A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)

1869-07-15 / 160. szám

ingóságai, irományai, melyek még 1850-ben tő­le elkoboztattak. A követelés azért nem szü­ntettetett be, mert az jogerejű, megítélvén azt a hétszemélyes tábla is. Az elkobzott ingók visszaadása iránt lépése­ket tett a bécsi minisztériumnál, honnan azon választ nyerte, hogy az elkobzott tárgyak na­­gyobbára irományokból állnak, azokat pedig ő felségének egy 1855 ápr. 15-ei rendelete sze­rint a törvényhatóságokkal is csak óvatosan sza­bad közölni. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a királyhoz fog folyamodni e tárgyak vissza­adása iránt, de ha ennek sikere nem lenne, há­borút nem indít. A megvesztegetés­i ügyre vonatkozó vádra adott válasz esti lapunkban olvasható. Ezzel­­összefüggésben felvilágosítást terjeszt elő az or­szágszerte megütközést szült Hengelmüller-Kos­­salka-féle kinevezési ügyben. Előbbi az egész ostromállapot alatt, mely 1853-ig tartott, semmi­nemű hivatalt nem viselt, 54-ben lett csak ál­­lamü­gyész, tehát a politikai események folya­mára semmi befolyással nem birt. Kossalko sem volt semmiféle vész vagy vérbiróságnak tagja, sem vádló szerepet nem vitt. De e házban sokan ülnek, kik bizonyságot tehetnek, hogy neki in­kább menekülésüket köszönhetik, mintsem sor­sukat szigorította volna. Politikai meggyőző­désért nem lehetvén a birói állomástól elzárni senkit, azt hiszi, nem cselekedett helytelenül, midőn két ily tehetséges, szakértő e­ként a ki­nevezésnél tekintetbe vett. Lónyay pénzügyét Bethlen Sándor gr. inter­­pellátiójára válaszolólag, hivatkozik egy koráb­bi nyilatkozatára, mely szerint az erdélyi út és hídvámok szedése felett a törvényhozásnak kell intézkedni, s ezt ismétli most is. Azonban kije­lenti, hogy a jövő év kezdetétől fogva az ed­dig fennállott egyenetlenségek megfognak szün­tettetek Máriássy Bélának az uj birói szervezés költ­ségeit illető interpellátiójára bővebben akkor fog szólni, midőn az 1870-ik évi költségvetést fogja a ház elé terjeszteni, most csak némely főbb pontokat akar az aggodalmak elhárítására ki­emelni. Hogy mekkora lesz a tervezett bírósá­gok szükséglete ? az a törvényben a megállapított elvek mikénti keresztülvitelétől függ; a pénz­ügyminiszternek mindenesetre kötelessége lesz a­ legnagyobb takarékosságot tartani szem előtt, de takarékoskodni nem a bírák fizetésében, ha­nem abban akar, hogy fölösleges bíróságok ne szereztessenek ; miután pedig a békebírák in­tézménye sok bíróságot fölöslegessé fog tenni, reméli, hogy az igazságszolgáltatás költségei nem fognak nagy összeget igénybe venni. Az interpellare 2. részére pénzügyminiszter úr azt válaszolja, hogy valamint az 1867. év­ben nemcsak hogy a kiadások fölül nem halad­ták a bevételeket, de sőt némi, ha nem is neve­zetes megtakarítások eszközöltettek, úgy az 1868. évben is talán nem megvetendő bevételi többlet fog mutatkozni. Szónok azt mondja, hogy míg a közvetett adók minden nemet, egyet kivéve, többet jöve­delmeztek, mint a költségvetésben előszámítva volt,­­ addig az egyenes adónak majdnem min­den tétele kevesebbet hozott. Daczára ennek a bevételekben tetemes többletek mutatkoznak az előirányzathoz képest. Hogy lesz-e deficit vagy nem , azt csak az év végével lehetne megmondani. Az interpellálónak tehát csak azt mondhatja,amit Ghyczynek az ad­­ress vita alkalmával, hogy miután a jelen évben a honvédség felszerelése czéljából a törvény a minisztériumot felhatalmazza 8 millió pénztári utalvány kibocsátására, látott-e már ily utal­ványt ? Míg ily utalványt nem lát, addig deficit nincs. Szóló felhozta végül, hogy azon költsé­gekre, melyeket a honvédség felszerelése igé­nyelni fog, a központi állampénztárban 2000000 ft van készen. A temesvári erdőkről is megemlékezik, mond­ván, hogy örül, hogy az ismeretes szerződés megköttetett, mert jelenleg maga ezen erdőség sokkal több hasznot hoz, mint eddig Magyaror­szág minden államerdőségei. Ghyczy Kálmán a ház derültsége közben örömét fejezi ki a felett, hogy miután többször hallottuk, hogy oly szerencsétlenek a mi minisze­reink, most egy miniszer ellenkező értelemben szólalt fel, ki jelesül a magyar pénzügyminiszer állását igen szerencsésnek jelezte. Magyarázza,hogy nem ő (Ghyczy) állította fel az említett deficitet, hanem a törvényben meg­állapított költségvetésből derül az ki. Örül ha a kedvezőten számítás csalni fog, de „nyugtával dicsérd a napot.“ A pénztári utalványokat illetőleg azt jegyzi meg, hogy míg a pénzügyér­ meg nem mondja, hogy a honvédség fölszerelésére már mit költött, szóló kénytelen lesz azt mondani, hogy pénztári át­aványt nem látott ugyan, de honvédségi fel­szerelést sem látott. Tisza Kálmán tudni szeretné, hogy mennyi fedeztetett ezen év rendes bevételéből, s meny­nyi a régi évek befizetett hátralékaiból, mert ha ezen hátrányból fedeztetett, akkor deficit csakugyan volt. A miniszer továbbá helyesen vette több évek átlagát számításba, mely szempontból csak­ugyan némely adónemek jövedelmi összege sza­porodott. De habár hogy ezen szaporodás rész­ben a kereskedelem nagyobbodása, sok tekin­tetben a gazdászatilag kedvező év folytán jött is létre, figyelembe veendő az is, hogy befolyása volt ezen szaporodásra azon körülménynek is, miszerint némely indirect adó felemeltetett, és azonkívül a házadó most némely vidékeken 4, 5-ször nagyobb mint eddigelé volt. Lónyay erre megjegyzi, hogy a rendkívüli bevételek, melyek az egyenes adónál előszámít­va voltak, nemcsak hogy be nem jöttek, sőt még a rendes adó sem jött be. Ha a fogyasztási adó több tekintetben felemeltetett, (Felkiáltások bal­ról : Igen is, a szesznél!) de a só ára leszállít­tatott s egyéb felemelés nem volt. Ami pedig a házadó felemelését illeti, e tekintetben is tete­mes hátralékok vannak. Ismétli egyébiránt, amit úgyis mindenki tud, hogy „ha takarékoskodunk, nem lesz deficitünk.“ Mukics interpellációjára azt feleli a pénzügyér, hogy Szabadka noha termékeny vidéken fekszik; a múlt évben jó termés és jó ár volt 1869. év január 1-je napján hátralékban volt 464,021 ft 66 krral; ezen hátralékok az év folytán mindin­kább szaporodnak, és a második évnegyed vé­gén a hátralék körülbelül 200,000 ftra rúg.­­ Ennélfogva, a törvény értelmében rendeltetett el az adóbehajtás, és Szabadkát illetőleg az el­járás módjára nézve kivétel vagy a szabályok­tól eltérés nem történt. Mukics úgy veszi észre, hogy valahányszor az adóvégrehajtás tárgyában a t. pénzügymisz­terhez interpellate intéztetetik, rendesen azt szokta válaszolni, hogy azon város, vagy köz­ség, melynek érdekében az interpellate törté­nik, rosz, legroszabb adófizető az országban. Most is csak a minapi Dunavecsét fordította le Szabadkára. Szomorú dolog, hogy a ház a miniszter szo­kásos válaszait csupa szokásból tudomásul ve­szi, a­helyett, hogy az interpellációban felho­zott érveket figyelembe venné , minek aztán az a következése, hogy a szegény adózó nép nyomasztó sorsán nemcsak könnyítve nincs, de sőt panasza az ily eljárás által egész az elkese­redésig fokoztatik. A pénzügyminiszer Szabadka adóhátralékát 454.000 frtra teszi. Azt úgy látszik, kifeledte, hogy ebben oly hátralékok is vannak, melyek nem hajthatók be. Ha azt a 454 ezerből le­vonjuk, akkor a hátralék nem i­sz oly szembe szökő. Előadván, mily méltatlan módon történ­nek az adóexecutiók, azon óhajtását fejezi ki, hogy azokat a pénzügyminiszter az aratási két hóra függesztené fel. Ezt annál is inkább tehet­né, mert az imént maga dicsekedett, hogy az állampénztár milyen jól áll. A miniszter vála­sza őt ki nem elégítvén , fenntartja magának, hogy e tárgyban külön határozati javaslatot ter­jesszen a ház elé. Következik a kérvényi bizottság jelentése a hozzá beérkezett kérvények tárgyában, név sze­­rint a többi közt Abaúj megyéé, melyben a me­gyei költségvetésben tett levonások ellen pa­naszkodik. Ily kérvény több megye részéről ér­kezvén be, azok a belü­gyministériumhoz téret­nek át, hogy ez meggyőződést szerezvén magá­nak a megyék állapotáról , szükség esetében póthitelt kérhessen. A 30—40 kérvény többnyire a bizottság véle­ménye szerint fogadtatott el. Legközelebbi ülés esti 6 órakor. A képviselőház mll­­ku­lása jul.­­4-én d. v. 6 órakor. A jegyzőkönyv felolvastatván, miután a főren­diháztól a tervezett első magyar-gácsországi vasútra s az eperjes-szryi vonal kiépítésére vo­natkozó határzat még nem küldetett át, elnök félórára az ülést felfüggeszti. Az ülés ismét meg­nyittatván, g­r. Teleki Ede a felsőház határoza­tát áthozván, azt a ház asztalára letette. E hatá­rozat szerint az első magyar gácsországi vasút­ra nézve a képviselőház határzatát mind részle­tében mind átalánosságban elfogadja , s hely­ben hagyja. Szentesítés végett fel fog terjesztet­ni.— Elnök jelenti, hogy az eperjes-szryi vo­nalra nézve semmi válasz a felsőház részéről nem jött, legalább specialiter említés nincs róla téve, melynélfogva e dolgot a kép véli elintézhet­­őnek, hogy e tárgyban a felsőház elnökével érintkezésbe teszi magát. A gyűlés 3147-re oszlott el. Holnap déli 1 órá­ra tűzetett ki a közelebbi gyűlés. A főrendiház XVI. ülése július 14-dikén déli 12 órakor. Az ülést ma Majláth mint elnök kivételkép csak egy negyedórával késve nyitotta meg. A múlt ülés jegyzőkönyve megjegyzés nél­kül hitelesíttetvén, e jelen ülés jegyzőkönyvé­nek vezetésével gr. Teleky Eduárd bízatott meg. Ezéll Kálm, a képviselőház jegyzője átnyújt­ja a képviselőház által elfogadott gácsországi vasútról szóló­­javaslatot és azzal kapcsolatban a képviselőház négy határozatát az eperjesi, munkács­szryi, miskolcz-putnoki, és nyíregy­ház ungvári vonalak kiépítése tárgyában. Felol­vastatván, tárgyalásuk délután 5 órára tűze­tett ki. Cziráky János gr. a 9 tagú bizottság nevé­ben átnyújtja a jelentést a főrendiház házszabá­lyainak revideálása tárgyában. Tárgyalás alá fog tűzetni. Napirenden Tomcsányi József főispán in­dítványa az iránt, hogy a főrendiház azon tagjai, kik a delegátióban választottak, szintén részel­tessenek — a képviselőház megbizottaival egyenlő napidíjban. Legelsőbb Wenkheim László dr. szólt a tárgyhoz, keresvén olcsó népszerűséget. A kép­viselőben, s az országos dolgok körül eljáró fér­fiúban a függetlenséget tekinti legelsőnek. Ezen függetlenség szempontjából kívánja, hogy a fő­rendi ház tagja törvényhozási eljárásában ne kapjon semmi díjt. Ő az alsóházat is így akarná szervezni, de miután a felsőháznak jogköre nem terjed ki eddig, megelégszik, hogy saját köré­ben ellenez oly intézkedést, mely a törvényhozó függetlenségét veszélyeztetné. Hivatkozik — (mint már szokás nálunk) — Angliára. Ott a képviselők sem vonnak semmi fizetést törvény­hozói eljárásuk után. Pedig az angol alkotmány minta alkotmány. S ha ezt aristocraticusnak ne­vezné valaki,­­ hivatkozik egy új alkotmányra, az olaszországira. Második szempont, a­miért a delegátió felső­házi tagjainak napidíját ellenzi, az, hogy a fő­rendiháznak financziális ügyekben nincs kezde­ményezési joga, és találkozhatik oly scrupulo­­sus pénzügyminister, ki a főr.­ház ezen határza­tát figyelmére nem méltatja. Ez volt az érdemes báró filippikájának lé­nyege. Czir­áky J. gr. figyelembe kivánja vétetni, hogy a főrendek is, most kénytelenek az ország határain kívül szolgálni a közü­gyeket, s ez most minden évben rendszeresítve van, míg ez előtt csak néha fordult elő, méltányosság szempontjá­ból ajánlja tehát Tomcsán­yi indítványának elfo­gadását. Apponyi György gr. szintén az indít­vány mellett szól, s már azon szempontból is óhajtja a főrendiház tagjainak a napidíjt, hogy köztük s a képviselőház kiküldött tagjai közt teljes egyenlőség legyen. Szavazásra kerülvén a tárgy Tomcsányi in­dítványa nagy többséggel elfogadtatott. Elnök megjegyzi, hogy kötelessége szerint a ház ezen határozatáról értesíteni fogja a pénz­ü­gyminiszert. A főrendiház XVII ülése f. hó 14-én esti 5 órakor. Cziráky János gr. előterjesztette a főrendi­ház hármas bizottságának jelentését a galicziai vasútra vonatkozólag. A bizottság a ma tr javas­lat elfogadását ajánlja úgy átalánosságban, mint részleteiben. Hollán Er. államtitkár szót kér a közlekedés­ügyi miniszter gyengélkedése folytán. Indokolja különösen stratégiai szempontból ama vasút el­fogadását ; ami pedig az engedélyokmányt illeti, megjegyzi, hogy az az eddigi minták s az eddigi formák szigorú megtartásával szerkesztetett. B. Wenckheim Lászlónak nincs lényeges kifogása a tvjavaslat ellen, csak a módra nézve tesz megjegyzést, mely szerint a tár­gyalás történik. A főrendiház már régóta kény­szerhelyzetben van. A tárgyalások nyakra főre mentek, éjjel nappal, úgy hogy tanácskozásról, s a tárgy megfontolásáról szó sem lehetett. Más­kor igazolta még ezt a rendkívüli helyzet. De a tárgyalások siettetése, a rendszer nélküli par­lamentáris eljárás, a trvjavaslatok keresztülhaj­­tása, s a kényszerhelyzet még folyton tart. Kéri a kormányt, hozza a házat oly helyzetbe, hogy kibontakozzék ebből valahára, mert a jelen igen fontos­­javaslattal is úgy van, hogy merő le­­hetlenség, hogy a bizottság tanulmányozhatta volna magát a tárgyat. Mindazonáltal a­­javaslat átalánosságban is, részleteiben is elfogadtatván, a jegyzőköny hite­lesíttetett s erről a szintén ülésező képviselőház rögtön értesittetett. A vörös­ könyv: III. Görög-török viszály. Áttérve azon tárgyalásokra, melyek utóbbi időben a kabineteket foglalkoztaták, és me­lyeknek legemlékezetesebb részét a porta és Görögország között vá­rtlanul keletkezett egye­netlenség képezi, a­ külügyminisztérium bemu­tatja a kiválasztott fontosabb leveleket, melyek ezen fenyegetővé vált keleti viszály elhárítása körül érvényesített közreműködésére vonatkoz­nak. Szemben a rögtön támadt veszélylyel, mely a Törökország és Göröghon közötti diplomatiai érintkezés megszakításából és a porta végüze­­netéből tűnt fel. Európa azt a megnyugtató biz­tosítékot nyerte, hogy valamennyi nagy hatal­masság egyetértőleg kívánja a béke fentartását, sőt hogy azoknak egyike sem volt hajlandó a nagyobb békeszeretet dicsőségét társának en­gedni át. Mindannyian igyekeztek ezen ügyhö­­zi saját állásuknál fogva, majd Athénében majd Konstantinápolyban mérsékelő befolyásukat ér­vényesíteni, és az osztrák-magyar kormány — távol attól mivel vádoltatott, hogy a kitört vil­longást szítani akarta vala — elégtétellel hivat­kozik arra, hogy ezen üdvös versengésben szin­tén részt vehetett. A hatalmak együttes közreműködésének ked­vező eredménye nem maradt el, és a közvéle­mény méltán tulajdonítá a párisi értekezletnek azon érdemét, hogy egyrészt a népjogi alapel­veket, melyekre a szultán kormánya hivatko­zott, hathatósan védve, másrészt pedig a hellén királyság becsületérzetét és méltóságát is gon­dosan tisztelve, egy kiszámíthatlan következ­ményű gyászos fordulatot megelőzött. E szerint a hatalmak egyesült fáradozásai által eltávolíttatott Európa keleti részén a fe­nyegető vihar, és egyéb ponton sehol sem mu­tatkoztak bonyodalmak, melyek a kabinetek kö­zött fennálló barátságos viszonyra káros befo­lyást gyakorolhattak volna. Sőt ha a történelmi fejlődés s a múltak emlékei miatt egykor ellen­séges nemzetek között helyreállott barátságos érzületet a béke legbecsesebb zálogai közé lehet sorozni, akkor ,élénk elégültséggel mutathat a minisztérium a legközelebb lefolyt időszaknak e tekintetbeni örvendetes­ haladására. IV. Olaszországgal való viszonyok. Az osztrák-magyar monarchia és Olaszország fejedelmei között a kölcsönös rokonszenvnek és mély tiszteletnek nyilatkozványai változtak; a két ország kormányai sűrű hivatalos érintkezé­seikben mindig a legbarátságosabb előzékeny­­séggel találkoznak, és ezen közeledést, mely a két hatalmasság közötti őszinte kibékülésnek és jó szomszédi viszonynak kívánságában, valamint a béke közös szükségének érzetében találja alap­ját, a közvélemény is mindkét részről helyesli és pártfogolja. V. Poroszország s a pápa iránti vi­szonyok. A múlt ülésszak alatt adott előterjesztések által felderített szempontokat, melyek szerint a cs. és kir. kormány viszonyát Poroszországhoz és a déli német államokhoz megítéli, a külügy­minisztérium jelenleg sem változtathatja. Midőn ez évnek első havaiban egy déli német szövetség alakításának eshetősége Némethonban a véle­ményeket ismét élénkebben foglalkoztató, hivat­va érzi magát a kormány képviselőinek irá­­nyoztatása végett újólag kinyilatkoztatni, hogy a Németországban elintézetlenül maradt kérdé­sek iránti érdeke azon óhajtáson alapszik, hogy a helyzet, mely az általános békét nem veszé­lyezteti, fentartassék, egyébként pedig, e kérdé­sekkel szemközt a teljes tartózkodás álláspontját foglalja el. A közös külügyminisztérium továbbá az or­szágos bizottságok elé néhány okmányt ter­jeszt, melyek a római udvarrali viszonyaink állása iránt tett előbbi közléseknek folytatását képezik. Az osztrák vallási törvények és a múlt évi június 22-ki pápai allib­utio által előidézett helyzetben, a külügyminisztérium nem annyira a curiával vezetendő és határozott czélú tárgya­lásoknak folytatására, mint inkább egyszerűen arra volt hivatva, hogy az osztrák-magyar bi­rodalom alkotmányjogát és állam-törvényhozá­sának önállóságát Rómában védelmezze. Mind­azonáltal fontos feladatok voltak még ott telje­­sítendők, és hogy ezeknek szerencsés megoldá­sát mennyire becsüli, azt a szentszéknél Crivelli gróf halála által üresedésbe jött nagykö­veti állomásnak halasztás nélkül eszközlött be­töltése által tanúsította. — A császár és király kormánya a részéről elfoglalt álláspont szilárd­sága iránt Rómában létezhető csalódásoknak eloszlatását és oly szükséges feladatnak tekinté, mint azt, hogy elejét vegye azon balhiedelem­nek, mintha az egyház irányában ellenséges ér­zülettől áthatva, nem méltányolhatná azon nagy érdeket, melylyel minden állam az egyházi és világi hatalmak közötti háborútlan egyetértés fentartása iránt viseltetni tartozik. Hogy mily szellemben szerkesztettek a nagy­követnek hivatala elfoglalása alkalmával, vala­mint az események későbbi folyamában e czés­ből adott utasítások, s ő ezekhez képest tevé­kenységét mily irányban fejtette ki, az a mellé­kelt okmányokból kitűnik. Az átalános tényállásnak elfogulatlan bírálata minden további megjegyzést feleslegessé tesz, a­mennyiben, a­mint már érintve volt, a római udvarral bárminemű külön tárgyalásnak megm­­­indítására alap­indok nem létezett. Végre, miután a műveit világ összes kormá­nyaira nézve nagy fontossággal bír annak meg­határozása, hogy a IX. Pius pápa ő­szentsége által Rómába egybehívott zsinat irányában, mily állást kelljen elfoglalniok, és miután a közvéle­mény minden e kérdésre vonatkozó esemény iránt teljesen igazolt érdekeltséget tanúsít: a cs. és kir. külügyminisztérium nem késik ré­széről ez ügyben egyelőre felállított szempontok­nak közlésével, melyeknek kinyilatkoztatására a bajor kir. kormánynak e részben hozzá inté­zett felszólítása nyújtott alkalmat. A külügyminisztérium, mielőtt ily értelemben nyilatkozott volna, nemcsak a birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és országok minisz­teri tanácsának, hanem a magyar minisztérium­nak beleegyezését is kinyerte. Az 1870-ik évi költségvetés. Jelentés a közös államháztartás állapotá­ról az 1868-ik év végével. A cs. és kir. ap. Felségének legk. jóváha­gyásával, van szerencsém a t. orsz. bizottság­nak a közös államháztartás állapotáról szólló jelentésemet bemutatni. E jelentésben ismertetve vannak : a) az 1867. végével fenmaradt pénztári készletnek változá­sa az e rovásra eszközölt bevételek és kiadások befolyása alatt; b) a két külön pénzügyminisz­ter részéről a közös pénztárba történt befizeté­sek, a­melyekből fedezendők lettek : a közösügyi kiadások, a nem közös állósított államadósság kamatjai és tőkevisszafizetések, valamint a kö­zös függő adósság kezelésének költsége; c) a vámjövedékbeli jövedelem; d) a közös közp.­pénztár kiadásai; e) az összes kezelésből szár­mazó pénzt, mérleg. Az itt ismertetett adatok csak annyiban fog­nak változást szenvedhetni, a­mennyiben 1869- ben még bevételek és kiadások e­lszámolandók a múlt év szolgálatára, nem vétetvén még igénybe az összes engedményezett hitel. A múlt 1868. évre szóló pótkezelés eredményét az állami zárszámadás fogja előtüntetni, a­me­lyet a közös főszámszék csak 1870-ben fog a t. bizottságnak bemutatni, miután az 1868-iki év szolgálatára menő kezelés 1869 végével szű­­­nik meg. Az állami zárszámadás előterjesztésének al­kalmával a bizottságok alkotmányos végtárgya­lása és elhatározása alá lesz bocsájtandó a fele­lős minisztériumok számadása is a rendelkezé­sükre jutott pénzek hováfordításáról. A 1. bizottság indokolt kivonatát óhajtom megelőzni, midőn az 1870-ik évre szóló előirány­zatot, mely alkotm. tárgyalás végett előterjesz­tetik, az 1868-ban előfordult pénzkezelés ismer­tetésével kísérem. Ezen ismertetés, a közös pénzügy állapotának hű képét adja és a t. bi­zottságnak lehetővé teszi áttekinteni, a kiegye­zési törvényekre fektetett közös államháztartás kezelését. 1868. kezdetével a központi pénztárban a kö­vetkező készlet létezett: 9,113.743 frt. 51 kr. arany és ezüstben, és 15,188.414 frt. 43’/* kr. államjegyekben. Ezen pénztári készlet, mely a tárczában volt utalványok, értékpapírok és mindennemű közös követelésekkel összefoglalva, mindenekelőtt az 1868. jan. 1. előtt lejárt, azonban az államhite­lezők által még fel nem vett államadóssági tő­kék és kamatok fedezéséül szolgál, emelkedett az 1868-ik év folytán, a párisi és florenczi lá­­nyok és utalványok, valamint értékpapírok értékesítése, régi kölcsönökre történt befize­tések , és a közös activákra történt befi­zetések és visszatérítések által ez. 173.734 forint 81 krajczár állami. 35.754.724 fo­rint 86 kr. összeggel, ellenben kevesbült, az e rovásra történt kiadások által: ez. 7,513.564 frt. 63’/2 kr. államj. 36,258.644 frt. 90 krral, úgy, hogy az 1867-ik évből származott pénztári maradványok czimén, az 1868-ik év végével még ez. 1,773.913 frt. 68’/2 kr. és államj. 14,684.494 frt. 39’/2 kr. létezett a közös központi pénztárban. A kiadások sorában, a melyek a közös va­gyon rovására történtek, foglaltatik 26.862.852 frt., mely a két törvényhozás határozata sze­rint , a közös hadügyminisztérium 1868-ik évi rendkivüli szükségletének fedezésére, ezen vagyonból volt veendő és ennek megfelelőleg 18,803.996 frt 40 kr összegben a cs. kir. osztr. pénzügyminisztériumnak, és 8,058.855 frt 60 krban a magy. kir. pénzügyminisztériumnak, mint befizetés a közösügyi számlára, javára íratott. Ugyan az 1867-ik évből eredt pénztármarad­ványokból a cs. kir. osztr. pénzügyminisztérium javára volt írandó: ez. 2.505.432 frt 5372 kr, állami. 5.601.497 frt 127? kr, mint azon összeg, a melyet az államadóssági pénztár 1868-ban, régi, azaz 1868 előtt lejárt kötvények és szelvé­nyek beváltására fordított. A múlt éveket illető többi kiadás és bevétel, mely az 1867-ből maradt pénztári készletet érin­­té, azon bizottság előtt fog részleteztetni és in­­dokoltatni, mely az 1867. évi XV. törvényczikk 8-ik szakaszának értelmében e czélra ki van küldve. A közös uj államháztartás javára, 1868-ban, a központi pénztárba folyt: a cs. kir. asztr. pénzügyminisztériumtól 169,976.839 frt 92 kr, a m. kir.. pénzügyminisztériumtól 52,171,574 frt 2’12 kr. Összesen 222,148.413 frt 94'L kr. Ezen pénzszállításban és beszámításokban benfoglaltatik mindaz, a mit a két rész állam­adóssági járadék, közösügyi járadék és kezelési költség fejében a közös függő államadóssághoz és vámbevételek czimén beszolgáltatott. Nincs beszámítva azonban az- a 26.862,852 frt., a­mely a rendkívüli szükséglet fedezésére a pénztárma­radványokból a két állam javára volt írandó. Ezen bevételhez csatolandó még: 40.019 ft 22 kr kamatjövedelem váltó leszámítolásoknál és 1995 ft 50 kr eladott haszonvehetetlen papír után, együtt 42.014 ft 72 kr, mely nem volt elő­irányozva. Eszerint összesen a következő bevétel felett rendelkezett a közös központi pénztár 1. ) az 1867-ik készletből átvett 26,862,852 ft és pedig: » a) a cs. kir. osztr. pénzügyministerium javára irt 70°[o 18.803,906 ft 40 kr, b) a m. kir. pénz- Ugyministerium javára irt 30 °10 8,058,855 frt 60 kr. 2. ) Pénzszállításokért és beszámított tételek­ért : a) a cs. kir. osztr. pénzügyministeriumtól 169.976,839 ft 92 kr, b) a m. kir. pénzügymi­­nisteriumtól 52.171,574 ft 272 kr. KÜLFÖLD. Francziaország. Germiny grófnak a Cal­vados departementben történt választása alkal­mat szolgáltat Estancelinnak a törvényhozótest­ben elmondani, hogy a listes demargement, az egyik jelöltnek mikor kérte, nem adatott ki és hogy a belügyér panaszára azt mondta, hogy a listák a bureaunak kívánságára átadatnak, s hogy ott azokat megnézheti. De a bureau nem kérte, s így a jelölt se nézhette meg. A válasz­tás Estancelin által a bureauhoz indítványozott visszautasítása 186 szóval 65 ellenében elvette­tett. Estancelin most magát a választást támadja meg. A praefect 10000 választónak kül­dött franco egy köriratott, melyben inti őket az „anty dynastisus coalitiók“ ellen és hozzáteszi, hogy csak a conservativ párt egysége védheti meg a társadalmat a forradalom ellen. Ezenkí­vül az ellenzéki jelölt ellen különböző boszantá­sok történtek. Egy korcsmáros, ki neki kocsit adott, a gend'arme dandárnoktól fenyegetéseket kellett, hogy kiálljon. A választás előtt 8 nappal megy a praefect a gyárakba, s a munkások közt pénz ajándékot oszt ki. Továbbá elterjesztetett, hogy egy vasút, mely tervben van s a departement 2 cantonát érdekli, nem építteti ki, ha nem a kor­­mányjelöltet választják. J o 1 i b 0 i s államtanácsos e tényeket meg­­c­áfolni igyekszik. Hogy a praefect a választás előestéjén politikai hitvallást bocsát ki, ebben semmi feltűnő nincs, főleg ha, mint történt, a személyeket megkíméli és általános nézeteket mond el. A praefect továbbá csak egyetlenegy gyárt keresett fel, melyben alig van 100 mun­kásnál több, s ekkor se volt szó a politikáról. Midőn a munkások elmentekor, vive le praefect-et kiáltanak,a praefect minthogy nem volt pénz nála egyik kísérőjétől kért néhány arany darabot, mit a mu­nkások közt felosztott és mindezeknek jutott 65 centime ajándék. Itt csakugyan nem lehet szó vesztegetési kísérletről. A­mi a helyi vasút iránti erőfeszítéseket illeti, azok iránt a kormány minden felelősséget elhárít. A válasz­tás megerősíttetik. Noual­hier választása Haute Vienneben, Ta­chard a baloldal új tagjainak egyik legbuzgóbbi­­ka által támadtatik meg hevesen. Azt mondják, hogy Noualhier Jules Simont 190 szavazattal győzte le. De, mint Tachard bizonyítja, a prae­fect az utolsó órákban egy falragasz által hir­­dettette, hogy Jules Simon, mint párisi lapok írják, el van határozva, több helyi leendő meg­választatása esetén a Herault departement-t vá­lasztani. E falragasz, melynek homlokán ez a hivatalos formula : „Haute Vienne praefectség" volt, természetesen sok választót elvont Jules Simontól, s tartalma is egy bizonytalan és va­lótlan hírlaphíren alapult. A praefect tehát, a hamis hírek vétkét követte el. Jules Fa­vre úgy találja, hogy ez a választási szabadság egyik legnagyobb megsértése. Joli­­bois a praefectet itt is oltalma alá veszi, ki csak egy hirlapczikket reproducált,Jules Simon­nak szabadságában állott ezt meghazudtolni. Egyébiránt mellette még más ellenzéki jelöltek is léptek fel, úgy, hogy ama hír a választókat meg épen nem hajtotta a kormányjelölthez. Ju­les Favre szeretné tudni, hogy egy journalista, ki egy kormányjelölt ellen ugyanazon manővert használta volna, nem vétetett volna azonnal ke­reset alá, hamis hírek terjesztése miatt. Nincs felelet. A választás 139 szóval 54 ellenében meg­erősíttetik. Schneider elnök javasolja, hogy a kamara jövő hétfőn titkára megválasztásához fogjon. Még 55 választás verificálandó még 1863-ban, midőn a ház constituálódott, még 43 választás volt igazolandó. Salvet Rognint az 551 még igen magas­­számnak tartja, s javasolja, hogy a ház szervezsét csütörtökig napoltassék el. (Ellenmondás.) Azon tagok méltóságáról van szó, kik még nincsenek igazolva. Esetleg azt javasolja, hogy szervezkedjék a k­­ara már hétfőn, de minden tagnak enged­tessék meg, akár van igazolva akár nincs­­ szavazni. Picard és Chevandier de Valdrome ja­vasolják, hogy a kamara azonnal s minden kü­lönös kikötés nélkül szervezkedjék. Jerome Da­vid és Granier de Cassagnac a ház méltányos­ság érzetéhez fordulnak : váljon csakugyan meg­­fosztassék-e 55 tag azon jogtól, hogy azon fontos kérdések felett szavazhassanak, melyek a közép párt ismer­tes interpellációja által tárgyalás alá kerülnek. 011­­­v­­­e­s közép­utat ajánl. A kamara mint az ügykezelési szabály kivánja, szervez­kedjék, de azután folytassa azonnal a választá­sok igazolását s azok lehető legnagyobb számát végezze el, mielőtt az ismeretes elvi kérdések­hez fogna. Rouher Salvet Rogniát javaslatát fogadja el, hogy a nem igazoltaknak is adassék szavazat. Pelle­tan ezt a méltányosságnak megfelelőnek tartja (ezt a democrat lapok rész néven vették tőle.) A kamara ezt a javaslatot fogadja el. 3.) Nem előirányzott bevétel 42.014 ft 72 kr. Összesen 249.053.280 ft 6672 kr. A vámjövedéket illetőleg a két külön ministé­­rium által készített számadás szerint az összes bev. vel 118.646.214 ft, az összes kiad. 6.396.534 ft, a tiszta bevétel pedig tekintet nélkül a két pénzérték közötti külnökségre: 12.249.680 ft, a­melyet egybehasonlítva az előirányzott 7.200.000 fttal, több bevétel mutatkozik 5.049.680 ft. , (Fo )tatjuv: ÚJDONSÁGOK. Pest, jul. 13. — Bel­­onky Lajos emlékére a bol­dogult eltűnésének évnapján julius 17-dikén d. e. 10 órakor gyászmisét tartanak Újpesten, mely alkalomra a boldogult tisztelői meghivatnak. — A honvédség köréből. Múlt vasár­nap József főhgnél, mint a honvédsereg főpa­rancsnokánál két honvéd huszár és két honvéd­gyalog tisztből álló küldöttség tisztelgett, kik bajtársaik nevében ruhaköltség végett folya­modtak. A félig­ nagyon nyájasan fogadta ugyan a küldöttséget, de a nem kedvező pénzügyi vi­szonyoknál fogva, semmi biztató reménynyel nem kecsegtethette e tekintetben. — A 78-ik honvédzászlóalj, újabb határozat szerint Kősze­gen foglal állomást. — A borsodmegyei Honvédegylet — a zsolnai csatában 1849 ik juliushó 25-én el­vérzett baj­társai emlékére a csata színhelyén emelt szobornál­­. 1869-ik évi juliushó 25-ik

Next