A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-26 / 46. szám

A miniszter, mint tudja, az egyetem szerve­zése iránt javaslatot szándékozik előterjeszteni. Óhajtja, hogy ez minél előbb megtörténjék, mert minden óra mely elvész, kár a nemzetre. Óhajtja, hogy a javaslat ne mint meglepe­tés jöjjön a ház tudomására, és hallgassa meg előbb a közvélemény szavát felette. (Élénk he­lyeslés balról). Ez annál inkább szükséges, mert hír szerint csak a főelveket szándékozik beterjeszteni, a részleteket pedig a 48-ai tör­vényhozás rendelete szerint csak utólagosan be­mutatni. Az elvek ismerete nem elegendő, mert annak sokféle alkalmazása lehet. A részletek­ről tudomással kell bírniok, mert a közvélemény­nek joga van hozzá­szólani. Reméli, hogy az egyetem ügye nem azon ügyek közé tartozik, melyekről a miniszter azt mondá a minap, hogy luxus tárgyai. (Élénk helyeslés balfelöl.) Henszlmann Imre indítványt ad be, mely­ben kimondatni kívánja, hogy rendszeresítessék az egyetemi tanárok fizetése akkép, hogy a leg­csekélyebb évi fizetés 3000 frtnál kisebb ne le­gyen és hogy ez összeg minden 10 évi szolgálat után 500 írttal emeltessék. E szabály alól kivé­telt képeznek a hittani kar tanárai, kik a val­lás alapból fizetendők. Eötvös J. dr. miniszter meg van lepve hogy Hoffmann ily fontos tárgyban csak mellékesen szólt, s hogy felszólalásának nem adott valami formulázott alakot, mely határozatnak alapját képezhetné. Köszöni, hogy H. P. kegyes volt róla föltenni, hogy az egyetemet nem tekinti fényű­­zési czikknek, de hogy senki szavát félre ne értse, és azt ne higyje, hogy az egyetemre ér­tette múltkori nyilatkozatát, újra kijelenti, hogy első s legfőbb kötelességének tartja figyelmét mindenek előtt a népnevelésre fordítani és előbb itt eredményeket mutatni fel. A­mi az egyetemet illeti, bámul, hogy valaki azt hiheti, miszerint az egyetem reformja oly­an­, melyet egy két év alatt véghez lehetne vinni. (Zaj.) Ez igen soktól függ. Inkább senki sem re­­organizálhatja mint maguk az egyes tanárok, mert a­hol egyes kitűnő tanárok vannak, ott hí­res kitűnő egyetem is van. (Élénk helyeslés jobb­ról.) Számítási hibát is tett H., mert nem 8, ha­nem 11 tanár van a budgetbe fölvéve. A kitűnő tanárokon kívül szükségesek még anyagi kellé­kek is egy kitűnő egyetem alkotására. Szükség van auditóriumra. Még ha a legkitűnőbb tanerőkkel rendelkez­nénk is, tantermeink nem tudnák befoglalni az ifjúságot és így egy része már azért is kénytelen volna elvándorolni. Tagadja, hogy semmi sem történt volna, mert egy czélszerű tante­rmet készíttetett, állított fel belkórodát 10 ágygyal, szaporította a tanársegé­dek számát négygyel, a s­igorlatokra uj rend­szert hozott be. Hogy pedig nem hanyatlott az egyetem, bizonyítja az, hogy 1869. oct. 30-kán elismertetett a pesti egyetemi orvosi diplomának egyenjogúsága a bécsivel. Meggyőződése szerint az egyetem a törvény­­hozás gondoskodását kettős irányban igényli: egy törvény alkotása által, s az által, hogy az egyetem helyiségeinek fölépítésére tetemes ösz­­szegek lesznek szükségesek, mely kölcsön útján lesz megszavazandó. Erre nézve a budget tárgya­lása befejeztével indítványt fog előterjeszteni. Schwartz Gyula pártolja Henszelmann in­dítványát azon hozzáadással, hogy a tanpénzek és a szigorlati díjak töröltessenek el rögtön, úgy az egyetemen, mint a jogakadémiákon. Tisza Kálmán maga részéről is sajnálja, hogy az egyetem reformja csak mellékesen ho­zatott szóba, de ennek oka, hogy mind e mai napig a miniszter nem adott alkalmat, hogy erről tüzetesen tanácskozhatott volna a ház. Arra nézve, mi fontosabb, a népnevelés-e vagy az egyetemi nevelés, a választás igen nehéz és azt tartja, hogy e kettő közt nem is szabad válasz­tani, hogy a népnevelés végletlen fontos ügyé­ben haladhassunk, főkellék a szükséges tanerő. Már most, hogy néptanítók legyenek, arra kell praeparandia, erre kellenek praeparandiai ta­nárok és így kapcsolatosan kell felebb halad­nunk, s akár alól, akár felül hanyagoljuk el a tanügyet, megbünteti ez magát alulról és felül­ről is. Csodálkozik, hogy a miniszter főakadá­lyul a tantermek hiányát említette fel, holott ezen könnyű a nagyobbitás által segíteni. In­kább tanerők hiányát említhette volna fel és ezek alkalmazásánál is helyesebben járna el, ha, mint most a politikai tudományokra nézve tette az egyetemen, ne nevezne ki oly tanárt, ki miután államtitkár, tanári minőségében nem működik. (Helyeslés. Felkiáltások jobbról: Ki az ? Kerkápolyi!) Az, hogy a pesti egyetem di­plomája Bécsben elismertetett, csak azt bizo­nyítja, hogy politikailag helyesen járt el a mi­niszter, de nem azt, hogy az egyetem sü­lyedtsé­­géből emelkedett. Az egyetem fekvőségei, mint a kimutatásból látja, 76 215 frtot jövedelmeznek, melyből tiszta jövedelem 48.700 frt, vagy holdankint 1 frt 26 fr. Az eredmény tehát nem nagy, de itt tekin­tetbe kell venni, hogy e birtokok tetemes része erdőség. Ha azonban fölveszi, hogy e birtok mennyit ér, jelesen a regáléval együtt 2 millió 362.500 forintot, akkor ezen tőkének ösz­­szes jövedelme 5% mellett kerek számban 118.125 ftot tesz. Összehasonlítva tehát a ma­jorsági kezelés eredményével, kitűnik, hogy az egyetem uradalmai minden évben 41.670 frt. évi veszteséget okoznak az országnak. Ebből nem azt következteti, hogy a kezelés hiányos, hanem, hogy az államnak szerepe nem a gazdálkodás. E körülményt ajánlja a miniszter figyelmébe, mert ha ezen 41.000 főt megtakaríttatik és az egye­temre lehetne fordítani, roppant eredményt le­hetne elérni. Pártolja Gbyczy indítványát. Elnök szavazás alá bocsátja az indítványo­kat. Gbyczyjét a ház egyhangúlag elfogadja, a többi indítványok elbuktak. Az orvoskari tételnél szót emel P. S­­­athmáry Károly: T. ház ! A­mint emlékezni méltóztatik, ezelőtt néhány nappal indiványt terjesztettem be, a végett, hogy a pesti magyar királyi egyetemen a homeopathia, vagy hasonszenvi gyógymódnak rendes tanszék­be állíttassék. Jól jegyezte azt meg a mélyen tisztelt közoktatási miniszter úr egyik közelebbi beszédében, hogy az ő tárczája legfőbb és leg­különbözőbb megtámadásoknak van kitéve, például csak én, ki tegnap megtámadtam őt, hogy a népnevelés ügyében homeopathi­us ada­tokkal él, és azt kívántam volna, hogy ott allo­­patha legyen, most arra kérem, hogy az egye­temnél nyisson utat a homeopathiának. Én magam sem homeopatha nem vagyok, sem hasonszenvi gyógykezelésben nem részesültem soha; ennélfogva sem hála, sem más érdek nem indított indítványom megtételére, azért én semmi tudományos vitába, semmi magából a homeopathiai gyógykezelés nagy tudományába merített okokkal nem fogok élni, hanem egy­szerűn azon ellenvetések megc­áfolására szó­rítkozom, melyek itt felmerültek. LSi Az első ellenvetés, mi a h­omeopathiának egye­temünkön rendes tanszéke felállítása ellen fel­hozható, az hogy Európában más egyetemeken sincsen rendes tanszéke. Elismerem, de a világnak egyik felével szem­ben a világnak másik felét teszem, Európává szemben Amerikát. Elismerem, bár csak részben, mert Európa csaknem minden egyetemén állnak a docenzurák tehát nyitva az út a homeopathiának mint tudo­mánynak érvényesítésére, sőt úgy tudom, hogy Oroszországban már rendes tanszék felállítására is történtek intézkedések. Egyébiránt megval­lom, hogy magyarok részéről ezen ellenvetést elégnek nem tartom. Szükséges e, hogy mi mindig az egész nyugati Európának példája után indulva, legutolsók legyünk; szükséges-e hogy ott is, hol a tudomány szabadságáról és annak érvényesítéséről van szó, piruljunk el sok lenni ? Ezt én el nem ismerem. Azt tudom, hogy azon öltönyt, melyet levetett a magyar nemzet, gyakran fölvett már az idegen s mi újra visszavettük tőle; azt tudom, hogy a mi étkezési módunkat átvette a franczia, mi most megtanuljuk újból tőle. De, hogy épen a tudomány szabadságánál minden más művelt nemzetet bevárjunk, hogy mi legyünk az utol­sók, azt az érvet el nem fogadhatom. A másik érv, mely indítványom ellen felhoz­ható, mintha az egyetemünkön a docentura meg lett volna nyitva. Ez első pillanatra plausibilis­­nek látszik, de valóban nem az, mert tudva van mindenki előtt,hogy a magyar egyetemen ugyan út nyittatott a docenturának, de csak azon fel­tétellel, ha az illető docens előbb censurát tesz az állapotba tanárok és orvosok törvényszéke előtt, ez pedig hasonlít ahhoz — akárki mit beszél — mintha a protestáns papi facultálása jezsuitákra bízatnék. Mert az kétségtelen dolog, hogy ez két egymással szembe tett tanirány és azon tanférfiakra bízni az egyik fél facultálását, kik tudományilag homlokegyenest szembe áll­nak egymással, ez valódi képtelenség. Olyan tanárok fognak és fognának vállalkozni a m­agy. egyetemen a homeopathia tanítására, kik már végzett alleopatha orvosok, következőkép mind­azon tudományokból, melyekből mint docensek meg lennének vizsgálandók, már letették egyszer a vizsgát. De nem is felel meg sem a czélszerű­ségnek, sem a tudomány méltóságának egy egyszerű docentura, először azért nem, mert a docentura mintegy feltételez egy rendes tanszéket és a mellett szokott alkalmaztatni; másodszor, vala­mely belgyógyászatnak pusztán theorethk­us tanítása nem vezethet czélhoz, itt tehát egy kór­házi osztályra is volna szükség, és így az egy­szerű docentura, kivált ily megkötésekkel, oly ajándék, melyet a homeopathia kétség kívül el nem fogadhat hazánkban sem, sem másutt. A harmadik érv, melyet fel szoktak hozni az, hogy a homeopathia nem tudomány, tehát nem bír a tudomány azon méltóságával, a tudomány azon magasságával, hogy az egyetemen tanszéket nyerhessen. Erre nézve a­nélkül, hogy a tudo­mány mélységére ereszkedném, melyhez úgy sem értek, egyszerűen három föltételt teszek : a homeopathia vagy hasznos, vagy ártalmas, vagy egyik sem, quartum non datur. Ha hasznos, eb­ben az esetben tanítani kell az egyetemen, ha ár­talmas, ebben az esetben be kell tiltani a praxist; ha sem nem hasznos, sem nem ártalmas, ak­kor tehát haszontalan, akkor mint charlata­­neriát,mely megfizetteti magát,be kell rendőrileg tiltani. Negyedik nem létezik. Minthogy pedig Magyarországon gyakorlat­ban van, a­hol majdnem száz homeopatha orvos van, hol jeles allopatha orvosok mentek át ké­sőbb a homeopatha gyógykezelésre, hogy többet ne említsek, csak Dr. Balogot említem, és hol egyetlen homeopatha könyv 6000 példányban kelt el , tisztán humán és statistikai kérdés fo­rog szóban, az t. i. hogy váljon ezer meg ezer polgár élete csak félig meddig ahhoz értő gyógy­kezelő emberek kezébe essék-e, pedig rendszere­sen tanított orvosok kezébe-e ? (Helyeslés.) Ezek azon szembetűnőbb érvek, a­melyek fel­hozhatók, és a­melyekre azt hiszem, megfelel­tem. De megfelelt a m­­agyar törvényhozás már korábban 1844-ben , midőn elrendelte a ho­meopathia tanítását az egyetemen, megfelelt 1848-ban , midőn a tanszabadság elvét ki­mondotta,és megfelelt a legközelebbi országgyű­lés folyama alatt, midőn a kérvényi bizottság javaslatára ajánlólag terjesztette a gömörmegyei természetvizsgálók e tárgybani kérvényét a val­lási és közoktatási minisztériumhoz. T. hát ! Én az ellenérveket igyekeztem meg­­c­áfolni, sikerült-e ? nem tudom, hanem egy al­legóriával rekesztem be beszédemet. (Hall­­juk !) A költő azt mondja, hogy midőn a világ földi javainak felosztásáról volt szó, legkésőbben ér­kezett a költészet és a tudomány, és a földön semmi kiosztani való sem lévén, isten által égbe hivatott. Ezen allegóriát én tovább viszem, és azt mon­dom, a tudomány csakugyan felment az égbe és lehozta magával a szabadságot a földre, és a tu­domány méltán megkövetelheti azt, hogy azon adomány, melylyel az emberiséget megajándé­kozta, részére is megadassék. Én a földön a tu­dománynak egyet kívánok, egyet követelek : a szabadságot, és azt hiszem, ezzel mindent adok neki, és nem fogom elhinni soha, hogy ezt azon férfiú, ki költészetével Magyarország földére a szabadságnak nagyon tetemes részét hozta, az valaha megtagadhassa. (Helyeslés : Elfogad­juk !) Eötvös József dr. miniszter tévesnek tartja azon felfogást, hogy a homeopathia és allopa­­thia az orvosi tudománynak két külön­álló rend­szere Az orvosi tudomány csak egy. Az orvosi tudomány egy kis része maga a gyógyítás­­­i gyógymódra nézve különböznek egymástól az úgynevezett homeopa­ták és allopathák. A homeopatha egy elvet állít fel és ehez ragaszko­dik. Ez a similia similibua. Be kell vallania, hogy az allopathia elvtelen tudomány. Az alle­opatha tudományának elvét — melyet a ho­meopatha meggyőződése szerint már megtalált — csak keresi. Az alleopathia a tudomány ha­ladásával változtatja rendszerét, és így, ha a rendszerhez való hű ragaszkodás és a rendszer­nek változtatása képezi a nagyobb vagy kisebb bizaomnak fokát, a homeopathia kétségkívül nagyobb bizalmat érdemel. E két gyógymód nem más, mint egy tudo­mányban két rendszer. Különböznek egymástól mint pl. különbözik a carthesianus a hegeli­anustól, vagy a kantiánustól, mint egy philoso­phiai rendszer a másiktól. És igy joggal köve­telhetné akárki, hogy az egyes philosophiai is­koláknak is állítassák külön tanszék. (Balról igaz !) Más volna, ha az egyetemen a gyógyí­tásra akármily rendszer volna kitűzve, ha ki volna mondva, hogy e belgyógyászati cathedrá­­nak tanára ezen rendszer szerint fog tanítani de ez nem existál. Kineveztetik a tanár, és tanár taníthat úgy mint akar, s mint jónak lát­ja. Ha ma a tanár megváltoztatja meggyőző­dését és homeopathává válik, azon tanárt az egyetemen senki sem fogja akadályoztatni, hogy a homeopathiát ne tanítsa. Hogy valaki azért neveztessék ki tanárnak, mert egy bizonyos rendszert követ és nem azért, mert a tudomány­ban bizonyos helyet foglal el, ezt a tudomány el­veivel nem tudja megegyeztetni. Megnyugtatására mondhatja, hogy semmi nagy igazságnak, mely a tudomány bármely körében felmerül, főkép ha annak oly szabad­ság engedtetik, mint nálunk a homeopathiának, cathedrára szüksége nincs, hogy magát kivívja. Érvényt fog az magának szerezni így is, ha csakugyan oly tudomány, melynek jövője van. Egyébiránt Franczia-, Angol- és Németország­ban is felléptek hasonló kérelemmel, és minde­nütt épen azon férfiak, kik a természettudomány körében első sorban állnak, a homeopathák ezen kivonatát megtagadták. Ez előtte nagy sulylyal bir és ezért az indítványt el nem fogadhatja (He­lyeslés.) Ürményi Miksa a tudomány szabadsága mel­lett emel szót, és tényeket, melyek a homeopa­thiát igazolják, hoz fel. Tény hogy Pesten 27 or­vos e gyógymódot gyakorolja, egész Európában pedig közel ICO, tény, hogy 16 törvényhatóság hasonló kérelemmel járult a házhoz. Ez mutatja hogy elegen követik e gyógymódot. Pártolja Szathmáry indítványát. (Élénk helyeslés jobb­ról.) Szólásra fel vannak még írva Várady Gábor, Tisza Kálmán, Szabó József. És igy a tárgyalás holnapra halasztatott.Ugy látszik,hogy a többség az indítvány mellett volt. Ülésvége 2 órakor. Nyilatkozat. A „Hon“ 44. számú esti kiadása azzal vádol engem s több városi képviselő­társamat, hogy a tűzifa utáni kövezetvám szedésére vonatkozó tárgyban az önkormányzat egyik leglényege­sebb princípiumának feladását segítettük elő. Én a közgyűlésen azt mondottam, hogy kí­vánom a sérelmi feliratot az országgyűléshez s ennek intézkedéséig pedig a kövezetvámszedés felfüggesztését; ily értelemben lett a határozat hozva. Már most kérdem, a belügyministérium har­­mad­szori feiratával szemben, mely ellen két íz­ben sikertelenül intéztetett repraesentatio, nem alkotmányos és a parlamentáris kormányzatnak megfelelő eljárást választott-e a közgyűlés, mi­dőn elhatározta, felírni az országgyűléshez, és kérdem: melyik az önkormányzat azon leglé­nyegesebb princípiuma, melyet a közgyűlés az által feladott, hogy a belügyminiszer rendeletét végrehajtja más szavakkal, hogy az Országgyű­­lés intézkedéséig a vámszedést felfüggeszti ? Szavaimra vonatkozólag pedig megjegyzem, hogy én nem azt mondottam, hogy nem ismerek oly törvényt, melyet a miniszter intézkedése megsértene, hanem azt, hogy nem ismerek oly törvényt vagy usust, melyet a közgyűlés sér­tene meg az által, hogy sérelmi feliratot intéz az országgyűléshez, de annak intézkedéséig a minister rendeletét végrehajtja. E kettő közt nagy különbség van. Pesten, 1870.­­febr. 25. M­á­­­t­y­u­s Aristid: Külföldi hírek. 2­0 11 m­­­­­e­r Napóleonhoz a következő előterjesztést tette: „1859-ig a császári és első f­olyamodású törvényszékek egy főbb tagjaikból alakított bizottmány által álliták ki azon hiva­talnokok sorrendjét, kikből a bírói év alatt a kü­lönböző kamarák állani fognak. Egy 1859. au­­gustus 22-iki rendelet az első elnököt és a fő­ügyészt a császári törvényszékekre nézve, az elnököt és császári ügyészt a több kamarából alakított törvényszékekre nézve ruházta fel azon joggal, hogy e sorrendet megállapítsák és aztán az egybegyűlt kamarák elé terjesszék ezt észrevétel végett. Ez a bajosan gyakorolható rendszer, melyet épen a végrehajtásával megbí­zott hivatalnokok bíráltak meg, a bírói méltó­sága és függetlensége szempontjából több ko­moly hátránynyal bír. Javaslom tehát, hogy tér­jünk vissza az 1820. october 11-iki rendelet in­tézkedéseire, a mint azok az 1854. October 28-iki rendelet által vannak módosítva. Vagyok stb. Ollivier. Csakugyan ez értelemben Napóleon ki is adta a rendeletet. — Jules Simon az ingyenes és kény­szerítő tanításról egy törvényjavaslatot terjesz­tett a franczia kamara elé, melynek 1-ső pont­jában kimondatik az elv: 2-ikban köteleztetik minden családatya 6—13 éves gyermekét osko­lába járatni vagy ha otthon taníttatja, azt min­den év január havában a municipális tanácsnál bebizonyítani. 3. „Ha a gyermek a 13 évet elérte, az atya vagy a gyám municipális tanácsnál a ta­nítótól kiállított bizonyítványt kell, hogy lete­gyen arról, miszerint gyermeke az említett idő alatt csakugyan folytonosan járt oskolába ; ha bizonyítvány nincs,a gyermeket a tanácsnak egy 5 tagú bizottmánya, melynek elnöke a maire, vizsga alá veszi. A községi tanítónak e bizott­mányban consultativ szava van. A canton min­den tanítója és tanítónője részt vehet e vizsgá­ban. 4­ Az a szülő, ki gyermekét nem tanitatja, perbe fogatik és egy időre mely 10 évet meg nem haladhat — minden községi választási hivatal­tól el iltatik. És ezen kívül 100-1000 franc büntetés alá vonható Az ítélet egy hónapig a városházán ki lesz függesztve. 5. Az oskola csak a reggeli órákra nézve kötelező. A kézműves vagy gyáros, ha 13 évesnél fiatalabb gyermeket alkalmaz, köteles ügyelni, hogy egy héten 10 órát oskolában legyen. Elhanyagolás esetén fen­­nebbi büntetések alá esik. 6. „Minden polgári jogot élvező egyén nyithat ingyenes technikai és szak­iskolákat, csak hogy 15 nappal előre érte­sítse a hatóságot, tudtára adván a tanfolyam tárgyát, helyiséget és az órák számát. A maire és tanácsosok a leczkéken jelen lehetnek. 7. A budgetbe ideiglenesen 1 millió vétetik fel és a kereskedelmi miniszer rendelkezésére bocsátta­ ,­tik, hogy minden évben a főbb technikai intéze­tek közt ossza ki, megkérdezvén eziránt a mű­vészeti, ipari és földmivelési főtanácsot.“ — Az egyesült államok alkotmányá­nak 15-ik pótezikkelyét, mely szerint a sza­vazatjog a származástól és bőrszínből független, tehát a négereknek szavazatjog adatik, most a szükséges 36 része az államnak, azaz a 37-ből 29 elfogadta és igy érvénybe lép.­­ A párisi zavargásokban elfo­gott 420 egyén közül, 108 most bocsáttatott szabad­lábra, 125 lázító kiáltás „tiltott fegy­verviselés“ és „kihágásokban“ való részvét vád­ja alatt és 150 „ideiglenesen“ bocsáttatott el.­­ A franczia decent­ralisatio­­n a­l­­­s bizottmányt csakugyan összeállító Che­­vaudier de Valdrome belügyminiszter. Felhoz­za, hogy maga Napóleon megállapíta annak programmját egy 1863 június 27-én az államta­nács elnökének irt levelében,melyben ezt mond­ja: „Centralisationalis rendszerünk előnyei da­czára, azzal a hátránynyal bírt, hogy sok regle­­mentatióval járt. Mi igyekeztünk már, ön tudja, azon segíteni, de még sok tenni­való van. Egy­kor a kormánynak számtalan dolog feletti ellen­őrzésének még volt lét­oka, de ez most csak akadály.“ A bizottmány elnöke: Odi­lon Barrot. A póttagokkal együtt 58 tagja van, kik közt említendő: Dupont White, Prevost Pa­­radol, Guizot,Drouyn de Lhuys,Reyband, Lefèvre Portalis, Albufera, Andellarre, Latour du Moulin stb. — Montpensier herczeg Madridban idő­zik. Azt mondják, maga Serrano buzdítá erre a lépésre, előadván neki, hogy ő a­­ régens feltétlen híve,és a cabinet többsége is az ő jelölt­sége mellett van, de a fődolog Prim marchall szavazatát megnyerni. Ennek következtében határoztatott el, hogy a herczeg a cabinet min­den tagját látogassa meg Madridban, s név sze­rint a cabinet feje előtt őszintén nyilatkozzék. Azt mondják, hogy Sagasta és Figuerola kivé­telével, a herczeget a miniszerek mindnyájan jól fogadták. Prim nagyon diplomatikusan viselte magát, azt mondta a herczegnek, hogy szemé­lyesen nincs a trónrajutása ellen, de politikai kötelezettségek akadályozák abban eddig, hogy támogassa. Végül elhatároztatott, hogy a her­czegnek Alhamába tett kirándulásából­ visszaér­kezése után még tanácskozni fognak. Rivera tö­kéletesen átment Montpensier táborába. A „HON“ magántársürgönyei. BÉCS, febr. 25. A felirati bizottmány a gali­­czia resolutiók 3-dik pontjának d) betűjét tár­gyalta, mely szerint az egész oktatásügy feletti törvényhozás a tartomány­gyűlésre ruházandó, lengyel követek e partra nagy súlyt fektet­nek. Hasner miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy az egyetemek feletti törvényhozásnak a tartomány­gyűlésekhez utasítását nem látja czélszűnek. A kormány azonban hajlandó e pont iránt egyeskedésbe bocsátkozni. BERLIN, febr. 25. A „Nordd. Alig. Ztg.“ ha­zugságnak nyilatkoztatja azon hírt, mintha Daru franczia miniszter a porosz trónbeszéd tartalma iránt Berlinbe interpellate intézett és erre megnyugtató felvilágosítást kapott volna. TRIEST, febr. 25. A „Pluto“ Lloy-gőzös Vár­nánál megfeneklett. Az utasokat megmentették. BUKAREST, febr. 25. A kamara 200,000 frankot szavazott meg a ministériumnak rendel­kezési alap fejében, és a katholikus iskolák szá­mára minden további segélyezést megtagadott. PÉCS, febr. 25. (Esti börze.) Hiteltv. 272.90. Éjsz. vasút-----.—. Államvasut 379.—. 1860-ki Borsj. 96.50.1864-ki sorsj. 120 80 Napoleond’or 9 93 */* Adómentes kölcsön —.—. Lombardi vasút 244 50. Magyar hitelrészv. 91.— Fr. Jó­zsef v. —.—. Péchi v.—.—. Franco-Hungarian —.—.Alföldi v. —. Zálogkölcs. —.—.Tram­way 157.—. Anglo Austrian 333.25. Galicziai­­vasut 236.—. Franco 116.75. Népbank —.—. Bécsi bank —.—. Építés, bank —.—. Észak­keleti —.—. Különfélék. — Munkások zavargása. Nyíri István munkás a svájczi gépgyárban, szerdán Huber mérnökre rálött, s aztán elszökött. Mun­kás­társai azonban azt hitték, hogy el van fog­va, összeállónak a belga gyár munkásaival, s a kőbányai mezei kapitányság előtt kihágásokat követtek el. Kettőt elfogtak közü­lök.­­ A Deutsch nyomdában garázdálkodott két mun­kást Neumannak és Hergetnek hívják. — A torna tűzoltó egylet tagjai va­sárnap d. u. 3 órakor az őszutczában gyakorla­tot tartanak, a­hol a tagok teljes felszerelésben megjelenjenek. — Szerencsétlenség. München­­bergben Alsó-ausztriában tizenkét korcsolyázó gyermek a vízbe halt; hármat még holtan sem tudtak a víz alatt megtalálni. — Eger város lakosainak száma 19,404. — A szinészeti tanoda elméleti vizsgái mart. 3. 4. 5. 8­ és 9 napjain, mindig d. u. 2 órakor lesznek. Gyakorlati előadások a nemzeti színházban mart. 13. 16. és 20 án déli 1 órakor tartatnak. — A pesti piaczon egyremásra szedik el a vadakat a vadárusoktól. Egy karczagi em­bertől, ki azt állítja, hogy a tilalmazó törvényt nem ismeri, pénteken 130 nyulat vettek el. — A dunagőzhajózási társaság va­lamennyi szabadságolt tisztjét márczius elejére behívta, mert ha az idő folyton enyhe marad, könnyen lehetséges, hogy jövő hó elején a hajó­zást megkezdik. — Szerencsétlenség történt a vasúton Szeged és Zom­bor között. A nagy hósivatag elsöprésével megbízott egyének közül az egyik nem vigyázván, a vonat által szétzú­­zatott. — Necrolog. Gerzon Ödön cs. k. őrnagy mély fájdalommal jelenti, nejének Morvay Idá­nak folyó hó 22-én történt elhunytak — A magyar mérnökegylet febr. 26 án d. u. 5 órakor egyetemes szakülést tart, melynek tárgyai: Horváth Ignácz értekezése a szilárd testek kifolyásáról, Schulcz Ferencz elő­adása Erdély régiségeiről. — A vasmegyeiek nagyon tartnak attól,hogy a törvényszékek Sárvár, Szombathely, Szt. Gothard és Kőszegen fognak felállitatni. A­z elsőt, mondják, lehet mindeniket központtá tenni, de Kőszeget, mely a megye sarkán fek­szik, teljes lehetetlen, s helyette inkább Szom­bathelyet óhajtják. — Kübler Gusztáv k. kincstári erdész f. hó 15-kén a szigeti erdőben hivatalos foglal­kozása alkalmával orvkezek által meglövetett. A golyó az agyon keresztül fúródott s rögtön ha­lált okozott. A meggyilkolt mig élt, a közönség általános tisztelete és szeretetében részesült.­­ A lánczhíd megváltásának hírét budai tudósítónk oda módosítja, hogy a szervezett két híd elkészültéig a vámot felényire leszállítják. — Nemzetgazdasági estély. Az orszá­g. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya mint lapunkban már említve volt, külföldi ha­sonló egyletek példájára barátságos társalgási estélyek tartását határozta el. Az első ilyen es­tély szombaton, február 26-án d. u. 6 órakor kezdődik a Beleznay kert termében. — Remél­hető, hogy a szakosztály tagjai lehetőleg teljes számmal részt fognak venni ez estélyen. — A „D e b r e c z e n“ sürgeti a Csokonai szobor leleplezését, melynek szerinte az idén, még augusztus hó előtt meg kellene történni. — Ipartalálmányra szabadalmat 1867- ben 8,­ 1868-ban 65,­ 1869-ben 82 egyén kapott Ma­gyarországon. — A pestmegyei váczi, gödöllői, dabasi és monori kerületek részére, állandó ujonczo­­zási bizottmányt állitnak Pesten, a megye­háznál. — A népszinház megvételére hir sze­rint már alakult egy consortium, mely ott nagy részvényszállodát akar épitni. — Az ujonczozás Erdélyben csaknem egészen be van már végezve. Állítottak a közös hadsereghez 568, a honvédséghez 1348 ujonczot. — Sopron megye 649 közös, 478 honvéd, 67 tar­talékos ujonczot, Korpona város pedig 11 kö­zöst és 29 honvédet állított. Megjelent könyvek és zeneművek. Magyarország helyzete a reál unióban.“ Irta Schwarz Gyula. Stolp bizománya. „A bolygó zsidó.“ Sue regénye. Ford. Szabó Antal és Pleskott Henrik. Első és második kötet. Ara kötetenkint 80 kr. Lampelnél. A parlament Debreczenben 1849.“ Közli Pap Dénes. 1. és 2. kötet. Lampelnél. „Politikai számtan.“ írta Weninger Vincze. 2-ik rész. Athenaeum. „Geschichte von Ungarn.“ Von J. A. Feszler. 9 ik füzet. Rózsavölgyi és társánál: „Zongoratanulmányok mind a két kéz egyen­lő kimivelésére.“ A nemzeti zenede kézikönyve. füzet. Ára egyenkint 1 ft 50 írta Dunkl. 1. és 2 krajczár. „Jogásznégyes.“ Ára 60 kr. Zongorára. Büky György, z­­­e­t. Pest, febr. 25. A gabonaü­zlet csendes, búzá­ból csak néhány tétel adatott el a tegnapi ár szerint. Rozs gyenge forgalomban árát fentartja. Zab szilárdan tartja árát. Kukoricza kedvelt, üzérek által vetetett f­ntartott áron. Eladások: Búza, 500 vm. 87 és fél font. 5.25, 1500 vm. 87 fns 5 ft 25 kr., 200 vm. 5 ft 20 kr, 1700 vm. 86 1/2 fns 5 ft 17 1/2 kr, 500 vm. 86 1/4 fnts 5 ft 15 kr, 250 vm. 5 ft 10 kr, 800 vm 86 fnts 5 ft 10 kr, 1000 vm. 85 és fél fnts 4 ft 97 és fél kr, 500 vm. 85 fns 4 frt 90 kr, 600 vm. 84­/2 fnts 4 frt 65 kr, mindez 3 havi fizetésre. Rozs 1000 mr. 78/80 fnts 2 ft 90 kr. 7 a b, 10­0 mr. 45/50 fnts 2 ft 20 kr, 1000 mr. 2 ft 15 kr. Kukoricza, 1200 vm. bánsági 2 ft 80 kr. 4000 vm. 2 ft 75 kr. — Értéktőzsdénkén jó volt a han­gulat. M. vasúti kölcsön 106.50, 106.65, I. m. biztositó 635, északkeleti vasút 164, 164 25, m. keleti vasút 96.75, ang. m. bank 98, m­­ált. hitelbank 91, 90.50, francz. magyar bank 52,50, 52, fővárosi lak.­pf. 133,75, 135, m. hordó gyár 165, orsz. gőzhajózás 62, porosz pénztári jegy 1.83. A bécsi börze távirata febr. 25. 5 % metallique. 61.50 Nemzeti kölcsön 71.30 1860-ki sorsj. 96.90 Bankrészvény 729.— Hitelint. részv London . . Ezüst . . . Arany . . 272.70 124.4') 121.75 5.85­ Felelős szerk. s kiadótulajd. JÓKAI MDF. mn?B—H'N­W, I NYILT-TÉR. 256 1—* ROTHBERGER JAKAB, cs. k. udvari szállítónál, Pesten, Deák Ferencz­­utcza és színháztér a „Prófétához“ czimzett sör­ház felett. Egy salonöltözet ....................25 ft. Egy frakk....................................17 . 1737 1764 Wheeler és Witelm-féle valódi amerikai varrógépek New York­ból, házi használatra és kézműveseknek, valódi minőségben csak egyedül Pesten, József tér 15 sz., az uj háznégyszögben, a dr. Kovács-féle házban kaphatók. Daczára minden kiabálásnak és hir­­detményezésnek, Wheeler és Wilson gyá­ra a legnagyobb a világon, a legtöbb — 360,000 darab — gépet szállított, a csa­ládi varrógépei minden tekintélyes egyén által a legczélszerű­bb és legszilárdabb készítményeknek vannak elismerve. Az 1 millió gépről szóló kiabálások, sőt még az a dicsekvés is, hogy 20°/p-tel olcsóbban árultatnak, nevetséges dolgok, melyekkel csak a közönséget akarják el­vakítani. Wheeler és Wilson valódi gépeinek raktára minden versenyzéssel képes ki­áltani, s továbbra is kéri a tisztelt kö­zönség bizalmát, biztosítva a legponto­sabb és lelkiismeretesebb szolgálatot a lehető legjutányosabb árakon. Mély tisztelettel Ohm C. D. Pest, József tér 15. sz. uj háznégyszög, dr. Kovács-féle ház.

Next