A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)

1868-11-19 / 267. szám

lásáról és az ezentúl segélyzendő vasúti vállala­tokról. Bizony igen szükséges volna már, részlete­sen kimutatást adni az egész vasúti kölcsön állá­sáról. Külföld, Spanyolország. Végre megje­lent Olozaga választási manifestuma, az „Epoca“ e hó 14 én hozta. Az okmány az alkotmányozó cortes választóihoz van intézve és az unionists, progressists és liberális pártból alakult Olozaga párt programmja gyanánt tekinthető. A beveze­tésben e három párt egyesülésének szükségessé­gét adja elő, melyeknek közös czélja volt: „egy háládatlan és esküszegő dynastiát megbuktatni, egy megromlott rendszer gyalázatos lánczát megtörni és a spanyol név becsületét visszaál­lítani.“ Azután az egyesült pártok a forradalom eddigi eredményei feletti megelégedéseket feje­zik ki, mely Európát bámulatra ragadá, azután a 3 párt programmjának szószerinti előszámlá­­lása jő : t. i. népfenség, általános szavazatjog, egyéni szabadság és az egyéni jogok biztosítása, a lak és levéltitok sérthetetlensége, az emberi tevékenység számára minden czélú egyesülési jog, teljes sajtó, tanítás és vallás szabadság az utóbbi egész lelkiismeret szabadsággal össze­kötve ; végre a törvényhozás és kiváltságok (fueros) egysége és esküdtszék. Azután a kormány formára megy át s hatá­rozottan a monarchia mellett nyilatkozik. Itt a manifestum így hangzik: „Itt nincs szó oly mo­narchiáról, milyent felforgatánk, egy dynasticus számozású monarchiáról,oly monarchiáról,mely magát a nem­zi­t felett hitte és lehetetlenné tette annak fenségét és szabadságát is. Ez a monar­chia örökre meghalt Spanyolországban. A mi monarchiánk ellenkezőleg, a melyre mi szava­zunk, az, mely a nép jogából származik, melyet az általános szavazat szentel meg, mely képvi­seli a nemzet fenséget, mely kconsolidál és ma­gával hoz minden közszabadságot, mely szemé­lyesiti a polgárok jogait, a melyek felebb va­lók minden intézmény, minden hatalomnál: ez a monarchia az, mely gyökeréből irta ki az iste­ni jogot és egy családnak a nemzet felett való suprematiáját (dynastia) a democrat intézmé­nyekkel körülvett nép és monarchia. Mi egy­hangúlag a monarchiára szavazunk minden lényeges tulajdonságaival együtt, de még­is a szabadsággal elvárhatatlanul egybe­kötött monarchiára. És ezt azért tesszük, mert mi mindig ennek az elvnek hódolunk és a spanyol nép hagyományait tiszteljük; és másfelől mert meglővén győződve, hogy a democrat eszméknek van logicus és végle­ges kormány formájuk és át lévén hatva azon gondolattól, hogy a civilisatio mozgása minden örökös állandó hatalom eltörlésére ve­zet, mi azt hisszük, hogy­ egy elmozdítható ha­talom felállítása most, a sz­abadság és a forra­dalmi vívmányok megszilárdulására nézve állan­dó veszély lenne, többre becsülvén a párt érde­kek és hajlamoknál a haza érdekeit. Ily esz­mékből áthat­va, lépünk mi a választó urnához. Elhatározva lévén, ez eszméket keresztül vinni, belépünk az alkotmányozó Cortesbe, ha polgár­társaink szava oda hi. Ez eszmékből kiindulva, meghívjuk végül a forradalom minden barátját, hogy a megválasztó gyűléseken jelenjen meg. Az egyetértés,d öntéstelenség, áldozatkészségről ismét adjunk példát, mint a­hogy akkor adtunk, mi­dőn a hazánkra ragasztott gyalázatot megbo­­szultuk. Mi fenhangon kiáltjuk ki, hogy az általános szavazat jog minden spanyol szövetségének ünnepélyes szerződése. Mi kezünket szívünk­re téve esküszünk , hogy azon hatalmakat éltünkkel akarjuk fentartani és védeni, melyeket az átalános szavazatjog felállít és az alkot­mányozó gyűlés szentesít. Hogy újjá­születésünk nagy munkáját méltán bevégezzük, az ideigle­nes kormánynak erős segédkezet nyújtunk, mely a Cortes összeültéig az államhatalmat képviseli. Csoportosuljunk a rend fentartására, hogy a di­csőség, lelkesülés és veszély napjait a legkisebb árny se borítsa, hogy elleneink a spanyol nép fenségét ne mocskolhassák be. Bárcsak szava­zatát mindenki szabadon és akadálytalanul gyakorolhatná. Mindenki, még a forradalom leg­­csökönyösebb­ ellenségei is, mert ebben vagyon a legnagyobb dicsőség. A legkisebb erőszakos­­­­kodás, a legkisebb támadás az általános szava­­­­zatjog ellen, azt örökre megzavarná. Egyesüljünk hát mind a haza szeretetében, melynek mindnyá­junk áldozatjára joga van, úgy a múlt szenve­dései valamint azon dicsőségért is, melyet a jö­vőtől vár. Madrid, nov. 12. 1868. Aláírva ; Olozaga 19 társával és minden szabadelvű lap képviselője által. Különben többfelől az országból aggasztó hírek érkeznek. A párisi börzén nagy baleset okozott az a hír, hogy lázongások törtek ki. De ezek ter­jedelméről még semmi pozitív adat nincs. Ha­nem, hogy az ország állapota aggasztó, mutatja Prímnek azon körirata, melyben a tartomá­nyok­­nak a kért segélyt megtagadja és a hadserget Új Castiliában concentrálja, továbbá Topetenek a tengerészethez intézett felhívása, melyben an­nak hazafiságára hivatkozva rendre inti őket és egy évre is megengedi a belépést a tengerészet­be. Azt mondják, hogy Murciaban a köztársaság kikiáltatott és, hogy Orenset lefoglalták, Valla­­dolidban pedig az ifjúság tüntetett az ellen a rendszabály ellen, hogy csak 25 éves ember sza­vazhat és már 20 évesnek is szavazati jogot is kért. Egy democrat-monarchicus meetinget tar­tottak a királyi palota közelében. Több szónok beszélt: Olozaga, Vega Armijo unionista, Mar­tos democrata, ki nagyon erőteljesen beszélt és végül egy e végre küldött újságíró. A democrat értelemben mondott beszédeket nagyon megtap­solták. A beszédek végével a jelenlevők Olozaga indítványára az ideiglenes kormányhoz mentek és egy küldöttséget neveztek ki, mely a mee­­tingben történtekről referáljon. Mindenütt rend uralkodott. A manifestatioban minden osztályból levő nagy tömeg vett részt. Cubába Dulce megérkezett. Lersundi ezt táv­­írozta neki: „Cuba Spanyolországé, mindegy bármely kormánya legyen is a szigetnek, szük­séges, hogy azt megtartsuk, minden áron védel­meznünk.“ A szigeten egy nagy párt a födera­tív köztársaság mellett van. Izabella kormánya alatt a szigetből rendesen 33 millió dollárt csi­kartak ki, sőt 1867-ben 60 milliót, ezért nagy a elkeseredettség. A cubai republicanus junta két okmányt adott ki, melyben e csapásokat festi és segélyt kér. Az esküdtszék behozása, munici­­palis autonómia, sajtó, szólás, cultus, egyesülési, munka, jövés, menés, kereskedés, ipar, beván­dorlási szabadságot, a monopol és rabszorlgaság eltörlését követelik. Törvényjavaslat a népiskolai köz­oktatás tárgyában. (A 25-ös bizottság munkálata.) (Folyt.) III. FEJEZET. A hitfelekezetek által felállított népoktatási tanintézetek. 11. §. A hitfelekezetek, mindazon községek­ben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthat­nak fen és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ily tanintézetek felállítására és fentartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletök által meghatározandó módon és arányban, a­mint eddig szokásban volt, ezen­túl is igénybe vehetik, azon intézetekben a taní­tókat és tanárokat magok választhatják, azok­nak fizetését magok határozhatják meg, a tan­könyveket magok szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek a következő feltételek alatt: 1) hogy iskolai épületeik építésére és átala­kítására nézve a jelen törvény 27 szakaszai ren­deleteinek eleget tegyenek ; 2) hogy e törvény 29. és 34, továbbá a 183. 141. szakaszait, melyek a fiú és leánytanu­lók elkülönzéséről, az egy tanító által tanítandó gyermekek számáról, a tanító képességéről és másnemű foglalkozásár­a szólnak, szintén szem előtt tartsák; 3) hogy népiskoláikban a*tantárgyak legalább is a következők legyenek : a) hit és erkölcstan, b) olvasás és írás, c) fejbeli és jegyekkel számolás, és a hazai | | mértékek ismerete; d) nyelvtan,­­ e) természettan és természetrajz, figyelemmel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak, f) hazai földleírás és történet, g) mezei gazdasági és különösen kertészeti gyakorlatok, h) a polgári jo­gok és kötelességek rövid is­mertetése, i) ének, k) a lehetőségig testgyakorlat, 4) hogy az iskola táblákkal, a mennyire le­het, földgömbökkel, térképekkel, természetrajzi ábrákkal, s átalában a legszükségesebb tanesz­közökkel fel legyen szerelve; 5) hogy az iskolákban a szorgalomidő faluhe­lyen éven át legalább nyolcz, városban legalább kilencz hónap legyen. 12. §. A hitfelekezetek által fentartott vagy állítandó felsőbb népiskolai és polgári iskolák­ban a jelen törvény azon szakaszain kívül, a­me­­lyek a fiú és leány tanítók elkülönzéséről (29. §) s az egy tanító által tanítható növendékek számáról (34. §.) szólanak, a felső népiskola és a polgári iskola tanfolyamai évszámát ( §.) és tantárgyát ( §.) szabályozó rendeletek is meg­tartandók. 13. §. Minden hitfelekezet állíthat fel és tart­hat fen tanítóképezdéket is azon feltét alatt,hogy e képezdék a növendékek gyakorlati kiképezé­­se végett gyakorló iskolával legyenek összeköt­ve (82.§.),hogy a tanfolyam 3 évi legyen (87.§.) legalább 3 rendes tanár működjék minden ké­­pezdében; hogy csak oly növendékek vétessenek fel, kik négy gymnasiumi vagy három reálisko­lai osztályt végeztek, vagy az anya­nyelvből számvetésből, földrajzból és történelemből annyi előmenetelt tanúsítanak a fölvételi vizsgán, a­mennyit egy negyedik gymnasiumot vagy har­madik reáliskolai osztályt végzett tanulónak tud­nia kell; továbbá legalább is 88. §-ban itt tár­gyak taníttassanak; évenkint nyilvános vizsgák tartassanak, s arról a közoktatási miniszter elé jelentést nyújtsanak be ; és végül a végzett nö­vendékek számára oly vizsgák tartassanak,a mi­nőknek e törvény szerint 102. és 103. (§§.) az állami tanitóképezdték növendékei alávetvék. 14. §. Minden hitfelekezetbeli népoktatási tanintézet az állam főfelügyelete alatt áll. En­nélfogva a kormánynak joga és tiszte: a) a felekezeti iskolákat is közegei által időn­­kint meglátogattatni, b) szigorúan őrködni , hogy a 11, 12, 13 §§-ban foglalt feltételek pontosan teljesítes­senek, c) meggyőződést szerezni arról, hogy teljesítik e az illető hitfelekezeti hatóságok azon köteles­séget, hogy az iskola vagyonának biztos elhe­lyezésére és rendeltetése czéljára fordítására felügyeljenek; d) a hitfekezeti iskolákról, az illető hitfeleke­­zeti hatóság útján, statistikiai adatokat szerez­ni be. 15. §. Ha a 11. 12. és 13. szakaszokban fog­lalt feltételeket a hitfelekezetek főhatóságai a kormány által félévenként történt három izbeli megintés után sem­ teljesítenék, a kormány kö­zös községi iskola felállítását rendelheti el, s a község felhatalmaztatik azon hitfelekezetekre is kivetni a tör­ényben megállapított iskolai adót, a­melyek a fentebb érintett szakaszokban fog­lalt feltételeket, a mondott háromszori megintés után sem akarják, vagy nem képesek, saját fe­lekezeti iskoláikra nézve teljesíteni. IV. FEJEZET: A magánosok és társulatok álta felállított népoktatási tanintézetek 16. § Magán egyének és társulatok is állít­hatnak fel elemi- és felső népiskolákat, polgár iskolákat és tanító képezdéket, ha a) a magán egyének az általok nyitni szán­dékolt tanfolyamra oklevéllel képesítvék, vagy azon téren működésök folytán mind a tankerü­leti iskolai tanács mind a kormány tudomása szerint, közelismerést vívtak ki. b) a társulatok a kormánynak eleve bejelen­tett alapszabályaik szerint kifejezetten e czélra is alakultak. 17. §. Ezen intézetek nyilvánosak lesznek, ha az illetők a felállítandó tanintézet szerkezetében­­ és tantervében, melyet a megnyitás előtt leg­alább egy hónappal a tankerületi iskolai tanács útján a kormánynak bemutatni tartoznak, mind­azon kellékeknek eleget tesznek, melyeket ezen

Next