A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1869-11-19 / 267. szám

giga, tényleg Magyarországra is kiterjed­vén, itt épen nem bír semmi jogi érvénynyel, törvényes akadály Magyaror­szág pénzügyi emancipatiójának nem áll út­jában. Egy más, sok oldalról rettegett nehézség is gyökeresen el lön hárítva az utolsó heti megvi­tatások által. Ezekből a legvilágosabban bebi­zonyít , hogy Magyarországnak Ausztria 80 milliónyi bankadósságához a legcsekélyebb köze sincs. Amaz, évenkint egy millió forinttal ka­­matosított kölcsön viszonszolgálat csak az 1863- tól 1876 ig meghosszabbított bank monopolért. Miután minden oldalróli beismerés után Ma­gyarország ez egyedáruságban jogilag soha be­foglalva nem volt. Magyarországnak az egyed­­áruság alóli lényeges emancipatiója az 1863-as bankszerződésen mit sem változtathat, s a 80 millió minden körülmények között csak 1876- ban járt le, ha csak akkor Cislaithánia számára a monopol újból meg nem hosszabbít­tatik , de bár­mikor is Cislajtánia lesz köteles a tőkét a lejárati idő után lefizetni, ép úgy mint most egyedül ő köteles a kamatokat fizetni. Magyar­­ország, s a magyarországi bankkérdéssel az egész adóssági ü­gy­ semmi összeköttetésben nincs, s mint nem létező tekintendő. Hogy mind­e mellett Magyarország pénzügyi emancipatiója nehézségek nélkül végrehajtható nem volna, megengedjük. De mindenesetre csekélyebbek volnának ezek, mint a nyomasztó viszásságok, mint ama veszélyek, melyek a dol­gok jelenlegi állását állandósítják. S vájjon nem volna-e minde­n haladás lehetlen, ha a népeknek midőn nagy bajok gyökeres gyógyításáról van szó, nem volna elegendő bátorságuk az átme­neti korszak gyógyorizeteinek koronkénti kelle­metlenségeit magára vállalni. Szerénytelenség volna a mi részünkről, ha a kivitel részleteinek tárgyalásába akarnánk bo­csátkozni, vagy ujjmutatást adni az iránt, miképen létesíttessék Magyarország pénzügyi emancipatiója és miképen távolíttassanak el az átmenet nehézségei. Csak arra akarunk emlékeztetni, hogy az ér­téket veszített osztrák és a teljtértékű (mert min­den órában készpénzre váltható) magyar bank­jegy egyidejű forgalma által keletkezendő ne­hézségek nem oly nagyok, mint azok a routine előtt talán látszanak. Északamerikában az 1864. bankalkotmányig száz meg száz különböző ér­tékű bankjegy volt forgalomban, a lombard ve­lenczei királyság az osztrák bankjegyek kény­szerfolyamának daczára fel tudta tartani teltér­­tékű­ arany és ezüst forgalmát, és vájjon nem számítanak-e most is Austria összes indóházai­­ban, vámhivatalaiban stb. kétféle pénznem sze­rint, és nem létezik-e más-más ár, a szerint,hogy bankjegyben vagy pengőpénzben történik a fize­tés ? Azon felül erős meggyőződésünk, hogy Ma­gyarország önkénytes pénzáldozatoktól, bizo­nyos terhek időnkénti elvállalásától sem retten­ne vissza, ha azok egy oly pénzműtét sikeressé­gére szükségesek, mely által az állami pénzje­gyek majdani visszavonása és az által az össz­­monarchiában a valuta­viszonyok rendezése lé­­tesíttetnék. A kormány, midőn a f. é. november 9-kén elfogadott határozati javaslat által az ország­gyűlést a kezdeményezésre felszólította, és az országgyűlés, midőn e czélra egy saját bizottsá­got küldött ki, az ország közvéleményével egye­­zőleg beismerték a jelen helyzet tarthatlanságát, s hogy bank- és hitelügyünk reformja elenged­­hetlen s elodázhatlan. A felsoroltak után tehát e kérdés kielégítő, s az ország érdekei s méltósá­gának megfelelő megoldását csak is egy füg­getlen magyar pénz- és bank­intézményben láthatjuk, s kérjük a t. képviselőházat, miként e kérdést ily értelem­ben a lehető leggyorsabban megoldani szíves­kedjék. Mely biztos reményünkkel vagyunk a t. kép­viselő­háznak alázatos tisztelői. Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése nov. 18-án. Elnök: Majláth György; jegyző Majthényi László és Teleky Ede gr. A kormány részéről jelen volt Lónyay Menyhért. Cziráky János gr. a napirend előtt a pénz­ügyminiszter jelenlétében, mint mondja, nem annyira egy interpellátiót akar intézni, hanem egy óhajnak, vagy ha úgy tetszik egy sóhajnak kifejezést adni. E sóhaja abban áll, hogy a meg­szüntetett szőlődézsma után az illetőknek sem a kamat, sem a jövedelem még mindeddig nem téríttetett meg és így sokan igen szánandó álla­potban vannak, mert is kéri a minisztert, hogy a megtérítésre vonatkozó csigalassúság a tárgya­lásokat siettesse, ha lehet az illetőknek legalább előlegezést adjon. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter úgy tudja, hogy az érintett törvény végrehajtásával nem ő, hanem az igazság- és belügyminiszter vannak megbízva. A pénzügyminisztériumnál már készen vannak a kötvények, és mihelyt a törvény szerinti eljárás valamely félre nézve befejeztetett, azt azonnal kész kiszolgáltatni. Méltányolja azonban a felszólalást és azért mi­nisztertár­saival azt közölni fogja: ujonczok­ megajánlása. Felolvastatik az erre vonatkozó bizottsági vé­lemény, mely ugyan aggályosnak találja, hogy az ujonczozás igen rövid időközökben ismétel­­tetik, mindazonáltal, miután ez iránt megnyug­tatást nyert, a kívánt újonczjutalékot meg­ajánlja. Apponyi György úr, tekintve, hogy Európa fegyverben áll, a magyar-osztrák véderőt nem tartja helyesnek csökkenteni, és azért a tja­­vaslat elfogadását ajánlja. A ház erre elfo­gadja általánosságban és részleteiben a tja­­vaslatot. B a n k-e n q u e t e. A képviselőháznak a bankügyben kiküldendő enquete-bizottságra vonatkozó határozati javas­lata felolvastatván, Lónyay M. miniszter ennek elfogadását ajánlja. Zichy Ferencz gr. a bankügy kérdésének megoldását igen fontosnak, égetőnek és sürgős­nek tartja, s ezért a hat­ javaslatot elfogadja. De egyúttal a beállott crisis eredetére és azt előidéző indokokra is kíván futó pillantást vet­ni. Legfőbb indokát a rendkívüli viszonyokban találja. E­z rendkívüli viszony pedig az , hogy hosszú idő után alkotmányosságunk teljes gya­korlatába viszahelyeztettünk, és hogy így a vállalkozási szellem egyszerre felszabadulva bi­lincsei alól a szükségnél nagyobb hévvel indult meg, mit olyanok, kik felismerve a körülmé­nyek kedvező voltát, a közügy érdekének teljes mellőzésével, saját önző czélok kizsákmányolá­sára használtak fel. Befolyása volt azonban erre más körülmé­nyeknek is. Ugyanis a bécsi bank alapszabályai a múlt év végén megváltoztattak , és a bank alaptőkéje 110.250.000 frtról leszállíttatott 90 millióra, üzletének hatásköre pedig tetemesen kiterjesztetett. Ezen intézkedések következtében a bank részvénytulajdonosainak 20.250 000 ft fizettetett vissza, a nagyobb banküzlet miatt pedig a forgalomban levő bankjegyek mennyi­sége tetemesen szaporodott. Ha a múlt év oct. 1 jén és f. é. oct. 1-je közt forgalomban volt bankjegyek mennyiségét összehasonlítja, kitű­nik, hogy a m. é. 248 millió, az idén pedig 308 millió volt forgalomban, megszaporodott tehát a bankjegyek mennyisége 60 millióval. A bécsi hitelintézet alaptőkéjét körülbelül ugyanez idő­ben kevesbíte 20%-kal, mely műtét folytán 12 millió fizettetett vissza a részvényeseknek. Ezek voltak szintén a válság okai, ezek egyébiránt másutt is előfordulnak. Végül újólag ajánlja a hat. javaslat elfogadását. Apponyi György, S­z­é­c­h­e­n Antal és L­i­p­t­a­y Béla dr. szintén pártolólag szólnak a hat. javaslathoz, mire a hat. javaslat elfogad­tatott. Apponyi György gr. egy kérdést kíván a pénzügyminiszerhez intézni. A miniszer a bécsi bank ellen felhozott vádakra a képviselőházban, azt válaszolta, hogy a bécsi bank újabb időbőn sokkal nagyobb összegekkel támogatja a nem­zeti ipart és kereskedelmet fiókja útján, mint azelőtt. Szóló nem akarja keresni hogy ez ki­menti e a bankot, vagy váljon illő arányban áll e ez összeg azzal, mely a bajthántúli országok­nak jut, csak arra szorítkozik, hogy miután, akár milyen az er­quéte működésének eredménye, még hosszú ideig nem nélkülözzük a bécsi ban­kot s annak segélyét ; váljon minő biztosítéka van az országnak arra nézve, hogy mindaddig, míg a bank segélyére szorul, ez a méltányos igényeknek megfelelő módon fog történni ? Aggodalmai ezek . Azon nyilatkozatban, me­lyet a minister az alsóházban tett, az mondatik, hogy 1867-ben egy megállapodás jött létre a két pénzügyminister közt, mely a szerint fentartva a magyar törvényhozásnak függetlensége, s a bankjegyre vonatkozó teljes szabad rendelke­zése, a minister arra kötelezte magát, hogy 67-ben nem fogja a bank Magyarországbani ha­táskörét korlátolni, ha viszont a bank az ipar és kereskedelem méltányos igényeinek kellő mérv­ben meg fog felelni. Ebben megvallja, nem tud teljes megnyugvást találni azért, mert először e megállapodás csak­is 67 dik évre volt szorítva, más részről azon ál­talánosságban sem talál elégséges garantiát, mert kérdéses marad, hogy a szükségnek mérté­két, és e szerint a fiók­bank segélyeztetésének mennyiségét, ki határozza meg : a magyar mi­­nistérium-e, vagy pedig a bank ? — Másrészről pedig a ministériumnak azon fentartásában sem talál megnyugvást, hogy csak azon feltétel alatt engedi, miszerint a bankjegyek a hazai pénztáraknál elfogadtassanak, ha a bank az ipar és kereskedelem igényeinek kellő mértékben megfelel. Mert attól tart, hogy ezen feltétel által igen csekély pressiót gyakorol az ország a bank­ra, a­mennyiben nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, a bankot egyátalában és különösen jegyeit nélkülözhetni anélkül, hogy magunknak ártanánk. Igaz, hogy a pénzügyminiszer említett nyi­latkozata szer­int, a bank teljes készséggel megfelelt mindig közbenjárásának, hanem kérdéses marad mégis, várjon fogja-e ezt ezen­túl is tenni ? — és másrészről, van-e a bankkal oly megállapodás, hogy a dotálás mennyisége nem csak belátása és jóakaratától függjön, ha­nem hogy kényszeríteni is lehessen arra, misze­rint az ország és a magyar kormány által köve­telt segélyzést meg ne vonhassa. — Ezen kér­désre kér a pénzügyminisztertől megnyugtató választ. Lussvay M. miniszter kijelenti, hogy sem a magyar, sem az osztrák minisztériumnak nincs döntő befolyása arra,mikép intézze a bécsi bank hitelezési üzleteit, mert az nem állam, hanem magán­bank. Azonban valamint eddig mindig készséggel járult a bank a minisztériumnak ki­fejezett kívánságaihoz, hiszi, hogy ezentúl is úgy lesz. Apponyi Gy. gy. nem tud e válaszban töké­letesen megnyugodni, de úgy látja, hogy meg kell nyugodnia, mert azon esetre, melytől tart, most biztos óvszert nem találhat. Széchen Antal úr. azon hiszemben van,hogy ez óvszert majd kitalálja az enquéte. Több tárgya az ülésnek nem lévén, elnök az enquétbe választandó 4 tagra, valamint a jog­ügyi bizottság két tagjára és egy jegyzőre kéri beadatni a szavazatokat. Ez megtörténvén, az ülés 2 órakor eloszlott. Pest, nov. 18. (xv.) Dalmátiai állapotok. A legújabban intézett támadásról Crivoscie területe ellen, s annak eredményeiről ez ideig semmi további je­lentés. Bevárván tehát a távirati értesítést né­hány érdekesebb részletre kell szorítkoznunk, melyek az eddig történtekre vonatkoznak. A legutóbb vívott csatákról való jelentések leginkább jelzik azt a nagy elkeseredést, mely­­lyel a háború mindkét részről, folytattatik. A morlákok nejeikkel együtt harczolnak a cs. és k. katonák ellen, írják a gráczi „Tagesport“-nak, és az nem csoda, mert papjaik által iszonyúan fanatizáltattak, a­kik kereszttel a kézben veze­tik a felkelőket az ütközetekbe. E háború való­ságos vallási háború jellegét ölte ma­gára. Sisic községének lelkésze tüzes szónokla­tokat tart a néphez, s azzal fanatizálja a népet, hogy az égbe mennek, ha ily szent barczban el­esnek is, s község lakói elkeseredetten küz­denek, mert hajlék s tűzhely nélkül maradtak, házaik egy véres barcz közben lángok áldoza­taivá lettek. A papok, kik a keleti egyháznak fanatikus szolgái, a katholikusok elleni gyű­lös­­séget szítják a felkelők szívében, s ezek reá es­nek a tengerparti lakók védtelenül hagyott házaira ; rablás és pusztítás követi mindenütt nyomukat. E vallási fanatismus annyira ment, hogy je­lenleg két párt van a felkelők közt, egy katho­­likus és egy „illír.“ Castelnuovo és más tenger­parti városok majdnem pusztán hagyattak lakóik által, eltávozni kényszerité őket a felprédáltatás veszélye. Miután a felkelőknek élelme fogyni kezdett, reá estek Glogovacz és Orahovaczra, honnan juhokat és ökröket prédáltak el. — A „Politik“ dalmát akasztófák czím alatt azon szomorú eseményről elmélkedik, hogy Auersperg tábornok, midőn a harcz színhelyén hivatalát el volt foglalandó b ékés kíséretet vitt magával, mely állt a rögtönitélő bíróság eszközeiből, hóhérból és „több akasztófából.“ Ez a „békés kiegyenlítést“ czélzó expeditio nov. 7-én vétetett foganatba; jelzi tehát, hogy addig még Dalmátiába semminemű parancs nem érke­zett szelidebb, humánusabb bánásmódra. Csak ő felségének távirati után érkezett parancsa szün­tette meg ott a felkelők fölött az akasztófa és a hóhér uralmát. — A „W. Ztg.“ a nov. 16-iki eseményekig be­zárólag egy hivatalos jelentést tesz közzé, me­lyet azonban helyszűke miatt esti lapunkra va­gyunk kénytelenek halasztani.­­ Pest megye közgyűlése nov. 18-án. A tegnapi jegyzőkönyv hitelesítése után a gya­kori rendetlenségek elkerülésére indítványozza Bobory K., hogy a jegyzők a bizottsági tagok névsorát vizsgálják át; továbbá határozatkép ki­­kívánja mondatni, hogy az elnök, midőn a vi­tában mint pártfél vesz részt,hagyja el elnöki szé­két. Rövid vita után a gyűlés mindkét indítványt elveti. Ráday László gr. főjegyző, megválasztatván országgyűlési képviselőnek, főjegyzői állásáról lemond, mit a közgyűlés elfogad, de egyszers­mind fölkéri Nyáry indítványára, hogy a jövő év negyedes közgyűlésig tartsa meg állását, mi­kor is, mind ez, mind a Rákóczi János visszalé­pése által üresedésbe jött főjegyzői állás, egy­szerre fognak betöltetni. Ezután több rendbeli üresedésben levő állomás töltetett be. Beválasztottak felkiáltás útján : a czeglédi pertárnokságra Bruckner Gyula, a ka­locsaira Bácskay József; a czeglédi ülnö­kségre Vörös Károly, a czeglédi alügyészségre Ja­­kabfi Károly; a központi alügyészségre Csorba Károly ; a váczjárási esküdtségre Forster György. A kecskemétjárási szolgabirói állásról lemondván Bicskey Kálmán, helyébe megvá­lasztatott Teszáry László eddigi esküdt, s az ekkér megürült esküdti állásra Dezsewffi Géza. Telekkönyvi aljegyzőnek megválasztatott Horn Nándor, főügyészi helyettesnek Mátyási József, helyettes alügyésznek Battlay Imre. Felolvastatott erre a községi jegyzők folya­modványa, melyben a megye 67-ben létrejött azon végzését, hogy községek jegyzőiket min­den fontosabb ok nélkül is elmozdíthatják, meg­­semmisíteni kérik. A közgyűlés egész készség­gel kimondd, hogy a községi jegyzők ezentúl csak törvényes úton mozdíthatók el. A közgyűlés azután a többi tárgyalásra kitű­zött ügyek megoldására tért át, melyek azonban nagyobbára házi ügyek, és a nagyobb közönség érdekeltségét nem veszik igénybe. Ily ügyek elintézésével fog a közgyűlés valószínűleg még holnap is foglalkozni. Keletről. (Eredeti levél.) Athén, nov. 8. Tegnap korán reggel a Piraeusban kikötve, a vasúton negyed óra alatt Athénbe értem. Az egész napot a régi Atbennek szentelem. De ne várja olvasóm, hogy most az ezek által élesztett nemes de subjectiv benyomásokkal foglalkoz­zam. Nyugodtabb lélek kevesbbé törődött test, s több idő kell ahoz, hogy arról méltólag írjon az ember, mit tegnap láthattam, és életem legked­vezőbb véletlene gyanánt ünnepiek, hogy lát­tam. Ma az új Athénről, és a mai Görögországról akarok egy futólagos fény- és árnyképet oda­vetni. A parliament ház legkevesb igényt sem for­mál Periclesi épületekkel versenyezni. Egy fa­szin az, kívülről alac­onyabb ablakokkal, mint valami granarium,belül hosszú deszkázott terem vagy 12 faoszlopon , hosszában rozzant zölden bevont padok, mögöttük egy törött szék hever a fal mellett. Atellei­ekben zölden bevont hosszú asztal, hol az elnök, s jobbra-balra mellette a jegyzők ülnek. Fölötte a terem hosszában kar­zatok, oldalt páholyok, melyek egyikébe nemze­ti öltözetű férfi vezetett be, mint idegeneket, s nagy udvariassággal székekről gondoskodott. Jól beszélt francziául, nem tudtam azonban te­­remőr, vagy képviselő, és Visontai Márton. Ké­sőbb láttam, hogy képviselő. A képviselő teremben ülés előtt sür­gős forgás; úgy látszik a közönség is szaba­don jár ki-be, mindenkinek fején a fez, vagy cylinder, a mint nemzeti vagy franczia öltözete.­­— Ez utóbbiak többségben vannak. — Majd mindenki dohányzik, ön csinálta czigarettet, vagy heverésre vörös csizmáját az előtte való pad támlájára teszi. — Szóval, nagy a Sans­­géne. Az elnök ravasz, de jó kép is öreg úr, egy­szerű kabátban, fekete sallangós hálósipkával fején. Amott áll Z­a­­­m­­­s, a miniszterelnök, franczia öltözetben, cylinderrel fején, idősnek láttatja őt finom borotvált arc­­a. A képviselők fesztelenül beszélgetnek vele, nem hajlonganak szolgailag, mint a bécsi reichsrathban. Egymás közt is szívélyes hangulat látszik uralkodni; ke­zet szorítanak, ölelkeznek, nevetgélnek, oly for­mán mint nálunk. Végre az elnök csönget, de rettenetes kitar­tással. Kéri a képviselőket, hogy „lassan beszél­jenek.“ Az egyik jegyző hosszú irományt ol­vas, nem tudom mit: a zaj nagy, az elnök őrsön­­get, hiába tont come chez vous. Én azalatt vizs­gálom az arczokat,a mezeket, s gyönyörködöm a görög nemzeti ruha festői szépségén. „Lábán csattos czipők, kék vagy vörös harisnya, néha színes zsinórzattal, fehér szűk nadrág, a fölött ezer ránczó fehér szoknya térdig, vagy kötörö­­kös nadrág szoknya nélkül. — Kék vagy vörös mellény, a fölött hasonló ujjal hátra vetve, csak­nem egészen befödve finom ezüst vagy arany zsinórzattal; karján a bő tiszta fehér ingujj, fe­jén a vörös föveg, arany vagy kék selyem bojt­tal ; néha még rövid kék köpeny felül, vö­rös gallérral festői redökbe vetve. — Ily szép nemzeti ruházatot mellőz a kormány a hadse­regnél, s katonáit franczia torzképekké öltözte­ti föl. — Szép, kissé vademberek, erélyes, kissé álnok vonásokkal. Az elnök csönget, s constatálja, hogy 126 tag van jelen. — A karzatokba beeresztik a hall­gatóságot, s azok rögtön megtelnek. Egy fiatal ember szóllal föl és siet a szószékre. Roppant zaj, ordítás keletkezik. Harminczan kiáltoznak pro, harminczan contra. A szónok nyugodtan áll,az elnök majd eltöri a csengetyűt. Végre szó­hoz jut a képviselő. Alig szól néhány szót,­­ igaz hevesen, és öklével a pulpitusra ütve za­jos helyeslések hallhatók és dühös ellenmondá­sok a követi padokon, és élénk bravúk a kar­zaton. Ez történik vagy kétszer-háromszor, a helyeslés nyitja meg szónokunk száját, s mon­dott valamit. Hanem helyeslés, ellenmondás és karzati bravó mind élénkebb lesz. Az elnök fölkel, hátra néz a feje fölötti kar­zatra, mint mérges apa fiaira, fölkiáltoz, s el­rendeli hogy ki kell üríteni a karzatot. A karza­ton valami dulakozás és lárma keletkezik , úgy látszik veszekedés. A teremben éktelen zaj. Né­hány erős hangú képviselő pro et contra ordít egymás ellen, mások támogatják. A centrum­ban különösen feltűnt egy palikár, ki dühösen vitázott egy polgári öltözetű képviselővel, ki hasonlókép ordított. Mind a kettő, közel állva egymáshoz, és kezével dühösen hadonázván, lehetlennek látszék, hogy verekedésre ne kerül­jön a dolog.És úgy történt, egyszerre csak ütle­gelték egymást. A szomszédok belekeveredtek, bonyolult gombolyag alakult vagy húsz ember­ből , ököllel botokkal — baját!­­ A félház verekedett. A tisztességesek boszonkodtak,mások fé­ve siettek ki. — Mi is a karzaton attól tartva, hogy vagy valahonnan egyszer majd elsül egy vagy több pisztoly, vagy rendőrség jö be, s ki tudja, hogy milyen barczháború lesz, a nők már úgy is halálra ijedtek, siettünk ki a teremből. Az elnök is megunta a csengetést, s elhagyta a termet. Íme édes barátom, új Görögország képe! Ilyen népnek a bölcs és rendjelezett és excellentiás diplomaták adnak egy gyermek királyt, ki a nép előtt teljesen idegen, kinek civilistáját alig bírja, mert szegény, és adnak parlamentaris­­must. Parva sapientia regitur mundus. KÜLFÖLD. Francziaország. Carat az első párisi kerület választóihoz a következő köriratot in­tézte : Kedves polgártársaim! Engedek azok fel­hívásának közületek, kik felhívnak, hogy lépjek újra jelöltül fel, ők azt hiszik és én is, hogy mindnyájan, úgy a nép, mint a nép képviselői, érdekelve vagyunk abban, hogy a parancsoló mandátum tana ne győzedelmeskedjék;­­az meg­alázná úgy az általános szavazásjog fenségét, mint a követ küldetését. Roszul védik a szabad­ságot, ha az ember önmaga nem élvezi el. A pol­gár, ki szavazatainkat kéri, köteles bizonyságot tenni gondolatáról mindazon kérdésekről, melyek minket illetnek és köteles visszavonulni, ha ve­lünk egy értelemben lenni megszűnik ; de vá­lasztottunk meg kell hogy tartsa a kezdeménye­zést, és függetlenül, büszkén kell teljesítnie hivatását. A mi kötelességünk, „hogy azon emberek közül válasszunk, a­kiket jellemül, és a kiál­lott megpróbáltatások meggyőződésükben ren­­díthetleneknek,és az ambitiosus vágyakra nézve hozzá­férhetetleneknek tanúsított. Ha érezném, hogy nem lennék i­lyen, nem kérném azon tisz­tességet, hogy hazámnak szolgálhassak. Mivel pedig már rég ideje szolgáltam azt, az én írá­­samban az ígéretek haszontalanok lennének. Életem egy részét annak szenteltem, hogy tanul­mányoztam és gyakorolatilag érvényesítem a társadalmi reform azon eszméit, melyek a mun­ka feltételeit javítni, és a munkás méltósá­gát emelni igyekeznek, mindenki szabadságát képviselvén; egy másik részét annak szentelem, hogy parlamentáris gyűléseinkben fentartsam a politikai reform azon eszméit, melyek megsza­badítani igyekeznek minket a személyes kor­mánytól, és valóban demokratikus alapokra akar­ják fektetni jövőnket. Büszke vagyok arra, hogy befolytam a 30 év alatt történt haladásra s főleg az utóbbi időkben történtekre. A­mit eddig tettem, ezután is tenni fogom. A­mi azon kérdéseket illeti, melyek főleg most foglalkoztatják a közvéleményt, én egyetértek azon barátainkkal, kik a törvényhozó testben ülnek, és azokkal, kik­ őket megválaszták : az egyházaknak az államtól való elválasztása, in­gyenes és kötelező tanítás, teljes egyesülési sza­badság, az állandó hadseregeknek egy oly nem­zeti erővé való változtatása, mely k­pes védeni függetlenségünket, a­nélkül, hogy más népeket rettegésbe hozna, municipális hivatalnokok vá­lasztása, a kormány ügynökeinek tényleges fele­lőssége, és az esküdtszéknek minden politikai vétekre való alkalmazása. Bizonyára ez nem mindaz, a­mit óhajtunk, de ezek azok, a­melyeket akarunk, anélkül, hogy tovább várnánk. HU polgártársuk: Carnot, egykori képviselő. — Rochefort a Folies Bellevilleben a Ledru Rollinról általa mondottaknak a követke­ző magyarázatát adta : „Minden más magyará­zat előtt engedjétek meg, hogy feleljek egy in­­terpellátióra, melyet hozzám azon eljárásom iránt tettek, melylyel megbizattam, hogy Ledru Rol­­linhoz menjek. Azt olvastam a lapokban, hogy én azt mond­tam volna a gyűléseken, miszerint vádoltam Ledru Rollint, hogy túlzott kislelkű. Ez tévedés. Minden barátom előtt ismeretes tény, hogy Led­ru Rollin jelöltsége nagyon szívemen feküdt,mert nem haboztam a választási időszak közepén el­hagyni a választási küzdelmet, hogy Londonba menjek, azért,hogy összekapcsoljuk Felix Pyat, Barbés és Ledru Rollin jelöltségét. Soha se volt szándékom csak egy oly szót is kimondani, mely azon feltételre adna helyet, hogy Ledru Rollin elhatározását boszantónak mondom. — én soha ily szót ki nem mondottam, én sajnálhattam, hogy nem egyezett bele a jöve­telbe, de ismétlem, egyáltalában soha se mon­dom ki, hogy nincs a helyzet magaslatán. Íme, mit mondhattam és erre tökéletesen emlékszem: „Ledru Rollin polgár nem szedte rendbe eszét és nem találta ki a helyzet igazságát!“ Ezt akar­tam kiigazítani a hírlapok közleményeiből, me­lyet egyébiránt akaratlan tévedésnek tulajdo­nítok.“ — Felix Pyat egy nagy beszédet tar­tott választói előtt, melyben a többek közt ezt mondja : „két féle suverän és két féle jelölt van. A császár az esküttevő jelöltek suveräne. A nép az esküt nem tevők suveräne. Ez az enyém. A császár az ellenzék souvrainje. A nép a forrada­lom suit räne: ez az enyém. Én csak azt a suveränt ismerem el, a­me­lyik dolgozik. A nép suveranitása reám nézve az egyedüli betetőzése az épületnek, azon é­pületnek, mely a jog, 89 elveire van fektetve Szabadságra, egyenlőségre,testvériségre !“„Csak ennek a suverännek teszek én esküt, ennek az egyetlen elidegenithetlen, elévülhetlen suverän­nek esküszöm én hűséget.“ Azután rend­e veszi a szabadságot s kifejti, hogy monopol, kiváltság mint teszi azt tönkre; az egyenlőséget, melyet a Rotschild gazdagság és a nyomor ellentéte tesz nevetségessé. A test­vériség helyett pedig csak a szuronyok és ágyú, a katona és pap, nem a kenyér, hanem a golyó testvérisége uralkodik. Mindettől csak az esküt nem tevő követek által lehet szabadulni. Páris 48 ban a népet suveranitássá, a munkát hata­lommá, a munkást szószékre emelte, 69-ben is tegye ezt. Ha ti kiáltjátok éljen Felix Pynt.“ Én kiáltom: „Éljen a köztársaság!“ végző be­szédét. Bajorország. A müncheni egyetem elé az egyetemes zsinatra vonatkozólag a kormány a következő kérdést terjeszti : Ha a Syllabus té­telei és a pápai csalhatatlanság a következő zsi­nat alkalmával vallásos igazságokká fognak emeltetni, minő változások fognak történni ez által az állam és egyház viszonyaira vonatkozó azon tanokban, melyek eddig Bajorországban gyakorlatilag és elméletileg léteztek?“ Az egyetem theologiai és jogi facultása így felelt: „Hahogy a feltett kérdéshez ragaszkod­junk — az kérdeztetik, hogy mily változások történnek a kérdésben levő tanok dogmává eme­lésének egyszerű ténye által az egyház és állam egymás iránti viszonyában , a facultas azt feleli: „A Syllabus elveinek és a pápai csalhatatlanság dogmává emelése által, egymagában az állam és catholika egyház egymáshozi viszonyában, a­mint az most alkotmány és törvényszerüleg sza­bályozva van — semminemű változás nem fog történni.“ Spanyolország. A közvélemény most arra hajlik, hogy a király­választást februárig el kell halasztani, mert be kell tölteni a 30 üres követi állomást — miután csak teljes házzal lehet a vá­lasztáshoz fogni. De e választásokat az ideig­lenes önkényt megszüntetett avantamientok ple­­biscitum általi helyreállítása után lehet csak elrendelni — ez pedig nem lehet míg a felfüg­gesztett alkotmányos biztosítékok helyre nem állíttatnak. Sőt most már azt is beszélik, hogy a genuai herczeg választását maga a család se engedné. E közben Monttpensier ügynökei izgatnak, a herczeget, mint az egyedül lehetsé­ges jelöltet tüntetvén fel. — Valencziában, Mur­­ciában és Andalusia néhány kis városában me­rültek fel ily iratok. A „Discusion“ szerint a herczeg egyik ügynökének több millió reált küldött és hogy az unionistákra is számítanak. Leghevesebb védője Dulce tábornok, kinek szokása a „Correspondencia“ szerint, hogy ha egyszer egy szerződést aláírt, annak minden kö­rülmények közt érvényt szerez.­­ Az 1823-ban VII. Ferdinand ellen fellá­zadt és nov. 7-én agyonlövetett Don Rafael del Riego emlékezetét megünnepelték. — Midőn Topete a tárczát letette, a gyűlésre nagy hatást­­tevő következő szavakat mondá: „Reus gróf! barátságom biztosítva van önnek síromig. Adná isten, hogy ön és egy magas egyéniség, ki min­ket most nem hallhat, éljenek túl engem és ha­lálom hírére elmondhassák. Benne egy őszinte barátot vesztettünk.“ — A hadserege és a törzs és főtisztek majd­nem mind a szabadelvű unióhoz tartoznak.Azon tisztek pedig, a kiket Prim,mióta a hatalom ke­zében van, gyorsan előmozdított, nem birnak te­­kintélylyel és Prim praetoriánusainak tekintet­nek — tehát főtiszt Prím befolyása alatt nem áll —■ csak az altisztek szótnak hozzá, tehát ál­lamcsínyre nem sok segéde lehet a hadse­regnél. Aggasztó az, hogy a régi kormány­nők befo­lyásos tagja érkezett Madridba így San Luiz is, kinek megjelenését Izabella már említett mani­­festumával hozzák összeköttetésbe. ill. Nagy-Szalathna, nov. 15. Psztrusa ne­vű pusztán Zólyom megyében a f. nov. hó 14. délelőtti órákban következő szerencsétlenség adta elő magát. Az ottani pálinkaház kazánja eddig ki nem puhatolt okból megrepedt, s kisz­a­­badult gőzével az egész épületet, boltozata, fedezete, s falaival együtt széjjel robbantotta. Ez explosio folytán 11 ember veszte legborzasz­tóbb módon életét, a sebesültek száma 5, kik közül 2 életéhez az orvosok véleménye szerint nincs remény. A szétrobbanás oly erővel történt, hogy egye­bek közt egy a pálinkaház közelében levő úton haladó házaspár is esett áldozatul. A romokból kiásott csonkított s eltorzított hullák közt egy vőlegényére is akadtak , ki épen lárcadalmára jött pálinkát rendelni. A helyszínére kisietett politikai hatóság ed­­digelé nem nyomozhatta ki a szerencsétlen ex­­plosió okát. Némelyek a gépvezetőt okolják, ki a géptől távozott a nélkül, hogy a felügyeletet másra bízta volna. A hullák közt 4 családatya s egy anya is oda­veszett. A sebesültek orvosi kezelés alá helyez­tettek. ÚJDONSÁGOK. Pest, nov. 18. — A kir. udvar Gödöllőről e napokban költözik föl Budára. A kir. palota termeinek ki­­fű­zéséhez már hozzákezdtek. — K­épviselőház. Nov. 19-én ülést tart a 8 ik osztály déli 12 órakor. — Az „Egyenlőségi kör“ nov. 21. d. u. 4 órakor tartja közgyűlését. _ — Eljegyzés. B. Majthényi Ágoston cs. kir. kamarás Irma leánya folyó hó 20 ikán vált jegyet Amelin Alfred báróval.­­ Kedélyes tánczvigalmat ültek közelebbről egyik külvárosi csapszékben. A szomszédok kiváló figyelmét a vége ragadta meg virradatkor . Legelőbb kidobálták a tán­­czosnőket, utánuk rendre rendre pottyant az ut­­czára egy-egy tánczos, a benmaradt legerőseb­bet mint utolsót aztán szolgáival vettette ki a fogadós, s ezzel vége lett a mulatságnak.­­ A múlt tanévben Pest város ele­mi iskoláit 6128 növendék látogatta, 2437 tan­díj nélkül, a többi gyermek tandíjban 12051 ftót fizetett. A reáliskolába 637 tanuló járt, 124 tandíjmentes volt, a többi pedig együtt 7567 ftot fizetett. Az egész jövedelem e szerint 19618 forint volt, míg a kiadás 159.000 ftot jön.

Next