A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1869-11-19 / 267. szám
giga, tényleg Magyarországra is kiterjedvén, itt épen nem bír semmi jogi érvénynyel, törvényes akadály Magyarország pénzügyi emancipatiójának nem áll útjában. Egy más, sok oldalról rettegett nehézség is gyökeresen el lön hárítva az utolsó heti megvitatások által. Ezekből a legvilágosabban bebizonyít , hogy Magyarországnak Ausztria 80 milliónyi bankadósságához a legcsekélyebb köze sincs. Amaz, évenkint egy millió forinttal kamatosított kölcsön viszonszolgálat csak az 1863- tól 1876 ig meghosszabbított bank monopolért. Miután minden oldalróli beismerés után Magyarország ez egyedáruságban jogilag soha befoglalva nem volt. Magyarországnak az egyedáruság alóli lényeges emancipatiója az 1863-as bankszerződésen mit sem változtathat, s a 80 millió minden körülmények között csak 1876- ban járt le, ha csak akkor Cislaithánia számára a monopol újból meg nem hosszabbíttatik , de bármikor is Cislajtánia lesz köteles a tőkét a lejárati idő után lefizetni, ép úgy mint most egyedül ő köteles a kamatokat fizetni. Magyarország, s a magyarországi bankkérdéssel az egész adóssági ügy semmi összeköttetésben nincs, s mint nem létező tekintendő. Hogy minde mellett Magyarország pénzügyi emancipatiója nehézségek nélkül végrehajtható nem volna, megengedjük. De mindenesetre csekélyebbek volnának ezek, mint a nyomasztó viszásságok, mint ama veszélyek, melyek a dolgok jelenlegi állását állandósítják. S vájjon nem volna-e minden haladás lehetlen, ha a népeknek midőn nagy bajok gyökeres gyógyításáról van szó, nem volna elegendő bátorságuk az átmeneti korszak gyógyorizeteinek koronkénti kellemetlenségeit magára vállalni. Szerénytelenség volna a mi részünkről, ha a kivitel részleteinek tárgyalásába akarnánk bocsátkozni, vagy ujjmutatást adni az iránt, miképen létesíttessék Magyarország pénzügyi emancipatiója és miképen távolíttassanak el az átmenet nehézségei. Csak arra akarunk emlékeztetni, hogy az értéket veszített osztrák és a teljtértékű (mert minden órában készpénzre váltható) magyar bankjegy egyidejű forgalma által keletkezendő nehézségek nem oly nagyok, mint azok a routine előtt talán látszanak. Északamerikában az 1864. bankalkotmányig száz meg száz különböző értékű bankjegy volt forgalomban, a lombard velenczei királyság az osztrák bankjegyek kényszerfolyamának daczára fel tudta tartani teltértékű arany és ezüst forgalmát, és vájjon nem számítanak-e most is Austria összes indóházaiban, vámhivatalaiban stb. kétféle pénznem szerint, és nem létezik-e más-más ár, a szerint,hogy bankjegyben vagy pengőpénzben történik a fizetés ? Azon felül erős meggyőződésünk, hogy Magyarország önkénytes pénzáldozatoktól, bizonyos terhek időnkénti elvállalásától sem rettenne vissza, ha azok egy oly pénzműtét sikerességére szükségesek, mely által az állami pénzjegyek majdani visszavonása és az által az összmonarchiában a valutaviszonyok rendezése létesíttetnék. A kormány, midőn a f. é. november 9-kén elfogadott határozati javaslat által az országgyűlést a kezdeményezésre felszólította, és az országgyűlés, midőn e czélra egy saját bizottságot küldött ki, az ország közvéleményével egyezőleg beismerték a jelen helyzet tarthatlanságát, s hogy bank- és hitelügyünk reformja elengedhetlen s elodázhatlan. A felsoroltak után tehát e kérdés kielégítő, s az ország érdekei s méltóságának megfelelő megoldását csak is egy független magyar pénz- és bankintézményben láthatjuk, s kérjük a t. képviselőházat, miként e kérdést ily értelemben a lehető leggyorsabban megoldani szíveskedjék. Mely biztos reményünkkel vagyunk a t. képviselőháznak alázatos tisztelői. Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése nov. 18-án. Elnök: Majláth György; jegyző Majthényi László és Teleky Ede gr. A kormány részéről jelen volt Lónyay Menyhért. Cziráky János gr. a napirend előtt a pénzügyminiszter jelenlétében, mint mondja, nem annyira egy interpellátiót akar intézni, hanem egy óhajnak, vagy ha úgy tetszik egy sóhajnak kifejezést adni. E sóhaja abban áll, hogy a megszüntetett szőlődézsma után az illetőknek sem a kamat, sem a jövedelem még mindeddig nem téríttetett meg és így sokan igen szánandó állapotban vannak, mert is kéri a minisztert, hogy a megtérítésre vonatkozó csigalassúság a tárgyalásokat siettesse, ha lehet az illetőknek legalább előlegezést adjon. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter úgy tudja, hogy az érintett törvény végrehajtásával nem ő, hanem az igazság- és belügyminiszter vannak megbízva. A pénzügyminisztériumnál már készen vannak a kötvények, és mihelyt a törvény szerinti eljárás valamely félre nézve befejeztetett, azt azonnal kész kiszolgáltatni. Méltányolja azonban a felszólalást és azért minisztertársaival azt közölni fogja: ujonczok megajánlása. Felolvastatik az erre vonatkozó bizottsági vélemény, mely ugyan aggályosnak találja, hogy az ujonczozás igen rövid időközökben ismételtetik, mindazonáltal, miután ez iránt megnyugtatást nyert, a kívánt újonczjutalékot megajánlja. Apponyi György úr, tekintve, hogy Európa fegyverben áll, a magyar-osztrák véderőt nem tartja helyesnek csökkenteni, és azért a tjavaslat elfogadását ajánlja. A ház erre elfogadja általánosságban és részleteiben a tjavaslatot. B a n k-e n q u e t e. A képviselőháznak a bankügyben kiküldendő enquete-bizottságra vonatkozó határozati javaslata felolvastatván, Lónyay M. miniszter ennek elfogadását ajánlja. Zichy Ferencz gr. a bankügy kérdésének megoldását igen fontosnak, égetőnek és sürgősnek tartja, s ezért a hat javaslatot elfogadja. De egyúttal a beállott crisis eredetére és azt előidéző indokokra is kíván futó pillantást vetni. Legfőbb indokát a rendkívüli viszonyokban találja. Ez rendkívüli viszony pedig az , hogy hosszú idő után alkotmányosságunk teljes gyakorlatába viszahelyeztettünk, és hogy így a vállalkozási szellem egyszerre felszabadulva bilincsei alól a szükségnél nagyobb hévvel indult meg, mit olyanok, kik felismerve a körülmények kedvező voltát, a közügy érdekének teljes mellőzésével, saját önző czélok kizsákmányolására használtak fel. Befolyása volt azonban erre más körülményeknek is. Ugyanis a bécsi bank alapszabályai a múlt év végén megváltoztattak , és a bank alaptőkéje 110.250.000 frtról leszállíttatott 90 millióra, üzletének hatásköre pedig tetemesen kiterjesztetett. Ezen intézkedések következtében a bank részvénytulajdonosainak 20.250 000 ft fizettetett vissza, a nagyobb banküzlet miatt pedig a forgalomban levő bankjegyek mennyisége tetemesen szaporodott. Ha a múlt év oct. 1 jén és f. é. oct. 1-je közt forgalomban volt bankjegyek mennyiségét összehasonlítja, kitűnik, hogy a m. é. 248 millió, az idén pedig 308 millió volt forgalomban, megszaporodott tehát a bankjegyek mennyisége 60 millióval. A bécsi hitelintézet alaptőkéjét körülbelül ugyanez időben kevesbíte 20%-kal, mely műtét folytán 12 millió fizettetett vissza a részvényeseknek. Ezek voltak szintén a válság okai, ezek egyébiránt másutt is előfordulnak. Végül újólag ajánlja a hat. javaslat elfogadását. Apponyi György, Széchen Antal és Liptay Béla dr. szintén pártolólag szólnak a hat. javaslathoz, mire a hat. javaslat elfogadtatott. Apponyi György gr. egy kérdést kíván a pénzügyminiszerhez intézni. A miniszer a bécsi bank ellen felhozott vádakra a képviselőházban, azt válaszolta, hogy a bécsi bank újabb időbőn sokkal nagyobb összegekkel támogatja a nemzeti ipart és kereskedelmet fiókja útján, mint azelőtt. Szóló nem akarja keresni hogy ez kimenti e a bankot, vagy váljon illő arányban áll e ez összeg azzal, mely a bajthántúli országoknak jut, csak arra szorítkozik, hogy miután, akár milyen az erquéte működésének eredménye, még hosszú ideig nem nélkülözzük a bécsi bankot s annak segélyét ; váljon minő biztosítéka van az országnak arra nézve, hogy mindaddig, míg a bank segélyére szorul, ez a méltányos igényeknek megfelelő módon fog történni ? Aggodalmai ezek . Azon nyilatkozatban, melyet a minister az alsóházban tett, az mondatik, hogy 1867-ben egy megállapodás jött létre a két pénzügyminister közt, mely a szerint fentartva a magyar törvényhozásnak függetlensége, s a bankjegyre vonatkozó teljes szabad rendelkezése, a minister arra kötelezte magát, hogy 67-ben nem fogja a bank Magyarországbani hatáskörét korlátolni, ha viszont a bank az ipar és kereskedelem méltányos igényeinek kellő mérvben meg fog felelni. Ebben megvallja, nem tud teljes megnyugvást találni azért, mert először e megállapodás csakis 67 dik évre volt szorítva, más részről azon általánosságban sem talál elégséges garantiát, mert kérdéses marad, hogy a szükségnek mértékét, és e szerint a fiókbank segélyeztetésének mennyiségét, ki határozza meg : a magyar ministérium-e, vagy pedig a bank ? — Másrészről pedig a ministériumnak azon fentartásában sem talál megnyugvást, hogy csak azon feltétel alatt engedi, miszerint a bankjegyek a hazai pénztáraknál elfogadtassanak, ha a bank az ipar és kereskedelem igényeinek kellő mértékben megfelel. Mert attól tart, hogy ezen feltétel által igen csekély pressiót gyakorol az ország a bankra, amennyiben nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, a bankot egyátalában és különösen jegyeit nélkülözhetni anélkül, hogy magunknak ártanánk. Igaz, hogy a pénzügyminiszer említett nyilatkozata szerint, a bank teljes készséggel megfelelt mindig közbenjárásának, hanem kérdéses marad mégis, várjon fogja-e ezt ezentúl is tenni ? — és másrészről, van-e a bankkal oly megállapodás, hogy a dotálás mennyisége nem csak belátása és jóakaratától függjön, hanem hogy kényszeríteni is lehessen arra, miszerint az ország és a magyar kormány által követelt segélyzést meg ne vonhassa. — Ezen kérdésre kér a pénzügyminisztertől megnyugtató választ. Lussvay M. miniszter kijelenti, hogy sem a magyar, sem az osztrák minisztériumnak nincs döntő befolyása arra,mikép intézze a bécsi bank hitelezési üzleteit, mert az nem állam, hanem magánbank. Azonban valamint eddig mindig készséggel járult a bank a minisztériumnak kifejezett kívánságaihoz, hiszi, hogy ezentúl is úgy lesz. Apponyi Gy. gy. nem tud e válaszban tökéletesen megnyugodni, de úgy látja, hogy meg kell nyugodnia, mert azon esetre, melytől tart, most biztos óvszert nem találhat. Széchen Antal úr. azon hiszemben van,hogy ez óvszert majd kitalálja az enquéte. Több tárgya az ülésnek nem lévén, elnök az enquétbe választandó 4 tagra, valamint a jogügyi bizottság két tagjára és egy jegyzőre kéri beadatni a szavazatokat. Ez megtörténvén, az ülés 2 órakor eloszlott. Pest, nov. 18. (xv.) Dalmátiai állapotok. A legújabban intézett támadásról Crivoscie területe ellen, s annak eredményeiről ez ideig semmi további jelentés. Bevárván tehát a távirati értesítést néhány érdekesebb részletre kell szorítkoznunk, melyek az eddig történtekre vonatkoznak. A legutóbb vívott csatákról való jelentések leginkább jelzik azt a nagy elkeseredést, melylyel a háború mindkét részről, folytattatik. A morlákok nejeikkel együtt harczolnak a cs. és k. katonák ellen, írják a gráczi „Tagesport“-nak, és az nem csoda, mert papjaik által iszonyúan fanatizáltattak, akik kereszttel a kézben vezetik a felkelőket az ütközetekbe. E háború valóságos vallási háború jellegét ölte magára. Sisic községének lelkésze tüzes szónoklatokat tart a néphez, s azzal fanatizálja a népet, hogy az égbe mennek, ha ily szent barczban elesnek is, s község lakói elkeseredetten küzdenek, mert hajlék s tűzhely nélkül maradtak, házaik egy véres barcz közben lángok áldozataivá lettek. A papok, kik a keleti egyháznak fanatikus szolgái, a katholikusok elleni gyűlösséget szítják a felkelők szívében, s ezek reá esnek a tengerparti lakók védtelenül hagyott házaira ; rablás és pusztítás követi mindenütt nyomukat. E vallási fanatismus annyira ment, hogy jelenleg két párt van a felkelők közt, egy katholikus és egy „illír.“ Castelnuovo és más tengerparti városok majdnem pusztán hagyattak lakóik által, eltávozni kényszerité őket a felprédáltatás veszélye. Miután a felkelőknek élelme fogyni kezdett, reá estek Glogovacz és Orahovaczra, honnan juhokat és ökröket prédáltak el. — A „Politik“ dalmát akasztófák czím alatt azon szomorú eseményről elmélkedik, hogy Auersperg tábornok, midőn a harcz színhelyén hivatalát el volt foglalandó b ékés kíséretet vitt magával, mely állt a rögtönitélő bíróság eszközeiből, hóhérból és „több akasztófából.“ Ez a „békés kiegyenlítést“ czélzó expeditio nov. 7-én vétetett foganatba; jelzi tehát, hogy addig még Dalmátiába semminemű parancs nem érkezett szelidebb, humánusabb bánásmódra. Csak ő felségének távirati után érkezett parancsa szüntette meg ott a felkelők fölött az akasztófa és a hóhér uralmát. — A „W. Ztg.“ a nov. 16-iki eseményekig bezárólag egy hivatalos jelentést tesz közzé, melyet azonban helyszűke miatt esti lapunkra vagyunk kénytelenek halasztani. Pest megye közgyűlése nov. 18-án. A tegnapi jegyzőkönyv hitelesítése után a gyakori rendetlenségek elkerülésére indítványozza Bobory K., hogy a jegyzők a bizottsági tagok névsorát vizsgálják át; továbbá határozatkép kikívánja mondatni, hogy az elnök, midőn a vitában mint pártfél vesz részt,hagyja el elnöki székét. Rövid vita után a gyűlés mindkét indítványt elveti. Ráday László gr. főjegyző, megválasztatván országgyűlési képviselőnek, főjegyzői állásáról lemond, mit a közgyűlés elfogad, de egyszersmind fölkéri Nyáry indítványára, hogy a jövő év negyedes közgyűlésig tartsa meg állását, mikor is, mind ez, mind a Rákóczi János visszalépése által üresedésbe jött főjegyzői állás, egyszerre fognak betöltetni. Ezután több rendbeli üresedésben levő állomás töltetett be. Beválasztottak felkiáltás útján : a czeglédi pertárnokságra Bruckner Gyula, a kalocsaira Bácskay József; a czeglédi ülnökségre Vörös Károly, a czeglédi alügyészségre Jakabfi Károly; a központi alügyészségre Csorba Károly ; a váczjárási esküdtségre Forster György. A kecskemétjárási szolgabirói állásról lemondván Bicskey Kálmán, helyébe megválasztatott Teszáry László eddigi esküdt, s az ekkér megürült esküdti állásra Dezsewffi Géza. Telekkönyvi aljegyzőnek megválasztatott Horn Nándor, főügyészi helyettesnek Mátyási József, helyettes alügyésznek Battlay Imre. Felolvastatott erre a községi jegyzők folyamodványa, melyben a megye 67-ben létrejött azon végzését, hogy községek jegyzőiket minden fontosabb ok nélkül is elmozdíthatják, megsemmisíteni kérik. A közgyűlés egész készséggel kimondd, hogy a községi jegyzők ezentúl csak törvényes úton mozdíthatók el. A közgyűlés azután a többi tárgyalásra kitűzött ügyek megoldására tért át, melyek azonban nagyobbára házi ügyek, és a nagyobb közönség érdekeltségét nem veszik igénybe. Ily ügyek elintézésével fog a közgyűlés valószínűleg még holnap is foglalkozni. Keletről. (Eredeti levél.) Athén, nov. 8. Tegnap korán reggel a Piraeusban kikötve, a vasúton negyed óra alatt Athénbe értem. Az egész napot a régi Atbennek szentelem. De ne várja olvasóm, hogy most az ezek által élesztett nemes de subjectiv benyomásokkal foglalkozzam. Nyugodtabb lélek kevesbbé törődött test, s több idő kell ahoz, hogy arról méltólag írjon az ember, mit tegnap láthattam, és életem legkedvezőbb véletlene gyanánt ünnepiek, hogy láttam. Ma az új Athénről, és a mai Görögországról akarok egy futólagos fény- és árnyképet odavetni. A parliament ház legkevesb igényt sem formál Periclesi épületekkel versenyezni. Egy faszin az, kívülről alaconyabb ablakokkal, mint valami granarium,belül hosszú deszkázott terem vagy 12 faoszlopon , hosszában rozzant zölden bevont padok, mögöttük egy törött szék hever a fal mellett. Atelleiekben zölden bevont hosszú asztal, hol az elnök, s jobbra-balra mellette a jegyzők ülnek. Fölötte a terem hosszában karzatok, oldalt páholyok, melyek egyikébe nemzeti öltözetű férfi vezetett be, mint idegeneket, s nagy udvariassággal székekről gondoskodott. Jól beszélt francziául, nem tudtam azonban teremőr, vagy képviselő, és Visontai Márton. Később láttam, hogy képviselő. A képviselő teremben ülés előtt sürgős forgás; úgy látszik a közönség is szabadon jár ki-be, mindenkinek fején a fez, vagy cylinder, a mint nemzeti vagy franczia öltözete.— Ez utóbbiak többségben vannak. — Majd mindenki dohányzik, ön csinálta czigarettet, vagy heverésre vörös csizmáját az előtte való pad támlájára teszi. — Szóval, nagy a Sansgéne. Az elnök ravasz, de jó kép is öreg úr, egyszerű kabátban, fekete sallangós hálósipkával fején. Amott áll Zams, a miniszterelnök, franczia öltözetben, cylinderrel fején, idősnek láttatja őt finom borotvált arca. A képviselők fesztelenül beszélgetnek vele, nem hajlonganak szolgailag, mint a bécsi reichsrathban. Egymás közt is szívélyes hangulat látszik uralkodni; kezet szorítanak, ölelkeznek, nevetgélnek, oly formán mint nálunk. Végre az elnök csönget, de rettenetes kitartással. Kéri a képviselőket, hogy „lassan beszéljenek.“ Az egyik jegyző hosszú irományt olvas, nem tudom mit: a zaj nagy, az elnök őrsönget, hiába tont come chez vous. Én azalatt vizsgálom az arczokat,a mezeket, s gyönyörködöm a görög nemzeti ruha festői szépségén. „Lábán csattos czipők, kék vagy vörös harisnya, néha színes zsinórzattal, fehér szűk nadrág, a fölött ezer ránczó fehér szoknya térdig, vagy kötörökös nadrág szoknya nélkül. — Kék vagy vörös mellény, a fölött hasonló ujjal hátra vetve, csaknem egészen befödve finom ezüst vagy arany zsinórzattal; karján a bő tiszta fehér ingujj, fején a vörös föveg, arany vagy kék selyem bojttal ; néha még rövid kék köpeny felül, vörös gallérral festői redökbe vetve. — Ily szép nemzeti ruházatot mellőz a kormány a hadseregnél, s katonáit franczia torzképekké öltözteti föl. — Szép, kissé vademberek, erélyes, kissé álnok vonásokkal. Az elnök csönget, s constatálja, hogy 126 tag van jelen. — A karzatokba beeresztik a hallgatóságot, s azok rögtön megtelnek. Egy fiatal ember szóllal föl és siet a szószékre. Roppant zaj, ordítás keletkezik. Harminczan kiáltoznak pro, harminczan contra. A szónok nyugodtan áll,az elnök majd eltöri a csengetyűt. Végre szóhoz jut a képviselő. Alig szól néhány szót, igaz hevesen, és öklével a pulpitusra ütve zajos helyeslések hallhatók és dühös ellenmondások a követi padokon, és élénk bravúk a karzaton. Ez történik vagy kétszer-háromszor, a helyeslés nyitja meg szónokunk száját, s mondott valamit. Hanem helyeslés, ellenmondás és karzati bravó mind élénkebb lesz. Az elnök fölkel, hátra néz a feje fölötti karzatra, mint mérges apa fiaira, fölkiáltoz, s elrendeli hogy ki kell üríteni a karzatot. A karzaton valami dulakozás és lárma keletkezik , úgy látszik veszekedés. A teremben éktelen zaj. Néhány erős hangú képviselő pro et contra ordít egymás ellen, mások támogatják. A centrumban különösen feltűnt egy palikár, ki dühösen vitázott egy polgári öltözetű képviselővel, ki hasonlókép ordított. Mind a kettő, közel állva egymáshoz, és kezével dühösen hadonázván, lehetlennek látszék, hogy verekedésre ne kerüljön a dolog.És úgy történt, egyszerre csak ütlegelték egymást. A szomszédok belekeveredtek, bonyolult gombolyag alakult vagy húsz emberből , ököllel botokkal — baját! A félház verekedett. A tisztességesek boszonkodtak,mások féve siettek ki. — Mi is a karzaton attól tartva, hogy vagy valahonnan egyszer majd elsül egy vagy több pisztoly, vagy rendőrség jö be, s ki tudja, hogy milyen barczháború lesz, a nők már úgy is halálra ijedtek, siettünk ki a teremből. Az elnök is megunta a csengetést, s elhagyta a termet. Íme édes barátom, új Görögország képe! Ilyen népnek a bölcs és rendjelezett és excellentiás diplomaták adnak egy gyermek királyt, ki a nép előtt teljesen idegen, kinek civilistáját alig bírja, mert szegény, és adnak parlamentarismust. Parva sapientia regitur mundus. KÜLFÖLD. Francziaország. Carat az első párisi kerület választóihoz a következő köriratot intézte : Kedves polgártársaim! Engedek azok felhívásának közületek, kik felhívnak, hogy lépjek újra jelöltül fel, ők azt hiszik és én is, hogy mindnyájan, úgy a nép, mint a nép képviselői, érdekelve vagyunk abban, hogy a parancsoló mandátum tana ne győzedelmeskedjék;az megalázná úgy az általános szavazásjog fenségét, mint a követ küldetését. Roszul védik a szabadságot, ha az ember önmaga nem élvezi el. A polgár, ki szavazatainkat kéri, köteles bizonyságot tenni gondolatáról mindazon kérdésekről, melyek minket illetnek és köteles visszavonulni, ha velünk egy értelemben lenni megszűnik ; de választottunk meg kell hogy tartsa a kezdeményezést, és függetlenül, büszkén kell teljesítnie hivatását. A mi kötelességünk, „hogy azon emberek közül válasszunk, akiket jellemül, és a kiállott megpróbáltatások meggyőződésükben rendíthetleneknek,és az ambitiosus vágyakra nézve hozzáférhetetleneknek tanúsított. Ha érezném, hogy nem lennék ilyen, nem kérném azon tisztességet, hogy hazámnak szolgálhassak. Mivel pedig már rég ideje szolgáltam azt, az én írásamban az ígéretek haszontalanok lennének. Életem egy részét annak szenteltem, hogy tanulmányoztam és gyakorolatilag érvényesítem a társadalmi reform azon eszméit, melyek a munka feltételeit javítni, és a munkás méltóságát emelni igyekeznek, mindenki szabadságát képviselvén; egy másik részét annak szentelem, hogy parlamentáris gyűléseinkben fentartsam a politikai reform azon eszméit, melyek megszabadítani igyekeznek minket a személyes kormánytól, és valóban demokratikus alapokra akarják fektetni jövőnket. Büszke vagyok arra, hogy befolytam a 30 év alatt történt haladásra s főleg az utóbbi időkben történtekre. Amit eddig tettem, ezután is tenni fogom. Ami azon kérdéseket illeti, melyek főleg most foglalkoztatják a közvéleményt, én egyetértek azon barátainkkal, kik a törvényhozó testben ülnek, és azokkal, kik őket megválaszták : az egyházaknak az államtól való elválasztása, ingyenes és kötelező tanítás, teljes egyesülési szabadság, az állandó hadseregeknek egy oly nemzeti erővé való változtatása, mely kpes védeni függetlenségünket, anélkül, hogy más népeket rettegésbe hozna, municipális hivatalnokok választása, a kormány ügynökeinek tényleges felelőssége, és az esküdtszéknek minden politikai vétekre való alkalmazása. Bizonyára ez nem mindaz, amit óhajtunk, de ezek azok, amelyeket akarunk, anélkül, hogy tovább várnánk. HU polgártársuk: Carnot, egykori képviselő. — Rochefort a Folies Bellevilleben a Ledru Rollinról általa mondottaknak a következő magyarázatát adta : „Minden más magyarázat előtt engedjétek meg, hogy feleljek egy interpellátióra, melyet hozzám azon eljárásom iránt tettek, melylyel megbizattam, hogy Ledru Rollinhoz menjek. Azt olvastam a lapokban, hogy én azt mondtam volna a gyűléseken, miszerint vádoltam Ledru Rollint, hogy túlzott kislelkű. Ez tévedés. Minden barátom előtt ismeretes tény, hogy Ledru Rollin jelöltsége nagyon szívemen feküdt,mert nem haboztam a választási időszak közepén elhagyni a választási küzdelmet, hogy Londonba menjek, azért,hogy összekapcsoljuk Felix Pyat, Barbés és Ledru Rollin jelöltségét. Soha se volt szándékom csak egy oly szót is kimondani, mely azon feltételre adna helyet, hogy Ledru Rollin elhatározását boszantónak mondom. — én soha ily szót ki nem mondottam, én sajnálhattam, hogy nem egyezett bele a jövetelbe, de ismétlem, egyáltalában soha se mondom ki, hogy nincs a helyzet magaslatán. Íme, mit mondhattam és erre tökéletesen emlékszem: „Ledru Rollin polgár nem szedte rendbe eszét és nem találta ki a helyzet igazságát!“ Ezt akartam kiigazítani a hírlapok közleményeiből, melyet egyébiránt akaratlan tévedésnek tulajdonítok.“ — Felix Pyat egy nagy beszédet tartott választói előtt, melyben a többek közt ezt mondja : „két féle suverän és két féle jelölt van. A császár az esküttevő jelöltek suveräne. A nép az esküt nem tevők suveräne. Ez az enyém. A császár az ellenzék souvrainje. A nép a forradalom suit räne: ez az enyém. Én csak azt a suveränt ismerem el, amelyik dolgozik. A nép suveranitása reám nézve az egyedüli betetőzése az épületnek, azon épületnek, mely a jog, 89 elveire van fektetve Szabadságra, egyenlőségre,testvériségre !“„Csak ennek a suverännek teszek én esküt, ennek az egyetlen elidegenithetlen, elévülhetlen suverännek esküszöm én hűséget.“ Azután rende veszi a szabadságot s kifejti, hogy monopol, kiváltság mint teszi azt tönkre; az egyenlőséget, melyet a Rotschild gazdagság és a nyomor ellentéte tesz nevetségessé. A testvériség helyett pedig csak a szuronyok és ágyú, a katona és pap, nem a kenyér, hanem a golyó testvérisége uralkodik. Mindettől csak az esküt nem tevő követek által lehet szabadulni. Páris 48 ban a népet suveranitássá, a munkát hatalommá, a munkást szószékre emelte, 69-ben is tegye ezt. Ha ti kiáltjátok éljen Felix Pynt.“ Én kiáltom: „Éljen a köztársaság!“ végző beszédét. Bajorország. A müncheni egyetem elé az egyetemes zsinatra vonatkozólag a kormány a következő kérdést terjeszti : Ha a Syllabus tételei és a pápai csalhatatlanság a következő zsinat alkalmával vallásos igazságokká fognak emeltetni, minő változások fognak történni ez által az állam és egyház viszonyaira vonatkozó azon tanokban, melyek eddig Bajorországban gyakorlatilag és elméletileg léteztek?“ Az egyetem theologiai és jogi facultása így felelt: „Hahogy a feltett kérdéshez ragaszkodjunk — az kérdeztetik, hogy mily változások történnek a kérdésben levő tanok dogmává emelésének egyszerű ténye által az egyház és állam egymás iránti viszonyában , a facultas azt feleli: „A Syllabus elveinek és a pápai csalhatatlanság dogmává emelése által, egymagában az állam és catholika egyház egymáshozi viszonyában, amint az most alkotmány és törvényszerüleg szabályozva van — semminemű változás nem fog történni.“ Spanyolország. A közvélemény most arra hajlik, hogy a királyválasztást februárig el kell halasztani, mert be kell tölteni a 30 üres követi állomást — miután csak teljes házzal lehet a választáshoz fogni. De e választásokat az ideiglenes önkényt megszüntetett avantamientok plebiscitum általi helyreállítása után lehet csak elrendelni — ez pedig nem lehet míg a felfüggesztett alkotmányos biztosítékok helyre nem állíttatnak. Sőt most már azt is beszélik, hogy a genuai herczeg választását maga a család se engedné. E közben Monttpensier ügynökei izgatnak, a herczeget, mint az egyedül lehetséges jelöltet tüntetvén fel. — Valencziában, Murciában és Andalusia néhány kis városában merültek fel ily iratok. A „Discusion“ szerint a herczeg egyik ügynökének több millió reált küldött és hogy az unionistákra is számítanak. Leghevesebb védője Dulce tábornok, kinek szokása a „Correspondencia“ szerint, hogy ha egyszer egy szerződést aláírt, annak minden körülmények közt érvényt szerez. Az 1823-ban VII. Ferdinand ellen fellázadt és nov. 7-én agyonlövetett Don Rafael del Riego emlékezetét megünnepelték. — Midőn Topete a tárczát letette, a gyűlésre nagy hatásttevő következő szavakat mondá: „Reus gróf! barátságom biztosítva van önnek síromig. Adná isten, hogy ön és egy magas egyéniség, ki minket most nem hallhat, éljenek túl engem és halálom hírére elmondhassák. Benne egy őszinte barátot vesztettünk.“ — A hadserege és a törzs és főtisztek majdnem mind a szabadelvű unióhoz tartoznak.Azon tisztek pedig, a kiket Prim,mióta a hatalom kezében van, gyorsan előmozdított, nem birnak tekintélylyel és Prim praetoriánusainak tekintetnek — tehát főtiszt Prím befolyása alatt nem áll —■ csak az altisztek szótnak hozzá, tehát államcsínyre nem sok segéde lehet a hadseregnél. Aggasztó az, hogy a régi kormánynők befolyásos tagja érkezett Madridba így San Luiz is, kinek megjelenését Izabella már említett manifestumával hozzák összeköttetésbe. ill. Nagy-Szalathna, nov. 15. Psztrusa nevű pusztán Zólyom megyében a f. nov. hó 14. délelőtti órákban következő szerencsétlenség adta elő magát. Az ottani pálinkaház kazánja eddig ki nem puhatolt okból megrepedt, s kiszabadult gőzével az egész épületet, boltozata, fedezete, s falaival együtt széjjel robbantotta. Ez explosio folytán 11 ember veszte legborzasztóbb módon életét, a sebesültek száma 5, kik közül 2 életéhez az orvosok véleménye szerint nincs remény. A szétrobbanás oly erővel történt, hogy egyebek közt egy a pálinkaház közelében levő úton haladó házaspár is esett áldozatul. A romokból kiásott csonkított s eltorzított hullák közt egy vőlegényére is akadtak , ki épen lárcadalmára jött pálinkát rendelni. A helyszínére kisietett politikai hatóság eddigelé nem nyomozhatta ki a szerencsétlen explosió okát. Némelyek a gépvezetőt okolják, ki a géptől távozott a nélkül, hogy a felügyeletet másra bízta volna. A hullák közt 4 családatya s egy anya is odaveszett. A sebesültek orvosi kezelés alá helyeztettek. ÚJDONSÁGOK. Pest, nov. 18. — A kir. udvar Gödöllőről e napokban költözik föl Budára. A kir. palota termeinek kifűzéséhez már hozzákezdtek. — Képviselőház. Nov. 19-én ülést tart a 8 ik osztály déli 12 órakor. — Az „Egyenlőségi kör“ nov. 21. d. u. 4 órakor tartja közgyűlését. _ — Eljegyzés. B. Majthényi Ágoston cs. kir. kamarás Irma leánya folyó hó 20 ikán vált jegyet Amelin Alfred báróval. Kedélyes tánczvigalmat ültek közelebbről egyik külvárosi csapszékben. A szomszédok kiváló figyelmét a vége ragadta meg virradatkor . Legelőbb kidobálták a tánczosnőket, utánuk rendre rendre pottyant az utczára egy-egy tánczos, a benmaradt legerősebbet mint utolsót aztán szolgáival vettette ki a fogadós, s ezzel vége lett a mulatságnak. A múlt tanévben Pest város elemi iskoláit 6128 növendék látogatta, 2437 tandíj nélkül, a többi gyermek tandíjban 12051 ftót fizetett. A reáliskolába 637 tanuló járt, 124 tandíjmentes volt, a többi pedig együtt 7567 ftot fizetett. Az egész jövedelem e szerint 19618 forint volt, míg a kiadás 159.000 ftot jön.