A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)

1868-11-25 / 272. szám

át, de vonakodnak e czél elérésére kellő pénzt megszavazni. Wodianer báró úgy vélekedik, hogy a mi­nisztérium nem köteles mindjárt mindenkit — kérelmére — nyugalomba helyezni, sőt a mu­tatkozó deficittel szemben köteles minden irány­ban takarékosnak lenni. Az egész 70,000 ft ki­­törülését kivánja. Rövid vita után a bizottság az összeg felét, vagyis 35,000 ftot szavazott meg. A vámjövedék jövedelmet 7,927,000 ftban ál­lapíttattak meg a bizottság által. Az osztrák delegátió ülése nov. 25-én. Kaiserfeld elnök 12 óra felé megnyitja az ülést. A kormány részéről jelen voltak: Beust, Beke miniszterek, Weninger és Hoffman osztályfő­nökök. Elnök felolvastatja Beust levelét, melyben a császárné és királyné köszönetet mond a szeren­­csekívánatért. Schwarzenberg a vörös könyv egyik okmá­nya ellen tiltakozik, Beust azonnal felel rá. A reichsráth urak házának átirata felolvasása és egy jegyző megválasztása után áttérnek a külügyminiszter költségvetésének tárgyalására. Eichhoff előadó olvassa a bizottság jelen­tését. A központi vezetésre előirányozva volt: ren­des kiadás 377.618 ft. rendkívüli 9.481 ft. A deregátió megszavazta az egész összeget ama csekély változással, hogy a házi szükségle­tek czime alatt kért 5700 ftból levont 1000 ftot. A távirat-díjakra kért 15,000 ft helyett 10,000 ft szavaz meg. A titkos kiadásokra kért 550,000 ft ellen Pechbauer emel szót. A tanácskozások folynak. Vörös könyv. A vörös könyv 4 első okmánya jelzi a bé­csi kormány törekvéseit a béke ér­dekében. Az okmányok sorát br. Beustnak egy levele gr. Kálnokyhoz Londonban nyitja meg, melyben hangsúlyozza, hogy a cs. k. kor­mány hű marad a béke politikájához. A 2-ik számban gr. Kálnoky felel Beust bnak, hogy lord Stanley úgy nyilatkozott, miszerint Bis­marck őszinte barátja a békének, s hogy lord St. semmi esetre sem fog támogatni oly politi­kát, mely a keleti eseményeket siettetné. A 3. számban Beust b. a párisi és londoni követeknek ir 1868. febr. 25-iki kelettel, s a delegatióban tartott beszédére utal, mint fele­letre azon megtámadások ellenében, melyekkel a sajtó őt illette a hannoverai emigránsoknak adott osztrák útlevelek miatt. A 4. számb. Beust­b. a honvédelmi bizott­mányban tartott békés beszédét ismerteti egy oct. 3- án kelt sürgönyben. A következő négy okmány a kül­­hatalmak barátságos érzületét jelzi. Az 5. sz. jan. 6-án. Kálnoky gr. B­eust báró­nak jelenti, hogy lord Stanley örömét nyilvánitá Ausztria újjáalakulása felett. A 6. számb. jul. 7-én gr. Trautmannsdorf Münchenből jelenti, hogy az Ausztria elleni el­lenszenv bizalommá változott, s e bizalom nö­vekvését constatálja a 7. számban, mely tudó­sításokra Beust báró a 8. számb. örömmel felel. A következő, 9. számú okmány Ausztria magatartását jelzi egy körsür­gönyben, melyet Beust Kr. oct. 22-én inté­zett valamenyi követséghez, s melyben a dele­­gatiók megnyitása alkalmával előadja az Ausz­tria által követett politikát. Az erre következő két okmányban, (10. és l1. sz.) Beust­b. mentegeti a szelvény­adó körül történt eljárást, a franczia és angol részről tör­tént reklamatiók ellenében. A 12. sz. az éj­szak-schleswigi ü­g­­­gyel foglalkozik. Beust b. Wimpfen grófnak Berlinben tudtára adja, hogy a po­rosz követtel, Werther­lval érkezett, s ez alka­­dalommal kinyilatkoztatta, hogy az éjszak­­schleswigi kérdést nyílt kérdésnek tekinti. A 13. CS 14. sz a spanyol ügyekkel foglal­kozik. A 13. sz. Beust bárónak egy távirata La­go bhoz, melyben ez utasittatik, hogy Madrid­ban maradjon, és egy uj kormány létrejöttének alkalmával, társadalmi kérdésekben más hatal­mak, főleg Franczia- és Angolország képviselői­hez forduljon, egyébiránt pedig távirati utasítá­sokra várjon. — 14. számb. Beust­b. tudatja Lago bval, hogy ő felségének kormánya óhajt­va várja a­­ spanyol krízis megoldását. „Távol attól“ — úgymond — „hogy bármelyik kor­­mányformának előnyt nyújtanánk, óhajtva vár­juk azon időpontot, melyben a dolgok végleg rendbe hozatnak. Addig Ausztria nem nevezhet ki hivatalos képviselőt, de kész diplomátiai ös­­­szeköttetésbe lépni a választott kormán­nyal, mihelyt a választások eredményét megtudja.“ (Folytatjuk.) = (A cultus ministorium) Ligeti Antal és Beszédes Kálmán festőknek, Izsó Miklós szobrásznak és Bartalus István zeneszerzőnek az erre szánt alapból megfelelő stipendiumokat ado­mányozott. — (Az izr. congressushoz) megválasz­tattak : Bonyhádon Rockenstein Lipót, Kalocsán Steiner Izidor Alsó-Kubinban Reisz Ármin, Palán­kén Kohn Ad. Tapolczán Simon József, Nagy Mi­­hályon Fridmann Lip. Vasvárott dr. Hildesheim, Máté-Szalkán Kern I. n. (Jótékony intézkedés.) Említettük, hogy Pesten 2000 ember van hajlék nélkül, s em­lítettük, hogy a városi hatóság e miatt intézkedett, a Ludoviceum mellett néhány katonabódét szerez­vén meg a szegény hajléktalanok számára. E szép intézkedéshez most azon kevésbé szép hírt kell csa­tolnunk, hogy ott eddig csak 10 család keresett hajlékot,mert a város azoktól, kiket e bódékban elszállásol — lakbért követel. „Donner et repren­­dre, fait *nal au ventre“ mondja a franczia. n. (A V­e­s­u­v,) mint írtuk, kitört. Egyes kitö­rései mindinkább gyakoriabbak lesznek, és Nápoly hivatalos lapja mindennap hivatalos bulletint tesz közzé a „magas“ beteg egészségi állapotáról. A Vesuv kitörése mindig igen sok touristát szokott Nápolyba csalni, és innen a hiv. lap érdeklődése és bulletinje. n. (Chorinszkynek)és a kronaui vár­nak orvosa, dr.Schauszhoz Ch. védőjéhez nov. 18-án köv. levelet intézte: „Chorinsky testileg és lelki­leg tönkre jutott ember, ki az őrültség csiráját már régóta hordja magával. Legközelebb katonai ruháit küldék el, s ez szolgáltatta úgy látszik a végső okot őrültségének teljes kitörésére. Már vasárnap egy hete igen ingerült volt, és csakhamar oly dü­hössé lett, hogy mindent összezúzott maga körül és ruháit összetépte.Kényszeröltönyt és lábszíjakat kelle reátenni. Nyolcz nap óta alig evett és nem aludt. A tábori orvost a legdurvábban szidalmazta, s mivel kényszeröltönye miatt nem bántalmazhatta, arczába köpött neki. Múlt hétfőn csendesebb lett s mivel kimerült és a sok kiabálástól rekedt volt, levették róla a kényszeröltönyt, de múlt éjjel ismét reá kellett adni. Eleinte tettetést gyanítottunk, de felhagytunk a gondolattal, midőn álmatlan éjjelt láttuk. Most a leggondosabb figyelmem tárgyává tevem, és meggyőződtem, hogy teljesen őrült ember. E miatt a parancsnokságnál jelentést tettem, és azt ajánlottam, hogy őrültek gyógyintézetébe vitessék, miért is a parancsnokság Würzburgba jelentést tett.“ E levélhez azon hírt is csatolhatjuk, hogy dr. Schausz annak vétele után azonnal lépéseket tett Chorinszky megkegyelmezése érdekében, de e kérés eldöntése aligha találja többé életben Cho­riiczky Gusztávot. Egyleti hirek. — (A­z orsz. magyar gazdasági egye­sület) igazgató választmánya rendes havi ülését f. é. nov. hó 27 én délutáni 4 órakor fogja megtar­tani a köztelken. — (A pesti jótékony nőegylet) a f. é. nov. 22. dec. 19. terjedő 4 hétre szegényei közötti felosztásra 505 ft 80 kr utalványozott s pedig he­tenkénti részesítésben állóknak 285 ft 80 krt, egyszer mindenkorra segélyzetteknek 220 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők 32 uj vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében 18 egyén talál állandó keresetet. — (A magyar gazdasszonyok egy­lete) köszönetet mond Pauliné asszonyságnak és Hajós Zsigmond urnak, hogy Janosa Vanda len­gyel zongoraművésznő hangversenyén, melyet a nevezett egylet rendezett, közreműködni szíves­kedtek. Páris, nov. 21. (L. P.) (Eredeti tudósítás.) Rossini temetése. A zene világ egyik legnagyobb férfia, Rossini Giacomo, f. hó 13-kán meghalt; a nagy maestro nincs többé. Négy hétig tartó betegsége folytonosan izgalomban tartá ta­lán nem csak Páriát, számtalan barátait, de az egész művelt világot is. Úgy látszik ez év még meg­kívánja áldozatait, még pedig nagy férfiakat szemelt ki, ezúttal leg­alább Francziaország részéről. Gr. Walevszky,Berrier, Havin a „Siécle“ szer­kesztője, Rotschild báró és pénz­király,­­kiről azt mondják, hogy csak 2000 milliót hagyott maga után, és végrendelete 2 bővítéssel együtt nem kevesebb, mint három vastag kötetet tesz ki, melyeke­t jövő vasárnap fognak felolvasni) temetéseinek gyászéneke alig hangzott még el, midőn már újra halljuk a gyász dallamokat, me­lyek ezúttal a dallamok egyik legnagyobb te­­remtőjét, Rossinit kísérik örök nyugalomra. Életrajzát ismeri már közönségünk,lapunk múlt heti egyik számából. Ezúttal a temetési szertar­tásról és menetről akarunk megemlékezni, mely­nek épen szemtanúi valánk, és még talán azon előzményekről, melyek ez ünnepélyes szertartást megelőzték. Passy-i házán, melynek alapját Páris városa ajándékozó neki , eltűnt az arany lant, mely mindég Rossini ott létét jelenté, helyét gyász, őszinte gyász foglalá el. A halottat, ki utolsó pillanatig eszméleténél volt, Falconi balzsamozta be,még pedig oly sike­rülten, hogy a halál által eltorzított vonások, vissza­varázsoltattak, s mindenki nem a holt, hanem az alvó Rossinit képzelte maga előtt. Ez ügyességéért Falconit, most sok kitüntetés és el­ismerés éri. Sokan megütköztek azon, hogy halála utáni napon mind a nagy, mind az olasz operában ját­szottak, holott Meyerbeer halálakor nem tartot­tak előadást. Ennek megfejtése az , hogy a két színház most is szándékozott szünetelni, ha t. i. a rendes bevételi d­jjakat Rossini özvegye lefizeti, mint azt Meyerbeer özvegyé­nek tenni kellett, de úgy látszik, Rossini aszonylág jobb gazdasszony, daczára 2]/„ millió frc. tüstént reá maradt vagyonának, és nem fize­tett semmit. Pessaró­ból születési helyéről küldöttség ér­kezett azon kérelemmel, hogy Rossini holt tete­me Pessaróban temethessék el, de mivel Rossini végrendeletileg meg­hagyá, hogy Párisban te­­mettessék el, úgy honfitársainak kívánsága nem teljesíttetett. Rossini özvegyet egész héten át ostromolták, részvét és kérő levelekkel, a­melyekben a rész­vét és fájdalom kijelentése mellett, ott volt min­dég az is, hogy jegyet kértek a templomba egy ülőhelyre stb. a százakra menő levelekre az úgyis annyira levert özvegy nem válaszolhat­ván, a hírlapokhoz folyamodott segélyért és ki­jelenté köszönetét a küldött részvét nyilatkoza­tokért, de egyúttal azt is, hogy jegyekkel már senkinek sem szolgálhat. Hült teteme a múlt csütörtökön a Madelaine templomban volt kiállítva, de innen még az­nap este átszállíttatott a St. Trinité gyönyörű uj tem­plomába, hol pont 12 órakor vette kezdetét a te­metési ünnepély. Már 11 órakor nagy népt­ömeg lepte el a St. Trinité egyház előtti díszes tért. Az új templom előcsarnoka fekete posztóval volt bevonva, ezüsttel diszitve középen a szinte ezüstbe hímzett R. betűvel. Kevéssel 12 óra előtt számos előkelő fogat érkezett, köztük a császár személyesítőjeé és az olasz követé. A beszentelési ünnepély majdnem két óra hú­­szat tartott, és következő részletekből állott u. m. a requiem bevezetése, Sonellitól. 2. Dies irae Rossini szerzeménye 3. A könnyek (Lacrymae) Mozarttól 4. Offertoire részlet Stallat Materből, Rossinitól 5. Pie Jesu M. Fauretól, 6. Agnus Dai (Mózes imája) Rossinitól. Az orgonát Chauvet kezelte a Trinité egyház orgonistája. A beszentelési ünnepélynél a magán rézlete­ket éneklék Alboni és Patti­k­­a, Nilson és Faur énekesek. A zenekarnál a párisi lyrikus színhá­zak zenészei majd­nem mind közreműködtek. E szertartásnak kevéssel 3/42 előtt lett vége, a tulajdonkép­ ni menet 2 órakor vette kezdetét. A menetet két lovas franczia tiszt nyitá meg

Next