A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)
1868-11-25 / 272. szám
át, de vonakodnak e czél elérésére kellő pénzt megszavazni. Wodianer báró úgy vélekedik, hogy a minisztérium nem köteles mindjárt mindenkit — kérelmére — nyugalomba helyezni, sőt a mutatkozó deficittel szemben köteles minden irányban takarékosnak lenni. Az egész 70,000 ft kitörülését kivánja. Rövid vita után a bizottság az összeg felét, vagyis 35,000 ftot szavazott meg. A vámjövedék jövedelmet 7,927,000 ftban állapíttattak meg a bizottság által. Az osztrák delegátió ülése nov. 25-én. Kaiserfeld elnök 12 óra felé megnyitja az ülést. A kormány részéről jelen voltak: Beust, Beke miniszterek, Weninger és Hoffman osztályfőnökök. Elnök felolvastatja Beust levelét, melyben a császárné és királyné köszönetet mond a szerencsekívánatért. Schwarzenberg a vörös könyv egyik okmánya ellen tiltakozik, Beust azonnal felel rá. A reichsráth urak házának átirata felolvasása és egy jegyző megválasztása után áttérnek a külügyminiszter költségvetésének tárgyalására. Eichhoff előadó olvassa a bizottság jelentését. A központi vezetésre előirányozva volt: rendes kiadás 377.618 ft. rendkívüli 9.481 ft. A deregátió megszavazta az egész összeget ama csekély változással, hogy a házi szükségletek czime alatt kért 5700 ftból levont 1000 ftot. A távirat-díjakra kért 15,000 ft helyett 10,000 ft szavaz meg. A titkos kiadásokra kért 550,000 ft ellen Pechbauer emel szót. A tanácskozások folynak. Vörös könyv. A vörös könyv 4 első okmánya jelzi a bécsi kormány törekvéseit a béke érdekében. Az okmányok sorát br. Beustnak egy levele gr. Kálnokyhoz Londonban nyitja meg, melyben hangsúlyozza, hogy a cs. k. kormány hű marad a béke politikájához. A 2-ik számban gr. Kálnoky felel Beust bnak, hogy lord Stanley úgy nyilatkozott, miszerint Bismarck őszinte barátja a békének, s hogy lord St. semmi esetre sem fog támogatni oly politikát, mely a keleti eseményeket siettetné. A 3. számban Beust b. a párisi és londoni követeknek ir 1868. febr. 25-iki kelettel, s a delegatióban tartott beszédére utal, mint feleletre azon megtámadások ellenében, melyekkel a sajtó őt illette a hannoverai emigránsoknak adott osztrák útlevelek miatt. A 4. számb. Beustb. a honvédelmi bizottmányban tartott békés beszédét ismerteti egy oct. 3- án kelt sürgönyben. A következő négy okmány a külhatalmak barátságos érzületét jelzi. Az 5. sz. jan. 6-án. Kálnoky gr. Beust bárónak jelenti, hogy lord Stanley örömét nyilvánitá Ausztria újjáalakulása felett. A 6. számb. jul. 7-én gr. Trautmannsdorf Münchenből jelenti, hogy az Ausztria elleni ellenszenv bizalommá változott, s e bizalom növekvését constatálja a 7. számban, mely tudósításokra Beust báró a 8. számb. örömmel felel. A következő, 9. számú okmány Ausztria magatartását jelzi egy körsürgönyben, melyet Beust Kr. oct. 22-én intézett valamenyi követséghez, s melyben a delegatiók megnyitása alkalmával előadja az Ausztria által követett politikát. Az erre következő két okmányban, (10. és l1. sz.) Beustb. mentegeti a szelvényadó körül történt eljárást, a franczia és angol részről történt reklamatiók ellenében. A 12. sz. az éjszak-schleswigi üggyel foglalkozik. Beust b. Wimpfen grófnak Berlinben tudtára adja, hogy a porosz követtel, Wertherlval érkezett, s ez alkadalommal kinyilatkoztatta, hogy az éjszakschleswigi kérdést nyílt kérdésnek tekinti. A 13. CS 14. sz a spanyol ügyekkel foglalkozik. A 13. sz. Beust bárónak egy távirata Lago bhoz, melyben ez utasittatik, hogy Madridban maradjon, és egy uj kormány létrejöttének alkalmával, társadalmi kérdésekben más hatalmak, főleg Franczia- és Angolország képviselőihez forduljon, egyébiránt pedig távirati utasításokra várjon. — 14. számb. Beustb. tudatja Lago bval, hogy ő felségének kormánya óhajtva várja a spanyol krízis megoldását. „Távol attól“ — úgymond — „hogy bármelyik kormányformának előnyt nyújtanánk, óhajtva várjuk azon időpontot, melyben a dolgok végleg rendbe hozatnak. Addig Ausztria nem nevezhet ki hivatalos képviselőt, de kész diplomátiai összeköttetésbe lépni a választott kormánnyal, mihelyt a választások eredményét megtudja.“ (Folytatjuk.) = (A cultus ministorium) Ligeti Antal és Beszédes Kálmán festőknek, Izsó Miklós szobrásznak és Bartalus István zeneszerzőnek az erre szánt alapból megfelelő stipendiumokat adományozott. — (Az izr. congressushoz) megválasztattak : Bonyhádon Rockenstein Lipót, Kalocsán Steiner Izidor Alsó-Kubinban Reisz Ármin, Palánkén Kohn Ad. Tapolczán Simon József, Nagy Mihályon Fridmann Lip. Vasvárott dr. Hildesheim, Máté-Szalkán Kern I. n. (Jótékony intézkedés.) Említettük, hogy Pesten 2000 ember van hajlék nélkül, s említettük, hogy a városi hatóság e miatt intézkedett, a Ludoviceum mellett néhány katonabódét szerezvén meg a szegény hajléktalanok számára. E szép intézkedéshez most azon kevésbé szép hírt kell csatolnunk, hogy ott eddig csak 10 család keresett hajlékot,mert a város azoktól, kiket e bódékban elszállásol — lakbért követel. „Donner et reprendre, fait *nal au ventre“ mondja a franczia. n. (A Vesuv,) mint írtuk, kitört. Egyes kitörései mindinkább gyakoriabbak lesznek, és Nápoly hivatalos lapja mindennap hivatalos bulletint tesz közzé a „magas“ beteg egészségi állapotáról. A Vesuv kitörése mindig igen sok touristát szokott Nápolyba csalni, és innen a hiv. lap érdeklődése és bulletinje. n. (Chorinszkynek)és a kronaui várnak orvosa, dr.Schauszhoz Ch. védőjéhez nov. 18-án köv. levelet intézte: „Chorinsky testileg és lelkileg tönkre jutott ember, ki az őrültség csiráját már régóta hordja magával. Legközelebb katonai ruháit küldék el, s ez szolgáltatta úgy látszik a végső okot őrültségének teljes kitörésére. Már vasárnap egy hete igen ingerült volt, és csakhamar oly dühössé lett, hogy mindent összezúzott maga körül és ruháit összetépte.Kényszeröltönyt és lábszíjakat kelle reátenni. Nyolcz nap óta alig evett és nem aludt. A tábori orvost a legdurvábban szidalmazta, s mivel kényszeröltönye miatt nem bántalmazhatta, arczába köpött neki. Múlt hétfőn csendesebb lett s mivel kimerült és a sok kiabálástól rekedt volt, levették róla a kényszeröltönyt, de múlt éjjel ismét reá kellett adni. Eleinte tettetést gyanítottunk, de felhagytunk a gondolattal, midőn álmatlan éjjelt láttuk. Most a leggondosabb figyelmem tárgyává tevem, és meggyőződtem, hogy teljesen őrült ember. E miatt a parancsnokságnál jelentést tettem, és azt ajánlottam, hogy őrültek gyógyintézetébe vitessék, miért is a parancsnokság Würzburgba jelentést tett.“ E levélhez azon hírt is csatolhatjuk, hogy dr. Schausz annak vétele után azonnal lépéseket tett Chorinszky megkegyelmezése érdekében, de e kérés eldöntése aligha találja többé életben Choriiczky Gusztávot. Egyleti hirek. — (Az orsz. magyar gazdasági egyesület) igazgató választmánya rendes havi ülését f. é. nov. hó 27 én délutáni 4 órakor fogja megtartani a köztelken. — (A pesti jótékony nőegylet) a f. é. nov. 22. dec. 19. terjedő 4 hétre szegényei közötti felosztásra 505 ft 80 kr utalványozott s pedig hetenkénti részesítésben állóknak 285 ft 80 krt, egyszer mindenkorra segélyzetteknek 220 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők 32 uj vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében 18 egyén talál állandó keresetet. — (A magyar gazdasszonyok egylete) köszönetet mond Pauliné asszonyságnak és Hajós Zsigmond urnak, hogy Janosa Vanda lengyel zongoraművésznő hangversenyén, melyet a nevezett egylet rendezett, közreműködni szíveskedtek. Páris, nov. 21. (L. P.) (Eredeti tudósítás.) Rossini temetése. A zene világ egyik legnagyobb férfia, Rossini Giacomo, f. hó 13-kán meghalt; a nagy maestro nincs többé. Négy hétig tartó betegsége folytonosan izgalomban tartá talán nem csak Páriát, számtalan barátait, de az egész művelt világot is. Úgy látszik ez év még megkívánja áldozatait, még pedig nagy férfiakat szemelt ki, ezúttal legalább Francziaország részéről. Gr. Walevszky,Berrier, Havin a „Siécle“ szerkesztője, Rotschild báró és pénzkirály,kiről azt mondják, hogy csak 2000 milliót hagyott maga után, és végrendelete 2 bővítéssel együtt nem kevesebb, mint három vastag kötetet tesz ki, melyeket jövő vasárnap fognak felolvasni) temetéseinek gyászéneke alig hangzott még el, midőn már újra halljuk a gyász dallamokat, melyek ezúttal a dallamok egyik legnagyobb teremtőjét, Rossinit kísérik örök nyugalomra. Életrajzát ismeri már közönségünk,lapunk múlt heti egyik számából. Ezúttal a temetési szertartásról és menetről akarunk megemlékezni, melynek épen szemtanúi valánk, és még talán azon előzményekről, melyek ez ünnepélyes szertartást megelőzték. Passy-i házán, melynek alapját Páris városa ajándékozó neki , eltűnt az arany lant, mely mindég Rossini ott létét jelenté, helyét gyász, őszinte gyász foglalá el. A halottat, ki utolsó pillanatig eszméleténél volt, Falconi balzsamozta be,még pedig oly sikerülten, hogy a halál által eltorzított vonások, visszavarázsoltattak, s mindenki nem a holt, hanem az alvó Rossinit képzelte maga előtt. Ez ügyességéért Falconit, most sok kitüntetés és elismerés éri. Sokan megütköztek azon, hogy halála utáni napon mind a nagy, mind az olasz operában játszottak, holott Meyerbeer halálakor nem tartottak előadást. Ennek megfejtése az , hogy a két színház most is szándékozott szünetelni, ha t. i. a rendes bevételi djjakat Rossini özvegye lefizeti, mint azt Meyerbeer özvegyének tenni kellett, de úgy látszik, Rossini aszonylág jobb gazdasszony, daczára 2]/„ millió frc. tüstént reá maradt vagyonának, és nem fizetett semmit. Pessaróból születési helyéről küldöttség érkezett azon kérelemmel, hogy Rossini holt teteme Pessaróban temethessék el, de mivel Rossini végrendeletileg meghagyá, hogy Párisban temettessék el, úgy honfitársainak kívánsága nem teljesíttetett. Rossini özvegyet egész héten át ostromolták, részvét és kérő levelekkel, amelyekben a részvét és fájdalom kijelentése mellett, ott volt mindég az is, hogy jegyet kértek a templomba egy ülőhelyre stb. a százakra menő levelekre az úgyis annyira levert özvegy nem válaszolhatván, a hírlapokhoz folyamodott segélyért és kijelenté köszönetét a küldött részvét nyilatkozatokért, de egyúttal azt is, hogy jegyekkel már senkinek sem szolgálhat. Hült teteme a múlt csütörtökön a Madelaine templomban volt kiállítva, de innen még aznap este átszállíttatott a St. Trinité gyönyörű uj templomába, hol pont 12 órakor vette kezdetét a temetési ünnepély. Már 11 órakor nagy néptömeg lepte el a St. Trinité egyház előtti díszes tért. Az új templom előcsarnoka fekete posztóval volt bevonva, ezüsttel diszitve középen a szinte ezüstbe hímzett R. betűvel. Kevéssel 12 óra előtt számos előkelő fogat érkezett, köztük a császár személyesítőjeé és az olasz követé. A beszentelési ünnepély majdnem két óra húszat tartott, és következő részletekből állott u. m. a requiem bevezetése, Sonellitól. 2. Dies irae Rossini szerzeménye 3. A könnyek (Lacrymae) Mozarttól 4. Offertoire részlet Stallat Materből, Rossinitól 5. Pie Jesu M. Fauretól, 6. Agnus Dai (Mózes imája) Rossinitól. Az orgonát Chauvet kezelte a Trinité egyház orgonistája. A beszentelési ünnepélynél a magán rézleteket éneklék Alboni és Pattika, Nilson és Faur énekesek. A zenekarnál a párisi lyrikus színházak zenészei majdnem mind közreműködtek. E szertartásnak kevéssel 3/42 előtt lett vége, a tulajdonkép ni menet 2 órakor vette kezdetét. A menetet két lovas franczia tiszt nyitá meg