A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-01 / 74. szám
A betegség tehát, melyben Ausztria szenved, veleszületett a jelen közjogi helyzettel; s hogy talán egy ideig latens volt, az nem azt bizonyítja, amit a kormánypárt hírlapirodalmi uszályhordozói a világgal elhitetni szerettek volna, hogy t. i. az állam teste nem beteg. — Sőt ellenkezőleg, ez csak azt bizonyította, hogy csak nem látják, vagy látni nem akarják a fekélyt, de az valósággal megvan, s minél tovább marad látensnek, minél tovább halogatják gyökeres orvoslását, annál veszélyesebb, annál rombolóbb lesz, ha majd egyszer kiüt. Most már kiütött. S hiába nevezik a jelen kormányt doktor minisztériumnak, ezek a doktorok bizony kigyógyitani nem fogják soha. Már kifogytak a palliativ szerekből s eljutottak oda a hol a komoly válság beáll. A gyöngeségig engedékeny, békés hajlamú lengyel képviselőket két álló esztendeig húzták az orruknál fogva. S mikor biztatás és a halogatás minden módját kimerítették, akkor előállnak s azt mondják : kivánságtok, nem vitatjuk, jogos-e, de mi nem teljesíthetjük. Ezzel oda kényszerítették az ő fogalmuk szerint is „alkotmány hű“ lengyeleket, hogy azokhoz sorakozzanak, akiket a jelen közjogi helyzet leghalálosabb ellenségeinek neveztek, a csehekhez és morvákhoz, s akiket azon szép névvel tiszteltek meg, hogy „alkotmányon kívül álló oppositió.“ Ennek az alkotmányon kívül álló oppositiónak eddig csak könnyen hányhattak fittyet a miniszter urak, mert hát gyenge volt, a birodalomnak a reichsrathban képviselve maradt részével szemben. Persze, arra nem is gondoltak, hogy azt a többi rrészt csak a miatyánk tartja össze a reichsrathban s bizony a legkisebb alkalommal úgy szétmehet a szélrózsa minden ága felé, mintha soha együtt nem lett volna. A kormány elvakultsága annyira ment, hogy a tirol képviselők kiválásában sem ismerte fel a dissolutió komolyabb symptomáját. Ment a maga utján vakon. A mai távirda meghozta a hírt, hogy a kormány magatartása Galicziával szemben arra kényszeríté a lengyel képviselőket,hogy a reichsrábból kilépjenek s opponáljanak „alkotmányon kívül“. Hogy ez nagyon meg fogja rázkódtatni a különben is ingadozó kabinetet, sőt magát a közjogi alapot is, abban semmi kétség. E határozat annyiból lehet, de csak is a rövidlátó osztrák kormányra nézve váratlan, amennyiben a lengyelek eddigi magatartása némileg jogosulttá tette azon föltevést, hogy türelmük végtelen. A tegnapi nappal véget ért s az „alkotmányon kívül álló oppositio“ ugyanannyival lett erősebb, amennyivel az alkotmányos párt meggyengült. Ez nagy csapás,de még nem az utolsó. Távirati tudósítások szerint vérszemet kaptak a többi tartományok képviselői is, kik eddig a reichsrabhban maradásukat a lengyelek maguktartásától tették függővé.Eddig nem lehetett reményük, hogy egyedül a csehekkel és morvákkal ki bírjanak valamit vinni. Most már lehet. S bennünket legkevésbbé sem lep meg azon hír, hogy a lengyeleket most a szlovén, istriai és bukovinai képviselők is követik. Maholnap azon veszik észre magukat a jó urak, hogy a reselisrabban alig van más képviselve, mint az Ens alatti és feletti Ausztria. Sic transit gloria mundi. Törs Kálmán Az országgyűlési bankenquéte hatodik nyilvános ülése. Hórn Ede a 9- ik kérdésre. Azt tartom,szükségtelen felemlítenem azt, hogy a pénzforgalom biztosításának és a nemzeti hitel önálló alapra való fektetésének első alapföltétele, az, hogy a kényszer árfolyam megszüntetessék és e tekintetben különösen kell hangsúlyoztatnom azt, hogy habár a kiegyezés alkalmával a forgalomkönnyebbítése tekintetéből a pénzjegyek egyformasága lett kimondva, mindazonáltal az 1867. XII. t. sz. 66. §-ában világosan kimondatok az, hogy : „magából értetődik, hogy a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségükben fennmaradnak,“ tehát annak, hogy Magyarországnak önálló pénzverési és kibocsátási jogát gyakorolja, semmi sem áll ellen, és ez az első feltétele az egészséges hitel helyreállításának. Másik feltétele az, melyet a mai ülés folyamában már Wahrmann biz. tag is érintett: határozott békepolitika. Itt mindjárt meg akarom jegyezni, hogy valamint eddig, úgy ezen pontnál is a politikai viszonyoktól egészen el akarok tekinteni. Szükséges, hogy Magyarország épúgy, mint a birodalomnak másik fele, arra törekedjék, hogy ne csak háború,de még annak eshetősége is elkerültessék. További feltétele a hitelviszonyok megszilárdításának — amit ugyancsak Wahrmann úr hozott fel és mire az ő közreműködését megígérte — a közadók leszállítása, illetőleg azoknak igazságosabb elosztása, mert a mostani elosztás az egészséges közgazdászati fejlődést és a tőkeszaporodást nagy mértékben akadályozza. Hogy a jó és gyors igazságszolgáltatás szintén hathatós eszköz ezen czélra, az — úgy hiszem — általánosan el van ismerve. Tény az, hogy a külföld nemigen hajlandó tőkést magyar vállalatokba fektetni, mert hiányzik nálunk a rendezett igazságszolgáltatás. Ennek mielőbbi életbeléptetése tehát szintén múlhatlanul szükséges. Talán szükségtelen felemlítenem még azt is, hogy ép oly nélkülözhetlen kelléke a hitelviszonyok fejlődésének a közlekedési ügy tökéletes kitése, mert ahol ez nincs, ott közgazdászati lendületről szó sem lehet. Sajnos, de igaz az mit a közmondás tart: „Zsírjában fulad a magyar,“ mert hazánk gazdag terményeit nem vagyunk képesek értékesíteni a közlekedési eszközök hiánya vagy gyarlósága miatt. Magam voltam tanúja annak — midőn két év előtt jöttem Magyarországra — hogy a vaspályák indóházaiban roppant menynyiségben felhalmozott gabonát nem lehetett külföldre szállítani, hogy ily körülmények közt nemzetgazdasági lendületről szó sem lehet, az nem szorul további bizonyításra. Még egy pontot akarok érinteni — és itt talán inkább negative lépek fel mint positive.Egyik t. szakértő, midőn ezen a kérdésre felelt, a védvámnak szószólójaként lépett fel. Meg kell hallanom, hogy ha van eszköz, melylyel hitelünket tönkre tehetjük, mindenesetre ily visszatérés a régi ezopfos rendszerhez a legbiztosabb út erre. Jól tudom ugyan, hogy Magyarország ipara nincs még annyira kifejlődve, mint azt sokan óhajtják, de másrészt én úgy tudom azt is, hogy Magyarországnak bizonyos tekintetben nem kell félnie az összes világ konkurrenciájától sem, mert vannak bizonyos természetes kincsei,milyenek a gabona, bor, dohány, kender és len, melyekkel bátran kiállhat a világpiaczra. Sokkal czélszerűbb tehát, ha Magyarország mindenekelőtt ezek kiaknázására törekszik, és ezáltal milliókkal szaporítja nemzeti vagyonát, mintsem hogy ezeket elhanyagoljuk, és a helyett azon földművelési eszközöket — melyeket a külföldről igen jutányos áron megszerezhetünk — itt gyártjuk. Másrészt pedig meg vagyok győződve, hogy ha ezen iparág nálunk valóban felvirágozhatnék, még azon esetben is a versenyzés a leghathatósb előmozdítója és rugója lesz, míg a védvámnak behozatala csak annak stagnirozását és hanyatlását eredményezné ; különösen áll ez épen hazánkra nézve, mert valljuk meg őszintén —■ ha talán a hazafiságot némiképen meg is sértenék avval — az indolentia kissé nagyobb mint más országokban. Nálunk a déli éghajlat „dolce far niente“je bizonyos keleti fatalismussal párosul és ez is egyik oka annak, hogy közgazdasági téren oly lassan haladunk. — Még csak arra akarok figyelmeztetni, hogy azon szoros összeköttetés mellett, melyben Austriával vagyunk, a védvámnak behozatala ránk nézve nyilván káros következményű lenne, mert tagadhatatlan, hogy Austria sokkal inkább iparűző,mint földmivelő ország, míg hazánkban fősúlyt az utóbbira kell fektetnünk és az ipar fejlődésénél szabad utat engednünk. Ezzel bevégeztem talán már hosszúra nyúlt előadásomat és még csak köszünetemet akarom kifejezni azon szíves figyelemért, melylyel a 1. bizottság szavaimat mindvégig kisérte. Zsédényi Ede : Mikép tartja lehetségesnek Nora azt,hogy mindezen igények kielégítése mellett — rendezett igazságszolgáltatás, közlekedési eszközök szaporítása stb. — melyek az országra mindenesetre nagy terheket fognának róni, mégis adóleszállítás eszközöltessék ? Horn: Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én — mint ismételve kijelentettem — nem annyira az adó leszállítására mint inkább igazságosabb elosztására fektettem a fősúlyt; különben csak azt jegyzem meg, hogy én elsősorban a határozott békepolitikát említettem mint egyik főeszközt hitelviszonyaink megszilárdítása és önálló alapra való fektetésére — ha ez egyszer érvényre jut, akkor megvan a mód, mikép fel■dezzük új kiadásainkat, anélkül hogy a terheket felemelnék. (Élénk tetszés.) Ennek köszönetét fejezi ki szólónak azon készségéért, melylyel a bizottság felhívásának engedve nézeteit előadta és a hozzá intézett kérdésekre megfelelt.Azon feszült figyelem, mellyel a bizottság érdekes előadását kisérte, legjobb bizonyítékul szolgálhat arra, mily nagy súlyt fektet Horn véleményére,de másrészt arra is,mennyire feküdt szívén a bizottságnak, hogy a legkülönbözőbb nézetek és álláspontokról magának tudomást szerezve, a törvényhozásnak a lehető legdúsabb anyagot terjeszthesse elő. Ezzel az ülés befejeztetett. Jövő ülésapr. 1-én pénteken, melyben Erkövy és Lévay fognak kihallgattatni. A képviselőrenzi.5- ik ülése mart. 3 jan. Gajzága Salamon különösen Ghyczy K. két észrevételére kiván megjegyzéseket tenni. G. K. azon kérdést veté fel, mikép lehetséges az, hogy a budai, zágrábi és nagyszebeni főszámszék által 1867-ben fölterjesztett adatok kölcsönös közlése mellett a zárszámadások és a 328 sz. a. kimutatás között nevezetes különbség létezik ? A hetes bizottság adatai alapján megfelelhetett volna magának. E különbség onnan veszi eredetét, mert, a zárszámadást még a bécsi államfőszámvevőszék készítvén, ez oly bevételeket is ró Magyarország javára, melyeket a magyar pénzügyminiszter el nem ismert, és oly kiadásokat, melyeknek jogosultságát szintén nem ismeri el, és e részben a tárgyalások még mindig függőben vannak. Zokon vette a bizottságnak G. K. azt hogy miután megállapította, miszerint az általa kimutatott 3.602.000 frt 1867. végén nem mondható egészben megtakarításnak, mert ellene 1.383. 000 frtnyi követelés tétetik, miként tehette, hogy ezen összegeket az eredményhez hozzá számitotta? Szerinte a bizottság nem tehetett máskép, mert, miután a pénztár valódi elrendelése még meghatározva nincs, miután ki nem deríttetett az, hogy mennyiben és mily összegekig lesznek azok fizetendők, nem törölhette ki a folyószámlából. Másik észrevétele Ghyczy Kálmánnak az,hogy a bizottság nem volt kellő figyelemmel a földtehermentesítési alapok és országos alapokra. Erről nem lehet vádolni a bizottságot, mert azt hitte, hogy igen természetes eljárást követ el akkor, midőn a különböző nemű és természetű tételeket össze nem vegyíti. Azon ellenvetésre, hogy a bizottság nem vette fel számításai alapjául a 68-ai költségvetési törvényt, azt jegyzi meg, hogy ha Gy. K. egybehasonlítást tesz a költségek és kiadások közt, nem fogja legkevésbbé sem mondhatni ezt, sőt azt fogja találni, hogy nagyon is benntartották magukat ahhoz. Azon állításra, hogy mind az mi megtakarítás, nem a pénzügyminiszter érdeme, megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter nem tett mást, mint csak azt, hogy az adott körülményeket jól fel tudta használni; ezt megtevén, megtette szerinte kötelességét. De a pénzügyminiszternek van egy érdeme az által, mit az agio körüli eljárásával tett. Kezeiben van egy kimutatás az ezüst agiora nézve 1867. decz. 31-től fogva 1869. decz. 1- jéig, melyben átlagosan meg vannak a számok, és a végeredmény az, hogy provisioval együtt 15 fit 46 kr. volt ez idő alatt az agio átlaga. A pénzügyminiszter pedig nem ennyivel, hanem 14 frt 48 krral fizette az agrót, és ezt úgy létesítette, hogy nem a piacon vette az ezüstöt, hanem külföldről szóló váltók által eszközölte a kedvező eredményt. Végleges hiánykép Ghyczy 935.000 ftot mutat ki és a bizottság jelentésében foglalt 6.830.000 frt vagyongyarapodást, illetőleg megtakarítást, mint egészen indokolatlant tünteti föl. Szóló számokat hord fel annak bizonyítására, hogy a bizottság csakugyan hibázott, de nem azért, mert 6 milliót mutatott ki megtakarításképen, hanem azért, mert nem mutatott rá sokkal többet. Számítása szerint ez 16 millió volna. De épen ez mutatja, hogy nem jó számítás az államháztartásnál csakis bevételekre s kiadásokra figyelni, mert a bevételek és kiadások nagyon fontos érdekkel bírnak a pénztári mérlegre nézve, de az államköltségi törvényre nézve nem bírnak oly nagy fontossággal. (Helyeslés jobbfelől.) Ez mutatja, hogy a bizottság érett megfontolás után nyilatkozott a mellett, hogy helyesnek tartja a zárszámadási rendszert azért, hogy nem csak bevételek s kiadásokról szól, hanem szól jövedelem s költségről is, ezt egymástól elválasztja, s ezáltal lehetővé teszi azt, hogy az államköltségvetési törvény, mely csakis költségi jövedelemre vonatkozólag vizsgáltathaó meg, megvizsgálható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Senkinek sincs joga — és azt hiszi — nem is teszi e házban senki, hogy a bizottság tagjairól feltételezné, miszerint ők feladatuk megoldásában könnyelműen jártak volna el. Mielőtt véleményét megállapította volna, sok vizsgálaton és gondos tanulmányozáson ment keresztül, amire határozatilag ugyan nem volt kötelezve, tekintve kiküldetését, de amelynek megtételére nézve, — tudatában azon súlynak, melyet a viszonyok szavainak kölcsönözni fognak — erkölcsileg kényszerűtetnek találta magát. Ha a bizottság szorosan szem előtt tartva a költségvetési törvényt, megállapítja tételek szerint a kiadástól történt eltéréseket, azoknak indokait vizsgálja és föltünteti a viszonyt, amely egyedül birkát határozó erővel a jövedelem és a költség kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakjára nézve, a bizottság feladatát részletesen és hűen teljesítette. Nem teljesítette volna azonban, ha a háznak december 2-án hozott határozata azon meghagyásának, hogy véleményes jelentését beadja, eleget nem tett volna, amiért is a bizottság egész határozottsággal kijelentette, hogy megvizsgálva a kiadásokat, összehasonlítva a törvénynyel, megvizsgálva az eltérések indokait, és figyelembe tartva a helyzetet, a körülményeket, melyek a helyzet fölött uralkodtak, a minisztériumot úgy 1867-ik évre, mint 1868-ra azon föntartások mellett, melyeket a képviselőháznak sokszor említett határozata magában foglal, mind a történt túlkiadásokra, mind azoknak fedezetére nézve igazoltnak tartja. A zárszámadásokat különböző szempontokból lehet tekinteni, többé vagy kevésbé helyes szempontokból ; az egyet azonban annak, ki igaztalan lenni nem akar, el kell ismernie, hogy akkor, mikor az államnak minden szüksége, előirányzott kiadásai fedezhetők voltak, minden mellékes hitelműveleten kívül, egyszerűen azért, mert az államjövedelmek és kiadások az előirányzatinál kedvezőbb eredményeket mutattak, tehát nem csak minden szüksége fedezhető volt, hanem ezen kívül még az állampénztárba azon a részletesen felsorolt beruházások és államvagyon gyarapodáson kívül, melynek valódi értékére nézve megengedi, hogy az elmélet különböző lehet az állam jövedelmére vonatkozólag, de nem a pénztári kezelésre, nem a mindennemű bevételt és kiadást illetőleg, mert e tekintetben a többlet 1868. végével 1867. végéhez 28 millióra megy, össze nem vegyítve, tehát ezen tételeket és össze nem vegyítve a rendes és rendkívüli kiadásokat, az állampénztárban mindazon beruházásokon kivül 3 millión felüli pénz foglaltatik, akkor azt mondani, hogy ezen évekre az államháztartásra nézve deficit és nem valóságos megtakarítás mutatkozik, oly vállalat ez, melynek logikáját legalább részéről fölfogni nem tudja. (Helyeslés jobb felől.) Ennek következtében, mint az nagyon természetes, Justh indítványát pártolja. (Élénk, tartós helyeslés jobbfelől ) Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következtek volna az indítványozók zárbeszédei.Azonban husz tag a szavazás elhalasztását kérvén holnapra, a ház a napirend második tárgyára tér át. Ezt megelőzőleg Lónyay pénzügyminiszter jelenti,hogy holnap a szavazás előtt maga is szándékozik nyilatkozni. Erre a képviselők fel - alájárása által hosszabb zaj keletkezik, miért is az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után jelenti elnök, hogy Molnár Endre Szabolcs megye Nádudvar kerületi képviselő igen szép és érzékeny levélben lemond képviselői állásáról. A ház tudomásul veszi és felhatalmazza az elnököt új választás elrendelésére. A napirend második tárgya: a főrendiház által az államszámvevőszékről szólójavaslaton tett módosítása. A képviselőház közp. bizottsága elfogadását ajánlja. A kisebbség azonban külön véleményében azok ellen nyilatkozik. A ház azonnal a részletes tárgyalásra térvén, Királyi Pál a közp. bizottság előadója, kéri a 6-dik §. t. a főrendek módosítása szerint elfogadni, mely szerint a főrendiház is befolyna az államszámvevőszék elnökének kijelölésébe. Horváth Sándor mint a kisebbség előadója indokolásában a ház emlékezetébe hívja azon nézeteket és elveket, melyekből kiindult, midőn e t javaslatot először tárgyalta. Mi volt czélja a háznak e t javaslat alkotásánál ? Az, hogy oly intézményt illeszszen be a magyar alkotmány rendszerébe, mely független,felelős és önálló legyen. Sajátszerű volt a czél, sajátszerűnek kellett lenni az eljárásnak, mely által azt elérni szándékozott a ház. Emlékezhetünk rá mindnyájan mennyi eszmecserére adott alkalmat ezen törvényjavaslat tárgyalásakor az elnök kinevezésének kérdése. Némelyek úgy vélekedtek, hogy az elnök kinevezése történjék úgy, miszerint a miniszerelnök felterjesztésére ő felsége nevezze ki az államszámvevőszék elnökét. Úgy de ez esetben hova lett volna azon felelőség, hova lett volna azon önállás és függetlenség, melylyel az államszámvevőszék elnökének biznia kell a ministériummal szemben. Mások ellenben, ő maga is — akként vélekedett, hogy a képviselőház felterjesztésére nevezze ki ő felsége az államszámvevőszék elnökét anélkül, hogy ezen kinevezésnél bármi befolyást is gyakorolna a miniszerelnök, de ez ellen talán helyesen azon ellenvetés történt, miként férne össze a parlamentáris kormányformával az,hogy oly magas államhivatalnok, mint az államszámvevőszék elnöke a ministerelnök befolyása és ellenjegyzése nélkül neveztessék ki. Végre abban történt a megállapodás, hogy a képviselőház ajánlatára a ministerelnök ellenjegyzése mellett nevezze ki ő felsége az államszámvevőszék elnökét. A ház ebben megnyugodott, de nem a főrendi ház, mely régi jogaira a törvényes gyakorlatra hivatkozva, részt követel magának a számvevőszék elnökének kinevezésében. Míg tehát a kópv.ház csupán azon szempontból indult ki, hogy oly számvevőszéket alkosson, mely a szó valódi értelmében ellenőrizni tudja a kormányt a nemzet vagyonának kezelésében, addig a főrendi ház úgy látszik, ezért szem elől tévesztvén, csupán azon szempontból indult ki, hogy megvédje a maga befolyását és állását. A főrendi ház tehát jogi kérdést csinált a dologból. Miután az államszámvevőszék elnöke épen a minisztériumot ellenőrzi az ország vagyonának kezelésében, el kellett térnie a kinevezés azon módjától is, mert különben az elnök kétségkívül függésben érezte volna magát a minisztériumtól, amelylyel szemben tulajdonképen ellenpólust kell, hogy képezzen. A miniszterelnök belátta ezen körülményt és belenyugodott a képviselőház megállapodásába,a felsőház azonban nem hajlandó a miniszterelnök példáját követni. Pedig épen azért szükséges a főrendi házat kizárni és úgy mint a miniszterelnököt a befolyásától, hogy függetlenségét és önállását el ne veszsze az állam számvevőszék,illetőleg annak elnöke. A főrendi ház már természeténél fogva egyet szokott érteni s érezni a kormánynyal, bárminő legyen ezen kormány, és így kétségkívül a minisztériumnak és különösen a miniszerelnöknek nagy befolyása van a főrendi házra, és így valószínű, hogy mindig épen az lenne a számvevőszék elnöke, akit a ministerelnök akar, és így a fő czél, t. i. ezen intézménynek önnállósága és függetlensége, alig volna megmentve. Annál inkább csodálkozik a főrendiháznak ezen módosításán, mert a képv.ház az osztó igazság elvét épen nem téveszte szem elöl. Ugyanis midőn megtartotta magának azon jogot, hogy ő jelölje ki azokat, akik közül ő felsége fogja kinevezni az államszámvevőszék elnökét, ugyanakkor az elnök feletti bíráskodási jogot osztályrészül a főrendi háznak adta. Azonban a főrendiház nemcsak kandidálni akar, hanem egyszersmind ítélni is a számvevőszék elnöke felett. De váljon tud-e szigorú, részrehajlatlan bíró lenni a főrendiház saját teremtménye felett, vagy meg tudja-e tagadni önmagában azon érzelmet, melylyel saját teremtménye iránt viseltetni fog és viseltetni kell ? Azt hiszi,hogy nem,és ezért a különvéleményt kéri elfogadtatni, mely szerint a képviselőház szövegezése hagyatnék meg. (Helyeslés halon.) Királyi Pál előadó lehetlennek ítéli ennek elfogadását, mert a felelős kormány nem terjeszthet fel semmit szentesítésre, melynek alkotásához az országgyűlés egyik factora nem járult. (Ellenmomlás balról.) Nem oszthatja azon nézetet, sem, hogy a főrendek azért nem folyhatnak be az államszámvevőszék elnökének kijelölésébe, mert ők, eshetőleg épen ők volnának bírái, mert akkor nem folyhatna be a képv. ház sem a kijelölésbe, mert ily eshetőségnél a képv. házat illeti a vád alá helyezés. A felhozott indokokat meg nem tántorítják és azért a módosítás elfogadását ajánlja. Tisza Kálmán beismeri, hogy a régibb időkben a hivatalokra tett candidatiokban részt vett a főrendiház, de azt tartja, hogy a régibb gyakorlaton változtatást tenni a ház jogaihoz tartozik, és így csak az a kérdés, hogy mi czélszerűbb, hogy csak a képv. ház maga, vagy mind a két ház együtt tegye ? Meggyőződése, hogy ez csak a képv. házat illeti, mert az államháztartás, az államszámadásokra vonatkozó eljárásokban a döntő befolyás mindig kell, hogy a képviselőházat illesse, és mert azt, hogy az ez iránti intézkedésekben a főrendiház módosítólag befolyhasson, el nem ismerhet. (Helyeslés.) Van a főrendiháznak egy joga, melyet respectálni kész és ez az, hogy ha bizonyos okok arra bíznák, az egész költségvetést visszalökhesse, de módosítólag egyes tételekbe beavatkozni nincs joga a költségvetésbe, és ép úgy nincs a számvételben sem. Az előadó szükségesebbnek tartja azt,, hogy független legyen az, ki vád alá helyez, mint az, ki ítél. Ez nem áll, mert az, ki vád alá helyez, az rendesen érdekelt fél, akinek pedig részrehajlatlannak kell lenni, az a bíró. Igaza van az előadónak abban, hogy még eddig nincs törvényünk, hogy az alsóház önállólag terjeszthessen valamit a fejedelem elé. Ez igaz, de mit akarunk most csinálni. Épen oly törvényt alkotni, mely szerinte speciális esetben a felterjesztést önállólag meg lehessen tenni. Kéri a kisebbségi véleményt elfogadtatni. (Helyeslés bal felöl.) Haláss Boldizsár szintén ennek elfogadása mellett szól. Nyáry Pál helytelennek találja arra hivatkozni, hogy a felsőház a maga jogát revindicálja; ez nem ismerőse a helyzetnek, mert oly jogokat revindicál, melyekkel soha nem bírt. Ha reformot akarunk, akkor ezen ez ég alatt ne kovácsoljunk újból oly dolgokat, melyek a rozsdás vasak kamarájába valók. Ilyen kamarában illő azon eszme, hogy a felsöháznak oly jog adassék, melylyel ez sohasem birt. Pártolja a kisebbségi véleményt. (Helyeslés balról.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök felfogása szerint nem lehet a módosítást úgy értelmezni, mintha a felsöház a candidatio jogát akár egészben, akár részben magának akarná vindikálni az alsóházzal Mert a módosítás csak azt foglalja magában, hogy a felsőházzal a kijelölés közöltessék. (Helyeslés jobbról.) Szontagh Pál (csanádi) sajátszerűnek találja az ellenzék helyzetét, hogy ez kénytelen a miniszteriális előterjesztést és ki ellen a méltóságos vagy a legújabb curialis stilistica szerint nagyméltóságos főrendek ellen. A miniszterelnök azt mondja, nem igényelnek jogot. De igenis a közlést követelik, amiből az is következik,hogy visszaküldhetik. Hanem sajátszerű az ellenzék helyzete különösen azért is, hogy eleszt nyújtanak neki azon reformokról, melyeknek örökös hátráltatásáért az ellenzéket vádolják. Ha mindig alkalma fog lenni a kormánynak és a kormányt istápoló többségnek, hogy a mostani szerkezetében a felső ház köpenye alá vonuljon és onnan megdöntse a maga által initiált reformokat, akkor megvallja, hogy egy perczet sem sajnál azon időből,melyet a reformátor hatalmas kezdeményezéseknek idejéből elvesztegetnek. Reméli, hogy az országgyűlési naplóban úgy lesz, hogy ő a minisztérium által elfogadott eredeti szerkezet megtartása mellett, szavaz. Lónyay M. miniszter egy körülményt talál szükségesnek felemlíteni. Ő benyújtotta ajavaslatot, mely a pénzügyi bizottság javaslata alapján fogadtatott el. A minisztérium úgy járt el, ahogy a ház többsége kívánta. Királyi Pál előadó néhány észrevétele után Szontagh Pál (csanádi) kijelenti, hogy előadásában külön választotta a pénzügyminisztert a solidaritástól, és azt mondotta, hogy a tj.-tot nem tekinti ugyan az ő sajátjának, de igenis miniszteriális javaslatnak, mert a közp. bizottságban megnyerte a minisztérium beleegyezését. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök tagadja bárkinek is azon jogát, hogy a minisztérium egyes tagjai közt különbséget és ellentétes helyzeteket perrogáljon. Ha nem lesz a minisztérium tagjai közt egyetértés, maga fogja kimondani. Visszautasítja tehát azon finom distinctiót, hogy az, mi a pénzügyminiszternek a véleménye, nem véleménye a többi ministernek. Kár a kákán csomót keresni. Vagy van szükség két házra vagy nincs. Ha nincs, tessék eltörlését indítványozni, de mig fen fog állani helye van annak, hogy a két törvényhozási tényező egymás közt tárgyalja a törvényjavaslatokat. A ministérium állása az, hogy mást indítványozott ugyan, de engedett azon véleménynek, mely a bizottság részéről nyilvánult; azonban ministeriális kérdést nem csinált és ma sem csinál ebből. A kérdéscsak a két ház között van, azok tehát, kik az államszámvevőszéket nem akarják, helyesen teszik, ha ellene szavaznak. (Ez pressio ! balfelöl.) Ghyczy Kálmán előtt a ministerelnök nyilatkozata tisztába hozta a dolgot, pressiot akar gyakoroltatni (baj jobbról) épen a kormány által a főrendiház köpenye alatt. (Igaz balfelöl.) Hogy alkotmányos eljárás-e ea nem tartozik hozzá megbírálni, ítéljen e felett a ház. Nem veszi kérdésbe az összes ministérium közti solidaritást. A számvevőszék felállításáról szólójavaslat nem úgy volt beterjesztve a pénzügyminister által, mint később a ház által elfogadtatott, de a pénzügyminister itt kijelentette az ország színe előtt, hogy a pénzügyi bizottság által tett módosításokat elfogadja. E kijelentés által a pénzügyminister és általa az öszszes ministérium magáévá tette a képv.ház megállapodásait. (Ellenmondás jobbról.) Annyival inkább várhatta volna a ház, hogy a ministérium azt a tárgyalások minden stádiumán keresztül pártolni és támogatni fogja. A kisebbségi véleményre áttérve, bizonyítja a képviselőház azon jogát, hogy önállólag tehet felterjesztést a fejedelemhez. Hivatkozik a képv. ház és a főrendiház külön felirataira. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök tagadja, hogy pressiót akar gyakorolni, és ezt azzal is bizonyítja, hogy az ellenzéket fel sem kéri, hogy a módosításra szavazzon. (Elhiszszük ! Nem kérünk rá engedélyt! bal felöl.) Tessék ellene szavazni, hanem azután ne hányják a kormánynak szemére azt, hogy ő akadályozta meg ez intézmény életbeléptetését. (Ellemondás bal felll.) A kormány ez elfoglalt állásponttal csak a két ház közti egyetértést akarja könnyíteni és az ily közvetítésért a felelősséget bátran elvállalja. (Szavazzunk!) Simányi Ernő csak úgy ismeri el a paralmentáris kormányt, ha a törvényhozás mindkét factoránál oly befolyása van, hogy saját nézetét keresztül viheti. Ha a kormánynak a felsőházban többsége nincs, elvesztette azon alapot, melyet egy parlamenti kormánynak elfoglalni kell. A miniszerelnök nyilatkozatában szintén pressiót lát. Pártolja a kisebbségi véleményt. Ivánka Imre a képv.ház által elfogadott szerkezetben is csak jóformán számvizsgáló székét lát, és a mostani módosítás még ennek is meggyengíti állását, mivel pedig valódi és a minisztérium mellett álló számvevőszéket kiván a módosításra nem szavaz (Szavazzunk!) Elnök, felteszi a kérdést. Miután a többséget ki nem veheti, fejenkénti megolvasást rendel el. Ez megtörténvén, kihirdeti az eredményt. A módosítás mellett szavazott 99, ellene 101. E szerint a módosítás 2 szavazattöbbséggel elesett és az előbbi szerkezet megmaradt. (Helyeslés a balon Hosszas zaj.) Az ülés ezzel elosztok. Holnap a többi módosításokat fogják vitatni. Ezenkívül napirendre vannak tűzve: szőllő dézsma váltság kötvények szelvényadójáról , a közös magyar horvát szlavónországi törények kihirdetéséről, a Temes és Béga csatorna területén eszközölt kiszárításokról, a szabadalmazott osztrák államvasúttársulat adójáról szóló törvényjavaslatok. Ülés vége 2 órakor. A főrendiház ülése márt. 31-én. Majláth elnök megnyitja az ülést déli 1 órakor, mire a háznagy Mihályi Pétert a képv. ház jegyzőjét bevezeti, ki a szentesített indemnityt nyújtja át. Ennek kihirdetése után az ülés eloszlott. Olivier beszédéből. 0 11 iver midőn a senatusnak uj consultum javaslatát bemutatta, főbb vonásaiban ezeket mondá: A senatus consultum czélja a senatusnak visszaadni a törvényhozó hatalmat, de egyszersmind megvonni attól az alkotmányozó hatalmat, melyet vissza kell adni a nemzetnek. A két kamara létezése mindig biztosíték volt a társadalomnak, ennek bebizonyítására elég utalni a történelemben azon kormányok tartósságára melyek a kettős kamarára támaszkodtak, azokével szembe, melyek azt hivék, hogy nincs rá szükségük. Egy egyedüli gyűlés kétségen kívül tanúsíthat bátorságot és belátást, de mint Montesquieu mondja, rendesen elragadják a szenvedélyek és az állandó érdekek helyére gyakran teszi a múlékonyokat. Egy oly második kamara, mint a senatus, egyébiránt azért is hasznos, mert megalapítja a társadalomban a tiszteletet, melynek a múltat tisztelnie kell, hogy a jövőre méltónak tanúsítsa magát. (Helyeslés.) E kamara enyhít, szelidit és az államfőt még egy védelemmel látja el. Ezentúl a két kamara teljesen egyenlő törvényhozó hatalommal fog bírni, mert a törvényeket mindkettő elé lehet terjeszteni, és mindenik bír kezdeményezési joggal. A császár belátá, hogy a senatus részvétele nem volt elegendő és törvényeinket és törvénykönyveinket egy oly gyűlésre kell bízni, melyben sok eszes és tapasztalt ember van. De a törvényhozó testté lesz a kizárólagos jog, mindig élő