A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)
1869-07-15 / 160. szám
ingóságai, irományai, melyek még 1850-ben tőle elkoboztattak. A követelés azért nem szüntettetett be, mert az jogerejű, megítélvén azt a hétszemélyes tábla is. Az elkobzott ingók visszaadása iránt lépéseket tett a bécsi minisztériumnál, honnan azon választ nyerte, hogy az elkobzott tárgyak nagyobbára irományokból állnak, azokat pedig ő felségének egy 1855 ápr. 15-ei rendelete szerint a törvényhatóságokkal is csak óvatosan szabad közölni. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a királyhoz fog folyamodni e tárgyak visszaadása iránt, de ha ennek sikere nem lenne, háborút nem indít. A megvesztegetési ügyre vonatkozó vádra adott válasz esti lapunkban olvasható. Ezzelösszefüggésben felvilágosítást terjeszt elő az országszerte megütközést szült Hengelmüller-Kossalka-féle kinevezési ügyben. Előbbi az egész ostromállapot alatt, mely 1853-ig tartott, semminemű hivatalt nem viselt, 54-ben lett csak államügyész, tehát a politikai események folyamára semmi befolyással nem birt. Kossalko sem volt semmiféle vész vagy vérbiróságnak tagja, sem vádló szerepet nem vitt. De e házban sokan ülnek, kik bizonyságot tehetnek, hogy neki inkább menekülésüket köszönhetik, mintsem sorsukat szigorította volna. Politikai meggyőződésért nem lehetvén a birói állomástól elzárni senkit, azt hiszi, nem cselekedett helytelenül, midőn két ily tehetséges, szakértő eként a kinevezésnél tekintetbe vett. Lónyay pénzügyét Bethlen Sándor gr. interpellátiójára válaszolólag, hivatkozik egy korábbi nyilatkozatára, mely szerint az erdélyi út és hídvámok szedése felett a törvényhozásnak kell intézkedni, s ezt ismétli most is. Azonban kijelenti, hogy a jövő év kezdetétől fogva az eddig fennállott egyenetlenségek megfognak szüntettetek Máriássy Bélának az uj birói szervezés költségeit illető interpellátiójára bővebben akkor fog szólni, midőn az 1870-ik évi költségvetést fogja a ház elé terjeszteni, most csak némely főbb pontokat akar az aggodalmak elhárítására kiemelni. Hogy mekkora lesz a tervezett bíróságok szükséglete ? az a törvényben a megállapított elvek mikénti keresztülvitelétől függ; a pénzügyminiszternek mindenesetre kötelessége lesz a legnagyobb takarékosságot tartani szem előtt, de takarékoskodni nem a bírák fizetésében, hanem abban akar, hogy fölösleges bíróságok ne szereztessenek ; miután pedig a békebírák intézménye sok bíróságot fölöslegessé fog tenni, reméli, hogy az igazságszolgáltatás költségei nem fognak nagy összeget igénybe venni. Az interpellare 2. részére pénzügyminiszter úr azt válaszolja, hogy valamint az 1867. évben nemcsak hogy a kiadások fölül nem haladták a bevételeket, de sőt némi, ha nem is nevezetes megtakarítások eszközöltettek, úgy az 1868. évben is talán nem megvetendő bevételi többlet fog mutatkozni. Szónok azt mondja, hogy míg a közvetett adók minden nemet, egyet kivéve, többet jövedelmeztek, mint a költségvetésben előszámítva volt, addig az egyenes adónak majdnem minden tétele kevesebbet hozott. Daczára ennek a bevételekben tetemes többletek mutatkoznak az előirányzathoz képest. Hogy lesz-e deficit vagy nem , azt csak az év végével lehetne megmondani. Az interpellálónak tehát csak azt mondhatja,amit Ghyczynek az adress vita alkalmával, hogy miután a jelen évben a honvédség felszerelése czéljából a törvény a minisztériumot felhatalmazza 8 millió pénztári utalvány kibocsátására, látott-e már ily utalványt ? Míg ily utalványt nem lát, addig deficit nincs. Szóló felhozta végül, hogy azon költségekre, melyeket a honvédség felszerelése igényelni fog, a központi állampénztárban 2000000 ft van készen. A temesvári erdőkről is megemlékezik, mondván, hogy örül, hogy az ismeretes szerződés megköttetett, mert jelenleg maga ezen erdőség sokkal több hasznot hoz, mint eddig Magyarország minden államerdőségei. Ghyczy Kálmán a ház derültsége közben örömét fejezi ki a felett, hogy miután többször hallottuk, hogy oly szerencsétlenek a mi miniszereink, most egy miniszer ellenkező értelemben szólalt fel, ki jelesül a magyar pénzügyminiszer állását igen szerencsésnek jelezte. Magyarázza,hogy nem ő (Ghyczy) állította fel az említett deficitet, hanem a törvényben megállapított költségvetésből derül az ki. Örül ha a kedvezőten számítás csalni fog, de „nyugtával dicsérd a napot.“ A pénztári utalványokat illetőleg azt jegyzi meg, hogy míg a pénzügyér meg nem mondja, hogy a honvédség fölszerelésére már mit költött, szóló kénytelen lesz azt mondani, hogy pénztári átaványt nem látott ugyan, de honvédségi felszerelést sem látott. Tisza Kálmán tudni szeretné, hogy mennyi fedeztetett ezen év rendes bevételéből, s menynyi a régi évek befizetett hátralékaiból, mert ha ezen hátrányból fedeztetett, akkor deficit csakugyan volt. A miniszer továbbá helyesen vette több évek átlagát számításba, mely szempontból csakugyan némely adónemek jövedelmi összege szaporodott. De habár hogy ezen szaporodás részben a kereskedelem nagyobbodása, sok tekintetben a gazdászatilag kedvező év folytán jött is létre, figyelembe veendő az is, hogy befolyása volt ezen szaporodásra azon körülménynek is, miszerint némely indirect adó felemeltetett, és azonkívül a házadó most némely vidékeken 4, 5-ször nagyobb mint eddigelé volt. Lónyay erre megjegyzi, hogy a rendkívüli bevételek, melyek az egyenes adónál előszámítva voltak, nemcsak hogy be nem jöttek, sőt még a rendes adó sem jött be. Ha a fogyasztási adó több tekintetben felemeltetett, (Felkiáltások balról : Igen is, a szesznél!) de a só ára leszállíttatott s egyéb felemelés nem volt. Ami pedig a házadó felemelését illeti, e tekintetben is tetemes hátralékok vannak. Ismétli egyébiránt, amit úgyis mindenki tud, hogy „ha takarékoskodunk, nem lesz deficitünk.“ Mukics interpellációjára azt feleli a pénzügyér, hogy Szabadka noha termékeny vidéken fekszik; a múlt évben jó termés és jó ár volt 1869. év január 1-je napján hátralékban volt 464,021 ft 66 krral; ezen hátralékok az év folytán mindinkább szaporodnak, és a második évnegyed végén a hátralék körülbelül 200,000 ftra rúg. Ennélfogva, a törvény értelmében rendeltetett el az adóbehajtás, és Szabadkát illetőleg az eljárás módjára nézve kivétel vagy a szabályoktól eltérés nem történt. Mukics úgy veszi észre, hogy valahányszor az adóvégrehajtás tárgyában a t. pénzügymiszterhez interpellate intéztetetik, rendesen azt szokta válaszolni, hogy azon város, vagy község, melynek érdekében az interpellate történik, rosz, legroszabb adófizető az országban. Most is csak a minapi Dunavecsét fordította le Szabadkára. Szomorú dolog, hogy a ház a miniszter szokásos válaszait csupa szokásból tudomásul veszi, ahelyett, hogy az interpellációban felhozott érveket figyelembe venné , minek aztán az a következése, hogy a szegény adózó nép nyomasztó sorsán nemcsak könnyítve nincs, de sőt panasza az ily eljárás által egész az elkeseredésig fokoztatik. A pénzügyminiszer Szabadka adóhátralékát 454.000 frtra teszi. Azt úgy látszik, kifeledte, hogy ebben oly hátralékok is vannak, melyek nem hajthatók be. Ha azt a 454 ezerből levonjuk, akkor a hátralék nem isz oly szembe szökő. Előadván, mily méltatlan módon történnek az adóexecutiók, azon óhajtását fejezi ki, hogy azokat a pénzügyminiszter az aratási két hóra függesztené fel. Ezt annál is inkább tehetné, mert az imént maga dicsekedett, hogy az állampénztár milyen jól áll. A miniszter válasza őt ki nem elégítvén , fenntartja magának, hogy e tárgyban külön határozati javaslatot terjesszen a ház elé. Következik a kérvényi bizottság jelentése a hozzá beérkezett kérvények tárgyában, név szerint a többi közt Abaúj megyéé, melyben a megyei költségvetésben tett levonások ellen panaszkodik. Ily kérvény több megye részéről érkezvén be, azok a belügyministériumhoz téretnek át, hogy ez meggyőződést szerezvén magának a megyék állapotáról , szükség esetében póthitelt kérhessen. A 30—40 kérvény többnyire a bizottság véleménye szerint fogadtatott el. Legközelebbi ülés esti 6 órakor. A képviselőház mllkulása jul.4-én d. v. 6 órakor. A jegyzőkönyv felolvastatván, miután a főrendiháztól a tervezett első magyar-gácsországi vasútra s az eperjes-szryi vonal kiépítésére vonatkozó határzat még nem küldetett át, elnök félórára az ülést felfüggeszti. Az ülés ismét megnyittatván, gr. Teleki Ede a felsőház határozatát áthozván, azt a ház asztalára letette. E határozat szerint az első magyar gácsországi vasútra nézve a képviselőház határzatát mind részletében mind átalánosságban elfogadja , s helyben hagyja. Szentesítés végett fel fog terjesztetni.— Elnök jelenti, hogy az eperjes-szryi vonalra nézve semmi válasz a felsőház részéről nem jött, legalább specialiter említés nincs róla téve, melynélfogva e dolgot a kép véli elintézhetőnek, hogy e tárgyban a felsőház elnökével érintkezésbe teszi magát. A gyűlés 3147-re oszlott el. Holnap déli 1 órára tűzetett ki a közelebbi gyűlés. A főrendiház XVI. ülése július 14-dikén déli 12 órakor. Az ülést ma Majláth mint elnök kivételkép csak egy negyedórával késve nyitotta meg. A múlt ülés jegyzőkönyve megjegyzés nélkül hitelesíttetvén, e jelen ülés jegyzőkönyvének vezetésével gr. Teleky Eduárd bízatott meg. Ezéll Kálm, a képviselőház jegyzője átnyújtja a képviselőház által elfogadott gácsországi vasútról szólójavaslatot és azzal kapcsolatban a képviselőház négy határozatát az eperjesi, munkácsszryi, miskolcz-putnoki, és nyíregyház ungvári vonalak kiépítése tárgyában. Felolvastatván, tárgyalásuk délután 5 órára tűzetett ki. Cziráky János gr. a 9 tagú bizottság nevében átnyújtja a jelentést a főrendiház házszabályainak revideálása tárgyában. Tárgyalás alá fog tűzetni. Napirenden Tomcsányi József főispán indítványa az iránt, hogy a főrendiház azon tagjai, kik a delegátióban választottak, szintén részeltessenek — a képviselőház megbizottaival egyenlő napidíjban. Legelsőbb Wenkheim László dr. szólt a tárgyhoz, keresvén olcsó népszerűséget. A képviselőben, s az országos dolgok körül eljáró férfiúban a függetlenséget tekinti legelsőnek. Ezen függetlenség szempontjából kívánja, hogy a főrendi ház tagja törvényhozási eljárásában ne kapjon semmi díjt. Ő az alsóházat is így akarná szervezni, de miután a felsőháznak jogköre nem terjed ki eddig, megelégszik, hogy saját körében ellenez oly intézkedést, mely a törvényhozó függetlenségét veszélyeztetné. Hivatkozik — (mint már szokás nálunk) — Angliára. Ott a képviselők sem vonnak semmi fizetést törvényhozói eljárásuk után. Pedig az angol alkotmány minta alkotmány. S ha ezt aristocraticusnak nevezné valaki, hivatkozik egy új alkotmányra, az olaszországira. Második szempont, amiért a delegátió felsőházi tagjainak napidíját ellenzi, az, hogy a főrendiháznak financziális ügyekben nincs kezdeményezési joga, és találkozhatik oly scrupulosus pénzügyminister, ki a főr.ház ezen határzatát figyelmére nem méltatja. Ez volt az érdemes báró filippikájának lényege. Cziráky J. gr. figyelembe kivánja vétetni, hogy a főrendek is, most kénytelenek az ország határain kívül szolgálni a közügyeket, s ez most minden évben rendszeresítve van, míg ez előtt csak néha fordult elő, méltányosság szempontjából ajánlja tehát Tomcsányi indítványának elfogadását. Apponyi György gr. szintén az indítvány mellett szól, s már azon szempontból is óhajtja a főrendiház tagjainak a napidíjt, hogy köztük s a képviselőház kiküldött tagjai közt teljes egyenlőség legyen. Szavazásra kerülvén a tárgy Tomcsányi indítványa nagy többséggel elfogadtatott. Elnök megjegyzi, hogy kötelessége szerint a ház ezen határozatáról értesíteni fogja a pénzügyminiszert. A főrendiház XVII ülése f. hó 14-én esti 5 órakor. Cziráky János gr. előterjesztette a főrendiház hármas bizottságának jelentését a galicziai vasútra vonatkozólag. A bizottság a ma tr javaslat elfogadását ajánlja úgy átalánosságban, mint részleteiben. Hollán Er. államtitkár szót kér a közlekedésügyi miniszter gyengélkedése folytán. Indokolja különösen stratégiai szempontból ama vasút elfogadását ; ami pedig az engedélyokmányt illeti, megjegyzi, hogy az az eddigi minták s az eddigi formák szigorú megtartásával szerkesztetett. B. Wenckheim Lászlónak nincs lényeges kifogása a tvjavaslat ellen, csak a módra nézve tesz megjegyzést, mely szerint a tárgyalás történik. A főrendiház már régóta kényszerhelyzetben van. A tárgyalások nyakra főre mentek, éjjel nappal, úgy hogy tanácskozásról, s a tárgy megfontolásáról szó sem lehetett. Máskor igazolta még ezt a rendkívüli helyzet. De a tárgyalások siettetése, a rendszer nélküli parlamentáris eljárás, a trvjavaslatok keresztülhajtása, s a kényszerhelyzet még folyton tart. Kéri a kormányt, hozza a házat oly helyzetbe, hogy kibontakozzék ebből valahára, mert a jelen igen fontosjavaslattal is úgy van, hogy merő lehetlenség, hogy a bizottság tanulmányozhatta volna magát a tárgyat. Mindazonáltal ajavaslat átalánosságban is, részleteiben is elfogadtatván, a jegyzőköny hitelesíttetett s erről a szintén ülésező képviselőház rögtön értesittetett. A vörös könyv: III. Görög-török viszály. Áttérve azon tárgyalásokra, melyek utóbbi időben a kabineteket foglalkoztaták, és melyeknek legemlékezetesebb részét a porta és Görögország között vártlanul keletkezett egyenetlenség képezi, a külügyminisztérium bemutatja a kiválasztott fontosabb leveleket, melyek ezen fenyegetővé vált keleti viszály elhárítása körül érvényesített közreműködésére vonatkoznak. Szemben a rögtön támadt veszélylyel, mely a Törökország és Göröghon közötti diplomatiai érintkezés megszakításából és a porta végüzenetéből tűnt fel. Európa azt a megnyugtató biztosítékot nyerte, hogy valamennyi nagy hatalmasság egyetértőleg kívánja a béke fentartását, sőt hogy azoknak egyike sem volt hajlandó a nagyobb békeszeretet dicsőségét társának engedni át. Mindannyian igyekeztek ezen ügyhözi saját állásuknál fogva, majd Athénében majd Konstantinápolyban mérsékelő befolyásukat érvényesíteni, és az osztrák-magyar kormány — távol attól mivel vádoltatott, hogy a kitört villongást szítani akarta vala — elégtétellel hivatkozik arra, hogy ezen üdvös versengésben szintén részt vehetett. A hatalmak együttes közreműködésének kedvező eredménye nem maradt el, és a közvélemény méltán tulajdonítá a párisi értekezletnek azon érdemét, hogy egyrészt a népjogi alapelveket, melyekre a szultán kormánya hivatkozott, hathatósan védve, másrészt pedig a hellén királyság becsületérzetét és méltóságát is gondosan tisztelve, egy kiszámíthatlan következményű gyászos fordulatot megelőzött. E szerint a hatalmak egyesült fáradozásai által eltávolíttatott Európa keleti részén a fenyegető vihar, és egyéb ponton sehol sem mutatkoztak bonyodalmak, melyek a kabinetek között fennálló barátságos viszonyra káros befolyást gyakorolhattak volna. Sőt ha a történelmi fejlődés s a múltak emlékei miatt egykor ellenséges nemzetek között helyreállott barátságos érzületet a béke legbecsesebb zálogai közé lehet sorozni, akkor ,élénk elégültséggel mutathat a minisztérium a legközelebb lefolyt időszaknak e tekintetbeni örvendetes haladására. IV. Olaszországgal való viszonyok. Az osztrák-magyar monarchia és Olaszország fejedelmei között a kölcsönös rokonszenvnek és mély tiszteletnek nyilatkozványai változtak; a két ország kormányai sűrű hivatalos érintkezéseikben mindig a legbarátságosabb előzékenységgel találkoznak, és ezen közeledést, mely a két hatalmasság közötti őszinte kibékülésnek és jó szomszédi viszonynak kívánságában, valamint a béke közös szükségének érzetében találja alapját, a közvélemény is mindkét részről helyesli és pártfogolja. V. Poroszország s a pápa iránti viszonyok. A múlt ülésszak alatt adott előterjesztések által felderített szempontokat, melyek szerint a cs. és kir. kormány viszonyát Poroszországhoz és a déli német államokhoz megítéli, a külügyminisztérium jelenleg sem változtathatja. Midőn ez évnek első havaiban egy déli német szövetség alakításának eshetősége Némethonban a véleményeket ismét élénkebben foglalkoztató, hivatva érzi magát a kormány képviselőinek irányoztatása végett újólag kinyilatkoztatni, hogy a Németországban elintézetlenül maradt kérdések iránti érdeke azon óhajtáson alapszik, hogy a helyzet, mely az általános békét nem veszélyezteti, fentartassék, egyébként pedig, e kérdésekkel szemközt a teljes tartózkodás álláspontját foglalja el. A közös külügyminisztérium továbbá az országos bizottságok elé néhány okmányt terjeszt, melyek a római udvarrali viszonyaink állása iránt tett előbbi közléseknek folytatását képezik. Az osztrák vallási törvények és a múlt évi június 22-ki pápai allibutio által előidézett helyzetben, a külügyminisztérium nem annyira a curiával vezetendő és határozott czélú tárgyalásoknak folytatására, mint inkább egyszerűen arra volt hivatva, hogy az osztrák-magyar birodalom alkotmányjogát és állam-törvényhozásának önállóságát Rómában védelmezze. Mindazonáltal fontos feladatok voltak még ott teljesítendők, és hogy ezeknek szerencsés megoldását mennyire becsüli, azt a szentszéknél Crivelli gróf halála által üresedésbe jött nagyköveti állomásnak halasztás nélkül eszközlött betöltése által tanúsította. — A császár és király kormánya a részéről elfoglalt álláspont szilárdsága iránt Rómában létezhető csalódásoknak eloszlatását és oly szükséges feladatnak tekinté, mint azt, hogy elejét vegye azon balhiedelemnek, mintha az egyház irányában ellenséges érzülettől áthatva, nem méltányolhatná azon nagy érdeket, melylyel minden állam az egyházi és világi hatalmak közötti háborútlan egyetértés fentartása iránt viseltetni tartozik. Hogy mily szellemben szerkesztettek a nagykövetnek hivatala elfoglalása alkalmával, valamint az események későbbi folyamában e czésből adott utasítások, s ő ezekhez képest tevékenységét mily irányban fejtette ki, az a mellékelt okmányokból kitűnik. Az átalános tényállásnak elfogulatlan bírálata minden további megjegyzést feleslegessé tesz, amennyiben, amint már érintve volt, a római udvarral bárminemű külön tárgyalásnak megmindítására alapindok nem létezett. Végre, miután a műveit világ összes kormányaira nézve nagy fontossággal bír annak meghatározása, hogy a IX. Pius pápa őszentsége által Rómába egybehívott zsinat irányában, mily állást kelljen elfoglalniok, és miután a közvélemény minden e kérdésre vonatkozó esemény iránt teljesen igazolt érdekeltséget tanúsít: a cs. és kir. külügyminisztérium nem késik részéről ez ügyben egyelőre felállított szempontoknak közlésével, melyeknek kinyilatkoztatására a bajor kir. kormánynak e részben hozzá intézett felszólítása nyújtott alkalmat. A külügyminisztérium, mielőtt ily értelemben nyilatkozott volna, nemcsak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok miniszteri tanácsának, hanem a magyar minisztériumnak beleegyezését is kinyerte. Az 1870-ik évi költségvetés. Jelentés a közös államháztartás állapotáról az 1868-ik év végével. A cs. és kir. ap. Felségének legk. jóváhagyásával, van szerencsém a t. orsz. bizottságnak a közös államháztartás állapotáról szólló jelentésemet bemutatni. E jelentésben ismertetve vannak : a) az 1867. végével fenmaradt pénztári készletnek változása az e rovásra eszközölt bevételek és kiadások befolyása alatt; b) a két külön pénzügyminiszter részéről a közös pénztárba történt befizetések, amelyekből fedezendők lettek : a közösügyi kiadások, a nem közös állósított államadósság kamatjai és tőkevisszafizetések, valamint a közös függő adósság kezelésének költsége; c) a vámjövedékbeli jövedelem; d) a közös közp.pénztár kiadásai; e) az összes kezelésből származó pénzt, mérleg. Az itt ismertetett adatok csak annyiban fognak változást szenvedhetni, amennyiben 1869- ben még bevételek és kiadások elszámolandók a múlt év szolgálatára, nem vétetvén még igénybe az összes engedményezett hitel. A múlt 1868. évre szóló pótkezelés eredményét az állami zárszámadás fogja előtüntetni, amelyet a közös főszámszék csak 1870-ben fog a t. bizottságnak bemutatni, miután az 1868-iki év szolgálatára menő kezelés 1869 végével szűnik meg. Az állami zárszámadás előterjesztésének alkalmával a bizottságok alkotmányos végtárgyalása és elhatározása alá lesz bocsájtandó a felelős minisztériumok számadása is a rendelkezésükre jutott pénzek hováfordításáról. A 1. bizottság indokolt kivonatát óhajtom megelőzni, midőn az 1870-ik évre szóló előirányzatot, mely alkotm. tárgyalás végett előterjesztetik, az 1868-ban előfordult pénzkezelés ismertetésével kísérem. Ezen ismertetés, a közös pénzügy állapotának hű képét adja és a t. bizottságnak lehetővé teszi áttekinteni, a kiegyezési törvényekre fektetett közös államháztartás kezelését. 1868. kezdetével a központi pénztárban a következő készlet létezett: 9,113.743 frt. 51 kr. arany és ezüstben, és 15,188.414 frt. 43’/* kr. államjegyekben. Ezen pénztári készlet, mely a tárczában volt utalványok, értékpapírok és mindennemű közös követelésekkel összefoglalva, mindenekelőtt az 1868. jan. 1. előtt lejárt, azonban az államhitelezők által még fel nem vett államadóssági tőkék és kamatok fedezéséül szolgál, emelkedett az 1868-ik év folytán, a párisi és florenczi lányok és utalványok, valamint értékpapírok értékesítése, régi kölcsönökre történt befizetések , és a közös activákra történt befizetések és visszatérítések által ez. 173.734 forint 81 krajczár állami. 35.754.724 forint 86 kr. összeggel, ellenben kevesbült, az e rovásra történt kiadások által: ez. 7,513.564 frt. 63’/2 kr. államj. 36,258.644 frt. 90 krral, úgy, hogy az 1867-ik évből származott pénztári maradványok czimén, az 1868-ik év végével még ez. 1,773.913 frt. 68’/2 kr. és államj. 14,684.494 frt. 39’/2 kr. létezett a közös központi pénztárban. A kiadások sorában, a melyek a közös vagyon rovására történtek, foglaltatik 26.862.852 frt., mely a két törvényhozás határozata szerint , a közös hadügyminisztérium 1868-ik évi rendkivüli szükségletének fedezésére, ezen vagyonból volt veendő és ennek megfelelőleg 18,803.996 frt 40 kr összegben a cs. kir. osztr. pénzügyminisztériumnak, és 8,058.855 frt 60 krban a magy. kir. pénzügyminisztériumnak, mint befizetés a közösügyi számlára, javára íratott. Ugyan az 1867-ik évből eredt pénztármaradványokból a cs. kir. osztr. pénzügyminisztérium javára volt írandó: ez. 2.505.432 frt 5372 kr, állami. 5.601.497 frt 127? kr, mint azon összeg, a melyet az államadóssági pénztár 1868-ban, régi, azaz 1868 előtt lejárt kötvények és szelvények beváltására fordított. A múlt éveket illető többi kiadás és bevétel, mely az 1867-ből maradt pénztári készletet érinté, azon bizottság előtt fog részleteztetni és indokoltatni, mely az 1867. évi XV. törvényczikk 8-ik szakaszának értelmében e czélra ki van küldve. A közös uj államháztartás javára, 1868-ban, a központi pénztárba folyt: a cs. kir. asztr. pénzügyminisztériumtól 169,976.839 frt 92 kr, a m. kir.. pénzügyminisztériumtól 52,171,574 frt 2’12 kr. Összesen 222,148.413 frt 94'L kr. Ezen pénzszállításban és beszámításokban benfoglaltatik mindaz, a mit a két rész államadóssági járadék, közösügyi járadék és kezelési költség fejében a közös függő államadóssághoz és vámbevételek czimén beszolgáltatott. Nincs beszámítva azonban az- a 26.862,852 frt., amely a rendkívüli szükséglet fedezésére a pénztármaradványokból a két állam javára volt írandó. Ezen bevételhez csatolandó még: 40.019 ft 22 kr kamatjövedelem váltó leszámítolásoknál és 1995 ft 50 kr eladott haszonvehetetlen papír után, együtt 42.014 ft 72 kr, mely nem volt előirányozva. Eszerint összesen a következő bevétel felett rendelkezett a közös központi pénztár 1. ) az 1867-ik készletből átvett 26,862,852 ft és pedig: » a) a cs. kir. osztr. pénzügyministerium javára irt 70°[o 18.803,906 ft 40 kr, b) a m. kir. pénz- Ugyministerium javára irt 30 °10 8,058,855 frt 60 kr. 2. ) Pénzszállításokért és beszámított tételekért : a) a cs. kir. osztr. pénzügyministeriumtól 169.976,839 ft 92 kr, b) a m. kir. pénzügyministeriumtól 52.171,574 ft 272 kr. KÜLFÖLD. Francziaország. Germiny grófnak a Calvados departementben történt választása alkalmat szolgáltat Estancelinnak a törvényhozótestben elmondani, hogy a listes demargement, az egyik jelöltnek mikor kérte, nem adatott ki és hogy a belügyér panaszára azt mondta, hogy a listák a bureaunak kívánságára átadatnak, s hogy ott azokat megnézheti. De a bureau nem kérte, s így a jelölt se nézhette meg. A választás Estancelin által a bureauhoz indítványozott visszautasítása 186 szóval 65 ellenében elvettetett. Estancelin most magát a választást támadja meg. A praefect 10000 választónak küldött franco egy köriratott, melyben inti őket az „anty dynastisus coalitiók“ ellen és hozzáteszi, hogy csak a conservativ párt egysége védheti meg a társadalmat a forradalom ellen. Ezenkívül az ellenzéki jelölt ellen különböző boszantások történtek. Egy korcsmáros, ki neki kocsit adott, a gend'arme dandárnoktól fenyegetéseket kellett, hogy kiálljon. A választás előtt 8 nappal megy a praefect a gyárakba, s a munkások közt pénz ajándékot oszt ki. Továbbá elterjesztetett, hogy egy vasút, mely tervben van s a departement 2 cantonát érdekli, nem építteti ki, ha nem a kormányjelöltet választják. J o 1 i b 0 i s államtanácsos e tényeket megcáfolni igyekszik. Hogy a praefect a választás előestéjén politikai hitvallást bocsát ki, ebben semmi feltűnő nincs, főleg ha, mint történt, a személyeket megkíméli és általános nézeteket mond el. A praefect továbbá csak egyetlenegy gyárt keresett fel, melyben alig van 100 munkásnál több, s ekkor se volt szó a politikáról. Midőn a munkások elmentekor, vive le praefect-et kiáltanak,a praefect minthogy nem volt pénz nála egyik kísérőjétől kért néhány arany darabot, mit a munkások közt felosztott és mindezeknek jutott 65 centime ajándék. Itt csakugyan nem lehet szó vesztegetési kísérletről. Ami a helyi vasút iránti erőfeszítéseket illeti, azok iránt a kormány minden felelősséget elhárít. A választás megerősíttetik. Noualhier választása Haute Vienneben, Tachard a baloldal új tagjainak egyik legbuzgóbbika által támadtatik meg hevesen. Azt mondják, hogy Noualhier Jules Simont 190 szavazattal győzte le. De, mint Tachard bizonyítja, a praefect az utolsó órákban egy falragasz által hirdettette, hogy Jules Simon, mint párisi lapok írják, el van határozva, több helyi leendő megválasztatása esetén a Herault departement-t választani. E falragasz, melynek homlokán ez a hivatalos formula : „Haute Vienne praefectség" volt, természetesen sok választót elvont Jules Simontól, s tartalma is egy bizonytalan és valótlan hírlaphíren alapult. A praefect tehát, a hamis hírek vétkét követte el. Jules Favre úgy találja, hogy ez a választási szabadság egyik legnagyobb megsértése. Jolibois a praefectet itt is oltalma alá veszi, ki csak egy hirlapczikket reproducált,Jules Simonnak szabadságában állott ezt meghazudtolni. Egyébiránt mellette még más ellenzéki jelöltek is léptek fel, úgy, hogy ama hír a választókat meg épen nem hajtotta a kormányjelölthez. Jules Favre szeretné tudni, hogy egy journalista, ki egy kormányjelölt ellen ugyanazon manővert használta volna, nem vétetett volna azonnal kereset alá, hamis hírek terjesztése miatt. Nincs felelet. A választás 139 szóval 54 ellenében megerősíttetik. Schneider elnök javasolja, hogy a kamara jövő hétfőn titkára megválasztásához fogjon. Még 55 választás verificálandó még 1863-ban, midőn a ház constituálódott, még 43 választás volt igazolandó. Salvet Rognint az 551 még igen magasszámnak tartja, s javasolja, hogy a ház szervezsét csütörtökig napoltassék el. (Ellenmondás.) Azon tagok méltóságáról van szó, kik még nincsenek igazolva. Esetleg azt javasolja, hogy szervezkedjék a kara már hétfőn, de minden tagnak engedtessék meg, akár van igazolva akár nincs szavazni. Picard és Chevandier de Valdrome javasolják, hogy a kamara azonnal s minden különös kikötés nélkül szervezkedjék. Jerome David és Granier de Cassagnac a ház méltányosság érzetéhez fordulnak : váljon csakugyan megfosztassék-e 55 tag azon jogtól, hogy azon fontos kérdések felett szavazhassanak, melyek a közép párt ismertes interpellációja által tárgyalás alá kerülnek. 011ves középutat ajánl. A kamara mint az ügykezelési szabály kivánja, szervezkedjék, de azután folytassa azonnal a választások igazolását s azok lehető legnagyobb számát végezze el, mielőtt az ismeretes elvi kérdésekhez fogna. Rouher Salvet Rogniát javaslatát fogadja el, hogy a nem igazoltaknak is adassék szavazat. Pelletan ezt a méltányosságnak megfelelőnek tartja (ezt a democrat lapok rész néven vették tőle.) A kamara ezt a javaslatot fogadja el. 3.) Nem előirányzott bevétel 42.014 ft 72 kr. Összesen 249.053.280 ft 6672 kr. A vámjövedéket illetőleg a két külön ministérium által készített számadás szerint az összes bev. vel 118.646.214 ft, az összes kiad. 6.396.534 ft, a tiszta bevétel pedig tekintet nélkül a két pénzérték közötti külnökségre: 12.249.680 ft, amelyet egybehasonlítva az előirányzott 7.200.000 fttal, több bevétel mutatkozik 5.049.680 ft. , (Fo )tatjuv: ÚJDONSÁGOK. Pest, jul. 13. — Belonky Lajos emlékére a boldogult eltűnésének évnapján julius 17-dikén d. e. 10 órakor gyászmisét tartanak Újpesten, mely alkalomra a boldogult tisztelői meghivatnak. — A honvédség köréből. Múlt vasárnap József főhgnél, mint a honvédsereg főparancsnokánál két honvéd huszár és két honvédgyalog tisztből álló küldöttség tisztelgett, kik bajtársaik nevében ruhaköltség végett folyamodtak. A félig nagyon nyájasan fogadta ugyan a küldöttséget, de a nem kedvező pénzügyi viszonyoknál fogva, semmi biztató reménynyel nem kecsegtethette e tekintetben. — A 78-ik honvédzászlóalj, újabb határozat szerint Kőszegen foglal állomást. — A borsodmegyei Honvédegylet — a zsolnai csatában 1849 ik juliushó 25-én elvérzett bajtársai emlékére a csata színhelyén emelt szobornál. 1869-ik évi juliushó 25-ik