A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-13 / 9. szám

F­i­s­c­her János. Asztalos : O s t e r i t­h Ferenc?. Segéd: F­ül­ö­p Károly. A nemzeti színházi képezde. Alapította ő császári és apostoli királyi fölsége, 1863. évi május hó 10-dik napján kelt legmagasabb kéz­iratával, annak fentartására az országos alapból évenkint 10,000 forintot rendelvén fordittatni, mely ö összeg későbben 11,000 írtra emeltetett. Főfelügyelő: gr. Ráday Gedeon ideiglenes atendans. Főigazgató : gr. Festetics Leo. Al­igazgató : Gy­ulai Pál. Tanárok: Gyulai Pál. Szigeti József. Pau­lai Ede. Bőhm­ Gusztáv. Boccolini Hercules. Ta­nuló van összesen 45, kik között 17 ösztöndíjas. A nemzeti színház bevétele 1868/69-iki szín­házi évben tett összesen 272,911 ft. 40 krt. (Eb­ből fejedelmi segély 40,000 ft. országos segély 16,800 ft. a magán alap segély 10,500, bérlet­bevétel 64,763, napi­ bevétel 130,115 ft. 70 kr. stb.) A kiadások összesen 272,779 ftot. 34 krt. tettek s igy a számadás bezárása után még kész­pénzmaradvány 131 ft. 46 kr. Az intézet fizetetten töhet­, ruhája 69,941 ft. 44 kr. ellenben per által bekapandó követelése 1712 ft. 41 kr. A nemzeti színházi segélypénztár, melyet n. Radnótsáy 1863. jan. 1 én alapított, és melynek ezé­rt a csekélyebb fizetésű­ színházi tagok ré­szére két színházi tag kezessége, s félhavonkinti törlesztés mellett 6%-os kölcsönt adhatni, s igy őket az uzsora terhétől megmenteni; főkép pedig a befolyó százalékokból a színházi tagok neje­s árvái részére (kikről a nemzeti színházi nyugdíj­intézet alapszabályaiban gondoskodva nincs) nyugdíjat biztosítani — ez évben összesen 31,440 ft. bevételt tett. Kiadása 21,509 ft. Van ezenkívül nemzeti színházi takarék­egylet is. 1865. augusztus 21-én a színház tagjai Som­­sich Pál tanácsára, Feleki Miklós n. színházi tag kezdeményezése folytán elhatározták, hogy egy­letet alakítsanak, melynek czélja egyrészt: fél­­havonkénti apró részletfizetések által bizonyos meghatározott éven át tőkét gyűjteni, — más­részt tagjait — szükség esetén — törvényes ka­matú kölcsönökkel ellátni. Az eszme oly viszhangra talált, hogy már September 10-én alakító közgyűlést lehetett tar­tani, melyből a színház tagjai „Nemzeti Színházi takar­ék egylet“ czím alatt, alap­szabályaikat , az akkori m. k. Helytartótanács­hoz fölterjesztették, honnan még azon év Octo­ber havában megerősítve érkeztek vissza. Jelenleg van az egyletnek 107 tagja, kik 547 részvényt képviselnek. Az 1869. évi ápril 5-én tartott évi közgyűlésben felolvastatott kimuta­tás szerint negyedfél évi forgalom volt 205,528 frt 41 kr. Az egylet kezeli az Egressy Gábor szobrára begyült összeget is, 2818 frt 73 krt. A nemzeti színpadon 1868.dec. 16-tól 1869. dec. 15 ig először a következő eredeti szín­művek adattak elő: A ministerelnök bál­­j­a, eredeti vígjáték 1 felvonásban. (Irta N. N.) Fráter György, a Teleky-alapitványból 100 aranynyal jutalmazott történeti tragoedia 5 felv. (Irta Szász Károly.) Kedv és hiva­tás, a gróf Teleki-alapitványból 100 arany pá­­lyadijjal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felv. (Írta Szigligeti Ede.) Először adattak következő fordított színmű­vek: Howard Katalin, szomorujáték 5 felvonásban (Irta Gotschall Rudolf. Fordította Szigligeti Ede.) Delila, dráma 3 felvonásban, 6 képben. (Irta Feuillet Octave. Fordította K.) A mizantróp, vigj. 5 felv. (Irta Moliére. Fordította Szász K.) G a 1 i 1 é i, dráma 3 felv. (Irta Ponsard. Fordította Paulay Ede.) Álmá­ban beszél, vígjáték­­ felv. (Irta Rosen. For­dította Szerdahelyi Kálmán.) A t­u­d­ó­s n­ő­k, vigj. 5 felv. (Irta Moliére. Fordította Arany László.) Szakasztott mása, vigj. 1 felv. (Lille Herbert után angolból fordította Vörös Vikor.) Egyik olyan, mint a másik, vigj. 1 felvonásban. (Narrey után francziából fordi­totta Pázmándi Dénes.) A testvérek, szín­mű 1 felv. (Irta Goethe. Forditotta Paulay Ede.) A minister előszobájában dramolet 1 felv. (Irta Hahn Rezső. Forditotta N- N.) A béke­bontó, vigj. 4. felv. (Irta Benedix. For­­dítota Havi Mihály.) Szerafina, színmű 5 felv. (Sardou Victor után francziából fordították: Deák Farkas és Szépfaludi Ferencz.) Először adott operák a következők: A boldog­ság első napja, víg opera 3 felv. Zenéjét szer­zette Auber. A kegyencznő, opera 4 felv. Végül felléptek a következő vendégművészek: Rotter Irma, magántánc­osnő. Pandolfini, dalnok. Pozzoni Entoinette, dalnoknő. Anastasi, Medini, dalnokok. Zavi Helena, dalnoknő. Eichner An­na, színésznő. Prudenza, dalnok. Ronzi Checchi, dalnoknő. Temesvári Lajos, színész. Vanneri Eululia, dalnoknő- Tóth Antal, színész. Némethy Irma színésznő. Újházi Ede, Tamási József, Albisi László, Gárdonyi Antal, színészek. Doria de Cau Mária, dalnoknő. Szathmáry Károly, szí­nész. Top-1­ ezer Ilka, dalnok nő. Népszámlálás eredménye. Bihar, Fúrta, jan. 9. Községünkben a nép­számlálás jan. 3. vette kezdetét. E munkálatra alulírotton kívül felajánlották magukat csupán hazafiságból , a református tanítók, a községi jegyző, a postamester és egy gazda ember. Ezen összesített, s jól felosztott munkaerőnek tulaj­donítható, hogy a számlálás és összeállítás 8-án már be is fejeztetett,következő eredménynyel : Összes lélekszám 1,949, férfi 964, nő 985, házszám 351, lakótelek száma 387. kath. 470, helvét hitv. 1302, gör. kel. 38, mózes val. 80, Nőtlen 516, nős 426, özv. férfi 22, hajadon 483, férjes 425, özv. nő 77. Olvasni tud : férfi 63, nő 144. Írni olvasni tud férfi 566, nő 478, nem tud olvasni férfi 335, nő 363, Írás olvasásra nézve első helyen állanak a helvét hitvallásnak, azután jönnek a catholiku­­sok;a görög keletiek és mózses vallásúak közt*) igen kevés az írók és olvasók száma, a czigá­­nyok közt pedig épen nincsen. E népszámlálásból, melyet lehető tökéletesen igyekeztünk végezni, azon tapasztalás vonható le, hogy míg a fentebbi népszám, az országra nézve majdnem hiba nélküli, a községre nézve tökéletlen, mert e számba nincsenek bevezetve a másutt nagy számmal szolgáló cselédek és az “­ körülmény ritalepület nemel. Azt látszik bizo­­nyítni, hogy az izraelita gyermekek, kik városokon álta­­lában kitűnő nevelésben szoktak részesülni,falun csak úgy elhanyagolvák, mint más hitfelekezetek. Szerk. ezrednél lévő katonák. Tökéletlen továbbá a fel­vétel az évszámokra nézve, mert bár az anya­könyvek használatát készséggel felajánlottam, de minthogy a családapák vagy anyák közül csak minden tizedik tudta bizonyosan a maga és családja tagjainak évszámát, a többit mind anyakönyvből kellett volna kikeresni, erre azon­ban nem hetek hanem hónapok lettek volna szük­ségesek, ennélfogva e számlálás a katona kötele­zettek születési éveinek alapjául nem vehető. Ember Károly, ref. lelkész. Peat, A Károly kaszárnyás il­letőség hogy áll? Az ezen laktanyá­ban lakó polgári rendű nők illetősége többnyire rovatilag betöltetlen m­aradt. A kérdésre vála­szul adatott, hogy a feleség férjét követi, s a cs. k. katonatisztek, illetősége iránt nem lehet bizo­nyos meghatározás. Pedig úgy tudjuk, hogy az utasítás szerint mindenki, ki egy éven túl Pesten lakott, már ide való honossággal bírónak vé­tetett. Hát a katonai lovakat felír­­t­á­k-e ? Ezen rovat sem töltettetett ki,­ mert fe­leletül a­t nyerték az eljáró ügynökök, hogy a magas cs. kir. közös hadügym­iniszterium 1869. dec. 11-én 8780 II. o. sz­­. kelt rendelettel ki­mondotta, hogy a tisztek saját vagy a katonaság szolgálati lovak iránti számlálás eredményét en­nek elébe terjesszék. Hány számláló­lap romolha­tott el? Mint egyik városrész kimutatásából következtethetni, minden 6-ik számlálólap kár­ba ment. A mely városrész 25000 lelket összeirt­ott 5000 számlálólappal kellett toldást tenni. Jó volt előre szigorún nem számítani egy-egy város­rész portréját. A római püspökök hitvallástétele. Érintettük, hogy a conciliumra összegyűlt fő­papok a második nyilvános ülésben jobb kezüket az evangéliumra téve egy, IV. Pilis által megál­lapított esküformát mondtak el, mely egy egész hitvallást tartalmaz. Politikai tekintetben is fontos lévén tudni, mire esküdtek ő méltóságaik, ime közöljük azt, a mint az 1564. nov. 13-ról kelt „Injunctum no­, bis“ bullában foglaltatik : „Én N. N. -- hiszek minden czikkelyben mely a római szentegyházban divő hitvallási sym­­bolumban foglaltatik, úgy általánosságban, mint részleteiben s erős hittel ahhoz vallom magamat, azaz hiszek . . . (Következik a szent Athanáz-féle hitágazat.) Elfogadom szilárdan és buzgón az apostolok és egyház hagyományait, valamint azoknak egyéb szabályait és tantételeit is. Elfo­gadom a szent irást is azon értelemben, a­mely­ben azt a mi anyaszentegyházunk elfogadta, és elfogadja, melynek egyedül áll jogában a szent irás igaz értelmezése és magyarázata, és sohasem fogom máskép elfogadni és magyaráz­ni, mint csak a szent atyák beható értelmezése szerint. Elismerem, hogy az új szövetségben valóság­gal hét szentség foglaltatik, melyeket az emberi nem javára a mi urunk Jézus Krisztus állapí­tott meg, habár ezek mindegyike nem minden­kinél szükségesek is: a keresztség, a bérmálás, az úrvacsora, a vezeklés, az utolsó kenet, a papi szentség és a házasság; elismerem, hogy e szentségek az isteni kegyet kieszközlik, hogy ezek közt a keresztség, a bérmálás és a papi szentség m­egszentségtelenítés nélkül másodszor nem vehetők foganatba. Ezenfelül elfogadom e sakramentumok ünnepélyes kiosztásánál a ka­­tholikus egyház által megállapított szokásokat. Vallom és elfogadom a trienti szent zsinatnak a halálos vétekre, vezeklésre és kiengesztelésre vonatkozó minden határozatát és nyilatkozatát. Vallom azt is, hogy a szent misében Istennek valóságos engesztelő áldozat nyujtatik eleve­nekért és holtakért, és hogy az úrvacsora szent­ségében igazán, valósággal, anyagilag benne foglaltatik az úr Jézus Krisztus valóságos vére és teste, valamint lelke és istensége is, hogy e cselekménynél az egész kenyéranyag az ur tes­tének anyagává s a bor anyaga, az ur vérévé átváltozik, mely átváltozást a katholikus egyház transsubstantiatiónak nevez. Vallom egyszers­mind, hogy a ki e kettő közül egyikkel él, az az ur egész testével és valóságos szentséggel él. Hiszem szilárdan, hogy tisztitó tűz létezik s hogy az abban gyötrütt lelkek az élők imádságaitól megkönnyebbülnek. Hasonlókép hiszem, hogy a szentek, a­kik a Jézus Krisztussal igazgatjá­k a világot, imádan­­dók és segítségül hivandók, hogy könyörögje­nek érettünk Istenhez. Hiszem, hogy tartozunk az ő ereklyéiket tisztelni.Továbbá hiszem, hogy Jézus Krisztus és az Isten anyja, az örök szt­z és a többi szentek képei megtartandók s hogy azoknak a tartozó tiszteletet megadni kötele­sek vagyunk. De azt is hiszem, hogy a bű­n­­bocsánat jogát az egyház Jézus Krisztust­­ nyerte s hogy e szokás a keresztyénségre a legnagyobb üdv. A római katholikus apostoli anyaszentegyhá­­zat minden egyházak anyjának és urának val­lom. Fogadom és esküszöm a római pápának, szent Péter, az első apostol és Jézus Krisztus he­lyettese utódjának, a valóságos engedelmes­séget. Hasonlóan elfogadom és hiszem szilárdan mindazt, a­mit az egyetemes zsinatok szent té­telei és főleg a szent tridenti zsinat által hatá­­roztatott. Kárhoztatom és elvetem és anathemát mondok minden ellentétes véleményre és minden eretnekségre, melyeket az egyház kárhoztat, el­vetett és kiátkozott. Végül hiszem, vallom és elfogadom az egész igaz catholikus hitet, mely nélkül senkinek sincs üdve! önként vallom e hitet és őszintén csatla­kozom ahoz; egészen és csonkítlanul akarom megérteni és vallani azt életem utolsó lehelletéig, isten segélyével és a mennyiben tőlem függ, meg­tartatom, tanítom és hirdetem alárendelteimnek, a kik felett az őrizet és őrködés hivatalom szoros kötelessége, úgy segélyen Isten és a Szent Evangelium. Bonaparte Péter által tett leírás megegyezik a „Constitutiones“ táviratilag közölt leírásával, azon egy körülmény kivételével, hogy a hg a zsebéből revolvert húzott ki. A „Marseillaise“ (Rochefort lapja) az ese­ményt a következőleg adja elő: Fonvielle és Noir jan. 10-én 1 órakor délben, mint Pascal Grousset segédei a hghez mentek, hogy bizonyos czikkekről számot adjon. A hg kérdé, hogy Rochefort küldé-e őket. A ta­núk azt felelték, hogy ők más ügyben jönek. A hg kérdé továbbá, hogy Rocheforttal solidaritás­­ban vannak-e. Noir azt felelé, hogy mi bará­tainkkal solidaritásban vagyunk. A hg azonnal egy lépést előre tett és kihívás nélkül N­ornak egy pofont adott, és egyszersmind zsebéből egy hat töltésű revolvert vont ki és egész közelről Noirra lőtt, ki leesett. Fonvielle egy pisztolyt vont ki zsebéből, hogy magát védelmezze, s mi­dőn látta alig, hogy ő fegyverkezt­e van, vissza­vonult, az ajtó elé állott és Fonv­etlere lőtt, s midőn ez azonnal kiment, még kapott egy máso­dik lövést, mely felső ruháján átment.­­ A „Journal officiel“ közli január 11-én azon rendeletet,mely az illetékes törvényszéket a Haute Cour de justicet egybehívja, hogy a Bo­­naparte Péter herczegre sulyosodó gyilkosság felett ítéljen. A hivatalos lap constatálja, hogy Oilivier a herczeg elfogatását elrendelé, de ez az elfogatást megelőzte és már 5 órakor magát fog­lyul adta az autenili rendőrbiztosnak.Haladékta­­lanul a Conciergeriebe vitetett.­­ A törvényhozó testben Montpayrout interpellatiót tett a Bonaparte család tagjainak a közönséges jog alá rendelése iránt. Rochefort kérdi ha váljon szándékszik-e az igazságügyminiszer a nép egyik gyermekének egy her­c­zog által való meggyilkoltatására vo­natkozó ez interpellatiót visszautasítani. A Bo­­naparte családot a Borgiakhoz hasonlítja. Elnök Rochefortot rendre utasítja. Oilivier mondja: „Mi az igazság és a jog vagyunk. — A kormány, melyet ön gúnyol, csak azt kéri, hogy hallgassa meg, az nem fogja önt gúnyolni. Ha Rochefort jobban értené a jogosságot, nem vá­dolna ily módon egy vádlottat. Bonaparte Péter herczeg a közönséges juryt kérte, de a törvény­­szövegének határozott szavainál fogva, a Haute cour de Justicet kell egybehívni. Meg fogjuk később vizsgálni, ha váljon a tör­vényben változtatások szükségesek-e, ha váljon a kivételes bíróságokat el kell e törölni, talán az ön véleményén fogunk lenni.Tiltakozom azon szavak ellen, mintha a bírákban a méltóság és függetlenség hiányoznék. A Haute cour de Jus­tice biztosítékokat nyújt a részrehajlatlan íté­letre nézve. A magas egyéniség által elkövetett bűn alkalmul fog szolgálni bebizonyítani, hogy az ország igazságszolgáltatása alól senki se sza­badul. Sajnálom a nép felizgattatását a véres képek által. Mi félelem nélkül tekintjük azt, mi a jog és igazság vagyunk és ha önök kénysze­rűnek a hatalom fogunk lenni.“ (Zajos tetszés.) Raspail nehány szavára ez episod bevég­ződik. — A mi a fiatal áldozatot Noir Victort illeti — ez csak harczi neve, valódi neve : Sala­mon. 22—23 éves fiatal journalista volt, hercu­­lesi nagysággal, irt sok apró lapban, melyek Pártban, mint a gomba nőnek. 18—19 év. korá­ban Girardinnál megjelent és ajánlkozott a Li­­berté munka­társául s midőn ez kérdé, hogy mit tett eddig,mondá : „Ha nem akar az is jó­ vállat vonitott s tovább mene. Különben határozott te­hetsége volt és fiatalsága daczára, zivataros élete volt. Néhány év előtt Stamk­owski gróffal ki Stauics név alatt volt journalista Párisban — egy rencontre-ja volt. A kormány Rochefort el­len egy guerilla harerot folytatott és mint en­nek hősét korbácsolta meg Noir őt a Madrid ká­véház előtt. Következménye párbaj volt. Noir a fiatal democraták közt nagy szerepet játszott és a „Satan“-ban czikkei feltűnést okoztak. Bonaparte Péter és áldozata. A Bonaparte-scandalumhoz a köv­­adatok já­rulnak . A belü­gyminister mihelyt Pietri rend­őrfőnök által az Autenilben történt gyilkosság­ról értesült, azonnal az igazságügyminiszerhez ment,hol a főügyész Grandperret is jelen volt.Bo­­naparte hg elfogatási parancsa haladéktalanul minden határállomásra sürgönyöztetett, ha törté­netesen a hg külföldre akarna menni.Az auteuili eseményről különböző versiók forognak fel. A Oulivierről a „Rappel.“ A „Rappel“ben Hugo egyik fia terjedelmes czikket közöl Oilivier ellen, leirván annak po­litikai pályáját. E sok frasiasal telt czikkből felemlítünk egynéhány érdekes adatot. Oilivier 1860-ban Picarddal, Favré-al, Darimonnal hatá­rozott ellenzéki volt, megtámadta a közbizton­ságról szóló törvényt és az olasz expeditiótól megvonta a szentesítést, habár Ausztria zsarnok­ságát megveté — megvonta egy oly kormány­tól „melyben neki bizalma ninc­s.“ Első november 24-e, Morny — az államcsíny ellenjegyzője — ki eddig soha se szóllott Olli­­vierhez, ezt, kérdé tőle „megvan-e elégedve,“ és az egykori republicans nem mert nemmel vála­szolni, hanem ezt mondá : „Igen, meg vagyok elégedve.“ Ez az első közeledés. Ugyan ez év septemberében éri a gyász Olliviert és Skóciából egy levelet kap, melyben: „legrokonszenvesebb és legodaadóbb rokonszenveket fejezi ki“ — Morny s ettől kezdve Olivier előtt „a becsüle­tes emberek minta képe jön.“ 1863-ban mint ellenzéki választatott meg. A kormány előterjeszté 1864-ben az egyesülési törvényt és Oilivier, Morny támogatása folytán előadóvá lön, s védte ama törvényt, mely az aubini és ricamariei mészárlásokra vezetett. Morny meghal. 1865. mártiusban, a 42 módosí­tása elvetésével a többség feliratára szavaz Oi­livier. De Roncher uralkodott és így Oilivier csak a császárnő által a gyermekekre alkalmazandó cellás rendszer megvizsgálására kiküldött bi­zottmányban fogadhatott el egy helyet a császár­né kértére. Jo Mexico — Sadova, s a többi „fe­kete pont“. 1866. december 21-én kezdé meg Walewski az alkudozást, — mely Morny halála óta félbe szakadt.— 1867. jan. 10-én Oilivier Napóleonnál volt — de nyakas lehetett, mert más­nap ezt a levelet kapta . „Higgye meg,hogy a­mi engem visszatart, nem a bizonytalanság, sem előjogaimhoz való hiú ragaszkodás, hanem azon félelem, hogy elvesztem azon eszközöket, melyekkel e sok különböző szenvedélytől zavart országban az erkölcsi rendet, a szabadság lénye­ges alapját visszaállíthatom.“ A többit tudjuk. 1848-ban volt Oilivier a köztársaság biztosa Marseilleben s ekkor a következő kiáltványt bo­­csátá ki: „Franczia köztársaság. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Kiáltvány. A királyság nem létezik többé. Páris népe kezének egy moz­dulatával összetörte azon koronát, melyet 18 év előtt esztelenül az Orleans családnak adott.A köztársaságot egész Francziaországban azon ha­zafias hymnus dallama mellett kiálták ki, mely Napoleon.“ DélFrancziaország nagy városának nevét szente­­sité. A három szinü lobogó, melyet atyáink Euró­pa minden fővárosában feltűztek, a nép által a franczia köztársaság jelvényéül fogadtatott el. Midőn emlékeztet a múlt dicsőségeire, jósolja a jövőjét is. Nép fiai! A forradalom általatok és érte­tek történt. Ismerjük szenvedéseiteket és resig­­natiótok bátorságát. A köztársaság reátok nézve előre látó anya lett. De midőn visszaállítjuk elé­­vülh­etlen jogaitokat,mi nem akarunk minden főt hajthatlan járom alá hajtani. Csak nevelni akar­juk e nagy családot és némelyek boldogságát mindenki boldogságával akarjuk nevelni. Ne legyetek türelmetlenek! A nagy dolgok lassan teljesülnek. Semmiféle reactionarius re­ménynek helye nincs ! Az egész nemzet fennál­­va és fegyverkezve, inkább a romok alá fog te­metkezni, mint­sem hogy bármi alakban meg­engedje a királyság vissza­állítását, mely háromszorosan h­űi­telen kötelességeihez. Marseille 1848. mártius 1-én. A kormány biztosa Emile Oilivier. A „január 19“ czím­ű művében Oilivier magát Benjamin Constanthoz hasonlítja — a Rappel nevű bánja, legyen hasonló, csak hogy a parla­mentáris császárság is tartson csak 100 napig. Monograph­iák Magyarország egyes vár­megyei s városai monographiája körül következő mozgalmakról van tudomásunk. 1. A székelyföldről b. Orbán Balás, Udvarhely-Csik-Háromszék leírását már kiadta; Marosszéké ugyancsak tőle, és külön, Benkő Ká­­rolytól, jelenleg sajtó alatt van. 2. Békésmegye történetét s egyes köz­ségei leírását Isaán Lajos, minap adta ki; a má­sodik kötet, mely az okmánytárt tartalmazza, sajtó alatt van. 3. A J­á­s­z-K­u­n kerületekről, Gyárfás Ist­ván müvének I. kötete sajtó alatt van. Mind Haán, mind Gyárfás müvéből az illető hatóság a községi iskolák számára 2—200 példányt ren­deltek meg. 4. Ungmegye monographiájára ketten is hirdettek előfizetést. Horvát János megyei le­véltárnok, és dorogi Mészáros Károly. 5. Hontmegye történetét Hőke Lajos, azon vármegye levéltárába tette le; előfizetés ut­­jáni kiadása a megyei főispán ellenkezése miatt meg nem történhetik, holott a mű­ életrevalósága a belőle már világot látott húsz mutatványcikknél fogva be van bizonyítva. 6. Á­rvamegye monographiája, néhai Szontag Dánieltől, a magyar akadémia levéltá­rába tétetett le. 7. Barsmegye tüzetes leírásával: Botka Tivadar, 8. Beregével: Lehoczky Tivadar, 9. Mosonéval: Sztahovics Rémig, 10. 11. Sopron- és V­a­s m­e­g­y­é­­­v­e­l: Nagy Imre, 12. Veszprémével: Véghelyi Dezső foglalkozik. 13. Győrmegyének Ráth Károly ha­lálával árván maradt leírása, remélhetőleg párto­lója folytatóra talál. Újabb Kubinyi Ferencz, Hontvármegye Árpád s Anjou-kon történetéhez gyűjt okmányokat. 14. Székes-Fehérvármegye: 1000 forintot, 15. T­e­m­e­s: 300 arany, 16. Zalavármegye: 3000 forint ju­talmat tűzött ki a megye okmányokkal támoga­tott története megírására. A királyi városok közül: 1. Kecskemét történetét, okmányokba­n Hornyik János, már öt kötetben adta. 2. B­u­d­á­é­t, Rupp János adta. 3. Korponáét, néhai Nisnyánszki lati­nul, az élő Libertini Kálmán magyarul irta meg; néhai Cseri József, a Tudományos Értekezőben, és a­ Győri Régészeti füzetekben, 1660-ig adta ki. 4. Kolozsvár történetét, ezer forinttal jutalmazva, Jakab Elek irta meg; de a mit, mert a nyomatási költségek 10,000 ftot haladnának, mostanában aligha fog világot látni. 5. S­z­e­g­e­d városa története leírása, mely­re két év előtt ezer forint dij volt kitűzve, a na­pokban adatott bírálat alá. 6. Debreczen városa történetéhez Szücs István fogott. . A fentebbiekben nem érintett monographia, vállalatokról szívesen fogadnánk értesítést. Bestváros kir.gyűlése jan. 12-én. A Gamperl polgármester elnöklete alatt igen gyé­ren látogatott közgyűlésen Barna főjegyző be­mutatja a múlt ülés által kiküldött 5 tagú bi­zottság munkálatát a kormányhoz benyújtandó petitio tárgyában, a köztörvényhatóságok rende­zését illetőleg. A felolvasott kérelem egész ter­jedelmében elfogadtatott. Elhatározta­tik, hogy ezentúl a téli hónapok­ban ne mint eddig d. u. 4, hanem 3 órakor kez­dődjenek a közgyűlések. Olvastatott király ő Felsége köszönő vá­lasza a pesti közönség újévi üdvözletére, éljen­zéssel fogadtatott. Az újpesti kikötő szigetnek vízvezetéki czé­­lokra való megszerzése iránt jelent a bizottmány; főpolgármester megbizatik e tárgyban magát a kormánynyal érintkezésbe tenni. Az állatkerti társulattal kötött szerződés, egy az állatkertben felállítandó halastó tárgyában, elfogadtatván, felterjesztetik a keresk.­minisz­tériumhoz. A Rudolf rakpart szépítése szempontjából, a 6-dik sz­ámú házhoz egy előszökelléket indítvá­nyoz a tanács, elfogadtatott. Tanácsi előterjesztés a lipót-utczai sörház lak­tanyai telken emelendő városház építése iránt, melyet a drágán tartott bérházak­­ azon anomá­lia, hogy számos közigazgatási hivatal számára a folyosót kellett helyiségül berendezni, igen szükségessé tesz. Elhatároztatik, hogy 15 nap alatt legyen meg a concursus a ház lebontására; a concursus elkészítésére egy 14 tagú bizottmány küldetett ki. Thaisz indítványozza, hogy az ú. n. Lloyd épület alatt levő üveghódé, miután nem csak a rondaságnak nyújt alkalmat, hanem a közleke­désnek is roppant hátrányára van, rontassék le. Miután e tárgyban még 1866-ban történt volt intézkedés, kiküldetik egy bizottság, hogy meg­tekintve az ac­ó aktákat,adjon erről véleményes jelentést. Konrád egykori polgármester ismeretes aján­lata, hogy ha a város ellenében támasztott kö­vetelésétől eláll, magán utón kész bizonyos A „HON“ magántársü­rgn­nyei. MÜNCHEN, jan.­­12. A képviselők kamarájában ma volt az elnökválasztás. Weiss (ultramontan) 78 szóval első-, és gróf Leinsheim ugyanannyi szóval, má­sodelnökké választatott. Barth (szabadel­­vű) csak 55 szavazatot kapott. A megvá­lasztott titkárok is az ultramontán párt­nak hívei. PÁRIS, jan. 12. A mai „Figaro“ je­lenti: Tegnap este Choysiban nyilvános gyülekezés volt, mely az elnöklő Passe­­duet által tartott beszéd következtében feloszlattatok. A szétoszlásnál Rochefort megjelenvén, dicsérte a tömeget s felszó­­litá, hogy holnap d. u. 2 órakor jelenjen meg Neuillyben, Noir Viktor temetésére. Rochefort igy szólt végül: El ne mulasz­­szátok megjelenni a találkozásnál, mely remélhetőleg a democratia jövője felett dönteni fog. — A rend nem zavartatott meg. FIUME, jan. 12. A regnicolaris kül­döttek jelentése a ma tartott congregati­­óban olvastatott fel. — A közönség igen nagy számmal jelent meg. A jelentésből kitűnik, hogy a horvát küldöttek elfogad­­hatlan kivánatai visszautasíttattak, minek folytán ezek letevék megbízásukat, így hát a tárgyalások félben szakadtak. Fiu­­mének magyar országgyűlési követei a parlamentnek azt fogják javasolni, hogy a magyar kormány közvetlenül vegye át Fiume kormányzatát. A congregatió egy­hangú tetszését nyilvánítá a küldöttek el­járása iránt, egyetért műveletükkel, s a Horvátországtól való tökéletes elválasz­tást fogja kérelmezni. CATTARO, jan. 12. A knezeik által már előbb tett igéreteiket teljesítendők, tegnap mintegy 300 crivosd­ai jelent meg­­. Rodich altábornagynál, hogy bűnbánásukat és meghódolásukat kifejez­­ték, a legfelsőbb kegyelmet kérjék, és hogy ő Felsége iránti régi hűségük felől újólag biztosítsanak. A fegyverlerakás iránti felhívást azonnal, minden ellen­mondás nélkül teljesiték. Miután Rodich ab­bvagy közelebbi maguk viselete miatt keményen megdorgálta őket, s beható oktatást adott nekik a jövőre, — tudtukra adá a legfelsőbb kegyelmet, és megenge­­dé nekik, hogy a fegyvereket személyes biztonságukra ismét felvehessék, — mire ő felségére mondott lelkesült, és határta­lan „zsiv­ó“ kiáltás és háromszoros üdv­lövés következett. Most még csak Pobori pacificatioja van hátra. PÁRIS, jan. 12. A „Patrie“ jelenti, hogy a kormány belátta annak méltá­nyosságát, miszerint a szemes életneműek időleges behozatalának megengedése iránt fennálló szabályok alkalmazása megszün­tetendő , a végleges határozat előtt azon­ban bevárja a kamara tanácskozásainak eredményét a vám­igazgatás iránt. PÁRIS, jan. 12. Az „Agenee Havasi­nak jelentik Rómából f. hó 11-ről: Ultra­­montan körökben aziránt biztosítnak hogy a pápa csalhatlansága iránti kér-­­vény — ide nem értve a spanyol püspö­köket — számos aláírással van ellátva. Néhány püspöknek az organicus zsinat elleni kérvénye nem vezetett eredmény­re. A magyar királyné ő felsége a köze­lebbi héten utazik el Rómából. MADRID, jan. 11. A cortes mai ülé­sében Prim bemutatj­a az új minisztériu­mot, és kinyilatkoztató, hogy most már békében lehetent az uralkodó kérdésé­vel foglalkozni. Rivero annak szükségét hangsúlyozza, hogy a kibékülés és az alkotmányozó cortes fentartassék. Zorilla és Martos kinyilatkoztatják, hogy a mi­nisztériumot pártolni fogják. Figuerolas kárhoztatja azon tényt, hogy a miniszte­rek a gerial­óg részérőli visszautasítás daczára is megmaradtak. PÁRIS, jan. 12. Valószínű­nek tartják, hogy a törvényhozó­ test meg fogja en­gedni Rochefort perbefogatásét, összeget pesti közczélokra adni, a jogügyi bizott­mánynak kiadatott. Törvényszéki csarnok. Jan. 11. Elnök: Pajor Titus , közvádló Fren­­reisz István. G. J. és L. J. rosz­hírben álló csavargók ta­lálkoztak egy pálinka mérésben, és hörpentgetés közben értekeztek egy­mással, mint lehetne va­lami könnyű módon pénzhez jutni. A kölcsönö­sen tett indítványok tüzetes megfontolása után L. J. disznólopás iránti terve jen elfogadva, és minden részleteiben megállapítva, mit rögtön tettek követtek. Elmentek a lóversenytér melletti szállások­hoz, ott egynek deszkakerítését feltörték, és 4 hízott disznót elhajtottak. Útközben egyik disz­nó elmaradt a többi hármat pedig Harasztiba hajtották, és ott 3 embernek eladták. De végze­tük mindkettőt az igazságszolgáltatásnak adta át, a disznókat pedig a tulajdonos birtokába visszajuttatá. Egy pásztor a disznókat gyanúba vette és e gyanú a dolog nyomára vezetett. A két vádló indítványára első vádlott 9 havi börtönre, L. J. pedig tekintettel megrovott elő­életére, másfél évi börtönre ítéltetett, miben azok megnyugodtak ; a disznók megverői meg­büntetésük iránt az ügyiratok Pest megye tör­vényszékéhez, mint illetékes hatósághoz átté­tettek.

Next