A Hon, 1870. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-01 / 48. szám
atlas, 48. szám, VIII. évfolyama. Kiadóhivatal Ferenciek tere 7. sz. földszint K i «a i i 11 v é * i 41 j: ?.)i5tin kfildtaw, vagy Bmiapenten Melis* bnrijrí parg'eli ái esti kiscli» együtt: 1 bónapri .........................1 frt. 86 kr. 3 hónapis ........................5 „ 60 „ fí hónapra . . .11 , . Ab psti kiadás pr.4a,. kiii3nkfiMZ«eArt faluilí*etás havonkint . . . . .30 kr. As elöfizetés a» év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján törtánik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. aeim^aKsaa^s^jtaB^i^ Pest 1870. Kedd, mart. 1. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási díj: t b*c.íbor» ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélye^dij minden bei tatásért * . 309 Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása»ejlett kedveltőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyrik-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. VST As előfizetési- és hirdetmény - dij a Up kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden legény a szerkeeztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak visusa PEST, MÁRCIUS 1. (V.) Bécs, febr. 28. Lónyay még mindég fenntartja jelöltségét. Azt mondják, ápril elejével fogja bevonulását a „Reichs-Finanzministeriumba“ tartani. Mi a grófságot illeti, ő azt hírszerint határozottan visszautasította. Ellenben hírlik, hogy Gorové báróvá lesz, s Mikó belső titkos tanácsosi czímet kap, (mint Laufpasst ?). (xxx.) Bécs, febr. 28. Egészen biztos kútfőből írhatom, hogy a viszony az osztrák-magyar birodalom és Oroszország közt igen feszült. A diplomája még mindig takarni igyekszik ugyan mindent , azonban katonai körökben már egész nyíltan beszélnek egy háború eshetőségéről. Kuln tb. egy jegyzéket intézett úgy az itteni, mint a budapesti kormányhoz, melyben figyelmeztetve az orosz vasutaknak a birodalom határán mesés gyorsasággal való építésére, illetőleg összpontosítására : esedezik, hogy mi is kezdjünk azonnal két összekötő vonalat létesíteni Galicziával, különben „az enyészetnek nézünk elébe.“ (Sic!) Orosz-Lengyelországból és a Pruth mellől folytonos csapat-összpontosításról tudósítanak ; az utóbbi vidéken mintegy 150,000 ember áll fegyverben. Két általunk ismert orosz tiszt, akik a farsangot szokás szerint Párisban töltötték, parancsot kaptak a legrövidebb után Tirnnpolba (Bessarabia) menni ezredekhöz. A nevezettek tegnap hagyták el Bécset, s utjukat Pest, Károlyfehérvár, Brassó és Galatznak vették. Mindegyik hozott magával egy-egy Galand-féle revolvert, amely borzasztó egy fegyver. Ők azt mondják, hogy minden orosz tisztnek van egy ilyen. Más részről, tartani lehet, hogy Dalmátiában a lázadás ismét megújul a tavaszra. Ami ha megtörténne, kétséget nem szenved, hogy török területen is nagy nemzeti mozgalmak fognak előállni. Itt el vannak készülve mindenre ezen az oldalon. Bodrikhoz parancs ment: a legkisebb ellenszegülésnél megszállni Montenegrót, s a török erőkkel együttlegesen működni. Triestben pedig készületek léteznek 25,00 ember szállítására. Kérem, e híreknek nagy figyelmet szentelni, mert bizonyára megérdemlik azt. Országgyűlési tudósítás. A képvitdsíhér 13- ik ülése márt. 1-én d. e. 10 órakor. Elnök : Somsich Pál ; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen volt : Eötvös J. dr., Horváth B. (kit beléptekor éljennel fogadtak.) A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a válaszolatlanul hagyott interpellációkat, s az elintézetlenül maradt hat. javaslatok sorozatát. A ház kinyomatásukat rendeli el. Fazekas Alajos, Ghyczy Ignácz kérvényeket mutatnak be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasittattak. A ház napirendre tér. Tárgya a közoktatási minisztérium költségvetése. Sorra következik a 4-dik czim 22. rovata. A pénzügyi bizotság e rovatot a 25 és 26 rovattal kívánja egybefoglalni s a „tanitóképezdék, s községi valamint népiskolák felállítása és felsegélésére, ezimen az előirányzott 515 ezer ftnyi összeget megszavazni ajánlja. Kállay Ödön a népiskolák felállítására előirányzott összeget 290000 ftról egy millióra indítványozza felemeltetni. Enök azt tartja, hogy ez a pénzügyi bizottsághoz lesz utasítandó. Irányi Dániel roppant kirívónak találja e tételt csekélységénél fogva, s azért tekintve a nyugati államok haladását, s azon költségeket, melyek iskolák felállítására fordíttatnak, Kállay indítványát pártolja. Fedezeti forrásul ajánlja a fényűzési adót. Átérve saját indítványára, melyet a napokban beadott, újra ajánlja, hogy mondja ki a ház, miszerint a népnevelésre megszavazandó összeg hováfordításánál legyen figyelemmel a miniszter azon vidékekre, hol legnagyobb a szükség. Eötvös J. K. miniszter Kállay indítványát örömmel fogadja. A fedezetről úgy hiszi majd a pénzügyi bizottság fog gondoskodni. Hogy maga is nem kért ily nagy összeget, csak a fedezet hiánya volt oka. Meghiszi, hogy Francziaországban az utóbbi tíz év alatt nagy haladást tett a népnevelés, de tekintetbe kéri vétetni, hogy a törvény, melynek alapján e haladás megindult, még 1834-ben hozatott. A mi népnevelési törvényünk áldott hatása, üdvös eredménye szintén csak évsorok után lesz észlelhető. Legnagyobb hiányunk az eszközökben fekszik, nincs elegendő számmal néptanítónk, kellene összesen mintegy 20—25 ezer, s nincs több 15 ezernél, és ezek legnagyobb része is nem tud teljesen megfelelni feladatának. Tudja, hogy nincs senki ki ne tartaná legégetőbbnek a népnevelést, minden szükségeink közt. Rögtöni hasznot e téren leginkább hoz az iskolaépület létere. A törvény elrendeli, hogy minden szülő köteles iskolába járatni gyermekeit, és itt útjába áll azon nehézség, hogy a létező iskolaépületekbe nem fér be a tankötelesek kétharmada sem. Ha lehet, tervet fog beadni, melyben a községek által építendő iskolákra fordítandó összegek biztosításáról lesz szó. Irányi indítványára csak azt felelheti, hogy nincs vidék, melyre ki ne kellene egyaránt terjesztenie figyelmét. Pulszky Ferencz még Kállay indítványát is csekélyk, még ez is csak foltozgatásra alkalmas. Ajánlaná, hogy a kormány a népnevelésre kölcsönt vegyen fel. Jámbor Pál kiváló figyelmet kér fordíttatni a tanítóképezdékre. Tiza Kálmán elvileg elfogadja Kállay indítványát és Pulszkyéit is, hogy a szükség kölcsön útján fedeztessék, de nem kívánja, hogy rögtönözve szavazzák meg.Ennélfogva hat javaslatot ad be, tekintve a népnevelés ügyének első fontosságú voltát, tekintve mennyire hátravagyunk, mondja ki a háza, midőn az előirányzott 290.000 ftot megszavazza, egyszersmind utasítja a minisztert, hogy azon összeg iránt, melyet a nevelés czéljára hasznosan fordítani tud, póthitelt terjesszen elő, előre biztosítván a házat, hogy kész lesz azt megszavazni. (Átalános helyeslés.) Nem akar számot mondani, s kész megszavazni egy milliónál többet is. Irányi indítványát elfogadja, mert természetszerű. Várady Gábor kérdést tesz a tanítók nyugdíjára taval megszavazott 20 ezer forint iránt. Tanárky Gedeon előadja, hogy ez összegre jelentkezett 43 tanítói nyugdíjintézet, melyek közt ez szétosztatott. Simonyi Ernő pártolja Kállay indítványát. Eötvös J. dr. helyesebbnek tartja Tiszáét, mert nincs bizonyos meghatározott összegről szó benne. Biztositja a házat, hogy egy millió ügy sem lesz elég. Ajánlja Tiszáét elfogadtatni. A vita e tárgyról még tovább foly. TÁRCZA. TÓTH JÓZSEF. Szül. 1823. jul. 5. M. h. 1870. mart. 1. (y. y.) „Egymás után mennek a végső nyughelyre!“ — Mikor Egressy Gábor a szinpadon összeomlott és meghalt, e veszteség súlyát csak amaz önző vigasz enyhite némileg, hogy tragédiánknak maradt még ekét oszlopa: Jókainé és Tóth József. Fájdalom, ez a vigasz is csakhamar szétfoszott. Jókainé visszavonult, pótolhatlan tírt hagyva maga után, Tóth József pedig magas művészeti becsvágyának esett áldozatul: élőhalott lett. Két hosszú évig volt ily élőhalott gyógyulást keresve sok helyen, s nem találva sehol. Kétségkívül a legégetőbb fájdalmak egyike jutott e nemes művésznek osztályrészéül. — Tantalusz égető szomja s a lelánczolt Prométheusz keserve. Mennyit küzde egykor a vidéki színészet nyomorával; mennyi fáradságába került, mig tanulmányaival kipótlá azt, mit nála a fiatalkori alapos képzés hiánya üresen hagyott; mennyi erőfeszítésébe került mig színházunknál szilárd állást s tehetségéhez méltó tért kapott; és ime, midőn befejezte önművelését, midőn nem csak saját magának, hanem másoknak is kitűnő tanára lett, midőn odáig küzdé magát, hogy hivatása jön a szomorujátékok legfőbb oszlopát képezni , akkor egyszerre elveszti hangját, és ezzel porba omlik minden évtizedek fáradsága s a jövő összes reménye ! Nincs sors, mely ennél tragikusabb lehetne. A jeles színész, ki hangját veszti, csak oly szánandó lény, mint a képíró, ha szeme világa elhomályosult. Mindkettőaz „elvesztett paradicsom“ száműzöttje, s oly keserű fia, kinek számára nincs Lethe-forrás, csak a sír fenekén. Említettük, hogy ő magas művészi becsvágy áldozata lett. Valóban őt a törekvés erőfeszítései tették tönkre. Különben sem bírván valami erős testalkattal, csak a legmérsékeltebb életmód és a legnyugalmasabb életpálya biztosíthattak volna számára hosszú életkort. Hivatása azonban oly pályára vezető, hol a dicsőség igen sokakra válik Nessus köntösévé, mely egyszerre emeli és emészti azokat, akik viselik. A hivatás nála szenvedély volt, folytonosan nyugtalanító szenvedély, mely egy komoly irányban örökös tanulásra késztt. Csak rendkívül szolid természetének és minden világi élvektől való óvakodásának tulajdonítható, hogy ez a művészi szenvedély jóval korábban nem emészté föl testi erejét. A múzsa öt sajátlag a színészetnek nem amaz ágára szántani melyre utóbb törekedett. Vígjátéki szinésznek született s drámaivá csak lett, folytonos tanulás és erőfeszítés által. Sem külső alakjában, sem hangjában nem volt sok hősies elem; ezt kivülről, a tanulmány csatornáin kellett megszereznie. Különösen hangját igyekezett fejteni, erősebbé, tömörebbé tenni, hogy Shakspeare nagy jellemszerepeinek ábrázolására is alkalmassá válhassék. Évekig tűnődött rajta, hogy mint hajthassa e hhangfejtést végre, s barátainak nem egyszer mondá, hogy már kitalálta módot, amint lehet a hangot megjavítani, erősebbé, szenvedélyesebbé tenni. Ez öngyötrő műveletben , nemes szenvedélyétől ragadva, s a színpadi sikerek által buzdítva, eszébe sem jutott, hogy e munkában, midőn fokozza színpadi dicsőségét egyszersmind ássa önsírját. Volt egy két jó barátja, kik figyelmeztetők, hogy ne erőszakolja folyvást a természetet , de ő mosolyogva fogadta ez észrevételeket, mert hiszen nem érzi a hangfejtésnek semmi hátrányát testi szervezetében. Olyan volt, mint a lelkesült barcros, ki a győzedelem terén észre sem veszi, hogy golyó röpült mellébe, s megy tovább emelt homlokkal, mig nem összeroskad. Fájdalom, összeroskadása igen korán történt. Két év előtt, midőn a színjátékkal föl kellett hagynia, csak 45 éves volt; oly időkor, melyben a nagy jellemszínészek,úgy szólván virágkorukat élik. Tóth József Szentesen született 1823. jul. 5-én polgári szülőktől. Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten s végül Pesten tanult. Szülőföldén színészeket nem látva,a színpadról igen homályos fogalmai voltak. Midőn a költészetet tanulta , szorgalmi jutalmul Voltaire „Tancred“-jét kapta Péczely József fordításában. E könyv lett a szikra, mely hivatását fölgyújtá. Azontúl sokat szavalt és színpadról álmodozott. Boldog volt, ha a színházba szökhete, s a színlap rá nézve édes olvasmány lett. Tizenhat éves korában atyja Pestre hozá, hogy az orvosi tanfolyamot hallgassa. Az előtt magának is volt kedve e pályához, de„Tancred“ elcsábítá. Atyja hiába tanácsolt, aggódott és könnyezett . 1841-ben Miskolczra ment, s a Tóth István, Telepi, Bálla és Ujfalusi egyesült színigazgatók társulatába állt be, 15 bankó írt havi fizetésre. Tóth István színigazgató (akkor jeles színész) lett az ifjúnak szigorú, de egyszersmind biztató mestere. 1844-ben Komlóssi Ferencz színtársulatához ment, s ott kezdett komolyabban tanulni és fejlődni. 1845-ben már a nemzeti színházban vendégszerepelt, mint Wurm az „Ármányés szerelemében, 1846-ban mint Shylok a „Velenczei kalmárban,“ 1847-ben pedig mint Móorg Ferencz a „Haramiákéban. E föllépései jól sikerültek, úgy hogy 1850-ben már állandó tagnak szerződteték. Fáncsy halála után főleg a cselszövő szere- ipék szakmája lett az övé, s egyre jobban kitűnt mély gondolkozása és ábrázoló, jellemző tehetsége által. Jágó, Shylok, Macskaházy ügyvéd (a Violában,) Harris (a „Tamás bátyá“-ban) s Ralph (a „Londoni koldusokban“) ez időbül legkitűnőbb szerepei. S ő évről évre mind jobban gyarapítá játékrendjét, úgy, hogy „csakhamar az Egressy Gábor vetélytársa lett. Ő nem csak a „Bánk bán“ Biberachját játszó kitűnőleg, hanem oly nagy jellemszerepeket is, mint Delavigne „Xl-ik Lajosa“ Shakspeare „III. Rikhárd“-ja, Bakver „Richelieu“-je, Moliere „Fösvénye.“ Macbeth volt az egyetlen kísérlete, mely nem sikerült. Az ötvenes években nagy utazást tévén, Angliában hosszasabban tanulmányozta az angol színészetet. Különben is jól tudott angolul, alaposan ismerte Shakspearet és magyarázást, s a tanulmány annyira hatott rá, hogy ez néha előadása közvetlenségének is ártott. A drámai szerepekben nem egyszer látszott rajta a mesteriség nyoma, de mindamellett kitűnő, sokszor elragadó alak volt a színpadon. A komikai agglegények, fukar öregek és vén pillangók ábrázolásában pedig mindig kifogástalan. Ha csak ezeknél marad, s nem erőlteti hangját a szenvedély kitöréseire: ki tudja, meddig lehetett volna még dísze és dicsősége színpadunknak! Foglalkozott e irodalommal is. 1850-ben írt egy „Orgazda“ czímű népszínművet, de kevés sikerrel; lefordítá Hebbel „ Judith“-ját, Shakspeare „Két veronai nemesét“ és „VI. Henrikjét. Irt számos széptani czikket: a „Szentivánéji álom“, „Téli rege“, III dik Rikhard és lady Macbeth magyarázatát, a „Színpad és egyház“ czímű értekezést, melyek majd mind a „Fővárosi Lapokban“ jelentek meg. Egressy halála után tanár lett a színi tanodában, a drámabíráló bizottság szervezésekor pedig annak egyik tagja. Benne tehát nem csak kitűnő művész, hanem egy a képzés és irodalom terén is munkás férfi veszett el, s azonkívül a legjobb családapa, szolid, művelt férfi, s — amit tán említnünk is fölösleges — kelelkű, becsületes hazafi politikájára nézve az ellenzék híve. Két év előtt elrekedvén, orvosai tanácsára idegen földön keresett segélyt. Az akkori igazgató (Radnótfáy) jólelkű pártfogása mellett lehetővé vált neki, hogy az 1868-diki fürdőidényt Gleichenbergben, majd a telet Velenczében, Meranban stb. tölthesse. Midőn visszatért, külsőleg jó színben volt, nagyra nőtt bajusszal és szakállal, de hangját nem nyeré vissza. Mindamellett bízott jövőjében, s ez volt az egyedüli, mi sorsát enyhité. A színházi enquête tagjai közé meghivatván, midőn egy barátjával a belügyminiszterhez a megnyitó ülésre ment, örömsugárzó arccal mondá : „Ez a magyar színészet legszebb napja, mert az első alkalom, midőn a színészeket is megkérdik sorsuk és jövőjük rendezésében. Örülök, hogy megérhetem.“ Egy pár ülésen meg is jelent, de mivel beszélni nem volt képes, emlékiratot állított össze nézeteiről, s azt nyújta be. Ez emlékirat közelebb a képes „Magyarországban“ jelent meg. S ez volt utósó munkája. Az idei szeszélyes, változékony tél igen rosszul hatott egészségére, s tüdeje és légzőcsöve teljesen meg lévén rongálva, kínos állapotba jutott, s napokig fuldokolva küzdött a halállal, mely végre is véget vetett e nagy tehetség életének és e szomorú sorsnak. Hogy a jóknak ily korán kell elköltözniök ! Koporsójánál szomorún hangzik a kérdés : ki tölti be helyét ? Oly sokan elmentek már „a végső nyughelyre“ a magyar színészet jelesei közül, kiknek nyoma máig sincs betöltve, annál feledhetlenebbek, mert a kor meddősége miatt pótolhatlanok ! — Akadémiai ülés febr. 28-án. Azon nevezetes jelenséget kell mindenekelőtt feljegyeznünk, hogy a mitán ember emlékezete óta sem történt, ez osztályülésen nők is voltak jelen. Stoczek József elnöki megnyitója után dr. Szabó József tett jelentést olaszországi földtani utazásáról 1869-ben. Második értekező dr. Pólya József lett volna, azonban nem jelenhetett meg. Ezek után összesülési tárgyak kerültek elő, nevezetesen gr. Andrássy kormányelnök egy átirata, mely szerint b. Eötvösnek elnökké és Lónyaynak alelnökké megválasztatását ő felsége jóváhagyta. — Eötvösnek egy levele, melyben Toldy Ferencz fölkéretik, hogy Döbrenteynek nála levő tizenkét levelét adja át az akadémiának. Az első osztály sürgetése az iránt, hogy a „Kalevala“ czímű finn eposz, Barna Ferdinand nikfordítása szerint, mielőbb nyomassák ki,helybenhagyatik. A bécsi Pázmány intézet az akadémiai kiadványokat kéri ; a szt. pétervári természettudományi észlelve csere példányokat kér; a m. tud. egyetem bölcsészetkari hallgatói szintén a kiadványokat kérik önképző egyletük számára, mind kiadatott intézkedés végett a könyvtári bizottságnak. A jövő heti ülésen Barna Ferdinand fog értekezni a finn költészet szelleméről. A képzőművészeti jelmezbál tegnap tartatott meg az Európa termében. Mint mindig most is a fény és pompa egyesülése volt ez, az ízléssel és művészettel. A jelmezek egymást iparkodtak felülmúlni díszben s találékonyságban, s a költői szép Loreley, a puszták beduinja, a gerollsteini herczegnő és general Bumbum, Massaniello és doctor Robin, az ezred leánya s a spanyol grand, az őskori magyar vitéz és a franczia roccoco hölgy élénk csoportokban alakultak a négy satanellával, a virágárusunk, hableányok, kertésznőkkel, s magokkal a virágokkal, kiket természetesen lépten nyomon követtek az elegáns ördögök, s a különféle századok divatjai szerint öltözött olasz, franczia, angol urak. A nem jelmezes közönségnek ez idén elengedték a kellemetlen álarcz viselését, miért is mindenki élve a szabadsággal, sietett azt zsebre rakni. Míg a jelmezek a teremben tánczoltak, addig a nem jelmezes közönséget éjfél felé két vörös virágos fekete domino hozta egyszerre mozgásba, mindenkinek súgva valamit, s mindenkinek felingerelve kíváncsiságát, úgy hogy folyton sűrű csoport vette őket körül, míg néhány percz múlva egyszerre ismét eltűntek, anélkül, hogy valaki felismerhette volna. Azután ismét mindenki a jelmezek felé fordult, s tovább nézte, a sürgő, forgó, nevető és csevegő képet, melyet most bővebben leírni feleslegesnek tartunk, mivel néhány nap múlva az egész jelmezbál úgy is bizonyosan Borsos kirakatában lesz látható. (M.) Turin, február 24-én 1870. A nemzeti bankkal tervezett szerződésre vonatkozó hir alaposnak látszik ; ha az a képviselőház tetszésében részesül, úgy a kincstár csekély kamatra 122 m.° kölcsönt nyer, mely hozzátevén a már előlegezett 378 m-ot, 500 m-ra rúgtatná az állam adósságát a nemzeti bank irányában, melynek azután megengedtetnék, hogy a bankjegy-forgalom 750-ről 800 m-ra emeltessék. A kormánypártiak nem győzik eléggé dicsérni az új tervet, mind a mellett ezen látszólag igen előnyös működés nem csekély áldozatába kerülend Olaszhonnak, minthogy ezen hitelintézet a közjövedelem forrásai nagy részét hatalmába ejtve káros befolyást gyakorland a kincstárra, azonfelül az új szerződés megfosztja a nemzetet azon reménytől, miként valahára a kényszerfolyam meg fog szűnni; ennélfogva előre látható, hogy a tervnek sok, s tán makacs ellensége leend a képviselők közt, de miután a legszigorúbb takarékosság mellett sem lehetne a költségvetési hiányt egészen fedezni, s így bármi néven nevezendő új kölcsön által kell a szükségletet előteremteni, tehát az kétségbe sem vonható, hogy a netaláni heves vita eredménye a pénzügyi terv megszavazása leend. Az ügyérségek, mint mondják, folytonosan a költségvetési előirányzat átvizsgálása s bírálgatásával foglalatoskodnak, azon reményben, hogy mind inkább összesonthatják a kiadások összegét ; úgy látszik azonban, hogy már a netovábbig haladtak, s épen azért hasztalan fáradoznak. Egyébiránt, ha a szélsőbal terve sikerülne, úgy, mielőtt tárgyalás alá kerülhetne a költségvetési előirányzat, új miniszterválságunk leendne. Jövő hó végével ugyanis a képviselőház által a kormánynak adott felhatalmazás lejár, ennélfogva a kormány újra egy vagy két havi „ideiglenes“ leend kényszerülve kérni, de a „Corriere Italiano“ szerint a szélsőbal azt határozottan meg fogná tagadni, azzal indokolva megtagadását, hogy a kormány önkényesen 40 nappal meghosszabbítván a törvényhozó testület szünidejét, megakadályoztatta a költségvetési előirányzat tárgyalását. Minden oda mutat azonban,hogy a kormány a megtakarítások tanulmányozásával fogja igazolhatni az elnapolást, s így ha a szélsőbal csakugyan az „ideiglenes“-t választá bizalmi kérdésül, aligha kisebbségben nem fog maradni. A franczia törvényhozó testből, Granier de Cassagnac Pinard interpellátiója alkalmával a hivatalos jelöltek mellett emelt szót, midőn egyszersmind a cabinetet támadta meg. Ő 11 mer felel neki s miután kijelenté, hogy az intézmények elleni támadást roszalja de nem jogos rendszabályokat, kijelenti, hogy e rendszabályokhoz azok tartoznak,melyek a mostani választási rendszer módosítására vonatkoznak. (Félbeszakítás) Jerome Dávid: Ez a feloszlatás (Zaj) 01 mer: Beszéltek Casimir Perrierrel és köztünk és e híres államférfi között hasonlatot vontak. Nagy különbség van. Midőn Casimir Perrier a hatalmat átveve, az ország nyugtalanságban volt a szabadsággal történt visszaélés miatt. Mikor mi jöttünk a hatalom túlságos centralisatiója miatt volt nyugtalanságban az ország. A 116 programrajával hivattunk mi az ügyekhez. Nekünk a rendet biztosítunk kell és a szabadság szellemének kell eleget tennünk. Nem fogunk elválni azon jótól mit 18 év óta teremtettek , de cselekedeteinket múltunktól nem tudjuk elválasztani. Nem akarjuk az oly férfiak szomorító látványát adni, kik a hatalomra jutnak és elveiket cselekedeteikkel hazudtolják meg.“ Erre borzasztó zaj keletkezik. Végre Picard szóhoz jut és a következő napirendet indítványoz: „A kamara megfontolván azt, hogy a kormánynak bölcs és mérsékelt beleelegyedése a választásokba, bizonyos esetekben, politikai szükségesség, napirendre megy át.“ Hozzáteszi, hogy a kormánynak azon helyzetben kell lennie, hogy barátjait támogathassa. Thiers tudni akarja, kik ellenségei és kik barátjai. Picard: Az ellenségek azok, kik antidynasticus és alkotmányellenes térre állanak, amely soha a mienk nem lesz. Thiers kijelenti, hogy ő is azon áll. 011 ver, hogy a szavazás könynyű legyen megelégszik egyszerű napirenddel. Picard kijelenti, hogy a baloldal visszavonja napirendjét és valahányszor elvei fenyegetne lesznek, azok segítségére fog menni. Az a nép souverainitás nevében fog szavazni. 188 szavazattal 56 ellenében egyszerű napirendre mennek át. Jules Favre: Mi a választási szabadságért szavazunk. Gambetta: És csak is arra. Külföldi hírek. — Werner V. Merode gróf az Union del‘Ouest“-hez e hó 24-én a következő levelezet intése: „Szerkesztő úr! ön tudja, hogy a közvélemény az uj (franczia) minisztérium hivatalba lépését mily megelégedéssel üdvözölte. Midőn én ez örvendetes hirt Rómában megtudom, Daru grófhoz irtam, hogy a január 2-iki cabinetbe való lépését üdvözöljem. Felelete lényegesen hozzám volt intézve, az semmi módon politikai közlemény jellemével nem bírt és az a kivonat, melyet az önlevelezője önhöz intézett a legjobban bizonyítja, hogy ő azt nem olvasta. Én örömest hallgattam volna tovább is ez esetről, ha az ön mai lapja a közleményhez való újólagos ragaszkodása által nem kényszerítene arra, hogy megmondjam önnek, mily helytelen a közlemény, melyet önnel közöltek.“ — Az 1871-iki rendezés rendkívüli franczia budget, most már törvényjavaslat alakjában van (8 év óta először) előterjesztve. A rendes bevételek 1,768,437,000 francra, azaz 29270,000 franccal a tavalyinál magasabbra tétetnek; a rendes kiadások 127,598,000 francra, azaz 2,756,000 franccal többre, mint 1870-ben és a rendkívüli kiadások 126,435,000 francra tétetnek, tehát 3,028,000 franccal többre mint az előbbi évben. Megjegyzik, hogy a rendes budgetben az egyes minisztériumok budgetje 16 millióval többre vannak téve és a had egy 3,380,000 francot veszt. Az öszbizanz így áll: Bevétel: 1,886.035.000 franc, kiadás 1.796.691.000 franc. Bevételi többlet 99,344.000 franc. Különfélék. — Király ő felsége udvarának egy részével vadászathoz készülve ma reggel 8 órakor Gödöllőre utazott. — Biztos kútfőből tudjuk, hogy a mig tavaly februárban öt millió forint adó jött be az állampénztárba, az idén nem hajlott be több egy milliónál. Tegnap délután az ország husz különböző részéből érkezett izraelita küldöttségek tisztelkedtek Jókai Mórnál. Szónokuk Farkas Albert köszönetüket fejezte ki a képviselőnek a vallásszabadság ügyében követett magatartásáért. Többen pedig, társaik helyeslése mellett azon biztosítást adták, hogy főczélja leend a hagyományt a mózeshitűfélnek,a nevelés ügyét a korszellemnek megfelelő,szabadelvű és magyar nemzeti irányban megalapítani. — Tóth József szenvedéseinek ma reggel 2 órakor lett vége. Nyugodtan halt meg. Kevéssel halála előtt eszmélete megjött. Megáldotta családja minden tagját, s elszunyadt. Utolsó szava volt: „Szivet adjatok.“ A boldogult a sándorutczai Lubyházban fekszik, mely tele van sírással. Gyá sz br. Micskei Miskolczy Károly, Biharmegye polg. tervszéki ülnöke, 1861-ben orsz. képviselő, tudományosan képzett férfiú, s tántorithatlan hazafi, nemzetünk jobbjainak egyike febr. 26-kán 61 éves korában Nagyváradon, hirtelen kimúlt. — Nemzeti színház. Tegnap este Szathmáry Károly folytató vendégszereplését, s a „Szép molnárnő“-ben, mint Jean lépett föl. Ő minden esetre igen gyakorlott, ügyes színész, de alakításainak ártalmára van bizonyos egyformaság. Majd mindig egy alakot játszik különböző köntösökben. A burleszk komikumra azonban határozott képessége van, s ha a nemzeti színház játékrendjében az ily szerepkör jelentékeny helyet foglal el, akkor szerződtetése is indokolt lenne. Hangja nem tartozik ugyan a kellemesbek közé, ha a komikum alantibb körében nincs is szükség valami csengő, érzelemteljes hangra. Alakja hajlékony, könynyed s mozgása élénk. A közönség elég tetszéssel fogadta játékát. — Z ené sze ti hírek. Menter Zsófia, aki Rubinstein hangversenyére Pestre érkezett, ma már Bécsbe indul, s mártius 12-én Prágában hangversenyez. — Rubinstein hír szerint még egy hangversenyt szándékozik Pesten rendezni. A „HON“ magánsávsürpnyei. BÉCS, mart. 1. A mai „Wiener Ztg.“ Erb osztálytanácsosnak miniszteri tanácsossá és a sajtó-