A Hon, 1870. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-01 / 48. szám

atlas, 48. szám, VIII. évfolyama. Kiadóhivatal­ Ferenciek tere 7. sz. földszint K i «a i i 11 v é * i 41 j: ?­.)i5tin kfildtaw, vagy Bmiapenten Melis* bnrijrí parg'eli ái esti kiscli» együtt: 1 bónapr­i .........................1 frt. 86 kr. 3 hónapis ........................5 „ 60 „ fí hónapra . . .11 ,­­ . Ab psti kiadás pr.4a,. kiii3nkfiMZ«eArt faluil­­í*etás havonkint . . . . .30 kr. As elöfizetés a» év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján törtánik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. aeim^aKsaa^s^jtaB^i^ Pest 1870. Kedd, mart. 1. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási díj: t b*c.íbor» ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélye^dij minden be­i tatásért * . 30­9 Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás­a»ej­­lett kedveltőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyrik­-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. VST As előfizetési- és hirdetmény - dij a Up kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden legény a szerkeeztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak visusa PEST, MÁRCIUS 1. (V.) Bécs, febr. 28. Lónyay még mindég fenntartja jelöltségét. Azt mondják, ápril elejé­vel fogja bevonulását a „Reichs-Finanzministeri­­umba“ tartani. Mi a grófságot illeti, ő azt hír­­szerint határozottan visszautasította. Ellenben hírlik, hogy Gorové báróvá lesz, s Mikó belső titkos tanácsosi czímet kap, (mint Laufpasst ?). (xxx.) Bécs, febr. 28. Egészen biztos kútfőből írhatom, hogy a viszony az osztrák-magyar bi­rodalom és Oroszország közt igen feszült. A dip­lomáj­­a még mindig takarni igyekszik ugyan mindent , azonban katonai körökben már egész nyíltan beszélnek egy háború eshetőségéről. Kuln tb. egy jegyzéket intézett úgy az itteni, mint a buda­pesti kormányhoz, melyben figyel­meztetve az orosz vasutaknak a birodalom hatá­rán mesés gyorsasággal való építésére, illetőleg összpontosítására : esedezik, hogy mi is kezd­jünk azonnal két összekötő vonalat létesíteni Galicziával, különben „az enyészetnek nézünk elébe.“ (Sic!) Orosz-Lengyelországból és a Pruth mellől folytonos csapat-összpontosításról tudósítanak ; az utóbbi vidéken mintegy 150,000 ember áll fegyverben. Két általunk ismert orosz tiszt, a­kik a farsangot szokás szerint P­árisban töltöt­ték, p­arancsot kaptak a legrövidebb után Tirnn­­polba (Bessarabia) menni ezredekhöz. A nevezet­tek tegnap hagyták el Bécset, s utjukat Pest, Ká­­rolyfehérvár, Brassó és Galatznak vették. Mind­egyik hozott magával egy-egy Galand-féle revol­vert, a­mely borzasztó egy fegyver. Ők azt mond­ják, hogy minden orosz tisztnek van egy ilyen. Más részről, tartani lehet, hogy Dalmátiában a lázadás ismét megújul a tavaszra. A­mi ha megtörté­nne, kétséget nem szenved, hogy török területen is nagy nemzeti mozgalmak fognak elő­állni. Itt el vannak készülve mindenre ezen az oldalon. Bodrikhoz parancs ment: a legkisebb ellenszegülésnél megszállni Montenegrót, s a tö­rök erőkkel együttlegesen működni. Triestben pedig készületek léteznek 25,00 ember szállítá­sára. Kérem, e híreknek nagy figyelmet szentelni, mert bizonyára megérdemlik azt. Országgyűlési tudósítás. A képvitdsíhér 13- ik ülése márt. 1-én d. e. 10 órakor. Elnök : Somsich Pál ; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen volt : Eötvös J. dr., Hor­váth B. (kit beléptekor éljennel fogadtak.) A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a válaszolatlanul hagyott interpellációkat, s az elintézetlenül maradt hat. javaslatok sorozatát. A ház kinyomatásukat rendeli el. Fazekas Alajos, Ghyczy Ignácz kér­vényeket mutatnak be, melyek a kérvényi bi­zottsághoz utasittattak. A ház napirendre tér. Tárgya a közoktatási minisztérium költségvetése. Sorra következik a 4-dik czim 22. rovata. A pénzügyi bizotság e rovatot a 25 és 26 rovattal kívánja egybefoglalni s a „tanitóképezdék, s községi valamint népiskolák felállítása és fel­­segélésére, ezimen az előirányzott 515 ezer ftnyi összeget megszavazni ajánlja. Kállay Ödön a népiskolák felállítására elő­irányzott összeget 290000 ftról egy millióra in­dítványozza felemeltetni. E­­­n­ö­k azt tartja, hogy ez a pénzügyi bizott­sághoz lesz utasítandó. Irányi Dániel roppant kirívónak találja e tételt csekélységénél fogva, s azért tekintve a nyugati államok haladását, s azon költségeket, melyek iskolák felállítására fordíttatnak, Kállay indítványát pártolja. Fedezeti forrásul ajánlja a fény­űzési adót. Átérve saját indítványára, me­lyet a napokban beadott, újra ajánlja, hogy mondja ki a ház, miszerint a népnevelésre meg­szavazandó összeg hováfordításánál legyen figye­lemmel a miniszter azon vidékekre, hol legna­gyobb a szükség. Eötvös J. K. miniszter Kállay indítványát örömmel fogadja. A fedezetről úgy hiszi majd a pénzügyi bizottság fog gondoskodni. Hogy maga is nem kért ily nagy összeget, csak a fedezet hiánya volt oka. Meghiszi, hogy Francziaország­­ban az utóbbi tíz év alatt nagy haladást tett a népnevelés, de tekintetbe kéri vétetni, hogy a törvény, melynek alapján e haladás megindult, még 1834-ben hozatott. A mi népnevelési törvé­nyünk áldott hatása, üdvös eredménye szintén csak évsorok után lesz észlelhető. Legnagyobb hiányunk az eszközökben fekszik, nincs elegen­dő számmal néptanítónk, kellene összesen mint­egy 20—25 ezer, s nincs több 15 ezernél, és ezek legnagyobb része is nem tud teljesen meg­felelni feladatának. Tudja, hogy nincs senki ki ne tartaná legé­getőbbnek a népnevelést, minden szükségeink közt. Rögtöni hasznot e téren leginkább hoz az iskolaépület létere. A törvény elrendeli, hogy minden szülő köteles iskolába járatni gyerme­keit, és itt útjába áll azon nehézség, hogy a lé­tező iskolaépületekbe nem fér be a tankötelesek kétharmada sem. Ha lehet, tervet fog beadni, melyben a községek által építendő iskolákra fordítandó összegek biztosításáról lesz szó. Irá­nyi indítványára csak azt felelheti, hogy nincs vidék, melyre ki ne kellene egyaránt terjesztenie figyelmét. Pulszky Ferencz még Kállay indítványát is csekélyk­, még ez is csak foltozgatásra alkalmas. Ajánlaná, hogy a kormány a népnevelésre köl­csönt vegyen fel. Jámbor Pál kiváló figyelmet kér fordíttatni a tanítóképezdékre. Ti­za Kálmán elvileg elfogadja Kállay in­dítványát és Pulszkyéit is, hogy a szükség köl­csön útján fedeztessék, de nem kívánja, hogy rögtönözve szavazzák meg.Ennélfogva hat­ javas­­latot ad be, tekintve a népnevelés ügyének első fontosságú voltát, tekintve mennyire hátrava­gyunk, mondja ki a háza, midőn az előirányzott 290.000 ftot megszavazza, egyszersmind utasítja a minisztert, hogy azon összeg iránt, melyet a nevelés czéljára hasznosan fordítani tud, póthi­telt terjesszen elő, előre biztosítván a ház­at, hogy kész lesz azt megszavazni. (Átalános he­lyeslés.) Nem akar számot mondani, s kész meg­szavazni egy milliónál többet is. Irányi indítvá­nyát elfogadja, mert természetszerű. Várady Gábor kérdést tesz a tanítók nyug­díjára taval megszavazott 20 ezer forint iránt. Tanárky Gedeon előadja, hogy ez összegre jelentkezett 43 tanítói nyugdíj­intézet, melyek közt ez szétosztatott. Simonyi Ernő pártolja Kállay indítványát. Eötvös J. dr. helyesebbnek tartja Tiszáét, mert nincs bizonyos meghatározott összegről szó benne. Biztositja a házat, hogy egy millió ügy sem lesz elég. Ajánlja Tiszáét elfogadtatni. A vita e tárgyról még tovább foly. TÁRCZA. TÓTH JÓZSEF. Szül. 1823. jul. 5. M. h. 1870. mart. 1. (y. y.) „Egymás után mennek a végső nyug­helyre!“ —­ Mikor Egressy Gábor a szinpadon összeomlott és meghalt, e veszteség súlyát csak amaz önző vigasz enyhite némileg, hogy tragé­diánknak maradt még ekét oszlopa: J­ó­k­a­i­n­é és Tóth József. Fájdalom, ez a vigasz is csakhamar szét­­foszott. Jókainé visszavonult, pótolhatlan tírt hagyva maga után, Tóth József pedig magas művészeti becsvágyának esett áldozatul: élőhalott lett. Két hosszú évig volt ily élőhalott gyógyu­lást keresve sok helyen, s nem találva sehol. Kétségkívül a legégetőbb fájdalmak egyike jutott e nemes művésznek osztályrészéül. — Tan­­talusz égető szomja s a lelánczolt Prométheusz keserve. Mennyit küzde egykor a vidéki színészet nyomorával; mennyi fáradságába került, mig tanulmányaival kipótlá azt, mit nála a fiatal­kori alapos képzés hiánya üresen hagyott; mennyi erőfeszítésébe került mig színházunknál szilárd állást s tehetségéhez méltó tért kapott; és ime,­­ midőn befejezte önművelését, midőn nem csak saját magának, hanem másoknak is kitűnő tanára lett, midőn odáig kü­zdé magát, hogy hivatása jön a szomorujátékok legfőbb oszlopát képezni , akkor egyszerre elveszti hangját, és ezzel porba omlik minden­­ évti­zedek fáradsága s a jövő összes reménye ! Nincs sors, mely ennél tragikusabb lehetne. A jeles színész, ki hangját veszti, csak oly szá­nandó lény, mint a képíró, ha szeme világa el­­homályosult. Mindkettő­­az „elvesztett paradi­csom“ száműzöttje, s oly keserű fia, kinek szá­mára nincs Lethe-forrás, csak a sír fenekén. Említettük, hogy ő magas művészi becsvágy áldozata lett. Valóban őt a törekvés erőfeszítései tették tönkre. Különben sem bírván valami erős testalkattal, csak a legmérsékeltebb életmód és a legnyugalmasabb életpálya biztosíthattak vol­na számára hosszú életkort. Hivatása azonban oly pályára vezető, hol a dicsőség igen sokakra válik Nessus köntösévé, mely egyszerre emeli és emészti azokat, a­kik viselik. A hivatás nála szenvedély volt, folytonosan nyugtalanító szen­vedély, mely egy komoly irányban örökös tanu­lásra késztt. Csak rendkívül szolid természeté­nek és minden világi élvektől való óvakodásának tulajdonítható, hogy ez a művészi szenvedély jó­val korábban nem emészté föl testi erejét. A múzsa öt sajátlag a színészetnek nem amaz ágára szántani melyre utóbb törekedett. Vígjáté­ki szinésznek született s drámaivá csak lett, folytonos tanulás és erőfeszítés által. Sem külső alakjában, sem hangjában nem volt sok hősies elem; ezt kivülről, a tanulmány csatornáin kel­lett megszereznie. Különösen hangját­ igyeke­zett fejteni, erősebbé, tömörebbé tenni, hogy Shakspeare nagy jellemszerepeinek ábrázolá­sára is alkalmassá válhassék. Évekig tűnődött rajta, hogy mint hajthassa e hhangfejtést végre, s barátainak nem egyszer mondá, hogy már kita­lálta módot, a­mint lehet a hangot megjavítani, erősebbé, szenvedélyesebbé tenni. Ez öngyötrő műveletben , nemes szenvedé­lyétől ragadva, s a színpadi sikerek által buz­dítva, eszébe sem jutott, hogy e munkában, mi­dőn fokozza színpadi dicsőségét egyszersmind ássa önsírját. Volt egy két jó barátja, kik figyel­meztetők, hogy ne erőszakolja folyvást a ter­mészetet , de ő mosolyogva fogadta ez észrevé­teleket, mert hiszen nem érzi a hangfejtésnek­­ semmi hátrányát testi szervezetében. Olyan­­ volt, mint a lelkesült barcros, ki a győzedelem terén észre sem veszi, hogy golyó röpült mellé­be, s megy tovább emelt homlokkal, mig nem összeroskad. Fájdalom, összeroskadása igen korán történt. Két év előtt, midőn a színjátékkal föl kellett hagynia, csak 45 éves volt; oly időkor, melyben a nagy jellemszínészek,úgy szólván virágkorukat élik. Tóth József Szentesen született 1823. jul. 5-én polgári szülőktől. Hódmezővásárhelyen, Kecske­méten s végül Pesten tanult. Szülőföldén színé­szeket nem látva,­­a színpadról igen homályos fogalmai voltak. Midőn a költészetet tanulta , szorgalmi jutalmul Voltaire „Tancred“-jét kapta Péczely József fordításában. E könyv lett a szik­ra, mely hivatását fölgyújtá. Azontúl sokat sza­valt és színpadról álmodozott. Boldog volt, ha a színházba szökhete, s a színlap rá nézve édes olvasmány­ lett. Tizenhat éves korában atyja Pestre hozá, hogy az orvosi tanfolyamot hall­gassa. Az előtt magának is volt kedve e pályá­hoz, de„Tancred“ elcsábítá. Atyja hiába tanácsolt, aggódott és könnyezett . 1841-ben Miskolczra ment, s a Tóth István, Telepi, Bálla és Ujfalusi egyesült színigazgatók társulatába állt be, 15 bankó írt havi fizetésre. Tóth István színigazgató (akkor jeles színész) lett az ifjúnak szigorú, de egyszersmind biztató mestere. 1844-ben Komlóssi Ferencz színtársu­latához ment, s ott kezdett komolyabban tanulni és fejlődni. 1845-ben már a nemzeti színházban vendégszerepelt, mint Wurm az „Ármány­­és szerelemében, 1846-ban mint Shylok a „Ve­len­­czei kalmárban,“ 1847-ben pedig mint Móorg Fe­­rencz a „Haramiákéban. E föllépései jól sike­rültek, úgy hogy 1850-ben már állandó tagnak szerződteték. Fáncsy halála után főleg a cselszövő szere- i­­­pék szakmája lett az övé, s egyre jobban kitű­nt mély gondolkozása és ábrázoló, jellemző tehet­sége által. Jágó, Shylok, Macskaházy ügyvéd (a Violában,) Harris (a „Tamás bátyá“-ban) s Ralph (a „Londoni koldusokban“) ez időbül leg­kitűnőbb szerepei. S ő évről évre mind jobban gyarapítá játékrendjét, úgy, hogy „csakhamar az Egressy Gábor vetélytársa lett. Ő nem csak a „Bánk bán“ Biberachját játszó kitű­nőleg, hanem oly nagy jellemszerepeket is, mint Delavigne „Xl-ik Lajosa“ Sh­akspeare „III. Rikhárd“-ja, Bakver „Richelieu“-je, Moliere „Fösvénye.“ Macbeth volt az egyetlen kísérlete, mely nem sikerült. Az ötvenes években nagy utazást tévén, Ang­liában hosszasabban tanulmányozta az angol színészetet. Különben is jól tudott angolul, ala­­posan ismerte Sh­akspearet és magyarázást, s a tanulmány annyira hatott rá, hogy ez néha elő­adása közvetlenségének is ártott. A drámai sze­repekben nem egyszer látszott rajta a mesteri­­ség nyoma, de mindamellett kitűnő, sokszor elragadó alak volt a színpadon. A komikai agg­legények, fukar öregek és vén pillangók ábrá­zolásában pedig mindig kifogástalan. Ha csak ezeknél marad, s nem erőlteti hangját a szenve­dély kitöréseire: ki tudja, meddig lehetett volna még dísze és dicsősége színpadunknak! Foglalkozott e irodalommal is. 1850-ben írt egy „Orgazda“ czímű népszínművet, de kevés sikerrel; lefordítá Hebbel „ Judith“-ját, Shaks­peare „Két veronai nemesét“ és „VI. Henrik­jét. Irt számos széptani czikket: a „Szentivánéji álom“, „Téli rege“, III dik Rikhard és lady Macbeth magyarázatát, a „Színpad és egyház“ czímű értekezést, melyek majd mind a „Fővárosi Lapokban“ jelentek meg. Egressy halála után tanár lett a színi tanodá­ban, a drámabíráló bizottság szervezésekor pe­dig annak egyik tagja.­­ Benne tehát nem csak kitűnő művész, hanem egy a képzés és irodalom terén is munkás férfi veszett el, s azonkívül a legjobb családapa, szolid, művelt férfi, s — a­mit tán említnünk is fölösleges — kelelkű, becsületes hazafi­ politi­kájára nézve az ellenzék híve. Két év előtt elrekedvén, orvosai tanácsára idegen földön keresett segélyt. Az akkori igaz­gató (Radnótfáy) jólelkű pártfogása mellett le­hetővé vált neki, hogy az 1868-diki fürdőidényt Gleichenbergben, majd a telet Velenczében, Me­­ranban stb. tölthesse. Midőn visszatért, külsőleg jó színben volt, nagyra nőtt bajus­szal és szakállal, de hangját nem nyeré vissza. Mindamellett bízott jövőjében, s ez volt az egyedüli, mi sorsát enyhité. A színházi enquête tagjai közé meghivatván, midőn egy barátjával a belügyminiszterhez a megnyitó ülésre ment, örömsugárzó arc­c­al mondá : „Ez a magyar színészet legszebb napja, mert az első alkalom, midőn a színészeket is megkérdik sorsuk és jövőjük rendezésében. Örü­lök, hogy megérhetem.“ Egy pár ülésen meg is jelent, de mivel beszél­ni nem volt képes, emlékiratot állított össze né­zeteiről, s azt nyújta be. Ez emlékirat közelebb a képes „Magyarországban“ jelent meg. S ez volt utósó munkája. Az idei szeszélyes, változékony tél igen rosszul hatott egészségére, s tüdeje és légzőcsöve teljesen meg lévén rongálva, kínos állapotba jutott, s napokig fuldokolva küz­dött a halállal, mely végre is véget vetett e nagy tehetség életének és e szomorú sorsnak. Hogy a jóknak ily korán kell elköltözniök ! Koporsójánál szomorún hangzik a kérdés : ki tölti be helyét ? Oly sokan elmentek már „a végső nyughelyre“ a magyar színészet jelesei közül, kiknek nyoma máig sincs betöltve, annál feledhetlenebbek, mert a kor meddősége miatt pótolhatlanok ! — Akadémiai ülés febr. 28-án. Azon nevezetes jelenséget kell mindenekelőtt felje­gyeznünk, hogy a mi­tán ember emlékezete óta sem történt, ez osztályülésen nők is voltak jelen. Stoczek József elnöki megnyitója után dr. Szabó József tett jelentést olaszországi földtani utazá­sáról 1869-ben. Második értekező dr. Pólya Jó­zsef lett volna, azonban nem jelenhetett meg. Ezek után összes­ülési tárgyak kerültek elő, nevezetesen gr. Andrássy kormányelnök egy át­irata, mely szerint b. Eötvösnek elnökké és Ló­­nyaynak alelnökké megválasztatását ő felsége jóváhagyta. — Eötvösnek egy levele, melyben Toldy Ferencz fölkéretik, hogy Döbrenteynek nála levő tizenkét levelét adja át az akadé­miának. Az első osztály sürgetése az iránt, hogy a „Kalevala“ czímű finn eposz, Barna Ferdinand nik­fordítása szerint, mielőbb nyomassák ki,hely­­benhagyatik.­­ A bécsi Pázmány intézet az aka­démiai kiadványokat kéri ; a szt. pétervári ter­mészettudományi észlelve csere példányokat kér; a m. tud. egyetem bölcsészetkari hallgatói szin­tén a kiadványokat kérik önképző egyletük szá­mára, mind kiadatott intézkedés végett a könyv­tári bizottságnak. A jövő heti ülésen Barna Ferdinand fog érte­kezni a finn költészet szelleméről. A képzőművészeti jelmezbál tegnap tartatott meg az Európa termében. Mint mindig most is a fény és pompa egyesülése volt ez, az ízléssel és művészettel. A jelmezek egymást iparkodtak felülmúlni díszben s találékonyság­ban, s a költői szép Loreley, a puszták beduinja, a gerollsteini herczegnő és general Bumbum, Massaniello és doctor Robin, az ezred leánya s a spanyol grand, az őskori magyar vitéz és a franczia roccoco hölgy élénk csoportokban ala­­­­kultak a négy satanellával, a virágárusunk, hab­leányok, kertésznőkkel, s magokkal a virágok­kal, kiket természetesen lépten nyomon követ­tek az elegáns ördögök, s a különféle századok divatjai szerint öltözött olasz, franczia, angol urak. A nem jelmezes közönségnek ez idén elenged­ték a kellemetlen álarcz viselését, miért is min­denki élve a szabadsággal, sietett azt zsebre rakni. Míg a jelmezek a teremben tánczoltak, addig a nem jelmezes közönséget éjfél felé két vörös virágos fekete domino hozta egyszerre mozgásba, mindenkinek súgva valamit, s mindenkinek felingerelve kíváncsiságát, úgy hogy folyton sűrű csoport vette őket körül, míg néhány percz múl­va egyszerre ismét eltűntek, a­nélkül, hogy va­laki felismerhette volna. Azután ismét mindenki a jelmezek felé fordult, s tovább nézte, a sürgő, forgó, nevető és csevegő­ képet, melyet most bő­vebben leírni feleslegesnek tartunk, mivel né­hány nap múlva az egész jelmezbál úgy is bizo­nyosan Borsos kirakatában lesz látható. (M.) Turin, február 24-én 1870. A nemzeti bankkal tervezett szerződésre vonatkozó hir ala­posnak látszik ; ha az a képviselőház tetszésé­ben részesül, úgy a kincstár csekély kamatra 122 m.° kölcsönt nyer, mely hozzátevén a már előlegezett 378 m-ot, 500 m-ra rúgtatná az állam adósságát a nemzeti bank irányában, melynek azután megengedtetnék, hogy a bank­jegy-forga­lom 750-ről 800 m-ra emeltessék. A kormány­­pártiak nem győzik eléggé dicsérni az új tervet, mind a mellett ezen látszólag igen előnyös mű­ködés nem csekély áldozatába kerülend Olasz­honnak, minthogy ezen hitelintézet a köz­jöve­delem forrásai nagy részét hatalmába ejtve ká­ros befolyást gyakorland a kincstárra, azonfelül az új szerződés megfosztja a nemzetet azon re­ménytől, miként valahára a kényszerfolyam meg fog szűnni; ennélfogva előre látható, hogy a terv­nek sok, s tán makacs ellensége leend a képvi­selők közt, de miután a legszigorúbb takarékos­ság mellett sem lehetne a költségvetési hiányt egészen fedezni, s így bármi néven nevezendő új kölcsön által kell a szükségletet előteremteni, tehát az kétségbe sem vonható, hogy a netaláni heves vita eredménye a pénzügyi terv megszava­zása leend. Az ü­gyérségek, mint mondják, folytonosan a költségvetési előirányzat átvizsgálása s bírál­gatásával foglalatoskodnak, azon reményben, hogy mind inkább összes­­onthatják a kiadások összegét ; úgy látszik azonban, hogy már a ne­továbbig haladtak, s épen azért hasztalan fára­doznak. Egyébiránt, ha a szélsőbal terve sikerülne, úgy, mielőtt tárgyalás alá kerülhetne a költség­­vetési előirányzat, új miniszterválságunk le­­endne. Jövő hó végével ugy­anis a képviselőház által a kormánynak adott felhatalmazás lejár, ennél­fogva a kormány újra egy vagy két havi „ideig­lenes“­ leend kényszerülve kérni, de a „Corriere Italiano“ szerint a szélsőbal azt határozottan meg fogná tagadni, azzal indokolva megtagadá­sát, hogy a kormány önkényesen 40 nappal meghosszabbítván a törvényhozó testület szünide­jét, megakadályoztatta a költségvetési előirány­zat tárgyalását. Minden oda mutat azonban,hogy a kormány a megtakarítások tanulmányozásá­val fogja igazolhatni az elnapolást, s így ha a szélsőbal csakugyan az „ideiglenes“-t válasz­­tá bizalmi kérdésül, aligha kisebbségben nem fog maradni. A franczia törvényhozó testből, Granier de Cassagnac Pinard in­­terpellátiója alkalmával a hivatalos jelöltek mel­lett emelt szót, midőn egyszersmind a cabinetet támadta meg. Ő 11 m­­­­­e­r felel neki s miu­tán kijelenté, hogy az intézmények elleni táma­dást roszalja de nem jogos rendszabályokat, kijelenti, hogy e rendszabályokhoz azok tartoz­nak,melyek a mostani választási rendszer módo­sítására vonatkoznak. (Félbeszakítás) Jero­me Dávid: Ez a feloszlatás (Zaj) 0­­­1 m­­­­er: Beszéltek Casimi­r Perrierrel és köz­tünk és e híres államférfi között hasonlatot vontak. Nagy különbség van. Midőn Casimir Perrier a hatalmat átveve, az ország nyugtalan­ságban volt a szabadsággal történt visszaélés miatt. Mikor mi jöttünk a hatalom túlságos cen­­tralisatiója miatt volt nyugtalanságban az or­szág. A 116 programrajával hivattunk mi az ügyekhez. Nekünk a rendet biztosítunk kell és a szabadság szellemének kell eleget tennünk. Nem fogunk elválni azon jótól mit 18 év óta terem­tettek , de cselekedeteinket múltunktól nem tudjuk elválasztani. Nem akarjuk az oly férfiak szomorító látványát adni, kik a hatalomra jut­nak és elveiket cselekedeteikkel hazudtolják meg.“ Erre borzasztó zaj keletkezik. Végre Pi­card szóhoz jut és a következő napi­rendet indítványoz: „A kamara megfontolván azt, hogy a kormánynak bölcs és mérsékelt beleelegye­­dése a választásokba, bizonyos esetekben, poli­tikai szükségesség, napi­rendre megy át.“ Hoz­záteszi, hogy a kormánynak azon helyzetben kell lennie, hogy barátjait támogathassa. Thi­ers tudni akarja, kik ellenségei és kik ba­­rátjai. Picard: Az ellenségek azok, kik anti­­dynasticus és alkotmányellenes térre állanak, a­mely soha a mienk nem lesz. Thiers kijelenti, hogy ő is azon áll. 011­­ v­­­e­r, hogy a szavazás könynyű legyen megelégszik egyszerű napi­renddel. Picard kijelenti, hogy a baloldal vissza­vonja napi­rendjét és valahányszor elvei fenyegetne lesznek, azok segítségére fog menni. Az a nép souverainitás nevében fog szavazni. 188 szavazattal 56 ellenében egyszerű napi­rendre mennek át. Jules Favre: Mi a választási szabad­ságért szavazunk. Gambetta: És csak is arra. Külföldi hírek. — Werner V. Merode gróf az Union del‘Ouest“-hez e hó 24-én a következő levelezet intése: „Szerkesztő úr! ön tudja, hogy a köz­vélemény az uj (franczia) minisztérium hivatal­ba lépését mily megelégedéssel üdvözölte. Mi­dőn én ez örvendetes hirt Rómában megtudom, Daru grófhoz irtam­, hogy a január 2-iki cabi­­netbe való lépését üdvözöljem. Felelete lénye­gesen hozzám volt intézve, az semmi módon po­litikai közlemény jellemével nem bírt és az a kivonat, melyet az önlevelezője önhöz intézett a legjobban bizonyítja, hogy ő azt nem olvasta. Én örömest hallgattam volna tovább is ez eset­ről, ha az ön mai lapja a közleményhez való újólagos ragaszkodása által nem kényszerítene arra, hogy megmondjam önnek, mily helytelen a közlemény, melyet önnel közöltek.“ — Az 1871-iki rendezés rendkívüli franczia budget, most már törvényjavas­lat alakjában van (8 év óta először) előterjeszt­ve. A rendes bevételek 1,768,437,000 francra, az­az 29270,000 franccal a tavalyinál magasabb­ra tétetnek; a rendes kiadások 127,598,000 francra, az­az 2,756,000 franccal többre, mint 1870-ben és a rendkívüli kiadások 126,435,000 francra tétetnek, tehát 3,028,000 franccal többre mint az előbbi évben. Megjegyzik, hogy a ren­des budgetben az egyes minisztériumok budget­­je 16 millióval többre vannak téve és a had egy 3,380,000 francot veszt. Az öszbizanz így áll: Bevétel: 1,886.035.000 franc, kiadás 1.796.691.000 franc. Bevételi többlet 99,344.000 franc. Külön­félék. — Király ő felsége udvarának egy részével vadászathoz készülve ma reggel 8 óra­kor Gödöllőre utazott. — Biztos kútfőből tudjuk, hogy a mig tavaly februárban öt millió forint adó jött be az állampénztárba, az idén nem hajlott be több egy milliónál.­­ Tegnap délután az ország husz különböző részéből érkezett izraelita küldöttségek tisztelkedtek Jókai Mórnál. Szónokuk Farkas Al­bert köszönetüket fejezte ki a képviselőnek a vallásszabadság ügyében követett magatartásá­ért. Többen pedig, társaik helyeslése mellett azon biztosítást adták, hogy főczélja leend a hagyo­mány­t a mózeshitűfélnek,a nevelés ügyét a korszellemnek megfelelő,sza­badelvű és magyar nemzeti irány­ban megalapítani. — Tóth József szenvedéseinek ma reggel 2 órakor lett vége. Nyugodtan halt meg. Kevéssel halála előtt eszmélete megjött. Meg­áldotta családja minden tagját, s elszunyadt. Utolsó szava volt: „Szivet adjatok.“ A boldo­gult a sándorutczai Lubyházban fekszik, mely tele van sírással. G­y­á s­z b­­­r. Micskei Miskolczy Ká­roly, Biharmegye polg. tervszéki ülnöke, 1861-ben orsz. képviselő, tudományosan képzett férfiú, s tántorithatlan hazafi, nemzetünk jobb­jainak egyike febr. 26-kán 61 éves korában Nagyváradon, hirtelen kimúlt. — Nemzeti színház. Tegnap este Szathmáry Károly folytató vendég­­szereplését, s a „Szép molnárnő“-ben, mint Jean lépett föl. Ő minden esetre igen gyakorlott, ügyes színész, de alakításainak ártalmára van bizonyos egyformaság. Majd mindig egy alakot játszik különböző köntösökben. A burleszk ko­­mikumra azonban határozott képessége van, s ha a nemzeti színház játékrendjében az ily sze­repkör jelentékeny helyet foglal el, akkor szer­ződtetése is indokolt lenne. Hangja nem tarto­zik ugyan a kellemesbek közé, ha a komikum alantibb körében nincs is szükség valami csengő, érzelemteljes hangra. Alakja hajlékony, köny­­nyed s mozgása élénk. A közönség elég tetszés­sel fogadta játékát. — Z e­n­é s­z­e t­i hírek. Menter Zsófia­­, a­­ki Rubinstein hangversenyére Pestre érkezett, ma már Bécsbe indul, s mártius 12-én Prágá­ban hangversenyez. — Rubinstein hír szerint még egy hangversenyt szándékozik Pesten ren­dezni. A „HON“ magánsávsürpnyei. BÉCS, mart. 1. A mai „Wiener Ztg.“ Erb osz­tálytanácsosnak miniszteri tanácsossá és a sajtó-

Next