A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-14 / 10. szám
10. szám. Vill. évfolyam \% ' fy/6,mAvy... Reg ekiadás. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint Előfizetési drj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 8 hónapra.............................5 „ 60 „ (5 hónapra............................11 , — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ..... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1870. Péntek, jan. 14. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 8 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. ■—• Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. HJ4F1* Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 13. Politikánk és államgazdászatunk tarthatlansága. Pest, jan. 12-én. Ha szégyenkedés nélkül a nemzeti fejlődés csak egy olyan mozzanatára mutathatnánk, mely a nyugati nemzetek akár anyagi jólétének, akár politikai előhaladásának vagy mivelődési fejlődésének egyenlő magasságú fokát jelelné, roppant hátramaradásunk, mondhatnék politikai és erkölcsi hátraesésünk miatt nem aggódnánk. Nincs ország, mely a múlt évben a haladásnak nem adta volna jeleit. Csak Magyarország és a pápa birodalma tesznek kivételt, de az utóbbi legalább nem dicsekszik politikai, nemzetgazdasági és kultúrái vívmányokkal, miután kormánya őt földi szegénységéért mennyei kincsekkel vigasztatja. Ami más nemzeteket a tétlenségből felrázza, nálunk a munkásság lényeges tényezőit elzsibbasztja. A világ történelmében a suezi csatorna megnyitása a tudományos előhaladásnak és az ipar óriási fejlődésének oly korszaka, mely egész világrészeket ipar- és kereskedelmi mozgalomba hoz. Élénk ipari tevékenység ébred mindenütt; lázas mozgást találunk maga Oroszország gyáraiban is, míg Magyarországban épen a suezi csatorna megnyitásával keletkezett gyáraink bukása találkozik. Kormányunknak a keleti utazás költségeinek fedezésére volt gondja, és örömmel szavazta azt meg az országgyűlés. Míg mi örvendtünk a keleti útnak, elmulasztottunk gondoskodni, hogy Magyarország ipara és kereskedelme legegyenesebben juthasson Egyiptom partjaihoz, de gondoskodtak másutt, hogy Magyarországot azon szomszédai, kiket Magyarország fekvése a transito-kereskedésre utal, mellőzzék. Míg a múlt év az egyetemes történelemben az emberi ész diadalai által tiszta fényben fog ragyogni, Magyarország históriájában roppant pangást és hátramaradást, ferde közgazdászatot, czim és hivatal-kórságot , kormányi szolgapolitikát, ultramontán esztelenségeket fog feljegyezni a magyar kormány Cliója. A nyugati államokban, sőt ,Oroszhonban is a hatodik nagy hatalom a sajtó, és közvélemény megszületése által, nem kevés fáradsággal ádáz megpróbáltatások közben végre oda ért, hogy hatalmát nem csak megéreztette, hanem a népek erőszakoskodó pásztorait kapitulatióra is kényszerítette, kénytelenek voltak elismerni, hogy van valami, ami reájuk nézve félelmesebb és hatalmasabb, mint a forradalom és a tömegek erőszaka. Csak a magyar kormány az, mely még közvádlói kísértetekben hisz, melyekkel a közlelkiismeretet elnémulásra ijesztheti. Valamint az úgynevezett reformokban minden lomot, melyet másutt elhánynak , becses anyagnak elfogad, úgy a sajtó ellen is mindazon kopott fegyvert veszi fel, mely minden országban, ahol használták, hatástalannak, sőt épen azok ellen, kik használták, halálosnak találtatott. Mit mondjunk államgazdászatunkról? Mi sem Lónyay úr tudományát, sem pénzügyéri ügyességét, sem magyar jellegű hazafiságát e hazafiatlan osztrák világban nem kicsinyeljük, sőt úgy véljük a függöny megötti dolgokat képzelhetni, hogy ha ő a minisztériumból kilép, az egész miniszteri alkotmány utána dől. De azért, vagy ha úgy tetszik, már azért sem hallgathatjuk el az igazságot. Ha az egyesült éjszakamerikai államok speciális megbízottjának évi előterjesztését, melyet az államjövedelemről a kongressushoz intézett, Lónyay pénzügyér úr az állam vagyonáról szóló és két vastag kötetben őfelségéhez írett előterjesztését a jelen évre készített és megolvasatlanul már indemnityvel is ellátott államköltségvetésével összehasonlítjuk , meg kell győződnünk, hogy államgazdászatunkat örvény fenyegeti. Nem az óriási számok különbségében keressük az összehasonlítást, hanem a közgazdászati elvekben , az adórendszerben. Míg mi úgy gazdálkodunk, hogy adónk nő és adósságaink szaporodnak, az egyesült államok köztársasága leszállítja a vámtariffát, kevesbíti az adót és törleszti az adósságát, mellette pedig az atlanti tengertől a csendes óczeánig megnyitott vaspálya bevégzése után folytatja vasúti hálózatát minden irányban. Csak pár számot idézünk a financz-politika megértésére. A lefolyt év jövedelme 49,453,148 dollárral haladta meg a kiadást; a háború bevégeztétől ez évig a jövedelem 258,938,508 dollár többletet mutat. Az 1865-dik évi September óta, mikort. i. az államadósság maximumát elérte, 304,129,836 dollárral megkevesedett törlesztés által. Ez pedig nem az adók felemelésével eszközöltetik, mert időről időre a különböző taksák évenkint 200 millióval lejebb szállíttattak. Ellenben hogy gazdálkodunk mi?Nem törlesztjük az adósságot, melyet ugyan nem mi csináltunk, hanem erszényünk megtapogatása nélkül elfogadtunk és szaporítunk; nem is kevesbítjük az adót, hanem növeljük úgy, hogy államgazdászatunk mindenben magángazdálkodásunkhoz hasonlít, mely a tőke fogyasztásában remekel. Soha sincs a szükséglet és jövedelem közt súlyegyen, és fájdalom mindaddig nem is lesz, míg azon abnorm állapotból ki nem menekülünk, melyben nem az a feladas, hogy mily után könynyíttessenek meg az ország terhei, és hogy biztosíttassanak jövedelemforrásai. Az államgazdászok az adóban, különösen pedig a progressív jövedelemadóban a pénzforgalomnak, következőleg a nemzeti munkásságnak egy hatalmas eszközét látják, mely a nemzeti élet mozgalmait a stagnatio veszélyeitől megóvja. De az osztrák által inaugurált finánczpolitikánál fogva, mely nálunk is már rendszerré válik, az adó nem pénzforgalmat, hanem pangást idéz elő. Az államgazdászattal ellenkező eljárás, ellenkező eredményre is vezet, mert míg más országokban a befolyt adó számtalan kis erecskén a nemzeti test minden munkás, életképes részeibe visszaszivárog, a magyar adó, államkamat, külképviselet, hads tengerészeti, kereskedelem- s bankügyi költségek fejében szünet nélkül a külföldre kifoly, és a pénzforgalmi súlyegyen csakis akkor tér vissza rövid időre, ha egy évtized alatt egy pár jó év a magyar termények kivitelének kedvez. Hát ha a jobboldali állambölcsesség az országot még oly hivatalnokokkal megáldja, kik az ügyes magyarországi mesterembereket még arra sem tartják képeseknek, hogy tartós s egyszerű magyar gyári kelméből a honvédeket bírják felszerelni, a szekerészetet s intendaturát zsákkal vagy a bakát inggel ellátni; és ha végre még arra sem bírunk felbátorodni, hogy a nemzetet a bécsi bank váltóquptájától emancipáljuk, még Cresus kincseivel sem fogjuk a pénzforgalmi súlyegyént elérni és a nemzetet a bukástól megóvni. L u d v i g b. A baloldali kör pénteken f. hó 14 -én d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. TARCZA: Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. ELSŐ KÖTET. Második rész. Mikor már nem fér el az ember a földön. (Folytatás.) De hát mi az, egy komoly, egy tudományosan képzett embernek az agyában ? Ez a minden rendszeren keresztül-kasul száguldó phoenomen ? Mi a neve ennek az új vegytani szüleménynek, ami a számításon túl eredményül ? Szerelem ? Az nem lehet. Az a bölcsek definitiója szerint két ellentétnek rokonszenve, a mikrokosmosz középponti napja, mely életre melegít , stb. Tulajdonképen a bölcsek maguk sem tudják, hogy micsoda ? De ahoz két lélek találkozása kell hogy szerelem legyen. Tehát állati ösztön? Akkor ki venné figyelembe? A bölcs parancsol ösztöneinek, nem azok ő neki. Kiokoskodta végre. Egészen szabályos és neutrális érzelem az, minden kábító sublimátum, s minden corrosio praecipitatum nélkül. A szánalom érzete az. Szánalom egy szegény fiatal gyermek iránt, ki apa anya nélkül maradt, s kinek még a mellett egy szegény nyomorék testvért is kell tanani,a kit nem enged házról-házra koldulni, hanem haza hordja neki falatja felét; drága orvosságot vesz neki a patikában s maga száraz kenyeret és fűzfa almát ebédel mellette; és mégis jó kedve van, és erkölcsös, becsületes, még hátra sem tekintget. Oh bizonyára Iván egészen megnyugtatta magát a felől, hogy mikor e szénlepte nájász-arczot meglátta, a szánalom mozdult meg szivében, s mikor etérden felül felleplezett nymphai lábszárakra tekintett, nem jutott eszébe más, mint az, hogy milyen kár e gyönge lábaknak a durva szénporondot járni. Föltette magában, hogy ez egészen emberbaráti érzelmet nem fogja magától elutasítani, sőt azt engedi következetességre fejlődni. A metaphysica szerint a jótékonyság, a szánalom és a hála rokonérzelem a szerelemmel és a gyönyörrel, de épen azért, mert rokon , vele nem azonos, valamint nem azonos a testvérek közti szeretet a hitvesek közti szeretettel. Valóban egészen más dolog szegény árva parasztleányokkal jól tenni, mint beléjük szeretni. A következő szombaton este, mikor a munkások eljöttek hetibérüket kivenni a gazdától, ki maga volt a pénztárnok is, Evila legutolsónak maradt, úgy illett, mert ő volt a legfiatalabb. A kis lakháznak volt egy nyitott folyosója, arra volt kitéve egy testetlen asztal, amelyre Iván le szokta számlálni a munkások bérét, beírva egy nagy vonalazott könyvbe, ki mennyit dolgozott s mi jár neki érte. Evita is odalépett az asztalhoz. Egy pár társnéja, kivel együtt szokott hazamenni, ott várt rá a kapuban. A leány most is úgy volt öltözve, mint egész héten , csupán a piros szoknya nem volt feltűrve a végzett munka után. Arcza most is poros volt a széntől. Mikor oda állt a leány az asztalhoz, Iván a jótékony nagylelkűség philosophi nyugalmával monda neki : — Gyermekem. Én elhatároztam magamban, hogy neked ezentúl kétszeres napi bért fogok adni. — Miért? kérdezé a leány,s azokat a nagy fellegbontó szemeket bámulva emelte fel rá. — Azért, mert hallom, hogy egy nyomorék testvéred is van, akit te napi keresményedből tartasz; alig marad, amiből ruházkodjál. Tudom, hogy becsületes, jó erkölcsű leány vagy. Én azokat szeretem megjutalmazni, akik jól viselik magukat. Mától fogva kétszeres napi bért kapsz. — De én nem veszem azt el. Felelé rá a leány. Most Ivánon volt a bámulás sora. — Miért nem ? — Azért, mert ha ön énnekem több bért ad mint a társnéimnak,minden ember azt fogja mondani, hogy én önnek szeretője vagyok, s akkor én meg nem maradhatok a telepen a társnéimnak a boszantásaitól. Iván egészen meg volt zavarva e naiv, természetes, egyszerű és merész felelet által. Semmi mondanivaló sem jutott eszébe tovább. Kifizette a leánynak a rendes heti járandóságát. Az egész közönyösen összehajtotta a forintos bankjegyeket, s ott az ő szeme láttára, legkisebb sejtelme nélkül a kaczérságnak, kétfelé nyitá keblén a ruháját s oda bedugta a pénzt az inge alá. Azután jóéjszakát kívánt, bókot csinált és elment. Iván szédelegve tért vissza szobájába. Ezt a kedélyállapotot még nem ismerte. Sokat olvasott, a világban is járt eleget, asszonyt is látott sokat, de azt, amibe most jutott, nem bírta magának megmagyarázni. „Nem szeretné, ha azt hinnék felőle, hogy szeretem ! Fél, hogy akkor nem maradhatna meg a telepen. Tehát fogalma sincs még róla, hogy egy „urnak“ a szeretője nem hord többé talicskán kőszenet a telepre. Azt sem tudja, hogy mi az a „szeretőnek lenni“. Hanem azt tudja, hogy attól őrizkedni kell. — Mily komolyan beszélt, és hogy mosolygott hozzá! Sem arról nem volt tudomása, hogy mosolyog, sem arról, hogy komolyan beszél. Egy vadember — az angyal stádiumában.“ „Azt már tudja, hogy szép, de azt még nem tudja, hogy ez a szépség mit ér? Beszél olyan dologról, amit sejteni erény, de már tudni bűn.“ „Mennyivel különböző a többi némberektől ! Selyemben és mezítlábjáróktól egyformán.“ „És a mellett valóságos mintaképe a bibliai Évának. Nem a milyennek azt az archaeologok összerakják, hanem ahogy azt a költők legnagyobbika, Mózes, képzelmében megteremté. Az az Éva, a ki még nem tudja, hogy a mezítelenségért pirulni kell,a szépség typusa vadon, őseredetiségében, mosdatlanul. A ki még hajába nem rak szalagot, nyakára kagylót. A ki még a paradicsomban gyanútlanul jár kel, s a kígyóval játszik. A ki tökéletes asszony egy férfival szemben, de még egészen gyermek önmaga előtt, s már iszanyai szeretetté fejlődött egy nyomorék testvér irányában. Termete plastikai minta,arcza tele lélekkel, szemei varázslók, hangja érzelemgazdag — és kezében a targoncza nyele, lelkében a mindennapi kenyérkereset gondja; arczán a munka fekete rozsdája és dalaiban útféli ostobaságok.“ „Milyen kár érte!“ És azután azt is utána gondolá : „Milyen kár másnak !“ ! (Folytatása következik.) Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva. A „pesti népkör“ helyiségeiben (Liputcza 9. sz.) jövő vasárnap január hó 16-dikán, d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlés tartatik. A kör t. tagjai keretnek, minél számosabban megjelenni. A tanácskozás tárgya : a pestvárosi képviselőtestület restauratiója. Az id. válaztmány nevében : Horn Ede, hely. elnök. Adakozás. A honvédmenházra szerkesztőségünkhöz beküldtek : Lövey Klára Kendi Lénáról . . 5 szot. Schweighofer M. S. és fiai ... 2 „ Tolcsvai Nagy Gedeon Pestről . . 50 „ Tolcsvai Nagy Gedeon ur továbbá írásban felajánlott 1871-től kezdve, mig az adományozó él, minden évben január hóban fizetendő 20 forintot. Ugyancsak Tolcsvai Nagy Gedeon ur adományozott: Batthyány Lajos szobrára . . . 40 Az aradi vértanuk szobrára . . . 40 Az árvíz által károsultaknak . . . 40 A közös honvédsirra..................... 10 Böszörményi László emlékére . . 10 Dalmatia hódol. Cattaroból jan.12-éről jelenti egy távirat. Tegnap - előbbeni ígérethez képest - 300 krivoscianus jelent meg. Rodich altábornagy előtt, hogy felkelésük miatt legmélyebb megbánásukat és meghódolásukat jelentsék ki, kérvén egyszersmind ő felsége kegyelmét, és hogy megújítsák az ő felsége iránti rendületlen hűségüket, azon követelést,hogy fegyvereiket tegyék le, azonnal s minden ellenmondás nélkül teljesítették. Rodich altba. erre megrovó beszédet intézett hozzájuk, tanácsokat adott nekik jövő magatartásukra nézve, ezután kijelenté ő felsége kegyelmi tényét, az általátos amnestiát. Végül megengedte nekik hogy fegyvereiket saját biztonságuk miatt visszavehessék. Lelkesült végnélküli zsivor felségére következett erre,— és általános háromszoros üdvlövés. — Még csak P o b ori meghódolása van hátra. (Fox.) Bécs, jan. 12. Mondanom sem kell, hogy a nap eseménye a mai “„Wiener Zig“-ban közzé tett két miniszteri programm. A majoritás szorosan ragaszkodik a Reichsrath többségének nézetéhez, a minoritás az oppositivéhoz. Vagyis az egyik a német, a másik a szláv elemet képviseli. Hogy ő felsége melyik részre fog már most hajolni, azt gyanítni lehet. Az utolsó napokban mindkét párt roppant nagy erőlködést fejtett ki. S nem lehet tagadni, a minoritás némi hódításokat tett, úgy a képviselők, mint az urak házában. De még koránt sincs az egalitás pontján. Az „öt miniszter“ még mindig bír egyharmad fölénynyel. S ez egyharmad fölény fogja, azt hiszszük, ő felségét a „három miniszter“ lemondásának elfogadására bírni. Tehát ismét csak „adieu comte Taaffe.“ Apropos Taaffe ! Taaffe a tegnapi minisztertanácsban ugyancsak kikelt Giskra ellen, ki azonban férfiasan megfelelt neki. Személyességekre is fordult a dolog. Amelynek alapján pláne azt híresztelték, hogy a két miniszter megverekszik. No meg csak ez hiányzik. Több oldalról létetett azon kísérlet, gr. Beustot a miniszterconflictusba belekeverni. Különösen a „Neue freie Presse“ lovagol e thémán, alighanem azért, mivel a külügyminisztériumból most nem subventionálják. Ezen állításoknak azonban, kijelentjük, nincs semmi alapja. Az államkanczellár nagy óvatosan visszatartja magát minden beavatkozástól. Esze ágában sincs, állását mindenféle veszélyeknek kitenni. Különben is van neki most elég dolga. III. Napóleon átmenetével a személyes kormányból a constitutionalitásba, az egész franczia politika megváltozott. Az Olaszországgali viszonyok meghűltek. A khedive protegáltatik. Poroszországgal szemben pedig igen erős állás vezetett. Mint tudva van, a badeni nagybőség azon a ponton volt, hogy az északnémet szövetségbe belépjen. Benedetti körülbelől már meg volt a tervnek nyerve. Daru azonban igen komoly sürgönyöket bocsátott Berlinbe. Benedetti ennek folytán leköszönt. S. Beyer tb., badeni hadügyér, visszatért szép csendesen Karlsruhéba. — Ez rövid története a prágai béke V-ik pontja emlegetésének, s ezzel kapcsolatban van a legközelebbi beszélgetés a miniszter és császár közt a Tuileriákban. Bizonyosnak látszik, hogy Montpensier dr. csakugyan a spanyol trónra jut „faute de mieux.“ Miután Don Pedro vejét Eu grófot (Lajos Fülöp unokáját) definitiv a brasiliai koron., örökösének fogadta, úgy nemsokára az Orleansok két helyen vergődnek ismét uralomra. Rósz omen Hl. Napóleonra nézve. Az osztrák minisztérium emlékiratai. II. A miniszterium minoritásának emlékirata. Esti lapunkban közöltük a minisztérium majoritásának emlékiratát egész terjedelmében; most közöljük a minoritásét szintén egész terjedelmében. Nem akartuk kivonatosan s vázlatosan ismertetni e két nagy fontosságú okmányt, melyek egy Ausztriára nézve talán végzetteljes s jövőjére nézve döntő küzdelemről tesznek tanúságot. A minoritás emlékirata következőleg hangzik : Legkegyelmesebb úr ! Midőn a tisztelettel alulírt három miniszter Felséged legkegyelmesebb meghagyása értelmében a kormány többsége által Felséged elé terjesztett programm iránt véleményt mond s egyúttal az által követendő politika álláspontját kifejti s indokolja : bátorságot vesz magának legelőször is néhány tényt constatálni, melyek azon nehéz helyzet megítélésére , melybe Felséged kormánya jutott, valamint a kormány egy része által e pillanatban megállapított programm tárgyalására fontosaknak látszanak. A lényeges a minisztériumot két pártra választó differencia a választási reform tárgyalásánál származott. A miniszterek többsége a választási reformot föltétlenül akarta keresztül vinni; a tisztelettel aláírt három miniszter ellenben a választási reformhoz csak azon feltétel alatt csatlakozhattak, ha azzal együtt más oly intézkedések is foganatba vétettek volna,melyek alkalmasaknak mutatkoznak alkotmányos utónegyezkedést hozni létre az alkotmányos hatáskörön kívül álló oppositióval. A választási reform feletti vitáknál azonban az egyes miniszterek által e tárgyban előterjesztett javaslatok egyike sem jutott majoritásra, úgy hogy a választási reform feletti tárgyalások egyelőre egészen eredménytelenek maradtak. A választási reform feletti tanácskozás ennélfogva későbbre halasztatott s azzal együtt elmaradt az azzal összeköttetésbe hozott egyezkedés is az u. n. nemzetiségi oppositióval. A fegyverszünet e korszakában fogott a kormány a trónbeszéd megvitatásához. Itt közös akarattal az volt a főszempont, hogy a minisztériumot két részre osztó kérdésben egy irányban se történjék olyasmi, mi a későbbi megállapodásoknak eléje vágna. A trónbeszéd ez értelemben lön szerkesztve, s felséged elnöklete alatt dec. 10. és 12-dikén tartott miniszteri tanácskozásokban végleg megállapítva. A felséged legmagasabb elnöklete alatt dec. 10-kén tartott minisztertanács kezdetén történt, hogy felséged azon határozott felhívást tette az összes minisztériumhoz, hogy minél előbb és minél behatóbban foglalkozzanak a teendő lépésekkel, hogy az alkotmányon eddigelé kívül álló pártokkal a megegyezés létesüljön, hogy az alkotmány annak mindenoldalról leendő elfogadása és az abban való részvétel által keresztülvitessék s valósággá legyen.“ Felséged méltóztatott ezzel azon legmagasabb kívánságát is kifejezni, hogy „ez ügy a reichsrath karácsonyi szünetelése miatt akkér készíttessék elő, miszerint az abban követendő eljárás minden esetleges stádiumok és fejlemények tekintetbe vételével előterjesztessék. Felségednek az összes minisztériumhoz intézett e legmagasabb meghagyása ellen egy oldalról sem merült fel aggodalom, sőt a trónbeszéd feletti végtárgyalás is megkezdetett s dec. 13-án annak végüges elfogadásával el is fogadtatott. Ez eljárás után az alulírott minisztereket némileg kellemetlenül érinthette, midőn a többi öt miniszter által felségedhez dec. 18-án intézett s az ő kormányzati programmjukat tartalmazó beadványból értesültek, hogy ez utóbbi felségednek az összes minisztériumhoz dec. 10-én intézett meghagyás folytán előterjesztetett. Mert három minister ignorálásával az öt minister által felállított s tartalmára nézve Felségednek dec. 10-től az összes minisztériumhoz intézett meghagyása intentioinak meg nem felelő programm nem tekinthető Felséged érintett s az összes ministeriumhoz intézett meghagyása végrehajtásának. De ép oly meglepő volt a tisztelettel alálírt ministerekre, hogy az érintett öt minister a trónbeszéd után már öt nappal a trónbeszéd programjától elpártolva egy ettől különböző programmot találtak jónak felséged elé terjeszteni szentesítés végett. A tisztelettel alálírt miniszterek igénytelen véleménye szerint a Felséged által legkegyelmesebben elfogadott trónbeszédnek, amelyet az összes minisztérium compromissum útján állapított meg kellett volna kormányprogrammal szolgálni legalább azon ideig, míg a reichstábh a Felségedhez intézendő legalázatosabb felirataiban e programm felett verdictet mondott volna. — Ez időpont előtt egy olyaj programmot állítani fel, mely a trónbeszéddel össze nem hangzik, szerény véleményünk szerint annyit tesz mint a trónbeszédben foglalt programmot feladni. És amennyiben egy ily alkotmányosnak épen nem mondható eljárás a ministériumnak csak egy töredékétől indul ki, azon czélból, hogy felséged kormányában változást idézzen elő, még mielőtt a trónbeszédben foglalt programm felett a képviselőtestület véleményt mondott volna : a kormány majoritása által követett eljárás az eddig követett parlamentáris kívánalmakkal nem mondható összhangzónak. Egyébiránt tartózkodunk ez eljárás egyéb helytelenségeinek feltüntetésétől, melyekkel a kormánynak nyíltan bevallott szakadása s a trónbeszédben kifejtett ideiglenes programm feladása kikerülhetlenül jár. Egy ily drastikus eljárás csak akkor volna indokolható ha sürgős veszély elhárítására elkerülhetlennek bizonyulna , ha a kétségtelen szabadulás iránt garancziákat tartalmazna. De nem csak hogy az államot nem fenyegeti ily pillanatnyi veszély, mely egy új kormányprogramm nyakraförő megállapítását tenné szükségessé , de sőt a majoritásban levő öt miniszter által felállított programmal alulírt miniszterek szerény véleménye szerint nagyon is kétes értékű. Igaz, hogy a majoritás öt minisztereinek programja nem volna újnak mondható, ha csak „az eddigi út követésének terén“ maradna, melyet ők „a viszonylag“ legjobbnak tartanak.