottak már el annyi koronát ? „A forradalom legbiztosabb czinkosa a reactió. Azon kormányok, melyeket az utóbbi 15 év eltiprott, nyakasan ragaszkodtak azon múlthoz, mely legyőzetett, a haladás ellen működtek, ahelyett, hogy azt vezették vagy elősegítették volna, addig halogatták az engedményeket, míg késők valának azok. Ha Izabella a „liberális unió“-val egyetértett volna; amikor az még csak egy kis radicális reformot akart, ha a szükséges áldozatot meghozta volna, akkor 1868-ban a trónon maradt volna, mint 1854-ben, vagy legalább dynastiája nem jöne kérdésbe. De a „Debatte“ hozzáteszi, hogy a „France“ úgy látszik elfelejti, hogy az 1854-iki esküszegést csak egyszer lehet elkövetni. A „France“ folytatja: „A hátralépő vagy a veszteglő kormányok az első forradalmi lökésre összeomolnak; hol haladás és szabadság vezeti a kormányrudat és a nép szellemével bensőleg egyesülnek, ott a kormánynak belellenségektől nincs mit tartania. Mert a népek élete folytonos mozgás, a szabadságban előhaladás és azon folyamot kell követni, mely népeket és királyokat visz ; a ki megáll, azt túlszárnyalják, a ki ellenáll, a hullámok elborítják és csak ki bátor hajós uralkodhatik az áradaon és érheti el a kikötőt.“ Pótfelhívás. A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesült képezdéjében a beálló új képzési tanfolyamra még eddig oly kevesen íratták be magukat, hogy félni lehet, miszerint ha oly arányban fognak nyílni az óvodák, mint a folyó évben nyíltak, a közelebb nyitandókba, melyek pedig jól alapítvák, nem fogunk adhatni alkalmas nevelőket. Fölhívom tehát ezennel ismételve mindazokat, akik magukban az Isten és emberiség ezen legszentebb gyök-ügye iránt lelkesedni tudnak, iránta magukban hajlamot éreznek, hálás vállalat által életüket biztosítani és a társadalomban a legfontosabb helyet elfoglalni akarják, ne késsenek alulírottnál személyesen jelentkezni. Feltételek: testi és lelki érettség vagyis 21 éves kor, ép és egészséges, könnyű test, jó írás, és beszélés legalább magyarul, a hasznos ismeretekben jártasság és jellemszilárdság; — minden magasabb tanodai előkészültség az ügynek hatályos emeltyűjéül tekintetik. — Mindez bizonyitványnyal tanúsítandó. Férfiak és nők egyaránt fölvétetnek ; bennlakásra azonban még most csak férfiak vétetnek föl, a bennlakók ágyruhát hozzanak magukkal; élelmet sem adhat még ezen évben az intézet. A képzési tanév még folyvást csak 12 hónap vagyis egy év. Biztos és tisztes állásért egy évig nélkülözni és tanulni nem nagy áldozat. Föl, ti jobb sorsra méltó fiai és leányai e szép hazának, a kik hajlamotoknak megfelelő pályát még mindig nem találtatok; siessetek a helyet elfoglalni, mely reátok vár, hogy a ti képességteket felhasznositsa és megjutalmazza, — siessetek az alapnevelés képezdéjébe, melyet feltaláltok a Valero utczában 1-ső szám alatt. Kelt Pesten, 1868. oct. 5. — Rapos József, képezde igazgató. Gyertyó Szárhegyen oct. hó 1 -én esti 9 órakor tűz ütvén ki, több mint 50 gazdának minden épülete a benne összerakott mindenféle takarmánynyal a lángok áldozata lett. — Mekkora csapás a szegény népre, hogy egy egész évi munkás fáradozása semmivé lett! Nincs helység, melyben ehez hasonló szomorú esemény csaknem minden évben magát ne adná elő, mégis a szegény ember, fájdalom önkorán sem tud okulni. — E községben is ez évben már háromszor volt tűz s több szegény embernek és napi fáradozásaival gyűjtött kevés javait emésztette meg, mégis e nagy községben nincs tán 50 gazda, ki a mostani évszakban, midőn egy egész évre való mindenféle takarmányt begyűjtött, azt biztosította volna. Gyertyó egész népsége rom. kath. vallásu, e szerint csaknem minden hóban egyik vagy másik községben búcsú esik, a nép e búcsúkat nagy számmal látogatja, de nem azért, hogy magának üdvösséget szerezzen, hanem azért, hogy ott dorbézoljon; itt közmondás: a búcsút pénzzel járják, igaz is mert itt a búcsúvásár s vendégség, mindenki búcsút megy látogatni a legszegényebb is 3 — 4 o. é. ftot gyűjt, itt nem sajnál egy közgazda évenként többször 3—4 ftot kihányni, de arra, hogy éjnapi fáradozásaival egy évre beszerzett és egy halomra rakott takarmányát az elemi csapások ellen legfeljebb 5 ftra terjedhető kiadással biztosítsa, azt nem teszi; természetesen, mivel a nép nem képes ennek jótékonyságát felfogni, az illetőktől pedig erre nézt nem nyer semmi oktatást, felvilágosítást. Sz.r. A Jáflfi kun kerület sept. 28-án tartá közgyűlését. Mócsy Ferencz első alkapitány évnegyedes jelentéséből a kerület belügyeire nézve kiemeljük a következő adatokat: Az egészségügy ápril óta kielégítő volt, de az állatok közt némely helyeken sertésvész fordult elő. A termés némely helyeken — főleg a Kunságban — gazdag volt, míg a Jászságban csak középszerű; e különféleség miatt nem folyt be az adó is egyenlően mindenünnen. A közcsend csak a Kiskunságban háborittatott meg némi rablások által májusban, de hamar eleje vétetett. Kerekegyházán fordult elő egy gyilkosság folytán lázongás, de a tettesek azonnal letartóztattak ; Lajos- Mizse pusztán pedig a községi adó beszedése ellen történt lazítás, de csakhamar elnyomatott. A múlt közgyűlés óta 3228 ügydarab érkezett be, melyek nagyobb része elintéztetett. Polgári-törvényszéki ügy jött be 632, elintéztetett 476, a közgyűlés után tartandó törvényszéken fog 156 elintéztetni. Fenyitőügy jött be 545, melyből 540 elintéztetett. A rabok száma 123. (s.) Az egyetemi előadások megkezdődtek, vagyis inkább kezdődnek. Alkalomszerűnek tartjuk most egy a múlt évben felmerült jelenségre emlékezni, és emlékeztetni, mi hisszük sokak figyelmét kikerülte, még azok közzül is kik szem, és fültanúi valónak, de ami nagyon is megérdemli a figyelmet. Hogy félreértést és neheztelést kikerüljünk, határozottan nyilvánítjuk, hogy az illetőt, kivel megtörtént ad „emolumentum omnium“, sem nem ismerjük, sem vele semminemű viszonyban nem vagyunk, sőt a mi fó, talán ő maga sem helyez a dologra oly fontosságot, mint mi. Történt ugyanis, hogy egy jóra való fiatal ember a bírói vizsgát kitűnővel letette, mi arra mutat, hogy a tudományokkal foglalkozott és örömét szegény azzal akarta tetőzni, hogy egy ajánló levél által (mi egy tanárhoz legbiztosabb kell hogy legyen), be akart jutni az egyetemi tanár személyes ismeretségébe, mi egy oly fiatal embernél, ki oskoláit végezte, egyéb indokból nem származhatott, mint hogy oly férfiút ismerjen meg, ki tudományos pályáján tanácsadó, bátorító legyen. És mit tett a tanár ? Hidegen ott hagyta és elment tanártársaihoz s anekdotakép beszélte el nekik e fiatal ember vakmerőségét, „mintha érdekelné őt e fiatal ember vizsgája s tudománya“ mondá magas hangon. — A dolognak itt nincs vége. Egy másik tanártársa felment a kathedrába és számos hallgatói előtt elbeszélte, szörnyű nevetgélés közepette tevén hozzá, hogy bánja is ö: tanul vagy nem tanul,halad vagy nem halad. És jön általános nevetés. No, mert az illem ezt kívánta! Nem úgy uraim. Önöket a nemzet fizeti, önök a nemzet hivatalnokai és önöknek, ha már Örkényt, meggyőződésből nem, kötelességből érdeklődniük kell a tanuló ifjúság tanulása, előhaladása iránt. Sokat korholják a fiatalságot szorgalmatlansága miatt. Nem védjük őket. De figyelmeztetjük a tanár urakat, hogy ők nemcsak a kathedrában, hanem másutt és máskor is tanárok, és ha a kiszabott és megfizetett időn kívül már azok lenni nem akarnak, legalább ne lankasszák,bátortalanítsák el azt a kis szorgalmat ami még ily bánásmód mellett is megvan az ifjúságban. Hogy pedig az ily eljárás azt eredményezi, nem szükség fejtegetnem. Nem szó, nem betű kell az ifjúságnak, hanem a tudomány iránti szeretet és lelkesedés felgyújtása, arra pedig nem elég a betanult monológokat a kathedrából elszavalni, hanem bátorítás, lelkesítés és főleg szeretet szükséges. Kérdem : engednek-e az ifjúság szabad és önkénytes kifejlődésének a legkisebb tért is? Hány kísérlet volt önképző egyletek alakítására s hol akadt ez ügy mindig meg ? Az egyetemi tanácsban. Hogy miért ? nem tudom. De hogy így van, kétségtelen. Uraim, mindenféle előitélet és rang és igy a tudományé is megszűnt, vagy meg kell, hogy szűnjön. A tudomány szép czim, de aki e czimet nem az alsóbbak emelése, hanem elnyomása és megvetésére használja fel, az azzal visszaél. Mit és kinek árt az, ha egynéhány fiatal ember önképzés által akar segitni tudomány hiányain? Derogál-e egy egyetemi tanárnak, ha egy fiatal ember meg akar vele ismerkedni? — Ha igen, akkor legyen ur és ne tanár. Péteri, oct. 7. Ma nagy szerencsétlenségre virradtunk, mert reggeli 7 óra után tűzlárma támadt, minekutánna a község kovácsháza lángba borult, s az erős szél mellett a csekély segély nem gátolhatván meg a tűz elharapódzását, annyira elhatalmaskodott, hogy rövid idő alatt 21 ház meg több istálló hamuvá lett. Az épületek nagyobb részt leégtek, s ami a padlásokon volt, az nagyobbára menthetlenül oda veszett, pedig faluhelyen az élelmiszereket többnyire a padlásokra szokták halmozni. A tűz keletkezése még eddig titok; elég az ahoz, hogy több ezerre menő kár van. — Legsajnosabb azonban az, hogy biztosítva egyetlen egy épületnél több nem volt. U. i. Sept. 26. 1868. Egy péteri jómódú lakos kimenvén farkasdi szőlejébe leányával együtt, borát tetemesen meglopva találta, de ott lelvén egy gyömrői ember házikójának kulcsát, a gyanú egyenesen hozzá vezette mondván : im itt a kulcsod, te vitted el a botomat, mire ez fegyvert fogott s Bárányi Mihályt irgalmatlanul mellbe, leányát meg főbe lőtte. Ezután a csőszt annyira összeverte puskájával, — csak azért, mert vonakodott a fentebbi áldozatnak lovait számára befogni, hogy haza vitethesse magát, — miszerint másnap az is meghalt. — A gonosz maga magát jelentette föl a főszolgabírónál. — Ez a szerencsétlen család háza is a fentebbi tűz martaléka lett. — P. M. H. M. Az orsz. magy. izr. tanitóegylet közgyűlése Szegeden. Bizonyos nemével a büszke megelégedettségnek irom e sorokat, mert a szegedi izr. hitközség fényesen bebizonyitotta, hogy nemcsak zsidó hitközség, hanem magyar zsidó hitközség is egyszersmind, mert az ott tapasztalt vendégszeretet, mely irányunkban min-