A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)
1868-11-19 / 267. szám
lásáról és az ezentúl segélyzendő vasúti vállalatokról. Bizony igen szükséges volna már, részletesen kimutatást adni az egész vasúti kölcsön állásáról. Külföld, Spanyolország. Végre megjelent Olozaga választási manifestuma, az „Epoca“ e hó 14 én hozta. Az okmány az alkotmányozó cortes választóihoz van intézve és az unionists, progressists és liberális pártból alakult Olozaga párt programmja gyanánt tekinthető. A bevezetésben e három párt egyesülésének szükségességét adja elő, melyeknek közös czélja volt: „egy háládatlan és esküszegő dynastiát megbuktatni, egy megromlott rendszer gyalázatos lánczát megtörni és a spanyol név becsületét visszaállítani.“ Azután az egyesült pártok a forradalom eddigi eredményei feletti megelégedéseket fejezik ki, mely Európát bámulatra ragadá, azután a 3 párt programmjának szószerinti előszámlálása jő : t. i. népfenség, általános szavazatjog, egyéni szabadság és az egyéni jogok biztosítása, a lak és levéltitok sérthetetlensége, az emberi tevékenység számára minden czélú egyesülési jog, teljes sajtó, tanítás és vallás szabadság az utóbbi egész lelkiismeret szabadsággal összekötve ; végre a törvényhozás és kiváltságok (fueros) egysége és esküdtszék. Azután a kormány formára megy át s határozottan a monarchia mellett nyilatkozik. Itt a manifestum így hangzik: „Itt nincs szó oly monarchiáról, milyent felforgatánk, egy dynasticus számozású monarchiáról,oly monarchiáról,mely magát a nemzit felett hitte és lehetetlenné tette annak fenségét és szabadságát is. Ez a monarchia örökre meghalt Spanyolországban. A mi monarchiánk ellenkezőleg, a melyre mi szavazunk, az, mely a nép jogából származik, melyet az általános szavazat szentel meg, mely képviseli a nemzet fenséget, mely kconsolidál és magával hoz minden közszabadságot, mely személyesiti a polgárok jogait, a melyek felebb valók minden intézmény, minden hatalomnál: ez a monarchia az, mely gyökeréből irta ki az isteni jogot és egy családnak a nemzet felett való suprematiáját (dynastia) a democrat intézményekkel körülvett nép és monarchia. Mi egyhangúlag a monarchiára szavazunk minden lényeges tulajdonságaival együtt, de mégis a szabadsággal elvárhatatlanul egybekötött monarchiára. És ezt azért tesszük, mert mi mindig ennek az elvnek hódolunk és a spanyol nép hagyományait tiszteljük; és másfelől mert meglővén győződve, hogy a democrat eszméknek van logicus és végleges kormány formájuk és át lévén hatva azon gondolattól, hogy a civilisatio mozgása minden örökös állandó hatalom eltörlésére vezet, mi azt hisszük, hogy egy elmozdítható hatalom felállítása most, a szabadság és a forradalmi vívmányok megszilárdulására nézve állandó veszély lenne, többre becsülvén a párt érdekek és hajlamoknál a haza érdekeit. Ily eszmékből áthatva, lépünk mi a választó urnához. Elhatározva lévén, ez eszméket keresztül vinni, belépünk az alkotmányozó Cortesbe, ha polgártársaink szava oda hi. Ez eszmékből kiindulva, meghívjuk végül a forradalom minden barátját, hogy a megválasztó gyűléseken jelenjen meg. Az egyetértés,d öntéstelenség, áldozatkészségről ismét adjunk példát, mint ahogy akkor adtunk, midőn a hazánkra ragasztott gyalázatot megboszultuk. Mi fenhangon kiáltjuk ki, hogy az általános szavazat jog minden spanyol szövetségének ünnepélyes szerződése. Mi kezünket szívünkre téve esküszünk , hogy azon hatalmakat éltünkkel akarjuk fentartani és védeni, melyeket az átalános szavazatjog felállít és az alkotmányozó gyűlés szentesít. Hogy újjászületésünk nagy munkáját méltán bevégezzük, az ideiglenes kormánynak erős segédkezet nyújtunk, mely a Cortes összeültéig az államhatalmat képviseli. Csoportosuljunk a rend fentartására, hogy a dicsőség, lelkesülés és veszély napjait a legkisebb árny se borítsa, hogy elleneink a spanyol nép fenségét ne mocskolhassák be. Bárcsak szavazatát mindenki szabadon és akadálytalanul gyakorolhatná. Mindenki, még a forradalom legcsökönyösebb ellenségei is, mert ebben vagyon a legnagyobb dicsőség. A legkisebb erőszakoskodás, a legkisebb támadás az általános szavazatjog ellen, azt örökre megzavarná. Egyesüljünk hát mind a haza szeretetében, melynek mindnyájunk áldozatjára joga van, úgy a múlt szenvedései valamint azon dicsőségért is, melyet a jövőtől vár. Madrid, nov. 12. 1868. Aláírva ; Olozaga 19 társával és minden szabadelvű lap képviselője által. Különben többfelől az országból aggasztó hírek érkeznek. A párisi börzén nagy baleset okozott az a hír, hogy lázongások törtek ki. De ezek terjedelméről még semmi pozitív adat nincs. Hanem, hogy az ország állapota aggasztó, mutatja Prímnek azon körirata, melyben a tartományoknak a kért segélyt megtagadja és a hadserget Új Castiliában concentrálja, továbbá Topetenek a tengerészethez intézett felhívása, melyben annak hazafiságára hivatkozva rendre inti őket és egy évre is megengedi a belépést a tengerészetbe. Azt mondják, hogy Murciaban a köztársaság kikiáltatott és, hogy Orenset lefoglalták, Valladolidban pedig az ifjúság tüntetett az ellen a rendszabály ellen, hogy csak 25 éves ember szavazhat és már 20 évesnek is szavazati jogot is kért. Egy democrat-monarchicus meetinget tartottak a királyi palota közelében. Több szónok beszélt: Olozaga, Vega Armijo unionista, Martos democrata, ki nagyon erőteljesen beszélt és végül egy e végre küldött újságíró. A democrat értelemben mondott beszédeket nagyon megtapsolták. A beszédek végével a jelenlevők Olozaga indítványára az ideiglenes kormányhoz mentek és egy küldöttséget neveztek ki, mely a meetingben történtekről referáljon. Mindenütt rend uralkodott. A manifestatioban minden osztályból levő nagy tömeg vett részt. Cubába Dulce megérkezett. Lersundi ezt távírozta neki: „Cuba Spanyolországé, mindegy bármely kormánya legyen is a szigetnek, szükséges, hogy azt megtartsuk, minden áron védelmeznünk.“ A szigeten egy nagy párt a föderatív köztársaság mellett van. Izabella kormánya alatt a szigetből rendesen 33 millió dollárt csikartak ki, sőt 1867-ben 60 milliót, ezért nagy a elkeseredettség. A cubai republicanus junta két okmányt adott ki, melyben e csapásokat festi és segélyt kér. Az esküdtszék behozása, municipalis autonómia, sajtó, szólás, cultus, egyesülési, munka, jövés, menés, kereskedés, ipar, bevándorlási szabadságot, a monopol és rabszorlgaság eltörlését követelik. Törvényjavaslat a népiskolai közoktatás tárgyában. (A 25-ös bizottság munkálata.) (Folyt.) III. FEJEZET. A hitfelekezetek által felállított népoktatási tanintézetek. 11. §. A hitfelekezetek, mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fen és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ily tanintézetek felállítására és fentartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletök által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, azon intézetekben a tanítókat és tanárokat magok választhatják, azoknak fizetését magok határozhatják meg, a tankönyveket magok szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek a következő feltételek alatt: 1) hogy iskolai épületeik építésére és átalakítására nézve a jelen törvény 27 szakaszai rendeleteinek eleget tegyenek ; 2) hogy e törvény 29. és 34, továbbá a 183. 141. szakaszait, melyek a fiú és leánytanulók elkülönzéséről, az egy tanító által tanítandó gyermekek számáról, a tanító képességéről és másnemű foglalkozására szólnak, szintén szem előtt tartsák; 3) hogy népiskoláikban a*tantárgyak legalább is a következők legyenek : a) hit és erkölcstan, b) olvasás és írás, c) fejbeli és jegyekkel számolás, és a hazai | | mértékek ismerete; d) nyelvtan, e) természettan és természetrajz, figyelemmel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak, f) hazai földleírás és történet, g) mezei gazdasági és különösen kertészeti gyakorlatok, h) a polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése, i) ének, k) a lehetőségig testgyakorlat, 4) hogy az iskola táblákkal, a mennyire lehet, földgömbökkel, térképekkel, természetrajzi ábrákkal, s átalában a legszükségesebb taneszközökkel fel legyen szerelve; 5) hogy az iskolákban a szorgalomidő faluhelyen éven át legalább nyolcz, városban legalább kilencz hónap legyen. 12. §. A hitfelekezetek által fentartott vagy állítandó felsőbb népiskolai és polgári iskolákban a jelen törvény azon szakaszain kívül, amelyek a fiú és leány tanítók elkülönzéséről (29. §) s az egy tanító által tanítható növendékek számáról (34. §.) szólanak, a felső népiskola és a polgári iskola tanfolyamai évszámát ( §.) és tantárgyát ( §.) szabályozó rendeletek is megtartandók. 13. §. Minden hitfelekezet állíthat fel és tarthat fen tanítóképezdéket is azon feltét alatt,hogy e képezdék a növendékek gyakorlati kiképezése végett gyakorló iskolával legyenek összekötve (82.§.),hogy a tanfolyam 3 évi legyen (87.§.) legalább 3 rendes tanár működjék minden képezdében; hogy csak oly növendékek vétessenek fel, kik négy gymnasiumi vagy három reáliskolai osztályt végeztek, vagy az anyanyelvből számvetésből, földrajzból és történelemből annyi előmenetelt tanúsítanak a fölvételi vizsgán, amennyit egy negyedik gymnasiumot vagy harmadik reáliskolai osztályt végzett tanulónak tudnia kell; továbbá legalább is 88. §-ban itt tárgyak taníttassanak; évenkint nyilvános vizsgák tartassanak, s arról a közoktatási miniszter elé jelentést nyújtsanak be ; és végül a végzett növendékek számára oly vizsgák tartassanak,a minőknek e törvény szerint 102. és 103. (§§.) az állami tanitóképezdték növendékei alávetvék. 14. §. Minden hitfelekezetbeli népoktatási tanintézet az állam főfelügyelete alatt áll. Ennélfogva a kormánynak joga és tiszte: a) a felekezeti iskolákat is közegei által időnkint meglátogattatni, b) szigorúan őrködni , hogy a 11, 12, 13 §§-ban foglalt feltételek pontosan teljesítessenek, c) meggyőződést szerezni arról, hogy teljesítik e az illető hitfelekezeti hatóságok azon kötelességet, hogy az iskola vagyonának biztos elhelyezésére és rendeltetése czéljára fordítására felügyeljenek; d) a hitfekezeti iskolákról, az illető hitfelekezeti hatóság útján, statistikiai adatokat szerezni be. 15. §. Ha a 11. 12. és 13. szakaszokban foglalt feltételeket a hitfelekezetek főhatóságai a kormány által félévenként történt három izbeli megintés után sem teljesítenék, a kormány közös községi iskola felállítását rendelheti el, s a község felhatalmaztatik azon hitfelekezetekre is kivetni a törényben megállapított iskolai adót, amelyek a fentebb érintett szakaszokban foglalt feltételeket, a mondott háromszori megintés után sem akarják, vagy nem képesek, saját felekezeti iskoláikra nézve teljesíteni. IV. FEJEZET: A magánosok és társulatok álta felállított népoktatási tanintézetek 16. § Magán egyének és társulatok is állíthatnak fel elemi- és felső népiskolákat, polgár iskolákat és tanító képezdéket, ha a) a magán egyének az általok nyitni szándékolt tanfolyamra oklevéllel képesítvék, vagy azon téren működésök folytán mind a tankerületi iskolai tanács mind a kormány tudomása szerint, közelismerést vívtak ki. b) a társulatok a kormánynak eleve bejelentett alapszabályaik szerint kifejezetten e czélra is alakultak. 17. §. Ezen intézetek nyilvánosak lesznek, ha az illetők a felállítandó tanintézet szerkezetében és tantervében, melyet a megnyitás előtt legalább egy hónappal a tankerületi iskolai tanács útján a kormánynak bemutatni tartoznak, mindazon kellékeknek eleget tesznek, melyeket ezen