A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1869-10-09 / 232. szám
Kath. congressus. A mai ülésben mindenekelőtt a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, mire ismét néhány új tag igazoltatott. A választási módozatról szóló javaslat részletes tárgyalásánál az első 3. §. változatlanul elfogadtatott. A 4 dik §. hosszabb vitára adott alkalmat. Ennek a) pontjában az mondatik, hogy ha valamely püspöki szék üresedésben van, a káptalan vikáriusa foglalja el székét a püspökök sorában. — E ponthoz Bartha János azon módosítványt adja be, hogy ha a püspök akadályozva van a congressuson megjelenni, a vikárius helyettesíthesse őt. Hosszabb vita után, melyben Kuthy, Hajnald, Szilágyi, Babics, Zalka stbben vettek részt, a módositvány csekély többséggel elfogadtatott. Deák F. erre felhívja a gyülekezet figyelmét, hogy már most összhangzásba kell hozni e szakasszal a 2-dik §-t, melynek a gyülekezet eleget tesz. A 4-dik b) és c) pontját Kuthy Márton, utalva tegnapi beszédére, kihagyatni kívánja, mert nem tartja helyesnek, hogy a káptalanoknak és tanító szerzeteknek külön szavazatuk legyen. Tóth Bálint tagadja a gyülekezet illetékességét hogy ebben határozhatna. A káptalanok szavazatának számát meghatározni van joga, de nincs arra, hogy a képviselettől megfossza. Zichy Nándor gr. az indítvány ellen szól. Szóltak ez indítványhoz többen, s bár Deák F. s Szilágyi V. is az elhagyás mellett szóltak, a többség mégis elfogadta, arra hivatkozás kereskedvén annak valóságáról.“ És midőn a város anyagi szegénységét hozva fel, kérte az akkori hatóságokat, hogy a n. e. püspököt és káptalant a költségekben részvételre kötelezzék, a helytartóság 1852. november 11-ről 24059 sz. a. azt felelte: „laut Berichtsbeilagen zur Erhaltung des erwehnten Gebäudes weder der Bischof noch der Dom capitel je einen Beitrag geleistet haben.“ És tovább : Übrigers wird beigefagt, das über das in fragestehende Schulgebäude keine besondere Schenkungs ur künde bestehet, sondern das dasselbe vermöge all rb. Hofreskriptes vom 9-ten Mai 1777. Z. 2286/2577 zur Unterbringung des gresward einer Academie, des Gymnasiums und der National Schulen bestimmt, und zufolge der im k. k. Cameral-Archive hinterlegt befindlichen Instrumente auch wirklich übergeben wurde.“ 1850. november 1-től a volt cs. k. iskolai hatóság a kérdéses épületben volt elhelyezve, és az állam a felhasznált helyiségekért a városnak évenkint 300 ft bérösszeget fizetett. (Folytatjuk.) A nagyváradi közös iskola ügye. Köztudomású dolog, hogy Nagyvárad város képviselő testülete is elhatározá, miszerint polgári iskolát fog felállítani és ennek helyiségéül a Teleki utczában fekvő városi épületet jelölte ki. Olvasóink arra is vissza fognak emlékezni,hogy a városnak ezen üdvös határozatát egyedül a 1. sz. püspök találta sérelmesnek, és azon hamis ürügy alatt, mintha a kérdéses épület nem a városnak, hanem a kath. egyháznak lenne tulajdona, a közoktatásügyi ministeriumhoz folyamodott, hol — fájdalom — a törvényeknek és különösen a bírói jogkörnek sérelmével támogatásra talált. Azon visszaélést, melyet a cultusministerium, bírói jogok gyakorlatával elkövetett, az egész hazai sajtóban egyedül csak a „Magyar Állam“ vette pártfogása alá, és f. évi 235. számában kifejteni igyekezett, hogy Lipovniczky püspöknek a város ellenében tökéletes igazsága van. A valódi tényállás helyreigazítását kötelességünknek tartjuk. Elismerjük, hogy a városnak azon háza, mely jelenleg az ujvárosi elemi iskolának helyisége, valamikor — réges régen — csakugyan püspöki lak volt. Erre mutat NI.-Várad város 1777. nov. 27-én tartott közgyűlésének egyik czikke, melyben már olvasható, hogy a kérdéses épület „ex clementissima resolutione regia“ normális iskola (egy része pedig az académia)helyiségeül lett rendelve.Itt tehát már téved a„Magyar Állam“ czikkírója, mert úgy látszik, ő b. Patachich n. váradi püspöknek tulajdonítja, hogy a kérdéses épület normális iskola czéljára fordútatott, mig a most idézett okirat, s a lentebb felemlítendő adatok azt bizonyítják, hogy ez épületet Mária Terézia királynő 1777. octóber 31-ről kelt 5482. sz. k. iratával a városnak elemi iskola czéljára adományozta, mig a régi püspöki lak másik részében a kir. academia helyeztetett el, épen azon épületben, melyben az akadémia ma is létezik, s mely épület mindamellett nem kath. egyházi, hanem állami tulajdon, habár ez a régi püspöki lak egy részét képezte. 1777 óta a város intézkedéseinek szakadatlan sorát találjuk, melyek által a város ez épület fentartásáról és felszereléséről gondoskodik. — Egyetlen adatot sem ismerünk, mely azt igazolná, hogy azon épület a n.váradi kath. egyházi, vagy a n.-váradi püspöki vagyonból szakittatott volna. — Igaz, hogy a helytartótanács 1822-től 1827-ig a tanulmányi alapból ez iskolára 17772 ft 52 krt költött, legalább a helytartótanács egy 1827-ki intimatumában ez állittatik; de az is igaz, hogy ezen összeg a várostól visszaköveteltetett.Idézzük ide vonatkozólag a városi közgyűlési jegyzőkönyv 1827. évi sept. 15 diki 606 számú czikkelyének egy részét, mely így szól: „Főbíró Bottenfels Károly stb. jelentik, hogy minekutána a praeses ns. Kristóf Demeter ur által a tek. ns vármegyétől, a helybeli nemzeti iskola iránt a n. m. consilium k. intimatuma következésében a kiküldött t. deputatió előtt leendő megjelenésre kineveztettek, ottan megjelenvén, az terjesztődött elejökbe, hogy a n. mélt. consilium által a helybeli nemzeti iskolára a studiorum fundusból 1822 esztendő február l-sö napjától fogva índebite fizetett 17722 ft 50 és fél krra menő reparationalis költségek ezen város által téríttessenek meg.“ Kitűnik ebből, hogy a tanulmányi alap nem saját házára, nem a n.-váradi r. kath. egyház vagy püspök épületére költekezett, mert akkor nem követelte volna a helytartótanács a várostól a költségek megtérítését. Csak egy adatot idézünk még annak igazolására, hogy ez iskolai épületet folytonosan a város tartotta fen. 1837. márc. 18-iki közgyűlési jegyzőkönyvben e tétel fordul elő : „tekintvén több és régibb időkről szóló számadásokat azokban számtalan kifizetett kontók vannak, melyek a nemzeti iskola épületjénél minden különbség nélkül tett reparatiókról szólanak, de azok mindenkor 2/3 részben a pr. város (N.Várad Újváros) kassájából fizetődtek ki.“ Akkor még t. i. V. Olaszi külön várost képezvén,a költségek egy harmad részét Olaszi viselte. Nem tudjuk, ha 1837-ben csakugyan Lajcsák püspök vétette-e fedél alá, s javittatá-e ki ez épületet. De ha tette is, ebből ép oly kevéssé formálható jog, mint p. o. a bőkezű Szaniszló püspök azon tényéből, hogy a megyében ref., vagy görög keleti iskolák épületeit javíttatta ki, vagy vétette fedél alá. Midőn ezen az 1851-iki árvíz által megrongált épület kijavíttatása tárgyában a város és az akkori kormány közt tárgyalás folyt, az akkori főispántól 6721 sz. a. egy rendelet érkezett a városhoz, melyből következőt olvashatunk: „hogy az elemi iskolai épület 1777 év oct. 31-én 5482. szám a. kelt 1. k. határozatnál fogva halhatatlan emlékezetű Mária Terézia ap. királynő által e városnak elemi iskolai tartás kizárólagos czéljául átadatott, okosan kétségbe vonni nem lehet, habár az eredeti okmány Váradon fel nem találtatik is, a többszöri s több részrőli KÜLFÖLD. Oct. 26-ra még mindig élénk tárgyalásra ad alkalmat a párisi független lapoknak. A „Rappel“ szenvedélyesen izgat az aznapon tartandó tüntetés mellett. „Nekünk írja Carles Hugo,“ a Tuileriákban oly emberünk van,ki annyira megszokta az alkotmánysértést, hogy e pillanatban a magáét is megsérti és államcsinyje szavait szegi meg.“ Hugó ennek ellenében az 1789. jun. 20-ki laptaházi jelenet második előadását hozza indítványba. „A baloldal 40 képviselője gyűljön össze a Bastille terén. Mellükön ne viseljék a népképviselők szalagját — mert ez ott veszett Bandin tetemén — hanem a háromszinü szalagot. Gyűljenek össze azon téren, honnan minden felszabadítás kiindult, hajthatlanul, elhatározottan, békésen, saját védelmükre a rendőrség ellen ne hozzák magukkal a lázadási pisztolyt melyet Bonaparte Lajos az insurgens Boulogneban használt, a törvényes pisztolyt sem, melyet Charras és Changarnier népképviselők a decz. 2-ki éjen kéznél tartottak. A megállapított órában induljanak meg és gyalog menjenek be Párisba. Vonuljanak hallgatagon végig a boulevardokon, mint a harmadik őszi Ily, midőn Versaillesen ment végig a jogosság szilárdságával és méltóságával. Negyvenen fognának kiindulni a Bastille teréről és 100 ezeren érkeznének az egyetértés terére.Egész Páris helyesfelkiáltásai fogják kisérni. Ha a baloldal igy cselekszik, ha a nép a radicális sajtóval egyesül, mi fog történni ? Még föltéve, hogy a puszta félelem ezen impozáns és ünnepélyes nyilatkozat elől a kormányt nem indítná arra, hogy önkényes rendelkezését visszavegye, föltéve, hogy a kormány az ellenzéket tenni szeretné látni, mit tud ez ellen tenni ? Semmi mást, mint tömeges befogatást, azaz államcsint. Kinek államcsinjét ? A császárságét. És ki ellen ? A császárság ellen. Azt lehet mondani, hogy e napon a köztársaság meggyilkolása decz. 2-kának öngyilkolása által boszultatnék meg.“ A „Reveil“ és a „Siécle“ az indítványozott tüntetést nem helyeslik, mert elkerülhetlenül az lenne a vége : Éljen az 1852-ki alkotmány. A „Temps“, mely lap Kératry indítványát közzé tette volt, most maga jelenti ki, hogy legfölebb 10 képviselő jelenne meg és igy jobb volna, ha az egész elmaradna. Esti lapi társürgényünk szerint Kératry maga is elállt indítványától. — Rochefort is hallatja szavát és párisi választóihoz következő levelet intézt : „Drága polgártársak! Midőn a személyes kormányt bukni láttam, egy időre azon kérdést vetettem fel magamban, vajjon nem lehetne-e oly kamarába lépnem, mely nincs már hivatva a dolgok mai rendjét leküzdeni, hanem eltemetni ! „Azt gondoltam, hogy, ha föltétlen függetlenségemet fentartom, ez nekem több erőt ad azok megfigyelésére, kik a köztársaság hátrányára a hatalomra vágynak, és szerepemet inkább találtam fel az utczán,mint a törvényhozó testületben. „Azon kiváló okok, melyeket a Brüsselbe jött képviselők nekem előadtak, most azonban végleg arra határoztak, hogy a választási jelöltséget elfogadjam. Meg fogom tenni kötelességemet a törvényhozó testületben azon reményben, hogy csakhamar a conventben fogom teljesíthetni. Oct. 3. Henri Rochefort.“ — A milánói hírlap a következő leveleket hozza, melyeket de Villamarina marquis és Jáczint atya váltottak. Villamarina levele sept. 25 én kelt s igy szól : „Bravo a haladás és igazság rendületlen apostola leveleért és nemes érzületéért! Ideje, hogy hatalmas hangok emelkedjenek azok megszégyenítésére, kik Krisztus vallását eltorzítják és üzletük tárgyává teszik. Ideje, nagy ideje, hogy világosodjék, hogy a kereszténység és az evangélium egyszerűen magasztos igazsága a hazugság és a sötétség felett diadalmaskodjék. Mint férfinak, ki szívvel bír, és mint kereszténynek, fogadja önzéstelen független bátorságomat, számítson engem csodáiéi és barátai közé.“ Jáczint atya erre ezt válaszolá : Páris, sept. 30. Marquis ur ! Rokonszenvének bizonyítéka, melylyel engem megtisztel, alkalmas felbuzditani miszerint azon nehéz pályán, melyre lépni eltökéltem magamat, tovább haladjak. Italia az egyház átalakulási müvére mérhetlen befolyással lehet. Tempus est judicium, incipiat a Domo Dei. Mi engem magamat illet, nem tudom, hogy az általam tett tiltakozás és hozott áldozatom gyümölcsöző lesz e, azonban legalább engedelmeskedtem lelkiismeretemnek. Köszönettel tartozom, hogy ön megértett és támogatott. A Jáczintián tartott ülésén, a bihari petitót egyhangúlag magáévá tette, és e szellemben és értelemben petitiót intéz az országgyűléshez. — „Kalászok az élet mezejére !“ czim alatt Láng Sándor és Warl Jákó szépirodalmi beszély és költeményfüzérre nyitnak előfizetést 1 írtjával, mely az utóbbi neve alatt (Pest, Iskola utcza 1. sz. 1. em. 1. ajtó) küldendő. — Katonai Ügyek. Fotó hó 2-án érkezett Kolozsvárra Heneberg, lovas honvédőrnagy, hogy a honvédelmi minisztériumi főparancsnoság küldötteként a kolozsvári lovastanosztályt megvizsgálja. A honvédtanosztály szemléje 2 dikán délután 4 órakor, a honvédségi lovardában vette kezdetét. Másnap reggelén újból folyt 11-ig a próba, 12-kor a honvédtisztség a Biasini Hotelben ebédet adott. Délután négykor az összes honvédtisztség elkísérte a tovautazó őrnagyot a postára, ki a legnagyobb elismerést fejezte ki a honvédtanosztály az idővel aránylagosan kitűnő haladása fölött. — A honvédelmi törvény — panaszolja egy önkénytes az Ellenőrben — mindenkit katonakötelezetté tett, még a tanulókat s igy az orvostanhallgatókat sem véve ki. Ezek azonban mint önkénytesek léphetnek be, akár saját, akár az állam költségén s igy csak egy évre, ellenkező esetben 3 évre vannak kötelezve. Mi csoportosan álltunk be önkényteseknek, különösen mert meg volt ígérve, hogy tanulmányainkat is folytathatjuk, s az orvosnövendékek havonként 21 ft fizetést , átlag 80 ftot kapnak ruhára. Azok, kik még az év elején álltak be a hadseregbe, meg is kapták ez összeget, de előadásokra már ezek sem járhattak; azok ellenben, kik most léptek be, a legkeservesebb állapotnak vannak kitéve. A most belépett orvosnövendékek nem 21 frtot, hanem 1 ft 80 krt s ruhára nem 80 ftot, hanem 60 ftot kapnak. Szeretném tudni, hogy én s velem a legtöbb orvosnövendék, ki eddig is csak kisebb növendékek tanításával tengődtem, miből fizetek én egy évre 60 írt tandijt? hogy veszek magamnak könyveket s hogy csináltatok magamnak 60 írtból katonai mondart, mely legalább 100 írtba kerül, s hogy élek meg naponkint 6 krajczárral, mert három urnak szolgáljon az, aki tud! katona, tanuló s tanító nem lehetek, ha mindegyiknek csak tized részben akarnék is megfelelni. — A hadigyógyszertárak újjászervezése ügyében a P. N. szerint okt. 7-én ült össze egy, a közös hadügy-, miniszter által kinevezett bizottság. A reform ki fog terjedni,így az alkalmazott egyénekre, valamint a gyógyszerek készítésére és kiszolgáltatására is. Az újonczozás módjára Nógrádból sok panaszt írnak az „Ell.“-nek. A kékkői járásban a felszólamlásokkal úgy magyarázott a küldöttség, hogy ha munkaképtelen apának oly birtoka mutatkozott, melyből 5 családtag megélhet — az egyetlen fiút sem mentették fel, állítván , hogy szolgát fogadhat. Köszönöm én, — mondja a panaszkodó, — ha munkaképtelen vagyok, egyetlen fiamat elviszik, ha a szolgára kell bízni gazdaságomat, főleg mostani időkben midőn a jó szolga a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Továbbá: a munkaképtelenséggel, a betöltött 60 év volt eddig párvonalazva, most 60 év helyett 70 évet vettek f 1, mintha bizony a mostani nemzedék 10 évvel megfiatalodott volna, holott napról napra épen az ellenkezőt tapasztalaatjuk. Az is nagy megütközésre szolgáltatott okot, miszerint a hadjutalék nem volt úgy mint eddig községek lélekszáma után kivetve, hanem a húzott sorszám szerint, a mennyi alkalmasnak találtatott, mind be lett sorozva, és ekkép volt község, mely egyet sem adott, midőn más községből majd minden hadköteles ott maradt. Legnagyobb hiba pedig ott történt, midőn a minisztériumhoz felterjesztetett létszámból a holtakat nem vonták le, mely hibát csak akkor vették észre, midőn a kivetést sokallották ; írtak is fel azonnal, de már késő volt a hibát javítani, miután a kivetés valamennyi törvényhatóságnak megküldetett. Ígérték ugyan, hogy a fölös számot jövőre betudandják, de ez nem vigasztalás azokra nézve, kik, ha hiba nem történik — a sorhadi kötelezettség alól megmenekülve, legfeljebb a honvédséghez soroztattak volna be. — Máramarosban az ujoncz állítás e hó 1- ső napján fejeztetett be s osztesen kiállíttatott a hátralékkal együtt 772 sorkatona és 517 honvéd. Az önkénytesekkel együtt ezertt meghaladó katonát állított ki ez évben megyénk. — A honvédek számára szándékolt lóvásárlásnak Debreczenben nem lett eredménye. — A debreczeni sorozásnál felülvisgálatra ment 46 hadköteles, ezek közül alkalmatlannak találtatott 30, alkalmasnak 16, ezekből egy a honvédek, 15 pedig a 39 ik számú gyalog sorezredbe osztatott be, s a nagyobb számot húzottak, kiknek ezek helyét elfoglalják, a ministerium további rendelkezéséig a tartalékba tétetnek át. — A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület f. évi jan. 5-re kitűzve volt, de határozatképes számú tagok meg nem jelenése folytán elnapolt (tisztújító) közgyűlése 1. évi okt. hó 23-án szombaton délutáni 4 órakor a váltófeltörvényszék üléstermében (Pest, Nádor utcza 7. sz.) fog megtartatni. A választmány. — Az aradi vértanuk gyász emlék ünnepélyét megülték a hazában igen sok helyen. Mi ezúttal csak azt említjük meg, mely a dicső halál színhelyén Aradon végbement. Ott az aradi honvédegylet a 29-ik honvédzászlóalj gyászszalagos zászlóaljával, továbbá a tűzoltótestület in corpore, és a népnek minden osztályából igen nagyszámú résztvevő közönség jelent meg. A templomi isteni tisztelet után mindnyájan a vértanuság mezejére vonultak ki, hol Vass honvédegyleti elnök, és Bökényi ref. lelkész "alkalmi szónoklatokat tartottak, végül pedig egy kath. lelkész rövid imát mondott. Meglátogatták és megkoszorúzták e napon a febr. 8-diki elesettek sírját is az aradi temetőben. — A pest-miskolczi egyenes vaspálya a „Borsod“ egy biztosnak nevezett hir szerint december 2-án fog a közforgalomnak átadatni; és Miskolcz a Szinva és a gőzmalom között, egy uj közel tudóházat nyerend. — Szünidőről visszatért rab. Egy,a budai bünfenyitő törvényszék által hosszabb időre elitélt rab, ki néhány hóval ezelőtt az ottani városháztól megszökött, — tegnapelőtt önkényt visszatért s jelenté magát. Tűzkárok statisztikája. Belügyminiszteri kimutatás szerint mostanában következő helyeken történtek tetemesb tűzkárok : Albert faluban (Baranyamegye) 34,000 frt. Páliban (Sopron megye) 19,270 frt. Nagyhegyen (Győrmegye) 35,599 frt. Gagy-Bátorban (Abaujmegye) 33,687 frt. Hidvégen (Hontmegye) ÚJDONSÁGOK. Pest, oct. 8. — Az udvarról. Hir szerint király ő felsége személyesen jelen akar lenni a suezi csatorna megnyitásán, még pedig a Dunán menne oda és Konstantinápolyt érintvén, a szultánt meglátogatná. — A belügyér értesítette Pest város hatóságát, hogy királyné ő őfelsége szombaton, az államvaspályán, Pest érintése nélkül Gödöllőre utaz. — Mármaros megye, oct. 1-ső nap60,137 frt. Körben (Somogymegye) 28,700 frt. volt a kár. — Magyarországban és Horvátország egy régében úgy a rendes katonasághoz, mint a honvédséghez szükségelt ujonczozások megtörténvén, a honvédelmi egyérség a politikai hatóságoknak meghagyta, hogy Imr’á statisztikai kimutatást küldjenek fel, melyből kitűnjék : mennyi ujonczot kell még adnia s különösen tekintettel kell lenni arra, hogy a távol levő hadkötelesek nevei ki ne feledtessenek, mivel azok hivatalosan föl fognak szólitatni, hogy magokat az illető helyeken jelentsék. Nemzeti színház. Oct. 9. „Hunyadi László“ nagy opera 4 felv. Népszínház, oct. 9-én. „Sulliván“ vígjáték 3 felv. Bakonyi daltársrclata minden este előadást tart a „Komlóban“. A „Hon“ magánsürgönyei. KOMÁROM, oct. 8. Komárommegye 5-én tartott gyűlésében a bihari kérvényt egyhangúlag magáévá tette. Szintén kérvényez. MADRID, oct. 8. A fölkelő bandák mindenütt meghódolnak. A tartományi fővárosokban az önkéntesek lefegyvereztetek, csupán a madridiak nem. BÉCS, oct. 8. Mint az ,,Oest. Corra értesül: Ő felsége viszontlátogatást teena a szultánnál Konstantinápolyban , mire a suezi csatorna megnyitására utazand. BERLIN, oct. 8. A képviselőházban a pénzügyminiszer 13 millió tallér kölcsön felvétele iránti törvényjavaslatot terjesztett elő, mely összeg az állami szelvények beváltására lesz fordítandó; továbbá az 1870-ki budgetet terjeszté elő. Előterjesztményében 5.400.000 tallér deficitet konstatál, mely a jövedelmi-, osztály-, őrlési-, és hasvágási-adó után kivetendő 25 pret. pótlék által lenne fedezendő. KARLSRUHE, oct. 8. A „Karlsr. Ztg.“ megczáfolja azon hírlapi tudósítást, mely szerint Baden Poroszországnál az éjszaknémet szövetségbe való belépést kérte és Poroszország azt mostanra visszautasitotta volna. A nevezett lap szerint Baden nem kívánta az éjszaki német szövetségbe való belépést. Midőn a nagyherczeg a felíratott átnyújtó bizottságot fogadta, örömét fejezte ki a feliratnak a kormány intenzióval való összehangzása és a rendeknek a kormánnyal való egyetértő közreműködése felett. BÉCS, oct. 8. (Esti zárlat.) Hitelrészv. 258. Éjsz. vasút —-.—. Államvasút 372.—. 1860 ki sorsj. 94.—. 1864-ki sorj. 116.25. Napoleondor 9.81— Adómentes kölcsön —. Lombardi 250.—. Magyar hitel részv. 87.—. Fr. József v. —. Péc. v. — Anglo-Hungarian — Alföldi v. —. Zálog köles.—. Tramway 133.50. Angol acssztr. 261 50 Galiczaiai vasút 246 50. Franko bank 100.—. Magyar északkeleti v. —. — PÁRIS, okt.8. (Délben.) 3% járadék 71.40. 47a% járadék—.—. Olasz járadék 53.20. Államvasut 763.—. Credit mobilier —.—. Lombardi vasút 516.— Auszt. napra —.—. Auszt. időre—.—.Consul —.—. Magy. kölcsön.— Amerikai —.—. BERLIN, oct. 8. Cseh vasút 90 */*. Galliczai vasút 10274 Államv. 206—. Önkéntes köles. 1397/ Metall. 49 '/* Nemzeti kölcsön 577« • Hitelsors . 86. 1860-iki sorsj. 1864 ki 63'/*• Ezüst kölcsön------. Hitelrészv. 1067a. Bécs —. BERLIN oct. 8.------Búza oct. 597a, nov. 597a. táv. 61V*, rozs oct. 4772, nov. 4674, zab oct. 27, nov. 28. táv. 26. olaj oct. 122/3, nov. 126/12, táv. 122/3, szesz oct. 16, nov. 157/u, 517 o. ROHRSCHACH, oct. 8. A hangulat lanyha; az irányzat kitérő ; forgalom jelentéktelen; elsőrendű magyar búza 28—28% ; a selejtesebb fajta és közepes minőségű nem igen kelendő. MANHEIM, okt. 8. Búza kész áru 1274, h. i. 12. Rozs k. á. 9y6. Árpa határidőre 95/6 Zab k. á. 47s, h. i. Olajmag 2230. BOROSZLÓ, oct. 8. Búza 81, rozs 63 zab 34, olaj h. 1272, h. i. 12 %. szesz oct. 142/a, nov. 1472., táv. 147s LIVERPOOL, oct. 8. A búza ára 2 pengővel csökkent STETTIN, oct. 8. Búza helyben 58—66, határidőre 6472. Rozs h. 46 — 48, h. i. Olaj h. 12Ya.,h. i. 127». Szesz h. 157«, h. i. 157 a. KÖLN, oct. 8. Búza és rozs elhanyagolt. Buoct. 6.4. dec. 6. 6, táv. 6.7‘/a. Rozs od. 5.15, nov. 5.5,dec. 5.3 táv. 5.4. Olaj October 139/,o, novemb. 137io, tavaszi 139/io. Szesz helyben 20 7* - ben kigondolják, de a kivitelt másokra szokták hagyni. Egyébiránt bármekkora legyen is a ma gazdasági hitel irodalma, elméletben az még korán sincs tökéletesen megoldva, gyakorlatilag pedig e téren még a kezdeményezésnél vannak. Kezdetnek tekinthetni ugyanis azt , hogy az északnémetországi nemzetgazdák idei közgyyűlésén a mezőgazdasági hitel napirendre volt tűzve s arra vonatkozólag több határozat is hozatott, amennyiben precizírozva lettek azon elvek, melyek az ingatlanok szerzéséről és kényszereladásról szóló törvényekben a mezőgazdasági hitel érdekében felveendők. Nálunk Magyarországon azonban a pénzhiány a mezőgazdaságban sokkal inkább érezhető mint a nyugateurópai államok bármelyikében s a mezőgazdasági hitel mégis egészen parlagon hever. Sem a sajtó, sem a hazai irodalom nem méltatta e kérdést figyelemre s még elméletben sem tájékozzuk magunkat arról, hogy mi módon lehetne a mezőgazdaságot a szükséges tőkékkel ellátni. Pedig a magyar mezőgazdaság roppant tőkéket igényel, figyelmeztet erre Dietz H is,k, a magyar mezőgazdaság jelen állapotát igen tanulságosan megírta, és legújabban kimondotta ezt Horn Ede is, midőn a mostani pénzkicsis megkezdődött. De a jelen pénzszükállapotot mezőgazdáink nagy része mégis egészen természetesnek tekinti, mert úgy vélekednek, hogy közigazgatási úton a pénz szaporítására vagy csökkentésére vajmi keveset tehetni. E felfogás azonban téves, mert önkormányzati és kormány közigazgatással a nemzet összes pénz- és hitelviszonyát meg lehet változtatni. És hogy a jelen állapotot csakugyan gyökeresen reformálni szükséges, az kétséget nem szenvedhet. Európa nyugat nemzetei csaknem kivétel nélkül eljutottak a hitelgazdálkodás stádiumába, a magyar mezei gazdák azonban még a pénzgazdálkodásba sem tudták magukat teljesen beleélni, hanem sok helyütt az összes gazdasági berendezés még mindig a terménygazdálkodás meghaladott álláspontján van. A haladás érdeke, a vagyonosodási előmenetel szüksége, követeli, hogy mezőgazdaságunk ezen elavult gazdálkodási berendezésből kibontakozzék, s a pénzgazdálkodás stádiumán keresztül mielőbb a hitelgazdálkodás új világába emelkedjék. De mezőgazdaságunk e végből pénzt — nagyon sok pénzt is szükséges, és hogy ezt elérhessük a nemzetnek oly politikát kell követnie állami életében, mely önálló nemzeti pénzügy megalkotását teszi lehetővé. Ezt pedig egyedül a közösügyi állami gazdálkodás felhagyásával érhetjük el, mire csakis a nemzet akarata szükséges. Hanem hát az emberek legnagyobb része a politikában a mistificált elveknek szokott hódolni, e mellett pedig legvitalisabb érdekeit tekinteten kivül hagyja ; igy lehetett a magyar embert is holmi észt. magyar közösügyi politikára rávenni, mely most a haladásban folytonosan gátol. Hiába minden okoskodás, míg a nemzet Austriával való állami közössége miatt az állami közigazgatás fő tényezőit, minő a pénzügy, állami hitelügy, vámügy s nemzetközi kereskedelem önállósága, nélkülözi, addig oly állami cselekvények kivitelében is gátolva van, melyek által a mezőgazdaság pénzhiányát gyökeresen orvosolni lehet, — miről egyébiránt még lesz alkalmunk tüzetesebben is szólni. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. Pénzhiány a mezőgazdaságban. (M.) A pénzhiány a mezőgazdaságban egyik fő akadálya a hazai földmivelés felvirágzásának. A németek köteteket összeírtak már arról, hogy miképen lehetne a mezőgazdaságot a szükséges mennyiségű pénzzel elárasztani, s hogyan lehetne a mezőgazdasági hitelt a kereskedelmi hitelhez hasonló mértékben kifejteni; azonban ekkoráig gyakorlatban Németország is siralmas állapotban van még a földmivelési hitel tekintetében. Rotbertus, Lette, Reinwächter, Jäger st. specificus mezőgazdasági hitelszakférfiak gyanánt lettek nevezetesekké és theoriában nagyon szépen kigondolták, hogy hogyan lehetne a mezőgazdákat a pénzzavarból kisegíteni, de tényleg az életben mégis Németországban is nagyon gyakoriak a kényszereladások, midőn a tartozás kielégítése végett háromszoros értékű ingatlant kell elárverezni ; szóval a hitel ott is majdnem ép oly kevéssé van kifejlődve, mint itt Magyarországon. Különben régi dolog, hogy a németek a társadalmi reformokat mindig jegelsék Válasz &álzsécsi urnak a Przemisli vasutügyben. Hogy ezen vasútvonal Mihályitól Nagymihályon és Homonnán át van tervezve, oka az, mert ez a legrövidebb vonal,s a Gálszécsi úr által javasolt legalább másfél mértfölddel lenne hosszabb. Igaz ugyan, hogy Mihályitól Terebesen, Gerendán, Szacsuron át Henczóczig a vonal egyenes, sőt még kissé tovább t. i. Tavarnáig, de innen Homonna felé nem csak hogy egyenes szögletben térne el, de még Topolovka mellett a völgy kanyarulatait követni lévén kénytelen, háromszor kellene jobbra balra kanyarodnia, s ezen eltérés és kanyargás sokkal szabálytalanabb, mint azon gyenge elhajlás Hardicsától vagy Terebestől Nagymihály felé. Aki kétkedik, nézze meg a térképet. Gálszécsi úr azon aggálya, hogy roppant hidak és töltések s töltésmegerősítések lesznek Hardicsa és Farkas közt szükségesek, nehogy az árvíz minden három évben a vasutat elmossa, nem árt. Mert nézzen csak Tokaj és Rakamaz közé, itt a Tisza összes árvizeinek kell elférniük, amelyek a Tapoly-Ondava, (most már Bodrog) vizeinél sokkal bővebbek, s mégis a Tiszán egy hid, s az ártéren ugyanily hid, és nem igen magas töltés áll itt fenn évek óta, s még soha sem volt veszélyben. Nálunk is tehát a Bodrogon elég egy 80 öles, s jobbra balra az ártéren egy-egy 40 öles hid, és megfelelő magas töltések, de korántsem 3 ölesek, mert az utolsó nagy árvíz is Hardicsa és Falkas közt csak 4—5 lábnyi volt, mert az újabb időben azon tájon az ártér igen feliszapoltatott. Ezen vasutat továbbá azért kellett a Bodrog völgyéből a Laborcz völgyébe átvezetni, hogy abban a mindkét egyformán termékeny völgy részesüljön, ne csak egy, t. i. a Tapoly-Ondava vagyis Bodrog völgye; ezen völgyön ugyanis a vasút egyik oldalán a termékeny vidéknek csak egy keskeny csíkja lett volna, holott a megállapított terv szerint a termékeny vidék jobbra balra egyforma széles. A Gálszécsi úr által javasolt irányban a vasút nem lenne olcsóbb sem, mert azon egy helyett két híd kell, s az ártéren is több, a vonal pedig hosszabb, tehát drágább, végre a Topolóka völgyből Homonnához sem lehet nehézség nélkül bejutni, mint lehet Farkasnál vagy Bánócznál, tehát ezért is ama vonal lenne a drágább. Amit Gálszécsi úr a kiindulási pontban megváltoztatásáról beszél, merőben téves, mert ha az indóház Mihályitól Velejtéhez közelebb tétetik, e miatt talán áldozat is hozatik, ez ki lesz az által pótolva, hogy a vonal ezen költségesebb hegyi darabja fél mértfölddel megrövidül, ez azonban mind még elhatározva és eldöntve nincs a két társulat közt. Az meg már épen nem áll, miszerint a miatt történnék ez, hogy a vonal azután Hardicsához jöhessen, mert nem vezettetik ám az a velejtei dombról le nyaktörően, de igen szelíden, t. i. 150 ölre egy eleséssel, e miatt Kelecsénytől nyugatnak Upor alá kanyarul, s innen aztán akár Gerendához, akár Terebeshez, akár Hardicsához el lehet könnyen vezetni. Mi Gálszécset illeti, tudjuk, hogy van piacza,